Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Willard Asylum •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 9:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 447 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Mazikeennel való tárgyalás szükségszerű volt. Alapesetben sem vele kívántam tárgyalni, hanem Luciferrel. Arról már nem igazán én tehetek, hogy a pokol ura fogta magát és lelépett a találkozóról és rátolta ezt az egészet démonjára.
Innentől pedig minden már csak rajtuk múlik. Megbeszéltünk valamit, ehhez pedig illene tartania magát mindenkinek.
Halkan, de hallhatóan hümmögök azon, hogy idenfent akadnak nehézségek. Pont úgy nézek ki, mint akit érdekel, nem igaz?
Teljes mértékben.
Jah.
Nem.
Mint mondottam már: oldják meg, van elég terük New Yorkon kívül, ahol kinyilváníthatják akaratukat. Legyenek kreatívak, elvileg erről híresek a démonok, innentől meg már nem az én gondom.
Mégis enyhén feszülök meg, ahogy közelebb lép hozzám, ettől függetlenül engedek neki. Kezébe adom az enyémet, hadd fessen rá, amit akar, pillantásom viszont nem kerüli el, ahogy a pecsétre vetülnek íriszei.
- Ostoba vadász lenne az, aki nem hordja magán - felelem meg a fel nem tett kérdést. Valójában ez így van, lényegében minden új vadászt köteleznek arra, hogy magára tetováltassa ezt a jelet, de hát ki csodálkozik ezen?
Az már más kérdés, hogy a magam részéről mindig is ódzkodtam ettől. Alapjáraton a tetoválsától. Csak elcsúfítják bőrömet. Igen, hasonló érdekelt mindig is. Bosszantó, nem igaz?
De a helyzet változik, jóval hamarabb, mint ahogy Mammon belépett az életembe. Életünkbe. Bosszantó.
A rúna által meglátott kutyára akaratlanul csúszik ki a megjegyzésem. Rusnya.
- Gondolom ezeket nem lehet babusgatni. Miért rothad? Vagy izzik? - hajolok kissé közelebb, vagyis csak csípőből döntöm meg a hátamat. Jó, hát valóban nem egy szívet derítő látvány. Ám, amíg dolgozik és segít, egy rossz szavam sem lehet rá. A viselkedésére. A kinézetére igen, de talán nem tiprok a lelkébe. Démonok kutyája.
Már épp indulnék le a pincébe, amikor…
Szemöldököm ráncolva indulok meg a démon irányába, ahol a kutyával együtt mutat valamit. Pár könnyed, egyébként légies lépéssel termek ott mellette. Lábammal tolom arrébb a törmeléket. Lehajolok hozzá, a maradék piszkot, hamut kezemmel seprem el. Nem zavar, hogy ujjaim hamar piszkolódnak be. Szokott általában nagyobb gondom is lenni.
- Jelző rúnák - jegyzem meg egyszerűen. - Démoniak - szóval valóban Mammon járt itt. Vagy legalább is köze volt hozzá. Fejem enyhén félrehajtva figyelem, szemöldököm újra ráncba fut. - Kapkodva festették fel… De hogy… - tekintek fel, a továbbiakra. - Hogy nem vették észre az itt dolgozók? - jön az egyértelmű kérdés. Ezeket nem lehet összetéveszteni a védelmi rúnákkal. Ezeket szánt szándékkal ide helyezték, hogy valaki idetaláljon. De miért?
Térdeimre támaszkodva állok fel, indulok el a többi irányába. Követem, mindenhonnan eltakarítom a romot - leginkább lábam segítségével.
- Valami nincs rendjén - ráncolom továbbra is szemöldököm. Nem áll össze a kép. A pincelejáró előtt mégis megállok és visszafordulok. Elindulok vissza, pontosabban abba az irányba, amerre az elsőt találta. Körülötte keresek mást, hogy lássam honnan indul. Valami, nagyon, de nagyon nincs rendjén.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Willard Asylum - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1119
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 11:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Nem tudom Mazikeen mennyire izzadt meg, hogy ezt a kis egyezményt összehozza a vadászkákkal, de feltűnésem és tetteim egészen biztosan bezavartak az idilli képbe. Nem szokások kicsiben játsztani. Ha már káoszt keltek, azt rendesen teszem. A levágott vadászfej és a lángba borított betegszálló azért hozta a szintet. Visszalépve néhány napot gondolataimban, elégedett mosolyra fakadnék, de örömöm csak belső marad. Arcomra nem engedem kiül. A büdös életbe soha nem leszek újra Mastemah! A vadászlány gyanús pillantásai megmaradnak. Szúrós tekintetét lassan egész barátinak érzem. Megjegyzem, hogy a Pokolban másképp működnek kicsit a dolgok, nem egészen úgy, ahogy azt a halandó földi képzeli.
-Azt mondom, hogy idefent akadnak nehézségeink... - pontosítok szavain. Odalent jól tudom meddig terjednek régióm határai, ismerem jól minden zegzugát. A benne élőket is kontroll alatt tarthatom, bár viharos vidék az északi féltek, nem sokáig ül meg ott a nyugalom. Ezzel szemben idefent, minden sokkal bonyolultabb. Mikor közelítem lépteimet, Natalie befeszül. Talán még egy hevesebb szívdobbanást is vélek hallani mellkasából. Ám továbbra sem teszek irányába semmi fenyegetőt. Nem bízik bennem, ez érthető, de nem szándékozom okot adni arra, hogy féljen is tőlem. Kicsit hezitálva, de némi bizalmat szavazva nyújta felém kezét. A mozdulat közben megpillantok karján egy ismerős jelet. Egy démoni megszállás elleni rúnát. Nohát. Nohát. Csak nem Mammon miatt került ide? Véremmel felfestem saját rúnám, hogy ő is lássa Mariat. Pillanatokon belül elkészülök vele, és amint a pokoleb felé emeli tekintetét, meg is láthatja azt. Külseje az emberi szem számára nem túl bizalomgerjesztő, sőt pokoli látványuk kifejezetten taszítható lehet. Ezt Natalie is észrevételezi egyetlen szóban összefogalva gondolatát. Rusnya.
-Igen, eléggé. - ismerem el megengedve magamnak egy félmosolyt. Maria kitartóan szaglászik a romok között, kutatva a nyomok után. Natalie épp csak elindul, amikor az eb leül és vékony, vonyító hangot ad ki magából jelezve, talált valamit. Mint farkasok teliholdkor, ahhoz hasonlatos hang szűrődik felénk csak egy kis földöntúli érzéssel. Ezt a hangot hallva az ember könnyedén libabőrös lehet. Ahonnan állunk még nem tudhatjuk, hogy mire akadt a démonkutya. Talán valami lényegtelen apróságra, ami nem vezet előrébb vagy épp ellenkezőleg, olyanra, ami igazán fontos lehet. Derítsük hát ki. Érdeklődő tekintettel sétálok közelebb Mariához. Ez még nekem is meglepetés, hisz az alagút és a csapda teendőinek tetemes részét Furcas maga intézte. Nem akartam tudni a részleteket, hogy reakcióim később őszinték legyenek és hitelesen adhassam elő, hogy nekem ehhez semmi közöm és botrány, ami itt történt. Először nem látok semmi különöset - törmelékek mindenfele, majd hirtelen felfedezek egy démoni jelet. Vagyis inkább csak egy részét, ami a tűzvész után megmaradt.
