Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Amazonas-medence •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Amazonas-medence VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1023
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 8:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Amazonas-medence Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
392
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 4:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Flavia & Athlan

"Az üvegre leheltél, ami mindentől megvéd majd,
Egységet formál, de mindenkor kétségben tart."
- Azért olyan sok időt nem töltöttem ám a vadászok között, hogy mindenkiről tudjam, miféle! Bár azért megjegyzem, vicces, hogy sikerült beférkőzni közéjük egy másfajúnak úgy, hogy eddig nem igazán vették észre. Fogadni mernék rá, hogy a közelükben még démont vagy félvért is fel lehetne fedezni. Te jártál már a vadászoknál, bent a bázison? - nem árt azért tudni, merre kóborol Flavia, hiszen sosem lehet tudni, hogy mikor lepleződik le, s mikor erednek a nyomába. Mert akkor bizony nem ártana a közelében lenni, s megvédeni, vagy épp elbújtatni egy időre. Így sem igazán tetszik, hogy egyedül van ott az erdő közepén, hiszen nem csupán démonok hemzsegnek mindenfelé, hanem azok a nyomorult angyalok is azt hiszik, hogy övék a világ. Az életvitelem azonban nem éppen engedi meg, hogy egy nephilimet magam mellett tartsak, még akkor sem, ha sokkal hasznosabb szárnyakkal is már, mint a pokolbeliek többsége.
- Legalább melletted állt valaki, amikor előjöttek a szárnyaid, vagy egyedül vészelted át? - némi atyáskodó él cseng ki a hangomból, ám ezt egy köhintéssel el is űzöm, mielőtt még túlságosan szentimentálisnak tűnnék. Nem tagadom, érdekel a fajtája, s ebbe bizony a múltja is beletartozik.
- Rafflesia. - ismétlem meg. - De ostoba neve van ennek a szarnak. Remélem, hogy ez ritka növény, és rohadt nehéz lesz megszerezni... - forgatom a szemeim, s még mindig haragosan emelem felé a tekintetem, hiszen nem felejtettem el, hogy a bolondját járatta velem. Ő azonban az a kategória, akire nem igazán tudnék haragudni, hiszen olyan régóta ismerjük már egymást, hogy már nagyjából tudom, milyen ő. Mondhatok bármit, fenyegethetem bárhogy, a banyát úgysem fogja meghatni.
- Amúgy ha unalmas az életed, elég lett volna csak szólnod ilyen kis trükkök helyett, elintéztem volna, hogy ne legyen nyugodt éjszakád! - nevetek fel ördögien, s erősen veszem be az egyik kanyart úgy, hogy kis híján mindketten kirepülünk az ablakon. A látásviszonyok már kezdenek romlani, de szerencsére nekem nincs szükségem arra, hogy minden áron meg legyen világítva az utunk, hiszen ha úgy hozza a helyzet, akkor végső esetben magunkat is fel tudnám emelni a földről. Ám feleslegesen nem szeretek erőt pazarolni, épp ezért zötyögünk ebben a színes dobozban.
- Nem mintha nem tudnád egy szempillantás alatt eltüntetni magad még előlem is. Ha ez a gönc marad rajtad a dzsungelben, és közelebb kerülünk ahhoz a törzshöz, akkor melegen ajánlom, hogy válj láthatatlanná, mielőtt még kapsz egy nyilat a szép kis fejedbe. - az éj közben ránk telepedik, s én egy időre elhallgatok. Némán vezetek csupán, félmondatokkal válaszolva, ha esetleg Flavia nem bír aludni, s mindenáron beszélhetnékje van. A hallgatásom nem személyes, hiszen épp próbálom magamban rögzíteni a térképet, hogy merre menjünk pontosan, milyen varázslatot érdemes majd ott bevetni, s nem utolsó sorban menekülési tervet készítek magamban, biztos ami biztos alapon. Több óra eltelhet így, mikor egy eléggé lepusztult kisváros határát érjük el, ahol nagy csata lehetett, hiszen olyanok az épületek, mint a második világháború bombázásai alatt. Nem igazán tetszik a helyzet, hiszen a levegőben még érzem a vér illatát, ám a rothadásét nem.
- Mit gondolsz? - ha aludna esetleg, akkor meglökdösöm a vállát. - Kocsival itt nem fogunk tudni átmenni, szóval vagy gyalog folytatjuk, vagy kerülünk egy jó nagyot. - biccentek az előttünk levő romhalmazra, mely téglákkal és kövekkel zárja el előttünk az utat.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 4:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Athlan
- Ó, kérlek!
Kis irónia bujkál a hangomban, mert a démon uraság most meglehetősen beképzelt. Ugyanakkor ki vagyok én, hogy pálcát törjek felette? Azért én a helyében vigyáznék az "értékeimre", tekintve hogy olyan közegben mozog, amelyikben bármelyik nap kést kaphat a hátába. Nem is szaporítjuk tovább ezt a témát, áttérünk rám, meg a vadászokra. Csak nem akar leszállni rólam. Érdeklődve hallgatom a beszámolóját.
- Csak egy?
Elgondolkodva tekintek rá. Élvezi a felfordulást, amit okozott. Miért is ne tenné?
- Anyám semmit sem közölt velem, így olyan volt számomra, mint a jéghideg zuhany. És még szerencse hogy nem a városban tört rám.
