Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
• Kerekerdő •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 24, 2019 8:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


to Athlan
Menet közben befigyel egy hörgő alak, jobb híján a bal kezemben tartott kést vágom a fejébe, az állkapcsa alatti részről felfelé, úgy legalább megharapni nem tud. Reflexszerű mozdulat, ekkor át is suhan az agyamon, mi van ha ezek emberek? Bár nem élnek, abban biztos vagyok, mert ez is olyan ótvar büdös, mint amilyen a másik volt, akit Athlan magára haragított. Beszélni sem tudnak, csak hörögni. Járkáló holtak, nem olyanok, mint akiket megszállt a sötétség. Az angyalpengétől csak nem kel fel többé, jó lenne tudni, hogy a nyilaimmal mi a helyzet, de ahhoz túl sötét van. Bár egy idő után hozzászokik a szemem, de akkor sem fogom teljes valójukban látni ezeket a zombikat. Nem is baj, nagyon ocsmányak lehetnek. A mozdulatra, mikor kirántom izomból a fejéből a pengét, teszek egy félkört, a test meg előre zubog. Mennék tovább, azonban megakad a lábam, én meg hátrafelé zubogok féloldalasan. Beütöm a térdem, az oldalam és a könyökömet, a nyílpuska felülete is jól megkocogtatja a gerincemet meg a bordáimat, elhagyja a számat egy "Úh!", de aztán oldalt fetrengve a földön agonizálok. Az egyik penge mellém hullott a földre, a másikat sikerült a kezemben tartanom és fel sem koncoltam magamat vele. Kis ideig szédelegve kotrok a leejtett vadászkés után, aztán amikor megtalálom és a markolatára fogok, egyből fel akarok ülni. Valaki azonban megbotlik a lábaimban. Hallom a hörgést, szinte biztos hogy egy olyan zombi megint, de hallhatóan kicsit sem tudja korrigálni az esését. Csontok törését hallom, a sziluettjéből kivéve a fejét is beverte, mielőtt azonban kedve támadna megkóstolni, magam alá húzom a lábam és féltérdre pattanva ennek is a fejébe vágom, most jobb kézzel a pengét. Mielőbb fel kell állnom, vagy hamarosan több is ide potyog mellém, még ha nem is hangoskodom túlzottan. Kihúzom a pengét az agyából, aztán a másik kezemet a markolaton ökölbe szorítva a földre támaszkodok. Fel akarok állni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 24, 2019 5:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Zagar & Athlan

- Ahhoz szerezned kéne egy szőnyeget, hogy vissza tudj vinni! - jegyzem meg kissé gúnyosabban és hangosan, alig észrevéve, hogy az eddigi hatalmas csendbe egyre több nyöszörgés szökik be. Egy pillanatra sem gondolom, hogy ez mind valóságos lenne, így érthető, ha nem igazán hat meg az egész. Bár meg kell hagyni, ez a furcsán gomolygó köd nagyon valóságos, már-már majdnem tetszene is, ha lennék olyan naiv, hogy bedőlök ennek az egész játéknak. Ezért is kapok könnyedén újdonsült barátunk felé, akit célom egy kicsit megleckéztetni  s megjutalmazni, ha már ilyen nagyszerű jelmezt sikerült magára öltenie. Megragadom hát a kezét, jól megszorítom azt, ám az első rántásnál pár ujjdarabka lehull elém a földre.
