Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Kr.u - Názáret •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Kr.u - Názáret  E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Kr.u - Názáret  CqPr1KH
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 06, 2020 2:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezdet Kezdetén

@Anael && Raiden


Gyermeki ön feletlen boldogsággal kergetőztünk. Sose gondoltam, hogy e fajta tevékenységet lehet mókából is csinálni. Mindig csak ellenségeimmel folytattam ilyen tevékenységet. És sose voltam boldog, ha meg akartak szökni előlem. Nevetése betölti a völgyet, s a szívemet is.
Elkaptam, s megpörgettem.
Lehunyom a szemem, hiszen nem tudok mit felelni. Valóban nincsenek válaszok, s nem is lesznek.
Ezzel vitába se tudok szállni, hiszen nagyon tetszett amit, s amiket láttam ott. Oda fordítom tekintettem, ahova mutat, s a lassan nyugovóra térő emberek gondolkodásba ejtetnek. Hiszen, nekik van értelme az életüknek. Nekik nem véges az.
- Igen. – Suttogom. Elfordítja arcát, egy pillanatra megrémülök, hogy rosszat mondtattam neki. Felhümmögök, hiszen igaza van. Mily méz édes az egész találkozás. Velem van, s mint ha a világ is szebb lenne, ha itt van.
Ajkaink össze forrnak, s bizonytalanul, de táncba kezdenek. Első csókom, s talán neki is. Olyan finom volt, mint a mennyei italok, s talán még édesebb. Puha ajkait elengedni nem tudom, s mint ha megállt volna az idő. Olyan ez, mint, ha most nem angyalok lennénk, hanem emberek.
Finom kis testére merészkedik kezem. S megpihen darázs derekán. Olyan törékeny és még is erős. Nem ismerek nála erősebbet. Ilyen tudás birtokában is képes még angyalként élni.
Elszakad ajkaimtól, s lehunyt szemem lassan nyitom ki, s pillantok rá. Furcsa vörösség jelent meg rajta, mit nem tudtam mire vélni. Rosszat tettem? Azt tudom, hogy angyali mi voltamnak rosszat, de ellene vétettem?
- Valami baj van? – De választ nem kapok, újra ajkaimon az ajka. Örökre így maradnék. Másik kezemet is lecsúsztatom derekára, s magamhoz húzom, érzem azt, ahogyan a mellkasában a szíve hevesebben kezd verni. Az én szívem is a torkomban dobog.


 








○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



No Heroes and Villains
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr.u - Názáret  60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 1:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Once upon a time
Raiden & Anael
──────────── ────────────
« Comment; huha  • Szószám; 577 • Zene; monster by milck »
« "Szeretlek, mint egy elhagyottat / Egy másik elhagyott szerethet.
Ahogy vergődő fájdalom csak / Képes szeretni: úgy szeretlek."»
Önfeledten felnevetve szaladtam és kerülgettem mindent, ami elém került, s Ő mindvégig szorosan a nyomomban volt egyre csökkentve a közöttünk ki alakult távolságot. Ahogy sápadt vállam felett időnként hátra tekintettem az arcán zavartalan, színtiszta boldogságot láttam, amelytől nagyot dobbant a szívem mellkasom szűk ketrecében; olyan szabadságot és vasbéklyók nélküli pillanatot élhettünk át, amely kevesek számára volt megadatott, nem ok nélkül, és most Mi mégis ebben az édes álomban lebegtünk, amelyből nem akartam felébredni; mintha egy láthatatlan, hófehér lepel védett, s burkolt volna minket. Olyan gyermekded ártatlanság volt minden mozdulatunkban… Nem értettem, hogy ez az őszinte romlatlan érzés miért volt bűn az angyalok számára? A szeretet bűn?
Elkapott és megpörgetett.
Még mindig nevettem.
– Szeretnék… Válaszokat. – Annyi kérdés volt bennem, mint eddig sohasem. – Atyánk sohasem adna választ. – Sóhajtottam lemondva. Ez pedig nem volt más, mint a fájdalmas igazság. Hiába az értetlenség, hiába a kérdések – mindezek egyikére sem fogunk soha választ kapni. Miért? Nem voltunk egyebek, mint az Úr rabszolági; a semmiért cserébe teljesítettük az óhajait és a jutalmunk nem volt más, mint a megfosztás. Az élettől. A családtól. A szerelemtől. – Ez nem élet, ami nekünk adatott meg. Az élet amott van. – Mutattam az immáron a lábunk előtt heverő aprócska városra; mindezen örömökből nekünk semmi sem jutott.
Kedvesen elmosolyodtam, remegő ujjaim az arcára simultak.
– Velem? – Feltekintettem rá, azonban csakhamar elkaptam a tekintetemet az arcáról. Talán szégyelltem magamat? Szégyelltem magamat azért, mert reménykedtem igenlő válaszában? Én… Azt hiszem, hogy vele szerettem volna tölteni az időmet, mert úgy éreztem akár boldogok tudnánk lenni együtt, amíg az idő lehetőséget ad nekünk – nem számított volna, hogy az csak két pillanat erejéig tartott volna vagy akár a mindenség végéig.
Szavai egészen a lelkem mélyéig hatottak.
– Akkor talán sohasem találkoztunk volna… – S Én ezt nem tudtam elképzelni, ugyan féltem tőle és az a bizonyos érzés továbbra sem enyhült mégis egykedvűvé lettem a gondolattól. Nem ismertem sem Őt, sem azt az érzést, amely bennem formálódott, azonban nem tudtam volna teljessé lenni nélküle. Mi értelme a létezésnek, lét és érzelem nélkül? Vajon, ha embernek születtem volna Atyánk úgyis egymás elébe sodort volna minket vagy inkább sohasem találkozunk? Ha nem találkozunk, kivel tapasztalnám meg mindezt? Egyáltalán megtapasztalnám? Ő találkozott volna mással helyettem? Mással élné meg mindezt? A kérdésektől visszhangzott elmém, és minden újabbat még újabb követett.
Egészen elvesztem a gondolataimban, míg nem… Vonásaim megenyhültek, ahogy feltekintettem azokba a csodálatos barna szemeibe. Tessék? Forró keze megolvasztotta az orcámat. A hőség, amely áradt belőle, egészen magába bolondított és ahogy belélegeztem különleges illatát egészen elvesztem. Sohasem éreztem még magamat ilyen gyengének és kiszolgáltatottnak, ahogy gyomrom hirtelenjében összerándult. Ajka nedvesen simult az enyémre, lassú táncba hívva az enyémet. Gyengéd és finom volt. Lágy félelem andalított, s csábító idegesség borzolta bensőmet. Engedtem, hogy magával ragadjon és egészen a mélybe rántson. Viszonoztam. Teste az enyémnek feszült, fejemet oldalra döntöttem. Kezem a mellkasára csúszott, lábujjhegyre álltam, hogy elérjem és többet követeljek. Vágytam erre a részeges, andalító érzésre és, hogy mit tartogathat még. A testem forró, pusztító lázban égett.
Nem volt kétségem többé, hogy mit szeretnék. Őt.
A lelkem egy darabja odalett. Kiszakadt a szívemből, és egészen egyszerűen neki ajánlottam bízva abban, hogy nem töri össze.
Fejemet hátra döntöttem, úgy néztem a szemeibe, majd ajkaira kúszott pillantásom. Kissé szégyenkezve néztem rá, ordám kipiroslott, s most a hűs levegő sem enyhített a melegségen. Mégis, ahogy visszapillantottam ajkaira ugyanaz a kábító érzés emelkedett felül. Remegő ujjaim az arcomon lévő kezére csúsztak.
– Ez… ennek nem lesz jó vége… – S bolond voltam, mert tulajdon szavaimról tudomást sem véve invitáltam újabb csókba.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Kr.u - Názáret  E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Kr.u - Názáret  CqPr1KH
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 9:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezdet Kezdetén

@Anael && Raiden


Bizakodására elmosolyodom, s oda pillantok, ahova ő. Csodálatos színekben pompázik. Narancs, ami olyan, mint ha csak a legszebb festmény lenne. Lágyan elkenve az égen. Egy csöpp kis mennyország. Csodálatos. Mindig meglepődöm, hogy miket teremtett ide atyánk. Hihetetlen. Szeretek a mennyekben lenni, de itt még inkább. Itt minden olyan más. Mintha a menny lenne, de még se. Mintha ez lenne atyánk jobb és békésebb változata. Sietve megindul,s kapkodom magam, hogy ne maradjak le, de nem akarom beérni.
- Vigyázz, mert elkaplak. – Mondom, s ahogyan az előbb láttam a gyerekektől én is kergetni kezdem. Beérve elkapom, s megpörgetem, majd nagyot nevetek. Mikor leteszem kérdésén elgondolkodom.
- Amíg nem ismertelek, addig nem. – Mondom az eget bámulva.
- Most… - Gondolkodom, hogy kimondjam e amire most vágyok.
- Ember. – Mondom ki talán a legnagyobb tiltott szavakat, amik engem is megrémisztenek. Talán egy család? Tudom, hogy erre gondolnom is bőn, de már mindenre gondolok, az csak bűn lehet. Olyan boldog lehet az, akinek családja van.  Szavai ismét elgondolkodtatnak. Mennyire is más.
- Te neked nem angyalnak kellett volna teremtetned. – Suttogom, s kezét keresem, hogy megfoghassam. Szemeibe bámulok, s érzem azt, hogy .. nem is tudom.
- Csodás vagy. – Fordulok felé, s lassan közelítve megfogom angyali arcát, s lassan lágyan megcsókolom. Igen. Ha nem húzódik el tőlem, mert ez is egy opció, akkor hosszún forrón csókolom, ahogyan az emberektől lestem el. Sose tettem ilyet, s ez lesz az első alkalom. Valamint az első, hoyg vágyom rá. Pokolra jutok, előbb levágják a szárnyam, majd Lucifer mellé küldenek. Tudom nem lehetséges, de a tettem bűn.


