Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Willard Asylum •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 7:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az elmegyógyban
Kyara & Belial
-Ez már legyen a jágerkislány baja. - vigyorgok vissza rá. Az én részemet megtettem. Az üzenet itt hagyva, már csak idő kérdése, hogy célba érjen. Kár, hogy nem látom, majd a kislány arcát, amikor rápillant a neki szánt mesterműre, pedig szívesen megnézném. A lángok már épp eléggé felélték az épületet, hogy ez a kis tábortűz másoknak is feltűnjön. A vadászok hamarosan itt lesznek, ezért nem volna szerencsés, ha most itt találnának.
Az újabb móka említésére a kicsike tapsolva ujjong és kíváncsian faggatna a részletekről.
-Az maradjon egyelőre meglepetés. - válaszolom sejtelmes mosollyal. Várom, hogy megmutassa, honnan szerezhetnék egy működő járművet. Egy apróságért cserébe persze. Amikor elmondja mit szeretne, csak felnevetek.
-Szóval tetszik, hogy láthatod őket... - pillantok a pokoldögökre. Ez igazán nem nagy kívánság egy autóért cserébe.
-Rendben, megkapod, amit kérsz. - ígérem meg neki. Amint elkötjük az autót és biztonságos helyre visszük, megtanítom neki felrajzolni a rúnát és a véremből is kaphat egy keveset. Amint rábólintok a kérésére, sietve vezet el az egyik épülethez, ami szintén lángokban áll. Egy pillanatra már azt hiszem, hogy a tűzből kell kivakarni a kocsit, de végül egy melléképület előtt állunk meg, ahol még nem borítottak be mindent a lángok. Lelkesen tépi fel a középső ajtót, majd közli, hogy ő lesz a sofőr.
-Vezettél már egyáltalán? - kérdezem oldalra döntött fejjel, erős kételyekkel, majd elvigyorodom és ahelyett, hogy megpróbálnám megállítani vagy lebeszélni, inkább hagyom, hogy bevágódjon a kormány elé.
-Na lássuk, hogy vezetsz.... - huppanok be mellé az anyósülésre.
-De ne felejtsd el, ha összetöröd nem lesz rúna sem. - figyelmeztetem még indulás előtt, s közben feltűnik, hogy hiányzik a slusszkulcs. Anélkül meg nem lesz kocsikázás. Körbenézek, lenyitom a kesztyűtartót, keresem, de ott sem találom. A lángok közben a bejárat felé terjednek, nincs több időnk, indulnunk kell. Áthajolok a vezető ülésre és a kisdrágám lábait kicsit arrébb tessékelem, hogy levehessem a kormány alsó részét, ahonnan kihúzom a zsinórokat. A 15-öst összekötöm a 30-assal, meglesz a gyújtás, majd az 50-est hozzáérintve indítózom. Amint felhörren a motor hangja és a kormányzár kiold, szabad a pálya.
-Na húzzunk el innét! - dőlök vissza a helyemre, a kezemet összekulcsolom és a fejem mögé támasztom.

zene: nincs || szószám:348  || folytatás: ördögszekér lakópark ||
reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 4 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 4:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
Továbbra is túl nyilvánvalónak gondolom az üzenetet, semmi sejtelmesség, semmi rejtély nincs benne. Így mégis miként rettegjen az ember az ismeretlentől, amikor ennyire a képébe tolják a feladót? Persze, ez már nem az én reszortom, megoldják ők, én csak széles vigyorral az ajkamon vonom meg a vállam.
- Későbbiekre nincs. Mert pontosan tudja, hogy végzete bevégeztetett, amint meglátja a démoncikát. Így pedig még reménykedhet is benne, hogyha meg is lát egy démoncikát, az nem megölni akarja, sőt még segíthet is neki - vigyorgok álnokul. Oh, mennyi, de mennyi ötletem van arra, hogy a kicsike lelkét miként lehetne végképp gajra vágni.
Mondtam már, hogy a kedvenc szórakozásom az emberekkel való szórakozásom? Főleg a vadászokkal, nem érdemlik meg a kegyelmet, noha a város is miattuk létezik még. Eh, kellemetlen összefüggés. Akkor maradjunk annyiba, hogy nem mindegyik érdemli meg az ép életet. Kell a dráma, az összeroppanás, csak hogy egy pillanatra is átérezzék, hogy milyen a bőrömbe. Milyen jó!
- Juj! - ugrálok aprókat, tapsolva, ahogy újabb móka vár minket. Hát milyen jó is volt, ide jönnöm hetekkel ezelőtt. Mennyire megért minden elektrosokk terápia, amit kaptam. Mert azt hitték, hogy ez majd helyre billent, holott csak jóval több zavaros gondolatom támadt tőle, amit imádok. - Milyen móka? - faggatózom, mégsem tűnök olyannak, aki már menne is tovább a dolgára, oh, dehogy tűnök annak. Sőt, mi több. Én ráérek, ő kevésbé. Szóval a labda az én kezembe van, a ütővel együtt.
- A rúnád - mutatok a kezemre. A bőrömbe tetoválva. Véreddel vegyítve. - Vagyis a véredre van szükségem, mely édesen keserű és a rúna pontos rajzára, vonalának ívére - oh, hogy én ne láthassam a kicsikéket, amikor nincs rajtam a vérével mázolt rúna? Na még, mit nem! Túl cukifalatok ezek a morgók, ahhoz, hogy csak hagyjam nem látni őket. Nem, nem, ez kizárt. Vigyorom széles, eszelős és még csak nem is sietek, a ropogósra sült házzal a hátam mögött. Kit érdekel most a tűz és a forrósága és a terjedő tűz, mely lassan felemészti a várt autót is? Aztán lehet az elképzelés nem is működik a tintával és a vérével, felszívódik és semmit sem fog érni, számomra egy próbát mégis megér.
