Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Ördögszekér lakópark •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Ördögszekér lakópark Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 4:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Háztűz nézőben
───────────── ────────────
Mindig is érdekeltek a hitelesen és alaposan előadott történetek, amikkel aztán később én is tovább építhettem, szépíthettem az enyémeket. A legtöbb faj pompásan tud hazudni, legalábbis egyes képviselői. Gyakran kell is, hiszen a nephilimeknek létezni se lenne szabad, s félvéreket se kedvelik túlzottan, a démonok pedig nehezen kapnák meg amit akarnak, ha igazat mondanának. Persze az angyalokra is könnyen halál várhat, ha túlzottan őszinték. Ráadásul minden mese valós alapokra épül, hiszen csak azt tudod igazán jól előadni, amiről neked is vannak tapasztalataid. Nekem pedig minden fellelhető morzsára szükségem van a világról, elvégre kiesett 500 év.
Rövid bólintással jelzem neki, hogy de tökéletesen értem miről beszél. Vagy inkább azt, hogy nem akar róla többet szólni. Egyenlőre megelégszem ennyivel.
- Nem én! - rázom meg magam előtt tiltakozóan a kezeimet, s még valami ijedt, undorodó fej egyvelegét is sikerül összehoznom. - Nem olyan időket élünk, amikor érdemes lenne gyermeket vállalni - egy pillanatra megszakítom szavaim folyamát, hogy szomorú arcot vághassak - könnyen elfertőződhetnek a sebek, és a felnőtteknek se mindig elég a táplálék. Ráadásul egy gyerekkel nehezebb lenne dolgozni is - magyarázom neki szépen szisztematikusan az okokat, amiért nem akarok kölyköt. Persze egyébként is steril vagyok, de az most más kérdés, a mostaniakat elnézve ez inkább szerencse, mint átok.
- Azt sosem kérdőjeleztem meg, hogy fantasztikusak a rombolásban - ebbe nem is kevés szarkazmust vegyítek - azonban a démonok aljasabbak és kiszámíthatatlanabbak náluk, ráadásul embernek is sokkal könnyebben adják ki magukat. A megszállás meg kimondottan veszélyes - elvégre közeli ismerősöket is megszállhat a démon, stb, stb… Kíváncsian pillantok rá, hogy mostmár vajon meg van-e elégedve a magyarázattal, vagy esetleg még jobban éljem magam bele a szerepembe. Noha nem igazán lényeges számomra, melyik faj képviselőit gyarapítja, mégis munkál bennem a kíváncsiság, mi is lehet ő.
- Részvétem a szüleid miatt! - még egy finom biccentést is kap, sajnálatom jeleként. - De ezeket ne tőlem kérdezd, ugyanolyan tanácstalan vagyok, mint te - tárom szét a kezeimet. - Talán mert nincs hozzá elég erejük - dobom fel lehetőségként. Az angyalok száma is megfogyatkozhatott a belviszályoknak hála, ráadásul Amara mellett nem csodálom, hogy egy városban tolonganak mind. - Arról nem is nagyon tudni, mi van a világ többi részén - teszem hozzá, ámbár ezt talán nem kellene megemlítenem, elvégre egy hozzám hasonló leánykát mit érdekel a világ sorsa? Hát nagyon kíváncsi, pont azt!
- Nem lehetnek valami nagy harcosok, ha az illegális kereskedelem ellen küzdenek - hangom eléggé szkeptikusan cseng, s ezúttal ez nem csak a szerep része, komolyan is gondolom. Nem azt mondom, a kalózkereskedelemnek vannak veszélyes részei, de régebben ezek is csak a katonák átlagos feladatai közé tartoztak, nem neveztek ki rá külön embereket. - Las Vegasból jöttem és ott a legkisebb problémám volt a kalózkereskedelem, na meg a terrorizmus… - kimondottan sok önérzetesség vegyül a hangszínembe, már már sértődöttnek is mondható. - Az egyébként micsoda? - értem ezt a terrorizmusra, noha a kalózkodás után tuti a dezertálás szinonímája. Legalábbis úgy gondolom.
- Még sosem ittam - adom a tudatlan, ártatlan leányzót, aki még soha életében nem látott kávét - Megkóstolom akkor feketén - adom be rögtön a derekam. Belekortyolok, majd ártatlan fejet vágva, kuncsorgón pillantok rá - Na jó, egy kis mézet mégis elfogadnék - a méz nem igazán romlandó, nekem pedig még sosem volt emberi gyomorrontásom, így emiatt nem idegesítem magam. Egyébként mindenhogy is szeretem a kávét, de a nők általában édesen isszák, beállok hát hosszú sorukba.
- És ezt gyakran mondták nálatok? Kína jó messze van Oroszországtól azt hiszem - mélázom el. Természetesen tudom, hogy ez igaz, de roppant mód érdekel, hogyan jutattak el egy ilyen tárgyat, mint az a magazin A-ból, B-be. Mégse tudom, hogyan fogalmazhatnám meg értelmesen a kérdést. - Hogyan néztek ki ezek a lakberendezési magazinok? - elkezdem belekeverni a mézet a kávéba, miközben tudásszomjtól lelkesen csillogó tekintetem rajta pihen. - A bunkerfészek valami lakásféle? - próbálom végre kirakni az elém hintett darabokból a kirakóst.
- Aha - bólintok - mivel nemrég költöztél be - igyekszem ügyelni az emberi előzékenységre - Ahogy látom már berendezkedtél - ajkaimra mosolyt csalok. - Meg tudod, nem zavarnak a szomszédok, rendben van-e a vízellátás, ilyenek - végül csak sikerül visszakanyarodnom a jól megmagyarázható, nem túl emberi részhez. - Eddig nem voltál szabad? - vonom össze a szemöldököm. Noha úgy hallottam jó ideje nincs már rabszolgaság itt, azért nem lenne jó megtudni, vagy még rosszabb nem tudni, hogy mondjuk az adósrabszolgaság kistestvére létezik, s virágzik is a város fertőjében. Sok kellemetlenséget okozhatna még nekem, s sok nyakat lennék kénytelen kitörni. Mivel pedig a halandók nem hajlandóak meghalni, hát lehet, hogy a szívüket is kénytelen lennék felfalni. Mennyi macera!
- Las Vegasból jöttem, éppen csak sikerült túlélnem az ottani angyalokat - csóválom meg a fejem. - Ezért se vágyom többé angyalok társaságára… na meg démonokéra sem. Megelégszem az emberekkel, akiknél van esélyem győzni - festem le neki a már régebb óta kitalált sztorit. New Orleans után egyáltalán nem rossz New York, mivel itt végre hasznát vehetem mindannak, amit az emberektől, az emberekről tanultam. Furcsa, de a démonok városában sokkal kevésbé boldogultam, mint itt, mivel velük jóval kevesebb tapasztalatom van, s céljaik kifürkészését is nehezebbnek találtam.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Ördögszekér lakópark Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Ördögszekér lakópark ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Ördögszekér lakópark 7b8b60bb7745b3f37e70694bc4a2ec1c
☩ Reagok :
40
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 31, 2020 1:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Albérleti gondok?
Mennyi kérdés fér abba a kicsi kobakba? Fel nem tudom fogni, a nők miért ennyire kíváncsiak, de ez alól Nieven sem kivétel. Ontja magából a kérdőjeleket. Ennyire kíváncsi egy idegen dajkameséire? Sajnálatosan nem én leszek az, aki a fél kamuéletét a fülébe suttogja.
- De, itt éltem viszont nem könnyű a mai világban biztos helyet találni, ami nem megy tönkre, nem húzza le a rolót, satöbbi. Gondolom nem kell tovább magyarázzam. - zárom le ennyivel a témát. Remélem, nem forszírozza tovább. Ezt nem, de megragad benne egy másik szókapcsolat. Hogy nemzeni akarok-e kölykök a világba? Még mit nem! Soha nem szaporodnék egy Istenpista által teremtett halandóval. De az álca megköveteli a kamulást.
