Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Városszéli sintértanya •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Városszéli sintértanya Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 23, 2020 2:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kutyamentés felsőfokon
───────────── ────────────
- Na igen, a Halál… - vigyorgom, ahogy eszembe ötlik Beleth. Azért róla el tudom képzelni, hogy közli a reménnyel, hogy puszoljon, az meg sikítva menekül. Szórakoztat, ahogy elképzelem a szaladó reményt. De amiről beszél megint csak relatív dolog. Van aki egyedül is ki tud kapaszkodni, és ki is akar bármilyen mély gödörből, s van, aki egy kisebb bukkanót se tud megugrani, még óriási segítséggel sem. Ember és ember közt is hatalmas különbségek vannak, ezt már régen megtanultam.
- Hát te tudod - rántom meg a vállam, nekem édesmindegy. Ha nem lelkizünk, akkor nem lelkizünk. Ahh, olyan jó ez a szó, imádom! Természetesen ez is friss volt még, San Franciscoban hallottam talán. Ó igen, tényleg! Egy kicsit lepusztult külsejű lánykától. Külsőre idősebbnek nézett ki, mint én voltam, de ember volt annak minden egyszerűségében. Ótvar rondán hagyták el ajkait a szavak, de ez nem volt olyasmi, amivel egy hozzám hasonló kíváncsi hüllőt el lehetett volna riasztani. Kitartásom meghozta gyümölcsét, szókincsem aznap is gazdagodott, amikor megkérdeztem, hogy mi bántja - láthatóan nagyon puffogott valamin, ezt sehogy sem tudtam volna eltéveszteni.
- Ezekszerint te is árva vagy - vetem neki oda. Igazából már totál belezavarodtam a dologba, de nem akarok egyedül árva lenni, mert hülyén hangzik a dolog, úgy döntök, hogy ha én is, nos akkor ő is az, punktum!
- Hát elég lazán veszed - meredek rá, s nem tudom eldönteni, most vajon gyanakodnom, aggódnom vagy örülnöm kellene. Azért én nem hagyom ennyiben a témát. - Tudod hiányolom a kíváncsiságot, de hamár az nincs is, nos az értetlenkedést minimum - jegyzem meg őt figyelve. - Bár ezekszerint hallottál már rólunk - fűzöm tovább a szót, egy igen lényeges aprósággal. Kitől? Mit? Mikor? Ezekre a kérdésekre választ kell kapnom. Mert esélyes lehet, hogy valamelyik testvéremmel találkozott, de ha más is tud rólunk, az komoly fejfájásra adhat okot. - Elszaladsz majd az infóval Luciferhez? - kérdezem, elvégre a hm azért tágan értelmezhető.
- Az tök menő! Na és melyik? - váltok vidámba, zavar egy kicsit, hogy ő ilyen végtelenül savanyú. - Te tényleg sosem szoktál mosolyogni? - teszem fel félig költőien a kérdést.
- Nana, az állatok azért is ehetik a másik ürülékét, mert az ő táplálékukból hiányzik valami fontos összetevő, ami viszont egy fajtárs székletében megvan - osztom meg vele eme tudásom. A lovaknál ez biztosan létező jelenség, de például a nyulak is megeszik a saját székletük egyik fajtáját - meg akár a másikat is -, ez nem feltétlenül rossz dolog.
Seroth példásan leszámol az ajtóval, amire elégedetten, s félig hálásan biccentek. Jó az, ha valakinek ekkora ereje van, bár nekem személy szerint annyira nem hiányzik. - Köszi - fűzöm még hozzá. Aztán kiszabadítom az összes ebet, akit még érdemes, elnyisszantva minden láncot és lakatot, ami az útjukban állhat. - Na szerinted merre van a kajájuk? - érdeklődöm, s ahogy a raktárra bök, belesek oda. Hát… lövésem sincs melyik mi lehet. A zacskóféléken felirat van, idézek is egy apró tűzgömböt, hogy szemügyre vegyem, de olyan picivel írták… - Ehhh, ezt megehetik? - maradok végül a démon további interjuvolásánál, úgy tűnik ő képben van az ebek terén.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Seroth


Városszéli sintértanya Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
43
☩ Rang :
Főbűn (Kapzsiság)
☩ Play by :
Gaspard Ulliel
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 21, 2020 8:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Nieven

- Tény nem a mostani helyzetről beszéltem. De ezelőtt mikor még a halál igen is mumusként járt az emberek szívében akkor igen is volt olyan, kinek a remény már csak egy puszta emlék semmi más. Olyas valami, ami már nem él benne. A remény igen is megtud halni, DE fel is támadhat, de nem az a személy által, aki elszenvedi ezt. Külső segítség nélkül a remény halva marad és az ember is inkább véget vett életének, mert már nem él át mást, csak a szenvedést. - részletezem a dolgot. - Az, hogy éltem már át hasonlót ahhoz nincs köze és nem szívesen beszélek róla.
Ki akarna beszélni arról, hogy gyerekkorában az apja napi szinten verte félholtra csak, mert nem volt olyan, mint ő. Hogy csak azért emelte rám a kezét, mert hozzá értem a szolgához. Nem is beszélek róla szinte soha. Néha visszatérnek ezek az emlékek és nem akarnak menni. Inkább maradnak és újra átélem őket. Mi is történt anyám halála után.
- Ja....Be vannak... - erősítettem meg állításom és valóban igazat mondtam. Még most is vannak ebek, akiknek nyakán még ott lóg a vas. Fogalmam sincs, mi történt a tulajjal, nem is érdekel.
- Attól még, hogy nem érzed magad annak technikailag az vagy. Vannak gyerekek, akik árvák még is megállják helyüket a világban és nekik így jó. Ők nem vágynak családra, szülőkre, testvérekre. Ők a magányban keresnek életet. - pontosítom állításom. Ha szegény családban nőttem volna fel nem lettem volna az, ami. Kimehettem volna játszani a többiekkel, megtanultam volna gyereknek lenni. De nem így alakult. E helyet egy ország trónörököse voltam, akit a saját apja tört meg.
- Hm... - reagálom le a faját. Nem áll szándékomban bántani. Nem tudok túl sokat a levikről, de nem is zavar. Egyik részem azt mondja meg kéne ölnöm, de nem hallgatok rá. Legbelül én mindenkit megakarok ölni. Vérontást rendezve.
- Főbűn vagyok. - válaszolok kérdésére, bár hangom eléggé morcosnak tűnik, arcom nem tükröz semmit. Ha meg szemembe néz nem lát...semmit. Az érzéseim valahol olyan mély ponton vannak ahova az esetek többségében nem érek le hozzájuk.
- Nem kéne, de meg teszik. Ez olyan, mint a 2. világháborúban a holokauszt. A koncentrációs táborokban olyan rossz soruk volt az embereknek, hogy a legtöbbször a saját végterméküket kellett elfogyasztaniuk. Az állatok sem tesznek időnként másképp. Az állatvilágban nem ritka, hogy valamelyik a saját ürülékét fogyasztja el. - a kényszer nagy úr. Ezt én is tudom. Követem őt az épület felé és meg is akad az ajtónál. Elnézem ahogy rugdossa az ajtót, majd kérésére oda lépek. Nem fogom berúgni. Inkább megfogom a kilincset és egyszerűen kinyitom. Nem nem volt nyitva. Csak egyszerűen eltörtem a zárat. Előre engedem és az ajtóból figyelem. Szemem sarkából már ki is szúrtam a kis raktár helységet ahol nagy eséllyel kutyakaja található.

From: Seroth
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Városszéli sintértanya Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 21, 2020 6:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kutyamentés felsőfokon
───────────── ────────────
- Nem-e? - húzom fölfelé a szemöldököm. Hát én még mindig bőven reménykedem, hogy egyszer sikerül megreguláznom a mágiámat, s kétlem, hogy ez a remény bármikor is meghalna. Meghát én se a halandóságomról vagyok híres. Na mindegy is. - Hát nem tudom, te eddig kikkel találkoztál, de én még senkivel se futottam össze, aki azért sírt volna, mert “feltámadt” - mutatok macskakörmöket. Se San Francisco, se New York vadászai - de egyéb emberei sem - nem panaszkodtak erre, sőt. Mondjuk azt nem tudom, hogy itt New Orleansban milyen lehet embernek lenni, a Beleth által lefestett kép alapján igen szar. - Vagy te talán személyes tapasztalat nyomán vitatod a teóriámat? - kérdezem, hamár ennyi időt töltünk egy egyszerű felvetésnél.
- Miiiiii? Le vannak láncolva és be vannak zárva? - erre a két szóra különösen ki vagyok élezve, hála a ládának. Most már biztos, hogy bemegyek oda. - No akkor itt az ideje a változásnak! - masírozom szorgalmasan befelé. - Hát én nem érzem magam árvának, pedig egyikem sincs - nem jutottam közelebb a megoldáshoz, ráadásul elég csak anyámra gondolnom, hogy ideges legyek. Gondviselő? Én alakítom a sorsom, nem más. Maximum a mágiám és a testvéreim besegítenek, de ennyi, semmi több.
- Ennyi?! - meredek rá hitetlenkedve. Ő a világ legbéketűrőbb démona, azt kell mondjam. - Egy leviatán vagyok - vetem oda. Úgy gondolom nem fogja elhinni - elvégre túl hamar jött a beismerés -, és zaklat még egy kicsit a témával, addig is lesz időm valami elfogadható mesét kitalálni.
- No és Seroth, ki vagy te a démonok között? - érdeklődöm, hátha van rangja, vagy valamije, amit esetleg megoszt velem. - Azért nem hiszem, hogy párnabélést, vagy szivacsot kéne enniük - ráncolom a homlokom. Nem hangoznak valami ehetőnek, mégha ennek nem is én vagyok a legnagyobb tudora. A bejárathoz sétálok. Tömör fém, mi más? Bosszús sóhajt hallatok. Persze, ilyen az én formám. Megkísérem berúgni, de semmi. Ej-ej. - Nincs kedved berúgni az ajtót? Neked tuti kitörne! - pillantok rá várakozón, hátha kedvet kap a dologhoz. Ha nem teszi meg, hát akkor  telekinézissel, meg minden isten nyilával kinyitom én, de egyébként egyszerűbb lenne a dolgunk. - Ehh, de büdös van! - fintorodom el, majd körbenézek. Az egyik pulton találok egy láncvágót, azzal felszerelkezve indulok a kutyák kiszabadítására.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Seroth


