Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Willard Asylum •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 16, 2020 11:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 669 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Szemöldököm emelkedik a magasba, azt hallva, mennyire nem szereti a céltalan dolgokat. Egy démon, aki képes lenne előre gondolkozni? A nagyobb hatalmon lévőkre jellemző is lehetne – talán – ami egyrészt újdonság varázsaként hat rám. Másrészt viszont veszélyes is lehet. Inkább legyenek céltalanok, azokra csak helyben kell reagálni. Nem pedig kitalálni a következő lépésüket, melyet lássuk be… Nem lesz túl egyszerű.
Furcas.
És a démontől kapott őszinteség. Szemöldököm vonom fel.
- Csak nyugodtan – tárom szét a karomat. Csak hogy lássa, valóban lehet az, ha szeretne én pedig nem fogok ellene küzdeni. Jóságomnak ezúttal nincs határa. Mégis a szemöldököm ráncolom össze. – A démonok az indokolatlanság egyik szimbóluma. Leszámoltok azzal, akivel csak akartok, anélkül, hogy igazán okot kellene hozzá keresnetek. Hiszen ezt kellene képviselnie a fajtátoknak. Még ha őszinte is vagy. Ez elég furcsa így – teszem hozzá, de ki tudja, lehet, hogy van abban valami, amit ő mondd.
Vállam vonom meg. Nem, valóban nem szokatlan, hogy a rangtalan, rangra vágyik. Az emberek is ilyenek, ezt a démonoktól tanultuk, vagy ők tőlünk, nem is tudom igazán. Csak amíg minket kötnek az emberi törvények, addig őket nem kellene, semmi sem kötni. De ez egy külön mulatság és vélhetőleg ha nem eme dohos helyen lennénk, akkor szívesen boncolgatnám a témát. Ám, el vagyok ázva, a nyirkos, hideg ruha rámtapad, vacogok tőle, a sötét, hideg alagútrendszer sem segít az állapotomon. A bakancs a lábamon cuppog minden egyes lépésemnél. Vállam sajog, mozogni nem is nagyon kívánom, s félkarúvá váltam.
- Valóban nem. Sok a közös vonásunk – engedek meg magamnak egy félmosolyt, a barátságosabb fajtából. Nem fogom magunkat, az embereket piedesztára emelni, mert nincs rá igazán semmi okom. Gyarlók vagyunk, olykor ostobák és kegyetlenek. De emelett esendők, szeretetre méltók és ártatlanok is. Ahányan, annyi félék.
Arcomra, nyakamra tapadt hajamat fél kézzel fogom össze, legalább annyira, hogy ne zavarjon a vizes érzete. Mikor is valami morran.
Cifrább gondolataim támadnak, de kulturált közegbe adok csak ennek hangot. Az ellenkezése sem vált ki belőlem jobbakat.
- Azzal beomlasztod, ha nyakát töröd? – pislogok rá nagyokat. Várjunk, vajon ők nem is ugyanazt a telekinetikus képességet bírják, mint a félvérek? Ha ők használják, körülöttük a levegő is megremeg? Fura, ilyet sem láttam még – vagy inkább hallottam.
Kérdésére morgok. Lehajolok és annyira kötöm csak ki a cipőfűzőimet, hogy könnyedén kibújjak, vagy lerúgjam magamról őket.
- Persze! Heveny tüdőgyulladásért előre! – felkiáltással indulok meg. Sprintelek, noha a tüdőm nem kívánja ezt. A doh, a penész, az ősidők óta itt lévő por, csak nehezíti a légzésemet. Hallottam ám, hogy többen vannak, de hát… mit tudhatnék tenni?
Futok, ahogy a tüdőm, a szervezetem, a lábam bírja, nem is tekintek hátra, a démont követem, ezúttal megbízok benne. Ezúttal is muszáj vagyok. – Merre is haladunk? – kérdezem kapkodó lélegzettel… Ki tudja, hogy merre haladunk?
Tényleg. Ki tudja?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
977
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 20, 2020 3:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
XArnTq0.gif
Lent az egykori Willard romjai alatt egy szövevényes alagútrendszer lapul. Megléte igen nagy meglepetést okoz a vadászlánynak, a hátrahagyott jelzőrúna-töredékek pedig csak tovább fokozzák a kíváncsiságot. Mi rejtőzhet a föld alatt? Követjük a jeleket, és egy lent talált pecsét megtörését követően megrendül talpunk alatt a föld. Bár nem látok közte összefüggést, nincs is nagyon idő ezen elmélkedni, mert gyors vízhozam tart felénk. A közelünkben lévő aknalejáró ígéretes út a menekvésre, ám a lezárt vasfedél miatt zsákutcának bizonyul. A víz hamar elér minket és ereje kicsit sem bizonyul kegyesnek. Szabályosan átgázol rajtunk és Natalie is egy elég csúnya sérülést szerez be. De amilyen hirtelen érkezik, olyan gyorsan vonul tovább. Míg a lány igyekszik kicsit erőre és életre kapni a víz alatti fuldoklása után, felfedezek egy újabb elágazást, ami egészen biztosan nem volt itt az áradat előtt. Mágia fedhette el a szemünk elől és amiatt nem vettük észre. Meglehet, hogy az áramlás ereje mosta le a csapást elrejtő jelet. Vagy a pecsét, amit a hullámok érkezése előtt törtem meg, az rejtette el ezt az útszakaszt? De mindegy is, mi a valódi oka. Az ösvény új irányba vezet.
"Kell nektek ehhez bármilyen indok? kérdezi, miközben az ismeretlen folyosót szemlélem, ami felfedezésre vár.
-Tulajdonképpen nem. De én, személy szerint nem szeretem a céltalan dolgokat. - vallom meg egy könnyed vállrándítás kíséretében. A merülés előtt újra rákérdez az üldözött démon nevére, és választ is kap rá. Furcasként azonosítom a willardi gyújtogatót, a Mammon-fant, aki vadászkollégája fejét méltatlan állapotában hagyta díszelegni az intézet vaskapujának tetején. A levágott testrészt egy vérrel írt, szívhez szóló szép üzenettel Natalienak mellékelte. Mindent rákenek, de az alagutat nem kell. Azért valóban a démonpajtás a felelős. Még engem is meglep, milyen rövid idő alatt eszközölte mindet. Bár sejteni vélem, megfelelő segítsége azért megvolt hozzá, azért is végezhetett vele ilyen rövid idő alatt. Ez a tény viszont semmit nem von le munkája értékéből. Aztán egy figyelemre méltó gondolat fogalmazódik meg kérdésként a vadászlány részéről. "Mit tett ellenetek ennyire Furcas?...Nektek nem ez a lételemetek, amit ő csinál?"
-Nos ha lehetek őszinte. - már ha egy démonból ilyet képes egyáltalán kinézni.. - ...ez a hatalmi harcunk része. Furcas new yorki húzása egy jó ok arra, hogy végre elvarrjunk egy rég elvarratlan szálakat. - adok nyílt választ. Nem ködösítek. Furcas személye kellemetlenné vált, így az itteni tettei, meg azok amiket rákentem, megalapozzák, miért kell eltenni láb alól.