- Miért, te nem akarsz szülni? - kérdezek kapásból vissza. Ide a rozsdás bökőt, hogy nem vagy ember kicsikém! Bár egy halandó is gondolhatja úgy, hogy minek potyogtasson purdét ebbe a pusztulat világba, de azért a fajfenntartás ösztöne még mindig ott dolgozik a legtöbbjükben. Már a neve sem mindennapi, életemben nem hallottam még vagy nem találkoztam ilyen nevű nőszeméllyel, pedig elég régóta taposom már a Pokol földjét és ennek a szabálytalan világnak a földjét is. De persze a szülei bizonyosan kedvelik a fura neveket... Frusztrál azért, hogy igazából fingom nincs arról, kiféle, miféle a kicsike. Hogy kicsit biztosabb legyek, felhozom az örök témát, ami mindig mindenkiben ellenérzéseket kelt. Tollas vagy pokol szülötte? Elég hülye érv az a szárnyasok mellett, hogy nem tudnak megszállni. De kínozni azt igen.
- Nem tudom, mit tudnak, de rombolni azt biztosan. Vagy szerinted mi volt itt majdnem húsz évvel ezelőtt? A szüleim elmesélték, hogy élték meg az apokalipszist. Azóta is rettegnek mindentől, ami nem emberi teremtmény. - kamulom magabiztosan tovább és teszem le ezzel a voksom a totális semlegesség mellett, noha igazából akkor is a glóriás csirkék a hibásak, hogy ez a helyzet megteremtődött. Mi eddig is csak azt tettük, amire teremtettünk és lassan kúsztunk be a halandók világába, feltűnésmentesen, mint egy betegség. Viszont a tollasok nem érték be annyival, hogy azt tegyék, ami a dolguk, saját természetük ellen fordultak és pusztításba fogtak elcseszve a játszóterünket. Felesleges ezt arra kenni, hogy meggárgyultak, mert eltűnt a jó édes apjuk. Lucifer is otthagyta a Poklot, mi mégse sírtunk utána. Összevont szemöldökkel nézek rá a magyarázatát hallva.
- Ezt mondd a szüleimnek kérlek. Nem ez lett volna a feladatuk a kezdetektől? Ha már miattuk jutottunk el idáig, akkor evidens, hogy nem árt rendbe is hozni azt. Itt inkább az a kérdés, miért csak azt a várost védelmezik? Ezt vagy a többi még aránylag épségben maradtat a lakóival együtt miért nem? - teszem fel a logikus kérdést. Kezdek tényleg úgy viselkedni, mint egy kiábrándult halandó, mint Ana. Ennyire rám ragadtak a kis ptichka gondolatai? De jogos a démon aggodalma, mert ha megfogyatkoznak a halandók, akkor nekünk mi marad? Már nem lehet ész nélkül kiszemelni magadnak valakit, azok az idők már elmúltak. Végül a kicsike kiböki, hogy túl sokat képzeltem vele kapcsolatban, nem vadász ő és amúgy is elege van minden nem evilági lényből, de főleg az angyalokból. Halvány mosolyt villantok. Ezt totálisan meg tudom érteni. A következő szavai viszont meglepnek, de teljes bizonyosságot is adnak arról, hogy nem ember. Épeszű halandó nő nem menne testőrnek, mert hamar alul maradna, hiába az ész, a rafináltság, a természetfeletti erő ellen szart se ér az, ha jól tudsz sprintelni vagy jól forgatod a kardod. De meghagyom a maga hitében. Nem minden kezdő démon hülye is egyben. De biztos akadnak olyanok, akiknek, ahogy ő fogalmazott, izom van az agyuk helyén is. Ráadásul nem ismeri a kommandós fogalmát, ami azért megmaradt és felértékelődött ebben a mai világban, mert reményt ad a gyatra halandók számára, hogy van aki bevédje a seggüket még ezekben az időkben is a vadászbagázson kívül. Összevont szemöldökkel nézek le rá.
- A rendészet egyik különleges egysége, mely a törvénytelen, szabálytalan tevékenységeket vizsgálja és számolja fel. Például a terrorizmus vagy az illegális kereskedelem. Szerintem szövetségben állnak a vadászokkal. De milyen testőr nem ismeri ezt a fogalmat? - teszem fel a keresztkérdést, kíváncsi vagyok, hogy magyarázza ki magát Nieven.
- Ne aggódj, én nem vagyok ilyen bosszantó típus. - kamulom be neki, miközben beinvitálom őt a démonfészekbe. Próbálok jó házigazda lenni, bár még soha nem csináltam ilyet, így elmarad a papucs osztogatás is. De a tökéletesen megkomponált rend, a tisztaság meglepődést csal a kicsike arcára. Na igen, ebben a káoszban elkél a rend. Nem válaszolok neki azonnal, megvárom, hogy a kotyogós lefőzze a kávét, majd kitöltöm két bögrébe és visszacsoszogok a nappaliba. Lerakom a dohányzó asztalra a gőzölgő porcelánokat.
- Nem tudom, hogy iszod, de édes dolog híján vagyok, szóval be kell érned a tisztán feketével. Így finomabb is. - magyarázom, mert amúgy is üres a kamra, nekem nincs szükségem emberi szarokra és bár akad pár cucc elvétve a polcokon, de azok szerintem emberi fogyasztásra már nem alkalmasak, csak dísznek vannak ott. Bár úgy hallottam, a méz az nem romlandó.
- Méz az van, ha szeretnél, de még az előző lakó hagyta itt. - jegyzem meg csak úgy mellékesen. Nem is értem, minek vesződöm ennyit ezzel a nővel meg úgy az egész álcámmal, talán az agyamra ment a magány a tollas rabság alatt. Gyomorforgató az egész szituáció, mivé lettünk azáltal, hogy a Pokol kapui bezáródtak. Itt ücsörgök valami nagyszemű, csinos kis félszerzettel, akivel kedélyesen eldumáok egy kávé mellett, ahelyett, hogy az ösztöneimnek élnék. De megvan kötve a kezem, az oldalamon még ott feszül a rohadt angyalpenge ejtette seb is, a csibekenőcs és pokoli levegő híján meg rohadtul lassan gyógyul, hogy a franc esne bele. Nem szívesen akarom felbosszantani ezt a kicsikét, hogy belém állítsa az övét is ráadásképp. Arról nem is beszélve, hogy azzal az álcámnak is annyi lenne. Így marad a gyomorforgató szenteskedés.
- Mert nem is az. Valami kínai szó, a természet és az ember közötti összhangot jelenti azt hiszem. Anyámnak rengeteg lakberendezési magazinja volt még az apokalipszi előttről, úgy akarta berendezni a föld alatti bunkerfészket, hogy az mindenben a külső világra, egy meghitt otthonra hasonlítson és ne érezzük magunkat fogolyként. Ez ragadt rám is az évek során. - vonok vállat. Ezt a módszert még az ősi kínaiaktól lestem el igazából, mikor egyszer a sárgák földjén jártam. Ők próbáltak az összhangra, a tökéletességre törekedni, ezeknek az amerikaiaknak viszont ez már rohadtul nem ment. De Hél és a soha be nem álló szája is sok érdekes új infóval szolgált, melyeket jelen helyzetben hasznosítani tudok. Ilyenek ezek a lakberendezési magazinok, annak idején gyakran lapozgatta őket.
- Hogy érted? Ebben a lakásban? Jól érzem magam, végre szabad vagyok, a magam ura. - válaszolom neki a féligazságot, bár tököm se tudja, mire akar ezzel kilyukadni. Beleiszok a forró kávéba, jól esik, hogy égeti a nyelvemet, mint a Pokol lángja...egy kis nosztalgia.
- Ha már itt tartunk, te idevalósi vagy? Vagy jártál már a falakon kívül? - érdeklődöm meg témát váltva, mert jobb, ha ő beszél, talán akkor közelebb kerülök a megfejtéshez is, mi is lehet ő valójában.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Ördögszekér lakópark Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 15, 2020 3:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Háztűz nézőben
───────────── ────────────
- Fix munkát? Eddig nem New Yorkban éltél? - kíváncsiskodom pofátlanul. Hogy finomítsak a kérdésen, hatalmasra nyitom a szemeimet, s igyekszem teljesen lelkesség rendezni a vonásaimat, mint aki egy csodás történetre vár egyéb városokról, mondjuk San Franciscoról. - Ebbe a világba nemzeni akarsz gyereket? - pillogok meglepetten. Úgy tűnik, ő is nagyon beleélte magát az álcájába, legalábbis angyalként egyáltalán nem kellene ennyire lelkesnek lennie, hiszen a kölyök puszta léte is büntetésre ad okot. Démonként meg… na úgy már hasznosabb az utód, csak nehogy a fejére nőjön.
