Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Willard Asylum •
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 05, 2020 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 505 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Talán kihoztaok valami épkézláb dolgot is ebből az egészből, ha már úgy alakult, hogy Mastemah is itt van. Mint megtudni többet a démonokról, melyekhez szépen haladok, eddig. Több mindent is megtudok, amire nem gondoltam volna, hogy meg fogok tudni.
- A tied milyen például? – kérdezem enyhén félrehajtott fejjel. S ez lehet az első alkalom, mióta találkoztunk, hogy valódi érdeklődés mutatkozik meg vonásaimon. Érdekel, hogy milyenek lehetnek. Mennyire valósak az ábrázolások, amelyek különböző iratok, krónikák, levelek viselnek magukon a mai napig is. Nem kívánok le a pokolba, noha nincsenek illúzióim, hogy életem végén úgyis oda fogok kerülni majd.
A pincébe jutunk lassan, elmém pedig teljesen máshol jár már. Leginkább akörül, hogy miként nem vettük ezeket észre. Mikor lettünk ennyire figyelmetlenek? Soká mégsem foglalkozhatok vele, nem szabad itt és most ezzel gondolkoznom.
Most mindenre is figyelnem kell.
- Legalább van, akinek van esze ehhez – jegyzem meg. Nem sok démonból néznék ki hasonlót. Sőt. A legtöbb démon, akivel eddig dolgom volt, mintha nem is igazán érdekelte volna őket, hogy amúgy tudnak használni elementáris mágiát.
A pince folyosósjából induló kanyargós folyosórendszer végül a csatornahálózatba fut be, a metrók alá. Nem tudtam, hogy ide is fut, és nem tetszik, hogy van egy olyan járat a városba, amiről nem tudunk. Ha vannak is rúnák, azokat nem mi helyeztük ide.
S ez felveti a kérdést: mi erről miért nem tudunk?
- Néhány hajszálrepedés – bólintok hozzáértően, szemöldököm mégis a magasba szökken. – Ha tartóoszlop, akkor annak az is elég, ha több tonnányi súly nehezedik rá, az idők folyamán tud mélyülni az a hajszálrepedés, amíg be nem következik a végzetes baleset – bólintok hozzá újra. Keserű nyál gyűlik össze számba. Régi emlékeket csal belőlem ez az egy kép, amit lefesetettem. S nagyon nem tetszik.
S talán még folytatnám, ha a talaj nem remegne meg a lábunk alatt. Előbb a morajlás felé vetem a figyelmem, majd vissza a férfira. Nem ő volt. Látom az arcán, meglepett ő is.
- A francba – szűröm csak ki ennyit a fogaim közül. S már keresek is valami menedéket, de nem a plafont nézem. Arra csak akkor figyelek fel, amikor a démon megszólal.
Én pedig nem késlekedek tovább. Elindulok a vasból tákolt létrát helyettesítő emelkedő felé, hogy mihamarabb felérjek. A morajlás pedig egyre hangosabbról jön.
- Oh, csak légy nyitva – mondjátok, hogy nem most zárták be. Nem most akarják lezárni az összes csatornát, ahogy a Tanács kitalálta. Gyorsan, gyakorlott mozdulattal mászok fel, tenyerem, alkezem feszítem a csatornafedőre, de az nem mozdul. – Gyerünk – fordulok csak félig hátra, mielőtt a kanyarba felbukkanna a víztömeg. – Honnan a francból… - kezdenék bele, sok időt nem pazarlok rá. Visszatekintek a csatorna fedőre, még egyet taszítok rajta, hátha. Ám azok bezárva vannak. Reteszei elforgatva, nem engednek senkinek kiutat. Idegesen csapok rá ököllel. A fájdalom most el sem ér elmémig, az adrenalin zubog vérembe. Kell egy kiút.
A folyosó irányába fordulok, és a víz már itt is van. Elemi erővel jön. Ha elsodor, neki vág a falaknak, de ha nem is, megfulladok pillanatok alatt. Görcsösen kapaszkodom. a vasba, miközben a víz első rétege elér minket, fél méteres magasságba először…
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 7:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
XArnTq0.gif
Maria rothadó, izzó testét látva, óhatatlanul is felvetődik a lányban a kérdés. Mi démonok, mi is ugyanilyen oszló testűek vagyunk, mint a démonkutyáink? Kérdése hallatán halványan elmosolyodom, de nem a kérdése mosolyogtat, sokkal inkább a kép, amit magam elé képzelek.
-Szerencsére nem. - ingatom meg a fejem.
-De elég változatos a megjelenésünk. - és ahogy ezt megjegyzem eszembe is jut, milyen régen is öltöttem magamra démoni valóm. Manapság már csak ezt az embernek látszó testet viselem. A régi időkben páncél mögé rejtettem, de ma már nem szokás vasruhát hordani.
Figyelmünket a hátrahagyott rúnák és rúnatöredékek kötik le, amik a pincebejáratig vezetnek minket. Az ajtók belökésével pedig láthatjuk, ahogy a pincelejárón át a sötét alagutakban folytatódik. Natalie értetlenül áll a helyzet előtt. Eltűnődő, réveteg arcára pillantok, szinte olvasni róla gondolatait. Hogy történhetett ez? Hogy nem vették észre a jeleket? és még egy halom Miért?-tel kezdődő kérdés. Óvatos léptekkel közelít, majd megtorpan mellettem, hogy saját szemével vizsgálhassa meg a pincefalon hagyott jeleket. Szinte nem is kérdés, követjük-e őket. Démoni erőmet segítségül hívva tenyerem közepében tűzgolyót formálok, és hirtelen teremtek körénk világosságot.
-Kényelmes és praktikus. - helyeslek, miközben szavaiból kiérzem  a megmozdulásomnak szánt gúnyt. De ha már démon vagyok és lángot lobbantgatok, nem fogok gyufával játszadozni. Natalie a táskájába nyúl, és egy elemes zseblámpát húz elő, ő azzal csal fényt a sötétben. Elindulunk lefelé, a lépcsősor aljára érve újabb rúnák tűnnek fel utat mutatva nekünk a kiindulási pont felé. Követjük őket a kanyargós alagútrendszeren át. Egy idő után fogalmam sincs hol lehetünk, viszont Natalie szavaiból ítélve, ő nagyon is tisztában van vele. Megosztja, hogy egy metróalagút húzódik a fejünk felett. Bár őszintén megvallva, ez nem tudom mennyire lehet fontos. Egy pecsét tűnik fel előttünk, ami eltér az idevezető jelektől. Talán ajánlatos lenne békén hagyni, de érdekel, mit rejtett el mögé a jó öreg Furcas. Kérdésemre, feltörjem-e a pecsétet egy bólintást kapok és azzal a lendülettel húzom végig az ujjam a falon, mire apró repedésekkel megtörik a pecsét. Kapom is rögtön a megrovást, hogy más módszert is alkalmazhattam volna. Való igaz, ahogy a jágerkislány is mondja, saját véremmel is megtehettem volna. Viszont miért vagdossam magam, ha a föld elemének erejét is használhatom?
