Hell or Heaven
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Welcome to Hell Or Heaven frpg
- Privát szerepjátékos oldal -


 

 

 
Kerekerdő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Vas. Nov. 17, 2019 7:54 pm
Zagar & Athlan

[You must be registered and logged in to see this image.]
Abból is látszik, mennyire nehezen fogom fel a helyzet súlyát, hogy ahelyett, hogy elkezdeném halomszámra irtani ezeket a lelketlen hullákat, inkább Zagar után indulok meg. Csupán valami kezdetleges kísérletezgetésre számítok, semmi komolyabbra, illetve semmi olyanra, melyet ne tudnék hamar megoldani, hiszen nekem is akadtak bőven ilyen kreálmányaim, melyek körül ott lengett a halál szele. Ez azonban más. Érzek valami furcsát, ám egyelőre Zagar üldözése jobban leköti a figyelmem, mint hogy magamba szálljak, ezért is landolok rajta, s egyből neki szegezem a kérdéseim. Nem sok sikerrel.
- Miért, talán nekem kellene tudnom?! - pislogok felé értetlenül és tehetetlenül, s a kapálózása közben rávágok párszor a kezére. Túl sokáig azonban nem tudok vele szórakozni, hiszen nem sokkal mellettünk ér földet a felfúvódott barátunk, aki nem rest megjutalmazni minket egy kis rothadó gyomortartalommal. Az arcomra egyből fintor telepedik és... Fintor?! Összezavarodva rázom meg a fejem, s próbálom helyére tenni az undorodott érzést, melyet kivált belőlem, s melyet alap esetben élveznem kellene, hiszen a rohadás édes szelén szálltam a Pokolba is. Most azonban semmi mást nem érzek, csak azt, hogy a gyomrom tartalmával kis híján én magam is megjutalmazom a testes kis hörgőt. Ennek köszönhetően pedig annyira elterelem a saját figyelmem, hogy Zagar könnyedén rúg le magáról, én pedig egyből megrökönyödve terülök el a hűvös földön.
- Most már ez rohadtul nem tetszik! - adok hangot ellenszenvemnek, hiszen talán a vadásznak is feltűnhetett, hogy meglepő könnyedséggel tudott engem lehámozni magáról. Hogy erősödhetett mégis meg ennyire? Ó, Zagar testvér, hát mibe sodortad magad? Egészen idáig nem magamban kerestem a hibát, hiába érzékeltem, hogy a hűvös is jobban marja a bőröm, a bűz is különösen hat rám, s hogy az oly' szeretett vadászunk ereje is közelít az enyémhez... Elengedem ezt mind, hiszen számomra képtelenség. Ezért pattanok hát fel hamar a földről, s mikor körbevesz jó pár hulla, én pontot teszek az ügy végére. Illetve, csak tennék... Kezeimet széttárom, pár pillanat alatt elmormolok egy igét, hogy nyíljon meg a föld alattuk, nyelje el őket a mélység, váljanak eggyé a természettel, de... Semmi sem történik. Egy kisebb ág megreccsen ugyan és letörik, ám amelyiknek a fején landol, az meg sem érzi. Ugyanúgy csoszog tovább felém mindegyik. Elkezdek hát hátrálni immáron eléggé dühösen, s mikor kicsit nagyobb lesz köztünk a távolság, újra próbálkozok. Lángtengert nekik, eméssze fel őket a tűz és váljanak hamuvá! Szép is lenne. Ujjaim hegyéből egy gyertyalángnyi csóva lövell ki, mely pont előttük el is tűnik. A szemeim elkerekednek, s még az arcomba is erős fájdalom nyilall. Ekkor érzékelem igazán, hogy valami mocskosul megakasztja az erőm. S ha így van... Akkor talán meg is halhatok, ha ezek széttépnek? Még mit nem!!!
- Várj meg, te barom! - kiáltom el magam Zagar után, majd sarkon fordulok, s elkezdek rohanni megint arra, amerre ő futhatott, s amit már eléggé kezdek unni. Innentől azonban jobban teszem, ha meghúzom magam legalább addig, amíg ki nem derül, mi okozza ezt az egészet. Ezt pedig talán a temető központja körül lenne célszerűbb keresni, hiszen csak úgy nem kelnek ki a holtak a sírjukból, itt valakinek vagy valaminek benne van a keze. Időközben talán elveszítem a vadász nyomát, bár már nem elsődleges célom őt követni, inkább megpróbálok a temető felé rohanni, ha elvesztem őt. Ha pedig elérem a helyet, ott pár pillanatnyi egészséges és rövid hezitálás következik, hogy mégis merre kéne tovább menjek, s csak ezután indulok meg a ravatalozó felé, hátha ott ráakadok valami válaszra.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 02, 2019 9:01 pm
to Athlan
[You must be registered and logged in to see this image.]
Terveim közt szerepel elhúzni fedezékbe, tekintve hogy egyre több motoszkálás és hörgés érkezik minden irányból, ami k.rvára idegesítő. Ráadásul a démon is tűzijátékot rendez, pont elhúz egy tűzlabda a fejem felett. Noha azok, akiket fejbe döftem a vadászkésekkel, azok fekve maradtak, egyedül nem tudnám az összes mászkálót legépelni, és az angyalpengét sem arra tervezték, hogy ezeket a hullákat vagdaljam vele. Több értelme volna megtudni mi történik itt, miért keltek fel, mondjuk megkeresni a forrást. De még ha csak fedezékbe húzódom az is jobb, mint itt fetrengeni a tűzvonalban. Felállok, a késeim a tokjukba csúsztatom és már majdnem megfordulok, amikor váratlanul telibe trafál valaki. Csak idő kérdése volt mikor esik valamelyik a nyakamba. Pech, hogy ez azután történik, miután a kések éppen nincsenek a kezem ügyében. Nagyot nyekkenek a földön egy hangos "Úh!" kíséretében, a kezem ösztönszerűen az arcom elé kaptam, így a másik test nyaka alá szorul az alkarom. A nyílpuska teste meg majdnem bele áll a hátamba. Szóval így nehezen tudna megharapni. Kétségbeesetten kapálódzok a lábaimmal, egészen addig, amíg meg nem szólal az ismerős hang. Ekkor már mérgesen kalimpálok a kezemmel is, ha le is akarta szorítani, az most nem fog menni. Az alkarommal meg tolom magamtól elfelé, közben igyekszem felhúzni a lábam. Egyre világosabb hogy neki sincs lila fingja se mi megy itt, ahogy nekem sem, de úgy gondolta hogy majd felvilágosítom.
