Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Anael E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Anael ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Anael CqPr1KH
☩ Reagok :
146
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 11:29 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Kedvesem!

Bevallom őszintén félelmeim voltak, hogy egy ilyen sok szálon futó, futtatható karakter majd ki lesz, aki elvállal, ha lesz egyáltalán. Álmaimban se gondoltam volna, hogy ilyen csodálatos Et-t olvashatok majd, s megtisztelsz azzal, hogy elviszed a keresettem. s4h4h
Imádtam minden leütött szót. A szó fordulatok, azok amiket alkalmaztál. "Tekintetem égszín égisze a végeláthatatlan horizonton tükröződik egészen a messze távolba meredve kutatom a mennyek kegyetlen országát, ahonnan származom." Belebizsergek.  juuj
Ahogyan teljesen át adtad, amit fejemben elképzeltem. Erre a karakterre születtél azt kell, hogy mondjam, olyanokat is megláttál, s magadévá tettél, amik nincsenek is a leírásban.
Sőt, nem csak magam nevében beszélve mondom, hogy teljesen meghatódtunk a lapodon. Hiszen Cassael nevében is beszélek, aki ugyan csak áradozott rólad.  fanolos Nagyon sajnáljuk, hogy a legjobb et-re már nem tudunk jelölni. Elfogult is vagyok, meg nem is. És hát Emilia.. Kérlek... nekem ő az egyik best. Köszönöm, hogy megtartottad.
Valamint, hogy minden olyan pontosan leírtál, és bár sajnálom, hogy nem jelenek meg, viszont érzékelem, hogy a karakter a sajtlábán akar megállni. Hogy te nem az az user vagy, aki csak is a keresettre "mászik", akinek önálló gondolatai vannak.  daqdqd Hálás vagyok neked, hogy itt vagy és minden megteszek, hogy sok évig velünk maradj.

Rengeteg játékban, plotban lesz részed ezt nem kétlem! Kérlek minden létező helyen írd be, foglald le magad. Városi beosztás, Pb foglaló, angyalösszesítő


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Anael 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
53
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 10:37 pm
Következő oldal


it takes grace to remain kind in a cruel situation
keresett
nagyon öreg


Anael Margaret Moonroe
Karakter információ
Család - Egykoron Istent tekintettem a Mindenható Atyámnak, teremtőmnek. Fivéreim és nővéreim voltak fent a Mennyekben. Ez mára szertefoszlott. Nincsen családom, gyermekeim nem lehetnek. Egyedül vagyok a világban, magányosan.

Mi a beosztásod - Egyfajta gyógyítóként tekintek magamra; sokan keresnek fel mindenféle különleges és kevésbé különleges kívánalmakkal.

Melyik oldalon állsz? - Nem állok egyik nagyhatalom oldalán sem; a halandók pártját fogom és őket segítem.

Városod - Jelenleg New York ad nekem otthont és menedéket.

Porhüvelyem neve - Nem rendelkezem porhüvellyel.
Emilia Clarke
Raiden
Rangfosztott
Bukott Angyal
Andromedae
Huszonnégy

Karakter képességeinek leírása
Tekintetem égszín égisze a végeláthatatlan horizonton tükröződik egészen a messze távolba meredve kutatom a mennyek kegyetlen országát, ahonnan származom. Fürkészem és csodálom – talán esetlegesen bizonytalan, mégis igenlő válasszal a lelkemnek legsötétebb bugyrában magamnak már beismertem, hogy több évszázad elteltével később is óhatatlanul visszavágyódom, azonban még ha tudom is, hogy mindez puszta lázongó és gyötrő, csalfa honvágy s nem több csakhogy mind emellé keserédes bűntudat is elegyedik, amit korántsem az álltam – általunk – elkövetett bún okozza, hanem a lomha tehetetlenség, amely időközönként felülemelkedik rajtam. Jómagam, noha pontosan tudom, hogy az emberek igazságtalanok és kegyetlenek nem csak egymással, hanem magukkal szemben is, de egyaránt képesek a tiszta és önzetlen szeretetre, barátságra és lojalitásra; korábban védtem és becsültem őket, segítettem a nehéz és fájdalmas döntéseik meghozatalában – nesztelen búgtam a fülükbe, láthatatlan jelzésekkel sugalltam, hogy miként döntsenek helyesen Valaha… Számomra is megadatottak voltak azok az angyali képességek, amelyekkel java részük rendelkezik és én mindig igyekeztem a tőlem telhető legtöbbet tenni, segíteni… Csakhogy, gyenge voltam. A szeretet és szerelem oltárán áldozva buktam el, büszkén és szégyentelenül, mégis szégyelltem magam gyengeségemért, amelyeket elkövettem vele, mert így megtagadtam magamtól a lehetőséget, hogy igazán segítsek, így ma már csak képességeim foszlányára támaszkodhatom, amelyek segítségével egyfajta gyógyítóvá váltam. A csodálatos anyatermészet van a segítségemre, hogy segítsek – főzetek, kencéket és "varázsszereket" készítek kétségbeesetteknek vagy szenvedőknek; sokszor pedig egyebet sem kérek, minthogy beszéljenek, hogy halljam a lelküket megszólalni… Fájdalmukat és sérelmeiket emésztem. S mind a mai napig halkan, szinte némán segítem őket, hogy megtalálják a helyes utat.