Adok választ a kérdésére, aztán gyorsan váltunk a másik témára.
- Vadászok között nehéz lehet neki titokban tartani.
Azt már inkább nem hangsúlyozom ki hogy nem is életbiztosítás ott nephilimként tanyázni. Idő kérdése és le fog bukni, utána meg vagy megölik, vagy hajtóvadászatot indítanak ellene és úgy ölik meg. Rossz végig gondolni ezt. Civakodunk egy kicsit szóban, amire ő felnevet.
- Is-is. Melyiket szeretnéd? Azt többször csinálom majd!
Húzogatom a szemöldökömet, a fenyegetés pedig, ha csak bújtatva is csengett bele a hangomba, most elmarad. Hallgatom a kedves démonom hangját, közben az unalmasra váltó tájat fürkészem.
- A festék és a vakolat is csodákra lenne képes ezen a sivár vidéken.
Jegyzem meg az ablakból kifelé pislogva. Athlan hangja pedig valamiért komolyra vált.
- Tudom, nah!
Legyintek egyet hátrafelé neki, hiszen ezzel én is tisztában voltam.
- Végül is, ha találunk, akkor jól jönne a Rafflesia. Gyógyításhoz tudnám felhasználni.
Vágom rá csacskán a kérdésére, és akkor lehetne még több értelme ennek a túrának. Bizonygatom, hogy legyen, de aztán szélesen elvigyorodok.
- Tudod, ahhoz túlságosan kihívóan öltöztem fel.
A kezemmel affektálok is hozzá, de amúgy így van. Messziről ki fognak szúrni engem, ha csak nem használom a képességemet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Amazonas-medence Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
392
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 09, 2020 8:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Flavia & Athlan

"Az üvegre leheltél, ami mindentől megvéd majd,
Egységet formál, de mindenkor kétségben tart."
A hangos rikácsolásra felszisszenek, s egy pillanatra jobb tenyerem a fülemre tapasztom. Ez a boszorkány olyan frekvenciákat képes megütni a hangjával, hogy szinte az egész férfitestem képes lebénítani.
- Nos, hogy őszinte legyek... Ezt itt... - mutatok végig rajta. - Rohadt nehéz lenne elveszíteni. - vigyorgom gúnyosan, bár teljesen őszintén gondolom. Leginkább azok fordulnak át túlságosan, akik nem is igazán találták meg halandóként önmagukat, így a Pokol szolgáltat számukra egy új "Én"-t. Flavi esetén nem igazán beszélhetünk arról, hogy nem találta meg saját magát, hiszen számomra ő ritka olyanok egyike, akik ennyire két lábbal a földön állnak.
- Örülnöd kéne, hogy nem vagy már húsz éves. A fajtádnak húzós időszak, ahogy tapasztaltam. - rájönni, hogy valójában sehova sem tartozik igazán, a látottak alapján eléggé gyötrelmes tud lenni ez egy nephilimnek. Kíváncsian sandítok hát oldalra, s gyanakvóan kezdem fürkészni a banyát.
- Te hogy viselted, mikor kinőttek először azok a szépségek? - lopott pillantást ejtek megint a kebleire, de széles vigyorral rázom meg a fejem. Szeretem őt idegesíteni, s életcélommá vált, hogy zavarba hozzam őt. Ez sajnos majdnem a lehetetlennel egyenlő, hiszen nem vagyok túlságosan hiteles, ha mindig elröhögöm a komolynak szánt kérdéseim és válaszaim.
- Mármint a szárnyaid. - bólintok katonásan. - Tudtad amúgy, hogy a vadászok közt is van egy? Mikor utoljára találkoztam vele, eléggé megtört volt. Kíváncsi vagyok, robbant-e a bomba, amit eleresztettem közöttük. - vonom meg a vállam, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem mindegyik démont éltet egyedül az ölés. Olykor van annál sokkal élvezetesebb dolog is, mint például kívülről szemlélni, ahogy szép lassan elromlik minden. Közben a tudtomra adja, hogy valójában egy cseszett marionett bábu vagyok, és bizony ő mozgat felülről.
- Talán egy kicsit meglepődtem... Egy kicsit! - hangsúlyozom ki megadó, kissé duzzogó morgással. Némi csend áll be köztünk ezután, de ahogy nézem, egyikünk sem bánja. A táj gyorsan robog el mellettünk, némi álmos bágyadtságot költöztetve az autóba.
- És gonoszan felébresztenél mindig a rikácsolásoddal? Vagy lelöknél mindenhonnan, mintha repülnék? - vonom fel egyik szemöldököm, de aztán felnevetek. Minden bizonnyal épp olyan idegesítő lenne szellemként is, mint most szárnyasként. Ez azonban valahol szórakoztató számomra, szóval ha ezt fenyegetésnek szánta, az nem igazán jött be.
- Nálam? Erősebb? - nagyképűen nevetek fel, bár némi színpadias élt is beleviszek. - Ha erősebb nálam, akkor te bizony sehogy sem fogsz visszatérni. Viszont nem célom fejjel menni a falnak. Először szaglászunk egy kicsit a környéken, megnézzük, mit rejt a vadon. Aztán ha már nagyjából biztosak vagyunk benne, akkor merészkedünk beljebb. Alkut kötöttünk úgyis, hogy megvédelek... Ostoba lennék igazi bajba sodorni téged. - pár hosszabb, legelők közt átszelt út következik, amit ismét átjár a némaság. Ezen a vidéken épp romosabb házakat lehet csak felfedezni a távolban, bár számomra egészen idilli.
