Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Game over or not? •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Game over or not?  VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1023
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 08, 2020 12:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Lezárt
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Game over or not?  Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 07, 2020 8:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next








Felesleges a sors ellen küzdeni, különösen akkor, ha velem keresztezi egyesek rövidebb, vagy hosszabb élet vonalát. Haszontalan, hasztalan minden jobb belátásra térítő szó, hisz minden eltelő pillanat csak növeli bennem az éhséget, mely kaparja bensőm, ropogtatja a bordákat, ahogy egyre hatalmasodik, s a gyomorsav már régen készen áll, túltermelődött, hogy az első falatokat azonnal semmivé marja odabent, bármi csússzon is le mohó torkomon.
Szavaira kirobban belőlem a nevetés, károgó varjak sokaságaként kering a levegőben, mint amik csak arra várnak, hogy lecsaphassanak, hiszen tudják, hogy lefognak hiába a tiltakozás. Főleg szavakkal. Ennél azért nagyobb ellenálláshoz vagyok szokva, hiszen még a védtelen egér is harap metszőivel a macskába a szabadulás reményében, bár köztudott, hogy az egér sosem nyerhet, esetleg eliszkolhat, ha a macska van annyira ügyetlen, de küzdeni? Hiába ezek nem tudják mikor kell futni, már senki sem tudja mikor kell menekülőre fogni. Dehát  nekem így is jó, így most pont jó, hiszen kár lenne elszalasztani a potya falatokat, amik szinte maguktól hullanak alá az égből, majdnem galamb formában.
- Én mindent magában eszem. – válaszolom  amikor a nevetés elhal, mintha egyszerűen csak elvágták volna.
Szemeimet forgatom, ezek a nephilimek, korcsok mind, akik az angyalok gyarlóságának testet öltött formái, bűnjelek, nem tartoznak sehova, senkihez és ez kikezdi az életüket, lelküket tépázza. Sanyarú sorsú lények, tele kétségekkel, kétségbeeséssel. Ettől lesznek ízletesek, különlegesen fűszeresek. Amúgy meg...Bosszantóak, a legtöbb bosszantó, mert az angyalok lenyomatát őrizgetik testükben, hivalkodó szárnyaik hirdetik, hogy van bennük abból a mennyei magasztoságból, melynek fénye megkopott ugyan, de attól még ott van. Ott van a gyarló ember is, ezek a jelentéktelen lények, melyek molylepkeként követi a fényt, hogy bennük fürdőzzenek, akkor is ha csalfa, vagy láng az, mely elevenen elporlasztja egész jelentéktelenségüket.
- Egyesek megelégszenek azzal a kevéssel, ami jut, inkább hálát kellene adnod, hogy gyorsan véget ér szenvedésed...- jegyzem meg, bár mosolyom, az a tébolyult vigyor ígér sok mindent, csak gyorsaságot nem.
Rendes tálalást kért, hát akkor illik elkészíteni, úridémon vagyok, aki meghallgatja a hölgyek kívánságát, sőt minden halandóét a lelkükért cserébe, de én sosem úgy teljesítem azokat, ahogyan remélik. Szárnyát szegve, az törötten lifeg, harapok, ízlelek és nyelek, ő pedig még mindig küzdene, hát a pokolkutya ráncigálja a földre, vérét fakasztva, én pedig kényelmesen foglalok helyet a testén, mely ím védtelenül fekszik alattam, de nem ízlel, hiába vágott, s ez kissé bosszant. A pokoli eb, viszont nem gyönyörködik a fájdalommal fakasztott könnyekben, ő csak éhes, s egyszerű állatként feledkezik meg ki is az úr itt, ahogy kiszakít magának egy falatot abból, ami az enyém. Kezem a kutya fejéért nyúl, aki a falaton elégedetten morogva észre sem veszi ujjaimat. Beférkőznek ujjaim rágó fogai mellé, hogy letépjem az állkapcsát. Előbb én. A konc lett volna az övé, de pokol híján minden elfeledi a helyét, mert ebben a világban nem találják. A pokolkutya vére a nő testére fröccsen, az arcába ömlik, vörös függönyt gördítve le a szemei előtt. – Itt a köret...- kenem vele egyre jobban össze. – Akkor jó étvágyat nekem...- hajolok az arcához, hogy nyelvem előbb megtisztogassa, nincs rész, amit kihagynék, még sűrűn pislogó szemhéjját is kifeszegetem ujjaimmal, hogy rányaljak a lélektükreire. – Szép szemek...ínycsiklandozó szemek...- dudorászom, s sejthető, hogy azok a szemek el fognak veszni, mert kezem mozdul, hogy értük kapjon.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 12:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beelzebub & Sophia


Ha már meg kell halnom, azt úgy tegyem, hogy küzdök a sorsom ellen. Nem vihetik apának azt a hírt, hogy ilyen könnyen feladtam. Ettől nagyobb volt önnön büszkeségem és makacsság is szorult belém bőven.
- Na, nem, én így akkor felejtős vagyok, nem eszel csak úgy magamban! – horkantam fel, s rúgtam egyet, hátha legalább sípcsonton sikerül találnom. Nem adom én olcsón ezt a húst.