Csak egy apró válaszra van szükségem, semmi másra. S ha megkapom, akkor megnyújtott léptekkel indulok el mellőle a megfelelő irányba. Pontosabban az égő ház felé. Kezeimmel nagy mozdulatokkal csapok előre, majd hátra, Kín pedig illedelmesen követ. Az égő házat kikerülöm, egyik melléképület felé veszem az irányt, melynek nagy részét már nyaldossa a tűz. A középső ajtót, erőmmel tépem ki. Minek ide emberektől elszívott józanító erő, amikor így jóval erősebbnek érzem magam?
- Tadaaaam! - fordulok meg újra, felemelt kezekkel, kedvenc démoncikám irányába. - Én vezetek! - indulok meg futva a vezetőfülke felé.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 17, 2020 11:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az elmegyógyban
Kyara & Belial
Nem keresem az okát, mi ez a fene nagy lelkesedés a sült égi tollasok iránt, miért akar ropogós angyalszárnyakat rágcsálni és elszenesedett tollakból faldíszt készíteni. De ha ez a szíve vágya, hát kaphat egyet. Szavamat is adom, hamarosan kerítek neki egyet, amivel kedvére játszadozhat. Eszelős vigyorral ujjong, nyújtózkodik a levegőbe és táncikál. Bájos kis őrült.
A lángok megállíthatatlanul terjednek szét, bekebelezik az egész épületet. Olyan, mint egy óriási tábortűz. Kedvem lenne üldögélni mellette és nyárson szalonnát sütögetni. Ehelyett egy vadászgyerek fejét tűzöm a kapura és vérével öcsém nevében egy üzenetet írok fel. Szerintem már önmagában elég ütős kis ajándék lett, de Kyara gondoskodó kezei sokat javítanak rajta.
-Nos, ez klassz lett...nem ártott neki egy kis igazítás... - ismerem el a kislány kreativitását és "művészi" tehetségét, miközben ő ujjacskáival a kocsányon lógó szemet pöckölgeti.
-Persze, hogy vannak... - bólintok. - ..de úgy hiszem, ez a kis lájtos verzió is eléri a kellő hatást. - bökök fejemmel a lógó szemű barátocskánkra. Bár az embereknél ez már szinte morbid. A lényeg, hogy biztosan megdobogtatja majd a jágerlány szívét, ha ennél merészebb lenne, talán sírba is vinné. Mammon nem mondta, de nem is hiszem, hogy holtan akarná látni őt.
-...igazad van. Nyilvánvaló. De hogy ne lenne benne móka? Ezt azért nem állítanám. Mindig adódhatnak nem várt meglepetések. - vonom meg kissé a vállam. Mindenre úgy sem lehet felkészülni. Főleg, ha egy démonról van szó.
Az épület lángokban, a szívhez szóló a kerítésre tűzve, már csak egyetlen teendőm van hátra. Járműt szerezni, ezért kocsilopásra csábítom a kislányt. Ő viszont szívesebben sétálna, talán.
-Igen. Mehetnénk. Bármerre...de a következő mókához  mindenképpen szükségem van egy kocsira. - magyarázom neki, és próbálom rávenni mutassa meg, melyik épületben őrizgetik a ketyósszállítót. Ám ahelyett, hogy csak rábökne a megfelelő építményre, inkább alkudozni kezd, információit nem adja ingyen, kérne is érte valamit. Megáll előttem, kihúzza magát és még a fejét is felszegi, jelezve felém, hogy ő most igenis komolyan beszél. Hah, kis sunyi. Mosolyodom el szemtelenségén. De igaza van, ez a csúnya világ már csak így működik, semmi sincs ingyen. Mivel elég fontos tudnom a választ, és a kicsikém nem az a személy, akiből pár pofonnal lazán kiverném, legalábbis nem szívesen csúfítanám meg csinos kis pofiját, ezért belemegyek a játékba.
-Hallgatlak kedvesem...mit szeretnél cserébe? - hajolok fölé és sunyin vigyorgok bele az arcába. Elég jól alakult a mai napom, hogy így a nap végén vevő legyek egy kis egyezkedésre. Viszont az idő sürget, a tűz nem áll meg miattunk, még annyi időre sem, míg megegyezünk.
-Gyorsan bökd ki!

zene: nincs || szószám:409  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 4 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 17, 2020 5:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
- Juhuuuuj! - emelem fel mindkét kezem vidáman, csípőmet enyhén kitolom oldalra, furcsa c-t írok így le, ám eszelős vigyoromból semmit sem engedek lejjebb. Mind az összees saját fogammal vigyorgok rá, melyek fehérségéből csökkentek az idő múlásával - de hát egy ilyen világban mit is vár a démonja? Nem épp a higéniáról híres itt minden, főleg nem egy ilyen hely.
- Ropogós angyalszárnyikók, tollacskáiból, meg csinos faldíszt készítek, miután a vérébe áztattam őket - sóhajtom ábrándosan. Milyen szépen is nézne ki a szobám fala, ha tele lenne piros angyaltollacskákkal. Senki sem sejtené, hogy mi is ez valójában, hogy milyen kinccsel is gazdagodtam egy démoncikának hála.
A tűz ezek után azonban teljesen elvonja a figyelmem, mégis érzem számban a sült angyalcombok ízletességét, szinte össze is gyűlik a nyál a számban. Nyelvemmel végignyalok ajkaimon, azon mégsem segít ez most semmi. Éhes lettem, nem is kicsit. Angyalhusikára fáj a fogacskám. Sose ettem, de tudom, hogy rendesen megsütve milyen omlós lehet.
Lassú léptekkel követem kedvenc démoncikámat, hogy megnézzem, mit is művel. Hanyag a munka, de ezen hamar javítok.
