Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Athlan kunyhója •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Athlan kunyhója VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1069
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 10, 2020 5:06 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 10, 2020 12:45 pm
Következő oldal


Athlan & Alessya
Suprise!
Arra, hogy ápolgatott a halálom után, kissé felvonom a szemöldököm, bár mivel mögötte lépkedek, alig ha látja, hogy nem osztom ezt a véleményt, nem csinált semmit, csak hagyott elvérezni és meghalni újra, szóval nem csak egyszer haltam meg, hanem kétszer is, csak úgy megjegyezném, mire hajlandó volt bármit is tenni, hogy ne ismétlődjön meg harmadszorra is a halálom.
- Nem akarom tudni mire gondolsz!  Nem esik le elsőre, hogy mit akarna az illetve rész után mondani, de az aljas vigyora és ahogy végig mér, hát össze is húzom a felsőm, mintha az segítene elrejteni magam előle. Mégis miért kell ilyen beteg dolgokat felemlegetnie, hogy halálom után kihasználja a testem és már másodszor kerül ez szóba, ami kicsit aggasztó. Jó, tudom, hogy jól nézek ki, de mindenkinek más ízlése van és őt elnézve, valami hasonló kaliberű nőt képzelnék el, aki tele van varrva, mint ő is. A fajtalankodás amúgy is elég súlyos bűn, szóval kihagynám, azt hiszem, bár tetszik, ahogy kinéz, de nem, ő akkor is egy démon és nem vigyázna rám. Lehet tudja milyen embernek lenni, de az nem most volt már, szóval miért is lenne gyengéd? Nem, a démonok olyat nem tudnak, felejtős.
- Miért mutogattam volna? Nem azzal akarok elérni semmit az életben. Nem mindenki olyan, hogy kivirágzik és már egyből nőnek képzeli magát, akinek mindent ki kell próbálnia és minél előbb egy férfi karjaiba kell vetnie magát. Nem, nekem ez kimaradt és örülök neki, hogy így tettem, mert amiről nem tudom milyen, nem is hiányozhat, a vadász lét nem arról szól, hogy állandó társsal járhatod a világot, mindig máshoz kerültem, mert vagy megsérült, vagy pihenni akart vagy más vezette az akciókat és ha kellett egy jó távolsági megfigyelő, csak akkor vittek magukkal, amúgy meg otthon edzettem apával vagy anyával.
A kérésem, hogy nyerjen ki vizet a levegőből láthatóan nem tetszik neki, de megszán és bár tudom, hogy nem a legtisztább a levegő, de még mindig jobb, mint szomjan halni és tisztább, mint a patak, amiben leöblítettem magam valamennyire.
- Igenis!  Kinyitom a számat és felnézek rá, majd a kis vizes gömbből iszok is, mennyivel jobb is így, hogy nincs kiszáradva a torkom és ettem is már a patak mellett.
Arra, hogy a kitérő pár perc csupán, csak bólintok, nem kell nekem mindig beszélnem. Aztán előkerül a pokolkutya, miközben pakolok és a kérdésnél megfordulok.
- Csak zavart, hogy nem látom, de ha megfürdik a patakban, akkor utána ismét láthatatlan lesz.  A morgásból ítélve nem a legboldogabb a pokolkutya, de legalább ő itt marad, én meg tovább állok innen, elválnak útjaink, aminek örülök, nem kell még egy plusz veszélyességi pont az életembe, Athlan éppen elég.
- Megátkoztad a saját kutyádat? Szegény. Remélem engem nem akar megátkozni, nagyon szeretem a testemet és nem tudnék csúnyaként élni, inkább szúrnám szíven magam az angyalpengémmel, de tényleg. Amit a természet adott, azzal én teljes mértékben elégedett vagyok, nincs okom panaszra sem, miért is akarná bárki elvenni tőlem ezt? Irigységből talán, de mondjuk ott van, hogy minden átoknak van ellenszere, csak az a kérdés, hogy ennek mi lenne.
- Magamnak - válaszolok és mikor felém nyúl kicsit felhúzom a vállaim, mert megijeszt, nem tetszik, amit mond, hogy kócosan jobban tetszek neki. Jó, az, hogy tetszek neki jól esik, kinek ne esne jól, de akkor is. Mérgesen pillantok rá, amikor összekócolja a hajam és megforgatom a szemeimet is. Most újra fésülgethetem ki azt is, amivel már megvoltam, remélem nem fog többet belenyúlni.
- Átmenetileg a vadászlakban, a bázis közelében New Yorkban, de csak pár napja kerültem oda, szóval egy apró kitérő, a legtöbb dolgom otthon van Stamfordban, a vadászcsaládnál, ahol hagytál.  Mesélek, majd mikor jobban beletapos a gázba, akkor előre nézek, bár ne tettem volna. A kezem a kasznira teszem, majd a szemem elé kapom.
- Mi a jó fenét csinálsz? Nem kerülhetted volna ki?  Elütöttük, mit elütöttük, átgázoltunk rajta és még a kocsi eleje is behorpadt az ütközéstől, talán kicsit még ki is billent és kígyóztunk az úton, de én nem mertem odanézni, az az alak teljesen védtelen volt és ártatlan, nem akart minket bántani, csak ment a célja felé, kikerülhettük volna. Csak ne végezzük egy árokban emiatt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 10, 2020 11:50 am
Következő oldal


Alessya & Athlan

"Ahhoz, hogy eljuss oda, ahova menni akarsz,
A szorongás tüzes mezején kell átkelned."
És kiröhög. Míg én próbálok rá hatni a dühös szavaimmal, s tartok neki egy kis fejmosást, belőle egy kuncogás száll ki. Sejtem jól, melyik rész zökkentette ki, s más esetben lehet, hogy én magam is vele röhögnék, de ha most kiengedem, akkor elvesztem azt a komolyságot, amivel felé intéztem a szavaim. Így minden erőmmel visszafogom a testemben felgyülemlő röhögőhullámot, s talán épp ez oltja ki a mérgem, miközben a kunyhó felé lépkedek. Azért ezt az apró kis észrevételt megjegyzem magamnak...
- Egy köszönömöt valóban megérdemlek, ugyanis kétlem, hogy a halálod után sokan ápolgattak volna. Illetve... - magam mögé sandítok aljasan, ahogy célzóan végignézek rajta. Igen, ő éppen az a női kategória, akit ebben a világban még kihűlten és mozdulatlanul is sokan értékelnének. Ha nem lennénk a jelenlegi helyzetben, nem lenne ő az, aki, s teljesen idegenek lennénk egymásnak, akkor teljesen biztosan én is ezt az őrült kategóriát gyarapítanám, hiszen nem csupán az élő, de a holt teste is egészen kívánatos lehet a maga gyönyörű, rothadó kis foltjaival, s a kellemes hűvösségével, mely édesen ölelhet körbe, miközben... Ohh, elkalandoztam. Nem mintha egy árnyalatnyi, apró kis másodpercre nem suhant volna át az agyamon, hogy miközben abban az elhagyatott faluban ott tartottam az ölemben, ne használjam ki a helyzetet... Aztán végül adtam magamnak a belsőmben egy rohadt nagy pofont, hogy ilyesmi megfordult a fejemben, főleg úgy, hogy eddig gyermekként őt védelmeztem, most meg... Jobb, ha most inkább nem agyalok ezen, mert az sosem vezet jóra, ha elvetődik bennem a mag, hiszen az előbb vagy utóbb, de növekedni kezd... Hiába, férfiből vagyok én is, s egy ehhez tartozó démoni lélek kettőse sosem a legjobb kombináció.