- Nahát! Zagar! Mindjárt elkezdem tisztelni a fajtád, esküszöm istenre! - röhögök fel az ujjpercek láttán, bár ez talán nem sikerül annyira őszintére, mint terveztem. Mégis hogy lehet a rothadás illatát ennyire élethűen megeleveníteni? Némi csodálattal figyelem az arcát, a kikandikáló csontokat s az aszott bőrt, mely annyira élethű már, hogy türelmetlenebbül rántom magam felé a mihasznát. Arra viszont egyáltalán nem számítok, hogy ilyen könnyedén csusszan kifelé, így a lendület miatt egyből hátraesek. S ekkor tűnik el rólam a mosoly utolsó kis csírája is, s tudatosul bennem végre valahára, hogy itt bizony valami nagyon nem stimmel. Egyből felkiáltok, mikor a gusztustalan fogak az arcomba marnak, s kiragadnak onnan egy jókora darabot. S itt álljunk meg egy pillanatra... Lehet, hogy szeretem, ha a fájdalom édesen oszlik szét a testemben. Lehet, hogy élvezem a rothadás látványát és illatát. Na de kérem, ez mind csak akkor élvezet, ha az én engedélyem is benne van a dologban. Most azonban nincs. Ez így pedig nem olyan vicces már. Főleg, hogy a felszínen még soha nem találkoztam ilyen döggel, mint ez itt, s azt sem tudom, milyen hatással lesz a porhüvelyemre a harapása. Így mielőtt még kapna az alkalmon, hogy további darabkákat szerezzen magának, megragadom a vállainál, elkezdem oldalra tolni, s még a lábaimmal is rásegítek a dologra. Ha sikerül, akkor rögtön az első szabad lehetőségnél oldalra gurulok, de már a próbálkozás közben feltűnik, hogy Zagar bizony eltűnt.
- Még mit nem! - kiáltom magam - balga módon, hiszen egyre több zörej és szörcsögés zúg fel a közelemből -, s ha sikerül feltápászkodnom, akkor a kezem nagyjából abba az irányba emelem, amerre Zagar megindulhatott. Az erőm segítségével megpróbálom megmozgatni a talajt, hogy onnan szélesebb gyökerek bújhassanak elő, melyekben megakadhat vadász barátunk lába. Közben azonban egyre jobban sürgölődnek körülöttem, így azt hiszem jobb lesz mindenkinek, ha én most távozok. Köszönöm szépen, semmi ilyen átkozott kreatúrának nem akarok az elesége lenni, főleg, hogy idefent azért nem olyan egyszerű visszanöveszteni valamelyik testrészem úgy, hogy az tökéletesen is működjön. Egyszóval, ha sikerül kikerülnöm a dög alól s két lábra állnom, akkor megindulok Zagar után a sötétben, bár a legközelebbi fáról letörök egy vastagabb ágat, azzal a céllal, hogy lángra lobbantsam a végét. Ám ez egyelőre csak fejben játszódik le, hiszen közben tudatosul bennem, hogy esélyesen idevonzanék minden szerencsétlen rothadást, ha bevilágítom az utam. Így egyelőre csak hadonászok azzal magam előtt, ahogy haladok beljebb a fák közé, másik kezem pedig az arcomra fektetem, amiből eddigre már bőségesen zubog a vér. Kellemetlen és dühítő, hogy lehetettem ennyire figyelmetlen... Továbbra viszont nem fitogtatnám az erőm, ha érzékelem, hogy a közelembe kerül valami, akkor egy gyors mozdulattal megpróbálom kikerülni. Kivéve Zagart. Ha a sors ennyire vicces volt, hogy pont őt sodorta elém, hát minek ellenkezzek? Ma ő lesz az én játékszerem! Ha csak addig el nem vesztem véletlenül a fejem. Vagy a lábam. Vagy mást...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 4:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


to Athlan
Amint leesik a húsz filléres neki, hogy én vagyok az, egyből produkálja magát. Gondolom ő alapból ilyen, a motelben azt hittem már nekem is szerelmet vall. A fiú elszaladt, ő pedig azt hiszi utána jöttem. A kelleténél jobban kinyílik a csipám a kérdésére, bicska nyílik a zsebemben, ha költői akarnék lenni, és úgy vicsorgok szinte rá, bár ő ebből nem sokat láthat. Ahogy én sem belőle. Nos, kevesen tudják hogy pont a pecsétekhez és a rúnákhoz nem értek, bár ez nem gátolt volna meg abban hogy rárakassak néhányat, de sajnos nincs így. A fene sem gondolta hogy ilyen gyorsan meg fog szökni!
