Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Országút - Page 4 GadHg7Q
Országút - Page 4 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
831
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 26, 2020 10:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Cole & Belphegor


K
is nógatásra, de hamarosan megkapom a választ a kérdésemre. Elgondolkozom egy pillanatra, aztán villan a lámpa a fejemben.
-Félvér vagy?-kérdezek rá hitetlenkedve, egy egészen apró O-t formálok ajkaimmal a végén. Így már világos lehet a helyzet. De az még nekem sem tiszta, hogy egy félvér miért lenne érdekes egy démonnak... Hacsak nem... tényleg apai megnyilvánulás lehet a dolog mögött. Csendben hallagtom szavait, figyelek a gesztusaira, aztán bele túrok a hajamba, ez egy nehéz ügy, főként ha abból indulok ki, hogy nekem fingom sincs arról, hogy hogyan működik ez a dolog, legalábbis a démonoknál, lévén, hogy én eddig senkivel sem feküdtem össze... Fingom sincs például az "anyaságról"... Mély levegőt veszek, hogy azért mégis tudjak reagálni mondandójára.
-Beszélgetni nem hiszem, hogy gond lenne. Ha viszont úgy érzed zavar amit csinál... Nos, csak abból értünk ha kommunikálunk.-vonok vállat kissé talán félszegen, hiszen nem tudom hogy milyen Cole valódi helyzete, csak abból építkezhetek, amit ő megoszt velem.
-Miért kellene utálnod?-ezt a részét kicsit sem értem, szeretném jobban megérteni a gondolkodását, olyan furcsa egyébként. Mikor megakad mondata végén csupán elmosolyodok.
-Mondd ki nyugodtan, hogy démon. Én is az vagyok, és... Félig te is az volnál.-világítok rá a nyilvánvalóra, miattam pedig igazán nem kell visszafognia magát. Sajnos hiába próbál juhász módjára témát váltani, ebbe én még bele fogok menni, nem hagyom elúszni kósza mondatait. De felém intézett kérdése mégis elgondolkodtat egy pillanatra.
-Cole... Szerintem vannak érzéseink... Rosszak biztosan... A harag, az irigység, a nagyravágyás... Mind mind olyan érzés amit szerintem minden démon magában hordoz bizonyos mértékig. De ez csak az én véleményem. Igazából csak arról tudnék beszélni, hogy bennem mi dúl.- próbálok összeszedetten reagálni arra amit tudni szeretne, de nem tudom, hogy pontosan mire is gondol érzések alatt.
-Azt viszont nem állíthatom, hogy ne lennénk képesek az emberektől eltanulni a többit, már ha tényleg tőlük tanuljuk... Vagy épp az is ott van bennünk, csupán jól elnyomva és most a földön tartózkodásunk miatt puhultunk annyit, hogy a felszínre jöjjenek, mint az empátia, a szeretet... A szülői érzések... Ki tudja Cole, hogy mi járhat valójában egy démon fejében.-rázom meg kissé a fejem, azt már hozzá sem merem tenni, hogy amúgy Vladot eddig én láttam egyszer... Kb! Szóval fogalmam sincs, hogy milyen lehet, vagy épp mi jár a fejében. Kicsit ajnálom is, hogy ilyen kérdésben nem tudok neki értelmes választ adni, főként úgy, hogy én is ezeket a válaszokat keresem. Hogy létezhet-e hogy mi többet érzünk, és ha igen, miért is van ez?! Végül megérdeklődöm, hogy van-e olyan hely amit szívesen látna, de válasza meglep. Nem járt még sehol New Yorkon és New Orleans-on kívül.
-Már megbocsáss, de hány éves vagy?-nézek szemeibe és két ujjam megdörzsölöm a homlokom közepét, hogy aztán azokkat áthúzva halántékomra, úgy tartsam meg a fejem.
-Hogy ismered New Yorkot ilyen jól?-kérdezem érdeklődve, egy pillanatra sem feltételezem, hogy nem mondana igazat, pusztán érdekel. Aztán én kérdezek ismét tőle, az érzésekről, amiket már részemről, vagyis a démonokéról túl tárgyaltunk. Válasza közben ismét kivesz egy szál cigit én pedig felé nyújtom ujjamat amin ismét ott pislákol a tűz. Én még várom milyen válasszal szolgálhat, aztán felkapom fejem az egyik mondatára.
-Hogy érted azt hogy ha olyan vagyok, mint te?!-vajon miből gondolja, hogy egyformák lehetünk? Aztán megered a nyelve, de annyira, hogy szavai egyszerűen ledöntenek a lábaimról. Mintha fájdalmat éreznék a hangjában. Rossz őt így hallani, eddig viccelt, és elhitte, hogy én is a képzelete szülöttje vagyok.
-Cole, te félsz, hogy nem jön össze? Magadban, vagy benne nem bízol?-keresem tekintetét és úgy érzem kényes talajra léptem.
-Szerinted bármi is semmiért történne? Higgy nekem, mindennek van célja!-ülök fel, aztán felkapva a cigis dobozt kihúzok belőle én is egy szálat, majd nem sokkal később már meg is gyújtom.
-Hogy jönnek ide az adóvevők?-ó te srác... Ne keverj össze, most próbállak kibogozni. Mélyen letüdőzöm a cigit, aztán égnek emelem a tekintetem. Mégis mit hisz? Majd rögtön kapcsolok városi szlengre, vagy mi?
-Légyszíves, nekem embernyelven beszélj. A kódolást sajnos nem értem.-tárom szét karjaimat, majd leguggolok. Onnan pislogok a fiúra és csak a fejem rázom.
-Lehet hogy kellene pihenned. Szeretnéd ha vigyáznék rád?-hátha kipihenten értelmesebbet beszélgetünk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Országút - Page 4 CfJmUUkOrszágút - Page 4 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
178
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 26, 2020 2:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Darkest roads of hope
Belphegor & Cole
────────────── ──────────────
« Szószám; 853 • Zene; Broken Record »
Nem hagyja, hogy pontosítások nélkül keverjem le a témát, így kénytelen vagyok ismét kimondani azt, amit csak a legritkább esetekben vagyok hajlandó.
– Bizonyos értelemben az apám, igen – hagyja el a kellemetlen szó az ajkaimat immár másodjára egy lemondó sóhaj kíséretében. Nem ezen fog múlni a holnap és nem változtathatunk a múlton. Kivéve persze, ha csak erre várt, mielőtt megölne valami borzasztóan egyszerű démoni trükkel, ami ellen most még annyi esélyem sem lenne védekezni, mint egyébként. Egy kicsit még mindig bízom benne, hogy Belphegor tényleg olyan barátságos, mint amilyennek tűnik. Általában van valami más, valami rejtélyes mögöttes céljuk, de már túl vagyok a legrosszabbon, amire gondolni tudnék és inkább kiélvezem a pillanatnyilag beállt nyugalmat kettőnk között.