-Egyáltalán nem szokatlan, hogy egy rangtalan fentebb vágyik.. - teszem hozzá. Vannak démonok a ranglétra alján, akik még akkor sem mozdulnának meg, ha elébük hullana a lehetőség. Na ez a kevesebb. Nem izgatja őket a rang és mindaz, ami vele jár, viszont a többség nem fordítaná el a fejét ha úgy adódna feljebb léphet. Két marokkal ragadná meg az alkalmat.
-...de azt hiszem, ez a halandóknak sem lehet ismeretlen jelenség. - engedek meg magamnak egy halvány mosolyt. Az ember mit meg nem tesz, hogy magasabbra és magasabbra törjön. A történelmük rá remek bizonyíték. Mondandóm közben látom, vállai rendellenesen állnak, és nem hagyom észrevétel nélkül, hogy azt bizony nem ártana visszaroppantani. Őt viszont látszólag nem zavarja a dolog, ami furcsa, mert le merném fogadni, hogy kiugrott vállai nem épp kellemes érzést keltenek benne. Hát ő tudja...
Nekivágunk a frissen megjelent útszakaszon. Néhány perc elteltével sem látni semmi érdekeset, de az rögtön szembetűnő, hogy a járat minden, csak nem biztonságos. Olyan érzetet kelt, mintha bármelyik pillanatban a fejünkre omolhatna az egész. Ennek ellenére mégsem tűnők aggodalmasnak. Aztán a semmiből tűnik fel előttünk egy pokoli dög. Habár Natalie csupán a morranását hallhatja az is bőven elég, hogy beazonosíthassa miféle veszedelem toppant társaságunkba. Nemtetszésének azonnal hangot is ad, miközben javaslatot teszek gyors távozásra.
-Próbálkozhatok, ha gondolod, de... - pillantok gyorsan körbe az ingatag járatba.
-...tartok tőle, hogy beomlasztanám. Egy stabilabb helyen, szerencsésebb lenne lenyomni a dögöt. - folytatom újra a vadásznőre pillantva. Közben végig nézek rajta és azt mérlegelem mennyire lenne képes most sebesülten, csurom vizesen gyors sprintelésre.
-Menni fog a futás? Vagy kapjalak a nyakamba? - kérdezem csak félig elviccelve a dolgot, miközben újabb morgás hallatszik a háttérből.
-Hm, úgy tűnik többen is vannak. - osztom meg a rossz hírt. Nincs sok időnk eldönteni mi legyen.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 30, 2020 4:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 669 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Enyhe undor költözik arcomra, a további leírást hallva. Hogy milyen démonok vannak még a pokolba. Érzem, ahogy gyomrom felfordul. Alapesetben nem igazán vagyok egy mimóza személyiség, de van, amitől még én is undorodom. Azok pedig a gusztustalan bogarak, pókok, csúszómászók. Inkább kerüljenek el. Az, hogy pedig ilyenek démonból is vannak. Hát ez minden csak nem éppen… kedélyes…
Tovább azonban nem faggatom, akad fontosabb dolgunk is, minthogy nyomára bukkanjon azoknak, aki ezt az egészet művelte. Nevét vélhetőleg meg fogom jegyezni, amint eszembe jut. Odalent azonban valami teljesen más foglalkoztat.
Ott pedig vagyok annyira balga, hogy elhiszem: nem lesz semmi gond, ha feltöri a pecsétet. Szúrós pillantást vetek rá, amint a föld megremeg a lábunk alatt, de épp azon vagyunk, hogy túléljük, vagy kibúvót találjunk innen. A robotpilóta, mint mindig, most is átveszi testem felett a hatalmat. Ösztönösen keresem a kiutat, azzal pedig nem reagálok, hogy szervezetem erre miként reagál. Szívem ütemei felgyorsulnak, vérnyomásom az egekbe szökken, ám az adrenalin jótékony hatása miatt aligha érzékelek ezekből bármit is. A pánikot elfojtja bennem, a túlélés ösztöne erősebb bennem.
Mély levegőt veszek, Furcas nevét pedig egy életre megjegyzem. Halállistám legelejére kerül, rögtön Mammon mellé. Akinek a beleit ki kell szednem, a nyaka köré kell tekernem… A víz alatt, az életőt oxigén nélkül van épp időm átgondolni milyen változatos kínzásoknak fogom majd alávetni. Tovább és tovább is gondolnám, ha torkomat nem kaparná a léghiány, mellkasom nem készülne összeomlani. Tekintetem előtt csillagképek rajzolódnak ki, tekintetem végig lehunyva tartom – ki tudja mi van a mocskos vízbe, ami ha oda kerül megfertőz.
A víz pedig taszít, érzem, miként taszítja meg karomat, mellyel a testem tartom, a fájdalom eljut az elmémig, az adrenalin és a fulladással járó oxigénhiányra koncentrálok… és csak arra, hogy ne vegyek levegőt, ki se fújjam, bármennyire is ordítanék.
Végül pedig átfolyik rajtunk – szó szerint – én pedig a életőtért habzsolok. Nem szégyellem hangosan hörpölni a levegőt. Fejem szaggatja a fájdalom, lélegzetem szapora, mintha nem akarna újra helyre állni. Közbe pedig néhány köhögés is elhagyja ajkamat.
Vállamba érzem az enyhe lüktetést, nem kapok oda, de szemem sarkából is látom, hogy nem áll rendesen. Megpróbálom a fájdalmat kizárni elmémből, igen nehezen megy.
Ami azt illeti, rohadt nehezen.
- Kell nektek ehhez bármilyen indok? – kérdezem hitetlenkedéssel hangomba. Mely a levegőhiány miatt enyhén rekedt és erőtlen. Szabad kezemmel nyúlok a késemért, a fegyveremnek ugyanis búcsút mondhatok. Az áradástól csütörtököt mondd.
- Mit tett ellenetek ennyire Furcas? Az hogy ellenünk mit, az egy dolog, de ellenetek? Nektek nem ez a lételemetek, amit ő csinál? – kérdezem, hiszen lassan tényleg meg kell tudnom egyet, s mást, hogy mégis milyen démoni politika van érvénybe. Nem lehet csak úgy akármilyen, úgy vélem.
Jobb, ha mi is tudunk róla.
- Feltűnt, de ráér – legyintek kezemmel, melybe a kést tartom. – Nem ez az első és nem is az utolsó – az pedig biztos, hogy ezt csak szakértő kezekre bízom. Vagyis, aki tudja, hogy kell visszatenni. És nem kórházba dolgozik. Nem is olyan nagy kérés, nem igaz?
A folyosón haladunk, kanyargunk, melyen nincs semmi érdekes, és nem is túl biztonságos. Nézve őket, nem akkor épültek, amikor a csatorna korábbi részei. Jóval régebbiek, felújításnak nyomai sincsenek, sem a megerősítésnek. Oly mellékjárat, melyről évtizedek alatt elfelejtkezett mindenki. Én mégis keresek valami, ami utalhat a korára, ami alapján majd megkereshetem az irattárba.
Csakhogy egy morgás…
Abban a pillanatban megtorpanok.
- Te most szórakozol velem – sziszegem, na nem Mastemathnak címezve, hanem a mögénk került dögnek. Letekintek kezemre… a korábbi pecsétet lemosta a víz. Remek.
