Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Wilsonék háza •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Wilsonék háza - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 17, 2020 12:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Let's make a deal
Athlan & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 531 • Zene; The Low »
« I'm gonna be released from behind these lines
And I don't care whether I live or die »
Apró ködfoltot hagy a padlás homályában az ajkaim közül kifújt, forró levegő, miként összevont szemöldökökkel koncentrálva mártom bele az ujjaimat a gondosan előkészített, ében festékkel megtöltött vödörbe. Nem először, s nem is utoljára merülnek meg a hűvös mázban, hogy aztán újabb vonalakat és köröket egyengethessenek a poros, repedezett deszkákra előttem. Egy démonidéző pecsét szimbólumai kezdenek formát ölteni, noha időről-időre megakadok a munkában; egy-egy momentumra összemosódnak a szemeim előtt a felmázolt alakzatok, a tudatom kiválik a jelen pillanatából, és visszarepül valahova, ahová egyáltalán nem szeretnék ellátogatni. Cole üres arca köszön vissza minden egyes alkalommal, amint újra és újra üdvözöl a valóságban, ahogy újból és újból elárulja a bizalmamat. A legváratlanabb alkalmakkor törekszik elő az emlékeim közül, s bár tudom, hogy éreznem kellene valamit, haragot, dühöt, kétségbeesést vagy szomorúságot, voltaképpen egy árva érzelem sem képes felderengeni a mellkasomban. Tisztában vagyok vele, hogy az a káosz és gyötrelem odabent bujkál valamerre, éppen, mint a cirkuszi eset után, de egyszerűen csak bénultnak érzem magamat és azt hiszem, így van ez a leginkább rendjén. Az érzelmek csupán hátráltatnak bennünket, és az utóbbi időben olyannyira hagytam magamon eluralkodni őket, hogy teljesen elvesztem. Felülkerekedett rajtam a tudat, hogy nem vagyok ember, a felismerés, hogy a vérszerinti apám nem vár tőlem többet, minthogy meghaljak, csakúgy Cole váratlan közelsége. Képes voltam érte elfelejteni és felrúgni mindent, mindösszesen azért, hogy az első adandó alkalommal hátba szúrjon, majd felelősségvállalás helyett eltaszítson. Fogalmam sincs, helyesen cselekedtem-e, hogy jól tettem-e, amiért tényleg ott hagytam, ám úgy érzem, képtelen lennék tovább egyensúlyozni azon a bizonytalan lápon, amiben hol megmerít, hol pedig felemel belőle. Nem függhetek tőle, márpedig a tudtán kívül egy ideje rajta nehezedett az életem. És most, hogy nem kapaszkodhatok belé…?
Az orromat megszívva kelek fel a befejezett idéző-kör mellől, hogy gyors tervezést követően köré rajzolhassak egy ördögcsapdát is a biztonság kedvéért. Meglehet, alkudozni tervezek, viszont nem ejtettek a fejemre; New York hiába kötött szövetséget a pokol szolgáival, attól még nem bíznék meg egyben sem.
De mielőtt még lehajolhatnék és kézbe vehetném a vödröt, hirtelenjében megjelenik mellettem egy különös alak, és rögvest a nyakamnak szegezi a mutatóujját. Még a tőrömért sincs időm vagy lélekjelenlétem elnyúlni, első ösztönös reakcióként pusztán a kezét tudom odébb lökni, hogy néhány lépéssel eltávolodhassak tőle. Számtalan kérdés tódul mindeközben a koponyámba a másodperc tört része alatt, minthogy ki a franc ő és mi a fenét keres itt, vagy hogy ha ő a démon, akit még jóformán meg sem idéztem, miért nem úgy néz ki, ahogyan a könyvekben leírták? Azonban egy árva hang sem tud kiszökni a torkomon, cserébe gyanakvón méregetem, míg kikéri magának az idézést.
Kiírni magát a könyvekből… miről beszél?
Ezen a ponton a gyanakvásom értetlenségbe hajlik az ábrázatomon, mihelyst összevont szemöldökökkel még egy lépést eltávolodok, és ezúttal a pengémért is elnyúlok az oldalamon.
- Ezek szerint nem te vagy Asmodeus. Ki a fene vagy? - bukik elő belőlem az első ésszerű kérdés, noha őszinte választ nem feltétlen remélek. Meg amúgy sem hagyom szóhoz jutni, mert jobban elnézve a démoni képét, ismét közléskényszerem támad. - Láttalak téged a bálban. A vadászavató ünnepségen - állapítom meg az egyszerű tényt. Igaz, egészen máshogy fest, mint akkor, de kitűnően beleégett a tudatomba a látványa, amint kézen fogva besétált a partnerével a táncterembe.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 15, 2020 5:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Alex & Athlan

"Halott az érzés,
Élő a fájdalom."