– Nem is tudom. Újabban úgy csinál, mintha érdekelném – kezdek bele, és bármilyen jól is érzem odabent a probléma gyökerét, nehézkesen tudom csak megfogalmazni ezt egy démonnak. Hát persze, hogy egy démonnak, aki valószínűleg pontosan annyit ért a családi kapcsolatokhoz, mint Vlad és én. – Egyszer csak feltűnt a semmiből, most meg… Közeledni próbál meg beszélgetni, olyan bizarr módon. – Összeráncolt homlokkal nézem az eget, a mondat végén pedig halványan megrázom a fejem. – Utálnom kéne őt, és tudod, ez megnehezíti a dolgomat. De aztán hogy hihetnék neki, mikor ő egy-… – fejezem be hirtelen a gondolatot, amint eszembe jut, kinek öntöm épp ki a lelkem. Irányt és elgondolást váltok.
– De tényleg. Vannak érzéseitek egyáltalán? Olyan igaziak. Ha tudnám, úgy könnyebb lenne átlátnom őt is. – Sokszor eszembe jutott már, miért vagyok az, aki – hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életem nélkülük; ha az egyik oldalam árnyékában megbújhatna a másik. Jobban jártam volna, ha démon vagyok és üres, vagy sokkal emberibb, a mostaninál erősebb impulzus-kontrollal. Jobban jártam volna, ha nem létezem.
Úgy látszik, kettőnk közül nem csak én örülök a váratlan találkozásnak, és ez egészen megnyugtat, míg bele nem gondolok, miféle hátsó szándékai lehetnek legújabb útitársamnak. Következő kérdésére ismét csak egy perces hatásszünet után kap választ.
– Fogalmam sincs. Sohasem jártam még sehol. – Rengeteg képet láttam már ennél sokkal szebb helyekről, de mára valószínűleg semmi sem maradt belőlük; odavesztek, mikor vége lett a régi világnak. Jó esély van rá, hogy a mellettem fekvő élőben láthatta őket, a dzsungeleket és vízeséseket, meg a fényes színekkel ragyogó nagyvárosokat. Talán egy nap a most is szépnek tűnik majd valami máshoz képest, ami még elképzelni sem tudnánk.
– Na jó, tettem egy kis látogatást New Orleansban, de ez a legmesszebb, ahová eddig valaha eljutottam. – Eszembe jut az a bizonyos beszélgetés a tetőtéren; Alex álmodozása egy a falakon túli életről. Azt mondta, kedve lenne hátra hagyni mindent és felfedezni a világot, hogy jó csapat lennénk együtt. Legalább annyira remélem, hogy áll még az ajánlata, mint amennyire azt, hogy ezek után jó darabig nem kell majd kitennem a városból a lábaimat.
Tovább elmélkedünk a csillagokon, és bár mindennél jobb lenne most egy kicsit többet tudni, nem jutunk sokkal közelebb a világító pontok rejtélyének megoldásához. Ha megfejthetnénk a titkukat, talán nem lenne többé olyan nehéz visszanyerni a kontrollt minden egyes alkalommal, mikor kicsúszik a kezeink közül az irányítás.
– Nem tudom, ki az, akit keresel, de elég jól ismerem New Yorkot. Becsszó. – Ha akarná, most a porba tudnám rajzolni az összes utcát, megjelölni az összes magas épületet és romba döntött teret. Ismerem a legjobb rejtekhelyeket; az utolsó nyitva hagyott repedést a falon. Patkány vagyok egy hatalmas labirintusban, benne éltem le az egész életemet.
Eltelik néhány csendes másodperc.
– Nem is tudom – fordítom felé a fejem újból, miután sikerül meglepnie egy érdekes kérdéssel. Gondolkoznom kell rajta, a démoni szemszögből való értelmezéssel viszont még ezután is meggyűlik a bajom. Arra számítottam, ez összeférhetetlen a jellemükkel.
– Az az igazság, hogy bármit is érezni szopás. – Kint ül a tetőn, a reggeli napsugarak pedig kíméletlenül körberagyogják az alakját; megcsillannak a fekete tincseken és a majdnem üres üveg nyakán. Hunyorogva hajtom az ölébe a fejemet, Alex ujjai pedig óvatosan cirógatják a homlokomat és az arcom oldalát, és bár a ruháink nagy részét bent hagytuk a lakásban, mégsem fázom többé annyira.
– Azt hiszem, hogy most már tudom, milyen – vallom be csendesen és ha a közelben van még a doboz, újabb szálat lopok a Silverből. – Nem éri meg, ha olyan vagy, mint én.
Szeretni – nincs is ennél rosszabb érzés a világon. Hatalmas csapda, és én képes voltam önként belesétálni. Elhatározom, hogy őszinte leszek, mert úgysem számít; sem magamat, sem mást nem érdemes többé becsapnom az érzéketlenség hazugságával.
– Egy a kilencvenkilenchez, hogy összejön… Hogy ő is azt érzi, amit te, és téged mégsem fog érdekelni. Kockára teszed a terveidet, felrúgod az egész életedet, és közben pontosan tudod, hogy esélytelen az egész – vonok vállat a fűben fekve. – Közben megállíthatatlanná válsz egy pillanatra. A végén pedig egyedül maradsz, mélyebbre süllyedsz vissza, mint ahonnan elindultál… Keresztül rángatod magad ezen az egész szaron a semmiért. – Ha ki tudnám törölni Alexet a memóriámból, most megtenném, de az összes emlék itt van velem és tudom, hogy sohasem hagynának nyugodni, amíg újra nem látom. Valószínűleg legutoljára.
– Tudod, hogyan működnek az adóvevők odabent? Beleszólsz a készülékbe, azok a hatalmas oszlopok meg továbbítják a hullámokat. Képzeld el az egészet antennák nélkül. – Nem vagyok műszerész, de mint mondtam, jobban ismerem New Yorkot, mint a tenyeremet. – Mondhatsz bármit, a végén úgyis csak fehér zaj jön vissza.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Országút - Page 4 GadHg7Q
Országút - Page 4 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
831
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 25, 2020 6:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Cole & Belphegor


O
ké, látom már, van fény az alagút végén! Talán kizökkenthetem ebből a félőrült állapotból, a végén még büszke is lehetek magamra. Ugyan alkohol nincs nálam, de megígérem neki, hogy ha olyan helyre tévedünk, szívesen meghívom egy-két pohárra. Azt mondjuk már nem teszem hozzá, hogy valami rendes kajára is, de tervben van. Kissé kiakadok, mikor megvádol hogy engem biztosan Vlad küldött utána, akit; mi több, az apjának nevez. Rá is kérdezek, hogy is van akkor most ez a történet, mire megint megkapom, hogy régi ismerős. Meg kell rázzam a fejem, komolyan nem értem. Most akkor vagy ez vagy az?! Nem is bírom szó nélkül hagyni ezt a dolgot.
