Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Hell or Heaven


Meteora, Greece VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 14, 2020 3:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 13, 2020 6:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Unknown feeling



Sariel & Ophilia
──────────── ────────────
- Biztosan hasznát vesszük most is a tudásodnak, tőled jobban talán senki nem ismer minket. - Biztos vagyok benne, hogy segítségünkre lesz, nem csak nekem, hanem ark testvéreimnek is, Isten nem véletlen emelte fel közénk, ő lesz aki elhozza közénk a harmóniát, remélem.
- Nehéz összefogni úgy az angyalokat, hogy ne alakuljon ki egy újabb oldal, erre meg semmi szükség, már így is háromfelé húzunk, Lucifer és a démonjai az összes angyal ellen vannak szinte, Gabriel és Michael pedig egymás ellen fordultak. - A fejem nemlegesen csóválom meg, nem helyes ez így és nem kell ide még egy negyedik arkangyal oldala, még ha többen is állnának mellé.
- Nagy hibát követett el, amikor elzárta Amarát és minderről tudomásunk sincs, jó lenne, ha mesélne róla, hiszem, hogy egymás között ezt el tudnák rendezni valahol máshol, ami nem rombolja le a földet, az emberek a lehető legtisztább lények a lelkükkel a földön, amit mi angyalok és a démonok szennyeztünk be, hittel és kísértéssel, pedig ezek nélkül is boldogan eléldegélnek. - Következő szavaiból megnyugszom, hogy azt hallom, mit magam is vélek. Attól, hogy most ő a gonosz mindenki szerint, nem feltétlen kellene végezni vele, ő is érezhet valamit, az, hogy elzárták rengeteg időre bizonyára nem volt ínyére és ezért vállalnia kellene a tettét Istennek. De hogyan is ítélkezhetnék felette? Én csak a teremtménye vagyok, én csak a jobbik felének képmása vagyok, amiből most biztosan nem kér. Mindenki hibázik, még ő is, nincs olyan élőlény vagy teremtmény, ki nem botlott volna meg, ezért is néztem el testvérem kihágását is, mikor egy emberrel közelebbi kapcsolatba került. Voltak már bűnök is, mikért nem kellett egyből szárnyát szegnem az illetőnek, elég volt megjelennem és figyelmeztetnem.
- Szerintem sem kellene végezni vele, más megoldás után kell kutatnunk, bár félek, ez túltesz rajtunk. A természetfeletti tárgyaknak utána kellene néznünk úgy hiszem. - Fogalmam sincs, hogyan alkották meg a Mennyet vagy a Poklot, de miért is ne lehetne egy harmadik ilyen világ, ahol csak a sötétség uralkodik? Gondolataim nem ejtem ki, félek túltesz rajtunk ez a dolog és túl nagy hatalmat adna valaki kezébe, ami sose jó. Aki megízleli a hatalmat, az általában nem ereszti el, kevesek, kik képesek lennének erre.
- Nem emlékszem semmire, mintha meg sem történt volna, még a neve sem ismerős, pedig elég jelentőségteljes személyiség, mint kiderült az utóbbi időkben. - Miért felejtettem el? Miért nem emlékszik rá senki? Csak akik kiengedték ők tudtak róla és amit ők megtudtak, annyit tudunk róla, ami édeskevés.
- Meg kell tudnunk, hogy mi történt, de ahhoz Atyánknak bíznia kellene bennünk. - Sóhajtok és leszegem a fejem, sajnos rég nem hallottam már a hangját és tőle várnék magyarázatot erre az egész Amarás dologra, miért zárta el és mégis mit gondolt, hogy végig ott lesz majd? Mi lesz, ha kiszabadul, mi lesz, ha senki sem tud róla semmit és meg sem lehet közelíteni, hogy tárgyaljunk vele, mit szeretne és mivel járhatunk a kedvében, kompromisszumot kell kötni, hogy a kevés életet, mi itt van a Földön, azt megvédjük.
- Testvérek vagyunk, össze kell tartanunk. - Mosolygok rá kedvesen, majd félrekapom a fejem, Nathaniel üzent nekem, találkoznunk kell, most amúgy is sok új dolgot tudtam meg.
- Ha bármi gond lenne, akkor kérlek szólj és odamegyek, nem szeretném, hogy Gabriel az oldalára kényszerítsen akaratod ellenére. - Nem szólok bele kivel találkozik, s kivel nem, az ő dolga, én csak annyit tehetek, hogy biztosítom afelől, hogy rám számíthat.
- Mennem kell, de biztosan találkozunk még Ophilia. Örülök, hogy megismerhettelek. Ég áldjon! - Nem szoktam első hívásra ugrani senkinek, de tanácsadómmal már megbeszéltünk egy találkozót és ideje elindulnom, nem szeretnék elkésni. Kedvesen bólintok angyaltársam felé, majd kisétálok a kolostorból és elrepülök.