- Ez úgy hangzott, mintha még sosem mutogattad volna magad senkinek. - állapítom meg az eddigiekből leszűrt tényt egy sejtelmes mosollyal. Kemény nő, egy igazi, erős szépség, mégis valahol egészen ártatlannak tűnik. S hogy ez kedvemre van-e? Egyértelmű!
A hosszasnak tűnő közjáték végén mindketten dolgunk végeztével állunk meg a kunyhó előtt, a kérdésére pedig egyből rávágnám, hogy biztosan nem gyűjtök neki vizet. Ám az a kérlelő tekintet és az összerakott kéz mégis kibillent kissé a kemény stílusomból, így némi szemforgatás és égnek meredés után megadom magam.
- Ki tudnám neked gyűjteni, de az egyáltalán nem lesz tiszta, így bármi bajod lehet tőle. De ha tényleg ezt akarod, ám legyen. Nyisd ki a szád! - ha beleegyezik, akkor tenyerem kinyújtom elé, s nagyjából fél perc elteltével egy nagyobb vizes gömb keletkezik benne, melyet berepítek a szájába, ha kinyitja azt. Ha nem nyitja... Úgy bizony az arcába kaphatja a vizet. Ha pedig nincs szüksége rá így annak tudatában, hogy nem tiszta, akkor egyszerűen csak elengedem a témát.
- Pár percig fog tartani a kitérő. Nem tovább. - azzal az áporodott szajhával úgysem lennék képes tovább maradni egy légtérben, így mindenkinek az érdeke, hogy majd gyorsan végezzek abban a boltban. S remélem, hogy értékelni fogja majd a kisasszony, hogy rá fogom elkölteni a gondosan összegyűjtött tollpihéimet... Amíg bepakol Alessya a kocsiba, addig a morogva megérkezik az eb is, eléggé koszosan.
- Te meg mit műveltél szerencsétlennel? - nevetek fel, ahogy a kutya mérgesen odébb sétál, s az én szemem elől is eltűnik. Szerencsétlennek kiadtam, hogy nem bánthatja Alessyát, így érthető a haragja, főleg, hogy így elintézte a kisasszony.
- Á, akkor nem szükséges, hogy én magam keressem meg. Helyes. - biccentek az angyalpenge láttán, mikor beszállok az autóba. Még mindig érthetetlen számomra, hogy kerül egy ilyen erős tárgy minden második halandó kezébe, de azt hiszem, hogy ezen nem most fogok inkább agyalni. Ha nála van, akkor az lényegében nálam is van, hiszen bármikor elvehetem tőle... S meg is teszem, ha úgy hozza a helyzet.
- Mindegyik dög hatalmas, csak átkot szórtam rá, hogy úgy nézzen ki, mint egy átlagos, apró termetű kutya. Régóta mellettem van, jó szolgálatot tett, s nem szívesen hagynám, hogy a többi démon szemet vessen rá. Így ideiglenesen el kell viselnie az új külsőt, az ő érdekében. - a motor közben berregni kezd, mi pedig szép lassan megindulunk újra az erdei úton. Alessyából azonban eléggé hamar kitör a női énje, hiszen fésülgetni kezdi magát a tükörben.
- Te mégis kinek akarsz tetszeni? - pillantok felé széles vigyorral. - Megnyugodhatsz, nekem kócosan is tetszel. Sőt, így talán még jobban! - alattomosan nyúlok váratlanul oldalra, megkapaszkodok egyik kezemmel a hajában, majd jó alaposan megborzolom azt. Aztán mintha mi sem történt volna, úgy húzom vissza a kezem, s folytatom a beszédet.
- Tehát először megtesszük azt a kitérőt, aztán szerzünk neked valami ételt az útra, és utána? Hol élsz egyáltalán? - kérdem kíváncsian, ekkor azonban megpillantok magunk előtt az úton egy táskával botorkáló alakot. Ám én ahelyett, hogy lassítanék és megpróbálnám kikerülni... Inkább rálépek a gázra, s csak még inkább gyorsítani kezdek.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 09, 2020 8:30 pm
Következő oldal


Athlan & Alessya
Suprise!
Ahogy haragosan megszólal és felém fordul ártatlan pillantok rá, de kicsit bosszant a dolog, hogy én nem akadhatok ki egy kicsit sem, mert ha kihúzom a gyufát, akkor ő nagyobb pofont ken le nekem, jobb esetben. Amikor megkérdezi, hogy a farkát verte-e a pokolban eddig, akkor bármennyire is igyekszem visszafogni magam, elmosolyodom és még egy visszatartott csukott szájon át elfojtott kuncogás is jön. Nem, mert annyira marha vicces lenne, hanem mert elképzeltem és zavarba hoz a téma. Nem szoktam a férfiasságát senkinek sem emlegetni, valahogy jól megvoltam nélküle, még tökön rúgni sem tudok senkit, annyira kerültem mindenféle-fajta érintkezést is, hogy ne vegyek róla tudomást. A kútnál is elfordultam, mikor leöntötte a nadrágját, mert nem akartam látni sem, pedig elég érett lennék hozzá, de nem, nem vonz a dolog. Ahogy mérgesen ráncolja a szemöldökét is, inkább elfordulok, hogy ne lássa azt, hogy kiröhögök, mert nem szándékoztam, nem azért, amit mondott.
Még egyszer sem gondolkoztam azon, hogy ő is volt halandó, de nem most fogom megkérdezni, hogy mégis miként táncolt a halál peremén és ezért adta el a lelkét egy démonnak? Ez egyáltalán a saját teste, amiben van vagy valaki másé volt, akit megsemmisített az éves során és már egyedüli lakója a porhüvelynek.
Aztán jön itt nekem, hogy még legyek hálás, amiért belém állította a kést, mert meggondolatlan vagyok és ha kell, újra megteszi ezt. Nagyot morranok erre a kérdésre és fújtatok is, annyira idegesítő és miért akar folyton megölni? Egyáltalán miért aggódik ennyire értem, mert amúgy olyasminek hangzik, csak a maga démoni módján akar megnevelni, ami nem biztos, hogy nálam működik.
- Majd, ha eljutott az agyamig, megköszönöm, hogy megöltél! Förmedek rá és összeszorított ajkakkal sértetten fordulok oldalra, hogy inkább ne is beszélgessünk, nem vagyok rá kíváncsi. Fáj a seb helye, fáj a lélekben összetört szívem is és fogalmam sincs, hogy most merre tovább, nem vágyom semmi másra, csak egy forró habfürdőre és tiszta illatos ruhákra meg anyukám ölelésére, hogy nincs semmi baj és minden rendben lesz. Remélem a Sötétség nem járt feléjük, hogy élnek még és találkozni fogok még velük, honvágyam van és hiányzik a szeretetük. Bennem ez tüske marad, nem vagyok haragtartó, de nehezen feledek el dolgokat, főleg, ha olyan okozza, akit egész életemben megmagyarázhatatlan mód, de szerettem, sőt rajongtam érte és nem vártam másra, mint hogy megöleljen és szeressen, úgy, mint régen, ahogy az emlékeimben.