-Akkor pontott tehetnél az értelmetlenségemre végre. Az apád, vagy nem az?-kérdezek rá még egyszer, komolyan a szemeibe nézve. Örülnék ugyanis, ha nem játszana velem ez a legényke. Bár nyugodtan elmondhatná az igazat... Remélem nem veszi zokon, hogy nem szállok le a témáról. Mégis csöpögtet a témából egy keveset, de nekel még mindig nem áll össze teljesen a kép. Csendben hallgatom és igyekszem kitalálni, hogy akkor most mi is van. Mégsem illenek össze a kusza darabkák. Mondhatnám, hogy bennem nyugodtan megbízhat, nem árulom el senkinek, de nyilván nem hinné el... Miért is kellene megtegye? Hiszen elmondtam miféle szerzet is vagyok.
-Mivel próbálkozik?-újabb kérdés, hiszen annyi a vakfolt ebben a témában, hogy az valami hihetetlen, én pedig kimondottan utálom, ha nem értek meg valamit elsőre, ha titkok maradnak előttem... Velem ezt senki se tegye meg!
-Nos, az lehet, hogy itt vagy a semmi közepén, de van ennek jó oldala is.-mosolygok rá kedvesen, aztán magamra mutatok.
-Én sem vagyok már teljesen egyedül. Lehet hogy meg fogom neki köszönni, hogy "elijesztett"... Lett egy igazán kedves úti társam, hála Vladnak.-kacsintok mondatom mellé, míg Cole elő nem áll a szárnyak témájával, ami mellékesen a csillagképekből jött neki. Tényleg furcsa egy fiú.
-Van álmod, New Yorkon kívül? Ahová nagyon el akarsz menni mondjuk?-beszéd közben felfigyelek arra, hogy bárhová ahová szeretne, szárnyakon könnyebben el lehetne jutni, Ő szerinte.
-Ha van, mesélsz róla?-pillantok rá kedvesen, majd ha válaszol én is megmutatom neki a kedvenc csillagképem.
-Igen, pont olyan, mint egy W. Talán ezért is tetszik annyira, letisztult, egyszerű...-suttogom, majd kérdésére oldalra döntöm a fejem.
-Talán mert vonzzák egymást. Nem tudom neked érdemben megválaszolni, de talán a csillagászok értelmes választ adhatnának erre a kérdésedre.-vonok végül vállat, majd elhúzódom tőle. Visszatérünk úticélunk témájához, kijelentésére bólintok. Igen keresek valakit.
-Keresek, egy személyt aki segíthet a bennem dúló háborút lecsitítani.-felelek könnyedén. Arra, hogy segítene megkeresni csak elmosolyodok.
-Őt elég nehéz megtalálni, nem tagadom évek óta próbálkozom, jól rejtőzködik.-árulom el ezt is miközben felsóhajtok.
-Mondd csak, érezted már azt, hogy amit érzel az tényleg valós, de amúgy elvileg nem érezhetnéd?-pillantok rá furcsán csillogó szemeimmel, aztán újabb kérdés fogalmazódk meg bennem.
-Cole, szeretsz te valakit? Milyen érzés valójában? Szerinted jó, vagy rossz?-hangom egész csendes lesz a végére, nem is tudom igazán miért kérdeztem ezt meg tőle, egyszerűen csak jött. Lehet, hogy tud olyan választ adni rá, ami számomra hasznos lehet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Országút - Page 4 CfJmUUkOrszágút - Page 4 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
178
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 9:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Darkest roads of hope
Belphegor & Cole
────────────── ──────────────
« Szószám; 624 • Zene; Broken Record »
Az utolsó otthon töltött heteim homályba borultak; a bál óta alig volt józan napom, New Orleans pedig csak rövidtávon orvosolta ezt az apró problémát. Egy darabig lefoglalt apám és az új környezet, aztán minden kezdődött elölről: az egyik üveget bontottam a másik után, közben pedig felszívtam néhány dolgot, amit a mai napig nem tudnék megnevezni, de az át sem futott az agyamon, hogy kettő az egyben kényszerdetox lesz az utazásból, mikor elindultam.
– Jó terv – bólintok megkönnyebbülve. Ha bármi esélyem van idekint italt szerezni, egy démonnal az oldalamon egyből meg is dupláznám az egészet. – Tetszik.
Témát váltok, mire Belphegor elég fura tekintettel kezd méregetni, nekem pedig lassan leesik, hogy talán nem ez volt életem legfényesebb pillanata. Ha nem Vlad küldte őt, hanem helyette ősellenségek és szemközti oldalakon állnak valami nevetséges démoni rivalizációban, most sikerült a lehető legrosszabb ember karjaiba vetettem magam.
– Hát, ha úgy nézzük, akkor egy régi ismerős… – hunyorgok rá vissza. Jó, talán túlzásokba esem; néhány hónappal ezelőttig fogalmam sem volt róla, ki ő – hogy ki az ismeretlen, akitől anyám egészen az utolsó közös esténkig tartott. Talán még ma is tőle retteg.
– Nincs mit kifejtenem. – Akár úgy is mondhatni, a szituáció fájdalmasan egyértelmű. Úgy látszik, ők ketten ismerik egymást valahonnan, ebből pedig könnyen levonhatja a következtetést: valami olyasmi vagyok, aminek sehol sincs igazán helye ezen a világon.
Újabb slukkot szívok és kiélvezem minden másodpercét.
– Nem annyira vagyunk egy család – teszem hozzá sóhajtva, és bár egészen eddig nem éreztem azt, hogy minden egyes részletet meg kéne osztanom valakivel, minden mindegy alapon tovább is folytatom a beszédet. – Tudod, mostanában olyan, mintha próbálkozna. Fogalmam sincs, mit csinál és miért, de néha tényleg olyan, mintha próbálkozna. – Azt hiszem, bármennyi időt tölthetnék mellette, még akkor sem lennék meggyőződve róla, mit akar tőlem pontosan; hogy mikor fog hátba szúrni. Egészen idáig egyedül magamra számíthattam, újabban azonban a saját gondolataimban sem bízom meg teljesen. Emlékeztetnem kell magamat, hogy addig, míg haza nem érek, egyetlen fontos döntést sem hozhatok.
– Tegyük fel, hogy ismered, mint démon a démont… Nem tudom elképzelni, hogy ne lenne valami hátsó szándéka, de aztán mindig megfog valamivel, ha csak egy pillanatra is, és most nézz rám; itt vagyok a kibaszott semmi kellős közepén – filozofálok teljes nyugalomban, még ha a beszélgetőpartneremet ennél kevésbé nem is érdekelhetné ez az egész.
