Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Stamford - Blackwood Ház •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Stamford - Blackwood Ház VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1102
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 11, 2020 2:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 03, 2020 11:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Nieven & Alessya
Az élet néha olyan véletlen találkozásokat varázsol elő, amilyeneket egyetlen író se merne lemásolni.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Igen, bár ezek leginkább ha jól tudom fegyver raktárak közelében és a bázisokon vannak elhelyezve, nem járkál senki velük a városban, hogy felkutassa a természetfelettieket, de minek is menne oda bárki, amikor más városokban tombolhatnak és övék az egész világ? - tényleg nem értem, mit látnak a városban, kihívást, hogy majd ők megmutatják? Eddig bárki jött is oda, mind el lett intézve úgy tudom, szóval nem egy életbiztosítás. A vadászoknak megvannak az eszközeik, hogy végezzenek a démonokkal és angyalokkal.
Az, hogy a városkánk mennyivel biztonságosabb hely, azt lehetne firtatni, elvégre mi vagyunk a város előőrse, szóval ide ér el hamarabb a pusztítás mindig, a nagyvárosban meg már felkészülten várják a kapunál a szemeteket, akik oda elérnek. Így nem nehéz biztonságban lenni, nem véletlen van szükség a városi vadászoknak nefilimekre is, akik segítik a munkájukat.
- De, természetesen félek a haláltól, jobb szeretnék még élni jó sokáig, elvégre még alig történt velem valami, csak a vadászkiképzésen mentem keresztül és nem is éltem szinte, szeretnék kicsit világot látni, már amennyire lehetséges. - Na meg meg akarom találni, azt, aki kiskoromban elkapott, mikor anyám levetette magát a szikláról velem együtt, de ő elkapott és leéltem huszonhárom évet azóta hála neki. Betegesen, szinte mániákusan kutatok utána, de eddig mindig zsákutcába jutottam, talán majd ezen változtat a nagyváros.
- A kortól számít meg a képességektől, hogy ki milyen erős a fajtájukban, ahogy itt is erősebbek a több ezer éves démonok egy frissen születettel szemben. Amúgy, ha érdekel, nyugodtan olvass bele a könyvekbe, én sokat tanultam belőle olyanokat, amik segíthetnek, ha slamasztikába kerülök, jó megoldások vannak benne, amit erre a világra is át lehet vezetni. - Ki gondolná, hogy valaki ilyen regényekbe illő dologgal akar megoldani valamit? Nagyon kevesek vannak, akik gondolnának szerintem ilyesmikre, mert ez csak a mesékben létezik. Én azonban a valóságban is simán megteszem, hogy a szellőzőn át mászok be felmérni a terepet valahová.
- Oh, a végtelenség, az olyan nagy jelentéssel bír, hogy el sem tudom képzelni, milyen lehet. Szerinted átok vagy áldás az örök élet? - Valahogy erre gondolok egyből és persze megkérdezem, hogy ő mit gondol erről, én nem is tudom, hogy melyik lenne a jó válasz, elvégre, látni, hogy a szeretteid meghalnak az biztos szörnyű lehet, akkor kapcsol ki a vámpíroknál az érzelem és lesznek tömeg mészárosok, de ugye ezt is csak a könyvből szedtem.
- Köszönöm, igyekeztem, ha már van, nézzen is ki jól a henna minta. - Nagyon rákoncentrálok, hogy a lábam ne legyen csikis, miközben rajzol rá, szerencsére gyakorlott és gyors mozdulatokkal teszi, így hamar végez vele, pont a tűrőképességem határainál.
- Én egy unikornis talán, de nálam ez hangulatfüggő, leginkább egy alakváltó boszorkány lennék, az mindent lefedne. - Mosolyodom el, elvégre miért ne mondjak olyat, ami tényleg minden lehet, ami csak akarok lenni, legyen az farkas, vámpír, vagy sárkány, mert az még én is lennék, bár ha repülni vágynék, akkor inkább már pegazusként tenném azt.
- Menjünk mossuk le a hennát. - Felpattanok az egyik lábamra, amin nincs festés és kiugrálok vele a folyosón szembe lévő ajtón át a saját kis fürdőmbe, ahol a csapba emelve a talpam meg is mosom és megtörlöm egy törülközőbe. Adok Nievennek is sajátot, amivel megtörölheti magát.
- Azt hiszem ideje aludni is, majd holnap reggel meg kilovagolunk a közelbe reggeli után. - Irány vissza a szobába és bebújok a takaróm alá az ágyamon. Nyugodtan olvass az asztalnál, ha nem tudsz aludni a gyertyafénynél, engem nem zavar, jó éjt Nieven! - Ezzel én is dőltem, mert fáradt vagyok és muszáj aludnom valamennyit, hajnalig biztosan megszűnik körülöttem minden, olyan mélyen alszom.
[You must be registered and logged in to see this link.]
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Stamford - Blackwood Ház Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
202
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 14, 2020 3:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Vendéglátás

[You must be registered and logged in to see this link.] & [You must be registered and logged in to see this link.]

───────────── [You must be registered and logged in to see this link.] ────────────
[You must be registered and logged in to see this image.]Csak elmosolyodom rajta, hogy úgy gondolja, hogy nincsen természetfeletti New Yorkban. Naiv elképzelés, de nem tudom hibáztatni érte. Melyik halandó ne reménykedne benne, hogy elkerülheti a démonokat és az angyalokat? Az öcsém ott van, s azt hallottam, hogy a bukottak közül is többen is ott húzzák meg magukat. Persze ezekután okosabb lesz elkerülni a vadászokat, s inkább valami civil munkával beolvadni, márha valaha is szeretnék hosszabb időt eltölteni New Yorkban.
- Ó igen? Ez érdekes - tényleg vigyáznom kell azokkal az átkozott szerkezetekkel. - Roppant hasznos holminak hangzik - belül nem ezt gondolom. Egy újabb, vagy inkább még egy leküzdendő akadály. Bosszantó, hogy az emberek miket ki nem találnak, csakhogy azonosíthassák a természetfelettit. Egyébként nem érdekelne a dolog, legfeljebb azt mondom, hogy démon vagyok, de New Yorkban nem ilyen egyszerű a helyzet sajnos.
- No igen, óvatosnak és körültekintőnek kell lenni - itt a városban persze könnyebb dolga van az embereknek, ez egy egészen biztos hely. A vadonban még előrelátóbbnak kell lenni. Sok tekintetben nehezebb dolguk van most az embereknek - hiába a rengeteg technológiai újítás -, mint párszáz éve a bezárásunk előtt. Azt hiszem jobb volt nekik, amíg nem tudtak a természetfeletti létezéséről, legalábbis a kollektív tudatban ez nem jelent meg. A tudatlanság biztonságot biztosított számukra, hiszen sok esetben még most sincs esélyük ellenünk.
- Ezekszerint nem félsz a haláltól? Vagy pont valamiféle védelmi céllal szeretnéd? - ámbár lehet, hogy egyszerűen csak az ízlése ilyen, az emberek nagyon furcsa és sokrétű dolgokat kedvelnek.
- Őőő, igen… ígyis mondhatjuk - na ja, erről jobb lett volna hallgatnom, hiszen az eddig elmondott életutamban nem igazán fér bele a lovon való közlekedés, hiszen egy lóval nehezebb elrejtőzni, s elvileg San Franciscoból jöttem… de azért remélem sikerül valahogy értelmesen kimagyaráznom magam ebből a helyzetből. Túlzottan kedvelem a lovakat, hogy letagadjam ismeretségüket.
- Értem - végülis az általa felsorolt lények is csak mások, mint a mostaniak. - És ők mind ugyanolyan erősek? - elvégre úgy könnyebb dolguk lehet vele az embereknek, s így legyőzhetőek lesznek. A szerelmi szálat megmosolygom. Az emberek tényleg túl nagy feneket kerítenek ennek. Az meg, hogy az emberek védelmére kelnek… most is vannak olyan angyalok, akik ezt teszik, s mégse kell minden embernek a védelmük. Ki így, ki úgy viszonyul ezekhez. Azért majd belelesek egyikbe, másikba, hátha valami hasznos is lesz bennük. Ha másnem, legalább a szókészletemet fejleszthetik.
Úgy tűnik, ő nagyon törődik a külsejével, a hajdan volt nemesi családok leányaira emlékeztet egy kicsit. Sokakat nem érdekel a jelen helyzetben a kinézetük, noha ez a kevésbé jellemző az emberiségre. Adnak egymás véleményére, mégha mást is mondanak, ez fajuk egyik meghatározó tulajdonsága.
- A saját farkába harapó a végtelenség jele - mosolyodom el arra, hogy nem lenne a kígyó helyébe. Hmm, talán valahol mi is így jártunk. Hajszoltuk a hatalmat, hogy aztán mindent elveszítsünk. Imádnunk kéne Amarát, mivel szabadon engedett minket, de… mennyivel jobb mint a testvére? Nem bizonyított még semmit, elérhetetlen a számunkra. Igazából csak magunk vagyunk. Illetve most még az se, hiszen szétszóródtunk.
- Gyönyörű lett - tényleg tetszik az alkotása. - Valóban jó ötlet - bólintok rá, majd neki is állok felrajzolni a talpára is a rúnát. Mivel egészen jó a kézügyességem nem jelent gondot a dolog, így a rúna tényleg működőképes lesz. Legalábbis úgy vélem.
Ugyan egy pillanatra meglep a kérdésével, nem szoktam ilyesmi “mi lett volna ha” kérdéseken töprengeni, legalábbis ilyen elvont témákban biztosan nem, de egész gyorsan érkezik ajkaimra a válasz: - Sárkány - már az ábrázolásuk is csodálatos, s egészen sok közös vonásunk van velük, márcsak ha a pikkelyeket nézzük, akkor is. Azt gyanítom, az apánk is olyasmi kinézettel rendelkezhetett. S azok a bőrszárnyak! Páratlannak találtam őket. Mindig is szerettem volna repülni, az angyalok szárnyait is csodáltam, de az az övék, hozzánk jobban illene az a szárny, amivel a sárkányokat szokás ábrázolni. - És te? - pillantok rá kíváncsian, hamár szóba került a téma. Nem hiszem, hogy képbe lennék minden ilyen kitalált lénnyel, de sok nem túlzottan újkeletű, hiszen az ókori görögök fantáziája is igen szerteágazó volt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 7:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Nieven & Alessya
Az élet néha olyan véletlen találkozásokat varázsol elő, amilyeneket egyetlen író se merne lemásolni. 
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ott nincs egy természetfeletti sem New Yorkban, elég komolyan veszik a felvételit és orvosi vizsgálat is van többek között. Ritka az olyan vadász, akit nem vizsgálnak meg, de azért általában magasabb rangú, elit vadász felel is. Azokat nem érdekli semmi, vérbeli törvénykövetők, szóval jobb távol maradni tőlük. - Tudom, hogy ő is különleges, nem csak egy lány, mint én, szóval veheti ezt jó tanácsnak is részemről. Én tanulni megyek oda, legalábbis ez az alibim, valójában nyomozok az álmaimban szereplő alak után, akinek már szinte a megszállottja lettem, de érzem, hogy meg kell keresnem, mert összeköt minket valami és azt csak együtt deríthetjük ki mi, már ha ő nem tudja már alapból.