Minden történet rejthet titkokat
– Kérem, kérem jöjjön velem…– A férfi hangja tompa fájdalommal csuklott el. – Könyörgöm… Maggie! Ismer már régről és én is Magát, kérem… –  Alig hallható kérlelése élettelenül, lemondóan halt el. Térdei tompán puffantak a kemény fa padlózatán, miközben a kezemet megragadva imádkozott órákkal korábban. Nem volt szívem nemet mondani, edig jómagam tisztában voltam azzal, hogy bár még a nap nem bukott le, de az árnyak már vidáman kárörvendtek.
– Rendben – egyeztem bele – azonban mielőtt elindulunk, ezt igya meg – utasítom, ellentmondás nem tűrően. – Gyógytea. Jót fog most tenni! – Helyeztem elé a forrón gőzölgő, enyhén sárgás színezetű folyadékot, melyek különféle nyugtató növények válogatásából állt össze; melissa officinalis, lavandula angustifolia és ribes nigrum. Egyszerű, ámde nagyszerű összetevők alkották az egyveleget és ez talán – egy időre – megnyugtatja megtébolyult idegsejtjeit. Pillanatnyi béke szállt a lelkére. Míg a teát szürcsölte, addig komótosan, de annál alaposabban válogattam össze néhány holmit.

Átmeneti béke honolt.
A kellemes levegőről belépve, szinte azonnal kaparni kezdte a torkomat az épület árasztotta doh rothadó szaga. Az üvöltő némaság, úgy kebelezett be, mintha gyöngéd ölelés lenne és jelenlétünk nemkívánatosságát mindössze a padlózat sajgó nyikorgása adta tudtunkra. A kopott, egykoron egységesen festett falak most komoran, helyenként repedezve-elpenészesedve magasodtak felénk. Az épület elhagyatott volt; akár egy siralomház – az itt élők sorsukba beletörődve válták a megváltó halált függetlenül kortól és nemtől. A lépcső fordulójában megtorpantam. Annyi halált és szenvedést láttam már, azonban ez valahogy… mégis jobban megérintett; ahogy körbe tekintettem nem láttam mást csak pusztulást és végítéletet. Ezen a helyen már akkor sem segíthettem volna, ha még mindig angyali mivoltomban lennék – több, mint valószínűnek tartom, hogy észre sem vettem volna. Mindenki úgy gondolja, hogy számomra ez a lét – embernek lenni – büntetés, azonban Én mégis áldásnak tartottam; angyali mivoltom alatt sohasem vettem észre még ilyen kristálytisztán a szenvedést – és noha, nem tapasztalhattam meg teljes mivoltomban még így sem mégis közelebb volt hozzám, mint bar melyiküknek is valaha.


