Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Csarnok és folyosók •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Csarnok és folyosók VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 31, 2020 12:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 12:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Alessya
Keep calm and go New York
Viccelődve megyünk át pár dolgon, ahogy a Dr. Natalie rendelésen is, fel is kínálja, hogy a kissé kényelmetlen kanapéján bármikor szívesen lát. Szeretem a tréfába épített komor igazságokat, ami azt takarja, hogy komolyan felkereshetem és sajnos azt is, hogy sokat alszik itt, szóval nagyon időpont sem kell, mert mindig elérhető.
Csak helyeselek, hogy talán a következő generáció, nekem eszem ágában sincs hozzátenni ahhoz, hogy egyáltalán legyen kikről beszélni, szerencsére akadnak bőven emberek, akik erről gondoskodnak.
- Oh, erre nem gondoltam, nálunk szerintem csak olyan angyalok fordultak meg, akik ezeket nem használták, mert elég könnyedén leszerelték az égből. De nagy város, nagyobb rémek gondolom. - Jobban támadják a nagyobb erőket, mint a kisebbeket, elvégre ha ez elbukik, onnantól a környező vidék is elfog, nem telik semmibe a sok természetfeletti teremtménynek.
- Szerintem hagynak itt elég mocskot, amit valakinek fel kell takarítania. - Megvonom a vállaim, nem tudom mivel foglalkozhatnék, a boszorkányság érdekel, de kétlem, hogy ha ezt benyögöm, akkor tárt karokkal fogadna továbbra is. Mindig is érdekelt ez a kis okkult dolog, ártatlan állatok kibelezése, hogy abból jósoljunk valamit, a többi része meg jó lesz ebédnek persze, a szemét egy befőttes üvegbe gyűjthetném, csak mert az olyan ijesztő kicsit.
- Igen, Amara elég nagy gond, de nem csak nekünk, hanem minden élőnek és holtnak a bolygón, kétlem, hogy bárkivel osztozkodna, aki segít neki, azokat is ki fogja csinálni. - Ezért is lenne jó, ha nem csak mi foglalkoznánk a legyőzésével, hanem az angyalok és démonok is, megosztva velünk, hogy mire is jutottak. Ez túl szép, hogy igaza legyen, szóval nem megyek bele, mindenki teszi, amit tud, kivéve én, mert az önös érdekeim fontosabbak és ha minden elromlik, akkor legalább tudjam, hogy ki vagyok és ki az, akivel álmodok minden éjjelen.
- A szüleim is jó tanárok voltak és türelmesek, ami rólam már nem mondható el, legalábbis eleinte nagyon akartam harcolni már, de ők csak az erőnlétet és állóképességemet fejlesztették inkább, utána jöhetett a távolsági fegyver, majd a közelharc, ami nem megy annyira, túlságosan megszerettem a távolról való küzdelmet lehet. - Kényelmesebb is, kevesebb a veszélyfaktor és kicsit én irányítok mindenkit, jó stratéga vagyok, ehhez értek igazán, szeretek tervezgetni és utasítgatni, ki mit csináljon, hogy minden jól alakuljon, ha meg valami gubanc van, akkor jön a gyors újratervezés, mérlegelés és szép sorban mehet az infó a többieknek.
- Szeretem a csapatmunkát. - Egyedül hősködni nem az én stílusom, csak akkor csinálom, ha az életem múlik rajta és nem tudok menekülni, akkor felülkerekedik rajtam a túlélő ösztön és néha elég elképesztő módon úszom meg az ellenfél támadását. Nem mondom, hogy végzek velük, de ép bőrrel megmenekülök.
-Az úgy nem jó, ha azt sem tudod mit keress egyáltalán. - Így nehéz segíteni, el is húzom kicsit a számat, hogy akkor ebben nem tudok segíteni neki, nem férek hozzá olyan dolgokhoz egyből, amikhez szeretnék, de sebaj, ami késik, az nem múlik.
- A régi iratok latin nyelven vannak? - Kérdezem meglepetten, költői természetesen, mert értem, amit mond sajnos. Nem voltam még nagy könyvtárban és nálunk nincs is akkora tárháza a tudásnak, hogy találkoztam volna ezzel. Most de jó is lenne érteni azt a nyelvet, remélem az én rúnám nem olyan nyelven íródott. Ez mondjuk valószínű, elvégre nem ember volt, ami elkapott.
A férfiak is kedvesen köszöntenek, engem általában mindenki jól szokott fogadni, mert szépség mellett van bennem ész, meg némi erő is, ami elengedhetetlen a vadászlétnél. Már az vagyok, csak itt is bizonyítanom kell, mi sem könnyebb, a törvények és szabályok tanulását leszámítva. Elég sok dolgot kell megadnom, a származásnál kicsit sóhajtok, talán nem kell tudniuk, hogy örökbe fogadtak, olyan teljes családi életem van, amit mások megirigyelnének, szóval csak az ő nevüket diktálom le, meg amit róluk tudni akar még, mindent tudok és szeretet teljesen beszélek róluk. Csak mondja és mondja, én meg válaszolgatok, majd indulunk is az orvosi fel azt hiszem, amikor Natalie elköszön. Tényleg, neki ezzel még bevégeztetett a munkája, hogy körbevezessen. Mosolyogva fordulok felé.
- Rendben, köszönök mindent Natalie és keresni foglak, ha bármi van. - Munkához is látunk utána, tesztek, felmérések hada, elég fáradtan érkezem meg a kulccsal a kezemben a szobámhoz, amit kaptam. A cuccaimért sincs kedvem hirtelen elmenni, előbb pihenek egy kicsit az ágyon kidőlve. El sem hiszem, hogy itt vagyok, távol a családomtól, hogy végre előre lépjek a titokzatos Ő nyomozásában, otthon csak egy helyben toporogtam, talán ez megváltozik itt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Csarnok és folyosók 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
459
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 26, 2020 10:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Are we waiting for you?
Alessya & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; Outfit• Szószám; 953 • Zene; Levander Bones»
«A man does what he must
in spite of personal consequences,
in spite of obstacles and danger
and pressures
and that is the basis of all human morality»
Viccelődésemre vevő. Máris tetszik a csajszi, újabb piros pontot kap. Kell a vidámság, a nevetés a szürke falak közé is, még ha kevesen is értékelik. Messze kevesen, sajnos. De szükségünk van rá, ez ellen nem igazán tudunk mit tenni, ugye?
De amit utána mondd.
- A kanapém sajnos nem túl kényelmes, bár már kifeküdtem, mégis az én alakom vette fel, így lehetnek kényelmi problémák, de, bármikor szívesen látlak, időponton kívül is - nevetem továbbra is, jóízűen. Ettől függetlenül komolyan is gondolom a szavaimat. Tényleg szívesen látom, ha úgy gondolja, hogy valami nyomja a lelkét. Szívesen meg is hallgatom, ezen ne múljon, főleg ne nekem.
- Persze, persze, csak sokunknak nehéz. Majd, talán a következő generációnak - vonom fel könnyedén a vállaimat. Ami engem illet, én megtenném, én szívesen élek is az élet apró örömeivel. Legalább is próbálok, az már nem az életen múlik, hogy mostanra már kevés dolog okoz valódi örömöt. Minden mást, mégis el lehet valahogy érni, nem igaz?
- Az elmélet nem rossz, csakhogy az angyalok könnyen kitérnek előle. Úgy értem, telekinézis, máris megállítják a feléjük repülő nyílvesszőt, nem beszélve, egy hálóról. Valamint ott van, hogy el tudják hajlítani a teret, így még ha nem is látják időben, akkor is meg tudják oldani. Egyébként az elgondolás nem lenne rossz, de épp ezek miatt, nem hiszem, hogy lehetséges lenne. Limitáltak vagyunk angyalpengéből - lényegében angyalt kell ölnünk ahhoz, hogy szerezzünk, már ha annál az angyalnál éppen van. Szóval nem igazán kockáztathatunk. - Az angyalok ellen is csapdával kell harcolni, onnan már jóval egyszerűbb, akár lőni is. De először valakinek közel kell hozzá kerülni - és hát nem igazán egyszerű ez, amikor éppen repked, mint a rossebb.
Szeret vadász lenni. Szemöldököm csak magasan vonom fel. Hát, ez érdekes. Én annyira nem, leginkább kötelességnek fogom fel, mert valahol az is. Mégsem panaszkodom miatta, már rég nem teszem meg. Ennél nagyobb a lelkiismeretem, hogy megtegyem, zokszó nélkül.
