Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1023
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 8:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


***
Lezárt játék
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
975
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 6:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
zSNV8NX.gif
A lány valamiért énekelni kezd. Értetlen fejet vágva hallgatom a kornyikálását. Nem tudom mi a célja ezzel, de nem ez a legborzasztóbb hang, amit valaha hallottam, túl nagy halláskárosodást nem okoz vele, bármilyen szép reményeket fűz ehhez az akcióhoz. Az erkölcsi beszólásoknak még nincs vége, egy utolsót még megejt felém, mikor Karen büntetésére esik szó, mulasztása miatt.
-Az álszentséget és a Poklot egy mondatban emlegetni kicsit abszurd. - fűzök csak ennyit szavaihoz, mielőtt szobájába vonulna.
Hatalmas homokvihar éri el a palotát az éjjel. Talán a viharos szél hozza magával a rémálmokat is. Sophie békés álma hirtelen elillan és riadtan ébred fel, ébredését egy hangos sikoly kíséri. Pár perc és rájön, amit látott nem a valóság volt. Karen rohan be és Sophieval marad, ahogy a nefilány kéri. Talán még egy ideig beszélgetnek, mire a tollaska megnyugszik a rémálmát követően annyira, hogy újra álom jöjjön a szemére. Ezúttal nyugodt, békés kép jelenik meg tudatalattijában. Mindenhol fehérség, fény és frissen mosott dunna illata. Mintha a Mennyországban járna. Egy hirtelen légáramlat süvít el mellette, hajába belekap a szél és egészen összekócolja. A fuvallattal valami egészen nagy dolog repül el a magasban, épp csak az árnyékát látja maga előtt vetülni. Úgy tűnhet elsőre, mintha egy hatalmas madár hasított volna el feje felett. Talán egy gólya? Nem, egy angyal szállt el felette. A férfi lassan ereszkedik le a tó partjára, de arca nem látszik, háttal áll, hatalmas szárnyai pedig alakját is kitakarják. Sophie csak akkor ismeri fel, mikor az ismeretlen a nevén szólítja.
-Sophie. - szól az ismerős hang, akiben nem mást, mint Mihályt arkot fedezheti fel.
-Elhoztam neked őket. - mondja, majd kezével a lány háta mögé mutat. Ha Sophie megfordul egy méretes babakocsit pillanthat meg, ami még egészen biztos, hogy egy perccel ezelőtt nem volt ott. Ha közelebb lép, nyolc gőgicsélő gyermeket láthat benne.
-A gyermekeink. - fűzi hozzá a férfi. Ha a nefilány jobban megnézi a csecsemők arca vonásaiban talán felfedezheti önmagát is. De hiába keresi Mihály vonásait, nem találja meg bennük, sokkal inkább imp hódolója köszön vissza a gyermekek mosolyában.
-Mama! - szól az egyik, pedig koránál fogva még aligha lenne képes rá.
-Mama! Mama! - mondja a többi is és kánonban harsogják ezt az egy szót. Sophie rémülten fordul az ark felé, értetlen pillantásokat vetve rá, aki ezúttal már szemben áll a lánnyal. Tisztán látszik alakja, arca és bár teste az arké, feje az imp-pajtásáé.  
-Szevasz édes! - szól újra, de már saját hangján.
Rettenetes érzés keríti hatalmába. A kicsike az ágyában vergődik rémálomtól gyötörve. Beszél is, de nyöszörgése elég nehezen kivehető. Aztán hirtelen kipattannak szemei és riadtan ül fel verejtékezve.

~Rokonvizit
Tekintetem elszakad a fehérneműktől, amikor az ébredés hangjai feltörnek a párnák közül.
-Szia Sophie. - üdvözlöm őt újra az éberek között. Az első arc, akit szemhéjait felpattintva lát az enyém, aztán ha körbepillant, talán kedvesemét is felfedezheti.
-Az ajtón keresztül Sophie. - mondom ki a nyilvánvalót nevetve.


zene: nincs || üzenet: Köszönöm a játékot! ||
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 1:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Na, itt szakadt el egy újabb cérnavékony idegszálam, Belial mondatocskája hallatán. Nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettem előre, így belekezdtem egy kis dalocskába, a You are my sunhine kezdetűbe, és elég büntetés ezt nekem is hallgatni, de juszt i végigénekelem, ha belesüketülök is saját borzalmas hangomba.
Hát ez van, na, nem örököltem apu aranytorkát. Mindent őtőle se lehet azért elvárni, anyám is volt, kérem szépen. Viszont hogy ő milyen lehet, arra nem emlékeztem. Nem maradt igazán emlékem róla, nagyon kicsi voltam, amikor bepakolt abba az árvaházba.
- Remélem, elégedett vagy – elvégre ő kért egy sellőt, csak gondolom, más kérdés, hogy nem egy ilyen repedt fazék hangúra számított. Bár hozzám képest a repedt fazék valódi operaénekes.
Nem csodálkoznék, ha a szomszédos régiókból idecsődülnének páran, hogy kit kínoznak ennyire és mi ez az új kínzóeszköz aka én.
- Mintha nem követnél el hibákat, mire ez az álszentkedés itt a Pokolban? – most jön a nagy igazságosztó litániája, de akkor holt biztos, hogy inkább kiugrom a palotája ablakán. Amire nem került sor, mert egy riadó félbe is szakította elmés szópingpongunkat, valami történt, amiről fogalmam sem volt, mi az, csak az ijesztően morajló szél hallatszott be a szobámba. Tájékoztatni már eflelejtettek.
Az éjszaka borzalmas álmom volt, sikítva akartam az álombeli lényt kirugdalni az ágyamból. Karen erre lépett be.
- Nyugi, Kar, semmi baj, csak hülye álmom volt. - Mi ez a nagy elzárkózás?