Városszéli sintértanya Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
43
☩ Rang :
Főbűn (Kapzsiság)
☩ Play by :
Gaspard Ulliel
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 20, 2020 9:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Nieven

- A remény nem halhatatlan. Múlandó ahogy az élet is. Amikor már nem látod a fényt, sem a jót csak a szenvedés marad meg akkor a remény utolsó szikrája is kialszik nem marad más csak a halál. Ha a mostani helyzetet nézzük ahol a halál éppen szabadnapjait éli ki, addig a szenvedő lelkek, kik akár saját életüknek is véget vetnének nem tudnak meghalni és nem marad más csak az üresség. A közöny az élet felé, amikor már nem érdekli őket semmi csak büntetésként tudnak tekinteni az életre holott a Poklot is bevállalva nem akarnák mást csak eltűnni. - megyek bele kicsit mélyebben a dolgokba. Tudom, milyen érzés. Átéltem már ezt. Ott ülve a tömlöc rácsai között, mikor biztos voltam benne, hogy lefejezésem elkerülhetetlen. Csak csendben ültem és vártam. Nem gondoltam semmire csak az eget néztem és népem nyugodt életét. Nem tudott meghatni a halál hideg érintése, sem a giótin fenyegető pengéje. Csak azt akartam, hogy vége legyen. De jött ő és kiszedett ketrecemből. A remény apró szikráját visszaadta, de alig fél óra után e szikra ismét kialudt és meg holtam estem össze kedvesem keze által.
- Volt. Máskülönben nem lennének itt. Kóborolnának a világban élelem után keresve. De a többség még mindig meg van láncolva és be van zárva. Akik meg szabadon vannak félnek. Félnek az ismeretlentől és valahol legbelül ragaszkodnak ehhez a helyhez. Lévén vannak, akik itt nőttek fel. - mondom neki némi magyarázattal szolgálva. - Árvának nevezzük azt, akiknek nincsenek se szülei se gondviselőik. Ha egy ára felnő ezek nélkül örökre árva marad. De vannak szerencsésebbek, akik találnak egyet és ők már nem lesznek árvák.
Ez egy amolyan megbélyegzés, amit a társadalom talált, ki hogy így is meglehessen különböztetni az embereket. Sőt, mindent. Régen az emberek oda voltak az árva állatokért, amíg azok kicsik, cukik és törékenyek. De utána elunják őket és már kevésbé érdekli őket, mikor felnőnek.
- Amíg nem akarsz megölni nem izgat. - vonom meg a vállam. Felőlem maga Amara is lehet nem fog érdekelni. Nem félek attól a nőtől ahogy mástól sem. Remélem ez elég bizonyíték neki, hogy elmondja pontosan, mi is ő.
Elnézem ahogy a kutyával foglalkozik, kivárom.
- Seroth. - mutatkozom be én is. - Rohadt konzerv talán még van. Jobbik esetben száraz táp. Bár a kutyák bármit megesznek. Ha kell a párna bélését is, vagy szivacsot.
Bár ezek nem emészthetőek a kutyák számára nem ritka, hogy az éhező eb ilyenek is megkísérel elfogyasztani. Követem az épületbe, kissé szótlanul. Nem erőltetem a sevelyt, ha akar beszélni beszélek, ha nem nem.

From: Seroth
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Városszéli sintértanya Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 10, 2020 3:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


longus Historia
───────────── ────────────
- És mi van, ha valakit nem lehet megölni? - döntöm oldalra a fejem. - Elvégre a remény halhatatlan. Megbújik mindenhol. A szívekben, a szavakban - széttárom a kezem mint egy igazi, nagy filozófus. Számtalan birodalom felemelkedését és bukását láttam már. Sok uralkodó, vagy éppen egyéb nemes hitte azt, hogy ha eltapos mindenkit, akkor a szabadság iránti reménynek is véget vet, de az tényleg halhatatlan volt. Lehet, hogy évtizedek, vagy akár századok kellettek hozzá, de a nép lelökte magáról a rabigát, és megkísérelt felemelkedni, vagy más zsarnokot választani az előző helyére. Akármilyen hihetetlen volt is, a balga emberek akár még a testvéreim uralma ellen is képesek voltak lázadozni. Persze ott a remény mit sem ért. El lettek taposva. Néhány eladta a lelkét, s még démon is próbált velünk szembe szállni, de esélye sem volt. Hát igen, szép napok voltak még azok, amikor minden hatalmunk megvolt.
- Nincs? - pislogok meglepve, ez a hír még a szóáradatban is megakaszt egy csöppet. - De volt ugye? Mármint, az emberek úgy szeretnek birtokolni, ezt pedig valaki biztos megépítette… - mutatok rá az épületre. Nem tűnik túlzottan rossz állapotúnak. Persze, ha a tulaja ember volt, akkor itt, a démonok városának szélén minden bizonnyal rosszul járt. - Árvák? - húzom össze értetlenül a szemöldököm. - Dehát felnőttek! Vagyis annak látszanak - vetek bizonytalan pillantást az ebekre. Még soha életemben nem láttam ekkora méretű kölyök kutyát, szóval a feltételezésemet helyesnek ítélem. Nyugalomra lelhet... tetszik a kifejezés, bár egyáltalán nem illik egy démon szájába.
- Ó igen? - hangomban valahol kihívás bujkál. Szóval nem érdekel milyen faj vagyok? - És mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy az egész világnak akarok keresztbe tenni? Hogy Amarát szolgálom? Úgyis csak állnál ott nyugodtan? - teljes testtel felé fordulok, ajkaimra veszett vigyor ül. Elégedetten fürdőzöm az őrültségem, s kihívásom álcájában, amikor is a jobb kezemet megbökdösi valami. Tartom az eddigi pozíciót, ám megint megbökdösi az a valami a kezem. Mágiája nincs, de mivel csak nem hagy fel a bosszantásommal, kénytelen vagyok a dicsően őrült arckifejezésen és testtartáson változtatva lepillantani… az ebre. Morcos tekintetemre ugrik egyet hátra, de aztán megint nekibátorodva az orrát a kezemhez simítja.
- Na mit akarsz te bolond dög? - kérdezem tőle, a tenyerem elhúzom előle, magasba emelem, de erre nekiáll aprókat ugrálni ide-oda. Játszani akar. Sóhajtok, majd óvatosan megpaskolom a fejét. - Na jó, kedves… hát a neved még nem tudom… - pillantok a férfira. - Az enyém egyébként Nieven - szúrom közbe még gyorsan. - Szerinted abban az épületben van valami ehető a legújabb pajtásom számára? - kérdezem tőle, s tényleg megindulok az épület felé, hátha akad bent konzerv kaja, vagy bármi egyéb a kutymáknak. Lassan lépkedek, lágyakat cuppogva az ebnek, hogy kövessen. Nem valami gyors, kicsit biceg, de én ráérek. Mivel a célom nyilvánvaló, így a démon is kedvére követhet, avagy velem tarthat, attól függően, hogy mennyire sikerült elvarázsolnom az Amarás előadásommal.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Seroth


Városszéli sintértanya Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
43
☩ Rang :
Főbűn (Kapzsiság)
☩ Play by :
Gaspard Ulliel
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 07, 2020 3:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Nieven