//Köszönöm a játékot Cupidó //
reveal your secrets

Ophilia


Meteora, Greece Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 4:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Sariel
God is so lovely and amazing - He always leads us on step at a time, and nudge by nudge
- Igazad van – mosolygok rá szelíden. – Bevallom, hiányzott már az arkokra oly jellemző és oly ismert bölcsesség – az útmutatás, mellyel szavaik szolgálnak. Ez tényleg hiányzott már nekem. Sokszor éreztem magam elveszve. Sokszor nem tudtam, hogy amit teszek, az helyes-e, az-e, amit Atyám elvár tőlem. Próbáltam megfelelni a kívánalmainak és nem tudom, hogy sikerült-e. Vagyis hát…
- Mégis Sariel, ha tudnék bármiben segíteni, akármiben – lépek tétován közelebb hozzá. S amennyi bátorságot ehhez ösztönszerűen magamhoz vettem úgy is illan el a következő pillanatban. Visszalépek, oda, ahol nemrég álltam. A régi rendszer maradványai ott élnek még bennem. Ő egy ark, megközelítenem nem szabad, amíg ő jónak nem látja. – Egykor igyekeztem a tudásommal segíteni testvéreimet, ha mégoly csekély is ez a jelenben, ezt a feladatomat szeretném továbbra is ellátni – hiszem, hogy valahogy talán tudok neki segíteni. Nem tudom még, hogy miként és hogyan, de valahogy talán tudnék neki.
Szeretnék.
- Sose buktátok el – rázom meg a fejem. – Ők csak ketten az ötből. Vagytok még elegen, kik képesek lehetnek útmutatást adni testvéreim számára – oly furcsa, hogy immár én is közéjük tartozom, mégsem tudom magam egy kalap alá venni velük. Ehhez… Atyám akarata volt, nem vitatkozhatok vele, mégsem érzem úgy, hogy eme kegyet megérdemeltem tőle. – Az angyaloknak szükségük van az iránymutatásra, és még ha Gabriel vagy Michael el is bukott ebben, ti nem – arcomra halovány mosoly fut. – Van még ark, akire felnéznek és akit tisztelnek. Ki össze tudná fogni őket – hajtom fejem csak enyhén félre. Hiszem, hogy Sariel közöttük van.
Hisz én sem tartok tőle, más sem teszi meg. Kinek nem létező lelkiismerete tiszta, az nem tart tőle, de akinek még csak nem is? Annak sem lenne joga. Nekem sincs.
- Atyánk nem tűnt el – ejtem ki nehezen a szavakat. Szám kiszárad, magam sem értem, hogy miért, talán mert be kellene számolnom, hogy mi történt? – Eljött hozzám, találkoztam vele. Itt van és bízik abban, hogy a világunk újra a régi lehet. De kételkedik is magába – szörnyű kimondani ezt, de sajnos ez a valóság. Ez az igazság és mindenekelőtt ezt kell szem előtt tartanunk. Ami a színtiszta igazság, tényszerűség. Ez az angyalok sorsa, ezt az utat követni.
- Egyszer már megtette, de nem tudom, nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne a helyes lépés – tekintek félre, Sariel válla felett. – Mindennek ellenére sem hiszem – suttogom a szavaim. Átéltem a sötétséget, melyet Amara a világra kíván hozni. Mégis… Nem hiszem, hogy meg kellene halnia. Miért? A természete miatt? Ez nem helyes.
Tekintetem mégis lassan vezetem vissza rá, barna íriszeibe fúrom. Ne okozzak családosát neki. Ne adjak rá okot. Szívembe mar a fájdalom.
- Remélem, hogy sikerülni fog, idővel – felelem. Valóban nem tudom, hogy mit hoz majd a sors, mit hoz a jövő és remélem, hogy nem fogok csalódást okozni, de… Egyszer már elbuktam, mi lesz ha még egyszer megteszem? S mi lesz, ha akkor Abaddon sem lesz ott mellettem, hogy visszatereljen a helyes útra?
- Cassael úgy tartja, hogy igen. Ő érzi erőmet, hogy megváltozott, erősebbé vált – húzom el ajkaim és lehajtom fejem. Egy szívdobbanásnyi ideig figyelem a cipőm orrát, mielőtt egy mély levegővétellel tekintek fel újra. – Atyánk szava is erről árulkodott, valahogy mégis képtelen lennék elhinni. Hasonló még soha nem történt, így magam sem vagyok ebben biztos – tekintek le a kezeimre, ujjaimat egy pillanatra hajlítom be, ökölbe mégsem szorítom.
Amarára áttérve viszont…
- Te sem emlékszel, hogy miért lett elzárva? Ti ott voltatok már akkor mellette, nem? – kérdezem nehezen. Talán nincs is igazam, valószínű, hogy ott sem volt. Talán valóban közelebb lennénk ahhoz, hogy mit akarhat Amara valójában, ha tudnánk a valódi indokot. Képesek lennénk erre?
Megölésére mégis megrázom a fejem, ebben én sem hiszem.
- A világ egyensúlya a két pólustól függ. Atyánk egykor az egyiket eltávolította, mégha átmenetileg is. Ha végleg megtenné… Annak végzetes következményei lennének. Amíg Atyánk él, addig Amarának is kell. De ez csak az én véleményem – húzom el ajkam. A sötétben tapogatózom, fogalmam sincs, hogy helyes-e az irány, melyben vele szemben haladok. Mégis érzem, nem akarom megölni.
- Ő a segítségünkre lehet. Tapasztalata van már benne – halovány és szomorú a mosoly, mely ezúttal az ajkamra költözik. Tudom, hogy Cass segítene nekünk, segítene Sarielnek is. S ami pedig Abbadont illeti. – Még én sem. Mégis köszönöm neked Sariel. Köszönöm, hogy megérted, noha ezért már szárnyam is vághatnád – hangomba nincs harag, sem gúny, csak tény. Kevesebbért is bukott már el angyal, tudom jól.
- S köszönöm, hogy számíthatok rád – húzódik lelkesebb ívre ajkaim. Fejem mégis megrázom. – Nem tehettetek róla, ne kérj elnézést, hiszen nincs miért. Egy rangtalan angyal vagyok… voltam. Nálam jóval fontosabb dolgok is történtek a világba – szívembe nem él harag, ahogy hangomban sem. Őszintén tudom azt mondani neki, hogy nincs miért neheztelnem rá. Segítségüket mégis szívesen fogadom. Jobb érzés, hogy nem vagyok teljes mértékben egyedül.
- A napokban meglátogatom Gabrielt – jelentem ki hirtelen, magam sem tudom, hogy miért osztom meg vele. Talán mert jobb lenne, ha ő is tudna erről. Én még hiszek benne, hiszek jóságában és szeretném ha ez így is lenne.
Credit •• Time
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 09, 2020 8:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Unknown feeling



