Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Városszéli sintértanya •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Városszéli sintértanya Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 30, 2020 2:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kutyamentés felsőfokon
───────────── ────────────
- Hűha, ezt azért ne firtassuk, mert akkor bizony én is rokona vagyok a démonoknak! - sosem jutott eszembe ennek komoly feneket keríteni, anyám is csak a velünk töltött idő miatt volt említésre érdemes, nem a rokonság miatt. Persze a testvéreimet ténylegesen a családomnak tekintettem, de ez a kettő nem tartozott egy lapra. Arról nem is beszélve, hogy ha az anyám teremtője a rokonom, akkor az emberek szavaival élve Lucifer a nagyapám. Ebbe morbid egy kicsit még belegondolni is, s erősen kétlem, hogy őt a tény, mely szerint az unokája vagyok meghatná. Másik oldalról pedig, apám révén Isten is a nagyapám, ami szabályos undorral tölt el. Személy szerint roppant elégedett vagyok azzal, hogy mi a testvéreimmel a mágiából születtünk.
- Lehet, hogy véres szárnyvégű tündér vagyok - rántom meg a vállam, lám lám, én alkuképes vagyok. - Ez igaz - bólintok rá szavaira, de óhatatlanul is megkísért a gondolat, hogy Belethnek igaza volt, s tényleg nem övezi feltétlen tisztelet Lucifert a démonai között. - Érdekes hozzáállás - vonom fel a szemöldököm. Igaz, én sem emlékszem minden kioltott avagy tönkre tett életre, de azért anyám szívének megfalatozása más tészta, akárcsak az is, ki zárt minket be a ládába. Ehhez hasonlítanám a rang megszerzését is, hiszen magasabbra lépett, de erről ő nyilvánvalóan másképpen gondolkodik.
- Pokol pudlid? Mármint Pokol kutyád? - kérdem meglepve a furcsa megszólítás hallatán. Láttam már ilyen pudli fajtájú kutyát, és hát nagyon nem hasonlíthatott a rendes Pokol ebre. Bődületesen csúnya volt, na meg aprócska, többek közt. - Azért nem hiszem, hogy mindenben hasonlítanának… - vetem fel ellenérvem. Elvégre a sima kutya itt él a Földön, Pokolbéli megfelelője, pedig amott.
Egyik kutya se veszi rossz néven a közeledésem, sokkal inkább túlcsapp a lelkesedésük, s azzal nehezítik meg a dolgom, hogy elsők akarnak lenni, aki pár falat ételhez jut. Ám akad segítségem, csoda, hogy sorba nem állítja őket. A gyors simi után kiosztom az eledelt a többieknek is. - Fertőtlenítéssel? Mármint mondjuk szappannal? - nem ismerem ezt a szót, de gondolom a tisztátás egyfajta szinonimája lehet. Amíg az ebek falatoznak, én ráérek kitárgyalni a démonnal a fürdetés dolgait. - Hű de rusnyák! - állapítom meg rövid szemrevételezés után. Azt hiszem lesz velük meló elég. - Értem… - raktározom az új információt. - Akkor mi hogyan kezeljük? Megbűvölünk valamit? - igyekszem élből gyakorlatba ültetni az elméletben elhangzottakat. Az általa felsorolt három dolog kötve hiszem, hogy jelen pillanatban is elérhető lenne. - Hmm… igen, mutasd meg légy szíves! - bólintok rá - igazából megint - a segítségére. Azt hiszem szeretnék segíteni a kispajtásokon.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Seroth


Városszéli sintértanya Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Főbűn (Kapzsiság)
☩ Play by :
Gaspard Ulliel
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 06, 2020 8:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Nieven

- Ez csak formalitás. Lassan a Pokol olyan, mint egy családi összejövetel. Vannak démonok, akik igen is rokoni kapcsolatban állnak egymással. De az is tény, hogy a többség nem szeret testvérként tekinteni a többire. Én viszont egyesekre szívesen tekintek úgy, mint rokon. - oh igen. Én az lecseszett démon, akiben még maradt valami emberi úgy ragaszkodik egyes démonokhoz, mint kölyök az anyjához. Bár az ilyen démonokat nem kell féltenem, kivéve egyet. Drága kis alattvalómat, akit megkíméltem a csúf haláltól és azóta is mellettem tartom. Megszerettem ez alatt a kétszáz év alatt és nem igen mondanék le róla.
- Mindenki ezt mondja, aztán nem telik el tíz perc és már vérben fürdenek. - vigyorgok rá. Ismerem ezt az érzést. Hogy is van? A testvérek leginkább ilyenek. A szülők előtt tiszta angyalok, de kettesben már ölik egymást. De jó, hogy Beli és Mammon nem ilyen. Jó rájuk nézni. Vagy csak én nem tudom, mikor ölik egymást?
- Nem vagyunk olyan jóban, de amit nem tud az nem is fáj neki. - vonom meg a vállam. Lévén ez igaz nem szoktam neki beszámolni kit húzok meg esténként. Vagy, hogy melyik angyalt kezdtem el zaklatni. Élem az én kis életem addig, amíg nem szól, hogy húzzam a seggem a színe elé.
- De, tudom. Csak már olyan rég volt, hogy leszarom kategória. - mondom neki olyan fapofával, hogy egyértelművé válhat számára is, hogy már nem olyan jó nekem a kapzsi bőrében lenni. Tény elszórakozom azon ahogy a kis démonok pattognak, hogy küzdjek meg velük a rangért, mire én csak egyszer súlytok le és ott maradnak. Kis cukik a drágák.
- Szoktam, mikor unatkozom és semmi dolgom nincs. - nézek rá ismét.
- Röviden szólva nehéz napjaim voltak és feszült lettem ennyi. Nem mindig jönnek össze úgy a dolgok ahogy akarjuk.
A tiltakozásra a buksi simi ellen felnevetek. Ezt a reakciót vártam semmi többet.
- A kutyákról? Nem igazán. Csak van egy pokol pudlim szóval minimálisan tudok egy s mást. - mondom neki, hogy van egy kutyám, de az inkább egy négy lábon járó szörny, mintsem kutya.
Vigyorogva elnézem ahogy a kutyákkal küzd. De látom, hogy nem lesz vele baj, mert az egyik kutya megvédi őt. Így nyugton maradva nézem ahogy szorgoskodik. Csak akkor megyek oda hozzá, mikor már ismét a védőjénél van és végzett az etetéssel.
- Attól függ. A külső élősködőktől, amik a bőrén vannak - ekkor a kutya szőrét elhúzom és az egyik sebére mutatok ahol a tetvek, giliszták és egyéb rágcsálók mászkálnak rajta. - Ezeket rendszeres fürdetéssel és fertőtlenítéssel tudok leszedni róla. Azok, amik belül vannak és a szerveit rágcsálják már nehezebb lesz. Általában védőoltásokkal és gyógyszerekkel letudták küzdeni az olyan kártevőket, de néha műtét kellett hozzá. - magyarázom el neki a két féle élősködő fajtát.
- Megmutassam, hogy kell megfürdetni? - ajánlom fel a segítségem neki. Látom mennyire érdekli ez a kutya nem szeretném, ha miattam rossz sora lenne az ebnek.