Hátam mögé pillantok, majd a démonra. Ötletére előbb csak morgok, majd lenyelem felkívánkozó megjegyzésem: megmondtam, vagy nem megmondtam, hogy nem jó ötlet bejönnünk? Ráadásul nem ismere a csatornahálózat ezen részét, nem ismerek egy kiutat, egy zsákutcát, semmit…
- Nem tudod csak felgyújtani? Eltörni a nyakát telekinézissel? Nem ismersz mondjuk földmágiát, és a földből masszát formázó agyagdárdával átszúrni a fejét? Milyen démon vagy te? – kérdezem sorba, de ha ezek egyikére sem képes, akkor bizony futásnak kell erednünk, de egy – vagy több – kérdést megér. Csizmám átázott, áll benne a víz, ebbe futni képtelenség, csak lelassítana, enélkül pedig egyenesen életveszély lenne.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
977
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 19, 2020 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
XArnTq0.gif
Natalie démoni alakomról kérdez, és egy elnagyzolt leírást adok magamról néhány mondatban. Arcát figyelve jókedvűen mosolyodom el, ahogy szemöldökét ráncolva, hitetlenkedve pillant rám. Minek három pár? Hangzik kérdése, majd egy Drakula nevű valakit említ. Fogalmam sincs róla kicsoda. Ő is egy démon talán?
-Bizonyára megvolt az oka, hogy ilyen külsővel teremtettek. És örülhetek, hogy nem egy hat lábú, csápos, féregszerű nyálkás képződménynek terveztek. - utalok rá, vannak sokkal bizarabb küllemmel megáldott pokoli bestiák is odalent, amiket egyértelműen nem az emberi szem gyönyörködtetésére alkottak. Mimikáján még elszórakozom egy ideig, ám lassan a nyomokat követve lemegyünk a föld alá, hogy kiderítsünk merre, pontosabban honnan is vezetnek a jelek. Már a járat mélyén járunk, épp egy pecsétet törnék fel, ő pedig amiatt izgul, hogy nyakunkba omlik a városnegyed. Nincs oka rá, hogy higyjen a szavamnak, de biztosítom róla, nem fog semmi ránk omlani. Elég gyakorlott vagyok már az ilyesmiben, nem mellesleg a földmágiám a legerősebb.
-Tuti. - felelem határozottan kétkedő szavaira. A pecsétet feltöröm, majd hirtelen érkező remegés, amit talpunk alatt érzünk, kicsit engem is megakaszt. Az biztos, hogy nem az előbbi művelet okozta. A forrása egészen máshonnan érkezik, egy hömpölygő vízhozam formájában, ami faltól falig, padlózattól a mennyezetig árasztja el a pincejáratot. Perceink sincsenek, hogy kiutat találjunk, mielőtt elérne minket a vízözön. Egy vaslétrára kapaszkodunk fel, Natalie igyekszik felnyomni az aknafedőt, de az makacsul a helyén marad. Ki tudja milyen rég nem mozdították már el onnét. Lehet odakövült, vagy valami ránehezedik fentről. Hamar egyértelművé válik, hogy itt nem jutunk ki, időnk viszont már nincs más menekülési útvonalat keresni, nem mintha bővelkednénk a lehetőségekben, mert a víz már előttünk van. És egy lélegzetvételnyi idővel később a víz alá kerülünk mi is. Ám mielőtt eltűnnénk a szabad levegőről, még annyira van érkezésem, hogy szokatlan kérdésére egy nevet adjak válaszul.
-Furcas. - ejtem ki a démon nevét, aki miatt elméletileg itt vagyunk. Nem értem ugyan jelen szorult helyzetünkbe miért fontos ez, de ha tippelnem kellene, azt mondanám, biztos tudni akarja kit szidjon, ha vízbe fullad. A sodrás ereje kíméletlenül hasít belénk, még úgy is, hogy mágiámmal fékezem. Hosszú percek telnek el, mire átvonul rajtunk. Pont időben. Lefogadom,
A vadászlány hangosan szívja be a levegőt. Szinte hallani, ahogy tüdejével együtt egész teste megkönnyebbül. Míg piheg és lassan lemászik a vaslépcsőkről egy új folyosórészt fedezek fel, ami az áradás előtt még egészen biztos nem volt itt. Hogy ezt most a víz hozta magával, vagy a megtört pecsét fedte fel, nem tudni. Bár valójában mindegy is. Szinte adja magát, hogy járjuk végig és fedezzük fel az új útszakaszt, de ahogy Natalie-ra pillantok, látom rajta....egyetlen porcikája sem kívánkozik a felfedezőútra. Egy köszönömöt azért elrebeg a vizes élmény után, mire sunyi vigyor kúszik végig az arcomon, bár háttal állok neki, így szemtelen mosolyom aligha láthatja. Biztos vagyok benne látatlanul is, milyen nagy erőfeszítés volt neki ezt a nyolc betűt felköhögnie egy démonnak. Végül úgy dönt mégis nekivág velem a folyosószakasznak, tartva attól, hogy átformálnám.
-Miért tennék ilyet? - kérdezek vissza, miközben előhúzza átnedvesedett csizmájában lapuló pengéjét és megindul a járat felé. Közben arra kér mondjam el újra, miért is segítek neki.
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Mazikeen-féle nyerő egyezség miatt teszem...sokkal inkább Furcas az oka...jó volna kivonni végre a forgalomból. Na meg persze...érdekel ez a föld alatti járat is. - adok választ kérdésére és még csak nem egyetlen szavammal sem ferdítek az igazságon.
-Vissza kellene tenni a válladat. - jegyzem meg úgy mellékesen. Nem kerülte el figyelmemet rendellenes testtartása, ami egyértelműen arra utal, csontjai nincsenek a helyén. Közben rendületlenül haladunk előre, néha egyet-egyet kanyargunk, hol jobbra, hol balra ível az út. Rúnák jeleit viszont sehol nem látom. És a falak sem tűnnek túl stabilnak. Hm, érdekes. Hirtelen vérfagyasztó morranást hallok a hátunk mögül, mire azonnal megtorpanok. Nem idegen ez a hang. Lassan hátrafordítom a fejem, és félig testem is követi mozdulatom.
-Egy pokolkutya. - mondom ki, ami a szemem elé kerül. Natalie is hallgatja az pokoli eb bajjósló morgását, lihegését, de szemei előtt láthatatlan marad. Ahogy csorgó nyállal vicsorog és gyilkos pillantásokat vet ránk, nem ígér számunkra semmi jót.
-Futnunk kellene. - vetem fel az ötletet. Harcba bocsátkozni itt túl rizikós lenne. A járat túl szűk, ha pedig mágiámat használnám könnyedén omlaszthatnám magunkra az alagutat. Talán, ha kintebb érünk...ha futásnak eredünk a dög rögvest a nyomunkba ered...


zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 16, 2020 8:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 642 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Érdeklődve hallgatom eleinte, saját jellemzését, majd már csak szemöldököm ráncolom, leginkább azért, hogy el tudjam képzelni, amit mondd. Végül csak értetlen, ráncolásokkal tarkított, hitetlen arcommal nézhet farkasszemet. Már ha érdekli a reakcióm.
- Minek három pár? – jön az első kérdés. – Nem lett volna elég egy nagyobbat fejleszteni? Mi vagy te, Drakula, denevérkedsz itt? – rázom meg végül a fejemet. A magam következtetését levonom. Furák a démonok. És undik, de ezt inkább csak magamba teszem hozzá.
