Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
• Kerekerdő •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kerekerdő - Page 2 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 08, 2020 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Paranormal activity




Ki gondolná, hogy démon és vadász efféle csapatmunkára képes, amennyiben a szükség úgy hozza, ám az egykori rab és „ellenfele” tökéletesen összedolgoznak. A tervük egyszerű, de nagyszerű, ahogy mondani szokás, ráadásul hatékony. Zagar magára vállalja a csali szerepét, a lődörgő dögök pedig a lehető legnagyobb érdeklődéssel és morgással kezdenek el utána csoszogni, ügyet sem vetve a hátramaradó Athlanra. Noha az is tény, őt valamiként nem is szeretnék megenni; talán, mert az egyikük már belekóstolt a húsába. Egy szó, mint száz, a pokol szülöttének lehetősége nyílik a kövirózsa vadászatra, amely a viszonylagos egyszerűsége dacára nem a legkönnyebb feladat, ha a démon fattya holmi megfejthetetlen kórságtól rúgja az utolsókat.
Berten sincs sokkal jobb állapotban, a fejét korábban ért ütés, a komfortérzet teljes hiánya és az eddigi megpróbáltatások emberfeletti teljesítményt követelnek meg tőle. Az egyetlen szerencséje, hogy az élőholtak viszonylag lassúak és ráérősek, ha valami zaj még a figyelmüket is elterelné, bizton a követői nélkül maradna. Addig is viszont elkél az asszisztálása, mert Athlan egyre nehezebben mozdul, hiába kerül idő közben a kezei közé néhány egyed az áhított növényből, melynek megszerzéséről kreatív mód a vadászt is értesíti.
Mihelyst visszakúszik a földön kirajzolódó pecséthez, sorrendben kezdi az összetevőket rátenni, ennek megfelelően pedig minden egyes alkalommal felvillan a kriptán elhelyezkedő párja, illetőleg a falakra vésett szimbólumok, ahogyan azt korábban már megtapasztalhatták. Az egyetlen különbség, hogy ezúttal végszóként lepattannak az ajtó reteszei, zsanérjai, így a korhadó, ódon bejárat nemes egyszerűséggel kiomlik a helyéről. A füst sűrűn gomolyog, sötét is van, emiatt nehéz belátni a kicsiny épület belsejébe, ellenben a kántálás teljesen kiérthetővé válik. A hang is elkezd felerősödni néhány másodpercen belül, miként a gazdája vélhetően elkezd a kijárat felé sétálni.
Az áthatolhatatlannak tetsző ködből egy körülbelül másfél méter magas alak bontakozik elő, és hacsak nem lövi le rögtön Athlan, még van ideje elhallgatni és rájönni, többé már nem kényszerítheti semmi a véget nem érő mantrára. Az elcsöndesedése pillanatában ráadásul elkezd visszafelé araszolni a füst, az élőholtak egyre gyengébbé válnak s a démon is úgy érezheti, mintha kezdene kipállani belőle a rontás, ami eddig sújtotta.
Amennyiben lehetősége nyílik előrébb lépni az ismeretlennek, át a kripta „küszöbén”, felismerhet/nek - ha Zagar közben visszatért - benne egy impet, aki a kezei között egy feketén örvénylő, áttetsző, gömbölyded formára csiszolt kristályt tart. Mielőtt viszont kikérdezhetnék, vagy egyáltalán lehetősége nyílna szóhoz jutni, mintha valami egyszer csak aktiválódna benne, és szörnyű sikolyok közepette lángra lobban a pokollény, mágikus, zöldes nyalábok között perzselődve hamuvá szempillantások alatt. Persze, ha még ezelőtt halálát leli, úgy a különleges átoknak nem lehet szemtanúja a páros.
Így vagy úgy, vékony, ocsmány kezei közül elgurul a kristály, mely mohón szívja vissza magába a sötét füstöt, míg az el nem tűnik teljesen a környékről, és a halottak vissza nem változnak azzá, amik voltak; élettelen, az enyészetnek adózó, elfeledett porhüvelyek. Athlan is mintha visszanyerné az életerejét, habár a sérülései még közel sem gyógyulnak olyan sebességgel, ahogyan az elvárható lenne.
Itt lenne tehát az útjuk vége? Vajon mit jelenthet a kristály, mire fel rendezhette meg bárki ezt a színjátékot, s vajon ki állhat a felfordulás mögött? Az imp tudhatna szólni, ha még élne, azonban róla már lemaradtak.
Túl sok lehetőség nem áll előttük. Vagy magukkal viszik a gömböt (vívódva, melyiküket illeti meg jobban), és megpróbálják megfejteni az ereje mibenlétét, vagy megkísérlik elpusztítani ott, helyben s azonnal. Miként döntenek?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 6:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Zagar & Athlan

- Ez a leggyorsabb módszer, és ha nem teszem meg, akkor nagyobb esély lesz rá, hogy itt döglök meg. Szóval add azt a szart. - veszem el Zagartól a kést, s azonnal megejtem magamon azt a vágást, ami bizony sokkal jobban fáj, mar, éget, mint egy átlagos penge. Erősen szisszenek fel, ahogy kettéhasítja a kezem, s szinte abban a pillanatban érzem, hogy valóban, ez bizony nem fog úgy regenerálódni, mint más sérülésem eddig. Ha ezt túlélem... Akkor bizony mocskosul sok időre lesz szükségem, hogy visszanyerjem az erőm.
Közben lassan haladunk a siker - vagy valami más - felé, s ha a gondolatmenetünk helyes, márpedig egyelőre úgy tűnik, akkor tényleg csupán egy kövirózsára lesz már szükségünk. Nem éppen temetők körül futottam eddig vele össze, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez kellett a lezáráshoz is, ergo esélyesen kell nőnie valahol az öreg, töredezett sírok közt. A látásom olykor kissé homályba borul, így egyelőre körbe sem nézek, csak Zagar szavaira hagyatkozok.
- Csak a kövirózsa. - felelem türelmetlenül, mikor érzékelem a távolban a mozgást. Társaságunk akadt megint, bár ez lényegében elkerülhetetlen volt, hiszen nem tudunk zajtalanul lenni, na meg azért korom sötét sem uralkodik a vidéken, hogy teljesen láthatatlanná váljunk. A vadász pedig remek ötlettel áll elő... Én már felkészítettem magam arra, hogy szembe kell néznünk velük, ám eszes pajtásomnak sokkal jobb terve van. Kérdés nélkül nyújtom hát a kést felé, de nem engedem azt el azonnal.