Tudnám még szomorítani ellenőrző keresztkérdésekkel, mint például, hogyha itt született, akkor miért van akcentusa, de az a gyanúm, hogy a legkevésbé se értékelné ezt, én pedig jelen pillanatban nem akarom kihúzni nála a gyufát. Lehet addig ütni a vasat, amíg meleg, csak veszélyessé tud válni. Márpedig tetszik, nem tetszik, nem elég tág ez a folyosó ahhoz, hogy időben tudjak reagálni az esetleges támadására. Törött bordákból nem kérek többet, s azzal én is lelepleződnék.
- A szüleim kedvelték a furcsa neveket - vonom meg a vállam. Már már szánalmasan szentimentálisan él bennem a remény, hogy a nevemet esetleg az apámtól kaptam, nem az anyámtól. Valamilyen szinten vicces, eme emberi vonásom, s nagylelkűen elnézem magamnak.
- Az angyalok se jobbak, ez egyértelmű, de ők legalább megszállni nem tudnak! - foglalom össze annak lényegét, miért a démonok elsősorban a mumusok. - De elvileg köztük akad olyan, aki segít az embereknek. Márha lehet hinni San Francisco angyalaiban - szkeptikusság nyomát mutatom a témában. Persze, mint olyan tudom, hogy tényleg segítenek nekik, meg védelmezik őket. Ott mondjuk lehetnének alaposabbak, lehet, hogy még szükségünk lesz rájuk, komolyabban is óvhatnák őket a démonoktól!
- Az kéne még csak! - nevetem el magam, miközben a kezemmel finoman hadonászok, akár ha ezt a képtelen ötletet akarnám elkergetni. - Egy életre elegem volt a természetfelettiekből, az angyalokból meg főleg - teszem még hozzá, miért nem vonz a vadászlét. - Testőr vagyok, értek valamennyit a fegyverekhez, s az ártatlan kinézetem miatt általában lebecsülnek - ez az esetek több mint felében az én oldalamra vonja a mérleg nyelvét, de ha mégse lenne elégséges, úgy tudásommal és ügyességemmel pótlom ki. - A kommandós pontosan milyen is? - sajnos még mindig akadnak hiányzó fogalmak, de sosem késő újat tanulni.
- Igen, általában mindenki erre jut. Nem is jó, ha nem, mert azt jelenti, hogy nagyon képzett ellenfélbe botlottam. De a tudatlan bolondokat, akiknek az agya helyén is izom van, általában könnyedén lóvá teszem - ajkaimra ravasz, rókavigyor ül ki, hiszen sütnivalóval is rendelkezem. Na ez is meg szokott lepni másokat… Vannak olyan dolgok, amiben nem tudott eleget fejlődni a világ. Mondjuk ez hasznos a számomra. - Nem is szükséges, nagyon fel kell ahhoz bosszantani, hogy én támadjak először - biccentek neki. Ez tényleg igaz, még leviatánként is hajlamos vagyok először valami duzzogásfélét előadni. Arról nem is beszélve, hogy támadás előtt mindig felmérem az ellenfelem. Ha olyannal futok össze, aki kimondottan veszély, akkor inkább lenyelem a dühöm. Ivan pedig kellően ravasznak tűnik, hogy óvatosságra intsem magam.
- Feng shui? Az meg micsoda? Az nem hangzik orosznak - kapok az alkalmon, hogy teljesen hitelesen hozzam a kamaszféle leányzót, akinek minden vicc új. - Kimondottan ízléses - dicsérem meg, inkább csak megszokásból, na meg udvariasságból. Szépérzékem az nekem is van, mondjuk a lila holmik iránti lelkesedésem miatt semmi se lehet tökéletes a számomra.
Lassan bekacsázok a szobába, s némi szemlélődés után inkább a szőnyegen foglalok helyett. Olyan tiszta itt minden, még a végén valamit összekoszolok… Ugyan valamennyire ügyelek magamra, de nem annyira élvez elsőbbséget a kinézetem. Bőszen forgatom a fejem, hogy mindent szemügyre vehessek, amíg rá, na meg a kávéra várok. De semmi árulkodó jel, semmi, amitől nyilvánvaló lenne, melyik oldalt képviseli ő. Amindenit Ivan, jól feladtad nekem a leckét!
- Jól érzed itt magad? - kérdezem kíváncsian, amikor végre csatlakozik hozzám. Tényleg érdekel, ámbár ki tudja mennyire lesz velem őszinte, s hogyan válaszol, pedig jobban érdekelne az üres emberi véleményén túl az angyali, démoni véleménye.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Ördögszekér lakópark Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Ördögszekér lakópark ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Ördögszekér lakópark 7b8b60bb7745b3f37e70694bc4a2ec1c
☩ Reagok :
40
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 06, 2020 2:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Albérleti gondok?
A kicsike mosolya már-már émelyítőleg hat a számomra. Kiráz tőle a hideg is. Akár halandó is lehetne, annak tűnik, de nem hinném, hogy egy egyszerű közember angyalpengével az oldalához erősítve szeli keresztül a várost. Egy vadász már más tészta. Nem árt az óvatosság, nem bízom az angyalpengés látogatókban. Az érzékeim még sosem csaptak be, azóta meg végképp nem, hogy elvették a látásom. Igaz, visszakaptam, de óvatosabb vagyok. Nem szándékozom még egyszer valaki boxzsákjává válni. Hiába is adja az émelyítően ártatlan halandót, én se most jöttem le a falvédőről és hiszek magamban és a megérzéseimben, melyek azt súgják, nem egy egyszerű emberrel van dolgom. Ennek fejében nagyon ügyelek, hogy tökéletes pondró, akarom mondani emberi arcot mutassak és az inkognitóm egy pillanatig se törjön meg.
- Igazából nem ismerem annyira a tulajt, de az tény, hogy jól jött nekünk, hogy nem tudunk meghalni. Ennek ellenére nem szeretném megtapasztalni az érzést, még jó pár tervem van a jövőmre nézve. Fix munkát találni, egy nőt, aki majd a gyermekeim anyja lesz és egy békésebb életet magunknak. Kezdésnek pedig ez a lakás tökéletesen megteszi. - felfordul a gyomrom a saját érzelgős szavaimtól és magától az utopisztikus halandók által preferált gondolattól is, de ez nem látszódik meg az arcomon, mely még mindig derűs, a tekintetem szelíd, barátságos. Ha ennek vége, kirókázom a kávét, az tuti. De ahhoz be is kéne jutni a lakásba és le is kéne főzni azt, nem a lépcsőházban megvitatni az életünket. Rájöttem már, hogy ez ilyen szar halandó szokás, mindent a lépcsőházba visznek ki. Persze én se úszom ezt meg, miért is tenném? Miután kinyitom az ajtót, még át se lépem a küszöböt, már meg is kapom azt a bizonyos kérdést, melyre számítottam ugyan, de nem egy idegen asszonykezdeménytől, aki csak úgy ide tévedt ki tudja, milyen indíttatásból.
- Én már itt születtem. - válaszolom meg kérdését széles vigyorral a képemen a legegyszerűbb és legevidensebb magyarázattal.
- A szüleim még az apokalipszis előtt ide menekültek a szovjet rezsim elől. Kalandos egy útjuk volt, nekem már kevésbé. - vonok vállat egyszerűen, mintha csupán ennyi lenne az egész. Egy unalmas sztori ruszki menekültekkel és az utódaikkal. Nem kell ennek nagyobb feneket keríteni és jobban kiszínezni, így hihetőbb marad.
- Egyébként neked is szokatlan a neved. - jegyzem meg terelésképp és még igazam is van. Halandónál még soha nem hallottam ilyen névről, de az nem jelenti azt, hogy nem is létezik. A kicsike aztán témát vált, de az se jobb a honnan és hogyan kérdéskörtől. Ebben a városban tán a démonokkal ijesztgetik a fiatal nőket? Nem semmi...
