Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Országút - Page 5 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 12:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amara


Országút - Page 5 SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
42
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 1:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5



A jelenlévők különös morajlásra lesznek figyelmesek. Az év ennek a szakaszában már nem szokatlanok a viharok és zivatarok, könnyedén össze lehetne keverni egy dühösebb példánnyal, mely egyelőre a messziségben csattogtatja kitartóan a villámait, azonban még az egyszerű halandókban is furcsa, nyugtalan érzetet kelt a tapasztalás. Bárki, aki fültanújává válik a tajtékzásnak, leküzdhetetlen kényszert érez arra, hogy elnézzen az irányába, kinézzen az ablakon, egyszerűen szemrevételezze azt, ami talán veszedelmes lehet rá. S amennyiben így tesz, természetellenes fellegekkel szembesülhet a kíváncsiskodó.
A sötét, tornádóra emlékeztető valami, melynek kisugárzása alapján kétségbevonhatatlan, hogy a Sötétség szolgálatában áll, vadul szaggatja szét maga körül a világot. Bármi is keveredjen az útjába, könnyedén átsüvít azon, ám nem holmi egyszerű szélforgatag ez. Akárha egy óriási, láthatatlan lény bendője kebelezné be azt, ami elé kerül, mihelyst tovább áll onnét, a nyomában nem marad semmi. Nem kímél sem élőt vagy élettelent, a fekete örvénylés mögött sivárság fogan, szürke fellegekkel kísért útján, s amazt elhagyván pedig a fény sem tér vissza, mintha a magasban emelkedő ködből mindig egy keveset hátrahagyna, biztosítékként a megújulás és kivirágzás meggátolásához.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Országút - Page 5 CfJmUUkOrszágút - Page 5 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
178
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 10:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Darkest roads of hope
Charlotte & Cole
────────────── ──────────────
« Szószám; 474 • Zene; Bad Karma »
Hát persze, hogy kést kap a kezébe. Még magasabbra emelem a sajátjaimat, mielőtt a változatosság kedvéért ő indulna el felém a fegyverrel.
Nem bízom benne, hogy elkápráztatja őt a modorom, de úgy tűnik, hogy beválik a viszonylagos nyugodtságom: a szavaim lassan elérnek hozzá, és hamarosan azon kapom magam, hogy sikeres volt a hirtelen kigondolt stratégiám. Állatok vagyunk idekint és aszerint kell gondolkoznunk, ha túl akarunk élni. És talán akkor is, ha nem akarunk, mert egyelőre nincs más választásunk.
– Ígérem, hogy nem fogok – fordítom enyhén oldalra a fejem, megerősítve a korábbi szavaimat, és így, hogy majdhogynem szúróeszközzel fenyeget, még annyi okom sincs közeledni. Nem úgy tűnik, mintha rossz ember lenne, de én sem bízom meg a nőben teljesen. Jobban fél tőlem, mint én tőle, de valahogy el kellett jutnia idáig, és azt két dolgot jelenthet: vagy sokkal erősebb, mint amilyennek látszik, vagy van mit vesztenie.
– Van térképed – ismétlem utána kérdés helyett sokkal inkább csendes, de mégis izgatott megállapításként. – Remek. – Talán meg vagyok mentve.
– Nincs iránytűm, de elboldogulok. Azt hiszem. Ha egyszer rájövök, hogy… hogy hol vagyok pontosan. – Hunyorítva pislogok a papír irányába, de egyelőre még a környező hegyeket sem sikerül rajta kivennem. Ha nem kéne végig a földutat követnem, talán sokkal gyorsabban visszaérnék a városba, de persze azzal is megelégednék, ha kiderülne, hogy pontosan mennyi is van még hátra ebből az egészből. Bárhogy szeretném, úgysem fogom tudni megjegyezni a teljes útvonalat.
– Hát azt látom, hogy valami van rajta – húzódik halovány vigyorra a szám önkéntelenül, miközben még semmivel sem jutottam közelebb a megoldáshoz. Ez így nem fog menni. Már épp felajánlanám, hogy hagyja a földön, de hamar rájövök, hogy ez sem működne; úgyis azt hinné, hogy le akarom nyúlni tőle, de aztán a következő pillanatban ő maga enyhít a feltételein.
Óvatosan lépek egyet, aztán megint, majd még egyet és lassan félúton járok hozzá.