- Köszönöm, én is remélem, hogy úgy lesz. - Már az idejét sem tudom, hogy mióta nyomozok eredménytelenül a rúnám után, honnan eredhet, mit jelenthet és miért is kaptam, na meg kitől.
- Meglehet, de van, amikor félvérre és nephilimre is bejelzett, attól függ gondolom mekkora részben örökölt valamit a természetfeletti szülőjétől. Amúgy van olyan medál is, ami minden természetfelettire, még a fertőzöttekre is bejelez, bár olyat még nem láttam, csak hallottam, hogy elég drágán lehet hozzájutni. Nagyon hasznos dolog, villogni kezd, ha valami olyan közelít, én is szeretnék majd egyet. - Sok dolgot feltaláltak, van ami még jobb, mint a kristálygömb, nem csodálkoznék, ha ilyenekkel szerelnék fel a határt, hogy még véletlen se mehessen be senki úgy, hogy megtévessze őket. Nekem szerencsére nincs mitől aggódnom, ember vagyok, ez ezer százalék.
- Igen, vannak amik azok, bár nem sokat ismerek, a legtöbb csak ideiglenesen ad egy kis pluszt erőre, gyorsaságra, állóképességre, de utána ezeket mind megérezzük, szóval én személy szerint csak ha muszáj, akkor használom. - Kinek van kedve csak azért gyorsnak lenni, hogy hazaérjen hamarabb, ha utána dupla annyit kell pihennie, mert kimeríti a testét és kell a regenerációra is idő.
- A mai világban a halál gondolata elég erősen köztudatba került, mindenki meg fog egyszer halni, még ha most nem is lehet véglegesen meghalni, csak ha a test olyan mértékű károsodást szenved, amiből nincs visszaút. - Ettől függetlenül én még nem állok készen a halálra, még fiatal vagyok és annyi mindent meg szeretnék még tapasztalni, hogy néha már elgondolkozom, hogy egy naplóban ideje lenne  mindent feljegyezni és fontossági sorrendet felállítani. Az első megtalálni azt, aki megbélyegzett és ide letett, hogy a Blackwood család felneveljen.
- Szóval a koponya a halállal lenne összefüggésben, de ez egy nagyon szépen megrajzolt nőies tetoválás lenne. - Nem motoros tetkóra kell gondolni, nem vagyok én annyira elvetemült, szeretek nőies maradni, ha már alkatilag is megadatott minden ehhez és feltett szándékom, hogy tetszek is annak a bizonyos illetőnek. A továbbiakban nem foglalkozom annyira a bőrszínnel és egyéb dolgokkal, csak bólintok, hogy ja, létezik ilyesmi, meg igen, borzalmas, hogy fertőzöttek járják a világot, amiket csak lefejezéssel lehet végleg elpusztítani.
- Nincs mit - legyintek is, ez csak természetes, úgy érzem végre találtam valakit, akivel barátságot köthetek, nem tűnik idősebbnek tőlem, szóval mondhatni egykorúak lehetünk és nem is olyan esetlen, valamiért szeretem, ha erősebb egyének vesznek körbe, mert nem az erőmről vagyok híres, nem véletlen vagyok távolsági fegyver híve. 
- Nem sok gyerek van, aki túlélte ezt a világot és az embereknek sincs kedve már annyira szaporodni, mint régen, mert ebbe a világba inkább nem. - Ezzel én teljesen egyet tudok érteni, nekem biztosan nem lesz soha, de soha gyermekem, nem akarok, minden módot megragadok, hogy elvetessem, ha véletlen megmaradna bennem. Még a titokzatos alaknak sem szülnék, nem is gondolnám, hogy szeretné a gyermekeket, engem is lepasszolt másoknak.
- Igen, a hajam miatt is előfordult, hogy csúfoltak és akik ezért gyermekként nem voltak szimpatikusak, azok így felnőve sem lettek azok, bár már volt rá példa, hogy bepróbálkoztak, de eljátszották az esélyüket. - A hajam hosszán elkezdem egy tincsen húzogatni a kezem fentről lefelé simogatva azt, kicsit azt hiszem zavarba vagyok, mikor szóba kerül, a nem túl természetes színű hajam. A szárnyakat legalább el lehet rejteni, de ezt? Még a festék is kár rá, mert ledobja a legtöbbet, csak a fekete fogná meg, de az meg túl nagy váltás lenne.
- Sokat lovagoltál régen? - érdeklődöm, mert a lelkesedése elég nagy erre a tevékenységre, nem értem miért, én annyira nem szeretem, mert mikor leszállok a lóról, akkor mindig olyan kicsinek érzem magam, mintha öt éves lennék. Hülye érzés, főleg, hogy valamennyire felnőtt szeretnék lenni, el szeretnék kicsit szakadni a szülőktől, függetlenedni, de nem sietném el a felnövést azért, valahol még gyermek akarok maradni, aki az álmaiban látott férfit keresi, akihez kötődöm valamiért. Lehet ez is olyan, mint a kiscsibe, hogy akit először meglátok, ahhoz kötődöm onnantól? Nem tudom, de remélem nem vagyok egy buta csirke.
- Nem tudom, hogy mit szólnának a vadászok, de kétlem, hogy ezért megszólnának. - Lehet kicsit boszorkányos, de ismernek annyira, hogy tudják, mindez csak dísz, legalábbis ezt hitettem el velük. Valójában néha csinálok egy kis véráldozatot, hogy jó termés legyen, mintha ezen múlna amúgy, nem a termőföldön, de hát van, amiről senki sem tud és az jobb, ha így is marad, még a végén őrültnek néznek, mert van bennem némi sötétség, amit még magam elől is titkolok.
- Köszönöm, igyekszem nyitott maradni, ha valaki tapasztaltabb és jó indokkal mond nekem olyat, amiről előtte csak elméleti síkon meséltek, akkor meggyőzhető vagyok annak igazáról is. - Nem tartom magam hülyének, hogy bárki palira vegyen, van aki bepróbálkozott, de ha sántít, amit mond, akkor nem fog meggyőzni. Kicsit szomjazom a tudásvágyra is, szeretek új dolgokat tanulni, de ezekhez mindig nyitottnak kell lenni.
- Nekem mindegy, hogy vámpírok és vérfarkasok vagy angyalok és démonok keserítik meg az életünket, szinte egy kaptafa mind. Általában egy ember védelmére kelnek és kialakul a szerelmi szál, meg jön a bonyodalom meg minden, olyan tipikus ez is, a jó meg a rossz kötődése, az ellentétek vonzása meg ilyenek. - Nem akarok nagyon belemenni, hogy mégis milyen szerelmi kapcsolatok és drámák bontakoznak ki néha több könyvön keresztül, mert ezeket olvasni jobb és persze, amikor részletesen ki van fejtve, még át is lehet érezni dolgokat, beleképzelheti magát az olvasó, ahogy én is mindig beleéltem magam egy kicsit, minden elképzelt férfi fekete hajú és zöld szemű volt olyankor.
- Oh, ne is mondd, néha olyanokat találok ki én is ha rosszat álmodom - mosolygok felé kedvesen, mert ez nem rossz dolog, minél rémesebbet tudunk elképzelni, annál kevésbé lep meg, ha egy fele olyan ijesztővel találjuk szembe magunkat. Én így látom legalábbis, sokszor kell nyugodtnak tűnnöm, a józan ész, az mentheti meg ez életem, szóval ez az a bizonyos szükséges rossz is lehet úgymond. Átnyújtom a füzetemet és nézem is kíváncsian a rúnát, ami készül, erre biztosan szükségem lesz még, szóval jól a fejembe kell vésnem.
- Akkor jó, nincs is rondább, mint mikor felduzzad valaki bőre, mert nem bírja ezt. Nekem kicsit piros lesz tőle, amíg nem mossuk le, de utána megnyugszik a bőröm és nem lesz csúnya. - Kipakolom szépen a henna készletem és hát mindenféle szép mintára számítottam, de nem egy kígyóra, ami a saját farkába harap. A vállát már szabaddá is teszi, hogy felrajzolhassam.
- Hát, nem lennék a kígyó helyében, nem jó, ha valaki a saját farkába harap, remélem te nem érzed így magad. - Neki is látok a rajznak, nem olyan bonyolult, egy szép kör kell, amit szépen majd kiegészítek. A pikkelyek miatt elég pepecselős, ami tetszik nekem, mert ettől lesz csak sokkal szebb az egész. A felénél felsóhajtok és megtörlöm a homlokom az alkaromba, majd folytatom is.
- Nekem az a rúna kell a talpamra majd, ott nincs látható helyen és ki gondolná, hogy hennával rajzolunk fel olyasmit? Nem szokott senki a talpára tetováltatni sem, szóval elég ritkaság, a barnával meg nem is lesz olyan feltűnő, ha valaki észrevenné. - Fogalmam sincs mit kérhetnék, mire végzek már elég későre jár. Adok Nievennek egy tükröt és én is fogok egyet, hogy megnézhesse a remekművemet.
- Remélem tetszik. - Szólalok meg még, miközben beállítja a megfelelő szögbe a tükröt és meglátja mit is alkottam. Ahogy megvagyunk, akkor a bal lábam odaadom neki, az ölébe, hogy a talpamra felrajzolja a rúnát, ami a füzetemben is benne van már. Mennyire jó már egy megszállás elleni rúna démonok ellen. Elfekszek az ágyon és a hasamra fektetem a füzetet.
- Mire végzel le is moshatjuk a festéket és csak a mintha marad meg, olyan két hét múlva kezd el lekopni majd. - Néha túl sok meló van ezekkel és olyan rövid ideig tart, ezért jobb a tetoválás, de az meg végleges, jól át kell gondolni.
- Ha egy fantasy világban élnél, te milyen fajú lennél? Mondhatsz állatot is. - Érdeklődöm, szeretek ilyen misztikus, álmodozós témánál maradni, főleg ha van valaki, aki nem zárkózik el egyből előle.
[You must be registered and logged in to see this link.]
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Stamford - Blackwood Ház Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
202
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 27, 2020 4:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Vendéglátás

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]

───────────── [You must be registered and logged in to see this link.] ────────────
[You must be registered and logged in to see this image.]- De ha gondolatolvasásra képes nephilim van New York vadászai között, akkor ott már nem a te vélekedéseddel van a legnagyobb probléma. Ráadásul ha le akar leplezni, magát is le kell neki  - ugyan érvelek még, ám a lényeget értem ígyis, jobb elővigyázatosnak lenni, mint aztán fogni a fejet az elkövetett botorságok miatt. Nagy ritkán én is követhetném ezt a rutint. Már említette, hogy többet szeretne tanulni, azért megy New Yorkba, bár ki tudja, lehetséges, hogy nem ez az egyetlen indoka az utazásra, avagy költözésre, ki tudja, melyiknek is felel ez majd most meg. Egyenlőre, esetleges sötétebb terveinek megtudása se vezetne semmilyen előnyhöz, most pedig nem is éri meg erről faggatnom. Nem akarnám barátságos magatartását felém elrontani felesleges és céltalan kérdésekkel. - Remélem gond nélkül a dolgod végére jutsz! - biccentek felé, kifejezve a jóindulatomat vagy mimet, jókívánságok, ilyenek.