Mégis miből lehet a bőre, hogy ilyen vastag? És mennyire foghatja meg az angyalpenge?
A gond az a baj, hogy annyi megjegyzésem lenne ehhez a kinézethez, melyekből jó párat vissza kell nyelnem.
- És most, hogy nincs pokol, azok most csak úgy heverésznek lent? – pislogok rá nagyokat. Esküszöm, hogy próbálom elképzelni, de ehhez rettentő szegényes a képzelőerőm. Pedig nem gondoltam volna, hogy hasonló velem! Velem!!!! Meg tud esni.
Az egyékbént pedig már nehezebben, ha valamit nem ismernék fel. Heteket, hónapokat töltöttem térképek felett görnyedve, hogy újratervezzem egész New York rúnarendszerét. Ez a szakasz pedig… a rohadt életbe már.
Ide vissza kell majd térnem, de ha nem lesz rá lehetőségem, akkor is megjegyzem a rúnákat, melyeket a falra véstek. Utána kell járnom, hogy mik lehetnek ezek. Tudnom kell, egyszerűen, csak tudnom kell.
A városrombolásról alkotott képére halkan morgok csak orrom alatt. Tovább mégsem magyarázom a dolgokat, értelmetlen is lenne.
- Tuti? – kérdezem, csak enyhe pánikkal a hangomba. A remegés, egy földalatti folyosórendszerbe nemhogy nem kellemes, de rohadtul nem is jó. Nem itt akarok elveszni, még ha meg sem halok, akkor is, könyörgöm. Itt éledek újra és fulladok meg megint?
Nem igazán kívánkozik ez annyira nekem.
A víz pedig csak jön, én pedig hiába próbálom a csapóajtót, nem mozdul. Gondolataink egy rugóra járnak. – Ne aggódj, egyikünk sem hal meg, igazán, nem? – tör fel belőlem a gúny. – Mit is mondtál, hogy hívták a démont? – igen, ehhez és hasonló gondjaim vannak, miközben épp azt várom, hogy a víz elragadjon és megfulladjak.
A parancsnak is beillő hanghordozásnak eleget teszek. Erősen kapaszkodom meg a vaslépcsőbe, sőt, vagyok olyan balga, hogy karom fűzöm a fokba, pedig tudom, hogy a víztömeg ki is szakíthatja karom, legalább is vállam törheti… De talán nem fog annyira elsodorni. Nagy levegőt veszek, s ahogy hirtelen elér a víz…
Rosszabbra számítok. Még így is elsodor, de tompábban, mint vártam. Könyököm így is kiakad, ahogy elsodorna a víz. Ujjaimmal erősen markolok a fokra, mégis érzem, ahogy elsodor a víz. Könyököm is gátolja a rántást, vállam ugrasztja ki. Éles fájdalom hasít elmémbe, fogaimat szorítva nyelem vissza a sikolyt, nem pazarolhatok levegőt. Szemeimet végig lehunyva tartom. A visszatartott levegővétellel érzem, ahogy tüdőm egyre jobban roggyan meg. Éltető oxigénért kiált, mégsem kap belőle semmit sem.
S mikor már a csillagrendzser teljes képét látom magam előtt, amikor úgy érzem hogy nincs tovább, muszáj vagyok levegőt venni, életem filmje pedig nem pereg le lehunyt pilláim előtt, ér véget az egész, a víztömeg odébb áll, dohos, penészes levegőt hagy maga után. Én pedig hirtelen hörpölök belőle egy nagyobb falatot.
Köhögök, harapom a levegőt, amikor megszólal. Én pedig legyintek kezemmel.
- Hogyne – felelem rekedt hangon, kipirosló arccal. – Vadászdolog – mászok le a fokokról, minden egyes lépésnél, érzem, ahogy vállamba húzódik a fájdalom. Halkan szisszenek fel. – Nagyszerű – morgom, tenyerem kiugrott vállamra simítva. – Mi sem hiányzik jobban, mint ismeretlen terepre menni… Egy démonnal… - jegyzem meg, szemem sarkából pedig Mestemathra tekintek. – Köszönöm – teszem hozzá, hiszen életem mentette… Fogaim csikordulnak míg kiejtem a szavakat, azonban jár neki.
- Az a baj, ha most itthagylak, akkor biztos megnézed és átformálod… - de semmi kedvem bemenni. Minden ép idegszálam akaródzik ez ellen. Morranok egyet, újra csak. Átázott csizmámba nyúlok, melybe tocsogok a vízbe. Kiveszem egyetlen, még működő fegyvere: vadászkésemet.
- Menjünk – dünnyögöm, vizes hajam kiseprem a szememből. Végül is… én jöttem ide. Mindenki tudta nélkül, hogy megnézzem mi történt. Hogy jött be ide Mammon, erre nesze neked… - Emlékeztess, miért segítesz? – kérdezem két lépés után.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
977
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 06, 2020 5:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
XArnTq0.gif
A szibériai éghajlatra hasonlatos fagyos légkör, mintha oszlani látszana és Maria feltűnésével kicsit alább hagyna az ellenségeskedés. Az éber gyanakvás mellett némi érdeklődés is megcsillanna a vadászlány részéről, én pedig nem töröm le kíváncsiságát. Megosztom, hogy lenti megjelenésünk igen változatos. Meglehet, hogy akadnak démonok, akik a pokolkutyákhoz hasonlóan rothatásszerű vonásokkal is bírnak, de szerencsére legtöbbünk nem ilyen. Bár kétségtelenül bizarr létformák is akadnak bő szerivel.
-Nos...valódi alakomban magasabb vagyok, nagyjából két és fél méterre saccolnám magamat. A bőröm igen vastag, mintha páncélt hordanék. Kezeim hosszú karmokba végződnek. Vannak szarvaim és három pár denevérszerű szárnyam. - ismertetem menetben démoni valóm legfőbb jellemzőit. Idejét sem tudom már, mikor voltam démoni alakomban. A földi világban ilyen formában nem léphetünk, pedig megnézném a halandók félelemre torzult arcait.
A hátrahagyott jeleket követve egyre mélyebbre haladunk a pincerendszer folyosóin. Már talán el is hagytuk a Willard területét is, mikor az egyik elágazásnál új, ismeretlen irányba fut az út. Látom meglepettség ül ki Natalie arcára, amint az eddig idegen szakaszt kémleli. Nyilván nem emlékezhet rá, csak nem régiben ásták ki démonjaim nagy titokban. Egyetlen térképen sem lehetne fellelni. Egy új bejárat New Yorkba, jelzőrúnák vezetnek a kacskaringót útrendszeren át a felszínre és a vadászpajtások erről mit sem tudnak. Ez továbbgondolva nem jelenthet rájuk nézve semmi jót. Szabad átjárás lehetősége, ellenőrzés nélkül.
A járat a pecsétnél véget ér, látszólag nem vezet tovább, egy szakaszon visszakanyarodik abba az irányba, ahol az eredeti útvonalak futnak. Ennek így nem sok értelme lenne, de a falra rajzolt ábra sejtetné, hogy a sunyiságnak itt még közel sincs vége. Apró repedéseket kelesztek, hogy megtörjem a falon talált pecsétet. Mozdulataimat igen körültekintően végzem, hiszen nem akarom, hogy a nyakunkba zuhanjon több tonna föld meg akármi más, amit még a felszín hozhat magával.
