Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Seymour lakás (+18) •
reveal your secrets

Online
Beelzebub


Seymour lakás (+18) - Page 5 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 05, 2020 11:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5




That bite you take
Hunger I will feed

Volt valami abban a pillanatban, amikor Seymour kinyitotta az ajtót, s az idegen végig mérte. Nem tudtam volna megmondani mi volt az, de egy különös érzés telepedett rám. Pont olyan érzés ez, mint mikor egy idegennel, akivel soha nem is találkoztál azelőtt mégis ismerősnek tetszik. Idegesítő egy érzés, viszketeg, hogy azonnal kedve támad bárkinek lekaparni a saját bőrét, vagy azét, aki vele szemben áll. Seymour figyelmeztette volna, s még most is, valahol hátul azért rimánkodik, hogy a fiú eltűnjön mielőtt még… Mielőtt mi, Seymour? De legalább nem imát mondott el a lelkéért. Mert mit látott Seymour, egy ártatlan fiút, s hiába próbálom beleverni abba a makacs fejébe, hogy a világon senki sem ártatlan, valahogy képtelen megjegyezni ezt az információt. Különösen nem lehet az ártatlan, aki Lucifer nevével házal. Van ebben az egész helyzetben valami nagyon érdekes, mégis valami zavaró dolog, melynek a végére kívántam járni.
A kis kérdés monológjától, kirobban belőlem a kacagás, jó kedvűen csilingel, s csak Seymour húzza magát összébb odabent, mert ritkán hall nevetni, ám annak sosincs túlságosan jó vége.
- Ez is ilyen összeesküvés elmélet lesz a végén? Kétlem, hogy bárki is tudja az igazságot rajta… – mutatok az ég felé, hogy értse arról beszélek, akit az emberek teremtő Atyának hívnak, akit istenként bálványoznak, bár legalább akkora nagy balek mint mindenki más, csak kurva jó a reklámja. Mert ha valami jó történik, Isten akarta úgy, ha rossz, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Valójában egy olyan valaki, aki semmiért nem vállal felelősséget, és az egész bulit másokra keni, ahogy a balhét is mással viteti el. Pontosan olyan, mint egy kamasz gyerek. – és rajta kívül. – itt pedig a föld felé mutatok. S valójában mit számít az embereknek az igazság? Csak egy kísérlet részei, patkányok, akik kaptak egy szép nagy terráriumot, amire ráeresztették a legnagyobb pókokat és kígyókat, hogy kedvükre csemegézzenek. Az azonban több mint meglepő, hogy ilyen nehéz időkben valaki nem Isten és pereputtya felé fordul, csodát várva gyermekded orcájával és kiskutyaszemekkel könyörögve. Nehéz időkben mindenki vakbuzgó hívő lesz, mintha az bármit is segítene. Mondjuk, ha valaki meg pont a pokol urában látja a megmentőt, az is bele illik ebbe a nyakatekert logikába.
Nem indultam utána egyből, mikor belépett, sőt látszólag nagyon ráérősen csuktam be az ajtót, s minden zár a helyére kattant.
Csapda! Csapda! Úgy sem hallja…