From: Seroth
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Városszéli sintértanya Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 10, 2020 4:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kutyamentés felsőfokon
───────────── ────────────
- Ki tudja? - húzom szinte már kötekedő vigyorra az ajkaimat. - Kétlem, hogy örülne, amiért a testvérednek hívod - ugyan nem tudok túlzottan sokat Belethről, mégis, ebben biztos vagyok. Egyébként is, gyanítom, hogy ez az összes többi démonra is igaz, illetve a legtöbbjére. A magasabb rangúak ritkán szeretik, ha egy kalap alatt említik őket a gyengébbekkel. Ebben az emberek és a démonok nem térnek el. - Nekem is, na és? - rántom meg a vállam. Tényleg voltak szüleim, és hát, mire is mentem velük… Talán az apám ért volna valamit, de ennyi.
- Ezt jó hallani - tudja a franc, komolyan gondolja-e, de amíg nem támad, addig nincsen baj. Bár mivel lepleződtem, talán nem ártana kicsinálni. Sajnos azonban manapság nem nyúvad meg senki a kedvemért, szóval a tervet vagy halasztanom kell, vagy visszaszereznem az erőm egy pillanat alatt, hogy gond nélkül ölhessem meg. Tekintetbe véve, hogy a második sajnálatosan nem opció, így marad az eshetőség. Kedves levi leszek. Fúj! Jár a gúnyos felhang! - Én egészen egyszerűen tündéri levi vagyok! - nagyon küzdöm, hogy az arcomra a gúnyos szájrándulás helyett ténylegesen angyali kifejezés üljön, de nem tudom, sikerrel jártam-e. - Lucinak hívod? Nagy barátok lehettek! - ezúttal sikerül tökéletesen szenvtelen fejet vágnom, így nem tudhatja leolvasni mit gondolok eme kijelentés nyomán.
- Wáó, a Kapzsiság! Kedvelem az emberi bűnöket, remekül tévútra lehet velük csalni a buta kis halandókat! - számtalanszor szereztem már meg azt, amire éppen vágytam, úgy, hogy valamelyiken keresztül manipuláltam az emberkéket. - Nem is tudod, kivel végeztél? - adom a meglepedtet. A démonok, akár az emberek, szívesen gyilkolják egymást. Mondjuk, mostanra az angyalok is becsatlakoztak, s sebes ütemben pótolják a lemaradást. - Ezekszerint nem gyakorlod a… mesterséged…? - fogalmam sincs, minek nevezzem. - Ejnye, mi történt? - kötve hiszem, hogy bármit mondana, de azért reménykedem a szerencsémben. Minden info jól jön.
- Azt még véletlenül se kérek! - sietek tiltakozni a buksisimi ügyében. - Te tudsz mindent? - kérdezek vissza, annyira ne kongjon köztünk a csend.
Útmutatásával szerzek élelmet a négylábúaknak, noha a kezdetek kezdetén még a nyelvem hegyén volt, hogy ne merjen utasítgatni. Hozok ki néhány konzervet is. A kutyatáp felbontása után túlzottan sok éhes érdeklődő tódul oda, így Seroth felé hátrálok. A pedig már a konzervet mutatja. Megszagolom, ám nekem nem mond semmit. Ritkán fogyasztok emberi étket, elvégre fölösleges.
- Na jó, gyertek! - bosszantom még, legalábbis az lesz a terv, csak most szinte elnyel a kutyák tengere. - Héj-héj, hess odébb! - küzdök, hessegetem az ebeket. Többen felérnek a mellemig is, velük különösen nehéz a dolgom, amíg meg nem érkezik az őrangyalom, kutya képében. Dühösen morogva, vicsorogva veti magát közém és a többi éhes négylábú közé. Minden bizonnyal ő a rangidős. - Jól van… - óvatosan nyúlok felé, hátha nem veszi jó néven, ha meg akarom simítani a buksiját, de lelkes farakcsóválást és nyalakodást kapok mindössze, fogakat nem. Egy darab papír akármire kiszedem a kozerv tartalmát és eléteszem, ez legyen az övé, a többi kutyának - mármint aki az épületen belül tartózkodik, dobálok a tápból. Majd visszatérek az alfámhoz. Nem jönne rosszul néhány kutya, és ő biztosan benne lesz azok közt, akiket magammal viszek házőrzőnek. - Hogyan tudom megszabadítani őket az élősködőiktől? - kérdezem Serothot, hátha eme témában is jártas.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Seroth


