Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Lepukkant sztriptíz bár •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Lepukkant sztriptíz bár VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
916
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 9:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Lepukkant sztriptíz bár Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
299
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 5:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Fuckin Chaos

Jól esően nevetek fel, azonban ez hamarosan keserű kacajban ér véget, mikor szép lassan leülepednek bennem Beelzebub szavai.
- Ugyan, barátom, kinek akarsz mégis hazudni? - próbálok nagyképűnek tűnni, de arcom rezdülései épp az ellenkezőjéről árulkodnak. Bal szemem enyhén megrándul, orrom bal oldala megrezeg, mint a kutyáknak, alsó ajkamra pedig első fogaim enyhén, alig észrevehetően harapnak rá. Szóval így állunk. Összébb húzott szemekkel figyelem, ahogy a táncosnővel játszadozik, s igyekszek minden erőmmel a helyzetre koncentrálni, nem átadva magam a virágzó dühömnek, s nem beletömni ezt a rohadt ribancot tövig Beelzebub ma igen nagyra nyílt szájába, hogy vergődve fulladjon bele. Nem, nem teszek ilyet. Nem vagyok én olyan... Bár ennek elfojtása most inkább a nőnek s a testét birtoklónak köszönhető, kire nagyon is emlékszek, elég volt kiejtenie csupán Pasha nevét. Ujjaim szorítása csupán emlékeztetőül szolgál a számára is, bár az élvezet elmarad, mikor Beelzebub újfent elkezd beszélni olyat, ami nekem nem tetszik. De megeredt a mocskos nyelve idefent!
- Úgy tűnik, tényleg elmúltak a régi idők. - a levegőbe eresztem el e mondatot kiábrándultan, magának a torkosságnak címezve, ki úgy tűnik, elpuhult ezen a világon, ha így jár s kel körülötte mindenki boldogan, látszólag sértetlenül. Pedig a régi szép idők... Mikor ott a vízesésnél semmi sem állíthatta meg! Némi undor vegyül arcomba, mikor a földre lököm a Cara névre hallgató, igen csak bátor nőszemélyt, bár ezen undor jelenleg az egész elbaszott helyzetnek szól. Mindenkinek. Egytől egyig. Így nem lesz szórakozás, úgy érzem... Talpam türelmetlenül kezd dobolni, s olykor lélegzetembe tompa, remegő sóhaj szökik. Sok kell ide, hogy visszabillenjek a taplóparaszt medrembe, hiszen arcomról lefagy a vigyor, mosoly pedig még a közelben sincs. Türelmetlenül, nagyokat lélegezve figyelem a nőt, ahogy feltápászkodik, szemem sarkából azonban Beelzebubot is szemmel tartom. Egyáltalán ettől a lénytől származtak azok a levelek a Pokol kénköves bugyraiban? Mintha árnyéka lenne önmagának ezzel a szerencsétlen játszadozásával, amit azzal a törékeny kis ribanccal művel. Talán csak Atyám kegyetlen játéka volt mind... Így belegondolva, nem lepődnék meg rajta. Mesterem mindig is szeretett mocskos tréfákat űzni velem. Enyhén, hitetlenkedve rázom meg a fejem, s igyekszek felfogni Cara szavait, ami talán nem éppen azt a hatást éri el nálam, mint várta volna. Negyed órával ezelőtt talán, ám a hangulatomat remekül sikerül visszabaszni a helyére.
- Nem. Semmi sem motoszkálna a fejemben. - kérdőn vonom fel tekintetem már csak a puszta feltételezés miatt is. - Szóval minél tovább húzod az időt, annál kevesebb lesz a kedvem ehhez ez az egész ostoba szarsághoz. - még egy kicsit bírd ki, Athlan. Még ne robbanj. Miért ne robbanhatnék?! Beelzebub jelenléte s teljesen más énje nincs rám jó hatással, hiszen ahelyett, hogy kellemes, pokoli emlékeket idézne fel bennem, inkább elbassza az egészet. Lev jelenléte sem boldogít éppen, hiszen csak tudatosítja bennem, hogy milyen könnyen játszadozhat velem lényegében akárki. Ezt pedig gyűlölöm. Cara sem vidít fel, főleg nem a szánalmas feltételezésével, hogy ilyen hangyafasznyi információval hathat rám. Mi maradt hát, ami szórakoztatna ezen a lepukkant lepratelepen? Kurvára semmi. És ez kurvára baj.
- Remélem, kényelmes. - lököm oda gúnyosan az alkudozós kisasszonyka felé, mikor helyet foglal. Ám mikor elkezd beszélni... Ráteszi arra a bizonyos i-re azt a bizonyos pontot. Szemem lassan csukódik lefelé, fejem lassan szegeződik a földnek, s próbálom lecsitítani dübörgő szívem, mely kegyetlen zubogásra ösztönzi a vérem. Ujjaim hangosan roppannak, majd ökölbe szorulnak, s testem enyhén megremeg. Tüdőm akadozik, s ez bizony egyáltalán nem sejtet túl sok jót. Ez pedig különösen akkor derül ki, mikor szép lassan elkezdenek emelkedni a tárgyak a plafon felé. Ha a nő és a démon nem pattan le a székről, akkor is ők is lebegni kezdenek. Száll a zenegép, az asztalok, az üvegek, a poharak, s minden, ami mozdítható. Hangosan koppannak odafent, eltörve a csillárt s a fenti berendezéseket.
- Tehát azt mondod, hogy a démonok a vadászok szabályai szerint játszanak? - kérdem halkan, még mindig fejem a földre szegezve, lehunyt szemekkel. Hát itt tartunk. A fajtám behódolt. Ez szánalmas, gyomorforgató, kiábrándító s dühítő egyben. S ami fontosabb... Rossz az ajánlat, Cara. A lehető legrosszabb.
- Ez a démon itt kibaszottul nem követi a hitvány halandók szabályait. - utalok magamra, s mikor kimondom az utolsó szót, az összes tárgy a földön landol nagy robajjal, agyonnyomva s szétszabdalva számtalan embert odabent. Ha nem vigyáz a démon, a szajha, vagy éppen a testrabló és áldozata, akkor ők is kaphatnak a poharak szilánkjaiból, vagy éppen a törött székekből. Beelzebub játszadozásából is elegem van, szánalmas ez az egész, szánalmasok a démonok, gusztustalan minden és mindenki, hányingerem van ettől a kibaszott világtól, utálom, ha így hullámzok belülről, még önmagamtól is undorodni kezdek és haza akarok menni. Haza, egyedül, távol mindentől. S rohadtul dühítő, hogy ezt nem tehetem meg. A táncosnőt is távoli erővel ragadom meg, érezheti, ahogy a levegő kiszorul nyakából, s egy könnyed legyintéssel hajítom hátra a pult mögé, távol a torkosságtól.
- Undorítóak vagytok, egytől egyig. - ennyit köpök oda mindenkinek. Nem csak Caranak, Levnek és Beelzebubnak, hanem az egész benti riadt népességnek, vagy legalábbis ami maradt belőlük. Köszönöm, ebből nem kérek. Én itt végeztem. Megfordulok hát, készen arra, hogy távozásom hatásos legyen. Ebből azonban egyelőre mindenki csak annyit láthat, hogy kezeim az egyik fal felé emelem, s halkan kezdek valamit mormolni. Ha már az ajtókon és ablakokon nem lehet kijutni... Akkor csinálok magamnak egy saját kijáratot.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cara Pierce


Lepukkant sztriptíz bár Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
85
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 19, 2020 10:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