Mivel kért kávét, azért a konyha felé vettem az irányt, s csak pont ennyire rángattam Seymourt a felszínre, hogy a mozdulatok rutinosak legyenek, hogy ne habozzak, hogy merre találom a kávét egyáltalán vagy a főzőt. Seymour keze alig észrevehetően remegett, míg a kávét készítette.
Nem lehetne… Nem! De hiszen nem rég ettél! Megingattam a fejem és jókedvűen mosolyogtam is hozzá, mint akit csak a kávé készítés tölt el ekkora nagy boldogsággal. – Tejjel, cukorral? Feketén? – kérdeztem dallamos hangon. A megállapításra csak bólintok, valószínűleg nem szoktak mostanában senkit csak úgy beengedni a házukba az emberek, hiszen félnek és rettegnek. Nem mintha a bezárkózás megmentené őket. Megálltam a mozdulatban, hogy belenézzek az idegen fiú szemeibe.
Már nem is fiú. Nekem az. Zsenge, porhanyós, finom falat.
Komoly pillantással fürkésztem egy ideig. – Úgy mértem fel, hogy nem jelent veszélyt a számomra. Vagy tán tévedek? – kérdeztem és a kezem letette a bögrét, csak hogy a mutatóujjammal és a középsővel a pulton lévő kés felé meneteljek jól láthatóan, de épp, hogy csak megérintettem a konyhakés markolatát. – Ne rontsuk el ezt a kellemes beszélgetést, hogy mi veszélyes a mai világban. Gondolom, ha kirabolni akarna nem hagyta volna, hogy bezárjam az ajtót. – széttártam a kezem. Ám ha megölni, akkor éppenséggel hagyhatta, de ezt nem jelentem ki, hiszen itt csak egy valaki fog megevődni. – Persze, lehet tévedek, úgyhogy most mondom nincsenek értékes cuccaim. – ez talán látszott is az átlagosnak mondható berendezéseken. – Ha a tegezés melegebb, csak rajta. – könyököltem a pultra és onnan méregettem. Inasnak tűnt, de végtére is nem válogathatunk igaz? Az ételt meg kell ám becsülni, főleg, ha önként mászik a kondérba és mellé még kellemes társaságnak is ígérkezik. Odatettem a kávét, mímelt elgondolkodással, mintha csak a kérdésen elmélkednék.
- Az én véleményem szerint most egyáltalán nem segít a hit. Bár vicces, hogy az ateisták hirtelen hívők lesznek, csak mert pár szárnyas a földre esett, és majd ők megvédenek minket a gonosz lényektől, de most, hogy tudhatjuk, hogy mindig is léteztek az is világossá vált, hogy itt rohadtul nem véd meg senki senkit és semmit. – a hit egy virág, ami gyönyörű, de haszontalan, csak eltaposni jó és éppen ilyen a remény is. A kétségbeesés mindig gyönyörűbb, ahogy a pusztulás is, mert ez a világ nem bírja sokáig a hátán cipelni azokat a teremtményeket, melyeknek nem itt van a helyük, hanem az ágyak alatt a sötétségben, a szekrényben.
- De persze nagyon érdekel, hogy mi az, amit kínálsz, már Lucifer nevében. Ha csatlakozom hozzá nem ér el a pusztulás, vagy mi a csali? – kérdezem, s kitöltöm az elkészült gőzölgő kávét, hogy aztán a bögrét a kezébe nyomjam. Eddig nem kínáltam hellyel, s most sem igazán teszem, csak én dobom le magam a fotelba, kényelembe helyezve magamat bámulok rá érdeklődve.