Városszéli sintértanya Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Főbűn (Kapzsiság)
☩ Play by :
Gaspard Ulliel
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 23, 2020 1:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Nieven

- Netán ismered Halál testvéremet? - kérdezem tőle. Persze nem vérszerinti lévén, ő teremtett, míg én emberi ivadék vagyok. Éppen ezért is különbözünk ahogy Beli is mondta. Emberi dolgokba nekem több tapasztalatom van és vannak dolgok, miket nem tudok elengedni és hatással vannak rám, mint a gyerekkorom, az egykori kedvesem, ki saját kezűleg oltotta ki életemet gyermekemmel együtt.
Az árvás kijelentésére csak felvontam a szemöldököm és sóhajtok.
- Nekem voltak szüleim. - mormogom az orrom alatt. Bár igaz az apámnak nem örültem. Minden esetre nem óhajtok e miatt vitába szállni, holott teljesen értelmetlen.
Engem teljesen hidegen hagyj ki milyen fajú. Én az angyalok is elcsevegszem, ha nem akarnak megölni és ez igaz a levikre is.
- Túl sokat nem, de a létezésed számomra nem elég ok, hogy a torkodnak ugorjak. - magyarázom el neki, miért is vagyok még mindig nyugton.
- Az attól függ. Ha rossz kis levi leszel meglehet, ha nem akkor nem. Nem szoktam mindenről beszámolni Luci-nak. - mondom neki kis mosollyal. Tényleg nem szoktam beszélni Luci-val. Pedig, ha tudná miket csinálok, biztos kitépné a gerincem. Végülis csak Kansas-ben játszom el a mumust, aki a rémálmokat gyártja az erdő mélyén egy viskóban, ahol szemek és egyéb nyalánkságok vannak. Én vagyok a Mumus!
- Én vagyok a Kapzsiság vagy kit nyírtam ki 200 évvel ezelőtt....Meglopott... - válaszolok a kérdésére és érezhetően egy kicsit már elengedtem magam.
- Szoktam csak ma egy kicsit morci vagyok. Eléggé elvoltak cseszve az utóbbi napok. - nézek rá már nem úgy, mint aki kiakarja tekerni a nyakát, majd azt feltálalni Luci-nak.
A kis prezentációját végig hallgatom, amit tud az ebekről, majd elégedetten mosolygok.
- Látom azért te is tudsz valamit. Más ennyit sem tud jár a buksi simi. - szívom kicsit a vérét vigyorogva, hogy lássa nem gondolom komolyan és csak hülyülök.
Végül követem az épületben, ahol hagyom kibontakozni és csak a kaja helyét mutatom meg. Mikor a véleményemet kérdezi megkérem hozza ki az előtérbe.
- Na figyu. Ha nem tudod mit ír akkor is igen egyszerű a dolog. - guggolok le a zsákhoz és mutogatni is kezdek, hogy jobban megértse. - Kutya van rajta, ergo kutyatáp. Ha macska van rajta macskatáp. Van a raktárban konzerv is azt is hozd ki.
Ha kihozza akkor az egyiket felnyitom és megszagolom. A konzervek elállnak sokáig, de ki tudja mióta van itt. Párat szimatolok, hogy biztosra menjek.
- Szagold meg. Ez még jó szag alapján tehát megehetik. Ezt a konzervet pár pillanat alatt befalják, míg ezt a zsákosat akár napokig is eleszik. Egyszerűbb, ha a száraztápot szétszórjuk az udvaron és elcsipegetik, mint a tyúkok. A konzervet meg külön helyekre kiosszuk. Így több napig is etetve lesznek. - magyarázom neki, hogy járnának jobban az ebek, ha ennyire segíteni akar rajtuk.