- Azért kezdj el valami hobbit, ha egyszer végetér az őrület, ne maradj te sem hoppon - csak egy jó tanács, újra nevetve teszem fel.
- Nem igazán van biztonságos hely a világban. Amara felbukkanása óta, meg végképp - vonom meg a vállam. - Ezzel jár együtt az életünk - sose nyugszunk, sose nyugodhatunk. Sose lehetünk békések, sose hajthatjuk nyugodtan álomra a fejünket. Nem ezekben az időkben. Amara ereje napról, napra nő. A város falát több helyen tönkretette a természeti csapás, amivel sújtott minket, a démonok, angyalok elözönlötték a várost. Nap végén megpihenni. Majd meg kell szoknia neki is a műszakozást - hogy én anno, hogy utáltam - amikor nappal kell pihennie, amikor mindenki más ébren van, vagy épp éjszaka, amikor a város nem pihen. Akkor sem teszi meg.
- Minden tanulható - legyintek egyszerűen. - A kiképzőinknek meg birkatürelmük van. Azt mondják, hogy minden csak gyakorlás és idő kérdése. A kettő hányadával meg könnyen tudunk, mi játszani - vonom fel mindkét szemöldököm, talán ebből is rájön, hogy magam sem vagyok igazán közelharci alkat.
Jobban szeretem a lőfegyvereket, csak a puskapor és a golyó kezd egyre kevesebb lenni. Na meg új szörnyekkel nehéz felvenni a harcot.
- Ez a szép az egészben, hogy nem vagyunk egyformák! Nem mindenkinek kell értenie mindenhez, ezért is tudunk jól együtt működni. Na meg ezért igyekezzük a csapatokat is vegyesen összeválogatni - így még azt is ki tudjuk szűrni, hogy ne legyenek akaratlan marakodások két azonos pozíció között. Ez több problémához tud vezetni. Lendon meg épp az, aki szívesen tanítja az újoncokat.
- Oh, de szépen hangzik - nevetem el magam. - Elég nehéz segítséget kérni, amikor sokszor még én magam sem tudom, hogy mit és hogyan kell keresni. Vannak munkák, amik vaktában tapogatozva lehet elvégezni - vonom fel a vállam újra. Aranyos a megjegyzése, tényleg szívem melengeti.
- Na meg, nagyon kevesen vannak, akik értik a latint, úgy értem. Rettentő kevesen tudják folyékonan olvasni, megérteni és elolvasni az ősrégi iratokat - igen, itt most nem az elmúlt egy-két évszázadot értem, hanem jóval régebbieket. Ott lehet megtalálni a titok nyitját. Azt pedig én sem bíznám olyanra, aki nem magabiztos a latinba. S mivel ilyenből rettentő kevés van, nos hát…
Csak bólintok, hogy valóban nincs ettől többre senkinek szüksége. Mosolyogva szemlélem szemem sarkából a lányt, miközben belépünk az irodába és bemutatom annak a két férfinak, akivel az elkövetkezendő időkbe szoros ismeretséget fog kötni. És életének meghatározó részei lehetnek.
A két férfi vidáman fogadja Alessyát. Itt megdőlni látszik az elméletem, hogy mindenki mogorva. De komolyság majd csak akkor fogja igazán övezni arcukat, ha a munkájukban találja őket tetten. Arthur rendkívül szigorú a tatamikon, célja, hogy mindenki meg tudja magát védeni.
Hogy mindenki túl tudjon élni.
- Elmondtad? - tekint rám Lendon, ahogy a lakások szóba kerülnek. Határozottan bólintok. - Jó, jó, igazából igyekeztük a bürokráciát nagyon rövidre és könnyűre fogni, szóval ez mind csak pár percet, vagy órát vesz igénybe majd, nem többet - nyugtatja meg a férfi a fiatal lányt, én pedig csak szórakozott mosollyal a képemen, csendben állva figyelem őket.
- Név, származás, családi állapot. Szükség lesz a vércsoportodra, ha nem tudod, akkor majd átmegyünk az orvosokhoz. Ott egy általános vizsgálatra amúgy is szükség van… - sorolja, hogy mire lesz szüksége. Persze több mindenre is szükség van, mint hogy mennyien vannak a háztartásában, milyen kórképe van, mi a hosszútávú célja - csak hogy miként kezeljük. De ezeket könnyen összeírja egy előre legyártott összesítőre, amit már a kezébe is vesz, egy keményebb táblával egyetembe, tollát a kezében tartja.
Egy darabig még állok ott, figyelem őket, Arthur lassan kezd el kitessékelni. Jah hát igen… Dolgom van.
- Alessya,  nekem vissza kell mennem dolgoznom. Ha az agyadra mennek, nyugodtan keress meg. Meg ha bármi van, szívesen segítek én is - néha nekem sem árt egy kis pihenés, főként ha szóval tartanak fel akkor, nekem az tényleg értekes perceknek számítanak.
Vidáman intek neki, a két férfit meg játékosan fenyegetem meg, hogy azért ne vigyék túlzásba az újonc betanítását. Majd pedig kifordulok az ajtón, hogy visszatérjek a harmadik emeletre. Ami már lassan az otthonommá vált.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Alessya
Keep calm and go New York
- Igen, ez mindenhol így van, a magasabb rangban lévő sínylik meg mindig a legjobban, elvégre ők találkoznak a halállal a legtöbbet és ez megvisel mindenkit. - Kivéve engem, de erről jobb nem beszélnem, mert nem akarok érzéketlen és szívtelen embernek tűnni, akit egyáltalán nem érdekel, ha meg kell ölnie valakit. Erre kell talán a legjobban figyelnem a vizsgán is, hogy semmi erre utalót ne mondjak. Sok évnyi tagadás van már a hátam mögött ilyen téren, szóval csak nem lesz gond.
- Köszönjünk Dr. Natalie, tökéletes értékelést halhattunk - nevetem el magam én is vele együtt, mert a viccelődés jó, közelebb hoz egymáshoz és elfelejtsük a kezdeti kis ellenmondást, hogy itt bizony minden nefilimnek és félvérnek vesznie kell. Remélem ezzel ők is tisztában vannak, mert az igazságérzetem annyira nem örül, ha ártatlanokat kell ölni, persze mindenre van magyarázat, így nincs bűntudat sem.
- Harmadik emelet iroda, rendben, megjegyzem és ha jelentkezni fogok, mert egy mosoly mindig feldobja mindenki napját, de lehet kezelésre is bejelentkezem. - Kicsit elviccelem a végét, mégse legyen olyan komor az egész beszélgetés, lehet már csak ezért felnézek, hogy neki is legyen jó napja és viszek neki kávét, mert aki ennyi időt tölt itt, arra bizonyára rá fér, főleg, hogy most is az van nála. Amúgy is többet tud segíteni lehet nekem a kutatásomban is, hogy mit hol találok.
- Igen, eléggé elbaszott korszak, de mi is élhetünk egy kicsit attól még, csak meg kell látni az élet apró örömeit is, nem csak a rosszat. - Jó, aki olyan helyen nő fel mint én, egy teljes családban mondhatni, ami ritka, annak könnyű boldogságról beszélnie, viszont ha ügyes vagyok, ezt meg tudom osztani másokkal is, elég csak egy kis figyelmesség és máris jobb napja lesz.
- Én azért lelőném őket, a szárnyukat kell célba venni olyan helyeken, ahol akadályozza őket a repülésben, a nyílpuska messzire ellő és ugye hálót is ki lehet rájuk lőni. Én gondolkoztam, hogy lehetne egy olyan hálót csinálni, amit angyalpengével vonunk be vajon? Mert azt nem tudnák úgy széttépni és lehet marná a bőrüket is, csak mifelénk ilyen kísérleteket nem csinálnak. - Apu szerint néha egy kis tudós beszél belőlem és a szárnyak érzékeny pontjait is csak galambokon teszteltem eddig fogpiszkálókkal, de a való életben is hatásos lehet, ki tudja.
- Én ebben nőttem fel, szeretek vadász lenni, ez olyan pörgős élet, amit szeretek, nincs idő unatkozni és nap végére fáradtan dőlhetsz ki pihenni, nem kell altatni magad. - Persze nincs meg mindenkinél az egyensúly, de én megtanultam, hogy ha nem pihenem ki magam, akkor kétszer annyi időt felemészt egy-egy feladat, ha nem többet, szóval jobb kipihenten nekilátni és még tovább is jutok a feladatok hálójában.
