Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Willard Asylum •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 06, 2020 3:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 407 • Credit:

A doki láthatóan nem lelkesül úgy a közös játékért, mint a kislány. Kár, mert ezt mókát ha fejen áll sem nem kerülheti el. Amint Kyaráról lekerülnek a bilincsek és zöld utat kap, nem vesztegeti az időt. Mélyeket szívva a bagómból figyelem, ahogy barátocskánk a földhöz szegeződik teljesen kiszolgáltatottan.
-Ne, kérlek, neee. Istenem, segíts! - kérleli a lányt, és pár könyörgő szót intéz a mennyei öregnek is. Mindhiába. A kicsike nem fogja elengedni, Isten pedig széles ívben tojik rá. Szar ügy. A férfi szájára hamar kendő kerül, innentől maximum csak hümmögésre képes.
-Kis kegyetlen. - vigyorok rá a dohányfüst mögül, két slukk között, miközben nagy hanggal vágódnak ki az ajtók. Bár sötét van, nem látni semmit a szobából, de feltételezem hasonló felszereltségű lehet, mint a kis kattant lakosztálya volt. Egy pillanattal később bármennyire nem akarja a férfi is a szoba és a sötétség része lesz. Úgy vágódik rá az ajtó, hogy öröm nézni.
-Nem is tudom...hány lélek is van ide bezárva? - kérdezek vissza széles vigyorral, miközben elnyomom a cigim maradékát. Magától értetődő, hogy az összeset magamnak akarom. Ha már adódik egy ilyen páratlan alkalom a lélekgyűjtésre, miért hagynék itt akár csak egyet is gazdátlanul kóborolni? Ismét a zsebembe mélyesztem kezem és kihalászom az ott lapuló kulcscsomót. Nagyon sok kulcs lóg még rajta, lefogadom az emelet összes zárkáját nyitják.
-Talán...látogassuk meg őket.. - huppanok le az asztalról és ráérősen sétálok ki a folyosóra.
-...közben pedig összeszedjük a vasaidat is. - utalok acélos barátaira, akikről nem feledkeztem meg. Nem mellesleg úgyis útba esnek. Alig állok meg a doki szobája melletti ajtó előtt, máris egy hibbant öreglány tapad a rácsra. Élénk érdeklődéssel forgatja a szemeit, amint meghallja a kulcsok jellegzetes csörgő hangját a kezemben. Felteszem neki a nagy kérdést, mit tenne meg a szabadságáért? Vihogva röhög egy ideig, mint aki valami nagyon jó viccet hallott volna, aztán felajánlja mindenét, beleértve értékeit, testét, lelkét egyaránt.
-A lélekkel megelégszem. - felelem rá, majd megragadom a kezét és az egyezség létrejön. Nem is húzom sokáig az időt, gyorsan kieresztem őt is, majd a mellette lévő két szobalakóval is hasonlóképp teszek. Aztán elérünk annak a teremnek az ajtaja elé, ahol a késeket is tárolják. Itt az alkalom, hogy a lány visszaszerezze azt, ami az övé. Már lépnénk be, amikor...
-Maguk meg mit csinálnak? - visszhangzik egy női hang a hátunk mögül. Vállam felett hátrapillantok és egy fehér köpenyes doktornő álldogál tágra nyílt szemekkel. Jól látja mi folyik itt, éppen csak elhinni nem akarja. Hol minket, hol a folyosón tébláboló elmerokkantakat nézi.

reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 6 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 05, 2020 10:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
A doki lehetőségeinek a tárháza hatalmas. Vagy belemegy az alkuba, vagy nem. Vagy eladja kicsiny kis lelkét, hogy élhessen még, röpke tíz évet, vagy nem adja el. De istenbizony, hogy amint halhatóak lesznek újra az emberek ő lesz az első, kit a pokolra küldök. Azt hiszem.
Vagy éppen nem igaz?
Meg sem bír szólalni, egy szem démonkám pedig kis türelmetlen. Halkan ciccegek csak, vékony karom megfogja és a pasas orra alá dugja. Remegő ujjakkal babrál a vasbilincsemen, a zár pedig hamarosan halkan kattan.
S ahogy lekerül?
Mély levegőt veszek, valami különleges erő járja át testemet. Nem is tudnám szavakba formálni, mintha… Mint aki újra tud lélegezni.
Karjaimmal újra az ég irányába nyúlok, nyújtózkodás gyanánt, a plafon kissé megremeg eközben.
- Mhhh – hunyom le szemeimet. El sem tudom hinni, hogy mennyire hiányzott már ez. Elégedett sóhajok, hümmentések törnek fel belőlem.
Elmehet kérdésre csak vigyorogva fordulok felé és lassan tápászkodom fel róla.
- Azt ígérte, hogy nem ölöm meg – vigyorgok rá szemtelenül. – Meg nem tudom, végül is, nem adta el a lelkét, nem igaz? – tekintek kérdőn, hatalmas szemekkel Pici Pacikára. Tartásom, pillantásom, de még a hangszínem is egészen megváltozott. Még ha csak töredék pillanatig tart is, akkor is.