-Van itt valami, ami érdekes lehet. - szólok a jágerlány felé.
-Talán jelző rúnák. - magyarázom immár többes számban, hiszen távolabb is látni vélek egyet és ha még távolabbra emelem tekintetem újabbakat fedezhetek fel, melyek egy irányba mutatnak. Ha úgy döntünk követjük őket, úgy rátalálunk az épület pincelejárójára is.
 

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 11:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 460 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Természetesen minden nézőpont kérdése. Az én nézőpontom, hogyha a helyzet, a világ helyzete úgy hozza, akkor az ember, az angyal, de még a démon is meg tudja magát emberelni - milyen mihaszna kifejezés ez erre - és együtt tud működni másokkal. A szükség nagyúr alapon.
Ez az én véleményem.
Mastemah-é pedig az, hogy ők ilyenek. Melyet továbbra is kifogásnak tartok. Hát legyen. Nem fogunk ezen összekapni. Tekintetem mégis megkeményedik.
- Legyen hát - felelem végül, megadom magam neki. Mint mondtam, ha ők így, akkor én is. Fog a fene együttműködni velük oly kegyesen, mint eddig. Legalább is, nem abban a formában, ahogy eddig tettem. Fene nagy liberális nézeteim, nesze nektek.
Nem kell tudnia róla, de fontolom, hogy felrúgjam az egészet. Talán, ha megnyugszom, ha kidühöngöm magam az érzés elmúlik, addig is csak elmondom neki. Vagyis hát, akkor erről tud. Arról nem kell, hogyha mégsem fogok így tenni - és igen, ebbe most nekem lesz beleszólásom, nem a tanácsnak, nem Drakenek, én hoztam tető alá, én döntöm majd el, hogy meddig tudjuk fenntartani - akkor is változásokat eszközölünk be.
- Szóval. Azt mondod, hogy semmi szavad nincs az alattad megpihenő démonokkal szembe? Hogy nem tudod akaratod érvényesteni? - vonom fel kétkedőn szemöldököm és fejem enyhén félrehajtva mérem végig a nőt.
Vagy férfit. Tudja a tököm, hogy mi a neme. Kételyeim megtartom. Ez is csak egy újabb kifogás. Nekem.
Bent, a leégett épületbe, mégis megváltozik a hangulatunk. Az enyém is. Enyhül valamelyest, eddig nem ugrott még torkomnak, amiért azért hálás vagyok, magamba, mélyen eltemetve. Egészen addig tart csak ez az állapot, amíg a pokolkutya hangját meg nem hallom. Megfeszül minden izmum, finoman vibrál vékony bőröm alatt, hogy kész legyek bármikor ugrani. Fejem ugyan nem kapkodom a hangok irányába, de felkészülök, ha hirtelen a közelembe hallanám meg őket.
Utálok pokolkutyák ellen harcolni.
Erre mondják, hogy hülye kérdésre, hülye válasz, igaz? Mégis sóhaj hagyja el ajkam, de máris a férfira tekintek, ahogy közelebb lép. Két - felgyorsuló - szívdobbanás idejéig figyelem csak, hogy mit szeretne, kezét. Fogaim szorítom össze, állkapcsomnál a bőr megfeszül.
Végül mégis győz a kíváncsiságom. Kezébe adom a balom, azt, amelyiknek az alkarján ott virít a megszállás elleni tetoválás. Utálom, hogy magamra kellett tetetnem, ez már mégsem tűrt halasztást. Így is legalább tíz évig húztam - ha nem tizenötig.
S milyen jól tettem. Szemöldököm ráncolva figyelem a  rúnát, amit felfest. Sose láttam még. A vonásait sem, a vonalai sem ismerősek, sem a sorrend. Semmi. Szívem félredobban. Mégis nyugton maradok.
S újra a kaparászós hang. S mikor odafordítom figyelmem látom meg…
- Rusnya - csúszik ki az első gondolat, ahogy meglátom az ebet. Melynek bőre máladzik, parázslik. Arcomra fintor ül - jó hát a szépérzékem elég magas. Végül csak megrázom a fejem.
- Szóval nyomokat - sóhajtom el magam, a tehetetlenség kezd úrrá lenni rajtam, s amíg a kutya keres, addig én elindulok arra, amerre a pincelejárót sejtem.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Willard Asylum - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1119
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 11, 2020 12:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Magamban jót derülök. Mennyire ingatag is ez a kis ember-démon szövetség. Egy apró kis tűzeset és máris oda a "bizalom". Pedig épp csak belepiszkáltam a nyugalomba. Szomorúan nyugtázom magamban, pontosan azt történt, amire számítottam. Amikor meghallottam, hogy Mazikeen lepaktált a vadászokkal, csak hogy egy mendemondát kergessen nem dobott fel a gondolat, főleg hogy ez azt jelentette megszűnik ott számunkra a szabad mozgás.
Alapból is terveim között szerepelt, hogy ellátogatok a vadásztanyára, elsősorban Kyarámért, hiszen szavamat adtam, nem hagyom sokáig magára. Rájöttem meglehetősen keveset tudok a vadászokról, nem is sokkal találkoztam ezidáig, így new yorki kiruccanásomat jó alkalomnak találtam arra, hogy közelebbről is megismerkedjek velük. Mire New York városhatárához értem, a fejemben kavargó ördögi gondolataimból egy terv állt össze. Tesztelni fogom őket. Puszta kíváncsiság, de érdekelt mennyire lehet velük együttműködni. Így hát azt tettem, amihez legjobban értek. Viszályt szítottam. A Mammonnak tett kis szivesség meg már csak hab volt a tortán. Na persze tisztában voltam vele, hogy ezzel Mazikeen kis egyezményét is veszélybe sodrom, de arra is megvoltak a terveim, hogy játszadozásom számára ne legyen kínos bukás. Hiszen tett nekik egy ígéretet, amit én épp készültem megszegni. A Willard romokban, a kapun hagyott vadászfej miatt zaklatott a hangulat, megfelelő helyzet, hogy láthassam, hogyan viselkednek a jágerpajtások.