- Ha már itt tartunk... Nincs ott a vadonban valami különleges növény, amit véletlenül begyűjthetünk? És most nem a lófasz nadálytőre gondolok... - pillantok felé dorgálóan.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 08, 2020 11:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Athlan
- Azt gondoltam.
Epés megjegyzés egy epés világrajz nyomán. Igen. A Pokol nem a Föld. Amikor fiatal voltam, nem tartottam fair dolognak hogy valaki pusztán a születése okán legyen erre kárhoztatva, de aztán az évek során jócskán megdolgoztam ezért. Legalább már van miértje! Olyan, amit én is elfogadok. Rossz voltam. Büntessetek meg! Kicsit elkalandoztam fejben, ő már a lenti természetet ecseteli. Még a Pokol kérdés visszhangzik a fejemben. Szerinte az is megeshet majd, hogy nem leszek önmagam. Ez olyan lehangoló!
- Figyelj! Ha nem leszek önmagam, kérlek, ölj meg végleg! Vess vadászok elé, pokolkutyák elé..mit bánom én! De nem akarok nem én lenni!
Rikácsolom neki érdesen, aztán morcosan az ablak felé fordulok. Kitekintve rajta a mellettünk elhaladó tájat figyelem. Kell egy kis idő hogy lehiggadjak és túllépjek ezen. Érzem a döccenést, bár nem foglalkozom vele. Aztán a hangjára fordulok ismét felé.
- Ó! Nem vagyok már húsz éves!
Gondolok itt arra hogy nem kifejezetten tesz jót nekem az edzés, bár lehet hogy igaza van és kellene. Aztán valamiért a melleimet bámulja. Az egyik szemem sunyin lefelé konyul, szinte résnyire nyitva, a másik pedig kipattan. Neki perverz a fantáziája, ezt eddig is tudtam. De én nem tudok rá úgy tekinteni, inkább fiamként, többször jó barátként. Szóval momentán nem mozgatja meg a fantáziámat. Aztán felröhög, mint valami rossz ötéves és a szárnyaim vélt helyére mutat.
- Igen!
Affektálok neki a kezemmel az államra fogva.
- Majd zuhanórepülést gyakorlunk az Appalache-hegységben, ahol az lesz a főszám, amikor ejtőernyő nélkül belezuhansz a mélybe! Na?!
Még csücsörítek is neki, de azt hiszem nem kellene tovább gondolni a témát, úgyhogy megint a kinti táj veszi át a nézelődésemnek tárgyát. Majd szóba kerül a turpisság, melyet elhallgattam előle. Nah, nem hazudtam, csak nem említettem meg neki, mert a dzsungel túra sokkal mókásabbnak ígérkezett. No lám! Most is milyen jól szórakozunk! Meglepettségében rátapos a fékre, én meg előre baszódok a műszerfalnak, és csupán az ment meg attól hogy ne fejeljem le és ettől törjön el a napszemüvegem üvege, hogy előre kaptam a kezeimet, így először azok érik el, a fejem pedig féloldalasan a felkaromat érinti, ami lassítja a folyamatot.
- Finomabban a fékkel, az Istenért!
Fakadok ki, miután újból felegyenesedtem.
- Na, ne hantázz! Meglepődtél! Láttam!
Közben a biztonsági övet keresem, de rá kell jöjjek, az nincs, mert valaki vadbarom leszakította. Már így állhatott ott magányosan. Kis csendszünet után a sámánt beszéljük ki, amire kérdő tekintetemmel találkozhat.
- Tudod mit? Ha erősebb lesz nálad és feláldoz, akkor visszajárok kísérteni téged!
Hogy megaszondtam. Ezt neki! Mindig ilyen ötletei vannak! Ez a dzsungel túra kezd egyre veszélyesebbé válni és még oda sem értünk. Jujj, de jó! Nem tehetek róla, de érdekel, sokkal izgalmasabb mint az összetevőket kevergetni, főzni, meg összeönteni a kunyhomban.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Amazonas-medence Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
392
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 07, 2020 4:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Flavia & Athlan

"Az üvegre leheltél, ami mindentől megvéd majd,
Egységet formál, de mindenkor kétségben tart."
- Minden csak tőled függ. A Pokol nem olyan, mint ez a világ. - mondom sejtelmes bölcsességgel, bár egy itteninek hogyan is lehetne megmagyarázni, milyen a lenti világ? Nem olyan borzalmas, mint ahogy az a halandók közt terjed, hanem sokkal rosszabb. Nem éppen Hawaii és napfény, ahhoz bizony nagyon erősnek kell lenni, hogy a gyötrelmek átforduljanak kellemes pillanatokba. Hiába viszem magammal a halálakor, egyáltalán nem biztos, hogy egy helyre kerülünk majd, ha átlépjük a kapukat. Egy kóbor lélek sosem lehet tudni, hol köt ki. S ha bizony rossz helyen ér földet, akkor a megtalálásáig eltelt idő nagyon meg fogja edzeni őt. Ám ilyen részletekbe egyelőre nem megyek bele, hiszen nem csapnék oda egy nagyot a lelkesedésének, főleg nem most, amikor ilyen fontos feladatunk van. Azt hiszem, ez ráér akkor, ha már esedékes lesz a dolog.
