Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Fenrir E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Fenrir Tumblr_pnbetkcItu1uezmbko4_400 We wish you a merry Christmas
We wish you a merry Christmas
We wish you a merry Christmas
And a happy New Year

☩ Reagok :
151
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 09, 2020 12:01 am
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Feni bácsi!!

Hát eljöttél közénk ó hatalmas félvér hapsi!! Hát, hogy én ennek mennyire örülök. Nagyon vártam, hogy valaki kezei közé kaparintsa ezt a férfi állatot. És még boldogabb vagyok, hogy a te kezedbe került. Ilyen csodálatos lapot esküszöm, tudod hogyan csússzon le rólam a bugyi khmm... hogyan lelkesedjek be igazán, úgy értem.   study
Szavaidat csak úgy ittam, ahogyan egy puszta ajtó nyitás tényét is úgy írod le, hogy belepusztulok a gyönyörűségben. ipippipi

Különösen tetszett, hogy akcióban láthattuk, és az egészben a vicces a vége,"amúgy erre nem emlékszik"  lol! Imádtam, ahogyan a boszorkányokat bemutattad az egészet. És ez a PB! juuj
Annyira szerelmes lettem abba a sorozatba, hogy áá kész vagyok. Nagyon szerettem, és remekül illik ehhez a karakterhez, a kis vándorunkhoz. Képességeid pedig tudod nem szereti a mekis sült krumplit, erre figyelj! Razz
Kérlek ejtsd meg a szokásos köröket, csóóók, puszi, pááááá és nyírd ki jó anyádat.


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We wish you a merry Christmas
Good tidings we bring to you and your kin

•  #Giccsesszar
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Fenrir DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 07, 2020 11:17 pm
Következő oldal


Sin doesn't make you bad, it makes you dead
Kanon
900 év


Fenrir
Karakter információ
Család - Mastemah, az utóbbi időben a Félvérek királynőjének nevezi magát. Az anyám, de a vérünket leszámítva már nem köt össze minket semmi. Fiú helyett mindig is a katonája voltam, eszerint éltem és nevelkedtem. Évszázadokig űztem a bűnösöket a kényére, beteljesítve a sorsot, amit nekem szánt, egy ideje viszont - nem kis elégedetlenségére - külön utakat járunk.

Az apám a kedvenc félvér seregének tagja volt, bár a démonná válást igazán ő már nem élhette meg. Mastemah könnyűszerrel szabadult meg tőle a megszületésemet követően.

Megemlíthetném az egykori félvérből lett démonokat, az eredeti sereget, aminek úgy tartják, egyenest a Teremtő adott feladatot, azonban inkább álltunk hűvös munkakapcsolatban, mint bajtársias összetartásban. Kivételek persze mindig adódnak...

Mi a beosztásod - Nem tartozok egyetlen városhoz sem, ellenben démoni körökben a Félvér hercegként ismernek. Hosszú ideig a szurokszemű sereg egyik osztagát vezényeltem, azóta viszont az Útonálló jelző illene rám a legjobban.

Melyik oldalon állsz? - Amikor évszázadokig Isten parancsát teljesíted egy démon szolgálata alatt, az kicsit megkavarja az elmét.

Városod - Ahova az utam sodor.