-Neked kifogás, nekem tények. - könnyelmű vállvonással teszek hozzá ennyit. Mit hazudjak, ilyenek vagyunk. Persze démoni természetünk nem mentség, viszont olyan alap, amitől eltekinteni is hiba volna. Komolyan itt állok és azon tűnődöm, mégis mit vártak? Mindenkinek bilibe lóg itt a keze? Egyenes utat a sikerhez? Nem létezik olyan. Mindig, mindig vannak döccenők.
-Ezzel nem vitatkozom... - ismerem el káosz van berkeinkben, de azt nem én keltettem. A Pokol felköhögte, minden alávaló, elvetemült kölykét, akik most ebben a világban járnak.
-Ami a Pokolban működik, az nem biztos, hogy a ti világotokban is. - fűzöm hozzá tényként gondolataihoz. A Pokol a Főnöké, ott minden démon felett áll és hatalma kiterjed minden Régióra. De az a Pokol. Ez pedig itt a halandó világ, ahová Amara feltűnésével kényszerültünk. Itt Lucifer csak egy ark, aki vesztett uralkodói tekintélyéből, mikor hátat fordított a Pokolnak és teremtményeinek. Bármi okból is tette, a tényeken nem változtat.
Aztán hosszabb csend áll be, mintha a vadászlány eltöprengene szavaimon. Míg Natalie a gondolatai közt mereng, én ruhám ujját felrántva ténykedek. Mozdulataimban elmélyedek kicsit, és habár saját karom figyelem és azt amit csinálok, a vadászlány rám szegeződő, kémlelő tekintetét mégis megérzem magamon. Épp csak a szám sarkában ül meg, de halványan elmosolyodok, ahogy látom magam előtt meglepettségét. Tekintetemet nem emelem rá, mégis el tudom képzelni, ahogy szúrós, hűvös vonásai helyére valami finomabb lép. Mikor mégis felé vetek egy pillantást arcán meglepettséget látok. Meg van egy kis félsz is a kaparó hangok hallatán. Látom rajta, hogy tudja: egy pokoli eb érkezett körünkbe. Azt mondom Keresd és Maria elindul felfedezni a terepet. Hogy merre halad, azt csak a letaposott fű jelzi és az őt kísérő motozó hangok. Egyik helyen kaparni kezd, úgy tűnhet magától omlanak le a kődarabok.
-Természetesen nyomokat. - felelem a lány kérdésére, majd gondolok egyet és közelebb lépek hozzá.
-Ha megengeded... - nyújtom fel a kezem az övéért, mozdulatomban nincs fenyegető szándék. -...megmutatom.

HA a vadászlány némi bizalmat szavaz nekem és odanyújtja a kezét, úgy szabad kezem egyik ujját megharapom annyira, hogy kiserkenjen fekete vérem. És ha nem iszonyodik démoni véremtől, úgy kézfejére rajzolok valamit. Egy különleges rúnát. Ilyet egészen biztos nem látott még azelőtt. Hasonló, mint amit kisdrágámnak mázoltam bőrére nem is olyan régen ugyanitt. A felfestett jel megmutatja Mariat, de csak őt. Ha ismét a neszek irányába tekint, azon kapja magát, hogy feltűnik szemei előtt a pokolkutya alakja és láthatja, amint szaglászik, kapar és a romok körül keresgél. Mint a legtöbb vérrel rajzolt rúna esetében, ez is hasonlóképp működik, amint megsérül, vagy elmaszatolódik kézfejről, úgy hatása is elmúlik.
 

zene: nincs || szószám:620  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 10, 2020 12:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 421 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Szemöldök felvonása valóban nem izgat. Valóban nem tud meghatni egy pillanat erejéig sem, mert miért tegye? Pont annyira érdekel, hogy alapesetben milyenek a démonok, ahogy figyelembe vettem a vadászok várható reakcióit. Jó, ezt figyelembe vettem, mégsem tudtam volna mit csinálni, úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen. Innentől kezdve meg majd pont a démonok viselkedése fog érdekelni?
Szemöldököm csak lágyan vonom össze.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire nem érdekel, főleg az a kifogás, hogy ti ilyenek vagytok.k Mint mondtam már, oldjátok meg - vonom meg a vállam szenvtelenül. Rettentően idegesít ez a fajta hozzáállás. De hát mi ilyenek vagyunk. És? Kit érdekel ebben a helyzetben?
Vagyis ha még csak meg sem tudják magukat erőltetni, akkor mégis mit keresünk még itt? Egymás oldalán? Nyilván kellene egy pici rugalmasság ahhoz, hogy ez működőképes is legyen. Mi próbálkozhatunk, ha a másik oldal nem tud.
Nem is értem, hiszen az angyalokkal könnyebben ment - talán mert nekik természetükbe is benne van ez.
- Oh, egy percig sem hittük, legfeljebb volt bennünk némi remény, hogy nem vagytok agyatlan seggfejek és igeni kordában tudjátok tartani, a városon kívül, az ilyen degenerált férgeket, akik ilyeneket művelnek - bökök fejemmel a leégett épület felé. - Általában a hierarchiát komolyan szokták venni. Nem az én, nem a város és nem az ártatlanok hibája, ha alkalmatlanok vagytok érvényesíteni akaratotokat - vetem oda neki, ezúttal mindenféle gúny és szurkálódás nélkül. Komolyan. Ne rajtam verje le, és végképp ne bizonygassa nekem, hogy mennyire nem tehetnek arról, hogy ez megtörtént.
De. Tehetnek róla.
- Valóban a megtörténteken nem, de a jövőn annál inkább - tekintek fel rá, továbbra is komolyan. Megragadnak egy eszménél, egy tettnél, igen, valahol én is. De ennél ez most jóval többről kellene, hogy szóljon.
S igen, hibás voltam, amiért bíztam abban, hogy ezt ők is látják. De ha nem, hát nem.
Saját sértettségem mégis el kell tennem egy időre, ahogy szavait hallgatom. Hogy elébe is mehetnénk. Mélyen szívom be a levegőt, láthatja tekintetem, hogy elgondolkozok, de ettől függetlenül sem bízok szavaiba.
Nem, amíg nem találok valami kapaszkodót arra, hogy igazat szól.
Viszont kérésémnek, még ha nem is igazán kérés, mint inkább követelés volt. Eleget tesz. A maga módját. Valamit csinál a levegőbe, nem tudnám megmondani, innen, hogy mit, de árgus szemekkel figyelem.
Majd néma léptek hangzonak fel, s megáll bennem az ütő. Pokolkutya.
A kaparó hang irányába fordulok, de semmit sem látok, nem meglepő. Izmaim megfeszülnek, egyelőre mégsem teszek semmit.