– Cole vagyok – igyekszem enyhíteni a feszültséget, kezet azonban még akkor sem nyújtanék, ha elég közel állnák hozzá egymáshoz, mert mondjuk úgy, hogy ma sem vagyok a legjobb formámban. Esküdni mernék rá, hogy ilyen mocskos még soha életemben nem voltam ezelőtt, pedig őszintén szólva túl vagyok már néhány zuhanyzás nélküli héten. – New Yorkból, tulajdonképpen. Még ha nehéz is elhinni… – Rászánom magam még egy pár lépésre, aztán megállok, innen ugyanis már egészen jól látom a halovány vonalakat, hacsak azóta el nem futott előlem.
Ilyen közelről az idegen fiatalnak látszik és kétségbeesettnek, és szinte bűntudatom van, ha a kést szorongató ujjaira vándorol a tekintetem. Mintha nem is nekem lenne igazán szükségem segítségre. Persze semmim nincs, amit cserébe felajánlhatnék, és jól tudom, hogy még saját magamat sem vagyok képes kimenteni ebből a bizonytalan szituációból. Vagy akármiből, ha már itt tartunk.
– Messze vagyunk. Talán Virginia szélén? A kibaszott semmi közepén. – Igyekszem visszaidézni az elmúlt napokban megtett kanyarokat, de százszázalékos biztossággal még így sem tudom megállapítani a tartózkodási helyünket. – Hetekről beszélünk – ülepedik le lassan odabent a felismerés. Hátrálni kezdek.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 02, 2020 9:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Cole & Charlotte
────────────── ──────────────
@játszótársam - szószám - Megjegyzésem
Annyi rémség támadt már rám az utam során, hogy teljesen normális, ha így megriadok az ilyesmitől. Alapból sem vagyok túl bátor típus. Az is csoda, hogy nekivágtam egy ilyen útnak és még mindig élek. Pontosan az ilyen elővigyázatosság miatt. Nem bízom semmi zajban, csicsergésben, zümmögésben, reccsenésben. Túl kell élnem ezt az akciót, ha már a lelkem eladtam és idáig eljutottam. Ostobaság lenne a sorstól, ha most nyírna ki. Ennyi megpróbáltatás után.
Hallottam, hogy kiabál utánam, de eszem ágában sem volt megfordulni. Mit gondolt, bolond vagyok? Azonban ahogy tovább beszélt hozzám, elkezdtem lassítani. Hát én tényleg megbolondultam. Nem szóltam még semmit, csak menet közben a vállam fölött  rásandítottam,  mint valami rendőr a gyanúsítottra. Nem tudtam, higgyek-e neki. Én nem vagyok természetfeletti, hogy érezzem rajta, miféle szerzettel áll dolgom, ami azért néha jól jönne.
Ahogy tovább folytatta a beszélést, megfordultam. Valamiért hittem a szavainak és mivel átéreztem a gondját, hiszen én is hasonló cipőben jártam. Biztos, ami biztos ennek ellenére elővettem a késem és belenyúltam a zsebembe, készen arra, hogy rászórjak egy marék sót. Nem tudtam, hogy használ-e bármit, de tapasztalataim alapján a legtöbb ilyen borzalom természetfeletti lénynek árt a só, ezért mindig tartottam magamnál egy picit.
Megijesztett-e? Hát igen. Bár bármit csinálhatott volna, én így is-úgy is frászt kapok most mindentől itt a semmi közepén.
Megadóan felemelte a kezeit, én meg erre legszívesebben megnyugtattam volna, hogy; Semmi vész, nem a te hibád. Mostanában mindentől betojok.
Miközben beszélt, jobban szemügyre vettem, már amennyire ebből a kb 8-10 lépésnyi távolságról tudtam. Tiszta kosz volt és majdnem annyira elveszettnek tűnt, mint amennyire az utam elején én. Kicsit meg is sajnáltam és még az is megfordult a fejemben, hogy segítek neki az eligazodásban. Leengedtem a kezem. Már nem szegeztem neki a fegyverem, de azért el nem tettem. Még mindig ott motoszkált a fejemben, hogy milyen hátsó szándékai lehetnek.
- Igen, New Yorkba megyek. - motyogtam rekedten. Az idegességtől elment a hangom. Kicsit megköszörültem a torkom és folytattam. - Megmutatom, merre kell menni, de... ne gyere közelebb. - szabtam meg a határokat. Kicsit sajnáltam, amiért goromba voltam vele, de túl sok rossz történt már velem az út során ahhoz, hogy közelebb engedjem magamhoz. - Van nálam egy térkép. - mondtam és elkezdtem előkotorni a táskámból, de végig rajta tartottam a szemem. - Az előző kis faluban elmagyarázták, hogyan használjam és merre tartok... iránytű nélkül. - motyogtam. - Hacsak nincs nálad iránytű? Mert ha nincs, akkor elmagyarázom.