Ennyire becsülöm még magam, jár mellém az ezersziget öntet. És még a sült hagymakarikákat is lespórolná rólam a smucig démonja!
- Nephilim vagyok, mit vártál, hogy majd ódákat zengek magamról? Tudom, mik az erősségeim és mik a gyengeségeim, de ettől még ugyanúgy egy korcs féllény maradok, ez minden, csak nem egy érdem. Nem hinném, hogy bajaim lennének vele, de na, rólam lespórolni a hagymakarikákat, ez minimum egy ronda sértés a részedről. Jár hozzám a köret – vitatkoztam továbbra is, tudom, hogy ezzel csak a halálomat teszem borzalmasabbá és hosszan elnyújtottá, de nem engedhetem meg, hogy küzdelem nélkül szerezzen meg.
- Jó, akkor rendes tálalást kérek helyette, vagy nagyon morcos leszek, ha csak konchúsnak nézel – morogtam, közben a könyökömet se voltam rest igénybe venni, a gyomra felé közelítenék vele.
Hirtelen hasított belém a fájdalom, s járja át minden porcikámat, mozdulatlanságig bénítva, hogy aztán üvöltve szakadjon ki torkomon a bennakadt levegő. Hangos reccsenés, a szárnyam megcsavarva eltörte, épp csak a szentlélek tartotta, majd harapás, s a vállam vértől ázott, hogy kitépte belőlem azt a darabot. Gusztustalan.
A szárnyamba újabb fájdalomhullám érkezett, az a dög pokolkutya morogva vetette rám magát, addig cincálva, míg földre nem kerültem, hogy aztán csuklóm is hangosan reccsenve adja meg magát a démon súlya alatt, ahogy rám nehezedett talpa. A tőröm mesze repült, bele egy fa törzsébe, kész, nekem annyi. Befellegzett. A vérét úgy köptem ki, ahogy csak lehetett, legszívesebben a gyomrom tartalmát is kiadtam volna. Atyám, miféle kannibál karmai közé engedtél te engem? Hát tényleg így kell meghalnom? Ilyen nyomorultul?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Game over or not?  Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 25, 2020 9:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next








A kérdésre felhorkanok, mintha valami hatalmas sértést ejtett volna ki azona a szép száján, mellyel belerondított a képzelgéseim kellős közepébe. Hiába, nem értékelik eléggé az egyszerűséget, a véres hús nyersségét, a természetes ízeket. Szinte megbocsáthatatlan, hát fintorogva, kissé vicsorogva nyitom a szám, pedig válaszra sem kellene méltassam eme balga szavakat.
– A fűszer elnyomja azt az ízt, amit én szeretek, a köret felesleges, hidd el, tudom mit szeretek. – s hogy bizonyítsam végig nyalok az arcán septiben, mi így is elég sós, mégis édes, tökéletesen harmonikus, kiegyensúlyozott ízkombináció. Nem kell ennél több, vétek lenne elnyomni fűszerekkel a növekedő pánik, s félelem elegyét. Nem fogja megérteni, ahogy senki, aki nem érezte ajkai között a rettegést, nyelve hegyén a kétségbeesés zamatát. Ezt az ínyencséget fel sem foghatja, de emiatt igazán nem lesz közöttünk harag, már rég tudom, hogy a szárnyas korcsok sem jobbak, mint azok, akik nemzették őket, hiába vannak születésük pillanatártól kezdve pokolra kárhoztatva.
- A második tipp helyes, bár azt hiszem így már nem volt nehéz kitalálni. De lásd, hogy értékelem, nyertél...- hogy mit? Egy meghívást egy pazar lakomára, kár, hogy ez inkább nekem győzelem, de sosem tagadtam, hogy önző vagyok.
- Enyje valakinek elég nagy gondjai vannak az önbecsüléssel, tény, hogy csak egy tollas korcs vagy, de azért nem kell mindjárt szemétnek titulálni magad. – vigyorgom, hiszen én adok új célt szánalmas életének, hát mi ez, ha nem nagylelkűség? Kiválasztottam kegyesen, hogy lehet az egyik étkezésem fő menüje. Szívesen.
- Ha kitolhatom az egyik szemed, akkor kalóznak foglak kezelni és akkor felőlem kívánhatsz egy utolsót, bár ha a véleményem érdekel, akkor az ne a fair küzdelem legyen, hiszen számunkra nem létezik olyan. A végeredmény számít, nem az odavezető út babám, kár, hogy ezt a tudást már nem igazán fogod kamatoztatni. – rántom meg a vállam. A démonok nem arról híresek, hogy nem csalnak tőrbe, hogy nem csalnak, ez azt hittem mindenki számára elég nyilvánvaló, de úgy látszik még én is tévedhetek.
A cukkolásra, elmosolyodom, csak a szemem villan némileg fenyegetően, de végül csak megrántom a vállam. Ezért igazán nem fogok harapni, vagyis nem ezért fogok.