Persze a beszélgetés előrehaladtával egyre jobban érdekel eme rejtélyes “dolgom van” mögött megbúvó valós terv. Túl sokszor emlegeti, szóval talán valami nagy turpissága készül. Kicsit sajnálom is, hogy nem leszek ott, mikor végrehajtja. Logikus, tényekre építő gondolkodásomat hidegen hagyná ez a foglalatosság, amit a kisasszony oly’ élvezettel titkol, ám érzelmeim kezdeménye mást diktálna: szüntelen kísért a kíváncsiság. Ezúttal azonban nem hagyom magam elkalandozni, s nem is engedek az elmémet ostromló tudásvágynak, inkább hagyom, hogy a bizonytalanság fátylát borítsa magára. Izgalmas lehet találgatni a szándékait a későbbiekben, amelyhez nem sok közöm van.
- Ó, igen, azok! - bólogatok lelkesen, mint aki nagyon hosszú ideje vadássza elméje mélyén ezt a csodás szókapcsolatot, csak eddig valahogy mindig elosont előle. Azért a hír, hogy itt is akad belőle, nem csak New Yorkban, belém fagyasztja a levegőt, ha nem is hosszú időre. Jobb lesz óvatosabbnak lennem, mint elsőre gondoltam. - Bár ha jól tudom, azok csak az angyalokra és a démonokra hatásosak - ránk sajnos még szintén hatásosak, de a félembereket már nem fedik fel. Hát igen, nem lehet olyan tökéletes, mint a mi mágiaérzékelésünk.
- Értem - bólintok. - De azért a rúnák tagadhatatlanul hatásosak - noha talán azokat se jó ötlet nagyon látványos helyre varratni, bár ki tudja, New York és az egyéb vadászoknak is ritkán kellhet elfedniük, mik is ők pontosan. Elvégre ők nem folytatnak olyan vándorló és rejtőzködő életmódot, mint például én. Egy tetoválásnak lehet története? A kérdést csak magamnak teszem fel, elvégre szavai nyomán feltehetőleg lehet, mégha én ezt nem is tudom elképzelni. - Miért éppen koponyát? - pillantok rá őszinte meglepetéssel.
- Ó igen, létezik ilyesmi - merengek el látszólag, holott egyébként nem ér meglepetés. Bár furcsa itt ez a sok fehér ember, elvégre mielőtt a ládába zártak minket, itt még indiánok éltek. Azóta pedig fehérek és “feketék” is akadnak itt, szép számmal. Nagy szerencse azért, hogy az anyja nem nevezi protinak, az ilyenek általában nem bizonyulnak jó anyának.
- Te jó ég, ez borzalmas! - ezúttal felháborodással vegyes felkiáltásom mögött már majdnem valós érzelmek lappanganak. Az ugyan nem érdekel, mi lesz az emberekkel, ám határozottan nem tetszik, hogy Amara belezavar a természet rendjébe. Ilyen lények eddig egészen bizonyosan nem voltak, most meg… Ráadásul a Sötétség esztelen pusztítása se olyan, amit örömmel üdvözölnék. - És őket akkor a fejük eltávolításával lehet végső nyugalomra küldeni? - emlékszem vissza, hogy a társai fejét levágatta velem.
Kérdésem valóban meglepi, jóóóóóó. Talán rosszul tettem fel, a nála idősebb emberek, főleg nők szoktak inkább szánalmat érezni egy hozzám hasonló törékeny lány iránt. Anyáskodnak, ahogy az emberek mondják. Azt pedig látta, hogy nem vagyok valami védtelen, szívbajos virágszál. A hála már egészen más, hiszen segítettem rajta, szóval az akár indokolt is lenne. Hogy is mondják az emberek? Jó tett helyébe jót várj! - Köszönöm - végülis úgy tűnik, mégis hálás ő, csak máshogy nevezi. - Nem sok van? - pillantok rá meglepetten, elvégre nem tűnik olyannak, akivel bármi baj lenne, aztán beugrik, mit mondott még korábban. - Ja a hajad miatt? Rá se ránts, még mindig jobb, mintha szárnyad lenne! - az emberek olyan bolondok tudnak lenni. Mindig van lejjebb, ő legalábbis sokkal rosszabbul járt volna, ha a haja furcsa színe helyett nephilim lenne. Persze az a rossz az emberekben, hogy túl buták belátni az ilyesmit, s sokaknak csak akkor változik a véleménye, amikor ők is elveszítenek valamit, s ezért a többiek kirekesztik. Akkor pedig már késő. A szavaimat vigasztalásnak szántam, de megeshet, hogy ne mfogalmaztam éppen a legkedvesebben, főleg, hogy ő nem veti meg a félangyalokat. De azért New Yorkban nagyobb biztonságban lesz fehér hajjal, mint szárnyakkal, ebben egészen bizonyos vagyok.
- Rendben, akkor alig várom! - lelkesedem a lovaglásra, mégha csak holnap kerül is rá sor. Türelmes levi vagyok. - Ugyan, nem kell, szerintem jól néznek ki! - még sosem láttam ilyen szobát, bár viselkedése alapján egy másik hasonló korú leány szobája nem feltétlen ugyanez a látvány fogadna, ám az itt látottaktól csak még érdekesebb lett a szememben. - Csak New York vadászai előtt kell titkolnod - legyintek egyet, elvégre ők biztos nem örülnének az itt látottaknak. - Igen, ez sajnos a világ összes lényére vonatkozik. Még talán Istenre is - elvégre miért teremtette a világot? Feltehetőleg vágyott valamire, vagy akár több dologra is. Elvégre minden lényt, legyen az bármilyen hatalmas, az akarata mozgat. Különben csak vegetálna, s az ujja hegyét se mozdítaná, csupán céltalanul létezne. - Tetszik, hogy ilyen széles látókörű vagy! Érződik, hogy jó nevelést kaptál és emellé még érdeklődő is vagy - a legtöbb ember vakon hisz a többinek, főleg azoknak, akik elvileg sokkal többet tudnak náluk. Ez főleg akkor probléma, ha mégsem igaz a hiedelem, s inkább ártalmas az, amit a vélt bölcs tanít. Ezzel szemben a megfigyelés mindig jó, hasznos, előremutató, főleg ha minél több esetet, hasonló eshetőséget megvizsgál az ember, vagy bármilyen más lény.
- Azért szerencse, hogy nem élnek ilyen lények! - nevetem el magam könnyedén. Tényleg szerencse-e? Ki tudja? Ha fel tudnám őket könnyedén használni, akkor nem lenne, de semmi személyes. - Romantikus fantasy könyv? És hogyan jönnek bele a vámpírok? - olvastam már pár romantikus könyvet - s kivételesen nem a kort számítva -, ám azoknak a szerelem volt a lényege, nem az ijesztgetés. Márpedig egy általa leírt, holt lény mi másra lenne jó? - Meg tudom érteni - biccentek ama válaszára, hogy jó néha elszakadni, de ez az egész csak tettetés, hiszen én rendelkezem - igazából még mindig - azzal a hatalommal, amellyel könnyedén eljuthatok az általam vágyott helyre. Persze ez a legtöbb embernek elérhetetlen, borzasztóan le vannak korlátozva.
- Ugyan, ráér… néha úgy érzem, elegek nekem a valóság szörnyei… az elmém sokkal borzalmasabbakat is tud alkotni - félre kapom a pillantásom, mintha egy szörnyű rémálomra emlékeznék vissza, s nem akarnám, hogy szemeimbe lássa a rémületet. Márcsak azért sem, mert semmi ilyesmi nem lelhető fel hideg lélektükreimben. - Egy kis kikapcsolódás azért nem bűn - kacsintok rá bajtársiasan. - Persze, lerajzolom - nyújtom a kezem a füzetért, amit ha odaad, úgy szépen bele is rajzolom a kért rúnát.
- Nem vagyok allergiás rájuk - rázom a fejem, miközben a tevékenykedését figyelem. - Hmm… egy, a saját farkába harapó kígyót szeretnék - egyenlőre nem fűzök magyarázatot a választásomhoz, talán nem is kérdezi meg. Ha megtenné, le kell egyszerűsítenem a magyarázatot, a fejemben kavargó szavak közül a legegyszerűbb megoldást, választ kell kiötlenem. Amennyiben ez nem okoz gondot a számára, odanyújtom neki a jobb vállam, és türelmesen várom a minta elkészültét. - Én mit rajzoljak neked? A kézügyességem sokkal jobb, mint az énekhangom - kuncogom el magam, a látszatért. Igaz, tényleg tragikus, amikor dalolászni próbálok valamit, de még talán az se halálos. - Még talán egy közepesen bonyolult mintával is megbirkózom, főleg ha látom a rajzát - biztatom a választásra.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 29, 2020 4:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Nieven & Alessya
Az élet néha olyan véletlen találkozásokat varázsol elő, amilyeneket egyetlen író se merne lemásolni. 
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Van olyan nephilim, aki tud olvasni a gondolataidban, de amúgy jobb vigyázni és beállni a sorba, mintha New York egyik vadásza lennék, ki tudja mi vár ott rám. Amúgy sokaknak ott van dolga és persze biztonságosabb, mint itt, szóval azért mehetnek be a városba, én sem mennék, ha nem lenne ott dolgom. - Jelentőségteljesen pillantok Nieven felé, tudom, hogy most jön majd a kérdés, hogy mi az a nagy dolgom, nem tudom mennyire menjek bele, nem akarom beavatni, mert ez az én kis titkom és nem akarom, hogy bolondnak tartson.
- Az ottani könyvtár nagyobb és gyarapítani szeretném a tudásomat, rúnák és egyebek terén is igazából, szóval nem kell nagy dolgokra gondolni, a dolgom van ott alatt. - Magyarázom meg, csak nem kötöm az orrára, hogy egy rúna van a mellkasomon csecsemő korom óta és annak a jelentését szeretném megtudni és kinyomozni, úgy, hogy azt sem tudom, angyali vagy démoni eredetű egyáltalán.
- Kristálygömbök? Van egy pár, főleg a fegyverraktárak közelében amennyire tudom és a vadászbázis egyes részein is lehet, itt is van a városban egy, de nem azért, hogy levadásszuk, aki nem teljes egészében ember. - A nagyváros, nos az már más kérdés, szerintem ha valakire bejelez egy, ott elég gyorsan üldözés és kiiktatás veszi kezdetét, ami nem túl hálás feladat, ilyet nem tennék szívesen senkivel, inkább a szüleit venném elő és őket büntetném meg, amiért ilyen felelőtlenek voltak, szegény kirekesztett gyerekek, akiknek egyik oldalhoz sincs kötődése, mert sehol sem látják őket szívesen.