- Mit keres? - érdeklődőm, haragom elnyomva, lenyelve. Most, látszólag segíteni akar a démon. Még ebben az állapotban is képes vagyok belátni, hogy talán többet fog találni, mint én.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Willard Asylum - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1119
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 3:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Kétkedő, gyanakvó pillantása nem enyhül irányomban. Szúrós szemeivel engem méreget. Hogy mi járhat a fejében, arról csak halvány sejtelmem lehet, befeszült arcvonásai árulkodnak róla egy keveset. Rühell, rühelli fajtámat mégsem zavar, hogy ezt különösebben magamra vegyem. Legfeljebb arcizmaimon kell uralkodjak, hogy visszatartsam fel-feltűnni vágyó vigyorom, amit ő egészen biztosan a gúnyolódás jeleként venne. Bár akár képen is röhöghetném telibe a kis morcost, lehet akkor sem állnék jobban mint most. Nyugodt maradok, miközben a vadászlány viharos tenger módjára háborog mellettem. Mennyi haragos energia árad belőle, a harag démonjai "jól laknának" mellette. Oh, a sorok közt olvasás. Milyen elcsépelt duma...leginkább azoktól hallani ilyesmit, akik ott is megtalálják az önigazolást, ahol nyoma sincs. Kérdésemre a válasz, szavai alapján egy hatalmas, egyértelmű NEM és az engedélyt sem kapom meg a vadászatra. Felételezem, hogy amúgy sem lenne elég felhatalmazása hozzá, hogy egyedül bólintson rá az ilyesmire. Hogy meg vagyok-e lepve? Egyáltalán nem. Még szép, hogy nem hagynák, hogy Furcas után eredjek és lerendezzük egymást közt, amolyan démonosan. Féltik a kis porfészküket meg a benne élőket nem is annyira alaptalanul. Ismerve magam, csúnya rumlit hagynék magam mögött. Natalienak támad egy elég életképtelen, hogy azt ne mondjam halva született javaslata. Első reakcióm egy kérdés volna felé, amit nem mondok ki hangosan, mégis szemöldökömet emelve, mintha mégis elhangozna a gondolat: Ugye ezt most te sem hiszed el? Mondd, hogy ez csak vicc akart lenni és az irónia szólt fel belőled! Mert még egy gyenge poén is jobb, mint ez a naivitás.
-Magad bíráltad milyenek vagyunk. Gondolod, majd jól viselkedve, kézen fogva velem jönne? - kérdezek vissza hangomban egy minimális gúnnyal. Dehogy jönne. Inkább az azonnali és gyors halál. Mégis melyik démon dugná önként hurokba a nyakát? Egyik sem. Ahogy ember és más teremtmény sem olyan önsorsrontó, hogy ilyet tegyen. Maximum csak azok, akiknek elmentek otthonról és nincs hova hazamenni. Lenne egy B terv a tarsolyába, ám ezt nem osztja meg velem. Bizonyára az is egy hasonló remek gondolat lehet. Talán jobb is, hogy ha az benne marad, még a végén feltörne belőlem a nevetés.
-Nem hittem én semmit, drága... - felelem mondatom utolsó szavát csak gondolatban téve hozzá, mikor a vadászkákra terelődik a szó.
-Oly keveset tudok rólatok... - ismerem el, hogy nem fordítottam túl nagy figyelmet soha a vadásznépségnek. És ez valóban így is van.
-Én azelőtt állok hitetlenül, hogy egy pillanatig is elhittétek, hogy ez zökkenőmentesen működhet. - jegyzem kicsit elgondolkodva. Eleve felelőtlen ígéret volt Mazikeen részéről. És miért is tette? Egy nyomorult almamagért, ami talán...TALÁN bevethető Amara ellen. Haragudhat ránk, meg lehet minden oka. Nincs okom mentegetni magunkat, na meg értelmetlen is lenne, elvetemült, megbízhatatlan egy népség vagyunk. De ha bedőlt ennek, ugyanolyan hibás ő is. Sokat tapasztalt vadászok.
-Szíved joga...ha dühöngsz, és rám zúdítod a haragod, ez akkor sem változtat már a dolgokon...- tárom szét kezeimet jelezve a körülöttünk tornyosuló romokat. 
-Nyalogathatjátok a sebeiteket... - rántom meg a vállaimat közönyösen. Végül is, mibe tart sértetten homokba dugni a fejeket, miközben egy démon perzseli fel szeretett városukat, ahonnan amúgy jó volna, ha eltakarodnék.
-Vagy elébe is mehettek egy újabb csapásnak... - pillantok a szúrós szemű lányra. Rajtuk áll. Remélem ő is sejti, hogy ezzel még itt nincs vége, Willard még csak a kezdet...
-Oh, semmiképp se. - fűzök szavaihoz csak ennyit, mielőtt megidézném magam mellett Mariat. Teszek pár indokolatlannak tűnő mozdulatot. Felhúzom jobb karomon felsőm ujját, mintha rajzolnék valamit, majd lepillantva magam mellé, tenyeremet lefelé fordítva húzom végig látszólag a levegőn. A halandó szem nem láthatja, de egy pokolkutyát idéztem magamhoz.
-Keresd! - adom ki a vezényszót, és egyértelmű, hogy nem Natalienak. A kislány, ha elég rutinos, azonnal levágja, hogy egy pokoli jószág érkezett közénk. Meglepődhet, megijedhet, vagy épp mérges is lehet, felháborodva nekem vághat még néhány méltatlankodó szót, nem számít. Ha bizonyítékot akar, hát akkor kapni fog bizonyítékot. Maria elindul a romok felé, a törmelékek között meg-megállva szimatol.
 

zene: nincs || szószám:626  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 611 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Kezeim keresztbe fonom a mellkasom előtt, kétkedve tekintek a démonra. Hogy is hívatta magát? Igen, Mastemah. A név nem ismeretlen, a beszámolók alapján, amiket több démontól húztunk ki az évek folyamán, sohasem ilyennek képzeltem el. Vélhetőleg ez sem a saját teste - a legtöbben ugyanis, nőnek írta le.
De végül is meddig tart keresni valakit, akinek a testét megszállhatják és máris megismerhetetlenné válnak. Keserű nyál folyik össze számba, az undor újra átjárja testemet, arcizmaimra mégsem engedem kiülni a gondolataimat. Ezért - is - utálom a démonokat. Azt hiszik, hogy minden emberi élet csak egy játék, semmi több. Kezeim megszorítom, ujjaim lassan fehérednek el az erőtől, amit kifejtek.
- Olvasok a sorok között. Ne lepődj meg azon, hogy van olyan vadász, akinek van esze is - degradálom le saját fajtám. Na szép, mondhatni. De hát, ha egyszer igazam van? A legtöbb vadász fejjel menne a falnak, ha nem lenne valaki, aki irányítsa őket. Ezzel gond sincs, hiszen nem vagyunk egyformák.