Sariel & Ophilia
──────────── ────────────
- Senkinek sem könnyű, talán pont ez a célja, hogy ezt beismerjük és tegyünk elenne, bármennyire is nehéz most, amennyire lehetséges és tudjuk, meg kell próbálnunk a feladatainkat megtalálni itt is és ellátni azokat. - Nem jó érzés látni, hogy mások is ugyanígy éreznek, mint én is. Igaz, nem tartottam sosem, hogy csak én sínylem meg ezt, tudtam, hogy senkinek sem jó a jelenlegi helyzet, mégis kitartottam és sosem feledtem, mi a feladatom, most is itt van a jegyzetem, amiben leírtam, melyik angyal mit vétkezett. A miérteket is vizsgáltam, nem egy esetben találtam démon kezét a dologban, hogy elbukjon az angyal, azok az átkozott bájitalok tehetnek róla.
- Az itteni bíróságot alapul véve, hogy mind a két érintettet meghallgatom és a tanúkat, úgy könnyebb igazságot szolgáltatni mindenkinek, de ez nagyobb munka, mint amennyivel én egyedül bírnék, mégsem kérhetek meg senkit, hogy segítsen, ez az én feladatom. - Válaszolok, nem török meg a munka súlyától, bár jobban örülnék, ha nem lenne ennyi vétkes angyal a földön, attól, hogy ide kerültünk és átvesszük a legtöbben az emberi érzéseket, nem kellene tisztaságunk feláldozni, hiszen így miként térjünk vissza Atyánk mellé?
- Sajnos nem tudom, mi lehet a dolog mögött, nem beszélgettem Gabriellel erről, ahogy Michaellel sem beszéltem, hogy miért nem tudnak kibékülni, legalább nekünk arkoknak össze kellene fognunk és példát mutatni a többi angyalnak, de... sajnos ezt már elbuktuk. - Lesütöm a szemeimet, annyira fáj ezt kimondanom, nem vagyunk jó példaképek, legalábbis nem mindannyian.
- Van, amit már nem lehet megbocsájtani, van, aki visszaél ezzel nálam, folyton csak kér, hogy nézzek félre, de már nem tudom megtenni. - A földet nézem, a fejem nem hajtom le, csak a tekintetem cikázik odalenn, miért gyötörnek engem ilyenekkel szeretett bátyáim? Lassan pillantok csak fel barna őzike szemeimmel, annyira ártatlan és angyali vagyok, mégis én viselem a hóhér jelzőt.
- Megpróbálhatnánk beszélni velük, elvégre megvan a közös pont, Atyánkat mindannyian szeretjük és nem véletlen, hogy most tűnt el, mikor Amara megjelent, bár én el sem tudom képzelni, hogy milyen erővel kell szembeszállnunk, ez a testvérek meccsének kellene, hogy legyen, úgy Michael és Gabriel között, mint Isten és Amara között. Ő képes lehet legyőzni testvérét nem gondolod? - Érdeklődöm, mert a sakktáblán is két király van, miért is a gyalogok és a többi bábu szálljon szembe a másik királlyal? Nem feltétlen érzem úgy, hogy ez a mi harcunk. Ami a Földet érinti, az már más dolog, azt nekünk kell megoldani, semlegesen.
- Köszönöm szavaid Ophilia. - Mosolygok rá, jól esik, amit mond és mardos a bűntudat is, hogy kivételeztem fivéremmel, le kellene csapnom a szárnyait, de az nagy fájdalom lenne mindünknek. Lehet egy érdemesebb lépne a helyére és megoldódna a testvérharc is. Nem tudom, milyen hatással lenne másokra, nem tudom, hogy mit szabadítanék a világra egy ilyen lépéssel. Inkább terelem is a témát, a véremre és arra, hogy miként hathatott rá, biztosan érzi ő is a köztünk kialakult fura köteléket.
- Örülök, hogy segíthettem rajtad és feloldotta az átkot, az én tiszta vérem. Nem kell hálálkodnod, kérlek csak fogadd el és ne adj okot, hogy csalódnom kelljen, eddig jól csinálod. - Ez kicsit furán hangzik így, de olyan sok csalódás ért, ideje volt, hogy visszatérjen közénk a Harmónia, talán... Úgy érzem, mintha ő is egy lenne, az arkok közül és ha ez így van, talán mégis meg kellene lépnem, amit igazságosnak érzek.
- Minden okkal történik, mondd hogy érzed magad most? Hogyan születtél újra, szerinted lehet, hogy te léptél nyolcadik elveszett testvérünk helyére? - Muszáj megkérdeznem, mert nem tudom hová tenni, ezt az érzést és ha igazam van, ha a sejtésem valós, akkor van egy húgom, akit ideje lenne bemutatni a többieknek, ismét teljesek leszünk, fogjuk rá. Miután ezt tisztázzuk, ideje Amaráról is beszélni, tőle talán senki sem tud többet róla és a szándékairól.
- Ez szomorú, jó lenne tudni, miért lett elzárva és miért nem tudtunk róla, miért nem készülhettünk fel rá, hogy egyszer ellene kell felvennünk a harcot, ha meg akarjuk védeni azt, amit Atyánk felépített. - Ez annyira nem vall Atyánkra, hát nem vagyunk számára elég fontosak, hogy megvédjen minket? Egyébként sem érzem úgy, hogy Amarát el kellene pusztítani, csak meg kell békíteni, valahogy meg kell mutatni neki, hogy a sötétség nem létezik fény nélkül és meg kell találni az egyensúlyt, lehet egy saját világot is építhetne, ahelyett, hogy ezt pusztítja. Lehetséges egyáltalán ilyesmi?
- Kellene keresni egyet, talán lehet beszélni velük és tudunk üzenni Amarának is, nem vagyok benne olyan biztos, hogy az ő megölése lenne a célunk, túl erős hozzánk képest. - Lehet van benne jóság is, elvégre Atyánkban is van rosszaság, már ha azt nézzük, hogy Lucifert leküldte a pokolba és az embereket is megbüntette, mikor vétkeztek. Ez a kettő kéz, a kézben jár, talán a megbocsájtás működhet, de ahhoz Atyánkat is meg kellene találnunk, szükségünk lesz rá is.
- Majd együtt megkeressük és segítünk rajta, de előbb Cassaellel is kellene beszélnem, segítenie kell fivérünket visszafordítani a mi oldalunkra. - Igyekszem valamivel barátságosabb hangot megütni, elvégre nem az ő hibája, hogy ennyi rosszba belekerült, de megbánta és most, hogy a rossz oldalt is volt, tőle jobban senki nem tudja, milyen az egyensúly.
- Értem, különleges kapcsolat, még nem láttam ilyet, de talán hasznunkra lehet, most azonban, én mindig ott leszek, ha szükséged lesz valakire, szólíts bátran engem vagy Nathanielt. - Az én iphraememre mindig lehet számítani és ha független segítség kell, tőle jobban nem találhat senki, ráadásul jó harcos is, ami elkél még mellettem is. Nekem ő a megbízható társam, mindig is mellettem állt és nem azért, mert tudta mi vagyok, hanem azért, aki vagyok.
- Annyi minden történt a világban, mi mégis csukott szemmel néztük végig szinte, sajnálom, hogy nem voltunk ott melletted, amikor kellett volna és hagytuk elveszíteni a fivérünket is, de ez innentől nem egyedül kell ezzel megbirkóznod, szép sorjában mindent. - Helyre kell hoznunk megannyi dolgot, mérlegelni kell, mi a fontosabb. Amara által megszállt testvérünk mondjuk elég nagy prioritást érdemel, meg a leviatánok felkutatása is úgy vélem, mert ők tudják csak, mit szeretne Amara és mire akarja őket felhasználni.
reveal your secrets