- Azokról is, meg a szabályok és törvények vannak még benne, amit meg kell majd tanulnom és valószínűleg teljesen ellent mond annak, ami az én szemléletem, de el kell engednem, ha ott akarok tanulni, alkalmazkodni kell, aki nem tud, az meghal, sajnos ilyen világot élünk. - Megvonom a vállam is, mert ez így van, aki nem akarta elhinni, hogy tényleg vannak démonok és angyalok, azok mind a halálukba rohantak. Eleinte még meg tudtak halni, ám most, nem feltétlen tudnak és ha mégis sikerül, ki tudja hová kerül a lelkük vagy mi lesz vele, keres másik gazdatestet? Azt valahogy kétlem.
- Igen, tudod vannak, akiknek az tetszik, ha nincs semmi a másik illetőre rávarrva, az én anyukám is ennek a híve, én ellenben szeretem a tetoválást másokon, még magamon is el tudnék képzelni párat, de várok vele pár évet, ha már varratnék valamit, annak legyen jelentése és története és igen, lehet egy koponya lenne vagy egy arc, ki tudja. - Álmaimban bár élesebben látnám az alakot, bár le tudnám rajzolni, biztos kitenném az arcát a szobám falára és abban gyönyörködnék. Kicsit elkalandozok, annyira szeretném már megtalálni és a rúna lehet a kiindulási pont, hogy megleljem őt, ahhoz meg nagyobb városba kell ugrani ugye, ahol több tudás lapul.
- A bőrszínem akkor is fehér, ahogy neked is, vannak a kreol bőrűek, akik barnábbak és a feketék, akik szintén nem feketék, csak a barna bőrszínt hívják így, ne keress benne semmi magyarázatot, ez van és kész. - Én sem értettem eleinte, mikor erről tanultam, de mindegy is, mert nem szoktam senkit a bőrszíne alapján megítélni, az csak akkor jó, ha valakiről egy leírást adsz, hogy tudják mégis mit vagy kit keresünk, a bőrszínt nem lehet csak úgy megváltoztatni.
- Valami olyasmi, de azért prostinak nem nevezne, annyira nem rossz azért és azok sem tetoválják ki magukat amúgy. - Ezt a témát jobb ha nem erőltetem, mert nehezen magyaráznám el neki, hogy mi a rossz meg a jó és miért érződik az úgy, hogy a tetováltak veszélyesebbek általában, akin meg nincs semmi, az ártatlanabb. Szerencsére a henna sokkal jobban felkelti az érdeklődését, szóval meg is állapodunk, hogy majd hennázunk és megmutathatom mit tudok.
- Annyira nem gyakoriak, csak amerre Amara füstje előfordul, ott jelennek meg, a nagyvárosokban ritkább, mert egyelőre a kisebb helyeket falja fel a sötétség, de felismerhetők, olyan ösztönlények és csak enni meg széttépni akarnak, nincs bennük semmi emberi már. - Nem vagyok én sem oda értük, nem is láttam sokat, de amiket igen, messziről szereltem le őket leginkább, majd egy kis bombát dugtam pillanatnyilag elkábult szájukba, majd robbant és loccsant a fejük, én meg titkon élveztem a látványt. Ez is egy dolog, amiről nem beszélek, miért is tenném, nem normális dolog.
- Hogy? - Meglep a kérdése, én nem vagyok sem hálás, se nem érzek szánalmat, nem tudom, miért ezt a kettőt hozta fel.
- Egyik sem, csak segíteni akarok neked, meg hát nem sok barátom van - vonom meg a vállam és a földre szegezem a tekintetem, egy kavicsot keresek, amibe belerúghatok és eltávolítom az útról. Pontosan, a barátaim száma egy nagy nulla, csak a szüleim vannak, eléggé burokban élek, minden a titokzatos álombeli férfi körül forog. Mikor a szemeit forgatja, hogy egy teljes napig örülnek neki, kicsit felszökik a szemöldököm, nem értem miért ilyen negatív, de szerencsére megjelenik apu és terelődik is a dolog, a lova jobban leköti Nievent.
- Köszönöm, igen, magam törtem be az összes lovunkat. - Válaszol apu és meg is paskolja a lova nyakát, szeretem ezt a fekete szépséget én is, de most elegen szeretgetik már, nem kell nekem is, nem olyannak lett nevelve azért. Szeretjük, de nem lett elkapatva egyik háziállatunk sem, mert nem azért tartjuk őket, hogy simogassuk és babusgassuk őket, mindennek megvan a célja és rendeltetése.
A mosdón hamar túl leszünk, az asztalnál segédkezem, Nieven segítene, de kedvesen mosolygok rá, hogy nem kell, amúgy sem tudna, elvégre nem tudja minek hol a helye, ha meg már nálam van, nem fogom átadni, hogy pakolja szét, mikor az megvan pár pillanat alatt nekem is.
- Nem gond, amúgy is meg kell őket mozgatni kicsit, rám fér a lovaglás. - Annyira nem szeretek, de az is egy edzés és nem lenne jó elszokni tőle, mert utána rosszabb visszaszokni, ezt a saját káromon tanultam meg, sose tudhatom előre, hogy mikor kell majd lovon menni bármerre és mekkora távot ugye. Megegyezünk, hogy kilovagolunk, de csak holnap, mert én fáradt vagyok, amihez ő is csatlakozik, ami jó, mert nem vagyok ezzel egyedül. Felkarolom a fánkot és megyünk is a szobámba. Hagyom, hogy kedvére bámészkodjon, annyira nem zavar, ha összefogdossa a holmijaim, mert kárt nem tud bennük tenni. Jó, lehet kicsit félelmetes lehet, hogy ilyen boszorkányos minden, de hát ha ez fogott meg engem és jó ijesztegetni vele a kicsiket, hogy én egy boszorkány vagyok.
- Köszi, de ha valami zavar, letakarhatjuk. - Nem olyan ijedős, de nem akarom, hogy feszélyezve érezze magát a szobámban, mert valami halott állat koponyája pont felé néz.
- Igen, eléggé érdekel, de ugye mindenkit az érdekel, amit nem kaphat meg, ez olyan íratlan dolog lehet a világon. Még nem találkoztam olyan élőlénnyel, akinek ne kellett volna valami mindig, aki mindig megmaradt volna a helyén és boldog lenne azzal, amije van. - Kicsit nagy szavak, főleg tőlem, aki még olyan kis fiatal, de hát ez van, szoktam komolyabb dolgokon is elmélkedni és erre jutottam.
- Azok vámpíros könyvek. Sápadt bőrük van, hegyes vérszívó fogaik és természetesen halottak, de mégis élőnek hatnak. Nem öregszenek és természetfeletti erejük van. Egyébként ilyen romantikus fantasy könyv. Vannak benne vérfarkasok is, azok meg élő emberek, akik megfertőződtek és minden teliholdkor átalakulnak. Vannak boszorkányok és varázslók is, ők halandók és öregednek általában. Elég sok ilyen könyvem van, nem volt könnyű beszerezni őket, de nagyon szeretem, jó kicsit elszakadni az itteni világból. - Egy kis tündérmese mindig jól jön és hát még tanulni is lehet belőle, mert vannak benne olyan harcjelenetek meg egyéb dolgok, amik hasznosak a mai világra átkonvertálva. 
- Nyugodtan olvasd el a hátulján van a történet röviden, ami érdekel meg majd olvasgathatod, ha szeretnéd. Én gyertyafénynél szoktam olvasni az ablakban ülve vagy kint az árnyékban, de elég kevés időm van ezekre, mert az edzés fontosabb ugye. - Azt hiszem mindent elmondtam, de ha valami nem világos, úgyis rákérdez majd. Elveszek egy újabb fánkot, hogy magamba tömjem, de csak csajosan, kis falatokat csipkedve belőle.
- Szóval akkor majd lerajzolod a megszállás elleni rúnát a füzetembe? - Érdeklődöm, mert egyelőre gondolom nem fog olvasni, de később ha érdekli valami, akkor megteheti. A fiókom felé hajolok és előveszem a hennázós készletem, barna meg fekete színem van csak, meg egy kis füzet, amiben minták vannak, azokat szoktam lemásolni általában, egész jól megy már, bár másoknak könnyebb rajzolni, mint magamnak.
- Ha megvan mit szeretnél, akkor ezt is megcsinálhatjuk fürdés előtt, mert ez ugye úgysem kopik le, remélem nem vagy allergiás rá, csináljunk tesztet? - Érdeklődöm és minden úgy lesz, ahogy kéri.
[You must be registered and logged in to see this link.]
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Stamford - Blackwood Ház Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
202
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 16, 2020 4:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Vendéglátás

[You must be registered and logged in to see this link.] & [You must be registered and logged in to see this link.]

───────────── [You must be registered and logged in to see this link.] ────────────
[You must be registered and logged in to see this image.]- Jó, de azért azt nem tudják kitalálni mit gondolsz. Csak vigyáznod kell egy picit mit mondasz. Titkon meg még úgyis segíthetsz a barátságos természetfelettieken, bár nem tudom, hogy minek mennek be New Yorkba, főleg ha ekkora veszély leselkedik rájuk, maradhatnának mondjuk itt - na igen, ehhez képest én befelé tartok New Yorkba, de rám azért nem húzható az, ami az “átlagos” természetfelettire. Mondjuk a kristálygömb engem is elárul. Apropó… - New Yorkban tényleg vannak ilyen… csillogó kő labda bigyók? Nem jut eszembe a nevük - kérdezem tök ártatlanul, lelkesedéstől tágra nyílt szemekkel. Természetesen pontosan tudom, mi a nevük, már hogy ne tudnám, azonban csak a kedvéért eljátszom, hogy fogalmam sincs. Jó lenne informálódni arról, merre is vannak azok az átkozott gömbök, amelyek lebuktathatnak.
- Elméleti? Rúnák ismeretéből, meg arról, mit kell tudni pl az angyalokról? - ha ennyi, akkor az igazán nem is bonyolult, legalábbis nekem nem. Persze a gyakorlati rész már neccesebb, a kardon és az íjon kívül semmi egyebet nem tudok használni - mármint olyat, ami nem gyanús. Én is, mint minden testvérem, mindent a mágiára tettem fel, mégha nem is feltétlen szerettem használni. Ott volt, s semmi sem szabhatott neki gátat. A kardvívást és az íjászatot is csak azért sajátítottam el, mert úgy tűnt, érzékem van hozzá, s élveztem a gyakorlását is. Ellenben azt elegánsan hagytam a francba, ami nem ment, aztán a vadászok közt meg lehet arra is veszettül ki akarnának okítani.