- Milyen aranyos! - tapsolok vidáman. - Biztos, hogy fog neki tetszeni! - emelem a démoncikára a vidám tekintetemet. Persze, hogy nem fog neki örülni, de ez most kit érdekel? A vadászok egytől, egyig megérdemlik, hogy így viselkedjenek velük, ez a legkevesebb, amit elviselhetnek a démonoktól. Meg úgy bárki mástól, én is elszórakoznék szívesen a kicsikével.
- Az emberi test, túl sok mindenre képes, mint amit a korlátozott elménk gondol - hajtom oldalra a fejemet, figyelve a gyönyörű művemet. - Kinek a művészet, kinek a kínzás - vigyorgok rá újra vigyorogva. Persze újra csak elnevetem magam, vidáman, hiszen milyen kis cukorfalat lett ez a kis fejecske. Jaj, hogy tisztelni kellene a holtakat?
Mutatóujjam vezetem a kilógó szem alá, pár egyszerű mozdulattal bírom pattogásra, vigyorom pedig egyre jobban szélesedik, félő, hogy hamarosan körbe ér a számon.
- Mh, annál vannak jóval aljasabb módszerek is. Ez túl nyilvánvaló. Túl pontos. Túlságosan tudja, hogy ki vadászik rá - sóhajtom letargikusan. - Nincs meg benne a móka, mint az ismeretlentől való félelem. Ha ismered az ellenfelet, fel tudsz ellene készülni, ám ha a homályba vész el? - hangom csak egy pillanatra komoly, ajkaimról eltűnik a mosoly, ahogy a fejet nézem, miközben véleményem mondom el. Nüansznyi pillanat csak elmém tisztasága, nem tart tovább, mert ezután újra hangos nevetésbe kezdek, tekintetem pedig a gyönyörű máglyára vezetem.
- Miért? Mehetünk gyalog is. Bármerre - fordulok körübe, kezem a magasba emelve. Kín az én tengelyem körül lebeg, jobb csípőm mellett, forgásnál is, és most vigyázz is arra, hogy ne mozduljon ki egy kicsit sem és meg se sebesítse a cukifalat démoncikát.
Végül mély sóhaj hagyja el ajkaim, látom rajta a sürgetést.
- Mit kapok érte? - húzom ki magam előtte, fejem felemelem. Oh, eszem ágába sincs addig elmondani, amíg meg nem tudom, hogy mit kapok érte. Mert valamit, valamiért alapon működik ez a világ, nem igaz?
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 11, 2020 11:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az elmegyógyban
Kyara & Belial
Kyara eszelős vigyorral bizonygatja, hogy ő mindig jó kislány, megérdemli azt a ropogós angyalkát, amit állítólag valamikor neki ígértem. Ebből persze nekem semmi nem dereng, de végül is...meddig tart keríteni egy gyengébb tollas nyomorultat, akit oda dobhatok neki játszani?
-Rendben, akkor a "jó kislánynak" viszek egy ropogós angyalkát. - ígérem meg neki. A tűz fellobban és útjára indul, hogy birtokba vegye az intézetet a pincétől a tetőtérig minden hibbant és kevésbé hibbant lakójával együtt. Mélyeket szívva bagómból elégedetten szemlélem a történéseket. Az sem kerüli el a figyelmemet, ahogy a Kyara a képességét próbálgatja. Erőfeszítései nem bizonyulnak hiábavalónak, mert pazar kis tűzijátékot hoz össze. A vad, vörös-narancsos lángnyelveket követve elkap egy kis múlt századi nosztalgia a németföldön töltött időkből. Úgy ég, mint a Reichstag. Az is mekkora buli volt.
Hallom a kicsike halk vágyakozó sóhaját, miként mártózna meg a lángokban és csak mosolygok rajta. Egy pillanatra magára hagyom, hogy beváltsam öcsémnek tett ígéretem. Mikor elkészül a kis szívhez szóló Natalie számára, kikérem Kyara véleményét is. Nem szoktam ajándékozni, ezért fogalmam sincs, hogy a meglepi kellően megdobogtatja-e a vadászlány szívét. Kyara hümmögve figyeli, majd javít még rajta egy keveset.
-Mammon egyik kedves vadászismerőse... - felelem kérdésére, miközben várakozva figyelem, mivel tudja még személyesebbé tenni a Natalie-nak szánt kedvességet. Bandzsal szemek, bohókás félmosoly, törött állkapocs, erre a tagra a saját anyja sem ismerne rá. Szélesedő mosollyal követem, ahogy a kislány erejével átmozgatja a halott teljes arcszerkezetét.
-Milyen szép is az, ha ép elme nem korlátoz az önmegvalósításban. - nevetek fel gonoszul látva, hogy az egyik szem kibukkan a szemhéj alól. Szabályosan kipattan a helyéről és a kocsányon lógva, ingaként himbálózik arcának oldalán, jobbra és balra. -Édes drágám, egy művész veszett el benned...- dicsérem meg a remekművét, szavaim minden gúnyt és iróniát mellőznek. Annak ellenére, hogy nem vagyok művészi beállítottságú, az ilyen és ehhez hasonlatos alkotótörekvéseket azért tudom értékelni. Már alapjáraton esélyes volt, hogy szerencsétlen jágerlányt a rosszullét kerülgeti majd ha egyik kollégája fejét látja az öcskös nevével fémjelezett üzenettel, de ha ezt a lógó nyelvű, eltorzult pofát megpillantja, úgy kell majd felmosni szegény lányt. Hát ez vicces lesz.
-Tudtára adni a lánynak, hogy néhanap démoni szeretettel gondol rá?......Mondjuk...- vigyorodom el. Igazából fogalmam sincs, de nem is fontos. A lényeg, hogy az üzenet célt érjen.
-Ideje mennünk. Ám előtte...el kell kötnünk egy kocsit....- fordulok felé alattomos vigyorral. Nem avatom be miért van szükségem rá, ez számára úgysem fontos.
