Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Hampton VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1101
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 07, 2021 3:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Hampton DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 20, 2021 11:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

Hűvös ujjai a sajátjaimra simulnak, míg válla a mellkasomnak támaszkodik, s bár mindeddig úgy éreztem, lehetetlenül nevetséges lesz, ahogyan hozzáértés és valódi együttérzés nélkül próbálkozok majd vigaszt nyújtani a számára, a valóságban ez közel sincsen így. Képtelenül egyszerű és természetes érzés, amiként egymás mellett ácsorogva osztozunk a pillanat súlyán, mit végül egy halovány mosollyal és néhány kósza könnycseppel zár. Meglehet, azért hat mindez könnyebbnek a várakozásaimnál, mert az érzelmeinek drámai, fojtogatóan sűrűn kavargó kitörése helyett néma méltósággal kíséri a szabadságért cserébe kínált felajánlását. Ezzel pedig tudok azonosulni.
Kezét végül elemeli, és én is így teszek a sajátommal, sőt, mihelyst odébb lép tőlem, én is elhátrálok egy fél-lépést. Rendkívül kellemetlen volna, ha óvatlanságában épp most sikeredne a gyűrűje után zuhannia…
- Ki nem hagynám – rándítom a szám sarkát hasonszőrűen moderált mosolyra, majd ha ő is megindult, mellette lépdelve sétálok vissza a házához. Különböző okokból ugyan, ám mindkettőnknek jót fog tenni az épület melege, csakúgy egy kiadós reggeli.
A tornáchoz érve azonban még megtorpanok egy momentumra, hogy a fehérnéphez fordulva megosszam vele a véleményemet az imént történtekről. A franc se tudja, miért érzem ennek szükségét, de azon kapom magamat, hogy tulajdonképpen nem is érdekelnek az indokaim.
- Erős nő vagy, Natalie – jelentem ki határozott, mély hangon, s csak ezt követően engedem vissza az ábrázatomra a gyengén pislákoló jó kedvet. - Talán a kardforgatásban sem leszel reménytelen eset – teszem hozzá, finoman meglökve a vállát a sajátommal, aztán fellépek a lépcsőn, immáron minden érzékemmel a leendő reggelinkre koncentrálva.
Noha eredendően nem rajongtam a több napot felölelő téblábolásért, ám be kell látnom, a szemtelen fehérnép társaságában nem várom már olyan keserű szájízzel a homokóra pergését. Bizton veszem, a pihenője maradék idejében sem fogunk kevésbé unatkozni, mint eddig...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Hampton 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 352 • Zene; Wild heart can't be broken»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Mellkasomról távozik egy súly, melynek létéről nem is tudtam. Nem igazán. Gyászát hosszú éveken keresztül hordoztam vállaimon, megtartottam magamnak. Sajátomnak, óvón őrizgettem, mintha a legféltettebb kincsem lenne. Nem maradt más belőle, csak az emléke. Éveken keresztül rettegtem, ha túllépnék rajta, elfeledném. Méltatlan lennék arra, hogy szeretem őt. Úgy tűnne, mintha semmit sem jelentett volna számomra.
Holott ő jelentett nekem mindent.
Mélyről jövő sóhaj szakad fel torkomból, tekintetem az ég irányába emelem. Vállaim megereszkednek, s hagyom, hogy pilláim remegtesse az elengedés okozta megkönnyebbüléssel járó fájdalom. Szívemet mintha ezernyi darabra akarná törni, mégis megmakacsolom magam.
Hosszú, túl hosszú időmben telt, hogy rájöjjek, az elengedés nem egyenlő a feledéssel. Önmagam tönkretétele semmit sem fog megváltoztatni. Ő holt marad, én pedig élek. Az élet elválasztott minket egymástól örökre. Kapaszkodnom egy emlékképbe, szívem rabjaként élni nem lehet.
Nem többé.
Vállamon érzem meg Fenrir markáns, a kardtól érdessé váló tenyerét. Nem számított érintés hatására testem enyhén remeg meg, a levegő hirtelen szökik mellkasomba. Tekintetem lehunyom újra, ahogy kifújom azt a levegőt ajkaimon keresztül. Vállammal támaszkodok meg mellkasán, vállán. Hidegé vált ujjaimat az övére simítom. Azokra, amelyek a vállaimon pihennek. Halk, fújtató nevetés szakad fel mellkasomból.
Tudom, hogy ez csak az első lépés volt. Lakásom tele van az emlékeivel. S nem lesz elég, egyszerűen csak elrakni, elpakolni őket, esetleg odaajándékozni. Elindultam egy úton, amin nem kívánok visszafordulni. Ezúttal nem. Akármikor lábam teszem be oda, őt látom, az ablaknál ülve. A konyhában főzni, az ágy mellett állni, ahogy öltözik. Az ajtón kilépni mellettem, amikor a sürgősségire siet.
Nem, elpakolni nem lesz elég.
Barna íriszeim a messzibe nyúló tengerre vetem. Ajkaimon csak halovány mosoly jelenik meg. Egy újabb kövér könnycsepp bukdácsol át szememen, gördül végig orcámon. Ujjaira simuló kezem elveszem, könnyen törlöm le.
- Köszönöm – fújtatom halkan, fejem újra lehajtom. Még néhány mélyebb levegőt veszek és mozdulok annyira, hogy ellökjem magam a férfi vállától. Félig felé fordulok, mosolyom csak halovány mása a tegnapiakénak.