Porhüvelyem neve - -
Henry Cavill
Staff
Herceg
Félvér
Kösz-Cass
-

Karakter képességeinek leírása
Azt mondják, hogy a szülőanyák elkényeztetik, de vasszigorral terelgetik a legelső gyermeküket, leginkább, mert mindent jól akarnak csinálni. Hogy Mastemah aggódott-e valaha a szülői kompetenciája miatt, nehéz lenne megmondani, a démonok szeszélyes, kiszámíthatatlan bestiák, de azt bizton állíthatom, hogy kényeztetésből és vasszigorból is akadt bőven az életem hajnalán.
Talán nem is önmagában rendült meg annyira a hite, inkább belőlem akart valamiféle tökéletes katonát kovácsolni. Éjt nappallá téve okított történelemre, a harc tudományára, okkultizmusra vagy a veleszületett képességeim használatára. Hogyan emeljek fel a tudatom által az őszbe fordult erdőben egy elszáradt falevelet, később pedig, hogy miként döntsek ki fákat benne. Ehhez persze elkerülhetetlen volt megismertetnie a mágiám forrásával, megmutatta az előnyét és minden hátrányát az emberek kiszipolyozásának.
Meglehet volt idő, amikor az a haloványan pislákoló, lélekkel rendelkező felem elborzadt a nő és a démonai kegyetlensége felett, de azok az évek már rég elmúltak, talán éppen akkor, amikor számomra ismeretlen szimbólumot égetett a húsomba, s örökre megpecsételte a sorsomat. A cirkalmas billog sokáig a kiszolgáltatottságra és az anyám iránt érzett hűségre emlékeztetett, viszont ezek az érzések is úgy fakultak, majd simultak a feledés homályába az évszázadok alatt, akár a bőrömet perzselő béklyó.

Minden pokolbéli, fondorlatos trükköt, szemfényvesztést figyelembe véve és annak ellenére a leghűségesebb fegyverem még mindig az a penge, amit Mastemah kovácsoltatott nekem a tizenharmadik század pirkadatán, Durendal. Angyalfémből munkálták meg szakértő kezek, majd rúnákkal és bűbájjal tették teljes egésszé. Hátránya, hogy mágikus előnyeit csupán az éjszaka leple alatt lehet kiélvezni.
Ebből fakad, hogy leginkább a közelharcban érzem magamat otthon, még a dobótőrökkel úgy, ahogy elboldogulok, de az íjászatot meghagyom a vér szagát és a húscafatok mocskát kerülni kívánóaknak. Csakúgy a sós fertelmeket, amiket ételnek csúfolnak egyesek… Régóta élek, csekély mennyiséghez hozzá vagyok szokva, teljesen elnyomni azonban soha nem tanultam meg a sóval érintkezés kényelmetlen tüneteit.