 








○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



No Heroes and Villains
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr.u - Názáret  60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 10:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Once upon a time
Raiden & Anael
──────────── ────────────
« Comment; huha  • Szószám; 406 • Zene; when we're high by LP »
« "Szeretlek, mint egy elhagyottat / Egy másik elhagyott szerethet.
Ahogy vergődő fájdalom csak / Képes szeretni: úgy szeretlek."»
A delírium, amelyben vágytól elvakulva és örömtől duzzadva fürdőztem alig néhány pillanattal ezelőttig, szinte azonnal kámforrá vált, hogy a bűn által korbácsolt vad félelem elevenen tépjen szét. A lelkembe a búbánat fészkelte be magát, mert bármennyire is szerettem volna teljes valójában megélni az új élményt képtelennek bizonyultam, mivel valahol éreztem, hogy mindez rossz és helytelen. Viaskodtam. Bármennyire is szerettem volna tovább érezni a máskor ijesztő erőt, amely most szilajul vont magához és fékezhetetlen, csalóka ígéretekkel kecsegtetett, erőt vettem magamon és elléptem tőle. Ez a helyes. Karjaim élettelenül lógtak magam mellett, úgy éreztem mintha most születtem volna és nem tudtam volna használni őket; fogalmam sem volt most mihez kezdjek velük, így csak lógtak bele a semmibe.
– Még elérhetjük! – Bizakodtam, ahogy feltekintettem az égre a nap már elérte a láthatósága peremét; a fél korong, ami még látszott belőle hirtelenjében és újra lenyűgözött – itt ez egyszerű, minden napi látvány volt. Az élet része, ezért a legtöbben nem is szenteltek neki különös figyelmet, én azonban rendszerint elgyönyörködtem rajta. – Gyere, ne maradj le! – Hátra tekintettem a vállam felett, ahogy sietve megindultam. Mostanra az emberek többsége bevackolta magát a házakba, hogy elbújjanak az éjszakai hideg elől – a nappalok melegek, szinte forróak voltak, azonban az esték kifejezetten fagyosnak bizonyultak. Érdekes volt, ahogy a nappali és az éjszakai élet megváltozott. A nappalok dolgosak voltak; mindenfelé nyüzsögtek, férfiak dolgoztak a házakon vagy más nagyobb momentumú épületeken, az asszonyok otthon tevékenykedtem és a ház körüli munkát látták el, míg a gyerekek játszottak vagy tanultak. Az éjszakák… Ezzel szemben nyugodalmasak és békések voltak; volt bennük egyfajta bizalmasság és titokzatosság.
– Sosem akartál más lenni, mint aki vagy? – Az emberek mindig mások akarnak lenni, mindig másra áhítoznak, mint amilyük van és én is egyre több időt szántam erre; kíváncsivá lettem, hogy vajon Ő valaha töprengett-e ezen vagy egyáltalán megfordult ez a fejében valaha is? A félelmeim tápláltak, s ezért kerestem másoktól válaszokat; hinni akartam, hogy vannak még olyanok közülünk, akik hozzám hasonlóan éreznek, gondolkodnak – de úgy gondoltam, hogy ebbe naivság lenne vakon megbízni. Mi ezt az életet ismertük, a legtöbben pedig nem voltak kíváncsiak másra – nem akartak mássá válni. – Én szeretnék, vágyom a változásra, az új és idegen dolgokra, élményekre. – Úgy éreztem – talán a délután történtek végett –, hogy megbízhatom benne, teljes mértékben és bár még mindig volt egy enyhe keserv a számba, mint valami sejtelem mostanra mégis csak tompult. Talán… Mindössze a képzeletem száguldozott vadul és csak az érzelmek tettek ennyire csapongóvá, hiszen nem tudtam hova legyek velük.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Kr.u - Názáret  E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Kr.u - Názáret  CqPr1KH
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 22, 2020 12:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezdet Kezdetén

@Anael && Raiden


Minden rendben lesz, suttogja könnyes szemmel, s át engedem magam ölelésének. Kis keze hátamat lágyan érintik, s meleg, bizsergető érzettel töltenek el, ahogyan hozzám ér. Nagy hatalmas kezem szinte fél, hogy össze ne roppantsa őt. Néha nem vagyok tisztában az erőmmel. Gyakran mutatkozott ez meg a harcokban. Néha úgy érzem nem uralom magam. Uralom a fegyvereim a mozdulataim, de az erőm sose. Talán eddig, azért nem mert nem tudtam, hogy mekkora fájdalmat okozhatok ezekkel a kezekkel. Víz áztatta felső testem, olyan furcsa érzést az. A nő szíve csak úgy kalapál, s picinyke, törékeny testét magamhoz szorítom. Olyan, mint ha egy mozdulattal eltörhetném, de még is több erő lakozik benne, mint ő azt hiheti. Ahogyan ott állunk olyan rövid, d e még is örökké valóság az. Szeretném, ha soha nem érne véget ez a pillanat, s örökre így maradnánk. Én szívem is jobban kalapál, mint ahogyan szokott, s az adrenalin átjárja a testem, s felemel.
- Igen valóban. – Suttogom erőtlenül. Nem értettem mi történt, s készülök már az újra váratlanra. Anael egy pillanat alatt változik.
Szeretném megnézni a naplementét, hiszen még nem figyeltem azt meg közelről soha sem.
- Érdeklődve várom az újat. – Jegyzem meg. Szél egyre jobban hordozza magával azt, hogy ideje lemennie a napnak. Minden hideg lesz, s jelzi, hogy itt az idő. Könny áztatta piros orcáját megfújja a hideg szellő, s szőke, fehér hajába mar, s lágyan emeli meg azt.
- Lekéssük.  – Mosolygok rá, de még magamtól nem tudok indulni.  








○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



No Heroes and Villains
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr.u - Názáret  60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Once upon a time
Raiden & Anael
──────────── ────────────
« Comment; huha  • Szószám; 471 • Zene; when we're high by LP »
« "Szeretlek, mint egy elhagyottat / Egy másik elhagyott szerethet.
Ahogy vergődő fájdalom csak / Képes szeretni: úgy szeretlek."»

– Minden rendben lesz! – Könnyed mosolyom mögött talán nem is volt sejthető mennyire gyötört az aggodalom és mennyire féltem a jövőtől. Sötét fellegek, baljós árnyak mondtak tósztot és mégis…
Naivan bizakodtam. Vakon bíztam.  Hittem benne. Igazán. Annyira hinni akartam, hogy még hajlandó is voltam mindent feladni és magam mögött hagyni, ami eddig volt, mert…
Egészen egyszerűen.
…szeretnék egy másik életet. A felismerés hirtelenjében, olyan erősen hasított belém, hogy teljes egészében beleremegtem a félelembe, a szégyenbe az érzés okozta fájdalom miatt. A szívem nyilalló sajgó vágyban bontotta rügyeit; egészen új és mindeddig idegen volt, hogy valaki mássá válhassak – talán egyszerű halandóvá, hogy mindezen érzéseket teljes egészében élhessem meg; fájdalmat és örömöt, kínt és boldogságot, éhezést és jóllakottságot – mindent akartam; az egész világot, amelynek mindeddig csak a felszínét kapartam most meg akartam ismerni, hogy megéljem és szabaddá tegyem lelkemet, hogy ne csak a szégyen eméssze életemet azért, amire vágyom. A melegség hullámai vadul lüktettek ereimben, s ezt mind az Ő közelsége, forró és biztonságot adó ölelése okozott. Egészen belebolondultam ebbe az őrült kelepcébe, amely nem engedett és nem is enged soha többé vérengző karmai közül, amíg a világ fennáll és el nem pusztul. Mindeddig úgy gondoltam, hogy sok mindent megtanultam és éltem át közvetve, most azonban rá kellett ébrednem, hogy mindeddig a felszínt érintettem. Ahogy körém fonódott erőteljes, mélyről fakadó érzés uralta gondolataimat. Ketté tépett. Szétcincált. Megragadott, hogy a levegőt is kipréselje tüdőmből… Az érzés elevenen pulzált, lüktetett ereimben. Hirtelenjében, eddigi életem sivárrá vált és elviselhetetlenné. Szorosabban bújtam, mint eddig és reménykedtem, többé nem ereszt. Nem akartam, hogy eleresszen és újra visszakerüljek abba a semmibe, amely azelőtt volt. Üres. Lelketlen. Émelyítő. Megfosztottak minket ettől a csodától. Miért? A mi létezésünk célja nem volt ás, minthogy mindenki egyetlen és szent parancsot kövessen; védjük az arra érdemes halandókat, Istent – a végtelen életünket szörnyetegként kísértette ez a feladat, amely alól pusztán a halálunk volt a kibúvás vagy a bukásunk. Egy olyan börtönben életünk, amelyről még csak nem is tudtunk. Amelyről nem is tudtak! Vajon… Akik elbuktak is ezt a mámort érezték? Az angyalok szemében az, aki elbukott nem volt más, mint számkivetett – akár egy kutyában a bolha, míg a démonok szemében szabad préda. Megalázott, szégyenfolt voltak. Láttam már elbukni angyalt, láttam a saját maguk okozta örömök eredményét és azt a szenvedést, amelyet magára hozott – volt, aki könyörgött, hogy vessünk véget az életének. Valóban ilyen szörnyű lenne vagy csak a puszta hiúság?
Hátrébb döntöttem a fejemet.
– Lassan tovább kellene indulnunk – torkom száraz volt, ajkaim kicserepesedtek, azonban lélegzetvételeim szaporák voltak. A lelkem képtelen volt lenyugodni és többet akart. Még többet! A mohó epekvés felemésztett, kíváncsivá tett, mert nem értettem miképpen lehetett volna ez több, mert úgy éreztem, hogy szinte szét robbanok. Kibontakoztam az ölelésből, melynek hiánya máris megmételyezte a szívemet. – Vagy nem szeretnél felmenni?
A kellemes szellő jóleső érzést hozott magával, lehűtötte némileg kipirult orcámat és lágyan simogatta a hajamat.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Kr.u - Názáret  E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Kr.u - Názáret  CqPr1KH
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 14, 2020 9:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezdet Kezdetén