Kitárta előttem az ajtót.
– Köszönöm! – Biccentettem felé halvány mosolyt erőltetve vonásaimra; tekintetemet körbe járattam a helyiségen, amelyet ők lakásnak nevezett az nem volt több, mint egy aprócska lyuk, amelyet tulajdonképpen két lépéssel át lehetett szelni a konyhától egészen a nappaliig. A két személyes kanapén, ami láthatóan csak erre az időre lett rendbe szedve míg itt vagyok, az apa heverhetett éjszakánként, míg mellette a gyermek – a fiúk, Adam. A nap folyamán először kúszott őszinte mosoly az arcomra, ahogy lenéztem rá; éppen aludt. Milyen csöndes! Pár héttel ezelőtt segítettem a világra és életem talán egyik legnehezebb szülését vezettem le – talán, még Mária sem szenvedett ennyit a gyermekkel. Adam édesanyja két napon át küzdött, önszántából – kérleltem, hogy had segíthessek, de nem engedte, mert életében utoljára érezni akart még valamit és az igazi fájdalomra esett a választása. Amikor megkezdődött a szülés sem ment egyszerűbben, ugyanis a fiúcskának – aki ráadásul koraszülött volt – a köldökzsinór legalább kétszer a nyakára volt csavarodva; bármennyire is szerettem volna odaadni az édesanyjának, de úgy éreztem nem tehetem meg, úgyhogy mindent megtettem annak érdekében, hogy felébredjen. Pontosan nem tudom megmondani, hogy micsoda, de úgy tűnt, hogy az ég a kegyelmébe fogadta; fellélegzett és sírni kezdett. Igazi áldás. Megsajdult a szívem, hiszen jómagam is szerettem volna egyszer egy szép napon egy gyermeket, azonban mégis úgy éreztem, hogy semmi szükségem Rá.
Óvatosan felegyenesedtem mellőle, majd a zárt ajtó felé néztem.
– Megtenné, hogy kint marad? – Kértem, miközben kibontakoztam fekete köpenyemből, melyet a kanapéra terítve hagytam magam mögött.


Becsuktam az ajtót, melynek neki támasztva homlokomat vettem egy mély levegőt. Fülledt, rohadt illat terjengett a levegőben. A halál maga járkál itt. Az ágy peremén foglaltam helyet, majd nehéz szívvel sóhajtottam fel. Ennyi szenvedés egy ilyen aprócska helyiségben… Tekintetem a nőre, Agatha-ra, emeltem; arca kipirosodott, homloka láztól gyöngyözött, míg ajkai a legtikkadtabb sivatagnál is jobban ki voltak száradva, de ez még mindig nem volt olyan elrémítő, mint testének látványa, amely le volt gyengülve; húsa a csontjaira tapadt, mintha azt akarta volna felemészteni – szinte látni véltem gyengén pulzáló ütőerét is. Lázálmoktól remegett; arca hol kétségbeesett és szomorú volt, hol pedig felderült és mosoly húzódott rajta.
– Meg fogok halni? – Hangzott a kérdése egy váratlan pillanatban.
Tekintetemet lesütöttem, mintha szégyelltem volna a választ.
– Igen. – Kerültem az őszintétlenséget, így hát nem maradt más… – Nem vagyok csodatévő. Nem rendelkezem különleges képességekkel, de amennyire tudom… megkönnyíthetem. – Nem reagált, elaludt. Egy mély álom nyomta el, s eddig én ez idő alatt elkészítettem egy főzetet; idegentájakról való különleges állati eredetű és növények voltak benne – ezek megkönnyítik az utolsó óráit. A fedetlen bőrfelületeket; arcát, nyakát és karjairól letörölgettem a nedvet. Füle mögé simítottam a haját. Mennyire esendő! Fejemet oldalra biccentve vizslattam; bántam, hogy ismeretségünk mindössze pár hónapja kezdődött és, hogy nem szép körülmények között találkoztunk – a férje elmondása szerint rendkívüli nő volt és én hittem neki. Erős nőnek tűnt, a végsőkig küzdeni kívánt a lelke, azonban a teste már megadta magát a kórnak. A tehetetlenség érzete mételyezte meg a mai napomat.

Távoztam a helyiségből, ami tőlem tellett mindent megtettem. Némán, a férfi kérdéseit figyelmen kívül hagyva kanyarítottam magamra a kabátomat, miközben a kezemben szorongattam a megváltást.
– Ez a fiola… Itassa meg vele a tartalmát. Ígérem, az élete utolsó perce békés és fájdalommentes lesz.





Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/4
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
7
Nephilim
6