Minden történet rejthet titkokat
Metsző hűvös csapódik az arcomba, mikor egy határozott lökéssel kinyílásra bírom az ódon templom rozoga, kétszárnyú faajtaját. A zsanérok fájdalommal telve visítanak fel a mozdulat hirtelenségén, de most egyáltalán nem foglalkozom a csendes bejutással. Nincs okom lesből lecsapni, és valószínűleg lehetőségem se adódna rá…
Odabent omladozó, rövidre szabott falak fogják közre az épület lényegét. A róluk lehulló, finomszemű törmelék vastagon borítja a földet, amire a középütt helyezkedő oltárról veszedelmes árnyakat nyaldos fel két, félig leégett gyertya. A lángjuk vadul lobog a kintről beáradó szélben, ám rendellenes módon nem alszanak ki.
- Mit keres egy vándor Anann, a Nagy Istennő templomában? - oldalról, a sötétség homályából egy alulöltözött fehérnép lép elő. Mezítelen talpai mintha meg sem éreznék a közelgő tél dermesztő fenyegetését, de ebben nincsen semmi különlegesen meglepő, ha a formás kis papnő igazából egy megveszekedett boszorkány. A hátamon nyugvó kard markolatához nyúlok, miközben teszek felé egy oldallépést.
- Úgy hírlik csecsemőket áldozol a te nagy istennődnek. Hogyan is nevezi magát manapság? Anann, a termékenység istennője? - hitetlenkedő, gúnnyal keveredett prüsszögés szakad fel a garatomról, ahogy a feltételezett „istenségre” gondolok. Vajon ez az ostoba asszony tudja, hogy a nyakában függő kígyómedalion nem holmi túlvilági hatalmassághoz tartozik, hanem egy unatkozó leviatánhoz?
- Nem tartozok elszámolással egy férfinek, főleg nem olyannak, aki a kardját szegezi rám. Úgy teszed jól, idegen, ha rögvest távozol - szemei fenyegető vörösséggel villannak, mialatt a pengémet kihúzom a tokjából és valóban neki szegezem.
- A vásári trükkök nem hatnak meg, papnő. Tartozással bírsz a Teremtő felé, az elkövetett bűneidért fizetned kell. Kérdés, hogy a könnyebbik vagy a nehezebbik utat választod? - kínálom fel a választás lehetőségét szigorú ábrázattal, és amíg a feleletére várok, támadó állást veszek fel. Az esetek döntő többségében mindig a-
- Hogy merészelsz a saját templomomban fenyegetni, te korcs?! - igen, mindig a nehezebbik utat választják. Gondolatbéli sóhajjal iramodok neki a hosszú, ében hajzuhataggal megáldott fúriának, aki hozzám hasonlóan nem tétlenkedik, hanem az övéről leakasztott átokzsákot hajít felém. A kis csomag könnyedén nyársalódik Durendal pengéjén, a hatását pedig már nem ismerhetem meg. - Mégis hogyan… - szavai elhalóan hagyják el vékonyka ajkait, viszont a döbbenete dacára képes időben elugrani előlem. A lendületet már nem tudom megállítani, így a kardom helyette az egyik szoborba ékelődik. Bizony eltart néhány másodpercig, amíg sűrűn szitkozódva képes vagyok kihúzni onnét.
Mire fordulok, a nő ismét a talpán, tenyerével a szája előtt, amiről sűrű szemcséjű, vörös por fúvódik felém. Egészen biztos só is van benne, mert a jól ismert, fullasztó, majd vért fakasztó érzet azonnal elönti az elevenemet.
- Honnét…? - nyögöm ki egy erőltetett köhögés közepette, céltalanul botorkálva oldalra némi fedezék reményében. Vállam az előbbi szobornak ütközik, ami a korábbi gyötrelemnek köszönhetően természetesen ebben a pillanatban dönt az eldőlés mellett, magával rántva a töredezett, mohával benőtt padlóra.
- Gyanús voltál, de látva, hogy nem fogott rajtad az átkom… Előre figyelmeztetett a Nagy Istennő, hogy el fogsz jönni, mert nem én lennék az első a sorban - megvetéstől csöpögő hangja egyre közelebbről fészkelődik a füleimbe, amint megindul felém. - Tudod, Anann papnői fel vannak készülve a halálra, elfogadjuk azt. Ám én itt ma nem fogok meghalni, démonivadék - felettem áll, mire befejezi a mondanivalóját.
Lihegve, meggyötört arckifejezéssel nézek fel rá, feketéllő alakjának aranyozott körvonalat fest a háta mögött lobogó gyertyaláng. Elbizakodott, nagyravágyó és rettenthetetlen. Az ibolya alulról szagolásának alapkellékei.
- Én másként látom, boszorkány - bököm ki erőlködve, majd egy határozott lendülettel és mozdulattal felülök, ezzel együtt pedig a hasába vágom az angyalfémet. Sokan visítanak a rádöbbenés momentumában, abban a szívdobbanásnyi időben, mielőtt még utolérné őket a végzetük, de ő… Neki még a szeme sem rebbent, és most pontosan ezért rajzolódik ki akkora értetlenkedés a finom vonásaira.
Durendal komolyabb ellenállás nélkül csúszik ki a belsőségek forgatagából, vérpettyekkel hintve be a levegőt. A papnő tompa puffanással esik le a lábairól, hogy egyedül, reszketve várhassa azt, amire olyannyira felkészült. Mindenki egyedül hal meg, ezért én sem tervezek társaságául szegődni, mielőtt azonban továbbállnék, letépem a medált a nyakából. Sokat megöltem már közülük, ám ez az egyetlen, amit megtartok, amit attól az éjszakától kezdve töretlenül a nyakamban hordok…


És amiről azóta fogalmam sincs, honnét vagy miért van egyáltalán nálam. Olykor kusza emlékképek villannak be egy ódon templomról és a hűvösről, ami az arcomat metszi, de ennél többet képtelen vagyok felidézni. Mégis, a kígyó kidomborodó szimbóluma ismerősen gördül az ujjaim alatt.




Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 49 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 39 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6