A kunyhóban a saját dolgával van elfoglalva, de mikor szólok, hogy ég a bőröm, akkor azért odajön és a ruhámból borogatást csinál.
- Nem szeretem magam illetlen mutogatni fehérneműben - válaszolok úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A szüleim elég régi vágásúak és még fűzőt sem engedtek hordani, amíg el nem értem azt a bizonyos kort, ami után már nem neveznének miatta léhának. Jó, tudom, most nagyon nem ezt éljük, de mint egy gazdagabb család lánya, én kiélveztem ezt az egészet és igenis tartottam magam ahhoz, hogy nem adom oda senkinek csak úgy az erényem.
Kifelé menet a patakhoz, még hallom, hogy hisztis kislánynak nevez, de nem foglalkozom vele, tudom, hogy kicsit elkényeztettek és azt is, hogy kissé önfejű vagyok, de ez van, majd igyekszem alkalmazkodni hozzá, elvégre ő az erősebb és a túlélő ösztöneim azt súgják, hogy jobban oda kell figyelnem mit mondok neki, mert könnyen magamra haragíthatom, úgy, mint a kocsiban vagy a válaszoknál, mikor érzelgősnek neveztem.
Ahogy megérkezek, már előttem is terem én meg lépek hátra párat, utat engedve neki.
- De én most halok szomjan, nem útközben, nem tudnál megint a levegőből vizet gyűjteni? Bevetem a kérlelő szemeim és bár tök felesleges, de még a két kezem is összeteszem előtte, ami mikor tudatosul, inkább szétválasztom, nem ő Isten, hogy könyörögjek neki, hátha megszán, de a képességei alapján még ezt is el tudnám képzelni róla, mert hát most komolyan, ki ne hinné el, ha nem tudná, hogy léteznek démonok és angyalok? Vajon sokat élt vissza ilyennel? Régen még simán meg lehetett csinálni.
- Hű, igazán nagylelkű vagy, köszönöm. Ennek most egyszerre örülök is, meg aggállyal is tölt el, de azért fejet hajtok neki és elmosolyodom. most már mi leszünk, amíg a rejtély titkaira rájövünk, jelentsen ez bármit. Az úton lesz időm gondolkozni, hogy mennyi ruhát kell összepakolnom és miket akarok magammal vinni majd a vadászbázisról, természetesen a saját dolgaim közül. Felső, az kelleni fog egy pár, ha ő így tépkedi majd le rólam, bár jobb lenne, ha leszokna róla.
- Rendben, de csak egy kitérő lesz ugye? Felemelem a kezem és csak a mutatóujjam van kinyújtva, ezzel is jelezve, hogy egy kitérő és mehetek pakolni meg vehetek egy kellemes fürdőt is, mert ugye az fontos, főleg egy ki tudja mennyi ideig tartó kis kalandnál. A parfümöm is jobb lesz magammal hozni, ha nem akarok büdös lenni, meg a dezodorom, meg szappant is, kellenek a krémjeim is, mert bármilyen zord körülmények lesznek, hajat csak mosnom kell és hogy szép fényes legyen, kell az olajom hozzá, a bőrömnek sem árt, ha be tudom kenni, hogy ne száradjon ki, főleg ha nem tudok sokat inni. Kelleni fog egy kulacs is, a víznek... Csak a pillanat egy tört részéig gondolkozom el, mégis annyi minden átsuhan a fejemben.
- Ő, azt hiszem meg van mindenem. A fegyverem a kocsi hátsó ülésére teszem, majd átkutatom a táskámat is, még van két konzervem, a késeim, a tőrjeim is megvannak, a felsőm is a hátsó ülésre dobom. Azt hiszem meg van mindenem. Kiveszek pár kis kést, amit a cipőm szárába teszek, mert legyen nálam mindig fegyver, ő akarta, hát lesz is, az egyik az angyalpenge, amit fel is mutatok neki, hogy megvan. A jobb lábamnál van az, a balnál meg csak egy sima egyszerű.
- Igen, meg van mindenem. Erősítem meg a dolgot és felnézek rá. Veszek egy nagy levegőt, majd bepattanok a kocsijába, lehet nem ártana megjegyeznem az utat, hogy tudjam merre találom, ha elszökne, azt hiszem, itt találnék személyes dolgokat, amik segítenének felkutatni. Már ha egyáltalán látni akarnám a szétválásunk után, ki tudja mit hoz a jövő.
- A pokolkutyád miért olyan kicsi? Mindegyik ilyen kicsi, csak a könyvek írják őket egy méter mar-magasnak körülbelül? - érdeklődöm, amint beszállok a kocsiba és talán élvezhetem, hogy nem morog rám a kis dög tovább. A kocsi visszapillantójában meglátom, hogy az enyhén vizes hajam milyen kócos és lekonyul a szám, mert gondolom nincs fésűje. A kezemmel a tükröt bámulva elkezdem fésülgetni a fürtjeim, hogy nézzek már ki valahogy.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 09, 2020 6:58 pm
Következő oldal


Alessya & Athlan

"Ahhoz, hogy eljuss oda, ahova menni akarsz,
A szorongás tüzes mezején kell átkelned."
- Te engem akarsz kioktatni? - kérdem némi haragos éllel a hangomban, miközben ingerülten biccentem oldalra a fejem. - Komolyan annyira ostobának nézel, hogy nem tudnám, hogy működnek a halandók? Szerinted az elmúlt hétszáz évben csak úgy vertem a farkam a pokolban, vagy mi? - szemöldököm mérgesen ráncolom össze, eléggé érződik rajtam a feszültség, így nem biztos, hogy az ilyen kioktató hangnem most túlságosan szerencsés lenne. Nem elég, hogy még Alessya is felbukkant, aki teljesen összezavarta az agyam, még annak a nyomorult tornádónak is fel kellett tűnnie. Épp most...
- Egykor én is halandó voltam, és hidd el, kurvára tudom, milyen az, amikor a halál peremén táncolsz. - némi személyes sérelem is beszökik a hangomba, amit őszintén szólva nem tudok hova tenni. Talán csak akkora kavar keletkezett bennem, hogy még a múltat is erősebben érzékelem.
- Szóval köszönöm, nem vagyok kíváncsi a tanácsaidra. Nem csupán szórakozásból állítottam beléd azt a rohadt kést, ugyanis kurvára meggondolatlan vagy, Alessya! Ez a világ már nem olyan, mint régen, és az ilyen játszadozásaid a végedet okozhatják. Olyan véget, ahonnan nem fogsz felébredni. Eljut egyáltalán ez az agyadig? Vagy mutassam meg újra? - dühvel beszélek hozzá, de ha kicsit átlát a mérgezett szavakon, akkor felfedezhet benne valami olyat, ami nem igazán jellemező a démonokra, rám meg aztán főleg. Félteném tán? Meglehet. Ismeretlen számomra ez az érzés, hiszen nem csupán az alvilági síkon, de halandóként sem ismertem e fogalmat. Most pedig őszintén dühös vagyok azért, mert Alessya nem vigyáz magára. Meggondolatlanul ugrott utánam, s ez a vesztét is okozhatta volna...