@Anael && Raiden


Megrázom a fejem.
– Nem, Én sose gondolok így ez  iránt. – Most nem a szót nem értettem, hanem azt, hogy miért kellene nekem amiatt, hogy parancsra ölök örömöt éreznem. Furcsák az emberek. Nekem ez kötelesség, egy fajta ösztön, ami irányít.
- Ebben igazad lehet. – Mosolygok ismét, kezdek belejönni. Nincs is olyan, aki belém akarna kötni. Ugyan nem első harcos angyal vagyok, kit teremtettek, de az első akit Arknak. Vannak kik meghaltak, vannak kik megbuktak. Én viszont kitartok Michael mellett. Nem is tudnám elképzelni máshogyan az életem. Kijelentésén ismét kisebb mosoly húzódik számra.
- Ezt nem kétlem. – Jelentem ki, majd emelem kérésre hangom.
– Normális, hogy fáj az arcom? – Vonom össze szemöldököm. A sok mosolygás fájdalmat okoz? Vagy csak nem szoktam meg. Rideg tekintetem volt mindig is.
- Igen, - Mondom lágyan elmerülve arcában. Akarom tudni, akarom tudni milyen lehet lélekkel élni? Talán baj? Anael összes mozdulata olyan, mint ha ő tudná, s értené milyen lehet? Még a démonok is tudják, hogy a lélek fontos, hiszen ezzel kereskednek. Mindig is utáltam a démonokat, de kell az egyensúly. Atyánk mindig erre tanított minket.
Közel lép, s reszketek a félelemtől. Miért? Tudok félni? Mi ez az érzés? Mintha teljesen lebegnék, újra ez?
- Nem tudom. - sütöm le tekintettem, mint ha rosszat tettem volna, s szégyellnem kellene. Mi történik? Kétségbe esett tekintettel veszem kezeim közé arcát, s hüvelykujjammal törlöm le könnycseppéit. Olyan kis ártatlan, hatalmas kezeim alatt szinte elveszik.
- Anael. – Mondom ki aggódva nevét. Hozzám simul, s érzem, ahogyan a szíve hevesebben ver, enyém is így reagál erre a közelségre. Mind ketten olyan óvatosan, olyan félve érünk egymáshoz, tudjuk ez bizony bún. Mintha csak félnék, hogy valaki ránk ordít. Kicsin törékeny nő, elkábít csodás illata, s mély levegőt veszek, hogy jóban elbóduljak tőle. Olyan volt, mint a legfinomabb méz édes bor, ami kábulatba ejt.








○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



No Heroes and Villains
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr.u - Názáret  60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 13, 2020 2:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Once upon a time
Raiden & Anael
──────────── ────────────
« Comment; huha  • Szószám; 541 • Zene; you belong to me by cat pierce »
« "Szeretlek, mint egy elhagyottat / Egy másik elhagyott szerethet.
Ahogy vergődő fájdalom csak / Képes szeretni: úgy szeretlek."»

– Egyes emberek megtehetik, hogy kedvtelésből csinálnak dolgokat, amiket szeretnek. Nem azért, mert a szükség vagy a kényszer hajtja őket. A művészetek ilyenek. – Ez, azonban tőlünk távol álló és ismeretlen dolog, hiszen mindannyian nap napot követve azt tettük, amire rendeltetve lettünk és nem kerestük az élet más örömforrásait – mert azok bűnbe vihettek; Én az emberek felügyeletét kaptam feladatul – időről időre valakit ki jelöltek nekem, akiről úgy vélték – és azzal kellett dolgoznom, amit már tudtam, így nem volt kérdéses miképpen tartsam a kóválygó lelkeket a helyes úton vagy tereljem őket vissza a nyájhoz. Nagyra becsültem a feladatomat, hálás voltam. És nem tudtam volna magamat más kasztban elképzelni. – Úgy gondolom, hogy bár a fegyverek és a harc önmagában kegyetlen, mégis kivételes tudást jelent, hogy valaki megvédje magát. – Jómagam azzal sem voltam teljes egészében tisztában, hogy miképpen lehet megfogni egy olyan nehéz kardot és mi módon lehet mérhetetlen ütésre lendíteni. Akárhányszor láttam küzdeni az embereket, nem volt más csak kegyetlenkedés, azonban mégis érdeklődve néztem, ha ilyet láttam. Elborzasztott, mégis lenyűgözött. – Én más vagyok. – Jelentettem ki egyenes háttal, magasra szegett fejjel; nem azt állítottam, hogy különleges lettem volna, hanem egyszerűen érdeklődtem azon készségek iránt, amelynek nem voltam a birtokában. Mindez persze már lehet, hogy emberi tulajdonság…
Fehér, a szellő által szét fújta hajamat könnyedén simítja ki arcomból, melyet éppen csak végig simított – szinte nem is éreztem, mint egy lágy lepel. Hogy tud, egy ilyen hatalmas és erős kéz, ennyire finom lenni? Mintha attól tartott volna, hogy összetör. A bensőmben lágy melegség hullámzott.
– Tanítsam meg? – Más akar lenni, miattam? Kétellyel, s bizonytalansággal tekintettem fel rá, hogy arcán fellelhessem hazugságát; kétségbeesetten kutattam, hogy kapaszkodhassak valamibe, mert úgy éreztem, ha nem találom meg azzal alá írom a sorsom. Az aggodalom vadul burjánzott a lelkemben. Ahelyett, hogy távolabb léptem volna, inkább közelebb léptem; egészen közel, hogy testünket most már éppen csak egyetlen ujjnyi választotta el. – Miért? – Az, hogy fontos voltam számára alapjaiban őrölte porrá a világomat. Elvesztem. Pár szép szó, amely negédesen csalogatott a sötétség felé, amelybe belépve vakon, de titkolt örömmel léptem be – és közben mégis a bánat ragadta meg kezemet és húzott magával. Ajkaim elbágyadtak. Szemeimet só marta. A könny, amely végig csordult arcomon volt az első. Nyelvemen éreztem ezt az idegen ízt; kelletlen, szürke íz volt. A lelkem lassan széthasadt. Fontos vagyok számára. A tudat, megviselt és szétszedte elmémet. Az üres, semmiségben egyensúlyoztam – a téboly peremén üdvözülten táncoltam. Annyi érzés kavargott bennem, hogy képtelen voltam szavakba önteni és egészen egyszerűen csak… áradt, akár az özönvíz. Elmosott mindent, ami eddig ismeretes volt számomra.
Kezeim remegtek.
A testem félelemmel töltődött fel, mert belül volt egy megérzésem, amelyet feledni akartam. Nem tudomást venni róla, mintha nem is létezne.
A közöttünk lévő távolság, megszűnt. Elébe léptem, s karjaimat derekára fontam. Lassan bújtam oda hozzá, miközben szívem vadul rázta börtönét. Olyan óvatos voltam, mintha attól féltem volna, hogy elillanna. A teste melegséget árasztott magából mely jólesően nyugtatta meg minden porcikámat. Önzőn sajátítottam ki magamnak, szerettem volna, ha ez a pillanat egy életre velem marad, kárhoztasson bármire is a jövő. Magamba akartam vésni. Soha nem éreztem még semmit, ami ilyen elsöprő vagy erőteljes voltam. Hagytam, hogy elvesszek, s jótékonyan beburkoljon be – óvjon, s oltalmazzon. Most már tudom… amit eddig nem értettem, hogy az emberek számára miért volt fontos az ölelés. Már érzem. Magamba szívtam. Úgy éreztem, ha ezért elbuknék is megérte volna. Teljesen megbabonázott. S most, hogy tudtam mit ad, még jobban vágytam rá, mint eddig valaha. Mindeddig fogalmam sem volt, hogy mi hiányozhatott. Most, hogy tudtam, bármit megtettem volna érte. Tettem hátrébb egy apró lépést, hogy felnézhessek rá. Félve, félszegen mertem, mert fogalmam sem volt, hogy ezt a néhány pillanatot Ő miképpen élte meg. Most már szégyelltem magam. Talán nem kellett volna. A kételkedés költözött a csoda helyébe. Lelkem még inkább megfacsarodott; hogy lehet, hogy ezek az érzések ilyen gyorsan, élesen változnak meg? Mi történik velük? Szerettem volna megszólalni, hang mégsem jött ki a torkomon.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Kr.u - Názáret  E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Kr.u - Názáret  CqPr1KH
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 12, 2020 11:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezdet Kezdetén