- Ha nem vesszük számításba az életet akkor igen. Mielőtt az ember kilehelné lelke maradványát a remény elveszik és nem marad más csak a halál. - mondom el véleményem. Bár ez nem is igazán vélemény inkább tapasztalat. Olyasvalamit, amit nem fogok tudni elfeledni.
Ahogy elkezd fecsegni a leányocska jobb szemöldököm az égbe szökik. De bőbeszédű. Kár, hogy a lelkesedése nem illik a környezethez, sem az időhöz. Még is úgy döntök, hogy nem szólok bele a mondandójába inkább csendben kivárom, míg levegőt vesz és átadja nekem a szót. Még, ha ez órákat is jelent. Türelmes vagyok. De ettől függetlenül nem hagyom szem elől téveszteni. Ha azt hiszi megúszhatja kérdésemet, hát nagyon téved.
- A helynek nincs tulaja. Ezek a kutyák árvák és senki nem gondoskodik rajtuk. Így nm meglepő, hogy betegségek és az éhínség kínozza őket. De a mostani helyzet miatt nem tudnak meghalni. Szóval nem marad más nekik, mint a szenvedés és a kétségbeesés. Ahogy az ember úgy az állat sem lelhet nyugalomra míg ez az egész tart. - magyarázom el a kisasszonynak, mi a helyzet. Mivel természetfeletti így gyanítóm tisztában van azzal, mi folyik körülötte. Tekintetem ugyanakkor visszairányul az előbbi négylábúra, aki olyan bőszen megfigyelt. Meglepődve konstatálom, hogy közelebb jött hozzám és bőszen szagol irányomba. Biztos érzi Mózes szagát. De, miért ilyen barátságos velem? Ahogy a rá nézek a farkát csóválja, mintha csak azt akarná, hogy megvakarjam a fülét.
- Azért nem foglak kedvelni, ha nem leszel őszinte. Engem nem érdekel, melyik fajt képviseled, amíg nem teszel nekem keresztbe. Szóval elmondhatnád igazán, hogy mi is vagy. - nézek a lányra. Tényleg nem izgat ki micsoda csak a hasznot keresem mindenkiben. Meg hát, amíg nem akar megölni, vagy átverni, addig én is nyugton maradok, ilyen egyszerű.
Bár az is igaz, ha nem hisz nekem, hogy nincs tulaja a helynek és csak azért is megnézi az épületet utána megyek. Nem akarom, hogy elszökjön és nekem sincs közöm a korcsokhoz. Most vagyok először itt és valszeg utoljára. A végén még rá leszek kényszerítve, hogy viseljem gondját ezeknek aztán ki leszek kiáltva a hely tulajának. Még csak az kéne. Egy pokolkutya is elég nekem nem kell még vagy száz másik. Nem vagyok olyan, mint Mammon, akinek több, mint 40 pokolebe van.

From: Seroth
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Városszéli sintértanya Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 3:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


longus Historia
───────────── ────────────
- Szomorú! Pedig reménykedtem, hogy egészen véletlenül pont a másik irányba néztél - adom az ártatlant. - Tudod, a remény hal meg utoljára, ahogy az emberek mondják - könnyedén felnevetek. Kár, hogy nem mulathatnék ilyen jól, elvégre pont most lepleztem le magam sikeresen, a franc essen bele. Persze ez a legkevésbé sem zavar - legalábbis kívülről, belülről már annál inkább -, igyekszem alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Egyenlőre nem tudja mi vagyok, és a furcsaság ellenére sem támadott, ez jó. Persze ez az apró tény nem jelent életbiztosítást, ahogy azt sem, hogy akkor sem teszi, ha benyögöm neki, mi is vagyok.
- Á, a démonok városa megint! Szinte üldöz engem! - tekintetem rajta pihentetem. - Jaj ne legyél már ilyen karótnyelt! Rossz rád nézni! Egy kis mosoly, vagy valami, na! Tudom ám, hogy neked is megy, nem kell itt adnod a zord legényt! - szemtelen vagyok? Ó, hát hogyne. De szavaim nem gúnyosak, inkább jókedvűek. Teszek felé egy fél lépést. - Most nézz körül, milyen szuper a környék… - hirtelen körbenézek, elvégre beugrik, hogy ez nem túlzottan igaz. - Illetve ritka ótvar, de ne is törődj vele, biztos meg lehet győzni a tulajt, hogy dizájnolja át! - a lelkesedésem nem apad, szeretem hallgatni a saját hangom. - Hmm, lássuk csak… mondjuk azt a vasszart porig kéne rombolni, az sokat javítana az összképen - ujjaimból téglalap alakú keretet formálok, azon keresztül lesem a vidéket - Oda mondjuk jöhetne pár fa, meg bokor - tudod, parkosítás, meg ilyenek. Aztán oda meg egy virágágyás - bökök találomra egy pontra a földön. - Szerinted milyen virágok kellenének bele? - vágok elgondolkodó fejet. - Ó megvan, azt rád bízom teljesen, de aztán szépek legyenek! - igyekszem bőszen bevonni az egyoldalú beszélgetésbe.
Sajnos nem felejtette el az előbbit, pedig reménykedtem benne, hogy lyukat tudok beszélni a hasába.
- Hát, szabadni szabad, de ha őszinte leszek, akkor nem fogsz kedvelni, szóval a válaszadást inkább passzolnám - tárom szét a kezeimet némileg színpadiasan, enyhe bűnbánással a hangomban. Tény, és való, ha az orrára kötöm, hogy leviatán vagyok, talán nem fogja értékelni a jelenlétem. Meg tudom érteni, elvégre Amara oldalát fogjuk, legalábbis látszólag, s szívesen keverünk zűrt. Ezek mellett akarok hagyni neki egy lehetőséget, hogy angyalnak nézzen, mégha nem is feltétlen leszek tőle szimpatikusabb a szemében. Legalább sok haszontalan tollas kevereg a világban - nem úgy, ahogy mi nyolcan vagyunk -, szóval van belőle választék. Aztán a kutyeszokra vetem a tekintetem, és ahogy őket figyelek, rádöbbenek, milyen messze is állnak az egészségestől.
- Na dehát szegények betegek! - fordulok félig igazi felháborodással a pasas felé. - Hát ez tűrhetetlen! Azonnal beszélnem kell a tulajjal! - egyik öklöm a másik tenyerembe csapom, majd finoman meg is ropogtatom, mint egy óriási jobb egyenessel terveznék indítani a főnökségnél. - Ugye az épületben találom? - teszem fel neki a kérdést, amire nem is igazán várok választ. - Aztán remélem nem te vagy a gondozójuk - intek neki mutató ujjal, feddően. - Szomorú lenne, ha kifelé jövet veled is számolnom kellene - biggyesztem le az ajkaimat, már majdnem gyászosan. - Na de pá, megyek is, szegények jobb sorba kerülése nem tűr halasztást! Ha lenne még kérdésed, nyugodtan várj meg itt, majd jövök - még egy puszit is dobok neki, mintha egy nagyon elfoglalt, ünnepelt színésznő lennék. Szuper elégedett vagyok magammal, hiszen az eddig használt szavak egy része friss szerzemény, s mégis mily’ könnyedséggel ejtettem ki őket a számon! Ki gondolta volna, hogy a könyvekből ennyit lehet tanulni? Előny az, ha a leviatán gyorsan tanul. Azért remélem nem beszéltem hülyeségeket. Kényelmes, lassú léptekkel indulok az épület elé, elvégre nem elfutni akarok előle, meg a válaszadás elől, á, dehogy! Azért neki háttal még egy könnyed integetést megejtek, tovább erősítve a filmsztár imidzsemet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Seroth


Városszéli sintértanya Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
43
☩ Rang :
Főbűn (Kapzsiság)
☩ Play by :
Gaspard Ulliel
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 5:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Nieven

Ki a jó uralkodó? Teszem fel magamban a kérdést, minden napforduló közeledtével. Ám a válasz, oly távol van tőlem, hogy egy emberöltő is kevés rá. Pedig én már nem egyet megéltem. Megéltem sajátom és egykori gyermekemét is, kit a sors és az Úr vett el tőlem. Ártatlan lelkek váltak egyenlővé a föld porával, ők lettek azok, kiket megfosztottak életük lehetőségeitől. Mi lenne, ha nem gyilkosság a még meg nem született gyermek apró szívverését megszakítani, majd az útszélén hagyva elrohadni? Ha az Úr oly kegyes, miért hagyja ártatlanok életét veszni? Miért hagyja, hogy kedvencei generációkat töröljenek el?
Mert az Úr nem kegyes. Emberi mi voltom már csak egy apró foszlány e világon. Már nincs semmi, mi itt marasztalná. Egyedül az undor és a megvetés maradt, mely egy személyre irányulva nem szűnne. Kedvesem...miért fordultál ellenem? Mit tettem, ami miatt ezt érdemeltem? Mit NEM tettem, hogy kételyeidet eloszlassam?
Az ebekre pillantok. Csontosak, remegnek, félnek. Tartják a távolságot, amit nem is csodálok. Démon vagyok. Ösztönükből adódóan nem kedvelnek, ha közel megyek vicsorítani kezdenek, majd ugatásba kezdve próbálnak távol tartani magukból. A többségüket bántalmazták, sebesek és fekély bújik meg bőrükön. Senki sem látta el őket csak itt hagyták őket, hogy a genny eméssze őket, húsuk rohadva essen le róluk. Nem igen foglalkoztat az állapotuk. Megfognak halni. Ahogy mindenki más ezen a földön. Szenvedésüket csak tovább tetézi azt, hogy egyik kapu sincs nyitva, így a halál mindenki számára elkerülhető...egy időre. Míg az ajtók zárva ők lassan elrohadnak és szenvedve, nyüszítve sántikálnak el, míg bírják erővel.
Ahogy a helyet vizslatom olyasvalaminek leszek szemtanúja, aminek eddig nem. Egy nő emelkedik ki a pocsolyából, mintha egy normális dolog lenne. Pedig, ha démoni, vagy emberi szemmel nézzük nem mindennapi látvány az, amit nyújt.
- Nehéz volt nem észre venni. - hangom továbbra is nyugodt. Arcom, szemem nem tükröz semmit. Kérdésére nem reagálok semmit, egy ideig.
- New Orleans mellett. - adok egy kis útbaigazítást. Testhelyzetem nem változik, ugyan olyan merev maradok, mint eddig.
Következő kérdésre a négy lábúakra nézek. Ki is szúrok egyet, aki a többiekkel ellentétben érdeklődően tekint felém. Érdekes. Nem fél tőlem sokkal inkább érdeklem, de megtartja a távolságot.
- Nem. Nem az enyémek. - tekintek vissza a lányra. - És kegyed micsoda? Ha szabad kérdeznem.
Kérdezek rá a lényegre. Nem pazarlom az időt és nem is szeretném, ha hülyének nézne. Egyértelmű, hogy nem ember, ahogy démon se.