From: Seroth
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Városszéli sintértanya Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 23, 2020 2:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kutyamentés felsőfokon
───────────── ────────────
- Na igen, a Halál… - vigyorgom, ahogy eszembe ötlik Beleth. Azért róla el tudom képzelni, hogy közli a reménnyel, hogy puszoljon, az meg sikítva menekül. Szórakoztat, ahogy elképzelem a szaladó reményt. De amiről beszél megint csak relatív dolog. Van aki egyedül is ki tud kapaszkodni, és ki is akar bármilyen mély gödörből, s van, aki egy kisebb bukkanót se tud megugrani, még óriási segítséggel sem. Ember és ember közt is hatalmas különbségek vannak, ezt már régen megtanultam.
- Hát te tudod - rántom meg a vállam, nekem édesmindegy. Ha nem lelkizünk, akkor nem lelkizünk. Ahh, olyan jó ez a szó, imádom! Természetesen ez is friss volt még, San Franciscoban hallottam talán. Ó igen, tényleg! Egy kicsit lepusztult külsejű lánykától. Külsőre idősebbnek nézett ki, mint én voltam, de ember volt annak minden egyszerűségében. Ótvar rondán hagyták el ajkait a szavak, de ez nem volt olyasmi, amivel egy hozzám hasonló kíváncsi hüllőt el lehetett volna riasztani. Kitartásom meghozta gyümölcsét, szókincsem aznap is gazdagodott, amikor megkérdeztem, hogy mi bántja - láthatóan nagyon puffogott valamin, ezt sehogy sem tudtam volna eltéveszteni.
- Ezekszerint te is árva vagy - vetem neki oda. Igazából már totál belezavarodtam a dologba, de nem akarok egyedül árva lenni, mert hülyén hangzik a dolog, úgy döntök, hogy ha én is, nos akkor ő is az, punktum!
- Hát elég lazán veszed - meredek rá, s nem tudom eldönteni, most vajon gyanakodnom, aggódnom vagy örülnöm kellene. Azért én nem hagyom ennyiben a témát. - Tudod hiányolom a kíváncsiságot, de hamár az nincs is, nos az értetlenkedést minimum - jegyzem meg őt figyelve. - Bár ezekszerint hallottál már rólunk - fűzöm tovább a szót, egy igen lényeges aprósággal. Kitől? Mit? Mikor? Ezekre a kérdésekre választ kell kapnom. Mert esélyes lehet, hogy valamelyik testvéremmel találkozott, de ha más is tud rólunk, az komoly fejfájásra adhat okot. - Elszaladsz majd az infóval Luciferhez? - kérdezem, elvégre a hm azért tágan értelmezhető.
- Az tök menő! Na és melyik? - váltok vidámba, zavar egy kicsit, hogy ő ilyen végtelenül savanyú. - Te tényleg sosem szoktál mosolyogni? - teszem fel félig költőien a kérdést.
- Nana, az állatok azért is ehetik a másik ürülékét, mert az ő táplálékukból hiányzik valami fontos összetevő, ami viszont egy fajtárs székletében megvan - osztom meg vele eme tudásom. A lovaknál ez biztosan létező jelenség, de például a nyulak is megeszik a saját székletük egyik fajtáját - meg akár a másikat is -, ez nem feltétlenül rossz dolog.
Seroth példásan leszámol az ajtóval, amire elégedetten, s félig hálásan biccentek. Jó az, ha valakinek ekkora ereje van, bár nekem személy szerint annyira nem hiányzik. - Köszi - fűzöm még hozzá. Aztán kiszabadítom az összes ebet, akit még érdemes, elnyisszantva minden láncot és lakatot, ami az útjukban állhat. - Na szerinted merre van a kajájuk? - érdeklődöm, s ahogy a raktárra bök, belesek oda. Hát… lövésem sincs melyik mi lehet. A zacskóféléken felirat van, idézek is egy apró tűzgömböt, hogy szemügyre vegyem, de olyan picivel írták… - Ehhh, ezt megehetik? - maradok végül a démon további interjuvolásánál, úgy tűnik ő képben van az ebek terén.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Seroth


Városszéli sintértanya Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Főbűn (Kapzsiság)
☩ Play by :
Gaspard Ulliel
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 21, 2020 8:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Nieven

- Tény nem a mostani helyzetről beszéltem. De ezelőtt mikor még a halál igen is mumusként járt az emberek szívében akkor igen is volt olyan, kinek a remény már csak egy puszta emlék semmi más. Olyas valami, ami már nem él benne. A remény igen is megtud halni, DE fel is támadhat, de nem az a személy által, aki elszenvedi ezt. Külső segítség nélkül a remény halva marad és az ember is inkább véget vett életének, mert már nem él át mást, csak a szenvedést. - részletezem a dolgot. - Az, hogy éltem már át hasonlót ahhoz nincs köze és nem szívesen beszélek róla.
Ki akarna beszélni arról, hogy gyerekkorában az apja napi szinten verte félholtra csak, mert nem volt olyan, mint ő. Hogy csak azért emelte rám a kezét, mert hozzá értem a szolgához. Nem is beszélek róla szinte soha. Néha visszatérnek ezek az emlékek és nem akarnak menni. Inkább maradnak és újra átélem őket. Mi is történt anyám halála után.
- Ja....Be vannak... - erősítettem meg állításom és valóban igazat mondtam. Még most is vannak ebek, akiknek nyakán még ott lóg a vas. Fogalmam sincs, mi történt a tulajjal, nem is érdekel.
- Attól még, hogy nem érzed magad annak technikailag az vagy. Vannak gyerekek, akik árvák még is megállják helyüket a világban és nekik így jó. Ők nem vágynak családra, szülőkre, testvérekre. Ők a magányban keresnek életet. - pontosítom állításom. Ha szegény családban nőttem volna fel nem lettem volna az, ami. Kimehettem volna játszani a többiekkel, megtanultam volna gyereknek lenni. De nem így alakult. E helyet egy ország trónörököse voltam, akit a saját apja tört meg.
- Hm... - reagálom le a faját. Nem áll szándékomban bántani. Nem tudok túl sokat a levikről, de nem is zavar. Egyik részem azt mondja meg kéne ölnöm, de nem hallgatok rá. Legbelül én mindenkit megakarok ölni. Vérontást rendezve.
- Főbűn vagyok. - válaszolok kérdésére, bár hangom eléggé morcosnak tűnik, arcom nem tükröz semmit. Ha meg szemembe néz nem lát...semmit. Az érzéseim valahol olyan mély ponton vannak ahova az esetek többségében nem érek le hozzájuk.
- Nem kéne, de meg teszik. Ez olyan, mint a 2. világháborúban a holokauszt. A koncentrációs táborokban olyan rossz soruk volt az embereknek, hogy a legtöbbször a saját végterméküket kellett elfogyasztaniuk. Az állatok sem tesznek időnként másképp. Az állatvilágban nem ritka, hogy valamelyik a saját ürülékét fogyasztja el. - a kényszer nagy úr. Ezt én is tudom. Követem őt az épület felé és meg is akad az ajtónál. Elnézem ahogy rugdossa az ajtót, majd kérésére oda lépek. Nem fogom berúgni. Inkább megfogom a kilincset és egyszerűen kinyitom. Nem nem volt nyitva. Csak egyszerűen eltörtem a zárat. Előre engedem és az ajtóból figyelem. Szemem sarkából már ki is szúrtam a kis raktár helységet ahol nagy eséllyel kutyakaja található.