- Mellesleg, ott egészen más a "természet". Lesz mit felfedezned. - már ha egyáltalán nem fordul olyan nagyot a személyisége, hogy teljesen más úton fog elindulni. Az mondjuk tény, hogy ha ott lent is kamatoztatná a tudását, igen csak kiemelkedne a többi démon közül. S tessék, megint csak mi körül járnak a gondolataim? Az otthonom körül. Ahelyett, hogy az utat figyelném, hiszen épp az előbb hajtottunk keresztül egy mókuson, ami hangos placcsanással terült szét a betonon.
- Visszafele úton megvár, aztán ha kedves leszel, talán még meg is bütykölhetem neked, hogy egyedül is használhasd. - ekkor célzón felé emelem az ujjam. - Mondom HA, kedves leszel. - vigyorgom aljasan, hiszen nálam a "kedves" szócska kissé más értelmet nyert a Pokolban, s nem feltétlenül érem be egy simogatással. Az igényeim az ég alját verdesik!
- Ez esetben szerintem többet kellene rajtam gyakorolnod. Csak hogy mozgásban tartsd azokat a szépségeket. - pillantok ártatlanul a keblei felé, de aztán röhögve a szárnyai felé biccentek. Nem vagyok éppen egy tisztelettudó valaki, de hát így szeretnek az emberek! Ja, nem.
- Mármint... Azt akarod mondani, hogy akár tőled száz méterre is találtunk volna fekete nadálytövet? - fordítom lassan oldalra a fejem, s hirtelen beletaposok a fékbe, minek következtében kis híján mindketten a szélvédőn landolunk. Értetlenül pillantok a kisasszonyka felé, majd végül beletörődve döntöm a fejem a kormánynak.
- Miért nem vagyok meglepődve... - azzal a kocsi újra megindul, ám pár dorgáló pillantáson kívül nem kap mást Flavi, hiszen ha úgy vesszük... Akkor ha nem hozza fel a dolgot, akkor esélyesen sem a templomról szóló írásokra nem bukkanok rá, sem pedig arról a sámánról szólókra. Nagyon sóhajtva végül kifújom a mérgem, mielőtt újra beszélni kezdenék.
- Vannak azok a sámánok, akik az elmélkedés és a szellemekkel való kapcsolatuk ápolása mellett gyógyítanak, s szolgálják a közösséget. S vannak azok, akiknek áldozatot kell bemutatni, akiktől rettegnek, s akiknek a kegyetlenségük messze hírhedté vált. Gondolj csak bele, egy kannibál törzs sámánja milyen lehetett, főleg úgy, hogy a rossz oldalon állt. Nem fogadnék ugyan rá, de megfordult a fejemben, hogy ez az illető akár egy démon is lehetett. S ha így van, akkor talán még most is ott találjuk. - hosszasan sóhajtok, ahogy oldalra fordítom a fejem, s végignézek Flavin. Vajon a szavaimból mennyire képes arra következtetni, hogy megfordult a fejemben, hogy őt mutassam be áldozatnak? Persze, aztán megmenteném, de csalinak tökéletes lenne! Időközben szép lassan lejjebb gurul a napfény, s hamarosan ránk sötétedik. Ez idő alatt ha a kisasszonyt elnyomja az álom, úgy nem zargatom, hanem csak csendben figyelem az utat, elmerülve a kavargó elmémben.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 05, 2020 7:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Athlan
Eltűnődve fürkészem az arcát. Most komolyan mondja, vagy viccel? Ó fiam, azért megszenvednél! Vannak hülye poénjai, hamar kiderül hogy ez is egy a sok közül. Hm. Csücsörítek egyet, aztán rátér a hatalmának elemzésére. A nullát azonban nehéz szemléltetni. Nem is az a vezér típus, aki majd megmondja a tömegnek a tutit. Nagyokat bólogatok közben, mert mélyen egyetértek vele. Aki nagyra tör, az később nagyot fog baszódni a mélybe. A farkastörvények örök értékűek, mindig lesz szebb, jobb, okosabb, erősebb és satöbbi. Felesleges strapálnia magát. Azért a kérdésemre is választ kapok.
- Tehát ha jól értem, lent meleg van, te nem engeded hogy piszkáljanak és ha én cserébe megcsinálom a löttyeid, akkor nekem Hawai, dizsi, napfény lesz? Oké! Benne vagyok!
Teljes átéléssel hadarom el ezen szavaim és a végére még újongva emelgetem a kezeimet is. Még szép hogy egy ilyen üzletben benne vagyok! Bár kérdéses hogy az erősebb démonokkal mit kezdene, én meg nem az a típus vagyok, aki csak úgy beleköt valakibe, de azt meg kell hagyni hogy a megjelenésem és a habitusom van amikor felbosszant másokat. Szóval még így sem lennék egy életbiztosítás neki. De ő mondta!
Idő közben haladunk, kiválasztom a kocsit, ő meg nehezményezi a színét. Azt mondta válasszak. Megvolt. Ha nem tetszik, akkor válasszon másikat! De nem választ. Akkor meg nem is idegesítheti annyira, így ennyiben marad a dolog és beindítjuk a járgányt. Ő vezet, én az anyósülésen lazulok és bambulok az ablakon kifelé. Pár centit lehúztam az ablakot, úgy is hagytam. A lehetőségeinket vitatjuk meg.
