Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Hampton - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 11, 2020 8:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 390 • Zene; Unstoppable»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Ajkaim enyhén nyílnak el, hallva szemtelenkedését a zavaromról. Mindkét szemöldököm a magasra húzom, amolyan, mégis hogy volt képes ilyet mondani? De hogy? Végül mégsem mondok semmi, ajkaim becsukom fejem enyhén rázom csak meg.
Ezt a kört most ő nyerte, nem igazán lenne még erőm vitába szállni bármi miatt. Hisz lássuk be, még a hatása alatt vagyok az előbb átélteknek. Érzem izmaim finom remegését, a mellkasomba, ahogy levegőt veszek. Mégis enged a kérésemnek és feltápászkodik rólam.
Én pedig kihasználom a lehetőséget és lefordulok a kanapéról, hogy elszórt ruháim után induljak.
- Ugye? – kérdezek vissza játékosan, hatalmas vigyorral az ajkamon, miközben csak vállam felett fordulok vissza. Oké… Mit csináltunk itt az imént? miért van a nadrágom a kanapé egyik végén, míg a fehérneműm a másikba????
Oké, külső szemlélőként lehet, hogy nem is szeretném tudni. Ez így… Csak túl sok, azt hiszem. Oké, szedjünk össze mindent, közben pedig figyelmesen hallgatom Fenrirt.
- Elégedett? – fordulok vissza, kihívó pillantással. – Oh, aranyom – jegyzek csak meg ennyit, pimasz mosollyal az ajkam szegletébe. Ez túl magas labda volt ahhoz, hogy ne csapjam le. S amúgy is, nem kell egy férfiember egoját jobban növelni, mint amennyivel az égiek megáldották. Még a végén kárt okozna magában.
És másokban.
Viszonylag rövid idő alatt felöltözök – bajnoka vagyok, a miként hagyjuk el egy idegen lakását a legrövidebb időn belül, a legkevesebb zajjal.
- Édes, hogy pihenésre van szükséged még. Bár lehet, hogy a te korodba, ez teljesen normális – vonom meg a vállam. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi idős, ez is csak egy ugratás a részemről. Jó, hát, a közösülés utóhatása nálam pont ilyen, ezzel együtt kell élni. Én megtanultam már.
- Idegenek, extrákkal – felelem egy fél másodpercnyi gondolkodás után. – Lássuk be, sokat nem tudunk egymásról, legfeljebb, hogy a kémia működött, ami lássuk be, furcsa. Ilyen rövid időn belül, alkohol nélkül. Az én szervezetembe – arra emlékszem, hogy az övébe több is volt, talán még van is, nem múlik az olyan gyorsan el.
- Szerzek egy térképet – kacsintok rá és immár teljesen felöltözve vonulok át a konyhába, onnan pedig a ház hátsó részébe egy irodába, ahol bizony előkeresek a környékről egy térképet. Nem akármilyet, hanem amit a gondnok szokott használni, hogy tudjam melyik házba nem járt még, vagy ha épp igen, miket hozott el, milyen veszélyen vannak a környéken. A felső fiókba találom meg, összehajtogatva, azzal a kezembe megyek vissza a nappaliba.
reveal your secrets

Fenrir


Hampton - Page 4 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
113
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 06, 2020 10:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