From: Seroth
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Városszéli sintértanya Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 21, 2020 6:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kutyamentés felsőfokon
───────────── ────────────
- Nem-e? - húzom fölfelé a szemöldököm. Hát én még mindig bőven reménykedem, hogy egyszer sikerül megreguláznom a mágiámat, s kétlem, hogy ez a remény bármikor is meghalna. Meghát én se a halandóságomról vagyok híres. Na mindegy is. - Hát nem tudom, te eddig kikkel találkoztál, de én még senkivel se futottam össze, aki azért sírt volna, mert “feltámadt” - mutatok macskakörmöket. Se San Francisco, se New York vadászai - de egyéb emberei sem - nem panaszkodtak erre, sőt. Mondjuk azt nem tudom, hogy itt New Orleansban milyen lehet embernek lenni, a Beleth által lefestett kép alapján igen szar. - Vagy te talán személyes tapasztalat nyomán vitatod a teóriámat? - kérdezem, hamár ennyi időt töltünk egy egyszerű felvetésnél.
- Miiiiii? Le vannak láncolva és be vannak zárva? - erre a két szóra különösen ki vagyok élezve, hála a ládának. Most már biztos, hogy bemegyek oda. - No akkor itt az ideje a változásnak! - masírozom szorgalmasan befelé. - Hát én nem érzem magam árvának, pedig egyikem sincs - nem jutottam közelebb a megoldáshoz, ráadásul elég csak anyámra gondolnom, hogy ideges legyek. Gondviselő? Én alakítom a sorsom, nem más. Maximum a mágiám és a testvéreim besegítenek, de ennyi, semmi több.
- Ennyi?! - meredek rá hitetlenkedve. Ő a világ legbéketűrőbb démona, azt kell mondjam. - Egy leviatán vagyok - vetem oda. Úgy gondolom nem fogja elhinni - elvégre túl hamar jött a beismerés -, és zaklat még egy kicsit a témával, addig is lesz időm valami elfogadható mesét kitalálni.
- No és Seroth, ki vagy te a démonok között? - érdeklődöm, hátha van rangja, vagy valamije, amit esetleg megoszt velem. - Azért nem hiszem, hogy párnabélést, vagy szivacsot kéne enniük - ráncolom a homlokom. Nem hangoznak valami ehetőnek, mégha ennek nem is én vagyok a legnagyobb tudora. A bejárathoz sétálok. Tömör fém, mi más? Bosszús sóhajt hallatok. Persze, ilyen az én formám. Megkísérem berúgni, de semmi. Ej-ej. - Nincs kedved berúgni az ajtót? Neked tuti kitörne! - pillantok rá várakozón, hátha kedvet kap a dologhoz. Ha nem teszi meg, hát akkor  telekinézissel, meg minden isten nyilával kinyitom én, de egyébként egyszerűbb lenne a dolgunk. - Ehh, de büdös van! - fintorodom el, majd körbenézek. Az egyik pulton találok egy láncvágót, azzal felszerelkezve indulok a kutyák kiszabadítására.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Seroth


Városszéli sintértanya Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Főbűn (Kapzsiság)
☩ Play by :
Gaspard Ulliel
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 20, 2020 9:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Nieven

- A remény nem halhatatlan. Múlandó ahogy az élet is. Amikor már nem látod a fényt, sem a jót csak a szenvedés marad meg akkor a remény utolsó szikrája is kialszik nem marad más csak a halál. Ha a mostani helyzetet nézzük ahol a halál éppen szabadnapjait éli ki, addig a szenvedő lelkek, kik akár saját életüknek is véget vetnének nem tudnak meghalni és nem marad más csak az üresség. A közöny az élet felé, amikor már nem érdekli őket semmi csak büntetésként tudnak tekinteni az életre holott a Poklot is bevállalva nem akarnák mást csak eltűnni. - megyek bele kicsit mélyebben a dolgokba. Tudom, milyen érzés. Átéltem már ezt. Ott ülve a tömlöc rácsai között, mikor biztos voltam benne, hogy lefejezésem elkerülhetetlen. Csak csendben ültem és vártam. Nem gondoltam semmire csak az eget néztem és népem nyugodt életét. Nem tudott meghatni a halál hideg érintése, sem a giótin fenyegető pengéje. Csak azt akartam, hogy vége legyen. De jött ő és kiszedett ketrecemből. A remény apró szikráját visszaadta, de alig fél óra után e szikra ismét kialudt és meg holtam estem össze kedvesem keze által.
- Volt. Máskülönben nem lennének itt. Kóborolnának a világban élelem után keresve. De a többség még mindig meg van láncolva és be van zárva. Akik meg szabadon vannak félnek. Félnek az ismeretlentől és valahol legbelül ragaszkodnak ehhez a helyhez. Lévén vannak, akik itt nőttek fel. - mondom neki némi magyarázattal szolgálva. - Árvának nevezzük azt, akiknek nincsenek se szülei se gondviselőik. Ha egy ára felnő ezek nélkül örökre árva marad. De vannak szerencsésebbek, akik találnak egyet és ők már nem lesznek árvák.
Ez egy amolyan megbélyegzés, amit a társadalom talált, ki hogy így is meglehessen különböztetni az embereket. Sőt, mindent. Régen az emberek oda voltak az árva állatokért, amíg azok kicsik, cukik és törékenyek. De utána elunják őket és már kevésbé érdekli őket, mikor felnőnek.
- Amíg nem akarsz megölni nem izgat. - vonom meg a vállam. Felőlem maga Amara is lehet nem fog érdekelni. Nem félek attól a nőtől ahogy mástól sem. Remélem ez elég bizonyíték neki, hogy elmondja pontosan, mi is ő.
Elnézem ahogy a kutyával foglalkozik, kivárom.
- Seroth. - mutatkozom be én is. - Rohadt konzerv talán még van. Jobbik esetben száraz táp. Bár a kutyák bármit megesznek. Ha kell a párna bélését is, vagy szivacsot.
Bár ezek nem emészthetőek a kutyák számára nem ritka, hogy az éhező eb ilyenek is megkísérel elfogyasztani. Követem az épületbe, kissé szótlanul. Nem erőltetem a sevelyt, ha akar beszélni beszélek, ha nem nem.