-Mondd csak, tudod-e hol tartják a kocsit, amivel a betegeket szállítják? - kérdezem tőle. Elég ha apró ujjacskájával a megfelelő betontömb felé bök. Méghozzá gyorsan, hiszen nincs idő merengeni, a lángok szélsebesen terjednek egyik házról a másikra. Elég nagy szívás lenne, ha az az épület is a lángok martalékává válna, ahol a járművet őrzik.

zene: nincs || szószám:444  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 4 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 10, 2020 4:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
- Mindig jó kislány vagyok - vigyorgok rá eszelős magabiztosággal még szemöldökeim is felvonogatom hozzá. A jó és a rossz számomra amúgy is teljesen mást jelentenek, a határok rég elmosódtak. Mindegy, hogy mit teszünk az mások szemébe vagy jó, vagy éppen rossz lesz, minden csak nézőpont kérdése, nem igaz?
Én pedig annak a nézőpontnak a végén állok, amelyik épp helyesli a tettem, de ha nem is, mégis kit érdekel, egy halom vadidegen véleménye? Ennél azért jóval magasabbról teszek rájuk.
- Helyes - bólintok határozottan. Sajnálja is meg, hiszen csak azt kellen elképzelni, hogy milyen lehet az élet, ha hasonlókkal nem élhet az ember? Szörnyűséges, nem igaz? Nem lenne semmi sem, ami adna nekik egy kis örömet és akkor még jön az is, hogy…
Jaj mibe kezdtem most bele? Mégis mi történik?
Csiki-csuki játékunkra oda sem figyelek, így mégis jóval izgalmasabb lesz. Ha jobban ismernénk a bent lakókat még meg is tudnánk tippelgetni, hogy mégis ki fog halni és ki fog élni. Kész fogadóbizottságos vezethetnénk le, melynek az ég egyadta világon semmi értelme nem lenne csak annyi, hogy mi jót szórakozunk.
A bolondok házát lassan marják a lomha lángok, felkapaszkodnak a kőből készült falakon, betüremkedik a rácsos ablakon. A füst elterjed előbb a pincébe, hogy az ott raboskodók fulladjanak meg először. Újra és újra, hisz ha felkelnek sem lesz jobb az életük. Ugyanúgy megfulladnak. Az én szemeim pedig őrülettől csillognak.
A cigarettát fogom két ujjam között, erősen koncentrálok a lángokra, hiszen azok nem és nem akarnak megmaradni az emeleten, ami azért jóval izgalmasabb. Ott vannak az ápolók, még ha már csak a testük is. Erőlködöm, erőm használom, mely alig van, mégis koncentrálok, az elmém belesajdul, de nem érdekel a fájdalom.
Nem is igazán érzem, csak kezem remegésére leszek figyelmes, mégsem foglalkozom vele. Addig, addig szugerrálom, amíg pár láng fel nem csap a magasba. Pupilláim kitágulnak, gyönyöködve tekintek a tűzjátékra.
- Meg akarok benne fürödni - suttogom elhalóan. Érezni akarom a tűz forróságát, ahogy bőröm égeti. Érezni akarom az égő bőr szagát, melyet a szél így is felénk hord. Mélyet szippantok az amúgy mások számára undorító bűzből, számomra mégis olyan, mint egy virágos rét lenne.
S hozzá ez a sikoly.
Nem tehetek róla, de amíg elmegyek hangosan nevetek fel. Tekintetem a sötét ég irányába emelem és nem teszek mást, csak nevetők, akár egy őrült. De hát az is vagyok, akkor mit várnak tőlem.
Szemem sarkából érzékelem, hogy mit is tesz a démonkám.
- Ki az a Natalie? - olvasom le a feliratot a hulla arcáról. - De eeeh, nem elég… Mh, ütős! - hajtom enyhén oldalra a fejem és a megmaradt erőmmel egy kicsit átrendezem a berendezését. Egyik szeme kifordul, a másik felakad, szemhéjai hirtelen kerülnek le. Ajkának egyik szeglete a magasba szökken, a másik a mélybe, orrán is csavarok egyet. Állkapcsát elmtöröm, kifordítom. Nyelvét pedig kilógatom.
- Így máris szebb - tapsolok saját kreálmányom láttán. Mégis hogy mondhatja bárki, hogy a telepátia nem menő?
- Mit akar Mammon tőle? - a név ismerős, minden démon nevét ismerem, legalább is egy jó részét, ám a nagyokét igen. Fiatal a testem, elmém is, de jobban értek a démonokhoz, mint azt bárki is gondolná elsőként.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 05, 2020 2:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Aerials • szószám: 438 • Credit:

-Hát persze. Azt hiszem, hogy egy részem kedveli a kicsikében megbúvó őrültséget, de ha olyanhoz piszkál, ami az enyém, egészen biztos, hogy egyesével töröm le aprócska ujjacskáit. Kutya helyett angyalra vágyik, pontosabban ropogós angyalkára.
-Hm...majd ha "jó" kislány leszel....meggondolom... - gonoszkodom vele.
Mélyen sóhajtok fel a kislány szeretett kése miatti hőbörgésére. Talán még a fejemet is megingatom. Haszontalan fémdarab. El is sunnyog azonnal, pedig komolyan gondoltam amit mondtam. Ha szemtelenkedik, alkatrészként végzi.
-Hát komolyan...mindjárt megsajnálom. - válaszolok hangomban némi iróniával. Egyáltalán nem tudom tudom átérezni a fémdarab helyzetét, de nem is szánok rá több idő, hisz még annyi tennivalónk van. Egy kis gyújtogatásra invitálom, melynek hallatára vidámon kapaszkodik belém és szökdécselve halad lépteim mellett. Kifelé menet kinyitogatom az ajtókat, hagyj terjedjen az őrület, de Kyara is játszadozni kezd és visszacsukogatja. Így azok, akik elég szemfülesek kiszabadulnak, akik nem, bent maradnak.