- Honnan a bánatomból tudjam?!
Morgom neki ingerülten, mert ez a földön birkózás nem a jó pillanatban történik. Ráadásul most is beszél. Körülöttünk meg mindenhonnan hörgés és mászkálás hallatszik. Nah, zárszóra csak mellénk esik egy hulla is, a változatosság kedvéért rothadó vizet hoz magával, ami mindkettőnkre jut. Ha ez most elég volt ahhoz hogy megzavarja Athlan-t, akkor itt az idő lerúgni magamról.
- Kussolj már!
Amint a lábam felhúztam, azzal és az alkarommal taszítom oldalra, rásegítve a törzsemmel. Ettől még belém csimpaszkodhat, de akkor a kezemmel igyekszem leverni az övét a ruhámról. Továbbra is morgok neki, de ezt már köhögve és fuldokolva teszem, mert a víz undorító mivolta egy kis időre rosszulléttel áld meg. Közben felállok. Mire kettőt lépek már a rosszullét tova száll, noha továbbra is büdös vagyok. De nem csak én. Igyekszem a környezetünkre koncentrálni, még akkor is, ha a démon továbbra is csak beszél. Így hamar világossá válik, hogy visszafelé kell menni. Ott a sírok vannak, amikből kikeltek ezek a nyavalyások, nem szeretném egy kétméteres gödör alján végezni. Athlan-tól függetlenül indulok meg iziben visszafelé, próbálom megtalálni a köves utat, amiket a közlekedésre építettek és a sírok közé is bevezettek. Azon keresztül eljuthatok a ravatalozóig, ott fedezékbe vonulhatok egy kis időre, csak amíg kitalálom hogyan tovább. Menet közben, tanulva az előbbiekből, inkább a kezeimbe fogom a késeket és igyekszem lerázni a démonomat.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 02, 2019 3:01 pm
Paranormal activity

[You must be registered and logged in to see this link.]
Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Zagar nem tévedett a megállapításával, miszerint a mai este elfeledheti a békés piálást, ugyanis a legkevésbé sem alakulnak előnyösen a dolgok. Okos döntésnek bizonyul suttyomban meglépni és kerülni a holtakat, amennyire csak lehetséges, hiszen a lassan az egész kiserdőt betelítő hörgésből és zajból arra lehet következtetni; ezek a dögök többen vannak, minthogy egymaga szembeszállhasson velük. Igen ám, de hála Athlan még sikerrel végződő mesterkedésének egyhamar a földön találhatja magát, vele ellentétben viszont a szörtyögő, morgó népség nem ismer fáradalmat vagy fájdalmat - folyamatosan közelítenek. Szerencsére akad nála penge, és még azt is időben el tudja érni, amelyik kiesett a kezéből, mert láthatóan az angyalfémből kovácsolt eszközök hatásosak a rémségekkel szemben. Amelyik koponyáját meglékeli vele, az egészen biztosan a földön marad.

Mindeközben nem csak neki kell küzdenie, a démon számításai sem úgy alakulnak, mint azt eredetileg elképzelte. A harapás ráadásul nem volt egy jó kezdet, az akarata ellenére történő nyammogás a bőrén és a húsán önmagában sem kellemes tapasztalás, csakhogy a fájdalom és a lelkesen csordogáló, meleg vére mellett valami mást is észrevehet, ha akad ideje odafigyelni. Mintha valami szép-lassan a szövetei közé szivárogna a sérülésből, onnét pedig a véráramába, de csupán akkor tudatosulhat benne igazán a furcsaság, mikor a tűzcsóvákkal próbál ügyködni. Talán van elég erős az elementáris varázslatok egyik legegyszerűbb trükkjéhez, azonban most mintha még ez is nehezebben menne. Akárha rátelepedett volna valami a mágiájára; egy sötét, kátrányos, hátráltató dolog, ami egyszerűen elfojtja benne a természetfeletti erőt…
Valószínűleg ez és Zagar felfedezése jobban leköti, minthogy észrevehesse ez idő alatt, az út közben, általa likvidált holtak ismét lábra állnak...

Épeszű ember és démon egy ilyen szituációban vélhetően a közös vagy külön-külön történő menekvés mellett tenné le a voksát. Az elit-vadász el is határozza magát a tovább állásra, de Athlan vélhetően izgalmasan szereti az életet, mert a vallomástétel és a kihallgatás egy egészen sajátos módját választja; az éppen felkecmergő Zagarra veti magát, s mindkettejüket kiszolgáltatva a holtaknak igyekszik őt a földön tartani. Kész csoda, hogy közben feltűnik neki a feléjük komótosan cammogó, felfúvódott dög, hát még az, hogy amikor elbotlik egy gyökérben, nem rájuk, hanem néhány centivel odébb ér földet. Persze a belőle felszabaduló, áporodott, rothadó vízből mindketten kapnak bőséggel - ami a bűz mellett a hűvös időben roppant mód kellemetlen -, és a hájas barátunkat sem tántorítja el semmi attól, hogy feléjük kapálózva, a fogait csattogtatva próbálja megízlelni őket.