From: Seroth
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Városszéli sintértanya Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 1:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


longus Historia
───────────── ────────────
Egyre jobban foglalkoztat az Amara által ránk sózott feladat. Vissza akarom kapni az erőm, s kíváncsi is vagyok. Ha egésszé teszi azt a könyvet, mi jön majd? Az érdeklődés mellé természetesen vegyül egészséges mennyiségű aggodalom, s tisztelet. Idegesít, hogy Amara minden cselekvését oly’ sokféleképpen lehet értelmezni, még a fejem is zsong tőle. Tisztábban akarok látni vele kapcsolatban. Ehhez pedig össze kell szednem azokat a nyomorult darabokat. Illetve össze kell szednünk Mert egyes egyedül nem vagyok rá képes.
A világ számos pontján jártam, igyekezve felderíteni az Amara által elejtett információkat, de eddig nem sok mindenre jutottam. Hatékonyabb lett volna, ha nem egyedül megyek, de fogalmam sem volt, kit vihetnék magammal. A testvéreimet nem akartam zaklatni, de más fajból ugyan ki lenne hajlandó keresni a könyvet, amivel Amara talán az élet emlékét is eltörölheti?
Az utóbbi időben a vízjáró képességem egészen jól szuperált, ám a fejem ennek pont az ellenkezőjét mutatta. Időnként, roppant véletlenszerűen egy varázslatosan kékszemű egyént láttam magam előtt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy démon valaha is képes lehet megbűvölni engem, a Leviatánt, aki tökéletes keveredése az ősi, s a démoni mágiának. Vagy csak a magány ártott meg... fut át fejemen egy másik eshetőség. Igen, az utóbbi időben megint egyedül császkáltam, és ehhez mérten túl sok időm volt gondolkozni. Amara és az angyalok pusztítása után eléggé megfogyatkozott az emberi nép. Nem is egy hatalmas, lerombolt városon vitt át az utam, amely akár fél millió embernek is otthont adhatott, most pedig üresen kongott. Régebben nem voltak ám ekkora városok, csak San Franciscoban sétálva értettem meg, mit is takarhat pontosan ez a szám.
Újfent vízjárásra adtam a fejem, úticélomul pedig egy tavacskát lőttem be. A szemeimet lehunyva gázoltam bele az utazás startjának kiszemelt pocsolyába. Jobban szerettem csukott szemmel utazni, mert úgy nem kapott el a szédülés, ami egyébként időnként hajlamos volt megkörnyékezni. Szépen suhanok a cél felé, amikor is megint villannak azok a bizonyos kék szemek, én pedig kiemelkedem a vízből. Ki se kell nyitnom a szemem, hogy tudjam, nem a tervezett helyre érkeztem. A koncentrációm egy pillanatra megszűnt, én pedig nem jó helyen kötöttem ki, már megint, milyen bosszantó! A másik tény, ami igen zavar, hogy tisztán érzem a vas akármit mellettem. Morcosan pattannak ki a szemeim, hogy menézzem azt az istenverte emberi tákolmányt, amit képesek voltak vassal kitömni. ~Hogy rohadna meg mind!
Nem tudok azonban sokáig káromkodni magamban, ugyanis valaki megszólít a hátam mögül. Megugrom a hirtelen hangra, majd pedig megpördülök a tengelyem körül, hogy ráfókuszálhassak a beszélőre. Fel kellett volna már tűnnie a jelenlétének, elvégre jó kis mágiája van, biztos a vas zavart bele az érzékelésembe.
- Láttad az... előbbit? - kérdezem kicsit akadozva, és remélem, hogy nem, de tartásából, na meg a tényből, hogy eddig is ott állt nyilvánvaló, hogy látta. Szóval nem jött össze az utazás, és még magyarázkodhatok is. De jó! Hát őszintén megmondom, semmi lelkesedés nincs bennem a jelenleg kialakult helyzet miatt. Na jó, egy pici mégis. Elvégre meg nem támadott, szóval a helyzet lehetne kétségbeejtőbb is. - Egyébként hol az az itt? - kérdezem kicsit tanácstalanul. Ezt a helyet jó messze elkerültem eddig, talán a vas miatt, de az is lehet, hogy azért, mert nem akadt itt dolgom. Kicsit körbenézve meglepve tapasztalom, hogy sok eb lófrál errefelé fel-le. - Ezek a te kutyáid? - érdeklődöm meg, hamár szóba áll velem. Jó lenne tudni, hozzátartoznak-e, nehogy nekem rám uszítsa őket. Akkor tuti kinyírom, kedvelem az állatokat, és ha a kutyusok megölése az én lelkemen fog száradni, akkor bizony az övé is!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Seroth


Városszéli sintértanya Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
43
☩ Rang :
Főbűn (Kapzsiság)
☩ Play by :
Gaspard Ulliel
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 24, 2020 10:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Nieven

Mindig okkal cselekedtem. Miért is tennék másképp? Céltalanul bolyongani, elveszve, spontánnak lenni. Ezek mind-mind olyan dolgok, amik nem jellemzők rám. Még is most itt taposom a földet nagyobb cél nélkül. Változnék? Nem hiszem. Több, mint 500 éves vagyok nem változtam a démonná válásom óta . Lucifer lenne az oka? Nem. A visszatérte számomra nem jelent túl nagy dolgot nem hiszem, hogy sok minden változna. Elvégre én csak egy főbűn vagyok. A ranglétra közepén helyezkedem el és ez jó nekem. Nem hárul rám túl nagy felelősség, de eléggé fent vagyok, hogy saját akaratom legyen és tehessek olyan sétákat, mint ez. De, ha Lucifer rám sóz pár feladatot, mert nincs jobb keze akkor kicsit feszült leszek. A megszokás nagy úr. És azt eléggé könnyű megszokni, hogy nincs itt a Pokol ura, aki lefoglaljon. Egyáltalán mit várt? Hogy visszatérte után mindenki virágokkal, bonbonnal, térdelve várja őt, majd eléneklünk pár dalt az ő tiszteletére? Nem hiszem, hogy kinézné belőlünk, nem mintha megtennénk.
Egy lepukkant sírtér telepen állok. Olyan, mintha nem lenne itt senki, vagy nem járna ide. De az állatok még mindig itt cikáznak éhesen, fáradtan, agresszívan. Ha nagyon őszinte akarok lenni azt mondom, hogy többre tartom az állatokat, mint mást. Ők hűségesek, engedelmesebbek. Általában jobban megéri velük foglalkozni. Bár tény én az a fajta vagyok, aki szeretne még mindig gyereket. Ha belegondolok ők is tudnak hasznosak lenni. Az anyja felneveli, majd mikor elég idős lesz magamhoz veszem és tanítani, nevelni fogom. Ha megszeret egy jó csatlós válik belőle. Ember, vagyis inkább félig, így hajlamos érzelmeket táplálni mások iránt. Ha megszeret hűségesebb lesz, engedelmesebb, ami nekem csak jó.
Elnézem a kóborló állatokat és járkálni kezdek az udvaron. Esős időket élünk sok a pocsolya és a sár. De engem nem zavar. Nem egy atom drága öltönyben vagyok. Egy laza felszerelésben, ami ideális az ilyen időhöz, talajhoz.
Egyszer csak olyas valamire leszek figyelmes, amire eddig sosem. A pocsolyából elkezd kiemelkedni valami, vagy valaki nézőpont kérdése. Keresztbe tett kézzel nézzem végig a jelenetet.
- Lám, Lám, Lám. Egy kóborló leányocska. Vajon mi dolga itt ahol az ember se jár? - nézek rá kissé szigorúan, de nem fenyegetően.

