Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 23, 2020 6:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Belial & Sophia
Little bad, little sad
- Hm, kimondottan az volt, pont Sarieltől megtudni. De inkább az sokkolt, hogy miért akart igazán megbüntetni – nem, nem azért, amiért ő gondolná. Sunnyogóért kaptam volna meg a magamét, legalábbis erre jutottam, ahogy vissza-visszaemlékeztem a találkozásunkra.
- Te tudod, neked lesz rosszabb később – vontam vállat erre. Az ő munkája, minek is érdekelne engem, hogy neki most ez jó, vagy rossz? Őt se érdekli különösebben, mit érzek vagy épp nem érzek.
Még hogy sok tere van Harmóniának. Kérdéses, hogy hol. Én ezt teljesen máshogy láttam. – Nekem nem. Raguellel egyszer volt alkalmam találkozni. Az a kevés is hatalmas érték.
Nyeltem egyet, talán ideje lenne már lapoznom, de… a harmónia nagyon hiányzott az életemből. – Jó lenne, ha egy kicsit nyugodtabb élete lehetett volna. Természetfeletti-mentesen.
Röhejes kívánság lenne? Meglehet, hiszen én magam is természetfeletti voltam, vagyok is. Annyira hiányzott, hogy legyen rendszer és rendezettség, de főleg Isten közelsége, amire mindig vágytam, csak ez egy elérhetetlen álom volt.
Szívemből szóltak szavaim, hogy mennyire idióta ez a démon, hogy azt akarja, puszta kézzel másszunk hegyet. Ha leesik ez a Lucifer barma?
De álljunk meg megint, miért is foglalkoztat ez? Ő baja lesz, ha összetöri magát, nekem van szárnyam. És ez okozta többnyire a bajokat, mint most is. Kedvem lett volna utána kiabálni, hogy szakadjon rá a Pokol plafonja…
Az impek a tollamat tépkedték, pedig mondtam a sokeszűeknek, hogy semmit sem érnek, tökéletesen feleslegesek, mintha egy verébtoll lenne.
- Igen iskolázottak. Ezek a tollak nulla értékkel bírnak – forgattam a szemem. Aztán a fejem mellett egy tőr száguldott el, épphogy odébb tudtam hajolni, hogy a fél arcomat ne szántsa fel, egy tincsem bánta.
- Meg Lucifer füle töve az! Normális vagy, te majom?! – Mást szerettem volna káromkodni, de sanszos, hogy szó szerint veszi amennyire oktatottak ezek a szörnyek. Belial, ezért megöllek, kinyuvasztalak, a szemed kinyomom több példányban, és vitrinbe teszem, elevenen megnyúzlak, és még a hallásod is tönkre fogom tenni, ha újra felbukkansz!
Egész idő alatt azon gondolkodtam, hogyan kéne ebből a szaros helyzetből meglógni. Én ugyan hozzá nem megyek ehhez a baromarcúhoz, az biztos. Mégis miféle paráznának néz ez engem?
A tőrt a falból kirántottam, könnyen ment, nem volt annyira belevágódva, jól is jött, mert én, amíg azok a töketlen marhák egymással voltak elfoglalva, levágtam az ujjam. A gyűrű sehogy se jött le magától, hát másképp szabadultam meg tőle. Iszonyatosan fájt, üvölteni lett volna kedvem, de azt majd későbbre tartogattam, annak a gyökérgyöngynek.
- Tudod ki fog veled lenni… akinek hat anyja van, de ne én. Na, szia, nekem mennem kell, nem érek rátok! – rájöttem, hogy igazából én innét simán ki tudok szökni. Fogtam magam, és kivetettem magam a barlangból, engedtem, hogy zuhanjak a mélybe. Egy darabig hagytam, hadd vonszoljon magával a talajszint felé a tehetetlenség. Majd észrevettem egy, a hegyfalból kiálló ágat, amibe kapaszkodtam. Oké, és most innét hogyan tovább? Lefelé, ha kieresztem a szárnyam, akkor könnyen megneszelhetnek azok az agyhiányosak.
Belikém, akadj csak újra az utamba, és garantáltan nem lesz köszönet abból, amit kapsz. Hopp, egy kiálló sziklaperem! Tökéletes! Lefelé kezdtem mászni rajta, és azt terveztem, hogy irány a palota vissza, aztán majd aggódjon értem, bár nem hiszem, hogy képes lenne ilyesmire.
Rohadtul oda kellett figyelnem, hogy ne lépjek rossz helyre, mert akkor nekem annyi, meg egy bambi, ekkora, több tíz méteres magasságból, szárnyak nélkül. Imádkozz, Belial, hogy megmaradjon a dobhártyád, mert én olyan, de olyan lecseszésben foglak részesíteni, csak érjek a palotába…
Pechemre esélyem nem volt, hogy ne fussak újra össze vele, egy ujjal kevesebbel, meg pár tollat nélkülözve, és a hajtincsemet.
Ahogy visszaértem mellé egy fél óra könyörtelen mászással, kedvem lett volna sípcsonton rúgni.
- Én visszamentem, Őlordsága – csak ennyit közöltem, és mente vissza arra, amerről jöttünk, a saját lassú kis tempómban. Vérző ujjhellyel nem könnyű ám kapaszkodni, főleg, hogy fáj, de a világért se kérnék tőle segítséget.
Jaj, de szívesen ordítanám le a fejét, de itt nem túl jó az akusztika hozzá. Majd a palotában, ha visszaértünk, de hogy én egy métert nem megyek vele tovább a terepen, az fix.
Küldtem még felé egy utolsó gyilkos pillantást.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 23, 2020 4:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
zSNV8NX.gif

-Ilyen sokkoló volt a hír? - kérdezek vissza, mikor szóba hozza mekkora meglepetésként érte megtudni, hogy Belial és Viszály egy és ugyanaz a démon. Szavait  megmosolygom. Valóban elfelejtettem megemlíteni neki, mialatt angyalcsapdámban rostokolt, hogy az apokalipszis első lovasa is én vagyok. De nem szoktam reklámozni. Aki tudja tudja, aki nem az nem. Sőt, évezredeken keresztül teljesen különálló személyként kezelték Belialt és Viszályt, mert én így akartam.