Elnyomom a csikket magam mellett, majd újra halászni kezdem a konzerv tartalmát, és a hátamon pihenve, egyesével adagolom a számba a babokat. Olyan boldogan nevet, hogy előbb-utóbb az én arcomon is széles vigyor jelenik meg, így azzal nézem a felettünk pislákoló csillagok százait.
– Ha nem is lenne könnyebb, az biztos, hogy fentről gyorsabban fogyna az út. Huss-huss, és már otthon is lennénk. Vagy akárhol, ahová menni akarunk – vezetem végig egy karomat magam előtt. Valahogy mindig könnyebbnek tűnik menekülni; egészen eddig ebből állt az egész életem. Először otthonról, aztán az élettől, de átgondoltam a dolgokat és mára beérem azzal, ha távol lökhetem magamtól a valóságot. Most először tartok valami felé, még ha a New Orleansból való szökdöséssel is kezdődött az utam. Talán egy lépéssel előrébb vagyok, mint tegnap voltam.
Közelebb hajolok, aztán én is észreveszem az általa emlegetett csillagképet.
– Az ott? – mutatok én is abba az irányba – Olyan, mint egy nagy W. Őrület, mennyi van belőlük. Szerinted miért rendeződnek csoportokba? – teszem fel a nagy kérdést, bár nem várok rá érdemleges választ. De végtére is ki tudja, mihez értenek a démonok? Talán ismerik a csillagok titkait is.
Nemsokára ismét Belphegor felé fordítom a fejem. Különös módon egyre inkább megszűnni látszik ez a végtelen üresség, amit hónapok óta érzek odabent; pillanatnyilag zsugorodni látszik a kitölthetetlen hely az engem életben tartó cél és a szívem között a mellkasomban.
– Azt mondtad, hogy keresel valakit New Yorkban – emlegetem fel a témát halkan, hátha elárulja, ő maga mit keres idekint. – Ha egyszer odaérünk, lehet, hogy segíthetek megtalálni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Országút - Page 4 GadHg7Q
Országút - Page 4 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
831
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 1:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Cole & Belphegor


I
gyekszem értelmesen kivágni magam ebből az egészből. Látszik a srácon, hogy kissé kattant, de valójában nem zavar. Furcsa, de nem zavaró. Még tud összetett mondatokkal felelni, addig kényszerzubbonyra sincs szüksége. Kérdezek s Ő készséggel felel. Mosolygok rajta, Vlad egy régi ismerőse. Bólintok, ráhagyom a dolgot és tovább érdeklődöm, hogy hát milyen hangokat is hallhat. A válasz, hogy mindenfélét. Mosolyognom kell mikor azt mondja, hogy én új vagyok. Mellé telepedve beszélgetünk tovább, mire végre rászánja magát arra, hogy kivegyen egy szál cigit a felé nyújtott dobozból. Ideje volt már! Vigyorgok ahogy az ujjamon felbukkanó lánghoz hajol és ő is rágyújt. Ám előtte végre közli az úti célját.
-Akkor tényleg mehetünk együtt.-kacsintok rá és egy mosoly is elhagyja a számat amit külön neki szánok.
-Sajnos alkohollal nem szolgálhatok, de ígérem amint találunk egy olyan helyet itt út közben meghívlak valamire.-biztosítom felőle, majd további szavait hallva ráncolni kezdem a homlokon. Nem is értem, hogy akkor most mi a fene van. Duzzadnak a kérdőjelek a fejem fölött, így felkönyökölve pillantok le rá.
-Megint elmentek otthonról?-mutatok kobakja felé és megrázom a fejem.
-Tök egyedül vagyok, a nagyvárosba tartok, hogy megtaláljak valakit...-közlöm fáradt hangon, még fújnék is egyet, de nem teszem meg.
-Na vá...vár....várjál egy kicsit...-intem le kezemmel és felnyomom magam ülő helyzetbe.
-Azt mondtad Vlad egy régi ismerősöd... Most meg azt mondod az apád... Tessék?-olyan értetlenül nézek, mint szerintem eddig még soha. Miről beszél ő?
-Ezt kicsit részletesebben is kifejthetnéd! Mi vagy te?-kérdezek végül rá, hiszen azt tudom, hogy Vlad démon... De akkor ez a srác? Ami tényleg családi szálnak mondható még a pokolban is, az én és Beleth kapcsolata... Az ikrek akik amúgy tökre különböznek egymástól, erre meg kapok egy ilyet, hogy Vlad, Cole apja... Tessék? Úgy értem, hogyan? Még a végén én is megőrülök itt mellette. Komolyan kezd arra hajazni a dolog. De végül is... Még egy próbát teszek, hogy észhez térítsem, mondjuk úgy megfenyegetem, ha nem hiszi el, hogy itt vagyok van még ötlet a tarsolyomban, hogy rájöjjön nem vagyok illúzió. Szavaira mégis felnevetek.
-Szerintem sem arra gondolsz amire én.-kacagok és hagyom hogy a testem ismét magához vonzza a föld. Vígan pöfékelek miközben felteszek egy apró kérdést. Ha már a csillagokat említette Cole, akkor érdekelne, hogy van-e kedvenc csillagképe. Kis gondolkozást követően érkezik is válasza.
-A Nagy Göncölt tényleg könnyű megtalálni.-bólintok és tekintetemmel keresem is. Nem sokkal később mosolyogva mutatom.
-Megtaláltam.-kuncogok és ismét bele szívok a cigibe. Tekintetemmel megkeresem a másik két említett csillagképet, de ezeket már nem mutatom meg.
-Gondolod angyalként könnyebb lenne?-fordulok felé, ahogy említi a szárnyakat, ugyan a pegazusból hozta ki az egészet, de nézzük kicsit más megvilágításból.
-Az én kedvencem a Kassziopeia.-jegyzem meg amolyan mellékesen, hiszen nem kérdezte, de meg is mutatom miről beszélek. Az öt csillagból álló nyújtott dupla w alakú csillagkép, ami az északi égbolton szokott tündökölni.
-Látod?-húzom végig ujjamat a csillagok között, közel hajolva a fiúhoz, hogy a szemei tényleg azt lássák amit én mutatok.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Országút - Page 4 CfJmUUkOrszágút - Page 4 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
178
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 23, 2020 8:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Darkest roads of hope
Belphegor & Cole
────────────── ──────────────
« Szószám; 708 • Zene; Broken Record »
Ez az egész a tudatalattim műve; nem véletlen, hogy Vladra irányulnak a kérdései. Ki akarja mondatni velem azt, ami még a vele töltött hónapok után is csak nehézkesen hagyná el a számat, de most úgy döntök, hogy kicselezem őt – kicselezem saját magamat.