@Anael && Raiden


Kérdése meg lep. - Örömöm? – Kérdem, így még sosem gondoltam a harcra. Sose leltem örömöm semmiben, nem éreztem ennek szükségét teszem, amit kell kérdés nélkül. Sose éreztem semmilyen emberi érzelmet. Most tanultam meg a szeretettet, és a boldogságot. Ezek szerint boldognak kellene lennem z öléstől? Nem, ezt kétlem.
- Közelharcban jó vagyok. – Mondom, de ebben sem lelem örömöm. Talán akkor érzem azt az érzést, ha a mennyekben vagyok, s figyelem azt. Nyugalom jár át, s szeretett, amit most is érzek.
Kis pöttöm nő gondolkodás nélkül rá vágja, hogy igen.  Elmosolyodom.
- Nem gondoltam, hogy egy őrangyal ilyeneket akarna tudni. – Mosolygok.
Megrázza fejét, s figyelem őt. – Elég nagy baj. – simítok el egy éppen oda kúszó tincset. Majd kapom el hirtelen kezem onnan.  Válasza pedig nem lep meg.
- Igazán? – Emelem fel hangom, de belül tudom, hogy mindenki így van vele. Még magam is meglepem néha, hogy milyen rideg vagyok.
- Ne tedd, kérlek. Inkább taníts meg mássá válnom. – Suttogom. Komoran a lábam kezdem nézni, s nem nézek a szemébe.
Talán ez kellene tennem, de valami van bennem, ami nem engedi.
- Megváltoztatsz. – Pillantok félve vissza a nőre. Egészen belefúrom, ahogyan ezeket a szavakat suttogja. Zavaromban újra lesütöm a tekintettem. Kimondja azokat, amiket gondolok.
- Fontos vagy. – Suttogom félve. Vallom be, hiszen ezt akarja, de így is van.
Velem akar lenni? Miért?







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



No Heroes and Villains
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr.u - Názáret  60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 12, 2020 12:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Once upon a time
Raiden & Anael
──────────── ────────────
« Comment; ez nagyon nem lett jó  pale  • Szószám; 541 • Zene; you belong to me by cat pierce »
« "Szeretlek, mint egy elhagyottat / Egy másik elhagyott szerethet.
Ahogy vergődő fájdalom csak / Képes szeretni: úgy szeretlek."»

Mellette lépdelve, úgy éreztem most a világ minden nyugalma telepedett meg rajtam; mindeddig nyugtalan lelkem, mintha egy pillanatnyi békére lelt volna, ahogy hallgattam kellemes, öblös hangját – éjjeleken és nappalokon át, szinte csodálattal és áhítattal.
– És… Te melyikben leled inkább örömöd? – Nagy termetű, erős férfiként tekintettek rá itt, olyasfajta, akitől nem véletlenül rettentek meg az emberek, hiszen ábrázata barátságtalan, míg termete félelmet keltő volt – jómagam is tartottam tőle egy kissé, ám mostanra már nem ijesztett meg. – Igen, komolyan! – Szinte gondolkozás nélkül feleltem kérdésére; bár nem tudtam magam teljes egészében elképzelni, szinte már ezt is megmosolyogtam. – Úgy gondolod, hogy nem lennék rá alkalmas? – Vontam fel a szemöldökömet kíváncsian; értettem, hogy ha úgy gondolta, hogy nem mert a hozzám hasonló társaimat, engem… Egyáltalán nem ezért teremtettek. Ugyanakkor, szomjaztam a tudást és szívesen tanultam új, különböző dolgokat; matematikát, lovaglást és különféle növények tanulmányozását. – Kegyetlenségre használják. – Rázom meg a fejemet, mert helytelenítettem ezt a cselekedet és többségében mégis élvezték, nemesi tettként tekintettek egymás vérének kiontására. Ez egy kissé elszomorított.
– Nem… Egyáltalán nem sértettél meg! – Hevesen ráztam meg a fejemet. – Csak… még sosem mondta nekem senki és… – , Nem helyes? De hiszen, miért ne lett volna az mikor ilyen kellemesen melengettek dicsérő szavai, azonban nem értettem, hogy miért gondolja így; mi ösztönzi, hogy ezt mondja. Azt értettem, hogy az emberek miért kedveskedtek egymásnak – virággal, kedves szavakkal – azonban Ő? Zavarba hozott, bizonytalanná tett mindeddig tudásomban. Elhessegetem magamtól a borongós gondolatokat, mert most nem volt más vágyam, minthogy megéljem a pillanatot, szinte megkísértett a vágy, hogy még közelebb lépjek és megöleljem – mert tudni akartam, hogy milyen és miért van ilyen hatással az emberekkel. De nem tettem. Hanem előtte toporogtam.
Talán túlontúl hosszan hallgattam; kósza gondolataim illékony fekete ködként váltak kámforrá avanzsálhassanak.
Kezeim önálló életet élve simultak a jobbjára, s szelíden tekintve fel rá halvány mosoly játszott az arcomon, ahogy visszaemlékeztem a közelmúltra; eltelt alig fél év és korábban megtartottuk egymástól az egy lépés távolságot, mely során elmondtam a szükséges információkat, hogy amikor a kisgyermek megszületett a környező falvakból özönlöttek az emberek, hogy csodájára járhassanak a kisdednek és mindenki lerótta a tiszteletét.
– Féltem Tőled, Raiden… Még most is, ami azt illeti. – Az érzés finomodott és csiszolódott az elmúlt időkben, mert érzékeltem, hogy egy egészen kicsit változott Ő maga is; a hatásomra. – Korábban sosem gondoltam volna, hogy bízhatom benned, úgy gondoltam, ha tudomást szerzel az emberekhez való kötődésemről, jelenteni fogod, s megbuktatsz. Ez lenne a kötelességed, ha úgy látod… – A hasznos tudás, amelyet megszereztem mindabban a pillanatban haszontalanná válik, ha kitudódik… És mindazon démonjaimról még korántsem tud semmit sem, amelyek nyughatatlan óráimban kísértenek. Teljesen megérteném, ha így határozna… Mindeddig egyetlen angyal sem ment ilyen messzire, azonban én valósággal meg akartam élni ezeket a csodákat, mert többre vágytam, mint a kijelölt feladatom. A legjava bűn volt a szemünkbe; gula – imádtam a földi ételeket, szinte be sem tudtam telni velük különösképpen a hatalmas vizekből származókat, az édesen fanyar gyümölcsöket és az erjesztett leveket; invidia – a keserű érzés a bensőmben a halandókra, hogy a rengeteg szabály mellett mégis mennyire szabadok voltak. – Most pedig… Törődsz velem, mintha fontos lennék. Szép szavakat suttogsz, amelyek miatt, többnek érzem magam, mint eddig valaha. El kezdtél érezni valamit és én is… Azt kívánom, többet időzz itt, s úgy érzem feladataidat is úgy intézed, hogy nélkülözhessenek.Változik. Tekintetem az övébe mélyed. – Talán nem vallod be, de így van. Érzem.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Kr.u - Názáret  E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Kr.u - Názáret  CqPr1KH
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 11, 2020 5:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezdet Kezdetén

@Anael && Raiden


Érdekes kérdés tesz fel. Nem akarok ilyen dolgokba most bele merülni, de még is válaszra nyitom a szám.
- Közelharc, kardforgatás. Nagyon sokat kell dolgozni s kiképezni őket, hiába születnek harcosnak, tanítani is kell őket. – Mesélem teljes átéléssel. Valami gátolja, hogy bővebben adjam ki az információkat, talán a megszokás.
Ismét sikerült mosolyt csalnia arcomra. Rá nézzek a pöttöm kis őrangyalra, kinek abszolút nem ez a feladata. Ő nem ezért lett teremtve.
- Komolyan gondolod? – Kérdezem vissza. Érdekes lenne, kiképzelni egy őrangyalt. Nyilván nem úgy tenném, ahogyan a seregemet képzem. Pár alapot talán megtanulhatok neki, hogy közel harcban helyt álljon. Vagy kisebb késsel bánni tudjon. Még akkor is jól jöhet, ha meg kell védeni a gyermeket. De miért akar ilyenek tudni?
Nálunk a mennyekben nincs ilyen, hogy nők és férfiak. Mindenkivel egyaránt bánunk. És egyaránt nem hagyom, a gyengeséget.
Bólintok. – Tudom, mit gondolsz kitanította az embereket fegyvert fogni? – Nézek le rá. Igen mi angyalok voltunk, kik kardot adtunk a kezükbe, s megmutattuk, mi a harc. Ugyan van, hogy az emberek ezt nem jól használják, de Isten szerint ez egészséges népirtás.
Szavaim kissé váratlan érhették, hiszen megállunk, s elém kerül. Olyan törékenynek tűnik.
- Sajnálom, ha megsértettelek. – Kapom el tekintettem, s pillantok a megtett útra, s az emberekre, ahogyan terelik be a jószágokat, vagy ahogy anyukák hívják be gyermeküket.
Visszakapom a tekintettem, s elfintorodok, szemöldököm összeráncolom.
- Hogy érted? – Fúrom kíváncsi tekintettem övébe.







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



No Heroes and Villains
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr.u - Názáret  60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 10, 2020 9:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Once upon a time
Raiden & Anael
──────────── ────────────
« Comment; lesz jobb • Szószám; 435 • Zene; lost on you by LP »
« "Szeretlek, mint egy elhagyottat / Egy másik elhagyott szerethet.
Ahogy vergődő fájdalom csak / Képes szeretni: úgy szeretlek."»