- Én nem tudok ilyesmiről. De azért nem árt résen lenni, ki tudja, a démonok mire képesek. Bár én már az angyalokban sem bíznék meg, elvégre miattuk történt mindez, ami miatt most kénytelenek vagyunk falak mögé rejtőzni. Szóval jobb, ha elkerüljük mindkét népséget, én amondó vagyok. - osztom meg vele a halandói bizalmatlanságot mindkét faj iránt. Meglepően könnyen megy már emberi fejjel gondolkodni, hála Anának, akit sokat tanulmányoztam halandó éltében is. Nem csak azért bámultam őt, mert a szememnek kellemes volt a látványa. Minden halandót megfigyeltem egy kicsit, hogy könnyebb legyen elvegyülni közöttük. Néha még annyira halandó fejjel gondolkodik, pedig már 100 éves. De remélem, ezalatt a három cseszett év alatt sem felejtette el, kihez is tartozik, ki a gazdája...Közben érdekes kis beszélgetés alakul ki közöttem és a terepszemlés kicsike között. Mégis milyen munkához kell neki fegyver, hacsak nem vadász vagy a rend őre? Úgy teszek, mintha meg is lepnének a szavai.
- Akkor te vadász vagy? Vagy valami rendvédelmi szerv tagja? Kommandós? - lököm tovább a hülyeséget. De azért remélem, nem rám akarta rúgni azt a masszív ajtót. Elnézve őt, nem tudná csak úgy lazán berúgni, ha mégis, akkor nem ember még akkor se, ha vadász. Kár, hogy nem tudom ezt letesztelni. Kérdésére végigmérem tetőtől talpig.
- Őszinte leszek, inkább tűnsz aranyosnak, semmint egy végzet asszonyának, de ez nem jelent semmit. A filmekben is az ilyen szelíd kislányok voltak a legkegyetlenebb bestiák. Én nem tudhatom, mi rejtőzik a csinos kis arcod mögött. De azért nem vagyok ennyire paranoiás, elvégre akkor nem hívnálak meg egy kávéra. - lépek be végre a lakásba. Fárasztó azért egy bérházban lakni, főleg, ha még a postás is beszédes kedvében van.
- Azért gondolom nem fényes nappal egy lépcsőházban tennéd ezt meg, hanem miután elfogadtad a kávé meghívást és becsukódott mögöttünk az ajtó. - vicceskedek tovább, de igazából nem cáfolom és nem erősítem meg a gondolatmenetében. Elvégre halandóként én nem igazán tudhatom, mire képesek a démonok, nem igaz? Bent a lakásban átvedlek, de a vendégfogadást még tanulnom kell. Azt sem tudom van e valami, amit a lábára adhatnék. Nekem azt mondták keleten, illik ilyenkor valami papucsot adni a másiknak. Bár az amerikaiak nem törődnek azzal se, hogy levegyék a cipőjüket, még az ágyba is azzal mennek. Gusztustalan népség, a kinti mocskot hordják be még az ágyba is...Elhúzódik a szám sarka.
- Egy pillanat! - szólok ki a konyhaajtón keresztül, majd levágom az asztalra a megszerzett cuccokat. Vajon Belialnak van vendégpapucsa vagy valami? Fingom sincs, mert nem számítottam arra, hogy én itt majd vendéget fogadok rajta meg a tanácsadóján kívül. Sóhajtok, majd visszabaktatok az előszobába, ahol is a kicsike tökéletesen meglepődött arca fogad. Rácsodálkozik a lakásra. Na igen, szép a berendezés és én még szebbé tettem. Minden pontosan a helyére került, itt aztán nem lát kósza kiugró sarkokat, aszimmetrikus dolgokat. Mindenből vagy kettő egyforma van, vagy egy sem. Vagy középen van az az egy valami két egyformával közrefogva. A tisztaság pedig alap nálam. A kényelem mindenhol fontos, a pokolban is rend és fegyelmezettség van az én légiómban. A megjegyzésére felvonom az egyik szemöldököm, kajak tippeket kér lakásrendezésre?  Halvány hangyafasznyi ideám sincs, milyen tippeket kellene adjak neki. Nem mondhatom neki azt, hogy teremtésem óta bántja a szememet a szabálytalanság, ez ilyen berögződés és amúgy is az egész rohadt emberi világ maga a szimmetria katasztrófája. Aztán eszembe jut a tökéletes kamu duma.
- Anyám szereti a feng shuit, ő tanított meg erre. A lényeg, hogy a harmóniára törekedj, minden szabálytalanságot tüntess el a lakásból. Ez a színekre és formákra is egyaránt vonatkozik. - foglalom össze tömören és röviden, mit tartok elsődleges szempontnak ilyen téren. A végén még rám ragad a lakberendező jelző is.
- Mivel még nemrég költöztem be, nem szereztem be vendégpapucsot, de ami késik, nem múlik. Szóval tökéletesen jó lesz a zokni. A nappaliban szőnyeg van, helyezd magad kényelembe, felteszem főni a kávét addig. - adom a tökéletes házigazdát, majd elvonulok a konyha magányába, ahol felsóhajtok és felteszem főni a kotyogóst. Egy szava se lehet. Én maga vagyok a megtestesült jóság, annyira nyájas, hogy az már nekem fáj. De tényleg. Ha elment a kicsike, ki se mozdulok ma már. Fel kell töltekeznem egy kis energiával. Pokoli energiával. Talán elő tudom belőle csalni az irigységet és kicsit fel tudok töltődni, mert ez az egész mézesmázasság lefáraszt és kiéget. De rohadt óvatosnak kell legyek, elvégre nem akarom az angyalpengét ismét magamban érezni. Így se hevertem még ki azt, hogy szinte felnyársalt az a nyomorult tollas vele. Felhúzom a felsőmet, hogy leellenőrizzem a kötést. Már egész okés. Még 1-2 nap és teljesen rendbe jövök, nyoma sem marad. Főleg, ha még az irigység esszenciáját is magamba tudom szívni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Ördögszekér lakópark Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 25, 2020 2:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Háztűz nézőben
───────────── ────────────
Igazándiból elmélkedem, miközben azért érzékelésemmel “szemmel” tartom a mögöttem leledző lelketlen lényt. Meglepni támadással nem tudna, valahol még számítok is rá, hogy megteszi. Mégse ér támadás. Igaz, New Yorkban vagyunk. Hacsak nem holmi sorozatgyilkos, amit Cara is emlegetett, vagy valami különösen nagy gyilkolókedvvel ellátott démon, úgy nem is lenne túl nagy értelme támadnia. Noha a megölésére alkalmas kard ott függ az oldalamon, én magam nem tűnök túlzottan veszélyesnek, egy egyszerű kislány, aki azt hiszi, hogy sokat tapasztalt, valamint, hogy az oldalán függő kard miatt lehet esélye egy angyal, vagy egy démon ellen. Legalábbis én így gondolkodnék egy hozzám hasonlóról, remélhetőleg ő is így tesz. Nem örülnék azért, ha vérremenő harcot kellene folytatnom vele, mégha megölni nem is tud. Ártana az álcámnak.
- Hát most, hogy már nem halunk meg - mármint mi, emberek, sugalmazom felé, mintha az lennék - nem üresednek meg a lakások, de eddig gyakori jelenség volt. De örülök, hogy a tulaj túlélt minden mészárlást! - arcomra édes mosolyt varázsolok, mintha tényleg ez lenne minden boldogságom forrása. A magam részéről hozzá vagyok már szokva ezekhez a kötelező körökhöz, amik úgy kellenek az embereknek, mint egy falat kenyér. Ez az egyik titka, hogy majdnem tökéletesen embernek vagyok képes tűnni. Könnyedén állom a tekintetét, hatalmas mosolyt kerítek hozzá. Tök cuki, nyitott és barátságos lányka vagyok.
Ivan... Nem az a tipikus amerikai név. Sőt! Ez valamelyik másik népcsoportra jellemző. Hmm… Azokra, akiknek csoda, hogy be nem fagy a seggük! Hogy is hívják őket? O… olasz? Neeeem, azok az új rómaiak. Orosz!!!! Hát ő meg mit csinálhat itt? Nem is kések a kérdéssel, hátha ki tudom kezdeni egy picit az álcáját. - Olyan oroszos a neved… hogyan jutottál át ide, Amerikába? - figyelmemet nem kerüli el az akcentusa. Ki tudja, hogy valós-e, esetében nem is számít igazán, hiszen nem ember. - Hát én hallottam olyasmit, hogy rejtőzködnek erre démonok. De lehet, hogy csak meg akartak ijeszteni. Tudod nem vagyok túl népszerű annál, aki említette - rántom meg a vállam, mutatva, hogy annyira nem visel meg az se, ha nincs igazam.