- Vigyázok. - bólintok amolyan bajtársias ábrázattal, hiszen bár büszke vagyok, de be kell látnom, hogy amellett, hogy Zagar nem boldogulna az áldott jó testem és lelkem nélkül, én sem boldogulnék nélküle. Nem vagyok éppen csapatjátékos, de ha a sors megköveteli, ám legyen!
Amint ellép tőlem, a hátamra akasztom a nyílpuskát, s azonnal lebukok az egyik sírkő mögé, hogy ne keltsek feltűnést, s a dögök figyelme a vadászra terelődjön. Olykor óvatosan kikukkantok, s mikor látom, hogy kellő távolságba kerültek már, akkor indulok meg négykézláb a sírok közt. Eleinte elmászok a nagy kupac mellett, ám mikor visszafelé haladok szinte elvesztve a térérzékem, akkor tenyerelek bele a növénybe. Zagar azonban a közelben sincs, s mivel nem lenne célszerű felordítani, így füttyentek egyet. Nem tart sokáig természetesen, szinte még egy másodpercet sem ölel át, ám remélhetőleg elegendő lesz arra, hogy kapcsoljon, s elkezdjen visszafelé haladni. Én magam is ezt teszem, bár még mindig négykézláb vagyok, hiszen nem érzek magamban annyi erőt, hogy gyorsan feltornázzam magam két lábra. A pecséthez érve ha szükséges, akkor visszakotrom belé az elfolyt vérünket, ha még számít a sorrend, ezek után pedig elkezdem morzsolni a kövirózsát, hogy ki tudjak préselni belőle pár cseppet, ám a végén már az egész növényt ráhajítom. Erőtlenül hasalok el mellette úgy, hogy fejem tökéletesen rálásson az egyik szélső pecsétre s magára a bejáratra is. Előrehúzom a nyílpuskát, nagy nehezen felhúzom azt, s megcélzom vele a kripta ajtaját. Ujjamat a ravaszra teszem, készen arra, hogy ha bármi unszimpatikus szar mászik onnan elő, akkor beleküldhessek egy szép vaskos nyilat.
- Gyere, te szarházi... - suttogom magam elé úgy, hogy a figyelmem teljesen a célpontra szegezem. Mikor Zagar megérkezik, akkor lesznek igazán feszült pillanatok, hiszen még így sem tudom garantálni, hogy egyáltalán sikerrel járunk.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 4:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & CherryPie
Athlan örömittas kiáltására majdnem elhiszem hogy tényleg sikerült, de aztán jön a pofára esés. Mégsem. Mondanám hogy sejtettem, de én nem látok semmit akkor sem, ha sikerül. Persze azt igen, amit kinyitunk vele. Az ötletem után azért körbe megy a kezem úgy, ahogy kigondoltam és szóvá tettem neki, oda csöpögtetem a vérem, abban a sorrendben, aztán tanácstalanul pislogok. Most nem hallom a hangját, szóval még mindig a zárnál tartunk. Ő az órát figyeli mellettem. Majd egyet oldalra lép és a kezét nyújtja. A szavai alapján úgy sejtem meg akarja próbálni ugyanazt. Csak az angyalpengéből készült késeim vannak nálam, én is azzal vágtam meg magam. Mondjuk a keze mozgására ösztönösen felfelé emelkedik a kezem, benne a késsel, végül megreked.
- Nem vagyok benne biztos, mert eddig csak öltem vele, de ha ezzel megvágod magad, lehet hogy a seb olyan ütemben fog begyógyulni, mint nekünk, embereknek.
Közben azért eljut a kezéig és hagyom hogy elvegye. Az a vadászkés csak a természetfelettire veszélyesebb a megszokottnál, rám semmivel sem jobban, mint egy normál vadászkés. Gondoltam azért figyelmeztetem. Én is két lépéssel arrébb megyek tőle, hagyva neki helyet és követem a próbálkozásait. Cseles. Ő már minden variációt végig próbál. Ideges, én is. Fázok, ő meg kis híján a halálán van. A sikertelenségét abból tudom, hogy most már mindketten a temető ezen részét fürkésszük, én fordulok abba az irányba, amerre ő mutat.
- Szerintem nem kell odáig elmennünk. Kell lennie valahol a sírok között.
Ez az a hely, ahol sűrűbben előfordul, a probléma inkább az, hogy sötét van, közelednek a nyomik és így nehéz lesz bármit is észrevenni. Tőlünk pár méterrel arrébb, az egyik sírnál felbukkan négy sötét alak. Az egyenetlen mozgásukból és a hangjukból lehet tudni.
- Oké. Most akkor hol tartunk? Csak a kövirózsa kell?
Lehet hogy arra nézek, de én bizony nem látom a növényeket, sőt, a sír körül sötét van alul. Ugyanakkor a pecsétek és szimbólumok vibrálását sem.
- Ha igen, úgy add vissza a késem, és szaladok velük egy kört! Te meg gond nélkül körbe tudsz nézni! A nyílpuskámra pedig vigyázz, kérlek!
Semmi kedvem azt is cipelni, elvégre a gócpont itt van, most az a tervem hogy elcsalom őket magam után, és akkor a démon be tudja fejezni. Rizikós. Mert itt hagyom egyedül, aztán ha tényleg kienged valamit és az fasírtot csinál belőle, mire visszaérek, az komoly probléma lesz nekem is! Várok egy kicsit hogy erre mit reagál, meg hogy vissza kapjam a fegyverem, aztán megvárom, amíg fedezékbe húzódik. Azt hiszem elég ha hangoskodok jó sokáig és tartósan, és akkor követni fogják a zajomat, vagyis engem. Legalább is remélem, úgyhogy ezt is akarom tenni, amint Athlan felkészült.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kerekerdő - Page 2 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 13, 2020 7:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Paranormal activity




A vadász kitartása példaértékű, már ami a zár feszegetését illeti, azonban a logikáját sem kellene olyan könnyedén leírnia, hiszen több jó meglátás is napvilágra kerül a kobakjából. A visszakozása jogos, valami bizony el van zárva a kriptában, kérdés, a kinti világot óhajtja megóvni tőle a retesz, vagy éppen attól kívánja megvédeni a bent bujdosót? Erre vélhetően csak akkor fognak rájönni, ha kinyitották az ajtaját…

Az első, sikertelen próbálkozás vélhetően mindkettejükben frusztrációt kelt, Athlanban azért, mert a gyengülése bizony érzékelhető és látszólag megállíthatatlan, míg Zagarban vélhetően a tehetetlenség, az átázottság és a közelben leselkedő fenyegetettség végett. Szerencsére a gondolkodásban egyiküket sem állítja meg a komfortérzet hiánya, sőt, a rájuk nehezedő nyomás úgy tűnik, még serkenti is a kreativitásukat. Berten az órával kapcsolatban ismét pontos következtetésre jut, ahogyan a démon sem lő mellé az ötletével a túlvilágról eredő összetevőt illetően. Noha alap esetben nem használna a vére, így viszont, a harapással a testébe keveredett romlásnak hála hatékonynak bizonyul. Az ajtó feletti pecsét ismét felvillan, illetve oldalvást a latin szöveggel ellátott véset is ragyogni kezd, ezúttal tartósan.
Jöhet a következő összetevő, amely kizárásos alapon nem más, mint a kövirózsa. Amennyiben körülnéznek, a száraz gyomon és megsárgult mohán kívül túl sok mindent nem fedezhetnek fel, ám némi megerőltető sasolást követően azért az egyik, széles sírkő közelében, ami körülbelül négy-öt méterre fekszik tőlük, észrevehetnek néhányat a húsos növényből. Az egyetlen bökkenő csupán az, hogy éppen ekkor és pontosan onnét bukkannak fel a percek óta koncertező élőholtak, szám szerint négyen.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 09, 2020 12:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Zagar & Athlan

- Pontosan! - fakó szemeim halovány lelkesedéssel csillannak fel Zagar szavaira némi hatásszünet után, hiszen joggal feltételezem, hogy csupán blöfföl, s mindjárt hangot ad a "remek" ötletemnek. Ám se kérdés, se értetlenkedés, ez pedig őszintén meglep. Nem is olyan ostoba, mint amilyennek hittem?
Újra csak meglepettség telepedik az arcomra, mikor vadász barátunk a kezembe nyomja a nyílpuskát. Megint várok valami fordulatot, ám az ábrázata túl komoly ahhoz, hogy itt ilyennel viccelődjön, elvégre tényleg bármikor meg tudnám ölni, hiszen ezzel a cselekedettel a kezembe adta az életét. Ám ez persze nem ennyire egyszerű. Amellett, hogy remegve emelem fel a fegyvert, hiszen az erőm vészesen fogy, még nem vagyok minden tudás birtoklója, így nem is ismerem a nyílpuska helyes használatát. A "felhúz és kilő" elv pedig ugyan nem tűnik bonyolultnak, de egy kellemetlen pillanatban életek múlhatnak rajta, ha hiba csúszik a gépezetbe. Maximum jól a fejéhez vágom annak, ami ki akar onnan jönni!
Erre azonban most nem kerül sor. Zagar kellemesen illatozó vére szétomlik a repedések közt, én meg ábrándosan emelem a levegőbe az orrom. A helyzetet azonban csupán egy röpke pillanatig élvezhetem ki, hiszen felvillan az ajtó felett levő pecsét.
- Sikerült! - közlöm egyből, s a fegyvert a bejárat irányába emelem. Aztán tőlem is jön a tétlen álldogálás, mire végül én is leemelem az oldalamhoz a nyílpuskát.
- Vagy mégsem... - morgom halkan, egyre türelmetlenebbül. - A véred úgy látom, jó helyre ment, de ez akkor sem elég. - nyomom meg két ujjammal a szemem, csak hogy megpróbáljam jobban összeszedni a gondolataim, de ez rohadtul nem megy. Sürget az idő, lassan se mágikus, se fizikai erőm nem lesz, s még egyesek ilyen ostoba feladványokkal bolondítják itt a népet.
- Meglehet. - hümmögöm halkan, ahogy az idióta órát fürkészem. Igen, kezdem elveszíteni a türelmem.
- Túlvilágról eredő... - lépek lassan oldalra. - Végül is, én is onnan való vagyok. Meg ezek a dögök is, ha úgy vesszük. Szóval... - visszalépek Zagarhoz, majd elkérem egy pillanatra a kését, melyet ha átnyújt, akkor a puskát nekidöntöm a lábamnak, s hosszában ejtek egy vágást a tenyeremre. A véremet én is a vésetre folyatom, lévén, hogy attól, mert villog itt össze-vissza az a szar pecsét, még nincs semmi ötletem. Ha nem történik semmi nálam, úgy megpróbálom a feliratra is rákenni a vérem, ha ekkor se, akkor pedig tanácstalanul nézek a vadász felé, mintha azt sugallnám a tekintetemmel, hogy esetleg egy dögöt is megpróbálhatnánk iderángatni, s a vérét venni, már ha van neki olyan. Végül körbepillantok a temetőn, s eltöprengve túrok bele a hajamba, majd az egyik irányba bökök.
- Vajon a ravatalozóban lehet kövirózsa? Vagy valahol itt a sírok között? - próbálom konkrétan megragadni a pecsét jelentését, bár lehet, hogy csak egy egyszerű motívum, s a véren kívül semminek sincs köze ehhez az egészhez. Mérgesen dörzsölöm meg a harapás helyét, melyből a fájdalom hosszasan nyúlik végig az egész képemen.
- Fasz ki van már... - morgom egy elnyújtott sóhajjal.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 07, 2020 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & CherryPie
Abban maradtam hogy Athlan-nál a pont. Van oka a kiakadásra, bár lehet jobban járt volna, ha nem szökik ki a cellából. Akkor most én döglődnék itt egyes egyedül. Szótlanul haladok, érzem a kapaszkodását, mert jó hogy le nem rángatja rólam a gatyámat is. De aztán odaérünk. Amíg én a feszegetéssel ügyködöm, ő alaposan körbenéz. Egy ideig nem hallom a motyogását, mert nagy munkában vagyok. Amikor meg feladtam, tanácstalanul tekintek körbe. Túl sokat vár tőlem, ha azt hiszi egyáltalán szoktam olvasni. Legutoljára egy olyan könyv volt a kezemben, ami a motorok és autók szereléséről és típus hibáiról szólt. Kétlem hogy ez bármit is segítene a jelen helyzetünkben. Azért, miután abbahagytam az ütleget, figyeltem rá, követtem amiket mondott nekem. Az idő csapdája magára vonatkozólag szellemes feltételezés, elvégre abban van már hétszáz éve, nem? De legalább nem tévedtem vele kapcsolatban. Az órát nézem, amit nemrég kiszabadított a levelek fogságából.
- Jah, tehát azt mondod, hogy folyassam a vérem ide, hátha el tudjuk engedni azt a valamit, amit elzártak.
Tökre felfogtam mit javasolt. Nem szokásom az értetlenkedés, pedig felmerült egy kérdés a fejemben, például mi lenne, ha inkább lezárnánk, de egyébként meg mindegy. Mert egyikünk sem tudja, mi volna helyes. Akkor kockáztassunk!
- Álljál hátrébb, és fogd meg ezt! Ha kell, használd!
Ne legyünk már akkora b@rmok, hogy vígan és nevetve kiengedünk valamit, amiről fingunk sincs, aztán állunk, mint a bárány a farkas előtt. Szóval neki nyújtom a nyílpuskát, ő hátulról tud engem fedezni, ha itt pillanatok alatt elszabadulna a pokol. Mert hát túlvilágról eredő, vagy mi a rossebb! F@sz se tudja mit jelenthet ez, de feltételezem hogy semmi jót! Megvárom amíg elveszi tőlem és elhelyezkedik, valamivel hátrébb és oldalra, a jó rálátás végett, különben a hátamat fogja látni és azt is fogja eltalálni. Vagy esetleg még annál is rosszabbat. Amint ez megvan, akkor előveszem az egyik késemet, amivel megvágom a tenyerem széltében. Aztán a vérem az óra kellős közepére folyatom. A másik késem is a kezem ügyébe veszem és feszülten, ugrásra készen várok, akármi is lesz, ha netán elszabadulna itt valami, akkor én beleállítom a bökőt. Persze, ez attól függ mi. Mintha csak illegális bokszmeccsre készülnénk, ahol ha nem sikerül leütnöm, akkor majd ő lelövi. De nem történik semmi, hosszú percekig, amire aztán alább hagy a teljes harckészültségem és tanácstalanul megrázom a vállamat.
- Neh! Most vagy berozsdállt ez a vacak, vagy rossz helyre ment a vérem!
Ütök egy luftot dühösen a levegőbe és megfordulok. Remélem félelmében nem húzza meg a ravaszt, mert még lelő itt idő előtt! Aztán ha nem kapok nyilat, akkor vissza fordulok az órához. A hármas és a kilences fel van cserélve. Talán ennek értelme is van, a kinézetén kívül.
- Jobbról balra haladva a kilencestől?
Csak egy ötlet, de ha nem, akkor neki biztos jobb ötlete van. Hallani az egyre közeledő hullákat, szóval nem fogunk ráérni itt sokáig tippelgetni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kerekerdő - Page 2 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 07, 2020 11:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Paranormal activity




Zagar a kriptához érve azt teszi, amit minden ép eszű halandó tenne; azokhoz az eszközökhöz nyúl, amelyekben jártas és nem mellékesen ért is hozzájuk. Az ő esetében ez a fizikai erő változatos alkalmazása az ajtó zárjának feltöréséhez, azonban hiába az elszántsága, az bizony egy tapodtat sem  lazul, moccan. Athlan meglátása helyesnek bizonyul, kevés lesz ez ide, így amíg a vadász esetleg tovább ügyködik – vagy becsatlakozik a vizsgálódáshoz –, addig a démon körbejárja az épületet és különböző megállapításokra jut. A jeleket helyesen felismeri, értelmezi, leszámítva az utolsót, mely sokkal egyszerűbb útmutató annál, mint amekkora súlyt ad neki. Összességében azért jó helyen tapogatózik, a kripta ajtajának nyitja a vésetekben és szimbólumokban rejlik, kérdés, miként kapcsolódnak össze? Meglehet, ha Zagar is kicsit töri az agyát a mágiától való elzárkózás helyett, megtalálják az emberi egyszerűségből fakadó helyes megoldást a bejutáshoz.
Mindeközben Athlan gyakorlatba ülteti az egyik feltevését, a vadász vérét kéri próba gyanánt, s ha az hozzájárul a kísérlethez, bizony nem maradnak fejlemények nélkül; ehhez persze szükséges, hogy az óra vésetére csöpögtesse az ereiben pumpáló vörös életet. Amennyiben így tesz, egyszer felvillan a kizárólag a démon által látható pecsét az ajtó felett, illetve a kripta hátoldalán lévő csepp szimbólum is haloványan, állandó ragyogásba kezd. Látszólag, mert a következő néhány másodpercben ki is alszik - nem volt megfelelő a sorrend.
Más viszont nem történik, még a zár kattanását sem lehet hallani, tehát egyértelmű, van még itt dolguk, ráadásul azelőtt kellene rájönniük a megoldásra, mielőtt az élőholtak megint csak özönleni kezdenének feléjük. Konstans morgásukat egyre kifejezettebben hallhatják a távolból...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 31, 2020 7:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Zagar & Athlan

- Mégis mi lenne, te ostoba?! Egy kibaszott lyuk van a pofámon, és olyan mágia van ezen a kurva helyen, ami szétrohasztja a testem, annak ellenére, hogy majd' hétszáz éves vagyok! Semmi ötletem, és vagy megdöglök ezen a rohadt helyen, vagy örök életemre itt fogok sorvadni! Szóval, ha legközelebb a magad fasz módján az érdekelne, hogy mégis mi a szar bajom van, akkor csak ennyi! - kelek ki a pillanat erejével magamból, s szinte egy levegővel darálom le az ideges szavakat. Türelmetlenül és idegesen csapom az öklöm a sírkőbe, s olyan fáradtnak érzem magam már ettől is, mintha egy ócska, gyenge halandó lennék.
- Hagyj itt. Húzz a picsába. - legyintek, szavaim halkan szállnak a ködben, s talán el sem érnek Zagarhoz, hiszen váratlanul megragadja a kezem, és a vállára kap. Pár pillanatig ugyan morgolódva mozgolódok... Ám végül belátom, hogy így nem csupán kényelmes, de legalább a vadásznak is hasznát veszem, immáron másodjára. Sértődötten ugyan karba tenném a kezem, de jobb, ha lógva marad, így a nadrágjába kapaszkodva hagyom, hogy cipeljen arra, amerre akar. A figyelmem közben azonban nem lankad. Lehet, hogy a testem nincs épp jó formában, s esélyesen nem is nagyon lesz, az elmém bizonyos szegletére pedig homály telepedik, ám ettől függetlenül az alap funkciók még működnek. Feltűnik, ahogy a füstcsíkok egyre sokasodnak körülöttünk, ahogy az is, hogy egyre különlegesebb atmoszféra vesz körül minket.
- A kripta jó lesz szerintem. Legalábbis ha én ilyesmi dolgokat akarnék művelni, inkább választanék egy kriptát, mint egy ravatalozót. - jegyzem meg mögötte, ám innentől csendben maradok addig, amíg meg nem érkezünk. Ott egy pillanatra nekitámaszkodok a kripta falának, s mikor a vadász megindul előre, én is követem őt kissé támolyogva. A látvány pedig természetesen egyből visszahozza a tudatom a bágyadt homályból.
- Micsoda ismerős terep! - biccentek az ajtó feletti pecsét felé, bár hamar tudatosul bennem, hogy ezt halandó szem nem láthatja. A magamfajta, s a mocskosabbik, annál inkább. A vérmágia mindig is az én terepem volt, így jártas vagyok a témában, nem is kicsit.
- Az a pecsét az ajtó felett, amit te nem láthatsz, jelenthet jót is, és rosszat is. Jelentheti az egész helyzet megoldásának kulcsát, avagy... - egy pillanatra magam köré tekintek, s elhúzott szájjal célzok a távoli hörgésekre. - Elzárhattak ide valamit, ami még ezeknél a dögöknél is veszedelmesebb. - közlöm hidegen. Ám ekkor megvonom a vállam, s fura módon felnevetek.
- Nekem már úgyis mindegy, és esélyesen neked is. Kockáztassunk! - jegyzem meg az ajtót püfölő Zagarnak, kinek nem szólok, hogy esélyesen ennyi minden mágikus dologgal ellátott helyet nem lehet egyszerű fizikai erővel felnyitni. Ellenben...
- Nocsak, nocsak. - jegyzem meg halkan, mikor a kripta mellett haladva felismerek egy kövirózsát a falba vésve. Nem ismeretlen számomra, hiszen sokat foglalkoztam az alkímiával, miközben a fizikai testem vetettem alá számos kísérletnek.
- Kövirózsa. Ha a mágikus mivoltát nézzük, gyógyításra használják általában. Vagy épp regenerálásra. - jegyzem meg mellékesen, majd tovább haladok. Hátul újabb szimbólumot találok, mely mivoltához képest túl egyszerű, számomra többet is jelenthet.
- Az ajtó fölötti pecsétből okulva talán a vért jelképezné... - súgom hümmögve, s odébb botorkálok az újabb véset felé. Lassan húzom végig az ujjaim a betűkön, s összébb húzott szemekkel vizsgálom.
- "Túlvilágról eredő". - azzal már lépek is vissza az ajtó elé, ahol az enyhe csoszogásnak köszönhetően megakad kissé a lábam a földön. Óvatosan eltúrom onnan a leveleket, mire kirajzolódik egy óra előttünk.
- Ha ez is egy újabb jelkép lenne, még akár csapdának is hihetném, az idő csapdájának. - mutatok a megfordított számokra. - Őszintén szólva nehéz előhozni a tudásom. - bökök a halántékomra. - Csak találgatni tudok. A kövirózsa például jelenthet szó szerinti jelentést, és az egész egy alkímiai útmutató, ám jelentheti azt is, ha összekapcsoljuk a füsttel, hogy ez a véset áramoltatja szerte ezt a gomolygó valamit. Egyértelmű a vérmágia is, azonban... - megrázom a fejem összeráncolt szemöldökkel. - Ez nem a fajtámtól ered. - ennél határozottabban nem is mondhattam volna! - Lehet, már valakik megpróbálták megakadályozni ezt az egészet, és lezárták ide azt a valamit, ami ezt okozta. Ám ha így is van, ezzel semmit sem oldottak meg, maximum csak azt, hogy több holt nem kel már fel. Ami meg igen, annak úgy tűnik, hogy kutya baja. Egyszóval... - türelmetlenül sóhajtok fel, ahogy egyet hátrébb lépek. - Fogalmam sincs. Annyi biztos, hogy puszta erővel nem jutunk előrébb. Talán megpróbálhatnánk vérrel. Mégpedig a tiéddel, lévén, hogy az enyém már kissé fertőzött. Szóval... Folyasd oda! Vagy kend a zárra! Nincs jobb ötletem, neked esetleg? Nem találkoztál még ezekhez hasonló szimbólumokkal a bázison? Valami angyali könyvben? Bármiben? - vonom meg a vállam, hiszen csak találgatni tudok, valójában fikarcnyi konkrét ötletem sincs, hogyan tovább. Mit veszíthetünk egy kis finom Zagar-vérrel?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 04, 2020 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & CherryPie
Athlan fentrengése semmi jót nem ígér, bár én akkor még úgy gondolom, csupán a kelleténél jobban lefáradt és nincs hozzá szokva ehhez. Így aztán rosszul kezeli. Nem hiszem hogy annyira megrángattam volna, persze érezhette úgy. De ezzel nem foglalkozom, elindulok. Vagyis indulnék, ha nem húzatná magát. Néhány lépés erejéig ez történik, mert én meg későn reagálok rá. Megállok, ő meg feláll. Szóval nem kell ráüvöltenem. Egyébként sem kellene üvöltözni, de megint érzem, kezd felszökni a vérnyomásom. Meg kellene nézni azt a kriptát, ehelyett ennek a démonnak a nyavalyáival lassulok le én is. Végül elenged, és azt hiszem feláll. Közben én türelmetlenül tovább megyek. A hangja még eljut hozzám.
- Tudod mit adok neked? Egy pofontot, aztat!
Morgom mérgesen és ingerülten megfordulok, akkor látom hogy nem is jön mögöttem. Sőt. Nem tudom hallotta-e amit mondtam, mert később ér ide.
- Mi a sz@r van?!
Itt támaszkodik nekem egy sírkőn, és arról kérdez miről maradt le. Én meg ráförmedek és végig nézem alaposan. Nincs jó bőrben. Nagyon nincs. A harapások kezdik teljesen kicsinálni. Akkor mit művelne velem? Inkább ne gondoljunk bele. Így kétlem hogy meg tudna lépni, örülhetünk ha a kriptáig eljutok vele.
- Te! Erre nincs időnk!
Szerintem ezzel ő is egyetért, persze beavatom, majd útközben, jobb ha képben van. Elvégre ő ért ezekhez a hókuszpókuszokhoz. Az egyik késem elrakom, a nyílpuskámat pedig leveszem a hátamról és lehajolok, azzal a kezemmel magamra rángatom, a vállamra kapva. Remélem nem áll neki rikácsolni, mert eddig zavartalanul haladtunk idáig. Persze még megrúgdalhatja az oldalam, ami nem volna kellemes. Elindulok, vele.
- Amikor eljöttem tőled és csurom vizes voltam, úgy gondoltam a ravatalozó remek hely lenne arra, hogy meghúzzam magam. Ezt még most is így gondolom. Ugyanakkor láttam a temető egyetlen kétszárnyas ajtajú kriptáját, amíg feküdtem. Úgy gondolom ennek érdemes volna utánanézni, de ha te másképp gondolod, akkor mehetünk a ravatalozó felé is.
Én most mindenesetre a kripta felé tartok, és reméljük, ha odaérünk, bár Athlantól ilyen állapotban nem is, de majd a szőrös és cikcakkozott felsőtestemtől, meg a csúnya nézésemtől megijednek és befejezik, amit csinálnak. Nem egy épkézláb terv. No meg ha ő mégis inkább a ravatalozó felé tartana, annak ebben a formában lehetne alapja, és meggondolnám abban az esetben hogy inkább arra menjünk. Tekintve hogy nem mondja, így a kripta felé tartunk. Gyorsan rendeződik a helyzet, az egyre sűrűbb, vastagabb és szálakban mozgó fekete füst azt sugallja mind a kettőnknek hogy jó irányba haladunk. Nem vagyok komplett idióta, szóval tisztes közelben már inkább a szomszédos kripták takarásában mozgok tovább, a hozzá legközelebbi oldalánál megállok, és lerakom Athlan-t. A hátamra csapom a nyílpuskámat, a bal kezemben még a késem, így kukucskálok ki a takarásból. Nagyon úgy tűnik, hogy zárva van, de a füst pontosan ide szállingózik be.
- Gyere!
Szólítom meg az ájuldozó társamat, és azzal a lendülettel elindulok a kripta felé. Nincs itt senki rajtunk kívül. Nekem történetesen nem tűnik fel semmi, bár látom hogy vannak rajta vésetek. De én ehhez a részéhez nem értek. Van rés és zár is rajta, amit feszegetni lehet. Még szép hogy ez jut először az eszembe! Amíg Athlan értő szemei talán már félig meg is fejtették az írásokat, véseteket, addig én lefejteni óhajtom a zárat, így körbenézek és körbemegyek, hátha találok egy elhajított lapátot. Súlyos percekig az adja a háttérzenét, ahogy ütögetem, feszegetem, majd amikor semmi sem használ, sokszor nekiverem az oldalának.
- A kurv@ életbe már!
Hallatszik aztán végül a morgásom káromkodásba csomagolva, közben a lapát elrepül mellettem, miután utolsólag nekib@sztam a kripta oldalának.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kerekerdő - Page 2 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 03, 2020 7:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Paranormal activity




Zagar és Athlan, ember és démon soha nem látott összedolgozásával jutnak ki a sírból, ami akár az övéjükké is válhatott volna, ám szerencséjükre mindkettejüknek volt annyi esze, hogy tegyen a kölcsönösen előnyös, törékeny szövetségükért, és még időben továbbálljanak. Ugyanis, mire Athlan végre összeszedi magát a fáradalmaiból, vészesen közel kerülnek az érkezési irányukból őket lelkesen követő élőhalottak. Bár az első sorban tébláboló, igazán rossz állapotban lévő dögök mintha kifejezetten Zagarra meresztenék hályogos vagy épp nem létező szemeiket, fejük határozottan a vadász felé fordul. Különös, ez nem vitás, és a pokoli ivadéknak még előnyös is, ezzel azonban nincsen foglalkozni valójuk, határozott cél felé haladnak, és ha kellően csöndben teszik, talán újabb cimborákkal sem szükséges megküzdeniük.
Athlannak persze feltűnik, hogy túl nagy magabiztossággal igyekszik előre Berten, mint aki pontosan tudja, mit keres és hol. Vajon tényleg tudja, vagy igazak az aggodalmai, s pusztán az ütéstől megkonduló elméje szórakozik vele? Egy módon tudhatják csak meg, mégpedig úgy, ha utánajárnak.
Ám nem kizárólag ez tűnhet fel a démonnak, és a továbbiakra már az útitársa is felfigyelhet. Látszólag minél közelebb haladnak a célhoz, annál vaskosabbá válnak a füstszálak, és gomolygásuk is mintha rendezettebbnek tűnne. Aztán ott az a furcsa suttogás, amit a halandó fiú felbukkanásakor tapasztalhattak. Először még igen csak haloványan sejlik fel a tudatukban, utána viszont egyre kifejezettebbé válik, s akkor éri el a tetőfokát, amikor megérkeznek a keresett kriptához. Merthogy elérnek oda, meglepő módon bárminemű atrocitás nélkül, ellenben Zagar látomásával itt aztán semmiféle ajtó nincsen nyitva.
Amennyiben megpróbálnák kinyitni, leverni a zárat, egyéb módon károsítani a bejáratot, hát nem járnának sikerrel, azonban a kripta kőfalain és környezetében több mindent észrevehetnek, ha körbejárják. Az ajtó felett például haloványan dereng valamiféle pecsét, ezt egyedül Athlan láthatja. Néhány rúnát felismerhet benne, amelyet a vérmágiához, lezáráshoz tud kapcsolni, illetőleg azt is meg tudná állapítani, hogy ez a pecsét bizony nem démontól származik.
A többi jelet viszont már mindketten érzékelhetik, révén, azok inkább vésetek, semmint fondorlatos mágiával felmázolt szimbólumok. Az elsőt rögtön az ajtó előtt, néhány lépésnyire a földön. Egy kis részen ki van kövezve a bejárat előtti terület, amit ugyan sűrűn fednek az elszáradt levelek és egyéb törmelékek, de ha nem is rögtön, idővel azért feltűnhet a kalandozóknak, hogy arra is került véset. Amennyiben most vagy később letakarítják, egy óra vázlatát találhatják ott. Egy nagy kört, benne római számokkal az idő jelzésére, az egyetlen furcsasága csupán, hogy a hármas és a kilences éppen ellenkező oldalon foglal helyet.
Ha másutt kezdik a vizsgálódást, vagy ezután tovább kutatnak, a bejárattól viszonyítva bal oldalt, a kripta falán újabb kör vésetet találhatnak, benne egy növény ábrázolásával. Ha bárki konyít egy keveset hozzájuk, az felismerhet benne egy kövirózsát. Vaskos, rendezett, és szúrós kis hegyben végződő leveleit könnyed beazonosítani még akkor is, ha színtelenül mélyed az épület repedezett, porzó falába.
Továbbhaladva a kripta hátsó falán megint csak egy kört láthatnak, ám abban ezúttal egy cseppforma rajzolódik ki, se több, se kevesebb. S végül a jobb oldalon az előzőekhez hasonlóan megint egy kör fogadja őket, csakhogy ábra helyett egy latin szöveg pihen a közepén. Athlannak biztos nem okoz gondot a lefordítása, mely annyit tesz „túlvilágról eredő”.
Kérdés, mihez kezdenek az újonnan fellelt szimbólumokkal?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 21, 2019 4:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Zagar & Athlan

Egészen álomszerű, ahogy Zagar halandó teste beleolvad a fekete füstbe, s más esetben szívesen bámulnám őt akár órákon keresztül is, figyelve a füstből kibontakozó, majd eltűnő alakokat, ám most csak egy apró sóhajt engedek meg magamnak ebben a kuszaságban, mielőtt még elkezdem őt élesztgetni. A helyzet ellenére s amazt félrerakva igazán kedvemre való ez a környék a maga komor atmoszférájával, és azzal a különös, mindent átölelő magánnyal, mely még a járkálók ellenére is rátelepedik a vidékre. Egyszer vissza kell ide térnem, ha lenyugodnak a kedélyek. Már ha egyáltalán lesz olyan, hogy egyszer...
- A halál ennél bonyolultabb, amint látod. - s hogy erről mennyit tudnék mesélni! Mellékesen jegyzem meg csupán az immáron éber barátunknak, célozgatva a megvadult holtakra s önmagamra. Az elmélkedések ideje azonban nem most van, így hát bakot tartok neki, s próbálok a magam kellemes módján segíteni, hogy kijusson. A helyzet azonban számomra mégis zavaróan kellemetlen lesz, mikor tapasztalom, hogy Zagar milyen mocskosul nehéz. Már nem azért, mert az egész napos zabálás megtette volna a hatását, hanem mert hiába erőlködök őt tolni felfelé, úgy érzem, hogy az izmaim nem akarnak engedelmeskedni. Halk, visszafogott lihegéssel kapaszkodok meg a gödör sáros falában, mikor már csak én vagyok odalent, s a fáradtságom is próbálom elrejteni, mikor megpillantom magam fölött a segítő kezet. A meglepettségem igyekszek leplezni, hiszen inkább fogadtam volna arra, hogy tovább áll, sem mint arra, hogy segíteni fog nekem. Ezek szerint nem csak én látom a helyzetet súlyosnak, hogy arra vetemedjek, hogy egy embernek segítsek. Pár szerencsétlen ugrással végül megragadom a csuklóját, s igyekszek feltornázni magam. Újra csak meglep a tény, hogy ez sem olyan egyszerű, mint amilyennek elképzeltem. Ezért sem miatta, sokkal inkább miattam tarthat hosszú percekig, mire végre némi férfihoz nem méltó fájdalom árán sikerül kihúznia. Enyhén magasabb hangon nyekergek egyet, mikor kiterülök lihegve a földön, s erőtlenül tolom fel magam ülő helyzetbe.
- Hogy is mondják nálatok? Szerintem már csak keresztapa lehetek... - jegyzem meg felnyögve, ám ahelyett, hogy felállnék egyből, könnyebbnek látom, ha négykézlábra ereszkedek, ám eddigre a vadász már indulni akar. Ahogy mozdul, én egyből előre nyúlok, s megragadom a bokáját.
- Várj! - jegyzem meg hangosabb suttogással, s ha nem rántja el a lábát, akkor megpróbálok felkapaszkodni benne. Ha elrántja, úgy némi időhúzással segítem fel magam, végül kitámaszkodok a térdemen egy fújásra. A hideg ellenére apró verejtékcseppek keletkeznek a homlokomon, melyeket őszinte dühvel törlök le onnan. A türelmem végtelennek hittem, nem olyan egyszerű kihozni a sodromból, ám érzem magamban, hogy kezdek kiakadni. A tehetetlenség bosszantó, a gyengeség még inkább. Mintha mit sem ért volna az elmúlt több száz év...
- Hé, adj egyet nekem is! - értem a késekre, melyek hamarosan kibontakoznak a kezeiben. Megindulok ugyan egyből utána, ám úgy lihegek még pár perc erejéig, mintha több kilométert lefutottam volna.