-Ne essünk túlzásokba. Nézd, csak néhány hajszálrepedés. - mutatok a falra. Na jó, a hajszálnál azért valamivel szélesebb nyílások keletkeztek, de szó sincs semmilyen romba döntésről. A következő pillanatban mozdulni érzem a talajt lábaim alatt. Erőtlen, mégis határozott remegés fut végig cipőm talpa alatt. Összevonom szemöldököm a szokatlan jelenségre. A földmozdulást egy jellegzetes halk zúgás követi. Egy vízáradat tart felénk, hangosodó moraja jelzi, másodpercről másodpercre egyre közelebb jár. A vadászlány tekintetét rám elemeli és szemei kimondatlanul teszik fel nekem a kérdést: Ez is én voltam? Válaszként csak megingatom a fejem. Nem, nem én. Kizárt dolog, hogy kezemmel okozott apró rengés miatt legyen, hiszen alig fejtettem ki erőt. Ha nem így lenne, hamarabb szakadt volna ránk a plafon. Sokkal valószínűbb, hogy a pecsét megtöréséhez van köze, esetleg egy elrejtett csapda aktiválódhatott. Vagy...csak szimplán pechünk van, és pont most akadt egy csúnya csőtörés a környéken. Bárhogy is, a víz megállíthatatlanul tör felénk és ha nem térünk ki útjából durva vadvízi kalandunk lehet. Elég szerencsétlen egy helyzet az embernőre nézve, ha elviszi az áramlás, neki befellegzett. Célszerű gyorsan biztos menedéket keresni a sodródó víztömeg elől, ám a lehetőségek lássuk be igen korlátozottak.
-Ott egy csatorna lejáró. - fedezem fel a plafont bámulva. Fogalmam sincs mozdítható-e a csatorna fedele, és ki tud-e mászni rajta, de ha másra nem, hát a fogódzkodók miatt jó lehet. Ha belecsimpaszkodik erősen a vaskampókba talán nem kapja olyan könnyen hátára a hullám. A víz csobogó hangja már egész közelinek hallik, talán egy percünk sincs már. Ha a víz hamarabb ideérne, mielőtt menedéket találnánk, úgy démoni erőmet vetem be, hogy a vizet távol tartsam magunktól.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 9:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 578 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Ahogy nézi a démon a tetoválásom, érzem, ahogy égetni kezd. Szinte zavar, viszketni támadna kedvem, bőröm alatt az izmom előbb megfeszül, majd lágyan megremeg. Ellenállok a kísértésnek, a mozdulatnak, hogy megtegyem. Utálom, hogy örökké magamon kell viselni, egykor olyan jól elvoltam azzal, ha csak magamra rajzoltam.
Ha nem találkozom azzal az angyallal és nem jönnek rám…
- Mh, szóval minden pokoli teremtmény, ilyen? Ti is? Mármint a valós alakotokba – kérdezem, ha már itt van, akkor próbáljam meg kifaggatni arról, amiről lehet. Amiről beszél, akár magától is. Remélhetőleg sikerrel tudok majd járni. Azzal azért tisztába vagyok, hogy a démonoknak sem ez az emberi porhüvely a valódi kilétük. Vajon ők is ennyire rothadóak. Még csak belegondolok, de máris fintorgok, hisz én már érzem is a szagot, mely ezzel párosul. A rothadó, égett hús orrfacsaró szaga.
Viszont mi fontosabb. A rúnák. Tapasztalt, sokat megélt kollégák nézték át a helyet – nem hiába. Magas prioritásba került, amikor Tom fejét megtalálták. A legjobbjaink nézték át és mégsem. Hogyan lehet ez?
Mégsem az érdekel, hogy hova megy, hanem, hogy honnan jön. A bejárattól nem messze. Miért innen? Miért innen indul? Gondolataimba mégsem tudok elvonulni, Mastemah hangja megakaszt. Feltekintek újra és pár lépéssel ott termek. Óvatosan lépkedek, minden törmeléket kikerülök, átugrok. Bakancsom hamar lesz a bokámig piszkos.
Mellette állok meg, ha a pince enged hasonló engedményt, egyik kezembe még mindig ott a fegyverem, a másikba azonban táskámból húzok elő egy zseblámpát.
- Milyen kényelmes – bökök állammal – kicsit túlságosan is gúnyos hanggal – a tűzgömb felé. S egy kattintással kapcsolom be a lámpát és futtatom végig a pince ajtaján. Szinte érezni lehet, hogy a kint tomboló hőség mellett, mennyivel hűvösebb itt a levegő. Bőröm érinti meg, enyhén összeráz, testem reakciójával mégsem foglalkozom. A falakat figyelem.
Lassan indulok a férfi után, de én nem csak a rúnákat figyelem, hanem hogy miként változik meg a pince folyosójának a szerkezete, mígnem egy nagyobb kanyarnál megtorpanok.
- A csatorna – sóhajtom elhalóan, mélyről jövő sóhajjal. Visszafordulok, a kabátot jobban összehúzom magam. Egy patkány szalad el a lábam mellett, mégsem kezdek sikongani tőle. Elhúzom az ajkaim. Ő megérti, hogy miért kellettek a rúnák, hogy ne tévedjen el… Miért a bolondok háza? Miért az volt a célpontja Mammonnak?
Szinte majdnem beleütközöm a férfiba, amikor megáll így én is megteszem. A lámpa fényével keresem azt, amit ő megtalált és hamar én is meglátom. A pecsétet… Kérdésére felmorgok és ösztönösen feltekintek.