Azt még nem tudtam hogyan, ha nem engedem magamhoz közelebb, de a szándék a lényeg. Én segítek neki eljutni oda, de nem ismerem, nem bízhatok meg benne. Ha kicsit erősebb lennék vagy kevésbé félős, esetleg ismerném őt, akár még remek útitárs is lehetne. De így... Ha útközben tartanánk is egymás között a tíz lépés távolságot, akkor is ott vannak még az éjszakák. El se tudnék aludni. Nem bízok benne.
- Látod onnan? - kérdeztem hunyorogva, miközben felmutattam neki a térképet. Nagy valószínűséggel nem. Ingattam a fejem jobbra, balra. Segíteni akartam, átéreztem a helyzetét, de közben ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy nem kockáztathatok. - Na jó... - sóhajtottam fel. - Nagyon, nagyon lassan... gyere közelebb, de ne túl közel. - figyelmeztettem elcsukló hanggal és szinte már meg is bántam. A múltkor, amikor nem futottam el, akkor valami feltámasztott, rothadó, halott test ijesztegetett, majd borult rám. Nyeltem egy nagyot és megszorítottam a penge markolatát. Úgy tűnt, nem akar bántani, tényleg csak a segítségem kell neki és nagyon szerettem volna elhinni ezt neki.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Országút - Page 5 CfJmUUkOrszágút - Page 5 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
178
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 01, 2020 12:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Darkest roads of hope
Charlotte & Cole
────────────── ──────────────
« Szószám; 667 • Zene; Bad Karma »
Az első nap könnyű volt. New York kellemesen gyors tempóban látszik közeledni, ha nem a saját lábaidon indulsz el felé: egyetlen vállalkozó szellemű társaság indult csak útnak aznap éjszaka és ők is csak a saját feltételeikkel vállalták a fuvart. Addig visznek, ameddig elég rá a pénzem, és valljuk be, hogy a New Orleansba tett rövid látogatás a részemről nem volt kifejezetten tervezett – néhány óra és le is szállítanak a leginkább gyanús dobozokkal megpakolt kocsi platójáról. Kapok egy félig teli kulacsot, mielőtt egyedül maradnék a kerekek után felszálló porfelhővel.
Sétálok néhány kilométert a reggeli napsütésben, aztán számolni kezdek. Talán a harmadánál járok az útnak, térkép vagy iránytű nélkül szinte lehetetlen pontosan meghatározni, egyvalami azonban teljesen biztos: heteket kellene még gyalogolnom, és valószínűleg nem is éri meg igazán visszamennem. Azért tovább haladok, mert minden lépés előre könnyebbnek érződik, mint például visszafordulni – nem véletlen hagytam Vladot és a várost ilyen határozottan a hátam mögött. Utálom New Orleanst, New York pedig engem, de jobb ötletnek tűnik mozgásban maradni, mint a falakon kívüli, ismeretlen világra bíznom a sorsomat.
Eltelik még pár nap, és lassan nem kívánom többé az alkoholt úgy, mint eddig. Leszoktam erről is, meg a kajáról is, hacsak nem számít annak az út szélén nővő bokrok termése, és azt hiszem, hogy már a hideg sem zavar úgy éjszaka, mint a legelején. Arra gondolok, hogy talán Kyara is így lett azzá, ami – elfelejtette, hogy hova tart és hogy honnan indult, aztán egy idő után nem volt többé szüksége az érzékeire. Igyekszem nem így járni, nem feladni, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy összekavarodnak a gondolataim ebben a csendben, és ha nem érek vissza időben, lehet, sohasem tudok majd igazán.
A következő délután lepihenek az erdő szélén. Ez a szakasz egészen közel esik az általam követett keréknyomokhoz és ki akarom használni az árnyék nyújtotta biztonságot; ki tudja, mikor váltja fel a lombokat ismét a pusztaság. Iszom néhány kortyot a palackból, aminek mostanra sötét sárréteg kavarog az alján. A víz felette abból a pocsolyából származik, ami mellett legutóbb elhaladtam, de a semmitől jobb, és attól a kilapult madártetemtől pedig, amit tegnap voltam kénytelen elfogyasztani, határozottan kellemesebb ízű.