- Biztos épp nem volt nála kéznél, vagy kifogyott...- csattintom össze a fogaimat, egyelőre a levegőben.
Törött szárnyú madarat csinálok belőle, rettegőt, kezem között vergődőt, s igazán ínyemre van, hát hátába fúrom az arcom míg kezem a törött szárnyat tartja még, míg jól kitapogatom a kifordult csontok fájdalmas dudorodását a tollak és a bőr alatt. Aztán az arcát figyelem, igen, most milyen gyönyörű. Fogaim mohón villannak ki, ahogy a vállába marok, harapok, tépnék egy falatot, ha nem mozdulna, lökne, s én bosszúsan nem mozdulnék, de a penge így is elér, belevág a mellkasomba, szétnyitva az azt fedő anyagot, vér serken az útján. Sosem értem miért választják a nagyobb kínt, mert amíg velem van elfoglalva, a pokolkutya a hátára veti magát, szárnyát cibálja ő is, azt a töröttet, melyet én vettem szerető gondoskodásomba. A kutya ráncigálja, míg a földre nem húzza szárnyánál fogva. Ha sikerül neki én rálépek a csuklójára, mely a pengét tartja, s a hatalmam rántja ki ujjai közül, hogy messzire hajítsa, a közeli fa törzsébe. – Nem igazán szeretem, ha vagdosnak, de meg sem kóstolnak...- nyúlok a sebemhez, hogy lehajolva, immár véres ujjaimat a szájába csúsztassam. Fakasztotta, hadd ízlelje!


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 10:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


@Beelzebub & Sophia


Nem tudtam mire vélni azt a mosolyt, ami hirtelen megjelent arcán. Mit tervezhet velem? Jó, ez annyira nem kérdés. Vacsorának nézett. Hát, ettől szebben is tálalhatna engem, ha már meg akar enni, nem ilyen csúnyán akartam én bevégezni, mint tőből csavart, ernyedt szárnyak. Minimum ezer sziget öntet jár mellém és zöldséges rizsköret meg sült krumpli, sült hagymakarikákkal.
Ennyire azért becsülöm még magam.
- Semmi fűszer, semmi körítés, csak így magában? – hüledeztem. Haaajaj, értem én, hogy ő a falánkság démona, de a nephilim azt várná, hogy ettől ínyencebb, és jobban válogat, mit eszik. Ezek szerint tévedtem. Próbáltam elodázni, nem adom olcsón az életem, apa miatt sem tehetem, hogy csak úgy elhagyom magam.
- Falánkság? – tippeltem. Hm, ide nekem egy lottószelvényt. Remélem, a pokolban van olyan. Ha nincs, kizárt, hogy betegyem oda a lábam… Luci piáját itt is meg tudnám fújni, felszínen, ha kedves drága démonja nem akarna megzabálni.
- Te komolyan minden szemetet megeszel? – Annyira nem gondoltam, hogy finom ínyencfalat lennék, pláne, hogy félig angyal vagyok. Nem ártana az a gyomrának? Nem sokat tudtam a démonok belső felépítéséről, így ez megmaradt egy talánynak számomra.
- Nem ér. Bezzeg a kalózok áldozatainak jár utolsó kívánság – duzzogtam, bár sokra nem megyek vele, csak őt korbácsolom fel az ilyesmivel, játéknak veszi.
- Nem tudom, ennyire nem ismerem. De némi válogatósságot beléd csepegtethetett volna – rossz ötlet cukkolni, meglehet, de ezzel is időt nyerek magamnak, még pár csekélyke másodperc, amíg legalább ima formájában elbúcsúzom a szeretteimtől.
Apa… szeretlek, bocsáss meg… Zach, te is, ne haragudj…
Megborzongtam, félelemből, ahogyan kezével a szárnyam töve felé matatott, majd tőből megcsavarta, majdnem kitépve őket. Nem tudtam parancsolni a testemnek, s maradásra nem kényszeríthettem a fültépő sikolyt, ami feltört belőlem, akadálytalanul, s a könnyeket se állíthattam meg, melyek szemembe szöktek a rajtam végigsöprő fájdalomhullámnak köszönhetően, mintha tűzbe hajítottak volna.
Megpróbálkoztam vele, hogy eltaszítsam magamtól, pengémet elővéve vágtam felé, hogy megsebezzem. Ha már meg kell halnom, én se maradjak nagyon adósa, pár karcolást szerezhetne.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Game over or not?  Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 09, 2020 10:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Elmosolyodom, hiszen egyértelmű, hogy szavai időnyerésre játszanak  teljesen feleslegesen, hiszen előbb-utóbb úgyis ott végzi, ahova kívánom és az nem más, mint a gyomrom. De hát cseveghetünk felőlem előtte, az semmin sem változtat, időm nekem is annyi, mint a tenger, csak az övé fogy gyorsan, ahogy az éhség bensőmbe markol, kapar, szétfeszíti a testemet.
- Szívesen fogyasztom az inas, szálkás edzett izmokat, a zsírosabb falatokat, a rágós porcokat, a kemény csontokat, a szaftos belsőségeket. – suttogom, mintha buja titkot, mocskos dolgokat mondanék, bá ezek csak az én vágyimat korbácsolják fel, hogy a gyomrom panaszosan kordul, jelezve az igényért egy falatra, egy harapásra.