- A hármas szektorból indultunk el, ha a csatorna követi az utakat, akkor itt… - motyogok magamba, miközben a város térképét próbálom magam elé idézni. Az utóbbi hetekbe túl sokat bújtam őket, csoda hát, hogy fejből megy? – A metróalagút van felettünk – igen, nekem ilyenekkel is számolnom kell, amikor hasonlóról van szó. Végül csak bólintok a férfi felé és…
- Öhm… - jegyzem meg, na ezért számolok azzal, hogy mi van feletünk. – A démonvér is elég lett volna a megtöréshez, nem kell rögtön romba dönteni az egész várost – rázom meg a fejem csak enyhén, hunyorogva is hozzá. – Bár megjegyzem, nem okos dolog egy pecsétet megtörni, csak azért mert kíváncsi vagy… - s a föld megremeg a lábam alatt, újra. Tekintetem a démonra kapom, hogy ez ő volt-e, vagy épp valami más…
Előbb csak halk zúgásra leszek figyelmes, majd egyre hangosabbra. Hátra fordulok, s a csatorna távlatából, hömpölygő víz robajlik felénk, egy céllal, hogy szó szerint elmosson minket… - Oh, francba – ejtek csak ki ennyit és már keresek is valami menekülési útvonalat. Ha ez eltalál, még ha magával is sodor, könnyedén fúlok bele, csap a falnak, töri gerincem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 2:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Észreveszi pillantásomat, amint felfedezem karján a démoni megszállás elleni jelet. Ostoba vadász lenne az, aki nem hordja magán. Kimondja azt, amire magam is gondolok. Úgy tippelem, nem olyan régóta viselheti magán. Ha nem tudnám, hogy Mammon kicsit eljátszott vele, a bőrére varrt tetoválás állapota elárulná.
-Démonkutya. Magán viseli a Pokol jegyeit. Nem igazán tűrik, bár az idomítottak elég kezesek tudnak lenni.... - felelem és tekintetemmel követem, hogy a pokoli jószág a romok közé veti magát nyomokat keresve. Nem hiába őt idéztem meg, a legjobb keresőm egyike. Éles, síron túli vonyítással jelzi, akadhat valami érdekes számunkra. Jelzőrúnák. Némelyik csak töredék, de egyértelműen irányt mutatnak.
Natalie számára sem ismeretlenek a jelek. Őt is eléri rövidesen a felismerés...és az értetlenség is. Kérdése jogos, hogy nem vették észre az itt dolgozók? Trükkös fickó ez a Furcas, hiszen az útvonaljelzők még nekem sem szúrtak szemet, pedig nem is olyan rég még az épület folyosóin sétálgattam. Bár megvallva, egészen más dolgok kötötték le figyelmemet. A vadászlány aggodalmas arccal szemléli a felrajzolt jeleket, követi őket a pincelejáróig, majd onnan szemét a rúnákon tartva sétál vissza az első felfedezett töredékhez. Azt már látjuk hol végződnek, de hogy valóban a lejáratnál kezdődnek-e a felfestett jelek...ki tudja mi rejlik a zárt ajtó mögött? Óvatos léptekkel sétálok a pinceajtóig, amin rövid gondolkodást követően be is nyitok. Tartok némileg, hogy a kilincs lenyomásával, valami kis aljasság vár majd rám, de könnyedén nyílik és csapdába sem esem. Alig pár méterre látok csak előre, mert a lépcsők hamar a sötétbe vesznek. Lángot keltek tenyerembe, azzal világítom meg az előttem lévő utat.
-Itt folytatódik... - szólok hátra Natalienak. Ha mögém vagy mellém lép, tüzem fényénél maga is szemrevételezi a falakon, egymástól tisztes távolságban elhelyezett jelzéseket, melyek ugyanolyanok mint kint társaik. Jelzőrúnák. Szerintem egyikünk számára sem kérdés, követnünk kell a jeleket, így elindulok lefelé. Hosszú perceken keresztül barangolunk a kanyargós pincerendszerben. Állott levegő és dohos szag kísér minket. Néha egy-egy megtermett patkány is feltűnik a helyi idill részekén. Egyik kanyar a másikat követi, több elágazásba is belebotlunk, de a rúnák segítenek tartani a helyes irányt.
-Már értem mire kellettek. Nem nagy nehézség eltévedni itt. Egy újabb rúna tűnik fel előttünk, de közel sem hasonlít azokhoz, amit eddig követtünk. Inkább amolyan pecsétnek tűnik, ami arra hivatott, hogy lezárjon valamit. Bár vélhető felfedezni benne egyedi vonásokat, ez a festés sem lehet ismeretlen Natalie számára.
-Mit gondolsz? Érdemes feltörni? - kérdezem a szúrós szeműt. Ha felfedné a pecsét titkát, úgy a fal elé lépek, ujjaimat a hűvös kőhöz érintem, hogy enyhe rengést keltve repesszem meg a falat, ezzel törve meg a pecsétet. Ha kérdésemre hosszabb hallgatást kapok válaszul, úgy megvárom, míg tudatja miként döntött.
 

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 9:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 447 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Mazikeennel való tárgyalás szükségszerű volt. Alapesetben sem vele kívántam tárgyalni, hanem Luciferrel. Arról már nem igazán én tehetek, hogy a pokol ura fogta magát és lelépett a találkozóról és rátolta ezt az egészet démonjára.
Innentől pedig minden már csak rajtuk múlik. Megbeszéltünk valamit, ehhez pedig illene tartania magát mindenkinek.
Halkan, de hallhatóan hümmögök azon, hogy idenfent akadnak nehézségek. Pont úgy nézek ki, mint akit érdekel, nem igaz?
Teljes mértékben.
Jah.
Nem.
Mint mondottam már: oldják meg, van elég terük New Yorkon kívül, ahol kinyilváníthatják akaratukat. Legyenek kreatívak, elvileg erről híresek a démonok, innentől meg már nem az én gondom.
Mégis enyhén feszülök meg, ahogy közelebb lép hozzám, ettől függetlenül engedek neki. Kezébe adom az enyémet, hadd fessen rá, amit akar, pillantásom viszont nem kerüli el, ahogy a pecsétre vetülnek íriszei.
- Ostoba vadász lenne az, aki nem hordja magán - felelem meg a fel nem tett kérdést. Valójában ez így van, lényegében minden új vadászt köteleznek arra, hogy magára tetováltassa ezt a jelet, de hát ki csodálkozik ezen?
Az már más kérdés, hogy a magam részéről mindig is ódzkodtam ettől. Alapjáraton a tetoválsától. Csak elcsúfítják bőrömet. Igen, hasonló érdekelt mindig is. Bosszantó, nem igaz?
De a helyzet változik, jóval hamarabb, mint ahogy Mammon belépett az életembe. Életünkbe. Bosszantó.
A rúna által meglátott kutyára akaratlanul csúszik ki a megjegyzésem. Rusnya.
- Gondolom ezeket nem lehet babusgatni. Miért rothad? Vagy izzik? - hajolok kissé közelebb, vagyis csak csípőből döntöm meg a hátamat. Jó, hát valóban nem egy szívet derítő látvány. Ám, amíg dolgozik és segít, egy rossz szavam sem lehet rá. A viselkedésére. A kinézetére igen, de talán nem tiprok a lelkébe. Démonok kutyája.