- Az illúzió is valami, de akkor ezek szerint nem a legbiztonságosabb hely ez a városban. - Kicsit csalódottan sóhajtok, mert reménykedtem, hogy békésen tudok majd aludni, ehelyett itt is minden kis neszre felriadhatok, akár csak otthon, bár lehet kevesebb magánakció lesz a megtámadásomra csak gyakorlat gyanánt. Nagyon szeretem a szüleim, de ez annyira most nem fog hiányozni a részükről, eljövetelem előtt így is sokkal több ilyen ért, amiért nem szóltam egy árva kukkot sem, mert tudtam, hogy féltenek, azért van.
- Minimális szinten azért megy, viszont remélem, hogy tanulok valami újat is! Nem leszek a legügyesebb, de tény, hogy elengedhetetlen manapság a közelharc. - Az új szörnyek említésére elhúzom a számat, már találkoztam pár szépséggel.
- A fertőzöttekkel már találkoztam, képzelem a többi is milyen lehet. - Nem szép látvány és persze nem veszélytelenek, ki tudja mivel lehet megölni az új lényeket, amiket ránk küld, mindent ki kell tapasztalni és próbálkozni kell, nem lehetsz elég felkészült, mégis meg kell oldanod a legyőzését. Kicsit ez a része tetszik is a dolgoknak, a gondolkodás és tervezés, a kísérletezés.
- Sokan irigyelhetik a türelme miatt, viszont ha szeret sokat beszélni is mindemellett, akkor tényleg ő a legtökéletesebb erre a feladatra, nekem ez nem biztos hogy menne, de nem is vagyok olyan veterán vadász még. - Ki tudja, lehet idővel meggondolnám magam, de egyelőre a legfontosabb feladatom a saját önös érdekem, megtalálni az álmaimban szereplő alakot.
- Hű, az jó nagy terület, bár az egész városra lehetne rajzolni egy hatalmas rúnát, amit levédi és nem kéne minden ki-be járatra odafigyelni, meg a lehetőségekre, ahol még ki-be tudnak jönni, gondolok itt a metro vonalra meg a sok vezetékre a föld alatt, ahol még bemászhatnak a csatornán át. - Már egy városrész is hatalmas, nem az egész város, bőven van munkája, főleg, hogy ki tudja hol omlott be az út közben és hol takarították már el a torlaszt esetleg. Főleg most, hogy a démonoknak be kellene jelentkeznie és gondolom nem akarnak azt sem és meghalni sem.
- Nem kellene neked egy segítő, aki megkeresi, amire szükséged van és mondjuk csak a fontos részeket kiemelve adja át az iratokat? - Már tudom kinek kellene a bizalmába férkőznöm, hogy bejussak az irattár olyan részeire, ami nem biztos, hogy mindenkinek elérhető, viszont saját szakállamra is keresgélhetnék olykor egy kicsit, nem ártani akarok én a vadászoknak, csak a titkomat szeretném megfejteni.
- Bőven jó, ettől többre senkinek sincs szüksége, de idővel lehet körülnézek, milyen lakásokat lehet bérelni a közelben. - Nem tudom meddig maradok, szóval előre tervezni nem szeretnék, jó, ami ingyen van és amit keresek, azt is jobb lesz félretenni, majd veszek belőle hasznos dolgokat. A napjegy rendszerre felvonom kicsit a szemöldökömet, ezek szerint van ellátmány is, nem mintha én vissza szeretnék ilyesmivel élni, remélem elég lesz amit adnak, ha nem, akkor meg a keresetemből beáldozok még ételre.
- Érthető. - Szomorú, amikor valaki visszaél azzal, hogy ilyen kiváltságot kap, de mindig is voltak és lesznek csalók sajnos.
- Örvendek Arthur - nyújtok kezet előbb az őszes hajú férfinak, amikor bemutat nekik Natalie, úgy fest nem csak kiképző, hanem szinten tartó is, akivel bármikor lehet edzeni a későbbiekben is.
- Szintén örülök Lendon - nyújtom neki is a kezem, nagyon szimpatikus így ránézésre, bár nem a zsánerem, belőle csak egy létezik, az egy és az igazi, aki az álmomban homályos ugyan, de ha meglátnám, tudnám, hogy ő az.
- Már alig várom, hogy felmérjük a tudásomat és tanuljak új dolgokat is. - A törvénykönyv és a szabályzat természetesen nem tartozik az említett várom kategóriába, de azért majd jó képet igyekszem vágni ahhoz is.
- Ma, most érkeztem, a határon van ismerősünk, ott hagytam a csomagjaimat, nem voltam benne biztos, hogy vannak kiadó lakások. - Nem is azért jöttem, hogy ingyenélőnek adjam ki magam, csak mert vadász vagyok és az is szeretnék maradni továbbra is, csak New York városának a vadásza, nem gondolom, hogy olyan óriási változást jelent, azt leszámítva, hogy nem ismerem a várost és még fel kell fedeznem, már a terepszemle miatt is, ha akció van, tudjam merre érdemes menni vagy terelni az ellenfelet, ami számomra kedvezőbb.
- Szóval milyen adatokat kell megadnom, hogy minél hamarabb elintézhessünk mindent? - érdeklődöm lelkesen.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Csarnok és folyosók 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
459
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 12:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Are we waiting for you?
Alessya & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; Outfit• Szószám; 964 • Zene; Levander Bones»
«A man does what he must
in spite of personal consequences,
in spite of obstacles and danger
and pressures
and that is the basis of all human morality»
- Jaaaaaa, kicsit morgós népség vagyunk és sokszor úgy nézünk ki, mint aki két citromba is beleharapott. Mindenki sokat veszített az évek alatt, valahol mi látjuk súlyát az egész világvége őrületnek - vonom meg a vállam. - Az emberek pedig nehezen emésztik meg mindazt a rosszat, ami velük, szeretteikkel történik, így természetes védekező mechanizmus, ha rögtön morognak mindenkivel - a bizalmatlanságról meg már nem is beszélek, de azért nevetve legyintek felé.
- Dr. Natalie, vadász pszichológus értékelését hallhatták - nevetem el magam vidáman. Én, a magam részéről mindig úgy gondoltam, hogy a vidámság, a nevetés gyógyír lehet bármilyen bajra, problémára. Persze ennek is megvan a maga ideje, de nem lehetünk mindig komolyak. Lelkünk belepusztulna. - Viccen kívül, ha bármikor csak két kedves szóra vágysz, vagy mosolyra, a harmadikon megtalálsz. Az egész emelet egy nagy iroda, valamelyik asztal felé görnyedve lelsz - vagy az asztalon táncolva, vagy alatta fetrengve, vagy… hát igen, elég sok féleképpen tud megtalálni.
- Valahol a mi generációnk dolga megteremteni a biztos jövőt a következőnek, hogy ők már élhessenek is - vonom meg a vállam egykedvűen. - Elbaszott egy korszak ez - látom be, de ebben is meg lehet találni a jót, a szórakozást. És remélem, hogy az átlagember ezt meg is tudja tenni. Nem csak túlél, mint mi vadászok.
Jah, elbaszott egy korszak.
- Örüljetek. Egyébként ők sem kedvesek, sőt. Jóval erősebbek, mint a démonok és nehezebb is ellenük harcolni. Ha választanom kell, hamarabb csapok össze egy démonnal, mint egy angyallal. Jobban ki lehet rajta fogni - vonom meg a vállam végül, mert hát ez igaz. Hamarabb ki tudunk fogni csoport szintjén is egy démonnal, mint egy angyallal. Neki még a szárnyai is rásegítenek, bármikor el tud repülni. Brrr, utálom őket.
De nem jobban, mint a démonokat.
- Ez sajnos itt sincs másként - sóhajtom el magam, hallgatva a történetét. Szívem valahol belesajdul, de jó érzés hallani, ahogy a szüleiről beszél. Ritka a normális család már ebben a világban. - Nincs szabadnap, nincs pihenés, bármikor beüthet a crach és mindig készenlétbe kell lennünk. Igazad van, ez egy életstílus - vonom meg a vállam. - Igen, a bázis és a hozzájuk tartozó épületek. És még itt sem tudsz mindig pihenni, de legalább az illúziója megvan, hogy itt a legbiztonságosabb- de sajnos a félvér háború óta tudjuk, hogy ez is csak illúzió. Túl sok félvér volt közöttünk, kikről nem tudtunk, kik kijátszottak minket a démonok kezére.