-Figyelek, nyugi. Nem azért vagyok itt, hogy leromboljam a városotokat. - fűzöm hozzá a lány gondolataihoz. A pecsétet közben feloldom. Várom a hatást, de egyelőre nem történik semmi, aztán enyhe földmozgást mégis érzek a talpam alatt, ami nem túl szerencsés előjel.
-Ez biztos nem ettől. - jegyzem meg inkább magamnak, és hangozhat kisebb mentegetőzésnek a vadászlány irányába. Értetlenül fordulok vissza a falra festett jelre, de tekintetem nem időzik ott túl sokat. A víz robajának hangjai, amik azt jelzik, tetemes vízmennyiség közelít felénk, cselekvésre késztet. Nem hinném, hogy halálomat lelném a sodrásban, de ettől eltekintve nem vágyok vadvízi túrára, sem arra hogy sérüléseket szerezzek be. A vadászlány kilátásai jóval rosszabbak, valószínűleg nem élné a kalandot, ha elragadná az áramlat. Mindketten menekülő utat keresünk. Ekkor meglátok egy csatornalejárót, amin keresztül talán sikerülne megszöknünk, de ha másnak nem, hát kapaszkodónak legalább megteszi. Sürgetem a lányt, másszon fel, miközben a víz egyre nyomasztóbb közelségbe kerül hozzánk. Natalie felkapaszkodik és megpróbálja a fedelet felnyomni, hogy utat nyisson, de a vasdarab az istenért nem akar mozdulni. Feltehetőleg zárva van.
-Aztap*csa! - sziszegem fogaim között, amikor a kanyarban feltűnik a víztömeg. A lány már ököllel veri a vasat, de az továbbra sem mozdul el a helyéről. Szemmel láthatóan reménytelen a felfelé vezető úton a kijutás. Letekintek és a víz már ott is van.
-Kapaszkodj erősen és mély levegő. - mondom Natalienak. A víz a szavaimat követően ér testközelben. Jobb kezemet magam elé emelem, mágiámmal próbálom tompítani a vízhozam bődületes erejét. Így is telibe kapjuk és fejünk búbjáig víz alá kerülünk, de a sodrás erejét felére fékezem. A jágerlánynak így is kapaszkodnia kell rendesen a kiálló vasfokokba.
Nem tudom mennyi ideig tart, míg átvonul rajtunk keresztül, de a kezemben már érzem a zsibbadást, az izmaim teljesen megfeszülnek. A lányra nézek közben, aki hősiesen tartja magát. Végül is nem csoda, az életéért kapaszkodik. Jól van, bírd még ki egy kicsit. Remélhetőleg levegővel is bírja még. Aztán érzem az áramlatot csillapodni, míg lassan a vízszint a plafontól a padlózat felé csökken. Amikor már féllábszárig zsugorodik a vízszint lemászok a feljáróról és alaposan körbenézek.
-Jól vagy? - pillantok hátra a vállam felett, kérdést a vadászlánynak szegezve. Nyilvánvalóan volt már jobb napja is. Az első ami elsőnek szembe tűnik, hogy a falakra festett jelzőrúnák megsérültek, aztán....
-Nézd csak! Ez az imént még nem volt itt... - állapítom meg, miközben egy ismeretlen folyosórésszel szemezek. Határozottan emlékszem, hogy itt nem rég még fal állt, most pedig egy hosszú járat nyúlik el előttem a sötétbe. Megvárom Natalie válaszát, meg hogy ő is alaposan megvizsgálja a helyzetet. Ha szívesen megnézné mi van az alagút túlvégén, úgy támogatom a gondolatot.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 05, 2020 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 505 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Talán kihoztaok valami épkézláb dolgot is ebből az egészből, ha már úgy alakult, hogy Mastemah is itt van. Mint megtudni többet a démonokról, melyekhez szépen haladok, eddig. Több mindent is megtudok, amire nem gondoltam volna, hogy meg fogok tudni.
- A tied milyen például? – kérdezem enyhén félrehajtott fejjel. S ez lehet az első alkalom, mióta találkoztunk, hogy valódi érdeklődés mutatkozik meg vonásaimon. Érdekel, hogy milyenek lehetnek. Mennyire valósak az ábrázolások, amelyek különböző iratok, krónikák, levelek viselnek magukon a mai napig is. Nem kívánok le a pokolba, noha nincsenek illúzióim, hogy életem végén úgyis oda fogok kerülni majd.
A pincébe jutunk lassan, elmém pedig teljesen máshol jár már. Leginkább akörül, hogy miként nem vettük ezeket észre. Mikor lettünk ennyire figyelmetlenek? Soká mégsem foglalkozhatok vele, nem szabad itt és most ezzel gondolkoznom.
Most mindenre is figyelnem kell.
- Legalább van, akinek van esze ehhez – jegyzem meg. Nem sok démonból néznék ki hasonlót. Sőt. A legtöbb démon, akivel eddig dolgom volt, mintha nem is igazán érdekelte volna őket, hogy amúgy tudnak használni elementáris mágiát.
A pince folyosósjából induló kanyargós folyosórendszer végül a csatornahálózatba fut be, a metrók alá. Nem tudtam, hogy ide is fut, és nem tetszik, hogy van egy olyan járat a városba, amiről nem tudunk. Ha vannak is rúnák, azokat nem mi helyeztük ide.
S ez felveti a kérdést: mi erről miért nem tudunk?
- Néhány hajszálrepedés – bólintok hozzáértően, szemöldököm mégis a magasba szökken. – Ha tartóoszlop, akkor annak az is elég, ha több tonnányi súly nehezedik rá, az idők folyamán tud mélyülni az a hajszálrepedés, amíg be nem következik a végzetes baleset – bólintok hozzá újra. Keserű nyál gyűlik össze számba. Régi emlékeket csal belőlem ez az egy kép, amit lefesetettem. S nagyon nem tetszik.
S talán még folytatnám, ha a talaj nem remegne meg a lábunk alatt. Előbb a morajlás felé vetem a figyelmem, majd vissza a férfira. Nem ő volt. Látom az arcán, meglepett ő is.
- A francba – szűröm csak ki ennyit a fogaim közül. S már keresek is valami menedéket, de nem a plafont nézem. Arra csak akkor figyelek fel, amikor a démon megszólal.
Én pedig nem késlekedek tovább. Elindulok a vasból tákolt létrát helyettesítő emelkedő felé, hogy mihamarabb felérjek. A morajlás pedig egyre hangosabbról jön.
- Oh, csak légy nyitva – mondjátok, hogy nem most zárták be. Nem most akarják lezárni az összes csatornát, ahogy a Tanács kitalálta. Gyorsan, gyakorlott mozdulattal mászok fel, tenyerem, alkezem feszítem a csatornafedőre, de az nem mozdul. – Gyerünk – fordulok csak félig hátra, mielőtt a kanyarba felbukkanna a víztömeg. – Honnan a francból… - kezdenék bele, sok időt nem pazarlok rá. Visszatekintek a csatorna fedőre, még egyet taszítok rajta, hátha. Ám azok bezárva vannak. Reteszei elforgatva, nem engednek senkinek kiutat. Idegesen csapok rá ököllel. A fájdalom most el sem ér elmémig, az adrenalin zubog vérembe. Kell egy kiút.