Ám ahogy a fülemhez hajol, úgy szegezem pillantásom a dokira. Mosolyom egyre csak szélesedik, félő, hogy a végén szétszakad tőle az arcom. Ám ez nem történik meg.
Könnyedén és kecsesek lépek el a démontól, hogy leguggoljak barátunkhoz.
- Ó, nem fogok – ha valamit ezt megígérhetem. – Csak azt fogom csinálni vele, amit ő is velem. Semmi egyebet – a doki zsebeibe nyúlva egy kendőt húzok elő. Próbálkozna, ám nem tud ellenkezni. Ó, nem. Erőmet most arra használom, hogy testét leszögezzem, béglyóba fogjam. Így kötözöm be a száját.
- Bemutatom neki a saját démonjait, félelmeit – csapódik ki az ajtó, majd a vele szemben lévő helységé is. Ahol a végtelen sötétség pihen. Nincs ott semmi, sem ablak, sem ágy, sem egy szék, semmi, amivel árthatna magának. A doki teste próbál küzdeni, körömmel ragaszkodik a szekrényhez, ám az sem segít rajta. Fél pillanat és zárkájába találja magát. A nehéz vasajtó hangosan dörren, kulcs nélkül is be tudom zárni. Egyszerű kézmozdulat. Ki mondta, hogy a telekinézis nem buli?
- Pszichézis – vonom meg a vállam, ha nem találná kellően véresnek a démon. – A sötétbe egymaga zárva lassan fogja elveszteni az ép eszét, hogy aztán egy teljesen új személyiséget adjanak neki – vigyorgok álnokul. Hosszú szenvedés vár rá és amúgy is. Nem öltem meg. Ennél sokkal jobbat csináltam.
- Ostobák, azt hitték, hogy nálam ez használ – vigyorgok rá, majd pedig a tárgyra is térek. – Mennyi lelket szeretnél? – lelkesülök fel, ép kezemmel a bilincsem helyét dörzsölgetem. A vas kikezdte a bőrt, felhólyagosodott, kipirosodott.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 04, 2020 5:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 371 • Credit:

Megítélni ugyan nem tudom mennyire megnyugtató számára a programterv és az ígéretem, de végül sikerül a doktorunkra koncentrálni. Nem számítok rá, hogy könnyen megy majd a szabadulás. Olykor az emberek nagyon bosszantóak. Nem mondom, hogy totális hiba a bennük tomboló túlélőösztön és az ellenkezés iránti vágy, néha még egész szórakoztatónak is találom a kétségbeesett próbálkozásaikat, de most kifejezetten hátráltató ez a dacos ellenállás. Nagyra értékelném, ha a barátocskánk nem húzná az időnket és tenné, amire kértem. Hát olyan nagy kérés megszabadítani egy elmebajost a láncaitól? Nem hinném. Ehelyett csak azt hajtja, hogy én is őrült vagyok, mintha beakad volna nála a lemez. Unottan sóhajtok fel. Démon vagyok, milyen legyek ha nem kissé őrült? Ja, hogy nem tudja...nem fedtem fel magam, de nem is érzem szükségesnek, hogy tisztában legyen ezzel az apró infóval. A mindjárt a gatyámba csinálok-állapot így is megvan.
-Alkut ajánlok. - szólal meg a kislány őrült vigyorral. Ha még nem kerülgette eléggé a pasast a frász, a kisdrágám gondoskodik róla, hogy teljes legyen számára a kétségbeesés. Hallgatom ahogy édesen csacsog az orvosnak töretlen fülig érő mosollyal, mire a dokit falfehérre sápad és a pánik minden testi tünetét produkálja. Épp csak maga alá nem hugyoz.
-Jól van, szedd össze magad, és vedd le ezeket. - sürgetem, mielőtt el találna ájulni itt nekünk. Megfogom a kicsike karját és ismét a férfi orra elé tolom bilincsbe zárt kezeit. Ezúttal erőt vesz magán és leszedi a kis kattant vaskarkötőit. Jellegzetes kattanó hanggal nyílnak ki a bilincsek, Kyara újra szabad.
-Látod komám, nem is volt ez olyan nehéz. - gúnyolódom rajta kicsit.
-Akkor...akkor most elmehetek? - kérdezi reménykedő remegő hangon, mire démoni vigyor ül ki az arcomra és közlöm vele, hogy NEM.
-De...de...dehát azt mondta...azt ígérte.... - emlékeztet korábbi szavaimra.
-Igen, így van. De...hm...hazudtam. - tárom szét a karjaimat, majd leguggolok a kicsikém mellé, egyik kezemmel átölelem a vállát és közelebb vonom magamhoz. Kósza, zsíros hajtincseit félresöpröm és a füléhez hajolok.
-Itt a játékidő! Tegyél vele, amit akarsz. - súgom oda, és bár a barátunk egy szavam sem hallja, ösztönei bizonyára megsúgják neki, hogy nem számíthat itt semmi jóra.
-Csak ügyesen drágaságom, ne csinálj nagy mocskot. - állok fel mellőle, hogy valamivel hátrábbról szemlélhessem majd terápiás játékát a dokikával. Feldobom magam az egyik asztalszerű bútorzat tetejére, és kényelmesen rágyújtok egy újabb szálra.


reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 6 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 04, 2020 11:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
- Szabadok, szabadok – forgatom meg a szemeimet. Akkor nem elmegyek értük, akkor hozzám jönnek a drágáim. Tudom, tudom, valójában nem követnek csak az én elmém rejtekében irányítom úgy őket, mintha követnének, de ez már annyiiiraaaa részletkérdés, hogy el sem tudjátok hinni!
Ahogy azt sem, hogy mennyire lelkesülök a doki minden egyes ijedt pislogása láttán. Szerencsétlent elég rossz helyre irányították egykor, hogy itt kell dolgoznia. Valóban csak azt teszi, amit mondanak neki, habár mindig, minden embernek van választása. Így neki is lehetne.
Kérdésemre mégiscsak egy mosolyt kapok, mire lelkes vigyorgással fordulok vissza az orvos irányába. Oh, ez a halálra vált tekintek, ahogy próbálna araszolni még hátra, de már nem tud hova. Hátának minden csontjába, izmába beleállt már a vasszekrény.
- Maga is pont olyan őrült! – vádolja meg a démont is, de jaj hogy hívják?
Miért fontos ez most neked? Sose emlékszel senki nevére.
Na, ez nem igaz! Apciéra igen!
Jó és rajta kívül?
Öhm…. Pacika?
Mégis lelkesen tartom neki a karperecem, mitől megszabadulnék már. A félvér oly könnyen hozzá tud szokni a jóhoz, az erejéhez, hétköznapjának minden szegletébe beleivódik. Erre jönnek a csúnya vadászok és elvesznek mindent.
De a doki vonakodik én pedig vigyorogva húzom vissza a kezem.
- Alkut ajánlok – vigyorgok rá kedélyesen. Persze velem nem tud, de tökéletes közvetítő vagyok. Ahogy azt a cellába is mondtam. Félrehajtott fejjel nevetve szemlélem a doki arcát. Íriszei hol rám, hol a démonkára vándorolnak, rekordsebességgel. – Ő megígéri – mutatok a démonra mögöttem – hogy én nem öllek meg. Cserébe egy aprócska kis dologért – vigyorgok rá szemtelenül. Kell egy kis idő, mire leesik neki a tantusz.
- Persze enélkül is előbb, utóbb ki fogod nyitni a bilincset és tekintve, hogy félvérként mióta is táplálkoztam épkéz ember lelkéből? – merengek, csakcsupán hangosan. Végül csak nevetve vonok vállat. – Végülis nem ez számít igaz? Hanem, hogy mennyire szeretem a vér ízét, oh, és még valami. A terápiáink során pontosan tudod, hogy a kedvenc időtöltésem az új világrendbe az, hogy az újra és újra felkelő embereket újra megöljem – vigyorgok rá. A választása igazán egyszerű és még csak kényszerítenem sem kell, csak az őszintét elmondani.
Ki mondta, hogy nem lehet őszintének lenni? Sokkal hatásosabb, mint hazudni. Oh, és ne legyen naiv. Tudja jól, hogy képes lennék megtenni újra és újra.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 02, 2020 4:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 380 • Credit:

Kín és Halál, milyen frappáns és kifejező nevek. Bár eddig még csak Kínról hallottam. Nem tudom mikor tett szert a másikra, de láthatólag legalább annyira ragaszkodik hozzá, mint a Kínjához.
-Amint szabadok lesznek a kezeid, már rohanhatsz is értük. - felelem és próbálom figyelmét az orvosra irányítani...gyorsan feltalálja magát és sikerül magára vonnia a köpenyes figyelmét. Az arckaparás még csak ízelítő volt mindabból, ami még a barátocskánkra vár, már ha hagyom, hogy a kis kattant tovább mókázzon vele. Nem tudom mit tettek vele, és ő mit készül tenni ezzel a nyomorulttal, de valami azt súgja nem lesz szép látvány. Mindenképpen látnom kell.
-A kis türelmetlen... - ingatom meg a fejem vigyorogva. Már a játékon jár az esze, pedig még a béklyóitól sem szabadult meg. Kérdésére csak sejtelmesen vigyorgok, ami felér egy határozott talánnal, ezzel pedig tovább fokozom a dokikánk növekvő pánikhangulatát.
Nem kertelek, rögtön a tudtára hozom, mit is szeretnénk tőle. Nem kérek nagy dolgot, mégis őrültnek nevez, majd kétségbe vonja a szándékaimat. No fene!
-Oh de igen. Pontosan ezt akarom. - szerintem egyértelműen fogalmaztam az előbb, de hogy tévedés ne essék, biztos ami biztos, azért ráerősítek. A doki szerint Kyara nem normális, de azt hiszem ezt mondania sem kell, elég nyilvánvaló. Elég csak egy röpke pillantást vetni rá. A füligérő tébolyult mosolya, a szemeiben megülő őrült csillogás és a kényszeres gesztusai...épp elég árulkodó jel lehet bárki számára. Amúgy meg ha minden rendben lenne neki odabent, nem a Willardban töltené az idejét.  