- Némi vihart kaptunk a nyakunkba, nem kell megijedni, kisasszony. Maradjak itt?
- Megtennéd? Aludni ezek után már úgyse fogok – amúgy is ő az egyetlen eben a kócerájban, akit elviselek.
Ez elég ijesztő.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
975
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 30, 2020 5:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
zSNV8NX.gif
Csak egy fáradt, mély sóhaj és szemforgatás. Semmit, de semmit nem fogott fel abból, amit mondtam. Sophie agya, akár a fekete lyuk, úgy nyelte el minden szavamat, foganatja pedig egy hangnak sem volt.
-Sellő? Nem tudom...azok kevesebb hülyeséget beszélnek? Mert akkor inkább legyél az... - tűnhetnek szavaim gúnyosnak, de valójában nem annak szánom.
-Hagyjuk Sophie. Szűk látókörű vagy és semmit sem tudsz a démonokról. Ez egy értelmetlen beszélgetés. Nem vagyok olyan mint te, nem is leszek soha, ne várj olyat tőlem, ami mivoltomból adódóan lehetetlen. - fűzök ennyit záróként a témához, részemről ezt befejeztem. Nem vagyok ideges, még csak dühös sem, csupán nem fordítok több időt felesleges társalgásunkra. A lány ostoba, ezt nyugtázom magamban és elengedem az elmúlt perceket. Utolsó kérdéseire már nem is reagálok. Ha tudni akarja a válaszokat, járjon utána maga, de mást kérdezzen erről.
Vaknak és agyhalottnak kellene lennem minimum, hogy ne tűnjön fel a lányból áradó túlzott kedvesség. Hosszú hetek óta figyelem, ahogy édesebbnél édesebb sütemények landolnak az asztalon, amiből persze egy falatot sem eszek. Viszont ottlétük azért gondolkodásra késztet, miért csinálja ezt? Utál mint a szart, mégis sütöget nekem. Nem tudom mit akar elérni, de értetlenségnél többet nem vált ki belőlem.
Frodo megjelenése a palotámban kissé meglepett. Üzentem Sophie-ért, hogy a hódolója jött hozzánk látogatóba, de a lány egy várakozással töltött órával később sem jelent meg, ezért kissé csalódottan, mégsem teljesen reményvesztetten indult hazafelé a cimbora.
-Ez nem a te dolgod Sophie. Amúgy sem kell külön ok rá. - rántom meg a vállam közönyösen, amikor a kicsike a feledékeny Karen seggét védené. Ha nem vette volna észre pár hetes ittléte alatt, itt én vagyok a Lord, és az én szavam számít.
-Csak egy üzenet volt, senki nem kérte, hogy ugrálj...Karen feledékenysége miatt kapna büntetést...ne keverd a dolgokat. - javítom ki. Úgysincs ebbe beleszólása, annak ellenére sem, hogy nem képes féket tenni a szájára és úgy érzi, gondolatait nem szabad nélkülöznöm.
Aztán hallom, fülfájdító éles hangon sír fel a vészjelző. Pokoli homokvihar közeledik felénk. Minden ablakot és ajtót gondosan zárnak, ahol kell még torlaszolják is. Sophie-t is letessékelik a toronyból. Ha nem önként, ölelve vodkás üvegét távozik, akkor letessékelik és a szobájába kísérik. Szobája ajtaját kívülről szintén torlasszal látják el. Nem rabságba került, csupán saját érdeke, hogy hálójában maradjon, míg elül a pusztító homokháború. A viharból semmit nem lát, de a szél erejének hangja a szoba csendjében ijesztőnek hathat. Talán idővel fárad, főleg ha még magával hozott vodkáját is bekortyolja. Egy idő után úgy érzi szemhéjai elnehezülnek és végtagjaiból is kiveszik az erő. Talán a fáradtság és a közelgő álmosság miatt, vagy az elfogyasztott alkoholmennyiség gyűri le, végül maga sem tudja hogy, de vízszintbe találja magát a puha paplanok között. Lehunyja szemeit és félálomba szenderül. Aztán valamivel később, a takaró alatt, mintha egy hűvös kéz érintené combjait. Puha bőrén érdes ujjak időznének és hátát meleg lehelet csiklandozná. A különös érzéstől hirtelen pattannak ki szemei és rándul meg egész teste. Felrántja a takarót és imp vőlegénye mosolyog rá. Kedvesem, hiányoztál. Háljuk el a nászunk! Rebegi és felé nyújtja a lány hátrahagyott gyűrűs ujját, amin még mindig ott díszeleg az arany karika. Frodo csókra csücsörít, mikor Sophie elkiáltja magát. Ekkor nyílnak ki szemei és ül fel ágyán. Homloka izzadságtól verejtékezik, hálóinge is teljesen átázott. Szíve hevesen dobog, mintha ki akarna ugrani mellkasából. Kell néhány hosszabb perc saját maga megnyugtatására. Ez csak egy rossz álom volt. A sikoltásra nyílik a szobaajtó és aggódva siet ágya mellé Karen, hogy hogylétét tudakolja.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 30, 2020 12:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Lettem volna öngyilkos a csapdában a baltával. Elviselhetetlen ez a fickó, Belphegor meg nem értem tényleg, hogy bírja mellette. Hétezer év. Hét perc és sok a társaságában, és ismét ott tartok, hogy inkább vetném le magam a toronyból.
- Mivel halandó vagyok, zsenitojás – forgattam a szemem. – Naná, hogy emberien gondolkodom. Mit vártál, sellő legyek?
Énekelhetek, ha kell, de abból nem lesz jó, és ez finom kifejezés arra, amit éneklés címen produkálni képes voltam. Nagyon afelé tartok, hogy megtegyem, de szeretem annyira még magam, hogy ezzel ne tetézzem kínjaimat. Elég ide Belial is.