A haragom azonban nem marad meg. A kunyhómhoz érve hamar elillan, hiszen van most fontosabb dolgunk is annál, mint hogy ezzel foglalkozzunk. Majd nyugodt körülmények között lehet, hogy meg kell ejtenünk egy hosszabb beszélgetést, de nem most. A pakolás közben borogatást teszek a lány sebére, de ahogy hirtelen eltakarja magát, muszáj megmosolyognom a dolgot.
- Csak nem szégyenlős vagy? Nem éppen olyan nőnek tűntél az eddigiek alapján, mint aki bármijét is takargatná. - tekintetem egy kissé hosszabb ideig tartom rajta, miközben fogom a borogatást, s csak ezután lépek vissza a szekrényhez. Halkan morgok a következő szavaira, hiszen az angyalpenge nagyon nem játék.
- Pedig jobb lenne, ha terveznéd, ugyanis hiába vagyunk távolabb mindenkitől, bármikor felbukkanhat bárki, és akkor szükséged lesz rá. Szóval ne viselkedj úgy, mint egy hisztis kislány. - jegyzem még meg a hangnemét hallva, mielőtt kimegy a szobából. Alessya... Egy igazi, makacs nő. Lesz még gondom vele, ezt már most érzem. Nem éppen az a fajta, aki azonnal ugrik minden szavamra, s bár ez dühít, valahol mégis tetszik ez a talpraesettsége. Minden bizonnyal átsegítette ez már pár húzósabb helyzeten. Mellettem azonban kompromisszumra kell jutnunk valahogy, ha nem akarjuk az elkövetkezendő napokban megölni egymást. Szó szerint...
Miután távozott a kisasszony, egy sötétebb málhába teszem minden fontos holmim, ami pár pergamenből, egy tőrből, tollpihékből, s pár apróságból áll még. A mostani ruhámat a földre hajítom, s újra összeszedem a levegőben levő cseppeket, melyek segítségével lemosom magamról a vért. Új ruhaként egy több helyen széltében szakadt, fekete nadrágot húzok fel, egy rövid ujjú pólót, illetve egy vékony bőrkabátot dobok még a hátamra. A lyukas cipőm is közben lerúgtam magamról, a helyére pedig egy kényelmes bakancs kerül. Eléggé sokáig pakolászok, de még ez idő alatt sem ér vissza a leányzó. Türelmetlenül kapom hát a hátamra a málhát, zavar a zsebem mélyére a patkányt, s mikor épp indulnék meg utána, akkor hallom meg lentről a hangját. Egy szempillantás alatt termek lent, s miután kisétálok a kunyhóból, annak ajtaja magától csapódik be.
- Nincs erre kút. De megállhatunk valahol út közben, aztán szerzünk neked vizet és ételt, meg amit akarsz. - még mindig üzemelnek kávézók, meg útszéli kis étkezdék, s mivel úgyis kell szereznünk egy új kocsit, ha nem találunk út közben benzinkutat, így megállhatunk valahol.
- Te is elmehetsz majd, és összeszedheted a holmidat. Ugyanis innentől kezdve mellettem leszel. Ellenvéleményt nem fogadok el. - most nem vigyorgok, inkább egy különös, sejtelmes mosoly terül szét az arcomon. Még a végén megkapja, amit akar. Csak nem biztos, hogy az olyan szép lesz, mint amit várt tőlem.
- Előtte azonban még teszünk egy kitérőt a városban, fel kell szednem valamit. - igen, a gondosan összegyűjtögetett tollpihéimet képes vagyok elkölteni egy gyógyító talizmánra, ami nem csupán az én sebeimet, de Alessya sérüléseit is képes lesz gyógyítani. Ki tudja elvégre, hányszor kell még meghalnia mellettem...
- Indulhatunk? Vagy szeretnél még tollászkodni? - pillantok végig rajta és az új szerelésén, mely a nagysága ellenére egész jól áll neki.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 9:28 pm
Következő oldal


Athlan & Alessya
Suprise!
Nem is tudom, hogy mikor szenvedtem ennyit egy nap leforgása alatt egyszerre. Nem elég, hogy rémálmom van, hogy meghalok, hogy a sebem felszakad, amikor a kocsihoz rohanunk, de ő még tetézi azzal, hogy elégeti a sebet, hogy beforrjon és ne szakadjon fel. Remek, égési sérülés gyötör és belső fájdalom is, mert ettől még nem gyógyult be teljesen a seb, csak remélem, hogy nem lesz belső vérzésem vagy bármi, mert még csak az hiányzik.
- Hát persze, mert azt hiszed, hogy mi emberek is halhatatlanok vagyunk? Hát nem, mi nem gyógyulunk meg úgy, mint ti démonok és tényleg belehalhatunk, ha olyan a sérülés, legközelebb remélem a nyaki ütőeremnél hagysz elvérezni, azt még könnyebb bekötözni is és vigyázni, hogy ne szakadjon fel a seb.  Nem kéne ilyen tanácsokkal ellátnom, de már elegem van, hogy a ruháim szétszaggatja, a szívemnél meg ott a seb, ami fáj, ha nevetek, ha hapcizom vagy bármi olyat csinálok, amitől megfeszülne ott az izom hirtelen.
A kunyhóban Athlan matat, én meg persze jártatom a számat, mert miért is maradnék csendben, ha már megkérdezi, hogy nincs-e valami bajom. Odalép és hát a rántással körülbelül letépi a jobb felét a ruhámnak, szóval a hajam gyorsan arra az oldalra kaparom, ott nincs útban és ápol, meg eltakar. Jó van rajtam melltartó, de akkor sem vagyok olyan, aki mutogatni akarja magát mindenkinek, nem az én stílusom. Hiába lenne mit, akkor sem egy démon kellene vele csábítgatnom. Csak nézem, ahogy a kis darab benedvesedik és ő közelebb hajol hozzám, hogy szemügyre vegye a sebet, ami még büdös is, az égett bőr szagáról a disznóvágás jut eszembe. A kérdése után a sebre helyezi a ruhadarabot és egész kedvesnek tűnik a halovány mosolyával. Csak követem a szememmel, ahogy távozik is vissza a szekrényhez.
- Nem, nem gondoltam ilyesmire. Köszönöm.  Bár csak nedves, nem elég hideg, hogy lehűtse a sebet, hamar felmelegszik, de már le nem veszem onnan, a kabátom összehúzom magamon, hogy legalább az takarjon elől, ez már nem tépi szét vélhetőleg rajtam. Mondjuk bőr és kényelmetlen, ahogy a bőrömhöz tapad jobb oldalamon, ha így maradnék kidörzsölne.