– Csak egy régi ismerős. – Egyik pillanatról a másikra született meg az ötlet, miszerint hazamegyek, és a mai napig fogalmam sincs, miért gondoltam jó ötletnek gyalog és egyedül útnak indulni. New Orleans tökéletes figyelemelterelésnek bizonyult rövidtávon, de valami hiányzott és amúgy sem tetszett az, amivé az idegen falak között kezdtem válni. Vlad és az ígéretei nincsenek rám jó hatással, másrészt biztosra kell mennem; tudnom kell, hogy tényleg ez-e minden, ami rám várna a lefelé vezető mozgólépcső előtt, onnan ugyanis nem lesz megállás. Ha létezik még utolsó utáni esélyem, ki kell használnom, mielőtt végleg elengedném ezt az egészet.
– Őszintén? – kérdezek vissza a hangokat illetően, mintha nem csak magamban dumálnék – Mindenfélét. Te viszont új vagy, és én örülök az újdonságnak. – Azt hiszem, sohasem süllyedtem még ebbe az állapotba ilyen mélységekben; sohasem éreztem ennyire törékenynek a saját valóságomat. Nehezebb koncentrálnom, mint gondoltam, de nem szabad teljesen elvesznem, így minden nap keresek egy újabb kapaszkodót az úton, valamit, amiről biztosan tudom, hogy valódi. És akkor előbb vagy utóbb, de hazatalálok.
Egyelőre nem tudom, higgyek-e neki, mert pontosan ötven százalék esélyt látok arra, hogy ezzel csak magamat basznám át. Mert végtére is hogyan kerülne egy teljesen jó állapotban lévő valaki túrafelszerelés nélkül az országút kellős közepére? Ha a lány igazi, az egyben azt is jelentené, hogy akár kibaszott nagy szarban is lehetek, így azzal kezdem el nyugtatgatni magam, hogy már úgysincs mit vesztenem.
– Ha valóban létezel, akkor ez is igazi – veszem el tőle a dobozt, majd kihúzok belőle egy szálat. Egy darabig forgatom az ujjaim között; kell egy kis idő, hogy felfogjam, tényleg a saját ujjbegyeimmel érzem a tapintását.
Megpöcköli a homlokomat, mire pislogok néhányat. Mondjuk úgy, hogy kezd a kép összeállni.
– Haza. New Yorkba – ismétlem el együtt a három szót, amit eddig is előszeretettel hangoztattam, és különös érzés fog el, mikor kimondom őket. Mindig is egyedül voltam a városban, de most hiányoznak a koszos utcái; a földre dobott matracom a porban Vlad new orleansi villája után. Hiányzik Alex. Faszom. Kockára teszem érte az életemet, és ő hátat fog fordítani, amint odaérek.
Belphegor ujja végén apró láng jelenik meg, mire szemrebbenés nélkül közelebb hajolok az ajkaim közül kilógó cigarettával. Túl jól ismerem ezt a trükköt.
– Vegyük úgy, hogy elhiszem. Egyelőre – biccentek felé, aztán ismét a hátamra fordulok, a fejemet pedig az irányába döntöm az első slukk után. – Ha véletlenül alkohol is lenne nálad, kérlek, ne tartsd magadban. – Mindenemet odaadnám egy pohár akármiért – talán egy palack vizet is elcserélnék rá, ha lenne nálam bármi a konzerv levében lebegő néhány szem babon kívül.
– Most mondd meg, ha apám küldött utánam. – Még mindig túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen, így tovább keresem a mondatai között rejlő csapdákat. – Ha így van, akkor mondd meg neki… Mondd meg Vladnak, hogy nem megyek vissza most egy darabig. Tudod, örülök, hogy nem ő jött, mert egyszerűen lerázhatatlan. – És képes lenne ismét vissza teleportálni, ha rajta múlik, aminek legutóbb sem lett jó vége, már ami a gyomortartalmamat és az ő drágalátos, tisztára polírozott csempéit illeti.
– Nem vagyok benne biztos, hogy egyre gondolunk – vigyorgok rá, mikor megfenyeget, majd becsukom a szemeimet, hogy még mélyebbre tüdőzhessem a hetek óta sóvárgott füstöt. Már csak azt kéne kitalálni, mit tehetek az ellen, hogy éjszaka megöljön álmomban, esetleg kipattintsa egy szemgolyómat, vagy fogalmam sincs, mi nyújtja a démonoknak a lehető legnagyobb mértékű szórakozást.
Hosszan figyelem a csillagokat, mielőtt válaszolnék. Szerencsénk van, mert ma egyetlen egy felhő sem takarja el az eget, s felettünk a sötétben jól kiemelkednek a fényesen csillogó pontok százai.
– A kedvencem? Túl sok van belőlük ahhoz, hogy csak úgy kiválasszunk egyet, nem gondolod? – És ha nem lógom el azt a néhány évet, mikor minden nap járhattam volna iskolába, mint a szerencsésebb gyerekek többsége, talán nem csak néhányat ismernék közülük. – Legyen a Nagy Göncöl. Őt a legkönnyebb megtalálni. – Remélem, hogy ha elég kitartó vagyok, hazavezet. – Vagy a Sárkány. Esetleg a Pegazus. Jól jönne most egy pár szárny – sóhajtok halkan. Magam sem tudom, miért, de egészen nyugodttá válik a légzésem és már a hideg sem zavar annyira, mint az érkezése előtt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Országút - Page 4 GadHg7Q
Országút - Page 4 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
831
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 23, 2020 6:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Cole & Belphegor


H
ihetetlen a srác, mintha vizionálna, csak egy baj van a rendszerben, én itt vagyok, és komolyan! Valahogy jó lenne ha rájönne, hogy nem lehet példának okáért rajtam átnyúlni, mint egy szellem képen, na de majd megoldom. Oldalra billentett fejjel hallgatom szavait és igyekszem nem elvigyorogni a történetét.
-Vlad? Ki ő neked?-kérdezek rá, hiszen hallottam a nevét a gyűlésen, még talán az arcára is emlékszem, de nem tudom elképzelni a kapcsolatot a fiú és a démon között.
-Milyen hangokat hallasz?-kérdezek rá csendesen miközben felém repül a babszem és én azt a számmal kapom el. Ugyan a cigimből nem kért, de a dobozt elől hagyom, hátha. Azért csak rá kérdezek a nevére, azért az elég silány, hogy én bemutatkozom, de ő ezt a lépést kihagyja. Elnyúlik a földön, így én is mellé telepszem és végre elárulja a nevét.
-Cole!-ismétlem utána mosolyogva és megrázom a fejem.
-Részemről az öröm, hogy találkoztunk.-fűzöm még hozzá csendesen, majd az égre emelem tekintetem, míg szívok egyet a cigiből. Aztán azt tudakolom, hogy merre indult így nagy magányosan, a válasza egyszerű, lényegre törő. Haza megy.