Kezeit zakóm zsebeibe mélyeszti és lelkes kutakodásba kezd, mint aki kincset keres. És talál is. Hagyom, hogy csenjen magának egy szál cigit a dobozból. Mi több, magam is rágyújtok egyre. Mélyet szívok belőle, és miközben lassan kieresztem tüdőmből a füstöt figyelem, miként lobban fel a tűz és a gyúlékony folyadék csíkja mentén hogyan kap lángra az épület. Idekint már egészen sötét van, de a terjedő lángok egyre nagyobb fényt vonnak körénk.
-Szép... - csak ennyit mondok, ami jelenti egyszerre elégedettségemet a lángoló gyogyó láttán és szólhat dicséretként a kislány tűzgyújtásának. Néhány beteg az udvarra keveredik a téboly teljes skáláját produkálva. A lángok az épület falán felkapaszkodnak a tetőre és beborítják az ereszt, ami igen hamar megadja magát. A leszakadó épületrész az egyik hibbanton landol, egy másik meg lángcsóvával futkorászik körbe-körbe a füvön, míg egy két lábon járó fáklyává nem válik. A háttérből a bent rekedtek halálsikolyai dobják fel a műsort. Élvezném még a kialakult kis felfordulást, de bevillan, hogy van egy nagyon fontos dolog, amit mindenképpen meg kell tennem, mielőtt innét távoznék. Egy apróság.  
-Ohhh. Mindjárt jövök. - mondom a lánynak, majd pár percre magára hagyom. Addig is élvezheti a látvány, miként falja fel a tűz egykori börtönét. Nem megyek messzire, csak az egyik távolabbi bokrosig, mely mögül egy vértől tocsogó, bűzlő zsákot halászok elő, amit Furcas hagyott itt nekem. Magamhoz véve a kis szeretetcsomagot visszasétálok és a lány mellett megállok. Kinyitva a zsák száját egy emberi fejet - egy vadászka fejét - húzok elő, amit a kerítés egyik kiálló elemére illesztek. Majd egy jó látható helyre, jól olvashatóan - előveszem "gyöngybetűimet" - ígéretemhez híven egy személyes üzenetet hagyok a vadászlánynak. "Liebste Natalie! Du bist der Nächste! Viele Grüße, Mammon" (Drága Natalie! Te vagy a következő! Üdv. Mammon)
-Na mit gondolsz? Szerinted tetszeni fog neki? - nézem elvetemült vigyorral az összhatást. Szerintem az öcskös is elégedett lenne.

reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 4 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 05, 2020 8:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
Széles vigyorral az ajkamon fordulok felé, jobbra-balra ingatom magam, koszos körmöm a fogam közé kapom, ekként tekintek a démoncikára. Milyen aranyos, hogy adni próbál nekem valamit. Olyat, amire azt hiszi, hogy szükségem van. Törjem össze az ábrándjait? Áh, nem vagyok én olyan.
Uh, várj.
Mégis.
- Van egy pár, akit lehet ilyenre használni - vigyorgok tovább, majd gyorsan meg is vonom a vállam, mintha ez nem lenne nagy cucc. - Amit akarok, úgyis elveszem - teszem még hozzá. Nem kell adnia, na jó, de. Egy angyalkát igazán elfogadtam volna tőle. Ropogós szárnyikókkal, mh… Gyomrom megkordul, érzem, hogy miként fut össze számban a nyálam.
- Inkább angyalokat adnál, azokat legalább meg lehet enni - csettintek nyelvemmel és még csak elképzeltem, hogy milyen íze lehet. Hm, vajon mikor ettem utoljára?
Arról meg igazán nem én tehetek, hogy kín milyen aljas dolgokra képes! Közöm sincs a rozsdafogóhoz, de nem ám. Még kezeimet is hátrateszem, lássa csak, nem én voltam. Ártatlan, kék szempárommal találhatja magát szembe a démoncika.
A tócsává dagadó vér láttán, újra csak elfog az étvágy. Mélyen sóhajtok, noha gondolatban már rég nem ott járok. A vérről eszembe jut a new orleans-i idő, amikor ott jártam. Mennyi idióta démoncika volt ott, egy-kettő kajakra izgult a vérre, de hogy miért? Rejtély. És még hogy én vagyok az őrült.
Ja, az vagyok!
- Majd feltámad - legyintek. - Vagy nem, ilyenkor a lélek az alkuval távozik tőle, vagy majd csak tíz év múlva? - teszem fel kérdőn kérdésem, tekintetem, ha csak a pillanat erejéig is, de tiszták, nincs bennük vadul lobogó őrület. Naná, hogy nincs, hiszen olyan dologra kíváncsi, valamelyik hangocskám, ami még engem is érdekel. Ilyenkor naná, hogy figyelek.
Egyéb esetben, már megint zavaros a tekintetem, ajkamon mosoly, nevetés, őrültekéhez hasonlatos. Felszakad torkomból, akkor is, ha nem semmi sem indokolja, mint most is.
- Vért kíván a kicsike - tudatom a démonnal, mutatóujjam szegezem rá. - Nem kapott hetek óta! Tudod, hogy ez milyen kín számára, amikor normális napokon vérben áztatom? - hördülök fel, noha szavaim komolyságát én sem hiszem el. Sértett csitri, ez lehetne a jó kifejezés rám. - Sok sikert, ahhoz, hogy elkapd - s mintha csak megsejtette volna, hogy róla bezsélünk, Kín felénk fordul, kopottas szájával. Miként bántak veled kicsikém? Majd uccu neki, már itt sincs, szalad, rohan, tova.