- De kár! Búcsút kell vennünk ettől a pofás kocsitól.
Nekem tényleg tetszik. Valaki kiélte rajta a kreativitását és ettől mindennél egyedibb lett. Persze a tekintetem, meg a hal pofám, ami attól lesz, hogy közben játékosan kifelé fújom a levegőt, mint egy gömbhal, már tudathatja vele, hogy nem gondolom komolyan, csak én is szívom egy kicsit a vérét.
- Rendben van. Egy idő után elfáradok a szárnycsapkodásoktól is.
Tudja jól, azokat is izmok mozgatják és én már nem vagyok fiatal hogy órák hosszát repkedjek vele. A zsebében kotorászik, aztán elém tol egy térképet, amire fel is pattannak a szemeim a méla bambulásból. Valami készül. A kérdésére sunyin összehúzom a szemeimet egy pillanatra beszéd közben.
- Igazából a fekete nadálytő bárhol megterem az erdőben, ami kicsit vizesebb rész.
Óóó, lehet hogy most fog begurulni? De tekintve hogy nekem ezt a templomot mutogatja, csak nem!
- Még sosem jártam a dzsungelben. Izgalmasnak hangzott az ötleted, ezért jöttem.
Nah, most fog kiborulni a bili. Várok egy kicsit, hátha leüvöltené a fejem, vagy ilyenek, aztán ha lenyugodott, akkor folytatom.
- Mit értesz nem jobbik alatt? Kutyaütő volt?
Elgondolkodva nézek rá, mert tudtommal egyikünk sem úgy szemléli a világot hogy vannak jók, meg rosszak..és gondolom nem is politizálni akart. Kicsit azért fintorgok még a kanibálok gondolatán.
- Nem szeretem a kanibálokat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Amazonas-medence Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
392
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Flavia & Athlan

"Az üvegre leheltél, ami mindentől megvéd majd,
Egységet formál, de mindenkor kétségben tart."
- Ha akarom, a szolgám leszel itt is. - vonogatom kacérkodva a szemöldököm, de végül elröhögöm magam. Ha ilyen késztetéseim lennének, akkor az utóbbi években már rég megejtettem volna ezt. Azonban be kell látnom, hogy Flavia rettentően igényli a szabadságot, s tartok tőle, hogy ha erőszakkal próbálnám rávenni a dolgokra, vagy épp bezárnám és kényszeríteném, akkor az nagy visszaesést jelentene a növényeknél. Így pedig nagyon jó eredményeket tud felmutatni, hogy lényegében szabad akaratából cselekszik, nem parancsolok meg neki semmit, hanem egész egyszerűen olyan üzletet kötöttünk, ami nem csak nekem, hanem neki is hasznos. Meg hát... Fogságban nem lehetne ilyen jól szívni a vérét! Bevallom, élvezem.
- Amúgy én nem vagyok ennek a híve. - rázom meg a fejem hevesen. - Bőven van időm mindent megcsinálni, s mivel nem veszem ki a részem a hatalmi harcokból, így plusz erőre és védelemre sincs szükségem. Sosem volt igényem szolgára, s akkor sem lesz, ha te egyszer lekerülsz. - válaszolom kissé hidegen, bár itt még nem fejezem be. - Odalent is bőven akad tennivaló. - mosolyodok el végül. - A tudásod pedig olyan, amit kár lenne elveszíteni, ha már átléped te is a Pokol kapuját. Persze, ez nem csak tőlem függ. Sosem lehet tudni, kire milyen hatással lesz az alvilág. Talán felerősödnek benned a késztetések, talán mániákus leszel, vagy elveszíted önmagad, s nem is emlékszel arra, ki voltál egykor. - vonom meg a vállam beletörődve. Atyám engem is felkészített erre anno, de aztán végül épp az ellenkezője sikerült, hiszen minden egyes mozzanat itt él az elmémben, amit halandóként szereztem. Ezek olyan dolgok, amiket képtelen vagyok elengedni, hiszen általuk váltam azzá, aki ma vagyok. Ám most kár is ezen elmélkedni, s ahogy felreppenünk, el is tűnnek a gondolatok, aztán meg már a figyelmem az a fura színű autó köti le.
- Szerintem beindul, bár ennél van aggasztóbb dolog is. - váltok át hirtelen komoly ábrázatra, aztán nagy levegővel hajolok közelebb a kisasszonyhoz. - Ha szivárványt kezdek okádni, az a te hibád lesz! - nevetek fel, de végül a kívánt kocsi irányába indulunk meg, hiszen számomra teljesen mindegy, hogy mivel jutunk el a célpontig. A holmiját visszaadom neki, s percek múltán már robogunk is a kihalt úton.
- Ez nem biztos. Egy szakaszon van egy híd, ami leszakadt, s túl nagy kerülő lenne másik irányba menni. Úgyhogy ott megint kellenének a szárnyaid. - rebegtetem felé a szempilláim, mikor beveszünk egy éles kanyart. A kormányt forgatom mindig, úgy csinálok, mintha vezetnék, de valójában ha még egy kis erőt fektetnék bele, akkor akár hátra is dőlhetnék. Azonban jobb spórolni, hiszen nem lehet tudni, mibe botlunk bele ott a dzsungelbe.