reveal your secrets

Lev Swain


Seymour lakás (+18) - Page 5 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 9:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5




Here we are, don't turn away now

Iovot a közössé vált tudatunk egy távolabbi részébe utasítom, ő pedig vinnyogó kutyaként engedelmeskedik, érzi az elfojtott izgatottságomat és nem tetszik neki. Meg tudom érteni, az ő szempontjából ez nem szokott jót jelenteni. És ha láb alatt van, az csak ront a helyzeten… csakhogy az emberi természetet nem ilyen könnyű letagadni, néha annyira pánikba esik, hogy kikívánkozik a sarkából. Szerencsére többnyire csak hallgatni szokott… nem túl bátor ember. Egészen meglepő, hogy idáig túlélte nélkülem, de nem hittem, hogy a vak szerencsénél több életben tartotta volna. A kopogásom először magányosan visszhangzanak a folyosón, egészen addig, amíg meg nem hallom a lenyomódó kilincs halk kattanását. Csodálatos hang, bár a feltörő zárét nem múlja felül.
Érdeklődve figyelem az arcot, aki ajtót nyit, hiszen ez az első alkalom, hogy láthatom. Előre terveztem már, de előbb fel akartam mérni, bár nincs túl sok követelményem az új testeket illetően, azért akárkit nem fogadok el. Első ránézésre tetszett amit látok, mármint, egészségesnek tűnt annyira, hogy hasznos lehessen. Van annyi tapasztalatom az emberek reakcióinak megfigyelésében, hogy láthassam az arcán áthaladó érzelmek több rétegét is, még ha gyorsan vidámabb hangulatra vált is. Mivel tudtam a helyzet egy részét, amibe a férfi keveredett, ennél extrémebb változások sem leptek volna meg. Az egyetlen váratlan dolog talán csak az volt, hogy mennyire egyszerű volt beinvitáltatnom magam a lakásába. Bár a bemutatkozó szövegem eléggé figyelemfelkeltő volt, akkor is óvatosságra int a démon vendégszeretete. Valamiért kevésbé tartottam valószínűbbnek azt, hogy magányos, mint azt, hogy valamit tervez. De én benne vagyok a szórakozásban.
- Fura, mert ezt hitetik el velünk. De ugyan, mennyit tudunk valójában? És honnan tudjuk mindezt? – Kérdések, amiket komolyan feltettem már magamnak is. Bár a téma furcsának hathat egy embernek… nephilimként többet gondolkoztam rajta. A fajtám sorsa előre meg volt írva, olyan dologért bűnhődtünk, amihez semmi közünk. Ezek után éreznem kellene bármilyen elhivatottságot a cukormázzal felvázolt teremtő felé? Csak azért kaptunk lelket, hogy utána szenvedhessünk. Biztosan kedves lény.
Nem kellett kérlelni, beléptem az otthonába, hiszen ott nyugodtabban tudunk ismerkedni és… nos, a többit majd meglátjuk. De nem szükség belevonni a kíváncsiskodó vagy ijedős szomszédokat, ideális esetben ez az egész találkozás a mi kis titkunk marad. – Igen, köszönöm. – Nem szívesen kortyolgatnám egy idegen démon kávéját, ugyanakkor fent kell tartanom egy látszatot. Nem hittem, hogy lekötne annyira, hogy ténylegesen eljussunk a gőzölgő folyadékot kortyolgató részig, de ha megteszi, tényleg le fog nyűgözni. Az ember miatt jöttem, de felőlem a démon miatt is maradhatok, az is egy nyert ügy lenne. Így már a lakásán belül fordultam ismét szembe vele – Ugyanakkor az sem teljesen megszokott, hogy az apokalipszis közepén ilyen könnyedén beengedik a magamfajta “térítőket”. – Habozás nélkül tértem vissza a korábban elkezdett témára, amiből egy pillanatra kizökkentett a kérdésével. -  Bár nem igazán szeretem ezt a megfogalmazást… Neked mik a nézeteid? Tegezhetlek? Az úgy kényelmesebb. A magázás annyira… hideg tud lenni. Főleg az ilyen megosztó témáknál. – Előszedek egy barátságos mosolyt az idegen arcra. Mennyi ideig tart majd neki, amíg rájön, hogy tulajdonképpen nem egy ember áll előtte? Hagyná elmondani a kiselőadást, amit elterveztem neki? Nem tudtam milyen démon, nem tudtam milyen erős, fogalmam sem volt, hogy hogyan fog reagálni rám. Éreztem ahogyan gyorsul a pulzusom, egyre hevesebben pumpálva az adrenalint az ereimben; külön erőfeszítést igényelt mosollyá szelídítve tartani az előtörni kívánó vigyoromat. Csak a vadászat gyönyörei… Egyelőre csak őt figyeltem, vajon elmegy kávét készíteni, vagy valami egészen mást tervez így, hogy kettesben vagyunk…. vagyis, négyesben, de egyelőre a démonnal van üzletem. Még nem döntöttem el, hogy az ember és a pokolfajzat közül melyik értékesebb. Kár lenne elhamarkodni a választást… Az eredeti terv démonűzés volt. De rugalmas vagyok a változtatásokra.
reveal your secrets

Online
Beelzebub


Seymour lakás (+18) - Page 5 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 24, 2020 9:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5