Vidám sikkantással jutalmazom ötletét és máris karolok belé, hogy útunk kifelé vezessen. Hosszú lépteit nehezen tudom követni, így csak aprókat szökkenek mellette, karját el nem engedem, még a végén megszökne. Megteheti. Velem. Akárhány ajtó mellett megyünk el, mindegyiknek a zárja kattan egyet. Oh, nem kinyitom őket. Csak még jobban bezárom, már ha erre van lehetőségem. Elmegyünk egy ellen és katt. Hangja megtöri a csendet, melybe néha még én is őrült módon nevetek bele.
- Tüzet viszek, lángok viszek, ki ne néz - itt az egyik kukucskálót zárom be, ahol egy szempár jelenik meg. - Be ne nézz… - valahogy nem tud izgatni, hogy ki fog itt bent égni. Hogy ők is ugyanúgy szenvednek, mint én. Mindenki a maga sorsának kovácsa. Én úgy jöttem be ide, hogy tudtam, ki is fogok jönni.
Halkan dúdolok valami gyerekdalt, miközben sétálunk ki, az ápolók sikítanak a két kutya pedig lakmározik. Én meg csak jólesően sóhajtok újra és újra.
Az udvaron feltekintek az égre, a kérdésre pedig újra a pacikára.
- Naná! - emelem fel mindkét karomat, vigyorogva, majd heves kutakodásba kezdek a pasas zakójában. Nem más a célom, mint egy szál cigi és a gyújtó. Gyufa. Mi volt nála? Nem számít. Meg kell kaparintanom.
S amint megvan, meg is gyújtom a szál bagót. Mélyen szívom le a tüdőmbe, kéjes sóhajjal engedem is ki. Gyomrom kurtyogása abba is marad.
- Na hát akkor… Ég a gyertya ég! - nevetem el magam hangosan, a gyújtót pedig erőmmel reptetem a gyújtóanyag felé. Vagy a gyufát, utóbbira azért vigyázok, nehogy elaludjon, bár ezúttal a lángra koncentrálok inkább.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 02, 2020 8:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Aerials • szószám: 471 • Credit:

Széles vigyorral a képemen hallgatom a lány szavait, ahogy a halál átéléséről áradozik. Őt hallva, bárki azt gondolhatná ennek a kislánynak elmentek otthonról...talán otthon se voltak soha. De én kifejezetten bájosnak találom ezt a kis elmerokkantságot, mely sok őrültség melegágya lehet.  
-Nem számít, elég sokat kibírnak. - felelem egy vállvonás kíséretében. - Talán adok is neked egyet örökbe, akivel bármikor játszhatsz. - legalábbis míg ki nem purcantja.
A nő, aki gyermekét a víz alatt altatja könnyen egyezkedik. Elég csak megígérnem, hogy férje többé egy ujjal sem érhet hozzá és már nekem is adja a lelkét. Bár minden üzlet, ilyen könnyen menne. Kinyílik az ajtó, épp csak megérinti az asszonyt a szabadság szele, már utol is éri a halál. Öblös hangon felnyög mellettem, vér szökik a szájába, ami szája sarkainál két oldalt kicsordul, majd tehetetlenül vágódik el lábaim előtt a folyosó hűvös padlóján. Meglepődve emelem meg a szemöldököm. Hát erre nem számítottam. Annyira lefoglalt az egyezkedés, hogy nem figyeltem, mi készül a háttérben.
-Hopsz. - félredöntött fejjel nézem a lelkecském testébe fúródott Kínt, majd kérdően pillantok a kis őrültem felé. Az acélpenge szinte felnyársalta a nőt, ruháját pillanatok alatt átszínezi vöröslő vére. Utolsó leheleteiben hörög, mintha mondani akarna valamit. Szájával vérbuborékot fúj. A vörös tócsa cipőm orráig terjed és bekúszik a talpam alá. Látom rajta, hogy menthetetlen.
-Végül is...úgyis meghalt volna. - tudom le ennyivel a történeteket. A lelke már úgyis az enyém, az egyezség létrejött, hogy a porhüvelyével mi lesz, már nem rám tartozik.
-És soha többé nem kell látnia a férjét. - teszem hozzá galád vigyorral, majd véres cipőmet megtörlöm Vikky elernyedt testébe. Szememmel követem a sunnyogó kést, aki a gazdája mögött remegve próbál elbújni szúrós tekintetem elől.
-Jobb ha megneveled a kis kedvenced, mert a végén kedvem támad beolvasztani és vécékilincset készíteni belőle... - mondom Kyarának komoly hangon. Jól tudom, hogy a kicsike a legkevésbé sem szeretné, hogy ilyet műveljek kedvenc pengéjével. De esküszöm megteszem, ha megint elszabadul.
-Na de, sok még ma a dolgunk. - vigyorodom el ismét el is felejtve az előbbi kis incidenst.
-Gyere drágám, lobbantsuk lángba ezt a kócerájt. - hívogatom magammal legkedvesebb bűntársamat, miközben a szertáros ajtó mögül magamhoz veszek valami igen gyúlékonyat. Lecsavarom a flakon tetejét és végigcsorgatom magam mellett, ahogy végighaladok a folyosón a kijárat felé. Egyszerre vágódnak ki a szárny zárt ajtajai szabad utat engedve a bezárt őrületnek. A szobák egy pillanat alatt kiürülnek és tébolyult emberek özönlik el az épületet. Milyen szomorú, nincs senki, aki meggátolná őket. Az első hullámban a még épületben dolgozó gyanútlan ápolók esnek áldozatul, akik sikoltva próbálnak egérutat nyerni az elszabadult betegek elől. Semmi esélyük. Cafatokra szedik őket. A második hullám a rongálóké, akik készek darabjaira szedni börtönüket és az egész épületet.
-Milyen lenyűgöző... - széles vigyorral nézem az eluralkodó káoszt, majd megfogom Kyara apró kezét, és egy pillanattal később már az udvaron állunk.
-Szeretnéd te meggyújtani? - kérdezem alattomos vigyorral és felé nyújtok egy doboz gyufát.

reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 4 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 02, 2020 4:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
Naná, hogy rákapaszkodnék, és ha már ott lennék addig, addig dörömbölnék rajtam, amíg a pokol ura be nem engedne rajta. Persze értem én, hogy nem tud teljesen beengedni, mert le sem tud menni, de elég makacs vagyok ahhoz, hogy addig egy tapodtat se tegyek, amíg valaki be nem enged.
És ha már ott lennék, ki sem jönnék utána. Kinevetése egy másodpercig sem izgat, hiszen én is úgy nevetek, bár elmémbe egyre képtelenebb a gondolat.
Minél jelentéktelenebb egy személy, annál…
Hisz jól tudom. Elégedett, vágyakozó hümmögéssel sóhajtok egyet.
- Piciny pörkölések – csavargatom ujjaim köré, amúgy is kócos, szénaboglya hajamat. – A halál ötven árnyalata, ha nem több, mert tudod, hogy milyen gyönyörködtető érzés, ahogy az utolsó lehelet hagyja el ajkaidat és hozzá a tudat: képtelen vagy meghalni – milyen pokolgyönyörködtető érzés is ez, hát hogyne tudnám.
Tudom, mert így találkoztunk, mert hasamat vagdosta, mert közös vérünket ízlelgette. S ez az egész nem volt álom. Nem volt az, hiszen ott volt.
Valóban ott volt, nem csak elmém játszott velem.
- Radikálisak a módszereim – vonogatom fel a szemöldököm. Szegény jószágok, kik közel merészkednek hozzám. Milyen szánni valóak lesznek egy idő után. Újabb súlyos sóhaj hagyja el ajkaimat, majd már megyünk is tovább.
Hiszen megtaláltam az én drága barinőmet!
- Tényleg? – lelkesül Vikky. – Nem fogom, soha többé látni? – szemei kikerekednek, hatalmasra tágulnak. Nincs bennük olyan eszeveszett őrület, mint az enyémbe, rettegés, annál inkább. Fél a férjétől, de ki csodálkozna ezen? Nem mindenki szereti annyira, ha kezet emelnek rá.
Unottan várok rájuk, sokat nem is tudok mit tenni. Mélyen ásítok, fejem félredöntöm. Majd Kín mászik elő, valahonnan, pengéjét vér fedi.
- Mit csináltál!? És főképp nélkülem!? – hördülök felé, kezeim pedig a csípőimre vágom. Némán hallgatom, hümmögök felé, hogy mennyire nem is értem meg, szemöldököm pedig egyre jobban csak ráncolom és ráncolom. Lemaradok a momentumról, amikor megköttetik az alku. Az ajtó hangos, nyikorgására leszek figyelmes. De nem csak én, hanem Kín is. Mint aki megkergült, próbálna menekülőt találni előlem, hiszen egyáltalán nem örülök annak, amit tett.
Ahogy tette!
Kihagyott a mókából! Persze, hogy kell neki a vér, nekem is kell, nem csak neki! De nem járja, hogy nélkülem tegye meg és még ő van felháborodva!
- Darálóba való darab vagy – gyúl harag lelkembe, ő pedig menekülne. Megfordul és már menne is, sőt, mi több. Megy is.
Egyenesen előre. Az pedig csak kósza véletlen, hogy útközben hátbatalálja Vikkyt, ki első lépteit teszi meg, oly hosszú idő után. Vidáman, nevetve szalad, amíg Kín a háta közepébe nem áll.
- Upsz – csúszik ki ajkaimon az apró mondat. – Teljesen megőrült, jobban mint én – csóválom a fejem, majd a Pacikára tekintek. – Vérre vágyik – vakarom meg tarkómat, és mint aki tudja, hogy rosszat tett, úgy csúszik ki a hátából, mintha vajból tenné és már menekül is tova, enyhén remegve.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 27, 2020 3:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ismerős az Elmegyógyban
Kyara & Belial
Zene: Aerials • szószám: 401 • Credit:

Senkit nem ismerek saját fajtámat leszámítva, aki úgy vágyna a Pokol kénköves bugyraiba, mint ez a lány. Zavaros kis fejében kósza gondolatok ébrednek, amik megmosolyogtatnak. Még hogy az ő apró kezei nyitnák ki otthonunk zárt kapuit? De jó is volna. Hazajutásunk kulcsa állna itt mellettem. Kinevetem, de semmivel nem képtelenebb ötlet egy "két világ teremtette" lénnyel feszegetni őket, mint egy gyümölcsmagtól várni a csodát. Legyintve közli, hogy csak tréfált, de látom rajta, hogy ha módjában állna, azért ráakaszkodna a pokolkapura, hogy tegyen egy próbát.
-Közeleg az a nap, amikor majd odalent pörkölődhetsz.....addig meg...akadnak egyéb lehetőségek, hogy pokoli élményeket szerezz. Hisz jól tudod... - pillantok rá galád vigyorral, hiszen volt már benne része. Bár az illúzió torzította világ fele annyira mókás mint a valóság, de ha nincs más, abban is könnyen örömét lelheti.
-Igaz, már ha valakinek van ideje ilyesmivel bajlódni. - nekem speciel nincs. - De ha van kedved foglalkozni velük...hát nem bánom. - vonom meg vállaimat. Bár társaságukat csak addig élvezheti, míg a rúna a kezéről le nem kopik. Utána már csak vaktában játszadozhat velük.
A kattant nő Kyara kérdésére abbahagyja a rácsok rágcsálását. Egy hosszabb pillanatra elhallgat, mintha gondolataiba mélyedt volna. Nevetgélve tér vissza közénk és elmeséli gyereke fürdetésnek indult mélyvízi altatását. Megesik az ilyen. A férje viszont nem díjazta ezt a fürdetési módszert, és büntiből ide záratta ezt a jó asszonyt.
A lelkét is odaadná, hogy ne lássa többé az urát???