From Cara

Különös dolog a büszkeség. Hiszen gyakran juttat minket előre az életben, ha tisztában vagyunk a saját nagyszerűségünkkel, és nem hagyjuk, hogy bárki is büntetlenül megússza, hogy ellenvéleményt fogalmaz meg. Ugyanakkor viszont a túlságosan önhitt emberek gyakran esnek abba a hibába, hogy nem tudják, mikor kell kussban maradni, és csendben figyelni a kiosztott lapjárást. Egy jó helyzetben megejtett „bazd meg magad” könnyen helyre állíthatja a megtépázott büszkeséget, de ha a partner nem értékeli kifejezetten az ego túltengést, akkor könnyedén megeshet, hogy karok és lábak nélkül végzi valaki egy sötét sikátorban. Talán ezért is voltam még életben, és voltam fizikailag sértetlen, mert ha úgy hozta a szükség félre tudtam tenni a méretes egómat. Ugyan időnként nagyon nehezen, de hát ez van. A büszkeség nem pumpálja a vért a testbe, ellenben egy helyén maradó szív igen.
A kialakult helyzetben nem volt nehéz rájönni, hogy a túlélésem biztosítása érdekében, meg kell hozni bizonyos kompromisszumokat. Azonban ez nem csak a szelíd természet minden attitűdjét mellőző démonok esetére volt érvényes, hanem az elmémbe beférkőzött férfire is. Hiszen tiltakozásom ellenére, szinte simán belegyalogoltatott a bár legkínosabb jelenetébe. Nem volt nehéz felismerni, hogy ha hagyom, hogy a büszkeségem belerondítson, a bimbózó kapcsolatunkba, akkor további kelletlen perceket fog okozni. Viszonylag kordában tudtam tartani, ha a testem, és ezzel együtt a szám minden porcikájára egyszerre koncentráltam, de mégis meddig bírnám így? Elég, ha csak egy apró nyelv izmot nem uralok, és máris felajánlhatja, hogy nézzék már meg közelebbről, hogy belül is olyan király vagyok-e, mint kívül. Plusz bíztam benne, hogy a racionális érvek hatásosabbak lehetnek, mint az ellenállás. Elvégre éppen azt terveztem, hogy meggyőzöm a démonokat valamilyen fondorlatos, de logikusan felépített módon, hogy „légyszi, hadd menjek én már a dolgomra, küldök képeslapot, ha haza jutottam”. Ennek a tervnek a sikerére viszont baljós fellegeket festene, ha a fejembe sodródott másik elmével sem boldogulnék.
– Később még visszatérhetünk rá. – nyugtattam meg a testembe és elmémbe betolakodó férfit. Elgondolkoztam azon, hogy vajon könnyebben viselné-e a büszkeségem, ha egy nő társaságát kéne élveznem? Azt hiszem nem. Különösen akkor lenne nehéz, ha egy ostoba liba duruzsolna a fülembe. Szerintem inkább addig verném a saját fejemet a falba, amíg az agyam el nem rendeli az öntudatlan állapotot. Tanulság: mindig lehet rosszabb. Sok esetben lesz is.
– Szóval Levnek hívnak. Mondanám, hogy örülök, de hazudnék. – reagáltam a démon szavaira, de csak gondolatban a potyautasomnak. Ezzel együtt gondosan elraktároztam ezt a nevet az elmémben. Ha sikerülne innen élve kijutnom, még szükségem lesz rá. Gyakran megesik, hogy a lényegtelen dolgokkal nem terhelem le a memóriámat, de ha fontos esemény láncolatban kapok kiemelt figyelmet, akkor minden információt elraktározok. Azt hiszem ez szakmai ártalom. Mivel a silány név memóriám megdolgoztatásával voltam elfoglalva, Lev ismét az én hangomon szólította meg az egybegyült társaságot. Bár ugyan az ellen nem tiltakoztam, hogy ezt megtegye, viszont arról nem beszéltünk, hogy nem fűzhetek hozzá saját kommentárt az általa elmondottakhoz. Különösen akkor nem, ha szerény személyemről volt szó.
– Nem vagyok akaratos. – talán ez a cáfolat nem hatott túl meggyőzően így rögtön az előtte elhangzott szavak alapján, de főleg, mivel még a karomat is automatikusan összefontam magam előtt. Hát így tényleg nagyon nehezen fogunk előre jutni. Kénytelen voltam ismét Levvel alkudozni, ha még megakartam látni a nap felragyogó sugarait. Kurvára hidegen hagyott mindig is a romantika és a természet által felkínált kincsek, de esküszöm, hogy akartam látni egy rohadt napfelkeltét. És nem a mennyországban. Hah, kit akarok átverni. Szóval nem alulról akartam végig nézni.
– Egyelőre maradhatunk a békés osztozkodásnál, de ha valami még veszélyesebb vagy kiakasztóbb dolog fog történni, jobb, ha tudod, hogy azonnal megnyomom a stop gombot.  - bárcsak tényleg lenne, mondjuk egy ilyen univerzális biztonsági szó, ami démonokra, testbitorlókra, és minden egyéb hímtaggal megáldott lényre működne. Még jobb lenne, ha ennek a szónak már a kiejtése is zsíros bankókat termelne valakinek. Nekem, teszem azt. Mindenesetre azért az megnyugtató volt, hogy még mindig volt erőm a kapzsi énem perverz vágyait magam elé vetíteni.
A kép viszont nyomban elhalványult, amikor a testmotívumokkal gazdagon ellátott démon a nyakam köré fonta az ujjait, és nem volt rest egy férfias mozdulattal megszorítani azt. Azt ezt megelőzően elhangzott szavakkal együtt, már el kellett volna, hogy fogjon a pánik, de valami isteni csodának köszönhetően, végül elkerültek az ösztönös reakciók. Nyilván a pillantásom azért elárulta, hogy nincs már túl messze a fehérnemű csere ideje, de bármilyen meglepő, ennél jobban nem mozgatott meg a mozdulata. Persze az is javított a pánik szintemen, hogy a nem kívánt testi kontaktus nem tartott túl sokáig. A lökése azonban teljesen váratlanul ért, így az egyensúlyomat elvesztve végül a padlón kötöttem ki. Nem terveztem viszont sokáig ott maradni, mert az évek és a rutin azt sugallta nekem, hogy tárgyalni bizony állva kell. Felálltam, és igyekeztem legalább némi eleganciát árasztani magamból, ezért nem voltam rest a meggyűrődött ruházatomon is simítani egyet. Na persze nem azt akartam ezzel kifejezni, hogy milyen laza vagyok, és rám nem hatnak az ilyen akciók. Mert rohadtul működött, ha a félelem keltés volt a cél. Viszont ezzel is értékes másodperceket nyertem. A bárban lévő emberek kétségbeesetten dörömböltek az ajtón, és bár a kijutási tervük nagyon nem akart elkezdődni, de olyan nem létezik, hogy előbb utóbb ne hallaná meg valaki odakintről a segélykiáltásokat. Azért tényleg akad egy-két rátermett vadász ’kicsiny’ városunkban, aki ismét kitudná húzni a civil lakosságot a szarból. Csak elég zajt kell csapni, és időt teremteni, hogy megérkezzen a felmentő sereg.
– Ha komolyabban megsérülök, akkor sosem fogod megtudni, hogy mit ajánlhatnék fel neked. Persze gyorsan tovább lehet lépni, de egy ideig biztos, hogy ott motoszkálna a fejedben, hogy mit tudtam volna adni. Nem lenne ennél sokkal szórakoztatóbb dolgod?
Újabb idő húzó mondat, és még pislákoló reménysugár. Az optimitásom még velem volt szerencsére. Ha nem bíztam volna benne, hogy még van esélyem, már biztosan feladtam volna. De Lev mondatára, amit a másik démonnak intézett viszont kitágult a pupillám. Ez pontosan az a szituáció volt, amikor villanó tekintettel villámgyorsan a beszélgető társad felé kellett volna fordulni, csak sajnos nem volt kire nézni ugye. A hozzám intézett szavai sem nyugtattak meg. Így amikor a szövetségre terelődött újra a szó, már nem volt tökéletes az önuralmam.
– Szövetség? Mielőtt a nyakadba, vagyis inkább a saját nyakamba borulok, azért tisztázni kellene pár dolgot. De mindegy, hagyjuk inkább. Csak élve ki akarok jutni innen. Ha ebben segítesz, akkor a végén még egy talpmasszázst is kapsz. Vagyis adok egyet magamnak.
A pánik végül mégis csak előbújt a rejtekéből, így már nem csak arra kellett ügyelnem, hogy Lev ne szabaduljon el bennem, hanem hogy a maradék hidegvéremet valahonnan előkeresve az üzletre tudjak koncentrálni. Mert könnyen lehet, hogy már csak az ajánlatom ígérete miatt voltam életben. Levvel pedig minden tiltakozásom ellenére valahogy meg kellett békélnem. Vettem egy mély levegőt, hogy a torkomban dobogó szívemet lecsendesítettem egy kicsit. A biztonság kedvért, úgy gondoltam, hogy egy szék azért hasznosnak bizonyulhat ebben a tevékenységben, ezért kerestem egyet, közelebb húztam, majd helyet foglaltam. Mivel nem akartam premier plánban kiközvetíteni minden testrészemet, ezért a lábaimat elegánsan keresztbe fontam, és ezen pozitúrában kezdtem meg a beszélgetést.
– Szóval nem tudom, hogy mennyire ismeritek a jelenlegi New Yorki állapotokat, de annyit szerintem biztosan tudtok, hogy ez a hely nem a démonok városa. A vadászok, még ha nem is kifejezetten gyorsan, de előbb vagy utóbb rájönnek, ha egy démon nem a szabályaik szerint játszik. Legalábbis most ez a helyzet. Ennek viszont nem kell örökre így maradnia. – csak egy sejtelmes mosolyt villantottam meg, a magabiztosság tökéletes látszatát keltve. Már-már annyira meggyőztem magam, hogy az ajánlatom esetleg érdekes lehet számukra, hogy nem is kellett még a mosoly fenntartásával sem erőlködnöm. Azt az ici-pici zajt a fejemben, ami a saját hangomon visszahangozta, hogy „ehhez kevés vagyok és meg fogok dögleni”, gondosan elcsitítottam.
– De ha csak a matekot nézzük. Mi ér többet? Egyetlen egy halott nő, akit bárkivel be lehet helyettesíteni az egyenletben? Vagy egy jó modorú pajtás, aki további számos cimborát tud a helyes ösvényre terelni. – említettem már, hogy Phil, meg fogom ölni? Igazából mindegy is. Nem elég egyszer hangoztatni.
// - Mindenki - Csak Lev //
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Lepukkant sztriptíz bár Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 1:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Blessed are the gluttonous


Annyira jól esik látni téged Athlan, hogy szinte el is feledem, s megbocsátom hitegetéseidet. Szinte, de nem teljesen, s így némileg elutasítóan hallgatom a szavaid. Pontosan tudom, hogy az itt lévő szeszkészlet is kevés a bódultságodhoz. Mégis érzem az alig tüske zavaró fúródását valahol mélyen, a húsomban, ott, ahol szabad szemmel nem is lehet látni. Van merszed elvárásaiddal előhozakodni, amikor... ennyit kellett várnom, hogy viszont lássalak, amikor azt hittem becses ajándékot kínálsz, de csak kivájtál magadból a szíveddel együtt?
- Mi van, ha már elmúltak azok az idők, mikor számított az élvezeted?- teszem fel a jogos kérdést, míg a táncosnőnket simogatom, minden részét megvizslatom tulajdon kezeimmel, s némileg vért fakasztok belőle. Felsóhajtva nyitom el a szám, de hamar be is csukom, mert csak te kíváncsiskodsz a mélyére, a táncosnő nem szívesen nyúlna le rajta.
Az újabb érkezőt ismerem, hát szentelek neki egy kis figyelmet, azonban a táncosnő puffanással ismerkedik meg a padlóval. Megesik az ilyesmi  fognak vele rosszabb dolgok is történni, ám én visszafordulok Cara felé, de a kérdésére csak sejtelmesen mosolygok, ahogy végig mér és kutat az emlékeiben utánam. – Ne fáradj Cara, én ismerlek, de te aligha ismerhetsz ugyanis nem mutatkoztam be a legutóbb. – mert nem ezt a testet ismeri és ez a minden porcikáját elemésztő pillantás sem obszidiánként ragyogott, hanem Seymour kékjében. Azzal visszatérek Athlanhoz, hogy fogaimat mélyesszem bele, de ökle gátol, hogy kitépjek belőle egy kis darabot, s bár indok jogos, mégis rávillan a szemem. Hagyom, hadd toljon vissza, csattan az állkapocs, de már csak akkor mikor ökle kikerült a számból, melyből a nyálam a kezére, s államcsorgott.
Minden darabka lassan a helyére kerül, itt van az én koborló korcsom is, s izgatottan fordulok vissza felé, aki felidézi közben a múltkori kis afférunkat.
– Ohh szóval őt is ismered? Friss? Szívesen adok emlékeztetőt, hiszen valaki azt ígérté, hogy eljön a holmijáért...vagy tán meggondoltuk magunkat? – úgy nyalom meg ajkaimat, mintha csak flörtölnék a testrablóval. Így azért ez sokkal izgalmasabb, és máris kedvemre valóbb... de nem sokáig a táncosnő, ahelyett, hogy kiélevezné, hogy figyelmem másra terelődött rám szórja a sót, ami nem a padlón végezte. Kis féltékeny... Égeti fedetlen hátamat a só, perzseli a bőrt, mely felhólyagosodik, hát összeszorított szájjal sziszegve fordulok fele, hogy nyakánál fogva emeljem meg, s az egyik asztalra tegyem. Megragadom azt a csuklóját, amelyikkel a sót szórta, s a nyaka helyett az ujjacskáit tapogassam egyenként meg. – Ez elment vadászni...ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte. Ezt az iciripicirit...- a kisujját hajlítom rendellenes szögbe, hogy reccsenve törjön a csont, nyúljanak az inak, s a csontszilánkok átszakítsak a bőrt. – megfogom enni...- nyalom meg a vérző kéklő kisujjat. Hát kellett neked, hogy rád figyeljek, kis butus?
– Jó ajánlatot csikarj ki belőlük Athlan, addig én meghallgatom, hogy a táncosnőnk tud-e énekelni...- közelebb húzok egy széket, és az asztalhoz húzom.  Majd leülök rá, tessék aranyom, most minden figyelmem a tiéd, ahogy azt az idéző is kérte. – Szép körmeid vannak, kedvem támad egyesével letépkedni...ugye nem zavar, ha ezt is levesszük, úgysem takar túl sokat. – mutatok az alig fedő melltartóra és a hozzá passzoló falatnyi bugyira. – Ne aggódj, ha hullasápadt leszel a barátom biztosan kedvet kap hozzád.- duruzsolom a fülébe, és bele is nyalok.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Lepukkant sztriptíz bár 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Sabrael
téged még várunk
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