-Igen, ezt is tudom. - pillantok széles vigyorral a kicsikére, majd lazán megvonom a vállaimat, kezeimet széttárom jelezve a férfi számára, hogy ez a tény a legkisebb mértékben sem zavar. Persze azt is tudom, hogy semmi jó nem származik abból, ha egy ilyen hibbant kislányt szabadon eresztünk. De ki akar itt jót?
-Na ess neki...haladjunk... - noszogatom a férfit, a kisdrága már úgyis az orra alá tolta a karjait bilincsleszedésre. Kicsit hezitálva, remegő ujjakkal nyúl a lány felé és kezdi el piszkálgatni a vasat, közben azért próbál valami ígéretfélét kicsikarni belőlem. Segítségért cserébe a testi épségét kérné, amire tulajdonképpen már fittyet hányhat, már ha abból indulunk ki, hogy alig egy perce rétegeket kapartak le az arcából, de legyen.
-Ígérem... - mondom ki a varázsszót. Ígéretemet semmitmondóan nyögöm oda, mintha bármit is számítana egy démon szava. Neki mégis jelent valamit, mert látszólagos nyugalom telepszik rá.

reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 6 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 02, 2020 8:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
Nem tudom meg, hogy mit tud a rúnája, de nem igazán aggódok emiatt. Előbb, vagy utóbb meg fogom tudni, ha nem segít magától, akkor majd magamtól. Nem fogok kétségbeesni, eddig is mindig megkaptam, amit akartam. Előbb, vagy utóbb. S egy kis szenvedés árán, de hát az élet csupa kín, nem igaz? Nincs is élvezetesebb ennél.
Viszont nem értem, hogy mi baja a kis kuckómmal. Visszatekintek és látom a takaros ágyikómat, ahogy a fal mentén húzódik, a hatalmas ablakok, melyeknek néhány üvegei betörve hever a kopott fapadlón. A szőnyeg is régen találkozott bármilyen tisztítóeszközzel. Oh és a kedvencem a sarokban pihenő éjjeliszekrény, melyeken a kis pókok takaros életet élnek. Én ezt látom, nem a sötét, doh szagú pincét, melynek falai ridegebbek bármely démon szívénél, a sötétséget pedig a legostobább ember elméje is megirigyelhetné.
Kín…
- … és Halál! - juttatom eszébe, bár talán az utóbbit be sem mutattam neki? Milyen udvariatlanság volt ez tőlem! - De, de, de… - kezdek bele, ám a következő pillanatban már el is felejtem az egészet. Hiányoznak a késeim, mindennél jobban, elmémbe most mégsem eszi be magát ennyire. Nem jobban, mint máskor, hiszen valami sokkal jobb mulatság veszi kezdetét.
Először is a dokit kellene felébreszteni. Nem fiatal már, középkorú, mégsem emlékszem, hogy gyerekként láttam volna itt. Ahhoz képest új lehet.
S ez az ijedelem. Amint felkel fel is egyenesedek előtte és lelkesen tapsolok. Fel sem merül benne, hogy kellemesebb ébresztés is létezik. Ezen a helyen? Ne nevettes kérlek.
- Csinálhatom azt vele, amit ő is velem? - tekintek fel Belialra, ugyanis fogalmam sincs, hogy mi a terve vele. Nekem vélhetőleg teljesen más. Én csak szórakozni akarok vele, semmi többet. Persze munkám gyümölcsét nem most fogom élvezni…
S ezt a doki is tudja. Ha eddig nem lett volna rémült, hát most az. Ha lehet, akkor még jobban elfehéredik, mint valaha. Fejem félrehajtva vigyorgok rá eszementen.
- Ne, ne, ne, ne hagyja - tekint fel a démonra. Oh, babám, ha tudnád, hogy semmi értelme. - Én csak azt tettem, amit mondtak… - nyöszörgi és ha tehetné visszamászna a szekrénybe. Ám így csak minden csontját, ami csak a hátába húzódik nekinyomja.
De hogy ne is menjen sehova, csontos sejhajommal huppanok erősen a doki combjára. Még kényelmesedek is rajta, rázom magam ültömbe.
Amikor pedig a démon belekezd, hogy mit szeretne, szinte a képébe nyomom a csinos karperecet.
- Maga megőrült! - hörren a doki, s a démont vizslatja. - Nem akarhatja elengedni Ezt! - mutat rám. - Ez nem normális! - elszántságát csodálom, talán fogalma sincs, hogy kivel áll szembe. De azzal igen, hogy kit kellene kiengednie. Én pedig csak ülök és vigyorgok. Amíg rajtam van a karperec semmit sem tehetek… Semmi érdekeset.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 02, 2020 12:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 393 • Credit:


A bezártság minden pillanata nyomot hagyott a lányon, a feje búbjától a lába ujjáig.  
-Én másképp fogalmaznék... - forgatom meg szemeimet a dzsuva láttán. De hagyjuk is a szobát, akadnak itt fontosabb dolgaink is. Megérzéseim nem csalnak, amikor a kezéért nyúlok tartva attól, hogy elkószálhat. Alig teszem meg az első lépéseket az öltözők felé, már az ellenkező irányba fordul a nyaka. Csoda, hogy ki nem törik.  