That bite you take
Hunger I will feed

Gyűlöltem, amikor ezt csinálja, hát csak némán szemléltem, ahogy a bőrt kitartóan dörzsöli. Figyeltem, ahogy a bőr egyre melegebb és vörösebb lesz a nyüstöléstől, míg Seymour újra és újra felsóhajt. A tükör felé emelte a fejét, hogy lesütött szempilláinak függönyén engem keressen. Pár másodpercre kinyílt a szája, mintha meg akarna velem valamit osztani, de végül csak újabb sóhaj szakadt ki a cserepesre száradt ajkak között, amin végig is nyalt, majd elfordult a tükörtől. Vajon megkönnyebbült, hogy nem néztem rá, hogy szótlanul figyelem, amit művel? Értelmetlen, amit tesz, kissé sértő is, hiszen egy testen osztozunk, mégis valahol agyának egy szegletében türelmesen vártam, hogy befejezze a műveletet, amit elkezdett. Ilyenkor nem halott, ilyenkor a gondolataim nem osztottam meg vele, mintha egy elkerített részt elzártam volna, s hiába látta az ajtót, a kulcs nem volt nála. Seymour nem feszegette ezt az ajtót, ami meglepően bölcs döntés volt tőle, bár attól tartok sokkal inkább a félelem tartotta volna, hogy mit talál az ajtó mögött. Bonyolult kapcsolatunkban már rájött, néha könnyebb csak lehunynia a szemét, elfordítani a fejét. Ám ez nem fogja megvédeni tőlem. Előbb-utóbb átformálódik, ahogy a folyó simára koptatja a köveket. Újra dörzsölni kezdte magát, a bőrünk sajgott már, még én is éreztem. Miért nem látja, hogy hasztalan?
Újabb adag szappan, egyre elszántabban mossa a kezeit, pedig talán sosem volt még ilyen tiszta a keze. Nem ült már rajta vér, amit még mindig ott látott, s ő mégis egyre kétségbeesettebben mosta, mintha nem tudna tőle megszabadulni. Könnyek ültek a szemében. Nem a kezedet mosod Seymour, a lelkiismereted próbálod hófehérre tisztogatni. Pedig sosem volt szent, megannyi bűne volt már előttem is, de valahogy, ha megjelenik, a gonosz hirtelen fontossá válik saját ártatlanságunk. Egy ideig.
- Nem kellett volna….- ő szólított meg, de rekedtes hangja elakadt, s mivel ő törte meg a csendet kényszerítettem, hogy abba hagyja a kezének újra beszappanozását, utoljára még lemostam vízzel a habot, majd a törülközőért nyúltam. Néha kell a kedvesség, hogy fenntartsuk a kétségbeesés mellett a reményt, ez biztosítja, hogy játékunk sokáig fog tartani. Ám nyerni fogok, egyszer megtörik, egyszer majd nem fogja így mosni a kezét utána. Finoman megcirógattam az arcát, úgy kapta el a fejét, mint egy riadt állat.
- Mi a gond Seymour? Az zavar, hogy előtte úgy jártál benne, mint egy…- a fülére tapasztotta a kezeinket, mintha akkor nem hallaná. Ettől a szánalmas próbálkozástól felkuncogtam, hiszen ő is tudta, hogy hasztalan. – Csak egy kurva volt, légy hálás, hogy nem kellett fizetned. – de hálát, azt nem éreznek ezek a nyomorult halandók. Megbotránkozást az igen, de hálát? Nem csoda, hogy úgy várta a maga megváltóját, egy messiást, aki megszabadítja a gonosztól. Nem csoda, hogy most visszaléptünk pár lépést és ezért valaki megfizet, mondjuk az, aki több reménnyel kecsegtette, amennyire szüksége van Seymournak. Talán egy hete történt a furcsa