Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 18, 2020 8:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


to Athlan
Úgy néz végig rajtam, mintha nem tudná hova megyünk, aztán már megértem, amikor ő is változtat a kinézetén.
- Ó, szívem, te mindenkinek!
A kezeimmel mutogatok magam előtt, széles vigyorral közben. A többi kérdés meglepetésként hat.
- A szerelmi bájitaloknak megvan a maga misztikuma. Még démonokra is képes hatni. Igen!
Kérlek, én bármit megcsinálok, és így is nézek most végig rajta.
- Ha neked is szükséged lenne egyre, úgy várnod kell! Sajnálom, de ez a hülye ember megitta az összeset. Idő, amíg pótlom a hiányát. Pedig alap esetben csak pár csepp kell belőle!
Nem akartam Athlan-t annyira kihasználni, hogy így magától menjen be a hulla a gödörbe, elvégre van lapát, de most hogy ezt önként meglépte, nemtörődöm módon a hátam mögé hajítom és megyek utána. Hümmögök is hozzá egyet, mintha azt mondanám "Jól van, te tudod, fiam!", közben még hallani a lapát csörömpölését a fal mellett.
- Nem számoltam. Kellett volna?
Válaszolok együgyűn a kérdésére, csak a körülbelüli számot tudnám, megmondani. De az kit érdekel? Mert engem nem.
- Tudod hogy van ez. Az boszorkány megvédi, ami az övé, vagy így..vagy úgy.
A gúnyos mosolyára egyszer végig nézek magamon.
- Mi bajod vele? Ó! A táskámban van vérszopó riasztó! Az neked is kelleni fog, mert rettentően idegesítőek!
A hullánk közben eltűnik, bekúszik a föld rá. Aztán belapul. Egy ideig nézem, olyan jó lenne egyszer ilyen erővel rendelkezni. Aztán a hangjára rezzenek össze.
- Úriember. Mert te még ismerted a régi időket. Rajtad kívül nem ismerek senki mást, aki az lenne! Nah, de elmegyek a táskámért.
Mick kifelé viharzik, én meg befelé. Tényleg csak a táskát kapom fel a székről, aztán bezárom a kunyhó ajtaját, kulccsal is. Az meg a táskámban landol. Utána Athlan mellé lépkedek. Ő meg mögém lépked. Már maga a cselekvés furcsa, de aztán amikor még át is karol, elkerekednek a szemeim. Most mi a fenét művelünk? Mivel ez után megint elém lépked, nem akarok rögtön beleszólni. Most meg átveti a kezét a vállamon és felemeli a lábát, amit én meg is fogok.
- Úgy nézek én ki, mint egy utasszállító?
A kérdés vége megint rikácsolásba fullad, mert felidegesít vele. Ezt a nagy culát én cipeljem? Jól vagy? Hol maradt az eszed?
- Nem tudsz rúnával egy portált nyitni?
Közben elengedem a lábát, mert én sem vagyok komplett hogy még meg is fogom neki. Jóhogy nem kezdünk el itt balettozni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 16, 2020 11:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Flavia & Athlan

"Az üvegre leheltél, ami mindentől megvéd majd,
Egységet formál, de mindenkor kétségben tart."
- Bocsánat, "volt" a szeretőd. - helyesbítek mosolyogva, mikor megjelenik a hölgyemény pontosan egy dzsungel-túrához illő felszerelésben. Mögötte egy "hűha" felszólalással nézek végig rajta, mikor megindul a holttest irányába.
- A Pokolban is így ki fogod csípni magad? Kezdem lassan rosszul érezni magam, hogy nem öltönyt húztam. Tudod mit? - elmormolok váratlanul egy igét, megejtek pár kézmozdulatot, mire a testemet fedő köpeny megmozdul, s némi átalakulás után már egy nadrág-öltöny-ing-nyakkendő kombináció feketéllik rajtam. Megigazítom kicsit a nyakkendőt, beletúrok a hajamba, s megállok Flavia mellett, mikor elérjük a testet.
- Így jobban döglesztem a szíved, ugye? - röhögök fel, de aztán a figyelmem a szerencsétlenre terelődik. Ostoba halandó, ki megérdemelte a jussát.
- Szerelmi bájital? Még léteznek olyanok? - vonom fel kíváncsian a szemöldököm. - Démonokra is hat? - nők. Mi mást kotyvasztanának az üstjükben, mint szerelmi bájitalt? A hullát természetesen sem a kisasszonynak, sem nekem nem kell cipelni, hiszen amaz lassan felemelkedik, s a pokróccal együtt megindul előttünk a levegőben.
- Hány hullát ástál már el ide, amiről nem tudok? - pillantok körbe az erdőben, mikor is hirtelen eszembe jut valami. - Ohh, majd elfelejtettem! Jó mélyre ássuk, hátha ez is felkel, mint mi, aztán bosszút akar állni rajtad. - alap esetben ilyen miatt nem kellene aggódni, de manapság bizony a halottak nagyon nem akarnak halottak maradni... A patkány közben túlvilági cincogással bújik és mászik Flavin, s bizony, érti, amit mondunk, így a kérdésre hamar megindul. A tépázott füle csak süvít a levegőben, majd teljesen eltűnik az ajtóban.