-Kések? - értetlenül pillantok bele hatalmasra tárt bociszemeibe. Minek az neked? Kérdezném tőle, de aztán bevillan, hogy volt egy szívének kedves acélpengéje, bizonyára elkobozták tőle, amikor idecsukták.
-Ja igen, Kín...- dereng fel a neve. - ...nos mindent szépen sorjában. Később visszajövünk érte. - ígérem meg neki, hogy nem merül feledésbe a kis kedvence visszaszerzése sem.
Kattan a zár, nyílik az ajtó és a vasszekrényből előbukkan a doki. A rámért ütés hatása még tart, egyelőre még ájultan terül ki a padok között, de nem sokáig időzhet alélt állapotában. Épp csak egy fél percet tölt a hideg kövön fekve, amikor Kyara figyelmének középpontjába kerül. Fájdalommal teli, sajátos ébresztésben lehet része. A kislány harsány nevetés közepette karmolja szét a férfi arcát, ami távolról sem nevezhető kedves cirógatásnak. Elfeketedett, retkes körmeivel durva nyomot hagy a férfi arcán. Talán még a vére is kiserken közben. Mindenesetre ez a szokatlan ébresztés hatásos, mert a doktorunk szemei kipattannak. Ideje sincs felfogni mi történt és mi történik vele...csak az intenzív kellemetlenség, amit a bőrén érez.
-Ne. Neee. Menj innét. - kiáltozik és csápol a férfi kétségbeesetten, miközben kúszva hátrál a kis kattanttól, majd hirtelen a feje egy hatalmasat koppan a szekrény ajtajában, de talán ezt már meg sem érzi. Mászna még tovább is, ha lehetne, de a vasbútor tövében nincs tovább. Segítségért ordít, de hiába, senki sem hallja meg segélykérő szavait. Kemény ez a hely, itt aztán meg is dögölhetsz, észre sem veszik. Amikor tudatosul benne, hogy nem jön a felmentősereg, jön a szokásos, szánalmas, a halandó népségre oly jellemző műsor: rimánkodás az életért.
-Ugorjunk ezen...már uncsi...- szakítom félbe még mielőtt belekezdhetne. Feleslegesen fecsérelt szavak helyett fókuszáljunk a lényegre.
-Lenne itt egy kis feladat. Elég sürgős... - bökök a fejemmel a kicsike csuklóin éktelenkedő bilincsekre.
-Lefogadom le tudod őket szedni valahogy...- szinte biztosra veszem, hogy illetékes a témában.
-Ugye nem tévedek? - guggolok le elé démoni vigyort villantva felé. Bár nem mondok ennél többet, ördögi mosolyomból sejtheti, hogy mindenképpen jobban jár, ha együttműködő lesz, máskülönben a megkapart pofája lesz a legkisebb gondja.


reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 6 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 30, 2019 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
Nevek, mi értelmük van? Okés, a démonoknál van értelme, hiszen ott sokat számít, de minek? Amikor anélkül is eléred, hogy elérjenek téged? Nem ő az első démon, kit enyhén szokatlan módon keresek meg és láss csodát. Tervem most is bejött.
Várj, azt akartam, hogy megtaláljon?
Miért ne akartad volna?
Tényleg. Vállat vonok újra csak, ha azt mondják, hogy akartam, akkor biztos, hogy így van.
- Mit tud? – tekintetem elidőzik a vérmaszatos rajzon. Vonásai most nem olyan szépek, mint ha nem itt bent készíteném őket. De persze kíváncsi vagyok. Mosolygok, nevetek rá, eszelős módon.
Talán, ha kiszabadulok, akkor megmondja, addig is türelmesen várok.
Vagyis hát…
Van itt valaki?
A víz, olyan vonzó, de annyira hívogató, szinte rögtön fejest ugranék benne, ha tehetném. A férfi hangja mégis kirángat ebből a már majdnem katatón állapotból. Ölelésem is csak tiszavirágéltű. Nem várok én érte cserébe semmit, egyszerűen csak boldog vagyok, így azt teszek, amit épp gondolok. Egykor tiszta és ép orvosi ruha úgy lóg rajtam, mintha zsák lenne. Fehérsége már inkább szürke, ha meg volt is rajta bármilyen minta, régen elveszett. Combom közepéig ér a drága, de legalább szabadon tudok benne mozogni.
Kérdésére félrehajtott fejjel fordulok felé.
- Huh? – kérdezek vissza értetlenül és magam is végignézek a helységbe. – Takaros, igaz? – húzom ki magam, ahogy visszatekintek rá, mint aki büszke a legújabb bútorára, amit nemrég vett a lakásába. Mosolyom széles, válla felett még egy utolsó pillantást vetek a sötét lyukra, mely az elmúlt napokban otthonomul szolgált.
- Látogassuk! – adom ki a vezényszót, jobb kezem a magasba emelve. S ezzel a lendülettel fordulok is meg, hogy természetesen az ellenkező irányba induljak meg, amerre ő akarná. Kezem megfogva vezet a megfelelő irányba. – De – kezdek bele és nyakam kitekerve tekintek hátra. – Ott van a sok sok késecske. És szikécske. Olócska, villácska – fordulok vissza Pacika felé és hatalmas szemeimet meresztem rá. Kín. Hiányzik kín és nem tudom magamhoz hívni.