Paprikás hangulata mulattat, általában a halandokból egészen mást váltok ki, mint haragot. De valójában sokkal inkább a maga haszontalansága és tehetetlensége miatt érez most dühöt. Egészen emberi a gyarlósága, kissé több magasztosságot vártam volna, több angyali tulajdonságot, de ezek a korcsok már inkább emberek, mint égi tünemények. Kissé csalódtam, hogy csak a szárnya az, ami éterivé teszi egész lényét.
Elsötétülő pillantásom jelzi, hogy a tipp nem talált, de a legtöbben tévesen ezt az ősi ösztönt jelölik a legnépszerűbbnek. Hol volt a paráználkodás, amikor az ember az éhségtől vezérelve habzsolta be a prédáját? Összecsikordulnak fogaim.
- Rengetegen voltak már azon a poszton. – olyan gyorsan cserél gazdát az a rang, ahogy bujaság az aktuális ágybetétjét. – De nem talált, másik tipp? – kérdezem kissé borúsabban, némi fenyegetés hallatszik a hangomból, hogy sanszos, hogy már csak egy lehetősége maradt. Talán nem kellene elbohóckodnia, de persze én magam nem gátolom meg benne, hogy ostobaságot kövessen el és felhúzzon. Nem lenne jó, ha az én hangulatom is paprikássá válna.
Unottan forgatom a szemeimet. Tényleg azt hiszi érdekel mire áll készen és mire nem? Különösen, ahogy bőrét a forró leheletem cirógatja, párolja mennyeien illatosra? Kis naiv teremtés. - Biztos vagyok benne, hogy Lucifer elnézi, hogy készületlenül érkezel, tekintetbe véve az adott helyzetet. – teremtőm ismer, mint a tulajdon tenyerét, ő alkotott, s pontosan ismeri az átkot, melyet rám mért. Tudja, hogy a türelem egyáltalán nem erényem, ahogy a mértékletesség sem, mert ezekből szándékosan nem adott hozzá műve készítésekor az anyaghoz, melyből megformált. Éhséget adott, mindent elemésztő, mindent megkívánó éhséget, mely csak ritkán válogat. – Nem várná tőlem, hogy elnyomjam lényem esszenciáját, ami megtalálta a prédáját. – mosolygom, ahogy kezem siklik a tollak között a törékeny madárcsontokat keresve, kutatva a sűrűben, rámarkolva megérte azt a pár karcolást, a csekély vért, melyet az evezők vettek árnak azért, hogy most ujjaim között ropogjon a csont, mely kifordul általam a helyéről, de nem szakítom le. Még nem. Viccét félre teszem, mert nincs kedvem a tréfához, ellenben a törés nyomán hangzó sikolyhoz igenis van. Beleborzongva  simulok a testhez, a hátához megosztva vele, hogy mennyire elégedettségemre is van most. Jó kislány. Magam felé fordítom kicsit az arcát, tenyeremmel az álla alányúlva, ujjaimmal fogva satuba, nézve a szemeibe szökő... könnyek? Máris? Nyelvem a szeméhez közelít, lenyalva a szívemnek kedves sósságot. – Így jobban tetszik...- mintha csak egy műalkotás lenne, akit én tettem még tökéletesebbé, formáltam még gyönyörűbbé, oly nagy áhítattal mondom neki.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 2:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beelzebub&Sophia


Miért mindig én? De most komolyan, ki az az ökör, aki ennyire jót szórakozik a nyomoromon?  Bár talán jobb, ha én ezt nem tudom meg, nem hiszem, hogy jó végre lenne. Nem sok kedvem van most harcolni, és ketten egy ellen se valami szép felállás. Hát illik ez, kérem?
Inkább mégse kérek, úgyis megkapom, ha akarom, ha nem.
- Na, akkor hajrá, sorolja, én úgyis ráérek – nem nagyon volt különösebb dolgom, meghallgatom én a szívfájdalmát, mert lelkük ezeknek a mocsadék démonoknak nincs, én meg nem adom az enyémet nekik, nem azért kaptam Nagyapustól. Nem eladó a lelkem.
- Micsoda megkönnyebbülés – gúnyolódtam, kissé paprikás hangulatba kerültem. Sebaj, remélem, szereti a csípőset, mert most eszi, nem eszi, nem kap mást.
Legnépszerűbb bűn. Van egy pár, talán a találgatással nyerek magamnak némi időt, és mégis csak megúszom élve.
- Talán bujaság lennél? Ő nem női démon? – hüledeztem. No comment, de jobb tipp nem jutott az eszembe. Ne menjek lottózni, tudom.
Forró leheletétől, melyet nyakamon éreztem, megborzongtam. Ugye ez most nem helyben akar felfalni? Normális?! Ezt is hülyeség volt megkérdezni, miért lenne az, amikor pokolbéli teremtmény? Lassan kezdtem hozzászokni, hogy az életemben a nem normális a normális.