Már épp indulnék le a pincébe, amikor…
Szemöldököm ráncolva indulok meg a démon irányába, ahol a kutyával együtt mutat valamit. Pár könnyed, egyébként légies lépéssel termek ott mellette. Lábammal tolom arrébb a törmeléket. Lehajolok hozzá, a maradék piszkot, hamut kezemmel seprem el. Nem zavar, hogy ujjaim hamar piszkolódnak be. Szokott általában nagyobb gondom is lenni.
- Jelző rúnák - jegyzem meg egyszerűen. - Démoniak - szóval valóban Mammon járt itt. Vagy legalább is köze volt hozzá. Fejem enyhén félrehajtva figyelem, szemöldököm újra ráncba fut. - Kapkodva festették fel… De hogy… - tekintek fel, a továbbiakra. - Hogy nem vették észre az itt dolgozók? - jön az egyértelmű kérdés. Ezeket nem lehet összetéveszteni a védelmi rúnákkal. Ezeket szánt szándékkal ide helyezték, hogy valaki idetaláljon. De miért?
Térdeimre támaszkodva állok fel, indulok el a többi irányába. Követem, mindenhonnan eltakarítom a romot - leginkább lábam segítségével.
- Valami nincs rendjén - ráncolom továbbra is szemöldököm. Nem áll össze a kép. A pincelejáró előtt mégis megállok és visszafordulok. Elindulok vissza, pontosabban abba az irányba, amerre az elsőt találta. Körülötte keresek mást, hogy lássam honnan indul. Valami, nagyon, de nagyon nincs rendjén.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 11:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Nem tudom Mazikeen mennyire izzadt meg, hogy ezt a kis egyezményt összehozza a vadászkákkal, de feltűnésem és tetteim egészen biztosan bezavartak az idilli képbe. Nem szokások kicsiben játsztani. Ha már káoszt keltek, azt rendesen teszem. A levágott vadászfej és a lángba borított betegszálló azért hozta a szintet. Visszalépve néhány napot gondolataimban, elégedett mosolyra fakadnék, de örömöm csak belső marad. Arcomra nem engedem kiül. A büdös életbe soha nem leszek újra Mastemah! A vadászlány gyanús pillantásai megmaradnak. Szúrós tekintetét lassan egész barátinak érzem. Megjegyzem, hogy a Pokolban másképp működnek kicsit a dolgok, nem egészen úgy, ahogy azt a halandó földi képzeli.
-Azt mondom, hogy idefent akadnak nehézségeink... - pontosítok szavain. Odalent jól tudom meddig terjednek régióm határai, ismerem jól minden zegzugát. A benne élőket is kontroll alatt tarthatom, bár viharos vidék az északi féltek, nem sokáig ül meg ott a nyugalom. Ezzel szemben idefent, minden sokkal bonyolultabb. Mikor közelítem lépteimet, Natalie befeszül. Talán még egy hevesebb szívdobbanást is vélek hallani mellkasából. Ám továbbra sem teszek irányába semmi fenyegetőt. Nem bízik bennem, ez érthető, de nem szándékozom okot adni arra, hogy féljen is tőlem. Kicsit hezitálva, de némi bizalmat szavazva nyújta felém kezét. A mozdulat közben megpillantok karján egy ismerős jelet. Egy démoni megszállás elleni rúnát. Nohát. Nohát. Csak nem Mammon miatt került ide? Véremmel felfestem saját rúnám, hogy ő is lássa Mariat. Pillanatokon belül elkészülök vele, és amint a pokoleb felé emeli tekintetét, meg is láthatja azt. Külseje az emberi szem számára nem túl bizalomgerjesztő, sőt pokoli látványuk kifejezetten taszítható lehet. Ezt Natalie is észrevételezi egyetlen szóban összefogalva gondolatát. Rusnya.
-Igen, eléggé. - ismerem el megengedve magamnak egy félmosolyt. Maria kitartóan szaglászik a romok között, kutatva a nyomok után. Natalie épp csak elindul, amikor az eb leül és vékony, vonyító hangot ad ki magából jelezve, talált valamit. Mint farkasok teliholdkor, ahhoz hasonlatos hang szűrődik felénk csak egy kis földöntúli érzéssel. Ezt a hangot hallva az ember könnyedén libabőrös lehet. Ahonnan állunk még nem tudhatjuk, hogy mire akadt a démonkutya. Talán valami lényegtelen apróságra, ami nem vezet előrébb vagy épp ellenkezőleg, olyanra, ami igazán fontos lehet. Derítsük hát ki. Érdeklődő tekintettel sétálok közelebb Mariához. Ez még nekem is meglepetés, hisz az alagút és a csapda teendőinek tetemes részét Furcas maga intézte. Nem akartam tudni a részleteket, hogy reakcióim később őszinték legyenek és hitelesen adhassam elő, hogy nekem ehhez semmi közöm és botrány, ami itt történt. Először nem látok semmi különöset - törmelékek mindenfele, majd hirtelen felfedezek egy démoni jelet. Vagyis inkább csak egy részét, ami a tűzvész után megmaradt.
-Van itt valami, ami érdekes lehet. - szólok a jágerlány felé.
-Talán jelző rúnák. - magyarázom immár többes számban, hiszen távolabb is látni vélek egyet és ha még távolabbra emelem tekintetem újabbakat fedezhetek fel, melyek egy irányba mutatnak. Ha úgy döntünk követjük őket, úgy rátalálunk az épület pincelejárójára is.
 

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 11:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 460 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Természetesen minden nézőpont kérdése. Az én nézőpontom, hogyha a helyzet, a világ helyzete úgy hozza, akkor az ember, az angyal, de még a démon is meg tudja magát emberelni - milyen mihaszna kifejezés ez erre - és együtt tud működni másokkal. A szükség nagyúr alapon.
Ez az én véleményem.
Mastemah-é pedig az, hogy ők ilyenek. Melyet továbbra is kifogásnak tartok. Hát legyen. Nem fogunk ezen összekapni. Tekintetem mégis megkeményedik.
- Legyen hát - felelem végül, megadom magam neki. Mint mondtam, ha ők így, akkor én is. Fog a fene együttműködni velük oly kegyesen, mint eddig. Legalább is, nem abban a formában, ahogy eddig tettem. Fene nagy liberális nézeteim, nesze nektek.
Nem kell tudnia róla, de fontolom, hogy felrúgjam az egészet. Talán, ha megnyugszom, ha kidühöngöm magam az érzés elmúlik, addig is csak elmondom neki. Vagyis hát, akkor erről tud. Arról nem kell, hogyha mégsem fogok így tenni - és igen, ebbe most nekem lesz beleszólásom, nem a tanácsnak, nem Drakenek, én hoztam tető alá, én döntöm majd el, hogy meddig tudjuk fenntartani - akkor is változásokat eszközölünk be.