Nehéz létezni a Földön. Hiába kisebb, mint a Pokol, mégis sokkal elveszettebbnek érzem magam itt, mint odalent. Épp úgy, ahogy az 1300-as években, mikor a hajkoronám az ében helyett rikító szőke árnyalatban világított, karöltve a hófehér bőrömmel. Hiába telt el azóta majd' hétszáz év, az emlékek úgy záporoznak rám, mintha a világ megőrizte volna számomra őket láthatatlan fonalak képében, melyek nélkülem elveszve keringtek az univerzumban, ám visszatértemkor újra megtaláltak. Nem könnyű ezeket visszatuszkolni az elmém mélyére. Sőt. Nagy hibám, hogy ennyire hatással van rám a múlt, s irigylem is azokat a démonokat, akik már nem is emlékeznek arra, milyenek voltak emberként. Én emlékszek. Túlságosan is emlékszek...
A vízből formált gömb, melynek ott lebegek a belsejében, enyhén megremeg váratlanul. Szemeim lassan nyílnak ki, de egyből vissza kell csuknom őket, hiszen már napok óta meditálok a messzi kis tó közepén, ott keringve fölötte egy elzárt buborékban, s elszokott a szemem már fénytől. Ám időm sincs arra, hogy farkasszemet nézzek a viharfelhők közt egy percre felbukkanó nappal, hiszen minden sejtem megremeg váratlanul. A víz hangos csobbanással veszíti el alakját, s eddigre én már egy teljesen másik helyen vagyok. Egy nagyon is ismerős helyen.
Wilsonék háza, legalábbis az öreg postaládából ítélve. Akkor jártam itt először és utoljára, mikor tudatosult bennem, hogy nincs hazaút. Azokban a napokban, hetekben csak róttam az utcákat, a falvakat, az erdőket, s kutattam valami megoldás után. Nem volt könnyű rájönni, hogy az nem létezik.
Ebben a különös atmoszférájú házban húztam meg magam egy viharos éjszakán. Különös, hiszen most is épp azt a nyomasztó hangulatot árasztja magából, mint egykor. Sötét kis titkot őrizget hűen ez a romos házikó, de ez már akkor kiderült számomra, mikor beléptem az első szobába. Két kisebb csontváz feküdt a poros ágyon, s a mögöttük levő vérfoltos fal arra engedett következtetni, hogy valaki bizony agyonlőtte ezt a két gyermeket. A következő szobában egy hintaszék körül hevertek csontok, szintén megfeketedett foltokkal szinte mindenfelé. Végül a harmadik szobában találtam meg az utolsó három csontvázat, az egyiket az ágyon, a másikat egy bölcsőben, a harmadikat pedig egy asztal előtt elterülve. Az ott levő levélből pedig kiderült, hogy az apa mindenkit fejbe lőtt. Először szép sorban az öt, majd a hét éves gyermekeit, majd az édesanyját, a feleségét, s végül a három hónapos újszülöttet. "...sajnálom, hogy kudarcot vallottam, azt hittem, hogy meg tudlak titeket védeni magamtól." Ez állt homályosan a megsárgult levél egyik sorában. S ahogy végignéztem az addigra koszos és meggyötört játékokon, a törött keretes családi fotókon, egyből az ugrott be, hogy minket, démonokat tart az emberiség kegyetlennek, holott nagyobb démonok járnak közöttük?
Érzem, hogy valaki hív. Ahogy a testem is követi a tudatom, úgy jelenek meg hirtelen a padlásszoba homályában, közvetlenül egy idegen alak mellett. Nem kell sok idő, hogy tudatosuljon bennem, hol vagyok pontosan, hiszen itt kering a tudatom egy ideje, csupán kell egy kis idő, míg a világ másik feléről a fizikai testem is megérkezik. Mikor pedig ez megtörténik, s megjelenik, akkor egyből váratlanul az idegen nyakára helyezem a mutató ujjam, ha csak nem reagál azonnal, s nem húzódik el.
- Hát ez meg miféle rúna? - nyílnak nagyra a méregzöld szemeim, s ha eddigre még nem húzódott el, akkor ezen a ponton húzom vissza a kezem. A testem egy hosszú, fekete köpeny fedi, bőröm pedig majdnem mindenhol rúnákkal és pecsétekkel van tarkítva. Ellépek mellőle, szembe vele, úgy nézek végig rajta. Különös érzésem támad hirtelen, s ezt az elgondolkozó hümmögésem is bizonyítja.
- Egészen eddig azon voltam, hogy kiírjam magam a könyvekből, ne keltsek feltűnést, ne vegyen észre senki, mintha itt sem lennék... Te meg mégis hogy tudtál megidézni? - vonom fel kíváncsian a szemöldököm, többször a nyaka felé sandítva, s arra a furcsa hegre, ami átszeli azt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 15, 2020 4:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Wilsonék háza - Page 2 A2039ebd430feed19143a80d3c045837
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7