- Ugyan, ne fáradj. Nem akarnám, hogy összekoszold a szép ruhád. - vigyorgom gúnyosan. A kezem a magasba emelem, s ha csak nem akarja minden áron egyedül elintézni a hölgyemény, úgy a földet pár másodpercen belül mind rádobom a hullára némi mágikus segítséggel.
- Mindig elfelejted, hogy úriember vagyok. Nagy hiba. - csapom össze egymáson a tenyereim, mintha hatalmas munkát végeztem volna. Túl sok erőt nem vesz már el a levitáció szerencsére, persze ennek rendesen meg is fizettem az árát. Így ha hagyja, akkor hamar végezhetünk a dologgal, s már mehet is vissza a többi holmijáért. Eddigre már Mick, aki nem Mick, csak már meguntam azt hangoztatni, hogy neki nincs is neve... Szóval nemMick eddigre végzett azzal a büdös sajttal, s most vígan rohan vissza hozzám, hogy egy nagyot aludjon a zsebem mélyén. Én addig várok a kunyhó előtt, s ha készen áll Flavi, akkor váratlanul elgondolkozva kerülök mögé, s átkarolom hátulról a nyakánál.
- Hmm, ez így nem jó. - elengedem, majd elé lépek, s egyik karom átvetem a vállán, majd felemelem az egyik lábam. Ám ez elég szerencsétlenül néz ki, hiszen én jóval magasabb vagyok a kisasszonynál.
- Vagy rákapaszkodok a hátadra, vagy viszel az öledben. Válassz. - ja, mert én véletlenül úgy vettem, hogy Flavia a szépséges kis szárnyaival fog minket odarepíteni a francba a dzsungelbe. Igazából más lehetőség nem is jutott eszembe. Jó, kissé fanatikus és megszállott szárnymániás vagyok, szóval annyira talán nem lesz meglepő, hogy megint csak a szárnyai járnak a fejemben.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 15, 2020 6:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


to Athlan
Bent vagyok a kunyhóban, a lapát után keresgélek. Ekkor hallom meg Athlan hangját. Üvölt, mint akinek ráléptek a tyúkszemére. A lapát megkerül, az egyik kezembe veszem, már csak egy pokróc kéne, amivel elhúzom azt a jómadarat. Lópokróc, ez volt a sarokban. Már régóta ott áll, nem használom semmire. Hullaszállításra tökéletes. Ez is a kezembe kerül, aztán gyors sebességgel az ajtónál termek. Nem a démon miatt, hanem mert még melegében el kéne kaparni a fickót odakint.
- Nincs senki itt rajtunk kívül, és ő nem a szeretőm!
Mutatok a hullára. A patkány a nyakamba ugrik, én meg indulnék, úgyhogy Athlannak mutogatok.
- Hess! Menj be, vagy tedd hasznossá magad!
Amint utamra enged, a pasas felé indulok.
- Miért ilyen értetlenek az emberek? Megmondtam neki hogy az nem málnaszörp és ne igyon bele! Most mondd meg! Lehúzta az egész szerelem bájitalt, mert azt hitte csak egy szörp!
Nagy dózisban halálos méreg, lehet feketére kellene festeni a színét valami adalékkal és akkor az ilyen együgyű barmok nem nézik üdítőnek. Lehajolok, leterítem a pokrócot a fickó mellé, aztán a testét átforgatom rá.
- Segíts! Kapartam neki egy lyukat a fák árnyékában, ott nem találja meg senki!
Mutatok tőlünk pár száz méterrel távolabb, északra, a nagyobb fák kezdeténél. A ruházatom láthatóan menetre kész, Athlan gondolhatja hogy vártam és nem volt tervben a pasas kinyiffantása. Hátfájásra kért kenőcsöt, éppen azt kerestem, amikor megitta a löttyöm, utána már nem volt visszaút. Kifeküdt tőle, mint egy krumpliszsák. Sötét lila blézer van rajtam, ugyan ilyen színű hosszú nadrág, és beige színű csizma. A blézer alól egy fehér, fekete pöttyökkel díszített, hosszú ujjú ing kandikál ki a nyakrésznél. A nyakamban az eper színű sál, amivel igazából a fejemet akartam befedni, meg a fejem tetején a napszemüvegem. Gumikesztyűt húztam, azzal fogtam meg a hullánkat is, aztán ha Athlan segít, akkor nagyon gyorsan átér a gödörhöz.
- Mick evett ma már? Van bent az asztalon romlott és bűzölgő sajt, pont a kedvence!
Gondolok a kis barátjára, aki a vállamon kapaszkodik és érdeklődve figyeli, mit ügyködünk itt. Mick Jagger után neveztem el, mert annak is olyan patkány feje volt. Szerintem értette mit mondtam az előbb, mert most egyet gondolva leugrik és már csak a távozó és rohanó alakját figyelhetjük, miként szalad be a kunyhóba.