Ha valamikor fel kívánnak kelni a földről, akkor itt az alkalom, mert bőven akadnak még jelentkezők a közelükben az elevenjük megízlelésére: jobb kéz felől, amerről a felpuffadt hulla érkezett, hárman csoszognak feléjük, míg baloldalról és a fejük irányából további két-két bájos teremtés lépdel közelebb. Az egyetlen út a visszafele, hacsak nem döntenek úgy, hogy valamelyik irányban utat vágnak maguknak.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Kedd Okt. 29, 2019 12:46 am
Zagar & Athlan

[You must be registered and logged in to see this image.]
Más esetben élvezném a rothadás illatát, sőt, még csókot is hintenék az oszló bőrükre, csak hogy felidézzem a halandó létem utolsó napjait, mikor a pestis olyan édesen szedte szét a falum s a családom apró darabokra. Ám jelenleg egyáltalán nem érzek ilyen késztetést, hiszen ez mind - sajnos - nem az én művem. Sőt, itt fent még sosem futottam bele hasonlóba, s ha az érzékeim nem csalnak, ez nem csupán holmi alja kis mágia, amit minden újonc egy csettintésre véghez tudna vinni, hiszen ezek nem egyszerűen csak mozognak, hanem támadnak is. Márpedig eléggé hatásosan és fájdalmasan, nem is értem, hogy lehettem ennyire naiv és figyelmetlen, hogy az egyiknek sikerült éeterítenie. Ez történik, ha alábecsülöm az ellenfelem... Ebbe a hibába nem fogok többet beleesni.
Nagy léptekkel, sietősen indulok meg végül valamerre arra, amerre Zagart utoljára láttam, bár a történet már nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnt, hiszen a helyzeten nem javít, hogy minden bizonnyal a legtöbb sír már üres, s a gazdájuk itt kóborol valahol a rengetegben. Tán emiatt volt minden olyan néma? Hogy meghallják a betolakodót...? Annyi kérdés merül fel bennem hirtelen, hogy ahelyett, hogy magam elé néznék, lankad a figyelmem, s egy vaskos fa helyett egy nálam magasabb és szélesebb, még egészen frissnek mondható hullába botlok bele, ami szinte azonnal kap felém, így egyik keze a nyakamon landol, míg a másik eléggé szerencsétlen módon a számban. Egyből nekitol a hátam mögött levő fának, ám én reflexből ráharapok a rothadó ujjakra, mielőtt még teljesen lenyomja a torkomon a kezét. A Pokolban még izgató is lenne, de itt fent már nem annyira vicces a dolog, mint amilyennek tűnik. Az oszló bőr szakad, a csont reccsen, s olyan erővel sikerül harapnom, hogy a számban levő ujjai bizony ott is maradnak, a keze pedig esetlenül kapálózik az arcom felé. S mivel a levegő kezd egyre jobban kiszorulni belőlem, így időm sincs bámészkodni, hanem azonnal lódítom a nemrég letörött ágat, melyet nagy erővel a fülébe hasítok. Amaz rándul párat, s ahogy kezd kifolyni a fülén valami zöldes, feketés lötty, a szorítása enyhül, a lábai összecsuklanak, s elterül a földön. Undorodva köpöm rá az ujjait, hiszen most egyáltalán nincs kedvemre ez a hullabál, de ez is leginkább az önfejűségemnek és a nagyképűségemnek köszönhető. Hiszen ki merészel ilyet művelni, aki nem én vagyok...
Átugrok rajta, de a következő két lépés után felettébb nyomorult módon a földön landolok, hiszen a varázslatnak köszönhetően még mindig kiállnak a gyökerek a földből. Dühösen fújtatva pattanok fel, illetve pattannék, ha nem landolna a fejemen egy medencecsont. Ez azonban jóval kisebbnek tűnik, mint az előző, így kapva az alkalmon átfordulok a földön, s az időközben az avarban landoló gyereknek tűnő teremtény fejét megcélzom, összekulcsolom a kezeim, s nagy erőt belevíve a mozdulatba egy hatalmasat ütök a koponyájára. Ez már öregebb, mint az előző, így egy halk reccsenés következtében nagy horpadás keletik rajta. Most sem maradok gyönyörködni a látványban, helyette inkább sietősre veszem a lépteim. Ha már Zagar barátunk volt olyan jó és megfutamodott, számon kell kérnem rajta, hogy mégis miért hagyta ott a legjobb barátját. Ám ez sötétben nehézkes lesz. Pár pillanatig töröm az agyam, mire bevillan egy ötlet. Ha nem világítom meg magam teljesen, akkor még esélyem lehet kikerülni őket. Így hát mormolok egy halk igét a tenyerembe, minek következtében egy apró tűzcsóva indul meg előre, ahogy nyújtom a kezem, mely pár méter után szétomlik a levegőben. Elementáris mágia, hatalmas tudást azért nem igényel egy ilyen kis gyorsan tűnő csóva, bár egy teljesen kezdőnek esélyesen nem menne.
Így haladok hát előre rohanó léptekben, ám néhány kicsiny tűzcsóva után megpillantok előrébb egy tomport, amit ismerős ruha fed. Amíg elsuhan felette a láng, van időm felfogni, hogy ketten is fekszenek körülötte, ám én kapva az alkalmon nagyjából másfél méterre tőle elrugaszkodok a földtől.
- Áhá! Megvagy! - eresztem ki a hangom, s ha nem húzódik félre nagyon hamar, én bizony ott landolok a hátán, s egy erős lökéssel a földre tolom. Azonnal keresni kezdem a kezeit, hogy csuklóit leszoríthassam a hűs talajra. Nem célom eltörni sem a gerincét, sem a kezét, egyszerűen csak egy rövid ideig azt akarom, hogy figyeljen rám. Ha ez sikerül, úgy hamar elkezdek beszélni.
