Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Alagsori cellák •
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Alagsori cellák - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 06, 2019 3:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Exorcism
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 1025 • Zene; Savior»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Na igen, ha van aki képes ezt megoldani, az az öreg. Hálás mosollyal tekintek Zagarra, emiatt. Valóban hálás vagyok. Nekünk kettőnknek nem sok mozgásterünk van - mégis sikerült a magunk módján jól helyezkednünk, akaratunk ellenére is - nem sokat tudunk tenni a változás terén. De ismerünk olyanokat, kiknek tudjuk a segítségét kérni.
Ő ismer olyanokat.
A palack vízért csak kacsintok neki, széles mosolyom máris az arcomon van, még akkor is ha morog rám. Morogjon. De élünk és ez sokkal többet jelent…
Jesszusom, mi lett velem az elmúlt napokban? Szörnyűség!
Majd veszélyes vizekre evezünk, s ahogy felvázolom, milyen is amikor egy démon irányítja a testedet. Nagyot nyelek, amikor rájövök, hogy mit is árultam el neki. Nem akartam, nem akartam, hogy bárki is tudja, mert nyilván jön a kérdés: hogy szabadultál ki? Na arról meg még inkább nem akarok beszélni. De csak nem is akarom, hogy bárki is aggódjon, vagy többet gondoljon bele, mint ami volt.
- Igen és igen - vallom meg őszintén, mégis röviden és tömören. Megszállt. Ezért varrattam magam. Soha nem tettem volna meg, ha a falak állnának, ha a pokol nem nyílik ki.
Sok, sok ha. Én pedig idegesen szállok ki a kocsiból és szinte bevágom az ajtót. Majd újra kinyitom és magamhoz veszem a táskámat, még a hátamra is dobom.
Mennék is Zagar mellé, hogy segítsek, de hát…
- Nem kell segítség? - tekintek rajtuk végig, s ha nemleges választ ad, akkor csak védekezőleg emelem fel a kezem. - Tudom, tudom, férfiúi büszkeség, vagy mifene - de egyszer, egyszer, egyetlen egyszer élném azt meg, hogy segítséget kér, vagy legalább csak elfogadja. Valószínű erre akkor fog sor kerülni, hogyha piros hó fog esni az égből. Vagy ha fehér hollót látok.
De azért előresétálok, előzékenyen kinyitom neki az ajtót, még meg is hajlok neki és már fordulok is be utána.
- Tudod - kezdek bele, hogy ez a pár perc se teljen el némán. Meg is őrülnék ebbe a fene nagy csendben. - Hallottam egyszer egy teóriát erről. Mármint, hogy a férfiak sose kérnek segítséget a nőktől. Sokak szerint azért teszik, hogy imponáljanak a nőknek. Komolyan Zagar, ha nem ismernélek, még azt hinném, hogy udvarolsz nekem - sétálok mellé, vigyorogva, a szűk folyosón. A régi lámpák tompán világítják meg az utunkat. A falak sötétek, egykor fehérre mázolták, mára hála a sötétségnek, a kosznak és a párának beszürkült. A plafonon egyenes vonalba fut végig egy lámpasor, búrájukban számtalan rovar lelte már halálát.
- Szia! - intek lelkesen a két őrnek, az ajtóknál, hogy végül bejutást szerezzünk, de nem kapjuk könnyedén. Kezemet pedig a csípőmre teszem. - Tényleg? - teszem fel hitetlenkedve a kérdést.
- Nem itt kellene közlekedni, ez csak vészkijárat.