- Bevallom, nem igazán készültem fel egy találkozóra Lucifer nagybátyámmal… nem napolhatnánk el? Még a cuccomat e szedtem össze a költözéshez – terelj, Sophie, terelj, most találj ki valami okosat!
Ne mondjon csődöt a módszerem, mert az akkor biztos halál számomra. A legrosszabb, hogy el sem búcsúzhattam a szeretteimtől. Nem, nem gondoltam, hogy a démonokban lenne valami ki tisztelet az ellenfél iránt, hogy tisztességesen győzzék le, de egy próbát azért megért a gondolat, elvégre túlélésre játszottam, hogy elkerüljem a felesleges harcot, amennyire lehetett, mer még nem álltam azon a szinten, hogy egy magas rangú démonnal elbírjak. Egy piti aljadémonnal már el tudtam volna bánni, vagy egy magamfajta halandóval, de az nem elég egy esetleges főbűn ellen, mint amilyen ő is, nekem meg nem mentek el annyira otthonról, hogy feleslegesen kamikaze hadműveletbe kezdjek, nem lenne értelme.
- Nem gondolja, hogy unalmas ez az ismétlés? Igazán beújíthatnánk már, nem szép dolog mást plagizálni – ugrattam, hátha vevő a viccre. Érdekes, hogy a halál torkában (majdnem szó szerint) vergődve is poénkodok, igyekszem erősnek mutatni magam, nem kimutatni, mennyire
elkeserített, hogy így fog véget érni az életem. Annyi mindent el akartam még érni.
Felüvöltöttem a szárnyam kitépésére, csavarására, akaratlanul is, emberi gyengeség talán, de a testem receptorai eluralkodtak rajtam, bármennyire is küzdöttem ellene.
Szemem elhomályosult, bekönnyeztem.
Erről ennyit… ég veled, világ, én ma meg fogok halni, és semmit se tehetek ellene.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Game over or not?  Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 8:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Felkuncogok a szavaira, de hiszen mindenki a Pokolra kerül, a mai világ nem az önzetlen, mártírhalált haló halandókról szól, ohh dehogy is, azokból alig van egy maréknyi. Hiszen mindenki a túlélésre játszik, és nem rest eme nemes és szent cél érdekében szinte bármilyen eszközt bevetni.
- Szívesen felsorolnám, hogy én mit ennék, de annak nincs köze a fajtádhoz. – bár kétségtelen, hogy egzotikusabb itt az íze, mint másnak, de a magasztos szárnyak nélkül ő is csak egy nő. Egy nő, aki tökéletesen kerekedik ott, ahol kell, csábos, kívánatos, harapni való, falni való, hogy összefut a nyál a számban. Kétségtelenül viszont sokat beszél, túl sokat az én ízlésemhez képest, mert a sikolyok, az üvöltések, az agonizáló nyöszörgések sokkal inkább kedvemre valóak, de hát…. ezen segíthetünk még.
- Ohh édesem, ennek köze sincs ahhoz, hogy kiféle, vagy miféle, hogy kinek a leszármazottja. Ez pusztán véletlen, én valami harapni valót kerestem a barátommal, magácska pedig éppen kapóra jött. – jegyzem meg kissé türelmetlenül a sok beszéddel, csak tovább húzza, nyúzza az éhséget, aki egyre mohóbban feni rá a fogait, hát megnyalom ajkaimat.
- A legnépszerűbb bűn vagyok, amit nem tartanak bűnnek, az én vétkem miatt elkárhozó lelkekben nincsen hiány, ráadásul pokol nélkül nincs, ahol kedvemre sanyargathatnám az idők végezetéig a lelked, hát most éppen nem tartok rá igényt. – nem akkor, mikor belülről mardos az éhínség, hogy a gyomorsav már tulajdon gyomrunkat emészti. Forró leheletem viszont vágyakozó sóhajjal nyal végig a tarkóján kissé megsürgetve, hogy beletörődjön a sorsába, mert nem sokára elfogy az én türelmem, mint mikor lepereg a homokórában az utolsó pár szem is és akkor… Akkor bizony neki esek ennek a lakomának.
- A legtöbben nem részesülnek akkora kegyben, hogy megválaszthassák a halálnemüket. – kárörvendek rajta, mert ebben bizony ő sem lesz kivételes kivétel, de hát ritkán végzik manapság egy démon gyomrában, szóval legalább egyedi ez a halálnem, már ha nem számítjuk azokat, akiket eddig, és akiket a jövőben kívánok elfogyasztani.
- Drágám, a harc már elkezdődött és véget is ért, vagy azt gondolod, hogy a legtöbb démon lovagias párbajt vív az ellenfelével? El kell akkor, hogy keserítselek és nem szeretném, ha túl hamar megkeserednél, mert jelenleg elég édes vagy.- mímelt sajnálkozással biggyednek le ajkaim.
- A történelem általában unalmasan ismételi önmagát, ez ellen nincs mit tenni, a gyászon pedig nem enyhít a halál módja, de a temetésen ült torok egész mulatságosak lennének ilyen díszes társasággal. – nyelvem ízleli a bőrét, végig cirógatja, az állkapcsom megfeszül, mert bizony harapni kéne. Mögötte csattan figyelmeztetően a fogsorom, egyelőre még nem rajta. Még nem, de majd.