From: Seroth
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Városszéli sintértanya VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
901
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 23, 2020 7:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Városszéli sintértanya YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Városszéli sintértanya WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
510
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 23, 2020 5:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Wir seh'n uns wieder, lieber Bruder
Mammon & Belial
Sintér barátocskánkat darabokra tépi az egyik bedühögött pokolkutya. Nem nagy kár érte, bár így vele kapcsolatos további terveink lényegében füstbe is mennek. Némi utalást teszek, hogy esetleg egy másik nyomorult bőrét kiakaszthatnánk helyette lengedezni, de az öcskös szerint az üzenet hatása nem lenne ugyanolyan.
-Milyen igaz. - értek egyet szavaival kicsit átgondolva. Sintértanya zászlórúdján evidens, hogy a sintér bőrét fújja a szél.
-Das Gleichnis ist auch ein gutes Beispiel, Qualität ist wichtig. (A hasonlat is jól példázza, fontos a minőség. - teszem hozzá és el is engedem mára a bőrzászlót. Ez a móka tolódik, ezért adja magát, hogy a finálét kell kicsit megnyomni. A gyújtogatás emberi módját választom, hiszen hazai terepen vagyunk, nem árt ha rejtve marad démoni látogatásunk. Hagyj higgye a város, hogy nyomorék halandók akadtak össze pokolebekkel és rosszul sült el a játék. A tűz teszi a dolgát, a lángok magasra csapnak és rövidesen beborítanak mindent. Közben rájövök, hogy a tüzeskedés kezd szokásommá válni. Még a végén pirománsággal vádolnak. Bár kell valami új elfoglaltság a Főnci bosszantása helyett. Akár lehetne ez is, hogy épületeket gyújtok fel. Meglátjuk. Minden esetre különös örömömet lelem a látványban, hasonlóképp érzek mint az öcskös. Mintha az otthonunk elevenedne meg előttünk. De nem várom meg, míg az épület teljesen a lángok martalékává válik.
-Legyen így. Majd üzenj, ha készen állsz a római kirándulásra. - fordulok Mammon felé, majd vetek egy pillantást a kiszabadított pokoli ebekre is, akik meglepően nyugodtan szemlélik a tüzes műsort.
-Később találkozunk! - köszönök el, majd el pillanat alatt elnyel a sötétség.


zene: nincs || szószám: 247 || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Városszéli sintértanya Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
126
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 23, 2020 2:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- A többiek nem lennének eléggé jelzésértékűek. Mintha újságpapírral törölnéd ki, használ-használ, de nem az igazi.- mondta kissé csalódottan, de ne legyen telhetetlen, a pohárban jóval több van, mint a fele. Nézze a jó oldalát, új kutyákat szerzett, felszámoltak egy síntértelepet, és még néhány rovarral is kevesebb lett, legalábbis egy ideig, és ahogy elnézi egyes példányok állapotát, jó ideig, elég lesz nekik rendbe szedni a testüket. Külső sérülések egy dolog, de a lángok martalékai lesz a testük is, az már sokkalta komolyabb.
Semmi említésreméltót nem találnak, bár ez nem teljesen volt igaz. Mammon egy sporttáskát talált, hasznát fogja még annak venni. Pontosabban már most hasznát veszi, hiszen az emberek lőfegyvereit pakolja bele, és átkutatja a testeket a tárakért, ahogy az egész helyiséget, és bár nem fájdul meg a súlytól a dereka, de ki a kicsit nem becsüli…
- Wie du sagst(ahogy mondod).- öt kutyával gazdagabban tér haza és egy táskányi fegyverrel, amik manapság tökéletes fizetőeszköznek bizonyulnak.
Úgy fest, hogy Belial is megadja a módját a gyújtásnak, nem a démoni oldalhoz nyúlt, sokkal inkább az emberi módszerhez folyamodik, színpadiasabb, ahogy felrúgja a flakonokat, ahogy kifolyik belőle a gyúlékony anyag. Ha egy filmben lennének, akkor most szólalna meg a helyzethez illő zene, és talán  még a felvétel is lelassulna. Bár ha az emlékei nem csalják meg, akkor leginkább ez a sorozat részek végére volt jellemző, amikor a negatív karakterek csinálnak valamit. De a pazarlással nem ért egyet, egy teljesen jó gyújtót eldobni. De már mindegy, szavak helyett inkább Mammon is rágyújt.
- Es erinnert mich zu Hause(az otthonra emlékeztet).- halvány mosollyal az ajkán figyelte a lángok táncát, ahogy mohón felfalják az épületet, és a testeket, mik bent maradtak. Kellemes ébredésük lesz, az biztos. S a kutyák pedig Mammon mögött álltak, és ők is figyelték a tüzet.
- Majd egy másik alkalommal bepótoljuk. Mondjuk amikor ellátogatunk a Vatikánba. Ha az Őszentsége még ott van, azt hiszem, tökéletes lenne. Jut eszembe, ha nem jelent problémát, Mazenak is megemlítem az utunkat, elsőnek vele beszélgettem erről. Több szem többet lát.- és ha Maze talál is valami használhatót a Magról, akkor kiszúrhatja vele a vadászok szemét, de természetesen előtte utánajárnak az információ hasznosságának. Ha túlságosan hasznosnak bizonyulna, lehet jobban járnak, ha megtartják maguknak. Biztos ami biztos alapon.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Városszéli sintértanya YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Városszéli sintértanya WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
510
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 11:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Wir seh'n uns wieder, lieber Bruder
Mammon & Belial
Jártassága az emberi bűnözők körében igen figyelemreméltó.
-Das ist wahr. (Ez igaz). - bólintok egyetértően, mikor megjegyzi, nem árt az utánajárás, jó ha a démon tudja, kik kerülnek végül le közénk a Pokolba.
A negyedik kutya némi ösztönzésre, de csak előbújik ketrecéből, ám nem marad nyugton sokáig, inkább egykori kínzójára támad. Ez akár felérhetne egy bemutatóval is. Gyorsan prezentálja képességeit leendő gazdája előtt, és pillanatok alatt darabokra szedi a sintércsávót. Az ember bőrével voltak még terveink. Mammon figyelve a kutya játékát meg is jegyzi, hogy a nyúzás ezúttal elmarad.
-Legalábbis nem sintér bőréből készítünk bőrzászlót. - teszem hozzá nézve a torzóvá amortizált Abdeckert. A férfi látványosan szenved fájdalmában, már csak pillanatai lehetnek hátra, bár tudjuk, hogy halála nem fog sokáig tartani, mégis nehéz elképzelnem, hogy ebből a szétszaggatott testből majd újra egy egész és eleven lesz. Ha pedig még egy kis tűz is átperzseli majd, még valószínűtlenebbnek tűnik számomra, hogy a tropára ment porhüvelyből bármi használható legyen. De azt mondják, mégis felélednek, mert a lélek nem távozik el. Érdekes.  
Elindulunk körbelesni nem maradt-e véletlen olyan ketrec, amiben pokolkutya raboskodik. Benézek minden ajtón, minden sarokba, még az asztalok és más bútorok alá és mögé is, de nem kerülnek elő újabb pokolebek.
-Azt hiszem ennyi. - pillantok a dögökre. Ez is valami. Négy kutya megmenekült, ami azt is jelenti, hogy az öcskös négy új bolyhossal gazdagodott. Nyugtázva, hogy nem maradt az épületbe semmi, amiért kár lenne, ha a lángok martalékává válna, lassacskán elhagyjuk a raktárhelyiséget. Kifelé menet lábammal fellökök néhány műanyag flakont, amiben nyilvánvalóan valami gyúlékony anyag van. Ez majd gyorsítja a dolgokat. A raktár ajtajában megállok, ráérősen rágyújtok egy szál cigire, majd az öngyújtómat pislákoló lángjával az olajtócsába ejtem. Egy villanásnyi idő alatt belobban és futótűzként söpör végig a földön, random szerteszét heverő holttestek között. A lángok teljesen körbeölelik őket, bár ők már nem érzik a tűz perzselő melegét.
-Was für ein schöner Anblick. (Milyen szép látvány.) - szívok bele a bagómba elégedett vigyorral. Percek alatt elhatalmasodnak a lángok és bekebelezik az egész épületet. Kicsit távolabbra sétálok, mikor egy gerendadarab pont a lábam elé zuhan. Nem esne jól, ha a következőt a nyakamba kapnám.
-Kár azért a bőrruháért, milyen jól mutatna most odafent... - jegyzem meg öcsémre sandítva két slukk között. Egész addig gyönyörködök a pusztulásban, míg csupán a cigaretta csikje marad az ujjaim között, amit hanyagul félre is hajítok.