A folyosó irányába fordulok, és a víz már itt is van. Elemi erővel jön. Ha elsodor, neki vág a falaknak, de ha nem is, megfulladok pillanatok alatt. Görcsösen kapaszkodom. a vasba, miközben a víz első rétege elér minket, fél méteres magasságba először…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
977
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 7:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
XArnTq0.gif
Maria rothadó, izzó testét látva, óhatatlanul is felvetődik a lányban a kérdés. Mi démonok, mi is ugyanilyen oszló testűek vagyunk, mint a démonkutyáink? Kérdése hallatán halványan elmosolyodom, de nem a kérdése mosolyogtat, sokkal inkább a kép, amit magam elé képzelek.
-Szerencsére nem. - ingatom meg a fejem.
-De elég változatos a megjelenésünk. - és ahogy ezt megjegyzem eszembe is jut, milyen régen is öltöttem magamra démoni valóm. Manapság már csak ezt az embernek látszó testet viselem. A régi időkben páncél mögé rejtettem, de ma már nem szokás vasruhát hordani.
Figyelmünket a hátrahagyott rúnák és rúnatöredékek kötik le, amik a pincebejáratig vezetnek minket. Az ajtók belökésével pedig láthatjuk, ahogy a pincelejárón át a sötét alagutakban folytatódik. Natalie értetlenül áll a helyzet előtt. Eltűnődő, réveteg arcára pillantok, szinte olvasni róla gondolatait. Hogy történhetett ez? Hogy nem vették észre a jeleket? és még egy halom Miért?-tel kezdődő kérdés. Óvatos léptekkel közelít, majd megtorpan mellettem, hogy saját szemével vizsgálhassa meg a pincefalon hagyott jeleket. Szinte nem is kérdés, követjük-e őket. Démoni erőmet segítségül hívva tenyerem közepében tűzgolyót formálok, és hirtelen teremtek körénk világosságot.
-Kényelmes és praktikus. - helyeslek, miközben szavaiból kiérzem  a megmozdulásomnak szánt gúnyt. De ha már démon vagyok és lángot lobbantgatok, nem fogok gyufával játszadozni. Natalie a táskájába nyúl, és egy elemes zseblámpát húz elő, ő azzal csal fényt a sötétben. Elindulunk lefelé, a lépcsősor aljára érve újabb rúnák tűnnek fel utat mutatva nekünk a kiindulási pont felé. Követjük őket a kanyargós alagútrendszeren át. Egy idő után fogalmam sincs hol lehetünk, viszont Natalie szavaiból ítélve, ő nagyon is tisztában van vele. Megosztja, hogy egy metróalagút húzódik a fejünk felett. Bár őszintén megvallva, ez nem tudom mennyire lehet fontos. Egy pecsét tűnik fel előttünk, ami eltér az idevezető jelektől. Talán ajánlatos lenne békén hagyni, de érdekel, mit rejtett el mögé a jó öreg Furcas. Kérdésemre, feltörjem-e a pecsétet egy bólintást kapok és azzal a lendülettel húzom végig az ujjam a falon, mire apró repedésekkel megtörik a pecsét. Kapom is rögtön a megrovást, hogy más módszert is alkalmazhattam volna. Való igaz, ahogy a jágerkislány is mondja, saját véremmel is megtehettem volna. Viszont miért vagdossam magam, ha a föld elemének erejét is használhatom?
-Ne essünk túlzásokba. Nézd, csak néhány hajszálrepedés. - mutatok a falra. Na jó, a hajszálnál azért valamivel szélesebb nyílások keletkeztek, de szó sincs semmilyen romba döntésről. A következő pillanatban mozdulni érzem a talajt lábaim alatt. Erőtlen, mégis határozott remegés fut végig cipőm talpa alatt. Összevonom szemöldököm a szokatlan jelenségre. A földmozdulást egy jellegzetes halk zúgás követi. Egy vízáradat tart felénk, hangosodó moraja jelzi, másodpercről másodpercre egyre közelebb jár. A vadászlány tekintetét rám elemeli és szemei kimondatlanul teszik fel nekem a kérdést: Ez is én voltam? Válaszként csak megingatom a fejem. Nem, nem én. Kizárt dolog, hogy kezemmel okozott apró rengés miatt legyen, hiszen alig fejtettem ki erőt. Ha nem így lenne, hamarabb szakadt volna ránk a plafon. Sokkal valószínűbb, hogy a pecsét megtöréséhez van köze, esetleg egy elrejtett csapda aktiválódhatott. Vagy...csak szimplán pechünk van, és pont most akadt egy csúnya csőtörés a környéken. Bárhogy is, a víz megállíthatatlanul tör felénk és ha nem térünk ki útjából durva vadvízi kalandunk lehet. Elég szerencsétlen egy helyzet az embernőre nézve, ha elviszi az áramlás, neki befellegzett. Célszerű gyorsan biztos menedéket keresni a sodródó víztömeg elől, ám a lehetőségek lássuk be igen korlátozottak.
-Ott egy csatorna lejáró. - fedezem fel a plafont bámulva. Fogalmam sincs mozdítható-e a csatorna fedele, és ki tud-e mászni rajta, de ha másra nem, hát a fogódzkodók miatt jó lehet. Ha belecsimpaszkodik erősen a vaskampókba talán nem kapja olyan könnyen hátára a hullám. A víz csobogó hangja már egész közelinek hallik, talán egy percünk sincs már. Ha a víz hamarabb ideérne, mielőtt menedéket találnánk, úgy démoni erőmet vetem be, hogy a vizet távol tartsam magunktól.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 9:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 578 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Ahogy nézi a démon a tetoválásom, érzem, ahogy égetni kezd. Szinte zavar, viszketni támadna kedvem, bőröm alatt az izmom előbb megfeszül, majd lágyan megremeg. Ellenállok a kísértésnek, a mozdulatnak, hogy megtegyem. Utálom, hogy örökké magamon kell viselni, egykor olyan jól elvoltam azzal, ha csak magamra rajzoltam.
Ha nem találkozom azzal az angyallal és nem jönnek rám…
- Mh, szóval minden pokoli teremtmény, ilyen? Ti is? Mármint a valós alakotokba – kérdezem, ha már itt van, akkor próbáljam meg kifaggatni arról, amiről lehet. Amiről beszél, akár magától is. Remélhetőleg sikerrel tudok majd járni. Azzal azért tisztába vagyok, hogy a démonoknak sem ez az emberi porhüvely a valódi kilétük. Vajon ők is ennyire rothadóak. Még csak belegondolok, de máris fintorgok, hisz én már érzem is a szagot, mely ezzel párosul. A rothadó, égett hús orrfacsaró szaga.
Viszont mi fontosabb. A rúnák. Tapasztalt, sokat megélt kollégák nézték át a helyet – nem hiába. Magas prioritásba került, amikor Tom fejét megtalálták. A legjobbjaink nézték át és mégsem. Hogyan lehet ez?
Mégsem az érdekel, hogy hova megy, hanem, hogy honnan jön. A bejárattól nem messze. Miért innen? Miért innen indul? Gondolataimba mégsem tudok elvonulni, Mastemah hangja megakaszt. Feltekintek újra és pár lépéssel ott termek. Óvatosan lépkedek, minden törmeléket kikerülök, átugrok. Bakancsom hamar lesz a bokámig piszkos.