- Mh, mi lenne, ha megtalálnád, és elhúznátok a városomból valami melegebb éghajlatra? - adom mosolyogva az ötletet neki. - Vagy van egy jobb ajánlatom is - csapom össze tenyereimet, szélesedő mosollyal az ajkamon. Ezt mégsem mondom el.
Nem, mert velük ellentétbe én képes vagyok szavam betartani és még csak nem is tudom, hogy alig pár perc múlva mennyire megváltozik ez a gondolatom.
Most rajtam a sor, hogy meglepődjek, mi nem merül ki másba,  mintsem bal szemöldököm a magasba szalad.
- Hát, hogyne - húzom össze szemréseim, éppen csak leheletnyit, annyira, épp ne higgyek neki, egy pillanatig sem, mert ezekben a körökben így dukál.
Naná, hogy az egyezmény érzékeny pontommá vált. Épp _ezt_ akartuk megelőzni ezzel az egésszel. De hát ember tervez, démon végezz. Jah, és akkor maradjunk annyiba, hogy azt a nyomorult Mammont sem tudták távol tartani. Esküszöm, azon a ponton kellett volna az egészet a kukába dobni.
Viszont, akkor még úgy tartottam, hogy segítségre van szükségünk, de ahogy a férfit szemlélem - vagy nőt, tudja a fene, mi a neme - egyre jobban erősödik meg bennem a hit. Nem Mazikeennel kellett volna tárgyalnom, nem szabadott volna Luciferre hagynom az egészet.
- Oh, mert ti azt hittétek, hogy a vadászokat könnyedén vissza lehet fogni? Lenyomni a torkokunk egy hasonlót, annyira buli? Annyira könnyen fog menni, hogy mindazt az ösztönt, amit felétek - itt újra végigmérem, most már vissza sem fogom az undorom, irányába. - tanusítunk, annyira egyszerűen vissza lehet fogni? Jé, látod, nem megy. De úgy látom, hogy kifogások keresésébe remekek vagytok, hát legyen - tárom szét a karom.
- Akkor sok sikert nélkülünk, Amara ellen - olvad le arcomról minden mosoly, vonásaim komollyá válnak.
Mint mondtam. Ha ők, így, akkor mi is. Fog a halál bánata segíteni nekik, ha képtelenek kordába tartani a saját fajtájukat.
- Tévedek, vagy nem, hogy van egy jó pár magasabb rangban csücsülő démonka, akik igazán kordában tudnák tartani az alattuk szolgáló csicskákat? Nem tévedek? Nekem, aztán jöhettek a természetetekkel, egy kalap fost sem ér nekem. Megegyeztünk valamiben. Nem tudjátok tartani? Rendben, akkor mi is elállunk - arról nem is beszélve, hogy pont én vagyok, aki épp miattuk alig alszik, alig eszik, semmit sem él, csak hogy egy nyavalyás magot a markukba juttassak.
Ezért indulok el. Indulataim a bőröm alatt vibrálnak, az méreg, az ideg nem csillapult bennem az elmúlt napokban sem és fogalmam sincs, hogy mit keressek idebent. Tényleg nem tudom, leginkább bármit.
- Rendben, találj nyomot - mutatok körbe. - Találj rá bizonyítékot hogy igazat szólsz és akkor talán elhiszem. Ne nézz így, te sem hitted, hogy egy démonnak egy szavát is elhiszem, nem igaz? - fordítom vissza saját fegyverét, lassan nyugszom meg.
Sajnos túl lassan.
- Épp most mondtam. Bizonyíték nélkül nem hiszek, miért tenném? Te elhinnéd, ha azt mondanám, hogy nem kívánok neked egy másodperc erejéig sem ártani? - vonom fel kérdőn mindkét szemöldököm, amolyan, ugyan már, haver, módon.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Willard Asylum - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1119
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 4:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
A szibériai tél enyhe fagy, Natalie-hoz képest. Mégsem zavar rideg kimértsége. A belőle áradó gúny és megvetés sem igen fog rajtam. Épp ellenkezőleg. Talán még élvezem is, hogy ilyen kis morcos a drága. Szívem szerint hangosan felnevetnék néha megszólalásain, mennyire komolyan veszi magát, de második arkként muszáj visszafogom magam, így csak magamba derülök jókat. Be kell azért valljam nehéz néha az arcizmaimnak parancsolnom, nem szokták meg az efféle erős kontrollt. Mint várható volt a kis szúrós szemű nem bízik bennem. Milyen kár, hogy az igazolás mellé, amit az ellenőrző ponton sóztak rám nem járt egy kis extra bizalom. Most lehet hasznát venném. Visszaveszem a bizonylatot, gondolom már nincs szükség rá, majd összehajtogatva visszacsúsztatom zsebembe. Kedvem lenne inkább a hátsófelem kitörölni vele. Annyi hasznom van belőle nagyjából, hogy nem lőnek azonnal fejbe. Megkérdezik előtte, van-e papír? A közös munka gondolatát, vagy mondjam inkább úgy, hogy a vadászsegítséget mély sértésnek veszi. Hát hogy gondolok én ilyet? Látom a pillantásából, ahogy végigpásztáz rajtam szúrós tekintetével. Pedig bölcsebb volna gyorsan kézre keríteni azt a nyavalyás démont, ki tudja mikor csap fel véletlen valahol egy újabb csúnya épülettűz.
-Ráhúzni...ugyan. Mondtam én ilyet? - ingatom meg a fejem arra, hogy kiforgatja szavaim. De ha úgy érzi, jobb ha én intézem, ám legyen. Nem gond, de ez esetben...
-Szóval azt mondod...démonként...én...itt...a vadászok területén...vadászhatnék rá? - kérdezek vissza megerősítést kérve a hallottakra. Erős kétségeim vannak afelől, hogy ez így rendben lenne. Elvégre ő mondta, hogy vadásszam le én, magam. Furcas pajtás meg hát itt van, New York-ban bujkál valahol a jágerek elől.
-Ezt vegyem akkor engedélynek? - teszek fel egy újabb kérdést, csak a tisztánlátás végett. Egyébként fogalmam sincs milyen magasan áll a kislány a vadászlétrán, erről Mammon nem mesélt. Szívesen elintézem saját kezűleg a démont, de nagyon csúnya tud lenni, ha egy démon egy másikat vesz célba. A Willard apró rumlinak tűnhet mellette, ha netán elfajulna a "buli". Megengedek magamnak egy őszinte, halvány mosolyt Natalie következő szavaira. Még hogy nem hagyna futni. De bájos.
-Talán el sem futnék...- emelem tekintetem a lányra pimaszul.
-Nem stílusom a menekvés. - teszem hozzá és ismét rándul egyet a vállam. Ami szintén nem hazugság. Persze most rám cáfolhatnának, hiszen ez elmúlt három évem bujkálással telt, de annak megvolt az oka. Aztán kicsit idegbe jön, ökölbe szorul a keze, amikor ismét az egyezmény és annak megszegése jön szóba. Érzékeny pont.