I'm coming right back,
back, back like a boomerang


A kis csapathoz érve elégedettség tölt el, annak ellenére is, hogy talán korai örülni, szerencsés jelnek találtam, hogy a véletlen így összehozott bennünket. Veszélyes lehetőség, de mellettük a biztonságos játék nem opció. Ha már megszólított, a figyelmem előbb Athlan kapta meg, bár részben talán azért is, mert a falánksággal való találkozásra még készültem volna… de az idő fogyott.
A szavaim elsőre nem hatnak Athlanra, túl könnyedén kezdtem, így folytatom, hátha a nő emléke jobban megmozgatja. A saját nevemmel is folytathattam volna, de kellemetlenebb lett volna, ha pont arra nem emlékszik. Csendben figyelem a kettejük veszélyt sejtető játékát, sőt, még a nőt is beszélni hagyom, s miután befejezte még válaszra is méltatom. – Mondhatni. – Ha tud egy keveset, akkor talán közreműködőbb lesz? És valóban valami hasonló történt. – Hajrá. – Hagyni fogom, hogy vázolja a tervét, hiszen engem is érdekelt, mit rögtönzött, vagy úgy egyáltalán, miért és miről akart üzletelni Athlannal, bár akkor még úgy tűnt, nem sejtette, hogy egy démon ül vele szemben. A táncoslány felett eddig elsiklott a figyelmem, túlzottan lefoglalt a démonok jelenléte, akik az igazi veszélyt jelentették. – Viszont… nekem is akad pár elintézni való ügyem velük. – Amiket le is szándékoztam bonyolítani, legalább is részben, mielőtt még eltűnnének. Megspórolnék magamnak pár kört, ami a felkutatásukból állna. Athlanról például a karnevál óta nem hallottam. Beelzebub valamivel könnyebb eset, hiszen tudom merre él a teste, akivel még mindig nem szórakozta ki magát, legalább is nagyon reméltem, különben őt is a semmiből kellene előkerítenem, mert a megidézés az egy kényes opció, ahogyan a kibontakozó példa is mutatja, a torkosság nem szereti, ha csak úgy előrángatják a halandók.
Amíg lebonyolítom a belső beszélgetést, a démonnál sikeresen beindult az emlékezés folyamata, sőt, hogy simogassa az egomat, még a nevem is felrémlett neki. Vigyorgok, és beszélni kezdek, remélhetőleg nem harcolva. - …vagy mindkettő? Versengünk a figyelemért? – Enyhe túlzás, amit sejtet a hanglejtés, de valahol még igazság is van benne. Végül is, a nő is akart beszélni, bár a rivaldafényt én vittem a helyzetbe. – A hölgy eléggé akaratos. – De, mint ahogy a példa mutatja, időnként én is a felszínre kerülök, cserébe pedig számára is adok szabadságot. – Benne lennél egy békés osztozkodásban a testeden? – Egy ajánlat, amit ritkán teszek fel, de nem akartam erőlködéssel és harccal pazarolni az időt. Szükségem van a hangjára. – Beszélnem kell velük. – Ha megfordulna a fejében a nemleges válasz, talán már sejtheti, hogy nem adnám könnyen magam. Kereshetnék új embert is, de az is energia, s ott is találkozhatok ellenszegüléssel. Rövidebb lenne kiegyezni a jelenlegivel… Kivételesen. Remélhetőleg alkuképes a dolog, végül is, valahol neki is előnye, hogy barátságos legyek. Bár teljesen elnyomni nem tudom, pár pillanatra sikerülhet, és neki annyi is elég lehet, hogy bajba keverjem. Ha belemegy viszont, akkor én is készségesebb lehetek.
Remélhetőleg a démon szavai nem rettentették el túlzottan a nőt, bár a fojtogatós rész már aggasztóbbnak hatott. Sejtettem mit ígérne az ismerős mozdulata, túl sokszor tette már ezt. Akárcsak Beelzebub, aki szintén szeret fojtogatni… Ellenkezni viszont nem ellenkeztem, nem akartam még felhúzni, azzal ráértünk még. Beszélni próbáltam, már akkor, amikor még a démoni ujjak fogva tartottak, de nem túl szorosan. – Felejthetetlen érzés volt. Akárcsak az élve felfalás. Ráadásul egészen frissek. – És itt magára a falánkságra pillantottam. Hányan mondhatják el, hogy elfogyasztotta őket és egy második alkalommal előttünk áll? A figyelmem egy pillanatra viszont visszatért a nőhöz, mielőtt még elveszíteném a hallottak után. – Ez az egész sokkal rosszabbul hangzik, mint amilyen… - Kissé hamis szavak, de legalább hihetően ejtettem. Rá nézve rosszabb a helyzet. – Szóval szövetség, Cara? – Ketten sem vagyunk egy démoni szinten, de a belső viszályunk biztosan nem javítana az esélyeinken. Még ha én nem is halhatok meg itt – legalább is nem olyan egyszerűen – akkor is kellemetlen tud lenni ha kifáradok. Elsőre vakmerően bántam a testével, de hajlandó lehetek együttműködésre is, igazából már rajta áll ez a rész. Remélhetőleg gyorsan dönt és okosan. - Hölgyek előre. - Azt mondta terve van, hát beszéljen ő, egyelőre amúgy is úgy tűnik, hogy senki sem rohan sehová. - De ügyesen, egyikünk sem szeretné untatni Athlant. Semmi stressz. - Nem idegesíteni akartam, csak finoman kihangsúlyozni a tényeket: nem lenne jó megvárni, amíg a démon keres magának szórakozási lehetőséget, ahhoz túl közel vagyunk hozzá. Bár a táncoslányt még előre lökhetjük... Érdeklődve pillantottam felé, ha már amúgy is háttérbe húzódtam, kíváncsi voltam mi a helyzet vele. De... üres volt. - Mellesleg, a táncos sem ember. - Az egy jó kérdés, hogy akkor melyik tábort erősíti.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Lepukkant sztriptíz bár Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
299
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 01, 2020 1:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Fuckin Chaos

- Nem a hely lényeg, barátom, hanem a pia. Kurva nehéz kiütni magam itt a halandók között, sokkal nehezebb, mint amire emlékeztem. Az, hogy tele van minden számomra érdektelen ribancokkal, már megint egy más kérdés. Ám ha a jó oldalát nézzük... - kacéran vonom fel szemöldököm. - Most már te is itt vagy, úgyhogy baj nem lehet. - hátrahajtom a fejem, úgy nevetem el magam. A baj megint relatív, s azt hiszem, hogy ami hamarosan nekem fog kedvezni, az másnak bizony nagyon nem.
- Manapság nem sok élvezet jut ki nekem, szóval tehetsz ellene. - ámulva figyelem a hatalmasra nyílt száját, mely annyira gyönyörűen morbid a jelenlegi helyzetben, hogy kis híján még egy rothadó könnycseppet is elmorzsolok. Ez hiányzott már. Maga a nagy Beelzebub. Reménykedek abban, hogy a táncos kislány hallgat a szavaimra, ám az szörnyen elutasító és unalmas... Mégis ki ne kapna egy olyan ajánlatra, hogy letolja a kezét egy fenevad torkán? Erre még visszatérünk, előtte azonban szentelek egy kis figyelmet ennek a kitartó, ám furcsa hölgyeménynek, ki ellenben a többi emberrel, ahelyett, hogy menekülne és elbújna, inkább közelebb jön. Bátor.
- Úgy véled, hogy nem elég nagy a tét? - biccentem oldalra a fejem. - Hallod ezt, Beelzebub? - egy ilyen helyzetben nem feltétlenül a legszerencsésebb dolog, ha valaki ilyen vakmerően beszél, de hát még mindig izgalmasabb, mint a többi nyomorult halandó, kiknek a félelme is olyan silány, hogy a fél fogamra sem lenne elég. Közben meglepetten lépek oldalra, mikor torkos szépségünk felismeri a nőt.
- Nagyjából negyed órája, igen. - a neve megakad fejemben, s miközben töröm az agyam, hogy hallhattam-e valahol máshol, egy újabb név kerül a felszínre a hölgyemény ajkai közül, ami elkezd keringeni a fejemben, egyelőre céltalanul, keresve a helyét az emlékeim közt. Közben már mélytorkú barátom is közelebb simul, mire én megveregetem a hátát.
- Jól van na! Tudom, hogy hiányoztam, te is nekem! - homlokom a fejének döntöm, ám mikor fogai vállamba marnak, akkor öklöm a szájába csúsztatom. - Erre a testre most inkább vigyázz, mert ez nem a Pokol, és nem szedem össze magam olyan könnyen, mint a vízesésnél... - súgom a fülébe, s hagyja, akkor eltolom magamtól, persze nem tudom megállni, hogy ne nyaljam le kézfejemről a rácsorgó nyálát. Olyan régen éreztem már, ideje volt felidézni...
Mielőtt azonban teljesen belesüppednék a Beelzebub alkotta ábrándjaimba, villámcsapás szerűen ront emlékeim közé a név, mely megtalálta a helyét. Ezzel egy időben érkezik a démon felé a só, s ekkor lépek el magam is onnan, hogy a Cara nevezetűhöz dobbantsak.
- Érdekel az ajánlat, bár az jobban elkezdte izgatni a fantáziám, hogy mégis ki akar velem üzletelni. Cara vagy Lev? - apró mosoly kúszik az arcomra. - Emlékszel, Lev, amikor újra és újra eltörtem a megszállt testeidnek a nyakát? - a pillanat erejével fonódik kezem a hölgyemény nyakára, ha csak nem tesz hirtelen valamit ellene. Kissé megszorítom, s ha még a táncos leányzó a földön van, akkor mellé lököm.
- Hallgatom. De gyorsan, mert kezdem unni ezt az egészet. Az pedig senkinek sem lesz jó. - innentől pedig már nem csinálok semmi támadót, s nem beszélek, egyszerűen csak megállok Beelzebub mellett - aki eddigre már minden bizonnyal megtette ellenlépését a sót szóró kislány ellen -, onnan figyelem Carát és Levet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cara Pierce


Lepukkant sztriptíz bár Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
85
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 28, 2020 6:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


From Cara

A férfi szinte végig duruzsolt a fejemben, és bár kellemes volt a hangszíne, de valahogy nem csapott meg a romantika szele. Kedvem lett volna letisztázni vele, hogy akkor most mi is a helyzet, de nem igazán adott egyértelmű válaszokat a kérdéseimre a kilétével kapcsolatban. Inkább nem erőltettem a dolgot, mert így is volt elég gondom, az ő jelenléte volt a legkisebb probléma a listán. Persze, ha kijutok innen, azt hiszem, hogy fel kell keresnem egy igazi pszichológust. De tényleg legyen ez a legnagyobb baj, ami a mai este történik velem. A tény, hogy a férfinak hála ott álltam a ’parti’ kellős közepén sokkal jobban aggasztott. Hát igen. Gondolatban nagyon keményen dolgoztam egy menekülő terven. Szeretek előzetesen felkészülni a váratlan szituációkra, és mindig igyekszem előre gondolkodni néhány lépéssel, ha üzletről van szó. Azonban arra az esetre, ha két démon elszabadul egy sztriptíz bárban, nem volt előre megírt kézikönyvem, amit csak úgy, hipp-hopp, előlehetne kapni az elmém egyik eldugott sarkából. Arra meg pláne nem voltam felkészülve, hogy egy férfival az agyamban fogom átélni, ezt a ’csodás és felemelő’ élményt. Mindenesetre, ha élve megúszom ezt a helyzetet, akkor minimum kitüntetem magamat az összes emberem előtt, hogy lássák, mennyire király vagyok. Tényleg, vajon meggyászolnának, ha kiderülne, hogy a bájos főnökük démon eledelként végezte? Nagyon reméltem, hogy igen. Épp eleget fizetek nekik, hogy legalább egy kicsit szomik legyenek, ha én már nem leszek. Na, jól van, szedd össze magad Cara. KELL EGY TERV. Miközben azon gondolkodtam, hogy mi a faszt is csináljak, a férfi a fejemben nem szarozott tovább, hanem amíg nem figyeltem a saját mozdulatomra és hangomra átvette az irányítást. Én még mindig csak álltam volna a két démonnal és a táncoslánnyal középen, de ennek beszélgetni támadt kedve. Hát nem voltam boldog. Tétekről dumál… dumálunk. Meg valami Pashát is emlegetett. Csak pislogtam, hogy mi a francról beszél, illetve én mi a francról beszélek. Furcsa volt ez így nagyon. És nem fél üveg abszint után fura, hanem igazán, mélyből jövően fura. No persze az sem kerülte el a figyelmemet, hogy a démon - aki még mindig fél pucéran melengette az egóját a halvány lámpafényben – a nevemen szólított.
– Ne haragudj, de ismerjük egymást? – kérdeztem a fél pucér pasitól. Félrebillentettem a fejem és szemügyre vettem. Hát abszolút nem rémlett nekem semmi róla. Lehet, hogy ha ismét ádámkosztümben parádézna, akkor be ugrana valami, de így ruhában semmi.
– Te most akkor ismered ezeket? – szóltam a férfihoz a fejemben. Mielőtt válaszolhatott volna vettem egy nagy levegőt. És inkább hangosan folytattam. A kezemben még mindig tartogattam a két üveget, amit a felvetetett velem. Ha meghalok, legalább piával a kezemben. Ámen.
– Na jó, kezd lassan átmenni a dolog egy elbaszott ismerkedési estbe. Haladjunk az üzlettel srácok, biztos sok dolgotok van, ahogy nekem is. Még érdekel titeket az ajánlatom ugye? – intéztem szavaimat a két férfinak. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy szépen lassan egyre közelebb kúsznak hozzám. Még a táncos lány szorításán is enyhítettek, annyira felkeltettem az érdeklősét a két démonnak. Szeretem a rivalda fényt, de ennyire azért nem. Még a hideg is kirázott egy kicsit. Ezek meg eléggé úgy néztek ki, mint akik izgalomba jöttek. Az egyik még a másik vállába is beleharapott. Hát jó, én nem ítélkezem. Amíg én épségben haza jutok, tőlem azt csinálnak egymással, amit akarnak. Ha kell még egy koktélt is hozok nekik, hogy hangulatba kerüljenek. Ahogy így figyeltem ezeket, hirtelen bevillant egy ötlet. Nem túl erős terv, de legalább már nem volt üres a fejem.
– Most már hagyj engem dumálni oké? Van egy ötletem. Ha nem működik, megígérem, hogy tiéd a terep. – mondtam a fejemben lakónak, és bíztam benne, hogy hagy engem érvényesülni, ha már eddig szó szerint még a lépteimet is ő vezette. Megköszörültem a torkomat, és bele akartam kezdeni a mondandómba, de közben a táncos lány feléledt, és egy frappáns beszólás után meghintette az egyik ’úriembert’ sóval. Hát persze a só… ezek ellen hatásos. Mondjuk én így nem biztos, hogy meghintettem volna őket menekülési útvonal híján, de legalább tökös volt és csinált valamit. Nekem biztos nem lett volna bátorságom cselekedni. Az én fegyverem az elmém. Nem a legélesebb, de hát azzal kell boldogulni, ami jutott. Közben nekem is eszembe jutott, hogy amúgy nekem otthon csücsül a szekrényemben egy angyal penge, ami viszont már tényleg képes lenne relatíve kellemetlen érzelmeket felidézni a démonokban. Na de nyilván nekem eszembe se jutott, hogy magammal hozzam, mert csak Phillel akartam találkozni. Azt hiszem most már egyértelmű, hogy egy balfasz vagyok. Mindenesetre, ha ezt túlélem, esküszöm, hogy a klotyóra is a pengével fogok járni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Eyla