- Remek reggelit tudok készíteni. Kérsz? – nem búslakodhatok egész nap. Nem ezért csináltam, nem ezért akartam elengedni. Erős maradok, akkor is ha jelen pillanatban rémesen nyomorultul érzem magam.
De ezúttal nem engedem, hogy a gödörbe visszarántsanak az érzéseim.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Hampton DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 5:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

Nem szaporítom tovább a szót a félvérűekről vagy bármely faj igazáról, netán a felmentésük jogalapjáról, ugyanis végeláthatatlanul szőhetnénk gondolataink fonalát, s még akkor sem feltétlen jutnánk előrébb az életben. Való igaz, semmi sem maradhat következmények nélkül, pusztán az a kérdés, ki húzza meg a határokat, ki írja a szabályokat, s ki az, aki arról a bizonyos magas lóról ítélkezik mások felett. Bármiként is szemléljem, ebben a halandóak az élen járnak, csakhogy hiába pöffeszkednek, hajlonganak mások feje fölé, vakok, akár a földet túró giliszták… És legalább annyira sárosak.
- A beletörődött szürkeségnél csak jobb lehet – vetem fel végső meggyőzés gyanánt, persze, hogy mit kezd a kéretlen tanácsaimmal, melyek éppen akkora eséllyel lehetnek helytelenek mint helyesek, már az ő dolga. Affelől azonban nincsen kétségem, hogy a változás jótékonyan hat a pszichére, a szabadság érzetére és az élet kínálta lehetőségekre, hisz közel száz év távlatából volt lehetőségem kitapasztalni ezt.
Más kérdés, mit szükséges mindehhez feláldozni. Hűséget, hovatartozást, társakat, kapcsolatokat vagy megtörhetetlennek tetsző szerelmet? Fogalmam sincs arról, a fehérnépnek mit jelent pontosan ez az áldozat, ám ahogy a szirtek felé sétál, roskadozván a világ súlya alatt, kétségem sem támad affelől, hogy sok mindent.
Egy ideig csendben figyelem az alakját, olykor felhúzva az orromat egy-egy nagyobb széllökettel felém sodort sópára-pofonra, máskor csupán élvezve az ébredező nap melengető sugarait. Néha elfordítom a pillantásomat Merlinre is, aki a közelben legelészik, ügyet sem vetve a tényre, a gazdája ébren, és nem sokkal távolabb ott kínálkozik a lehetőség a tőle rettegő nő megismerésére is. Tiszteletben tartja a határokat, de az sem kizárt, hogy pokolian ízes az a fűcsomó, amin irigylésre méltó élvezettel csámcsog épp.
Elengedek az orrom alatt egy apró horkantást, mielőtt ismét Natalie-t mustrálnám, aki pontosan ebben a momentumban engedi ki a gyűrűt az ujjai közül. A jó kedélyem az ékszerrel együtt száll el, noha együttérzés nem hasít végig a bensőmön. Egyszerűen tiszteletben tartom a pillanat súlyát, ami félő, túlzottan mélyre fogja taszítani az egyébként életenergiával teljes fúriát.
Őszintén szólva semmi közöm ehhez. Nincs közöm hozzá, nem az én tenyeremben nyugszik a létének mérlege, és még csak azért sem ostoroznám magamat; az én ráhatásom okán döntött az elengedés mellett, hisz végső soron ez az ő elhatározása volt. De hiába minden ellenkező gondolatom és racionális győzködésem, a lábaim anélkül visznek felé a harmattól nedves avaron, hogy egyáltalán kettőt pisloghatnék. A tenyerem elébb nehezedik a vállára, kapaszkodót kínálva neki, minthogy átgondolhatnám, kívánok én könnyeket felitató zsebkendővé lenni? Ugyanis a tudatalattimat cseppet sem érdekli a józan eszem tajtékzása, a kívülállósághoz ragaszkodása, puritán egyszerűséggel adja meg magát a kettőnk között húzódó kapocsnak, és talán így is van ez rendjén.
Ugyanis ha nem így volna, már felszereléssel és élelemmel bőven megrakott málhával ügetnék Merlinnel New York felé...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Hampton 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 15, 2021 6:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 503 • Zene; Wild heart can't be broken»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Napok óta nem aludtam olyan jól, mint múlt éjjel, a fáradtságot mégis végtagjaimon érzem. Talán csak lelkileg vagyok teljesen kimerülve. Az újabb és újabb hadakozás önmagammal szemben. Ez nyomja rá bélyegét a mai reggelemre. Mégis odafigyelek arra, amit a férfi mondd. És van olyan érzésem, hogy ezúttal nem csak általános bölcseleteit hallatja, hanem igenis elszólta magát.
Szemöldököm lágyan ráncolom, érzem, hogy erre a beszélgetésre jobban oda kellene figyelni, mint egyébként. Az érzés ahogy jött, úgy is ment el. Hagy cserben teljesen.
- Meglehet. Felmenteni mégis nehéz lenne őket tetteik alól. És ez nem csak rájuk, vagy az angyalokra vonatkozik. Igaz ez az emberekre is, még ha most magas lovon is ülünk – messze nem vagyunk szentek. De igazán beismerhetnénk, ha valamit rosszul teszünk. Nem pedig ürügyet keresni, hogy miért oldozzanak fel alóla. Ez nem így működik. A tetteinknek következményei vannak, azt pedig igenis vállaljuk.
Még én is.
A maga nélkülözhetetlen szerepe a világban. Korábbi szavai nyomán csak felsóhajtok ezen, majd fejem rázom meg. Tekintetem lesiklik az ujjamra csak félig felhúzott gyűrűre. Újabbat fordítok rajta, a rubint most tenyerem belseje felé tekint.