Valóban, az idő számunkra egészen más mederben telt, mint itt; míg az emberek számára mindössze harminc év adatik meg nagy átlagban, addig az angyalok számára, akik jóformán halhatatlanok, ugyanennyi legfeljebb néhány szempillantásnak tűnik csupán – pár órácska pedig még ennél is kevesebbnek.
– És, hogyan zajlik egy… Sereg kiképzése? – Érdeklődöm, mivel az Ő világában – noha egy helyről érkeztünk – nem volt túlzottan sok közöm, hiszen mindenkinek megvolt a maga feladata, azonban az enyéim általában nem keresztezték a hozzá hasonlókét; én – mióta az eszemet tudtam – a megbízatásaim az emberekkel álltak kapcsolatban mégpedig, hogy segítsem őket a jó úton tartani vagy tereljem vissza őket oda. – Talán… engem is megtudnál tanítani egy-két… mozdulatra? – Őszintén kíváncsivá lettem, mert kifejezetten érdekelt az Ő tudása; izgatott lettem és egy gyermek csillogó tekintetével tekintettem fel rá. Az emberek világában már láttam néhány véres küzdelmet; férfiak harcoltak másik férfiakkal netalántán idegen földrészről érkezett hatalmas sörényes vadállattal egy amfiteátrum nevezetű helyen vagy pedig, ahogy a csatatéren lándzsákkal vagy íjakkal feszültek egymásnak, miközben négylábú hátasokon ültek. Erőszakos és kegyetlen világ volt. Vajon az Ő világa is ehhez hasonlított? – Az embereknek is vannak seregeik; általában területekért harcolnak, hogy le tudjanak telepedni. – Szúrom közbe; fontosnak bizonyultak számukra a jó földek, mert az jó termőföldet jelentett az pedig virágzó gazdaságot és jó életet. Nekünk, ez nem volt kifejezetten jelentős. A mi harcaink a gonosszal vívnak.

Ahogy egyre lejjebb haladtunk akarva akaratlanul is egyre közelebb húzódtam hozzá, mert… mindeddig tőlem távol álló érzés kerített hirtelenjében a hatalmába; féltékenység – az emberek elmondásai alapján feltételeztem, hogy ez lehetett azaz érzés, ami birtokába vett. Mintha a világ legkeserűbb narancsába haraptam volna bele. Nem értettem tulajdonképpen, hogy miért éreztem így – általában ez az érzés, akkor szokott virágot bontani a lélekben, amikor valamit vagy valakit Te magadnak szeretnél vagy szeretnéd a tulajdonodként tekinteni. De Ő nem volt az enyém, mint ahogyan Én sem az övé. Számunkra ez nem létezhetett, mert bűn volt, amiért kemény büntetés járt – a szárnyaink elvesztése volt számunkra a legrosszabb. Halálos ítéletként tekintettünk rá, többségében.
Mégis, ahogy meghallom szavait, szívem ritmusa kihagy és minden sötét gondolat szárnyát szélesre tárva gondolatfüstként illan el. Hogy lehet ilyen könyörtelen? Lelkemet facsarta szavaival, mégis… lágyan folyó aranysárga, édes mézként simogat.
Elébe kerülök, s megállok előtte.
– Miért gondolod így? – Magam mögé simítom a ruhát, s közben kíváncsian kutatom a tekintetét. – Mióta egyedül jársz, sokat változtál. – Állapítom meg hangosan. És én ezt nem bántam, ugyan nem bíztam benne és voltak fenntartásaim, azonban mindenki közül mindeddig őt éreztem a legközelebb magamhoz. Az érzelmek tengerében szerettem volna tisztán látni pedig egyszerre éreztem, hogy fejem felett sötét, dühödt fellegek gyülekeznek, miközben a Nap mindezt beragyogta ám csak néhány helyen szűrődött át a fény.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Kr.u - Názáret  E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Kr.u - Názáret  CqPr1KH
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 09, 2020 8:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezdet Kezdetén

@Anael && Raiden


Szemeim elkerekednek, s azt veszem észre, hogy egy szót se értek. Mi féle szavak ezek? Tudatlannak érzem magam, pedig öregebb vagyok, mint a föld, mint Isten teremtett, s min éppen sétálunk.
- Hmmm… Érdekes. – Válaszolom. Iszom szavait, s igyekszem minden tudást magamban gyújteni, amit nekem át ad a mai napon.
Megköszöni. De nem értem ezt, ez természetes. Nem szívesen látnám a bukottak sorai között.
Talán egy fél éve még máshogyan gondoltam volna ezt, de most nem szívesen teszem ezt vele. Annyi mindent tanít, s én iszom a szavait.
Repülésnél nem értem mi lehet jobb, mikor bele mar a szárnyaidba a szél, s érzed szabad vagy. De ez illúzió, valójában nem vagy az, hiszen valamire mi is teremtve lettünk.
- Rendben. – Bízom benne, s a tudásában, aminek birtokában van.

- Nem. – Rázzon meg a fejem, s pillantok rá.
- Vannak embereim, kibírnak pár órát nélkülem, amúgy is nekünk mi pár óra? – Utalok arra, hogy hiszen egy halhatatlanak, meg sem kottyan ennyi idő. Csak egy pislogás, semmi más. Seregem pedig a legjobb. Büszke vagyok, hiszen mint első tanácsos legjobbnak mondhatom magam. Persze akadnak ellenfeleim nyilván. Minden bizonnyal igyekszem a legjobb lenni, s mindennek megfelelni, amit kér tőlem Michael. Nem csak a feletessem, de a családom is. Neki lettem teremtve.
Szőke, már tejfehér hajába néha bele simít a hűvösebb szellő, talán az eljövendő estét hivatott jelezni. Milyen érdekes, minden milyen tökélete. Isten legszebb és legfölönösebb élet művét láthatjuk itt előttünk. madarak csicseregnek, de már ők is halkabban, s ahogyan megpillantom, az embereket ismét olyan mosoly féle jelenik meg az arcomon. Anael néha rám veti igéző tekintettél, s ilyenkor furcsa érzés kerít hatalmába. Megborzong a teste, s olyan, mint ha lenne lelkem. Mint ha tudnám milyen is lehet, de még is olyan, mint ha belül valami melegség árasztana el engem.
- Gyönyörű vagy. – Csúszik ki a számon egy megjegyzés, mint lehet meg kellett volna tartanom magamnak. Ő a testvérem. Egy család vagyunk, egy apától. Valamint ilyen érzelmeket sem táplálhatok nem? Minden olyan zavaros. Ebben a hatalmas férfias testben egy gyermek veszett el, aki nem találja a helyét, s úgy érzi mindent, amit eddig tudott a világról megváltozott.






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



No Heroes and Villains
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr.u - Názáret  60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 09, 2020 12:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Once upon a time
Raiden & Anael
──────────── ────────────
« Comment; lesz jobb • Szószám; 775 • Zene; lost on you by LP »
« "Szeretlek, mint egy elhagyottat / Egy másik elhagyott szerethet.
Ahogy vergődő fájdalom csak / Képes szeretni: úgy szeretlek."»