From: Seroth
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Városszéli sintértanya Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 10, 2020 3:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


longus Historia
───────────── ────────────
- És mi van, ha valakit nem lehet megölni? - döntöm oldalra a fejem. - Elvégre a remény halhatatlan. Megbújik mindenhol. A szívekben, a szavakban - széttárom a kezem mint egy igazi, nagy filozófus. Számtalan birodalom felemelkedését és bukását láttam már. Sok uralkodó, vagy éppen egyéb nemes hitte azt, hogy ha eltapos mindenkit, akkor a szabadság iránti reménynek is véget vet, de az tényleg halhatatlan volt. Lehet, hogy évtizedek, vagy akár századok kellettek hozzá, de a nép lelökte magáról a rabigát, és megkísérelt felemelkedni, vagy más zsarnokot választani az előző helyére. Akármilyen hihetetlen volt is, a balga emberek akár még a testvéreim uralma ellen is képesek voltak lázadozni. Persze ott a remény mit sem ért. El lettek taposva. Néhány eladta a lelkét, s még démon is próbált velünk szembe szállni, de esélye sem volt. Hát igen, szép napok voltak még azok, amikor minden hatalmunk megvolt.
- Nincs? - pislogok meglepve, ez a hír még a szóáradatban is megakaszt egy csöppet. - De volt ugye? Mármint, az emberek úgy szeretnek birtokolni, ezt pedig valaki biztos megépítette… - mutatok rá az épületre. Nem tűnik túlzottan rossz állapotúnak. Persze, ha a tulaja ember volt, akkor itt, a démonok városának szélén minden bizonnyal rosszul járt. - Árvák? - húzom össze értetlenül a szemöldököm. - Dehát felnőttek! Vagyis annak látszanak - vetek bizonytalan pillantást az ebekre. Még soha életemben nem láttam ekkora méretű kölyök kutyát, szóval a feltételezésemet helyesnek ítélem. Nyugalomra lelhet... tetszik a kifejezés, bár egyáltalán nem illik egy démon szájába.
- Ó igen? - hangomban valahol kihívás bujkál. Szóval nem érdekel milyen faj vagyok? - És mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy az egész világnak akarok keresztbe tenni? Hogy Amarát szolgálom? Úgyis csak állnál ott nyugodtan? - teljes testtel felé fordulok, ajkaimra veszett vigyor ül. Elégedetten fürdőzöm az őrültségem, s kihívásom álcájában, amikor is a jobb kezemet megbökdösi valami. Tartom az eddigi pozíciót, ám megint megbökdösi az a valami a kezem. Mágiája nincs, de mivel csak nem hagy fel a bosszantásommal, kénytelen vagyok a dicsően őrült arckifejezésen és testtartáson változtatva lepillantani… az ebre. Morcos tekintetemre ugrik egyet hátra, de aztán megint nekibátorodva az orrát a kezemhez simítja.
- Na mit akarsz te bolond dög? - kérdezem tőle, a tenyerem elhúzom előle, magasba emelem, de erre nekiáll aprókat ugrálni ide-oda. Játszani akar. Sóhajtok, majd óvatosan megpaskolom a fejét. - Na jó, kedves… hát a neved még nem tudom… - pillantok a férfira. - Az enyém egyébként Nieven - szúrom közbe még gyorsan. - Szerinted abban az épületben van valami ehető a legújabb pajtásom számára? - kérdezem tőle, s tényleg megindulok az épület felé, hátha akad bent konzerv kaja, vagy bármi egyéb a kutymáknak. Lassan lépkedek, lágyakat cuppogva az ebnek, hogy kövessen. Nem valami gyors, kicsit biceg, de én ráérek. Mivel a célom nyilvánvaló, így a démon is kedvére követhet, avagy velem tarthat, attól függően, hogy mennyire sikerült elvarázsolnom az Amarás előadásommal.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Seroth


Városszéli sintértanya Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Főbűn (Kapzsiság)
☩ Play by :
Gaspard Ulliel
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 07, 2020 3:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Nieven