- Szóval. Azt mondod, hogy semmi szavad nincs az alattad megpihenő démonokkal szembe? Hogy nem tudod akaratod érvényesteni? - vonom fel kétkedőn szemöldököm és fejem enyhén félrehajtva mérem végig a nőt.
Vagy férfit. Tudja a tököm, hogy mi a neme. Kételyeim megtartom. Ez is csak egy újabb kifogás. Nekem.
Bent, a leégett épületbe, mégis megváltozik a hangulatunk. Az enyém is. Enyhül valamelyest, eddig nem ugrott még torkomnak, amiért azért hálás vagyok, magamba, mélyen eltemetve. Egészen addig tart csak ez az állapot, amíg a pokolkutya hangját meg nem hallom. Megfeszül minden izmum, finoman vibrál vékony bőröm alatt, hogy kész legyek bármikor ugrani. Fejem ugyan nem kapkodom a hangok irányába, de felkészülök, ha hirtelen a közelembe hallanám meg őket.
Utálok pokolkutyák ellen harcolni.
Erre mondják, hogy hülye kérdésre, hülye válasz, igaz? Mégis sóhaj hagyja el ajkam, de máris a férfira tekintek, ahogy közelebb lép. Két - felgyorsuló - szívdobbanás idejéig figyelem csak, hogy mit szeretne, kezét. Fogaim szorítom össze, állkapcsomnál a bőr megfeszül.
Végül mégis győz a kíváncsiságom. Kezébe adom a balom, azt, amelyiknek az alkarján ott virít a megszállás elleni tetoválás. Utálom, hogy magamra kellett tetetnem, ez már mégsem tűrt halasztást. Így is legalább tíz évig húztam - ha nem tizenötig.
S milyen jól tettem. Szemöldököm ráncolva figyelem a  rúnát, amit felfest. Sose láttam még. A vonásait sem, a vonalai sem ismerősek, sem a sorrend. Semmi. Szívem félredobban. Mégis nyugton maradok.
S újra a kaparászós hang. S mikor odafordítom figyelmem látom meg…
- Rusnya - csúszik ki az első gondolat, ahogy meglátom az ebet. Melynek bőre máladzik, parázslik. Arcomra fintor ül - jó hát a szépérzékem elég magas. Végül csak megrázom a fejem.
- Szóval nyomokat - sóhajtom el magam, a tehetetlenség kezd úrrá lenni rajtam, s amíg a kutya keres, addig én elindulok arra, amerre a pincelejárót sejtem.  
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 11, 2020 12:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Magamban jót derülök. Mennyire ingatag is ez a kis ember-démon szövetség. Egy apró kis tűzeset és máris oda a "bizalom". Pedig épp csak belepiszkáltam a nyugalomba. Szomorúan nyugtázom magamban, pontosan azt történt, amire számítottam. Amikor meghallottam, hogy Mazikeen lepaktált a vadászokkal, csak hogy egy mendemondát kergessen nem dobott fel a gondolat, főleg hogy ez azt jelentette megszűnik ott számunkra a szabad mozgás.
Alapból is terveim között szerepelt, hogy ellátogatok a vadásztanyára, elsősorban Kyarámért, hiszen szavamat adtam, nem hagyom sokáig magára. Rájöttem meglehetősen keveset tudok a vadászokról, nem is sokkal találkoztam ezidáig, így new yorki kiruccanásomat jó alkalomnak találtam arra, hogy közelebbről is megismerkedjek velük. Mire New York városhatárához értem, a fejemben kavargó ördögi gondolataimból egy terv állt össze. Tesztelni fogom őket. Puszta kíváncsiság, de érdekelt mennyire lehet velük együttműködni. Így hát azt tettem, amihez legjobban értek. Viszályt szítottam. A Mammonnak tett kis szivesség meg már csak hab volt a tortán. Na persze tisztában voltam vele, hogy ezzel Mazikeen kis egyezményét is veszélybe sodrom, de arra is megvoltak a terveim, hogy játszadozásom számára ne legyen kínos bukás. Hiszen tett nekik egy ígéretet, amit én épp készültem megszegni. A Willard romokban, a kapun hagyott vadászfej miatt zaklatott a hangulat, megfelelő helyzet, hogy láthassam, hogyan viselkednek a jágerpajtások.
-Neked kifogás, nekem tények. - könnyelmű vállvonással teszek hozzá ennyit. Mit hazudjak, ilyenek vagyunk. Persze démoni természetünk nem mentség, viszont olyan alap, amitől eltekinteni is hiba volna. Komolyan itt állok és azon tűnődöm, mégis mit vártak? Mindenkinek bilibe lóg itt a keze? Egyenes utat a sikerhez? Nem létezik olyan. Mindig, mindig vannak döccenők.
-Ezzel nem vitatkozom... - ismerem el káosz van berkeinkben, de azt nem én keltettem. A Pokol felköhögte, minden alávaló, elvetemült kölykét, akik most ebben a világban járnak.
-Ami a Pokolban működik, az nem biztos, hogy a ti világotokban is. - fűzöm hozzá tényként gondolataihoz. A Pokol a Főnöké, ott minden démon felett áll és hatalma kiterjed minden Régióra. De az a Pokol. Ez pedig itt a halandó világ, ahová Amara feltűnésével kényszerültünk. Itt Lucifer csak egy ark, aki vesztett uralkodói tekintélyéből, mikor hátat fordított a Pokolnak és teremtményeinek. Bármi okból is tette, a tényeken nem változtat.
Aztán hosszabb csend áll be, mintha a vadászlány eltöprengene szavaimon. Míg Natalie a gondolatai közt mereng, én ruhám ujját felrántva ténykedek. Mozdulataimban elmélyedek kicsit, és habár saját karom figyelem és azt amit csinálok, a vadászlány rám szegeződő, kémlelő tekintetét mégis megérzem magamon. Épp csak a szám sarkában ül meg, de halványan elmosolyodok, ahogy látom magam előtt meglepettségét. Tekintetemet nem emelem rá, mégis el tudom képzelni, ahogy szúrós, hűvös vonásai helyére valami finomabb lép. Mikor mégis felé vetek egy pillantást arcán meglepettséget látok. Meg van egy kis félsz is a kaparó hangok hallatán. Látom rajta, hogy tudja: egy pokoli eb érkezett körünkbe. Azt mondom Keresd és Maria elindul felfedezni a terepet. Hogy merre halad, azt csak a letaposott fű jelzi és az őt kísérő motozó hangok. Egyik helyen kaparni kezd, úgy tűnhet magától omlanak le a kődarabok.