Viszont egy szekrényből ugrik elő az orvos.
- Csodaország! – lelkesülök, ahogy rájövök, hogy merre is járhatott, vagyis mit keresett a szekrénybe. Leguggolok elé és félrehajtott fejjel figyelem a nyugodt arcát.
- Olyan nyugodt. Olyan békés – figyelem egy darabig elidőzve arcán, gondolataim újra elkalandoznak. Hirtelen nyúlok tíz körmömmel az arca irányába.
- Ébresztőőőőőőőő – kaparom az arcát, nem túl gyengéden, de nevetve. Az utóbbit elég hangosan tudom művelni. A doki szemei hirtelen pattannak ki, hirtelen azt sem tudja, hogy mi történik vele, csak hogy menekülne. Hátra. A szekrény irányába.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 30, 2019 10:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 395 • Credit:


Elmélázva, türelmesen figyelem, ahogy a kislány kusza gondolataival viaskodik. Milyen bájos is az őrültség. Számos formáját láttam már, de minden alkalommal lenyűgöz. Bármi is folyik odabent, a végeredményeként egy egyértelmű nemet kapok.
-Ahogy sejtettem... - jegyzem meg vigyorogva, mikor bevallja, hogy nem emlékszik a nevemre. Megingatom közben a fejem, ám hangomban nincs semmi sértődöttség vagy rosszallás emiatt. Viszont kellemes meglepetést okoz rajzával, amit kutyafuttában kézfejemre pingál saját vérét használva. Ez az amire velem kapcsolatban emlékszik.
-Okos kislány... - dicsérem meg művét szemlélve, miközben szabadulásán munkálkodom. Mikor ő is ráébred, hogy hamarosan elhagyhatja kínzó börtönét gyermeki lelkesedéssel ujjong és tapsol. A siker nem jön egyből, pár kulcsot ki kell próbálnom, mire rátalálok a megfelelőre. A megfelelőt pedig egy jellegzetes kattanó hang jelzi. Épp csak kinyílik az ajtó, szinte azonnal a nyakamban érzem ölelését. Megpaskolnám feje búbját, de elég csutakos, így ettől most eltekintek. Mielőtt tovább állnánk és megtennénk a következő lépést a szabadulásához, még úgy dönt búcsút vesz a barátaitól.
-Persze, csak nyugodtan. - felelem, bár nem igazán vágom elsőre kitől akar elköszönni. Éppen ezért belesek a szobájába, hátha lapul még ott valaki a sötétben, akit eddig nem láttam, nem észleltem. Csak egy pillantást kell vetnem, hogy teljesen elborzadjak. Kyara képzeletbeli pajtásait ugyan nem látom, ám a folyosói fényei jobb megvilágításba helyezik a benti körülményeket. Lehangoló. Így tartani egy démonlényt...
-Mi ez a disznóól? - tör elő belőlem egy őszinte kérdés, ahogy tekintetem átfut ezen a tömör borzalmon. Döbbenetemből a kicsike hangja ráz fel, indulásra készen áll. Gyorsan elhessegetem ezeket a rémképeket, amik az ajtónyitással együtt elém tárultak és visszatérek a tervhez.
-Gyere kicsikém, meglátogatjuk a fődoki bácsit... - tér vissza démoni vigyor az ábrázatomra. Ez egy igen különleges alkalom lesz, most nem az orvos megy a betegéhez, hanem fordítva. Megfogom a lány kézfejét, hogy még véletlenül se kószáljon el mellőlem, bár szerencsére nem kell messze mennünk, de jobb nem bízni az ilyesmit a véletlenre. A dolgozók öltözői ebben a szárnyban vannak, ahogy az öltözőszerkény is, ahová a tagot zártam.
Hamar rátalálunk az orvosra, jól emlékszem melyik ajtó mögé gyömöszöltem be. Láthatóan még kábulatban van attól az ütéstől, amit a fejére mértem. Lehet, hogy az a tűzoltókészülék kicsit túlzás volt.
-Ébresztő... - rántom ki a szekrényből a férfit, majd adok neki pár percet, hogy észhez térjen, mielőtt arra kérem, hogy vegye le Kyaráról a speckó bilincset. Természetesen nem, nem tudom és hasonszőrű válaszokat nem fogadunk el.


reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 6 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 30, 2019 8:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
Elárulok én bárkinek bármi titkot, ha arról van szó. Csupa szó lehetek, ha azt akarja a Pici Pacika, csakhogy… Fogalmam sincs, hogy mit csinálok valóban az ajtón lógva? Valóban itt lennék?
És nézd ki jött el látogatóba!
Eddig is itt volt, hatökör.
Dehogy volt itt!
Akkor mégis kivel beszélgettél?
Nyilván veled. Szemeimet megforgatom. Saját hangjaim olykor roppantul fárasztóak. Rengetegszer adnak remek ötleteket, ám ezúttal nem. Ezért is lehet, hogy másodjára is úgy tudok megörülni a férfi láttának, mintha először is. Ritkán követem nyomon saját gondolataimat, emlékeimet. Na, az lenne a kész őrület.