- Ha nem vesszük számításba az életet akkor igen. Mielőtt az ember kilehelné lelke maradványát a remény elveszik és nem marad más csak a halál. - mondom el véleményem. Bár ez nem is igazán vélemény inkább tapasztalat. Olyasvalamit, amit nem fogok tudni elfeledni.
Ahogy elkezd fecsegni a leányocska jobb szemöldököm az égbe szökik. De bőbeszédű. Kár, hogy a lelkesedése nem illik a környezethez, sem az időhöz. Még is úgy döntök, hogy nem szólok bele a mondandójába inkább csendben kivárom, míg levegőt vesz és átadja nekem a szót. Még, ha ez órákat is jelent. Türelmes vagyok. De ettől függetlenül nem hagyom szem elől téveszteni. Ha azt hiszi megúszhatja kérdésemet, hát nagyon téved.
- A helynek nincs tulaja. Ezek a kutyák árvák és senki nem gondoskodik rajtuk. Így nm meglepő, hogy betegségek és az éhínség kínozza őket. De a mostani helyzet miatt nem tudnak meghalni. Szóval nem marad más nekik, mint a szenvedés és a kétségbeesés. Ahogy az ember úgy az állat sem lelhet nyugalomra míg ez az egész tart. - magyarázom el a kisasszonynak, mi a helyzet. Mivel természetfeletti így gyanítóm tisztában van azzal, mi folyik körülötte. Tekintetem ugyanakkor visszairányul az előbbi négylábúra, aki olyan bőszen megfigyelt. Meglepődve konstatálom, hogy közelebb jött hozzám és bőszen szagol irányomba. Biztos érzi Mózes szagát. De, miért ilyen barátságos velem? Ahogy a rá nézek a farkát csóválja, mintha csak azt akarná, hogy megvakarjam a fülét.
- Azért nem foglak kedvelni, ha nem leszel őszinte. Engem nem érdekel, melyik fajt képviseled, amíg nem teszel nekem keresztbe. Szóval elmondhatnád igazán, hogy mi is vagy. - nézek a lányra. Tényleg nem izgat ki micsoda csak a hasznot keresem mindenkiben. Meg hát, amíg nem akar megölni, vagy átverni, addig én is nyugton maradok, ilyen egyszerű.
Bár az is igaz, ha nem hisz nekem, hogy nincs tulaja a helynek és csak azért is megnézi az épületet utána megyek. Nem akarom, hogy elszökjön és nekem sincs közöm a korcsokhoz. Most vagyok először itt és valszeg utoljára. A végén még rá leszek kényszerítve, hogy viseljem gondját ezeknek aztán ki leszek kiáltva a hely tulajának. Még csak az kéne. Egy pokolkutya is elég nekem nem kell még vagy száz másik. Nem vagyok olyan, mint Mammon, akinek több, mint 40 pokolebe van.

From: Seroth
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


Városszéli sintértanya Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 3:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


longus Historia
───────────── ────────────
- Szomorú! Pedig reménykedtem, hogy egészen véletlenül pont a másik irányba néztél - adom az ártatlant. - Tudod, a remény hal meg utoljára, ahogy az emberek mondják - könnyedén felnevetek. Kár, hogy nem mulathatnék ilyen jól, elvégre pont most lepleztem le magam sikeresen, a franc essen bele. Persze ez a legkevésbé sem zavar - legalábbis kívülről, belülről már annál inkább -, igyekszem alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Egyenlőre nem tudja mi vagyok, és a furcsaság ellenére sem támadott, ez jó. Persze ez az apró tény nem jelent életbiztosítást, ahogy azt sem, hogy akkor sem teszi, ha benyögöm neki, mi is vagyok.
- Á, a démonok városa megint! Szinte üldöz engem! - tekintetem rajta pihentetem. - Jaj ne legyél már ilyen karótnyelt! Rossz rád nézni! Egy kis mosoly, vagy valami, na! Tudom ám, hogy neked is megy, nem kell itt adnod a zord legényt! - szemtelen vagyok? Ó, hát hogyne. De szavaim nem gúnyosak, inkább jókedvűek. Teszek felé egy fél lépést. - Most nézz körül, milyen szuper a környék… - hirtelen körbenézek, elvégre beugrik, hogy ez nem túlzottan igaz. - Illetve ritka ótvar, de ne is törődj vele, biztos meg lehet győzni a tulajt, hogy dizájnolja át! - a lelkesedésem nem apad, szeretem hallgatni a saját hangom. - Hmm, lássuk csak… mondjuk azt a vasszart porig kéne rombolni, az sokat javítana az összképen - ujjaimból téglalap alakú keretet formálok, azon keresztül lesem a vidéket - Oda mondjuk jöhetne pár fa, meg bokor - tudod, parkosítás, meg ilyenek. Aztán oda meg egy virágágyás - bökök találomra egy pontra a földön. - Szerinted milyen virágok kellenének bele? - vágok elgondolkodó fejet. - Ó megvan, azt rád bízom teljesen, de aztán szépek legyenek! - igyekszem bőszen bevonni az egyoldalú beszélgetésbe.
Sajnos nem felejtette el az előbbit, pedig reménykedtem benne, hogy lyukat tudok beszélni a hasába.
- Hát, szabadni szabad, de ha őszinte leszek, akkor nem fogsz kedvelni, szóval a válaszadást inkább passzolnám - tárom szét a kezeimet némileg színpadiasan, enyhe bűnbánással a hangomban. Tény, és való, ha az orrára kötöm, hogy leviatán vagyok, talán nem fogja értékelni a jelenlétem. Meg tudom érteni, elvégre Amara oldalát fogjuk, legalábbis látszólag, s szívesen keverünk zűrt. Ezek mellett akarok hagyni neki egy lehetőséget, hogy angyalnak nézzen, mégha nem is feltétlen leszek tőle szimpatikusabb a szemében. Legalább sok haszontalan tollas kevereg a világban - nem úgy, ahogy mi nyolcan vagyunk -, szóval van belőle választék. Aztán a kutyeszokra vetem a tekintetem, és ahogy őket figyelek, rádöbbenek, milyen messze is állnak az egészségestől.
- Na dehát szegények betegek! - fordulok félig igazi felháborodással a pasas felé. - Hát ez tűrhetetlen! Azonnal beszélnem kell a tulajjal! - egyik öklöm a másik tenyerembe csapom, majd finoman meg is ropogtatom, mint egy óriási jobb egyenessel terveznék indítani a főnökségnél. - Ugye az épületben találom? - teszem fel neki a kérdést, amire nem is igazán várok választ. - Aztán remélem nem te vagy a gondozójuk - intek neki mutató ujjal, feddően. - Szomorú lenne, ha kifelé jövet veled is számolnom kellene - biggyesztem le az ajkaimat, már majdnem gyászosan. - Na de pá, megyek is, szegények jobb sorba kerülése nem tűr halasztást! Ha lenne még kérdésed, nyugodtan várj meg itt, majd jövök - még egy puszit is dobok neki, mintha egy nagyon elfoglalt, ünnepelt színésznő lennék. Szuper elégedett vagyok magammal, hiszen az eddig használt szavak egy része friss szerzemény, s mégis mily’ könnyedséggel ejtettem ki őket a számon! Ki gondolta volna, hogy a könyvekből ennyit lehet tanulni? Előny az, ha a leviatán gyorsan tanul. Azért remélem nem beszéltem hülyeségeket. Kényelmes, lassú léptekkel indulok az épület elé, elvégre nem elfutni akarok előle, meg a válaszadás elől, á, dehogy! Azért neki háttal még egy könnyed integetést megejtek, tovább erősítve a filmsztár imidzsemet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Seroth