eset, amitől Seymour kibillent az általam oly jól megásott mederből. Ritkán, de megesett, hogy kegyet gyakorolva teljesen bezárkóztam, mintha nem is léteznék, csak rossz álom mindaz, amire emlékszik, amit érzett. Egy ilyen alkalommal történt a meglepetés, hogy vendégünk érkezett. Seymour elméje hangosan fohászkodott, tompán halottam, s mivel nem nekem könyörgött bosszantott. Akkor éreztem meg a betolakodót, az idegent, akihez gondolatai és érzelmei imákat zengtek. Mert nem én voltam, azt tudta, még ez a csekély értelemmel bíró halandó is felfogta, s esélyt látott, hiszen ha valaki bejutott mellettem, tán el is tud zavarni. Érdekes kis kaland volt. Kérdeztem ki ő, de nem válaszolt, ahogy jött úgy távozott, de a kíváncsiság bennem maradt. Nem démon, ebben egészen biztos vagyok, hiszen nem volt még példa rá, hogy két démon szálljon meg egyetlen személyt. Seymour azóta reménykedik, nem az én kegyemben, hanem a szabadulásában, ám ez szerencsére minden nappal felőrlődik, amikor nem érkezik meg az idegen. Hát mostanában én is csak látszólag engedtem nagyobb pórázon mozogni. Mert van egy kis gond, amit meg kell oldanom olybá, tűnik. Seymour elengedte a fülét és kifelé indult a mosdóból, léptei elcsigázottak voltak. Bár nem mondtam neki, mennyire szánalmas a kis reménye, nem emésztettem fel, majd ha megtalálom az idegent, akit megváltójának hisz és kényszerítem, hogy húsából csemegézzen. Olyan édes lesz a kétségbeesése. Izgatottan remegtem bele, borzongtam Seymour testében, ő pedig libabőrös karján simított végig. Mert tudta már, hogy az én izgalmam rosszat jelent.
A kopogástól összerezzenünk, bár ez inkább Seymour reakciója nem az enyémek.
- Várunk valakit? – teszem fel a kérdést, mire Seymour nagyot nyel és nemlegesen rázza a fejét. Azért a bejárati ajtóhoz indult, amit ki is tárt. Meglepődve szemléltük az idegen alakot, hiszen neki sem volt ismerősek a vonások melyek ott fogadták.
- Segít…- de nem várta meg az idegen, amíg felteszi a kérdést, hanem egyből beszélni kezdet. Seymour arcán meglepettség és döbbenet játszott és aggodalom, száját szólásra nyitotta. Talán, hogy elküldje, hiszen jól ismer. Átveszem.
Alig észrevehető, ahogy a meglepett, kétségbeesett pillantások helyett érdeklődés, s derű csillan a szemeinkben, avatatlan szemeknek természetes reakció is lehetne.
- Fura így az apokalipszis közepén a sátánista szektás szlogen, nem? – hiszen már mindenki megbizonyosodhatott, hogy a pokol és a menny is létezik, nem kell bennük hinni sem, hiszen már tudássá vált a hit. Az emberek általában nem a gonosznak szurkolnak, csak kivételes esetekben. Furcsa ez az egész, kedvem támad végig hallgatni a kis monológot, s persze az sem mellékes, ha házhoz jön a vacsora.
- De rá mindig van időm. – támaszkodom az ajtófélfának, hogy utat is nyissak, ha esetleg a térítőnek kedve támad bemerészkedni, de felőlem itt is beszélhetünk az ajtóban. – Kávét? – azért mégis csak jobb lenne, ha magától jönne befelé és nem nekem kellene berángatni. A sikoltásokkal meg ráérünk később is.
reveal your secrets