Ophilia


Meteora, Greece Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 28, 2020 10:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Sariel
God is so lovely and amazing - He always leads us on step at a time, and nudge by nudge
- Világunk nem egyszerű egyikünk számára sem. Bennem is sokszor felmerül a kétség, nem szabadott volna otthagynom otthonom. Akkor sem, ha az életem volt a tét, Atyánk egy dologra teremtett, annak mégsem tudok eleget tenni - húzom el ajkaimat, fejem enyhén hajtom lejjebb. Tudom, hogy Cassael az életem kívánta menteni, a kétely mégis sokszor felmerül bennem. Vajon helyesen cselekedtem?
Próbálom innen lentről végezni a munkámat, tényleg próbáltam, mégis oly nehéz. Nem látok már semmit, csak mi körülöttem zajlik. Nem tudom, hogy mi történik a világba és ez elszomorít. Miként segítsek hát így?
- Atyánk útmutatása nélkül nehéz igazságot szolgáltatni. Hiszen nélküle azt sem tudjuk, hogy melyik az igazság. Eleinte úgy hittem, hogy Gabriel az Úr parancsát követi, amikor a Földre szállt oly sok évvel ezelőtt. Tetteinek jóságában mégis hiszek. Mindannyiunk közül ő volt, aki a legjobban szerette Őt. Hiányzik neki és bármit megtenne, hogy visszaédesgesse. Úgy vélte, hogy ezt várja Atyánk tőle - az emberekre volt talán mérges az Úr, ezt nem tudhatjuk meg addig, amíg vissza nem tér közénk. Amíg rendet nem teremt háborgó elménkben. Amíg meg nem tudjuk az igazat, miért hagyott el minket?
Megértem Sariel tipródását.
- Nem fordítasz hátat neki, hiszen szívedben ott a szeretet és a megbocsátás, fivéreid iránt is. Nem mindig erre tanított minket? - hajtom enyhén félre a fejem. Zöldesszürke íriszeimmel az előttem álló nőt szemlélem, nyugodt vonásait, kétségeit pillantásában. Mindenkiben ott van. Mindannyiunkban.
- Talán ha megértenék egymás szándékát… Talán… - talán akkor valamennyire meg tudnák érteni. - Ha tudják, hogy mi a tét, hogy Atyánk érdekében kell leküzdenünk Amarát - akkor talán képesek lesznek békét kötni egymással. Még ha ideig-óráig is. Gabrielben ott a jóság, tudom. Segített Raguel megmentésében, támogatta őt utána is.
- Sok mindent elmondhatsz magadról, Sariel, de azt hogy puhány, nem - rázom meg a fejem. - Erős arkangyal vagy, fivéreid hallgatnak rád, tisztelnek téged. Egyszerűen csak túlságosan is új helyzet állt elő, mellyel még nem találkoztunk. A mi fajtánknak időre van szüksége, hogy alkalmazkodni tudjon - ennyi az egész, nem több. Nem puhány, ő nem. Mindig is szívén viselte azt, amit képviselt, amit Atyánk kirótt rá. Emelt fővel hajtotta végre, még akkor is, amikor szívét marcangolta a fájdalom.
Ennek ellenére mégis megtette. Mindig megtette.
A továbbiakban, mégis egyhén ráncoló szemöldökkel tekintek rá.
- Vért… - hajtom le a fejem, hogy aztán ajkamra szelíd mosoly üljön ki. - A te véred mentett meg. Köszönöm, Sariel - emelem rá a tekintetem, melybe őszinte hála tükröződik. - A véred képes volt szívem megtisztítani, feloldozott Amara átka alól, de azt hiszem, hogy rangtalan létemnek túl tiszta volt. Belehaltam - mosolyom mégsem halványul, mégha a téma nem is éppen a legkedvesebb.
Ha nincs ő, ha nincs a vére, én sem menekülök meg.
- Hálám örökké üldözni fog téged, adósoddá tettél - hajtom meg fejem előtte. A menny törvényei mindig is egyértelműek voltak, a hiearchia, mint olyan, mindig is életem részét képezték. Eleget is tettem és fejet hajtottam mindenki előtt.
Ez most sincs másképp, mégha rangtalanságom el is múlt.
Történetem elmondom neki. Minden hibámmal és vétkemmel együtt. Tudom, hogy igazságosan fog dönteni, szárnyaim sorsa az ő kezében pihen.
- Hiányzik neki a fivére. Szeretne vele újra találkozni, de hajtja a bosszú is. Túl sokáig volt elzárva, igazságtalanul. Válaszokat keres és legfőképp Atyánkat. Nem tudja ő sem, hogy miként érhetné el, így arra vetemül, amihez ért: pusztít. Pusztítja azt a világot, amit Ő oly szívesen alkotott meg - mindennek ellenére sem hiszem, hogy Amara szándékai velejéig romlottak. Ő maga sem az, nem tudnám annak tartani. Szívében szeretet lakozik, még ha mélyen is. Még ha nem is képes ezt még felismerni, de fontos neki Atyánk.
- Úgy hírlik, hogy az utolsó leviatán és egy démon szerelemgyermekei. Erős mágikus hatalommal bírnak, de nem sokat tudtam meg én sem róluk - rázom meg a fejem. - Egykor túl erősek voltak, talán emiatt zárta el őket Atyánk. De érdekes, hogy nem pusztította el őket… - vajon miért nem?
Ez a kérdés az én fejembe is többször tanyát vert már. Válaszolni rá mégsem tudok még.
- Sajnálom - hajtom le újra a fejem. - Igen. Ereje pedig napról napra nő. Mióta Cassael segített visszahozni, azóta pedig nem találom. Nem érem el őt és nem tudom, hogy hol keressem - rázom meg a fejem. Nem értek, túlságosan sem értek semmit, ami az ark körül folyik.
- Nem tudom. Talán a tudásom kell neki, említette többször is, hogy segítségére lehetnék. Sokkal tartozom neki is, ha ő nincs, most én sem lennék itt. Mellettem volt, segített, amikor testvéreim elfordultak tőlem - tekintek őszintén Sariel íriszeibe. Nem tudom, hogy mentegetni kívánom-e Abaddont, vagy nem.
- Mégis… Talán butaság - nevetem el magam halkan. - Talán az idők folyamán egyfajta kötelék jött létre közöttünk. Én életét mentettem, a legsötétebb pillanatomban is, ő sem tett másképp - mosolygok rá szelíden. Háború és Béke. A két véglet. A két pólus, a két ellentét. Mégis túl sok közös van bennünk. Túl sok minden történt velünk az évek alatt.
Credit •• Time
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 26, 2020 10:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Unknown feeling