Lepukkant sztriptíz bár MisguidedComplicatedAlligatorsnappingturtle-small
☩ Történetem :
☩ Reagok :
20
☩ Rang :
Bukott
☩ Play by :
Palvin Barbara
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 9:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hátulról neki löknek a démonnak, és hozzá is préselnek. Nem élvezem a dolgot, sőt taszít a dolog. Még az érintése sem, izgat. Nem tudok mit tenni, és hallgatom amiről beszélnek. A démon végig simít rajtam, a keze még tele szilánkkal, és megkarcolja a bőröm, amire fel szisszenek, majd mind két keze a nyakamra fonódik, de nem tart valami sokáig és elenged, majd a mögöttem lévő suttog a fülembe.
- kösz, de inkább kihagyom. - Mondom, majd érzem amint a fülembe csíp a fogaival, majd elengedi mert egy nő ide jön hozzánk, és köszön.
- Szia! - Köszönök vissza, hogy ne legyek túl néma. Mint kiderül, a nőnek van valami remek ajánlata, remélem nem a lelkét adja el ennek a megidézett nek. A két úrnak kicsit sem nevezhető alak ismeri, és elenged úgy, hogy oda lök a haverjának, aki nincs is mögöttem így a földön kötök ki.
- Aucs. - Nyögőm ki, és magamhoz veszem a sótartót, amiben van még némi só, de nem biztos, hogy elég, de nem is érdekel.
- Ajánlatom, nekem is volna... ajánlom, hogy mennyetek szobára. - Mondom, közben a maradék sót a sótartóból a megidézetre szórom, aki engem helyett a szerencsétlen ide jövő nőt fogják közre, és a haverjába harap és megcsócsálja. Lyrával, mi is csináltunk hasonlót, így nem taszít a dolog. Szegénykém jól kitolt magával. Bevallom, én semmit nem értek abból amit a nő mond, ha mond, de inkább én nem szólok ezzel kapcsolatban semmit, de nem is kell.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Lepukkant sztriptíz bár Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 24, 2020 9:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Blessed are the gluttonous



Nézem, ahogy a táncosnő keze mozdul, fekete szemeimben érdeklődés villan, amikor előkerül a sótartó és letekeri annak tetejét. Lássuk van-e mersze hozzá. Valami azt súgja, hogy lenne én pedig nagyon bosszús lennék. Azonban a jól ismert hang végig borzolja a gerincemet, a felismerés korbácsként szántja az elmém. Athlan. Tekintetem magára vonja a másik démon, akit jó újra látni, de a sértettség úgy sistereg fel, mint az izzó fém, ha hideg vízbe mártják. Késtél! Nem tartottad be ígéreted, s ezért vádol a szemem, hogy éppen egy ilyen helyen kell újra lássalak? Egy ilyen jelentéktelen helyen, ahol semmi szórakozás nincs, s ha én később érkezem már nem lennél itt. Gúnyos utánzásod, s szavaidra kissé elbillentem a fejemet.
Én lennék a hulla, amikor te jársz ilyen hozzád méltatlan helyekre? Azt hittem a temetőket járod, friss es régi sírokat ásol fel, hogy az élvezetednek hódolj. – mert itt az aligha akad számodra, azt élettelen testek kiszáradt aszott testében leled meg, vagy a friss dögben, mely még cuppog alattad. Az ölelés mégis neked szól és méltat, az alig törleszkedő kezem, mely érint elregéli mennyire jó, hogy itt vagy, mennyire hiányoztál. De csak amig kezem nem vándorol prédámra, aki szisszen az apró sebek miatt, torkát szorítom, keze a csuklómra fog, de teljesen feleslegesen vergődik még a fuldokolásban. Még nem jön el érte  megváltó vég. Miért pont ő bökte az idéző szemét? Végig fut tekintetem az alig ruhán, mely tul sokat fed fel a testből és alig takar valamit. Mi a fasz van velem? Visszhangzik Athlan kérdése, pedig neki tudnia kellene. Az elvárása nagyképű, de jól ismert, hát mosolyt csal az ajkaimra. – Parancsod számomra kívánság, de ez nem lesz annyira élvezetes – mert ezek itt mind törékenyek szánalomra méltók. Elengedem a nyakat, mi szorításom nyomait viseli magán. Figyelem, ahogy Athlan közelebb hajol a táncosunkhoz és a fülébe suttog, megcsóválom rosszallóan a fejem, de azért játékosan eltátom a számat, hátha meri a táncosnő. Azonban nem sokaig táthatom, mert egy újabb nő érkezik, én pedig a táncosnő karját ragadom meg, hátha csak motiválni kell még egy kicsit, de nem tuszkolom kezét a számba, még nem.  Szemöldököm alig észrevehetően mozdul feljebb. Nocsak bizony! Talán Athlan már ismer annyira, hogy tudja nem ismeretlen számomra az ajánlat tevő hölgy ki üdvözli hármasunkat, amit a démon négyessé varázsol közelebb húzva.
– Cara Pierce...- dorombolom hatalmas mosollyal. Seymour főnöke, vágy álmainak gyakori szereplője, valami, amit meg akartunk már enni többek között ezért is. Ez már valami! Engedem a táncosnőt, de Athlan felé nyomom, hogy fogja csak. Közelebb lépek Cara testéhez, aki a másik démont is megszólítja, bár számomra  érthetetlenek, megfejthetetlenek a szavak.  Ki az a Pasha? Nem mintha imerni akarnám Seymour mindennkis titkát, de érdekel a főnöke és a démon közötti kapcsolat. Ezért Athlanhoz fordulok kérdően. – Szóval, már te is ismered? Nagyon jó, akkor hallgassuk meg az ajánlatot, aztán igyekszem a kedvedben járni. – lépek a démonhoz, most én törleszkedem hozzá, de a táncosnő most is közénk szorul, hát Athlan vállaira hajtom fejem, a onnan vetek ádáz, éhező pillantásokat, aztán beleharapok és csócsálni kezdem, olyan rég éreztem ezt az ízt, egészen megrészegít, s a kedvem is sokkal jobb.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Lepukkant sztriptíz bár 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Sabrael
téged még várunk
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 24, 2020 7:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




I'm coming right back,
back, back like a boomerang


A démon értetlenkedésén némán nevetek fel magamban, elég nagy önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy eltitkoljam mennyire is kezd érdekelni az egész helyzet amibe véletlenül kerültem s még csak most kezd kibontakozni, de máris sokat ígér. Érdeklődve hallgatom Athlan szavait, de kivételesen nem szólok közbe, csak mosolyogva nézem, ahogyan elindul a másik démon irányába. Az már csak a nőn múlt, hogy kívülről is vigyorgunk vagy nem, ehhez a részlethez nem ragaszkodtam annyira, úgysem láthatta már akinek szólt. – Megvan az első rajongónk! – Csak egy gondolat volt, de elég hangos ahhoz, hogy a mellettem levő lélek tisztán érthesse. És végre úgy tűnt, hogy kezd magához térni, bár még nem tudtam ez mennyire lesz jó vagy rossz. Gyanútlanul hagytam, hogy mozdítsa a kezeit, de eléggé meglepett, hogy végül merre kalandozott el velük. Annyira, hogy okozott egy pillanatnyi agyfagyást. Voltak… különféle előnyei amikor női testekbe költözte be, de a váratlan események háttérbe szorították az ilyen jellegű gondolataim… egészen eddig. - … ez… egy nagyon jó kérdés. – A hangom visszatartott nevetésről árulkodott. Komolyan… rájött, hogy van valaki mellette és az első értelmes reakciója, hogy letaperolja magát? – Formás cicik, ha már itt tartunk. Ne érts félre, szerintem is egészen izgató a helyzet… viszont egyelőre mást terveztem. De nem akarok hangulatromboló lenni, ígérem, később visszatérhetünk erre a részre… - A tekintetem már valami használható tárgy után kutatott, egyelőre a nő testén kívül a pulton hagyott üvegek tűntek a legjobb opciónak. - Ez egy eléggé komplex kérdés, a hosszú vagy a rövid válasz érdekel? – A kirobbanó káosz ellenére higgadt voltam, maximum izgatott a viszontlátás miatt… meg azért, mert egy ilyen fura nőre találtam, a szó minden pozitív jelzésével. Egyszerre idegesített és szórakoztatott. Nem rossz kezdet. Talán megpróbálok majd vigyázni a testére… de nem ígérhetek semmit. Mostanában elég rossz a statisztikám ilyen téren, de ez a magasabb kockázatokkal jár. Túl sokáig próbáltam finoman játszani, ideje volt engedni az őrületnek… és sajnos vagy nem sajnos, de most őt is bele keverem az egészbe. De remélhetőleg nem kell félteni, végül is, valamiféle üzletre készült. Talán nem egy törékeny kislány.
Persze, ha már magához tért, makacskodni is akart, jogot a teste felett, amit mondjuk meg is érdemelne… de én sem akartam elszalasztani a rögtönzött randit a démonokkal. – Ugyan már, mégis merre mennél? Nem látod, hogy senki sem tud kijutni? Szerinted a pult alatt sokkal biztonságosabb lenne? Tudod, olyan ez, mint amikor úgy rejtesz el valamit, hogy legelöl hagyod. Talán megkímélnek… - Persze, tudom, hogy ez nem pont így van, de kellett neki valami rögtönzött motiváció. De nem, ő makacskodni akart… - Remélem te is érzed, hogy meglehetősen szexin haladunk a cél felé. – Engem igazából nem zavart, de reméltem, hogy az ő méltóságára tudok hatni, hátha attól nem erőlködik annyira, mert minden lépésért küzdöttünk, minden lépés feleződött, hiszen én előre akartam lendíteni a lábait, míg ő hátrált volna… A küzdelmeink közben, még a kiáltozó embereken át is elért hozzánk a név, amit Athlan kiáltott. Beelzebub… egy pillanatra megálltam, abbahagyva a küzdelmet, szóval hacsak a nő nem reagálta le időben, még kiegyensúlyozható egyensúlyvesztéstől az esésig bármi megtörténhetett. De nem hagytam sokáig magam, az újabb ismerős név megzavart, de a szándékaim nem változtak sokat, csupán az érzéseim az egésszel kapcsolatban. Eddig csak egy sejtés volt… de most már teljesen biztos voltam, hogy ő van ott. – Beelzebub… Ez vagy a legszerencsésebb, vagy a legszerencsétlenebb esténk lesz. – Most először, mintha valami bizonytalanság szerűt hallhatott volna a hangomban… de hiába kételkedtem, ilyen könnyen nem gondoltam meg magam, egyik láb a másik után, még ha hátráltatott is, de végül csak megérkeztünk, még ha egy műsorba és hosszú, elpazarolt pillanatokba is került.
Meglepő módon ő szólalt meg elsőnek, bár ha nem tette volna, akkor már én is ragaszkodtam volna ahhoz, hogy mondjunk is valamit. – Ügyes lány, látod, nem is olyan rossz ez. – Csak neki szólnak a szavak, hiszen kiérdemelt egy kis dicséretet.
A tekintetem követi Athlant, de én nem tervezek ellenkezni, még nem… helyette tovább beszélek a nővel. - Szóval… lassan ideje lenne megbeszélnünk, hogy mennyire ütős ajánlataid vannak. – Amúgy tényleg érdekelt, szóval esélyt adtam neki a szabad beszédre, ha úgy érezte, készen áll rá. És remélhetőleg úgy érezte. Ahhoz viszont ragaszkodtam, hogy Athlan szavaira választ adjak. Végül is, ha már itt vagyok… előbb vagy utóbb nekem is illik bemutatkozni. Lehetőleg még addig, amíg van beszédképes test a teremben. – A tét… még mindig nem elég nagy, hogy túl aggasztó legyen... – A nő erősebb, mint a kedvelt célpontjaim, de mégis, megpróbálok annyira uralkodni felette, csak egy pár pillanatra, hogy az ajkai széles vigyorszerű mosolyra görbüljenek, egyre, ami annyira hasonlít a sajátomhoz amennyire csak egy idegen test utánozni tudja azt. A tekintetem érdeklődve leste a démon arcát, kíváncsi voltam, hogy ennyi elég lenne-e ahhoz, hogy felébredjenek benne a régebbi emlékek, amiket a különös karneválon szereztünk. Kíváncsi voltam, hogy mennyire sikerült nyomot hagynom benne… bár azért nem lepődtem volna meg, ha ennyi túl kevés lett volna ahhoz, hogy hozzá kössön. Végül is, nem a tegnap volt. De én úgy emlékszem rá, mintha csak akkor lett volna, nem csak a jó dolgokra, hanem a rosszra is. De egy démon közelében az ilyen hirtelen változások csak természetesek, nem?
A tekintetem már kissé félénkebben került Beelzebubra, a vele való találkozás… már egy másik szinten játszódik. Nem terveztem most viszont látni. Ha Athlannak elárulom magam, talán már csak idő kérdése, hogy ő is összekösse a szálakat. Az első találkozásunkkor is gyorsan rájött, hogy mi történik körülötte, naiv lett volna azt hinni, hogy most ez másképp lesz. Ugyanakkor… az is érdekelt, hogy milyen történetük van ezeknek, mert látszólag már régebbről ismerték egymást.
Nem akartam túl sokáig húzni a bemutatkozást, az talán veszélyes lett volna, szóval ha Athlannak nem volt elég pár pillanat, akkor ismét megpróbálok hozzászólni. – Pasha hiányol. – Ha én nem is, akkor a kedves közös ismerősünk talán elég mély nyomot hagyott benne, hogy beinduljon az emlékezete. Az, hogy Beelzebub üggyel mit teszek… már egy sokkal jobb kérdés.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Lepukkant sztriptíz bár Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
299
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 23, 2020 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Fuckin Chaos