-Biztos vagyok benne, hogy haza érsz. Segítek!-pillantok rá komolyan de mosolyom lágy, remélem, hogy biztosítom szavaimmal Őt! Aztán úgy döntök megcsípem a karját, térjen végre észhez. Megugrik, a bab is majdnem az földön landol, elvigyorodom, ahogy kapcsol. Ez az kis srác, vedd észre, nem a levegőbe beszélsz! Látom ahogy a fogaskerekek megindulnak az agyában, kezdi kapisgálni a dolgot. Szélesedik a mosolyom és hagyom hogy teljesen ráeszméljen, valódi vagyok. Kérdésére gurguláznak a szemeim.
-Hogyne lennék valóságos, te sem tudsz átnyúlni a hasamon. Szellemek nem léteznek!-közlöm lágy hangon a tényeket, attól függetlenül, hogy az intimszférámba keményen bele mászott. Túl aranyos, hogy haragudjak rá ezért. Hihetetlen, de nem is mozdulok el végül tőle, csak elpöckölöm a cigi csikkem, aztán ismét felé nyújtom a dobozt.
-Szóval rá gyújtasz?-teszem fel a kérdést, míg agyal azon, hogy elmondja merre is tart. Aztán neki áll a szó áradatnak, kicsit olyan mint én, tartja tartja, aztán egyszer csak robban. Nem tudom kibírni, kuncogni kezdek rajta.
-Nem őrültél meg, és tényleg itt vagyok.-hogy nyomatékosítsam szavaimat megemelem a kezem és ujjaimat összeszorítva pöckölöm meg Cole homlokát.
-Igen, én New Yorkba, de azt még mindig nem tudom te hová tartasz!-jegyzem meg kicsit csalódottan, hiszen én kérdeztem előbb! Szívesen duzzognék kicsit, de azért csak nem teszem meg, inkább újabb szál Silver kerül ajkaim közé. Újabb mondat hagyja el a fiú ajkait, mire csettintek és ujjam hegyén apró tűz jelenik meg.
-Démon vagyok.-vonok vállat egyszerűen és beleszívok a cigibe, hogy felizzon a vége.
-Szóval, rágyújtasz végre? Elhiszed, hogy nem vagyok vízió?-csak meg ne rémüljön itt nekem, mert akkor falra mászok. Én sem tudom, hogy ő milyen szerzet, de nem firtatom a dolgokat.
-Ha nem ijedtél meg, szívesen elviselnék egy úti társat magam mellett. És lehet jobban jársz ha velem tartasz.-kacsintok rá kislányosan és felé tolom a cigis dobozt.
-Remélem észhez térsz, mert a következő amit teszek biztosan rávilágít arra, hogy én itt vagyok most veled és már nem vagy egyedül!-pislogok rá, aztán hanyatt fekszem és tényleg a csillagokat kezdem bámulni.
-Van kedvenc csillag képed Cole?-kérdezek végül rá, majd bele szívva a cigibe kicsit bent tartom a füstöt, hogy aztán végül orromon fújjam ki azt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Országút - Page 4 CfJmUUkOrszágút - Page 4 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
178
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 23, 2020 2:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Darkest roads of hope
Belphegor & Cole
────────────── ──────────────
« Szószám; 623 • Zene; Broken Record »
Kérdésére furcsa hunyorgást kap válaszul. Az hagyján, hogy dolgokat látok, de hogy vagyok képes ilyen idegesítő jeleneteket kitalálni? A csaj látványa mondjuk feldobja ezt a sivár környezetet és eltér az újabban szokásosnak számító, szintén csak a fejemben létező társaságomtól, és úgy tűnik, legalább az apró részleteket sikerült odabent tökéletesítenem: márkás cigaretta a kezében, ápolt ruházat, és valljuk be, az összkép kárpótol az összes többi jelentéktelen hibájáért.
Egyelőre lemondok arról a szálról – nem mintha le tudnék húzni egy délibábot.
– Az egyedüllét. De ne érts félre, örülök neked! – teszem hozzá, amint elhagyja a száját a következő kérdés. Úgy döntök, kiélvezem az ittléte minden egyes percét, mielőtt köddé válna. – Egy fokkal jobb társaságnak tűnsz, mint amilyen anyám szokott lenni, tudod. És Vladhoz képest pedig… Hadd ne említsem, Vladnál kevésbé senkit nem akarok egy darabig viszont látni. Most, hogy ott hagytam őt, állandóan úgy érzem, mintha a hátam mögött lenne, mintha követne… Aztán hátranézek és nincs az úton senki. Valószínűleg csak hangokat hallok. Többek között – magyarázok tovább Belphegornak lelkesen, mielőtt megcéloznám őt a vacsorám egy darabkájával. Elismerően biccentek, mikor elkapja a felé repülő babszemet.
– Udvariatlan vagyok – suttogom magam elé fejrázva – Udvariatlan, még ha nem is lehetsz teljesen igazi… – Lefekszem, magammal húzva a konzervet, amit aztán a mellkasomon szorongatok tovább mindkét kezemmel. Ő is mellém dől a hideg földön, így felé fordítom a fejemet.
Sötét fűszálak csiklandozzák az arcom oldalát.
– Cole Andrews. Örülök a találkozásnak. – Akkor is, ha nem ez az első, azt viszont, hogy mikor és hol láthattam őt először, még most sem tudom a helyére tenni. Talán az lenne a legjobb, ha úgy csinálnék, mintha nem őrültem volna meg végleg; mintha valóban megtörténne ez az egész.  – Egy ideje hazafelé megyek. Még egy hét és vége ennek az egésznek… Feltéve, ha odaérek – emelem fel az egyik mutatóujjam, mielőtt elérnének hozzám azok a hamis remények. – Sohasem lehet tudni.
Még ha eddig túl is éltem valahogy idekint, bármikor megtalálhat a végzetem és rám lelhet valami igazi. Bárki bármit is mondjon, ha széttép valami pokolból szabadult förmedvény, például egy azok közül, amik New Orleansban rohangálnak, biztos, hogy nem jutok haza egészben. Ha darabokra szednek, egyből annyi a feltámadás adta előnyömnek.
A karomba csíp, mire majdnem eldobom az egész lével teli konzervet. Nem azért, mert fájt, hanem mert különös mód mintha tényleg éreztem volna, mintha valóságos lenne, ennek a lehetősége pedig egészen más színben tünteti fel a kettőnk ismerkedését.
– Várj egy pillanatot. – Felváltva méregetem Belphegort és a saját bőrömet összevont szemöldökkel, majd egyszer csak az oldalamra fordulok és közénk helyezem a kaja maradékát. Így, szemtől szemben fekve gyanúsan közel hajolok hozzá. – Van rá esély, hogy te mégis létezel? – Ismét a legjobbtól kérdem, de nincs más a közelben, aki megerősíthetné a feltételezésemet.