- Majd megnézem, nem terveztem démont ölni, hogy egyből azt keressem.  Kicsit ingerültebben válaszolok, mert engem nem utasítgasson, meg fenyegessen, hogy levetkőztet ha kell, csak nézzek utána, vannak nekem jelenleg fontosabb és égetőbb gondjaim is, hiába vigyorog és néz rám. Nem kellett volna bejönnöm vele, a patkány felé pillantok, majd a morgás irányába, mintha egy háromszög közepén csücsülnék, aminek az összes sarkában egy ellenség vár. Jó a patkány nem tűnik veszélyesnek, egész aranyos a maga módján, ahogy a párnán fekszik.
- Remek. Felpattanok az ágy elé, csak remélem, hogy a pokolkutya nem akar nekem esni. A fegyverem is magamhoz veszem, mert nem terveztem visszajönni a házba, inkább várok a kocsinál, a patak hallatán talán tényleg lefürödhetnék, rám férne.
- Köszönöm. Gúnyos mosollyal nézek rá, mert egyáltalán nem tetszik, hogy meztelenkedéssel viccelődik, én bizony nem leszek az, meg sem nézem mit kapok, csak sietősen távozom. Még egy ilyen alakot és még bántani sem tudom, mert erősebb és csak kinevetne, hogy miért csiklandozom. A morgás mögöttem azt jelzi, hogy nem vagyok egyedül, remek. A patakhoz érve lepakolok a parton, a táskám, rá a tiszta ruhát, amit kaptam. Körülnézek és szedek levendulát a közelből, azt a ruhákra dobom, mert a házból ítélve nem lesz kellemes illata, majd keresek kavicsokat, meg gallyakat, hogy egy kis tűzet gyújtsak és mellé letegyem a közelbe a konzervet, amit kibontok, de a tetejét vissza is hajtom rá, majd a hajam felkötöm egy hajgumival és leveszem a kabátom, ami inkább dísz felső, mint bármit is érne, ledobom a földre és átpakolom rá a ruhát. A szakadt felsőm maradékát leveszem és a tűzre dobom, már úgysem lesz rá szükségem így, sajnálom, mert szerettem azt a felsőt. A nadrágom is leveszem, de viszem magammal a vízbe, ami kellemesen hűs, jót fog tenni a sebemnek is. Szerencsére nem olyan mély, letérdelek benne és nyakig ellep a víz. A kezemmel elkezdem kidörzsölni a vért a nadrágomból, mert az már biztos nem lesz a méretemben és nem terveztem eldobni sem. Amint végzek csak kidobom a partra, hogy magam is kicsit megtisztogassam és kifelé menet a hajam le is engedem, majd magamon kicsavarom a fehérneműből a vizet, majd felveszem a kapott pólót, ami jó nagy rám, szóval beérem ennyivel egyelőre. A nadrághoz visszamegyek, átöblítem, ne legyen homokos és jó nagy vízcsóvával a morgás irányába kicsapom a vizet. Szerencsétlen csak jobban morog, de nem érdekel, felszedek egy adag port és felé fújom, megtapad rajta és kirajzolódik a csepp teste. Hát én nagyobbnak képzeltem el, gy kevésbé félelmetes. Megmosom a kezem és a nadrágom is a tűz mellé teszem, majd leülök én is, hogy egyek a konzervemből. Amint végeztem, a konzervdobozt kiöblítem és merítek bele vizet ott, ahol tisztábbnak tűnik, de még így is elég zavaros, ezt biztos nem iszom meg. Leteszem az előzőleg szétdobált pengéim összeszedem és mindet a táskámba teszem. A nap sugarainak melegét érzem magamon, annyira jó itt kint lenni, de érzem, hogy hamarosan jön majd Athlan is, hogy mi tart már eddig. Az angyalpengét legszívesebben eldugnám, de kinézem belőle, hogy addig kutakodna, amíg meg nem találja. Felveszem a félig száradt nadrágomat, a zoknimat, a bakancsomat és a hosszú fekete felsőt, amit kaptam. A kabátkám meg a táskám tetejére kötözöm, jó hogy ilyen sok kis lógó bizbasz van rajta, most hasznát veszem. A kapott kabát ujját többszörösen felhajtom, hogy a kezem kilógjon belőle, felkapom a nyílpuskámat és a tűzre ráöntöm a vizet, meg rugdosok rá földet, majd amint kialudt elindulok visszafelé, a kutyus felé nézve, mert most már látom, mi morog. Igaz, sáros lett, de hát az engem pont nem érdekel.
- A közelben van kút? Szomjan halok.  Érdeklődöm, a ház ajtajából, nem szándékoztam bemenni, de helyet azt hagyok, hogy a pokoleb mehessen, ha akarna.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 7:38 pm
Következő oldal


Alessya & Athlan

"Ahhoz, hogy eljuss oda, ahova menni akarsz,
A szorongás tüzes mezején kell átkelned."
Úgy tűnik, hogy Alessyának eléggé határozott elképzelése van a fajokról, s arról, hogy mi jelent rosszat ebben a világban, s mi jót. Elvégre, nincs kőbe vésett törvény arra, hogy ki mikor számít rossz embernek, de vajon az, ha az ártatlanok védelmében ölünk, felmentést jelent ez alól? Ebbe a mélyebb témába most nem megyek bele jobban, hiszen nem érzem a jelenlegi helyzetben ezt helyén valónak. Még meg kell szoknom a társaságát újra, vagy inkább elfogadnom...
Újabb kérdést felvetnek bennem a szavai, hiszen szerinte nem hajtja mindig a vágy arra, hogy minden démonnal végezzen. Tehát akkor most élvezetből vadászik vagy kötelességből? Némi gyanakvó pillantással jutalmazom csupán, s azt hiszem, újra csak adott nekem gondolkodni valót, mely kitöltheti majd azokat a perceket, amíg egyedül ücsörgök odalent a kanapén.
Ravasz a lány, nem is kérdés, s az a sunyi mosoly kifejezetten teszik rajta. Érezze csak, hogy sarokba szoríthat egy démont, lankadjon csak a figyelme és bízza el magát... Ez nekem csak előnyös lehet a későbbiekre nézve. Ugyanakkor a szavai tényleg megfoghatnának. Feltételes módban. Ugyanis elfelejti, hogy egy démon szavait és ígéreteit sosem lehet készpénznek venni, hiszen ha akarom, akkor akár ebben a pillanatban is eltűnök, s akkor bizony az egész életét válaszok nélkül kell eltöltenie. Ám még itt vagyok, s nem azért, mert ez lenne a kötelességem, vagy mert annyira érdekelnének az embereknek a kívánságai. Engem is épp annyira foglalkoztat ez a különös rejtély, ami közöttünk lebeg, s mely egyre erősebb lesz a percek múlásával.
Azt hiszem, egy felettébb romantikus kapcsolat elé nézünk. Hiszen mi lehet kellemesebb egy nő őszinte, fájdalommal telített sikolyánál? Nem tagadom, kedvemre van ez a dallam, mikor leégetem a sebét, bár az megint nem épp szerencsés, hogy újra elájul. Így nem sokra fogok vele menni, úgyhogy ideje lesz egy kicsit életre keltenem, s meg kellene próbálnom nem bántani őt.