- Vajon mikor fog hatni már ez a szar... - morgom halkan orrom alatt két korty és egy szusszanásnyi beszédszünet között, amíg hagyom, hogy a hölgyemény összeszedje a gondolatait, s előálljon azzal a remek, visszautasíthatatlan ajánlattal. Nos, engem lep meg leginkább az állam alá csúsztatott ujj, az arckifejezés, a beszéde, s ajkának finom harapása. Értetlenül pillantok magam köré, hogy ezt most komolyan nekem szánta, vagy talán összetévesztett valakivel... De nem. Ez nekem érkezett. Az elégedett vigyor kissé összébb húzódik a hatására, s némi sejtelmes éllel mosolyodok el egészen kicsit.
- Olyannak nézek ki, mint aki minden nőt megdugna, aki így rámosolyog? - kérdem még tőle, miközben felállok a székről. Tenyerem finoman vállára csúsztatom, onnan óvatosan ujjbegyemmel végigsimítom a nyakát, s arcélénél állok meg.
- Talán így is van. Talán mégse. - kacsintással ér véget köztünk egy rövid időre az alkudozás, hiszen én odébb állok az ismerős hangok irányába. A hölgyemény nem jár messze a valóságtól, valóban lehet rám hatni bizonyos dolgokkal, kár, hogy jobban szeretem, hogy aki alattam van, az nem mozdul. S nem lélegzik. Ja, és halott.
Közelebb lépve még a szám is tátva marad, mikor megpillantom ezt a torkos tömör gyönyört. Mióta is nem találkoztunk már? Úgy repül az idő, hogy már nem is emlékszek, mikor haraptam le róla merevedő, bogárrágta falloszát, s vittem el magammal. Megígértem, hogy gondját viselem, így hát élveztem a látványát egészen addig, míg szinte el nem rohadt teljesen, majd a maradékot kiszárítottam, apró porrá zúztam, s egy üvegcsébe bezártam. Azóta is hűen őrizgetem, mint valami kincset.
- "Fogalmam sincs, mit keresel egy ilyen helyen". - utánozom gúnyosan a hangját, s értetlenül csóválom meg a fejem. - Baszki, olyan vagy, mint egy kiábrándult, aszott hulla. És nem a jobbik fajtából. Mi a fasz van veled, Beelzebub? - kérdem számonkérően hangosabban, majd megveregetem a vállát, s magam is elengedem. Még jó, hogy örül, hogy lát. Tőle ez a minimum.
- Engem nem idéztek meg, szóval bármikor leléphetek, ha megunom ezt a szart. Szóval szórakoztass! Úgy, mint régen! - jelentem ki nagyképűen, épp úgy, ahogy annyi éve már a Pokolban. S csak hogy nyomatékot adjak szavaimnak, közelebb hajolok a lányhoz, kinek a torkára simul a keze, majd gyengéden a fülébe súgok.
- Imádja, ha lenyúlnak a torkán... Szerintem tégy egy próbát, hátha életben maradsz... - enyhén fogaim közé csippentem a fülét hátulról, persze csak ha nem akadályoz meg benne, de mielőtt le is haraphatnám neki, az ismerős aura közelebb ér hozzánk. Ajkaim eltávolodnak a lánytól, s kérdőn emelem rá tekintetem a hölgyre, ki elég lassan ért ide a pulttól.
- Nocsak! - vonom fel szemöldökeim, s kihátrálok torkos barátunk áldozata mögül, hogy becsusszanjak a másik kisasszony mögé. Kezeimet a vállára helyezem, s ha hagyja, akkor kicsit közelebb tolom Beelzebubhoz.
- Ennek a hölgyeménynek akadt egy remek ajánlata! Miért nem hallgatjuk meg együtt, mit akar mondani? - ujjaim magam is épp olyan módon csúsztatom álla alá, mint ő tette még a pultnál, úgy fordítom kicsit magam felé, ha nem húzza el a fejét. Jelenleg szörnyen unottnak érzem magam, így nem elégít ki csupán annyi, hogy Mr. Torok bezabál egy ilyen törékeny kis halandót. Több kell ide! Igalom! Rejtély!
- Így egy kicsit nagyobb a tét, nem igaz? - súgom felé halkan, ugyanazzal az apró mosollyal, mellyel már egyszer megjutalmaztam. Hogy leszek-e a gyengéd lovag, a hős megmentő, Beezlebub ellenpólusa? Hát persze, hogy kurvára nem!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cara Pierce


Lepukkant sztriptíz bár Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
85
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 20, 2020 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


From Cara

Kezdtem teljesen elveszíteni a fonalat. És nem csak az előttem kibontakozó eseményeket volt kifejezetten nehéz követni, hanem már a saját gondolataimnak és testemnek sem voltam az ura. A harag és a félelem őrült párbajt vívott az elmémben, hol az egyik, hol a másik kerekedett felül. De éppen csak annyi időre, hogy a másiknak legyen ideje felkészülnie és még erősebben visszatérnie. Egy valamiben lehettem csak biztos. Ez a megbeszélés abszolút nem úgy fog alakulni, mint ahogy terveztem. Ja és még abban is szilárd volt a meggyőződésem, hogy Philt minimum orrba vágom, de még az is lehet, hogy kirúgom. Persze ha egyszer kijutok innen. Hát, hogy ennek mennyi az esélye inkább ne menjünk bele.
A szemem előtt kibontakozott véres jelenet, abszolút nem borzasztotta el a tetovált férfit. Sőt. Inkább azt láttam rajta, hogy teljesen izgalomba jött. Én köpni nyelni nem tudtam, ezt meg elindult oda, hogy közelebb kerüljön az eseményekhez. A nagyobb baj, hogy ahelyett, hogy elküldtem volna a francba, hogy bassza meg az alkuját, én ebben nem veszek részt, a kezem automatikusan elindult a férfi álla irányába. Nem tudtam kontrolálni a mozdulatot. Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem is igazán erőlködtem, hogy másképp cselekedjek. Én csak ültem volna tovább, mint egy galamb a villanydróton. De a kezem nem így gondolta. A buliba hamarosan a szám is becsatlakozott, és egy olyan mondat hagyta el a számat, amit én egyáltalán nem hagytam jóvá. Hamarosan pedig már az ajkaimat harapdáltam, mintha éppen el akarnék csábítani valakit. Na ezen a ponton azért megszólalt már egy kis vészharang a fejemben. Talán valaki átvette az uralmat a testem fölött? Erről meséltek nekem a vadászok, amikor szállítmányt vittem nekik? Azt mondták, hogy akit megszállnak, az nem ura többet se a testének, se az elméjének. Most komolyan ez történt velem? Más logikus magyarázatot nem igazán találtam. Itt voltam a testemben, éreztem és érzékeltem mindent, de mégsem stimmelt a dolog. Ahogy a tetovált férfi ott hagyott a pultnál, végig akartam tapogatni az arcomat, és sikerült is. A kezeim gond nélkül engedelmeskedtek nekem. Meg érintettem a cicijeimet is és örömmel konstatáltam, hogy még a helyükön vannak. Biztos vagyok benne, hogy ha egy férfi lenne a helyemben, ő is a legféltettebb ’kincsét’ vizsgálta volna meg először. Már épp kezdtem volna megnyugodni, hogy csak pillanatnyi zavar volt akkor a rendszerben, de a férfihang ismét megszólalt a fejemben.
– Még hogy ismerem…hagyd a dumát. Ki vagy te és mi történik velem? – válaszoltam vissza gondolatban. Hát az már biztos, hogy detektív nem lesz belőlem, de most már biztos voltam benne, hogy nem vagyok egyedül a testemben. Nem teljesen értettem, hogy hogyan lehetséges ez, de tényleg már nem volt jobb ötletem. Natalie figyelmeztetett, hogyha nem leszek elég óvatos, akkor könnyen előfordulhat ilyesmi, de mint mindig, én okosabbnak képzeltem magam annál, hogy ilyen eset előfordulhasson velem. Na ilyen alkalmak esetén szívesen visszautaznék a múltba, hogy beletoljam a wc csészébe a múltbeli énem kecses fejét, hogy térjen már észhez. Vagy legalább a körmét bevághatnám tövig, hogy ne tudja mivel megvakarni a hátát, ha viszket neki. Most már viszont mindegy. Csak reménykedni tudtam, hogy a testem elrablója, nem akar kinyíratni, és bele sétálni a gyilkos férfi karjaiba. Nyilván nem volt ekkora szerencsém.
– Megőrültél? Eszemben sincs oda menni. Főleg, ha démonok. – ezt már hangosan mondtam ki. Teljesen össze voltam már zavarodva. Az emberek pánikszerűen menekültek a kijáratok felé, vagy éppen a pult mögött kerestek rejtekhelyet. Ez meg oda akar menni a buli kellős közepébe. Talán el kéne beszélgetnem vele. Vagyis magammal. Vagyis a franc tudja most már kivel. Erre azonban nem volt idő. Felálltam a székről, és két üveg italt elvettem a pultról. Mondanom sem kell, hogy nem önszántamból. A testem megindult a parti legtöbb figyelmet kapott helyszíne felé.
– Felejtsd el, én nem megyek. – tiltakoztam, és utasítottam a testemet, hogy forduljon meg a másik irányba. Próbáltam nagyon erősen koncentrálni, hogy a lábaim ne mozduljanak ütemesen előre, de nem jutottam túl sokra. Csak annyit értem el, hogy a lépteim nagyon rövidek lettek, és lassabban haladtunk így, de akkor is tartottuk az irányt. Nincs mit szépíteni, úgy lépkedtem, mint egy kiskacsa, amelyik éppen most tojta össze magát. Bele telt egy kis időbe, de végül odaértünk az időközben egy táncoslánnyal kibővült társasághoz. Egy darabig csak néztem őket, de aztán már éreztem a késztetést, hogy mondjak valamit. Hogy ez az indíttatás a saját gondolatom volt-e vagy nem, talán már nem is számít. Ha már itt voltam nem állhattam némán, mint egy idióta.
– Helló fiúk. És táncoslány. – próbáltam egy kedves mosolyt az arcomra erőltetni. Közben pedig egy hadi terven gondolkoztam. Mert ha már nem sikerült a jól bevált menekülés stratégiával ki kecmeregni a kulimászból, akkor csak egy dologra számíthattam. Az alkudozó képeségemre.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Eyla