-Ez az érzés kölcsönös. Nekünk sem öröm ez...a démoni természetet nem lehet egy papírlappal megváltoztatni. - közlöm szárazon, talán még a kezeimet is széttárom kissé. Démonok és a szavahihetőség. Vicces.
-Te sem gondoltad, hogy ez az egész zökkenőmentesen fog menni? Hogy nem lesz olyan, aki köpik az egyezségre és bepróbálkozik? - kérdezek vissza. Ha mégis ilyen ábrándjai voltak, ostobábbak az emberek mint gondoltam. Egyébként meg ők sem feltétlen a szabálykövetésükről híresek, nem kell itt a szenteskedés, attól mert mi rosszabbak vagyunk náluk.
A lány elindul a romok közé, belépve, majdnem rászakad a törmelék. Na igen, nem egy életbiztosítás itt mászkálni. Ennek ellenére követem őt, mivel én is meg akarom nézni mit hagyott maga után a tűz. Megtartom a tisztes távolságot. Nincs szándékomban megtámadni őt, nem is adom ennek legapróbb jelét sem. Szavaimra ismét csak morog egy keveset, mire szám sarka épp csak mosolyra rándul.
-A gyanú jó alap. A bizonyíték meg...ha szerencsém van találok is rá. - felelem, majd kapok még egy vékony sort, mennyit ér is a szavam. Kicsit megemelem a szemöldököm a név hallatán.
-Sajnálom, nem tudom ki az a Kis Jóska... - fűzöm hozzá, miközben tekintetemet végigfuttatom a terepen.
-De úgy hiszem, bizonyítékkal a kezemben sem adnál nagyobb hitelt a szavamnak, szóval teljesen mindegy. - veszem könnyedén, hogy hazugnak tart.
 

zene: nincs || szószám:592  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 5:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 552 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Nem bízok meg benne - eszem ágába sincs. Még azzal sem, hogy csak így idejön és bemutatja a lapját, de azzal sem, hogy segíteni próbál, hogy ki is volt a tettes. Ezt meg egyszerűen csak nem hiszem el neki. Megtehetném, hiszen szavai is arról árulkodnak, hogy jobb lenne, ha hinnék. Valami mélyen, legbelül mégsem hiszi el. Egy hetedik, nyolcadik érzék. Barna lélektükreim rávetülnek, fürkészem arcát, ám arról sok mindent nem tudok leolvasni.
Ahogy várható is volt, egy olyan démontól, amilyen ő is. Aki olyan szinten van, mint ő.
Ezért sem hihetek neki.
- Ha ennyire zavar, vadászd le magad, ne másokra húzd rá a munkát - vetem oda, egy pillanatra hátrahőkölök, hogy végigmérjem a férfit. Vajon mégis mit képzel magáról? Nem sokat, hogy azt mondjam. Nem leszünk soha egy démon csicskása, hogy még mi vegyük nyakunkba az ő bajait is. Na persze.
- Az egyezségünk tiszta, hidd el, ha tehetném téged sem hagynálak futni hagyni - mosolygok rá negédesen, fejem enyhén félrehajtva. Csakhogy tudja, hogy miként állok hozzá. Ajkaim görbületét mégsem élvezheti soká, hisz, ahogy rámnéz úgy olvad is le, bosszúság mégsem váltja fel, azt inkább magamba zárom, bármennyire is kikívánkozik belőlem.
- Mh, igaz, ezért sem hiszek neked, mert lehet, hogy igazad van, lehet, hogy csak a piszkos munkát kívánod elvégeztetni - vonom fel a vállam. Persze nem azt mondom, hogy nem fogok ennek a Furcasnak utánanézni, hogy egylátalán látta-e valaki a városba, hallotta-e valaki a nevét. Egyszerűen csak nem fogok csettintésre ugrani, na meg elhinni neki bármit is.
Ettől függetlenül nem tetszik, hogy a városomba hozzák a kicsinyes vitáikat és itt próbálják ezeket lerendezni.
Nem erről volt, szó. Sőt, mi több, épp emiatt lett az a nyavalyás egyezmény, nem? Persze, és már megint az van, mint a legtöbb ilyen esetnél. Én a belem is kidolgozom, hogy választ adhassak nekik, de ők meg?
Egy, egyszerű óhajt sem képesek betartani.
- Oh, tényleg? - lepődöm meg, hangom mégis több ponton is gúnyos. - Fel sem tűnt, hogy érint - teszem szívem helyére a kezem, majd le is engedem.
- Mh, épp erre lett egy egyezmény, tudod? Mégis mit gondoltál, hogy örömömbe tapsikolni fogok, egyáltalán bárki a városba tapsikolni fog, hogy ennyire szavahihetőek vagytok? - kérdezem meg tőle, őszintén. Fogalmam sincs, hogy mit vár, mégis miként fogadjam, azt, ami elém tárul. A látványt, az üzenetet. Kezeim ökölbe szorulnak újra csak. Hihetetlen, hogy mit képzel ez is magáról. - De ha nektek, démonoknak, ennyit ér az ígéret és a szó, akkor - vonom meg a vállam. - Akkor a segítségünk sem kell nektek - villantok rá egy negédes mosolyt. Francba is az egyezséggel akkor, ha ők így viselkednek.
Mégis most hagyom itt, mielőtt a méreg teljesen elönti az elmémet. Mellkasom így is megremeg minden levegővételnél, torkomba felkúszik a gúny, a méreg, a gyűlölet és oly kevés híja van annak, hogy szemem köpjem.
Nagyon rossz napot választott arra, hogy kioktasson és fölényeskedjen felettem.
Hallom a hátam mögött a neszeket, a fegyvert mégis visszatűzöm most az övembe, ám közel magamhoz. Bár… vélhetőleg vajmi kevés sikerrel tudnék ellene igazán küzdeni.
- A feltételezés semmit sem ér, ha nincs hozzá kézzel fogható bizonyítékod - állok meg hirtelen és fordulok meg. Hiszen én is ezért vagyok itt. Hogy megbizonyosodjak, hogy Mammon járt itt. - Szóval, innen tekintve, a szavad pont annyit ér, mint bármelyik embernek, aki belépne és azt mondaná, hogy Kis Jóska tette ezt - mutatok körbe a romos helyen. Persze, kissé túlzás, ám a lényeget még megértheti ebből.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Willard Asylum - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1119
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 24, 2020 3:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Megosztom vele kis mesémet, ami félig meddig igaz is. Furcast nevezem meg tettesként a vigyorgónál elkövetett aljasságokért. Noha vádam a kerítésen hagyott meglepetésre nem terjed. Ráfoghatnám azt is, de értelmetlen volna. Ugyanis annyira meggyőzőre sikeredett a vadászfejes üzenet, hogy feltételezem Natalie akkor sem hinné el, hogy nem Mammon öcsém tette, ha magam vállalnám fel a dolgot. Elég biztosnak látszik benne, hogy fivérem szabadult be ide megszegve az egyezményt, és rakta oda azt a testrészt. A vadászlány gyanakvó tekintete rám szegeződik és feltesz egy újabb barátságtalan hangvételű kérdést. Bármennyire is rideg és ellenszenves próbál lenni, kimért viselkedése és csipkelődő megjegyzései nem fognak rajtam, mi több, lazán leperegnek.