- És bejárat - feleselek vigyorogva a tagbaszakadt vadásznak. Széltében, de hosszábban is kétszer akkora, mint amilyen én vagyok, felszegett fejjel, vigyorogva tekintek rá. - Ne már, Robby - hajtom oldalra a fejemet. - Zagarral voltam éjszakai járőrben - persze nem kell tudniuk, hogy az elitek miként dolgoznak, hála a jó égnek. - Amikor belefutottunk Edbe, aki épp élete csatáját vívta egy démonnal - düllesztem ki a szememet, hangsúlyozva, hogy milyen komoly csata is volt ez. - Besegítettünk, de nem akartuk az eszméletlen testét átvonszolni mindenkin, semmi ok a pánikra - emelem magam elé mindkét kezemet, ezzel pedig azt jelezve, hogy ura vagyok a helyzetnek. - Nincs pánikra ok, csak bekötöznénk, meg kikérdeznénk, hogy mi történt, erre nem nagyon volt lehetőségünk - itt csak elmutogatom hogy szerencsétlen flótást miként ütötték le és vesztette el az eszméletét. Sokszor már én sem tudom, hogy mikor hazudok és mikor mondok igazat. Valójában elhiszem azt, amit mesélek, szerettem volna, hogy ez így történik, de persze ez sem rajtunk múlik.
- Ti sem tudtok nyugton maradni mi? - morog az orra alatt Robby és már el is áll az utunkból, mi pedig bebocsájtást nyerünk, hogy a pincerendszer kanyargós ösvényére léphessünk és nem is hezitálunk. Csak egy pillanatra torpanok meg és fordulok vissza.
- A tisztelendőt ide tudnád légy szíves hívni? Kösziiii, ezer hála, esküszöm, hogy az adósod vagyok! - szaladok még vissza hozzá és egy gyenge csókot hintek orcájára. Valójában többet segít, mint azt hiszi, én pedig nem vagyok az a hálátlan fajta. Még a karján is végigsimítok kedvesen és már megyek is Zagar után, hogy aztán berakjuk őt egy cellába.
- Nemsokára - kacsintok Zagarra és már nyújtom is az öklömet. - Öltözz át! - kiáltok még utána. - Borzalmas a szagod - fintorodok el, még utánanézve, ám én belül maradok Eddel a börtönbe. Ha rám is zárja az ajtót, rendben van. Egyelőre nem tartok tőle, hisz eszméletlen.

S addig is, amíg várok, előveszem a diktatoft, hogy belehallgassak. S amit hallok… Az korán sem tetszik. Ed hangja, egy démonnal. Az egész alkut felvette. Istenem, ez elvette Ed eszét és engem használt fel? Alexszel való járőrözése után? Kezem akaratlanul is ökölbe szorul… Ez a nyomorult otthagyta egy elhagyatott metróban! Alexet!
Idegesen boxolok bele a falba, csak épp azt felejtem el, hogy téglából van. Bütykeimen a bőr felhasad, rózsaszín pírként jelennek meg rajta cseppenként a vér. Ki és behajlítom az ujjaimat. S hallgatom tovább a felvételt és minél tovább teszem annál sápadtabb vagyok és annál jobban kifut a vér minden tagomból.
Tehetetlenül csúszok le a fal mentén, még a szék mellé sem tudok leülni.
Amikor az ajtó nyílik. Odakapom a fejem.
- Gyermekem, jól vagy? - kérdezi tőlem, de csak kósza bólintásra telik tőlem.
- Démonűzést kellene végrehajtani, segítene? - próbálok egy fakó mosollyal, ő pedig bólint.
- Nemsokára visszatérek, egy pillanat - tekint rám, majd a Edre, én pedig bólintok.
Térdeimet felhúzom, könyökömet ráhelyezem, homlokom pedig a tenyeremben ejtem. A diktatfon kazettája kattan az ajtó pedig újra  nyílik.
- Új szabályokat vezetünk be - szólok rekedten Zagarhoz, ki vélhetőleg még mindig a fal tövében ülve találhat rám. - Nincs munkahelyi románc, nono, nincs egy pillanatig sem - rázom meg a fejemet határozottan. Arcom még mindig hófehér, észre sem veszem, hogy kezeim remegnek. Persze az intézkedés elsősorban nekem szól, mert hát… én nem tudom a bugyimat sose a helyén tartani, de hát na, a nőnek is meglehet a szükséglete, nem igaz?
- A tiszteletes már itt van, beszerzi a holmikat és már jön is. Jobban vagy? - tekintek rajta végig.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Alagsori cellák - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 06, 2019 3:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


***
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2