- Mégis mi ez az egész, Zagar? Mit tudsz? Beszélj! - közben a hangom elnyomja a közelben motoszkáló avart. - Ez nem az én művem, így mocskosul nem tetszik a helyzet. Vagy manapság mindig felkelnek a holtak ezen az ünnepen? - kérdem értetlenül, s mivel elterelődik a figyelmem, így nem is veszem észre, hogy a közelünkbe kerül az egyik oldalról egy széles, hájas dög, kinek minden bizonnyal megtelhetett vízzel a koporsója, hiszen úgy fel van puffadva, mint egy labda...
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 24, 2019 8:44 pm
to Athlan
[You must be registered and logged in to see this image.]
Menet közben befigyel egy hörgő alak, jobb híján a bal kezemben tartott kést vágom a fejébe, az állkapcsa alatti részről felfelé, úgy legalább megharapni nem tud. Reflexszerű mozdulat, ekkor át is suhan az agyamon, mi van ha ezek emberek? Bár nem élnek, abban biztos vagyok, mert ez is olyan ótvar büdös, mint amilyen a másik volt, akit Athlan magára haragított. Beszélni sem tudnak, csak hörögni. Járkáló holtak, nem olyanok, mint akiket megszállt a sötétség. Az angyalpengétől csak nem kel fel többé, jó lenne tudni, hogy a nyilaimmal mi a helyzet, de ahhoz túl sötét van. Bár egy idő után hozzászokik a szemem, de akkor sem fogom teljes valójukban látni ezeket a zombikat. Nem is baj, nagyon ocsmányak lehetnek. A mozdulatra, mikor kirántom izomból a fejéből a pengét, teszek egy félkört, a test meg előre zubog. Mennék tovább, azonban megakad a lábam, én meg hátrafelé zubogok féloldalasan. Beütöm a térdem, az oldalam és a könyökömet, a nyílpuska felülete is jól megkocogtatja a gerincemet meg a bordáimat, elhagyja a számat egy "Úh!", de aztán oldalt fetrengve a földön agonizálok. Az egyik penge mellém hullott a földre, a másikat sikerült a kezemben tartanom és fel sem koncoltam magamat vele. Kis ideig szédelegve kotrok a leejtett vadászkés után, aztán amikor megtalálom és a markolatára fogok, egyből fel akarok ülni. Valaki azonban megbotlik a lábaimban. Hallom a hörgést, szinte biztos hogy egy olyan zombi megint, de hallhatóan kicsit sem tudja korrigálni az esését. Csontok törését hallom, a sziluettjéből kivéve a fejét is beverte, mielőtt azonban kedve támadna megkóstolni, magam alá húzom a lábam és féltérdre pattanva ennek is a fejébe vágom, most jobb kézzel a pengét. Mielőbb fel kell állnom, vagy hamarosan több is ide potyog mellém, még ha nem is hangoskodom túlzottan. Kihúzom a pengét az agyából, aztán a másik kezemet a markolaton ökölbe szorítva a földre támaszkodok. Fel akarok állni.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 24, 2019 5:46 pm
Zagar & Athlan

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ahhoz szerezned kéne egy szőnyeget, hogy vissza tudj vinni! - jegyzem meg kissé gúnyosabban és hangosan, alig észrevéve, hogy az eddigi hatalmas csendbe egyre több nyöszörgés szökik be. Egy pillanatra sem gondolom, hogy ez mind valóságos lenne, így érthető, ha nem igazán hat meg az egész. Bár meg kell hagyni, ez a furcsán gomolygó köd nagyon valóságos, már-már majdnem tetszene is, ha lennék olyan naiv, hogy bedőlök ennek az egész játéknak. Ezért is kapok könnyedén újdonsült barátunk felé, akit célom egy kicsit megleckéztetni  s megjutalmazni, ha már ilyen nagyszerű jelmezt sikerült magára öltenie. Megragadom hát a kezét, jól megszorítom azt, ám az első rántásnál pár ujjdarabka lehull elém a földre.
- Nahát! Zagar! Mindjárt elkezdem tisztelni a fajtád, esküszöm istenre! - röhögök fel az ujjpercek láttán, bár ez talán nem sikerül annyira őszintére, mint terveztem. Mégis hogy lehet a rothadás illatát ennyire élethűen megeleveníteni? Némi csodálattal figyelem az arcát, a kikandikáló csontokat s az aszott bőrt, mely annyira élethű már, hogy türelmetlenebbül rántom magam felé a mihasznát. Arra viszont egyáltalán nem számítok, hogy ilyen könnyedén csusszan kifelé, így a lendület miatt egyből hátraesek. S ekkor tűnik el rólam a mosoly utolsó kis csírája is, s tudatosul bennem végre valahára, hogy itt bizony valami nagyon nem stimmel. Egyből felkiáltok, mikor a gusztustalan fogak az arcomba marnak, s kiragadnak onnan egy jókora darabot. S itt álljunk meg egy pillanatra... Lehet, hogy szeretem, ha a fájdalom édesen oszlik szét a testemben. Lehet, hogy élvezem a rothadás látványát és illatát. Na de kérem, ez mind csak akkor élvezet, ha az én engedélyem is benne van a dologban. Most azonban nincs. Ez így pedig nem olyan vicces már. Főleg, hogy a felszínen még soha nem találkoztam ilyen döggel, mint ez itt, s azt sem tudom, milyen hatással lesz a porhüvelyemre a harapása. Így mielőtt még kapna az alkalmon, hogy további darabkákat szerezzen magának, megragadom a vállainál, elkezdem oldalra tolni, s még a lábaimmal is rásegítek a dologra. Ha sikerül, akkor rögtön az első szabad lehetőségnél oldalra gurulok, de már a próbálkozás közben feltűnik, hogy Zagar bizony eltűnt.