- Nem. De ha már itt vagy, akkor visszaviszlek!
Morgom vissza neki a nyílpuska másik végén. Persze minden témába vág, csak nem a feltett kérdések. És ha valóban ő csinálja, amit csinál, hát azt sem akarja befejezni. Egyre közelebbről hallani a nyöszörgést, a hörgést, és a lábak rendszertelen trappolását. Miközben egy hosszabb monológot vág a fejemhez, én körbe körbe forgok.
- Minek pazaroljam rád az időmet? Ünnep van! Képzeld, sz@rok rád! Mondtam hogy fe...
Morgom továbbra is ellenségesen, ekkor pattan ki a kéz a földből, egyenesen a lábára fogva. Azt hiszem ennél a pontnál elvesztem a fonalat. Fogalmam sincs mit csinál ez az észlény, de ha ezt nekem szánta, akkor elszúrta! És még arra sem foghatja hogy netán ő is ittas lenne! Az utána következő nyivákolása és pattogása már minden kétséget kizáróan alátámasztja, hogy gáz van.
- Az nem az én pajtim.
Jegyzem meg epésen és újból körbenézek. Már most felém csap a szag, mely a testből árad, amit most nagyon ügyesen és gyorsan magára ránt. Ha néhány pillanattal korábban lőni is akartam, bár nem tudtam eldönteni hogy az őt szorongató kézre, vagy egyenesen rá, most már nem akarok. Kihúzom a nyilat az idegről, visszatűzöm a tárolójába és a nyílpuska is a vállamra kerül. A kezeimbe inkább a vadászkéseket veszem, ezek a pengék megölnek bármit. Egyre közelednek az alakok, noha piszok lassúak, a démon meg hangoskodik, így nem csodálkoznék, ha egyből őt vennék górcső alá. Legyenek ezek mászkáló holtak, vagy netán a kölkök, igaz utóbbiban egyre inkább kételkedem, egy démon kevésbé oly törékeny, mint jómagam. Gyorsan sarkon fordulok és bevetem magam a fák közé, már ha semmi sem állja utamat, ha mégis úgy először a kések használata helyett inkább megpróbálok kitérni előlük és tovább haladni az eredeti célom felé. Eszembe sem jutott segíteni a démonnak, nem szorul rá és miért tenném? Lesajnáló pillantást vetek a bokorra, mely alatt az üvegem lapul, tekintve hogy ebből ma sem lesz békés piálás.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kerekerdő - Page 4 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 21, 2019 11:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Paranormal activity




Míg a két férfi egymást gyanúsítgatja a hullarablással, addig a lepofozott, halálra rémült kölyök úgy iszkol tova az erdő sötétjébe, mint akit megcsípett az ármány. Különösebben egyikük sem foglalkozik a vészmadár lelépésével, ellenben lelkesen folytatják a késő esti szájkaratét, aminek halloween éjszakáján elegánsabb helyet nem is választhattak volna. A köröttük hajlongó, itt-ott korhadt, másutt csak éppen csupaszodó, ámde sűrűn ülő fák talán túlzottan is sokat engednek a fantáziának, mindamellett, hogy az őszi köd derék magasságban hömpölyög közöttük. Akár egy tejfehér csermely, ami teljesen átszövi az útjába kerülő kavicsokat, úgy gomolyog a földfelszíntől egy-másfél méterre, viszont nem olyan sűrű, hogy a vitatkozók ne látnának le a közvetlen környezetükre.
Athlan szemei előtt is varázslatosan kirajzolódnak a szurokfekete kezek, talán ezért is sikerül őket elsőre elkapnia. Egy-két ujjperc hamar lepotyog melléjük az egyre bájosabb küllemet villantó élőholtról, de furcsa módon elég masszívnak tűnik a jó pár éve-évtizede a földben rothadó tetem.