- Nem, általában hordom, kell a munkámhoz - osztom meg vele. - De igen, általában meggondolják, hogy belém kössenek-e miatta - azt persze gondosan kerülöm, hogy tudom-e használni, ez nem olyasmi, amit meg akarnék vele osztani, hacsak nem muszáj. Szavaira felnevetek. - Tényleg ilyen végezet asszonyának látszom? - kérdezem, s ezúttal a fejemet hátradöntve, én pillantok bele az ő tekintetébe, csillogó szemekkel. Talán van még mit tökéletesíteni az álcámon, szóval érdeklődve várom esetleges kritikáját. - És ne aggódj, ha démon lennék, puszta kézzel is ki tudnám tépni a szíved, nem kellene a kard - rántom meg a vállam. Igazándiból lövésem sincs, hogy tényleg képesek-e rá a démonok, azért remélem nem, de jól passzol az álcámhoz ez a szinte undorodó naivság. Kellemes elképzelés, amibe az emberek kapaszkodnak: a démonok a világ leggonoszabb lényei.
- Ó, ez rendes tőled, lehet később még jól fog jönni. És… azt hiszem elfogadnám azt a kávét, jó lenne felfrissülni. Reggel óta talpon vagyok! - élem bele magam halandó szerepembe. Nem lenne rossz belülről is megnézni a lakást, biztos a másik is hasonló. - És ez egyébként nem tőr, hanem kard - világosítom felm noha biztosra veszem, hogy pontosan tudja.
Belépve azonban hitetlenkedve pillantok körbe. Ilyen nincs! A lakásnak nincs olyan pontja, ami ne csillogna a tisztaságtól. Tuti, hogy angyal! Lövöm be a látottak alapján a faját. Tovább figyelve az elém táruló látványt az is nyilvánvaló lesz, hogy minden tökéletes szimmetriában van. Mi az isten?! Ilyet még soha életemben nem pipáltam, teljesen őszinte a hitetlenkedésem. Franc se gondolta volna, hogy egy angyal életében ilyesmik kapnak vezető szerepet. Mondjuk nem nagyon van mivel tölteni itt az életét, gondolom. - Nagyon szép és tiszta a lakásod… az enyém szerintem akkor se lenne ilyen, ha éjjel-nappal takarítanék - igyekszem megmagyarázni az ámulatom. - Adhatnál tippeket! - hozom továbbra is a totál lelkest, de azért remélem valahogy elfelejtkezünk erről a részről. Ámbár remekül tudok hihetetlen érdeklődést színlelve bólogatni, csak el ne aludjak közben. - Én jó leszek zokniban? - az nyilvánvaló, hogy a cipőmet mindenképpen le kell majd vennem, meg is teszem, de fogalmam sincs, mit húzhatott a lábára és ragaszkodik-e hozzá, hogy én is hasonlóan tegyek.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Ördögszekér lakópark Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Ördögszekér lakópark ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Ördögszekér lakópark 7b8b60bb7745b3f37e70694bc4a2ec1c
☩ Reagok :
40
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 04, 2020 10:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Albérleti gondok?
A kiscsaj úgy áll előttem a hátát nekem szegezve, mint a Hélék által mesélt horrorfilmben szoktak a szellemluvnyák, zombinők, mielőtt megfordulnának és mindenféle rusnya és torz pofával a főszereplőnek nem esnének. Egy halandónak szinte már ijesztő pillanatokat nyújtana, de én inkább tesztnek gondolom ezt az egészet. Első körben. Elvégre démon vagyok, láttam már elég megszállt halandót. Nevetséges, ahogy próbálkoznak kilökni magukból a Poklot. Viszont azt még mindig nem tudom, hogy egy tollaskával van e dolgom, avagy sem, így nem árt résen lennem. Az allergiám még nem jött elő, nem kezdtem el viszketni, de ez nem jelent semmit, a három éves kényszerszabin volt időm megszokni a fényes tollcsomók jelenlétét. Az arcát sem sikerült jobban szemügyre vennem, nem mintha az árulkodó volna. Láttam én már angyalként tetszelgő démont. Egyelőre fenntartásokkal kezelem őt, amíg nem támad, én sem akciózom. Megmagyarázza, miért is lebzselt Belial lakása előtt. Eladó ingatlanok után kutakodik. Szipka, hogy már nem mindkettő üres.
- Kb egy hete még az volt. Akkor költöztem be. De magától a tulajtól bérelem a lakást, ő nem említette, hogy más is igényt tartott volna a bérleményre. - válaszolom szárazon és tömören a tényeket, miközben próbálok minél halandóbbnak tűnni. Még egy mosolyt is megeresztek felé, bár nehezemre esik, mert legszívesebben azonnal nyakon ragadnám. Irritál, hogy ott van az átkozott angyalpenge az oldalán. Bemutatkozik. Tekintetem a nyaka ívéről a szemeire siklik, próbálok olvasni a világos szempárból, sötét tekintetem szinte az övébe fúrom. Na jó, ez sem túl emberi viselkedés, hogy őszinték legyünk, így sóhajtva visszább veszek magamból. Most komolyan be kell mutatkozzak és kezet kell fogjak vele? Mondjuk, ha kezet fogunk és elkezdek viszketni, akkor tuti angyal lesz. Nézzük csak, melyik inkognitómat is húzzam fel ebben a városban...
- Én is örvendek Nieven. Ivan vagyok. Ivan Romanovich Putin. - nyújtom én is a jobbomat és mutatkozom be enyhén tört angollal. Semmi sem történik, mikor a tenyerünk összeér és kezet rázunk. Nem kezd el viszketni a karom, nem érzem úgy kényszeresen, hogy meg kéne őt öljem. Akkor talán mégsem angyal. De ez nem jelenti azt, hogy nem is veszélyes. Lehet akár vadász is. Vagy korcs. Vagy ellenség. Belialnak akad bőven.
- Tényleg? Én úgy hallottam, ez egy biztonságosabb környék. De lehet csak én lettem átvágva a palánkon. - a vigyorom kiszélesedik. Nem mintha nem szarnám telibe a gyanús alakokat, kivéve, ha hasznom származik belőlük. Nem tűnik túl veszélyesnek a kicsike, de a két szőkém is maga a megtestesült ártatlanság külsőre, közben meg pokoli nőszemély mind a kettő. Senki sem mondaná meg, mi képes lakozni egy apró női testben, miután a lelkét megmérgezted a Pokol kénköves tüzének mérgező füstjével. Általuk még az irigyek kesernyés esszenciája is sokkal kielégítőbb.
- Szóval ezért van nálad az a fegyver? - bökök a fejemmel az oldalára csatolt angyalpengére. - Már megijedtem, hogy te magad vagy az egyik gyanús alak, aki idegen férfiakra pályázik. Manapság ki tudja, egy ilyen csinos arc mögött mi minden rejtőzik. - próbálok ellőni valami idióta halandó poént, hogy azt higgye, tényleg egy ártalmatlan orosz arc vagyok, aki lassan az árnyékától is tart. Közben szélesre tárom az ajtót.
- Ha kell segítség bármiben, szólj. Egyébként meghívhatlak egy kávéra a lakásnéző túra közepette, amennyiben tényleg nem akarsz felnyársalni azzal a tőrrel vagy mi a franccal. - fullosan tolom a faszságot, mintha nem értenék a fegyverekhez sem. A lófaszt nem...De azért be kell valljam, három évnyi barlangfogság után kezd szórakoztatóvá válni ez az adjam a kretén halandót dolog.
- Frissen a kotyogósból! - meglóbálom előtte a csórt kávés zacsit, miközben belépek a lakásba, ami makulátlanul tiszta. Lerongyolom a cipőmet és felkapok egy házi mamuszt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Ördögszekér lakópark Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 03, 2020 1:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Háztűz nézőben
───────────── ────────────
Spontán ötlet volt a látogatás, igazándiból az üres, teendő nélküli idő feltöltését szolgálta, na meg persze kíváncsi voltam, mi keltheti fel a főnökasszony érdeklődését. Noha pedáloznom már most sem volt szükséges, azért úgy voltam vele, nem árt meg, ha még jobban megkísérlem az ujjaim köré csavarni. Ha én vagyok a legeslegjobb munkaereje, úgy talán eltekint attól a kis ténytől, mi vagyok, ha véletlen fény derülne rá. Hátha!