- A túloldalon is keresünk majd valamit, aztán ha elértük a dzsungel szélét, onnan már inkább gyalog menjünk. - ekkor előkotrok egy öreg, megsárgult térképet a zsebemből, amit Flavi felé nyújtok. A helynek a térképe van rajta, pár dolog pirossal bekarikázva.
- Az ott. - bökök az egyik nagyobb karika felé. - Pár könyv említett egy ősrégi templomot, amit még az indiánok építettek egy fura, számomra ismeretlen istenség tiszteletére. Szinte semmit nem találtam erről az istenségről sehol, sőt, azt írják, hogy ezt a templomot elnyelte a föld. Meg akarom nézni magamnak, hátha rábukkanunk valami érdekesre ott. Nem jártál még azon a vidéken jóval beljebb a kelleténél? - ekkor egy attól távolabb eső jelre mutatok. - Ott pedig a legutolsó feljegyzések szerint egy kannibál törzs is él eléggé nagy létszámmal, pont ott, ahol a növényt kellene keresnünk. Egy régebbi könyvben volt utalás valakire... Eléggé homályosan fogalmaztak, s a nyelvezete sem volt számomra teljesen érthető. Szóval ez a valaki, úgy vettem ki a sorokból, hogy mágiával bíró személy volt. Sámánnak hívták. Ám nem a jobbik fajtából... - húzom el a szám. - Utána kellene járni. - beletörődött sóhajjal tolom a hátam a batikolt ülésnek. Igen, Athlan bácsiban megint túlteng a kíváncsiság.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 24, 2020 10:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Athlan
Tisztában vagyok azzal, amit mond nekem, de csak a szemeimet forgatom meg rá. Csupán a kérdése az, mely válaszra ösztökél.
- Egész pontosan hogyan is kéne elképzelnem ezt? Hogyan működik? Eladom a lelkem neked, és miután meghaltam, akkor a Pokolban én foglak szolgálni téged?
A végét azért elfintorgom. Nem az én világom szolgálni bárkit is, most sem szolgálom, hanem együttműködők vele. Más azt mondaná rá, hogy rosszban sántikálunk. Nah és? Aztán végül is a kunyhó és a lezárásának témája sokkal érdekfeszítőbb a számára.
- Csak kevesen jártak itt. Amúgy is inkább a boltomba térnek be. Legyen ez a raktár és termelési terület, a bolt, meg a bolt.
Legyintek egyet.
- Másolok kulcsot neked, ide!
Persze, tudom én hogy nem miattam jön, hanem a drágáim miatt. Mondjuk nem bánom. Így néha én is kérhetek tőle szívességet!
- Ó, te butus! Ha belekevertem, úgy én is kúszni mászni fogok!
Vigyorgok egyet a felszólalásán, mert néha botrányosan szivacsos az agyam és elfelejtek dolgokat, de erre most kivételesen emlékszem hogyan készült és nem kevertem bele semmi olyat. Nem szeretem a vérszopókat, össze vissza csipkedik az embert! Ezt akarom megelőzni vele! Hajlamos vagyok arról is megfeledkezni, hogy Athlan mennyire rajong a repkedésért. Mint egy nagy gyerek! Nem indul zökkenőmentesen az utunk, mert az elején felfelé repülés közben nehéz fognom, utána meg a navigálással gyűlik meg a bajom és furcsán kanyarogva szeljük a levegőt. De ő élvezi, nem szól érte, igazából én is szeretek repülni, de nem verem nagy dobra. Meglátunk egy hosszabb utcát, néhány autóval a szélén, itt szállok le vele. Nem figyelem, mit csinál, bár érzem, de inkább az autók szemrevételezése köt le.
- Nekem tetszik az a színes! Szerinted beindul?
Ha már paradicsom madárnak öltöztem..képletesen, akkor a kocsink is lehet kihívó! Idő közben eltűnnek a szárnyaim, elkérem Athlan-tól a sapkát és a blézerem, aztán bohókásan megindulok a kocsi felé. Közben felhúzom a ruhadarabot magamra, aztán a sálat a fejemre, majd végül a kalapot. A napszemüveg véd az erős fénytől.
- Szóval ezzel eljutunk a partig, onnan megint repülünk? Vagy át tudunk kocsizni végig?
Fogalmam sincs milyen lehetőségeink vannak most azon a területen átjutni az egyik kontinensről a másikra.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Amazonas-medence Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
392
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 6:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Flavia & Athlan

"Az üvegre leheltél, ami mindentől megvéd majd,
Egységet formál, de mindenkor kétségben tart."
- Szerintem elég szexuális érzékszerveim vannak. - állapítom meg nagyképűen. - Van lelkem, szóval képes vagyok érezni, bár a legtöbbünk kikapcsolta már ezeket. Tudod, a Pokol nem olyan hely, ahol helye van az érzelmeknek. Ott egyszerűbb a létezés, ha elengedsz mindent, s egybeolvadsz a sötétséggel. Jobb, ha megjegyzed ezeket a szavakat, a bűnös románcok gyermekeinek bizony van egy rész fenntartva ott lent nálunk. - nem elrettentésnek szánom ezeket a szavakat, hanem egyszerű ténynek, amivel előbb, vagy utóbb ennek a boszorkánynak is szembe kell néznie. Azonban neki van annyi előnye, hogy nem ismeretlenül kell majd átlépnie a küszöböt, ha egyszer kinyílnak a kapuk.
- Nem gondolkoztál még azon, hogy eladd nekem a lelked, ha már a végét húzod? - azért egy nephilim lelke ritka kincs, nem úgy, mint a halandóké. Egy ilyen szépséges lelket pedig ott kell kihasználni, ahol csak lehet! Ő sem járna rosszul, ezt garantálnám. A következő szavaira a kunyhó egy szeglete felé mutatok, ahhoz, mely mellett kevesebb fa pihen.
- Vagy akár csinálnánk egy nyílást a ház oldalánál, egy fedett kis bódét, ami visszavezetne a házhoz, és ott fogadnád a vevőket, ha eltalálnak ide. Amúgy meg támogatom az ötletet, eddig sem tetszett túlságosan, hogy minden jöttmentet beengedtél oda. Nem tudok olyan gyorsan itt teremni, ha valami gond történne... - csóválom meg a fejem. - Értékes vagy, vigyázhatnál jobban magadra és a drágáidra. - dorgálom meg kissé Flavit. A "drágái" alatt természetesen a növényeit értem, amikben a tudománya rejlik. A szívemen viselném, ha egyik napról a másikra eltűnnének. A vérszívók említésére közben elfintorodom, mert bár halványan emlékszek rájuk még a halandó időmből, ám idefent azóta nem igazán találkoztam még velük.
- Legyen. Azért remélem, nem kevertél bele sunyi módon valami démonbabonázó dolgot, hogy úgy csússzak utánad, mint valami féreg! - emelem fel az ujjam vigyorogva, mielőtt még túlságosan is ráakadnék a megbújó szárnyakra. Szerencsére nem kell sokáig győzködni, hogy belemenjen.
- Ez gyorsan ment. - húzom ki magam büszkén és elégedetten. Azért valljuk be, nem minden démon mondhatja el magáról, hogy egy angyalvérűvel repkedett! Megfogom hát a holmiját, s hűségesen megfordulok. Aztán mikor a magasba emelkedünk, majd a könnyeim csordulnak ki az örömtől! Ez idő alatt még azt is sikerül elérni, hogy befogjam a szám, így némán élvezem, ahogy a szárnyai kellemes szellőt gerjesztenek, ahogy a táj lassan fut el alattunk, s magát a tényt, hogy angyali szárnyak lebegtetnek épp. Mikor leszállunk, s ha nem húzza vissza azonnal őket, akkor megragadom az alkalmat, s a tollakhoz lépve belefúrom az arcom a pihékbe, mint valami megszállott bolond. Mondhatjuk, hogy az vagyok...
- Azok ott. Válassz. - mutatok végül az ötven méterrel arrébb levő öreg furgonok felé. Van közöttük egyszerű szürke, nyitott hátsó résszel, van koszos fehér, zártabb, s van olyan, ami színes festékkel van lefestve amolyan hippi stílusban. Itt-ott lakókocsi is pihen az út szélén, melyekben pár öreg konzerv is megbújhat. Részemről mindegy, melyikbe szállunk be, így Flavira bízom a döntést. Ha választott, úgy beszállok a vezető ülésre, s pillanatokon belül megindulunk egy kis mágikus rásegítéssel. Elég a kerekeket megbolygatnom levitációval s pörgetnem őket előre, hogy úgy haladhassunk, mintha egy rendes, emberi autóban ülnénk. A látszatot nem árt azért megtartani.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 22, 2020 6:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Athlan
- Az nem tündérmese, hanem tudomány!
Affektálok neki a kezeimmel és közben a ruházatát csodálom. Egyik percről a másikra átöltözött.
- Olyan összetevőket tartalmaz, amik hatással vannak az érzékszerveidre. Neked is van olyanod, nem? Csodák és szerelem nem létezik. Vágy az annál inkább!
Közben haladnék, de hát ugye a hulla bemászik magától. Mindegy.
- Tegyem neked félre őket? Nem biztos hogy az elkövetkezendő fél évben lesz!
Nem szoktam naponta megölni valakit, még csak hetente és havonta sem. Ez előtt a pasas előtt két évig nyugi volt. Ő meg úgy döntött megissza húzóra a mérget. Ezzel mit tudnék kezdeni?
- Tudod, azon gondolkozom, hogy a kunyhót ezentúl zárva tartom. Nem hozok be vevőt többet ide. Aki meg ide találna, azt elhajtom. Rajtad kívül, természetesen! De azért a kis boltomban továbbra is árulok ezt azt.
Gyorsan túlesünk a temetésen, én biztos nem akarok szónokolni, azt se tudom ki volt, a nevén kívül.
- Igen! Azok az idegesítő kis szarok!
Majdnem káromkodok is egyet, de sikerül magamba folytanom.
- Találtam pumpás flakonokat, abba csináltam szúnyog riasztó levet. Magadra fújod és békén hagynak. A levendula miatt kellemes lett az illata.
Mielőtt még berohannék a házba, kapok azért egy elmés megjegyzést tőle.
- Ha léteztem volna azokban a korokban és ugyan ebben a formámban, úgy akkor is könnyen rejtőzködtem volna.
Bemegyek a kunyhóba, hozom, a cuccaim, aztán kijövök és bezárom. Athlan mozdulataira azért begőzölök, szóvá is teszem, de úgy tűnik tényleg nem létezik ilyen rúna, ha ő ilyesmit nem próbált még.
- Pffff.
Füffögök egy ideig és hagyom hogy böködjön. Szóval akkor repülünk. Majd kocsizunk.
- Jól van.
Motyogom lemondóan és nekiállok vetkőzni. Csak a blézerem kerül le rólam, mert az ing, a pöttyös hosszú ujjú, az hátul mélyen dekoltált és a nyakamnál van megkötve. Azt hiszem a szárnyaknak nem fog bezavarni. A kalapomat is leveszem és a blézerrel együtt Athlan-nak nyújtom.
- Lennél olyan jó hozzám és megfognád?
Megütöm a szokásos mézesmázas hangnemet, lehet hogy magamra is köthetném, de nagy volna az esély rá hogy menet közben elhagyom, mert lepotyog rólam. Várok egy kicsit, aztán erélyesen mutogatni kezdek neki.
- Fordulj meg!
Ha így tesz, akkor a hóna alá nyúlok és közben kiengedem a szárnyaim. Aztán csak egy pillantás és már a levegőbe is emelkedünk. Nem túl magasra, mert ki kell még tapasztalnom, hogyan tudom a démont úgy megfogni, hogy ne zuhanjon a mélybe, ne purcanjak ki a súlyától, de azért haladjunk is.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Amazonas-medence Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
392
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 19, 2020 11:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Flavia & Athlan

"Az üvegre leheltél, ami mindentől megvéd majd,
Egységet formál, de mindenkor kétségben tart."
Hosszasan elnyújtott, töprengő hümmögés szakad ki belőlem Flavi szavaira, mely egyértelműen arra utal, hogy bizony az agytekervényeim beindultak.
- Tudok várni. - közlöm határozottan. - Még sosem próbáltam szerelmi bájitalt, épp itt az ideje, hogy ezt pótoljam! Úgysem hiszek a tündérmesékben... - nevetek fel gúnyosan, utalva arra, hogy nem éppen hiszek a kis lötty sikerességében, bár a banya képességei azért sok mindent felülmúlnak. Már bizonyított, nem is keveset, így a kételkedésem sem tőle ered, sokkal inkább magamtól, hiszen maga az érzés számomra ismeretlen. S mint azt a kisasszony is tudja, a legostobább dolgokba is képes vagyok belemenni puszta kíváncsiságból.
- Innentől számolhatod a hulláid, igényt tartanék rájuk, ne vesszenek kárba. Ha van egy kéznél, csak sikíts, tudod úgy, ahogy szoktál, azon a frekvencián, amit még az én fülem se bír. A világ másik feléről is meghallom... - a hangom csöpög az iróniától, pedig aztán mennyi igazság van benne! Ha kiereszti ez a nőszemély a hangját, reszkethet az egész világ! Újdonsült barátunk közben gondosan lebeg előttünk, s hamarosan már a kukacok lakmározhatnak belőle.
- Vérszopó... - ismétlem meg elgondolkodva. - Az valami új lény, amiről nem tudok, vagy azok zümmögő, idegesítő kis szarok? - mutatom ujjammal, mikor megindulunk vissza a kunyhó felé. Nem ismerem a felvilág minden szegletét, hiszen a halandó éveimben is elszeparáltan éltem egy sötét kis faluban, a démoni síkról túl sokszor nem jöttem fel ide. Régebben többször megesett azért, mint mostanság, úgyhogy bőven akadnak dolgok, amik még újak számomra.
- Megtisztelsz. - bólintok büszkén. - Neked biztosan tetszettek volna a régi korok, bár azokban az időkben nagyobb esély lett volna, hogy megégetnek. Sokkal jobban kellett volna rejtőzködnöd, mint most. - tekintetem végiglegeltetem a lágyan lengedező, távoli tölgyfákon, míg várok, s mikor megérkezik Flavi, természetesen egyből kihasználom a helyzetet. Persze, a kisasszony hamar kifejezi nemtetszését, de én még ugyanúgy karolgatom kitartóan.
- Sosem próbáltam még ilyesmit. Úgy voltam vele mindig, hogy démon vagyok, időm, mint a tenger, így nem foglalkoztam vele. Szóval... - böködöm meg a hátát célzóan. Olykor-olykor kitörik belőlem a mániám, még szerencse, hogy kéznél van mindig egy angyal!
- Jajj, ugyan már! Csak egy kicsit engedd ki! - kérlelem hatalmas, csillogó szemekkel, sőt, még úgy pislogok hozzá, mint egy ártatlan bárány. - Van egy ajánlatom. Pár kilométerre innen láttam idefelé jövet pár lepukkant furgont az út szélén. Te odarepítesz minket, én pedig beindítom az egyiket, sőt, még el is vezetem, neked csak annyi lesz a dolgod, hogy hátradőlj, és élvezd, ahogy viszem a hátsód. Mint egy királylány! - újra csak megböködöm a hátát kérlelően. Szerintem nagyon is kompromisszumos az ajánlatom, hosszú órákon keresztül meg sem kell mozdulnia, ezért pedig csak pár percre kellene kieresztenie azokat a szépséges szárnyakat. És felkapni az én drágajó testem, de ez már mellékes.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5