- Nem áll jól? - kezdem sejteni, hogy ez egy újabb divatos hóbort lehet az embereknél. Van aki elvből véset magára mindenfélét, van aki elvből nem. Hozzászoktam már, hogy minden korban más és más a… Mi is rá a jó szó? … talán trend. Csak ahhoz nehéz néha kicsit hozzászokni, ami éppen aktuális, mert nagyot tud változni, vagy egészen egyszerűen butaságnak hat. Mint mondjuk a tűsarkú. San Franciscoban láttam egy nőn. Alaposan kikérdeztem róla, és azóta sem értem, hogyan pattanhatott ki épelméjű ember fejéből a gondolat. - Miért, te a halállal kapcsolatos dolgot akartál? - kérdezem kíváncsian, elvégre az emberek nagy része egyszerűen retteg az elmúlástól, így meglepőnek találom, hogy a lány éppen annak a jelét vésetné magára. Vagy pont azt hiszi, hogy ez majd megvédi tőle? Persze ez a gondolat botorság lenne, még úgyis, hogy most Amara bezárta a kapukat. Elvégre az emberek öregedését nem állította ez meg. Legalábbis én úgy gondolom. - Dehát a bőr egyébként se fehér. Legalábbis nem biztosan. Lehetnek rajta bőrhibák: anyajegyek, májfoltok, hegek… - sorolok fel élből egy egész halom könyvből olvasott dolgot. Hihetetlen egyébként, s számomra ámulatba ejtő mennyi minden különböző dolog van az emberi bőrön, s ezáltal például az enyémen is. - Rosszlánynak? Mármint prostituáltnak? - kérdezek vissza zavartan, elvégre régebben ez számított annak, meg talán a “hitetlen”, de manapság kötve hiszem, hogy ilyesmit jelenthetne. Ugyan még mindig nem értem teljesen, a tetoválások és a “rosszlányság” pontosan milyen összefüggésben vannak egymással - leszámítva amikor valaki célzottan olyat varrat magára. - Szerintem téves az az elképzelés, hogy csak a bőr mintáiból meg lehet állapítani, “jó”-e, vagy “rossz”-e valaki - szúrom közbe. Elvégre ott van az átverés esélye. Persze, ha a jelek mondjuk egy csoporthoz való tartozást kívánnak jelölni, akkor lehet ilyen jelentése is, de ahogy az eddigi beszélgetésünkből levettem, ő nem ezért íratta magára azokat a szavakat.
- Óóóóó, henna! - csillan fel lelkesen a szemem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a csodás szokás ennyi évszázadon keresztül képes lesz fennmaradni, amikor a keresztények nem kedvelték. Vagyhát… akkoriban senkinek sem jutott eszébe festeni vele magára. Talán mert inkább a zsidóságra, a muszlimokra és a hindukra volt jellemző. Az meg akkor már rossz. Pffff… - Az olyan szép! - lelkesedem, nagy boldogság számomra, hogy végre valami nem idegen és új a számomra. - Örülnék neki, ha megmutatnád, mit tudsz alkotni vele! - adom szóbeli beleegyezésem is a dologhoz.
- Azért egy élet mindig érték - igyekszem hozni az emberi megközelítést, még mindent tudó fejjel biccentek is a kijelentésem mellé, elvégre számomra aztán annyit érnek az emberi életek, hogy… na igen, elég is volt ebből ennyi.
- Juj, hát az nem lehet vicces! - meredek rá nagy szemekkel. Jó megtudni, hogy a fejük lecsapásával legalább megszűnik a létezésük. Mondjuk az már más kérdés, hogyan ismerem fel őket. A fejlecsapás azonban minden esetben bevethető húzás. - És ezek a… fertőzöttek… gyakoriak? - na igen, nem leszek boldog, ha mondjuk New Yorkban belefutok egybe minden sarkon. Bár a széttépős részt figyelembe véve biztos irtják őket. - Én azért remélem, hogy halottak maradnak - fűzöm még hozzá a végére. Egy ösztönlény mozgása kevésbé kiszámítható, mint egy gondolkodóé, elvégre az utóbbi nem akar fölösleges sérüléseket begyűjteni.
New York és Stamford helyzetébe kezdek teljesen, és végérvényesen belezavarodni, eképpen inkább feladom a megértésért folytatott kemény küzdelmet. Csak találok valahol, New Yorkban egy térképet, amin meg tudom majd nézni a környéket.
Úgy tűnik, annyira mégsem jó neki, mint mondja, ám ezt nem firtatom. Az a gyanúm, hogy ennek valami emberi oka lehet, amit inkább jobb nem is megkérdezni. Bár érdekelnek az emberek, s valamilyen szinten képes is vagyok a megértésükre, azonban még ígyis akadnak dolgok, amik homályosak a számomra. Ilyen például az előbb hangoztatott szeretet. Megkockáztatom, hogy érzek valami hasonlót a testvéreim iránt, de nem tudnám pontosan megfogalmazni. Egyszerűen csak, mi összetartozunk, bármi történjék is.
- Hmm… és engem most hálából, vagy szánalomból viszel haza? - vetek rá fürkész pillantást. Ki nem hagynám egyetlen moccanását sem, érdekel a válasz. Alapból biztos rávágná, hogy “hálából”, elvégre ez az udvarias válasz, de hátha meglepődik, vagy elgondolkozik egy kicsit a kérdésen. - Peeeeersze, egy teljes napig biztos - forgatom meg a szemem, jelezve ezzel, hogy feltehetőleg rövid lesz az őszinte öröm.
- Milyen gyönyörű! - áradozok a férfinak. - Te tanítottad be őt? - kérdezem, elvégre már az üléséből látszik, hogy nagyszerű lovas, s az adott segítségek is könnyedek, a lóval szinte pontosan ugyanarra gondolnak. Először óvatosan, oldalról nyúlva lágyan megsimítom a ló orrát, hogy megszagolhassa a kezem, ha szeretné, majd a nyakán simítok párszor végig. - Ez csodálatosan hangzik! - fordulok vissza Alessya felé, ragyogó tekintettel. Egy kicsit türelmetlennek tűnik, szóval mellélépek, hogy mehetünk, kigyönyörködtem magam. Jól van, a szappan összetevőit szerencsére lecserélték az évszázadok folyamán, ez egy csodás hír.
- Biztos nagyon finom lesz! - húzom mosolyra a szám, pedig egyáltalán nem várom, hogy bármit is le kelljen tuszkolnom a torkomon. Viszont, alkalmazkodnom kell, ráadásul New Yorkban is csomószor rá fogok kényszerülni, hogy alibiből egyek, ezt biztosra veszem. - Köszönöm! - csüccsenek le a székre, majd figyelem, ahogy ténykednek. - Öhm, ne segítsek valamiben? - kissé félszeg a kérdés. Nem sokat tudok az élelmezési előkészületekről, és amilyen béna vagyok, hajlamos is vagyok zavaromban, na meg tanácstalanságomban kiönteni vagy összetörni valamit.
- Jaj, az csodálatos lenne! - már az arcomról lerí, milyen lelkes vagyok. - De csak akkor, ha nem teher a számodra - igyekszem azért megértőnek, együttérzőnek, meg ilyesmiknek tűnni. Sajnos, lovat jelen pillanatban még nem lophatok, de később akár… - Ó, én is! - sietek kezem a szám elé emelni, mintha egy ásítást akarnék elfojtani, még az arcizmaimat is hitelesen tudom mozgatni hozzá. Ezek szerencsére mennek, csak a sírással nem boldogulok valamiért. - Nem, sajnos - ingatom a fejem, s látszik rajtam, hogy nem szívesen mennék bele a témába, mert szörnyen szomorú. Meg macerás lenne ehhez is pontos, részletes hazugságot kitalálni. - Köszönöm szépen a vendéglátást! - hajolok meg a szülei felé, hálám jeléül, ezután pedig követem Alessyát.
Kíváncsian pillantok körbe a helyiségben, s eléggé meglep, amit látok. Nem mondhatnám, hogy erre számítottam, bár az öltözékét figyelembe véve, kellett volna. A kezeim közé veszem a koponyát, és forgatni kezdem, márha hagyja. Valami kisebb termetű növényevőjéé, de a pontost fajt nem tudom azonosítani. Mégis mire kellhet ez neki? - Nagyon különleges a berendezése - dicsérem, miközben lecsüccsenek a kívánt helyre. A fejemet forgatva igyekszem mindent megnézni magamnak, amikor is egy “Bűbájos boszorkák” feliratú könyvre esik a pillantásom. Felvonom a szemöldököm. Nahát mik vannak! - Téged nagyon érdekel a mágia, ugye? - fordulok felé, immáron csak apró mosoly virít az ajkaimon. Valahol mulattat a gondolat, hogy pont velem hozta össze a sors, aki egykoron maga is boszorkákat hozhatott létre. Közben én is beszerzek egy… furcsa, kör alakú ennivalót. Lövésem sincs, mi lehet ez, de kétkedés nélkül harapok bele. Az íze édes, ahogy ígérték. Halk mormogással, és látható élvezettel majszolom, mint aki még sose evett ilyet, de egyszerűen imádja. Valahol reménykedem benne, hogy szöget üt a fejében a dolog, s ezúttal kérés nélkül fűz magyarázatot az édességhez. Eközben természetesen a szavaira is figyelek. Nekem igazából lényegtelen, egészen türelmes lény tudok lenni, főleg ha akarok, na meg az érdekemben áll.
- Tökéletes, de… mik ezek a könyvek? - mutatok egy hegyes fogú férfis könyvre. Hát nem úgy volt, hogy rólunk mindent elfelejtettek?! Őszinte döbbenettel bámulom a fogakat, amelyek akár az enyémek is lehetnének. - Miről szól? - ragadom magamhoz a szót, többet kell erről megtudnom! Hamár átadta a rúnás füzetét eddigre, most azt is félre csúsztatom, hogy minden figyelem erre a roppant fontos témára terelődjön.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 06, 2020 2:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Nieven & Alessya
Az élet néha olyan véletlen találkozásokat varázsol elő, amilyeneket egyetlen író se merne lemásolni. 
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hát, könnyebb dolgom van, mint egy átlag embernek, aki csatlakozni szeretne, viszont nehéz abból a szempontból, hogy a mi nézeteink, mint 'városi vadászok' - macska körmözöm neki közben - más elveket vallunk. A városban, ha valakiről kiderül, hogy démon vagy félvér, nefilim, ne adj Isten angyal és hívatlan érkezik, akkor megölik őket. Mi meg szívesen dolgozunk együtt nefilimekkel és ha úgy van angyalokkal is, talán még démonnal is egy nagyobb közös jó miatt, de bennük azért nehéz lenne megbízni, nem is volt még erre példa, de az elv megvan és ha lehetőség lenne, úgy hiszem én is félretenném a gyűlölködést. Válaszolok kicsit jobban kifejtve, hogy mi a különbség New York vadászai és mi köztünk, ami miatt nehezebb dolgom lesz.
- Gondolom lesznek felvételik, szokott lenni elméleti és gyakorlati teszt, hogy tudják hova és kikkel osszanak be csapatba a tudásom alapján és persze mindig van hova fejlődni is. - Válaszolok még a többi kérdésre, most már rövidebben,ez már nem igényel sok magyarázni valót, legalábbis szerintem nem. Sokkal izgalmasabb a sztori, amit mesél, csak kár, hogy sok dologra nem tér ki, így elég hamisnak tűnik. Ha létezne ilyen, arról tudnánk és persze az emberek könyörögnének a démonoknak, hogy adjanak az erejükből. Bár létezne és bár lenne természetfeletti erőm, amivel jobban meg tudnám magam védeni.