-Emiatt ne aggódj, mindenre jut időm amire, kell hogy jusson. - felelem sunyi mosollyal. Hiába reménykedik, hogy hirtelen valami sürgős elintéznivalóm akad és felhagyunk a pokoli túránkkal, ez  nem fog megtörténni. A mai napra szabaddá tettem magam, külön ezért.
-Így is túl sok tere van Harmóniának. - fűzök csak ennyit a lány szavaihoz. Harmónia, örök ellenfelem, akit soha nem akarok igazán legyőzni. Ha nem lenne, valószínűleg unalmasabb lenne a világ. A hegyhez érve nem állunk meg, utunk felfelé, egy meredek, sokadik látásra is veszélyesnek látszó sziklafalon át vezet. Elég az arcára vetnem egy futó pillantást, minden rá van írva. Pusztakézzel sziklát mászni, csak az őrültek tesznek ilyet. Elindulok felfelé. A kiálló szikladarabokba kapaszkodom és húzom fel egyre feljebb magam. Néha letekintek a lányra ellenőrzésként figyelemmel kísérve haladását, ott csüng-e még, vagy már lepottyant, bár utóbbit biztos éles hanghatás követné. Megemlítem, hogy jobban jár, ha nem szellőzteti a szárnyait, de nem hallgat rám, végül csak előkerülnek a tollak. Egy perc sem telik el az impek már rajta is csüngenek. Hát ez durva. Észrevételezem, de segíteni akkor sem tudnék, ha akarnék. A sziklafalat azért nem engedném el, ha nem muszáj. A kislány vonásai még dühösebbé válnak. Olyan szúrós szemekkel mered rám, mintha én küldtem volna rá a denevérképűeket, vagy legalábbis én függnék a tollaiban. Szótlanul nézem végig, ahogy a kis nyavalyások elrabolják a nefilányt a szemeim elől. Nem sokkal később felérek a szikla tetejére és rágyújtok egy szálra, míg elszívom megvitatom magammal, utána eredjek-e. Végül arra az elhatározásra jutok, hogy csak utána megyek. Elvégre valamit írnom kell a Luckóknak szánt jelentésembe is. Nem rohanok, könnyed sétával veszem az utat az impek barlangja felé. Míg közeledek a szörnyszállás felé, a barlang mélyén Sophie vergődik dühösen. A kis szörnyek a tollait tapogatják, az ügyesebb, gyorsabb kezű imppajtások még egy-egy tollat is elcsennek a nefilim szárnyaiból.
Egyszer csak feltűnik a vezérük, Frodo, aki nagyon örül a zsákmánynak.
-Pont egy hiányzott a gyűjteményemből. - jegyzi meg fennhangon és pillantását távolabbra emeli, a fal mellett sorakozó csontvázakra. Szemmel láthatóan egy hely még van a fal mellett, nem is kérdés, kinek a helye lesz. Sophie haját egy pillanat alatt befonják az implányok, egy kóbor tincs mégis előre bukik és kimarad a fonásból.
-ÁÁÁÁ...hol a szimmetria! - mordul fel a férfi, szemeit elégedetlenül vonja össze és arca, bár nem haragszik, mégis haragosnak látszik. Előkapja apró tőrét és egy jelentéktelennek tűnő suhintással vágja le a kóbor tincset.
-Így már sokkal jobb. Tetszel!!!! - arca kisimul, ahogy tökéletes szimmetriában látja a nefilányt, és még egy gyenge mosoly is feltűnik szája sarkain. A kezében lévő tincset szorongatja, majd egy perverzen ható mozdulattal orra elé emeli és mélyen beleszippant. Mintha csak egy jó bor aromáját venné magához. Egy teljes percig az illatok hatása alá kerül, majd mikor észreveszi, hogy kissé elragadtatta magát, zavartan köhint kettőt és belső zsebébe rejti a lány hajszálait.
-Mostantól velünk élsz. A feleségem leszel. Főzni és mosni fogsz rám. - magyarázza tényszerűen az imp, és ha Sophie szót emelne mindez ellen, ujját felemeli, jelezve nem fejezte még be és szinte levegővétel nélkül sorolja tovább asszonyi kötelességeit. A kicsike szinte fel sem fogja Frodo szavait, az ujján már gyűrű díszeleg. Ha le akarná húzni, azzal szembesülne, hogy képtelen rá. Talán csak akkor távolíthatná el magáról, ha levágná a saját ujját.
-Barátaim! Ma este lagzizunk! - fordul a társak felé, akik nagy örömmel veszik az esti mulatságot. - Aztán elháljuk a nászt is! - kacsint leendő asszonyára, akitől minimum tíz-tizenöt utódot vár a későbbiekben.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 22, 2020 12:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Belial & Sophia
Little bad, little sad
Nem különböztünk olyan sokban. Az én életem egy merő káosz volt, bármihez fogtam, abból olyan katasztrófa kerekedett, hogy már-már azt hihetné, aki lát, hogy elcseréltek és Viszály félvére lennék. Kizárt. Ha ő lenne az apám, öngyilkos lennék. Jó, kérnem se kellett, a Halál jött értem magától is, ha akartam, ha nem. Megsúgom, nem akartam, mert bár tudtam, hogy Pokol az osztályrészem, nem akartam feladni, hogy egyszer talán még érjek valamit Nagyapám szemében. Meg ne kérdezze senki, miért volt olyan fontos az életemben, hogy megfeleljek neki.
- Azért elég nehéz elfelejtenem, ahogy megtudtam, hogy te ki vagy valójában. – Nem kamuztam. Még mindig sokkolt a tény, hogy ő, Belial a Viszály Lovasa. Valahogy nem nézném ki belőle, s szinte látom is az elégedett vigyorát, de ránézni nem lennék hajlandó. Miért? Mert nem akarom elismerni, hogy egész normálisan bánik velem, önmagához képest, vagy mondjuk ahhoz képest, ahogy nénémmel, Raguellel bánhatott.