Valószínűleg attól hallucinálok; szinte biztos, hogy elkaptam valamit. Vagy kezdek megőrülni… Az egyik lesz a kettőből, más magyarázat nem jut eszembe, hiába gondolkozom még hosszú másodpercekig azután is, hogy meghallom a dúdolást. Aztán végre meglátom őt a leveleken túl; körvonalak és színek szűrődnek rajtuk keresztül és reménykedni kezdek benne, hogy nem csak odaképzelem az első emberi lényt az engem hátra hagyó csempészek óta.
Karnyújtásnyira landol tőlem a kő, amit a fák közé rúg, és én gondolkodás nélkül visszadobom. Majd most kiderül, hogy igazi-e. Ismét elém dobja, és én engedek a csábításnak: kihajítom, aztán utána küldöm a következőt. Ha nem is valódi, az biztos, hogy új löketet ad az elképzelt inger; egyszerűen csodásnak érződik ez a valami az örökké tartó semmi után.
Aztán a nő futni kezd. Hallom, ahogy a talpai egyesével puffannak a földúton, látom a hajszálakat megcsillanni az éppen előtörő napfényben és végül megérzem azt az energiát, ami csak élőlénytől származhat – jól ismerem, mert eddig állandóan küzdenem kellett azért, hogy ellen tudjak állni a hívásának.
Amint elhagyom a fák takarását, megtorpanok és kapkodva végig simítok az arcomat övező, világos borostán.
– Várj. – Utána kiáltok, még ha kockázatos is, és valljuk be, ő legalább akkora hülye, mint én, ha képes megfordulni. Itt, a semmi közepén ugyanis nem minden az, aminek látszik. – Megijesztettelek, ugye? Sajnálom – emelem fel a tenyereimet. Az egyik barna a kosztól, a másikban pedig a pocsolyavizet szorongatom, és fogadni mernék rá, hogy az arcom sem néz ki különbül a többi testrészemtől.
– Nem fogok közelebb menni – ígérem halkan, ha nem mer még megállni, és tényleg tartom a közöttünk lévő távolságot. – Én csak… Nekem csak információra van szükségem. Ha New York felé tartasz… Vissza kéne jutnom és… – hadarom nem túl bizalomgerjesztően – És kurvára nem tudom, hogy hol vagyok. – Nehezebben jönnek a szavak, mióta megszoktam a csendet, és itt ez a másik dolog is, ez a különös köd a gondolataim között, amin mostanában minden nappal egy kicsit nehezebbé válik átlátnom.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 7:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Cole & Charlotte
────────────── ──────────────
@játszótársam - szószám - Megjegyzésem
Vajon mennyi idő után bolondul bele az ember az egyedüllétbe? Egy hét? Két hét? Egyik sem túl bíztató, mert leszámítva azokat a bestiákat, amik útközben meg akartak támadni és az ártatlan nyuszikat és menyéteket, amiket én ettem meg vacsora gyanánt, nem volt társaságom majdnem egy hónapja.
Kicsit be volt borulva, a nap bujkált, olykor az egyik, olykor a másik felhő mögött. Alkalmakkor előbújt és ilyenkor mindig összemosolyogtunk. Egy szélesre kitaposott földúton sétáltam. Egyik oldalamon sötét erdő, másikon végtelen mező, semerre egy lelket sem láttam. Ez persze nem azt jelentette, hogy nincs ott senki.  Unalmamban halkan dudorászni kezdtem és menet közben az országúton lévő kövekkel fociztam. Az egyik begurult az erdőbe. Ezzel még semmi probléma nem volt, ám amikor visszagurult, akkor levert a víz. Nem lejtett az út, nem a gravitáció labdázott velem.
Próbaként begurítottam még egyet és vártam. Megint visszagurult. Kikerekedett szemekkel álltam az erdő előtt, egy ideig mozdulni sem bírtam. Anélkül, hogy egy újabb követ gurítottam volna be, az a titokzatos valaki kirúgott még egyet. Valaki szórakozik velem, ez biztos. Nem tudtam, hogy ki vagy mi lehet az, de hátat fordítottam az erdőnek és futólépésben haladtam tovább az országúton. Hallottam, ahogy valaki kilép a fák közül, de hátranézni már nem mertem, azt reméltem, talán nem ér utol.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 7:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
 Similar topics
-
» vicces 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6