Miképpen áltunk eddig? A környezet nem tetszett annyira, csak van ennek a városnak zöldebb része is! Már Rómában is csomó mű született, amely a pásztorok csodás életét méltatja a város forgatagából. Pedig Rómában még igazán szép részei voltak a városoknak, alig volt vas… no mindegy, ezzel csak visszatérnénk az egyik kedvenc ‘lerágott csont’ témámhoz. Amara vajon nem tudna minket egyetlen csettintéssel visszaküldeni az ókori Görögországba, vagy Rómába? Esetleg azt a kort elhozni ide. Bármilyen formájában vevő lettem volna rá.
Na de, a pontozásnál tartottam. A szomszédok újabb mínusz. Hangosak és hisztisek, ráadásul még lehet csórók is. Eddig tehát nem esett le az állam - de lehet csak az én elvárásaim voltak túl nagyok -, ám most jött a leglényegesebb dolog: a lakás. Mielőtt azonban a tettek mezejére léphettem volna, léptek ütemes koppanását és mellé fütyörészést hallottam. Mivel nem nagyon siettem megragadni a vasból készült lockpicket, így a léptek tulaja hozzám ért, mielőtt elvégezhettem volna a dolgom. Kívülről teljes mértékben elvarázsoltnak tűnhettem, üres tekintettel bámultak ki a fejemből, mintha magam sem tudnám, mit akarok most kezdeni. A tatár persze nem hajtott, de teljesen tétlen sem voltam: őt figyeltem a mágiaérzékelésemmel. Azért nehogy véletlen úgy döntsön, gondol egyet, és hátba támad. Magamon érzem a tekintetét, s kíváncsi lennék, mit gondolhat. Én a faját találgatom vadul. Angyal, vagy démon?
- Ohh…! - rezzenek össze látványosan, mintha csak most esne le, hogy társaságom akad. Udvariassága meglepő. ~Talán angyal lenne? Hajlok efelé a lehetőség felé, ámbár tapasztaltam már, hogy a modor nem mindig iránymutató, ott van például Lucifer, Belial és Mammon. Viselkedés alapján nehezen mondanád meg róluk kapásból, hogy démonok. - Üdvözöllek! - dobom oda a kicsit megkésett köszönést. Most roppant mód sajnálom, hogy nálam van a kardom, különben előadhatnám magam egy elveszett kislánynak. - Ne haragudj, teljesen elmerültem a gondolataimban. - Jól van, lassan kipipálhatjuk a magyarázkodós részt, s a lényegre térhetünk. - Nem tévedtem el, ide jöttem. Csak azt nem tudtam pontosan melyik ingatlanhoz. De akkor feltehetőleg ehhez - bökök fejemmel a másik irányába, mint amelyiket kinyitotta. - Azt hallottam mindkettő üres. Új vagy errefelé? - mintha emlegettek volna ilyesmit, hogy nincs lakója egyiknek sem. Persze ez nem jelenti, hogy tulaja se. Mivel pedig ő nem ember, de mégcsak nem is valami félszerzet, könnyen lehet, hogy egészen egyszerűen csak birtokba vette a lakást. Természetfeletti szomszéd, mínusz tíz pont!
- Nieven Slervaron vagyok egyébként, nagyon örvendek a találkozásnak! - nyújtom felé nagy lelkesen a kezem, mintha egy cukimuki, naiv kislányka lennék. - Tudod, azt mondták, vigyázzak azért errefelé, mert láttak néhány gyanús alakot - könnyedén elnevetem magam, mintha nyilvánvaló lenne a számomra, hogy tőle nem kell tartanom. Azonban szemeim lázasan kutatják az arcát, érzelmek, rándulások, avagy bármilyen egyéb árulkodó jel után kutatva.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Ördögszekér lakópark Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Ördögszekér lakópark ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Ördögszekér lakópark 7b8b60bb7745b3f37e70694bc4a2ec1c
☩ Reagok :
40
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 27, 2020 4:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Albérleti gondok?
A séta ugyan jót tett, de a derekamon éktelenkedő mély és hosszú vágás nem értett egyet azzal, hogy aktívan töltsem el a napot. Fene a rohadt angyalpengébe! Még csak pár nap telt el a szabadulásom óta, de ez a seb mintha soha sem akarna begyógyulni. Megfordult a fejemben, hogy kipréseljek egy tollast a gyógyító kenőcséért, de annyira nem vagyok még a toppon és nem akarom máris felhívni magamra a figyelmet. Így marad a hagyományos és kevésbé gyors módszer. Alvás és idő. Viszont egy kávé még belefér, mielőtt megkezdeném a nyamvadt sziesztámat. Milyen szánalmas már...De ez van, amióta bezáródott a Pokol kapuja. Remélem, azért egyszer végre haza tudok jutni és nem hűlt ki, szeretem a melegét. Legszívesebben röhögnék a nyomoromon. És meg is teszem, főleg, miután elhaladok az alsó szomszédok lakása mellett. A csukott ajtón keresztül is hallom a veszekedésüket. Az asszony tombol, már válással fenyegetőzik. Az urát nem léptették elő a munkahelyén a korára hivatkozva, pedig már lehúzott ott 20+ évet. Ezalatt keményen dolgozott az előléptetésért, ami soha nem jött el, hiába is vágyott rá annyira. Irigyli a feletteseit, mindent ami nekik van és neki meg nincs. A lakás se az övéké, a cégtől kapta. Ha kirúgják, menniük kell. Itt volt a remek lehetőség arra, hogy végre elérje azt, amit akar, de mivel mulya és töketlen, aki nem tud kiállni saját magáért sem, így nyilván az kapta meg az előléptetést, aki tövig benyalt a vezetőség sötét segglyukába vagy félrenézett, miközben becsusszant a tangája mellett az igazgató farka. Az élet egy szarkupac és most kezdett el megcsömörleni benne. Ennek ellenére még mindig dübörög a fejében az irigység és egyre jobban elhatalmasodik rajta, átjárja a pórusait, mígnem teljesen el nem keseríti és fel nem emészti a pokoli sárga métely. Észrevétlenül magamba szívom az éltető esszenciát, mely eggyé válik velem. A lényemmel. Ez vagyok én, maga a tömény irigység egy tökéletesen arányos és szabályos testbe öntve. Máris sokkal jobban érzem magam a bőrömben, fütyörészni kezdek, miközben befordulok a lépcsőfordulóban, ahol is egy idegen nőt pillantok meg, aki a kölcsönlakás előtt ácsorog. Az érzékeim totálisan kiéleződnek, mint a ragadozójé, ha valami szokatlant észlel maga körül, ám a képemen ez mit sem látszik, ugyanolyan derűs, mint pillanatokkal ezelőtt. Talán csak egy házaló, talán csak eltévedt. Talán a postás, bár ahhoz túlságosan jól néz ki. Nem mellesleg nincs egyenruhája. Valami mégse hagy nyugodni vele kapcsolatban. Belial szerint egy ideje már üres a kéró, szóval nem lehet az ő látogatója. Vidám fütyörészés közepette mérem végig, le sem veszem róla a tekintetem, figyelem minden egyes mozdulatát. Észreveszem az oldalára erősített fegyvert. Az angyalpengét bárhol felismerem. A picsába! Vakon dugom a kulcsot a zárba, miközben fél szemmel végig rá sandítok, de nem úgy tűnik, mintha meg akarna támadni, csak a védtelen hátát mutatja. Talán ez valami csel? Teszt? Hogy nem-e hátulról trámadok, döföm keresztül rajta magam, hogy elérjek dobogó szívéig és egy gyors mozdulattal elsimítsam az ekg vonalát? Bármit is tervez, nem adom meg neki az örömöt.
- Elnézést, de segíthetek valamiben? - nyögöm be hirtelen a kérdést, miközben kattan a zár.