Mellette állok meg, ha a pince enged hasonló engedményt, egyik kezembe még mindig ott a fegyverem, a másikba azonban táskámból húzok elő egy zseblámpát.
- Milyen kényelmes – bökök állammal – kicsit túlságosan is gúnyos hanggal – a tűzgömb felé. S egy kattintással kapcsolom be a lámpát és futtatom végig a pince ajtaján. Szinte érezni lehet, hogy a kint tomboló hőség mellett, mennyivel hűvösebb itt a levegő. Bőröm érinti meg, enyhén összeráz, testem reakciójával mégsem foglalkozom. A falakat figyelem.
Lassan indulok a férfi után, de én nem csak a rúnákat figyelem, hanem hogy miként változik meg a pince folyosójának a szerkezete, mígnem egy nagyobb kanyarnál megtorpanok.
- A csatorna – sóhajtom elhalóan, mélyről jövő sóhajjal. Visszafordulok, a kabátot jobban összehúzom magam. Egy patkány szalad el a lábam mellett, mégsem kezdek sikongani tőle. Elhúzom az ajkaim. Ő megérti, hogy miért kellettek a rúnák, hogy ne tévedjen el… Miért a bolondok háza? Miért az volt a célpontja Mammonnak?
Szinte majdnem beleütközöm a férfiba, amikor megáll így én is megteszem. A lámpa fényével keresem azt, amit ő megtalált és hamar én is meglátom. A pecsétet… Kérdésére felmorgok és ösztönösen feltekintek.
- A hármas szektorból indultunk el, ha a csatorna követi az utakat, akkor itt… - motyogok magamba, miközben a város térképét próbálom magam elé idézni. Az utóbbi hetekbe túl sokat bújtam őket, csoda hát, hogy fejből megy? – A metróalagút van felettünk – igen, nekem ilyenekkel is számolnom kell, amikor hasonlóról van szó. Végül csak bólintok a férfi felé és…
- Öhm… - jegyzem meg, na ezért számolok azzal, hogy mi van feletünk. – A démonvér is elég lett volna a megtöréshez, nem kell rögtön romba dönteni az egész várost – rázom meg a fejem csak enyhén, hunyorogva is hozzá. – Bár megjegyzem, nem okos dolog egy pecsétet megtörni, csak azért mert kíváncsi vagy… - s a föld megremeg a lábam alatt, újra. Tekintetem a démonra kapom, hogy ez ő volt-e, vagy épp valami más…
Előbb csak halk zúgásra leszek figyelmes, majd egyre hangosabbra. Hátra fordulok, s a csatorna távlatából, hömpölygő víz robajlik felénk, egy céllal, hogy szó szerint elmosson minket… - Oh, francba – ejtek csak ki ennyit és már keresek is valami menekülési útvonalat. Ha ez eltalál, még ha magával is sodor, könnyedén fúlok bele, csap a falnak, töri gerincem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
977
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 2:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Észreveszi pillantásomat, amint felfedezem karján a démoni megszállás elleni jelet. Ostoba vadász lenne az, aki nem hordja magán. Kimondja azt, amire magam is gondolok. Úgy tippelem, nem olyan régóta viselheti magán. Ha nem tudnám, hogy Mammon kicsit eljátszott vele, a bőrére varrt tetoválás állapota elárulná.
-Démonkutya. Magán viseli a Pokol jegyeit. Nem igazán tűrik, bár az idomítottak elég kezesek tudnak lenni.... - felelem és tekintetemmel követem, hogy a pokoli jószág a romok közé veti magát nyomokat keresve. Nem hiába őt idéztem meg, a legjobb keresőm egyike. Éles, síron túli vonyítással jelzi, akadhat valami érdekes számunkra. Jelzőrúnák. Némelyik csak töredék, de egyértelműen irányt mutatnak.
Natalie számára sem ismeretlenek a jelek. Őt is eléri rövidesen a felismerés...és az értetlenség is. Kérdése jogos, hogy nem vették észre az itt dolgozók? Trükkös fickó ez a Furcas, hiszen az útvonaljelzők még nekem sem szúrtak szemet, pedig nem is olyan rég még az épület folyosóin sétálgattam. Bár megvallva, egészen más dolgok kötötték le figyelmemet. A vadászlány aggodalmas arccal szemléli a felrajzolt jeleket, követi őket a pincelejáróig, majd onnan szemét a rúnákon tartva sétál vissza az első felfedezett töredékhez. Azt már látjuk hol végződnek, de hogy valóban a lejáratnál kezdődnek-e a felfestett jelek...ki tudja mi rejlik a zárt ajtó mögött? Óvatos léptekkel sétálok a pinceajtóig, amin rövid gondolkodást követően be is nyitok. Tartok némileg, hogy a kilincs lenyomásával, valami kis aljasság vár majd rám, de könnyedén nyílik és csapdába sem esem. Alig pár méterre látok csak előre, mert a lépcsők hamar a sötétbe vesznek. Lángot keltek tenyerembe, azzal világítom meg az előttem lévő utat.
-Itt folytatódik... - szólok hátra Natalienak. Ha mögém vagy mellém lép, tüzem fényénél maga is szemrevételezi a falakon, egymástól tisztes távolságban elhelyezett jelzéseket, melyek ugyanolyanok mint kint társaik. Jelzőrúnák. Szerintem egyikünk számára sem kérdés, követnünk kell a jeleket, így elindulok lefelé. Hosszú perceken keresztül barangolunk a kanyargós pincerendszerben. Állott levegő és dohos szag kísér minket. Néha egy-egy megtermett patkány is feltűnik a helyi idill részekén. Egyik kanyar a másikat követi, több elágazásba is belebotlunk, de a rúnák segítenek tartani a helyes irányt.
-Már értem mire kellettek. Nem nagy nehézség eltévedni itt. Egy újabb rúna tűnik fel előttünk, de közel sem hasonlít azokhoz, amit eddig követtünk. Inkább amolyan pecsétnek tűnik, ami arra hivatott, hogy lezárjon valamit. Bár vélhető felfedezni benne egyedi vonásokat, ez a festés sem lehet ismeretlen Natalie számára.
-Mit gondolsz? Érdemes feltörni? - kérdezem a szúrós szeműt. Ha felfedné a pecsét titkát, úgy a fal elé lépek, ujjaimat a hűvös kőhöz érintem, hogy enyhe rengést keltve repesszem meg a falat, ezzel törve meg a pecsétet. Ha kérdésemre hosszabb hallgatást kapok válaszul, úgy megvárom, míg tudatja miként döntött.
 

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Willard Asylum 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
451
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 9:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 447 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Mazikeennel való tárgyalás szükségszerű volt. Alapesetben sem vele kívántam tárgyalni, hanem Luciferrel. Arról már nem igazán én tehetek, hogy a pokol ura fogta magát és lelépett a találkozóról és rátolta ezt az egészet démonjára.
Innentől pedig minden már csak rajtuk múlik. Megbeszéltünk valamit, ehhez pedig illene tartania magát mindenkinek.
Halkan, de hallhatóan hümmögök azon, hogy idenfent akadnak nehézségek. Pont úgy nézek ki, mint akit érdekel, nem igaz?