-Őszintén? Nekem csak jó, ha többen vadásznak a fejére. - adok választ egy pillanatig sem titkolva, hogy nem kevés problémát okoz nekem is az a démon és szívesen látnám inkább halva, mint élve. Most úgy fest, így a gyújtogatás után, hogy ez a démon közös problémaforrás, amitől szerencsés volna gyorsan megszabadulni, mielőtt újabb nehézségeket okoz.
-De ha ti inkább futni hagynátok...hát rendben van. - vonom meg kissé a vállam. A vadászkák közreműködésével vagy anélkül, előbb utóbb úgy is ki lesz fingatva a tag. Következő kérdésére viszont én emelem meg szemöldököm, amolyan "te egy vadász vagy, ezt most komolyan kérdezed?" módon.
-Miért is kellene értelmet keresni egy démon tetteiben? - kérdezek vissza. Vadászként tudhatná, hogy a pokolfattyaknak nem kell különösebb ok a károkozásra. Azt hittem ezt megtanították nekik a jágersuliban. Ám ha mindenképpen indokot akarunk találni egy démon cselekedeteire - mert az emberi agy már csak ilyen, úton útfélen logikát keres ott is, ahol nincs - nos választási lehetőségekben nincs hiány. A "szórakozni akarok, mert unatkozom"-tól, a "csak úgy"-on át a személyes bosszúig bármilyen opció jó lehet. De legyen. Ha már a szándékoknál tartunk én is mondok két lehetőséget, ami még igaz is. Bizonyítás vágy. Az egyik leghihetőbb motiváló erő, főleg egy rangtalan démon számára, aki elismerésre és a hierarchia felsőbb szintjeire vágyik. És a félvér-gyűlölet. Ezt nem tudom, miből fakad a démoncimboránál, de kétségtelenül rühelli a féldémonokat és sok mindent megtenne a kipusztulásukért.
Natalie hűvös morgolódással jelzi nemtetszését, amire csak egy könnyed sóhajjal reagálok.
-Ahogy gondolod....de....érdekel vagy sem, azért valahol mégis csak érint titeket. - jegyzem meg követve a kislány tekintetét a vasrácsok irányába. Érzékelem, ahogy összerezzen egy pillanatra, nem is kérdés mitől. A Mammon-hatás még hosszú ideig a kerítésen marad.
-Tetszik vagy sem, köztetek élünk... - bár ezt nyilván mondanom sem kellene - ...most már a földön zajlanak a kis csatározásaink... - azok is, amik korábban a Pokol berkein belül zajlottak -...lényegében a játszótereteken, a szemetek előtt... - teszem hozzá, és ennyivel be is fejezem mondandóm, remélem a lényeget érti. Bolondnak kell lenni, főleg a rend felesküdött őreként, hogy figyelmen kívül hagyja avagy ne érdekelje eme apróság. De ő tudja, akár a homokba is dughatja a fejét.
Tesz néhány gúnyos megjegyzést, miközben elhalad mellettem. Mikor odavágja, hogy feltételezések helyett inkább gondolkodhatnék, mielőtt beszélek, egyszerűen felnevetek. Bár nem a szokásos rám jellemző önelégültséggel, ahogy ilyen helyzetekben amúgy tenném, de azért jókedvűen derülök szavain.  
-Ugyan kérlek... - lépek utána, hiszen nem csak őt érdekli a leégett épület belseje. Magam is szeretnék alaposabban körbenézni odabent. Ha emiatt úgy gondolja követem, hát az se érdekel.
-..ne mondd, hogy te nem szoktál felételezésekbe bocsátkozni, ha erős gyanúd támad.... Nyilván nem ismeretlen számára a helyzet, amikor szinte biztos valaki bűnösségében, ám nincs a kezében semmi, amivel alátámaszthatná. Ha kicsit magába...vagyis, talán inkább a vaskapu irányába tekint, egészen biztos bevillan előtte egy remek testközeli példa. Saját gyanúja az ékes bizonyíték rá, hogy konkrét nyomok híján Mammon látogatása is csak az ő gyanúja marad.  

zene: nincs || szószám:582  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 20, 2020 9:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 482 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Nincs semmi okom arra, hogy meggyőzzem bármiről. Amennyiben nem kíván nekem hinni, akkor szíve-lelke legyen rajta. Én biztos nem fogom győzködni semmiről, főként arról nem, hogy feltámadnak-e a holtak, vagy sem. Nekem elég tudnom arról, hogy mi fog történni a korboncnok elmondta az álláspontját, még ha a munkája az utóbbi időben kicsit meg is változott.
Lássuk be, a mostani helyzet nem kedvezett neki, vagy éppen egy picikét megváltozott a munkaköri leírása - neki is. Nincs mostanában más dolga, mint várni, hogy a holtak felkeljenek, nyugalmat biztosítson nekik, aki amúgy alapvetően sem tud bánni az emberekkel. Nos igen. Vannak ilyenek.
Az átadott papírost megnézem, majd vissza is nyújtom neki, szó nélkül. Bizalmam ettől irányába nem nőtt meg - egy démon iránt sem. De ez már legyen az én problémám, nem igaz?
Hümmögése is arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem hisz nekem. Nem körítem nagyon a dolgokat: semmi köze, hogy bent voltak-e félvérek vagy sem. Főleg nem egy olyan démonnak fogom elárulni, aki kifejezetten ilyeneket keres. Elevenen ég még emlékeimbe a nyolc évvel ezelőtti események, hogy ne akarjak egy félvért egy démon kezére játszani.
Szemöldököm mégis a magasba szökken, a fegyvert továbbra is a kezembe tartom, ez mégsem akadályoz meg, hogy ne fűzzem össze kezem a mellkasom előtt.
- És mégis miért árulnád el, hogy ki volt? - gyanakszom arra, hogy nem mond igazat. A nevet mégis elraktározom, körbe kell kérdeznem, hogy ki hallott már róla, ha pedig nem, minden létező iratba átnézni… Oh, hogy mennyi munkát zúdítottam önmagam nyakába.