- Talán eltévedt? - teszem fel a következőt, majd résnyire nyitom az ajtót. Nagyon nem örülnék neki, ha valami szárnyas luvnya lenne, aki pont most akarna bosszút állni rajtam. Ne most és ne itt!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Ördögszekér lakópark Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 27, 2020 7:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Háztűz nézőben
───────────── ────────────
Nagyon belelendültem ebbe az üzlet dologba, úgy döntöttem, még a hónap dolgozója címért is indulok. Cara értékelte a lelkesedésem, úgy pedig elég könnyű a dolog, ha lelketlen teremtményként nem hátráltatnak olyan csip-csup dolgok, mint az evés, vagy az alvás. Zokszó nélkül szaladgáltam egy ember dolgai után, és még élveztem is. Sosem unatkoztam. Erre egy ember, s talán még egy angyal vagy egy démon is dühösen morgott volna, de az, aki 700 évet töltött el unatkozva, nagyjából egy helyben ücsörögve, az szerintem pontosan ilyen lelkesedéssel veti bele magát bármibe, amibe csak lehet. Márpedig Cara mindezek tetejébe még értett is hozzá, hogy érdekes és sokszínű feladatokat adjon. Nem volt hát panaszom, arról nem is beszélve, hogy még a munkaadómat is kedveltem, ráadásul itteni álcának tökéletes volt.
Üres perceimben vagy a könyvtár könyveit bújtam, hogy újabb és újabb tudásmorzsákat szerezhessek, vagy egyéb teendőimet intéztem. Athan kígyóinak patkány kellett, az én kutyáim pedig rengeteget ettek, főleg egy táplálék nélkül elélő lény számára. Mindig hitetlenkedve figyeltem, ahogy zabálnak. Hol van bennük ennyi hely? Azt már szerencsére tudtam, hogy a Föld ebei nagyjából bármekkora mennyiségű élelmet fel tudnak falni, s a második alkalom után már sikerült ignorálnom éhes és kuncsorgó pillantásukat. Mondjuk nem vagyok meglepve, hogy képesek lettek volna halálra zabálni magukat, elvégre igen hosszú ideje az ember háziállatai. Azok is esznek éjjel-nappal.
Amikor igazán bennfentes lettem, megtudtam, hogy Cara leginkább egy vityillóra vágyik. Kicsit sajnáltam, hogy nem vérrel akarja megszerezni, szíves-örömest kitéptem volna az előző tulaj szívét, ha az kell, el is rágcsáltam volna, hogy gond nélkül beköltözhessen a legpompásabb villában. Azonban nem merült fel ilyes eshetőség, s annyira bolond sem voltam, hogy magam ajánljam fel eme páratlan lehetőséget. Még sosem fordult elő, hogy egy emberért csipegettem volna el egy szívet! Nagy kegy ez ám! Sajnos unalmasabb módon szeretett volna új lakhelyhez jutni: pénzzel. Pedig az én ötletem sokkal olcsóbb lenne. Jaj ezek az emberek!
Több alkalmas ingatlan is felmerült. Egész jól ismertem már a várost, és az egyik kevésbé forgalmas háztömbbe volt. Azt mondta az egyik munkatársam, hogy hónapok óta üresen áll, s még biztatott is, hogy nézzem meg magam. Tudtam, hogy nem kedvel, sőt, fogalmazzunk úgy, hogy inkább utál. Talán párszor beégettem mások előtt és az udvarlási próbálkozásait is csírájában elfojtottam. Dehát mit tehettem volna? Nekem barátom van, szerelmem, meg minden. Egyébként se közösködöm emberekkel, ilyen férgekkel meg pláne nem. Ellenben azért egy csodálatos monoklival megajándékoztam, ami aztán hetekig a szeme alatt virított. Elégedettnek és boldognak kellett volna lennie, hogy egy hozzám hasonló levi egyáltalán megérintette, de ehelyett csak a gyűlölet szikráit véltem felfedezni rusnya tekintetében.
Mivel nagyszájú, erős és strapabíró leányzó voltam Cara mellett - éppen amilyenre szüksége volt -, minden figyelmeztető jel és óvatos összesúgás ellenére is elindultam felfedezni a lakást. Ők nem tudhatták, hogy milyen esélyekkel indulok. Nem siettem ám el, gondosan körbenéztem. Láttam egy házaspárt, akik nagyban veszekedtek valamin. A férfi azonban, dacára a hatalmas patáliának igen alaposan végigmért, még egy kósza mosolyt is küldött felém. Ezt enyhe meglepetéssel fogadtam, főleg mert látszatra mellette sétált élete párja, akkor meg miért engem bámul… vannak dolgok az emberi viselkedésben, amit soha, de soha nem fogok megérteni, s a szaporodás, párkeresés bőven ide sorolandó.
Az alsó szomszéd ajtaján hiába kopogtam, vagy nem volt itthon, vagy nem volt hajlandó ajtót nyitni. A pártól se tudtam kérdezni, mert a veszekedésükkel voltak elsősorban elfoglalva, amikor pedig tettem feléjük egy bizonytalan lépést, az asszonypajtástól olyan gyilkos pillantást kaptam, aminek akár még Amara is a csodájára járhatott volna. Azt kell mondjam, az emberi nőstényeket sokkal jobban kedveltem, mint a hímeket. Bennük volt spiritusz, nemcsak üres mellébeszelés némi fenyegetőzéssel vegyítve. Kinéztem belőle, hogy a saját tíz körmét használva vesse rám magát, holott jobb oldalamon angyalpenge függött. Azonban a békesség mellett döntöttem, nem akartam rossz híremet kelteni ilyen semmiségekkel.
Felsétáltam a lépcsőkön, majd lecövekeltem az ajtó előtt. Mágiával könnyedén betörhettem volna, de az nem vetett volna rám túl jó fényt. Csak nyilvánvalóvá tette, hogy nem vagyok ember. Morcosan nyúltam a zsebembe, most jött a legundorítóbb része a kiránydulásomnak. Zsebemből egy alaposan becsomagolt valamit húzok elő, amit kínzó lassúsággal kezdek csak bontogatni. Az anyag egy lock picket rejt. S mire fel ez a nagy undor? Vasból van ez a szar. Értem én, hogy tök hasznos, meg minden, és teljes mértékben el is fogadom ezt a tényt, de mi a francért nem lehetett mondjuk bronzból elkészíteni?! Miért kellett ragaszkodni a szar vasszármazékhoz?! Végre végzek a kicsomagolással, a szerszám a tenyeremben, az zsebkendőn hever. Ezt nekem tényleg meg kell fognom? Csodás lenne, ha erre nemleges választ adhatnék, de sajnos emberien kell bejutnom. Közben kulcszörgés ütemes, monoton hangját hallom, de nem különösebben érdekel a dolog, biztos a házaspár jött haza. Noha érdekes, hogy milyen nyugodt a kulcs zörgése az előző, háborús állapotokhoz képest. Csak akkor tulajdonítok nagyobb figyelmet a jövevénynek, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy több mágia lakozik benne, mint egy nephilimben vagy félvérben. Türelmesen, a fejemet se felemelve várom, hogy végre elmenjen, nem hiányzik, hogy akció közben kapjon rajta, aztán hisztizzen egy sort a vadászoknak. Nem tervezem felvenni a tolvajt a már ígyis hihetetlenül sokrétű munkatapasztalataim közé. Ám nem sétál el, tőlem nem messze megállapodik. Hát nem úgy volt, hogy ez a lakás lakatlan? Egyenlőre nem fordulok meg, hagy higgye, hogy semmi figyelmet se fordítok rá.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Ördögszekér lakópark Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Ördögszekér lakópark ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Ördögszekér lakópark 7b8b60bb7745b3f37e70694bc4a2ec1c
☩ Reagok :
40
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 26, 2020 11:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Albérleti gondok?