- Sajnos ki kell ábrándítsalak. Ki fognak képzeni közelharcra is. Minimális szinten, de ki fognak, még ha nem is tetszik. Nekem sem. Viszont már nem csak démonok és angyalok ellen harcolunk. Amara által új szörnyek is megjelentek, akiket nem tudunk távolról legyőzni, nem hatnak rájuk a rúnák, pecsétek - sóhajtom el magam, csakhogy készüljön ő is, hogy mivel kell szembenéznie nálunk. Ez az ő védelmének is szól. Nem engedhetünk ki senkit terepre, főleg ezen időkbe, enélkül. Sajnos ez van.
- Ő az ügyeletes újonc betörőnk. Ne szó szerint vedd, szeret az újakkal beszélgetni, bevezetni, rendkívül jó érzéke van hozzá, türelme pedig végtelen. Bármennyit kérdezhetsz tőle is és tőlem is - mosolygok rá. Nem mondom, hogy mi itt egy nagy család vagyunk, de nincsenek egymás iránt ártó szándékaink. Segítjük egymást, ahogy lehet, kitartunk és ami a legfontosabb össze is tartunk. Végül is mi csak egymásra számíthatunk.
- Jelenleg? Újretervezem a város logisztikáját és az eddigi rúna-csapda helyeket is újra tervezem. Az egész városra vonatkozólag. És mivel nem vagyunk kicsik és mivel túl sok helyen vannak, ezért ez időigényes. Stratégialag jól kivitelezni. Olykor szükség van rá, nehogy kiismerjenek minket - kacsintok rá. - És ez nem két napos munka - és akkor még nem is beszéltem az egyezség rám eső részéről. Ami meg folyamatosan az irattárba szólít, vagy ide az irodámba, az asztalhoz.
És akkor van, hogy terepen is vagyok. Azt kérdezitek, hogy mikor alszok?
Sose.
Minimálisat.
Két-három órát.
Hogy fáradt vagyok-e? Konstans.
- Van olyan része, amit konyhának lehet csúfolni. Rezsó, mikró, tűzhely, mosogató, egy pult, ahol elő lehet készíteni. De ha ügyes vagy, könnyen tudsz pár hónapon belül bérelni lakást is. Sokat lehet spórolni, a bázishoz tartozó lakás ingyen van - így pedig a fizetésének egy részét el tudja tenni, hogy csak, tartalékolni. Mintha kellene itt valamire.
- Oh, fontos. Napjegy rendszerünk van az élelmiszerekre. Nem lehet feltárolni őket, mindenkinek megvan a maga adagja, változik családonként, egy háztartásban élők számától. Lendon a tiedet, majd intézi, kikérdez majd, kapsz egy kártyát, ezt tudod majd mindenhol felmutatni. Nem, nem lehet egy nap több boltba is ugyanazokra felhasználni - előzöm meg a kérdést, amit fel sem tett. Ki van találva a rendszerünk, éppen ezek miatt. Azt meg nem kell tudnia, hogy miként.
- Remek - bólogatok, majd benyitok az ajtón. Két férfi ül bent. Az egyik egy őszes hajú, megtermett figura. Ruhája alatt nem domborodnak ki az izmai, de látszik rajta, hogy az idők során sem engedte el őket. Bár már nem olyan feszesek, mint egykor volt. Mélyen ülő, barna szemei barátságosak, ahogy beléptünkkor a másik férfival beszélget. Ő egy alacsonyabb, első ránézésre nem igazán nézné ki belőle senki, hogy vadász. Vékonyabb a testalkata is, viszont az egyik legjobb vadászunk. Szőke haja szinte belevész fejbőrébe, azt a hatást kelti, mintha kopasz lenne.
- Natalie! - üdvözölnek mindketten a mosolyom pedig máris kiszélesedik.
- Hiányollak az edzőteremből - csap le rám Arthur, én pedig, mint aki meg sem hallottam, elállok az útból, hogy mögöttem a fiatal lány is betévedjen.
- Sziasztok fiúk, ő itt Alessya. Szeretne csatlakozni hozzánk, a stamfordi brigádból jött. Van tapasztalata - itt Arthurra tekintek. - De fel kell készíteni. Reméljük nem tart tovább pár napnál - tekintek mosolyogva a lányra, majd bemutatom neki őket.
- Alessya, ő itt Arthur, a leendő kiképződ, kínzód - itt felnevete az őszes hajú, vidám figura. - ő pedg Lendon, - mutatok az alacsonyabb termetű, tőlem egy fél fejjel alacsonyabb férfira. - A látszat ellenére kiváló vadász - mindkét férfi feláll a helyéről és kezét nyútjaja nőnek.
- Lendon, szükségünk lenne lakhatásra, a bázis laktanyájába, napijegyre, felszerelésre - kezdem el sorolni, de ő csak finoman érinti meg a vállam.
- Meglesz - mosolyog rám. - Mikor érkeztél a városba? - kérdezi vidáman, energiával telítve.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 8:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Alessya
Keep calm and go New York
- De a vadász az vadász, akkor is, bár vannak, akik elfogultak a New York városából érkezőkkel, gondolom itt is lehetett volna kevésbé kedves fogadó személy is. - Sajnos mi emberek nagyon különbözőek vagyunk, vannak kedvesek és nagyon nem kedves emberek, engem egyik sem zavar, mert nem vagyok az a nagyon barátkozós típus, nem szeretek magamról beszélni, mert mindig csak egy álomképnél kötnék ki, amiről nem kellene senkinek sem beszélnem.
A válaszából azonban megtudom, hogy itt jobb nem beszélni félvérekről és nefilimekről, szóval hanyagolom a témát és inkább tényleg nem hangoztatom, hogy lehetnének elfogadóbbak is, nekem itt még terveim vannak és nem akarom az első napom felégetni magam körül a lehetőséget, hogy innen szerezzek információt a sajátos érdekemben.
- Igen, manapság mindenki csak túlél és ennyi az élet. - Ezért is akarok élni inkább egy kicsit, amíg az álombéli alakkal foglalkozom, addig úgy érzem van bennem élet és a halál neki hála elkerül, legalábbis én nem halok meg, csak más körülöttem.
- Igen, bár én még azt hiszem nem találkoztam angyallal, mintha engem és az otthoni csapatot valahogy elkerülnék, de tudom ez hülyeség, csak lehet ilyen a mi szerencsénk. - Remélem csak olyannal találkozom majd, amelyiket a jó szándék és az emberek megmentése érdekel és nem egy Gabriel arkangyalt szolgáló gyilkossal. Régen el sem tudták volna képzelni az emberek, hogy egy angyal lehet rossz, most pedig a fekete szárnyuk miatt is úgy festenek, mint némely démon szárnyakkal.
- Én már ebbe születtem, el sem tudnám képzelni, milyen normálisnak lenni, mármint anyu és apu is vadász, az összes rokonom az és ez már egy életstílus, nincs olyan, hogy szabadnap, megyünk, ha menni kell, amikor épp nincs semmi, akkor is a váratlan helyzetekre készülsz fel edzésekkel, de szerencsére azért vannak biztonságos helyek, ahol lélegzetvételnyi időt lehet pihenni, gondolom a bázis is ilyen. - Csak tele van rúnázva az egész hely gondolom, hogy csak úgy ne állítson be ide démon és angyal, meg a többi hasonló emberi keverékeik.
- A közelharc nem az én terepem, szóval amíg távol maradhatok a közvetlen veszélytől, addig elmegyek, de természetesen értek a fegyverekhez és jól feltalálom magam a környezetem felhasználásával, ami ugye ha valami balul sülne el, jól jöhet menekülésnél is. - De én kerülöm az ilyen helyzeteket általában, amikor nincs esélyem sem, mert egy démon vagy angyal kiüti a fegyvert a kezemből és utána mi lesz? Sokkal erősebbek és én szeretnék még egyben maradni és nem valami kórházban lábadozni.
- Akkor jobb, ha készülök zsepikkel. - Jegyzem meg viccesen és persze visszamosolygok rá, a törvénykönyv nevében is ott van már, hogy ez nem lesz egyszerű és tele lesz olyan szavakkal és mondatokkal, amit megtanulni is nehéz, nem még betartani, de mindent a célom elérése érdekében.
- Annyira nem ment híre, csak a kapunál hallottam róla, mikor beengedtek, de ha terjedni fog, lehet sokan jönnek majd a városba, mert ez biztonságos és már értem, hogy miért van több démon a környéken, ahonnan jöttem, kezdik elhagyni a várost szerintem, de még így is maradt bőven gondolom. - Tetszik, hogy nem vesztegeti az időt várakoztatással, hanem most mindennek a közepébe vághatok, már az itteni vizsgákat tekintve.