Mély levegőt veszek, állam felszegem, ahogy figyelem a démont. - Még ha ő is volt, mi értelme lett volna, tettének? - teszem fel a további kérdést, hangom nem enged fel, fagyos, hideg, számító. Csak szemem sarkából tekintek a kapu irányába, gyomrom abba a pillanatba összeszorul. Fogaimat jobban szorítom, arcomon a bőr megfeszül
Méghogy Furcas. Persze… Bár nincs kizárva, hogy így volt, e pontosan tudom, hogy ki is járt itt valójában.
- Remek, hívja fel magára a figyelmét máshol, pont nem érdekel a pokolbéli politika - felelem hűvösen. - De ha így játszotok, legyen hát. Nem szükséges tartanunk magunk akkor semmihez sem - emelem jéghideg szempáromat a démonra, kezeimet leengedem, hogy tovább ne is foglalkozzak vele, kikerülve őt elindulok az épület irányába. Ha ők így, akkor mi is.
Minek segítsünk nekik, ha saját fajtájukat sem tudják kordába tartani? Azt hiszik, hogy a vadászok repkedtek az örömtől, amikor megkapták a hírt erről az átkozott egyezségről? A szükség mégis helyzetet teremt és ez a legjobb, amit tehettünk jelen pillanatban.
- Mh, szóval nem is tudod igazán, hogy ő volt, csak feltételezed - állok meg még egy pillanatra, fejem fordítom csak hátra, pillantok a démonra, cinikus mosolyt küldök irányába. - Mielőtt beszélnél, legalább gondolkodnál - vetem oda neki, mielőtt folytatnám az utam az épületbe, mely nem épp egy életbiztosítás. De ez érdekeljen engem most.
A bejárat előtt átlépek egy leszakadat gerenda fölött. Az épület falai kormosak, az égett hús szagát még mindig lehet érezni. Orrom facsarja, mégsem foglalkozom vele, beljebb hatolok az épületbe.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Willard Asylum - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1119
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 16, 2020 8:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
A vadászlánykából árad az ellenségesség, de szavai gúnyossága könnyedén suhan el fülem mellett. Válaszát némi hitetlenkedéssel fogadom, hiszen nehéz elképzelnem, hogy egy szénné keményedett testből, majd idővel újra eleven lesz. Bár ezekben a "meghalunk és feltámadunk" időkben igazán semmi sem lehetetlen. Kérésének eleget téve nyújtom át a hivatalos tartózkodási engedélyem, amit a városszéli beléptetőnél Mastemah nevére állítottak, ami annyira elég, hogy a kislány bizonyosságot nyerjen, nem illegális határátlépő vagyok.
-Hm...- emelem tekintetem a koromlepte romokra, miközben a vadászka azt állítja, hogy nem voltak félvérek az épületben. Tudom, hogy ez nem egészen így van. Nem egy féldémon töltötte idejét a Willard falai között. Az odakozmált tetemekből meg ki mondaná meg, hogy az nem-e egy félvér volt? Ám nem merülök el a kérdésben. Mikor a lány az első arkkal kötött egyezséget emlegeti, szavaira megeresztek egy halovány mosolyt. Ez inkább a démonnőnek szól, mint Natalienak. Mazikeen olyan dologra tett ígéretet, amire nincs korlátlan befolyása még a Pokol urának jobb kezeként sem, bár ő lehet ezt hiszi...kordában tartani a démonokat? Az összeset? Szavatolni hogy engedély nélkül nem lépnek majd New York földjére és nem tesznek kárt ittlétük alatt? Hova tette az eszét, amikor erre rábólintott? Abban sem lennék biztos, hogy Lucifer képes lenne tartani egy ilyen ígéretet. Főleg, hogy az utóbbi években erősen megzuhant a népszerűségi indexe. Vannak akik inkább letúrnák a pokoli trónról, mint hogy szolgáják őt. Azt sem tartom valószínűnek, hogy fordított helyzetben működne ez. Az emberi természet sem egyszerű és a vadászkák között is mindig akad egynéhány, aki már csak azért is meg akarja mutatni, hogy ő itt a Jani.
-...persze, hogy egy démon... - motyogom orrom alatt.
-Sejtem is ki lehetett... - fordulok a lány felé, fejemet enyhén oldalra döntöm. - ...Furcas, a démon neve.. - jelentem ki, miközben tekintetem a vaskapu irányába téved. Nem okoz nehézséget feláldoznom a démonpajtást, aki évek óta hűen szolgál engem. Bár démonok közt hűségről beszélni, kicsit ironikus...inkább azt mondanám, hogy Furcas saját előrébb jutása miatt ennyire elkötelezett. Már az elejétől kezdve ez volt a célom, hogy törtetnő cimborámat bűnbakként a vadászok elé vetem. Valakinek el kell vinnie a gyújtogatós balhét. Elejtek egy nevet, pár ráutaló jelet igazolásként, a többi meg már csak rajtuk múlik. Ha esetleg egy hajtóvadászatban kezükre akad a kapzsi, akkor sincs okom félni. A lebukás veszélye továbbra sem fenyeget. Jó előre gondoskodtam arról, hogy valódi kilétem és a vigyorgóban elkövett dolgaim mind titokban maradjanak, még akkor is ha a démon fogságba kerül és kínzásnak vetnék alá. Ha Furcas a leghalványabb utalást próbálna tenni rám, abban a pillanatban az átok, amit ráküldtem elintézi, hogy egyetlen árulkodó szó se hagyhassa el a száját. Furcas nevét csak a gyújtogatással kapcsolatban hozom fel Natalie előtt, a vadászkölyök fejéhez nem kötöm. Egyelőre hagyom abban a hitben és talán félelemben is, hogy a kapurácson hagyott kis meglepetést az öcskös helyezte oda. Natalieban joggal merülhet fel a kérdés, honnan tudom, hogy ez a Furcas nevű pokolszökevény lehet a felelős. Mielőtt eme gondolat kérdésként fogalmazódna meg benne és gyanakvó tekintettel nekem szegezné azt, elébe megyek és válaszolok.
-Furcas egy feltörekvő démon, aki igyekszik felhívni magára Lucifer figyelmét. - magyarázom, bár feltűnési igyekezete elég látványosra sikerült. - Nem mellesleg gyűlöli a félvéreket... - talán jobban, mint bármit ezen a világon. Ezzel kapcsolatban még csak nem is kell ferdítenem az igazságon. Fogalmam sincs mire fel ez a nagy ellenszenv, de nem egy félvért szabadított már meg az életétől, különösebb ok nélkül. Ha Furcas pajtás úgy hitte, hogy Willard egy félvér szállás - amiről saját szemmel bizonyosodhattam meg, hogy nem éppen úgy van - az épület és lakói könnyen válhattak célpontjává.
-...nem lepne meg, ha emögött is ő állna. Mindent megtesz, hogy bosszúságot okozzon nekem... - teszem hozzá.
 

zene: nincs || szószám:596  || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7