- Még mit nem! - kiáltom magam - balga módon, hiszen egyre több zörej és szörcsögés zúg fel a közelemből -, s ha sikerül feltápászkodnom, akkor a kezem nagyjából abba az irányba emelem, amerre Zagar megindulhatott. Az erőm segítségével megpróbálom megmozgatni a talajt, hogy onnan szélesebb gyökerek bújhassanak elő, melyekben megakadhat vadász barátunk lába. Közben azonban egyre jobban sürgölődnek körülöttem, így azt hiszem jobb lesz mindenkinek, ha én most távozok. Köszönöm szépen, semmi ilyen átkozott kreatúrának nem akarok az elesége lenni, főleg, hogy idefent azért nem olyan egyszerű visszanöveszteni valamelyik testrészem úgy, hogy az tökéletesen is működjön. Egyszóval, ha sikerül kikerülnöm a dög alól s két lábra állnom, akkor megindulok Zagar után a sötétben, bár a legközelebbi fáról letörök egy vastagabb ágat, azzal a céllal, hogy lángra lobbantsam a végét. Ám ez egyelőre csak fejben játszódik le, hiszen közben tudatosul bennem, hogy esélyesen idevonzanék minden szerencsétlen rothadást, ha bevilágítom az utam. Így egyelőre csak hadonászok azzal magam előtt, ahogy haladok beljebb a fák közé, másik kezem pedig az arcomra fektetem, amiből eddigre már bőségesen zubog a vér. Kellemetlen és dühítő, hogy lehetettem ennyire figyelmetlen... Továbbra viszont nem fitogtatnám az erőm, ha érzékelem, hogy a közelembe kerül valami, akkor egy gyors mozdulattal megpróbálom kikerülni. Kivéve Zagart. Ha a sors ennyire vicces volt, hogy pont őt sodorta elém, hát minek ellenkezzek? Ma ő lesz az én játékszerem! Ha csak addig el nem vesztem véletlenül a fejem. Vagy a lábam. Vagy mást...
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 4:09 pm
to Athlan
[You must be registered and logged in to see this image.]
Amint leesik a húsz filléres neki, hogy én vagyok az, egyből produkálja magát. Gondolom ő alapból ilyen, a motelben azt hittem már nekem is szerelmet vall. A fiú elszaladt, ő pedig azt hiszi utána jöttem. A kelleténél jobban kinyílik a csipám a kérdésére, bicska nyílik a zsebemben, ha költői akarnék lenni, és úgy vicsorgok szinte rá, bár ő ebből nem sokat láthat. Ahogy én sem belőle. Nos, kevesen tudják hogy pont a pecsétekhez és a rúnákhoz nem értek, bár ez nem gátolt volna meg abban hogy rárakassak néhányat, de sajnos nincs így. A fene sem gondolta hogy ilyen gyorsan meg fog szökni!
- Nem. De ha már itt vagy, akkor visszaviszlek!
Morgom vissza neki a nyílpuska másik végén. Persze minden témába vág, csak nem a feltett kérdések. És ha valóban ő csinálja, amit csinál, hát azt sem akarja befejezni. Egyre közelebbről hallani a nyöszörgést, a hörgést, és a lábak rendszertelen trappolását. Miközben egy hosszabb monológot vág a fejemhez, én körbe körbe forgok.
- Minek pazaroljam rád az időmet? Ünnep van! Képzeld, sz@rok rád! Mondtam hogy fe...
Morgom továbbra is ellenségesen, ekkor pattan ki a kéz a földből, egyenesen a lábára fogva. Azt hiszem ennél a pontnál elvesztem a fonalat. Fogalmam sincs mit csinál ez az észlény, de ha ezt nekem szánta, akkor elszúrta! És még arra sem foghatja hogy netán ő is ittas lenne! Az utána következő nyivákolása és pattogása már minden kétséget kizáróan alátámasztja, hogy gáz van.
- Az nem az én pajtim.
Jegyzem meg epésen és újból körbenézek. Már most felém csap a szag, mely a testből árad, amit most nagyon ügyesen és gyorsan magára ránt. Ha néhány pillanattal korábban lőni is akartam, bár nem tudtam eldönteni hogy az őt szorongató kézre, vagy egyenesen rá, most már nem akarok. Kihúzom a nyilat az idegről, visszatűzöm a tárolójába és a nyílpuska is a vállamra kerül. A kezeimbe inkább a vadászkéseket veszem, ezek a pengék megölnek bármit. Egyre közelednek az alakok, noha piszok lassúak, a démon meg hangoskodik, így nem csodálkoznék, ha egyből őt vennék górcső alá. Legyenek ezek mászkáló holtak, vagy netán a kölkök, igaz utóbbiban egyre inkább kételkedem, egy démon kevésbé oly törékeny, mint jómagam. Gyorsan sarkon fordulok és bevetem magam a fák közé, már ha semmi sem állja utamat, ha mégis úgy először a kések használata helyett inkább megpróbálok kitérni előlük és tovább haladni az eredeti célom felé. Eszembe sem jutott segíteni a démonnak, nem szorul rá és miért tenném? Lesajnáló pillantást vetek a bokorra, mely alatt az üvegem lapul, tekintve hogy ebből ma sem lesz békés piálás.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 21, 2019 11:51 pm
Paranormal activity

[You must be registered and logged in to see this link.]
Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Míg a két férfi egymást gyanúsítgatja a hullarablással, addig a lepofozott, halálra rémült kölyök úgy iszkol tova az erdő sötétjébe, mint akit megcsípett az ármány. Különösebben egyikük sem foglalkozik a vészmadár lelépésével, ellenben lelkesen folytatják a késő esti szájkaratét, aminek halloween éjszakáján elegánsabb helyet nem is választhattak volna. A köröttük hajlongó, itt-ott korhadt, másutt csak éppen csupaszodó, ámde sűrűn ülő fák talán túlzottan is sokat engednek a fantáziának, mindamellett, hogy az őszi köd derék magasságban hömpölyög közöttük. Akár egy tejfehér csermely, ami teljesen átszövi az útjába kerülő kavicsokat, úgy gomolyog a földfelszíntől egy-másfél méterre, viszont nem olyan sűrű, hogy a vitatkozók ne látnának le a közvetlen környezetükre.
Athlan szemei előtt is varázslatosan kirajzolódnak a szurokfekete kezek, talán ezért is sikerül őket elsőre elkapnia. Egy-két ujjperc hamar lepotyog melléjük az egyre bájosabb küllemet villantó élőholtról, de furcsa módon elég masszívnak tűnik a jó pár éve-évtizede a földben rothadó tetem.
Mihelyst a feje a felszín fölé ér, szinte karikacsapás a démonnak kihúznia a maradékát, méghozzá olyannyira, hogy a kedvesen morgó, hörgő, fogait csattogtató példány kis híján ráesik a férfira. Nos, ha Athlannak sikerül is két lábon maradnia, a váratlan lendület miatt nem tud felkészülni a támadásra; a dög túl közel hajol az arcához, amibe aztán lelkesen bele is kóstol a beszürkült, ficánkoló kukacoktól népes fogsorával.
Ha Zagar valamikor lőni szeretne, valószínűleg ez a legjobb alkalom rá, bár tény, az ittassága mellett még mindig hibázhat. Nem lehet biztos a másik kilétében, vajon így is megkockázatja a kilyuggatását?
Amennyiben nem pazarolja el a nyilat, hamar kap alkalmat a további felhasználásra, ugyanis a bokrok közül, fák mögül újabb alakok jelennek meg. Sziluettjüket még körülöleli a fátyolos köd, ellenben a szaggatott mozgásukból, furcsa járásukból és a morgásukból nem nehéz rájönni arra, hogy az előbbi harapós társai döntöttek a bulihoz való csatlakozás mellett!
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 21, 2019 6:47 pm
Zagar & Athlan

[You must be registered and logged in to see this image.]
Néha már magam sem tudom eldönteni, hogy pontosan mire van szükségem. Parancsokra, melyeket kitűzhetek magam elé célnak, vagy szabadságra, melyben senki - Atyám - sem mondja meg, hogy mit csináljak. Most egy lappangó időszak van. Látszólag csendes minden, hiszen mióta kiszabadultam a börtönből, azóta mondhatni takaréklángon működök. Nem akarom felfedezni a világot, s nem akarom megismerni annak minden mocskos kis szegletét. Bőven elég volt ennyi izgalom egy időszakra, hiszen Athan újbóli feltűnése túl sok galibát okozott. Megint. S ami ártatlan kíváncsiságnak indult, az véresen komollyá változott, az elmémnek pedig nagyon nem tett jót ez a hatalmas kavar, amit ott művelt benne akár akarattal, akár anélkül. Most csendre van szükségem és nyugalomra, s arra, hogy helyrerázzam magam. A kunyhóm dohos négy fala már nem nyújtja azt, amire vágyom. Ez nem a pokolbéli otthonom, ahol képes voltam éveket ücsörögni szinte mozdulatlanul, s belemerülni elmém sötét bugyraiba. Ott nem volt madárcsicsergés, nem volt vihar, sem napfény, sem zöldellő természet. Az a semmi volt, s mégis a minden.
Mondhatnám, hogy azért vágyódtam ebbe az erdőbe s az azt körbeölelő halott birodalomba, hogy nyugalomra leljek, de valójában egy apró, kíváncsi gondolatfoszlány vonzott erre. A halandóknak mindig voltak hagyományaik, évfordulóik s ünnepeik, én pedig jól arcon röhögtem Atyám, mikor a töklámpásokról s az álijesztgetésekről beszélt. S mivel elérkezett idefent az év ezen napja, úgy voltam vele, miért ne derülhetnék egy jót ezen az ostobaságon? Talán még én magam is rásegíthetek arra a bizonyos ijesztgetésre az én sajátos módszereimmel. Például felkötném magam egy fára meztelenül, esetleg karóba húznám magam meztelenül... Vagy bármi, amit pucéran csinálhatok. Mégis ahogy ezeken töprengek, unott sóhajt eresztek meg a levegőbe, s amennyire érdekesnek találtam az egészet arra a pár röpke percre, úgy vonul el az egész úgy, ahogy jött. Aztán még egyet sóhajtok. Majd még egyet. Aztán köhintek. S eddigre a tekintetem már kérdőn tekereg körbe az erdő közepén - ekkor jegyzem meg magamnak a szokatlanul feldúlt sírokat -, hiszen eddigre tűnik csak fel az a nyomasztó, de számomra kellemes csend. Ennyire sokat töltöttem volna itt, hogy már megszoktam a természet hangjait? Fujj, de szánalmas vagyok...
Még egy ideig fülelek némán, hátha megtöri valami a saját szuszogásomat, aztán váratlanul beszédre, majd sikolyra leszek figyelmes. Hirtelen képtelen vagyok belőni a hang irányát, így már csak arra eszmélek fel, hogy valaki az oldalamba ütközik. Mondjuk nem adtam előnyt azzal sem, hogy egy fekete, szakadt nadrágot s egy hasonló színű, testhez simuló felsőt kaptam magamra, így a sápadt képemet leszámítva tökéletesen beleolvadok az éjszaka sötétjébe. A hisztériára pedig egyből lendül a kezem, s ha csak nem húzza el a fejét a kiáltozó kis féreg, akkor egy jókora taslit kiosztok neki.