- Talán ezt kellene – egyezek bele, hisz a gondolat nem istentől való. – Meglátjuk meddig jutok majd el vele, ha visszatérek a városba – illúzióim nincsenek. Évek óta így élek, ez éltet, motivál. Emiatt kelek fel nap, nap után. Hogy nélkülözhetetlen vagyok, hogy segítenem kell az embereken, meg kell őket védeni.
Ha ez nincs meg, akkor mégis mi?
Szemöldököm ívesen vonom fel, többször is aprót bólogatok. Csak a tényt közli. Hát persze. Ajkamra félmosoly húzódik, miközben fejem a háttámlának döntöm. Sokáig mégsem maradok itt ülve, képtelen vagyok. Csábít a sziklaszirt.
S nem is hagyom soká magára. A harmat nyaldossa talpamat, érzem miként a hideg egyre feljebb merészkedik lábszáramon. A reggeli friss szellő a hajamba, ruhámba kap. Mégsem foglalkozom vele, ahogy azzal sem, ahogy a szirt szélén állva, szinte csábít a szél, hogy vessem le magam onnan.
Ostoba gondolat. Tekintetem előbb a végtelenbe nyúló szürke vízen tartom, majd az ujjamon lévő gyűrűn. Leveszem annyira, hogy mutatóujjam felső porcába akadjon csak meg.
- Tudom, régóta tudom, hogy el kell, hogy engedjelek – kezdek bele az ékszert pedig az ajkaimhoz emelem. Lágy csókot hintek rá. Tekintetem lehunyom, torkomba gombóc képződik alig tudok nyelni tőle. Tudom, hogy mit kellene tennem, mégsem tudom megtenni.
Nehéz, egy elemi erő tart vissza, hogy megtegyem. Saját épségem miatt viszont nem lesz más választásom.
- Örökké szeretni foglak – suttogom, lehunyt pilláim alól egy kósza könnycsepp gördül le. Szívembe markol az érzés. Leengedem a kezem, íriszeim lassan nyitom ki. Ujjaimat kinyitom, lassan engedem le a kezem. Hagyom, hogy a könnyed fémötvözet engedjen a gravitációnak. Nehezen enged neki. Súlyként húzna maga után a perem szélén. Egy elemi erő hív,  hogy vessem magam utána. Megrebbenő pillával nézem miként ütközik a szikla falának a rubintköves gyűrű, még kettőt esik és a tenger habjai nyelik el.
Nehezebb levegő szakad fel a tokromból, könnyeimnek nehezen állok ellen. Egyik kezem a csípőmre teszem, a másikat a szívem tájékára. Mintha meghasadni készülne. Fejem az ég felé emelem. A világ mintha összeomlani készülne körülöttem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Hampton DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 4:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

Ugyanarról beszélünk, ám azt hiszem, ez is afféle szokása a nőszemélyeknek; újra és újra végigrágni ugyanazt a témát. Nem hiába állapítottam meg, hogy igazságtalan, hovatovább kétszínű a halandók hozzáállása a fele arányban velük rokon lényekkel, de ha tőlem kívánja az ismételt megerősítést afelől, a vőlegénye nem került jogosan a bitófára, hát legyen. Arról azonban, hogy a háborújuk sem feltétlen róható fel a fajtám számlájára, mélyen hallgatok - vagyis szeretnék. Sokkal komplexebb ez annál, mint megérthetnék, egyszerűbb addig látniuk, ameddig az orruk elér. Azok a félvérűek megátalkodottak, őrültek, zavarodottak voltak és vérre szomjaztak. Könnyebb egy ilyen ellenféllel felvenni a harcot s megnyugtatni a város polgárait egy újabb felderített fél-démon kivégzésével, mint megismerni és elfogadni a tényt; kicsinyes hadakozásnál messzebb ér a történet.
- Az a háború sem azoknak az anyátlan és apátlan nyomorultaknak a brillírozó agyszüleménye volt – bököm ki mellékesként, mégis az akaratom nélkül. Talán csakugyan megárt, ha időről időre nem tépi a száját a démon fattya valakinek, kizárólag a hátasának... - Nem csupán az angyalok perlekedéseinek a levét issza meg ez a világ – teszem hozzá mintegy magyarázatként.
Arról inkább nem is értekezek, milyen tipikus a gondolkodásmódjuk, megint csak. Titkolózó démonnők, áldozat asszonyok, akiket megrontottak a szurokszeműek… Néha még azok sem nyitják ki a szájukat, akiket sérelem ért, nemhogy azok, akik maguk is bűnösök. Érdekelne, miként zajlott ez az önhitt felmérésük, azonban megértem; könnyebb elhinni, hogy a fajtájuk a körülmények ártatlan áldozatai, semmint romlott lelkű, a pokol tüzét szomjazó szörnyetegek. Pedig néha az emberek a legiszonyatosabb bestiák…
Gondolataim közül a nevetése ránt fel, mely egyszerre zokogásnak is hangzik. Mély sóhaj szakad fel a tüdőmből.
- Hiheted azt. Talán igaz is, talán mindenkinek megvan a maga nélkülözhetetlen szerepe ebben a világban. De ne úgy higgy benne, hogy közben hagyod magadra szakadni ennek a terhét – pontosítom a korábbi kijelentéseimet, melyek bizonyosan sértőnek hatottak, viszont mit lehet tenni, én nem hiszek abban, véres könnyeket hullajtana a világ, ha feldobnám a talpamat valamely névtelen, elhagyatott település vagy erdőség gyomrában. Abban meg még úgy sem, hogy ezt a tévképzetet az önmarcangolás jogalapjának kellene tekinteni.
- Nem kívánom, pusztán megjegyeztem a tényt – rándítom meg a vállaimat hetykén. Nekem kellene emlékeztetnem arra, abban a sokat emlegetett háborújukban is félvérűek osztogatták a halált? Egy jól képzett példány még a gyengeségét is csupán az előnyére használja, mindenesetre ebbe nem mélyülök bele, mert nincs okom a tudásommal ékeskedni – mely túlontúl sok kérdést vonna megint csak maga után –, másrészt érzem, látom rajta, a gondolatai még mindig egyetlen lélek körül forognak.
Váratlanul feláll, és szó nélkül indul meg a szirtek felé. Nem rezzenek meg, nem is sietek utána, mindösszesen csendben figyelem, miként a gyűrűt a legnagyobb kincseként szorongatva lépdel mezítlábasan a harmattól gyöngyöző talajon. Az emberek, meg a szentimentális dolgaik…
Óhatatlanul találnak rá az ujjaim a nyakamban függő, kígyó motívumos medalionra, s hirtelenjében kedvem támadna felhorkantani. Lám, a pap bort iszik és vizet prédikál. Bár kettőnk közül ez a csecsebecse nem ránt le időről időre a víz alá, kezd el fojtogatni és fullasztani, egyszerűen csak… van. Szóval komolyabb lelkiismeret-furdalás – ha egyáltalán effélére képes vagyok – nélkül szemlélem némán, amire készül.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Hampton 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 04, 2020 2:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 488 • Zene; Wild heart can't be broken»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Visszakérdezésére csak esetlenül húzom fel a vállamat. Egyrészt, biztosítva arról, hogy igen, tőle kellett ezt kérdeznem, és másrészt, mert kitől mástól kérdezném ezt meg akkor?
- Ki más értene ehhez jobban, ha nem egy másik félvérű. Az én életem az emberek világába egyszerű, én ember vagyok. Én ha gyilkolok sem fognak elítélni annyira, mint egy természetfelettit, cselekedjek bármilyen borzalmasan is – vonom meg újra a vállam. Igen, képmutatóak vagyunk, de hát ez van. Ez az emberiség, így szocializálódtunk évezredek óta. Miért most változna meg bármi is?
Ennek ellenére mégis figyelmesen hallgatom, az elbeszélését. Feltűnt már, hogy többször is visszanyúlik a régi világhoz, melyet nem igazán értek. Nem tűnik sokkal idősebbnek tőlem, mégis miként emlékezhetne. Meg honnan szerezhette a tudást? New Yorkba is alig olvasni ilyenekről, vagy aki megteszi, az igazán ritkaságnak számít.
- A legtöbb félvér, legalább is New Yorkba árva. Egy időbe utánajártunk a dolgoknak, azok, akik nemzői voltak egy-egy félvérnek, főként ha az anya ember volt, megőrült. Vagy már alapból azvolt, hogy démonnal bújt össze. Öngyilkosok, vagy gyilkosság, erőszak áldozatai lettek. A gyerekeik pedig otthonba kerültek, sokakról nem is tudták, hogy félvér. Ha pedig az emberi része az apa volt… sok sikert visszanyomozni, hogy ki volt azapa, a démonnők ritkán árulták el, tekintve, hogy a gyereket csak hagyták az utcán megrohadni. Társadalmunk nagy problémája lehet, de senki sem foglalkozik ezzel – sóhajtom el magam. Nem könnyű, kezdeményeztem már, a megerőszakolt nők számára egy rehabilitációs központot, de persze mindig lepattintottak. Aki nem erős, az ne éljen. Csak az erősek élhetnek az új világba. Vagy ha ez már túl klisés lett, jöttek azzal, hogy nincs rá elég erőforrás. Ezzel pedig hogy vitatkozz?
Újabb kérdésére egyszerre sírok fel és nevetem el magam. Szememből előbukkanó könnycseppet könnyedén törlöm ki.
- Szeretném hinni, hogy legalább egy picit összeomlik a rendszer – nevetem könnyedén, bár szavaim súlyát én sem igazán érzem át. – Persze, működni fog minden, mint eddig, majd más megcsinálja, amit eddig én. Attól még szeretném hinni, hogy nélkülözhetetlen vagyunk - ettől függetlenül mégis hálásan mosolygok rá. Újra visszakanyarodunk oda, hogy rám senki sem figyel. De miért kellene?
- Ühm, szóval azt kívánod, hogy összemérjelek a vadászokkal? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. Szó se róla, eggyel biztos felér, a többiről viszont nyilatkozni nem tudok. Annyit nem láttam tőle. Legalább is az, hogy ittasan miként fogadja a vendégeket és mennyire egy csapoda betörő. Harci tehetségéről semmit sem tudok, annyira balga pedig nem vagyok, még ilyen állapoban sem, hogy feltételezésekbe merjek bocsátkozni.
Nagy segítségemre azonban nincs. Sóhajtva hajtom hátra a fejem a hintaágy támláján. Forgatom a gyűrűt és fogalmam sincs, hogy miként engedjem el. Vagyis… Kósza gondolat csupán. Letekintek az ezüst karikára. Szemöldököm lágyan ráncolom össze újra csak.
Hirtelen ötlettől vezérelve állok fel, rúgom le lábamról a takarót, még az sem zavar, ha a fele a földre kerül, lábaimat akarja megakasztani. Mezítlábas talpaimon meg sem érzem a reggeli hűvös harmatcseppeket, ahogy nyaldossák bőröm. A szirt felé veszem szótlanul az irányt, egyre inkább csak szugerállva a szürke víztömeget.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Hampton DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 22, 2020 8:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

Alig hallható suttogására ismét, sokadjára is megvonom a szemöldökeimet, azonban nem kell noszogatnom a válasz adásra, bár meglehet, nem is tenném. Sosem szívleltem a kínvallatással felérő beszélgetéseket, amelyeket egyszerű társalgásnak próbálnak eladni, így nem is én leszek a gyakorlója. Mindenek dacára enélkül is feleletet kapok, Mammon neve hallatán pedig némiként megrökönyödök. Nem ismerem különösképp a démont, azt viszont tudom, milyen rangon áll, és a tény, hogy egy ember ismeri a nevét, az bevallom, meglep. Az még inkább, hogy ilyen kicsinyes dolgokra vetemedik, mint egy halandó álmainak megkeserítése, szóval úgy érzem, emögött a történet mögött sokkal több rejlik, mint amennyit megoszt velem Natalie. Mégsem kérdezek rá, hanem hallgatom tovább.
Újabb név merül fel, de ezúttal sem szúrok közbe kérdést, csupán figyelek. Hallgatom a háborúról, amely után Mastemah úgy tajtékzott, ahogyan még sosem láttam; kikelve magából, őrjöngve, megveszekedett fúria módjára. Különös hallani az esetről egy másik szemszögből, ám a harcok részletei helyett költőinek remélt, de konkrét kérdést kapok a fejemhez. Az égre emelem a pillantásomat, melyen sirályok röpködnek körüs-körül, várva a vízfelszín közeléhez úszó halak felbukkanására.
- Ezt tőlem kérdezed, egy másik félvérűtől? - vezetem rá vissza a tekintetemet némi kétkedéssel. Persze bizton akad olyan sültbolond, aki erre a fajtáját meghazudtolva is igennel felelve, mert olyan mélyen belé égett az emberek ítélkezése. De én teszek magasról a röpkeéletűek megvetésére és véleményére, mit tudhatnak ők, úgy mégis? A megkergült angyalokig hírünkről sem hallottak, azóta meg hatalmas szakértővé nőtték magukat. Kár, hogy túl sokan gyakorolnak olyan tevékenységet, melyről a leghaloványabb fingjuk sincs. Mintha egy hangyát akarnánk bankárrá tenni… - Szerintem senkinek semmi joga a születés okán ítélkezni, de amíg nem voltak félszerzetek, hát megtették ezt maguk között az emberek. A középkorban az számított csak, akinek egy papír alapján nemes vér csörgedezett az ereiben, mert holmi király unottan rábökte, legyél ezentúl nemes, aztán meg a bőrszín, egyebek alapján válogattak maguk között az emberek. Most lett új céltábla, ennyi a különbség. Ezért mondom, igazságtalan volt, ami történt – felelem őszintén, a kelleténél bővebb lére is eresztve a választ, mint azt szerettem volna. Ám ne vesse senki a szememre, túl sok évszázadon keresztül kellett nézzem a halandók szeszélyeit.
- Egyébként ebben az a rendkívül röhejes, hogy azt a félvérháborút sem a semmiből odapottyantottak robbantották ki. Azoknak anyjai, apjai is voltak, akik nem feltétlen kényszerből bújtak ágyba démonokkal. Vajon ők is ki lettek végezve, a fattyakat nemzők? Vagy az már túl nagy ár lett volna az emberiségnek? – billentem oldalra a fejemet. Messze eltértünk a volt kedvesétől, azonban a kíméletlen őszinteség eddig bírt megülni a valagán a bensőmben.
Tán éppen emiatt, vagy mert derekára ért a beszélgetés, kisebb csönd ékelődik kettőnk közé. Követve a fehérnép íriszeit, magam is a zöldellő fűcsomók adta irányba nézek, a szirtek felé, amelyek sok elkeseredettet csalogathattak már magukhoz.
- Úgy hiszed, nélküled képtelen volna az élet tovább forogni? Sokan hitték már így, s lám, az élet valahogy mindég tovább haladt – jegyzem meg kíméletlenül. Sokan szeretik igazolni magukat ezzel, a pótolhatatlanságukkal, hiszen akkor értelmet nyer mindaz az a szenvedés, amit el kell viselniük, másrészt az életük is fontos célt kap. Igen fontosat, elvégre szóban rajtuk múlik az emberek, a világ, a ki tudja minek a sorsa. Valójában porszemek vagyunk mind egy hatalmas sivatagban. - Nem mondom, hogy nem vagy fontos, Natalie. De ahogyan azt tegnap is mondtam már neked, míg te őket figyeled, óvod, addig téged senki sem. Egyébként egy ideig ott leszek én is, szerintem felérek én több vadásszal is – emelem meg a szemöldökeimet, noha a szórakozottságom egyhamar visszakotródik valahova mélyre, és helyét visszaköveteli a komor odafigyelés.
- Senki sem élvezné ezt. Viszont amíg ott tátong egy beforratlan seb rajtad, azt ha megnyomják, fájni fog. Ezt gondold át, ám hogy mit teszel, nem posztom meghatározni sem eldönteni helyetted – jelentem ki, s ha nem is zárom a témát, világossá teszem, hogy ezek a körök, amelyekről beszél, ezekben a momentumokban is forognak állandó jelleggel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Hampton 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 21, 2020 4:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 505 • Zene; Wild heart can't be broken»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Keserűen nevetek fel, amikor is szembesít azzal, mennyire nem vagyunk valójában egyformák. De ez még nem kifogás arra, hogy nem kellene ilyen hosszan… újra és újra feltépnem a sebeket, direkt. Oh, és ehhez semmi köze nincs Mammonnak.
Tényleg? Mert amikor legutoljára már kezdted elengedni, akkor jelent meg.
- Mintegy égi jelként, hogy sose fogod tudni igazán elengedni – suttogom a szavakat, leginkább magamnak. Szempilláim enyhén remegnek meg. – Nemrég majdnem sikerült – adok magyarázatot korábbi szavaimnak, amint rájövök, hogy ezeket igenis kiejtettem. – Már nem gondoltam rá annyit, a gyűrűt elraktam, fel sem húztam már. Kezdem fellélegezni. Mammon a semmiből mászott a fejembe, elém vetítve a múlt minden szörnyű történését – húzom el ajkaimat, vállaim enyhén vonom meg. Nyilván oka van annak, hogy miért nem enged el a múlt.
Vagy én nem akarom? Olyan zavaros ez az egész, magam sem tudom, hogy mit lehetne tenni azért, hogy egy kicsit is jobb legyen.
Képes voltam ugyanúgy belenyugodni? Fújtatva nevetek fel.
- Oh, dehogy. Egy évig tervezgettem Drake halálát, változatos fegyvernemek által. Egyik sem tűnt igazán kielégítőnek. A félvér háború mindent megváltoztatott. Ő belenyugodott sorsába, én aligha. Nem tehetett arról, hogy az, ami, nem akart sose félvér lenni. Nem kérte senkitől, hogy az legyen, annak született, mégis el kellene ítélni ezért valakit? – vonom össze a szemöldököm, kérdőn tekintek Fenrirre. Nem költői a kérdésem, őszintén választ várok rá. Az angyalok és démonok mások, őket teremtették, céllal. De egy nephilim, vagy félvér? Ők nem tehetnek arról, amit a szüleik műveltek.
- Képmutatóak vagyunk – ismerem el. – A vadászoknak, a nagy családoknak több minden van megengedve, mint bárki másnak a városba. Már ha a szabályokról van szó. Abban azonban nem hiszek, hogyha közülünk derülne ki, hogy ki a félvér, azt életben hagynák. Túl sok áldozattal járt legutóbb megtenni… - főként akkor, amikor még csak nem is tudtunk róla, köztünk élnek. Szörnyű pofára esés volt.
Íriszeim a távolt vizslatják, a szürke víztömeget, mely egyre inkább vonz magához. Hívogat, hogy álljak fel a hintaágyból, sétáljak végig mezítlen lábammal a harmatos füvön, álljak meg a szikla peremén és csak egyszerűen vessem le magam annak pereméről. A tajtékzó habok elnyelnének, a falhoz csapnának…
Szempilláim újra megremegnek.
- Hol van nekem arra időm, hogy összeomoljak, ha csak megállnék egy pillanatra? – nevetem el magam, fejem lehajtom, az ölemet figyelem, a gyűrűt, ami immár ott pihen. – Túl kevés a vadász egy túl nagy városba.
Szemöldököm haloványan ráncolva tekintek fel rá. Nem teljesen értem, hogy mire is céloz pontosan. Félnék összeismerkedni azzal, aki már voltam egykoron? Igaza lenne ebben? Kelletlenül húzom el újra csak ajkaimat.
- És mégis hogy kellene ebbe az egészbe belekezdni? Tévedsz, ha azt hiszed, hogy élvezem, hogy ennyire nyomorúságos vagyok. Hogy nem akarok rajta változtatni. Ám, akármikor megteszem, pofára esek, amikor már majdnem felérem a gödör tetejét, akkor rántanak vissza az aljára. Örökös körforgás, melyből nincs kiút – teljes mértékben tanácstalan vagyok. Sose mertem még senkinek sem beismerni. Miért is tenném, hiszen mindenki azt hiszi rólam, hogy milyen erős vagyok. Mert annak kell mutatnom magam, ha nem tenném meg, azok, akik bennem bíznak, mit gondolnának?
Nem, ennek nem tehetem ki őket.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Hampton DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 20, 2020 11:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

Ha néhány nappal korábban valaki azt mondta volna nekem, hogy nemsokára egy fehérnép lelki gyötrelmeit fogom hallgatni, s mindehhez asszisztálni is fogok, bizonyosan képen röhögöm az illetőt… vagy inkább törlöm, részlet kérdése. Ehhez képest itt ülök a tornácon a barna fürtössel, hagyom, hogy értékes percek, órák válasszanak el a vadászok városától, és mindennek tetejébe elviselem, hogy egyre mélyebbre rántson a fájdalmában. Másnak egyszerűen megmondanám, hogy húzza ki a fejét a seggéből, nézzen körbe a világban, és akkor siránkozzon, ha majd nem marad rajta kívül senki más ezen az elátkozott planétán. Ne azokért hullajtson könnyet, akik már vígan parádéznak a mennyek országában, netán a pokolban. Igaz, az utóbbi nem a legszebb hely az örök élet eltöltésére, de ott már nem érhetnek senkit meglepetések; pont azt kapod, amit vársz. Mégis, ahogy Natalie-ra sandítok, képtelen vagyok előhalászni magamból a faragatlan tuskót és a kíméletlenül őszintét. Helyette mélyet sóhajtok.
- És mégis mióta vagytok ti egyformák? - teszem fel a költői kérdést, választ különösebben nem várva. Csupán gondolkozzék el, miért is hasonlítja magát össze más emberekkel, és mégis miért gondolja, hogy másnak ez nem pont ugyanilyen. Mindennek van oka, azonban a saját válaszait nem a többi halandóban kellene keresnie. Persze kívülállóként könnyű okosnak lenni...
Pontosan addig, amíg észre nem veszem, hogy könnybe lábadnak a szemei. Rózsás, mindjárt sírni fog… Miért is tartottam jó ötletnek rákérdezni arra a giccses gyűrűre? Újabb, mély sóhajjal fordítom vissza a pillantásomat a tengerre.
- Az, hogy mit érzett vagy inkább mutatott, az az ő dolga. Te képes voltál ugyanígy belenyugodni? Mert kötve hiszem – vonom meg a szemöldökeimet. - Egyébként meg ez sem változtat azon, hogy igazságtalan volt a kivégzése. Ha ez egy hozzád hasonlóval történik, még talán meg is simogatják a buksiját, hogy ne nyomja a lelkét egy balesetből eredő halál – horkantok fel keserűen, nem különösebben igazodva a nő hangulatához. Tartom magamat ahhoz, hogy az emberek rémesen kétszínűek és kegyetlenek, ha a saját démonaikkal kell szemközt nézniük. És ezt Natalie-nak is el kellene fogadnia ahhoz, hogy túl tudjon lépni, máskülönben egy örökös tagadásban fog ragadni. Már csak azt lenne jó megérteni, ez engem miért is érdekel annyira…
Csendben hallgatom tovább, és miután elhalnak a szavai, néhány másodpercig még én is magamban tartom a sajátjaimat. Leginkább, mert fogalmam sincs, mi segíthetne rajta. Sosem tartottam magamat jó tanácsadónak, nem is erőltettem soha ezt az igen csak visszamaradott készségemet, de talán könnyebb úgy átlátni valakit, ha a másik részben hasonul hozzánk. És végső soron úgy gondolom, a fehérnéppel számos ponton keresztezzük egymást. Egy próbát megér.
- Talán éppen ez a bajod, hogy nem álltál meg egy pillanatra sem. Így csak egy árnyék vagy, Natalie. Még ha elég feltűnő is – mosolyodok el leheletnyire, mert hát lássuk be, hiába épít valaki szarra kacsalábon forgó kastélyt, az attól még bűzleni fog. - Talán össze kéne ismerkedned azzal az éneddel, akitől annyira rettegsz, akiről azt gondolod, csak vele együtt tud létezni – jelentem ki csöndesen. - Lehet, hogy nem lesz könnyű, sőt, biztos, de utána? - hagyom nyitva a kérdést, változatlanul a hullámokat követve a tekintetemmel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Hampton 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 19, 2020 6:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You're the one who can give me some hope. Do you?
Fenrir & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; • Szószám; 466 • Zene; Wild heart can't be broken»
«The night is darkest
just before the dawn.
And I promise you,
the dawn is coming.
Való igaz, nem volt abban biztos, hogy befog jutni a városba, de miként lehet így hozzáállni bármihez? Nincsenek tervei a jövőre nézve, vagy legalább arra, hogy mi történne, ha tényleg bejutna. Halkan hümmögök csak a kijelentését, ajkaimon a mosoly egy szelídebb változata jelenik meg, amikor a saját ágyamról beszél. Szemöldökeimet vonom fel, amolyan, na igen, az én házam talán a legfélvérbiztosabb terület az egész városban.
- Túl korán képes az ember hozzászokni – teszem hozzá. Már legalább is a kényelemhez. Előbb-utóbb minden vidéki vagy épp számkivetett egy-egy nagyobb közösségbe fogja magát találni. De ennek így is van rendje. Többet mégsem tudok hozzátenni a témához. Jelenleg képtelen vagyok, gondolataim teljesen másfelé terelődnek.
Főként kérdése után. Önmagamat is meglepem azzal, hogy mennyire kitárulkozok előtte. Ritkán vagyok ennyire őszinte. Sőt, sose beszéltem még erről senkinek. Sem Alexnak, Drakenek főleg nem. Fenrir az első, akinek ennyire őszintén, magától értetődő módon el tudom mesélni, mit is érzek Dylannel kapcsolatba.
Pillantásom nem sokáig viszonozza, elnéz. Engem pedig arra ösztönöz, hogy gyorsan be is fejezzem. Szánalmas, ahogy érzem magam, ahogy viselkedek az egésszel kapcsolatba. Mégis meglep, amikor válaszol rá.
Ajkaim kelletlenül húzom el, a társaim viselkedését hallva. Igazat is adnék neki, meg nem is. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Mégha sok időre is van szükséged.
- Nyolc év – szörnyülködök el, önmagamra horkanok fel. – Mégis kinek tart egy ennyi ideig feldolgozni egy ilyet? Nem én vagyok az egyetlen, ki elvesztett valakit, ebben az átkozott világba – rázom meg a fejem, de nem tekintek rá, továbbra is az óceánt szugerállom.
Barna íriszeim enyhén lábadnak könnybe, nem feltűnően, mégis érzem, miként marja a fájdalom újra a torkomat. Kérdései miatt, mégis újra rátekintek. Szinte reflexből válaszolnék rá, ajkaim nyitom, de aztán be is csukom. További kérdések már nem ilyen egyszerű a válasz.
Nagyon nem az.