- Kár, bár szerintem csak valaki kitalálta, kétlem, hogy lehetséges ilyesmi. - Sóhajtok ismét egyet, miközben a hajam a fülem mögé simítom, kezdünk kiérni az erdős részből és kezd kirajzolódni a távolban a kisebb város képe. kár is ilyesmiről álmodozni, mert nem létező dolog, bár eljátszani a gondolattal néha kellemes, amíg valaki vissza nem ránt a valóságba.
- Anyukám szerint egy nőnek nem áll jól az ilyen, ne varrasson a bőrére tájképet, vagy halállal kapcsolatos dolgokat, sokkal szebb ez a fehér bőr csupaszon. Azért szerencsére nem ellenezte azokat, amik már megvannak, de többet én sem szeretnék, a megszállás elleni rúnát kivéve. - Az hasznos is és úgy érzem szükségem lesz még rá, főleg ha New Yorkba megyek, ami hemzseg a démonoktól, elvégre ahol sok az ember, ezek ott szeretnek galibát okozni vagy alkukat kötni, amit behajthatnak, amint a pokol kitárja kapuit. 
- Amúgy nem tudom miért baj, talán rosszlánynak tűnhetek miatta és azt nem szeretné a családom, elvégre vadászok vagyunk és a jó oldalon állunk. - Régi vágásúak ilyen téren, talán én is kicsit az vagyok a hasonló korúakhoz képest, de nem érdekel, aki így nem fogad el, az így járt, mert én ilyennek szeretem magam.
- Amúgy van henna festékem otthon, azzal szoktam néha díszes mintákat csinálni, az olyan két vagy három hétig is fent marad, igaz az utolsó héten már kopottasan, de az nem maradandó. - Biztos vagyok benne, hogy érdekli mi is az, talán csinálhatnánk valami közös kis tetoválást azzal, már ha nem allergiás rá.
- Nincs mit, kár lenne csak úgy itt hagyni, legalább így volt értelme a haláluknak, már ha ennyire felelőtlenek voltak, nem is értem, mert ketten voltak és mi is csak ketten voltunk. Amúgy meg ja, nem árt a megszállás elleni rúna, elég ha csak arra gondolsz, mi volt itt nemrég. - A vadásztársam megszállta a démon, pedig nem tűnt olyannak, aki labilis elmével rendelkezik és könnyen átvehetné felette egy démon az irányítást, de hát ki minek mutatja magát. Én erősnek érzem magam és tőlem jobb túlélő nincs is szerintem, olyan helyzeteket megúszok néha, hogy magam is csodálkozom rajta.
- Amara fekete füstje képes feltámasztani őket, ha a fejük a nyakukon marad, de az a fekete köd nem járja be a Földet, hogy hol talál friss hullát azért, szóval annyira nem kell aggódni, de ha meg mégis felkelnek, akkor majd megöljük őket ismét, mert a fertőzöttek olyan ösztönlények és támadnak, harapnak és ennének belőlünk. - Vagy csak széttépnének és haladnának tovább, ki tudja, szerencsére nem sokkal találkoztam még és azokat is a csapattal szereltük le, nem az én érdemem volt feltétlen, én általában csak asszisztáltam hozzá.
- Nem, van jó pár kilométer New Yorkig, mi függetlenek vagyunk tőlünk, de néha együtt dolgozunk velük, ha úgy hozza az élet. - Volt, hogy jöttek vadászok ide intézni valamit, de mivel a saját szabályaikhoz ragaszkodnak, kétlem, hogy nagy együttműködésre számíthattak a részünkről. Emiatt kicsit félek is csatlakozni hozzájuk, de talán nem lesz semmit gond és a szabályaikat is meg tudom játszani, hogy be fogom tartani. 
- Igen, jó nekem. - Kicsi szomorúság van a hangomban, miközben mosolygok, mert tényleg jó, hogy vannak szüleim, de akkor is ott a tudat, hogy nem a vér szerintiek, fogalmam sincs, hogy ki lehetett az anyám, aki biztosan halott, álmaimban még mindig érzem magamon a vérét, ahogy beterít, hallom a hangot, ahogy a testével elkenődik a sziklán mellettem. Én meg ott vagyok a férfi kezében, a tetovált arcú megmentőm kezeiben, nézve méreg zöld szemeit és vérrel borított arcát. Ha megtalálom, ő többet tud mesélni majd, meg kell találnom!
- Örülni fognak neked, nem szoktam senkit hazavinni, de összetartóak vagyunk, ahol tudunk segítünk másokon. - Ha mindenki így gondolkozna, még jól is élnénk és boldogan, de sajnos sok ember képtelen arra, hogy ha valaki bajban van, akkor segítsen rajta és ne átlépje őt. Nos igen, ez a mai világ, mindenki a saját életét védi és nem érdekli, a szomszédban mi történik.
- Persze, megmutatom mindet. - Mi baj is lehetne belőle? A legtöbb démonok és angyalok ellen vannak, nem ellenünk, szóval nem nagy titok és nincs is sok belőlük. közben már a város utcáit rójuk, páran felén néznek, de senki sem érez késztetést arra, hogy köszönjenek nekünk, amiért hálás vagyok, nem szeretek beszélgetni senkivel, csak a kötelező köröket akarom letudni. Gyorsan letudom a jelentést és mehetünk is hazafelé hozzánk. Útközben hallgatom a beszámolóját a testvéreiről meg a családjáról, jó sokan vannak testvérek, nem semmi.
- Jó sokan vagytok, remélem azért örülni fogtok egymásnak, ha újra találkoztok majd végre és meglesz a teljes létszám. - Ebben a mai világban és ahogy szétváltak csak remélem, hogy nem veszítette el egyiküket sem, főleg nem az öccsét, akiről jó sokat mesél nekem, szinte látom magam előtt. Az egészet apa feltűnése zavarja meg, ahogy lóval közelít felénk és Nievent szinte elveszítem, annyira megörül a hátasnak. Én annyira nem szeretem megülni ezeket, mert mikor leszállok, szinte alig tudom összezárni a lábaimat, olyan kellemetlen érzés tud az lenni, meg a hirtelen 'hű de alacsony lettem' is ilyen.
- Üdvözöllek! Csak nyugodtan simogasd, nem harap! - Apa széles mosollyal köszönti a maga megszokott nyugodtságával, nem bánja, ha megsimogatják a lovát, tényleg szelíd teremtés, az összes az, sokat foglalkozik is velük minden nap, nem csak vannak, mint haszonállatok. Mindenkinek van lova, meg még plusz kettő, amin lehet lovagolni, ha úgy van, néha még pároztatja is őket, hogy legyen utánpótlás, elvégre itt az erdő szélén van fű bőven és a takarmányt sem nehéz kitermelni nekik.
- Köszi, bár én inkább simogatom őket, mint megüljem, de a többit is megnézheted később. - Én éhen halok, meg kezet mosnék és persze fésülködnék is, elég kócos a hajam, látom az ablaküveg tükröződéséből. Fogalmam sincs, mi ez a nagy jól kell kinéznek mániám, de kiskorom óta megvan, mintha csak arra várnék, hogy a nagy Ő beállíthat bármikor és jól kell kinéznem.
- Növényi zsírokból meg passz, nem én csinálom. - Megvonom a vállam, tényleg fogalmam sincs, hogy miből készült, nem is érdekelt soha, mert én csak használom természetesen, de azt rendszeresen és nagy mennyiségben is, ha úgy van, szeretem magam bepiszkolni, de utána tisztálkodnom is kell.
- Hm... Szerintem vadas leves és vaddisznó pörkölt lesz, meg utána valami édes sütemény. - Válaszolok és megérkezünk az asztalhoz, ahol kihúzok egy széket, hogy oda ülhet le, én még a közelben besegítek a tálalásba, jön pár kérdés, hogy miként találkoztunk és milyen volt a küldetést, amit tőszavakban letudok, nem kell minden kis részletet tudniuk egyből, később majd elmesélem.
- Igen, bár annyira nem szeretek túl sokat nyeregben lenni, de ha szeretnél, később elmehetünk a közelbe kicsit lovagolni. - Rajtam ne múljon, ha erre vágyik, lehet rég ült lovon és már nagyon vágyik vissza, egyedül meg csak nem fogom elengedni őt, mert a lovat tőlem viheti, de azért jó lenne, ha még maradna kicsit, kipihenheti magát én meg kicsit végre barátkozhatok valakivel.
- Neked is volt lovad, mielőtt elkerültél a városból az angyaltámadás miatt? - Érdeklődöm, de azért nem olyan hangosan, a szüleim most úgyis egymással vannak elfoglalva, megbeszélik a napi dolgokat, amit kell, mi meg külön beszélgethetünk egymás mellett ülve. Anya meg apa annyira szeretik egymást, szinte érződik, ahogy rájuk néz az ember, kicsit tehernek érzem magam olykor, de tudom, hogy én vagyok az egyik legnagyobb örömük az egymásra találásuk mellett.
- De lehet csak holnap lesz lovaglás, mert én ma már eléggé elfáradtam. - Kicsit helyezkedek a széken és nyújtózok is, én sem szedtem nagy adagokat, nem mintha nem szeretnék enni, de a sütire tartalékolok. Kapunk egy tányérnyi lekváros fánkot, amint végzünk a főfogásokkal.
- Köszönjük az ebédvacsorát! Ezt felvisszük a szobámba szerintem és ott esszük meg. - Szólalok meg, amire anyukám elmosolyodik és egészségünkre kívánja az ételt, utunkra is enged. A kezemben a tányérral indulok meg felfelé a szobámba a lépcsőn, nem egy hatalmas szoba, de tele van boszorkányos dolgokkal, van koponyám is bár nem emberi, csak egy kecske maradványa, ami régen a miénk volt, csak meghalt és én megőrizhettem ezt belőle. A legtöbb dolog nem igazi, az para is lenne. Vannak könyveim is, vámpíros és boszorkányos a legtöbb, mind kitalált regény, de akkor is szeretem őket.
- Nos, ez a szobám. - Lehuppanok az ágyam szélére és magammal szemben megpaskolom a lepedőt, hogy foglaljon helyet, a fánkot leteszem magunk közé és egyet magamhoz is veszek és beleharapok.
- Szóval a rúnákkal kezdhetjük, meg hennázhatunk is majd, aztán holnap reggel meg pacizhatunk, ha így jó neked. - Nem tudom mit szeretne, de most elmondhatja, különben az lesz, amit én akarok, ő meg nem feltétlen, én hajlamos vagyok ráerőszakolni másokra azt, amit én akarok csinálni, szóval most még ellenkezhet bármi ellen.
[You must be registered and logged in to see this link.]
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Stamford - Blackwood Ház Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
202
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 29, 2020 6:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Vendéglátás

[You must be registered and logged in to see this link.] & [You must be registered and logged in to see this link.]

───────────── [You must be registered and logged in to see this link.] ────────────
[You must be registered and logged in to see this image.]Az ismereteim sajnos még elég homályosak, már ami az emberek lakó szokásait illeti ebben az új, veszélyes világban. Az oké, hogy már városokban élnek, abból is csak a nagyobbakban -mert még a kisebb városok sem nyújtanak elég biztonságot , a tanyák és faluk pedig teljesen eltűntek… na de, hogy bírják ezek ennyire összezárva?! Magas, égbe nyúló házak, tömve lakásokkal, üzletekkel, s számtalan ember az utcákon, legalábbis San Franciscora ez volt a jellemző. Durvának találtam, főleg úgy, hogy az emberek nagy rész egyébként kihalt a szorgos tisztogatásnak hála. Vajon mennyien lehettek, amikor még mind élt? Tömve voltak az utcák? Igazából bele se mertem gondolni. Kész szerencse, hogy akkor még a láda vendégszeretetét élveztük, megőrültem volna annyi ember közt! A magányt se szerettem, de az emberekből is volt felső határ...
Végül úgy voltam vele, talán nem bölcs dolog ennyire faggatni őt, elvégre hazugságom szerint mégis Las Vegasban éltem eddig. Bár ugye azt sem ismerhetem az Apokalipszis előtti időkből, ahhoz túl fiatal vagyok. Hmm… mindegy is. Ha vele tartok, úgyis gazdagodom saját tapasztalatokkal is, ami voltaképpen értékesebb is, mintha valaki más mesélné el, mit látott ő. Az túl szubjektív.
- Ó, akkor neked egészen könnyű dolgod van, vagy tévedek? - kérdezem, elvégre nekem úgy tűnik, szinte bérelt helye van ott. Erre a határ dologra szívesen rákérdeznék, de már az előbb is furcsán nézett rám, ezt is elhalasztom ezért. Majd a saját szemeimmel. - És ők bárkit felvesznek? Azért gondolom van valami féle felvételi, vagy követelmények, amiknek meg kell felelni… - nem árt, ha megtudok ezt-azt a vadászokról, bármikor jól jöhet az még. Amennyire érzem, Athan most a városban tartózkodik. Talán őt kéne kérdeznem, de… nem vágyom még igazán a testvéreim társaságára, és lehet, hogy ő se látna szívesen. Mire újra találkozom velük, addigra eredményeket akarok felmutatni a könyvvel kapcsolatban. Vagy valamivel… Igazából bármi jó, ami hasznos, és előrelépés. Viszont még mielőtt igazán a könyv nyomába indulnék, azelőtt fel kell magam egy kicsit hoznom a mostani korból. Elvégre amit itt tanulok, az bőven jó lehet a világ másik felén is.
- Nem tudom, erre nem tér ki a sztori. Lehet annak, aki adta ettől nőtt az ereje - tárom szét a kezem. - Vagy esetleg fel akarta venni a harcot a démonok és az angyalok ellen - na igen, ha meg lenne hozzá az erőnk, akkor már nekünk is saját seregünk lehetne. A mostani kor vadászaiból toborozva kész főnyeremény lenne. Amíg persze tudják, hogy hol van a helyük. Igazából mindig érdekelt a kérdés, hogy vajon mi lett azokkal, akik kaptak az erőnkből. Elvesztették azt a bezárásunk után? Elvégre tőlünk volt, a mi részünket képezte. Bár mondjuk Isten tisztogató munkáját nézve egy se úszhatta meg élve. Talán jobb is volt ez így. - Igen, nagyon király! - ízlelgetem az utolsó szót. Már ismerem a jelentését, mégis idegen egy kicsit nekem. Igazából nem vagyok benne biztos, hogy tényleg tudna vele időt nyerni, vagy földet művelni, de az biztos, hogy több eséllyel indulna a természetfeletti lények ellen.
- Mi számít figyelemfelhívónak? És miért baj, ha az? - gondolom Athlan tetoválásai azok lehettek. Nem tudom elképzelni, miért olyan más ha ki van varrva a bőr, mintha nincs. Mostanság úgyse szoktak tenyérnyi ruhákban járni az emberek a városon kívül, mint például Egyiptomban. A fegyvereket is egyszerűbb rendes ruházatba eldugni és az éghajlat se feltétlen a legoptimálisabb a lenge öltözéknek.
- Ó, köszönöm, nagyon fogok rá vigyázni! - ellenőrzöm, hogy az enyémen is jól rajta van-e a kupakja. Információs aranybánya ez a lány, nagyon jó, hogy megismertem. - Ez érdekes, akkor már értem, miért alkalmazzák előszeretettel - bólogatok. Ez valóban hasznos, talán nekem is kellene egy megszállás elleni szimbólumot vésetnem magamra… bár az az angyalok ellen úgyse véd, és lehetséges, hogy túl óvatlanná tenne. Egyébként is, az eddigi, röpke kísérlet alatt nem volt annyira vészes a démoni megszállás. Igaz, akkor nem harcoltunk egymással az irányításért, de egy nagyon erős démon került be a testembe, s úgy éreztem, szükség esetén ki tudnám utasítani.
- Fertőzötté? - kérdezek vissza meglepve. Az előbb még azt mondta, hogy ezek nem fognak már feltámadni… most akkor mégis? Homályos nekem ez így, várakozóan pillantok rá a magyarázatért. A tűzhöz nem fűzök több szót, számomra is ez a logikusabb meglátás.
- Hát nem nagyon találkoztam élő emberrel egy ideje - térek vissza a történetemhez. - Az a füst is elkerült szerencsére - sóhajtom megkönnyebbülten. Kellemetlen lehet akár még nekem is belefutni. Kétlem, hogy Amara vette volna a fáradságot, hogy levibiztossá tegye. Szóval mindenki erről beszél? Ez nagyon érdekes! És hasznos is, természetesen. Eképpen ha elszólom magam, hivatkozhatok a közre. Csodálatos! Remélem a mi fajunk azért nem terjedt el ilyen széles körben. Na az kellemetlen lenne.
- Akkor Stamford voltaképp a része New Yorknak? - totál nem vagyok képben ezekkel a városrészekkel, a neveikkel meg még kevésbé. Gondolom ideje lesz nekiállnom és megtanulnom őket.
- De jó neked, az én szüleim már nem élnek - és ezúttal sikerül egy teljes értékű szomorú fejet bevágnom. Legalább az apámat sajnálom egy kicsit, az is valami. - Alig várom, hogy megismerjem őket - varázsolok mosolyt az ajkaimra, remélhetőleg nem túl gyorsan a nagy szomorúság után. Azért remélem nem túlzottan vendégszeretőek, mert elég sok dolgom lenne még, és nem akarok túlzottan sokáig alvást tettetni.
- Rendben van - okés, a megszállás ellenit megkapja. - Ha megengeded, akkor megnézném, hátha ki tudom egészíteni valamivel - nekem sem árthat egy rúna gyorstalpaló. Bár elvileg ismernem kellene azokat, amiket általában a vadászok használnak, sose lehet tudni, milyenekre újítottak be. Egyébként úgy vagyok vele, hogyha nagyon hiányos, akkor esetleg jelző vagy védelmi rúnával kiegészítem, majd ahogy a helyzet adja. Mondjuk eddig én se a rúnákra építettem, szó se róla, de mostanság sokkal nagyobb hasznukat veszem.
- Ez fantasztikusan hangzik! - lelkesedem úgy, mintha életem legcsodásabb gondolata lenne egy kiadós alvás. A rúnák megléte jól láthatóan nem foglalkoztat, amíg nincsen mágikus lények elleni, addig szuper vagyok. De az ilyeneket azért már megtanultam felismerni, és elkerülni, persze meglepetés mindig érhet.
Kíváncsian követem, és árgus szemekkel figyelem, ahogy leadja a jelentését, igyekszem minden részletet bevésni az elmémbe. Közben a testvéreimről szóló történetekkel szórakoztatom, mikkel bosszantottuk a szüleinket, meg ilyenek. Java részük igaz, csak az időpont nem stimmel. Elmondom a nevüket, de egyiküknél sem időzök túl sokat, csak öcsinél.
- Athan a legfiatalabb, ő az egyetlen, aki kisebb nálam - pontosan leírom neki a külsejét, a viselkedését és különösebb gesztusait. Azt hiszem világos, ki a “kedvenc testvérem”.
Tetszik a környék, ahol laknak, végre egy kis csend. Sok volt már a nyüzsi, hiába is tudom, hogy a városban még több lesz. - Paciiiiiii - lehelem mély, őszinte csodálattal. Eddig még sehol sem láttam egyet se, azt hittem már egyáltalán nem használják őket hátasként, s most nagyon boldog vagyok, hogy csalatkozhatok. - Üdvözletem! - hajtok picit fejet a lovon ülő alaknak, tiszteletem jeléül. - Megsimogathatom? - kérdezem tőlük, és amikor megkapom a beleegyezést, kezem a ló orra felé nyújtom. Gondosan figyelem, hogyha lecsapná a fülét, még időben el tudjam kapni a kezemet. Ilyet azonban nem tesz, így előbb a pofáját simítom finoman végig, majd a nyakát is gyengéden megpaskolom. - Csodaszép! - mosolygok boldogan Alessyára.
- Ó igen, nagyon! - adom elő lelkesen, hogy az én gyomrom is majd kilyukad. Megismerkedem az anyukájával, majd az útmutatásait követve lerakom a cuccaimat, a kardomtól is megszabadulok. Követem a lányt, s enyhe gyanakvással szemlélem, ahogy a szappannal bűvészkedik. - Ugye… - azt akarnám kérdezni, hogy “Ugye már nem abból készül, amiből 700 éve?”, de ez nem valami világbajnok kérdés lenne, szóval… - Khm, megkérdezhetem, miből van az a szappan? -nos nem ez volt életem mentése, de nem is a legrosszabb, ez is biztos. Végül így, vagy úgy, de megtisztálkodom én is.
- Isteni ez az illat, mit főztek? - kérdezem Alessyát, de teszek róla, hogy a szülei, legalábbis az édesanyja mindenképpen hallja. Barátkozni akarok, na! Igazából számomra nincs nagyon jelentősége az illatoknak, van ami kellemes, van ami nem, de az ételek esetében lényegtelen, mivel csak az édes íz ami vonz egy kicsit. Ritkán eszem bármit is. Természetesen bármit meg tudok enni, és meg is fogok, mosolyogva, ha az kell az álcámnak. Azért a késsel meg a villával nem feltétlen leszek túl ügyes, de igyekszem hatékonyan másolni a látott mozdulatokat. Ha van rá lehetőségem, úgy nem viszem túlzásba a szedést, elvégre kár belém az ilyesmi, inkább ők egyék. Igyekszem az összes étkezési szabályt betartani, pl tele szájjal nem beszélek, meg nem csámcsogok, de itt is akadhatnak javitandó hibáim.
- Te is tudsz lovagolni? Több lovatok is van? - teszem fel sorban Alessyának a kérdéseimet. Na igen, a pacival megvettek kilóra. Mindig is imádtam lovagolni, régebben bárhova kellett menni, akkor lóra ültem. Nem is kellett ekkora távolságokat megtenni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 5:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Nieven, Gregor & Alessya
Az élet néha olyan véletlen találkozásokat varázsol elő, amilyeneket egyetlen író se merne lemásolni. 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem értem a kérdését, elvégre az emberek, akiknek van egy kis eszük nem maradnak peremvidéken és kisebb városokban sem, amik a nagyváros közelében vannak, de mégsem elég közel hozzá. Szóval New Yorkba folyamatosan érkeznek még menekülők és túlélők, akik ott húzzák meg magukat, lévén nagyváros, komolyabb létszámú vadász van, akik őrzik a várost, szóval biztonságosabb, mint a falakon túl lenni.