zene: nincs || szószám: 384 || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Városszéli sintértanya Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
126
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 21, 2020 2:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Das nächste Mal wird mein Bruder viel besser vorbereitet sein(majd legközelebb sokkal jobban felkészülünk testvérem).- megnyugtatja testvérét, hogy nem kell aggódnia, a következő tűzesetnél már felkészültebbek lesznek, és befogják szerezni a megfelelő dolgokat, mint például az ilyen alkalmakkor szükséges alkoholt, feltehetőleg sört, vagyis leginkább sört. Fura egy emberi rituálé, de ha már Rómában vannak…
- Es ist gut zu wissen, wer in der Hölle lebt(jó tudni, ki él a pokolban). Inkább csak nyitott vagyok az új dolgokra és érdekel a tehetségek életútja. Mint a filmek esetében a; Hogyan készült.- Mammon számára természetes volt, hogy ha érdekelte valami, akkor annak utánanéz, és egy sorozatgyilkos esetében ez még izgalmasabb elfoglaltság volt. Megtudni a kiváltó okokat, mi is vezette rá az embereket arra az útra, amin egyenesen a Pokolba vezetett, minden megálló nélkül, minden esély oda, hogy bármikor megválthatják magukat, nincs V.I.P jegy, semmi, végtelenségig a kazánház rabjai lesznek.
Hiába volt Mammon az aki, egy rémült ebet ez nem érdekli, azt teszi, amit az ösztönei diktálnak, és ha ez azt jelenti, hogy harap, akkor harap. Nincs ezzel semmi baj, Mammon tökéletesen megérti és elfogadja, sőt, talán még az lepné meg a legjobban, ha azonnal behódolna. Bár ami utána következett arra nem számított Mammon, legalábbis nem ilyen hamar.
- Úgy fest, hogy nem lesz bőrzászló.- elnézve, ahogy letépi a karját, ahogy figyelte a férfit, kúszás közben, menekülne az életéért, de semmi esélye se volt erre.
- Elég nevetséges látvány, az biztos.- mint egy fejetlen kígyó, úgy vergődött a szerencsétlen, de sok mindent nem jelentett, nem maradt más belőle, mint egy véres torzó és ha nem lenne elég, még le is lett vízelve. Nem tagadja, ettől egy mosoly ült ki az arcára, sőt, egy halk, kárörvendő nevetést is megengedett magának.
- Ich auch(én is).- úgy fest, hogy Ed személyében Höllenhund alfaságára eléggé veszélyes kutyára talált rá. De szaporításra mindenképpen érdemes.
- Ami késik, az nem múlik. Feltámadás után még meg lehet őket keresni és megismételni ezt a kis… színdarabot.- mondta elgondolkodva, ahogy végignézett a testeken. Vérrel írt színdarab, a legjobb.
- Nos, azt hiszem, hogy itt végeztünk, bár mielőtt lángra lobbantanál mindent, amondó vagyok, hogy nézzünk körül. Talán találhatunk még kutyákat, vagy esetleg valami más, hasznos dolgot.- ki tudja, hogy mit halmoztak fel az emberek.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Városszéli sintértanya YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Városszéli sintértanya WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
510
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 20, 2020 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Wir seh'n uns wieder, lieber Bruder
Mammon & Belial
Ahogy sejtettem, egy kis rögtönözött épülettűz neki sincs ellenére. Főleg, hogy a hely, amire épp lángokat készülünk ereszteni, kis kedvencei egykori börtöne. Rém bosszantó lenne, ha távozásunk után, minden úgy menne tovább, mintha itt sem jártunk volna. Ezek a szerencsétlenek egyszer csak felélednének köszönhetően a zárt kapuknak és folytatnák amit eddig is. Na de, ha rommá ég a kóceráj, kicsit több időbe telik az újrakezdés.
-Ja. Ich denke, diesmal können wir nur zuschauen. (Igen, azt hiszem, be kell érnünk azzal, hogy csak nézzük.) - felelem. Nekem akkor is tökéletesen élvezhető a műsor, ha nem akad közben sütögetni való. Ahogy sejtettem, kutyái pokolra való elvetemült földi teremtmények után kapják a nevüket. Széles vigyorral a képemen hallgatom öcsém szavait, miként lelkesen sztorizza el névadóik rémtetteit.
-Hm...du kennst gut die Arbeit von Serienmördern und anderen Kriminellen. (Hm...jól ismered a sorozatgyilkosok és más bűnelkövetők munkásságát.) Nur kein neues Hobby? (Csak nem egy új hobbi?) - érdeklődöm széles vigyorral, miközben kieresztem a negyedik ketreclakót. Azaz csak ereszteném, ha jönne. Ugyanis a jószág megmakacsolja magát, inkább cellája hátsó részébe húzódik és onnan morog ránk. A szép szó és az integetés nem segít, a csúnya pedig teljesen hasztalan és felesleges. Az öcskös úgy dönt, hogy saját kezével szedi ki onnan a bolhazsákot. Szinte borítékolható, ezt nem ússza meg harapás nélkül. De végülis az ő kutyája lesz, egy harapást bevállalhat érte. Amint benyúl a ketrecébe a kutya azon nyomban rá is cuppan a kezére. Ez láthatólag fivéremet nem igazán zavarja. Elég gyorsan sikerül kicsalogatnia az ebet a helyéről, méghozzá teljesen lehiggadva. Azonban a nyugalma nem tart sokáig. Mikor meglátja a lestrapált sintért, mintha vörös köd lepné el az állatot. Szemei vészjóslóan villannak irányába, miközben fenyegetően morog a férfira. Ezervattos vicsora sem árulkodik semmi jóról. A következő pillanatban az eb ráveti magát megcélozva másik, még épen maradt karját. Egy másodperc sem kell, hogy a végtagot éles fogai közé szorítsa és könyökből leszagassa azt a testről. Az Abdecker teli torokből üvölt fel fájdalmában elnyomva a test gyötrelmének hangjait. Ha az előbb nem vizelt volna maga alá ez a nyomorult, most egészen biztosan megtette volna. Egy nap két végtagvesztés, erre bizonyára nem számított, mikor reggel kitette lábát az ágyból. És még közel sem volt vége, ugyanis a pokolkutya nem végzett. Egy lélegzetnyi időt hagy neki, mire a sintér kigyóként próbál elmászni becélozva az egyik oldalsó kijáratot. Nyöszörögve, teljes kínlódással vergődik a földön, lábaival tolja előre magát és közben vastag vércsíkot húz maga után.
-Elég csúnya vérveszteség, nem sokáig húzza élve. - jegyzem meg a kínlódást figyelve. Az eb vár és gonosz tekintettel figyeli az ember gyötrelmét. És akkor, mikor már egy karnyújtásnyira nagyobb köpésre lenne a "szabadságtól", a pokoleb ismét célba veszi. Nem kíméli, egyik lábát a másik után szakítja le véres torzót csinálva egykori kínzójából. Majd megadja a kegyelemdöfést. Felemeli hátsó lábát és méltóságteljesen levizeli emberünket.
-Ich muss sagen, ich bin beeindruckt. (Azt kell mondjam, le vagyok nyűgözve.) - figyelem az alvilági jószág ténykedését.
-Kár, hogy a többi szerencsétlen nem láthatja. - "sajnálkoztam" egy pillanat erejéig, miközben démoni vigyor telepedett a szám sarkába. Túl gyorsan haltak, és lassú folyamat az újraéledés, míg kicsit kitört nyakkal, kilökött szemgolyókkal és más hasonló testi nyomorral "szunyókálnak", lemaradnak a műsorról. Hátranézek a ketrecek felé, több pokoli teremtményet nem látok, amit nem azt jelenti, hogy nincs is több, vagy nem lehet. Ha már felötlött, hogy felperzseljük ezt a helyet, nem árt megbizonyosodni róla.