- Sose bánta a halálát. A tárgyalásán is végig nyugodt volt. Sokkal régebben feladta volna magát, készült arra, hogy nem fog tudni örökké élni egy városba, ahol törvényen kívülinek számít. Nem azért sanyargatom magam, mert áldozatot hozott. Ő azért élt, hogy segítsen az embereknek, gyógyítsa őket. Kettőnk közül engem zavart, az indok. Mely elkerülhetetlen volt, tudom… - tekintetem újra a szürke víz felé vezetem. Mélyen szívom le a levegőt és lassan engedem ki.
- De nem merek – vallom be. – Habzsolom az életet, folyamatosan mozgásba vagyok, valamit mindig kell csinálnom, mert tudom, ha megállok rá kell jönnöm. Ő volt az egyetlen, aki mellett képes voltam nyugodt lenni, ki mellett lehettem önmagam és soha, de soha nem nézett le miatta. Ha ő nincs, a gyerekkorom sem éltem volna túl… legalább is jóval zaklatottabb lennék, mint most – vonom meg a hátam. – Látod, még mindig kapaszkodok bele – hunyom le szemeim, fejem újra hátrahajtom. Miként, mégis miként engedhetném el? Ezt az ürességet, ezt a fájdalmat… Egyszerűen csak túl akarok lenni rajta, felülemelkedni kicsinyes érzéseimet. De egyáltalán lehetséges ez?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Hampton DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 19, 2020 10:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Hopeless nights and hopeful dawns

Lustán legyintek a felkínált plédre, ugyanis a királykisasszonyok órája véget ért az ágyból való kikászálódásommal. Egy kis hűvösbe nem halok bele; segít éberen tartani a tudatomat, és valahol azt remélem, hogy támogatni fog a megfelelő szavak felkutatásában is az elmém lankáin. Persze lehet keresni azt, ami nincsen… De ha még volna is, a kérdésével kizökkent a fél-lelkes felderítő akciómból. Megvont szemöldökkel sandítok rá, majd léhán megvonom a vállaimat.
- Még nem gondolkoztam ilyesmin. Abban sem voltam biztos, hogy be fogok tudni jutni a városba egyáltalán - felelem, elnyomva egy ásítást magamban. - De ha a te ágyadról van szó, el tudom viselni a kényelmet – teszem hozzá egy apró, szórakozott mosolykezdemény kíséretében, amely Natalie könnyedén fagyó hangulatával együtt hal el. Félvérűnek sem kellene lennem ahhoz, hogy érezzem, tudjam, jelenleg másfajta gondolatok kötik le a tudatát, és a felhőtlensége meg sem közelíti a tegnap tapasztaltakat. Rákérdezek hát, amire a legkevésbé fűlik a fogam, cserébe pedig csöndben végighallgatom mindazt, amit hajlandó megosztani velem.
Nem számítottam sokra, a nők általában nem szeretnek beszélni a szívfájdalmukról, kivéve, ha azt vehemens indulatok és a gyűlölet őrülten lobogó lángja táplálja, azonban a fehérnép esetében már bizonyossá vált, hogy az övé egészen más eredetű. A történetük ismerete nélkül sem volt kérdéses, hogy szoros, mély emlékek fűzik ahhoz a félvérűhöz, affélék, amelyek örök életükre végigkísérik az embereket. Tehát ennek fényében némileg váratlanul ér a hirtelen kitárulkozása.
Nem kerülöm a pillantását, amikor felém emeli, viszont nem is függesztem rajta a sajátomat túlzóan sokáig; cseppet sem szomjazok érdekfeszítő s drámai történetekre, éppúgy arra sem próbálok apellálni, hogy mindenáron megossza velem a múltját. De mindennek dacára nem szakítja félbe az elbeszélését, ami pontosan annyira keserű, mint ez a világ, maga. Jellemző a halandóakra ez a fajta mentalitás; egészen mindegy, mi jót teszel értük, ha mindeközben egyetlen apró hibát is vétesz, többé a szemük elé se kerülj. Megbillogoz a lelkükben bárminemű ballépés, ami bizton veszem, az önmagukkal szemben tanúsított bizalmatlanság kristálytiszta kivetülése. Noha Natalie-t nem fogja soha megvigasztalni a tény, hogy az olyannyira védett földijei a saját rémképeik miatt pusztítanak el mindent, ami csak egy kicsit is hasonlít hozzájuk gyarlóságaikban.
- Az egyetlen szánni való dolog, az az embereid hozzáállása egy balesethez, ami hirtelen más megközelítést nyer, ha a főszereplője nem közülük való – állapítom meg csöndesen, a fáradhatatlanul hullámzó, sótól bűzlő vizet fixírozva a tekintetemmel. - Egy igazságtalan halált nehéz elengedni, Natalie. Mégis teszel érte, még ha időre is van szükséged – bökök állammal a kezei között rejtegetett gyűrű irányába. Talán csiga lassúsággal, de egyszer majd eljut oda, hogy ne akarja ismét előszedni és az ujjára húzni. Vagy talán éppen most ért el oda, hogy igazán gyászoljon, elvégre eddig képletesen mindig vele volt az – úgy sejtem – vőlegénye.
- Valóban csak a fájdalmat próbálod elkerülni? - sandítok rá kétkedően. - Vagy inkább nem mersz egy olyan életbe kezdeni, amit élveznél is nélküle? Ami nem az önsanyargatásról meg az áldozatokról szól, arról, amit neki is el kellett viselnie azért cserébe, hogy megmentett egy kölyköt – kíváncsian várom a válaszát, noha az sem lepne meg, ha anélkül hagyna. És nem is hibáztatnám érte.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5