- Szeretnéd, ha hazudnék? – Ujjaim megfeszülnek a tollak takarásában húzódó csonton, belefehérednek az ujjaim úgy szorítom, hadd ropogjanak, fájdalmasan, sikoltsanak a nő helyet, aki annyira szeret beszélni, de azzal nem fog jól lakatni. – Nos akkor nem fog fájni, könnyedén kihevered…- kifordítom az egyik szárnyát a helyéről, csűröm és csavarom, hogy az inak ellazulva, csak fájdalmasan lógjanak. Elrepülni, már biztos nem fog. Futni meg nem érdemes, a kutya gyorsabba fut. – Nos akkor, melle, vagy combja? – kérdezem, míg szembe sétálok vele megnézve a két említett területet.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 20, 2020 11:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ennyi. Vége. Kampec. Csúnya halálom lesz, de inkább a démon, mint a kutya. És a smucigja még utolsó kívánságot se enged, de legalább a halálom módját megválaszthattam volna. Ez igazán nem kerül sokba, elvégre nem millió dollárt kértem, vagy luxusautót, vagy hasonlót. Csak annyit, hogy inkább vele küzdenék meg, minthogy egy eb tépjen szét. Valamivel dicsőbb halál, minthogy egy állattámadás ért.
Meg legalább, ha valamikor a Pokolba kerülnék, Lucifer nagybátyám se fog kiröhögni, hogy ennyire béna hogy lehettem. Bár ez még mindig meglehet, még sose találkoztam vele, hogy következtessek, mit reagálna rám.
A piakészletének megcsapolását viszont még mindig fejemben tartottam, elő megmozdulásom lesz, ha most feldobnám a talpam a harcban.
- Úgyis Pokolra kerülök, ha végre elcsípitek Amarát, nagyapu testvérét. De hogy már megint egy démon… mit esztek rajtam ennyire? – tettem fel a fogós kérdést, ami már rég óta mozgásban tartotta agytekervényeimet.
- Csak félvér vagyok, nem teljes angyal – tettem hozzá, hogy értse, miből fakad csodálkozásom, némi undorral vegyítve.  Hogy ezeknek minden szemét jó, nem nézik, mit esznek… ej, ej, Lucifer, nem lesz ez így jó.
Na, azért mégis válogatósabbnak tűnik a „kis” aranyos. A lelkem pont nem érdekli, hah. Pedig még az a legjobb részem.
- Nem tudod, mit szalasztasz el – még viszonylag tiszta, ha nem számítunk hozzá egy-két apróságot. – Azt hittem, legalább a halálom módját megválaszthatom, mielőtt pokolbéli nagybátyámhoz járulnék.
Minek is titkoljam, hogy miféle vagyok, nem igaz? Talán ezzel némileg még húzhatom az időt, mielőtt nekem esne, és megtisztel azért annyira, hogy ha már lúd, legyen kövér.
- Rendes harcban győzz le, légyszi, aztán utána nagyjából azt csinálsz velem, amit akarsz. Úgyse leszek magamnál. – Legyen csak kegyes hangulatában, ennyi igazán nem nagy ár a halálomért, ha már úgyis valószínűleg meg fogok halni, mert jóval erősebbnek tűnik nálam. Ebbel együtt meg pláne.
- Az apámnak legalább azt a hírt vigyék, hogy harcban győztek le, és nem állat tépett szét. Azt már eljátszották egyszer Józseffel – Nem lépnék a nyomdokaiba, a végén plágiummal vádolnának.
- Hé! – morrantam fel, s megborzongtam, ahogy végignyalt bőrömön. Hideg futkosott tőle a hátam. Ajjaj. Lehet, érdemesebb lett volna az ebre szavazni?
- Minden kajának ilyen ígéretek járnak? – próbáltam húzni a dumával az időt. Hátha. Álmodozni azért még csak szabad, nem? Bár lehet, nem éri meg, csak rontok a helyzetemen.
Azért nem fogom olcsón adni az irhámat, nem hozhatok szégyent a véremre, nem?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Game over or not?  Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 20, 2020 8:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Szerencsétlen tollas, rossz helyen kószált, rossz időben, az ő szerencsétlensége azonban az én és a pokoli dög szerencséje. Kiszagoltuk együtt, mint vadállatok a prédát és élvezzük becserkészett vergődését. A mocskos szó nem sérti a fülem, halottam én már cifrább megnyilvánulást is, bár talán egy félig magasztos lénynek nem kellene így beszélnie, hiszen oda az áhítat. Legalábbis Seymour eléggé meglepetten pislogott odabent, hiszen egyáltalán nem ezt várta. Hát mit vártál? Imákat, zsoltárokat, esetleg dicshimnuszt? Ez egy féllény, nem jár neki más a világban csak megvetés, mert valaki gyarlóságának a nagyon is valóságos, kézzel fogható, megérinthető bűne. Már az angyalok sem a régiek, oly könnyedén csábulnak egy buja ölnek, egy sármos mosolynak. Kiábrándító, nem igaz?