Halk, mély morranással sóhajtok bele a fehérnép nyakába, mihelyst az ő testén is végigzizzennek a gyönyör és vágyakozás utolsó akkordjai. A bőrének puha érintése és az illatának részegítő zamata, mely a kettőnk közé párolgó forróság okán még erősebben fúrja magát az orromba, mint eddig, erős kontrasztja a körmei, ujjai hagyta nyomok égésének a hátamon. Borzasztóan hiányozna a felszínes sérülések érzete, ha nem volnának...
A felfokozott csönd vesztesége már csupán akkor hagy kívánkozó űrt a mellkasomban, mikor Natalie karjai legördülnek rólam, és a torkát megköszörüli. Kelletlenül emelkedek feljebb, hogy végignézhessek a kipirosodott arcán, ajkain, s hogy visszaemlékezhessek az alig néhány perce még rajta telepedő ragyogásra. Halvány, cinkos félmosolyra rándul a szám sarka a gondolat nyomán.
Az egyik szemöldököm is a felfelé ívelődés mellett teszi le a voksát, ahogy elkezd beszélni a nő, mégsem vágok közbe, várakozó, mégis kétkedő érdeklődéssel hagyom, hogy befejezze a gondolatmenetét.
- Bájos a zavarod, Natalie – jegyzem meg kisvártatva, ám nem játszom el a szerencsémet és piszkálom a végletekig, ellenben a lágy paskolásának eleget téve és egy újabb morranással karöltve feltápászkodok róla. Túl messzire azért nem megyek, fordulva egyet a kanapé másik oldalán nyúlok el félig, egyik lábamat lelógatva a földre, míg a másikat kényelmesen felhúzva és a háttámlának döntve. Ha megnyúznának, sem lennék képes egyből a dolgunkra indulni. A levegő néha-néha még szűkösen áramlik a tüdőmbe, és a bordáim között verdeső szívem sem találta még meg a maga harmonikus ütemét.
- Hm… Elképzelhetetlen szörnyűség – állapítom meg egyelőre távol tartva az ábrázatomról a szórakozottságot, amit Natalie szavai korbácsolnak bennem. Egyik kezemet megemelve a mellkasomra hűvösen simuló medalionnal kezdek el játszadozni, mikor ismét megszólalok. - Képzeld, valaki sziréneket meghazudtolva csalogatott magához, és a rövid távú emlékeken való elégedett szemle helyett holmi ajtókról és indulásról magyaráz – osztom meg vele értetlen és rosszalló arckifejezéssel, miközben lágyan megcsóválom a fejemet, noha érzem, hogy lassacskán kezd megtörni a magamra erőltetett mimikám.
- Adj pár percet, és mehetünk meglátogatni a láthatatlan szomszédokat – bököm ki végül, elengedve a medált s kínzó vágyat érezve egy újabb üveg, hűvös sör iránt. Ennek hiányában mással kell éberen tartanom magamat, így hacsak nem szaladt még magára kapkodni a ruháit a fehérnép, finoman megbököm a lábát a sajátommal.
- Melyik halmazba kerültem? Visszatérve arra, hogy mindenki idegenként kezdi – billentem oldalra a fejemet, mialatt kényelmesen felpakolom a karomat a háttámlára, míg a másikkal a hasamat vakarom meg.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Hampton - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 06, 2020 8:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie 18+
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 370 • Zene; Unstoppable»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
A világ megszűnik körülöttem, ahogy ajkát pecsételi bőrömre. Nem tudom, hogy mikor jött el az a pont, amikor ennyire fékezhetetlenül kezdtem el vágyni iránta, mikor lettem az a nő, aki egy vadidegennek oda adja mindenét is – na jó, ez vicc volt – és nem hogy élvezem, de még többet is többet is akarok.
S mintha tudná is, hogy mi működne nálam, pedig oly sok mindenre kényes vagyok az intimitást illetően. Az érzéseke, melyek most körbejárnak, ereimbe folynak, régi ismerősként köszönt újra és nem ragadok le annál, hogy mi történhetett. Átadom magam az érzéseknek, a kövéren átgördülő hangoknak az ajkamról, a morranásnak, amikor játékat abbahagyja és újra felém emelkedjen.
Nem zavarja egyikünket sem rosszállásom, hiszen egy jóval édesebb végkimenetellel kecsegtet. Ajkaiért mohón kapok, s mikor elmerülünk a végtelen óceán érzésébe egy pillanatra harapok csak bele ajkába. Minden gyönyöröm és vágyam ajkára suttogom.
Kezeim simítják, marják bőrét. Ajkaim, fogaim is birtokba veszik minden érhető porcikáját. Ujjaimmal dús, fehér hajába túrok, s fogalmam sincs, hogy mi történik velem, hogy hol vagyok. Egy valamit tudok csupán, ám azt tisztán. Régi érzésként emel fel, repít el egy messzi világba, ahol a gyönyör, a vágy, a röpke boldogság körbejár, ahol minden egyes hullámzásunk, minden egyes mozdulatunk összehangult, magukért beszélnek. Nem ütközünk egymásba, tudjuk, hogy mit kívánunk.
S megvárjuk egymást, hogy felérjünk arra a bizonyos csúcsra. S nincs okom visszafognom magam, egy hangosabb, jólesőbb nyögéssel, lábaimmal keresztezve derekát, fejem pihegve hátrahajtva.
Mellkasom zabolátlanul jár fel és alá, a levegőt kapkodni tudom csak, miközben ő nyakamba fúrja az arcát. Opálos tekintettel próbálom a plafont figyelni, az ezernyi fénylő karikától mégsem látok semmit.
Kezeim lassan csúsznak le testéről, torkom köszörülöm meg.
- Nos – kezdek bele, ajkaim préselve magához. – Most, hogy ezen is túl vagyunk és még nem lett este – nyelek egyet. A vágy megvolt, elmúlt, mehetünk az utunkra. Ugye?
Oh, te ostoba lány.
- Azt hiszem, hogy – veregetem meg vállait, jelzésértékűen, hogy ideje lenne lemásznia rólam, még akkor is, ha tudom, forró testét hűvösség nyaldossa majd végig a sajátomat és egy másodpercig sem tetszik. – ideje útnak indulnunk. Képzeld! – meredek rá hatalmas szemekkel. – Valaki betört a házba! És kiszakította az ajtót! Mintha nem lehetne egy zárat feltörni, hallottál már ilyenről? – ámulok és bámulok, hogy mik meg nem történnek a mai világba.  
reveal your secrets

Fenrir


Hampton - Page 4 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
113
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 16, 2020 9:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

- Ó, Natalie… Azt a legkevésbé akarnám – az ő pimasz félmosolyát leképezve éppen olyan kaján arckifejezéssel pillantok le rá, mint ahogy ő néz vissza rám, mielőtt újfent elmerülhetnénk egymás csókjaiban és forró érintéseiben. Megküzdünk egymás ruháival, bár a trónját hátrahagyó isten sem tudná megmondani, miként jut még arra is kezünk és helyünk, hogy mindemellett a vágyaink töretlen korbácsolásával se hagyjunk fel. Rég volt már, túl rég, hogy finom vonalakat simíthattak a tenyereim, törékeny, mégis formás test ficánkolt volna alattam, és hogy az érzékeimet ilyen hihetetlenül közelről tölthette ki egy nő édeskés illata. Belerészegülök az emlékeztetőbe, éppen ezért egy momentumot sem tudnék egyetlen mozdulatsornak szentelni. Akarom őt, minden egyes porcikáját, jobban, mint az logikus vagy megmagyarázható volna.
Sóhajai, érintései ha lehet, ennél is tovább szítják bennem a tüzet, de annyi józanság még fennmarad a tudatom elkocsonyásodott felszínén, hogy ne essek neki rögtön, kényelmetlenül hamar téve pontot a minőségi időtöltésünkre. Szóval elégedett, mély morranással tűnök el a forró combjai között, és egy pillanatát sem bánom meg az ösztönből fakadó akaratom visszaszorításának.
Jól ismert, mégis egészen új vidéket barangolhatok be, édeset és a férfi maradék eszét teljesen elveszejtőt, mely csupán azért tudhat ennek dacára túlélni, mert a gyöngyöző lankák úrnője kizökkenti a hevesebb mozdulataival, a tulajdonosa zilált hajának markolászásával. Alig mosoly kanyarodik a számra a tény végett: a legkevésbé sem hallgattattam el.
Szívesen szorgoskodnék tovább a vágyaimat fáradhatatlanul ösztönző sóhajai és nyögései fenntartásáért, vagy azért a pontért, ahol nem marad más belőle, mint a kezeim között reszkető, a combjaival a fejemet szorító elégedett bestia, de ezúttal az önző felem dönt a folytatás mibenlétéről. És azt bizony a türelmetlenül lüktető ölem felügyeli, így hát egy utolsó csókkal elbúcsúzom Nataliétól, hogy visszamászva hozzá, újra táncra kérhessem az ajkait, és közben végre eleget tegyek mindkettőnk sürgetésének.
S ettől a momentumtól kezdve megszűnök követni az idő múlását, a mozdulataink vad ütemét vagy ritmusos összekoordináltságát, és képtelenné válok megfejteni a tényt, hogy hol kezdődik az ő forrósága és hol ér véget az enyém… Felidézni, mikor markoltam rá a fenekére vagy a combjára, mikor kezdtem el elveszni a haja üde, friss illatában az összerendezhetetlen csókjaink helyett, vagy hogy mikor váltottunk pozíciót, feladva az előzőt. Édes, jóleső, nehézkes köd lepi el az elmémet, és kizárólag akkor hajlandó felemelkedni róla, mihelyst elég közelinek érzem a megkönnyebbedést. Végül néhány szégyentelenül rendezetlen moccanat csupán, hogy morranva, szuszogva megadjam magamat a leküzdhetetlen sürgetésnek, és a fehérnép karcsú nyakhajlatába, hajába fúrjam az arcomat a szorító ölelésem közepette.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Hampton - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 9:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie 18+
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 353 • Zene; Unstoppable»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Ujjaimmal finoman simítok végig hasának falán, már ahol elérem, s valóban rajzok ezek, nem valódiak. Ajkamra most mégsem fut pimasz félmosoly, ritkán láthatok ennyire kidolgozott izomzatot. Bőrömön barangoló ajkai nyomán felperzselődik bőröm, szinte égeti minden forró lehelete. Ajkaim közül halk áhítozó sóhajok szakadnak fel, alhasamba kellemes bizsergés gyülemlik fel, szinte pillanatról, pillanatra veszítem el a külvilággal a kapcsolatot.
- Akkor hallgattas el – húzom ezúttal pimasz mosolyra az ajkam, miközben lassan fekszünk vissza a kanapéra, hogy az én ujjaim is elkalandozzanak egészen déli lankák vidékére. Egy pillanatra akad csak meg, csak annyira, hogy felismerje, amit kínálok neki, hogy aztán ő is megmutathassa, mire számíthatok tőle. S mintha vágyaim szakadatlanok lennének, gátat nekik aligha lehetne szabni. Pillanatról, pillanatra egy túl régen érzett érzés kerít hatalmába, ahol nincs már más csak ő és én.
Szabad kezével nadrágommal babrál, csípőmet csak enyhén emelem, hogy segítsek neki, ujjaim mégis a vékony szövetű nadrágjának belsejében járnak. Fejét nyakamba fúrja, érzem hajának friss illatát, nyakam, vállaim csiklandozza, mégis finom érintésekkel jutalmazom őt, ám miért is? Mert betört? Mert nem hagyott magamra? Mert társaságom?
Mert túl régi vágyakat ébreszt újra bennem?
Cirógatásomnak mégis véget vetek, hogy egy kellemesebb kimenetelű tettnek adjuk fejünket. Megszabadulunk minden feleslegessé váló fehérneműtől, s látványa, ha még lehetséges csak még jobban gerjeszti vágyaimat, szinte azonnal akarok mindent is. Ő pedig újra felém hajol, mohón fogadom ajkainak bilincsét, sürgető vágyam alatt hullámzik a testem.
Sokáig mégsem marad, ám a vártnak nem tesz eleget, hisz újabb barangolásra adja fejét, s egyre csak csúszik lejjebb a lankákon, mígnem elér legédesebb pontomig. Bennem reked a levegő, ahogy eléri, csípőm enyhén emelem meg, egy halk, de még nem sürgető sóhaj kíséretében. Mégis, ahogy telnek a másodpercek, úgy válik tekintetem egyre opálosobbá, ködösebbé a világ. Mellkasom levegőért kiált, mégis teljesen másféle érzések kerítenek hatalmába, ahol halk, ám annál édesebb hangokkal jutalmazom a fáradozó férfit. Derekam, hátam olykor elemelkedik a kanapéról, egyik kezemmel a kanapé durva szövetébe kapaszkodom, míg a másikkal hajába túrok bele. Halk hümmentések, kéjes sóhajok törnek fel és egy ponton túl már nem érdekel, hogy ki hallhatna meg – itt az isten háta mögött? – vágyam dallamai törnek át, bőröm, alhasam finom remegésével.
reveal your secrets

Fenrir


Hampton - Page 4 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
113
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 9:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

Karcsú, noha határozottan feszes teste jóformán táncot ír le a karjaimban, mihelyst ismét összecsókolóznak a szájaink, s ezúttal én sem bírom egy vágyakozó morranás nélkül. Hisz valóban nem tévedett; rohamos tempóban vált szűkössé a nadrágom. A kívánalmaim összpontosulása dacára az arcomra simuló tenyere mégis változatlan felperzseli a bőrömet, s ha nem tudnám jobban, könnyedén összetéveszthetném az érzést a Pokol vad, szabadon lobogó, tüzes pusztításával. Nem vetem meg a nőket, a szemnek tetsző formák láttán úgy működik a testem, mint bármelyik férfinak, s mégis, az a vehemencia, mit Natalie lobbant bennem, egyetlen eddigi tapasztalásomhoz sem hasonlítható. Vajon mi a titkod, fehérnép? Mi a vonzerőd kulcsa, miért tapadunk össze olyan lehetetlenül erőteljesen, mintha két mágnes ellenpólusai volnánk?
Néhány heves szívdobbanás, nem több, mire a kanapéra omlunk, s végre egészen közel kerülhetünk egymáshoz. Kellemes orgánumán elrebegett, lágy sóhaja zene a füleimnek, katalizátora a vágyaimnak, talán ezért sem tart ki a türelmem a csókunkban, és ezért kezdek a sietős vetkőztetésünkbe. Kérdésére az iparkodásom ellenére meglassulok, és kaján félmosolyra húzom a számat.
- Ahh, fürdés után szoktam felrajzolni őket – jegyzem meg jó kedéllyel, amelyre lássuk be, minden okom megvan. Feszíti a torkomat a poénos visszakérdés a keblei felderítésekor, ám ennyi ismertség után nem vagyok benne biztos, mennyire veszi a szívére a bájos formáin való komolytalan élcelődést. Szívesebben élcelődök hát rajtuk másként, míg ő az izmaimon barangol hosszúkás ujjaival. Óhatatlanul feszülnek meg az érintései alatt, melyeket újabb, bosszantó libabőrözés követ.
- Most még nevetsz, bájos Natalie – vigyorodok el a szemöldökeim megvonása közben, majd a melengető nevetésében fürdőzve dőlök vele vissza a kanapéra, hogy a puszta csókoknál többet követelhessek magamnak. S bizony ő sem rest, megindulnak rajtam a kezei abba az irányba, melynek célpontja egészen összetéveszthetetlen. Leheletnyi izgatottsággal várom, hogy végre eljusson, végre megérintsen, s mikor megtörténik, ösztönösen biccen előre a csípőm a hasam behúzása mellett.
Hagyom lankadni a figyelmemet, önzőn élvezem ki a pillanatot, mielőtt visszatalálva a józanságomhoz, tovább barangolnék a csókjaimmal a szegycsontja mentén s környékén, memorizálva minden egyes lankát és emelkedőt, ajkaimmal égetve bőrébe ott jártam emlékeztetőjét. S míg ezzel foglalatoskodom, szabad kezemmel csakugyan a nadrágjának esek, gombokkal és cipzárral küzdök, hogy kellően meglazíthassam a lehúzásához. De aztán ismét megakaszt.
Mélyebb, elégedett morranással fúrom az arcomat a nyakának hajlatába, az ölem lüktetését jobb híján egy visszafogott kóstolóval tompítva a bőrén. Nehezen hajolok el tőle, hogy feléledő türelmetlenségemnek eleget téve elkezdjem lefejteni magunkról a maradék ruhadarabjainkat. Csizmák, cipők, nadrágok és apró fehérneműk válnak a rajtunk kívül eső világ értelmezhetetlen forgatagának alkotóelemeivé, s bár legszívesebben azonnal, tüstént, ellenvetést nem tűrőn merülnék el benne, a saját sürgetésemnél többre tartom a szemtelen fehérnépet.
Újabb csókkal zárom a nyílt szemrevételezését, hogy onnét megint csak elkezdhessek lefelé araszolni. Mellei ezúttal legfeljebb a kezeim figyelmét élvezhetik, hiszen csókjaim egészen más célért epekednek. Afféléért, ahova megérkezve az arcomat forró combok ölelhetik körbe, és ahol a legédesebbé válik minden igyekezet. Hallani akarom a hangját, érezni az izmai finom remegését a bőre alatt, melyre szinte kétségbeesetten markolnak az ujjaim.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Hampton - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 9:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 437 • Zene; Unstoppable»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Érzem, ahogy ujjaim alatt lágyan feszül meg a bőre, izmai táncot járnak, apró libabőröket kölcsönöz magának, s nem vagyok rest ebből még többet előcsalogatni belőle. Lássuk be, egy nő számára is ritka, amikor egy férfiból ilyen hatást vált ki, az elemi ösztönökön kívül, melyet mindketten túlontúl érzünk.
Ám ez nem csak ennyi. Mi a fene, akkor? Ösztönök, hormonok, melyek kölcsönös vágyakká válnak. Kémia, semmi több az egész, mégis élvezem az egészét. S most ki is akarom élvezni.
Talán az ő íriszei ejtenek rabul, amikor felnézek rá, talán a kérdése gondolkoztat el, magam sem tudom igazán, hogy pontosan miért hagyom abba a vetkőztetését, ám azt tudom, hogy a világ egy pillanatra megszűnik körülöttem. Elveszek íriszeibe, a levegő újra bennem reked, szívem őrült ritmust jár, ajkaim enyhén elnyílnak, mielőtt megunnám botorkálásunk, mely legfeljebb elmém rejtekéből érzékelek.
Könnyedén – túl könnyedén és túl természetesen – rugaszkodok el, hogy hamar ölelő karjába találjam magam. Ajkamra pimasz félmosoly ül, ahogy megszólal, hogy nem bírna addig várni. Ha nem mondja, észre sem veszem, hisz kettőnk közül ugye nem én rendelkezem kézzel is fogható jelekkel ezzel kapcsolatban.
Ölébe egy hullámot ír le testem, amikor újra megcsókolom, arcára simul a kezem. A várakozás különös izgalma halk sóhajt kényszerít elő ajkaim közül. Oh, hol van már az a rohadt pult.
Messze, a kanapé felé igyekszünk, még szerencse, hogy egy szélesebb, így talán kényelmesen… Oh, a francokat, pontosan tudom, hogy kényelmesen el fogunk férni.
A kanapénak feszül a hátam, enyhén emelem a testem, hogy hajam kihúzzam, ne húzzon a kelleténél többet. Mégis mikor hozzám dörgölőzik lágy morranás hagyja el ajkaimat, egy pillanatra akasztva csak meg ajkaink játékát. Napját sem tudom, hogy mikor éreztem utoljára férfit.
Könnyedén egyenesedik fel, figyelem, ahogy leveszi az inget és…
- Wow, ezek igaziak? – simítok végig mellkasán, hasának a falán. Jó, lehet olyan nálam is, ami dícséretre méltóak. Egy pillanatig elfeledkezem ezekről az izmokról. Csak félig figyelek oda, hogy mit is csinál, enyhén emelkedem meg, alásegítek a mozdulatainak, felsőm könnyen… fogalmam sincs hova kerül, ahogy fehérneműm sem. Könyökeimen támaszkodok meg, amikor felém hajol újra. Pimasz félmosolyom nem kíván eltűnni arcomról, fejem enyhén félrehajtva tekintek fel rá.
- Mh, ha nem mondod, fel sem tűnik – pimaszkodok vele, miközben enyhe nevetéssel viszonzom, ahogy felém hajol és dőlök vissza vele együtt a kanapéra. Medálja nehezedik mellkasomnak mégsem érzem meg teljesen.
Kezeimmel indulok útnak felfedező útra érzékeny pontja irányába, egyelőre az anyagon keresztül, amikor ő is útnak indul, hogy porcikáim fedezze fel. Ujjaim csak egy pillanatra remegnek meg, mielőtt határozottan, de nem fájón markolnék rá. Alsó ajkamba harapok s egyelőre minden feltörni készülő hangot elnyomok.
Nadrágjába furakszom be körmeimmel, hogy bőrét érintsem én is, nekem is jár némi ajándék.
reveal your secrets

Fenrir


Hampton - Page 4 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
113
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

Ujjai lopva csúsznak a kölcsön-ingem alá, és a puha, meleg érintés alatt jóleső didergéssel sóhajtanak fel a pórusaim. Ugyanaz a selymes bőrfelület simít, amelyet lusta macskaként dögönyözök viszont a felsője alatt, az oda-vissza érzések együttes hatása pedig bódító ködfelhővel borítja el a tudatomat. És egyre sürgetőbb tettvággyal a köztünk cikázó lángnyelvek mihamarabbi felkorbácsolására, majd eloltására.
Meghúzza az ingemet, s noha könnyedén mozdulhatnék alá a vetkőztetési kísérletének, szégyen szemre megigéz a pillantása, amit a röpke pihenőnk alatt rám emel. Túlontúl szépek a vonásai, a résnyire nyitott, pirosra csókolt szája és azok a veszedelmes, szürkés íriszei, amelyek ugyanazt a sietséget rejtik magukban, mint amit vélhetően az enyémek sugallnak az irányába. Gyönyörű nő vagy, Natalie.
Az ing végül nem kerül le rólam, a kelleténél tovább bambultam, s mire észbe kapok, súlya alatt feszülnek az izmaim, miként a nyakamba kapaszkodva felugrik rám. A lehető legnagyobb nyugalommal tartom meg a tenyereimmel a fenekénél fogva.
- Jól érzed. Nem tudnék – viszonozva pimaszságát, vigyorodok el, majd vetek egy utolsó mustrát a helyiség lehetőségeire. Az utolsó momentumban mégis csak kiegészítve a lehetőségeinket, fordulok vele a nappali helyiség irányába. Talán egy kanapé neki is kényelmesebb lesz, mert ohh, nem tervezem egyhamar kiszabadulni hagyni a karjaim közül. A gondolatra elmosolyodva forrasztom újabb csókba az ajkainkat, és az alig néhány perccel ezelőtti gyengéd puhatolózásnak mostanra nyoma sincs a mozdulatainkban. Igyekszem közben azért odafigyelni arra is, miféle akadályok gördülnek a lábaim elé, végül azonban megérkezünk a célállomásunkra. Óvatosan, mégis határozottan dőlök le vele a heverő hosszán, szorosan bújva a lábai közé. Megőrjít ez a fehérnép…
Hosszú percek vad csatározását szakítom meg aztán, felegyenesedve róla, hogy ledobhassam magamról az ingemet. A medalion hűvösen simul a felhevült bőrömnek, de most egyáltalán nem törődök vele. Natalie felsőjét célzom meg ellenben, segítve őt a vetkőzésben - míg felülről teljesen mezítelenné nem válik -, ugyanis remélem, hogy éppen annyira bosszantják a közénk ékelődő ruhadarabjaink, mint engem.
- Teljesen megbolondítasz, fehérnép… - öntöm gondolataimat kimondott szavakba, mielőtt visszahajolva hozzá ismét, röviden szájon csókolnám. Röviden és türelmetlenül, merthogy ajkait hátrahagyva, s az állát, nyakát végigcsókolva egészen más vidékekre kalandozok el, nem tévesztve figyelmem elől a kínálkozó, további lehetőségeimet. A mellei sem kevésbé vonzóak, mint ő maga.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Hampton - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 8:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 285 • Zene; We are warriors»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Szívem üteme versenyre kel, csak még nem tudja, hogy kivel. Mintha centifugába dobtam volna, akként zakatol mellkasom fogságába, ahogy csókját fogadom, miközben magához húz. Mélyen szívom le én is a levegőt, halk, áhítozó sóhaj hagyja el ajkaimat, miközben az övére tapasztom a sajátjaimat.
A vágy, melyet érzek, vélhetőleg nem csak érte szól, de ő volt az, aki ilyen formában, ilyen gyorsan kiváltotta belőlem. Magam ismerve, még hetekig ellenék magammal, ám a belőle áradó fene férfias aura a hatalmába kerített, megbabonázott, egy darabig megpróbáltam ellen állni, Isten a tanúm rá. Megpróbáltam. A köztünk lévő szikrázást, azonban egyikünk figyelmét sem kerülte el és addig jártunk a táncunkat, mígnem kikötöttünk itt.
Ujjaim bár mohón mégsem tolakodóan járnak mellkasán, oldalán, ahogy halad egyre lejjebb a lenge ing felett, melyet kölcsön kapott. Az aljára elérve lopakodok bőréhez, simítok végig derekán újra, indul útnak izmos hátán.
Ez most mégsem a visszafogott játék ideje. Amikor csípőmre fog, úgy engedem le kezem, keresem meg az ing alját, hogy lehúzzam tőle, abban a pillanatban, amikor enged.
Feltekintek rá, pihegésem közepette, észre sem vettem, hogy levegőt szinte elfelejtettem az egész idő alatt venni, tüdőm pedig eskedel érte.
Kérdésére akaratlan vonom fel a szemöldököm és engedem el az ing alját, indulok el vele, én háttal. A második lépés után, mégis megunom a botorkálásunkat. Táncos lépteimmel könnyedén rugaszkodok el a talajtól. Kezeimmel vállaiba kapaszkodom meg, lábaimat pedig dereka köré csavarom.
- Képes vagy még lépcsőzni is? Nem úgy érzem – pimaszkodom tovább, nem hinném, hogy bármelyikünk is kibírná a szobáig, ahhoz túlságosan is sürgető ez a vágy, mely egyre jobban jár minket körbe.
Újra csókolom, minden, bennem lévő szenvedélyemnek utat engedek, amíg oda nem érünk, egyik kezemmel kapaszkodom csak a vállába, a másikat nyakára simítom, hajába túrok bele.
reveal your secrets

Fenrir


Hampton - Page 4 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
113
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 9:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

Könnyed, megértő bólintással nyugtázom a szavait, ugyanis az érveit senki sem vétózhatja meg, legalábbis nem ebben a világban. Még ennyi idő elteltével is hihetetlen egyszerűséggel feledkezem meg az emberek, az évszázadokkal egyre bonyodalmasabbá váló életviteléről, hisz lássuk be, annak idején nem érdekelt senkit, hogy van-e hám a kutyádon, mikor eteted és hogyan, illetve rendszeresen megfürdeted-e. Valahogy a négylábúakat sem izgatta a szabadság, amíg volt hol aludniuk és enniük, ám el kell fogadnom a rajtam kívülálló változásokat. Más kérdés, hogy talán éppen egy effajta rendszerességre lenne szüksége ahhoz, ne kelljen időről-időre világgá mennie, de megint csak, ez már nem az én felségterületem. És egyébként is érdekfeszítőbb fordulatoknak nézünk elébe pillanatokon belül.
Újabb, mély szusszanással szippantom magamba az illatát, amit ezúttal sem tudok behatárolni. Fogalmam sincs, hogy holmi boszorkányos testpermet lengi-e körbe a lényét, vagy a belőle áradó életenergia részegít meg teljesen, netán a legegyszerűbb erő a földkerekségen, a rémesen emberi és gyarló vonzalom a másik iránt. A vágy, hogy véletlenül se forduljak innét már vissza, hogy szájon csókolhassam, hogy a karjaimba zárhassam, hogy a lehetségesnél is közelebb kerüljek hozzá… Nem tudnám megmondani, miféle hatalom befolyása alá kerül az elmém és a testem, azonban minél tovább nézem a pimasz tekintetét és mosolyát, annál inkább a magaménak akarom tudni. Rémesen emberi és gyarló…
Sejtelmes feleletére az orrom alatt somolyogva hümmentek, valahol, az egyre ködösebbé váló tudatom lankáin őrizve meg az információt a szabados jellemvonásáról. Ellenben mit mondhatnék, a hozzánk hasonló magányos farkasok már csak így élnek, felesleges kötöttségek és terhek nélkül, végtére is van belőlük elég. Az, hogy ő már annak előtt is ilyen volt-e, hogy az ujjára került a gyűrű, vagy később fordult vele a világ, nehezen tudnám megállapítani, de jelenleg nem is akarom.
Az egyetlen, amit ebben az áldott momentumban akarok, formát bont közöttünk. Eleinte lassan, kutakodóan, majd egy lélegzetvételnyi, ravasz mosolyokkal és pillantásokkal szegélyezett szünetet követően már sokkalta követelőzőbben és mohóbban. Hozzám simul, én szorosabban ölelem, s ha eddig nem éreztem volna magamat igazán részegnek, ezúttal megfordul velem a világ a testéből áradó kellemes melegnek és az enyémnek préselődő, puha domborulatainak hála. Az arcomat simító tenyere alatt felsóhajt a bőröm, a lejjebb kalandozó érintései végett pedig egyenest perzselődik, hiába áll közöttünk akadályként a kölcsön-ingem.
A másik irányba mozdítom a fejemet, fordítva egyet az egyre mélyedő csókunk szögén, mialatt engedve az ölelésemből finoman a csípőjére markolok. S bár tovább nem terveztem egyelőre moccanni, maguktól gördülnek feljebb az ujjaim, alá a felsőjének, megállapodva a dereka kecses, libabőrös vonalán.
- Hmm… - morranok fel mélyen, csöndesen, elszakadva ismét a pirosra édesgetett ajkaitól. - Pult vagy ágy…?  - teszem fel a további opciókat meg nem engedő, egészen egyértelmű kérdésemet egy apró, kacér mosoly kíséretében, habár ha rajtam múlik, túl messzire nem fogunk jutni. Meg is indítom vele a lépteimet, noha lassan és óvatosan, nem célom elvégre fellökni, s amúgy is, a bőrének kitartott simogatása mellett nem is akarnék gyorsabban haladni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Hampton - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 11:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 510 • Zene; We are warriors»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Egy pillanatra csupán, nem tovább, elgondolkozok a diagnosztikán, mit irányomba formált meg. A plafonra tekintek csak annyi időre, amíg átgondolom az életem, és a tetteim mögött húzódó indokokat.
Végül csak ajkaim elhúzásával bólintok irányába, tudtára adva, hogy még a vitának még csak helye sem lehet. Valóban küzdök némi hasonlóban, de hát… Manapság ki nem szenved tőle? Olyan kis kicsikék vagyunk a természetfelettihez képest.
- Az életvitelem nem igazán engedi meg. Egy háziállathoz illik minimális rendszeresség az életben, én azt teljes mértékben mellőzöm már évek óta - vonom meg a vállam. Sosem titkoltam és nem is szégyellem, hogy a hivatásom az életem. Nem maradt más Dylan után, csak ez. Ebben találtam meg az életcélom, vagy legalább is ez hajt napról napra, hogy felkeljek. Hogy ne csússzak vissza abba a gödörbe, amibe halával kerültem, hogy minimálisan is, de felszínen tudjak maradni. Egy kutyára vigyázni kell, sétáltatni, etetni, foglalkozni vele. És nem lehetne mindig mellettem én pedig nem tudnám megtenni vele, ezt nem tudnám.
A témát pedig mellőzöm is és inkább vidámabb vizekre evezek. Azokban úgyis jobban felszínen tudok maradni. Arra viszont nem számítottam, hogy a hangulatunk pillanatról pillanatra ennyire más irányt fog vetni. Neki sem kellett kétszer sorban állnia kacérkodásból, ez már biztos, közelsége pedig hihetetlenül megrészegít. Mégis megállok két lábamon. Még.
Elemi az erő, mellyel húz magához, szívem fülemben dübörög, szinte alig hallom meg szavait, csak részleteket, foszlányokat belőle. Talán fel sem fogom, amit mondd, pimasz mosoly mégis ajkamra költözik. A tudatalattim még képes arra, hogy értelmesen kommunikáljon, én már rég nem.
Pedig most kellene a legjobban észnél lennem, most nem kellene, hogy hagyjam elterelni figyelmem.
Tekintetében elveszek, érzem, hogy szédülök, az egész világ, ház, forogni kezd velem. Ez a színtiszta, kézzel fogható vonzalom - más nem is lehet. Valahol mégis szórakoztat apró mozdulata, amikor ajkain nyal végig szavaimra.
Na ugye.
- Mindenki idegenként kezdi - felelem sejtelmesen, fel sem tűnik, hogy mennyire árulom el magam. Ajkaim mégis kiszélesednek az utolsó megjegyzésére és szinte egyszerre mozdulunk, mégsem fejeljük le egymást.
Ajkaim még puhán érinti az övéit, kezeimmel óvatosan fogok derekára húzom magamhoz közelebb, vagy én hozzá, ez olyannyira lényegtelen. A maradék teret is kiszorítva magunk közül.
Elhúzódik, én pedig alsó ajkamba harapok egy pillanatig még csókunk lenyomatát figyelem ajkain, mielőtt tekintetem emelném fel rá. Érdes ujjai érintésébe szinte beleremeg a lényem, lágy libabőrt vált ki belőlem, mégsem a rossz értelembe vett fajtából.
Kezeimmel engedem, egy pillanatig még szemlélem őt, arcát, a csalfa félmosoly lassan kúszik vissza ajkaimra. Ezúttal emelem kezem, hogy arcát fogjam közé, úgy hajolok újra közel hozzá, azt az egy centiméteres távolságot is leszűkítve.
Ezúttal jóval követelőzőbb, mohóbb csókom, kissé még lábujjhegyre is emelkedem ölelésébe, hogy jobban elérhessem, hogy közelebb lehessek hozzá, már ha ez még lehetséges lehet. Lehetne, de épp két rétetnyi ruha állja útunk ehhez.
Kezeim finoman csúsznak le nyakára, onnan széles vállaira, majd mellkasára, ujjaim egyelőre a ruhán keresztül indulnak felfedező útra.
Az ég szerelmére Natalie! Mi a francot művelsz, alig két órája ismered!
Oh, francba józanság, húzz aludni. Elmémet átadom a vágynak, mely már így is teljes mértékben hatalmába kerített.
reveal your secrets