Lev Swain


Seymour lakás (+18) - Page 5 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 22, 2020 11:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5




Here we are, don't turn away now

Igyekszem elnyomni az elmémben panaszkodó hangot, miközben utoljára ellenőrzöm a testen elrejtett éles pengéket. Nem ez az első utunk együtt, bár még mindig túlzás lenne azt állítani, hogy a férfi megbízik bennem… de eléggé kiszolgáltatott ahhoz, hogy időnként átadja a testét. Nem árultam el neki a napi terveimet… de a nyakába akasztott medál, zsebébe dugott sóadag és felhalmozott dobófegyverek számából érzi, hogy amit tenni készülök, az nem a legbiztonságosabb kategóriába esik, az ő komfortzónáját pedig mindenképpen átlépjük. De mikor nem tettünk ilyet? Nyugodtnak érzem magam, a kölcsönvett szívem viszont zaklatott ütemmel dübörög odabent. Szinte érzem remegni a mellettem levő lelket, de ez inkább csak a képzeletem játéka, mintsem valóság. Nem hittem, hogy képesek lennének remegni a lelkek, csak a testük rakoncátlankodik az értelmetlen félelemmel. Valamikor talán hasznos volt ez az érzés… de a jelenlegi körülmények közt csak sebezhetőbbé tesz. Egy ostoba vadállat ellen jól jöhet, ha mozdulatlanná dermedsz… de egy intelligens ragadozó ellen teljesen más a küzdelem. Ha nem vagy elég éber, meghalsz. Ha megdermedsz, megöleted magad. Csak egy tökéletes célpont leszel. A félelem megöl. Hezitálsz miatta, értékes pillanatokat veszítesz el, esélyt adsz az ellenfelednek. Bár még én sem irtottam ki magamból teljesen ezt az ősi, igencsak primitív ösztönt, sokkal jobban kordában tartottam, mint a test tulajdonosa. Igazából még a nevét sem tudom, ilyenekről nem szoktunk beszélni… csak teljesítsük az ígéreteink ránk eső részeit. – Iovnak foglak nevezni. – A megjegyzést meglepett csend követi, sikeresen összezavartam, ismét. Hozzászokhatna… de kicsit lassan tanul. De nem az eszéért választottam. Ezért is van szüksége rám. A teste gyengébb az ideálisnál, de egy démon ellen a fizikai erő amúgy sem ér túl sokat. Ahhoz van elég izma, hogy viszonylag jól fusson, és készülődés közben belegyömöszöltem egy annyicska ételt, hogy energiája is legyen rá. Nem tudom milyen sorsa volt mielőtt rátaláltam volna… de az izmai futáshoz alkalmazkodtak, már ami maradt belőlük. Mára megteszi, sajnálnám az egyik kedvenc testem feláldozni. Eléggé sértődékenyek tudnak lenni… és nem szeretnek meghalni. De az együttműködéseinknek ára van. Indulás előtt még hátrakötöm a lenőtt sötétszőke hajat, ami korábban idegesítően hullott az arcomba. Az arca kissé csapzottnak tűnik, már nem csak borostás, lassan szakállnak is nevezhető szőrzet fedi. A mélybarna szemekben pedig rettegés ül, hiába az a magabiztos mosoly, amit adok neki a tükrön keresztül. Most nincs idő lelkesítő beszédet tartani Iovnak… De előnye is van a rettegésének, ha ennyire nem tud koncentrálni, kevesebb eséllyel fog eltolni magától, vagyis könnyebben az irányításom alatt tarthatom a testét, jelen esetben pedig ez fontos lesz, hacsak nem akarja megtudni, hogy milyen érzés a feltámadás. – Ha végeztünk, elmehetünk kajálni, mit szólsz? – Ez az ajánlat már sokkal hatásosabbnak bizonyul, mint a korábbi enyhe próbálkozás. Hát persze, a hasával már meggyőzhető… - …ha minden a terv szerint alakul. – Az őszinteség szép dolog, nem? Csak sajnos a kedves Iovom nem értékelte, ugyanis a pillanatnyi nyugalma elmúlt, szinte láttam magam előtt, ahogyan darabokra foszlanak a késő esti romantikus vacsoráról támadt ábrándjai. Persze, a hangsúly nála inkább a kaján lett volna, nem pedig a romantikuson. Én csak azért maradtam volna vele, hogy megerősítsem egy kicsit a kapcsolatunkat. Attól engedelmesebbek lesznek és kevésbé problémásak. Annyira aranybogár voltam, hogy még az ajtót is bezártam neki… kellemetlen lett volna, ha végig a nyafogásait hallgatom. Pedig semmi értékes cucca nincs, amit bárki is elvihetne… talán az a tükör volt az aprócska lakás fénypontja, a leharcolt faszerkezeteket erős jóindulattal lehetett csak bútornak nevezni már.