- Ejnye, valakinek ki kellene mosni a száját. – állapítom meg, bár a mocskos száj, aligha szentségteleníti be az ízét, nem lesz tőle keserű, bár valahogy a tiszta ártatlanságot megérinteni nyelvvel, ízlelni, leszopogatni róla, bemocskolni valahogy sokkal mulattatóbb, de így is éppen megteszi. Minden porcikája hívogató és csábító, kívánhatnék-e többet? Mondjuk egy harapást, az igazán jól esne, hát még egy kicsit közelebb megyek.
Elkuncogom magam,még a félvéreknek is volna utolsó kívánságuk? Gúnyolódik rajta a jókedv, kineveti botor reménykedését.
- Ohh kedvesem, jelen pillanatban a lelked egy cseppet sem érdekel. – mihez is kezdenék vele, addig míg a pokol zárva tart. A lélek csak akkor gyönyörű és értékes, ha elkárhozik, ha van hová elkárhozni és szenvedni az idők végezetéig a bűneiért, sanyargatása akkor élvezet, de így… Most jobban érdekel a kagyló puha húsa, mint a benne rejlő igaz gyöngy, mely lehet piszkos, vagy éppen patyolat, annyira nem számít.
- Nem teljesítek utolsó kívánságokat, hiszen nem dzsinn vagyok és nem is a mesebeli aranyhal, de azért csak kívánj, hátha kegyes hangulatomban vagyok. – a pokolkutyával ellentétben, aki acsarogva, morogva vetné is magát a zsákmányra, a suhintásra azonban távolságot tart, mert még az oktalan állat is felismeri a fém penge ezüstös táncában a veszélyt. Bár ezekkel a csapásokkal aligha találna el a félvér bármit is, így én még közelebb lépek, megragadva az egyik szárnyát rántom magamhoz, nehogy mégis menekülésre adja a fejét. A keményebb tollak felhasítják kezemen a bőrt, míg a puhábbak engedelmesen cirógatják tenyeremet. Milyen jól esne eltörni.
- Én sem hoztam, se kést, se villát. – mímelt szomorúság rezeg hangomban. – Remélem nem azért tart majd modortalannak, mert úgy eszem, mint egy állat. – szimatolok a tarkójába, nyelvem hegyével érintem, cirógatom a bőrt a hajtövekig, aztán Ízlelgetve dörzsölöm szájpadlásomhoz. – Nem kell aggódni, ez jobban fog fájni, mintha az eb tépne szét. – ígérem jókedvűen.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 18, 2020 7:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beelzebub & Sophia
Final Cutdown
 ~San Francisco közelében valahol~
Ennyi. Vége. Kampec. Csúnya halálom lesz, de inkább a démon, mint a kutya. És a smucigja még utolsó kívánságot se enged, de legalább a halálom módját megválaszthattam volna. Ez igazán nem kerül sokba, elvégre nem millió dollárt kértem, vagy luxusautót, vagy hasonlót. Csak annyit, hogy inkább vele küzdenék meg, minthogy egy eb tépjen szét. Valamivel dicsőbb halál, minthogy egy állattámadás ért.
Meg legalább, ha valamikor a Pokolba kerülnék, Lucifer nagybátyám se fog kiröhögni, hogy ennyire béna hogy lehettem. Bár ez még mindig meglehet, még sose találkoztam vele, hogy következtessek, mit reagálna rám.
A piakészletének megcsapolását viszont még mindig fejemben tartottam, elő megmozdulásom lesz, ha most feldobnám a talpam a harcban.
- Úgyis Pokolra kerülök, ha végre elcsípitek Amarát, nagyapu testvérét, akkor meg nem mindegy, hogy beszélek? Kár volna szentet játszanom, amikor nem vagyok az. De hogy már megint egy démon… mit esztek rajtam ennyire? – tettem fel a fogós kérdést, ami már rég óta mozgásban tartotta agytekervényeimet.
- Csak félvér vagyok, nem teljes angyal – tettem hozzá, hogy értse, miből fakad csodálkozásom, némi undorral vegyítve.  Hogy ezeknek minden szemét jó, nem nézik, mit esznek… ej, ej, Lucifer, nem lesz ez így jó.
Na, azért mégis válogatósabbnak tűnik a „kis” aranyos. A lelkem pont nem érdekli, hah. Pedig még az a legjobb részem.
- Nem tudod, mit szalasztasz el – még viszonylag tiszta, ha nem számítunk hozzá egy-két apróságot. – Azt hittem, legalább a halálom módját megválaszthatom, mielőtt pokolbéli nagybátyámhoz járulnék.
Minek is titkoljam, hogy miféle vagyok, nem igaz? Talán ezzel némileg még húzhatom az időt, mielőtt nekem esne, és megtisztel azért annyira, hogy ha már lúd, legyen kövér.