-Természetesen nyomokat. - felelem a lány kérdésére, majd gondolok egyet és közelebb lépek hozzá.
-Ha megengeded... - nyújtom fel a kezem az övéért, mozdulatomban nincs fenyegető szándék. -...megmutatom.

HA a vadászlány némi bizalmat szavaz nekem és odanyújtja a kezét, úgy szabad kezem egyik ujját megharapom annyira, hogy kiserkenjen fekete vérem. És ha nem iszonyodik démoni véremtől, úgy kézfejére rajzolok valamit. Egy különleges rúnát. Ilyet egészen biztos nem látott még azelőtt. Hasonló, mint amit kisdrágámnak mázoltam bőrére nem is olyan régen ugyanitt. A felfestett jel megmutatja Mariat, de csak őt. Ha ismét a neszek irányába tekint, azon kapja magát, hogy feltűnik szemei előtt a pokolkutya alakja és láthatja, amint szaglászik, kapar és a romok körül keresgél. Mint a legtöbb vérrel rajzolt rúna esetében, ez is hasonlóképp működik, amint megsérül, vagy elmaszatolódik kézfejről, úgy hatása is elmúlik.
 

zene: nincs || szószám:620  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 10, 2020 12:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 421 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Szemöldök felvonása valóban nem izgat. Valóban nem tud meghatni egy pillanat erejéig sem, mert miért tegye? Pont annyira érdekel, hogy alapesetben milyenek a démonok, ahogy figyelembe vettem a vadászok várható reakcióit. Jó, ezt figyelembe vettem, mégsem tudtam volna mit csinálni, úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen. Innentől kezdve meg majd pont a démonok viselkedése fog érdekelni?
Szemöldököm csak lágyan vonom össze.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire nem érdekel, főleg az a kifogás, hogy ti ilyenek vagytok.k Mint mondtam már, oldjátok meg - vonom meg a vállam szenvtelenül. Rettentően idegesít ez a fajta hozzáállás. De hát mi ilyenek vagyunk. És? Kit érdekel ebben a helyzetben?
Vagyis ha még csak meg sem tudják magukat erőltetni, akkor mégis mit keresünk még itt? Egymás oldalán? Nyilván kellene egy pici rugalmasság ahhoz, hogy ez működőképes is legyen. Mi próbálkozhatunk, ha a másik oldal nem tud.
Nem is értem, hiszen az angyalokkal könnyebben ment - talán mert nekik természetükbe is benne van ez.
- Oh, egy percig sem hittük, legfeljebb volt bennünk némi remény, hogy nem vagytok agyatlan seggfejek és igeni kordában tudjátok tartani, a városon kívül, az ilyen degenerált férgeket, akik ilyeneket művelnek - bökök fejemmel a leégett épület felé. - Általában a hierarchiát komolyan szokták venni. Nem az én, nem a város és nem az ártatlanok hibája, ha alkalmatlanok vagytok érvényesíteni akaratotokat - vetem oda neki, ezúttal mindenféle gúny és szurkálódás nélkül. Komolyan. Ne rajtam verje le, és végképp ne bizonygassa nekem, hogy mennyire nem tehetnek arról, hogy ez megtörtént.
De. Tehetnek róla.
- Valóban a megtörténteken nem, de a jövőn annál inkább - tekintek fel rá, továbbra is komolyan. Megragadnak egy eszménél, egy tettnél, igen, valahol én is. De ennél ez most jóval többről kellene, hogy szóljon.
S igen, hibás voltam, amiért bíztam abban, hogy ezt ők is látják. De ha nem, hát nem.
Saját sértettségem mégis el kell tennem egy időre, ahogy szavait hallgatom. Hogy elébe is mehetnénk. Mélyen szívom be a levegőt, láthatja tekintetem, hogy elgondolkozok, de ettől függetlenül sem bízok szavaiba.
Nem, amíg nem találok valami kapaszkodót arra, hogy igazat szól.
Viszont kérésémnek, még ha nem is igazán kérés, mint inkább követelés volt. Eleget tesz. A maga módját. Valamit csinál a levegőbe, nem tudnám megmondani, innen, hogy mit, de árgus szemekkel figyelem.
Majd néma léptek hangzonak fel, s megáll bennem az ütő. Pokolkutya.
A kaparó hang irányába fordulok, de semmit sem látok, nem meglepő. Izmaim megfeszülnek, egyelőre mégsem teszek semmit.
- Mit keres? - érdeklődőm, haragom elnyomva, lenyelve. Most, látszólag segíteni akar a démon. Még ebben az állapotban is képes vagyok belátni, hogy talán többet fog találni, mint én.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 3:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Kétkedő, gyanakvó pillantása nem enyhül irányomban. Szúrós szemeivel engem méreget. Hogy mi járhat a fejében, arról csak halvány sejtelmem lehet, befeszült arcvonásai árulkodnak róla egy keveset. Rühell, rühelli fajtámat mégsem zavar, hogy ezt különösebben magamra vegyem. Legfeljebb arcizmaimon kell uralkodjak, hogy visszatartsam fel-feltűnni vágyó vigyorom, amit ő egészen biztosan a gúnyolódás jeleként venne. Bár akár képen is röhöghetném telibe a kis morcost, lehet akkor sem állnék jobban mint most. Nyugodt maradok, miközben a vadászlány viharos tenger módjára háborog mellettem. Mennyi haragos energia árad belőle, a harag démonjai "jól laknának" mellette. Oh, a sorok közt olvasás. Milyen elcsépelt duma...leginkább azoktól hallani ilyesmit, akik ott is megtalálják az önigazolást, ahol nyoma sincs. Kérdésemre a válasz, szavai alapján egy hatalmas, egyértelmű NEM és az engedélyt sem kapom meg a vadászatra. Felételezem, hogy amúgy sem lenne elég felhatalmazása hozzá, hogy egyedül bólintson rá az ilyesmire. Hogy meg vagyok-e lepve? Egyáltalán nem. Még szép, hogy nem hagynák, hogy Furcas után eredjek és lerendezzük egymást közt, amolyan démonosan. Féltik a kis porfészküket meg a benne élőket nem is annyira alaptalanul. Ismerve magam, csúnya rumlit hagynék magam mögött. Natalienak támad egy elég életképtelen, hogy azt ne mondjam halva született javaslata. Első reakcióm egy kérdés volna felé, amit nem mondok ki hangosan, mégis szemöldökömet emelve, mintha mégis elhangozna a gondolat: Ugye ezt most te sem hiszed el? Mondd, hogy ez csak vicc akart lenni és az irónia szólt fel belőled! Mert még egy gyenge poén is jobb, mint ez a naivitás.