- Befedem ezt a férget földdel, utána hozom a táskámat és mehetünk!
Tudom hogy nem szereti ha megvárakoztatják, amúgy én se, nem tehetek róla hogy ez így történt. Komolyan menni akarok, ezért is mondom cipekedés közben a kelleténél jobban hadarva és a mondat vége a szokásos rikácsolásomba fullad.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 15, 2020 2:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Flavia & Athlan

"Az üvegre leheltél, ami mindentől megvéd majd,
Egységet formál, de mindenkor kétségben tart."
Ha évekkel ezelőtt valaki komoly ábrázattal közli velem, hogy egyrészt bezárul a Pokol, s nincs visszaút, másrészt pedig angyalokkal fogok nem csak hogy kommunikálni, de szövetkezni is, biztosan úgy kiröhögtem volna a szerencsétlent, hogy a bélrendszerem is kifordult volna a helyéről. Akkor még nem ismertem a szárnyasokat, eggyel sem találkoztam, csupán a megsárgult lapokból olvastam róluk. Meglepő, hogy mennyire máshogy vannak beállítva, mint amilyenek valójában. Természetesen ők sem szentek, de be kell látni, hogy ez az ősidők óta tartó ellenségeskedés annyira nem is helyénvaló. Nálam legalábbis. Különben nem trappolnék épp egy boszorkány kunyhója felé, azon agyalva, hogy ez a nőszemély hogy képes félni attól a mocskosul nagy bogártól, amiért a legutóbb magához vezényelt azzal a címszóval, hogy "meg fog halni, ha nem jövök azonnal", miközben olyan dolgokkal kísérletezik, amik nem csak a saját, de még mások életébe is kerülhetnek. Fura egy nőszemély... Ezt pedig igazából már akkor tudtam, mikor először megláttam a kunyhójában. A helyzet pedig azóta sem változott, és...
- Hé, mi a franc?! - a gondolataim megakadnak, mikor kis híján orra bukok valami széles dologban. Mikor visszapillantok, csak egy morgással vegyített sóhaj hagyja el ajkaim, hiszen a belilult holttest az erdő közepén, csak úgy idehajítva nem jelent jót. A lépteimet felgyorsítom hát, hiszen csupán pár percnyire vagyok Flavi kunyhójától. Átnyargalok mérgesen a rúnák között, amik rám nem hatnak természetesen, s odaérve elkezdek dörömbölni az ajtón.
- Ha itt lakik egy bizonyos büdös banya, akkor üzenem neki, hogy a hulláit ne hagyja szanaszét, mert idevonzza a pokolkutyákat! - azok pedig mocskos egy dögök. Nekem is van egy, de már hetek óta nem láttam. Ideje lenne lassan magamhoz hívnom, meg van-e még?
- Ha pedig nincs köze a boszorkánynak az erdőben rohadó testhez, akkor jobb lesz, ha minél hamarabb beenged! - s az öklöm még mindig az ajtón kopogtat. Nem jó jel, ha az ember, vagy épp angyal körül úgy vannak hullák, hogy annak semmi köze hozzá.
- Ja, és űzd el a szeretőid, ha lehet. - ekkor abbahagyom a dörömbölést, s kitámasztom magam az ajtó mellett. Nagyot szippantok a levegőbe, s mélyen beszívom a kellemes virágillatot, mely épp ellepi a környező helyeket.
- Amúgy csak szólok, hogy a démonok nem kopognak. Úgyhogy lehet értékelni a kedvességem. - morgom az ajtó túloldaláról, mikor hirtelen kipattan a zsebemből az én drága, egyetlen patkányom, s mint akit hátsón lőttek, úgy rohan bele az egyik virágkupacba a földön, ami indokolatlanul szépségesen fest ezekhez az időkhöz képest.
- Nem szabad! Rossz patkány! - ugrok egyből utána, ám már késő. Az egész pofája sárga virágporos, s ahogy a tenyerembe veszem, az úgy fekszik el rajta lihegve, mint aki épp meg akar halni.
- Hát ez remek... - visszadugom a köpenyem egyik zsebébe, ami a látszat ellenére egyáltalán nem kicsi, hiszen egy kis varázslattal egész otthonossá és naggyá tettem ennek a dögnek. Természetesen ő is velünk tart a dzsungelbe, hiszen sosem lehet tudni, mikor lesz szükség egy apró segítségre. Aki viszont nem akar a helyén maradni... Újra kiugrik, ám ekkor már az ajtót kezdi kaparni, s ha kinyitja a kisasszony végre, akkor egyből felmászik rá, s úgy bújik a nyakához, mintha az anyja lenne. Természetesen Falvira nem veszélyes, ellenben minden más fajra igen, hiszen ő volt az a gyöngyszem, aki anno elhozta a pestist a halandó falumra. Erős mágiával van átitatva, s biztosan állíthatom, a halandók többségénél intelligensebb.
- Na, hiányoztunk? - vigyorgom szélesen, mikor megpillantom a boszorkányt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 15, 2020 2:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Amazonas-medence - Page 2 326811_amazon_jungle
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 41 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6