– Az ösztön… egyfajta megérzés, ami egy… öntudatlan tudatból fakad; ez egy mélyről fakadó érzés és talán ez a legállatiasabb érzésük az embereknek. – Hangom a végére megemelkedik; bizonytalanul formáltam a szavakat és sok helyen egyelőre még én is csak válaszokat kerestem. – Szeretik használni azt a kifejezést, hogy „érzem a zsigereimben”. – Amikor egy ilyen szófordulatot meghallok és nagyjából megértem a jelentését, mindig elcsodálkozom milyen gazdag is az emberi képzelőerő, hogy olyan érzéseket és érzelmeket tudnak kifejezni… Pár egyszerű szóval. – Az érzés pedig szívből jön.Azt hiszem.  Az emberi lélek és értelem külön is felettébb komplikált volt, nem még teljes egészében, mert sokszor összefüggtek és nagyon sokszor nem.
Nagyon szeretnék hinni minden egyes szavába és foggal körömmel kapaszkodni a mondandójába, hogy mennyire örülök annak, hogy talán nem is vagyok teljes mértékben egyedül, azonban nem is annyira titkon egy kellemetlen érzés járta át a testemet. Olyan mélyről tört elő és, olyan alattomosan mászott fel egészen a gerincem mentén, hogy csak szabadulni szerettem volna tőle – ám fogalmam sem volt, hogy miként válhatnék meg ettől a kétes érzéstől, amely szinte a húsomba marva fészkelte volna bele magát a bőröm alá, mérgével elfeketítve derűs jó kedvemet. A kegyetlen érzés, alighanem mindent elnyomott – körülményesen emésztett fel, hiszen nem hagyott semmit maga után csak a bizonytalanság taszító érzetét. Ez lenne azaz ösztön, amit az emberek érezhetnek? Megrémültem, hiszen nem szerettem volna, hogy ez a mételyező kétség járjon át a nap minden szakában. S ahogy feltekintek rá a kellemes és kellemetlen érzelmek vad háborút vívnak.
S ahogy bátortalanul feltekintek rá, hirtelenjében úgy érzem, mintha a lelkem darabjaira szakadt volna, mert a kellemes és kellemetlen érzelmek vad háborút vívtak; az ösztönöm azt az érzetet keltette, hogy ennek rossz vége lesz addig az érzelmem, szüntelenül csak csitítani akart. Circulus vitiosus.
– Köszönöm.Hálás voltam neki, pedig… Semmi sem kötelezte rá, hogy eképpen cselekedjen. Korábban sokkal inkább tartottam tőle, és minden alkalommal elfog egy szomorú érzés, ha rá gondolok – mintha érezném a jövőt, de ez persze tudtam, hogy butaság. Mégis kételkedtem. Viszont nem értettem, hogy mi oka lenne mást állítani, mint amit… Majd pedig elbizonytalanodtam és nem értettem azt, hogy miért kételkedem. Bonyolult.
– Tudom, hogy nem így gondoltad. – Régebben én is pontosan hasonlóképp cselekedtem, mert nem szerettem a sétákat, azonban idővel arra lettem figyelmes, hogy a séta alatt mennyivel pontosabban megfigyelhetőek az emberek, hiszen sokkal több mindent látni ebből a közelségből. – Hidd el, sokkal jobban megéri. – Biztatom nyugodt mosollyal, mert ezúttal valóban tudtam, hogy sokkal több mindent láthat így, mint onnan fentről valaha is. Tudom, hiszen tapasztaltam.
Szerettem volna… Sokkal inkább vágytam arra, hogy többet kapjak ebből az idegen érzésből, amely egyszerre barangolta be testemet lágy dallamként és terjedt szét a legerőteljesebb tűz formájában. Mindeddig ez volt a legerőteljesebb érzés, amelyet idelent megtapasztalhattam – és csak többet akartam. Megrémültem. Ettől az érzéstől, de mindennek előtt Tőle, hogy mindezt Ő váltotta ki. Egyszerre akartam érezni és nem érezni. Szinte el sem vettem a kezemet a mellkasáról, de már fizikai fájdalmat okozott, hisz' olyan jó volt; megnyugtatott – lázba hozott, felbátorított és megrémített. Mindeddig nem éltem meg semmit ilyen szélsőségesen és csapongóan. Hogy tudnak az emberek mind között eligazodni? Ezt érezhetik vajon ők is?
Nevem hallatára a lélek is megfagyott bennem; olyan kellemes és meleg lágysággal ejtette ki a nevemet, mint soha senki. Bármennyire is érzem, hogy mondanom kellene valamit… Fogalmam sem volt, hogy mit. Ezért őszinte félelmem felülkerekedett rajtam és hátrálok. Ostobán éreztem magam, de mindennek előtt hálátlannak – fúrta és bántotta a lelkiismeretemet, hogy nem mondtam semmit sem és, ahelyett hogy az ellenkezőjét tettem volna… Valósággal meghátráltam – a szó annak minden értelmében.
– Számodra… Nem terhes ez a feladat? Te iphraem vagy… Nem az lenne a feladatod, hogy ki építs egy sereget? – Vetettem fel a kérdést; nem akartam hallgatni, beszélgetni szerettem volna vele, mert kíváncsi voltam rá – hogy miként vélekedik és mit gondol dolgokról.
A domb oldalon haladtunk egyre lejjebb és lejjebb; tulajdonképpen nem volt messze a hegyoldal, ahonnan gyönyörűen be lehet látni mindent én mégis minden alkalommal szerettem kacskaringózni az utcákon – figyelni a gyermekeket játék közben, az édesanyakákat, ahogy különféle kelméket szőnek vagy az édesapákat, akik a fárasztó föld művelés vagy építkezésből haza jőve elégedetten szemlélik a tulajdonukat. Miközben az utcán haladtunk feltűnt, hogy az emberek megnéznek mindkettőnket; Mária korábban már elmondta, hogy az emberek érzik, hogy nem vagyok olyan mint ők és ennek szembetűnő jelei is voltak, hiszen sápadt bőröm és hosszú szőke hajam, légies lépteim, szinte sugározzák, hogy nem ide tartozom. Lopva felpillantottam a mellettem sétáló férfira, majd körbe néztem – a legtöbb hozzá hasonló férfi sem volt egészen olyan, mint ő; a lénye annyira eleven volt és bárhogy is vettem sorra a tulajdonságait, egyik halandó sem ért fel hozzá – talán ez az oka, hogy egyes nők különös érdeklődéssel tekintettek rá?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Kr.u - Názáret  E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Kr.u - Názáret  CqPr1KH
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezdet Kezdetén

@Anael && Raiden


 Érdeklődve hallgatom csilingelő hangját, ahogyan mesélni kezd az emberekről, s azok szokásairól, gondolatairól. Arcom ismét tanácstalan lesz.
- Akkor ez nem ösztön? – Kérdezem. Sose tanultam még ennyire, s sose tanultam ennyire izgatottan. Nem is gondoltam, hogy a harcon kívül valami örömöt fog nekem még okozni. Ismét mosoly, ám ez nem annyira csillogó, ahogyan az eddigiek.
- Minden esetre én tőlem senki nem fog megtudni semmit. Ilyen érdekes teremtéseket, vétek nem megismerni úgy vélem. – Mondom ki hangosan fejemben cikázó, bátortalan gondolatokat. Minden gesztusa, meg egyezővé kezd vélni az emberekével. Isten teremtett mindent ezen a világon, olyan érdekes itt az alkotásában sétálni. Mennyek is csodálatos, de ez az egész. A hangok, az állatok, a patakok, és a bogarak. Neveket tudnom kell, hiszen isten teremtése, de nem tudom, még melyik hogyan viselkedni, s mindent meg akarok tanulni róluk.
- Én meg tanításaidban. – Suttogom oda neki, s hajolok le az aprócska nőhöz.

- Nem is gondoltam, hogy szárnyat bontok a szemük láttára, de ám legyen. Vezess. – Mondom neki.
Érintése meleg, biztonságot ad sose éreztem ehhez foghatót. Érzem, hogy vele kell lennem, hogy akarom azt, hogy tovább érintsen engem. Fejemben millió gondolat cikázik. Sokszor figyeltem az embereket. Volt egy pillanat, amikor megfigyeltem egy párt, ahogyan ajkuk összeérintették, majd később a háló termükben testük legintimebb területeivel szórakoztatták egymást. Ez volt az első alkalom, hogy is mondják ezt? Szeretkezést láttam. Egyik angyal mesélt nekem erről. Szükségük van az embereknek erre, hogy szaporodjanak. Ám szaporodás nélkül használni bőn, melyet a bujaság démona csak tetéz. Annyi szabály, még ezt megfigyelve olyan boldognak tűntek. Ha Michael tudná, hogy egyszer meglestem az embereket bizonyosan Sariel elé cibálna engem.
Az érzés abban marad, amikor elengedi mellkasom, s szinte teljes testem visszavágyik az érzésre.
- Velem biztonságban vagy Anael. – Suttogom ismét, majd sikerült..végre egy igazi mosoly. Nem vicsorgás, se félelmetes arc. Kedves szerető mosoly. Hát így kell, tényleg onnan kell, hogy érkezzen ez a titka?
Megrázom a fejem.
- Rendben. – Fej rázással térek vissza a valóságba. Hátrál, mely nem esett jól. Megijesztettem? Elindult, s követtem őt.  





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



No Heroes and Villains
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr.u - Názáret  60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 12:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Once upon a time
Raiden & Anael
──────────── ────────────
« Comment; lesz jobb • Szószám; 678 • Zene; lost on you by LP »
« "Szeretlek, mint egy elhagyottat / Egy másik elhagyott szerethet.
Ahogy vergődő fájdalom csak / Képes szeretni: úgy szeretlek."»