- Hű, ez a Lendon nagyon érdekes személyiség lehet, alig várom, hogy megismerjem, érdekes társaság lehet, de majd ha nem értek valamit, legalább tudom kit keressek. - Nem tudom mit jelent ez a barokkos közmondat, de majd meglátjuk mennyire fogunk kijönni, ha nem értem a felét sem, amit mond, talán kénytelen lesz elengedni a dolgot.
- Mi a feladatod itt a bázison, hogy szinte mindig itt megtalállak? - Érdeklődöm, mert nem rémlik, hogy említette volna, hogy ő pontosan mit is csinál itt a bázison, de biztos valami aktakukac vagy magasabb pozícióban lévő vadász lehet.
- Ágy és fürdő legyen, a többi nem számít. Vagyis a konyha még fontos, de a többi tényleg nem. - Mosolygok rá, mert az, hogy itt lakhatnék a közelben, az biztonságot ad, a szüleim is örülnének a hírnek és közel lennék a kutatásomhoz is, nem baj, ha este sokáig elmaradok mondjuk a könyvtárban meg ilyenek.
- Megfelelnek, mehetünk! - Gondolom annál az ajtónál vagyunk, ahol majd Arthurral találkozok és ő felméri majd a tudásomat. Jó, mondjuk nem vagyok úgy öltözve, hogy egyből bevetésre készüljek, szóval gondolom ez az elméleti rész lesz, aztán majd jöhet a gyakorlat, csak jegyezzen elő és tudjam le a könnyű részt.
Amint bemegyünk üdvözlöm is a bent lévőt vagy lévőket és mint akit feleltetnek állok meg ott, ahol Natalie is és várom a kérdéseiket.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Csarnok és folyosók 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
459
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 13, 2020 6:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Are we waiting for you?
Alessya & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; Outfit• Szószám; 635 • Zene; Levander Bones»
«A man does what he must
in spite of personal consequences,
in spite of obstacles and danger
and pressures
and that is the basis of all human morality»
- Igen, igen, tudom - keserű nyál gyűlik össze számba. Nem a mi hatáskörünk, de a két település kommunikál egymással. Vajon a Tanács döntéséről egykor tudtak, amikor odaküldtek? Kötve hiszem, emiatt pedig minden izmom megfeszül. Nem tehetek róla, valahol idegesít, hogy csak egy játékszer vagyok, egy eszköz hatalmunk kezébe és olykor nem is mondhatok ennek ellen.
- Igeeeen - mondom egyszerűen, ahogy hűházik. Szemem sarkából figyelem, ahogy elfordítja a fejét. Szívembe mar a felismerés, hogy ő is jóval elfogadóbb, mint az egészséges volna. Ismerős érzés, ennek mégsem engedhetek. Mélyen szívom be a levegőt a tüdőmbe, megemberelem magam. Majd egyszer, talán megtudja, hogy én is miként vélekedek. Ha nem, az itt töltött ideje alatt hallhatja a pletykákat rólam. Ebben a pillanatban mégsem tehetek mást. Béklyóba zárnak törvényeink és eszem ágába sincs most kivételeket tenni. Ha egyszer elkezdjük sose lesz vége.
- Kegyetlen, tudom. De mi így éltük túl, őket is - talán hallott a hét évvel ezelőtti háborúról, ahol a félvérek özönlötték el az utcákat és próbálták az egész várost romba dönteni. Ha addig volt is lelkünkbe engedmény, az a pár nap terror, horror, kín és fájdalom tett arról, hogy senki iránt se legyen már. Szörnyű, tudom, azt is, hogy kegyetlen.
- Na igen, a démonnak a kérdését sem lehet elhinni, nem igaz? - nevetem el magam könnyedén, próbálván elcsapni az előbbi témát, kellemesebbnek. - Nem mintha az angyalokba meg lehetne bízni. Vannak olyanok, akik nem akarnak ártani, de nem tudhatjuk, hogy melyik az - vonom meg a vállam. Egy egyezmény pedig ehhez kevés. - A vadászoknak mindig készenlétbe kell lenni, figyelmünk sajnos sose lankadhat - ez a szomorú igazság. Kiveszel egy szabadnapot és valójában nem veszel ki, mert ha ki is mozdulsz a városba, akkor is minden sarkon azt nézed, hogy merre bújhatnak meg átkozott démonok és angyalok. Minden utcai verekedés mögött valami természetfelettit sejtesz és átkozod magad, amiért nem avatkozol közbe, szóval megteszed.
Rohadt megterhelő egy meló, amúgy.
- Ebben egyetértünk - bólintok egyet, miközben sétálunk a folyosón kényelmes tempóba. - Egy ilyen ember mindig jól jön, minden csapatban. A tereppel hogy állsz? - kérdezem tőle, mert van egy olyan érzésem, hogy nem ülhet mindig a központban, a diszpécserállomáson. Vagy a kocsiba, vagy egy ház magaslati helyén, hogy belásson mindent.
- Akkor azt hiszem, hogy ezzel a résszel nem lesz gond, de ez csak az egyik, majd meglátod a törvénykönyvet, öt perc múlva sírni fogsz, hogy meggondolod magad - nevetem el a dolgot, pedig amúgy sokkal több igazságtartalma van, mint most hangzik. Soha, senki nem mondta, hogy könnyű vadásznak lenni, mert nem. - De becsülendő lelkesedésed - mosolygok rá kedvesen. Főleg, ahogy mindjárt ki is fejti, hogy nem kíván addig sem tétlen maradni.
- Máris híre ment a dolgoknak, ennek örülök - legalább van valami hatása annak, hogy megkötöttük azt az átkozott egyezséget. - De rendben, itt a folyosó végén van egy iroda, ott megismertetlek Arthurral és Lendonnal. Az egyikük felkészít téged a tesztekre, ha látja, hogy nem igazán kell rá sok idő, akkor gyorsan előjegyez, mi sem húzzuk az időt. Lendon lesz az, aki egy ideig veled lesz, együtt dolgoztok. Megy érted, visz téged, elmagyarázza a rendes működését az elveknek. Ha valami mégsem világos, néha szeret barokkos körmondatokba fogalmazni, engem is nyugodtan megkereshetsz. A napom nagy részében - teljesen - a bázison vagyok - persze ez milyen jól hangzik, én őt kiküldöm, én pedig bent maradok. A rúnák és pecsétek újrahelyezése mégis teljes időmet elnyeli a térképtárba, a maradékba pedig az átkozott iratokkal próbálok haladni. Alig pár órányi alvást engedélyezek magamnak, azok sem telnek valami kellemesen.
- A bázishoz tartozik egy lakótömb, ami központi szállásként funkcionál. Megérdeklődöm, hogy van-e szabad lakás. Ha nem gond, hogy csak egy kis lyuk lesz, remélem. Gyorsan kellett sok lakást létrehozni, szoba-konyhák, kis fürdővel - és akkor sokat mondtam. Tényleg picik, alig húsz négyzetméteresek, de legalább sok van belőle. Nem egy luxusvilla, de nem is ezt a célt szolgálja.
Egy ajtó előtt mégis megállok.
- Ezek így megfelelnek neked? - fordulok vele szembe, érdeklődő, kedves mosollyal az ajkamon.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 07, 2020 12:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Alessya
Keep calm and go New York
- Igen, elég közel van, mégsem a ti hatáskörötök. - válaszolok mosolyogva, nem tudom, hogy mit keresett ott, de nem is tartozik rám gondolom a nosztalgiázás. Nem a legjobb hely, de a világon nem is létezik már olyan szerintem. Ki hová születik vagy kerül, ott tanul meg túlélni, ezekben a zavaros időkben, hol mindenhol lapulhat egy démon vagy bármikor rád szállhat egy angyal.
- Hűha - elfordulok, hogy az arcomra kiülő pillanatnyi kis fintort ne láthassa, le is hajolok kicsit megigazítani a ruhámon valamit, elég durva, ha a nézeteim miatt már falon túl kerülnék ismét, csak mert én nyitottabb vagyok, ha mindenki a sebeit nyalogatná és nem kezdeményezne, akkor hová is lenne a világ? Most utáltam meg az ötletem, hogy ide jöttem, hátha többet megtudok az álmomról és a férfiról, aki benne szerepel, na meg a pecsétről, ami a testem ékesíti, bár általában sminkes alapozóval el szoktam rejteni, most is így jöttem ide, nem akarom, hogy átnézzenek és megkérdezzék az mi és mikor került oda.