- Igen. Épp ezért kéne talán tisztelned, nem? Ha te nem mutatsz jó példát, hogy várod el tőlem, a „kölyöktől”, hogy azt tegyem, amit szeretnél? – indítottam el a ki gondolatébresztőnek szánt vitát. Nem fog betörni, nem hagyom.
- Csak azzal a mércével tudok dolgozni, ami belém lett kódolva. Nem adhatok mást, csak mi lényegem – tártam szét karom, tőlem hiába várná el, hogy más legyek, mint ami vagyok. Egy halandó, aki ott van, ahol nem akart lenni, és ahol lenni szeretne, oda soha nem nyerhet bebocsájtást.
- Hm. Akkor miért tagadod meg a választ? – szegeztem neki a kérdést, most már tényleg érdekelt. Aztán kibökte, meglehet. Szóval meghalhatnék. – És mi kell hozzá?

Az imp-túra után mindent igyekeztem elkövetni, hogy minél kínosabban érezze magát a férfi attól az undorító cukormázas kedvességtől, amit produkáltam. Néha az a legjobb kifejezése annak, mennyire rühelled a másikat, ha olyan kedves vagy vele, hogy már legszívesebben leütne minimum.
Miután megtudtam, hogy az imp-vendég lelécelt, látva, hogy se hírem, se hamvam, előbújtam. Sunyi jó szolgálatot tett, ezért ott hagytam nála azt az üveg bort, remélve, valaki lesz hozzá kegyes, és megitatja.
- Ha Karent akarod büntetni, nincs rá okod. Direkt nem jöttem, pedig szólt, hogy vársz – menteni akarta a cselédlányt, mert ő az egyetlen ebben a palotában, talán még Belphegoron kívül, akit kicsit is képes voltam kedvelni. – Csak épp nem fogok kedved szerint ugrálni, ha őt is ugráltatod.
Ha akar valamit, nem olyan nehéz kitalálni, merre lehetek ebben a nyomorult kócerájban. Egy üres, sötét pillantás után elindultam, ki akartam őt kerülni, hogy a toronyba menjek. Elvégre ő javasolta, hogy ugorjak le a toronyból, hátha az nagyobb sikerrel jár, mint a csórt vodka. Pedig szava se lehet, minőségit hoztam, mint kiderült.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
975
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 29, 2020 6:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
zSNV8NX.gif
Unott képpel bámulok rá, és azon tűnődöm, milyen agyroham lelte már megint. Mintha az a tévképzete támadt volna, hogy mi egy szinten vagyunk. Olyan stílust enged meg magának, amit lovasfivéreimtől sem tűrnék. Mégsem fékezem meg, úgy vagyok vele, ha nagyon unom, kitöröm a nyakát, Lucifernek meg azt mondom, az unokahúgi megcsúszott egy szappanon tusolás közben, a zuhanyperem pedig nem kímélte.
Kis helyesbítést azért teszek Sophie kijelentésében. Lucifer nem az apám! Nem volt és nem is lesz az. Szerintem ő sem fiaiként, lányaiként tekint a démonokra. Helyben leölne, ha apának szólítanám. És nem is járt át minket soha a nagy Poklon túli családi szeretet. Ha még a kis drágám nem is gondolja úgy, a vérségi kötelék és az alkotómunka között elég nagy különbség van. Mondjuk mint ég és föld között. Ennek okán a Pokol ura felé tanúsított tiszteletem sem mérhető egy hálás gyermek szülője iránt megbecsülésével.
-Ez a gondolkodás túl emberi.. - jelentem ki és nem tévedek. Bár félig ő is az, szóval annyira nem lep meg, hogy ekként vélekedik. Biztos a halandó felének ösztönei munkálkodnak benne.
-Tévúton jársz. - hogy ne mondjam azt hülyeségeket beszél. - Botorság emberi mércével tekinteni a démoni kapcsolatokra. - bár a kapcsolatok is erős szó arra, ami démon és démon közt van. De jobb szó híján, hát használjuk ezt.
-Való igaz, ő teremtett. Egyedül, női segédlet nélkül, egy adott cél érdekében, egy életen át tartó szolgálatra. - de nem kértem, így sem hála, sem köszönöm nem jár érte...bár nem hiszem, hogy elvárna ilyesmit. - Nem mellesleg, ha úgy gondolja, bármikor el is veheti az életemet - na már ezért sem érzem, hogy bármivel tartoznék neki. - nem hiszem, hogy ez megfelelne az általad ismert "apa" definíciójának. Így kár is olyan szavakat használni, ha démonokról beszélsz, amit emberekre alkottak. - magyarázom, hogy tisztuljon kicsit a kép a fejében, mielőtt mellkasomat bökdösve legközelebb kioktat a családi kapcsolatokról és a tiszteletről. Az, hogy bármit kinéz belőlem, no ez szuverén joga. Nem járnék táncot a Főnök porain. Azt gondol rólam, amit akar. Ennek ellenére nem hazudok.
-Ugyan már, ennek ahhoz semmi köze. - jegyzem meg, amikor félelemmel vádol.
-Ha tartanék a következményektől, Raguel nénédet sem raboltam volna el annak idején.. - rántom meg vállaim. Sophie nem ereszti a témát, mindenképpen tudni akarja, kétszer meghalni.
-Igen, van rá mód, hogy egy lélek végleg a semmivé legyen. - felelem, de ennél többet nem húz ki belőlem.

Az imp kaland után rajtam zokogta ki magát, hát nem egy élmény egy nefilim sírópárnájának lenni. Viszont én megtettem, ami tőlem, egy démontól telt maximálisan a vigasznyújtás terén. Ha többet várt volna, bolond, ha másra - mondjuk egy mélyenszántó beszélgetésre, úgy keressen kompetensebb személyt erre. Biztos akad egy-két lélekgyógyász a Pokol mélyén is.