- Lemaradtam valamiről? - teszem fel a kérdést mögötte, hiszen érzékelem, hogy túl konkrétan szambázik a sírok között. Ellenben szerintem nem ártana előbb mindenhol körülnézni óvatosan, mielőtt elhamarkodott döntést hoznánk, hiszen egy újabb szerencsétlen harapás nem tudom, milyen hatással lenne rám. Zagarra meg pláne. Mindenesetre követem addig, míg el nem érjük a célt, hiszen a jelenlegi nyomorult állapotomban nem lenne túl szerencsés egyedül lófrálni a sötétben a mocskok közt. Meglepő azért, hogy a túlélési ösztönöm nem úgy tombol bennem, mint ahogy kellene...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 20, 2019 9:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & CherryPie
Nem kifejezetten vagyok empatikus hajlamú, kivel hogy és mikor, ezért aztán nem igazán hat meg hogy amúgy igaza van. Mármint meg kellett volna köszönni, annak ellenére is, hogy ő okozta. Sötét van, én sem láttam ki esett be ide mellém. Mondjuk odafigyelni sem tudok, amikor megrohannak a látomások. Vagy álmodtam volna? De most ébren vagyok! Így aztán a labdáit lecsúszom. Viszont a fekete füst fejtegetését tisztán hallom.
- A halált nem kell megfejteni. Csak van. És kész.
Mordulok fel idegesen, mert mi van ha igaza van? Ez lenne mindennek a teteje. De ha ember lesz, úgy Drake-nek komolyan felül kell vizsgálnia a védelmi rendszerünket, mert ez már több, mint sok. Amióta Ed-ről tudom, amit tudok, már minden megkérdőjelezhető. Nem tett jót az amúgy is erős üldözési mániámnak. Persze erről ő nem tud, ahogy Mammon-t is elhallgatjuk előle. Akkor mégis mit akarok én számon kérni? Összeszedelőzködöm és szóvá teszem Athlan-nak a tervem. Rögtön ellenkezik. Rá kellene pirítanom! Csak óvatosan. Mielőtt azonban hozzá vághatnék egy kiadós leb@szást, ő úgy dönt mégis csak bakot tart nekem.
- Nah, jó! Lássuk, miből élünk!
Nem látom értelmét ezt tovább vinni, mind a kettőnknek égető problémája kikerülni innen minél előbb. Úgyhogy én is mászásra készen emelem a lábam, aztán rugaszkodom felfelé, így pont rá tudok támaszkodni az alkarjaimra a gödör szélének tetejénél, már csak fel kell húznom magam. Éppen azt vinném véghez, ha nem markolászná meg a hátsómat. Egy pillanatra megakadok. Mi van?
- Egy pofán rúgás is járna neked!
Morgom vissza, feltételes mód, mert nem teszem meg. Akkor aztán sok értelme nem volna kimásznom, mehetnék vissza összekaparni. Zárszóra csak kiderül az igazság. Pedig milyen hevesen tagadta!
- Nem hagylak itt, de kussolj már!
Alig vannak itt, örülnék neki ha így is maradna, amíg kihúzom onnan. Mert kihúzom. Nem a két szép szeméért, hanem mert még a hasznomra lehet, feltéve ha nem lép meg utána. Ezzel is számoltam. Ha így lesz, akkor így lesz! Ebben az esetben sokáig nem fogunk találkozni, amikor pedig újra viszont látom, annak a találkozásnak nem fog örülni! Újra húzódzkodni kezdek és néhány perc múlva már kikászálódom a sírból. A zajokból, hangokból ítélve kényelmesen kihúzhatom őkelmét onnan, mert nagyon úgy hangzik, hogy ezek a nyomik a másik irányból érkeznek. Amúgy meg nagyon lassúak. A hátam mögé nyúlok, megtapogatom egy másik sír fejkövét. Találok rajta virágtartónak szánt részt, amit beleöntöttek. Azt hiszem ez jó lesz. Leveszem a hátamról a nyílpuskát és a bőr pántját lecsatolom róla, ezt a váza aljához rögzítem, aztán az egyik kezemet is vele, ebbe kapaszkodom. Csak úgy nem lenne jó ötlet előre hajolni, hogy aztán Athlan-al együtt zuhanyjak vissza. Így viszont stabilan menni fog! Előre lépkedem a sír pereméig, ott az egyik lábammal leguggolok és a szabad kezemet nyújtom neki lefelé.
- Ragadd meg, jó erősen!
Remélem úgy fog kapaszkodni, mintha az élete múlna rajta, mert nem lenne jó az időt húzni a bénázással. Amint készen van, a lábammal tolni kezdem magam hátrafelé, kapaszkodva az illesztékembe, a kezemmel meg próbálom izomból is húzni felfelé. Még így is megerőltető ezt a kriptaszökevényt felhúzni onnan. Váratlanul megint rám törnek az álomképek, amiért néhány pillanat erejéig megakadunk. Abbamarad a húzás. Egy kripta dupla szárnyú ajtaja villan fel a végén, én pedig megrázom a fejem, mint akit kupán vágtak. A karom majd leszakad, ez jó ébresztő ahhoz, hogy ne engedjem vissza zuhanni a démont. Tovább húzom felfelé, aztán ha már kint van annyira, hogy ő is rá tudjon támaszkodni a tetejére, úgy a derekánál fogom meg a nadrágját és húzom felfelé. Pár perc kínlódás után kikerül ő is. Én pedig letekerem a kezemről a pántot és a földre ejtett nyílpuskámra csatolom vissza, azt pedig a hátamra csapom.
- Most hogy szuperálnak a labdák?
Nem tudom, megeshet hogy a nadrágját a kelleténél jobban megrángattam, de mentségemre legyen szólva, az ő érte volt. És végre lecsaptam, ha nem is időben! A sírkőnek támaszkodni most olyan jó, persze nem lazulhatunk itt tovább. Egyre közelebbről érkeznek a morgások, meg a lábhúzásuk. Meg egyébként egy démon a társaságom. Ellököm magam tőle és elindulok az egyetlen olyan kripta irányába, amiről tudom hogy dupla ajtós.
- Csak kapjam a kezeim közé a mocskot!
Talán abból, hogy ilyen vehemensen megindultam, levonja a következtetést. Mármint azt hiszem tudom hova kell mennünk. Reméljük, hogy nem a pia és az agyrázkódás szórakozott velem, mert ha igen..akkor nagyobb bajba is kerülhetünk, mint ez a gödör. A késeim a kezem ügyébe veszem, most kivételesen nem Athlan a célpontjuk.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7