Lepukkant sztriptíz bár MisguidedComplicatedAlligatorsnappingturtle-small
☩ Történetem :
☩ Reagok :
20
☩ Rang :
Bukott
☩ Play by :
Palvin Barbara
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 20, 2020 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Az idióta, meg idéz egy démont, és mindenkit megakar öletni, és én szenvedjek, mert ilyen helyen dolgozom. Sosem terveztem, hogy mindig ezt csináljam, volnának más elképzeléseim is, mint pénzért riszálni magam, és különben sem akarom örökké ezt csinálni, kell a változatosság. A férfi nem gondolja át a dolgot, és szó szerint mindenki halálát kéri, és hogy én szenvedjek, nagyon sokat. A démon végez az idézőjével elsőnek, amit nem nézek végig, majd mikor végez és kimerem nyitni a szemem, a démon nadrágba míg az idézője egy fejetlenül a karjaiban. Megindul felém, én pedig a pulthoz rohanok a sótartó ért, mert ha jól emlékszem, az gyengíti őket. Találok is egyet és a hátam mögé téve indulok vissza a démonhoz. Kellő távolságban megállva várom, majd hallom amint a démon hozzám szól. Egyébként az is csak most tűnik fel, hogy még mindig vannak az épületben, talán a haverjai kívülről eltorlaszolták, bár akkor a kidobónk tenne is valamit. No mindegy, visszatérve hozzám, hallom a démont, hogy ez csak üzlet, de csak gondolatban jegyzem meg, hogy persze vágom én. A hátam mögül előveszem a sótartót, és a fedelét le tekerem, majd valaki mögülem megszólal, a és a előttem lévő démonnak esem, a sótartó pedig ki esik a kezemből. Még megmozdulni sem tudok, mert aki neki lökött, most hozzá présel.
~ Nos, ez nem a te napod csajszi. ~ Fut át az agyamon, miközben össze préselődöm. A férfi undoritó száj szagát és forró leheletét, valamint nyelvének érintését érzem az arcomon. Hallom a nekem cseppet sem tetsző hangját, érzem amint hozzám ér, és érzem, hogy a kezére tapadt szilánkok karistolják bőrömet, felfelé és ettől fel szisszenek. Mind két keze a nyakamra fonódik, és olyan szorosan kezd szorítani, hogy alig kapok levegőt. Kezem a csuklójára fonódik, és erőtlenül ugyan, de próbálom lefejteni a nyakamról a kezeit. Mi tagadás nem terveztem, hogy meghalok, de ha már így alakul. Minden esetre a hosszúra nőt körmeimet a bőrébe mélyesztem, de lehet semmi haszna, de mivel a sótartó kiesett a kezemből jobb ötlet híján ezzel próbálkozom, bár volna egy másik is, de az üzlet miatt talán nem érdekelné.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Lepukkant sztriptíz bár Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 8:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Blessed are the gluttonous




Éreztem a karistoló csontszilánkokat belefúródni a talpamba, mikor az idézőt arcátlansága miatt beletaposta a padlóba. Lábam tulajdon és az ő vérétől volt ragacsos, az agyveleje cuppogott, ahogy megtettem az első lépést. Mezítelen lábam vörös nyomokat hagyott a padlón, ha egy kicsit is tisztelettel fogadott volna talán végig nézhette volna a pusztítást, amire annyira várt, akkor megnézhette volna, hogy mit művelek az általa választott táncossal. A terve kedvemre való volt, de a modortalansága, csak tovább rontott amúgy is haragos hangulatomon. Ráadásul a vélhető oka szánalmasan nevetséges volt, hát utolsóból elsővé avanzsált, ahogy az a szentírásba is írva vagyon, de a halandók elfelejtik ezeket az egyszerű intelmeket. Ahogy azt is, hogy nem ugráltathatnak senkit kényük-kedvük szerint, főleg, ha az én vagyok. Szánalmas bolond!
Az alku azonban alku, hát a táncosnő felé veszem utamat, próbálva megszabadulni a talpamat csiklandozó húscafatoktól, ami nagy elégedettségemre van, le lehet olvasni élvezkedő mosolyomról, de hát nem az idéző maradékával kell jól és hosszan mulatnom.
Nézem, ahogy a prédám neki iramodik. Végtére is lehetünk stílusosak és adhatok pár lépés előnyt neki, hiszen az épületből úgy sem juthat ki. Nincs okom a sietségre bőven ráérek, hát egyáltalán nem szaporázom meg a lépteimet, ahogy felé tartok.
Három. Unottan figyelem, ahogy a táncosnő feszes teste a bárpulthoz igyekszik, néha el-eltűnik alakja előlem a rengeteg menekülőtől, akik egymást taszigálva felém próbálnak kitérni az utamból, mint valami ijedt madár raj. Rájuk villantok egy sok fogas vigyort. Később veletek is játszom, nem kell úgy rohangálni itt, mint a mérgezett egér, hogy elvonjátok a figyelmemet. Mindenki sorra kerül.
Kettő. Mindig akadnak kétkedők, akik képtelenek hinni a történéseknek, vagy csak egyszerűen ostobák ahhoz, hogy felfogják azt és hisznek a szemüknek, ami emberinek mutat, kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek. Az ilyen erény bajnokok, bár számuk igen csekély a halandók körében, mégis oly ostobák, hogy közém és a prédám közé álljanak. A hős férfi, egy törött üveget tart kezében, mint valami szúrófegyvert, cigaretta lóg a szájából. Akik ismernek tudják, a világ legnagyobb balgasága ez. Félrebillentett fejjel nézem, ahogy hadonászik felém értelmetlenül, erejét fitogtatva. Milyen nemes, szinte meghatódom. Felém szúr, kinyújtott kezem tenyerébe állítja az üveget, s diadalittas mosollyal pillant rám, ami azonnal le is hervad az én tébolyult mosolyomtól.
– Gyanítom, most én jövök. – eddig tartott a bátorság, míg rezzenéstelen arccal húzom ki tenyeremből a beletört hegyes szilánkot, de az apróbbakra ügyet sem vetek. Meg kellene tanulni célozni is. Közelebb hajolok, hagyom, hogy fekete szemem sötésége nyelje magába a látványát, míg ő megreszket, s jól érezhető kénes illata lesz. Behúgyozott! Még arra sem méltó, hogy megegyem, hát csak kiveszem szorított szájából a cigarettát és ellépek mellette.
– Később erre még visszatérünk...- ígérem, de jelenleg akad egy kis dolgom, sokkal ízletesebb dolgom, mint egy nadrágjába húgyozott szerencsétlen.
Egy. A nő határozottan áll velem szemben, teste feszes, szépen gömbölyödő, de hát a munkája azt kívánja tőle, hogy kívánatos legyen. – Drágám, ez nem személyes, pusztán üzleti az ügy. – rántom meg mímelt sajnálkozással a vállam. Ekkor azonban, nem szándékosan de egészen közel kerül hozzám, a jól ismert hangtól kicsit megborzongok. – Fogalmam sincs mit keresel egy ilyen helyen, de mint láthatod, nem a magam örömére vagyok itt. – a mellkasomhoz préselt női testet átfonva karjaimmal ölelem meg én is Athlant, de nyelvem végig nyalja Eyla arcát, hiszen vele kell játszanom. – Azért, örülök, hogy látlak...- bár tekintetem a nőt falja, módszeresen darabolja. Mivel is kezdjük? A csinos arcával? A mellével? A combjával, mellyel elbájolta az ostoba halandót, s mivel nem merülhetet el közöttük, iderángatott? - Hozzuk ki azért ebből a helyzetből a legjobbat. – mosolygom negédesen. Engedem Athlant, hogy a közénk préselt női testen simítson kezem, a tenyerembe ragadt szilánkok felsértik a bársonyos bőrét. A nyakáig csúszik kezem, majd a másik is odatapad, hogy két kézzel ragadjam azt a kecsest nyakat elfullasztva a szépséget, aki a szerencsétlen kiválasztott lett.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Lepukkant sztriptíz bár 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Sabrael
téged még várunk
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 12:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




I'm coming right back,
back, back like a boomerang


Némán sóhajtottam fel a nő fejében. Szóval a tagadós típus, mi? Gyűlöltem, ha figyelmen kívül hagynak… és ő pont ezt tette most. Kedves, mondhatom… viszont a kialakuló káoszban nem sok időm maradt megsértődni a viselkedésén, bár elfelejteni ilyen könnyen azért nem fogom, a pillanatok alatt kirobbanó káosz magával ragadta a figyelmem. - Pont nem az. – Suttogásszerű gondolat az egész, talán fel sem tűnik neki, ellenben azzal, hogy alaposan felmértem az érkező hiányos öltözetű démont, főleg az emlegetett testrészt, ha már szóba került. Mondjuk a fajtájának aligha kell több ruhadarab ennél. És ha eléggé megszeppent, akkor nem csak a férfi csupaszságát bámulhatta meg általam, hanem bátorkodtam a rég látott arc irányába fordulni, aki addigra már egészen közel hajolt hozzánk. Régi szép emlékek… Gondolatban vagy az arcán is, de kiszélesedik a mosolyom. Remélhetőleg eléggé megszeppent ahhoz, hogy ne makacskodjon túlzottan amikor mozdítok a kezén, hogy azt a démon már távolodó állához csúsztatva felelhessek, kihasználva a pillanatot, hogy átvettem az irányítást. –  …nem fogsz még egy ilyen ajánlatot kapni. - Ha ellenkezni próbált, ezúttal nem volt szándékomban könnyen adni magam, a történtek után nem igazán érdemelte meg, ezért most meg is harcoltam érte, ha kellett. Fogaival finoman az ajkaiba haraptam, bár mivel még alig ismertem az arcizmait, könnyen lehet, hogy szexi helyett nevetségesen nézett ki, főleg, ha eddigre már kezdett harciasabb lenni és ő is rángatta a finom arcizmait. Hoppácska? De nem mondhatom őszintén, hogy megbántam.
A gyerekes szórakozás öröme semmi volt ahhoz képest, amit Athlan arca láttán éltem át. Ha ennyire izgatott, az csak jót jelenthet… mármint, nekem, azoknak a szegény lényeknek, akik testestől-lelkestől jelen vannak már kevésbé előnyös a dolog. – Szóval ismered. – Ha sikerül ismét megszólalnom, tagadhatatlan az izgatottság a hangomban… de ha el is némít, a közelségünk miatt talán a nő is érzi áthaladni a testén, annak ellenére is, hogy éppen most öltek meg valakit, ráadásul nem is kevés vérrel. A halál mellékes, könnyedén túltekintettem már rajta, de talán a nőnek ez nehezebb volt? Vagy kellemes csalódást fog okozni?
A megidézett démon szavainak egy részlete elért hozzánk a sikolyokon át is… megesz mindenkit… az örömöm egy pillanatra megremegett, lehet még a testem is, miközben elöntöttek az emlékek. Déja vu. De nem lehet akkora szerencsém, hogy mindketten itt legyenek… talán csak egy másik démon, hasonló ízléssel, végül is köztük a kannibalizmus talán csak valami desszert szerű. Vagy főfogás. Reggeli, ebéd vacsora és minden más…
A démonokat akarom figyelni, minden mozdulatokat, de nem félelemből, sokkal inkább… kíváncsiságból? Vagy valami hasonló lehet, de az biztos, hogy a rettegés részemről késleltetve volt még ki tudja meddig. Pár idegen halála már nem igazán ráz meg, főleg tudva, hogy rám is ez várna ha kiderülne a titkom. Születési jogtól fogva. Szóval talán nem szemét dolog azt mondani, hogy az embereknek is kijár a korai eltávozás, még akkor is, ha mostanában azt egy kicsit körülményesebb kivitelezni. – Le kellene csekkolni a démonokat. – Újabb halk gondolat a nő fejében, annyira, hogy egy pillanatra akár sajátnak is hihetné, ha nem figyel eléggé. Meglepő nagylelkűséggel hagyok neki egy pár békés pillanatot, amíg én gyönyörköve nézem a felzaklatott, pánikban menekülő embereket, akik egymást is taposva és lökdösve igyekeznek a kijáratokhoz tódulni… de valamiért nem úgy tűnik, mintha fogynának, pedig elég sok fejben megfordult a menekülés gondolata. Egyre érdekesebb. És egészen jól jön, így kevesebb energia fog kelleni itt tartani a testet, ha esetleg túl félős lenne. – Remélem bátor kislány vagy… - Csak egy rövid suttogás a fejében, és újra elhallgatok, mintha meg sem történt volna. Egy pár ember a pult mögött próbált megbújni, ha már kijutni nem tudott, így még azt is hihette, hogy onnan jött a hang. Micsoda este… én meg még azt hittem, hogy unatkozni fogok! Már el is felejtettem az eredeti célom, a távozás gondolata eszembe sem jutott. És a hölgyeményt sem engedhetem el ilyen könnyen. Nem felejtek. Került egy pár lerendezni való ügyünk a korábbi pillanatokban.
Megpróbáltam felállni a testtel, ha még nem tette meg előttem és elindulni a rettegés középpontja irányába, miután megragadtam egy vagy két üveget a pultról… nehogy már csak távolról bámuljuk amíg ezek ketten szórakoznak! Elvégre, szórakozásért jönnek ide az emberek, nem? Az igazi műsor csak most kezdődött… Amikor én léptem a testben előre, igyekeztem gondoskodni a kecses mozdulatokról, amik bár nekem nem jöttek természetesen, volt annyi gyakorlatom, hogy bár nem tökéletes, de hihető legyen a mozgás. Persze, ha közben ellenkeztek akkor ez is egy kicsit másként festett kívülről, mint a fejemben.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Lepukkant sztriptíz bár Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
299
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 6:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Fuckin Chaos