- Ha ki akarnálak csinálni, akkor a te apró cafatjaidat is ott zabálnák a kutyák épp a faluban. - kacsintásom sejtelmesen csillan felé, mikor megállok az autóval. Ha jól látom, olyan sok benzin nem maradt már, hogy egy hosszabb távot levezessünk vele, szóval ha innen elmentünk, akkor vagy keresnünk kell egy benzinkutat, vagy pedig el kell kötnünk egy újabb kocsit.
Odafent elkezdem feltúrni a szobát, hogy pár használható dolgot magamhoz vegyek, mikor Alessya teljesen jogos kéréssel áll elő. Nem sokat foglalkozok azzal, hogy a tetteim ne hagyjanak nyomot az embereken, így jelenleg eszemben sem volt, hogy felhólyagosodhatna a sebe. Így hát egy lépéssel ott termek előtte, s elnézve a szakadt felsőjét, kérdezés nélkül megkapaszkodok benne, majd ha sikerül, akkor letépek belőle egy nagyobb darabot. Vagy éppen az egészet, attól függ, mennyire sikerült szétszaggatni. Annak már úgyis mindegy! Ha csak nem tesz az előző lépésem ellen, akkor magam elé tartom a darabot, lehunyom a szemeim, s az erőmmel összegyűjtöm a levegőben levő páracseppeket, hogy azok benedvesítsék az anyagot. Mikor sikerül, akkor kicsit közelebb hajolok hozzá, s alaposabban szemügyre veszem.
- Talán azt gondoltad, hogy majd kristályhintón fogunk menni, és tejben-vajban foglak füröszteni a palotámban? - kérdem halkan némi mosollyal az arcomon, s óvatosan megérintem a seb körül levő területet. Nem hatolt be szélesen a kés, ezért túl nagy felületet sem kellett leégetnem. Egy idő után talán még esély is van rá, hogy elmúljon. Odahelyezem rá végül a rongyot, majd újra odébb lépek tőle a szekrényhez. Mély dallamot ad közben a kutya morgása, mely a percek elteltével szépen halkulni kezd.
- Egy ilyen helyzetben annak kell lennie az első dolgodnak, hogy megkeresd az angyalpengéd. Szóval jobb lesz, ha most utánanézel, és ha itt van, akkor megmutatod, különben én fogom megkeresni, de akkor lehet, hogy ennyi ruha sem marad rajtad. - a hangom megint csak kissé utasító, bár enyhíti a kemény hangom az arcomra kitelepedő apró vigyor, melyet csak pár pillanat erejéig láthat, mikor visszafordulok felé, s az asztalhoz lépek.
- Nincs. Minek lenne? - nem szoktam varrogatni az unalmas perceimben, ha erre gondol. A szavai először nem is nagyon tudatosulnak bennem, de mikor végignézek rajta, akkor esik le, hogy bizony emberből van, s a testének akadnak szükségletei.
- Menj. A kunyhó mellett jobbról van egy keskeny ösvény, elvezet egy patakhoz, ami pár percre van innen, ott felfrissítheted magad, ha akarod. Addig én itt összepakolok. - az egyik szekrény mélyéről kikapok találomra pár ruhát, majd azt a kezébe nyomom. - Ezeket húzd fel, ugyanis nem lenne szerencsés, ha véres ruhában lennénk innentől. De miattam meztelenül is maradhatsz. - nevetek fel aljasan, aztán mint aki jól végezte dolgát, folytatom tovább a pakolást. Ha Alessya amellett dönt, hogy kimegy a kunyhóból, menjen bárhova, mindig hallhat maga mellett, maga mögött halk morgást és motoszkálást. Egyértelmű, hogy nem fogom egyedül elengedni, így a pokolkutya hűen követi őt, vigyék bármerre a léptei. Nekem is ideje lenne leszednem magamról a vérét, mielőtt még egy gyenge pillanatomban kísértésbe esnék...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 5:30 pm
Következő oldal


Athlan & Alessya
Suprise!
- Attól, hogy nefilim, nem feltétlen néz ki angyalian, nem lehet senkit beskatulyázni a származása miatt jónak vagy rossznak, ez mind általánosítás és ha valaki velejéig romlott, de jól játssza az ártatlan vagy életmódot váltott, miért büntessem meg a múltja miatt? Én csak azt tettem, amit helyesnek véltem, nem vagyok ártatlan, de nem is érzem magam rossz embernek, csak mert néha ölök. Igen, a mai nap kivétel, nem szoktam ennyit ölni. Még gyorsan fel is emelem a kezemet, az utolsó mondat előtt, hogy nehogy megszólaljon nekem, mert amit most látott, nem az a jellemző rám, bár tőlem hiheti, hogy szívtelen gyilkos vagyok, őt is úgy fogom megölni, ha okot ad rá vagy már nem lesz rá szükségem, hogy elviseljem a társaságát. Gondolom én... de a szívem mást mond, meg kell tudnom mi ez a kapocs.
- Ahogy téged sem éltet a vérengzés állandóan, úgy engem sem hajt a vágy, hogy minden démonnal végezzek, aki az utamba kerül - felelem tárgyilagosan, elvégre rendezhetett volna vérfürdőt, de nem tette, játszadozott az emberekkel, akik elkapták, na képzelem, hogy miként zajlott le a dolog, párszor hozzávágtak valamit, ő meg felemelte a kezeit, hogy csak vigyék és hajrá. A vadászoktól is úgy szökött meg, hogy nem ölte meg őket, szóval azt kell mondjam, hogy nem egy vérengző gyilkossal van dolgom, ő csak akkor öl, ha akar és én voltam olyan szerencsétlen, hogy az utóbbi kategóriába estem. 
- Válaszokat ígértél onnan, hogy békén hagyjalak utána és elmehess.  Mosolyoghat aljasan, az én mosolyom inkább egy róka ravaszságát tükrözni, ahogy válaszolok neki, mert arról nem volt szó, hogy van olyan kérdés, amit tud, de nem válaszol rá. Ha viszont megszegi, amit mondott, akkor én miért is ne trükközhetnék? Na erről beszélek, még hogy a démonok ravaszak!
- Igen, elég sok dolog állhat a háttérben, de talán sikerül rájönni - válaszolok elgondolkozva a tűz felé fordítva a tekintetemet. Annyi minden lehet a háttérben és lehet már csak a szülésnél sikerült megszöknie apám elől? Lehet végig terrorban volt tartva, amíg meg nem születtem, lehet van ikertestvérem is, akiről nem tudok, mert hátrahagyta? Kezd túl élénk lenni a fantáziám, így jobbnak látom, ha elmegyek aludni, több kérdés nem is jut eszembe, a válaszom meg, hogy hogyan is tovább, azon is gondolkoznom kell. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar beáll a változás az életemben és végre van nyomom, amin elindulhatok, hogy megtudjam a származásom titkait és hogy mi ez a furcsa kötelék Athlannal.
Aztán jön a Sötétség és elemében megrengeti az élet értelmének a kérdését, látva a pusztítást, amit végezhet. A démon is megijedt és a kocsihoz érve lélegzek fel először, hogy már nem nyomja a válla a sebemet.