Sariel & Ophilia
──────────── ────────────
Megértem, amikor arról beszél, hogy Gabriel leszállt a mennyből, hogy Atyánk kedvenc teremtményeit megtámadja. Nem tudom mi vitte rá erre, de tudom, hogy a pusztítás, amit végzett, az nem volt arkangyalhoz méltó.
- Én is így vagyok, néha úgy érzem el kell fordítanom a fejem, de ezzel megtagadom önmagamat, amire teremtettek. - Lepillantok a földre én is és a kezem a hátam mögött kulcsolom össze. Meg kellett volna büntetnem a testvéremet? Minden bizonnyal, mégsem tettem semmit, Michael szállt vele szembe és azóta is érződik közöttük ez az ellentét. Nem értem, hogy tudnak ennyire egyik vagy másik oldalhoz húzni, nekünk függetleneknek kellene lennünk.
- Úgy érzem, kivételeznem kell a testvéreimmel, kik folyton a bűn mezejére lépnek. Nem érzem, hogy megbánták volna a tettüket, saját törvényeiket is megszegik, mégis el kell fordítanom a fejem, mert szükség van rájuk, csak együtt leszünk képesek legyőzni a Sötétséget, ami a világot fertőzni, a Földet, ahol jelenleg is élünk. - Ami annyira szép a maga módján és az érzések, még ha magam annyira nem is vettem át őket, de látom és átérzem őket. Nagy a kísértés sokszor az embereknek, engem nem érnek el annyira a démonok kísértései, mint őket. Zavar a dolog, nem kellene hezitálnom, Nathaniellel is csak kivetüléssel kommunikálunk leginkább, kerülöm a találkozást vele, ő a legsemlegesebb és szükségem van rá, hogy én is az maradjak.
- Egyetértek, nagyon nincs rendjén, fogalmam sincs, hogyan békíthetném ki őket. - Mindketten eleget vétkeztek már, hogy bukott legyen belőlük, talán az észhez térítené fivéreimet, de a szárnyaikat nem kapnák vissza, nincs az a bűnbánat, hogy visszakapják, Atyánk sem lesz kegyesebb velük, mikor már én is erre gondolok olykor. Akkor vennék észre, mit tettek, mikor mindent elvesztenek. 
- Igen, itt a földön nem büntethetek olyan keményen, mint odafent Atyánk mellett, de ha felülbírálom a büntetés mértékét úgy érzem, puhánynak fog tartani és nem leszek méltó rá, hogy őt képviseljem. - Mindenki bűnösnek érzi magát valami miatt, ezért kellene összefognunk, hogy takarítsunk egy kicsit, mindenki, akiben van bűntudat tegyen a földön uralkodó káosz ellen, egységesen és Atyánkat szolgálva, mert nekünk csak ő parancsolhat, még ha most hallgat is, de valahol ott van és vár ránk, tudom, érzem őt.
- Ramiel küldött Cassaelhez, hogy az ő segítségével felszabadítsunk a sötétség átka alól, amikor végre sikerült találkoznom a szerafimmal, akkor egy fiolányi vért kért tőlem. - Egészítem ki, hogyan kerültem én bele a képbe, valamiért az én vérem tartotta a legtisztábbnak, én igyekszem semleges maradni és segíteni mégis a testvéreimen, mindenki egyen értékű, a hierarchiával csak nagyobb feladatot kapunk és ezek miatt tűnhet úgy, hogy hatalmunk van mások felett, pedig ez nem így van.
A történetét figyelmesen hallgatom végig, ami megfogalmazódik bennem kérdés, azt a végén majd felteszem, de mérlegelnem kell, mi fontos és mi nem annyira. Tudtam, hogy a sötétség megszállta, nem véletlenül őt, hiszen mindent tud mindenkiről és ehhez Amara hozzáférhetett a fejében, tudta hogyan mozgassa bábként szegény angyalt. Arcomról érzelmeket nem lehet leolvasni, nem ítélkezem és nem is veszem elő a szigorú faggató nézésem, inkább vagyok érdeklődő.
- Nem lehetett könnyű, hogy más uralta a cselekvéseid, viszont te egy megfigyelő vagy, még ha csak hátulról is, de láttad mi történik, szerinted mire készül Amara? Miért kellettek neki a leviatánok és ők pontosan kik? Nem emlékszem, hogy bárhol is olvastam volna róluk. - A Sötétség a legnagyobb problémánk jelenleg, úgy érzem, hogy már nincs benne semmi, de azért óvatosnak kell lennem, nem szeretném, hogy magával rántson.
- Ramiel akkor átállt Amara oldalára jól értem? - Ebből még lehetnek gondok, valahogy vissza kell szerezni a fivérünket, ami még nem hagy nyugodni, hogy egy démont is megemlít, aki szintén segített neki a megtisztulásban.
- Az a démon miért segített neked? - Ok nélkül nem tesz ilyet egy sem, még ha közös is az ellenségünk, akkor sem gondolnám, viszont nem tartom lehetetlennek, ahogyan az angyalok elkárhoznak, úgy a démonok közt is akadhat olyan, aki a szentet játssza.
reveal your secrets

Ophilia


Meteora, Greece Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 21, 2020 7:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Sariel
God is so lovely and amazing - He always leads us on step at a time, and nudge by nudge
Haloványan mosolyodok el, amikor munkásságomról kérdez. Érzem, ahogy szívembe mar a fájdalom, melyet a bűntudatom táplál. Fejem lehajtom, csak egy pillanat erejéig, amíg mezítlábas lábaimat figyelem. Ujjaimat tördelem, éppen csak láthatóan.
- Mióta Gabriel leszállt a mennyből, nem tekintettem le a Földre - emelem vissza tekintetem az arkra. Bevallva bűnöm, hiszen elhanyagoltam azt, amire Atyánk kért meg, hogy tegyek meg. - Képtelen voltam nézni a pusztítást, amit angyalaival véghez vitt - rázom meg enyhén a fejemet. Nehéz helyzet volt ez. Mindig is nehéz volt, mégsem lehet úgy tekinteni rá, hogy csak jó volt, vagy épp rossz.
- Amióta lent vagyok, csak azt látom, ami velem és körülöttem történik, a világ többi részére nincs már rálátásom - tudatom vele, hisz képességem addig volt hasznos, amíg ezt odafentről tudtam végezni. Ahonnan mindent és mindenkit lehetett látni. Némán hallgatom a vallomását, a meglepettség csak egy rövid ideig ül ki szemeim fényére. Egy óvatos lépést teszek felé, de abban a pillanatban meg is torpanok.
- Tetted, amit kért tőled - rázom meg a fejem. - Atyánk törvényei mindig is szigorúak voltak, de okkal. Ezt kívánta elkerülni, ami most ül a világunkra, a világára, amit teremtett. Semmi rosszat nem tettél, hisz a bűnösöknek bűnhödniük kell, ám ugyanúgy él Atyánk szívében a megbocsátás, ahogy a harag is. Ettől lesz ő teljes - hajtom enyhén oldalra a fejemet. Nem tudom, hogy szavaim megnyugvást hoznak-e rá, vagy lesz-e bármi hatással rá.
- Biztos vagyok abban, hogy amint a világunkra újra béke ül, amint Atyánk visszatér, ők is visszatérnek ide. Elmentek, hogy ártatlanok életét védjék meg - szelíd mosollyal az ajkamon mesélem, ám ez az apró gesztus hamar olvad is le arcomról. - Nincs rendjén, hogy testvérek egymás ellen harcolnak - tekintek az ajtó irányába, melynek nyitottságán keresztül az aranyló napfénnyel fürösztött tájat figyelem. Csak egy pillanatig teszem, nem tovább.
- Minden bizonnyal meghallgatja. Hiszem, hogy szeret minket és nem hagyott el minket végleg. Világába mégis mi teremtettünk káoszt, nem várhatjuk, hogy saját szennyünk ő mossa fel helyettünk - rázom meg enyhén a fejemet. A felsorolásba magamat is ideveszem. Hiszen én is egy vagyok azok között, kik itt vannak.
Akik bűnbe estek.
- Cassael? - ejtem ki fivérem nevét. - Mikor… - rázom meg a fejem, mint ami nem lényeges. - Fiolányi véred? - kérdezem szemöldököm ráncolva. Nem értem, hiszen tollai olajával többet ért volna, miért kérte hát a vérét.
Kérésére mégis bólintok. Nincs bennem félsz, nincs bennem bánat. Elkövettem egy hibát és ha Atyánk azzal sújt, hogy szárnyaimat vegye miatta, hát legyen. Állok büntetésem elé.
- Sok, sok hónappal ezelőtt, Amara magához hivatott. Erejéhez hasonlót nem láttam még, nem tudtam ellenkezni, mintha a testem ő mozgatta volna. Egy ládát nyittatott ki velem, melyekből, mint később kiderült, a leviatánokat szabadította ki. Szívemet már jóval korábban sötétsége alá vonta, ám ez volt az utolsó lökése, elmémet is elhomályosította. Arra kért, hogy állítsam Ramiélt az oldalára - kezeimet csak enyhén szorítom össze, fejem most egy pillanatra hajtom le.
- Sajnálom Sariel, megtettem. Egy elemi erő vette át felettem a hatalmat, mely arra kényszerített, ha nem tudok rá szavakkal hatni, akkor öljem meg… Voltak ki próbáltak visszahozni tiszta elmém - lelki szemeim előtt újra felsejlik Don kéklő szempárja. - Sikerült annyira, hogy a felszínen tudjak maradni, olyan volt, mintha elmém hátsó rejtekébe száműztek volna és mindent, amit tettem, kívülről néztem volna végig - tekintek fel rá újra. De az is én voltam, ezt nem tagadhatom. - Végül Cassaelnek, Abaddon segítségével sikerült szívemből, elmémből kiűzni Amara sötétségét - foglalom össze röviden, hogy mi történt velem, de oly sok minden van még, amit el kellene mondanom. Ramiél erejét, Gabrielt, Belial és Mammon kérdezősködését…
Abaddont.
Credit •• Time
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 4:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Unknown feeling