18+
Büdös van. A ribancoknak nincs jó szaga. Tudom is már, hogy hova nem fogok többet jönni, hiszen még a híd alatt is életrevalóbb nőket találnék, mint ezen a lepukkant, ócska helyen. Ezen a tetves ginen kívül pedig semmi sem ér itt semmit, így tervbe veszem, hogy miután lehúztam az egész üveget, kihányom itt a placc közepére, aztán úriasan távozok. Egy kisasszony azonban beleköp a levesembe, s egy egyelőre ismeretlen ajánlattal áll elő.
- Nem olyan könnyű a kedvemben járni, de tehetünk egy próbát. Hallgatlak. - lehet, hogy párszor szereztem már fegyvert attól a faszkalaptól, de mivel egy szánalmas senki csupán, így ellenszolgáltatás nélkül is bármikor kiadnám bárkinek a férgesét. Ám ha már ez a nőcske így felajánlotta, miért ne fogadhatnám el? A hirtelen jött értetlen pillantásait nem teljesen tudom hova tenni, így hát egy újabb pohár tartalmát gurítom le a torkomon. S hamarosan elszabadul a pokol... Bár úgy lenne!
Ahhoz felettébb ostobának kell lenni, hogy valaki egy ilyen helyen idézzen meg egy démont. Vagy épp olyan ocsmánynak, hogy még pénzért sem táncol neki senki sem. Bárhogy is legyen, szeretem az ilyen spontán jött katasztrófát, úgyhogy szélesen vigyorogva figyelem az eseményeket. Azt hiszem, csupán az én arcomon van ilyen őrült, élvezkedő vigyor.
- Jobb lesz, ha sietsz. - közelebb hajolok a nőhöz, s haját elseperve ajkaimmal, a fülébe súgok. - A te érdekedben is legyen az az ajánlat a világ legjobb ajánlata... - hangom sejtelmesen árad felé, majd elhajolok, s kicsit lábujjhegyre magasodva nézek át a tömeg felett, hogy mégis melyik nyomorultat sikerült megidézni. Ekkor fagy belém hirtelen minden folyékony dolog, ami csak a testemben van.
- Na ne bassz. Ezt nem hiszem el. - amilyen gyorsan fagyott le a mosoly az arcomról, olyan hirtelenséggel tér vissza egy sokkal aljasabb árnyalatban. Talán még nem vett észre... Ám úgy tűnik, hogy valakit nagyon kinézett magának, így mikor az a leányzó mellénk lép, én azonnal odacsúsztatom neki a sót, hadd vigye csak!
- Gondolkozz, édesem, ketyeg az óra, ezután lehet, te leszel a soros... Most pedig ha megbocsátasz egy percre, mindjárt visszajövök. - felpattanok a székről, s a kis táncos leány után vetem magam, aki ott rejtegeti maga mögött a sót. Közel haladok hozzá, ott lépkedek mögötte, s mikor Beelzebub közelébe ér, akkor szélesedik csak ki igazán a mosolyom.
- Csak nem megismétli magát a történelem? Olyan deja vu érzésem támadt hirtelen... - ha Eyla nem néz hátra, s nem ugrik el azonnal, akkor bizony hátulról megtolom a testemmel, s egyenesen torkos barátunknak lököm úgy, hogy hátulról magamat préselem neki a lánynak, miközben hangosan röhögve ölelem át rég nem látott beles kis szépségünket. Persze, nem érzelmességből teszem ezt a nagy ölelkezést, hanem mert hirtelen eszembe jut a régi, kellemes emlék, amikor alant a Pokolban szétszedtük a magunk különleges módján azokat a fattyú démonokat. Ideje folytatni hát, amit abbahagytunk...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cara Pierce


Lepukkant sztriptíz bár Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
85
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 4:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


From Cara

Régebben olyan egyszerű életem volt. Nappal végeztem a munkám békésen, este pedig álomra hajtottam a fejemet. Volt, amikor magányosan és volt, amikor egy feszes seggű futár srác kíséretében. De a lényeg, hogy mindig béke honolt az otthonomban és a lelkemben. Az utóbbi hónapokban viszont kezdett kicsit elszabadulni a pokol. Egyre rázósabb üzleteket vállaltam a profit kedvéért, és egyre sötétebb alakokkal hozott össze a sors. Erre tökéletes példa volt a bárpultnál ülő férfi akti megszólítottam. Nem szeretek elhamarkodott következtetéseket levonni, de azt biztosan tudtam, hogy ezzel a fazonnal nem akarok egy sötét sikátorban összefutni. Továbbá mivel nem tűnt egy tipikus öltönyös üzletember típusnak, úgy döntöttem, hogy hagyom is a szokásos udvariassági köröket a tárgyalás folyamán, és előveszem a közvetlenebb hangnememet.
– Ha csiripelsz nekem Hernandezről, akkor egészen biztosan feltudok neked olyat ajánlani, ami a kedvedre való. – válaszoltam egy széles mosoly kíséretében. Egyelőre nem akartam megkérdezni, hogy pontosan mit is akar. Volt egy olyan belső megérzésem, hogy jobb, ha egyelőre ezt az információt jótékony homály fedi. Ne nem mintha előítéleteim lettek volna. Tényleg nem.
Folytatni akartam a ’tárgyalást’ és megkérdezni tőle, hogy akkor van-e végül a birtokában olyan infó, amivel megtudnám egy kicsit fingatni az üreg Hugo bácsit, de mikor az ajkaimat szóra nyitottam volna ismét férfihangot hallottam. Ezúttal viszont tisztán és érthetően, mintha valaki a fejemben szólt volna. Mi tagadás előfordult már velem, hogy egy nagyon jellegzetes illatú cigaretta elszívása után egy belső hang arra bíztatott, hogy dobjam a textilt, és pattanjak fel a sárkányra, de ez most egészen más érzés volt. A tudatom teljesen tiszta volt, és ennek ellenére azt hiszem ki lehet jelenteni, hogy egy hangot hallottam a fejemben. Sőt mi több két kérdést tett nekem fel. Teljesen összezavarodtam. - Mi a ló fasz? - kérdeztem csak gondolatban magamtól, és nagyon reménykedtem, hogy nem kapok választ, és csak pillanatnyi elmezavar volt a férfi hangja a fejemben. A tetovált férfi időközben pozíciót váltott, és széles vigyor közepette a bár egyik pontjára mutatott, mondván kezdődik a műsor. Nem akartam rögtön odanézni, mert biztosra vettem, hogy csak valamelyik táncoslány vált meg a ruháitól, de mégis éreztem egy fajta apró késztetést, hogy elfordítsam a fejem. Nem ellenkeztem végül és odanéztem, hiszen csak a belső kíváncsiságom utasított, ebben teljesen biztos voltam. Talán titokban én is megakartam nézni a lányokat ki tudja. Lehet, hogy ideje lesz most már tényleg kezdeni valamit a hanyatló szexuális életemmel, mert ha már a meztelen lányok is érdekelnek, akkor tényleg nagy a baj. Ami viszont a szemem elé tárult arra egyáltalán nem voltam felkészülve. Hogyan is tudnám röviden összefoglalni a látottakat.
Egy szakadt fazon a földre borult. Egy pucér pasi megjelent a semmiből. Kis ordítozás, majd a pucér pasi lekapja a szakadt fazont. Még több ordítozás és vér.  Szakadt fazon összeesik, a pucér megtapossa, a gatyáját lenyúlja. Az emberek szaladnak a kijárat felé, egy táncos lány viszont egyenesen ide fut hozzánk a pulthoz. Hah, azt hiszem még is sikerült összefoglalnom. Feldolgozni viszont nem volt ilyen egyszerű. Annyira szürreális volt az egész, hogy kezdtem azt hinni, hogy valami hallucinogén anyag szabadult el a levegőben és csak a képzeletem játszik velem. A sikolyok viszont meglehetősen valósnak tűntek. Tekintetemet vissza emeltem a tetovált alakra, talán az ő reakciójából ki tudom olvasni, hogy most velem van a baj vagy tényleg egy gyilkosságnak voltam a szemtanúja. Csak álltam tovább a pultnál a súlyos másodpercek pedig csak teltek. Azt hiszem ennyire még sosem reménykedtem abban, hogy csak megbolondultam.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Eyla