Egykor másodpercek töredéke alatt el tudtam volna dönteni, most azonban lassan kúszik felém az őt leleplező erő, az a rengeteg sötét energia, ami csak egy valódi démonból áradhat, de aztán ott van valami más is; egy leheletnyi abból a másik fajtából, amiért odaadnék most mindent – ami végre rendet tenne a gondolataim között, ha elérne… De pontosan ezért nem hiszek az érzékeléseimnek. Hogyan lehetne egyszerre démon és valami, ami érez? Talán csak emlékek és újabb hallucinációk akarnak átverni.
– Tegyük fel, hogy te is itt vagy és én is itt vagyok. Csak elméletben. Hogy nem őrültem meg – kezdek bele újra, miközben a fentebb lévő karommal gesztikulálok közvetlenül az arca előtt – New York felé mész, ha nem tévedek – elvégre közel vagyunk és fogalmam sincs, hová máshová vezethetnének ezek az utak.
– Jelenleg fogalmam sincs, mi vagy, és hogy hol vannak az emberek, akik között te maradni akarsz, de ha oda tartasz, veled megyek. – Ennél jobb lehetőségem száz mérföldön belül úgysem akad. Aztán gondolok egyet és kijavítom magam:
– Veled mennék, ha esetleg szükséged lenne egy kis társaságra – vigyorgok rá az egyre hosszabbra nővő borostám alól.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Országút - Page 4 GadHg7Q
Országút - Page 4 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
831
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 5:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Cole & Belphegor


F
urcsa egy szerzet. Nem értem miért van egyedül, de ha már összetalálkoztam vele, akkor meg is szólítom, legalábbis gondolom, hogy jól teszem. Szívok még egy slukkot a cigiből, majd félre billentett fejjel hallgatom a szavait.
-Nagykorú vagy már hogy dohányozz?-teszem fel a kérdést, ahogy előhúzom a Black Silver dobozát és meglengetem. Csupán ismétli a nevem, de az övét nem tudom meg, kérdőn pislogok rá. Most akkor mi is van? Kicsit olyan, mintha meg lenne zakkanva.
-Mi nem jön össze?-kérdezek vissza megilletődve és amint felém dobja azt az egy szem babot, berogyasztom térdeimet és a számmal kapom el.
-Köszi, finom, bár ételbe jobban szeretem.-vigyorgok rá és további szavait hallva közelebb lépek. Nyújtom a dobozt és ha kivesz belőle egy szálat ujjamon gyújtok tüzet, hogy cigarettája vége felizzon. Figyelem ahogy hátra dől és nem vagyok rest leülni mellé. Szeretem-e a csillagokat? Felnézek az égre.
-Nos, szerethetném is, ha elárulnád a neved.-pillantok végül arcára és egy utolsó slukkot követően a tűzbe pöccintem a csikket.
-Mit csinálsz itt magányosan?-kérdezek újra és elfekszem mellette. Furcsán beszél, furcsákat mond... Ráncolom a szemöldököm.
-A mai világban szerintem keveseknek marad meg a józan eszük. De nem értem mi a gondod.-rázom meg a fejem kissé és oldalt pillantok. A fiú gyermei vonásait nézem, nem lehet idősebb tőlem. Kinyújtom a kezem és megcsípem a karját!
-Hallod! Ne beszélj sületlenségeket. Inkább mond meg hová tartasz!-támaszkodom meg végül a kezemen, majd felülök és felnevetek. Hát ez egy remek szituáció... Egy félőrültbe botlottam bele? Ó Lucifer, most ments meg! Muszáj vigyorognom, nem hiszem el, hogy ez velem történik meg.
-Egyébként nem hiszem, hogy mi ketten ugyanarra gondolnánk, hacsak nem akarsz te is az emberek között maradni.-sóhajtok fel végül panaszosan. Belial hamar rájött a titkomra, túlságosan megszoktam már itt. Nem akarok visszamenni a Pokolba, ha megnyílnak a kapuk, nekem jó itt. De talán... Érte... Nos, miatta erről is lemondanék. Ott lennék vele, bármilyen nehéz lenne feladni azt ami most jó nekem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Országút - Page 4 CfJmUUkOrszágút - Page 4 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
178
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 8:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Darkest roads of hope
Belphegor & Cole
────────────── ──────────────
« Szószám; 479 • Zene; Broken Record »
Valaki tapsolni kezd. Ez új. Aztán az is lehet, hogy végre rám talált valami, aminek a létezéséről eddig fogalmam sem volt, most viszont szívesen megismerkedne velem itt a falakon kívül. Semmi gáz, nem tudok meghalni – nem végleg, ha a dolgok még mindig úgy állnak, mint amikor apám mindenféle figyelmeztetés nélkül átteleportált New Yorkból a saját otthonába, és az sem árt, ha áll még a mondás, miszerint ami nem öl meg, az megerősít. Mert valljuk be, rám férne egy kis erősítés.
Először éppen csak lehalkul a hangom, de aztán kiszúrom a hozzám közelítő női alak körvonalait és úgy döntök, jobb lesz, ha befogom a számat. Biztosan csak egy újabb látomás, csak a képzeletem szüleménye ő is, valamilyen értelmetlen oknál fogva azonban fogalmam sincs, hol találkoztam vele ezelőtt. Emlékszem arra, amit Alexnek mondtam egyszer a sötétben, egy teljesen más helyen: álmainkban csak olyan arcokat láthatunk, akik nem teljesen idegenek, és úgy sejtem, ez kiterjed az odaképzelt alakokra is, ami az előttem álló, alacsony nőszemélyt régi ismerőssé tenné. Talán egy lány otthonról, vagy valamelyik átbulizott new orleansi éjszakából, aminek a fele sem rémlik, a tudatalattim viszont már megint nem engedi, hogy kiélvezzem az éjszaka csendjét. Fél fokkal jobb csak, mint egy pokolkutya.
– Ha adsz egyet abból nekem is, bármilyen számot kérhetsz – válaszolok vissza neki megszokásból, az ujjai között tartott szálat nézve. Alkoholt kellett volna a kezébe képzelnem; talán még pár nap és már az ízeket is érezni fogom mellé. A semmitől persze a konzerv tartalma is sokkal finomabbnak tűnik; hihetetlenül felértékelődött minden egyes falat, mióta csak nagyritkán találok magamnak bármit, ami nem döglött már félig eleve.
– Belphegor – ismétlem utána a nevet, ami gyanúsan nem cseng ismerősen. Lehet, hogy megártott ez a néhány hónap a fekete szeműek fővárosában, és már csak a démonias hangzású bemutatkozások hallatszanak természetesen.