Városszéli sintértanya Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
60
☩ Rang :
Főbűn (Kapzsiság)
☩ Play by :
Gaspard Ulliel
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 5:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Nieven

Ki a jó uralkodó? Teszem fel magamban a kérdést, minden napforduló közeledtével. Ám a válasz, oly távol van tőlem, hogy egy emberöltő is kevés rá. Pedig én már nem egyet megéltem. Megéltem sajátom és egykori gyermekemét is, kit a sors és az Úr vett el tőlem. Ártatlan lelkek váltak egyenlővé a föld porával, ők lettek azok, kiket megfosztottak életük lehetőségeitől. Mi lenne, ha nem gyilkosság a még meg nem született gyermek apró szívverését megszakítani, majd az útszélén hagyva elrohadni? Ha az Úr oly kegyes, miért hagyja ártatlanok életét veszni? Miért hagyja, hogy kedvencei generációkat töröljenek el?
Mert az Úr nem kegyes. Emberi mi voltom már csak egy apró foszlány e világon. Már nincs semmi, mi itt marasztalná. Egyedül az undor és a megvetés maradt, mely egy személyre irányulva nem szűnne. Kedvesem...miért fordultál ellenem? Mit tettem, ami miatt ezt érdemeltem? Mit NEM tettem, hogy kételyeidet eloszlassam?
Az ebekre pillantok. Csontosak, remegnek, félnek. Tartják a távolságot, amit nem is csodálok. Démon vagyok. Ösztönükből adódóan nem kedvelnek, ha közel megyek vicsorítani kezdenek, majd ugatásba kezdve próbálnak távol tartani magukból. A többségüket bántalmazták, sebesek és fekély bújik meg bőrükön. Senki sem látta el őket csak itt hagyták őket, hogy a genny eméssze őket, húsuk rohadva essen le róluk. Nem igen foglalkoztat az állapotuk. Megfognak halni. Ahogy mindenki más ezen a földön. Szenvedésüket csak tovább tetézi azt, hogy egyik kapu sincs nyitva, így a halál mindenki számára elkerülhető...egy időre. Míg az ajtók zárva ők lassan elrohadnak és szenvedve, nyüszítve sántikálnak el, míg bírják erővel.
Ahogy a helyet vizslatom olyasvalaminek leszek szemtanúja, aminek eddig nem. Egy nő emelkedik ki a pocsolyából, mintha egy normális dolog lenne. Pedig, ha démoni, vagy emberi szemmel nézzük nem mindennapi látvány az, amit nyújt.
- Nehéz volt nem észre venni. - hangom továbbra is nyugodt. Arcom, szemem nem tükröz semmit. Kérdésére nem reagálok semmit, egy ideig.
- New Orleans mellett. - adok egy kis útbaigazítást. Testhelyzetem nem változik, ugyan olyan merev maradok, mint eddig.
Következő kérdésre a négy lábúakra nézek. Ki is szúrok egyet, aki a többiekkel ellentétben érdeklődően tekint felém. Érdekes. Nem fél tőlem sokkal inkább érdeklem, de megtartja a távolságot.
- Nem. Nem az enyémek. - tekintek vissza a lányra. - És kegyed micsoda? Ha szabad kérdeznem.
Kérdezek rá a lényegre. Nem pazarlom az időt és nem is szeretném, ha hülyének nézne. Egyértelmű, hogy nem ember, ahogy démon se.

From: Seroth
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5