Mihelyst a feje a felszín fölé ér, szinte karikacsapás a démonnak kihúznia a maradékát, méghozzá olyannyira, hogy a kedvesen morgó, hörgő, fogait csattogtató példány kis híján ráesik a férfira. Nos, ha Athlannak sikerül is két lábon maradnia, a váratlan lendület miatt nem tud felkészülni a támadásra; a dög túl közel hajol az arcához, amibe aztán lelkesen bele is kóstol a beszürkült, ficánkoló kukacoktól népes fogsorával.
Ha Zagar valamikor lőni szeretne, valószínűleg ez a legjobb alkalom rá, bár tény, az ittassága mellett még mindig hibázhat. Nem lehet biztos a másik kilétében, vajon így is megkockázatja a kilyuggatását?
Amennyiben nem pazarolja el a nyilat, hamar kap alkalmat a további felhasználásra, ugyanis a bokrok közül, fák mögül újabb alakok jelennek meg. Sziluettjüket még körülöleli a fátyolos köd, ellenben a szaggatott mozgásukból, furcsa járásukból és a morgásukból nem nehéz rájönni arra, hogy az előbbi harapós társai döntöttek a bulihoz való csatlakozás mellett!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 21, 2019 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Zagar & Athlan

Néha már magam sem tudom eldönteni, hogy pontosan mire van szükségem. Parancsokra, melyeket kitűzhetek magam elé célnak, vagy szabadságra, melyben senki - Atyám - sem mondja meg, hogy mit csináljak. Most egy lappangó időszak van. Látszólag csendes minden, hiszen mióta kiszabadultam a börtönből, azóta mondhatni takaréklángon működök. Nem akarom felfedezni a világot, s nem akarom megismerni annak minden mocskos kis szegletét. Bőven elég volt ennyi izgalom egy időszakra, hiszen Athan újbóli feltűnése túl sok galibát okozott. Megint. S ami ártatlan kíváncsiságnak indult, az véresen komollyá változott, az elmémnek pedig nagyon nem tett jót ez a hatalmas kavar, amit ott művelt benne akár akarattal, akár anélkül. Most csendre van szükségem és nyugalomra, s arra, hogy helyrerázzam magam. A kunyhóm dohos négy fala már nem nyújtja azt, amire vágyom. Ez nem a pokolbéli otthonom, ahol képes voltam éveket ücsörögni szinte mozdulatlanul, s belemerülni elmém sötét bugyraiba. Ott nem volt madárcsicsergés, nem volt vihar, sem napfény, sem zöldellő természet. Az a semmi volt, s mégis a minden.
Mondhatnám, hogy azért vágyódtam ebbe az erdőbe s az azt körbeölelő halott birodalomba, hogy nyugalomra leljek, de valójában egy apró, kíváncsi gondolatfoszlány vonzott erre. A halandóknak mindig voltak hagyományaik, évfordulóik s ünnepeik, én pedig jól arcon röhögtem Atyám, mikor a töklámpásokról s az álijesztgetésekről beszélt. S mivel elérkezett idefent az év ezen napja, úgy voltam vele, miért ne derülhetnék egy jót ezen az ostobaságon? Talán még én magam is rásegíthetek arra a bizonyos ijesztgetésre az én sajátos módszereimmel. Például felkötném magam egy fára meztelenül, esetleg karóba húznám magam meztelenül... Vagy bármi, amit pucéran csinálhatok. Mégis ahogy ezeken töprengek, unott sóhajt eresztek meg a levegőbe, s amennyire érdekesnek találtam az egészet arra a pár röpke percre, úgy vonul el az egész úgy, ahogy jött. Aztán még egyet sóhajtok. Majd még egyet. Aztán köhintek. S eddigre a tekintetem már kérdőn tekereg körbe az erdő közepén - ekkor jegyzem meg magamnak a szokatlanul feldúlt sírokat -, hiszen eddigre tűnik csak fel az a nyomasztó, de számomra kellemes csend. Ennyire sokat töltöttem volna itt, hogy már megszoktam a természet hangjait? Fujj, de szánalmas vagyok...