zene: nincs || szószám: 553 || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Városszéli sintértanya Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
126
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 20, 2020 11:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Wir sind keine vergeblichen Brüder. Wir haben einen ähnlichen Gedankengang(nem hiába vagyunk testvérek. Hasonló a gondolatmenetünk). Kár hogy nem hoztam semmit, amit meg tudnánk sütni. Maradnak az embermaradékok.- kissé letört arckifejezéssel nézett körbe a testeken, nincs olyan jó ízük, legalábbis Mammon számára nem tartoztak abba a kategóriába a húsuk, amit szívesen elfogyasztana.
- Amikor is behajtjuk a tartozásokat. Attól, hogy a bolt zárva van, az alkuk még élnek, csupán kis haladékot kaptak. Meghosszabbították a futamidőt csupán.- kárörvendő mosoly ült ki az arcára. Könnyedén kiszámítható faj volt az ember, amikor látnak egy jó alkut, és azt hiszik, hogy át tudják verni a rendszert, akkor lecsapnak és mégis meglepődnek, amikor valaki behajtja a számlát. Bár el kell ismernie Mammonnak, tökélyre ezt a bankárok fejlesztették, de igaz a mondás, ember embernek farkasa.
Elintézte a maradékot, nem volt túl nagy kihívás, de legalább elégtételt érezhetett Mammon a kutyákért. Ez egy közös vonása volt néhány emberrel, a kutyák iránti rajongása, és a vágy, hogy megbüntesse azokat, akik ártanak nekik. Ha másért nem is, ezért egy hangyányi tiszteletet érdemelnek a halandók.
- Mondhatjuk úgy is. Legalábbis LaLaurie az volt. Az 1800-as évek elején élt és New Orleans felső tízezeréhez tartozott. Ahogy akkor szokás volt, neki is voltak házi rabszolgái. De még azokhoz az időkhöz is képest kegyetlenül bánt velük. Egy szolgalány egy aprót hibázott, amikor az úrnője haját fésülte, aki ezért korbáccsal kergette végig a házon, fel a tetőre, ahol választás elé állította, vagy a korbács vagy leugrik, nos, inkább ugrott. Végül úgy derült ki, hogy hogyan is bánt a szolgáival, hogy a személyzet egy tagja felgyújtotta a házat, magát egy székhez láncolta, még a halált is jobbnak látta a halált, mintsem azt, hogy tovább szolgáljon. Amikor pedig megérkeztek a tűzoltók könyörgött nekik, hogy nézzenek fel a padlásra, akik eleget tettek ennek a kérésnek, és amit fent találtak, nos… elég szép fantáziáról árulkodik.- egy mosollyal fojtotta el a feltörni készülő nevetését.- Voltak a szolgák közt olyanok, akiket megvakítottak, volt aki megvolt csonkítva, a bőr lenyúzva a végtagokról, vagy állati ürülék volt a szájukba és bevarrták azt. De a legszerencsétlenebnek eltörték a csontjait, majd olyan pózba állították a végtagjait, hogy miután összeforrtak úgy nézett ki, mint valami emberei rák. Carl Panzram pedig, nos, ha egy emberre lehet mondani, hogy gonosz, akkor ez a férfi az volt.- tökéletes démon alapanyag volt, és talán halála után az is lett, ha pedig így történt, akkor nem azok közt kell majd keresni, akivel tartalmas és mély beszélgetéseket lehet lefolytatni, ellenkezőleg, egy igazi vadállat lehet.
- S még egy.- gyermeki mosollyal nézte, ahogy a harmadik már magától csatlakozik a többiekhez.- Albert Fish akit úgy is ismernek, hogy A Szürke Ember. Számlájára írható, hogy szado-mazochista kannibál, aki gyerekeket rabolt el megölte őket és utána elfogyasztotta őket. Úgy tartják, hogy több százzal végzett, azzal dicsekedett, hogy minden államból megvolt legalább egy gyerek, bár nem biztos, hogy mind gyilkosság volt, lehet csak molesztálás, de végül csupán háromért ítélték a székre. A jó öreg Fish.- játékosan megpaskolta az új jövevény nyakát és megsimogatta a fültővét.
- Oh… szegénykém.- elkomorodott az arca, szinte a szíve is belefájdult a látványtól, és attól, hogy a kutya nem mer kijönni.- Rosszul bántak veled, igaz?- kérdése közben pedig fentebb húzta a nadrágjának szárát és leguggolt a ketrec elé, majd bearaszolt és lassan nyúlt a kutya felé, aki morogva fejezte ki a nemtetszését majd Mammon keze felé kapott, aki nem húzta el azt, hagyta, hogy a fogak belemélyedjenek a húsába, szeme sarka remegett meg a fájdalomtól, de mivel volt még egy szabad keze, azzal lecsapott és nem ütésre, hanem simogatni kezdte a kutya fejét.
- Shhh, nyugalom fiú, tudom, rosszul bántak veled, de most már megnyugodhatsz, nem kell itt maradnod a ketrecben, szabad vagy és vár rád pár barát, és egy szép nagy kert és egy egész világ, ahol kitombolhatod magad. Csak enged el a karomat és csatlakozz hozzánk, hogy utána megnyúzhassuk azt, aki itt tartott és rosszul bánt veled.- lassan engedtek a fogak, és Mammon alkarja szabad lett, a démon pedig kihátrált a ketrecből, utána pedig kissé bizonytalanul és gyanakodva de jött a pokolkutya is.- Ed Gein lesz a neved.- majd mosolyogva fordult Belial felé.- Ich denke, sie warten auf uns. Lasst und nicht unhöflich sein, lasst uns nicht länger warten(azt hiszem, hogy várnak ránk. Ne legyünk udvariatlanok, ne várakoztassuk tovább).- hiszen van egy sintér, akit még meg kell nyúzni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Városszéli sintértanya YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Városszéli sintértanya WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
510
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 17, 2020 2:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Wir seh'n uns wieder, lieber Bruder
Mammon & Belial
Gyorsan eldől, amint itt letudjuk a dolgunk, rövidesen látogatást teszünk a pápalakba, ami igazán jó mulatságnak ígérkezik. Bár jelenleg jól szórakozom a sintér rémült ábrázatán is, főként, mikor kilátásba kerül bőre lenyúzása is. Ennél a pontnál a nyomorult teljesen megtörik. Szinte látom magam előtt, ahogy a kiakasztott bőroverállt lengeti a szél és mögötte magasra törő lángnyelvek borítják be a sintértanyát. Igen, természetesen felötlött bennem a gondolat, hogy porrá égetem ezt a helyet. Azt hiszem, hogy ezt az öcskös sem ellenezné azok után, amit itt látott. A tűz gondoskodna róla, hogy hosszú időre alkalmatlanná váljon ez a hely bármiféle evilági, vagy alvilági jószág fogva tartására.
-Ein improvisiertes Lagerfeuer würde hinter einem schwingenden Stück Leder gut aussehen. Was denkst du? (Jól mutatna a lengő bőrdarab mögött egy rögtönzött tábortűz, mit gondolsz?) - vetem fel fivéremnek az ötletet. Kétségtelenül látványosabb lenne, mint egy önmagában a szellőbe kapaszkodó "bőrruha", és a közvetített üzenet is hatásosabb volna.
-És emiatt elég elbizakodottak, de ha majd újra kinyílnak a kapuk, lesz ám csodálkozás. - fűzöm hozzá Mammon szavaihoz sunyi vigyorral. Jó lesz látni, ahogy az öntelt kis férgek sorra hullanak el. Némelyik halandó halhatatlannak hiszi magát, csak mert rájött, hogy bármit tesz, igazán úgysem marad halott. A nagy felfedezésnek hála, lassan kezdenek hozzászokni ehhez a múlhatatlan állapothoz, pedig nem kellene, ez nem fog örökké tartani.
Mammon gyorsan elbánik a kellemetlenkedőkkel, akik megpróbálnak közé és pokolebei közé állni. Mindig is tudtam, hogy a pokolkutyák igen kivételes helyet töltenek be az öcskös elfeketedett szívébe, de látva, hogyan megy ölre miattuk, azért azt nem gondoltam volna, hogy ilyen mély a dolog. Mihelyst az utolsó versenyzőnek is megadja a kegyelemdöfést, nem marad más hátra, minthogy kiengedjük a bebörtönzött ebeket. Az első ketrecben rögtön két kutya nyomorog. Elsőként őket engedem ki, akik rögtön nevet is kapnak. Mammon még csak nem is gondolkodik, minek keresztelje újdonsült kedvenceit.
-Delphine LaLaurie és Carl Panzram? - nézek fel rá a komoly nevek hallatán.
-Gondolom ők is valami éllistás bűnözők után kapják a nevüket. - jegyzem meg szélesedő démoni vigyorral feltételezve, hogy tippemmel nagyon nem lőttem mellé.
Folytatva a szabadítást egy újabb példány bújik ki ketrecéből, aki gyorsan csatlakozik a gyarapodó kutyafalkához. A harmadik ketrechez érve viszont egy vicsorgó pofájú pokoleb fogad. Első blinkre elég elgyötörtnek látszik, bizonyára sokat kínozhatták. Hasonlóképp engedem szabadjára, mint társait, ám ő meglepő módon nem igyekszik elhagyni ketrecét. Inkább zárkája hátuljába húzódik, és onnan morog ránk.
-Na mi lesz már, gyere. - intek felé, de hiába. A kutya megmakacsolta magát.