-Magad bíráltad milyenek vagyunk. Gondolod, majd jól viselkedve, kézen fogva velem jönne? - kérdezek vissza hangomban egy minimális gúnnyal. Dehogy jönne. Inkább az azonnali és gyors halál. Mégis melyik démon dugná önként hurokba a nyakát? Egyik sem. Ahogy ember és más teremtmény sem olyan önsorsrontó, hogy ilyet tegyen. Maximum csak azok, akiknek elmentek otthonról és nincs hova hazamenni. Lenne egy B terv a tarsolyába, ám ezt nem osztja meg velem. Bizonyára az is egy hasonló remek gondolat lehet. Talán jobb is, hogy ha az benne marad, még a végén feltörne belőlem a nevetés.
-Nem hittem én semmit, drága... - felelem mondatom utolsó szavát csak gondolatban téve hozzá, mikor a vadászkákra terelődik a szó.
-Oly keveset tudok rólatok... - ismerem el, hogy nem fordítottam túl nagy figyelmet soha a vadásznépségnek. És ez valóban így is van.
-Én azelőtt állok hitetlenül, hogy egy pillanatig is elhittétek, hogy ez zökkenőmentesen működhet. - jegyzem kicsit elgondolkodva. Eleve felelőtlen ígéret volt Mazikeen részéről. És miért is tette? Egy nyomorult almamagért, ami talán...TALÁN bevethető Amara ellen. Haragudhat ránk, meg lehet minden oka. Nincs okom mentegetni magunkat, na meg értelmetlen is lenne, elvetemült, megbízhatatlan egy népség vagyunk. De ha bedőlt ennek, ugyanolyan hibás ő is. Sokat tapasztalt vadászok.
-Szíved joga...ha dühöngsz, és rám zúdítod a haragod, ez akkor sem változtat már a dolgokon...- tárom szét kezeimet jelezve a körülöttünk tornyosuló romokat. 
-Nyalogathatjátok a sebeiteket... - rántom meg a vállaimat közönyösen. Végül is, mibe tart sértetten homokba dugni a fejeket, miközben egy démon perzseli fel szeretett városukat, ahonnan amúgy jó volna, ha eltakarodnék.
-Vagy elébe is mehettek egy újabb csapásnak... - pillantok a szúrós szemű lányra. Rajtuk áll. Remélem ő is sejti, hogy ezzel még itt nincs vége, Willard még csak a kezdet...
-Oh, semmiképp se. - fűzök szavaihoz csak ennyit, mielőtt megidézném magam mellett Mariat. Teszek pár indokolatlannak tűnő mozdulatot. Felhúzom jobb karomon felsőm ujját, mintha rajzolnék valamit, majd lepillantva magam mellé, tenyeremet lefelé fordítva húzom végig látszólag a levegőn. A halandó szem nem láthatja, de egy pokolkutyát idéztem magamhoz.
-Keresd! - adom ki a vezényszót, és egyértelmű, hogy nem Natalienak. A kislány, ha elég rutinos, azonnal levágja, hogy egy pokoli jószág érkezett közénk. Meglepődhet, megijedhet, vagy épp mérges is lehet, felháborodva nekem vághat még néhány méltatlankodó szót, nem számít. Ha bizonyítékot akar, hát akkor kapni fog bizonyítékot. Maria elindul a romok felé, a törmelékek között meg-megállva szimatol.
 

zene: nincs || szószám:626  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 611 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Kezeim keresztbe fonom a mellkasom előtt, kétkedve tekintek a démonra. Hogy is hívatta magát? Igen, Mastemah. A név nem ismeretlen, a beszámolók alapján, amiket több démontól húztunk ki az évek folyamán, sohasem ilyennek képzeltem el. Vélhetőleg ez sem a saját teste - a legtöbben ugyanis, nőnek írta le.
De végül is meddig tart keresni valakit, akinek a testét megszállhatják és máris megismerhetetlenné válnak. Keserű nyál folyik össze számba, az undor újra átjárja testemet, arcizmaimra mégsem engedem kiülni a gondolataimat. Ezért - is - utálom a démonokat. Azt hiszik, hogy minden emberi élet csak egy játék, semmi több. Kezeim megszorítom, ujjaim lassan fehérednek el az erőtől, amit kifejtek.
- Olvasok a sorok között. Ne lepődj meg azon, hogy van olyan vadász, akinek van esze is - degradálom le saját fajtám. Na szép, mondhatni. De hát, ha egyszer igazam van? A legtöbb vadász fejjel menne a falnak, ha nem lenne valaki, aki irányítsa őket. Ezzel gond sincs, hiszen nem vagyunk egyformák.
- Mh, mi lenne, ha megtalálnád, és elhúznátok a városomból valami melegebb éghajlatra? - adom mosolyogva az ötletet neki. - Vagy van egy jobb ajánlatom is - csapom össze tenyereimet, szélesedő mosollyal az ajkamon. Ezt mégsem mondom el.
Nem, mert velük ellentétbe én képes vagyok szavam betartani és még csak nem is tudom, hogy alig pár perc múlva mennyire megváltozik ez a gondolatom.
Most rajtam a sor, hogy meglepődjek, mi nem merül ki másba,  mintsem bal szemöldököm a magasba szalad.
- Hát, hogyne - húzom össze szemréseim, éppen csak leheletnyit, annyira, épp ne higgyek neki, egy pillanatig sem, mert ezekben a körökben így dukál.
Naná, hogy az egyezmény érzékeny pontommá vált. Épp _ezt_ akartuk megelőzni ezzel az egésszel. De hát ember tervez, démon végezz. Jah, és akkor maradjunk annyiba, hogy azt a nyomorult Mammont sem tudták távol tartani. Esküszöm, azon a ponton kellett volna az egészet a kukába dobni.
Viszont, akkor még úgy tartottam, hogy segítségre van szükségünk, de ahogy a férfit szemlélem - vagy nőt, tudja a fene, mi a neme - egyre jobban erősödik meg bennem a hit. Nem Mazikeennel kellett volna tárgyalnom, nem szabadott volna Luciferre hagynom az egészet.
- Oh, mert ti azt hittétek, hogy a vadászokat könnyedén vissza lehet fogni? Lenyomni a torkokunk egy hasonlót, annyira buli? Annyira könnyen fog menni, hogy mindazt az ösztönt, amit felétek - itt újra végigmérem, most már vissza sem fogom az undorom, irányába. - tanusítunk, annyira egyszerűen vissza lehet fogni? Jé, látod, nem megy. De úgy látom, hogy kifogások keresésébe remekek vagytok, hát legyen - tárom szét a karom.
- Akkor sok sikert nélkülünk, Amara ellen - olvad le arcomról minden mosoly, vonásaim komollyá válnak.