Még egy ideig fülelek némán, hátha megtöri valami a saját szuszogásomat, aztán váratlanul beszédre, majd sikolyra leszek figyelmes. Hirtelen képtelen vagyok belőni a hang irányát, így már csak arra eszmélek fel, hogy valaki az oldalamba ütközik. Mondjuk nem adtam előnyt azzal sem, hogy egy fekete, szakadt nadrágot s egy hasonló színű, testhez simuló felsőt kaptam magamra, így a sápadt képemet leszámítva tökéletesen beleolvadok az éjszaka sötétjébe. A hisztériára pedig egyből lendül a kezem, s ha csak nem húzza el a fejét a kiáltozó kis féreg, akkor egy jókora taslit kiosztok neki.
- Nyughass, kölyök! - ám mielőtt még kérdezhetnék, egy másik hang is felszól valahonnan a sötétből, mely annyira... Ismerős. Épp hogy csak felé emelem a tekintetem, a talpak már távolodni is kezdenek, s a kölyök eltűnik.
- Miért lenne f@szból a f... Zagar! - emelem meg a kezem kérdőn. - Hogy az a rohadt... Rám csesztél valami pecsétet, vagy mi? - egyből azt feltételezem, hogy őt küldték utánam, hiszen megszöktem a börtönükből. Ezért pislogok felé őszinte meglepettséggel, hogy megtalált újra.
- Már elnézést! - vágok közbe. - Miért akarnék oszló testeket és ki tudja hány éves csontokat, ha bármikor szerezhetek frisset? És különben is! Nem az én hülye fajtám űz abból szórakozást, hogy a temetőket járja ilyenkor és a frászt hozza a többi nyomorultra! Töklámpás, meg naaagyon ijesztő fekete gyertya? Komolyan, Zagar? Még te cseszegetsz? - biccentem oldalra a fejem, de közben semmi támadó nincs a mozdulataimban. Épp úgy, ahogy múltkor sem volt, pedig megtehettem volna, hogy támadok. Most sem célom, abban mi szórakoztató lenne? Nincs belém kódolva a fajokra értendő ellenségeskedés, s belátom, hogy valaki sokkal izgalmasabb élve, mint holtan. Mert békés vagyok. Mocskosul. Bár némi méreg azért táplálódik bennem a hangok hatására, hiszen kezdem úgy érezni, hogy hülyének vagyok nézve.
- Arra megy ki a játék, hogy magam alá csináljak? Ugyan, Zagar, csak szépen kellene kérned, és... - már épp röhögném el a végét, mikor hirtelen valami erősen belekapaszkodik a lábamba. Váratlanul ér, nem is kérdés, egy pillanatra még a vérkeringésem is megáll, de aztán elkezdem lóbálni a lábam, s próbálom elhúzni azt.
- Jó, elismerem. Jó trükk! Hatásos! De lássuk csak, ki a te pajtid! - mert hogy naiv vagyok, s még mindig azt hiszem, hogy ez is valami trükk, amit a halandók olyan jól képesek művelni. Ezért is próbálom megragadni az elfeketedett kezeket - amik nem mellesleg túlságosan hitelesek és illatosak -, s ha sikerrel járok, akkor elkezdem magam felé húzni, hogy egész testében kint legyen a földből, s hogy a hold megvilágíthassa a teljes valóját.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


to Athlan
Komótos tempómban haladok a temető irányába, szokásosan harci díszben, mely nálam a hátamra vetve a nyílpuskámat nyolc darab nyíllal a tárolójában, illetve a két angyalpengéből készült vadászkésemet jelenti a két oldalamon, a tokjukban. A sniper-em nagyon ritkán hurcolászom bárhova, hiszen túl értékes, és egyedi fegyver egy szimpla sétálgatáshoz, vagy őrjárathoz. Ruházatom is a szokásos egy sötétkék ing, melynek az ujjait már nagyon régen leszakítottam, szép rojtokban végződik a vállaimnál. Felette egy fekete, ujjatlan bőrmellény, szürke halálkoponya motívummal a hátoldalán, mellé a fekete vászonnadrágom, melyet megannyi luk díszít combtól lefelé. A fekete surranó száraira rákötöttem a nadrág alját néhány zsinórral.