A következő napokban elszólásait, általa viccesnek vélt gúnyolódását lazán elengedtem fülem mellett, ritkán kísérte őket bármilyen reakcióm. Annyira gyerekes, hogy méltatni sem érdemes. A jelentéseket persze szorgosan írtam. Egyikben le is véstem "aggodalmam" a Főnöknek és kértem küldje meg mihamarabb unokahúga gyógyszercsomagját, mert kezd nála elgurulni valami.
Az órámra pillantok. Egyre gyakrabban téved oda tekintetem, az idő meg csak telik és nem nyílik az ajtó. Ennyit Karenről. Azt hiszem példás büntetés vár rá. Biztos vagyok benne, hogy az a feledékeny némber elmulasztotta időben átadni üzenetemet. Az imphódoló nem vár tovább, de ez nem jelent semmit. Csak mert most mennie kell, még nem adta fel, hogy Sophie szívét elnyerje magának. A dobozkát, amit ajándékul szán a lánynak az asztalom szélén hagyja, amit én az egyik démonommal a kislány szobájába vitetek.
Megtudom, hogy a félangyalka a pincehelyiségbe tartózkodik. Meg sem kérdezem mit keres ott, biztos vagyok benne, hogy Sunyielt látogatja meg. Elvigyorodom. Ha egy baráti csevejre ugrott le a szárnyaspajtásra csalódni fog. Még hozzá elég nagyot, ugyanis pár napja, mikor az egyik démonra rátámadott, szemtelensége miatt kitépték a nyelvét, így túl sok szó ezentúl nem hagyja el a száját.


zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 28, 2020 3:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


- Csak NE emlegesd! – Kész. Annyira pofátlan, hogy mindjárt felképelném legszívesebben, de abban garantáltan eltörném a kezem. Édes Lucifer! Nem az apja, teremtője, nahát, micsoda felfedezés! Mégis egyet jelent a kettő. Ő alkotta, ő hozta létre. Látszik, hogy egy szemernyi tisztelettel sem viseltet iránta. Ne pont ő akarjon nekem magyarázni arról, miért kéne nekem őt mondjuk tisztelni, és szót fogadnom neki. „Csak” az unokabátyám elvégre, ha azt nézem.
- De! És itt a de… - fordultam meg, hogy jól mellkason bökjem, bár szerintem hangomból így is érezhető, hogy rezgő lécen táncikál a drága, és nem járna jól vele, ha robbanok. Jobb nem cseszegetni azt a gombot, mert ha bekapcsolja, abból nem lesz köszönet. – Az életed neki köszönheted, ha tetszik a tény, ha nem.  Ő alkotott, ő formált, ergo, egyben az apád is.
Démon, nyilvánvalóan érzelmileg nem kötődik úgy alkotójához, ahogy én próbáltam volna Istenhez.
- Én bármit kinézek belőled, csak jót nem. – Ezt az őszinteséget még megbánom egyszer. Kegyesen visszaengedtem előre, egy démonnak sosem szabad hátat fordítani. Ne akar válaszolni. Csak nem arra gondolt, hogy én ezt a tudást képes lennék magam ellen fordítani? A félelme jogos.
- Csak nem félsz a következményektől? – vigyorodtam el a gondolatra. Szép az álom, édes álom, azt hiszem, beletenyerelhettem valami kényes pontba. – Nagyon kitérsz. De tényleg. Kinyírhatok valakit, aki már egyszer maghalt, vagy nem?
Addig úgyse akadok le róla, amíg nem csikarok ki belőle választ, remélem, ezzel tisztában van. Ha valamit nagyon szeretnék, elég akaratos tudok lenni.

„Odahaza” a palotában nagyjából fél óráig játszottam vele ezt a hallgat-bámul üzemmódot, majd a nyakába borulva krokodilkönnyekben törtem ki, hogy jól eláztassam az öltönyét. De szerencse, hogy nem ment pszichológusnak, különben nagyobb katasztrófa lenne a világban, mint annak előtte.
A segítsége nélkül is tudtam bőven ténykedni magam is, de még milyen szép kavarodásokat keltettem, te Atya Ég! Még jó, hogy nagyon nincs sok közöm Viszályhoz rokonilag, az is elenyésző, csak emberi oldalról lényeges.
- Ne menj lélekdoktornak, jó? – adtam meg a kegyelemdöfést, miután a könnyeim a ruhám ujjába ázva végezték.
- Jó étvágyat! – csicseregtem már-már undorítóan kedvesen, amikor a pitét rálendítettem az asztalára, kicsit se zavartatva magam.
- Ne rám vetítsd a belső kényszereid, légyszi! További jó munkát! – integettem neki vissza, szemtelenül vigyorogva, mielőtt még kislisszoltam volna az ajtón, hagyva némi értetlenséget magam mögött. Piszkosul jól szórakoztam a gyanakvásán.
Nagyon reméltem, hogy értékeli a teljesítményemet, mert ehhez az angyali légkörhöz nem kevés színészi képességet kellett bevetnem, vigasztalt a tudat, hogy Karennel jókat mulattunk rajta.
- Bo… bocsánat, kisasszony! Erről elfeledkeztem…
- Semmi baj, Kar. Addig jó, amíg nem vagyunk egymás közelében. Borzasztó hatással van rám – fintorogtam, egy órás késésben voltam. Tök jó. Hogy kéne ezt megoldani? Röpstartot alkalmaztam, és a lábam helyett a szárnyammal közlekedtem, nem törődve senki, a folyosón járó-kelő akárkivel.
- Félre az útból! - jeleztem néha sarkoknál, tuti, ami tuti, mielőtt még letarolok valakit. Valami díszbigyót még így is sikerült összetörnöm útközben, sikertelen kanyarodási kísérletnek hála. Csodálatos. Csak nem veszi észre, ha nem köp valamelyik idióta. Addig élt akkor a kis csicska.