- Értem, ez máshol sincs másképpen - hazudok szemrebbenés nélkül mosolyogva. Részben igazam van, mert az ártatlan emberek élete tényleg fontos, de vannak bűnös lelkek is, akik nem érnek többet, mint egy nefilim mondjuk, aki még soha senkinek nem ártott, csak a démonoknak.
- Könnyebbet akartam mondani, igen, az angyalokkal könnyebb, a démonok meg kemény diók, még ha megbízhatónak is tűnik, akkor is nehéz elhinni, hogy nem keresi a kiskaput már akkor az ígéretében, hogy segít. Meg is csóválom a fejem, jobb szeretek más természetfeletti lényekkel küzdeni, nagy kár, hogy emberként ennyire gyengék vagyunk hozzájuk képest és kiszolgáltatottak. Ezért is jó háttérből segíteni másokat és elintézni az ellenfelet, nem velem néz farkasszemet, hanem másokkal, ez azért sokat segít.
- Igen, felderítő és stratéga vagyok, szeretek mindent észben tartani, hányan vannak, hányan estek el, hány él még és kinek mennyi lőszere lehet még. Ezek a részletek fontosak és a túlélés részét képezhetik.  Én nagyon jó vagyok ebben, na meg hogy a környezet adta lehetőségeket felhasználjam a magam javára, életmentő lehet a legapróbb dolog is, valahogy, ha veszélybe kerülök, akkor nagyon pörgök ezeken és mindig megmenekülök. Az, hogy újra le kell vizsgáznom, annyira nem rémít meg, amíg nem jön szóba, hogy a pszichémet is fel akarják térképezni. Érdekel, hogyan teszik, bár a nyomástól nem félek, eléggé higgadt tudok maradni és türelmes, még a legnagyobb veszélyben is. Egy kis színjáték, az kell és talán nem tűnök őrültnek és elvetemültnek. Az embereket mindig meg kell kímélni, csak nem olyan nehéz.
- Egyedül kész öngyilkosság is lenne, jobb szeretem a sok lúd disznót győz elvet. Bizony, a hősködést meghagyom másnak, társakkal együtt könnyebb, csak őt kell fedezni és ennyi, talán szükségtelen is a jelenlétem, ha kisebb ellenfélről van szó. A törvények és szabályok tanulása tényleg a legnehezebb, amitől még ilyen ínséges időkben sem mondanak le, ez annyira maradi, mert akinek megvan a tudása és nem sebesült, őket mind egyből alkalmazni kellene nem? Na mindegy, alkalmazkodom, mi mást is tehetnék? Szükségem van a tudásra, amit itt megtalálhatok.
- Értem, akkor mielőbb kelleni fog a szabályzat és törvények könyve, a többi miatt nem aggódom.  Csak egy kicsit, de azt neki nem kell tudnia. Utálok elméletet magolni, márpedig ezeket csak úgy lehet a fejembe verni, ha azt teszem majd. Igazából minden lényegeset megbeszéltünk szinte.
- Ameddig a képességeimről teszem le csak a vizsgát, addig is kaphatok valami munkát? Mint a határnál a regisztrálása a démonoknak vagy valami ilyesmi? Elvégre ott is többed magam lennék, nem gondolom, hogy túl akcióval teli lenne ott őrizni a határokat. Tanulni jobb szeretek amúgy is kint a szabadban, a friss levegőn.
- Ja igen és kapok majd lakást is? Elég messze lakom innen, a határon van ismerősöm, ott hagytam a holmim nagy részét átmenetileg. Mégsem állíthattam be ide vele, lehet amíg nem vizsgázom le, addig még vadászlak sem jár nekem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Csarnok és folyosók 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
459
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 3:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Are we waiting for you?
Alessya & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; Outfit• Szószám; 627 • Zene; Levander Bones»
«A man does what he must
in spite of personal consequences,
in spite of obstacles and danger
and pressures
and that is the basis of all human morality»
Egy kézfogás sok mindent el tud mondani az emberről, nem csak a jellemét, de hozzáállását is. Alessyát sem kell félteni, ha határozottságról van szó, már ami a kézfogását illeti. Az pedig csak plusz pont, hogy magától jött a városba, hogy segítséget nyújtson. Ebben a világban kevesen élnek túl, ha mimóza jellemmel van megáldva. Sajnos, most cska még inkább igaz, hogy csak és kizárólag az erősek maradnak talpon.
Keze mégsem kemény, mint az enyém, jóval puhább. Ami számomra csak azt mondja, hogy nem használ fegyvert, legalább is nem közelharciakat. Ezeket mind jó tudnom.
- Stamford - vonom fel a két szemöldököm, mosolyogva, noha lelkembe jóval kellemetlenebb emlékek élnek a hellyel kapcsolatban. - Az nincs is olyan messze - mosolygom, jelezve számára, hogy ismerem a helyet. De még mennyire. Keserű nyál gyűlik számba, nehéz lenyelnem, az emlékek, a fájdalom újra végighasít elmémbe, testembe. Mégsem foglalkozom most vele, nem szabad.
- Ahogy ajánlottam - szólok egy árnyalatnyi mélyebb hangon. - liberális nézeteid velük szembe nem érdemes itt hangoztatnod. Nemhogy nyitott fülekre nem találsz, de hamar a városon túl is találhatod magad - sóhajtom el magam. Szinte undorodom magamtól, kinek a legjobb barátja egy nephilim, az egykorvolt vőlegénye meg félvér volt. Itt mégis más szabályok járnak, amiket be kell tartania minden vadásznak.
- New York jóval merevebb törvények mentén működik, melyek az emberéletet szolgál megőrizni. Tudom, hogy lehetnénk nyitotabbak, de nem vagyunk. Mint bárhol máshol, itt is elég sok szar szakadt a nyakunkba az elmúlt majd harminc évben. A város, a tanács és a vadászok számára is az emberek élete az első - a mondatot nyitva hagyom. Nem a félvéreké, nem a nephilimeké. Emberek valahol ők is - én ne tudnám?
Most mégis a várost és annak elveit képviselem. Ki nem tud ennek teljes mértékben élni, nem tudja ehhez tartani magát, azok ellen nem tudunk mit tenni. Őrájuk nem bízhatjuk az ártatlan emberek életét, kikért nap, mint nap harcolunk.
Valahol mégis melegséggel önt el, hogy nem csak nekem vannak előremutató szellemiségű gondolataim, ezt mégsem mutatom ki irányába. Jelen pillanatban nem zavar, ha engem is besorol a fentebb említett korlátoltak táborába.
Lényegében ismeretlenek vagyunk egymás számára.
Ajkamon a széles mosoly mégsem tűnik el, akkor sem, amikor elindulunk a folyosón. Brien sétál velünk szembe és ő sem tudja nem végigmérni és elismerően vigyorogni az idegenre. Csak fejem rázom meg, de nem szólok most ebbe bele.
- Ezzel erősen vitatkozni, de megértem, hogy miért mondod ezt. Jelen helyzetben az angyalokkal messze könnyebb dolgunk van. Nem titok, hogy a két erővel megpróbáltunk szövetségre lépni, hiszen most nagyobb hatalmat kell legyőznünk. Az angyalok tartják magukat az egészhez - s újra nem fejezem be a gondolatmenetem.
A démonok rohadtul nem, de ez egy másik történet, ebbe még nem mennék bele.
- Szóval lényegében felderítő szereped van a csapatmunkába? - kérdezem tőle, akaratlanul is Alex jut eszembe, mégis minden figyelmem most a fiatal lányé.
- Egyszerűen hangzik, de igazából nem az. Fizikai és elméleti része is van. Az elméleti inkább a pszichédet térképezi fel, hogy mennyire teljesítesz jó nyomás alatt. Néha próbáljuk a démonok, angyalok aljasságát is belevinni a feladatokba - néha tényleg van egy-két szadista vadász, de sajnos rájuk is szükségünk van.