Mint mondtam. Ha ők, így, akkor mi is. Fog a halál bánata segíteni nekik, ha képtelenek kordába tartani a saját fajtájukat.
- Tévedek, vagy nem, hogy van egy jó pár magasabb rangban csücsülő démonka, akik igazán kordában tudnák tartani az alattuk szolgáló csicskákat? Nem tévedek? Nekem, aztán jöhettek a természetetekkel, egy kalap fost sem ér nekem. Megegyeztünk valamiben. Nem tudjátok tartani? Rendben, akkor mi is elállunk - arról nem is beszélve, hogy pont én vagyok, aki épp miattuk alig alszik, alig eszik, semmit sem él, csak hogy egy nyavalyás magot a markukba juttassak.
Ezért indulok el. Indulataim a bőröm alatt vibrálnak, az méreg, az ideg nem csillapult bennem az elmúlt napokban sem és fogalmam sincs, hogy mit keressek idebent. Tényleg nem tudom, leginkább bármit.
- Rendben, találj nyomot - mutatok körbe. - Találj rá bizonyítékot hogy igazat szólsz és akkor talán elhiszem. Ne nézz így, te sem hitted, hogy egy démonnak egy szavát is elhiszem, nem igaz? - fordítom vissza saját fegyverét, lassan nyugszom meg.
Sajnos túl lassan.
- Épp most mondtam. Bizonyíték nélkül nem hiszek, miért tenném? Te elhinnéd, ha azt mondanám, hogy nem kívánok neked egy másodperc erejéig sem ártani? - vonom fel kérdőn mindkét szemöldököm, amolyan, ugyan már, haver, módon.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 4:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
A szibériai tél enyhe fagy, Natalie-hoz képest. Mégsem zavar rideg kimértsége. A belőle áradó gúny és megvetés sem igen fog rajtam. Épp ellenkezőleg. Talán még élvezem is, hogy ilyen kis morcos a drága. Szívem szerint hangosan felnevetnék néha megszólalásain, mennyire komolyan veszi magát, de második arkként muszáj visszafogom magam, így csak magamba derülök jókat. Be kell azért valljam nehéz néha az arcizmaimnak parancsolnom, nem szokták meg az efféle erős kontrollt. Mint várható volt a kis szúrós szemű nem bízik bennem. Milyen kár, hogy az igazolás mellé, amit az ellenőrző ponton sóztak rám nem járt egy kis extra bizalom. Most lehet hasznát venném. Visszaveszem a bizonylatot, gondolom már nincs szükség rá, majd összehajtogatva visszacsúsztatom zsebembe. Kedvem lenne inkább a hátsófelem kitörölni vele. Annyi hasznom van belőle nagyjából, hogy nem lőnek azonnal fejbe. Megkérdezik előtte, van-e papír? A közös munka gondolatát, vagy mondjam inkább úgy, hogy a vadászsegítséget mély sértésnek veszi. Hát hogy gondolok én ilyet? Látom a pillantásából, ahogy végigpásztáz rajtam szúrós tekintetével. Pedig bölcsebb volna gyorsan kézre keríteni azt a nyavalyás démont, ki tudja mikor csap fel véletlen valahol egy újabb csúnya épülettűz.
-Ráhúzni...ugyan. Mondtam én ilyet? - ingatom meg a fejem arra, hogy kiforgatja szavaim. De ha úgy érzi, jobb ha én intézem, ám legyen. Nem gond, de ez esetben...
-Szóval azt mondod...démonként...én...itt...a vadászok területén...vadászhatnék rá? - kérdezek vissza megerősítést kérve a hallottakra. Erős kétségeim vannak afelől, hogy ez így rendben lenne. Elvégre ő mondta, hogy vadásszam le én, magam. Furcas pajtás meg hát itt van, New York-ban bujkál valahol a jágerek elől.
-Ezt vegyem akkor engedélynek? - teszek fel egy újabb kérdést, csak a tisztánlátás végett. Egyébként fogalmam sincs milyen magasan áll a kislány a vadászlétrán, erről Mammon nem mesélt. Szívesen elintézem saját kezűleg a démont, de nagyon csúnya tud lenni, ha egy démon egy másikat vesz célba. A Willard apró rumlinak tűnhet mellette, ha netán elfajulna a "buli". Megengedek magamnak egy őszinte, halvány mosolyt Natalie következő szavaira. Még hogy nem hagyna futni. De bájos.
-Talán el sem futnék...- emelem tekintetem a lányra pimaszul.
-Nem stílusom a menekvés. - teszem hozzá és ismét rándul egyet a vállam. Ami szintén nem hazugság. Persze most rám cáfolhatnának, hiszen ez elmúlt három évem bujkálással telt, de annak megvolt az oka. Aztán kicsit idegbe jön, ökölbe szorul a keze, amikor ismét az egyezmény és annak megszegése jön szóba. Érzékeny pont.
-Ez az érzés kölcsönös. Nekünk sem öröm ez...a démoni természetet nem lehet egy papírlappal megváltoztatni. - közlöm szárazon, talán még a kezeimet is széttárom kissé. Démonok és a szavahihetőség. Vicces.
-Te sem gondoltad, hogy ez az egész zökkenőmentesen fog menni? Hogy nem lesz olyan, aki köpik az egyezségre és bepróbálkozik? - kérdezek vissza. Ha mégis ilyen ábrándjai voltak, ostobábbak az emberek mint gondoltam. Egyébként meg ők sem feltétlen a szabálykövetésükről híresek, nem kell itt a szenteskedés, attól mert mi rosszabbak vagyunk náluk.
A lány elindul a romok közé, belépve, majdnem rászakad a törmelék. Na igen, nem egy életbiztosítás itt mászkálni. Ennek ellenére követem őt, mivel én is meg akarom nézni mit hagyott maga után a tűz. Megtartom a tisztes távolságot. Nincs szándékomban megtámadni őt, nem is adom ennek legapróbb jelét sem. Szavaimra ismét csak morog egy keveset, mire szám sarka épp csak mosolyra rándul.
-A gyanú jó alap. A bizonyíték meg...ha szerencsém van találok is rá. - felelem, majd kapok még egy vékony sort, mennyit ér is a szavam. Kicsit megemelem a szemöldököm a név hallatán.
-Sajnálom, nem tudom ki az a Kis Jóska... - fűzöm hozzá, miközben tekintetemet végigfuttatom a terepen.
-De úgy hiszem, bizonyítékkal a kezemben sem adnál nagyobb hitelt a szavamnak, szóval teljesen mindegy. - veszem könnyedén, hogy hazugnak tart.
 

zene: nincs || szószám:592  || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2