Teljes mértékben.
Jah.
Nem.
Mint mondottam már: oldják meg, van elég terük New Yorkon kívül, ahol kinyilváníthatják akaratukat. Legyenek kreatívak, elvileg erről híresek a démonok, innentől meg már nem az én gondom.
Mégis enyhén feszülök meg, ahogy közelebb lép hozzám, ettől függetlenül engedek neki. Kezébe adom az enyémet, hadd fessen rá, amit akar, pillantásom viszont nem kerüli el, ahogy a pecsétre vetülnek íriszei.
- Ostoba vadász lenne az, aki nem hordja magán - felelem meg a fel nem tett kérdést. Valójában ez így van, lényegében minden új vadászt köteleznek arra, hogy magára tetováltassa ezt a jelet, de hát ki csodálkozik ezen?
Az már más kérdés, hogy a magam részéről mindig is ódzkodtam ettől. Alapjáraton a tetoválsától. Csak elcsúfítják bőrömet. Igen, hasonló érdekelt mindig is. Bosszantó, nem igaz?
De a helyzet változik, jóval hamarabb, mint ahogy Mammon belépett az életembe. Életünkbe. Bosszantó.
A rúna által meglátott kutyára akaratlanul csúszik ki a megjegyzésem. Rusnya.
- Gondolom ezeket nem lehet babusgatni. Miért rothad? Vagy izzik? - hajolok kissé közelebb, vagyis csak csípőből döntöm meg a hátamat. Jó, hát valóban nem egy szívet derítő látvány. Ám, amíg dolgozik és segít, egy rossz szavam sem lehet rá. A viselkedésére. A kinézetére igen, de talán nem tiprok a lelkébe. Démonok kutyája.
Már épp indulnék le a pincébe, amikor…
Szemöldököm ráncolva indulok meg a démon irányába, ahol a kutyával együtt mutat valamit. Pár könnyed, egyébként légies lépéssel termek ott mellette. Lábammal tolom arrébb a törmeléket. Lehajolok hozzá, a maradék piszkot, hamut kezemmel seprem el. Nem zavar, hogy ujjaim hamar piszkolódnak be. Szokott általában nagyobb gondom is lenni.
- Jelző rúnák - jegyzem meg egyszerűen. - Démoniak - szóval valóban Mammon járt itt. Vagy legalább is köze volt hozzá. Fejem enyhén félrehajtva figyelem, szemöldököm újra ráncba fut. - Kapkodva festették fel… De hogy… - tekintek fel, a továbbiakra. - Hogy nem vették észre az itt dolgozók? - jön az egyértelmű kérdés. Ezeket nem lehet összetéveszteni a védelmi rúnákkal. Ezeket szánt szándékkal ide helyezték, hogy valaki idetaláljon. De miért?
Térdeimre támaszkodva állok fel, indulok el a többi irányába. Követem, mindenhonnan eltakarítom a romot - leginkább lábam segítségével.
- Valami nincs rendjén - ráncolom továbbra is szemöldököm. Nem áll össze a kép. A pincelejáró előtt mégis megállok és visszafordulok. Elindulok vissza, pontosabban abba az irányba, amerre az elsőt találta. Körülötte keresek mást, hogy lássam honnan indul. Valami, nagyon, de nagyon nincs rendjén.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Willard Asylum YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Willard Asylum SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Willard Asylum 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Willard Asylum XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Willard Asylum Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
977
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 11:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Nem tudom Mazikeen mennyire izzadt meg, hogy ezt a kis egyezményt összehozza a vadászkákkal, de feltűnésem és tetteim egészen biztosan bezavartak az idilli képbe. Nem szokások kicsiben játsztani. Ha már káoszt keltek, azt rendesen teszem. A levágott vadászfej és a lángba borított betegszálló azért hozta a szintet. Visszalépve néhány napot gondolataimban, elégedett mosolyra fakadnék, de örömöm csak belső marad. Arcomra nem engedem kiül. A büdös életbe soha nem leszek újra Mastemah! A vadászlány gyanús pillantásai megmaradnak. Szúrós tekintetét lassan egész barátinak érzem. Megjegyzem, hogy a Pokolban másképp működnek kicsit a dolgok, nem egészen úgy, ahogy azt a halandó földi képzeli.
-Azt mondom, hogy idefent akadnak nehézségeink... - pontosítok szavain. Odalent jól tudom meddig terjednek régióm határai, ismerem jól minden zegzugát. A benne élőket is kontroll alatt tarthatom, bár viharos vidék az északi féltek, nem sokáig ül meg ott a nyugalom. Ezzel szemben idefent, minden sokkal bonyolultabb. Mikor közelítem lépteimet, Natalie befeszül. Talán még egy hevesebb szívdobbanást is vélek hallani mellkasából. Ám továbbra sem teszek irányába semmi fenyegetőt. Nem bízik bennem, ez érthető, de nem szándékozom okot adni arra, hogy féljen is tőlem. Kicsit hezitálva, de némi bizalmat szavazva nyújta felém kezét. A mozdulat közben megpillantok karján egy ismerős jelet. Egy démoni megszállás elleni rúnát. Nohát. Nohát. Csak nem Mammon miatt került ide? Véremmel felfestem saját rúnám, hogy ő is lássa Mariat. Pillanatokon belül elkészülök vele, és amint a pokoleb felé emeli tekintetét, meg is láthatja azt. Külseje az emberi szem számára nem túl bizalomgerjesztő, sőt pokoli látványuk kifejezetten taszítható lehet. Ezt Natalie is észrevételezi egyetlen szóban összefogalva gondolatát. Rusnya.
-Igen, eléggé. - ismerem el megengedve magamnak egy félmosolyt. Maria kitartóan szaglászik a romok között, kutatva a nyomok után. Natalie épp csak elindul, amikor az eb leül és vékony, vonyító hangot ad ki magából jelezve, talált valamit. Mint farkasok teliholdkor, ahhoz hasonlatos hang szűrődik felénk csak egy kis földöntúli érzéssel. Ezt a hangot hallva az ember könnyedén libabőrös lehet. Ahonnan állunk még nem tudhatjuk, hogy mire akadt a démonkutya. Talán valami lényegtelen apróságra, ami nem vezet előrébb vagy épp ellenkezőleg, olyanra, ami igazán fontos lehet. Derítsük hát ki. Érdeklődő tekintettel sétálok közelebb Mariához. Ez még nekem is meglepetés, hisz az alagút és a csapda teendőinek tetemes részét Furcas maga intézte. Nem akartam tudni a részleteket, hogy reakcióim később őszinték legyenek és hitelesen adhassam elő, hogy nekem ehhez semmi közöm és botrány, ami itt történt. Először nem látok semmi különöset - törmelékek mindenfele, majd hirtelen felfedezek egy démoni jelet. Vagyis inkább csak egy részét, ami a tűzvész után megmaradt.
-Van itt valami, ami érdekes lehet. - szólok a jágerlány felé.
-Talán jelző rúnák. - magyarázom immár többes számban, hiszen távolabb is látni vélek egyet és ha még távolabbra emelem tekintetem újabbakat fedezhetek fel, melyek egy irányba mutatnak. Ha úgy döntünk követjük őket, úgy rátalálunk az épület pincelejárójára is.
 

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5