A mennyei rabságban eltöltött három esztendő egy kissé megviselt, de azért nem törte meg a nem létező lelkemet. Még most sem gyógyult be minden egyes angyalpenge ejtette seb, de már alakulok, nem úgy nézek ki, mint egy virsli, amit felszabdaltak. Ráadásul végre kaptam rendes göncöt, ami elfedi az oldalamon körbetekert gézt. Minden esetre angyalpengével mostanában nem igen futnék össze, eleget éreztem magamban az elmúlt években. Miután kiszabadítottak,  ebbe a lakásba hoztak. Belial felajánlotta, hogy kölcsön adja a kérót, ha igénylem, én meg természetesen elfogadtam, mert az én lakásomat, mint kiderült, a földdé tették egyenlővé a tollasok. Remek. Annak azért örülök, hogy végre kényelmes helyen tehetem magam vízszintesbe és nem kell éberen aludnom felkészülve arra az eshetőségre, hogy majd álmomban akarna valamelyik nyomorult tollas ledöfni. Így a sebeim is könnyebben gyógyulnak, mint a nyirkos barlangfogdában. Lényegében minden egyes nap regenerálódott a szervezetem, nem igen hagytak pihenő időt. Úgy gondoltam, míg teljesen fel nem épülök, addig is hasznosan fogom eltölteni az időmet. Hiányoztak a régi megszokások, az életérzés, amit még nem éreztem az új lakásban. Mivel szomszédom gyakorlatilag nincs a szinten, így az alattam és fölöttem lévőket csekkoltam le. A felső szomszéd egy fiatal pár, a nőnek múltkor segítettem felcipelni a bevásárló szatyrait, hogy kicsit leinformálódjak. Jól megnézett magának. A társa is, de ő nem azért, mert bejönnék neki, sokkal inkább azért, mert észrevette, hogy asszonya szemei a tilosban jártak. Igyekszem kihasználni minden egyes kínálkozó alkalmat, az ürge fejében már megfordult, mit eszik bennem a nője, elkezdte magát összehasonlítani velem. Kezd irigykedni a magasságomra és arra, hogy nem kezdtem el sörhasat növeszteni a kocsmatúrák után. De a lényeg, ami felett mindig mindenki átsiklik, az a szimmetria. Az én testem és a démoni alakom is szimmetrikus, a halandóké nem, de senki se tud rájönni erre az aprócska trükkre, ami érdekesebbé teszi az egész lényemet, fizimiskámat. Mivel Isten nem teremtette tökéletesre a földi kis seggdugaszait és a környezetüket, így, ami tökéletesen pontos és szabályos, az már kicsit művinek, művészinek vagy nem eviláginak tűnik halandó szemmel nézve.
Minden egyes nappal egyre jobban és jobban érzem magam Belial lakásában. Unalmas perceimben már elkezdtem otthonosabbá tenni. Mindennek megtaláltam a tökéletes helyét, a párját, semmi egyedül, egy oldalon árválkodó szobanövény, semmi ferdén álló könyv a könyvespolcon. Kezdett úgy kinézni az egész lakás, mint egy tökéletesen, mérőszalaggal, vízimértékkel megkomponált Ikea reklám. Ha megfeleznéd a szobát, minden pontja pontos tükörképe volna a másik térfélnek. Most erre van szükségem. A barlangfogság előtti életemre. Ha pedig teljes mértékben regenerálódtam, akkor ismét belevetem magam a feladataimba. Mivel gyakorlatilag három évig a napot sem láttam, levegőn sem voltam, ezért gyakran járok le a parkba tenni egy kört. Felmérem a terepet, érdekel, mennyit változott a világ és a benne élők pár év legforgása alatt. Hallottam már érdekes dolgokat Belialéktól például a sötétségről, Amara kiszabadulásáról, Isten eltűnéséről. A világ tényleg egy csodálatos pöcegödörré vált. Lassan mindenkit betemet a gané. Mily idilli. Az előbb is egy ilyen rövid sétatúrára vállalkoztam, csórtam egy napilapot és egy zacskó kávét, előbbit, hogy keressek magamnak valami fedőmunkát, utóbbit meg csak azért, mert szeretem az ízét és a frissen lefőtt kávé illatát. A megszerzett cuccokkal lassan kezdem el szedni a lépcsőfokokat. Közben két ujjam között lóbálom a lakáskulcsot, a zörgő hangja visszhangzik a lépcsőházban.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Ördögszekér lakópark VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 25, 2020 9:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Ördögszekér lakópark YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ördögszekér lakópark SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ördögszekér lakópark 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ördögszekér lakópark XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ördögszekér lakópark Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 22, 2020 8:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ismerős az elmegyógyból
Kyara & Belial
Vitathatatlan, hogy mindenki jó valamire. A szomszédomban is csak megtaláltuk a hasznosságot a felesleges oxigénpusztításon kívül...
Pillanatok alatt életerővel tölti fel a kicsikét, akire igen csak ráfért az energia. A ketyólak rendesen leszívta tartalékait, nem félvérnek való hely. Az emberpajtás kárára, de sokkal jobb színben fest. Izgágán nyújtózkodik élvezve a testébe visszaköltözött életet. Arcán a megszokott vidám, tébolyult vigyor, ami olyan szélesre nyúlik, hogy szinte a füléig ér. Kyara visszatért. Felhívom rá figyelmét, korai a szemétbe hajítani azt a testet, hiszen még él, legalábbis pislákol benne valami életszerű. Tartogat még mókát ez az emberi porhüvely. Már kezdenénk a játszadozást, de valami még hiányzik. Vagy valaki. Kis drágám hűvös élű cimborája. Kín nélkül nem is igazi a móka Kyara számára. Esküdni mernék nem rég még láttam azt a szemtelen fémet, legutóbb talán pont a nappali felé kóborolt. A kislány hiába hívogatja, kérleli bújjon elő, a fémdarab rá sem hederít. Bosszantó, mikor ilyesmi miatt szakad félbe a játék. Fejemet ingatom és megvádolom a lányt, hogy ő hagyta pajtását elszökdösni, de mintha a feltételezés is szíven ütné, csodálkozik el szavaimon. Hogy is gondolhatok én ilyet? Ösztökélésként, leginkább hogy haladjunk emelkedettebb hangon, néhány gúnyosabb megjegyzést teszek Kínra, ami kicsit előre vetíti sorsát. Kyara szavaival csak még inkább ráerősít az enyéimre és nem rest elejteni, hogy rakoncátlan kése könnyen fogpiszkálóként végezheti, amennyiben folytatja a bújócskázást. Nem tudom, félhet-e egy megbűvölt tárgy, de Kín gazdáját hallva előbukkan az és nagy irammal süvít felénk. Mintha csak valaki fogta és elhajította volna. Kyara örömködve fogadja a késpajtit, és magam is egy halvány mosollyal díjazom feltűnését. A lendületét végül a pulton heverő haldokló mellkasa állítja meg.
-Ööö... - emelkedik meg kicsit szemöldököm a férfitestből kiáltó kés láttán, ami kétségtelenül átszakította a szomszéd tüdejét. A nyomorult egy halk nyöszörgéssel vesz lélegzetet, még egy utolsó, aztán vége lesz. Na ennek annyi. A kis drágám Kínért nyúl, majd felém fordulva jelzi, hogy törölközőjét valami másra cserélné.
-Keress magadnak valamit. - mutatok a nappali melletti háló irányába. A szoba szekrényében akad pár ing, valamelyikébe nyugodtan belebújhat. Míg a félvérlány öltözéket keres, a pulthoz lépve szemlélem a szomszédkoma hulláját.
-Hát így már nem is olyan érdekes. ~Holtában semmi haszna. - lépek a pult mellé, majd egy laza mozdulattal eszem meg azt, amit Kyara pár perccel ezelőtt tervezett. Kihajítom a szomszédot az ablakon. A testét könnyedén adom át a szabadesésnek, egy hangos fémes koppanás jelzi érkezését a konténer alján. Következő mozdulatomban a párkányra telepedem, előrántok egy újabb szál cigit, és míg Kyara elkészül füstölgöm egy kicsit. Csakhamar előbukkan a ruháimat viselve magán, kicsit megmosolygom, hiszen méretekkel nagyobb nála. Szinte elveszik a sok anyag között.
-Készen állsz? - kérdezem ravasz vigyorral a bagófüst mögül, és ha bólint, még még egy mélyet tüdőzöm bűzrudamból, hogy a csikket elnyomva keljek fel ültemből.
-Akkor kezdődjön az igazi móka. - jelentem ki, majd elindulok kifelé oldalamon Kyarával. Ma éjjel egy tollas pajtást fogunk bólintani és beváltom ígéretem. Kis drágám egy ropogós angyalkával lesz "gazdagabb".

zene: nincs || üzenet: Köszönöm a játékot! Smile||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6