- Persze - nyúlok is az övért, de ő kikapja a kezemből és beköt. Tény, hogy ő a gyorsabb, szóval nem haragszom meg érte csak muszáj kidőlnöm, nem érzem jól magam és elájulok, aztán arra ébredek csak, hogy fáj a sebem és a kezem már nincs rajta, Athlan keze van ott és beégeti a helyét. Rohadtul éget az egész, bármennyire akarom, nem tudom sikítás nélkül hagyni a dolgot és talán pont a fájdalomtól ájulok el ismét, túl erős volt és nem csak egy pillanatig tartott, legalábbis számomra nagyon nem. Ennek nyoma marad és örökre viselni fogom, hiába reménykedtem benne, hogy majd szépen begyógyul. A felsőm persze megint széttépte, de már nincs váltásruhám, szóval kezdek morcos lenni, nem szeretek melltartóban feszíteni. Amint magamhoz térek a kezemmel összefogom, magamon a felsőmet, nem mintha nem nézelődhette volna ki magát, amíg ismét ájultan feküdtem az ülésben. Egy erősebb kanyar rázott fel, amikor a fejem koppant az üvegen. Nem vertem be nagyon, bolhacsípés a sebem égetéséhez képest, még mindig lángol a bőröm.
- Te ki akarsz engem csinálni! - förmedek rá tagoltan ejtve minden szót és felé sem fordulok, szerencsére nem kell sokáig zötykölődni, mert megérkezünk egy kunyhóhoz. Nem ismerős, biztos nem itt laktam, ez másik ház lehet. Kikötöm magam, majd kiszállok és a fegyverem meg a táskám magamhoz véve indulok utána. Ezek nélkül nem megyek sehová és itt, ahol egy lélek sem jár, még itt sem hagynám kint az autóban ezeket.
- Nem ártana beolajozni - jegyzem meg az ajtó nyikorgására, mert nem túl kellemes a hangja és rémisztő is, ahogy nyikorog. Követem őt megfelelő távolságból és igyekszem semmihez sem hozzáérni, nem túl bizalomgerjesztő látvány és annyira régies. Nagyon tetszene, ha egy szoba lenne csak ennyire boszorkányos stílussal megáldva, de ez nincs olyan nagy ház sem. Egy lepukkant kis viskó, ahogy balra tekintek, az üst és füvek, csirkelábak és emberi testrészek felé, elkap a hányinger, na nem én egy lépéssel sem akarok beljebb menni, inkább hátrafelé lépkedek. Na nincs az az isten, hogy én itt maradjak, a pergamenek és sárgás lapok bűvölete talán megfog, de nem. Amikor valami morgás hallok, akkor fagy meg bennem a vér is  és nem mozdulok semerre. Pokolkutya, mi más is lehetne, ami ennyire vigyáz a gazdájára, hogy a franc vinné el, de tényleg.
- Én inkább a kocsiban maradok - mutatok magam mögé, nem is tudom miért jöttem utána, mit reméltem? Kívülről sem volt barátságos lak és ettől még a padlásunk is különb, ahol rágcsálók mászkálnak. Eszem ágában sincs leülni és pihenni, hogy is lehetne itt bármi ilyet is csinálni?
- Azon kívül, hogy megégetted a bőröm? Ha véletlen lenne valami hideg borogatásod, hogy ne hólyagosodjon fel.  Akaratom ellenére tol az ágyhoz és közben nem tudom nem észrevenni a koporsóját, tele rúnákkal. Mintha egy vámpírral lennék, lehet régen a vámpír rémtörténetek is démonoktól származnak? A kutyája még mindig morog és nagyon meg sem merek moccanni, de a lábaim felhúzom az ágyra, mert amíg az a dög a földön van én meg az ágyon, ami kopottas és kényelmetlen megjegyzem, addig talán nem harap csak úgy meg. Az arcomon jól olvasható, hogy efféle luxushoz vagyok szokva és eléggé elborzaszt a dolog, a koponyák látványa, tudva, hogy azok igaziak és nem csak egyszerű kellékek. Persze, ha nem lenne elég, még egy állat feltűnik a színen, ami elfoglalja a párnát, egy patkány. Remek.
- Nincs - vágom rá egyből, mert nem akarom én odaadni neki az egyetlen fegyverem, amivel bármit is érhetek ellene. Amúgy lehet tényleg elhagytam, nem volt időm megnézni, hogy megvan-e mindenem a futás után a kocsihoz.
- Van tűd meg cérnád? - érdeklődöm, miközben még mindig a felsőm próbálom magamon összefogni. Nem szeretem a rágcsálókat, de elég otthonosan mozgott, szóval jobbnak látom nem beleállítani egy tőrt, a pokolkutyát is el kell tűrnöm és Athlan is ki tudja, hogy miben sántikál éppen. Éhes és szomjas vagyok, de itt nem szívesen melegítenék konzervet magamnak, nem is merek szólni, hogy ja, amúgy reggel van és mi emberek reggelizni is szoktunk. Kicsit sok ez az egész, nem is kapok levegőt, úgy legyezgetem magam kicsit, hogy lenyugodjak. Ha eddig nem pánikoltam, nem most kellene elkezdeni.
- Nem mehetnék ki? Tudod, anyagcsere meg ilyenek - érdeklődöm, mert inkább kint, mint bent, beköltözhetnék a kocsiba is, amíg neki itt fontos dolga akad. 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 3:49 pm
Következő oldal


Alessya & Athlan

"Ahhoz, hogy eljuss oda, ahova menni akarsz,
A szorongás tüzes mezején kell átkelned."
- Miért tartod egyáltalán a nephilimeket ártatlannak? Azért, mert van egy kis közük azokhoz az őrült angyalokhoz, akik ezt a pusztítást végezték? Senkiről sem tudhatod biztosan, hogy ártatlan. - ilyen témát még nem feszegettem egyetlen vadásszal sem, ideje hát elkezdeni! - Azért, mert valakinek két szép ártatlan szeme van, még lehet egy érzéketlen gyilkos... - ajkaim mosolyra rándulnak, s érezheti Alessya, ahogy a szikrákat épp felé szóróm célzóan. Ha nem lenne ez a szerelése, s épp nem borítaná seb a testét, akkor esélyesen én sem nézném őt olyannak, aki bárkit is képes lenne megölni. Mégis, valahogy a pillái mögött ha hosszasan nézi az ember, akkor felfedezhet valami nyugtalanító, gomolygó sötétséget, ami egészen átvarázsolja a róla alkotott képet.
- Ezt sem hallottam még vadásztól, hogy nem döntötte el, hogy meg akar-e ölni egy démont. Azt hiszem, tudok valamit. - nevetek fel nagyképűen. Őszintén szólva nem érzem jelenleg, hogy képes lenne arra, hogy megöljön, kivéve ha csak nem teszek valami olyat, amivel vérig sérthetem. Még az is megtörténhet, ki tudja?
- Kár lett volna, ha hagylak lezuhanni. - felelem őszintén, mely után most nem érkezik kivételesen semmilyen gúnyos szó. Valóban így gondolom. Valami kegyetlenül erős dolog hozzáhúzott, s az ilyet nem szabad csak úgy hagyni elveszni még akkor sem, ha az eszem ezt súgja.