Nem akarom hagyni, hogy betörjön. Hogy megtörje az ellenállásom. Nem akarok közel kerülni hozzá, pont azért, mert tudom, hogy démon, és bennük nem lehet megbízni. Magamban sem bíztam igazán, hogy tudnék akkor másban?
- A sors… szerintem inkább Nagyapa – ingattam a fejem. De tényleg. Miért pont Belialhoz kellett kerülnöm? Nem állt össze fejemben a kép, hiába agyaltam rajta olyan elmélyülten, homlokom ráncolva fél úton.
- Mégis szinte mindig egymásba botlunk, ha figyelni nem is figyelsz. Nagyon megerőltető lenne Harmóniának hagyni egy kis teret az életemben? – pillantottam rá végül. Egy tök átlagos életre vágytam, családdal, melóval, de akármennyire törekedtem rá, mindig távolabb és távolabb kerültem ettől. Most meg már végképp sztornó az összes célomra, amit meg akartam földi életemben valósítani.
- Ez… ez akkor is baszott hosszú út. Mi lesz a te munkáddal? – gondoltam, hogy lenne neki nem kevés, persze, kivitelezhető ez a program, de ő most komolyan képes lenne erre? Vagy csak szórakozna velem? Már nem tudtam, mit higgyek, kiismerhetetlen ez a fickó. A tervem attól még állt. Mennyeivé teszem az életét, ha akarja, ha nem. Arra már rájöttem, hogy ha kedves vagyok, arra úgy gyanakszik, mintha a rettegett pestis lennék. Pedig nem, az valamelyik „testvérkéje”. Remélem, nem a szomszédágunkban tartózkodik.
Az út további részében némán haladtam mellette, ha elfáradtam és úgy éreztem, kellően leizzadtam, akkor váltotta a szárnyaim használatára. A hegymászás ötletétől kedvem lett volna egy kanál lávába fojtani az önelégült vigyorával együtt.
Pláne, hogy ő csak úgy, ahogy vagyunk, felszerelés, minden nélkül tenné meg ezt. Normális? Ha lezuhanunk, nekem van szárnyam.
- De te is jössz velem! – kiabáltam vissza, arra, miszerint óvatosan legyek a kívánságaimmal, mert azokból az „áldásokból” nekem is bőven ki fog jutni. A következő pillanatban, a zuhanásom elmaradt, helyette tehetetlenül próbáltam kapaszkodni a sziklafalból kiálló kis izékbe, hogy amik belecsimpaszkodtak a szárnyamba, ne emelhessenek el. Belial, ezért kicsinállak. Csak előtte megtanulom, azt hogy kéne kivitelezni, mert jelenleg, miután kezem felmondta a védő-szolgálatot, tehetetlenül lógtam a levegőben, meglepettségemben egy nyikkot nem mertem szólni, azt se tudtam, mi történik velem. Mik ezek a szörnyikék? Mibe keveredtem már megint? Viszály, ezért még számolunk.
A barlangjuknál letettek, elég szűkös a hely, egy magamfajta tollasnak, ezért összehúzva magam a barlang falának dőlök. Mit akarhatnak?
Rezzenéstelenül ülök, szinte már-már tapintható a félelem, ami körülleng. Belial. Ezt nagyon megkeserülöd még.
- Mi… mi a franc vagy te? – az egyik néhány társával együtt közelebb merészkedett hozzám, és a hajammal kezdtek babrálni. – He? Ezért hoztatok el?
A többi meg a tollaimmal.
- Hé! – csaptam egy nagyot a szárnyaimmal, amennyire a terep engedte, hogy kotródjanak le róla. – Azt hagyjátok békén.
Tuti ne jönne értem. Ki van csukva, hogy érdekelje a sorsom, talán még örül is, hogy megszabadul a kényszer-feladattól, amit jelentek. Talán kiderül, hogy ezek a valamik még jobb társaság.
- Hát ez? – megáll az ész. Befonták a hajam, amit újra visszanövesztettem, mert egyedül már nem bajlódtam az igazításával.
- Ha a tollam kéne, pajtások, el kell keserítselek, igazából nem jó semmire, csak toll – lengettem meg szárnyam.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 22, 2020 6:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
zSNV8NX.gif
Nehéz elképzelni rólam, hogy én lennék Viszály. Megjegyzését megmosolygom, ezt akár vehetném hízelgésnek is. Sosem gondoltam bele egyébként, ki hogyan képzel el. Otthonom rendezettsége meglepi, ami valahol érthető, hiszen joggal feltételezhetné bárki, hogy aki a világban és a benne élők életében zűrzavart kavar, annak közvetlen környezete is káoszból áll, de NEM. Még ha furán is hangzik, de otthonomban rend van.
-Én csak azt felejtem el, amit el akarok...- felelem sejtelmes mosollyal. Ez az állításom majdnem igaz is. Valójában arról sem feledkezek el, amiről el akarok, de könnyedén veszem semmisnek. Hogy lehet az, hogy folyton összefutunk?
-Sophie, biztos a sors keze. - teszek egy elég közhelyes, emberi megjegyzést kérdésére.
-Egyébként ez nem feltétlen személyes. A káosz mindenki életében ott van. - kár is áltatnia magát bárkinek, hogy elkerülheti. Az élet elengedhetetlen része. Ha van rend, úgy következésképp kell lennie rendetlenségnek is.
-Jól van de azért annyira behatóan nem ismerem az életed, hogy "minden nyomorult pillanatodról" tudjak.... - csak egyes mozzanatait, főként azokat, ahol épp felkavarom boldog kis életét. - ..remélem nem gondolod, hogy távcsővel figyellek nulla-huszonnégyben. - nevetem el magam. Az efféle időtöltést meghagyom az őrangyaloknak és a perverz kukkolóknak. Némi hitetlenséggel keveredett elégedetlenséget vélek kihallani hangjából, mikor közlöm, mi több megmutatom túrautunk végállomását. Ujjamat egy távolabbi pontra szegezem, a messzi hegyek irányába. Szabad szemmel is mérhető, kiadós sétának nézünk elébe.
-Dehogy vagyok. Ne légy kishitű. Van két jó lábad, kaptál rá kényelmes cipőt, mi kell még? - kérdezem, de valódi választ nem várok rá.
Kis ideig méltatlankodik még, szavait ismét csak derült mosollyal fogadom, de végül csak elindulunk a maratoni sétánkon. Hol lábain, hol röptében szeli át velem a kopár pusztaságot. Néha arcára pillantok és látom kiütközni olykor az unalom jelét, ám hirtelen változik körülöttünk a táj és a síkságot felváltja a dombság és testközelbe kerülnek a hegyek. Mikor egy magas sziklafalhoz érünk bedobom újabb zseniális ötletemet. Másszuk meg! Újra panaszra nyitja a száját, mire csak a fejem rázom.
-Ejnye Sophie, hát hol hagytad a lelkesedésedet? Hol a kalandvágyad? - szemtelenkedek vele, bár elismerem őrült ötlet, mégis nekivágunk.
Hogy omolna össze alattad az egész kóceráj!
-Óvatosan a kívánságokkal drágám, ha összeomlik itt bármi is, az mind rád zuhan majd. - jelzem neki, hogy bár a Pokolban vagyunk a gravitáció itt is működik és kettőnk közül ő van lentebb. Már méterekkel elhagytuk a talajt és minden perccel magasabban járunk. Még a mászás elején figyelmébe ajánlom, hogy szárnyait lehetőleg tartsa magában. Magyarázatként csak a bulirontást hozom fel,  holott mondhattam volna azt is, hogy él a környéken egy imp horda, akik valamiért rá vannak kattanva a tollakra, így nem szerencsés errefelé a szárnyvillantás. Sophie persze már csak azért is szárnyat bont.
-Jobban tennéd, de szépen visszacsomagolnád magad. - intézek fel egy újabb jó tanácsot, persze nem hiszem, hogy elfogadná. De mindegy is, mert ha vissza is próbálná a hátába kilógó tollait az impek már felfigyeltek rá. Nagyjából tizenöt-húsz denevérpofájú reppen ki a sziklatető növényzetéből és szárnyaival csapkodva veszik célba a nefilimlányt. Ebből tíz kis nyavalyás azonnal az angyalszárnyakra csimpaszkodik, és mint kabátot a fogasról, úgy emelik magukkal a Sophie-t a sziklafalról. A lány megpróbálhatná magáról lerázni őket, de nem járna túl nagy sikerrel. Hát ez kellemetlen. Pillantok a kislányra és a rajta hesszelő impbandára. Aztán hirtelen megindulnak vele és a maradék nagyjából ötven métert a kicsike már röptében teszi meg a sziklatető felé, de nem teszik le odafent, tovább repülnek vele a barlangjuk felé.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 19, 2020 6:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Belial & Sophia
Little bad, little sad
- Fura egy démon vagy. Nehéz elképzelni rólad, hogy pont te lennél Viszály. – Naná, Sarieltől megtudni egy heveny sokk volt, és örülhettem neki, hogy ennyivel megúsztam. Akkor. És nem csak ezért vagyok zabos Belialra… remélhetőleg még emlékszik rá, miért nem vagyok annyira oda érte, mint amennyire Belphegor isteníti.
- A világnak meg nekem mi? A memóriátok meddig tart ki mégis? – tudakoltam, némileg ironikus hangnemben. Jól emlékszem még arra a káoszra, amit az elrablásommal művelt. Pedig már épp kezdtem örülni, hogy végre valami nyugalom állhat be az életembe. – Hogy lehetséges, hogy mi mindig összefutunk, tök mindegy, merre járjunk? Ennyire izgis volt felforgatni az életem?
Mondjuk ezt az öregemtől, az istenibbtől is kérdezhetném… Féltékeny vagyok az emberekre, de irdatlanul. Megvan a választási lehetőségük… volt is. Miért dobják el akkor maguktól a lehetőséget?
Jó kis gondolatok ezek kora reggel. Na, erre lenne jó a pia, ha lenne, de Belial már tuti felkészült az eshetőségre, ha netalán át akarnék enni mester-tolvajba, esélyem se legyen kifosztani a pincéjét. Köszi, oda amúgy se mennék, elég volt egyszer, hogy elrabolt. Azóta se fogtam fel teljesen, hogy az a balhé mire volt neki jó, azzal a szerencsétlen angyallal.
- Mondjuk onnan, hogy már mondtam… mindenütt jelen vagy kb. Nálad meg ismeretlen az unalom – érveltem, hogy honnan is tudhatná, pont ő. Na, honnan, madárkám? Mondom ezt én, a tollas tyúk… gyönyörű.
- Arra? – mutattam felé, olyan képet vágva, mint amikor a kisgyerektől elveszik az édességet. – TE MEG VAGY HÚZATVA?!
Fél nap se elég ennek a tervnek a kivitelezésére, eleve baszott hosszú az út, mire odaérünk, és akkor mire még megmásszuk. Ki van a négy kereke ennek? Tuti nincs. Megkérem Belphegort alkalomadtán, hogy játszunk már a démoncimbin agysebészest, mert itt valami nagyon nincs rendben nála.
Szinte biztos vagyok benne, hogy ki fog erre röhögni a hölgyemény, és elküld melegebb égtájakra a „hülyeségeimmel”.
-  Ez odáig rendben is van. De én ugyan nem fogok tisztán csak gyalogolni – ingattam a fejem. Ennyit biztos nem, kell az energia a lábaimnak, hogy a hegyet kibírjam. Egy óra kínszenvedős gyaloglás-néha röpülés után, már kegyetlenül untam a kopár, sziklás vidéket. Hogy stílszerű legyek, pokolian unalmas volt. Már azt hittem, sosincs vége. Aztán erre benyögte ez a címeres marha, hogy másszuk meg a falat. Csak így, ahogy vagyunk. Nem komplett, de ezúttal jobbnak láttam megtartani a véleményemet. Így is úsztam a saját izzadtságomban. Elvégre that’s hell.
Megvártam, amíg ő előre ment, nincs az az ígéret, amiért én képes lettem volna előre menni. Hogyne!
- Hogy omolna össze alattad az egész kóceráj! – szitkozódtam úgy két három méteres magasságban, amikor az egyik drága sziklaperemnél megcsúszott a lábam, majdnem a mélyben kötöttem ki. Még hogy nem használhatom a szárnyam. Azt szeretném én látni, hogy te azt megtiltod nekem… dühömben csak azért is kiengedtem, elvégre nem azt mondta, hogy tilos, csak azt, hogy ne ér, márpedig én minek bízzak meg benne? Démonból van.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 15, 2020 10:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Sophie kérdése jogosan vetődik fel, amit önkénytelenül is megmosolygok, de mosolyom mögött ezúttal halvány jele sincs gúnyolódásnak. Miért nincs káosz a Káosz otthonában?
-Tudod, jobb esetben a kutya sem piszkít oda, ahol alszik. Ezzel én is így vagyok. A felfordulást a világnak tartogatom, az otthonomban szeretem a rendet. - adok választ kérdésére meglehetősen őszintén. Tudom furán hangozhat, és talán különösnek is találja, de ilyen a káosz, ezer arca van és sokféle formát ölthet. Aki azt hiszi kiismerhet, az tévúton jár. Talán a bizalmasom az egyetlen, akiről bátran kijelenthetem, már látta minden arcomat. Hét évezred alatt, azért volt lehetőség "kiismernie". A kislány a napi tervről érdeklődik, bár ezt talán konyhafőnökétől kellene tudakolnia, én mégis szemrebbenés nélkül kamuzok be egy egész napra tervezett takarító és mosogató szolgálatot. Válaszából ítélve mégis komolyan veszi szavaimat.
Ahogy az előző napok, úgy a másnap is ugyanígy indul, lordi ébresztővel. Örülhetne, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy személyesen, maga a Viszály lép be hozzá, hogy hálója függönyét szétrántva eressze arcába a Pokol első fénysugarait. Milyen szépek is ezek a korai órák. Szétaludt fejét vigyorogva figyelem. Az arcára van írva, menjek a pokolba. Még szerencse, hogy ott vagyunk. Tudom jól, hogy nem díjazza figyelmességemet, de engem ez nem zavar. Szívesen riasztom ki az ágyból, nem kerül ez nekem semmilyen erőfeszítésbe. A mai napra elfelejtheti a konyhát, egészen más programot terveztem neki. Még egy lábára való túracipőt is hozok neki, ebből valamelyest sejtheti, hogy odakint, a kastély falain kívül fogjuk időnket eltölteni. Kérdésén felnevetek.
-Sophie, én azt honnan tudhatnám? - kérdezek vissza. Bár azt el tudom hinni, hogy az unalom ismeretlen fogalom a szótárában. Látom, hogy kicsit morcos még, nem került még ki a szeméből a csipa, ezért hagyok neki időt, hogy rendbe szedje magát.
Egy órával később szinte újjászületve jelenik meg a bejárat előtt, precíz pontossággal.
-Felmászunk arra a hegyre. - ujjammal a távoli csúcsok felé mutatok. Ez még pocsék térérzékeléssel is jól felmérhető, hogy hatalmas távolság. De hát erre van a túracipő.
-Ha már ide küldött Lucifer, nem árt ha a környéket is megismered. - magyarázom, miközben lassan elindulunk. Egy óra tömény unalommal indul a mai program, a monoton sík táj, kirepedezett földű pusztaság, nem sok élvezetet nyújt, de amint az első dombok feltűnnek megjelennek az első pokoli fák és egy narancsos vizű csörgedező patak. Igen szép látványt nyújt, aki tudja értékelni az ilyesmit. A dűnék közül néhány vad démonkutya figyel, de elég távol vannak tőlünk, hogy attól kelljen tartanunk, ránk támadhatnak. Elérünk a sziklásokig, itt kezd érdekessé válni a túra.
-Remélem nem riadsz meg egy kis falmászástól. - nézek fel a merev falú hegyoldalra. Persze segédeszközöket nem hoztunk magunkkal, ami a feljutást segítené, így marad a puszta kéz és az egyensúlyérzék, esetleg számára még az ima.
-A szárnyadat használni tilos! Az csak elrontja a mókát. - teszem hozzá nevetve, persze ha netán zuhanna, úgy előránthatja a tollait, ám erről az engedményről nem teszek említést.
-Kezdem én. - kapaszkodok fel erősen megfogódzkodva az egyik kiálló szikladarabban, lábammal tolom fel magam, miközben másik kezemmel a következő kiálló kapaszkodó felé nyúlok. Két, három méter megtétele után vállam felett lefelé pillantok figyelve, ahogy Sophie is nekiveselkedik a sziklafalnak.

zene: nincs || üzenet:  bbb  ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 14, 2020 4:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Belial & Sophia
Little bad, little sad
- Hé, ha te vagy a káosz, nem kéne itt is annak lennie? – merült fel bennem a kérdés, mert amit odakint művelt, attól itt egy jelentősen másik arcát ismertem meg a férfinek. Nem tudtam eldönteni, hogy akkor most melyik a valódi, a tisztán ő, ami mentes a földi tanul dolgoktól? Van egyáltalán olyan oldaluk a démonoknak?
- Gondoltam, kíváncsi vagy, mit tanultam a „Mestertől” – mutattam ujjaimmal a macskakörmöt. Bár legszívesebben kirugdaltam volna az ablakon, ami előtt ácsorgott, lenyeltem ezt a békát, helyette bájosan mosolyogtam. Szerencsére ez a bájos vigyor pár fokkal jobb, mint amit illuminált állapotban képes vagyok produkálni.
- Hajaj… szerintem akkor számlázhatjátok ki az új edényeket, mert sok fog ma törni – nem véletlenül nem volt sok evőeszközöm még éltemben sem, akar a hóhér annyit szenvedni a mosogatással, egy személyre meg pláne. Amúgy sem voltam a tehetségek gyöngye soha. Még jó, hogy nem mentem férjhez, az kellett volna még szegény fejemnek!
Másnap őnagysága ébresztője előtt keltem még, mielőtt ismét kiordibál engem az ágyamból fénye hajnalban, köszi, inkább megelőzöm ezt a rutint, minthogy utána kávéval kelljen a dobhártyáimat újra „életbe” hozni. Már ha ez a valami, ami itt a Pokolban történik velem, nevezhető annak.
A fejemen igazítottam éppen, mint a tévézombi, úgy pillantottam ki hajam mögül az ipsére, és fontolgattam az édes bosszút, hogyan lehetne ráébreszteni, mennyire irritálóak ezek a reggeli belépői. Próbálhatná nem naponta kiijeszteni a fekáliát is belőlem.
Cserébe kevésbé lennék ilyen bosszantóan aranyos.
- Különleges? Mr. Kaksikeverő Uraság, elárulnád, mikor volt az életemben akár csak egy nyomorult pillanat is olyan, ami nem számít különlegesnek? Nem nagyon ismerem az unalom fogalmát, ha ez nem tűnt volna fel – igen, bal lábbal keltem fel, az éjjel többször is felriadtam egy szar rémálom miatt. Máskor örültem volna neki, a Földön mondjuk, de itt… az ilyen csak fájdítja a magamfajta korcs szívét.
Vajon emlékszik rám, vagy az Úr kegyelmezett neki, és kitörölte a rólam való emlékeit? Apa nem érdemelné, hogy még ott fenn is kínlódjon miattam.
- Bocs… nem vagyok valami rózsás kedvemben – vettem vissza magamból, amint észrevettem, mekkora tahóként viselkedtem, pedig kivételesen semmi rosszat nem csinált a démon. Mostanában egész tűrhető, naná, mert nem találkozunk napi szinten annyit. Volt bőven elfoglaltságom, amit nem is bántam, mert minő meglepetés, hatásosabbnak bizonyult, mint a pia. Nem baj, egy cél lepipálva az álomlistámról, Luci kifosztását véghezvittem. Még jó, hogy akkor tettem, amikor ő még nem volt itt, hogy „üdvözölhessen”.
Egy figyelmetlenebb démonját meg már könnyebb volt kijátszani, és találomra leemelni valamit a főnci polcáról.
- Mi a terv mára? – faggatom, egy óra múlva, szalonképesebb állapotban. – Merre megyünk?
Elég nagy a pokol, gondolom, hosszú utunk lesz, lélekben készítettem magam, hogy mire visszaérünk, én olyan hulla leszek, hogy azt még a halál is irigyelni fogja tőlem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 01, 2020 2:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Jelenlétem most sem kívánatos számára, de nem törődöm vele, hogyan éli meg, hogy hajnalok hajnalán kiverem az ágyból. Szeretem a rendszert, még annak ellenére is, hogy én vagyok a Káosz maga. Hogy megadjam a reggeli lendületet még egy bögre kávéval is meglepem, ezúttal iható verzióban.
-Nem volt rossz. - felelem mikor rákérdez az asztalon hagyott süteményre. Ez tőlem határozottan dicséretnek vehető. Ha elmondanám, hogy jutottam el a felfedezéstől az elfogyasztásig teli szájjal kiröhögne, így ezt magamban tartom.
-Úgy hallottam elsőként ki akarja takaríttatni veled a sütőt és úgy hiszem ma a fekete mosogatóban is sok időt töltesz majd. - mondom olyan komolyan, mintha főszakácsomtól hallottam volna. Tulajdonképpen fogalmam sincs, mit szán neki mára. Szabad kezet adtam Gordonnak. Ott és akkor szívatja meg a nefilány, ahol alkalmat és lehetőséget talál. Útjára engedem, ma örülhet, fontosabbak dolgaim annál, mintsem a konyhában töltsem az időmet, őt szemlélve, mit ügyetlenkedik össze. Példának okán ott van rögtön az esedékes beszámoló, amit a Főncinek kell küldenem.
Eltelik a nap és mikor visszatérek őrült morgás hangjai szűrődnek a nappaliirányából. Káin és Ábel. A két kutya egymásnak feszülve viaskodnak egy tésztacafaton. Értetlenül pillantok feléjük, mikor ismét összeugranak. Egy üzenet azonban, ami a törött porcelándarabok között hever megválaszolja kérdésemet. „Ez a kávé valami fenséges volt, remélem, a vacsi is legalább ennyire ízleni fog neked.” - Sophie vacsorát készített nekem, ám démonkutyáim gyorsabbak voltak.
Következő reggel ismét szobája ajtaján kopogok. Szokás szerint kétszer koppan az öklöm a fadarabon, majd ugyanazzal a lendülettel nyitok be meg sem várva válaszát, bemehetek vagy sem? A kócos szétaludt feje nem zavar, pucéron pedig úgysem heverészik a dunna közt, hogy kínos legyen ottlétem.
-Jó reggelt Sophie. - üdvözlöm erőteljes hangomon.
-A mai egy igazán különleges nap lesz a számodra. - közlöm vele előjáróba, majd egy túracipőhöz hasonló lábbelit teszek a székére, pontosan az ő méretébe. Nem kell észlénynek lenni, hogy ennyiből rájöjjön, a mai napot nem a konyhaszolgálaton tölti majd. Kirándulni megyünk.
-Készülődj! Egy óra múlva a bejárat előtt várlak! - és azzal a lendülettel magára is hagyom.

zene: nincs || üzenet:  bbb  ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Belial & Sophie
Little bad, little sad
Korán keltem, egy elég hangos jó reggelt-köszöntésnek hála, legszívesebben hozzá vágtam volna a papucsomat, de jobban féltem a lábbelit. Plusz, tartanom kellet magam az ütemtervhez.
- Ühhüüü – valami fura hangkombinációt sikerült csak kipréselnem magamból, egyfajta jelzés arra, hogy baromira nem álltam készen emberi szintű kommunikáció lefolytatására. Kávét! Ó, és minő meglepetés, gondolataim egy csapásra meghallgattatásra leltek. A koffeinbomba instant felpörgetett, e nélkül mosott rongyként folytam volna végig a padlón, ennyire ízlett volna neki a meggyes pite? Na, akkor ma valami különösen „édessel” kell előállnom. Nem, mindenki megnyugodhat, nem fogok koncertezni, nem akarom tényleg magunkra szakítani a tetőt.
Félig angyal létemre mondhatom, valami keveset örököltem az atyai oldalról, az énekhangom egyenesen borzalmas, kínzóeszköznek lehetne alkalmazni simán.
- Neked is, Belial. Hogy ízlett az első desszert, amit sütöttem? – érdeklődtem, bájos mosollyal az arcomon. Semmi gúny, semmi erőltetettség. Csupa-csupa tömény aranyosságot akartam árasztani, teljes mértékig beborítom ezzel a konfetti feelinggel.
Egy baj van ezzel, nekem a gyomrom majd felfordul ettől, annyira nem rám jellemző ez a viselkedés.
- Mit gondolsz, ma mit fog tanítani Gordon? – játszottam továbbra is a kis lelkest. Frászt! A tegnapi tüzeskedős mutatványom után igazából a legnagyobb ellenségemnek se kívántam volna azt a traumatikus élményt, hogy kis híján lángra lobbantottam saját magam is. Komolyan, ez a démon nem normális, hogy Gordonra mert bízni engem.
Mázli, hogy volt annyi esze, hogy tűzbiztos rúnákkal lássa el a birodalmát, így nem sok esélyem van rá, hogy felgyújtsam egy óvatlan mozdulattal. Az emeletekről baromi nehéz gyorsan menekülni, habár én még megúszhatom a szárnyammal, de annyira genya nem vagyok, hogy másokra ne gondoljak.
Ma megtanultam helyesen carbonara spagettit készíteni, ebből félretettem megint egy tállal Belialnak, suttyomban.
Tökéletes. Megint hagytam egy kis üzenetet is hozzá.
„Ez a kávé valami fenséges volt, remélem, a vacsi is legalább ennyire ízleni fog neked.”
Ete azonban nem mentem egyből aludni, hiába voltam hulla fáradt. Azon gondolkodtam, vajon… vajon apával mi lehet?
- Kisasszony, még ébren van? – döbbent le a szobalányom.
- Őőő… bocsi, Karen.
- Semmi gond, nem tud aludni?
- Nem igazán.
- Tudok segíteni benne?
- Ezen nem, sajnos. Nem hinném, hogy tudnál olyat mondani a nagyapámnak, amiért bevenne az elit kis klubjába – nevettem fel fáradtan. Ez a Karen rendes, egész jól összebarátkoztunk. Kiderült, hogy ő azért került Pokolra, mert hát, elég szép kis sorozatgyilkos pályát élt meg, de lekapcsolták, bánatára.
- Nem hiszem el. Neked legalább volt karriered, vagy mid – fintorogtam. Hihetetlen. Bezzeg én? Egy röpke papírfecnivel állítottam be, amin a legnagyobb bűnöm a létezésem volt. Köszi, Nagyfater.
- Én a helyedben nem keseregnék ezen.
- Elég nehéz nem dühöngeni rajta – ingattam a fejem. Még szép, hogy berágtam az öregre, amiért elválasztott azoktól, akik a legfontosabbak nekem.
- Mi lenne, ha itt próbálnál meg új életet kezdeni? Akár démonként.
- Ki van csukva. Azt se tudom, mi kell hozzá… - reméltem, hogy nincs senki, aki esetleg kihallgatna bennünket, hogy köpjön a „Főnöknek”.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 6:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


350. reag

Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Hirtelen szólít el a munka, és hagyom ott a konyhát. Pedig szívesen nézném még tovább, ahogy Gordon elhalmozza jobbnál jobb feladatokkal a nefilányt. Viszont eleget láttam, hogy a holnapi beszámolóba legyen mit megírnom a Főncinek, ezért magam mögött hagyva a főzőhelyiséget az irodám felé veszem az irányt, ahol több óra kötelesség vár rám kapitányom társaságában. A megbeszélés után fáradt sóhajjal indulok szobám felé, ám félúton valami édes, gyümölcsös illat csapja meg az orromat. Kimondottan kellemes és nem ismeretlen. Az emberi világban már éreztem hasonlót. Belépek a szobába, ahol előző este Sophie matt részegre itt magát a felejtés nevében. Az asztalon meggyes sütemény gőzölög. Mellette egy papírlapon az alábbi üzenet díszeleg: „Kedves egészségedre, Mr. Viszály. Gondoltam, ebből nem hagyhatlak ki, cserébe, hogy elviseltél tegnap részegen."
-Nocsak, nocsak. - ejtem vissza az üzenetet az asztalra. Gyanakvó természet révén körbenézek - az asztal lapja alá, az asztal alá a szőnyegre és környékére, nincs-e elrejtve valami rúna vagy démoncsapda. Pár perc alapos szemlélődés után meg kell állapítanom, semmiféle ilyesmi nem környékezi a süteményt. Leülök a kanapé szélére szembe helyezkedve a meggyessel. Akkor biztos mérgezett...ötlik fel bennem. Megragadom a tányért és az orrom elé emelem, hogy óvatosan megszagoljam közelebbről áraszt-e magából valami árulkodó szagot, ami arra engedne következtetni, van benne valami kis aljasság. Ám nem tűnik fel semmi szokatlan. Fenntartásokkal ugyan, de vágok belőle egy kisebb darabot, majd a villa hegyére szúrva bekapom a falatot. Azért a tányért az állam alatt tartom, ha netán köpni kéne, gyorsan visszaszálljon a tányérra, de várakozásaimmal ellentétben, egész finom. Bár nem szokásom az evés, ritkán is teszek efféle halandó rutinokat, mégis bevágom az egész szeletet. Talán nem halok meg.

Következő reggel, két erőteljes kopogás után, pontosan 5 órakor lépek be Sophie szobájába. Nem kívánok ebből rendszert csinálni, hogy én ébresszem őt a munkanapjain, de az első pár napban mégis megteszem ezt a figyelmességet. Valószínűleg még javában a paplanba folyik a nyála, tegnap Gordon rendesen kihajtotta belőle az életet.
-Jó reggelt Sophie! - rántom el a függönyt, hogy ébredésre ösztökéljem. A kezemben egy bögre forró kávét tartok, amit az éjjeli szekrényére teszek, hátha könnyebben kiveti magából az ágy. Ezúttal a konyháslány cukrot és tejet is dobott a kávéba.


zene: Kitchen Nightmares|| üzenet:  bbb  ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 4:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Belial&&Sophia

Na, jó, elég a lazsálásból. Mennyeivé kell tennem az életet itt, úgyhogy nem késlekedhetem tovább. A démonsrácot megkértem, hogy tanítson meg meggyes pitét sütni. Első fázis, hamis nyugalomérzet keltése. Úgy viselkedtem, mintha gyakorlatilag nyakon öntöttek volna egy jókora adag cukormázzal. Mindenkihez kedves voltam, és igyekeztem mindenkitől tanulni valami újat.
Eh, maradjunk annyiban, hogy egy ötéves is jobban teljesítene nálam, és ismét volt szerencsém bemutatni azt a lakásfelgyújtós mozdulatomat, amit az alkoholos desszertnél kiviteleztem egyszer még földi létem során. Akkor adta fel Zach végleg a türelmét, és kiutasított a saját konyhájából, még New yorki tartózkodásunk idején.
Remek. Egy páran már azért kezdenek kidőlni ennyi kedvességtől, egyszerűen nem tudnak hirtelen mit kezdeni vele. Nem csodálom, a pokolban senki sincsen ehhez szokva, hogy valaki normálisan is viselkedjen velük, ahogy a halandók mondani szokták, „emberszámba vegyék” őket. Mi tagadás, én remekül szórakoztam.
Nem értették a hirtelen változást, hogy mi lelt engem, de ezt nekik nem kell tudni. Tudom, tudom, álszent kis dög vagyok, de nézzünk végig a családfámon, volt honnan örökölnöm.
- Hé, ebből a sütiből amit sütöttem, tegyetek félre légyszi egy jókora tányérral – kértem meg az egyik segédtársam.
- Őőő, persze, máris – Hát nem szuper?
A munkaidő végére jól kimerültem, mind szellemileg, mind fizikailag. Ezt a ziccert azonban akkor sem hagyhatom ki.
Hagytam egy kis csemegét, némi üzenettel a nappaliban, ahol még előző este vodkát vedeltünk.
„Kedves egészségedre, Mr. Viszály. Gondoltam, ebből nem hagyhatlak ki, cserébe, hogy elviseltél tegnap részegen.”
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 5:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Látom a főszakács értetlen fejét, ami ezt üzeni felém: Lordom, miért hagyod ezt? Értetlenül áll a hangnemhez, amit a tollasseggű kicsike megenged magának. Tudom jól, hogy bosszantani jött ide, ahogy azt is, hogy füllentett nekem pár dologban. Cserébe jár a konyhamunka. De nincs többről szó annál, mint hogy belementem a játékába. Szórakoztat, ahogy egyetlen gúnyos vigyorommal fel tudom csapni az agyvízét. A háborgása, a magába fojtott belső vívódás, engem csak feltölt. Mintha csak egy ingyen benzinkút lenne egy tankolni vágyó autós számára. Miért is ne használnám ki, ha már ide vetette hozzám a sors...vagy nevezetesen Lucifer.

Nyugodtan ücsörgök a konyhában, egy szál bagót pusztítok és jelenlétemmel nyomasztom a kislányt.
-Bizonyára tudnék. - bólintok egyetértően. Csak épp most nem akarok. Elég gáz is lenne, ha a legjobb amit tehetnék, hogy egy nefilány sündörgését lessem a konyhafronton. Láthatólag nem feszülök meg, hogy másik elfoglaltságot találjak. Legalábbis egyelőre. Pedig Sophie nagyon szeretné, ha most valahol egészen máshol lennék. Egy jegyzetfüzetet kerítek, és vázlatot készítek a következő beszámolóhoz, ahogy a "Főnök kérte tőlem". Míg Sophie serényen próbál helyt állni a konyhában és a rászabott feladatokat végzi, én egy elcseszett pokolkutyát firkálok a papírlapra. A rajztudásom és a művészi érzékem egyenlő a nullával, na de nem is ezért teremtettek. Peregnek a percek, órák telnek el, mialatt kisebb nagyobb konyhai balesetek szem és fültanúja leszek. Észreveszem a susmorgást, az összeesküvés jeleit. A kis szemtelen valamivel próbálkozik. Évezredes rutinom van abban, hogy felismerjem, ha valaki rosszban sántikál.
-Lordom, vendége jött! - szólal meg mellettem démonom hangja, mire lemászom a bútorról és az ajtó felé indulok. Sophie örülhet a szerencséjének megússza, hogy a munkaideje végéig szemmel tartsam.
Odafent légióm egyik kapitánya vár, hogy jelentést tegyen. Az irodám felé terelem. Egy ital kíséretében kényelembe helyezem magam székembe, majd hellyel és itallal kínálom őt is. - Hallgatlak!

zene: Kitchen Nightmares|| üzenet:  bbb  ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2