Lepukkant sztriptíz bár MisguidedComplicatedAlligatorsnappingturtle-small
☩ Történetem :
☩ Reagok :
20
☩ Rang :
Bukott
☩ Play by :
Palvin Barbara
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 10:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Már egy jó ideje itt dolgozom, s eddig nem volt rám sok panasz, jól kerestem a táncolásommal, a kis riszámmal. Most is egy férfinek táncolok, aki az irányítás mániás feleségétől menekül ide, és a még a feleségénél is rosszabb kölykétől. Szegény pára nem elég, hogy a munka helyén csesztetik, még otthon sem lehet nyugta, így mindig itt keres menedéket. A férfi a tangámba dug néhány ezer dollárost, majd a fenekemre caap, hogy távozhatok, mert közben a haverja is meg érkezik, akivel itt akart találkozni.
- Mond édes, a haverodnak nem kell egy tánc? - Kérdem, de a válasz egy egyértelmü nem, így magára hagyom a párost, de nem kell túl sokat keresgélnem, mikor leszólít a következő kuncsaft, s táncolni kezdek neki, közben beszélni kezd hozzám, és egy olyan állást kínál amihez nem füllik a fogam, azért akármit én sem válalok el. A férfi azért dug némi pénzt a tangámba, de folytatom a táncot a férfinak. A fickó nyált csórgatva kaján vigyorral élvezi, hogy hozzá dörgölöm magam, és egyebek. Táncol hattam neki vagy fél órája, mikor azt látom, hogy valaki, egy igazi tagbaszakadt tróger a földre borul, és csinál valamit. A táncom hamar abba marad, és megindulok felé.
- Hé, haver minden rendben? - kérdem kicsit aggódva, s ahogy közeledem felé hallom, hogy latinul kántál valamit.
- Frenk? Frenk kidob....? - A kérésemet már nem tudom befelyezni a kidobó felé, bár talán nem is hallotta, hogy neki szólok. Mondjuk ekkora hangos zene mellett, csoda lenne ha hallaná, meg jó távol tőlem. Szóval az idióta, megidéz egy démont, akit arra kér, hogy végezzen itt mindenkivel és, hogy én szenvedjek a legtöbbet, és rám mutat. Sok striptíz csajvan, és ők is a pénzért csinálják, így érthetetlenné válikszámomra, hogy miért pont én lettem kiemelve, hogy szenvedjek. A gyilkosságot nem nézem végig, mert becsukom a szemem, s csak a sikolyokat és a futó lépteket hallom. Mikor kinyitom a szemem a démon a fickó nadrágjában indul felém, én pedig megsem várva, hogy oda érjen hozzám a bár pult felé rohanok. A bár pultnál, só tartot keresek, aminek elvileg lennie kell, hisz vannak olyan italok amikhez nagyon is fontos kellék a só. Ha megvan a sótartó, a hátam mögé relytem, s úgy megyek a frissen ide idézett démonhoz, ha nincs kitalálok mást, de nem fogom megkönnyíteni a dolgát, azt akár el is felejtheti.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Lepukkant sztriptíz bár Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 8:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Blessed are the gluttonous


Ritkán hagyom el a kiválasztott testet, mielőtt a művem tökéletes lenne, hiszen szüntelen formálom, olyanná, amilyenné én akarom alkotni, mint puha gyúrható viaszt, de most megtettem. Seymour talán tanul az esetből, néhány órányi kómaszerű sötétség után. Vagy ez, vagy dühömben leharapdálom az ujjacskáit, aminek talán később mégis hasznát venném. Fogalmam sincs mi kivetni valót talált a terhes nőben, gömbölyödő hasának rejtekén a magzat már láhatóan feszegette a védelmet nyújtó test határait. Valamiért a halandókban van mindig egy erkölcsi gát, melyet sokkal nehezebben ugranak át, mint ahogy az megfelelne az én igényeimnek. Nőket soha, terhes nőt nem, gyermeket kizárt, csecsemőt esélytelen. Ezeken a maguk számára felállított határokon át kell őket segíteni, hogy megszünjenek a korlátok. Vagy át kell őket erőszakolni. Seymour húzta az időt, tudta, hogy nem leszek vele elégedett, ha miatta elszalasztjuk a prédát. Volt képe megkönnyebbülni. Megbocsáthatatlan, tűrhetetlen! Mit az ujjait? Az egész kezét tőből kellett volna kitépnem, lenyúzni azt a rimánkodó arcát a koponyájáról, amiért ellent mert szegülni nekem. De már nem sokáig fog, erről gondoskodom, amint visszatérek a testébe. Megbánja még az arcátlanságot, könyörögni fog azért, hogy kedvemre tehessen. Összecsikordult a fogam, tulajdon ajkaimat haraptam, s szinte már hiányzott Seymour fájdalmas nyüsszentése, a kínlódó vergődése, de most csak saját vérem serken a harapás nyomán, államon csordul végig a vörös életnedv, melyet ujjaimmal szétmaszatolok. A düh elfeledtette velem az éhségem, a harag ülte meg a gyomromat, s hiába kordult, nyüszített a bendőm, kaparta bensőmet, kivételesen meg sem hallottam késztetését a fülemben doboló véremtől, melyet az indulat ajzott hevesre. Ritkán húzom fel így magam, ritka, hogy egy halandó ennyire kibillentsen abból, ami egész lényemet alkotja. Megbocsáthatatlan! Ezért még valaki csúnyán megfizet, valaki csúnyán ráfizet!
Fortyogásom közepette éreztem meg a hívást, s tudomást sem akartam venni róla, de láthatatlan láncok szőtték szorosan testem, fojtogattak, rángattak, mint valami engedetlen ebet. Kimerészeli? Tűrhetetlen. Amúgy is harapós kedvemet csak tovább rontotta, hogy az idézés elevenembe vájt. Nagyon ajánlom, hogy legyen értelme ennek a szólításnak, mert megjárja, aki engem rángat, mint valami bábot. A halandók szemtelenek, a legcsekélyebb okkal is képesek zargatni. Mégis mentem, mert nem tehettem mást, nem a halandó volt erős, hanem a mágia, melyet gondosan készített, a padlóba karcolt, hogy a közepén teremjek.
A pánik nem a pőreségem szemellátható tényén kezdett kibontakozni, hanem magának a megjelenésemnek szólt, mert valahogy a halandók a mezítelenséget a kiszolgáltatottság jelének tekintik. Tévesen persze. Még maga az idézőt is megleptem csupaszságommal, s az vonta el egy pillanatra a figyelmét, nem a haragosan villanó sötét szempár, mely arra intette, hogy válogassa meg a szavait, amikor hozzám szól. Tátott szája végül mozdult, tébolyult elszántságát ismertem már.
- Azt akarom, hogy öljem mindenkit a teremben, hogy zabálj fel most azonnal mindenkit.- balgasága miatt észrevétlenül rándult meg a szám. Sok volt már a rovásán, ide rángatott, ráadásul olyan hangsúllyal utasítgatott, mintha a seggéből rántott volna elő. Nem volt benne tisztelet, nyoma sem volt az alázatnak, s ezt eléggé nehezményeztem. Nagy hibát követett el, azzal is, hogy ideszólított, azzal is, ahogy megszólított, de nem vette észre nem tetszésemet, mert csak saját aljas kis vágyi érdekelték, melyek hiába voltak tetszetősek, ha nem szeretem a modortalanságot.
- Mindenkit? – kérdeztem vissza türelmesen. A halandók azért vesztenek sokat a démonokkal kötött alkukban, mert csekélyértelműek képtelen átlátni a hagyott kiskapukat, mert semmi nem érdekli őket, csak a végeredmény, hát hiába köt minket adott, vagy írott szó, ha abból könnyedén ki lehet táncolni. Ő sem volt okosabb, s ezen nem lepődtem meg egy cseppet sem. Az idező egy táncosnőre mutatott ( @Eyla), olyan haraggal, mely még engem is meglepett, bár az indok cseppet sem. Valószínűleg a hölgy nem volt hajlandó a táncosrúd helyett az ő rúdját polírozni kívánatos kezeivel. Szánalmas...
- Ő különösen sokat szenvedjen!!!- szinte már magából kikelve ordította, ami a növekvő kétségbeesést hivatott túlkiabálni, mert már megjelent néhány sikoly, a kijárat felé történő dulakodás hangja. Ki azonban nem jutott senki, erről emberünk gondoskodott. Kár, hogy amúgy egy eltaposni való féreg volt, hát meg is ragadtam a kezét, hogy magamhoz rántsam. – Mi a fa...- kezdett bele zavartan, mire az én ajkaim mosolyra húzódtak. A mindenkibe bizony ő maga is beletartozik. A szája hajoltam, mintha csak csókkal szentesíteném eskümet, de az ordítását csak alig tompították ajkaim, míg a két száj között vér serkent, s én lenyeltem leharapott nyelvét. Ellöktem. – Megteszem, megölök és felzabálok mindenkit.-tapostam rá mezítelen talpammal a fejére, aztán újra és újra. Addig míg az arca felismerhetetlen masszává vált, míg a koponyájának szilánkjai közül az agyveleje ki nem folyt. Nah most lett aztán igazi a pánik, az emberek egymást taposták, lökdösték. De még mindig jobb halál tűsarkúcipők tiprásától elhalálozni, vagy a feldöntött gyertyáktól elevenen elégni, mint a karmaim között. Lehúztam az idéző nadrágját, hogy felhúzzam, aztán a szinte fejetlen hullájával lejtettem egy kört, hiszen itt riszálásért fizetnek, míg tekintetem a mutatott hölgyet kereste a tömegben. Folytassuk akkor vele. Nyugodtan indultam meg felé.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Lepukkant sztriptíz bár 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Sabrael
téged még várunk
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 9:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




I'm coming right back,
back, back like a boomerang

Elveszve hagyom magam sodródni lélektől lélekig, de sehol sem maradok sokáig, egyik sem pont az akire már napok óta vadászom… talán távolabb kellene utaznom? Tovább úszok köztük a város ki tudja melyik szegletébe, két emberrel korábban már elfelejtettem, hogy hol tartok, mozgás közben pedig nem igazán akad lehetőség a tájékozódásra is. Test nélkül nem hallod a hangokat, nem érzed az illatokat s másképp látsz, mint a szemeiddel… a teljesen szabad közlekedés pedig lehetetlen, láthatatlan erők vonzanak egyik testtől a másikig, vagy, ha több ideális jelölt bukkan fel egyszerre, akkor több irányba is, mintha csak szét akarnák tépni a lényem s ki tudja mi történne, ha nem döntenék gyorsan köztük. Az ugrálások mellékhatásai kezdtek előjönni, ezért úgy döntöttem, hogy a következőnél, legyen akárki, elidőzők egy kicsit amíg visszatér az erőm. A terv az volt, hogy csendben meghúzom magam, remélhetőleg nem keltek túl nagy gyanút és különösebb küzdelem nélkül tovább állhatok… de a tervek csak tervek, nem mindig jönnek össze.
A bár kivilágítása váratlanul ér, igaz a test szemei már hozzászoktak, nekem kell egy pillanat amíg kitisztul a kép… de amikor kitisztul! – Oooooh, hellóóó. - Hosszasan nyújtom a szavakat, egyelőre csak az idegen fejében. A hang alapján mosolyognék, de még nem próbáltam mozdítani a testen. Egyértelműen tetszett a látvány ami fogadott, bár a háttérben ritmusra vonagló domborulatok helyett az előttünk ülő tetovált alak képe bilincselt le. Hogyan is felejthettem volna el? Egy igazi démon nyomot hagy az emberben. Ugyanakkor ennyit arról, hogy csendben leszek és meghúzom magam… de a látottak után már az is kérdéses volt, hogy valóban annyira sietős tovább menni? A megbízatás ráér még egy napot… talán itt valami érdekesebb van kialakulóban. Szóval, ha már itt vagyok…
Már elszóltam magam a nő fejében, a zavara alapján még hallotta is, szóval meg sem próbáltam tovább tagadni a jelenlétem. – Ismered őt? – Csak nem egy alkukötés közepébe csöppentem? Vagy egyéb üzlet? A nő ember vagy félszerzet, kizárt, hogy démon, hiszen kettőnkön kívül senkit sem éreztem odabent. A démonok valamiért ritkán kedveli a hasonló édes hármast, s eléggé zajosak szoktak lenni, ha kopogás nélkül berontok melléjük. – Merre vagyunk? – A kérdés abszolút mellékes, de előbb beszéltem s csak utána gondolkodtam. Bár, ha kicsit is másra figyelek, mint a démonra, eléggé leszűkülnek az opciók…
Ha a nő nem tenné azonnal, úgy én próbálok mozdítani a fején, hogy arra pillanthassunk amerre a démon figyelme terelődött, de a próbálkozás egyelőre még finom, még nem tervezem átvenni az irányítást a teste felett… persze, ha agresszívabban lépne fel a jelenlétem miatt… akkor majd én is kénytelen leszek nehezen adni magam. A démoni idézőszöveg zene füleimnek, bár elsőre fogalma sincs, hogy kit szándékszik megidézni, a kialakuló kaotikus helyzet ígérete bőségesen elég, hogy maradásra bírjon. Legyen bármi az ára, ezt a bulit nem fogom kihagyni, főleg, ha nagy lesz. És nagyot reméltem.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot
• Fajaink száma •
Arkangyal
8/6
Leviatán
8/2
Angyal
6
Démon
14
Bukott Angyal
6
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
7