Mindeddig sohasem gondoltam bele teljes egészében, hogy tulajdonképpen milyen tudás birtokosává váltam az elmúlt néhány hónap alatt, hiszen mindeddig az angyalok csak kötelező jelleggel ismerték az embert és én mindenkinél többet tudtam róluk, de továbbra is akadtak érzések, amelyeket nem tudtam értelmezni – például a kötődés vagy a szerelem; mindeddig szükségtelennek gondoltam én is és most mégis úgy éreztem, hogy akarom érezni. Mégis… Az angyalok számára az emberek olyanok voltak, mint az emberek számára a növényeik és állataik; tudatában voltak annak, hogy a növénynek mire volt szüksége, hogy termést hozzon, mint ahogyan annak is, hogy egy kutyát, hogy megvédje az otthont hússal kellett etetni – cserébe az állat ott maradt és vigyázott. Különös kapcsolat. Élelemért, életet.
– Az ölelés, úgy gondolom… Ha egy anya megöleli a gyermekét, akkor a gyermek megnyugszik, mert biztonságban érzi magát. Ha egy férfi megöleli azt a nőt, akit szeret… Azzal kifejezi a szeretetét, odaadását és tiszteletét. Ha egy szerető megöleli a szeretőjét vágyat érez. Az ölelés vigaszt nyújt a bajban és boldogságot az örömben. – Egyetlen, szinte az emberek mindennapjában benne lévő aprócska mozdulat mennyi mindent jelenthet. A szavakkal igyekeztem óvatosan fogalmazni és annyira leszűkíteni, amennyire csak lehetett. Egy idegen számára mindezt megérteni, elképzelhetetlenül nehéz. – Nehéz pontosan kifejezni, mert az emberek is nagyon sokáig tanulják. – Szinte egész életükben tanulják a legtöbb ehhez hasonló érzéseket és mozdulatokat; az életük egy soha véget nem érő tanulás.
Újfent mosoly kúszik az arcomra, azonban ezúttal már nem, olyan önfeledt vagy boldog, mint korábban; némi keserűség fűszerezi.
– Pontosan tudom, hogy bajt hozhat rám – hirtelenjében egykedvűvé váltam, mert sajnos pontosan tudtam, hogy ezzel, hogy túllépem a megszabott feladatomat… A legrosszabbat hozhatja rám, ha úgy ítéltetik meg, a szárnyaimba is kerülhet a bűnöm és egyáltalán nem tudtam elképzelni az életemet mindazok nélkül, amelyek most rendelkezésemre álltak. – Csak örömömet lelem benne. – Tártam szét a karjaimat tehetetlenül; úgy éreztem, hogyha egyszer visszatérek a Mennyországba, akkor visszatér a régi énem, ám talán csak hitegetem magam. Fogalmam sincs…
A gyermek mellől ellépve indultam meg felé, ám lépteim valahogy egyre bizonytalanabbá váltak, mert az iménti intermezzo emlékeztetett arra, hogy talán a bukásom és angyali létem egyedül az Ő jelentésein és rendelkezésén múlott. Talán túl messzire mentem? Ez volt az egyetlen kérdés, amely nap napot követve a távoztával felmerült bennem és olykor, egyre élesebben hasított belém a felismerés, azonban mindig ügyesen le tagadtam – hazudtam, magamnak. Amikor egyedül voltam, sokat gondolkoztam ezen. Kerestem a helyes utat, amelyet Isten ki jelölt számomra, azonban sokszor úgy éreztem, hogy nem nyújt számomra iránymutatást. Könyörögtem. Kérleltem. Mégsem találtak meghallgatásra szavaim.
– Itt, nem szokás. – Ez volt a lényegre törő és egyszerű válaszom. – És nem kockáztathatjuk meg, hogy bárki meglát minket. – Elővigyázatosság. Ez volt az egyik szabályom, amihez tartottam magamat; ha be akarsz illeszkedni valahova fel kell venned az ott élők szabályait és életmódját; talán ez az egyetlen oka annak, hogy az ember – ilyen gyenge lény létére – ennyi mindent kibírt; környezeti viszály, mészárlás és sorolhatnám – alkalmazkodtak a helyzetükhöz.
A ruha vastag anyagán át is éreztem kellemes melegséget árasztó bőrét… Egyszerűen fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, mert ennyire közvetve – ennyire vágyva – még nem akartam senkit sem megérinteni. Az arcomra enyhe  vörös pír költözött és tulajdonképpen bárhová szívesebben néztem, mint Rá – kiváltképpen amikor kezét az enyémre helyezte és nekem szegezte a kérdést.
– Én… – Eddig a pillanatig úgy éreztem, hogy sok mindent tudok már az emberi érzésekről és érzelmekről. Már biztosan tudom, hogy nem. Tulajdonképpen, még csak sejtelmem sem volt. – Ez… Még mindent én sem tudok talán, annak a jele, hogy Te vagy az, aki a helyes úton tart? – Vagyis, azon a helyes úton, amit talán már nem annyira éreztem helyesnek. Alig tartott egy pillanatig és bármennyire szerettem volna elnyújtani az érzést, azt a jól eső kellemes meleget, amely borzongásra késztetett, mégis finoman kihúztam a kezemet az övé alól.
– Le fog menni a nap, ha nem sietünk! – Tettem hátrafelé két óvatos lépést. Megrémített engem is ez az idegen érzés, amelyhez foghatót még korántsem tapasztaltam; szerettem volna elmerülné és azt szerettem, ha erről senki sem szerez tudomást. Kikanyarodtam az emberek közé és hagytam, hogy egyszerűen magával sodorjon az áradás, miközben szőke hajtincseimbe belekapott a szellő tekintgetem hátra, hogy vajon követ-e.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Kr.u - Názáret  E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Kr.u - Názáret  CqPr1KH
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 07, 2020 10:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezdet Kezdetén

@Anael && Raiden


 Magyarázásba kezd, s én érdeklődve hallgatom. Mennyit tanult az itt töltött idő alatt. Rá pillantok, s bólintok. Az emberek sétálnak körülittunk. Mindenkinek megvan a saját dolga, az élete. Tudják, hogy mit kell tenniük, és azt hogyan. Érdekes megfigyelni őket. Teljesen máshogyan viselkednek, mint mi. Talán a lélek az oka? Talán az ad nekik valami olyan ösztönt, amitől minket megfosztott atyánk? Az ember lenne a tovább fejlesztett jobb angyal?
- Sokat tudsz. – Mondom, majd további levegő vétellel folytatom.
– Isten mit alkotott. – Pillantok a nő szikrázó szemeibe. Figyelem a gyermeket, olyan tekintettel méri fel Anael, mint ha ő szülte volna. Ezt a pillantást már láttam, onnan tudom milyen. Nem gondoltam volna, hogy az angyalok is vágynak ilyenre. Képes nemzeni gyermeket, de az halál fia. Egy nephilim, kit meg kell ölni.
Nem egyszer volt ilyen, s bukottak is nemzettek gyermekeket emberektől. Volt közöttük, miknek én vágtam el torkukat.
- Ölelés? – Kérdezem. Miért kell ennyire fontosnak lennie egy ilyen érintésnek, egy embernek? Egy kisebb érintés mit jelenthet nekik? Nekem egy érintés nem ad semmit. Nem is alkalmazom.
Végig mérem ismét a nőt, s lesütött tekintettel mondom.
- Nem gondolod, hogy e fajta csodálat bajt okozhat neked? – Kérdezem. Talán ez a feladata, hogy megismerje az embereket. Talán ettől lesz jobb őrangyal?  Beszéd valóban fárasztóbb volt, mint gondolatban megosztani mindent. Nem is használom most sem, nem lesek bele a nő fejébe. Túlságosan félek, mi várna ott.
- Megértem. Legjobb katona is csak a fontosakat jelenti. – Mondom. Valóban. Mindig igyekszem Michael kedvében járni, s úgy jelenteni, amennyi kell. Ezt még az elején megtanultam. Nem vagyok amúgy sem az, aki szeret kommunikálni. Michael pedig még annyira sem szereti a fölösleges beszédet.  Ismét mosolyogni látom, hideg futkos át rajtam, s villámként csap belém.
- Ez csodálatos. – Mondom őt nézve. Hihetni, hogy a gyermekre mondom, de valójában Anael sugárzó, csillogó tekintette érintett meg. Ismét meglepődök, mennyit tud, ez a feladata a tudás. Ám még is, ennyi tudás megtanulni ennyi idő alatt.
Arca sokszor elkalandozik, megfigyel mindent s mindenkit, mint ha mindenkibe bele látna, s talán ezt is teszi. Bólint, s mellém lép. Nem értem mi lehet annyira jó ebben, hiszen csak sötét lesz. És azt se értem mit kell néznem. De eddig is olyanokat mutatott meg nekem, amik kedvemre valóak voltak.
- Miért nem repülünk? – Értetlenkedem, minek sétálni mikor szárnyaink is vannak. Szeretem a szárnyaim. Erősek, s bárhova elvisznek, ahova akarom. Nem tudnék bukottként élni.
- Ezt az érintkezést nem értem. – Talán olyan lehetek, mint egy gyermek, ki csak rá csodálkozik a világra, s nem ért semmit és senkit. Majd hirtelen megérint. Lassan pillantok rá, s egész testem megremeg, s érintése helyétől végig fut egy érzés. Mint ha repülnék, olyan könnyed vagyok, s megfogom kezét, ami a mellkasomon pihen.
- Mi történik velem? – Nézek értetlenül. Mai nap gyakorisága ez lett, az értetlen arckifejezésem, s szavaim.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



No Heroes and Villains
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr.u - Názáret  60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 07, 2020 9:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Once upon a time
Raiden & Anael
──────────── ────────────
« Comment; lesz jobb • Szószám; 507 • Zene; inspired by Billie »
« "Szeretlek, mint egy elhagyottat / Egy másik elhagyott szerethet.
Ahogy vergődő fájdalom csak / Képes szeretni: úgy szeretlek."»

Elfojtom megjelenni vágyó mosolyomat.
– Az ember gyermekek ezzel… jeleznek – egy pillanat erejéig elhalkulok – mivel nem képesek a beszédre, eképpen jelzik az édesanyjuknak, ha bármilyen problémájuk van legyen szó éhségről vagy akár fájdalomról. – Milyen különös, nem? A legtöbb állat pár órával születése után már képes a saját lábán megállni és esetenként saját maga táplálkozni, mint a tevék vagy a kecskék, míg ezzel szemben… a húson élő állatoknak valamivel több időre és tanulásra van szükségük, de korántsem annyira, mint egy ember gyermeknek… Nekik mindezen folyamatok beletel több évbe is. Az életük egy részét, áldott tudatlanságban töltik és nem fognak fel semmit a világból. – Olykor pedig, mindössze az anyjukat hiányolják; az ölelésüket.Talán mindezek közül ez volt a legcsodálatosabb dolog az itteni világban; ez az ősi és ösztönös kötődés – egy anya pontosan tudja, hogyha a gyermeke beteg vagy miért érzi rosszul magát: nem gondolkozik, hogy éhes-e vagy fáj a foga – cselekszik. – Hihetetlen, hogy miként csinálják… Ők nem látják egymás gondolatait. – Egyszerűen töprenghettem volna rajta bármennyi időt is, mint ahogyan azt tettem is, képtelen voltam megérteni; Mária a legtöbb esetben már azelőtt felkelt, hogy Fia egyáltalán hangot adott volna ki magából.
– Sajnálom – jelentem ki egyhelyben toporogva – tudom, hogy illő lenne több hasznos információt mondanom, azonban itt egyelőre nem túl eseménydús az élet. Egyelőre. – Nézek körbe ezzel megerősítve a mondandómat; fáradt emberek vonszoltatják az árujukat szamarakkal vagy éppen tevékkel, akiknek egy része kereskedő, másik része pedig vándor – ők viszik, majd hírül a csodát egyre messzebbre és messzebbre, ám egyelőre mindennek nincs jelentősége.
– Igen, minden rendben – nevetem el én is magam – egyszerűen csak nagyon szereti ezt a játékot. Nagyon nagy örömöt okoz neki, ezért adja ki. – Nyugtatom meg; tudom, hisz' ismerem ezt az érzést, mert kezdetben át éltem én is számottevő alkalommal: nem igazán tudott ki igazodni, hogy mit miért tesz a gyermek és érthető, ha aggódik miatta – korábban én is idegesen sertepertéltem körülötte, hogy megbizonyosodjam arról, hogy minden rendben van-e; idővel ugyan, de bizonyos szinten én is megtanultam különbséget tenni különböző hangok között, amelyeket kipréselt magából.