zene: nincs || szószám: 403 || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Városszéli sintértanya Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
126
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 12, 2020 5:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Van egy olyan aprócska gyanúm, hogy igen kevesen vannak azok, kik ezen keserű napok egyikén is imákba temetik magukat. Habár előfordulhat, hogy Isten egyik ostoba próbájának hiszik ezt az egészet, és várják azt a bizonyos eljövetelét egy ács fiának.- mondta némi gúnnyal a hangjában. Nem volt lenyűgözve az ácstól, csupán jó volt a reklámja semmi egyéb vagy különleges nem volt benne.- Szerencsére azon a kontinensen és városban rendelkezem némi kapcsolattal. Ha itt végeztünk felveszem velük és megtervezzük a nyaralásunkat.- elegen lesznek oda ketten is, legalábbis ami a démonok létszámát illeti. Így is sokkalja, hogy az ott talált javakat ketté kell majd osztaniuk. De ha már segítségére lesz a fivére, nem illik, hogy garasoskodjon Belialal. S erről jut eszébe, elsőnek egy megfelelő helyet kell keresniük, ahol biztonságban tárolhatják a szerzeményüket. Angyaltól, démontól, embertől, mindenkitől.
Szánalommal és undorral az arcán nézte, ahogy a sintéren úrrá lesz a rettegés és a felismerés, hogy rossz szakmát választott megélhetéséül. De ilyenkor bizonyos, hogy késő bánat. Meg kell innia a levét annak, amit kitöltött magának.
- Akkor azt hiszem, hogy ezt megbeszéltük. Sajnálatosan hiányos lesz, de a célját így is el fogja érni.- üzenetnek tökéltes lesz, talán nem is kapura fogja kiakasztani, hanem egy zászlórúdra, a jobb láthatóság miatt.
Az emberi tudatlanság határtalan, amikor bekövetkezett a vég, megnyílt a Pokol kapuja, nem tudták, hogy mi történik, fegyvereket ragadtak de hasztalan, mikor Amara kiszabadult nem tudták, hogy mivel állnak szemben, és most se tudják. Kicsi, ostoba, szánalmas emberek.
- Schade, dass es nur eine Weile dauert(Kár, hogy csak egy időre).- célzott arra az apró ám de kellemetlen tényre, hogy nem fognak holtak maradni és előbb vagy utóbb feltámadnak, de talán azokkal az emlékekkel, amiket Mammonnak fognak köszönni, talán azok majd ráébresztik őket, hogy milyen rossz úton is jártak, nem a bűnről van szó, hanem arról, hogy mik ellen is követték el.
Egy egyszerű, átlagos démon ellen sincs túl sok esélye az ilyen aljanépnek, semmi vadász kiképzés, se a megfelelő fegyverzet, de hogy pont az egyik Lovassal állnak szemben, esélyük se volt. S ha nem sietett volna annyira Mammon, hogy kiengedje a kutyákat, talán tovább játszadozott volna velük. De hívja a démont a kötelesség.
Kifújt egy kis levegőt, majd mindkét tenyerét végig húzta az arcán, végig a haján, hátra simítva a kosza tincseket és vérnyomot hagyva a démon arcán.
- Senki. Senki se veheti el tőlem a kutyáimat.- mondta komoly hangon és talán még hordoztak is némi fenyegetést is a szavai. Nem nézi el senkinek és semminek, ha a kutyáihoz érnek.
- Így is túl sokáig vártak. Höllenhund, Chase kommen(gyertek)!- megütögette a combját és a kutyái már jöttek is. Nem foglalkozik a sintérrel, nem igazán van abban a lehetőségben, hogy meg tudjon szökni, majd később foglalkozik vele Mammon.
Szíve szakad meg a látványtól, ahogy az a két szerencsétlen be van zsúfolva a ketrecbe. Így bánni azokkal az ártatlan jószágokkal. De szerencsére Belial már tesz is ellene és hamar szabadok lettek, és talán szökni is akarnának, de Höllenhund morgása megteszi a hatását, nem meglepő, egy igazi alfa volt. Meghunyászkodnak a nőstény előtt.
- Ugyan-ugyan Höllenhund, nincs szükség erre.- mosolyogva paskolta meg a kutyája nyakát, és ennek láttán a két jövevény is nyugodtabb lett és azt is tudják, hogy ki is az igazi alfa.
- Hm, egy nőstény és egy hím. Madame Delphine LaLaurie és Carl Panzram lesz mától a nevük. Mehetünk is tovább Belial, ne várakoztassuk meg a többieket.- vannak még néhányak, akik áhítják a szabadságot. Kár lenne megvárakoztatni őket és hagyni, hogy a ketrecben raboskodjanak sokkalta tovább.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Városszéli sintértanya YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Városszéli sintértanya WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
510
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 10, 2020 10:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Wir seh'n uns wieder, lieber Bruder
Mammon & Belial
Szavain derűsen felnevetek. Hisz ő is tudhatja, az a veszély nem fenyeget, hogy én bármikor is megszakadjak a munkába. És szerencsére a hátammal sincsenek gondjaim. Lucifer elég masszívra és strapabíróra alkotott, évezredek óta kiszolgál ez a test, pedig nem igazán kímélem. Ha belegondolok, mennyi sérülést összeszedtem már, "isteni csoda", hogy még így egyben vagyok.
-Még szép. - bólintok egyetértően a vatikáni kirándulás ötletére. Jó móka lesz bepofátlankodni a szentfazekak közé. Bár attól valóban nem kell tartanunk, hogy a bejutáskor majd végig kell nyomorognunk a lelkes, hithű tömegen. Azok az idők elmúltak.
-Szerintem se. Legfeljebb helybéliekbe botolhatunk. Már akiben maradt még valamiféle érdeklődés, hogy pár imára beforduljanak a kápolnába.  - jegyzem meg halvány mosollyal.
Mammon megosztja velem a boteldobás trükkjeit, amit sunyi vigyorral a képemen hallgatok. Ezt követően figyelmünket néhány hosszabb perc erejéig az Abdeckernek szenteljük. Ahogy fivérem megemlíti a bőrnyúzást, úgy sintér barátocskánkon eluralkodik a totális halálfélelem. Eddig is remegett, félelmében össze is hugyozta magát, de most úgy igazán elkapta a rettegés érzése. Talán fél lábbal már a sírban is érzi magát.
-Nekem tetszik az ötlet. - támogatom a gondolatot. A kifüggesztett bőrkezeslábas pedig kifejezetten ütősen hatna. Sajnos nem érkezünk bőrfosztani, játszadozásunkat újabb emberkék felbukkanása zavarja meg, akik mint hamar kiderül, Mammon kutyáiért jöttek. Az illedelmes bemutatkozást követően értetlen fejek és bamba szempárok merednek ránk. Neveink nem csengenek számukra ismerősen. Úgy fest, még nem hallottak rólunk. Szégyenletes! Én ezt egy nemtörődöm vállrándítással díjazom, öcsém viszont tudatlanságukat kissé zokon veszi. Főleg, amikor a kis bagázs néhány fegyveres tagja előrántja a mordályát és golyót ereszt ránk, majdnem az öcskös kis kedvencei is golyófogóként végzik.
-Die Unwissenheit wird ihr Verluste. (A tudatlanság lesz a vesztük.) - jegyzem meg tekintetemet végigfuttatva a díszes társaságon, hagyva, hogy Mammon lássa el a bajukat. Ha eddig nem lett volna számára személyes ügy, most már egészen biztos az. Kezdésként az előbb kirántott ajtót lebegteti maga elé pajzs gyanánt. Produkcióját újabb kidülledt szemek, értetlen pillantások és térdig leesett állak kísérik. Aztán repül a vasajtó és ketté szeli az útjában lévőket. Elég csúnya látvány, bizonyosan pokolian fáj is, de olyan gyorsan beáll náluk a halál, hogy a fájdalom aligha tudatosul bennük. Hasonlóképp járnak azok is, akik saját pisztolyuk csövével néznek farkasszemet, majd golyót kapnak a pofájukba. A kereskedő fejét kapkodva egyre aggodalmasabban figyeli, ahogy emberei úgy hullanak körülötte, akár a legyek. Bár tudom, hogy ez nem fog túl sokáig tartani, ennek ellenére kényelembe helyezem magam. Az egyik székbe halt fazont egy laza lábmozdulattal kilököm és befoglalom a helyét. Neki már úgy sem kell. A kutyák a lábamhoz telepednek, és az oldalvonalról nézzük, amint az egyik hullajelölt egy üres piás üveggel ront Mammonnak. Nem mintha bármi esélyük lenne egy démonlovas ellen, de ilyen fegyverválasztással labdába se rúghatnak.
-Die menschliche Dummheit ist grenzenlos! (Az emberi ostobaság határtalan.) - ingatom meg a fejem, miközben az üveg a csóka arcán szilánkosra törik. A vascsővel támadó is csúnyán végzi, a feje, akár a platóról lezúgott dinnye, úgy loccsan szét a démon talpa alatt. A végén már csak a kereskedő marad, akinek egy pillanat alatt letépi az arcát.
-Na ezek sem veszik már el tőled a kutyáidat. - nevetek fel. Közben felkelek a székből és rágyújtok egy szál cigire.
-Lessük meg a kicsikéket. - javaslom az öcskösnek, még mielőtt újabb halni vágyó csapat tűnik fel a raktárban. Az elhullt tetemeken átlépve sétálok a csarnok hátsó részében elhelyezett ketrecekig. Megállok az egyik előtt, amibe két démonkutyát is besuvasztottak és megállapítom, hogy nem spóroltak a csapdákkal sem. Lehajolok, két ujjammal a padlót érintem, mire kezem alatt finoman megremeg a talaj és kisebb repedés fut végig rajta megtörve a ketrec körüli démoncsapdákat. A két eb pillanatok alatt kiszabadul a fogságából.

zene: nincs || szószám: 594 || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 43 felhasználó van itt :: 17 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 2 Bots
• Fajaink száma •
Arkangyal
8/7
Leviatán
8/2
Angyal
7
Démon
14
Bukott Angyal
6
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
7