– Annyira mégsem vagyok egyedül, ha te itt is vagy, nem igaz? – nevetgélek az annál kevésbé poénos viccemen. – Újabban sosem jön össze. – Halk sóhajtással nyúlok ismét a konzervlébe, és ki is pecázok belőle egy babszemet, ami most a tűz kellemes, narancsos fényével csillog a tenyeremben. Megcélzom vele a csajt.
– Bupp – vigyorodom el boldogan, ha annak sikerül visszapattannia a homlokáról, de az is megteszi, ha egyszerűen csak a közelében landol az elpazarolt falat. Az egyik kezemmel szórakozottan dörzsölök végig az arcom borostásabbik felén, aztán hátradőlök, hogy pihenjek egyet a magasra nőtt fűben.
– Nos, Belphegor, szereted a csillagokat? – Többszáz apró, világító pötty borítja most az eget, a legtöbbjük pedig pontosan ugyanolyan, mint volt; mintha sosem indultam volna el New Yorkból. – Hát persze, hogy szereted őket. Ugyanazt tudod, amit én, ugyanazok a gondolatok járnak a fejedben, mint az enyémben. Elvégre nem létezel. Nem tudom, hogy képes vagyok-e még összerakni a képet, de talán ketten elég jó csapat leszünk – folytatom tovább a monológot mélyen a gondolataimba süllyedve – Szóval szerinted mennyi időm van még hátra, mielőtt végleg elvesztem a józan eszem? Napok, vagy hetek? Esetleg órák?
Újból felnevetek.
– Épp a legjobbtól kérdezem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Országút - Page 4 GadHg7Q
Országút - Page 4 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
831
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 4:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Cole & Belphegor


N
em értem miért olyan morcos Belial, de úgy döntök, hogy inkább nem maradok otthon vele. Jobban járunk mindketten, ha lesz egy kis külön töltött idő, nekem amúgy is meg kellene keresnem még egy valakit. Így esik, hogy az éj leple alatt indulok meg, most nem szólok róla, hogy távozom. A házból viszont nehezen jutok ki Káin és Ábel miatt. De csak-csak sikerül a hadművelet és futásra fogom. Nehéz bakancsaim koppannak a földön, aztán nem sokkal később az aszfalton is. Könnyű bőr kabát, alatta fekete top, hajam egyszerű lófarokba fogva a fejem tetején. Farmernadrág, melynek zsebében a lakáskulcsom pihen, szára be van tűrve a bakancs szárába, bokám mellé beszúrva a tőröm. Már ki tudja mióta futok, falom a métereket, s kiérek az országútra is. Egy pillanatra megállok, fújok egyet s előveszem a doboz cigarettát amit még indulás nem sokkal később vettem. Rágyújtok és komótosan sétálva tovább indulok, csak megyek és megyek és egyre távolabb érzem a gondjaimat. Míg Beliallal vitatkoztam ajkam szép lassan gyógyulásnak indult, már csak egy piros csík jelzi, hogy ott valami történt velem. Megrázom a fejem és az égre tekintek, a csillagokat pásztázom miközben füstölgök, szó szerint igazából, mert mint a gyárkémények úgy ömlik ki ajkaim közül a füst. Mikor elszívom a koporsószeget messzire pöckölöm és tovább futok. Mindaddig nem csökkentem a tempót, amíg az út szélén meg nem látom a tüzet. Lefékezek, majd kimért lépésekkel folytatom a maradék száz métert. Ötven méterről már kiszúrom, hogy egy srác fagyoskodik ott, na ez jó lesz! Újabb cigit varázsolok elő és már a hangja is felém ér. Énekel. Negyven méter múlva megállok és tapsolni kezdek.
-Gratulálok, jó hangod van.-mosolyodom el és ha nem ugrik fel ijedtében, akkor közelebb sétálok hozzá, még talán intek is kezemmel üdvözlésképpen.
-Belphegor vagyok. Mit keresel itt egyedül?-billentem oldalra a fejem és érdeklődve pislogok rá. Elég rossz helyet választott a letáborozáshoz. Jobb lenne inkább a fák között. De ezt megtartom magamnak.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Országút - Page 4 CfJmUUkOrszágút - Page 4 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
178
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 16, 2020 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Darkest roads of hope
Belphegor & Cole
────────────── ──────────────
« Szószám; 302 • Zene; Broken Record »
A vihar óta csak akkor merek megállni, ha nagyon muszáj: ha ennem kell vagy pihennem, vagy ha látomások kísértenek. Sokszor nem hagynak továbbmenni mostanában, szólnak hozzám és lelassítanak, de én kitartok, mert úgysem lehetnek igaziak. Fáradt vagyok, a tartalékaim pedig teljesen lemerültek, mint valami szar elem; tudom, hogy csak ez lehet, mert néhány nappal ezelőtt óta a sérüléseim sem gyógyulnak gyorsabban többé, mint az átlagnak. Mint a normális embereknek.
Erre vágytál, ugye? Most megkaptad.
Szóval a vízhólyagok a lábaimon maradnak, anyám hangja pedig egyre gyakrabban és egyre hangosabban tér vissza a fejembe, én azonban nem veszem le a szemeimet az útról, nem engedem magam eltévedni az egyetlen valóságos dologtól körülöttem. Haza fogok jutni.
Nem bízom többé a gondolataimban, de ha tippelnem kellene, maximum egy hét gyaloglás lehet még New Yorkig – egy hét múlva ilyenkor talán újra látom Alexet. Remélem, hogy akar velem találkozni, különben a semmiért iszom most pocsolyákból, de legalábbis New Orleans mégsem tűnik olyan rossz helynek, mióta kezdetét vette az utazásom.
Ma találtam egy épületet alig negyed mérföldre az úttól, kiszúrtam a kopár fák takarásában és megérte a rövid kitérőt: szereztem magamnak néhányat azok közül az ínyencségnek számító, több mint harmincéves konzervek közül. Visszasétálok velük az út szélére és tüzet gyújtok – az eddigi tapasztalataim alapján kibaszott nagy szerencse vagy épp balszerencse kéne hozzá, hogy épp most bárki is erre járjon. Időközben ugyan összeguberáltam egy szakadtas, immár koszos és lyukakkal teli pulóvert, esténként elmondhatatlanul hálás vagyok a sorsnak, ha sikerül lángra lobbantanom az egymásra dobált, félszáraz ágak halmát.
Evőeszköz híján kézzel halászom ki a tartósítólében úszó babokat, közben pedig halkan énekelgetek. Ha elkap valami, hát legyen; míg a saját hangom kitölti a csendet, addig sem kell a többieket hallgatnom.

„She'll take a tumble on you
Roll you like you were dice
Until you come out blue
She's got Bette Davis eyes”

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» vicces 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 42 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 34 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6