Bizonytalanul tekintek fel rá, mint minden alkalommal – én ennél sokkal óvatosabban kérdeztem Őt, kiváltképpen, amikor első alkalommal invitáltam meg; igencsak érthetetlen és zavaros volt, de végül igent mondott. A hátam mögött lévő kis családra vetettem a pillantásomat; mindenki tette a maga dolgát, miközben az anya mindig a gyermekén tartotta a tekintetét – nem érezte magát kiváltságosnak, amikor számára idegenek mentek oda a gyermekéhez.
– Rendben – bólintottam rá – mehetünk. – Kezeimet törölgetve a ruhában léptem mellé. – Nemsokára lemegy a nap. – Vetettem közbe. – A kilátás onnan fentről igazán lenyűgöző csak át kell mennünk a fórumon. – Mutattam a lejtő irányába; szerettem át gyalogolni az embereken, ahogy az apró kis városka nyüzsgött az élettől és számtalan különleges illat lepte el. Még én sem tudtam mindent, de szerettem felfedezni és megismerni mindent, amire itt lehetőség volt. – Esetlegesen van olyan, amire kíváncsi vagy? – Még egy utolsó pillantást vetettem az általam védelmezett családra, egy egészen kicsit mindig nyugtalanított, ha elmentem – aggódtam, mert egyszerűen a szívemhez nőttek, ez a legjobb kifejezése rá az embereknek.
– A mosolynál pedig… Az a legjobb, ha innen jön. – Mellkasára helyeztem aprócska tenyeremet.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Kr.u - Názáret  E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Kr.u - Názáret  CqPr1KH
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 07, 2020 7:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezdet Kezdetén

@Anael && Raiden


 Emberi viselet zavart engem, még nem szoktam meg ezeket. Mozgásom nem mindig volt szabados bennük, főleg szárnyaim miatt. Pillantásom tartom a nőna, ahogyan az kimondja a nevem. Milyen érdekes egy név, miért van ez nekünk? Mire jó? Megkülönböztet, talán ezért. Fél éve fordulnak csak meg ilyen gondolatok a fejemben, mióta ismerem. Jelentenem kell. Még is, hogyan? Vesszen szárnya, s soha többé ne lássam? De ezzel én is hibát vétek.
Egyre jobban azt veszem észre, hogy e kicsinyke angyal érdeklődéssel tölt el. Akarom tudni, hogy mi van vele. Akarom, hogy vele legyek, s sokat láthassam mosolyogni még.
S nagyon vágyom az érintésére. Miért vágyom ilyesmire? Hogy vágyhatok haszontalan tapogatásra? Fél éve már kísértenek ezek, s a mennyekben rendszeresen tiszta gondolatok nélkül fel se megyek. Meghallanák, azonnal szárnyam szegnék.

- Az normális, mármint a sírás. Mi baja? – Kérdezem, hirtelen a gyermekre pillantva, egyik szemöldököm felhúzva, ugyan csak gépiesen. Csak akkor láttam sírást a földön, mikor a nagy mészárlás volt, mit atyánk rendelt el. Második mondatából nem értette, mi az a kór, helyette az egészségesre koncentráltam.
Nagyon sokszor megrémít, micsoda szavakat tud, s honnan.  Kérdésére kihúzom magam.
- Ma van időm, Michaelnek más feladatai vannak. Nem gondoltam, hogy ennyi lesz beszélgetésünk. - Nézek rá a kicsinyke nőre. Kis gyermek előtt valamit lóbál, s az hangot hallat.
- Minden rendben? – Érdeklődöm.
– Mi ez? – Mosolyt felismerem, hiszen nincs is szebb látvány, mikor Anael teszi azt, de ezt a hangot nem hallottam még, mosollyal társulni. Féltem a fiút, hatalmas feladata van, ami örökre benn marad az emberek tudatában.
- Esetleg, van kedved sétálni? – Próbálok én is mosolyogni először. Lassan húzom szét a szám, s vicsorgok. Ezt kell, így kell? Jól teszem?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



No Heroes and Villains
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr.u - Názáret  60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 07, 2020 6:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Once upon a time
Raiden & Anael
──────────── ────────────
« Comment; lesz jobb • Szószám; 464 • Zene; inspired by Billie »
« "Szeretlek, mint egy elhagyottat / Egy másik elhagyott szerethet.
Ahogy vergődő fájdalom csak / Képes szeretni: úgy szeretlek."»
Vigyázva, hogy ne érje váratlanul a cserépedény hirtelen súlya, átnyújtottam neki, azonban ahogy megrogyott már nyúltam is utána, mert bár az ő szolgálata látszólag lejárt, úgy éreztem nem eshet bántódása, hiszen az anyja – és nem rendelkezhettem az élete felett, de úgy éreztem megtehetem, hogy megvédjem. Kristálytiszta, iható forrásvizet hoztam számukra – a kiváltságos értéknek számított, különösen ezen a kietlen tájon. A fénysugarak kellemes meleg fénye perzselte sápadt bőrömet, ám már felismertem, hogy ez nem a megtapasztalt forróság volt, mint ahogyan a szél is finoman kapott bele szőke tincseimbe; mostanra megfigyeltem, hogy ez sok esetben nem jelenthet mást, mint egy kis áldást az égből, ami a földnek és a termésnek, valamint az állatoknak is jót tesz. A nő felé fordultam, majd tettem hátrébb egy lépést. Tiszteletre méltó asszony volt és bár törékenysége megtévesztőnek hatott, mégis oroszlán szíve volt; olyan erőt képviselt, amelyet itt tartózkodásom alatt még mindig nem voltam képes megérteni, pedig mostanra már sokat tanultam az emberi érzelmekről és azok csodálatos világában. Talán… Szégyellenem kellett volna? Igen! Tudatában voltam annak, hogy szégyellenem kellett volna, azonban képtelennek bizonyultam és bár gyengeségként kellett volna erre tekintenem az ellenkezője érvényesült; ezeknek az érzelmeknek a tudatában éreztem magam erősebbnek, hatalmasabbnak. Emlékszem, talán… nem is olyan régen még én is a többi angyalhoz hasonlóan vélekedtem; időpazarlásként tekintettem az érzelmekre, mert többre tartottam magam az embernél… Milyen butaság! A hiúság csapdája volt ez, nem más – önáltatás, hogy mindezek nélkül is lehet élni. Lehet, csak nem érdemes. Emlékszem minden egyes szóra, amelyet a többiektől hallottam; az emberek legnagyobb nyavalyája az érzelem! Még csak fogalmuk sem volt… Olyan régóta éltek, hogy fogalmuk sem volt milyen lehetett másnak lenni.

A hirtelen támadó rossz érzés gúzsba kötötte jó kedvem, ahogy meghallottam az ismerős hangot a hátam mögül. Nap, nap után felcsendül; csupán fél éve kellett neki tennem a jelentéseket és csak Vele találkoztam – mégis egyre inkább nehezemre esett. A változást önmagamban háborgó folyóként éltem meg; lassan nyelt el, hiába kapálóztam – tüdőm vízzel telt meg, fulladoztam pedig még csak elképzelésem sem volt, hogy milyen érzés lehet. Ha a közelemben volt, kellemetlenül éreztem magam pusztán azért, mert éreztem a változást és olyan dolgokra sarkalt, minthogy mutassam meg neki ezt a világot. Engedte. Olykor… összezavart, mert távolságtartó volt és láttam rajta, hogy nem érti; olykor… hagyta, hogy vezessem – és ezzel még inkább összezavart. Életemben először éreztem, hogy milyen érzés egyedül lenni; üres, fehér, magányos érzés volt.
– Raiden – üdvözöltem letekintve a gyermekre, finoman elmosolyodva – Köszönöm a látogatásod. Minden a legnagyobb rendben. A Gyermek egészséges és bár sokat sír, de könnyű megnyugtatni. Nem fertőzi semmilyen kór. – Valóban, az élet jelenleg nyugodtan zajlott és a szárazság ellenére nem volt semmilyen probléma. – Meddig időzöl itt a mai nap folyamán? – Tudakolom, miközben a gyermek felett megmozgatom a széna játékot, mire hangosan felnevet. Ha a kötelessége nem tartja fel, úgy én sem tervezem marasztalni.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot
• Fajaink száma •
Arkangyal
8/6
Leviatán
8/2
Angyal
6
Démon
14
Bukott Angyal
6
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
7