- Nyughass, kölyök! - ám mielőtt még kérdezhetnék, egy másik hang is felszól valahonnan a sötétből, mely annyira... Ismerős. Épp hogy csak felé emelem a tekintetem, a talpak már távolodni is kezdenek, s a kölyök eltűnik.
- Miért lenne f@szból a f... Zagar! - emelem meg a kezem kérdőn. - Hogy az a rohadt... Rám csesztél valami pecsétet, vagy mi? - egyből azt feltételezem, hogy őt küldték utánam, hiszen megszöktem a börtönükből. Ezért pislogok felé őszinte meglepettséggel, hogy megtalált újra.
- Már elnézést! - vágok közbe. - Miért akarnék oszló testeket és ki tudja hány éves csontokat, ha bármikor szerezhetek frisset? És különben is! Nem az én hülye fajtám űz abból szórakozást, hogy a temetőket járja ilyenkor és a frászt hozza a többi nyomorultra! Töklámpás, meg naaagyon ijesztő fekete gyertya? Komolyan, Zagar? Még te cseszegetsz? - biccentem oldalra a fejem, de közben semmi támadó nincs a mozdulataimban. Épp úgy, ahogy múltkor sem volt, pedig megtehettem volna, hogy támadok. Most sem célom, abban mi szórakoztató lenne? Nincs belém kódolva a fajokra értendő ellenségeskedés, s belátom, hogy valaki sokkal izgalmasabb élve, mint holtan. Mert békés vagyok. Mocskosul. Bár némi méreg azért táplálódik bennem a hangok hatására, hiszen kezdem úgy érezni, hogy hülyének vagyok nézve.
- Arra megy ki a játék, hogy magam alá csináljak? Ugyan, Zagar, csak szépen kellene kérned, és... - már épp röhögném el a végét, mikor hirtelen valami erősen belekapaszkodik a lábamba. Váratlanul ér, nem is kérdés, egy pillanatra még a vérkeringésem is megáll, de aztán elkezdem lóbálni a lábam, s próbálom elhúzni azt.
- Jó, elismerem. Jó trükk! Hatásos! De lássuk csak, ki a te pajtid! - mert hogy naiv vagyok, s még mindig azt hiszem, hogy ez is valami trükk, amit a halandók olyan jól képesek művelni. Ezért is próbálom megragadni az elfeketedett kezeket - amik nem mellesleg túlságosan hitelesek és illatosak -, s ha sikerrel járok, akkor elkezdem magam felé húzni, hogy egész testében kint legyen a földből, s hogy a hold megvilágíthassa a teljes valóját.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 7:11 pm
to Athlan
[You must be registered and logged in to see this image.]
Komótos tempómban haladok a temető irányába, szokásosan harci díszben, mely nálam a hátamra vetve a nyílpuskámat nyolc darab nyíllal a tárolójában, illetve a két angyalpengéből készült vadászkésemet jelenti a két oldalamon, a tokjukban. A sniper-em nagyon ritkán hurcolászom bárhova, hiszen túl értékes, és egyedi fegyver egy szimpla sétálgatáshoz, vagy őrjárathoz. Ruházatom is a szokásos egy sötétkék ing, melynek az ujjait már nagyon régen leszakítottam, szép rojtokban végződik a vállaimnál. Felette egy fekete, ujjatlan bőrmellény, szürke halálkoponya motívummal a hátoldalán, mellé a fekete vászonnadrágom, melyet megannyi luk díszít combtól lefelé. A fekete surranó száraira rákötöttem a nadrág alját néhány zsinórral.
Borboun Whisky üvege a bal kezemben, félig tele, a másik kezem a nyílpuska pántját fogja. Nem lepődöm meg azon hogy hangokat vélek hallani, hiszen a kölkök előszeretettel játszanak itt üvegpörgetősdit. Legutóbbi ittlétemkor behajítottam a bokrok közé egy petárdát, amellett hogy kigyulladt, még olyan jó hangosan szólt, hogy egyből hazafelé vették az irányt roham léptekkel. És a keletkezett tüzet meg könnyen eloltottam. Hát, most semmi ilyen nincs a birtokomban, úgyhogy egyszerűre venném a figurát. Magamtól még én is megijednék egy ilyen sötét éjszakán, szóval rájuk morgok és megint kotródni fognak. Azonban néhány perc haladás után feltűnik a szokatlan csend. Még a tücskök sem ciripelnek. Percnyi idő erejéig megállok egy helyben és fülelek, a jobb kezem pedig a kés markolatára vándorol. Hirtelen kiáltás töri meg a kísérteties csendet, ezért én is a forrás irányába indulok. Útközben nekem is feltűnnek a feldúlt sírok, ettől speciel kiráz a hideg, mert nem tudom elképzelni hogy valaki a Halottak Napját ilyesmivel töltse pusztán poénból. Az üveg ital az egyik útba eső bokor jótékony takarása alatt végzi, a nyílpuskám felajzom, egy nyilat húzva az idegre és így lépek a két alak látómezejébe.
- Miért üvöltöztök?
Sötétben lehetetlenség pontosan célozni, de az ösztöneim azt mondatják velem, hogy inkább a fazonra fogjam a fegyverem, mint a gyerekre ott előtte.
- Akármit is akartál csinálni, f@szfej, most befejezted!
Morgom a pasasnak, de valahogy nincs kedvem a kölköt kérdezgetni jól van-e. Persze muszáj leszek! Már éppen rászánom magam hogy egy kis kedves élt csempészve a hangomba megkérdezzem, ehelyett azonban hisztizni kezd és elszalad.
- Mi van?