Borboun Whisky üvege a bal kezemben, félig tele, a másik kezem a nyílpuska pántját fogja. Nem lepődöm meg azon hogy hangokat vélek hallani, hiszen a kölkök előszeretettel játszanak itt üvegpörgetősdit. Legutóbbi ittlétemkor behajítottam a bokrok közé egy petárdát, amellett hogy kigyulladt, még olyan jó hangosan szólt, hogy egyből hazafelé vették az irányt roham léptekkel. És a keletkezett tüzet meg könnyen eloltottam. Hát, most semmi ilyen nincs a birtokomban, úgyhogy egyszerűre venném a figurát. Magamtól még én is megijednék egy ilyen sötét éjszakán, szóval rájuk morgok és megint kotródni fognak. Azonban néhány perc haladás után feltűnik a szokatlan csend. Még a tücskök sem ciripelnek. Percnyi idő erejéig megállok egy helyben és fülelek, a jobb kezem pedig a kés markolatára vándorol. Hirtelen kiáltás töri meg a kísérteties csendet, ezért én is a forrás irányába indulok. Útközben nekem is feltűnnek a feldúlt sírok, ettől speciel kiráz a hideg, mert nem tudom elképzelni hogy valaki a Halottak Napját ilyesmivel töltse pusztán poénból. Az üveg ital az egyik útba eső bokor jótékony takarása alatt végzi, a nyílpuskám felajzom, egy nyilat húzva az idegre és így lépek a két alak látómezejébe.
- Miért üvöltöztök?
Sötétben lehetetlenség pontosan célozni, de az ösztöneim azt mondatják velem, hogy inkább a fazonra fogjam a fegyverem, mint a gyerekre ott előtte.
- Akármit is akartál csinálni, f@szfej, most befejezted!
Morgom a pasasnak, de valahogy nincs kedvem a kölköt kérdezgetni jól van-e. Persze muszáj leszek! Már éppen rászánom magam hogy egy kis kedves élt csempészve a hangomba megkérdezzem, ehelyett azonban hisztizni kezd és elszalad.
- Mi van?
Rendszerhiba és reboot van. Még a végén kiderül hogy a kölkök engem szívattak meg! Követem a távozó alakját egészen addig, amíg el nem nyeli a sötétség. Nem tudom. Valódinak tűnt a kirohanása.
- Te ástad ki a sírokat? És ha igen, mi célból?
Megint a fazon került a képbe, ő van a nyílhegy túlvégén betájékolva. Aztán jönnek ezek az ormótlan háttér hangok. Valamivel később már nem tudom eldönteni hogy rá fogjam a fegyvert, vagy a mozgó árnyékokra. De aztán végül a földből kirobbanó kéz nyert. Annyira azért sikerül rám hozni a frászt hogy ösztönösen én is arrébb ugrok, pedig tőlem távolabb történik mindez és a fazon a szenvedő alanya. Nem érzek késztetést rá hogy lőjek, tekintve hogy kicsit ittas állapotban még a végén a lábát találom el az őt molesztáló kéz helyett. Nah meg az sem biztos hogy az én segítségemre szorul. Próbálom kivenni az árnyékok kilétét, vagy miben létét. Ha a pasas démon, akkor sz@rul csinálja, mert nem magát kéne riogatnia a kézzel, hanem engem. Amint az arcára a hold fénye vetül, már egyértelműen rá fogom a fegyvert, mert felismerem.
- A füleden ülsz?! Azt mondtam fejezd be, vagy befejezlek!
Kezd felmenni a pumpa, érzem, és nem a jó értelemben, hanem úgy, hogy fel fogja b@szni az agyamat. Mondjuk nem épp a legjobban fejeztem ki magamat. Vajon miként tudott kiszabadulni a börtönből? És mi a francos francot művel itt?!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kerekerdő - Page 4 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 12:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Paranormal activity




Hogy mi vezet egy démont és egy vadászt halloween éjjelén az egyetlen olyan erdőbe New Yorkban, amiről jót még senki nem hallott, az egy remek kérdés. Zagar talán a kelekótya kölkök biztonságát óvja, akik felelőtlenül és felügyelet nélkül bóklásznak ilyenkor az égvilágon mindenfelé, ám az sem kizárt, hogy magányra vágyott legfeljebb az itala társaságában. Athlan? Megeshet, a mai éjjelen ő kívánna a ködös erdő fő attrakciójává válni, de a környéket közrefogó két temető látványa is egészen szívet melengető lehet egy démon számára. A rideg sírkövekre gyertyákat és idétlen töklámpásokat pakolnak a halandók, mintha csak gúnyt kívánnának űzni a halottaikból, vagy elrémiszteni azokat a szellemeket, akik már rég a Poklot esetleg a Mennyországot járják. Ostobák, az hétszentség.
A két tévelygőnek feltűnhet, hogy a fák között sétálgatva se az éjjeli madarak csicsergését nem hallani, se a tücskök ciripelését, de még egy árva, száraz falevél sem zörren az avarban az alatta máskor lelkesen motoszkáló lakóknak köszönhetően. Az egyetlen hangfoszlány a közelben húzódó temetőből hallik, egy megilletődött fiú kérdése, miszerint miért is vannak felbolygatva a sírok?
„Mert valaki vicces kedvében volt.”, „Mert Halloween van.” és még sorakozhatna a fejükben megannyi válasz, ha az iménti kölyök velőtrázó sikolya nem rázna ki a tudatukból minden gondolatot. A cipőtalpainak tompa puffanásából arra következtetni, hogy futásnak eredt, a hangok erősödéséből pedig arra, hogy pontosan Athlan felé szalad. Illetve a vadász irányába, aki vélhetően már útnak is indult, hogy felderítse a kiáltozás okát, és hopp, csakúgy, mint a fiú, ő is a démonba botlik a másik oldalról. Vajon a tetovált alaktól csinált a gatyájába a hulla-fehér arcú srác? Zagarnak gyanússá válik a helyzet.
Talán számon is kéri őket, talán még vita is kialakul, amit ismét a fiú kiabálása akaszt meg.
- A halottak kimásztak a sírokból! - hisztérikus hanghordozását a gallyak jól ismert roppanásai követik nem messze tőlük, de bármerre is nézzenek a sötétben, egyelőre nem látni semmit. A kölyök ekkor dönt úgy, hogy olajra lép, és mire kettőt pisloghatna Athlan és Berten, már nyoma sincs a ködben. Viszont valami furcsa, suttogó kántálás határozottan felcsendül, azt követően pedig morgó, hortyogó, roppanó, koppanó hangok sokasága. Aztán egy jel nélküli sírból a közelükben előtör egy üszkös, elfeketedett, karmos kéz, méghozzá olyannyira közel, hogy Athlan cipőjébe a legnagyobb kényelemmel bele tud kapaszkodni...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Kerekerdő - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 17, 2019 9:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Kerekerdő - Page 4 SMkvzek
A Highland Park egykori, temetőkkel körülvett pompája az apokalipszis kitörte óta igen csak meghanyatlott. A gondozott gyepet immáron vad, száraz gaz ékesíti, s a fákkal sűrűn szőtt ösvények is mind eltűntek a kisebb erdővé cseperedett lélekvesztőben. Az év többi napján nem szívesen kóborolnak erre az emberek, ellenben halloweenkor, amikor egyesek komplett kempingtúrát szerveznek az erdőben és az azt közrefogó temetőkben. Vajon az ilyenkor tapasztalható furcsaságok mind érzéki csalódások, vagy valami tényleg megváltozik a korhadó, kacskaringós fák karomszerű ágai között?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7