-Azt hiszem ezen könnyen segíthetünk. - lépek közelebb az ajtóhoz. Ahogy kitakarom a nyíláson át beszűrődő fényt az asszonyság figyelme rám szegeződik, abbahagyja a falkaparást és négykézláb mászik vissza hozzánk. Nagy lendületében feje állítja meg. Egy hangos dübbenés jelzi, hogy az ajtóhoz ér. Kezeivel a rácsra csimpaszkodik és felhúzza magát, hogy kikukucskálhasson. Az első amit megpillanthat levakarhatatlan démoni vigyorom, amit ezerwattos elsárgult vigyorral viszonoz.
-Tudod mit kell tenned... - suttogom oda. Heves bólogatásba kezd és az sem zavarja, hogy kétszer még a vasat is lefejeli. Homlokán nyomot hagy a rács, sebéből a vér vékony csíkban folyik le arca vonalán. De mintha észre se venné, nyújtja ki remegő, csontos kezét a résen át, hogy megállapodjon velem. Kezet fogunk, majd olyan hirtelen húzza el kezét a tenyeremből, mintha eleven tűzbe nyúlt volna. Nos igen, ez az egyezségünk egy aprócska kellemetlen része. A lelke most már az enyém. Fújkálja a tenyere közepét, amin nem látszódik semmi, de rögvest abba hagyja, amint kinyitom börtönszobája ajtaját. Lassan, óvatosan kimerészkedik a lyukból, ahol ördög se tudja mennyi ideje lehet.

reveal your secrets

Kyara Gilberung


Willard Asylum - Page 4 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 27, 2020 8:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To my Puddin'
Noha mosolygok, mégis minden egyes szavára odafigyelek, jobban, mint azt gondolná. Valóban érdekel, hogy miként lehet kinyitni és kitől tudnék én ennél jobb választ kapni, mint egy pokolbéli pacikától?
- Mint? - többet mégsem próbál mondani, pedig áh, milyen muris lehetne, ha ott állhatnék a pokol kapujába, kinyithatnám és abban a szent pillanatban szénné is égnék. Ábrándosan sóhajtok fel, szinte érzem, ahogy a tűz nyaldossa a bőröm, az égett szag rögtön az orromba kúszik. Megvakarom felkaromat, mintha valóban égnék, meg akarok róla bizonyosodni, hogy jól vagyok. Nincs ott semmisem. - És ha kinyitnám? - vigyorgok rá önelégülten, őrülten, mégis annyira, hogy komolyan tudjon venni.
Ha csak a pillanat egy tört részéig is.
Aztán elnevetem magam.
- Csak vicceltem! - legyintek könnyedén. - Mégis hogy tudnám, csak egy félvér vagyok - mégis az álnok mosoly ott marad ajkam szegletébe. A pokol kinyitása, mégis milyen mókás lehet már egy ilyenbe részt venni.
Tele van mókával, kínnal és halállal. Kellene nekem ennél több?
A morgó cukorfalattal mégsem foglalkozom, miért is tenném? Amelyik kutya morog, az nem harap. Jah, hogy mégis? Hangosan nevetek fel rajta, ahogy rákap a kezemre. Egy pontig engedek is neki, hogy tüzes fogait a bőrömbe mártsa, éles fogaival átlyuggassa bőrömet. Bordó vérem kibuggyanjon alóla, mossa kezemet. Persze nem más ez, mint egy karc, zakkant elmém mégis teljesen másnak látja.
Hirtelen pattanok fel, kezeimmel a magasba nyúztózkodom.
- Minden kutya tanítható - mosolyom mégsem árul semmi jóról. - Nyugi, nem bántanék nekik - forgatom meg szemem, még mielőtt a szívére venné kijelentésemet. Semmi jó sincs abba ha egy szerencsétlen állatot kívánnak rám bízni. Jó, ők semmit sem tettek ellenem, eljátszodazni velük mégis mókás. Látni, miként vadulnak meg, majd támadnak meg embereket. Van ennél szebb látvány?
Vikkyt is gyorsan megtaláljuk, bár hogy a szagot miként követi? Hát azt nem tudom. Gondolataimba révedve emelem fel kezem, ujjaimról vérem nyalogatom mikor megkérdezem, hogy mi is volt ezen szerencsétlen félnótás vétke.
- Tényleg! - vidulok fel, hiszen olyan gyönyörűséges vétek ez.
Ő is megjelenik lassan a kis résen, legalább is a koszos ujjacskái és a nevető hangja.
- A barátnőm! - húzom ki magam  büszkén, persze ettől igazán messze állunk. Zakkant elménk mégis hasonló. Még ha benne semmi józanság sincs, amíg bennem olykor azért csak akad. - Mondd csak Vikky, hol van a babád? - teszem fel az aljas kérdést, ő pedig csak erősebben fogja a rácsot.
- A víz mélyén bubukázik… koszos volt, meg kellett tisztítani. Gonoszok el akarták venni tőlem, de nem engedtem. A kicsikémet meg kellett mosni, tisztának kellett lennie, mire hazajön az apjuk… Az apjuk, hol az apjuk? - kérdi rémülten és halálsikollyal tűnik el az ajtó réséből. Sikítva ront neki az egyik falnak, szinte hallani, ahogy a tíz körmével kapar.
- Cuki. Bármit megtenne, hogy visszakapja a gyerekét. Retteg a férjétől, mellesleg ő dugta be ide - berregek ajkaimmal, hogy milyen szörnyű cselekedet, ilyet tenni szerencsétlen nővel. Hiszen ő csak megmosdatni akarta a gyerekét. - Vagy ha másért nem, azért adná el a lelkét, hogy többé ne lássa a férjét - vonom meg a vállam. Belátom, jó, hogy nem lehet visszahozni egy életet. Nem úgy, ahogy gondoljuk.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2