- Valamint azt is fel kell térképezni, hogy a csapatban hol foglalsz helyet. Fontos, hogy a városban senki sem vadászik egyedül, ha látsz is valamit és egyedül vagy, rögtön jelented a központnak és igen itt térünk a másik lényegre, ami fontos. A törvényeink, szabályaink ismerete nélkül vétképp nem lehet senki sem a város vadásza, semmilyen szinten sem. Mivel vadász vagy, vélhetőleg az első két teszten hamar túl tudunk jutni, a maradék meg minden attól függ, hogy mennyi időn keresztül rágod át magad az egészen - nem állítom, hogy könnyű dolga van annak, aki vadász akar lenni. Főleg külsősként. Az egész oktatásunk, főleg aki vadász akar lenni, már a kezdetektől a fejükbe verjük a törvényeink, a vadászi szabályzatot és ehhez mindenki maradéktalanul tartja is magát…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 4:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Alessya
Keep calm and go New York
Már megszoktam, hogy megnéznek, szóval nem foglalkozom vele, mint valami híresség úgy érzem magam itt a városban, annyian megbámulnak, csak remélem, hogy nem azért, mert azt hiszik holmi démon vagy angyal vagyok. Vadász vagyok, ellenük harcolok, szóval nem mondanám, hogy hű de oda lennék értük, ám néha jól jön a segítségük, főleg, ha sok ólálkodik a közelben. A nefilimek a leghasznosabbak amúgy a plusz képességükkel és persze, hogy a magasból előre fel tudják mérni a terepet, tudjuk mire számítsunk és jó stratégiát tudunk kidolgozni. Szóval visszatérve ide, elmosolyodom, a fekete vörös a kedvenc színkombinációm, csak kevés vörös ruhám van sajnos. A kézfogást csak annyira szorítom meg, hogy érezze, hogy én is határozott jellem vagyok, nem több. Az én kezem nem annyira érdes, mindig kenegetem és a távolsági fegyver miatt annyira nem is kell a bőröm megkeményítenem. Az ujjbegyemnél vastagabb csak, az íjászkodás miatt.
- Stamford városából, nem olyan nagy, mint ez, de ott is élnek még, akiket meg kell védeni. Annyira nincs azért messze, hogy túlságosan veszélyesnek mondják, de nem is olyan kis egyszerű hely, amit még sose ért nagyobb támadás vagy kár. Szeretek ott élni, tervben van, hogy vissza fogok menni, de előbb itt találjam meg a helyem és persze találjak választ pár dologra. Jobb szeretek egyedül dolgozni a saját ügyemet érintően, ellenben terepen, ott szeretek egy csapat hátvédje lenni és onnan lesből megölni mindenkit, aki ártani akar a társaimnak.
- Hű, szomorú, pedig nagyon jó társak és hasznosak is, ha mind a két oldal ellöki őket, a végén ők okozzák a vesztünket, de megértem, hogy itt inkább egy szót se erről.  A szám előtt el is húzom a kezem, mintha egy cipzárt húznék el, néha jobb hallgatni, bár kétlem, hogy bárkivel erről fogok eszmecserét folytatni. Lehet kicsit zárkózottabbnak kéne lennem, de áh, mit beszélek, az nem én vagyok. Szeretem a feltűnést és szeretek barátkozni mindenkivel, mert én már csak ilyen vagyok. Persze fogalmam sincs, hogy ez amúgy saját vélemény a fattyakról vagy az itteni képviselet nevében beszél. Gondolom mind a kettő, elvégre itt nagyon komolyan veszik a szabályokat, meg még eliteket is neveznek ki maguk közül.
- Rendben, nekem megfelel - elindulok a kezével mutatott irányba és szét is nézek a folyosón, szembe jön velünk egy velem egykorú vadászfiú is, aki eléggé látványosan végig mér és mosolyog, meg kacsint is nekem, de különösebben egy mosolytól többet nem kap tőlem, ez is csak egy bók, hogy jól nézek ki, semmi több. Aki nem ismer nem tudom komolyan venni, meg amúgy is más férfi után érdeklődöm, ha mondhatjuk így. 
- Valamiért az angyalokkal mindig nehezebb - mosolygok sejtelmesen, mert hát ők is a jó oldalon állnak, legalábbis a többségük és tőlük nem kell félni, ellenben a démonok, na ők szeretnek átverni mindenkit a segítség után is, mert olyan kiskapuik vannak, amire mi nem is gondolnánk akkor ott helyben, mikor a segítségüket kérjük. Ez nem hiába ritka dolog, itt sem van másképp ezek szerint.
- Köszönöm! Anya varrta. Bizony, van aki még foglalkozik ilyesmikkel és a ruháim nagy részét is neki köszönhetem, a legjobb egy ilyen vadászanyuka, akinek ez a stresszlevezetője, én csak megrajzoltam, ő meg megalkotta.
- Már vadász vagyok, így nőttem fel, folyton meg kellett vívni a csatákat, mondjuk én inkább az vagyok, aki feltérképez és a háttérből figyel, távolsági fegyverekre is szakosodtam, nyílpuska, íj meg fegyverek, bár az első kettőt jobb szeretem, csendesebb és a nyilakat még általában újra lehet használni is, miután összeszedem.  Javítom ki, bár lehet nekik csak az a vadász, aki itt is bizonyított, ezen talán nem vesszünk össze.
- De, ha újra le kell vizsgáznom, hát állok elébe.  Szét is tárom a kezem, rajtam aztán nem múlik, már egy ideje ezt csinálom, kétlem, hogy egy vizsga kifogna rajtam annyi éles bevetés után.
- Nálatok hogy zajlik a vizsga?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Csarnok és folyosók 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
459
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 9:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Are we waiting for you?
Alessya & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; Outfit• Szószám; 392 • Zene; Levander Bones»
«A man does what he must
in spite of personal consequences,
in spite of obstacles and danger
and pressures
and that is the basis of all human morality»
Az érkezőt nem nehéz észrevenni. Mit nem nehéz, hamuszükre hajával szinte kivilágít a tömegből - már ha lenne az előcsarnokba ilyen, jelen pillanatban. Ő az a fajta jelenség, aki mellett nem lehet nem elmenni, nem lehet nem felfigyelni rá. Szemeim csak egy pillanatra villannak meg. Ha a számító énem lenne elől és ha nem lenne elmém rendkívül fáradt, akkor biztos hasznomra tudnám ezt fordítani.
De most nem vagyok más, csak egy nagyon udvarias, nagyon előzékeny vadász, aki az irodába száműzte magát, hetek óta.
Széles mosolyom az arcomon pihen, kezét erősen szorítom meg - na nem annyira, hogy kézcsontjait törjem, csak annyira, hogy határozottságuk észrevehetőek legyenek. Ujjaim mégis érdekesek, beszélnek arról, hogy valójában nem kímélem őket, bizony fegyvereket forgat a kezébe, emiatt keményedett meg bőröm.
- Szintúgy. Szóval New York. Honnan jöttél? - teszem fel az első kérdést és a hatalmas küblit az ajkaimhoz emelem, ahogy az éltető kávéból egy korty erőt kölcsönzök. Forróssága végigkúszik torkomon, lassan kezd el terjedni bennem, barna tekintetem mégis teljes mértékben ő birtokolhatja.
- Ühüm - felelem csendesen. - Ezt ebbe az épületbe, ha lehet ne nagyon hangoztasd. Ha tényleg velünk szeretnél dolgozni és ha elfogadsz egy tanácsot. Pár éve volt egy elég komoly ütközetünk a félvérekkel, a város nagy része megsínylette, túl sok ártatlan veszett oda. A béke az angyalokra és a démonokra vonatkozik, a fattyaikat még ők sem mindig ismerik el - vonom meg a vállam, még akkor is, ha én ezt teljesen máshogy gondolom.
Ez a nehéz igazából. Hogy mi a saját véleményem és mi a köz véleménye. Most a vadászokat, az intézményt, a várost valahol pedig a Tanácsot képviselem. Vagy leginkább Draket. Az ő véleménye, most az enyém, még ha nem is hiszek benne. Személyében viszont annál inkább.
- Rögtön a tárgyra térsz. Szimpatikus. Menjünk egy kört - teszek egy félfordulatot és kezem előrenyújtva mutatok a jobb oldali folyosó irányába. - közbe felteszek néhány kérdést, beülünk egy irodába és megbeszéljük a dolgokat, mit szólsz hozzá? - kérdezem mosolyogva.
- Jól látod a dolgokat, mióta a pokol és a menny bezárult a munkánk több lett, minden segítség elkél. Noha a tollasokkal szokatlan mód könnyedén szót tudtunk érteni, a szurokszeműekkel nehezebben megy. De ami a legfontosabb most - indulok el, ha velem tart. Nem diktálok sietős tempót, kényelmesen sétálok mellette, tekintetem sarkából látom a táskáját.
- Menő a táskád, de a másik fontos - nevetem el magam, mert azért illik megdícsérni valakit, főleg ha ilyen menőséggel állít be. - Miért akarsz vadász lenni?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 6:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Natalie & Alessya
Keep calm and go New York
Eljött ez a nap is, amikor már a szobámban összepakoltam mindent és indulásra készen állok. Van egy gurulós bőröndöm, amire egy sporttáskát dobtam rá, így egyszerűbb cipelni majd és persze a cicás táskám sem hagyom hátra, azt a hátamra rendesen felveszem a legszükségesebb dolgokkal telepakolva. Az utazás sose volt biztonságos, főleg nem akkor, ha cipekedsz is és a legrosszabb, hogy ezek csak a legszükségesebb holmijaim, mégis mennyi helyet foglalnak el. Jó a fegyverek is sok helyet foglalnak, de ami kell, az kell és ami saját, az a legjobb, ki tudja hogy fogadnak majd a nagyvárosban és nem-e a selejteket adják majd oda. Kinyitom az ajtót, hogy elinduljak lefelé és apámmal találkozom szembe, fel-alá járkál a szoba előtt és mikor meglát, könnybe lábadnak a szemei.
- Tudod, hogy a nagyváros biztonságosabb! Nem lesz semmi bajom!  Odalépek és megölelem, elveszek a karjai ölelésében és egy darabig csak némán állunk, majd érzem a hajamon, ahogy megkönnyebbülten felsóhajt.
- Igen, tudom, de nagyon hiányozni fogsz Alessya. Érzem a hangjából, hogy mennyire és elszomorít a helyzet, de nem hagy nyugodni a jel a mellkasomon és az álmomban látott alak sem, muszáj utána járnom, hogy ki és mi lehet. Miért mentett meg és mit tud a vér szerinti anyámról és miért ide hozott a Blackwood családhoz. Véletlen vagy a sors keze van ebben? Mindig is foglalkoztattak az ilyen természetfeletti dolgok, a boszorkányság és kuruzslás, bár tehetségem nem volt hozzá, mivel csak egy egyszerű halandó ember vagyok. Anya azt várta, hogy majd húsz évesen kiderül, hogy nefilim vagyok, de erre nem került sor, talán kicsit megkönnyebbült ettől, sose mertem rákérdezni erre.
- Küldök időnként levelet ígérem, hogy mi a helyzet és becs szó, a nagy csatákból kimaradok vagy nagyon csak hátvédnek megyek. Most már kicsit én is elérzékenyültem, de igyekszem mosolyogva felnézni apámra, hogy megnyugodjon. Tudom, hogy nagyon félt, én vagyok a szíve csücske anyám után.
- Rendben, segítek lecipekedni. Elenged és megy is a bőröndért, hogy lehozza utánam a lépcsőn, aminek az aljában meg anyukám vár és ő is megölelget és a könnyeivel áztatott hajam simogatja.
- Jaj édesem, vigyázz nagyon magadra! Páran elkísérnek a kapuig és van ott vár egy ismerősünk, akinél lepakolhatsz, amíg találsz vagy kapsz rendes lakást!   Még most is mindent meg akarnak tenni a jólétemért, mindenkinek ilyen szülőket kívánok, mint amilyenek nekem vannak. Imádom őket és amint elszakadok, anyámra is kedvesen mosolygok, de már én is megkönnyezem ezt a búcsút.
- Nem örökre megyek el tudjátok ugye?  Nézek rájuk és a bőrönd fogantyújáért nyúlok, hogy elinduljak, nem akarom még fájdalmasabbá tenni a búcsút, a szívem ide is húz, meg az ismeretlenbe is. Már egy hete erre a napra várok, mert ennyi idő kellet megszervezni az utazást, összeszedni, amit viszek magammal és persze még a kíséretem is olyanokból áll, akik régi barátaim és bajtársaim. Anya tudja, hogy miért megyek el és bízik benne, hogy megtalálom az álmomban látott férfit vagy csak megtudok valamit a mellkasomon lévő jelről. Apát azzal győztük meg, hogy biztonságosabb ott és vadász kötelességünk segíteni őket, főleg most, hogy a démonokkal szövetségre léptek.
Ahogy megérkezek nem nagyon állok le még cseverészni senkivel, elvégre kijöttek elém és már vártak, így mehetek is ideiglenes lakásomba lepakolni, mégse így az út porával bepiszkolt ruhában menjek a vadászbázisra, hogy jelentkezzek a New York városának krémjébe. Átöltözök és a hajam is kiengedem, egy fekete combfixet veszek fel meg egy szép fekete ruhát, ami a vállaim nem fedi és a melleimnél és a combomnál kicsit szaggatottabb hatása van, nagyobb rálátással a testemre. A megjelenés fontos, szokták mondani, én meg büszkén mutogatom magam ha úgy van, elvégre nem ragaszkodom ahhoz, hogy az ügyességem és rátermettségem miatt vegyenek fel, nem szeretnék a legveszélyesebb csata közepébe kerülni. Magasított bakancsos nőies cipőm jó szorosan megkötöm, nekem ez olyan, mint másoknak az edzőcipő, tudok benne futni. Elég alacsony vagyok, ez meg még nőies is pluszban. A macskás táskám tartalmát átnézem és a határnál lévő vadászokhoz visszasétálok, hogy adjanak eligazítást a bázisra. Olyannyira jól sikerül mindez, hogy valaki közli, hogy hamarosan lesz váltás, szóval kocsival bevisz majd. Hálásan megköszönöm, de nem maradok azért ott beszélgetni velük, nincs kedvem hozzájuk, inkább csak a közelben sétálok és nézek kifelé, milyen furcsa, hogy már városfalon belül leszek, olyan bezártság érzetet ad az utcán is.
Amint eljön az idő, akkor meg is indulunk a bázis felé, nem nagyon beszélgetünk, lehet már nem is vagyok annyira szimpatikus neki, de engem ez egyáltalán nem zavar. Mikor kiszállok és elindulok befelé páran megbámulnak, a hajam miatt gondolom. Valami rendellenesség miatt ilyen a hajam színe, valószínű egy trauma miatt, ami gyermekként, azaz csecsemőként ért, talán, amikor a jelet a bőrömbe véste a megmentőm vagy amikor elhagyott az nyomta rám ezt, nem tudom, de engem nem zavar, egyedi.
Egy félhold alakú pultot kell keresnem, amit meg is pillantok, egy magassarkú hölggyel egyetemben. Végre valaki más is úgy gondolja, hogy nem kell férfiasan öltözködni mindig, elvégre a nőket mindenki jobban szereti. Mikor megindul felém, sejtem, hogy ő a fogadó bizottságom, kedvesen mosolygok rá és nyújtom is  a kezem kézfogásra.
- Igen, Aelssya vagyok, örülök a találkozásnak Natalie!  A kávésbögre felé pillantok, ha nekem ilyenkor is még ezt kéne innom, akkor biztos pár nap álmatlanság lenne az oka, ám én szeretek álmodni, azaz aludni, szóval mindig kipihent vagyok.
- Igen, most, hogy szövetséget kötöttetek a démonokkal, úgy gondolom minden segítség jól jön, főleg olyané, aki jobban elviselik a félvéreket meg nefilimeket is mondjuk.  Mi nem öljük meg őket, csak ha okot adnak rá és igen, mi ki is képezzük őket vadásznak, ennyivel jobbak vagyunk, de nem fogom ezt felhánytorgatni neki, mert a szüleim szerint túlságosan is elitnek képzelik magukat hozzánk képest.
- Persze, lehet tévedek, mert rég járt városi New Yorkban a bázisotokon és mindenki azt mond, amit akar.  Úgy érzem jobb, ha hozzáteszem, nem akarom, hogy támadásnak vegye, nem azért jöttem ide, meg nem is azért mert annyira törni akarom magam a segítséggel, inkább csak a saját szakállamra dolgoznék. Nem vagyok az a nagy érzelmeket kibocsájtó ember, szóval leginkább csak komolyságot és némi mosolyt láthat csak részemről, ahogy tanulmányoz. Én annyira nem foglalkozom ilyenekkel, jobban érdekelnek egyéb részletek.
- Szóval mik az elvárások, hogy befogadjatok? - kérdezem meg kicsit viccelődve, miközben a hajam a fülem mögé simítom, majd kézzel összefogva a hajamat az egészet a vállaim mögé rakom. 
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6