Sariel & Ophilia
──────────── ────────────
Nap, mint nap sok névvel találkozom a naplómban, ahol vezetem a rossz angyalkákat és kivizsgálom az okot a bűnösségüket illetően, elvégre nem dönthetek hasra ütve mindenki sorsáról csak úgy, főleg ha olyan bűnt követ el, ami a szárnya elvesztésével járna. Még mindig felveszem fehér vagy vörös csuklyámat, amikor elmegyek valakihez, hogy ne lássa az arcomat feltétlen, elvégre mind a földön élünk az emberekkel együtt legyengülve.
- Ismerős a neved - jegyzem meg elgondolkozva, nem bűn miatt hallottam a nevét, abban biztos vagyok, de mégis kitől és miért? Talán, ha nem gondolok rá eszembe jut majd, valamiért mégis úgy érzem, ha eszembe jut, az hasznos lesz majd.
- Remélem a földön töltött időről nem jegyzeteltél, amióta a Menny bezárult. - Rengeteg olyan dolog van, amit jobb lenne elfelejtenem, de mégis hogyan is tehetném? Mindenkit megváltoztat az emberek töltött idő, van akit megvisel, van aki még nagyobb gyűlöletet érez és van, aki inkább semleges maradna, de olyan nehéz, amikor a viszály uralja a terepet és hiányzik az ellentéte, a harmónia, ami egyensúlyt teremt.
- Mégis engem vettek a szájukra és nem Atyánkat, én fosztottam meg őket a szárnyaiktól és az erejüktől is. Nem szerettem, de megtettem, egy eszköz voltam csupán, ám mégis az emberek közt érdekes érzés kerít hatalmába, ha erre visszaemlékszem, akkor szomorúság járja át a szívem, hogy nem repülhetnek többé, azt hiszem ez az együttérzés. - Akik itt voltak, valóban nem haragudtak rám, igazából nem is volt okuk, mert nem én estem bűnbe, hanem ők, én csak végrehajtottam a büntetésüket, amivel együtt kell élniük.
- A hely még mindig tele van élettel, remélem egyszer visszatér minden és olyan lesz, mint régen, mindenki tanul a hibákból és nem akarják majd elnyomni egymást a földet benépesítő teremtmények. - Elég nagy hely, van több kontinens, csak megférnek egymás mellett az emberek és az angyalok boldogok lesznek a Mennyben, a démonok meg inkább maradnak szeretett Poklukban. A kezemmel közben egy ablakon bekúszó növény felé nyúlok mosolyogva, hogy megsimogassam zöld leveleit.
- Engem többször is leküldtek a Földre, de egyszer sem álltam meg szétnézni, pedig igazán gyönyörű helyek vannak itt, ez az egyik kedvencem, sokat járok ide merengeni és imádkozni Atyánkhoz. - Neki talán rosszabb, hogy kidobtak minket, viszont ismer mindannyiunkat, vagyis ismerte az akkori énünket.
- Te vagy az, akinek Cassael egy fiolányi véremet kérte. - Most már emlékszem a nevére, hogy Amarát megemlíti, de nem tudom, hogy megkapta-e vagy mi történt vele, benne lakozik-e még a sötétség vagy sikerült kiűzni.
- Elmeséled mi történt veled? - érdeklődöm és inkább nem megyek közelebb, amíg nem tudom biztosan, hogy Amara egy darabkája még benne lehet-e. Az a furcsa érzés lehet a vérem miatt lenne? De csak egy fiolányi volt, nem kellene ilyen hatást kiváltania senkiből, kicsit felkavar a felismerés, de remélem minden a helyére kerül, amit elmondja a történetét.
reveal your secrets

Ophilia


Meteora, Greece Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 12:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Sariel
God is so lovely and amazing - He always leads us on step at a time, and nudge by nudge
Ajkamon ott pihen a szelíd mosoly, miközben a gyönyörű angyalt figyelem. Sariel sokunkból félelmet vált ki, sokan félnek attól, azzal, hogy megjelenik előtte, azt jelenti, hogy szárnyait is veszi el. Még akkor is, ha érzések ezen fajtáit mi soha nem élhettük át igazán.
Mégis vonásai oly szelídek, mozgása oly kecses.
- Ez csak természetes - felelem nyugodt hangon, hasonló érzésekkel állok előtte. Kezeimet összekulcsolom magam előtt, éppen hogy nem vágom magam egyenesbe előtte. Régi szokás, mely egy része kikopott belőlem egy másik részem megköveteli, hogy megtegyem. Egy harmadik pedig azt súgja, hogy nem kell, nincs rá szükségem. Eme utolsót azonban nem tudom, hogy hova tegyem, még nem jöttem rá eredetére.
- Igen - bólintok egyet. - Atyánk a menny irattárát bízta rám. Feladatom volt, hogy nem csak az emberek, de az angyalok történetét is papírra vessem, mi a Földön történt velük. De ezen túl is, te egy vagy az arkok közül. Természetes, hogy ismerem arcod, hangod, még ha ezt viszonozni nem is tudod - világéletemben egy rangtalan angyal voltam. A hozzá hasonlók rám sem néztek, nem is kellett. Megvolt más, alattavaló, ki megtegye. Világunk így működött odafent és ezzel soha nem volt gondom.
Ahogy most sincsen, egy másodpercig sem. Szívem nem neheztel rá. Miért is tenném? Soha nem tett ellenem semmit és ez az érzés…
Érzés. Lehet ezt így nevezni. Mégis megvan. Szívemben érzem, minden dobbanásnál, hogy van valami, amivel jóval közelebb érzem magamhoz.
- Ők valóban nem nehezteltek rád. Egy bukott sem tette, ami azt illeti. Tudták, hogy Atyánk kezébe eszköz vagy, ahogy mindannyian is - még ha ezt is mondták, mégha a harag fel is izzott a fájdalommal együtt, mit átéltek, valójában egyikük sem Sarielre haragudott. Szívük mélyén nem így volt, még ha ezt is mondták.
- Épp azért, mert nehezen lehet megközelíteni. Szerették volna megmutatni Atyánknak, hogy nincs lehetetlen, hogy életet tudnak teremteni ilyen viszontagságok között is, amilyen ez a hely maga. És hittek abban, hogy az emberek eljönnek hozzájuk, megküzdenek az elemekkel. S milyen igazuk is lett - mosolygok rá kedélyesen, szinte magam előtt látom, hogy miként építették meg kőről, kőre ezt a helyet. Miként fogadták be az embereket, segítettek a rászorulókon, a menekülőkön.
- Mióta a Földön vagyok, felkeresem azon helyeket, amelyeket a mennyből csak csodálhattam. A Meteora is egy volt közöttük - mégis sajnálom, hogy még csak most volt rá alkalmam, hogy ezt megtegyem.
- Igen - bólintok, ezúttal nem túl határozottan. - Nem tudom, hogy érzem-e, vagy csak érezni vélem. Az emberek világa rám még nincs olyan elemi hatással, mint aki már évtizedek óta lent él. Amara óta nem vagyok biztos abban hogy amit érzek, vagy érezni vélek az valós-e - felelem végül, némi habozás után. Nem tudom, hogy miként tudnám ezt megfogalmazni, úgy igazán.
Credit •• Time
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 09, 2020 12:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Unknown feeling



Sariel & Ophilia
──────────── ────────────
Szeretem ezt a helyet, itt végre nem érzem, hogy milyen alacsony vagyok, ezt az egész kolostort mintha az magasságomhoz alkották volna meg. A kezem a falon húzom magam mellett, olyan jó érzéssel tölt el a hely. Akik itt voltak bukottak, nem haragudtak rám nagyon, ami számomra sokat jelentett, néha lejöttem közéjük és néztem, hogy élnek teljes életet itt. Az oltár előtt kicsit megállok és Atyámra gondolok, annyira hiányzik, de tudom, hogy a szívemben örökkön velem marad, nem kell fizikailag látnom, hogy tudjam, létezik és köztünk van, még ha hallgatag is egyelőre.
A mellékszárnya besétálva meglátom az angyalt, aki különös érzéseket vált ki belőlem, csak remélem, hogy nem valami ördögi erő munkálkodik benne. Tisztának érzékelem, olyannak, mintha egy lenne közülünk, arkok közül, de mégis ilyesmire még soha nem volt alkalom és ha ilyen csoda történik Isten csak jelezné felénk.
- Ophilia, örülök, bár kicsit meglep, hogy felismertél. Tudhatja, mennyire szerettem minden angyal elől elbújni, elvégre a Hóhér rangom nem túl bizalomgerjesztő és sokak számára ijesztő is volt, pedig jó ok nélkül, sosem bántottam én senkit sem.
- Tényleg?  Kicsit meglep, hogy ő mindent tud rólam, én meg róla jóformán nem sokat, de ismerős a neve, az biztos. Egy tincset, amit még a kinti szellő fújt ki a hajfonatomból, azt a fülem mögé simítom és közelebb lépkedek hozzá, megállok mellette és a glóriára tekintek, a szöveget nézhette rajta, de vajon értette is? Ismerte az óénoki szöveget vagy sikerült azóta megtanulnia valakitől? Rejtély egyelőre, de remélem hamarosan kiderül, hogy miért érzékeltem őt, lehet nem véletlen jött az elképzelésem sem, hogy most ide kellene repülnöm, Isteni sugallat is lehetett, ami annyira természetesen jön, hogy fel sem fogtam ezeddig?
- Igen, kicsit szomorú így üresen látni, de még így is gyönyörű és örülök, hogy megtalálták a helyüket és tisztelték Atyánkat még az után is, hogy bűnösöknek titulálta őket és a földre száműzte őket. Nagyon nem szerettem elvenni mások szárnyát. Talán most mondom ki először életemben ezt, sose beszéltem ilyen nyíltan erről, mert úgy éreztem, hogy senkit sem érdekel, hogy nekem sem öröm ez az egész, most mégis kimondtam és nem vonhatom vissza. Lehet őt sem érdekli, szomorúan felsóhajtok, majd elmosolyodom, mert ez nem ok arra, hogy szomorúak legyünk.
- Nem tudom miért építették ide, nem gondolkoztam rajta, de gondolom csak közelebb akartak lenni a Mennyhez, elvégre a szívük mélyén mindig visszavágytak.  Ophilia felé fordulok, megvárom a válaszát, utána teszem csak fel én is a saját kérdésem.
- Mi hozott ide téged és te is érzel valami különöset köztünk? Mutatok rá és magamra közben, én megtapasztaltam sok érzést, de ezt még nem éreztem és nem tudom hová tenni egyelőre, ahogyan azt sem, hogy miből eredhet és miféle kötelék lehet. Veszélyes ez számomra vagy ajándék?
reveal your secrets

Ophilia


Meteora, Greece Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 12:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Sariel
God is so lovely and amazing - He always leads us on step at a time, and nudge by nudge
Ahogy belépek az ajtón, olyan szűkösnek élem meg a helyet, mintha a világ össze kívánna nyomni. Tudom, hogy az egykor élt emberek magassága is jóval alacsonyabb volt és elsősorban számukra tervezték ilyennek az épületet. Mégis, szinte érzem, ahogy a falak a vállaimhoz érnek, szárnyaimat, szorosan érintem egymáshoz hátamon, pedig erre semmi szükség nem lenne.
A reflex mondatja ezt velem. A parányi ablakok engednek némi fényt, megcsillannak az évszázadokkal ezelőtt festett mintákon, aranyozott glóriákon. Ajkamra halovány mosoly fut. Márványpadló nem ékesíti a helyet, helyette egyszerű kövekkel tették ki, simára csiszolták. Apró beugrókba kisebb padok foglalnak helyet, amíg el nem ér az ember a fő területre. Nem nagy az itteni templom jelentősége annál nagyobb.
Mégsem az oltárhoz sétálok. Az egyik mellékszárnyba, az ajtóval háttal állok meg, a festett emlékeket szemlélem. Szűz Mária tartja kezében a gyermeki Jézust, fejük felett glória lebeg. Mégsem ez köti le a figyelmem, hanem amit a glória tartalmaz. Apró, karcolás szerű írás.
Óénoki szöveg.
Továbbra is egyhelyben állva, felsőtestemmel hajolok előre. Tiszteletben tartom fivéreim egykori kívánságát, hogy senki se érinthesse meg őket. Mégis közelebb hajolok, hogy jobban láthassam.
Az ismerős - mégis ismeretlen - hang ekkor ér tetten.
Lassan egyenesedem vissza, fordulok a szólított felé. Arcomon lágy mosoly terül szét, tekintetem békés, ahogy lényem is.
- Sariel - köszöntöm az arkot, a mozdulatom pedig beidegzült, ahogy fejet hajtok előtte. Holott most már nem kötne efféle alázat, mégis megteszem. Bármi is lett velem, ő jóval hatalmasabb nálam. Mindig is hatalmasabb volt.
- Bocsánat, nem ismerheted a nevem, nem találkozunk még. Ophilia vagyok, a menny irattárosa… - mutatkozok be, mondatom végén mégis elcsendesedek. Az vagyok még? Munkám vajon megőrizhetem, vagy nem? Mást kíván tőlem Atyánk? A bizonytalanság lángja csak egy pillanatra csillan meg szemeimbe, hogy aztán egy pislogás kíséretébe el is tűnjön onnan.
- Tudom, hogy nem sűrűn tértél be egykor hozzám, de lényegében mindent tudok rólad, már ami a Földön töltött idődet jelenti - adok magyarázatot annak, hogy azon túl, hogy arkangyal, honnan ismerem. Számomra minden angyal ismerős, közelinek érzem őket, épp azért, mert figyeltem. Nem csak az emberek történetét, de az angyalokét is. Tudom, hogy kivel, mikor, mi történt meg, mindaddig, amíg Gabriel le nem tért az emberek közé.
- Fivéreim gyönyörű helyet hoztak létre - tekintek szét a templomba. - Szerették volna megmutatni az embereknek, hogy Atyánk mily jóságos még a legnehezebb időben is. Tudod, hogy miért eme hegy tetejére építették a kolostort? - tekintek rá vissza derűs mosollyal az arcomon.
Credit •• Time
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 02, 2020 10:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Unknown feeling



Sariel & Ophilia
──────────── ────────────
Néha másra sem vágyom, csak egy kis nyugalomra, egy kis békére, egy kis mennyországra, amit a városokban nem találok meg. Marissának előre pár napra megfőztem, ő már tudja, hogy ez annak a jele, hogy pár napra magára hagyom, de ismer és tudja, hogy én mindig visszatérek hozzá. Különös köztünk ez a kapcsolat, mindig is lenéztem az embereket, mégis, mikor megérkeztem és nem akartam testvéreim között élni, ő volt az egyetlen választásom, ami nem okozott gondot. Rendes öreg nő, aki éppen olyan magányos volt, mint én és ő is hitt Istenben. Lehet azért, mert vak volt és nem látta Amara pusztítását, de én nem romboltam le az emlékeit, ha kérdezte mit látok, nem meséltem neki, inkább megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne, hogy lássak. A búcsú kimerül egy kézfogásban, nem voltam az az ölelgetős típus, nem vagyok a családja és ő ezt tiszteletben tartja, örül, hogy valaki mellette van, angyalnak nevez néha, amihez közelebb nem is állhatna. Amint elköszöntem éjjel el is hagyom a várost, mindig van benne némi kockázat, de sose buktam még le, a Föld egy teljesen másik szegletébe repülök, a gyönyörű Meteore hegy felé, minek tetején egykor bukott angyalok laktak. Pont én miért is akarok odamenni, vetődhet fel a kérdés mindenkiben. Akik ott laktak, ők egy gyülekezetet alkottak, megbánták a bűneiket és példás életükkel és segítőkészségükkel igyekeztek visszanyerni Atyánk kegyét. Akik ott laktak, nem engem hibáztattak, de sajnos mára lakatlan a hely, így leginkább csak a hely szépségében jöttel elmerülni és gondolkozni. Nem tudok mindig igazságosan dönteni, amióta elragadnak az emberi érzelmek, hogy is képviseljem így Istent? Meg kellene büntetnem minden vétkes angyalt, példát kell mutatnom, nem kivételezhetek. Nem is hezitálnék egy percet sem, ha nem pont elsőszülött fivéremről lenne szó, de ahogy Raphaelnek is megkegyelmezett mennyei Atyám, így úgy érzem, neki is megtehetem, ez egyszer, csak remélem, hogy több ilyenre nem kerül sor, főleg nem testvére gyermekével.
Gyorsan megérkezek a képességemet használva, majd mielőtt még leszállnék, kiélvezem a repülés adta lehetőséget, önfeledten és szabadon olyan ritkán teheti meg az angyal manapság, főleg ilyen friss és gyönyörű környezetben. A hegy közepénél még ott van egy kis köd, amibe belerepülve, kicsit olyan, mint a fellegek közt repülni, a lendületem adta szellővel még magam után is húzom, ahogy hirtelen felfelé repülök és mélyet szívom magamba a levegőt. A testemmel ez ég felé teszek egy kört a kolostor felett, hiányzik a Menny, hiányzik Isten és van még valami teljesen új érzés, ami magába kerít. Valami kellemesen bizserget és azt súgja, hogy jó helyen vagyok. Leereszkedem a kövekkel kirakott kertbe, mit a borostyán már benőtt, annyira szép, ahogy a természet magáévá teszi a helyet. Leülök egy kőpadra és lehunyom a szememet, élvezem a nap melengető sugarait az arcomon és a szél játékát a hajammal és szárnyammal. Most nem rejtem el, régen sem tettem soha, nem akartam embernek látszani, elvégre arkangyal vagyok, az elsők közt teremtettem, példát kellene mutatnom, én mégis elbújtam és csak gyűjtöm a vétkesek nevét egy naplóba, majd mikor nem számítanak rá, megkapják méltó büntetésüket, ami lehet több napos elzárás is egy sötét helyen az angyali ereje nélkül, csak hogy tudja, milyen a bukottak élete, kis ízelítő csupán, de hatásos szokott lenni. Ha bűn a bujkálásom, ki lesz az, ki engem számon kér? Halk sóhaj eresztek meg és ismét elragad az a kellemes érzés, mit eddig nem éreztem, így kíváncsian kelek fel és indulok meg a templom ajtaján belülre, ahol egyre erősebben érzem őt. Egy másik angyalt pillantok meg, nem ismerős számomra és azt sem tudom, mit kereshet itt.
- Üdvözöllek ezen a szép helyen, hol általában senki sem jár. szólalok meg és közelebb is indulok felé, tudom, sőt érzem, hogy tőle nem kell tartanom. Istennek a keze lehet a dologban, nem hiszek a véletlenekben.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2