Ismerős, beszélgető hang ütötte meg a fülem. Na ne, az imp-görény! Majd hülye leszek szót fogadni, nem szenvedek akkora agykerék-hiányban.
Helyette inkább meglátogattam egy tálcáról lenyúlt borosüveg társaságában régi ismerősömet. Kellemetlen lehet egész napokat egyedül tölteni, láncon csüngve. Nem a szívem csücske a tollas pajtás, de inkább az ő baromságai, mint az imp.
- Hellóka! Tudom, hogy utálsz, az érzés kölcsönös, de figyelj, tőlük még te is jobb társaság vagy a beakadt lemezeddel együtt – odagurítottam az üveget, kíváncsi voltam, tudja-e, mire való, vagy teljesen KO lett szegény? Az ajtót becsuktam, így magamnak is elég problémát okozom, de legalább a gyanútlan bámészkodókat elkerülhetem.
- Légyszi, ne árulkodj, épp bújócska van folyamatban, ne kelljen befognom a szád – értettem ezalatt, hogy ne ordibálja fennhangon a nevem, nem akarja viszont látni drága Viszályunkat. Érdekelt, hogy lehet így életben a tollcsomó, hiszen meghalt, láttam, amit láttam. Érdekesebb annál a denevérképű rondaságnál.
Belial persze, van olyan smucig, hogy nem mondaná meg, nekem kell mindennek utána járnom…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
975
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 26, 2020 10:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
zSNV8NX.gif
Nofene! Nem gondoltam volna, hogy Rafael nevének kimondása tabunak számít. Sophie drága hiába veszi a bátorságot, hogy szemtelenül azt követelje fogjam be a számat, ő sem gondolhatja komolyan, hogy megteszem. Majd pont ő rá fogok hallgatni. Egyébként nem értem felháborodását, meg hogy mit vár. Mit kéne tennem? Ha az angyalpajtásra terelődne a szó, lássam el kódnévvel? Mondjuk legyen csak egy "R"? A gondolattól nevethetnékem támad.
-Ööööö...Lucifer nem az apám! A teremtőm sokkal helyt állóbb. - javítom ki utalva rá, össze sem lehet hasonlítani a Főncihez fűződő kapcsolatomat az ő vérkötelékével.
-Nem mellesleg....tény, hogy sok aljasság kitelik tőlem.. - vonom is meg szavaim közben vállaimat. Mit tagadjam? Nincs jó hírem, de sosem gyúrtam arra, hogy szépeket gondoljanak rólam. Kanyarban lesajnálom, ki mit hisz, gondol vagy tud rólam, na de azért van egy határ...
-...de hogy a Pokol ura hamvain táncoljak, na azt biztos nem. - kuncogom meg az elgondolást, mert azért ezt elképzeltem magam előtt. Már ott elbukik a dolog, hogy ki nem állom az emberi szokások 95%-át és ebbe beletartozik a tánc is.
Aztán egy hirtelen témaváltással érkezik egy kérés, tanítsam meg harcolni. Hát itt már csak nem bírom, felnevetek.
-Hidd el, nem akarod azt, hogy én tanítsalak. - nem hiszem, hogy túl kíméletes lennék. Na meg tanárnak is csapni való lennék, ebben biztos vagyok. Jobban utálna, mint most, mert a szart is kihajtanám belőle. Nem mintha annyira meghatnának az ellenérzései irányomba. Tőle szokatlan a csendesség. Mégis egy szó, ha éppen elhagyja a száját, miután hazatér az imppajtásoktól egy hiányzó gyűrűsujjal kézfején. Hát vannak elképzeléseim mi történhetett, még akkor is, ha ő nem osztja meg velem. Az irodámba kamulevelet készülök írni, talán bele is fogok, mikor Sophie, aki percekig csak némán üldögélt a széken és bámul-hallgat játékot játszott, hirtelen a nyakamba borul és sírni kezd. Luciferre, ez de gáz már. Nem igazán tölt el jó érzéssel, hogy pont az én vállamat választott arra a célra, hogy alaposan kibőgje magát. Egy démonnak amúgy sem igazán a vigasztalás a specialitása, nekem meg aztán különösen nem, de nem vagyok ám azért teljesen meglőve. Pillanatnyi meglepettségemből gyorsan összekapom magam, és a halandó világból ellesettekre alapozva veregetem meg a vállát, majd intézek felé pár nyugtatónak vélt szót. Nem áltatom magam. K*rva szarul csinálom. Nyafog még egy keveset, majd pár perccel később csak kikászálódik a nyakamból hatalmas könnyfoltot hagyva a ruhámon. Egy hét telik el nagyjából. A következő napokban árnyékkén sündörög a nyomokban. Végig gyanakszok rá, túl angyali ha lehet így mondanom. Ha tudom, hogy az impes találkozó ilyen hatással van rá, hát hamarabb arra sétálok vele. Kicsit sem bízok benne, ezért fél szememmel azért rajta tartom. Egyik nap egy frissen sült pitével állított be egy megbeszélés közepén. Szemöldököm a plafont verte, ahogy démontársam arcán is látszódott erősen a meglepettség. Megvártam, míg lepakolja a süteményt és magukra hagy, majd a jelenetet egyetlen mondattal kommentáltam. Egy ark lánya, kicsit bolond. Van néhány kényszere. Nem is kérdezett többet a démonpajtás.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Sophie igencsak összebarátkozott azzal a Karen nevű démonnal, de nem különösebben foglalkoztatott a dolog. El is kapom egy pillanatra a démonlányt a folyosón, miközben a nefilányhoz igyekszik, hogy szóljon a barátnőjének, egy óra múlva a könyvtárban várom. A nagy pletykálásban és vihorászásban azonban ez az aprócska kérés gyorsan kimegy a fejéből és csak akkor jut eszébe, amikor Sophie rákérdez a kastély könyvtárába. Szidja is magát feledékenysége miatt, mivel kérésem pontosan két órája történt, hanyagsága miatt pedig az arklány egy órás késésben volt. Karen elmondja, hogy van könyvtár az északi szárnyban található, rengeteg könyv sorjázik a polcokon, de az igazi ritkaságokat a Lord elzártan tartja magánál, majd hozzáteszi sűrű bocsánatkérések közepette, hogy látni akarom. Ha Sophie úgy dönt, a könyvtárba jön és benyit annak ajtaján, kisebb meglepetésben lehet része. Egy régi ismerős ül velem szemben. Frodo. Az impférfi rajongása szemmel láthatóan még nem múlt el a lány iránt, de belátta közeledése túl tolakodó volt - két perci ismeretség után házassággal nyitni, hova is tette az eszét?, így egy második esély reményében jött látogatóba. Ráadásul ajándékot is hozott magával, amit azonnal át is nyújt a lánynak. Ha kibontja az apró figyelmességet, saját ujját találhatja a dobozban, ami körül még mindig ott feszül a fémkarika.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 25, 2020 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Mindjárt átmetszem a torkát. Van is két, a ruhámban elrejtett tőr nálam, biztonsági esetre. Belial mellett sosem lehet elég biztos az angyal lánya, mibe keveredhet.