- Rendes harcban győzz le, légyszi, aztán utána nagyjából azt csinálsz velem, amit akarsz. Úgyse leszek magamnál. – Legyen csak kegyes hangulatában, ennyi igazán nem nagy ár a halálomért, ha már úgyis valószínűleg meg fogok halni, mert jóval erősebbnek tűnik nálam. Ebbel együtt meg pláne.
- Az apámnak legalább azt a hírt vigyék, hogy harcban győztek le, és nem állat tépett szét. Azt már eljátszották egyszer Józseffel – Nem lépnék a nyomdokaiba, a végén plágiummal vádolnának.
- Hé! – morrantam fel, s megborzongtam, ahogy végignyalt bőrömön. Hideg futkosott tőle a hátam. Ajjaj. Lehet, érdemesebb lett volna az ebre szavazni?
- Minden kajának ilyen ígéretek járnak? – próbáltam húzni a dumával az időt. Hátha. Álmodozni azért még csak szabad, nem? Bár lehet, nem éri meg, csak rontok a helyzetemen.
Azért nem fogom olcsón adni az irhámat, nem hozhatok szégyent a véremre, nem?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Game over or not?  Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 11, 2020 9:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



A hosszú élet átka az unalom, az ismétlődő történések, ugyanazok az elhangzó kérdések, melyek az eljövendőt firtatják.
Most hova megyünk? Most mit csinálunk? A halandók pánikot éreznek az ismeretlentől, félnek a meglepetésektől, hát nem csoda, hogy Seymour sem volt más, s elnyomva folyamatosan kérdezett, mert rosszat sejtett. Nem ítéltem el, de egyszerűen fárasztott, hát rácsaptam egy képzeletbeli ajtót, amit úgy kaparászott, mint egy kivert kutya.
Változatosság kellett, mert a halandók íze lassan már nem elégíti ki az éhséget, ízletesek, de egyhangúak, ugyanaz a lecsengés minden falat után. Kulináris élvezetre vágytam, vadászatra, hajszolásra, és valamire, ami kielégíti a gyomrom. Magam sem tudtam mit keresek, de valami mást, valami újat, s ebben a keresésben messzire cibáltam magammal Seymour testét. Messzire a biztonságot nyújtó városoktól. A pokol földre száműzött fenevadjaiból társamul szegődött egy pokolkutya, ő is jobb falatokat remélve követett. Én pedig nem küldtem el, végtére is, ha nem akad finomabb falat, egy kis hazai íz is nyújt némi változatosságot. Jó, ha a nassolni való elérhető közelségben van, szinte egy karnyújtásnyira. S hiába az állati ösztönök, melyek óvva intették az ebet, nem tágított mellőlem, mert valahol Seymour halandó testszaga mellett a jól ismert kénköves bűz vonzotta. Bár Seymourból szívesen belakmározott volna, s mi tagadás ismertem ezt az érzést, néha én is kedvet kapok egy-egy harapásra belőle, hiszen nem véletlenül került kiválasztásra általam. Ízletesnek tűnik, valakinek, akit érdemes betörni, megtörni, hogy aztán igazi csemege legyen. Olyan ő, mint egy csokoládéválogatásból a kedvenc, amit elsőre befalnál, mégis utolsónak hagyod. Bár a szüntelen nyüszítése miatt erős most a késztetés, hogy mégis előre vegyem, már éppen egy harapáson gondolkodtam, amikor a pokolkutya ocsmány fejét felemelve a levegőbe szagolt és morgott. Nah végre!
- Keresd! – s a ronda rém csak erre a parancsra várt, hogy szimatolva előre vesse magát, mutatva az utat nekem, amit én ráérős tempóval tettem meg.
Mindig ugyanazok a kérdések: ki van ott, ki az ott, van ott valaki? De abban a sűrűben amerre néz, csak a pokolkutya mocorog, s neszez, mert én kerülve a hátát veszem célba. A pompás szárnyak látványa étvágygerjesztő, ohh de szívesen kitépkedném egyenként azokat a tollacskákat, míg a húst… de ne szaladjunk ennyire előre. A pokolkutya még mindig magára terelve a figyelmet zörgött amott, míg én hátulról igyekeztem a legközelebb menni, hogy becserkésszem a finom kis tollast. Kár lenne elszalasztani, hm? Igazán nagy kár. Bár Seymourban a szárnyak, mint minden emberi teremtményben áhítatot váltottak ki, de nem volt mersze ellenem dolgozni. Félt a következményektől. Mi tagadás, volt rá oka. Nem szeretem, ha megzavarnak vadászat közben.
Amikor úgy ítéltem, hogy kellő távolságban vagyok, amit gyorsabban teszek meg, mint hogy meglebbenthetné azokat a pompás szárnyakat, vagy a pengét, ami óvatosságra intett, elvigyorodtam.
- Az ott egy pokolkutya, de amit keresel, mögötted van. – s erre várt az eb is, hogy kiugorjon rejtekéből, s a nő felé nyargaljon, akinek választania kell, vagy felém sújt kardjával, s akkor a kutya rávetve magát szétmarcangolja, vagy a kutyára csap le, nos abban ez esetben, meg én élek a kínálkozó lehetőséggel. Végtére is én is marcangolni akarom.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5