Fenrir


Hampton - Page 4 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
113
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 12:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

Leheletnyi, értetlen hunyorral pillantok rá, ugyanis afféléről, hogy vérló, még egyáltalán nem hallottam. És ha már itt tartunk vérnyúlról se, az ígéret pedig, hogy mindennek értelme kél este, cseppet sem nyugtat meg. Mégsem forszírozom tovább a dolgot, kötve hinném, hogy bármi valóban veszedelmes keveredne elém a napnyugtával, bármi olyan, amit ne tudna kettévágni a kardom.
Ismét elsandítok Durendalra, ám hiába nézem, továbbra sem sürget a szükség, hogy mihamarabb a hátamra kapjam, de legalábbis állandón a közvetlen közelemben tartsam.
- Aha… - bólintok megértőn, mint aki ráébredt Natalie félelmeinek forrására, és a kivételezetteket illető indokok mibenlétére. - Szóval kisebbségi komplexus – bólogatok tovább, ajkaim szegletében ott rejtegetve egy megveszekedett mosolyt a heccelése végett. Közben leporolom a tenyereimet a nadrágomba, noha a szekrényből előszedett szerszámok különösebben nem voltak koszosak. - Úgy lehetne egy kutyád, németjuhászod. Akkor sem lennél egyedül vele, ha egyébként nem vágysz társaságra – teszem hozzá valamivel komolyabban, jól ismerve az érzést, amin a fehérnép is keresztülmehet nap nap után az eddigi elmondásai alapján. Az esetek zömében nem hiányolom senkinek se a társaságát, de ha mégis úgy adódna, ott van Merlin, aki még csak nem is beszél vissza süketségeket.
Mindenesetre az újabb, vidám nevetése és kecses legyintése pontot tesz a beszédtémánkra, én pedig, ha nem kerülnék egyre közelebb és közelebb a veszedelmes nőszemély bűvkörébe, úgy nekilátnék az ajtó helyreállításának, legszerényebb tudományom alapján. Közel kilencszáz év alatt a démon fattya megtanul ezt-azt összetákolni, de hogy a képességeimet a szakértelem kifejezésének magasságaiba emeljem, az merő túlzás volna. Ha már szakszerűen kell valamit űzni, akkor a csinos nőkkel való kacérkodást emelném ki, mint a gyilkolás mellett profi szinten űzött jártasságot, és ezt némi - nem különösebben hosszas - töprengés után Natalie-nál is kamatoztatom.
Rendkívül puha és meleg a bőre, finomabb az arcának az érintése, mint az imént a tincseié, noha az életmódja dacára azokat sem csúfolhatnám érdességgel vagy szárazsággal. Olyan a haja, az arca, a bőre, amilyet a férfi elmében tökéletesként szokás elképzelni vagy definiálni, legalábbis az enyémben feltétlenül annak érződik.
- Nem rontanám el ezt a kellemes pillanatot a sorolásukkal – húzom a számat moderált vigyorra, a lehető legnagyobb nyugalommal veszve el a szürkés íriszeiben, melyek néhány szívdobbanással ezelőtt még lejjebb kalandoztak az ábrázatomon. Ám így, hogy egészen felemeli azokat, tűnik csak fel igazán, mennyi árnyalat, szépség és vadság búvik meg bennük. Nehéz elszakadnom a látványtól, azonban az ismételt megszólalásánál óhatatlanul a telt ajkaira vándorolnak a szemeim. Kénytelen vagyok észrevétlen végignyalni a sajátjaimon.
- Máskor is magadhoz engedsz idegen félvérűeket? - kérdezem csöndesen, megemelt szemöldökeim alól és egy szélesedő mosollyal, aztán tovább hallgatom a hangját és figyelem a szájának mozgását. A mondandónk egyre kevesebb értelmet nyer. - De igazából… francba a feltételezésekkel – nyugtázom a könnyed évődésünket, majd alámozdulva a megindított mozdulatának, gyengéden oldalra döntöm a fejemet, és behunyva a szemeimet engedem, hogy a puha, édes ajkai az enyémeknek simuljanak.
Könnyeden szusszanok az orromon keresztül, kiélvezve a lágy érintés minden szépségét és gyönyörét, csakúgy az illatát, amelyet az eddigieknél erőteljesebben ízlelgethetek meg. Mégsem tartok ki egy-két másodpercnél tovább, centinyi távolságra húzódom, rápillantok, kutatva az ismerős gondolatok iránt, melyek a saját fejemben születnek meg a lényemet kellemesen borzongató tapasztalás útján, s amennyiben hasonlóakra akadok a szürkéiben, csupán akkor forrasztom a szájainkat újabb csókba. És akkor már az ujjaimmal sem édesgetem tovább az arcát, hanem mindkét kezemet a dereka köré fonom, hogy még egy kicsit közelebb, szorosabban, forróban tarthassam a karjaim között.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2