- Most fogd be! – vakkantottam oda, némi hitetlenkedéssel hangomban. Miért kell mindig túlfeszítenie a húrt? Nem elég neki az a nyomorom, ami van amúgy is? Az apám… igen is fontos nekem, bármennyire nem tűnik fel neki, mérhetetlenül hiányzik, legszívesebben én is ott lennék a családommal, de ugye van, akinek nincs választása.  – Képzeld, nem talált. Te lehet simán még táncikálnál is Lucifer hamvain, ha meghalna ne adj’ ég, de, képzeld, én… én szeretem az apám, jó?!
Elég büntetés valóban Viszályt elviselni. Kissé elértőre is robogtam a tájon, nem sokkal, csak épphogy, hogy le tudjak higgadni, az pedig, hogy a kérdésemre nem válaszolt, egyet jelent. Van ilyen módszer.
-  Nem tanítanál meg harcolni? – vetettem fel a gondolatot. Talán így kiszedem belőle. Bár ez az egész egymás társasága csak egy rémálom lenne. És Szent Lucifer, bele se merek gondolni, hogy bennünk első találkozáskor a randi gondolata is felmerült. Fúj, nem. Elviselhetetlenül görény egy alak. Ha angyal lenne, se kéne, de talán még emberként se fanyalodnék rá. Komolyan nem értem, a bizalmasa hogy viseli el.
Az impeknél töltött „zseniális” kalandom nem lett a kedvencem. Akkor inkább a szenes kacsa egy tűzgyűrű kellős közepén. Jó, talán még Sunyit is elviselném. Egy ujjal kevesebbel, de kikeveredtem a barlangból, némi zuhanó repülős kamikaze-mutatvánnyal, és miután visszaértem Belialhoz, a „hazaúton” azon gondolkodtam, mivel tudnám a leginkább visszaadni neki ezt az egész nyomort, amit alaposan megérdemelne.
Felnézve rá igen érdekes arckifejezést sikerült szemrevételeznem rajta. Csak nem megleptem a lordot? Hm, megvan a megfelelő taktika. Legyek kedves hozzá, és meg fog őrülni. Miért? Mert tökéletesen tisztában van vele, hogy ha lehetőségem lenne rá, ő már nem élne, csak a bizalmasa miatt nem estem még neki. Nem mentek el nekem otthonról, addig élnék.
- De… de… olyan magasan volt – Ezaz. Sikerült lenyelnem a válogatott sértéseket, és csupa „jó” kívánságokat, amiket fejéhez akartam vágni. – Lezuhantam.
A tényt ő is ismeri, hogy a röpképtelen voltom milyen magas mértékeket öltött. Kb. mint a hegy, amit meg akartunk mászni, végül is, sikerült nyomokban a terv.
Az elkövetkező egy hétben én tökéletesen angyali voltam. Úgyis hiányolta ezt az oldalam, megjegyzem, elég kevés jutott az atyai génekből nekem. Annyira kedves voltam, hogy azon még maga a legkedvesebb szobalányom is elcsodálkozott.
- Nahát, a kisasszony csak nem?
- Karen, elsőnek nyírnám ki magam, ha valaha ráfanyalodnék – nevettünk egy jót.
- Akkor mi történt?
- Nem tehetek néha úgy, mint aki normális? – billentetem oldalra fejem. Ó, és ne felejtsük el hozzátenni azt se, hogy lépten-nyomon a közelében voltam Viszálynak, olyanformán, mint azok a táskakutyák akaszkodnak az emberre, és visítoznak az ember fülébe, ha kel, ha nem.
- Ez inkább vicces. A Lord arca, ezt adom. Még pár hétig űzöd, és kikészül a rekeszizmom a nevetéstől - azzal kiparodizáltuk a jelenetet, ahogy két napja pitével üldöztem újfent, egy másik démonlord látogatásakor. Nem nagyon zavartattam magam na,. igyekeztem olyan kedve lenni, ami már-már idegesítő.
- Figyelj, van itt könyvtár? – faggattam, amikor nyílt az ajtóm. Ne már… mit akarhat már megint?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
975
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 25, 2020 5:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
zSNV8NX.gif
Nyugodt élet. Ez még az emberek közül is keveseknek adatik meg, nemhogy a magunkfajta természetfeletti erővel bíró lényeknek. Sophie mégis reméli, hogy összejöhet, még ha egy rövid időre is. Én viszont vagyok annyira pofátlanul őszinte, hogy odavágjam, kár ebben bíznia, ezt már akkor bukta, amikor a szülei összetalálkoztak. Ezen valamiért kicsit felhúzza magát és rosszalló pillantásokkal tekint felém, de én csak nevetni tudok haragos ábrázatán.