Iovnak nem is terveztem elmondani, hogy kivel, pontosabbal kikkel randizunk nemsokára. Minél kevesebbet tud, annál jobb nekem, már így is elég ideges, csak tovább nehezítené a dolgom, ha rájönne, hogy démon látogatóba megyünk. Különben is, még én sem voltam teljesen biztos abban, hogy miféle pokolfajzattal lesz dolgunk. Lehet egy fiatal kisdémon, vagy akár egy ősöreg démonúr is… de ami igazán érdekel, az a porhüvelye, aki meglepően eleven volt. Egy sokat tapasztalt démonról nehezen tudtam volna elképzelni, hogy ennyire szabad pórázon tartaná az emberét, elvégre az évszázadok során ráunhatott az efféle mókákra, nem? Vagy talált volna magának okot erre? Valószínűbbnek gondoltam, hogy valami tapasztalatlan démonka, aki vagy jól szórakozik a halandón, vagy pedig nincs ereje elnyomni teljesen. Ha szerencsém van, egy rövid démonűzés az egész… ha nem, akkor meg, nos… az már a drága Iov problémája lesz, nem pedig az enyém, ha túldurvulna a helyzet. Több, mint egy hete már, hogy először rátaláltam az érdekes kis párosra, de idő kellett, amíg rájöttem, hogy kit kellene keresni. Amikor először furakodtam a démon miatt eléggé szűkös porhüvelybe, nem volt lehetőségem megfigyelni az arcát. A tömeg miatt nem maradtam sokáig, leléptem mielőtt bármelyikük is hozzám szólt volna – vagy pedig annyira siettem, hogy nem hallottam őket. New Yorkon belül nem szoktam démonok mellé sodródni, sőt, igazából ez egy igencsak ritka eset volt. Kellett még egy pár keresés, amíg újra rátaláltam a szenvedő emberi lélekre, időközben egészen jól megismertem az energiáit. Tulajdonképpen majdnem olyan, mintha már barátok lennénk egy ideje. A lelkek elég sok mindenről árulkodhatnak, bár az információ nem mindig pontos, néha elég sejteni is, ahhoz, hogy megismerjem a tulajdonosukat, gyakorlás során pedig egyre könnyebb lesz olvasni belőlük… bár még mindig nem látom át őket olyan tisztán, mint szeretném. Vegyük például Iovot, korábban egészen egyszerű teremtmény volt, a hasával motiválható, manapság viszont kezd válogatósabb és követelőzőbb lenni. Hálátlan egy alak. Nem segítettem neki eleget? Több és több kellene. Felháborító. Visszatérve a démonkára, aki miatt ennyit fáradoztam, nem tudtam pontosan, hogy mennyire sejti az érkezésem. Keresés közben egy párszor egészen közel kerültem hozzájuk, de az első alkalom után nem másztam be még egyszer melléjük, annyira nem akartam piszkálni, csak az érdekelt, hogy merre találhatom. De az kérdéses számomra, hogy a démon ebből mennyit érzékelt… Viszont ki kellett derítenem, hogy hol találhatom.  És így kerültem egy idegen férfi lakása elé. Mivel ahhoz túl türelmetlen vagyok, hogy megvárjam amíg előmászik – az is lehet, hogy egész nap bent rothadna - ezért szó szerint bekopogok hozzá. Igazából több tervem is volt, hogy hogyan hívathatnám be magam, az egyik csak sikerülni fog. És most, hogy tudom hol kell keresni, visszajöhetek később is. A terv első lépése egyelőre annyi volt, hogy egyre agresszívabban dübörgök az ajtón, hátha előjön. Az igazi műsor akkor kezdődik, ha ráun a zajra és ajtót nyit. Ha sikerült ezt elérnem, akármilyen hangulatban is néz vissza rám, én széles vigyorral fogadom. – Akar beszélni urunkról és megváltónkról Luciferről? – Sajnálom, de nem sajnálom. Egyszerűen muszáj volt. Ha nem működik, van rá B és C meg D tervem, de ki kellett próbálnom. Mikor lenne rá még egy ilyen alkalmam? Nem minden nap találok New Yorkban megszálló démonra.
reveal your secrets

Online
Beelzebub


Seymour lakás (+18) - Page 5 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 22, 2020 11:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2