- És miből gondolod, hogy elárulom, hogy hol éltél régen? - az aljas mosoly visszatér, hiszen még magam sem döntöttem el, hogy mit kellene tenni a jövőben. Egyelőre ködös számomra minden, s azt sem tudnám meghatározni, hogy a következő percben milyen gondolatok kerítenek a hatalmukba.
- Talán a terhesség. Talán valami egészen más... - hangszínem titokzatos élt üt meg, ám a sejtelmemet egyelőre nem mondom ki. Van egy olyan érzésem, hogy a terhesség csupán a jéghegy csúcsa volt, és sokkal több lappang a háttérben, mint azt bárki is gondolná.
Arra sem tudtam semmiféle magyarázatot találni, hogy miért zárult be a két világ, s talán az utóbbi hetekben nem is igazán foglalkoztam ezzel. Ám az a gomolygó örvény újra visszahúz a valóságba, s mikor mindent felemésztve közelít felénk, akkor tudatosul bennem igazán, hogy mekkora nagy bajban vagyunk, s e világ már rohadtul nem az, mint egykor volt. Érthető hát, hogy azonnal el akarok tűnni épp úgy, ahogy Alessya. Az angyalpenge is végzetes lehet számomra, de ott van bőven esély rá, hogy kivédjem a támadást. Itt nincs. Ez egyértelmű. Megindulok rohanva a mutatott irányba, s a lányt szinte betuszkolom a kocsiba, majd én is bevágódok mellé.
- Kösd be magad. - adom ki a parancsot, s ha megfogja a biztonsági övet, akkor én azt kitépem a kezéből egyből, s magam kapcsolom a helyére. Aztán beletaposok a gázba, s mint az őrültek, úgy indulunk meg előre. Erősen veszem be a kanyarokat, a kocsi szinte mindegyiknél kifaral, egyenesen úton pedig tövig nyomom a gázt.
- Most nem annyira kéne aludnod, hallod? - ám válasz nem érkezik a lánytól, szemei mozdulatlanul pihennek le. Amit pedig tenni fogok hamarosan, azt még biztosan sokáig fogom hallgatni... Egy mozdulattal lejjebb rántom a felsőjét, mely könnyedén elszakadhat közben, s egyik ujjamon lángot gerjesztek, melyet belenyomok a sebébe. Ha ettől nem ébred fel, akkor semmitől... Ám mielőtt még tényleg elvérezne, s minden órában el akarna ájulni, muszáj lesz valami megoldást találnom. Ha nincs az a sötét örvény, talán még húztam volna egy kicsit, azonban most teljes egészében szükségem van rá. A láng leégeti hát a sebét, s nem engedi, hogy tovább vérezzen. Sajnos nem vagyok gyógyító, így erre irányuló erős képesség híján ennyi telik most tőlem.
Az időérzékem elvesztem, így nem tudom behatárolni, hogy mennyit gurulhattunk a kunyhóm felé. Egy idő után letértünk az autópályáról, s a kisebb utak után már csak az erdőben kanyarogtunk. Fél órát is átölelhet talán a kietlenség, hiszen amerre én rendezkedtem be, ott bizony semmi sincs elég nagy körzetben. Eddigre már eltűnik mögöttünk a Sötétség, így én magam is fellélegzek. Az utolsó pár méteren letörlöm a homlokomról a feszült izzadságcseppeket, s leparkolok a kísérteties kunyhó előtt.
- Megjöttünk. - kiszállok, s most már kissé nyugodtabban fújom ki magam. - Ez kurvára közel volt. - elborzadva csóválom meg a fejem, majd megindulok a bejárat felé. Az öreg, rozoga ajtó halkan, nyikorogva tárul fel, én pedig belépek rajta. A lenti rész olyan, mint egy boszorkánynak a műhelye. Bal oldalt egy nagy üst pihen, körülötte mindenféle összetevővel. Füvekkel, csirkelábakkal, olajokkal, s igen, emberi testrészekkel egyaránt. A jobb oldalon egy asztal fekszik a fal előtt egy székkel, mely körül a polcokon temérdek könyv, pergamen, s megsárgult lapok vannak. Előrébb haladva a lépcső mellett egy lejáró vezet a pincébe. Ott szoktam tartani az emberáldozatokat, illetve ott szoktam végrehajtani az idézéseket s mindenféle mágiát. Én itt egyelőre nem állok meg, hanem felfutok a lépcsőn. Ha Alessya is követ, akkor ő tapasztalhat egy kis akadályt, mielőtt belépne a szobába... Velőt rázó morgást hallhat meg, olyat, ami teljesen biztosan nem e világról származik, mégis olyan kis gyenge a hangja, hogy ismerős lehet neki valahonnan. Ha pokolkutyát sejt, akkor bizony nagyon jól érzi... Csak van egy aprócska különbség. Az én kutyám nem olyan, mint a többi. Megátkoztam szerencsétlent, hogy ne keltsen túlságosan nagy feltűnést, hiszen ki tudja, hátha a többi démonnak szemet szúrna. Így ideglenesen rászórtam egy átkot, ami kicsit átformálta a külsejét. Így ahelyett, hogy egy hatalmas pokolkutya lépkedne elé, megjelenik egy apró, fehér szőrű, csivava jellegű eb, melynek éppen olyan hangja van, mint egy átlagos, földi kutyának, csak kissé túlvilági árnyalatban. Vicsorog erősen, készen arra, hogy bármikor rátámadjon Alessyára.
- Nyughass, ha mondom! - a szoba bal oldalán egy széles, kopottas ágy fekszik, míg szemben egy vaskosabb koporsó, mely tele van pecsétekkel. Ha épp alvásra van szükségem, akkor én ebben a fa dobozban szoktam azt tenni, hiszen a pecséteknek hála semmiféle zaj és zavaró forrás nem tud bejutni. Van itt asztal és pár szék, pár polc szintén könyvekkel, illetve akad egy-két emberi és állati koponya. Egyből az egyik szekrényhez lépek, ahonnan kiszedek három kisebb pergament, amiket lehajítok az asztalra.
- Ülj le. Pihenj. Nem sérültél meg? - ha nem akarna engedelmeskedni a szavaimnak, úgy erővel tolnám le az ágyra. Ha sikerül kényelembe helyeznie magát, úgy a kutya azonnal megjelenik mellette, besüpped az ágy azon része, ahova letelepedik, s még mindig halk morgással kezdi őt figyelni. Ekkor a patkányom is kiugrik a zsebemből, amaz pedig felmászik az egyik párnára, melynek alakjából ki lehet venni, hogy ő szokott rajta feküdni, ha épp itt vagyunk, s nincs kedve a zsebemben levő vacokban lenni. Hozzá nem érdemes hozzányúlni, mert egyből fertőz. Ja, és ő is harap...
- Megvan az angyalpengéd? - kérdem a lányt a szekrény mélyéről anélkül, hogy hátrafordulnék.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 11:26 pm
Következő oldal


Athlan kunyhója 8gTdqBm
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7