-Ugyan Sophie...- legyintek. Hát miért is nem mondhatnám ki a jó öreg Rafi nevét bárki előtt? Akár előtte is? Két ok jut hirtelen eszembe, amiért valaki hallani sem akar a másikról. Harag és szégyen.
-... még a végén azt kell hinnem, hogy szégyelled az apádat. - jegyzem meg pimaszul, majd bedob egy érdekes kérdést, mire szemöldököm is összevonom. Ezt meg miért akarja tudni?
-Értem, persze. - bólintok, de a kérdést elmulasztom megválaszolni. Talán veszi a célzást, talán nem, de ezért az infóért máshova kell mennie. Én ugyan el nem mondom neki, még a végén megteszi, leöngyilkolja magát, és szétfoszlott lelke miatt, majd Lucifer büntetését élvezhetem megint. A jó fenét, azt! Lehet túl sem élném, ha megint arkot, vagy annak származékát piszkálnám. Szeretem feszíteni a határaimat, de nem vagyok öngyilkos hajlamú.
Délutáni programunkat gyorsan lezavarjuk, az impek feltűnés kicsit átrendezi a terveket, de hát már csak ilyen ez a környék. Az Északi Régióban sosem tudhatod mi vár rád, bár ez a legtöbb pokolbéli területre is igaz, de itt kiváltképp. A denevérképűektől a kicsike gyorsan megszabadul, majd úgy dönt maga vág neki a hazavezető hosszú útnak. Nem kísérem el. Úgy gondolom jót tesz neki majd a magány, én egy másik, gyorsabb úton keveredem haza. Otthonom kapuihoz érve Sophiet egy pofátlan kérdéssel fogadom, de nem méltat válaszra. Csak mérges, sértett arcát emeli rám. Sophie mindenért is engem okol. Bezzeg ha a jó öreg Mihály pajtás vitte volna sziklamászásra, és mellőle kapják le a sziklafalról, egészen biztos nem ilyen fejet vágna. Magammal hívom, ő pedig puffogva követ. Nem zavar a nefilim viselkedése, hozzá vagyok szokva az efféle női mimikához és a vádló tekintetekhez, ha gúnyos, trágár szavak is kísérnék, az sem volna fura. Irodámba érve asztalomhoz ülök és nekilátok a kamujelentéshez, amit természetesen ezúttal is a Pokol urának címzek. Sophie csendes hallgatásba burkolózik. Néha felpillantok rá, amikor érzem magamon figyelő tekintetét. Mint egy durcás gyerek, olyannak látom őt asztalomon túlról. Mondana valamit, mégsem teszi. Aztán egyszer csak felpattan ültéből és asztalomat megkerülve a nyakamba borul. Bőgni kezd. Mi a picsa? Szalad fel szemöldököm a nem várt közelségtől. Hagyom egy hosszabb pillanatig, hogy papírzsebkendőnek használjon. Könnyeit a ruhám issza be.
-Jól van Sophie, szedd össze magad. - mondom, miközben biztatásként kicsit megveregetem a hátát. Érzem most illene valami kedveset mondanom, de nincsenek begyakorolt mondataim az ilyen rívós helyzetekre. Könnyáztatta arcát és duzzadt, pirosló szemeit figyelve kinyögöm, ami elsőnek eszembe jut. -Ne sírj Sophie, mert csúnya leszel.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


- Nem az én dolgom, azt mondta, a többi neked nem lényeg – vontam vállat. Innen már levághatja, megelőlegezek annyi észt, hogy Sunyielt akarta leverni rajtam, a másikért egyáltalán nem is akart megbüntetni, amúgy is igazságtalan lett volna. Nagyon az lett volna. Nem véletlenül jártam annyit a nyakára az imáimmal, hogy hagyja őt békén, ugyanis derültek ki bizonyos dolgok, amikről még Belialnak sem kell tudnia.
- Ez volt az utolsó, hogy szádra vetted a nevét előttem – villantottam felé egy olyan tekintetet, amit legjobban úgy lehetne leírni, hogy ha azzal ölni lehetne… legalább hetven módon elképzeltem a halálát, ha nem több. Szememben ugyanakkor kisebb könnycsepp alakult, de még időben letöröltem. Nem lehetek ennyire törékeny, a Pokolban meg aztán főleg. Egy óvatlan pillanat és már véglegesen megszűntem létezni. Hé, ez nem is rossz gondolat. Ha nem létezem, nem érzek, ugye?
- Mivel lehet valakinek végleg, halál után is elvenni az életét? Ha érted, mire gondolok? – Vajon az angyalpenge erre a hatásos eszköz? Mert ha már kifordulni nem tudok önmagamból… ha nem érhetem el, hogy egyszer észrevegye, mennyire szeretni akartam… de annak hiába ad az angyal lánya, aki nem fogadja el.
Az imp-kaland után olyan szintű indulatok gyűltek fel bennem a lovas irányt, hogy legszívesebben elloptam volna azt a fehér lovat alóla, de ettől jobbat találtam ki neki. Nem szóltam hozzá. Nem is érdekelt, hogy kerülte elém, én úgy vágtam be magam mögött az ajtót, hogy csoda, a vakolat nem hullott a fejünkre.