Feltételezésére hatalmas mosollyal nyitom ki ajkaim, hogy válaszoljak ám arra. De be kell látnom, hogy tényleg nem tudom.
- Nem – vallom meg, de vidámságomon nem esik csorba. – De tudok mást rólad – csillanak meg szemeim, ajkaim szegletébe pedig galádság költözik. Szemfogammal addig harapom ujjam, amíg bíborló vérem ki nem serken. Nem, nem most nem nyalhatom le, most minden cseppjére szükségem van.
Újra kinyúlok a rácson és ha engedi kézfejére festek egy általam ismeretlen rúnát. A könyvben láttam, ahol a létező összes démon szerepelt. Név szerint, leírással, képpel. Mindenki egy személyre szabott rúnával. Ez volt az ő nevénél. Tudom, hogy ez nála volt, hogy ez Ő volt.
Ám bárhogy is reagáljon hamarosan ki akar majd engedni. Tényleg megteszi!
- Igen, igen, igen! – húzom vissza a kezemet és lelkesen ugrok kettőt. Az elsőn még az ajtón pihennek lábujjaim, ám a másodiknál ismét eltűnök mögötte. Tenyereimet ütögetem egymáshoz izgatottságomba.
Várjunk, miért is vagyok most az?
Hátrafordulok és a víztócsára nézek, melybe egy levágott vezeték pihen. Milyen csábító. Milyen könnyű lenne csak belenyúlni. Elindulok felé, ajkaimat megnyalom. A víz, olyan hidegnek tűnik. Olyan szomjas vagyok. Ujjam hegyével majdnem elérem a vizet, amikor újra meghallok egy hangot.
Hé, ez nem az enyém!
A zár halkan kattan.
- Juhuuuuj! – ugrok egyet, el a víztől, egyenesen felé. Majd kezeimet a magasba emelem. Gyermeki örömmel ugrok szó szerint a nyakába. – Pacika! -engedem el sugárzó mosollyal ám nem indulok még ki.
- Egy pillanat, el kell búcsúznom a barátaimtól! – emelem fel a kezemet és elindulok cellám – mert ez inkább az, mint szoba. Sem ágy, sem mosdó, csak egy vödör és a négy fal. Még csak egy árva pokrócot sem kaptam. Nem, mert azt hitték, hogy rögtön a vízbe nyúlok és meghalok. Ezt nektek, köcsögök!
Szóval elindulok cellám ellenkező irányába egy sarokba. Feltekintek rá.
- Papafufu és Mamafufu, legyetek jók! Nem illik megenni a kicsinyeiteket és ha még egyszer – emelem rájuk az ujjamat. A két pókra a sarokba. – Azt kell hallanom, hogy Papafufu miért nem segít otthon, akkor esküszöm, hogy visszajövök és az összes lábadat kitépkedem, de kínzó lassúsággal, megértettél? – teszem végül csípőre a kezemet. Várok három másodpercet, hogy válaszoljanak. Ajkaimra újra széles vigyor ül ki.
- Rendicsek! Pápá! – integetek nekik hatalmas lendületet véve minden egyes ívnél, majd megfordulok Pacika felé. – Mehetünk! – adom ki a parancsom de milyen udvariatlan lenne, ha nem engedné előre a hölgyet. Így hát kitrappolok a folyosóra és az első dolog amit teszek, hogy kinyújtóztatom végtagjaimat, tekintetem lehunyom, látszólag újra elvesztem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 30, 2019 6:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Dead inside • szószám: 407 • Credit:


Eltöprengem egy kósza pillanatra és megállapítom magamban, milyen figyelemre méltó ez az idilli nyugalom, ami erre a tébolyházra telepedett. Hosszú percek óta álldogálok a kislány szobának csúfolt zárkája előtt és mindeközben egy teremtett lélek nem haladt el itt mellettem. Ha nem láttam volna idejövet az itt dolgozókat, még azt hihetném, nem dolgozik itt senki. Bár igaz, hogy visitidő előtt tiportam be ide, ilyenkor ritkább a mozgolódás, de ettől függetlenül még számítanék néhány hosszú lábú, csinos ápolónőre a folyosókon kóborolni. Na mindegy. Úgy tűnik nem aggódnak amiatt, hogy itt bármi rossz történhet.
-Bizonyára elmeséled majd részletesen. - biztatom, hogy osszon meg minden apró részletet zsiványságáról. Őrült nevetése közepette még egy titkot is hajlandó elárulni nekem. Újra rásimul az ajtóra és ezerwattos mosolyt villant felém.  
-Csupa fül vagyok. - hajolok én is közelebb a rácsokhoz, miközben teljes figyelmemet a kicsikének szentelem. Szavait hallva jóízűt nevetek. Tudta, hogy jövök. Ez aranyos.
-Pici pacika...- félredöntöm a fejem és hosszasan az arcába, galád vigyorában bámulok. Szemei csillogásán látom, hogy jól tudja ki vagyok, viszont...