- Igazából csak összepakolok és megyek, van a határban ismerős, ahol lepakolhatok, majd jelentkezek a helyi vadászoknál, hogy csatlakoznék hozzájuk, nem nagy dolog, nem kell nagy kivitelezés csak szervezés, de egy hét és megyek is már amúgy. - Minden el van rendezve, a kíséretem és az átmeneti szállásom, ha nem kapok valami lakot a vadászoktól. Utána érdekes témát vet fel Nieven, oda is kapom a fejem felé érdeklődve. Milyen jó is lenne, ha lenne mágiám és tudnék én is varázsolni, igazi kis boszorkány lehetnék, de ez csak mese, semmi több sajnos.
- Hát, nekem nem tetszik, hogy ingyen adja, miért tenne ilyen bárki is? Ha cserébe annyit kérne, hogy ha kell, akkor az ő érdekében használjam, belemennék szerintem, gondolj bele, milyen klassz lenne már! Csak intek és szellőt keltek vagy felgyújtok valamit, a földet művelhetném vele akár, rengeteg időt nyernék vele, amit magamra fordíthatnék. De ez csak egy mese, nem több sajnos. - Ahogy fellelkesülök, úgy engedem el egy sóhajjal, álomképeket nem akarok kergetni, így is van már egy, amitől nem tudok szabadulni, nem kell még egy.
- Mert szerettem volna valamilyen tetoválást és ezt még megengedték a szüleim, mert nem annyira nagy és nem is túl figyelemfelhívó. - Az álombeli alak tele volt tetoválásokkal és én is akartam, érezni akartam milyen érzés, mikor a bőrre varrnak tintával, meg kicsit olyan akartam lenni, mint Ő. Nem is bánom, hogy nem valami motívumot vagy bármi mást csináltattam, mert mára már teljesen más az ízlésem, mint akkor és lehet nem is tetszene a tetoválás. A filctoll viszont úgy látom szintén nagy újdonság a lánynak, ami szintén fura, de én nem fogom kérdőre vonni emiatt, lehet ez túl civilizált ahhoz képest, ahol ő eddig élt a testvéreivel.
- Ki tud fogyni és ha nem vigyázol, hogy a kupak rajta maradjon, akkor ki is tud száradni és hasztalan lesz, de ha odafigyelsz rá, akkor elég sokáig bírja amúgy egy. - Magyarázom neki és én is visszakattintom a kupakot a sajátomra, majd elteszem a zsebembe. A kérdése elég érdekes, de a válasz roppant egyszerű.
- Ez egy jó kérdés, de szerintem még senki sem hatástalanított így rúnát senkin még. Attól, ha ráfolyik a víz, még megmarad a mintha, nem kenődik el, szóval tovább él. Tetovált rúnát csak ha egy késsel keresztbe vágod, úgy tudod semlegesíteni. - A földre festett rúna is csak úgy semlegesíthető, ha az eredeti minta sérül, megtörik vagy elkenődik, ha ez nem történik meg, akkor nem fog megszűnni úgy vélem, nem kísérleteztem még ilyenekkel.
- Igen, az jó lenne, legalább nem támadnak fel fertőzöttként. - Helyeselek, hogy vágja csak le a fejüket, ha már ennyire szerencsétlenek, hogy meghaltak, akkor így jártak. Én nem fogom cipelni őket az is biztos.
- Jó ötlet, csak ahhoz ásni kellene egy gödröt vagy körbe kéne őket tenni kővel, hogy az erdőt ne gyújtsuk fel, ahhoz meg nincs kedvem, majd lebomlanak vagy megeszi őket valami vadon élő állat. - Van öngyújtóm, de nem hiányzik egy erdőtűz sem, szóval a gyújtogatást gyorsan elvetem, mint ötletet, elég ha a fejük lekerül a testükről.
- A Sötétség, Isten testvére azt hiszem, hogyhogy nem hallottál még róla? mindenki erről beszél. Tornádókat küld szét a világon és azok nyomán nem marad semmi, mindent megsemmisít, csak remélem nem futok bele egybe sem, biztos elég ijesztő lehet. - Ki is ráz a hideg tőle, nem akarok még meghalni, sőt úgy meg pláne, hogy megsemmisülök és nem marad belőlem semmi.
- Nincs mit, neki már úgysem kell. - Vonom meg a vállam, mikor átadom a kulacsot, majd a sóbombát megemelem, mikor arról érdeklődik.
- Sóbomba, a démonok ellen jó, nem szeretik a sót, majdnem olyan ártalmas, mint a szenteltvíz. - A neve úgyis mindent elmond, meg a kis magyarázatom mellé, nem gondolnám, hogy tovább kéne bármit is ecsetelnem, csak elrakom és mehetünk is hazafelé.
- Stamfordban, itt van nem messze, ez az erdő oda tartozik úgymond még, a New Yorki vadászok nem szoktak kijárni ide, szóval mi védjük ezt, meg a nagyváros felé vezető utat is, van, akiket mi szerelünk le, hogy oda már ne jussanak el, mint ezt a démont is például, de van, hogy onnan szöknek meg errefelé természetfelettiek, azokat is mi kapjuk el és juttatjuk vissza vagy végzünk velük. - Ez van, bár nem olyan jó a kapcsolat a két vadászbázis között, már eleve a nézeteink miatt is nagy az ellentét köztünk, mivel itt akadnak jócskán nefilim vadászok is, amiket ők erőszeretettel megölnének.
- Látunk, a szüleimmel élek, de biztos nem lesz kifogásuk ellened, nem kell aggódnod emiatt. - Nem megyek bele, hogy csak örökbe fogadtak, mert lényegtelen, úgy szeretem őket, mintha vér szerintiek lennének és ez visszafelé is így van. Kedvesen mosolygok Nieven felé, mikor megemlítem őket, szerintem örülni fognak, hogy valakit hazaviszek, még ha csak pár napra is, mert gondolom nem fog velünk maradni, a testvérei nem kerülnek elő csak úgy a semmiből.
- A megszállás elleni bőven elég, de azért nem zárkózom el az újdonságok elől sem, van egy füzetem, amibe minden, amit tudok vagy tudnom kéne le van rajzolva, néha nézegetem, de a legtöbbre még nem volt szükségem, így nem maradtak meg annyira, mint kéne. - Ezért is szeretek csapdát állítani mindenkinek, mert lehet puskázni és van időm rajzolni a füzetből is ezeket az átkozott rúnákat.
- Hát, akkor most lesz tető a fejed felett végre és fogsz tudni pihenni is, elég jó a védelmünk démonok és angyalok ellen. - Bár nem tudom, hogy ő pontosan micsoda, de remélem nem ijed meg ettől a kis ténytől, de az angyalcsapdákat majd kerülöm vele, mert a képessége miatt nefilimnek tippelném, már ha jól értelmeztem a jeleket. Lehet csak túlgondolom az egészet és csak egy sima ember én meg csak piszok mázlista vagyok.
- Csak még gyors le kell adni a jelentést a városban, de utána mehetünk hozzánk. - Bár nem füllik a fogam hozzá, de ez van, közölni kell, hogy a másik két vadász meghalt, mert nem dolgoztak össze, de a démon kiiktatva legalább.
- Mesélsz a testvéreidről, hogy milyenek, meg hogy hívják őket? - Ő is megismeri az én családsom, szóval talán ő is mesél nekem kicsit a sajátjáról, nem tudom milyen, ha van testvére az ember lányának. Közben meg is érkezünk egy városszéli kis bázishoz, ahol már nagyobb élet van, nem kérdez senki semmit, integetünk egymásnak, én megyek és egy papírra gyorsan leírom a jelentést tollal, majd beadom és mehetünk is hazafelé. A város szélén az erdősebb területen lakunk, nincsenek szomszédok közvetlen a közelünkben, jó ez a kis nyugalom. A kapun betérve meg is látom aput, szép fekete mén paripáján, valahonnan ő is most érkezhetett haza vagy éppen indult volna valamerre, nem tudom, de integetek neki.
- Szia apu! - Nieven felé fordulok és biztatóan mosolygok rá, hogy jöjjön csak velem tovább, remélem lovat már látott.
- Apu, ő Nieven, segített a démont legyőzni. Nieven - fordulok felé - Ő az apukám Gregor Blackwood. - Ezzel a bemutatkozáson túl is vagyunk. Várom, hogy van-e kérdés, ha nincs akkor összecsapom a tenyerem és intek, hogy mi akkor mehetünk a ház felé tovább.
- Gyere erre, pakoljunk le és mossunk kezet, biztos éhes vagy te is már, mert nekem szinte korog a gyomrom. - Előremegyek a bejárati ajtóhoz, ahol anyu már fogad is minket, őt is gyorsan bemutatom, mosolyogva köszönti a másik leányzót, majd a férje felé pillant, hamarosan ő is csatlakozik majd bizonyára.
- Erre. - Elvezetem a fürdőbe, ahol kezet tudunk mosni szappannal és utána törülközőbe meg is törölhetem azt, meg az arcom is, mert én azt is megmosom, jól esik tisztának lenni, bár a tusolás még jobb lenne, de majd később, nem hagyom magára Nievent a szüleimmel. Mikor itt végzünk, akkor az étkező felé vesszük az irányt, elég ínycsiklandozó illatok vannak.
[You must be registered and logged in to see this link.]
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Stamford - Blackwood Ház VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1102
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 15, 2020 7:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 14, 2020 10:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Alessya
────────────── ──────────────

Nem akarom áltatni, hogy a szülei kedvelhették-e, de azt sem akarom, hogy úgy érezze, ő az oka, hogy elhagyták a szülei. Rengeteg sok ok van, s az is érthető, ha rágja ezen magát. Mindenkinek van valami a múltjában, aminek szeretné az okait megérteni.
- Miért lenne az? Kérdem érdeklődéssel, noha sokkal inkább költői kérdésnek szántam.
Egy botot választok, mikor látom, miben mesterkedik. Van mindegyik fegyvernemnek hátulütője, s most az jön, ami a legfontosabb az egészben: hogyan lehet áthidalni ezeket a nehézségeket.
Lecsapom az első támadást, a másodikat pedig a mozgásból fakadó mozdulattal hárítom, majd döfök a bot végével a gyomor felé, s egyben vissza is lépek a támadás után, elvégre beléptem.
- Gyerünk, tovább - Nem, most nem arról van szó, hogyan védi ki. Hanem, hogy miként támad.
Elég derekasan lefárasztom, megterhelem. Lehet, szemétség kihasználni az előnyömet, minden téren, de ha éles helyzetről lesz szó, senki sem fogja kímélni, csak, mert fiatalabb, vagy mert állítólagosan a gyengébbik nemhez tartozik. Túlélni, ez a fontos.
- Mára ennyi elég - jó egy órát megizzasztottam, ideje befejezni.



Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5