Még annyit se voltam hajlandó közölni vele, hogy mindjárt megyek utána, úgy fortyogtam a dühtől, hogy a kondéros is kispályás mellettem. Miután az ujjam helye rendbe került meg én is normálisan néztem végre ki, ott ültem vele szemben az irodájában, és hallgattam. Bámultam. Hallgattam. Bámultam. Ezt olyan laza húsz percen keresztül űztem, mint gepárd az antilopot a szavannán.  Nagyon elgondolkodtam, aztán ezt a hallgat-bámult kiegészítettem egy kis ruhaujjbirizgálással, mint aki nagyon készül valamire, de nem lehet tudni, mire.  Majd egy villanás, fejemben a villanykörte úgy világosodott meg, mintha én lennék a következő Buddha, és másodpercek alatt álltam fel az ülőalkalmatosságról, majd az asztalt megkerülve átöleltem, előbb csak szipogva, majd lassan kezdtem kiengedni a gőzt sírással. Tökéletes. Ennél több bosszú a mai napért nem kell, minthogy eláztassam a tökéletes ruháját, és még egy kis kupit is sikerült a huzatommal összehozni a papírjai között.
Egy büdös rohadt szót nem szóltam hozzá, hatásfokozónak.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
975
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 2:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
zSNV8NX.gif
A-H-A. Tudom meg, hogy az angyalhóhér Sariel volt az, aki nem hagyta Sophiet édes tudatlanságba és súgta meg, hogy Viszály és Belial egy személy.
-Nohát, büntit is kaptál? - mosolygom meg, bár ötletem sincs, miért jutott ki neki a rosszból. Nyugodtabb életre vágyna. Szomorú, de sajnos a nefilim kezdőcsomagba sem jár az ilyesmi.
-Szerintem ezt már akkor buktad, amikor Rafael feltűnt az anyád szoknyája mellett... - jegyzem meg. Természetfeletti-mentes élet. Érdekes elgondolás. Nem hiszem, hogy mások lehetnénk, mint akik vagyunk. Vajon mennyire lehetünk képesek megtagadni saját magunk és kibújni a saját bőrünkből? És legfőképp érdemes-e fáradozni ilyesmivel? Eltűnődöm, de csak futó gondolatként fogalmazódnak meg a kérdések, lényegi válaszokat nem keresek.
Látom a kétkedést az arcán. Őrült vállalkozás, pedig igazából nincs benne kockázat. A Pokolban vagyunk, ha netán megadná magát a szikladarab kezeim alatt és magával akarna ragadni a gravitáció, démoni alakomat öltöm fel és denevérszerű szárnyaimmal tartanám fenn magam a levegőben, ahogy ő tollas hátkinövéseivel teszi. Vádló tekintetét rám szegezi. Mintha csak én uszítottam volna rá parancsszóra a denevérszárnyúakat. Széttárom karjaimat, jelezve nekem ehhez semmi közöm...

Az imp barlangban hamar befogadják. Frodo ki is szemeli magának a nefilányt és mivel ő nem az a szégyellős fajta, hát asszonyául fogadja. Nem igen hangzik el konkrét lánykérés, de miért is fárasztaná leendő hitvesét ilyesmivel. A válasz számára egyértelműen igen, igazából esélyt sem ad a lánynak, hogy nemleges választ adhasson. Fel nem tett kérdése után Sophie ujjára gyűrű kerül, és már az esti menyegző jár a fejekben. Frodoban kicsit tovább szalad ez a gondolat, mert ő már a családalapítást tervezgeti. Sophie viszont gyorsan kihátrál a kéretlen jegyességből. Hogy a fémkarikától szabadulhasson, egy elorozott tőrrel vágja le saját ujját, miután akárhogy próbálkozott az ékszer makacsul rajta maradt. Éles fájdalom hasít belé, legszívesebben talán fel is ordítani öncsonkítása közben, de hangját visszafogja. Pár szót intéz az impajtáshoz, majd egyszerűen kirongyol az implakból és hátra sem néz többé, csak lazán belezuhan a mélybe.
Már félúton járok a feltételezett imptanyára, amikor Sophie tűnik fel előttem. Idegesnek és kissé szedett-vedettnek látszik, aztán feltűnik a hiányzó gyűrűsujj is. Nem sokat beszél, valahol meg is lep a szótlansága, csupán annyit közöl, hogy számára a túra véget ér és visszatér a palotába. Ne már! Nem akarom elhinni, hogy egy kis kellemetlenség miatt bedobja a hisztit és inkább duzzogva hazakullog. Már ha hazatalál mert elég monoton az út idáig, nagyon könnyű eltévedni és valahol egészen máshol kikötni. Nem tartóztatom fel, hagyom, hogy a saját feje után menve kószáljon a síkságon. Én gyorsabb utat választok a sétánál, így amikor egyszer csak feltűnik kastélyom kapuinál, lábát lejárva, holt fáradtan, az ajtóból intek neki szemtelen mosollyal. Felvetődhet a kérdés, hogy a viharba vagyok itthon hamarabb, mikor tisztán emlékszik, hogy hátrahagyott. De ezt a titkot megtartom magamnak, hiába is kérdezne efelől a hallgatás és egy pimasz fülig nyúló vigyor lenne legfeljebb válaszom.
-Milyen volt az imp vendégség? - érdeklődöm, miközben felkészülők heves, szitokkal teli szóáradatára. Nem régóta ismerem, de elég nagy esélyt látok rá, hogy a mai nap történései miatt engem fog hibáztatni, pedig én aztán igazán nem tettem semmit, természetesen azon felül, hogy magammal hívtam sétálni. Tény, hogy nem voltam valami egyértelmű, de nem mondhatja, hogy nem jeleztem, hogy jobban tenné, ha a szárnyai csukott állapotban maradnának.
-Hm, meg kéne írnom a következő esedékes jelentésemet. - tűnődöm el és intek a lánynak kövessen irodámba. Míg én körmölök egy aktuálisat a Főnöknek, Sophie egészen nyugodtan élménybeszámolhat.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5