-...lefogadom nem emlékszel a nevemre. - vádolom meg őt feledékenységgel, nem mintha sokat számítana emlékszik-e rá vagy sem...azonban egy kisebb összeget tudnék feltenni rá, hogy kiesett neki az az egymást követő hat betű, ami nevemet alkotja. Pedig hol van az én nevem Adrammelech-től? De pont én vetnék rá követ emiatt? Én sem a fergeteges névmemóriámról vagyok ám híres. Mi több, előszeretettel keresztelek át bárkit, vagy adok szerintem csinos, de általában a személynek kevésbé tetszetős becenevet.
A kisdrága elpanaszolja, hogy nem hagyják szórakozni.
-Igen, ez elég nyilvánvaló. - pillantok ismét bilincsbe vert csuklóira.
-Azt hiszem ezen sürgősen változtatnunk kellene, mit gondolsz? - kérdezem, bár válaszában biztos vagyok, ő is hasonlóképp gondolja. Közben újra elmélyesztem kezem köpenyem bal oldalsó zsebébe. Ezúttal mélyebbre nyúlok és egy zörgő kulcscsomót varázsolok elő belőle, amit korábban öltözéskor a combommal kitapogattam. Ugyanakkor ez még nem fogja őt megszabadítani a bilincseitől - nem is arra hivatottak. A börtönszoba ajtaját viszont valamelyik egészen biztosan kinyitja. Egy lépéssel közelebb a szabadsághoz. Ami a vasbéklyóit illeti annak megoldásában majd az öltözőszekrényében raboskodó doki fog nekünk segítkezni, legalábbis bízom benne, hogy hasznát vesszük.
-Na lássuk... - választom ki az elsőt a sok közül, majd a másodikat, a harmadikat és egészen addig cserélgetem a jelöletlen vasdarabokat, míg az egyik fülünknek édesen kattanó hangot nem okoz a zárban.
-Meg is van...felkészültél? - vigyorodom el elégedetten, miközben kínzó, idegtépő lassúsággal nyúlok a kilincs felé, hogy lenyomva azt, kitárjam előtte szobája ajtaját.



reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 6 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 30, 2019 11:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
Büszkén nevetek rá, azon, hogy részem volt-e benne. Amelyik kezemmel nem kapaszkodok a hüvelykujjam körmét fogom fogaim közé, halkan kuncogva, csalárdan pillantok le magam elé és mintha szégyellős lennék úgy dülöngők jobbra és balra. Bár lehet, hogy ebből nem sokat lát.
- Szerinted hogy kerültem ide? – vonom fel a szemöldököm és hangos nevetés szakad ki belőlem. Szinte teljesen a rácshoz hajolok. – Elárulok egy titkot – csillanak fel szemeim, ajkaim elnyílnak, mint aki csodálkozik. Eltekintek válla fellett a plafon irányába.
Teljes sötétség. Újra a férfira nézek és jóízűen nevetem el magamat.
- Pici pacika – ismerem fel a régen látott arcot, melyet azt hittem, hogy csak álmodtam. De nem? Valóban megtörtént? Milyen kínzóan édes volt és az az íz. Azóta sem kóstoltam finomabb vért. De hát mit is akartam mondani? A nikotin csábító bűze miatt fogalmam sincs, csak annyit akarok, hogy megszerezzem. És még sikerül is. Mélyen szippantom le ezt a fekete kátrányt és legalább olyan lassan is fújom ki, szemhéjaim lehunyva.
- Tudod -kezdek bele lelkesen, bokáimmal rúgózok egyet. – Azt hiszik, hogy elkaptak! – mesélem neki élettel teli hangszínnel. – De én tudtam, hogy eljössz érem, Pici Pacika – valamiért nem rémlik a neve. Pedig tudom, hogy olvastam egy könyvben, egy rúnával karöltve. Arra emlékszem is. De mi volt a neve? Oh, az az átkozott tetovált démon elpusztította, pedig már a nyelvemen is van.
- Jóba lettem velük – újságolom a bent lakók lelkével játszva. – Talán nekem még könnyebben megtennének bármit – kacérkodok az ötlettel. Nem kisebb a szándékom, minthogy kiszabaduljak innen, oh, de nem akárhogy. A bolondokháza megkeserüli, hogy egykor bezártak, hogy azt hitték lehetek a játékszerük. Fogalmuk sincs arról, hogy nem ők irányítják a sorsukat.
Néha be kell vállalnunk pár pofont a cél eléréséért, nem?
- Unatkozoooom itt bent – panaszolom neki, szinte már nyávogva. Napját sem tudom, hogy mikor találkoztam ép emberrel, mikor ehettem meg utoljára a pozitív energiáit. Viselkedésem teljesen kiszámíthatatlan.
De baj ez?
Hiszen remekül érzem magam!
A bagót mégis visszaadom neki, ő pedig újabb bilincset ver csuklómra. Saját ujjait.
- Nem akarják, hogy szórakozzak – koppan újra, ám ezúttal halkabban a homlokom az rács tetején. Láthatja, hogy a rúna nem az, amit ő ismerhet. Kicsit átformálták, erőt elnyomja, ám kifejezetten félvérek ellen készítették. Egy-két rúna a pecséten belül át van írva, így teszik jóval erősebbé.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2