Rendszerhiba és reboot van. Még a végén kiderül hogy a kölkök engem szívattak meg! Követem a távozó alakját egészen addig, amíg el nem nyeli a sötétség. Nem tudom. Valódinak tűnt a kirohanása.
- Te ástad ki a sírokat? És ha igen, mi célból?
Megint a fazon került a képbe, ő van a nyílhegy túlvégén betájékolva. Aztán jönnek ezek az ormótlan háttér hangok. Valamivel később már nem tudom eldönteni hogy rá fogjam a fegyvert, vagy a mozgó árnyékokra. De aztán végül a földből kirobbanó kéz nyert. Annyira azért sikerül rám hozni a frászt hogy ösztönösen én is arrébb ugrok, pedig tőlem távolabb történik mindez és a fazon a szenvedő alanya. Nem érzek késztetést rá hogy lőjek, tekintve hogy kicsit ittas állapotban még a végén a lábát találom el az őt molesztáló kéz helyett. Nah meg az sem biztos hogy az én segítségemre szorul. Próbálom kivenni az árnyékok kilétét, vagy miben létét. Ha a pasas démon, akkor sz@rul csinálja, mert nem magát kéne riogatnia a kézzel, hanem engem. Amint az arcára a hold fénye vetül, már egyértelműen rá fogom a fegyvert, mert felismerem.
- A füleden ülsz?! Azt mondtam fejezd be, vagy befejezlek!
Kezd felmenni a pumpa, érzem, és nem a jó értelemben, hanem úgy, hogy fel fogja b@szni az agyamat. Mondjuk nem épp a legjobban fejeztem ki magamat. Vajon miként tudott kiszabadulni a börtönből? És mi a francos francot művel itt?!
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 12:01 am
Paranormal activity

[You must be registered and logged in to see this link.]
Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hogy mi vezet egy démont és egy vadászt halloween éjjelén az egyetlen olyan erdőbe New Yorkban, amiről jót még senki nem hallott, az egy remek kérdés. Zagar talán a kelekótya kölkök biztonságát óvja, akik felelőtlenül és felügyelet nélkül bóklásznak ilyenkor az égvilágon mindenfelé, ám az sem kizárt, hogy magányra vágyott legfeljebb az itala társaságában. Athlan? Megeshet, a mai éjjelen ő kívánna a ködös erdő fő attrakciójává válni, de a környéket közrefogó két temető látványa is egészen szívet melengető lehet egy démon számára. A rideg sírkövekre gyertyákat és idétlen töklámpásokat pakolnak a halandók, mintha csak gúnyt kívánnának űzni a halottaikból, vagy elrémiszteni azokat a szellemeket, akik már rég a Poklot esetleg a Mennyországot járják. Ostobák, az hétszentség.
A két tévelygőnek feltűnhet, hogy a fák között sétálgatva se az éjjeli madarak csicsergését nem hallani, se a tücskök ciripelését, de még egy árva, száraz falevél sem zörren az avarban az alatta máskor lelkesen motoszkáló lakóknak köszönhetően. Az egyetlen hangfoszlány a közelben húzódó temetőből hallik, egy megilletődött fiú kérdése, miszerint miért is vannak felbolygatva a sírok?
„Mert valaki vicces kedvében volt.”, „Mert Halloween van.” és még sorakozhatna a fejükben megannyi válasz, ha az iménti kölyök velőtrázó sikolya nem rázna ki a tudatukból minden gondolatot. A cipőtalpainak tompa puffanásából arra következtetni, hogy futásnak eredt, a hangok erősödéséből pedig arra, hogy pontosan Athlan felé szalad. Illetve a vadász irányába, aki vélhetően már útnak is indult, hogy felderítse a kiáltozás okát, és hopp, csakúgy, mint a fiú, ő is a démonba botlik a másik oldalról. Vajon a tetovált alaktól csinált a gatyájába a hulla-fehér arcú srác? Zagarnak gyanússá válik a helyzet.
Talán számon is kéri őket, talán még vita is kialakul, amit ismét a fiú kiabálása akaszt meg.
- A halottak kimásztak a sírokból! - hisztérikus hanghordozását a gallyak jól ismert roppanásai követik nem messze tőlük, de bármerre is nézzenek a sötétben, egyelőre nem látni semmit. A kölyök ekkor dönt úgy, hogy olajra lép, és mire kettőt pisloghatna Athlan és Berten, már nyoma sincs a ködben. Viszont valami furcsa, suttogó kántálás határozottan felcsendül, azt követően pedig morgó, hortyogó, roppanó, koppanó hangok sokasága. Aztán egy jel nélküli sírból a közelükben előtör egy üszkös, elfeketedett, karmos kéz, méghozzá olyannyira közel, hogy Athlan cipőjébe a legnagyobb kényelemmel bele tud kapaszkodni...
Vissza az elejére Go down
Hell or Heaven
Hell or Heaven
reveal your secrets
☩ Keresett személy :
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 17, 2019 9:37 pm
[You must be registered and logged in to see this image.]
A Highland Park egykori, temetőkkel körülvett pompája az apokalipszis kitörte óta igen csak meghanyatlott. A gondozott gyepet immáron vad, száraz gaz ékesíti, s a fákkal sűrűn szőtt ösvények is mind eltűntek a kisebb erdővé cseperedett lélekvesztőben. Az év többi napján nem szívesen kóborolnak erre az emberek, ellenben halloweenkor, amikor egyesek komplett kempingtúrát szerveznek az erdőben és az azt közrefogó temetőkben. Vajon az ilyenkor tapasztalható furcsaságok mind érzéki csalódások, vagy valami tényleg megváltozik a korhadó, kacskaringós fák karomszerű ágai között?
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
reveal your secrets
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -

Kerekerdő - Page 5 Empty
Utolsó Poszt
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hell or Heaven :: Spooky Town-
Ugrás: