Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
• Kerekerdő •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Kerekerdő P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
39
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 30, 2020 5:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hushh now darlin'

don't say a word, demons calling, they'll eat your soul
Beelzebub & Asto Vidatu #holdvilag

Ha ajkaid nem is árulják el, a kérdések ott vannak a tekinteted mélyében, amit talán szándékos nyugalommal kerülök, figyelek látszólag minden másra, csak a felőled érkező lágy nyomásra nem. Most te állsz itt a kérdésekkel, ahogyan én szoktalak közelíteni, kíváncsisággal, ami nálam veszélyes tud lenni, nálad pedig… te mit tennél a válaszokért, ha többet szeretnél tudni rólam, Tawrich? Hiszen így is sokat tudsz, lassan túl sokat te is. Mit kellene tennem veled? Valamit biztosan, de ez nem az az este, amikor ezt megoldanánk… vagy mégis? Nem, mégsem, ezt súgja az ébredő bensőd, vadászat következik, eledel jön, friss és eleven, aki többhöz vezethet.
A magányunkat felverik, kéretlen élénkséggel, mintha a korábbi nyugalom meg sem történt volna… de hiszen erre vártunk, nem? Zsákmányra, prédára, emberekre… hiszen ez az este most nem rólunk szól…? Ez most nem. Itt valami mást keresek. Valamit… Észrevetted, hogy változtam? Hogy valami történt. …történt valami? Talán gyanús neked, még ha máskor is űztem az embereket… ez most más, valami más, valami nincs rendjén. De mi?
De hallgatok, követem az embert, ahogyan te is, oda a többihez, úgy téve, mintha ez természetes lenne, mintha az én helyem is itt lenne, legalább annyira, mint a tied.
Sokat beszél, de legalább nekünk nem kell, legalább nekem nem kell, elég biccenteni, úgy tenni, mintha rá figyelnék, mintha az ő szavait innám olyan élénken, s nem valami teljesen más világban lennének éppen a gondolataim. Valahol egészen távol, ahol most nem lehetek, de lennem kellene. Pótolni valami pótolhatatlant… valamit amit egyre jobban elvesztek.
A fogadtatás különös, idegenek vagyunk, ezt mondja a pillantásuk, utána mégis, mintha befogadtak volna… mit terveznek? A tudatlanságuk miatt bármi lehet. A kezdeti feszültség viszont gyorsan feléled, pont te ébreszted bennük, amire én ártatlan mosollyal pillantok rád, ugyanazzal, amit a halandóknak szoktam tartogatni. Amivel olyan esetlennek és hiszékenynek tűnök, ártatlannak és ártalmatlannak. Pont olyannak, aki könnyedén részt venne bármilyen rituálén. A türelmed fogytán, látom rajtad, a tekintetem mégis arra kér, még egy kicsit. Hiszen bár éhes is vagy, talán te sem akarod még elijeszteni őket. Még szétszóródnának… még egy pár pillanatot. Amíg közelebb kerülnek. Amíg játszanak egy kicsit olyan erőkkel, amikről azt sejtik, uralják. A valóság viszont az, hogy csak a felszínt kapargatják, nem is sejtve, mi rejlik a mélyén.
Köszönöm. Akár ez is lehetne a pillantás amivel közelebb lépek, szinkronban veled, de mégsem mondom ki. Nem mondom ki, mert az ilyennek súlya van, főleg köztünk. Köztünk semmi sincs ingyen.
A kör velünk zárul, készégesen engednek maguk köré, nem is sejtve, hogy báránybőrbe bújt farkasokat engednek közel, kérnek térdelésre, arra, hogy legyünk részesei valaminek, aminek a sikerességét talán még közülük is megkérdőjeleznék egy páran. Kivéve a hangosabbak, azok ugyanis olyan lelkesen és ékesen szólnak, mintha valóban elhinnék minden kiejtett hangot. Furcsák az emberek, főleg ha úgy érzik, hatalomba kóstolnak… de az ige használni látszott, a fűszálak rezegni kezdtek, a széltelen éjben mozdulni a szabadon hagyott ruhadarabok, a gyertyák lángja táncolt gyengéden, majd egyre erősebben. Mosolyt csal az arcomra a trükk, ez aligha szellemek műve, ahhoz túl színpadias, az ige meg túl hamis. Démon sem lehet, az energiáit már éreztük volna… félvér. Bizony, egy félvér bújkál itt valahol, esetleg több is, akik szépen játszák a kísértet szerepét. De melyikük lehet? Lopva tekintek körbe, miközben beszállok a kis játékukba, meglibbentve a dolgokat, kevésbé finoman, de sokkal nagyobb figyelemmel, keresve, hogy ki az, aki legjobban meglepődik a tervezetlen mozdulaton, aki kérdésekkel a szemében pillant körbe, akit késve lep meg a feltételezett szellem érkezte…
A kiváltott reakció viszont nem pont a tervezett volt, az emberek jelnek vették, arra, hogy a szellemek bizony többet is akarnak tőlük az este folyamán. Vért. Frissen és azonnal, különben… mi is lesz különben? Az elszabadult indulatviharban nehéz lett volna kivenni, az viszont egészen tisztává vált, hogy kit terveztek áldozni, mikor megragadva a karom kirántottak a körből, hogy a kősírra fektessenek.
A tekintetem téged keres, tudhatod, hogy hagyom, vonszoljanak csak, a félelem és ellenkezés mind a játék része, semmit sem jelent számomra, ha akarnám, már rég szabad lennék, ha akarnánk, ők már mind halottak lennének.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Kerekerdő Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 30, 2020 12:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I am the shadow on the moon at night

Filling your dreams to the brim with fright
Asto Vidatu & Beelzebub #holdvilag



Te, aki folyton talányokat fejtesz, te, aki értő kézzel hántod le élőről, s élettelenről a kültakarót, hogy a mélyükre nézz, te, akinek kíváncsi szemei folyton kajtatnak különleges kincsek után, mely csupán számodra érték, te Astwihad,  te miért vagy itt? Nem miattam, ahogy én sem miattad. Engem a pusztítás, a káosz éltet, míg te rendezett halmokba tesszed azt, ami érdekes, s másik kupacba, ami érdektelen, unalmas, már ismert és megfejtett. Vajon én is odakerülök egyszer? Abba a halomba, ami már jelentéktelen, haszontalan, mert minden titkát feltártad és megfejtetted, hogy már nem tartogat számodra semmit? Nem hiszem, bár furcsa, hogy most mintha egészen más foglalkoztatna, s ez különös nem tetszést szül bennem, hogy kedvem támad a sötétben, az árnyak leple alatt elfintorodni, hogy elrejtse előled az éjszaka. Azonban jobban érdekel, hogy a levegőbe szimatoljak, hogy a fényeket figyeljem, elterelik rólad, céljaidról, a magam elégedetlenségéről a figyelmem, mert a bennem szunnyadó éhség fenevadként nyújtózik, bensőmbe mar, karmol, ahogy nyújtózik. A változás szemeimben is lászik, ahogy a tekintetem mereven bámul a közeledő hang irányába, öklöm összeszorul, s valami elemi, valami veszélyes suhan át, mint egy árny az arcomon, melyet már nem titkolok előled. A fény elvakít egy pillanatra, hogy lehunyom a szemeimet, de kinyitva semmi démoni nincs ott, a szurok feketeséget elkendőzi az egyszerű halandók kékje, ami értetlenül pislog az idegenre. Nem most, hiszen vannak társai, kell, hogy legyen, s bár nem zavar a hosszas kergetőzés az erdőben, jobb szeretem, ha minden elérhető közelségben, egyetlen karnyújtásnyira van, hogy haraphassak, hiszen már éhezem. Megrántom a vállam, leginkább neked szánva, de válasz ez a halandónak is, aki után indulsz én pedig utánad. Zavaróan sokat beszél  hiszen a te társaságodban nincsenek felesleges szavak, csak szükségesek, s könnyű hozzászokni melletted a beszédes csendhez, mozdulatokból olvasni. Idegesít most a halandó csacsogás... vajon ezért vagy itt? Egy régi, nosztalgikus szeánszért? Vagy a fura erők azok, melyek ide vonzottak, és érezhetően talpunk alatt kavarognak, sisteregnek a bőrünkön?  Felmérem a kis csoportot, mely ellenségesen méreget minket, csupán egyetlen pillanatig. Vajon mi leszünk az áldozatok? Biztosan nem, és aligha készülnek ezek itt ember áldozatra, bár kellemes meglepetés lenne. Tán még meg is nézném, hogy áldoznak fel téged... vagy hát, hogy megpróbálják. Intek nekik, üdvözölve őket, de ahhoz fordulok, aki ide vezetett minket erre a tisztásra. – Tulajdonképpen mit is akartok itt? Szellemet idézni? – hangom szkeptikus, mely felbőszíti a halandókat, hát újabb barátságtalan meregetések kereszttüzébe kerülök.
– Haver, el is lehet menni, ez nem kötelező. – int az útra, amelyen érkeztünk. – Beijedtél? – kérdezi gúnyosan, mire az arcom kifejezéstelenné válik. Ilyenkor persze mindenki mennyire bátor, most még mindenki annak érzi magát, de én tudom a legjobban, hogy ez elmúlik. Rád pillantok. Akarod? Játszhatunk velük kicsit, csak ne túl sokáig Astwihad. Ezt üzeni beharapott ajkam, mely türelmetlenségem elárulója.
– Felőlem csinálhatjuk. – rántok vállat, majd közelebb lépek a galandók fura gyűrűjéhez, megnézve a régi sírt, ami körül Lézengenek, mint ostoba molylepkék a gyertyafénye körül.
De már nem sokáig... ha rajtam múlik.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Kerekerdő P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
39
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 24, 2020 9:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hushh now darlin'

don't say a word, demons calling, they'll eat your soul
Beelzebub & Asto Vidatu #holdvilag

Mosolyod fenyegetése valós, de mégsem érzem személyesnek, még ha azzá is válna, az éjszaka hosszú, ezt az ígéretet elég, ha később hozzuk fel újra. Ami jobban érdekel ennél az a kimondatlan kérdés, amit mintha a tekintetedből olvasnék, de a pillanat túl rövid, könnyen lehet, hogy csak én képzeltem oda s sosem jelent meg. Talán tényleg nem tudod, hogy nekem mi hasznom ebből, talán valóban nem árultam még el, de talán ez a válasz még várathat magára, ahogyan mi is várunk az éjben, míg a tenyered a hátamon másra nem kér, s én engedelmesen mozdulok veled, itt talán már tényleg nincs számunkra semmi más, ideje tovább mennünk, közelebb a hangokhoz, hivatalosan is elkezdve ezt a különös reményekkel teli estét.
Növekvő figyelmemből az ordításod ráz fel, nem rémület, inkább érdeklődés az amivel rád pillantok közben, majd köréd és mögéd, szinte várva, hogy kit vonzz majd hozzánk, talán valamelyik bátorkedvű találgató elég ostobának ígérkezik ahhoz, hogy megától sétáljon elénk. De úgy tűnt ennyire mégsem vakmerőek, nekünk kellett követnünk a hangokat amire már elég közelinek tűntek ahhoz, hogy érdekesek is legyenek.
Felénk tartó léptek és fények tánca jelzi az első érkezőt, mintha minket kellene figyelmeztetni, pedig a veszélyt neki kellene éreznie, mégis olyan határozott nyugalommal tart felénk, mint akinek nincs mitől félnie itt. A pillantása elsőre zavartan mér fel minket, elsőre úgy tűnne, hogy a ruháit igazgató mozdulat teszi, de nem ez lehetett az ok, hiszen pár pillanat és értelem szikrája gyúl az arcán, ahogyan már barátságosabban, és már teljesen felöltözve pillant ránk. – Biztosan a szeánsz miatt vagytok itt! Tudtam, hogy érdekelni fog még egy pár embert. Charlie meg bekaphatja, tudtam, hogy a szórólapok használni fognak, még ha utolsó pillanatban is tesszük ki őket. Mert onnan tudtok erről, nem? - Kérdez, de igazából meg sem várja a választ, elfogadva a saját igazát indul előre, átvágva köztünk, kicsit nekünk s ütközve közben, hogy mutassa az utat. - Még pont időben érkeztetek, már majdnem elkezdtük! Erre! – Valami csak történik éppen, még ha ilyen gyermeteg játéka is egy csapatnyi embernek, a lényeg számodra talán pont itt lehet, az érkező szerint többen is vannak. Én már követném is őt, talán neked sincs kifogásod, ha már ilyen szépen kínálná magukat? Még ha kicsit hangosan is, hiszen úgy tűnt elhallgatni nem fog egyhamar. - Szükségünk lett volna még pár emberre, voltak akik utolsó pillanatban visszamondták. Amikor meglátták a helyszínt, beijedtek. Remélem ti nem ebből a fajtából vagytok. - Széles vigyorral pillant vissza ránk, de mint korábban, most sem hagy sok teret a válaszra. - De ne aggódjatok, már elég profik vagyunk ebben, szóval jó kezekben vagytok. - Ekkor mintha eszébe jutott volna valami, ismét ránk pillantott. - Amúgy csináltatok már ilyet? Ha nem az sem gáz, majd mutatjuk mit kell. - Ekkor végre elhallgat, de csak azért, hogy ismét közénk lépve, s átkarolva a vállunk, büszkén pillantson rád, rám, majd az előttünk elterülő tisztásra, már amennyire lehet ezt a teret annak a nevezni. A növényzetet frissen taposták le, hogy járhatóbb legyen, középen elhagyatottságukban zöldülő sírkövek, és emberek. Egy kisebb csoport, akik most minket figyelnek, magyarázatot várnak, tőlünk vagy a közöttünk álló alaktól. Elsőre mintha megzavartunk volna valamit, de egy pillanat, és máris barátságosabbnak tűntek. Vagy csak gyanúsabbnak...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Kerekerdő Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 20, 2020 2:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I am the shadow on the moon at night

Filling your dreams to the brim with fright
Asto Vidatu & Beelzebub #holdvilag

Talpunk alatt reszket, zizegve sikolt a lehullott avar. Sosem értettem ezt az ünnepet, de aligha érthetsz valamit, ami az élet elmúlását dicsőíti, s halottakról emlékezik, hiszen mi számunkra a mulandóság nem termesztés velejárója az életnek. Furcsán izgatottak ilyenkor a népek, rémekről mesélnek  suttognak kísértetekről, s a bátrabbak ide merészkednek, hogy különös lényeket, visszatérő lelkeket lássanak, idézzenek. A lelkek azonban egy ideje visszatértek már erre a világra, nincsenek elzárva a pokolban, mégis ezen az éjjelen mindenki kicsit reszketni akar, mindenki természetfelettit akar csodálni. Aztán persze úgyis csak sikítás és rimánkodás, eszelten futkosás lesz a vége. Mint mindig.
Pillantásod érzem magamon, s eddig a jól, könnyen olvasható nyomok foglaltak le, a rám meredő sötétség, melyre visszameredek, most magadra vonod figyelmem, hogy téged nézzelek. Téged Astwihad. Ohh tudom én is, látom nyomaikat, melyet képtelenek eltüntetni, a távolból hallani izgatott sikkantásukat, még a szagukat is érezni vélem, mint egy pokolkutya, aki vérebként követi a nyomot, s most rád villannak vigyorom mögül a fogaim, a Hold fényénél, az árnyak különös táncánál még veszedelmesebbnek, vérszomjasabbnak tűnik ez a villanás, de most nem neked szól a csattanó figyelmeztetés. Most nem. Még nem.  Tudom  hogy en miért vagyok itt, a könnyű prédákért, mely szinte ezüst tálcán kínáljak magukat, s sokan vannak, rengetegen jönnek még, hogy zseblámpák mesterséges, vakító fénye mellett járjanak a temetőbe, keresve kutatva. Egyértelmű, hogy én a potya kajáért jöttem, jöttem volna nélküled is  de te miért vagy itt Astwihad? A hellyel kapcsolatos históriák, a mendemondák, a rémtörténetek? A halandók által megmagyarázhatatlan esetek? Az ember furcsa lény, ameddig a tudás, csupán hit kérdésé, addig a misztikum sokkal nagyobb jelentőséggel bír számukra, amikor bizonyossá válik, tudássá valami, akkor pedig rémíti őket. Most még élvezik, hallani a suttogásokból, hogy élvezik ezt a izgatott félelmet, az adrenalint, mely édeskéssé teszi a vérüket, de ga lenne itt szörny, kíséretet, szellem, akkor lenne igazi a rettegésük. A nesz irányába fordulok, nem szokatlan, ha a gallandók egymást rémisztgeti jobb híján, de ha a balga kiugrik a bokorból a szánalmas Buh! felkiáltással akkor valószínűleg hamar megtanulja, hogy van, ami a gonosz szellemeknél is rosszabb és rémisztőbb. Egy ideig varunk, de nem történik semmi, hát kezem megérinti hátad, tenyerem simul rád és taszít egyet rajtad, hogy a hang irányába folytassunk utunk.
Az erdő kisugárzása, az energiák szinte tapinthatóak, rám gabalyodnak, mint a láthatatlan ökörnyál, furcsa pókselyem, mintha nekünk itt kellene lennünk  bár más okkal érkeztünk mi ketten, de a ma éjszaka után csak meg több kisértet história születik erről a helyről, még több szóbeszéd és rémtörténet lesz elsuttogva, s én biztosan vérrel vésem a nyirkos, csúszós földbe, hogy jövőre talán kihalt lesz ez a hely, mert már nem lesz a halandoknak mersze ezt a helyet bolygatni. A félelem csak egy bizonyos szintig vonzó, azt átlépve csupán rémisztő. A szám előtt formálok tölcsért a két kezemből, jól ismerem mi kell nekik, hát velőt rázóan ordítok felrázva kicsit az eddig éjszakai nyugalommal neszező erdőt. Valahol nevetgélés a válasz, találgatva, hogy melyik baromarcú hülyül. Én arra felé veszem az utam, de már óvatosabban lépdelve, hogy szinte alig csapjak zajt, bár halandó testben ez szinte lehetetlen, de az emberi fül szinte süket szerencsére. A túloldalról újabb nesz üti meg a fülem, majd éles fény villódzik, valaki felénk tart a másik oldalról. Magasba szökik a szemöldököm. Bevárjuk? Rejtőzzünk el? A fák között könnyű elrejtőzni  hiszen a galandók manapság nem tekintenek az égre, ám fogalmam sincs te mit akarsz, mit vársz ettől  helytől Astwihad? Elárulhatnád nekem...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asto Vidatu


Kerekerdő P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
39
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 20, 2020 11:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hushh now darlin'

don't say a word, demons calling, they'll eat your soul
Beelzebub & Asto Vidatu #holdvilag

Halloween estéjén kicsit megőrülnek a halandók, felerősödik a kíváncsiságuk a számokra megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségek irányába, amiket ösztönből kerülniük kellene a túlélésük miatt. Ezen az estén hajlamosak lemondani erről, a szórakozás reményében vállalni kockázatokat amiket máskor átgondolnának, most szinte azonnal vetik bele magukat, s mire rájönnének, hogy túlnő rajtuk már rég késő. Hiszen egy ideje a rémek az árnyékban valósabbak, mint bármikor korábban... Ez a sűrűn benőtt erdő is egy ilyen hely, ahol mocsárban rajzó rovarokként kúsznak-másznak, csak azért, mert különlegesnek érzik október harmincegyedik napját. S talán valóban az lesz most számukra ez a nap, amikor a megmagyarázhatatlannak hitt jelenéseik testet is ölthetnek Tawrich és a saját személyemben, amint megközelítjük az erdővé vált teret. Valóban itt vannak, szinte érzem az elfojotott izgalmukat, bár látni nem látni őket, a nyomaik felelőtlen módon szórták szét, eltört ágak, letaposott növényzet, elhagyott tárgyak, mind arról mesél, hogy nem vagyunk az első érkezők ezen a kárhozott éjjelen, már megelőztek egy páran, de nem gond, nem verseny ez, vagy ha mégis, nem az a fajta ahol sietnünk kellene. Ezzel a gondolattal sandítok oldalra Tawrich arcát lesve, biztosan ő is észrevette már, hogy sokan megfordultak a környéken előttünk. Sok felelőtlen halandó, akik egy estényi természetfeletti kalandért látszólag megfeledkeznek a kemény valóságról ami az év többi napján súlytja őket. Nem ezt kellene ünnepelniük, nem ezzel kellene foglalkozniuk, mégis, egy napra vaknak tettetik magukat, semmisnek véve a problémáikat úgy tesznek, mintha holnap nem ismét azon kellene tűnődniük, hogy mit fog tartogatni a jövő a szánalmas kis éltüknek, ami mókuskerréként zárja őket körbe. Hiszen az út vége most összeért az elejével, a haláluk után az ítélet helyett ismét a születés jön... csak az a kérdés, hogy meddig még.
Némán szívom magamba a hely képzelt és valós energiáit, a kimondatlan történetek által hátrahagyott foszlányokat, amiket csak a képzeletünk segíthet összerakni valami teljessé. Az erdő kihaltnak tűnik, de a távolból érkező baljós ropogások, széllel felkapott suttogások elárulják, hogy nem vagyunk egyedül. Amennyire kihaltnak tűnik annyira él is a környék, csak minden itteni energiát magába szippant a lassan szálló sötétség. A hold csak lágyan világít be a fák közé, elég fényt adva, hogy tájékozódhassunk, de nem eleget ahhoz, hogy ne hagyjon tért a képzeletünknek.
Úgy hallottam, ezen az estén valóban különös dolgok történnek erre, a tavalyról megmagyarázhatatlannak tűnő történetek maradtak fent, ígéretként suttogva erről az évről, talán ezért is vannak ilyen sokan erre, azt remélik, hogy most ők is részeseivé válhatnak. És bevallom, engem is ez vonzott ide, ha valahol történik valami megmagyarázhatatlan, ott kell lennem, látnom kell, különben...
Gallyak reccsenek mögöttünk, közeledő beszélgetés és nevetés hangja zavarja meg a kettesben töltött magányunkat, a kísértemre pillantok, úgy tűnik vendégeink érkeznek? Talán emberek, talán csak valamilyen állat ólálkodik éppen a közelben. Nem érzi, hogy nem kellene zavarnia?
Tawrichot talán csak a halandók félelemmel kiteljesedett íze vonzza, de rendjén van ez, hiszen engem pedig a hely vonzz be, ami szinte otthonos kényelemmel tölt el, felidézve az első földön töltött időszakomat, amikor minden új volt, amikor tényleg mindenről tanulnom kellett... bár azóta sem fogytam ki a kérdésekből, az volt igazán kellemes, amikor az egész világok előttem terült, csak arra várva, hogy darabokra szedve felfedezzem magamnak, megnézve minden kis pontját, feljegyezve mindent, megfejtve, kiforgatva, összerakva úgy ahogyan talán még nem tették előttem.
Szinte élőnek érzem magam, ahogyan mélyebbre haladunk, úgy hangoskodnak a suttogások és éledek fel én is, mintha eddig csak álomban lettem volna s most rájönnék, valóság ez. Talán megértem mi vonzza ide az embereken az év ezen időszakában, de ez nem jelenti azt, hogy nem hiszem őket ostobának vagy felelőtlennek miatta. De, végül is, a magunkfajták mindig is ezt használták ki bennük, a reményeiket és álmaikat, vágyaikat amik még ha kicsinyesek is, elvakítják őket annyira, hogy akár a lelküket is képesek legyenek eldobni a pillanatnyi élvezeteikért cserébe.
Még nem is sejtik talán, hogy mi várhat rájuk ezen az éjjelen, hogy a remélt szörnyek valóban meg fognak elevenedni előttük, csakhogy a képzeteikkel ellentétben ezek a szörnyek valóban felfalják őket, nem egy tündérmese ez, ahol felülkerekednek a démonaikon. Nem, a démonaik már itt vannak, várnak, csak érkezniük kell...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Kerekerdő VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 12:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 10:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Zagar & Athlan

Úgy néz ki, hogy sikerült megfejtenünk a jeleket közös erővel, hiszen ahogy mindent sorrendben a jelre helyezek, annak eredménye is lesz pillanatokon belül. Az ajtó feltárul, én pedig lövésre készen fekszek alant egyelőre Zagar nélkül. Azt várom, hogy egy nagyhatalmú démon vagy angyal lép ki onnan, esetleg valami egészen más dolog, amiről még nekem sem lehet fogalmam. A füst és a kántálás nagyon jó körítés, így még engem is képes megvezetni az az... Imp... Egy imp?
- Mi a jó kurva élet ez meg?! - szólalok fel hangosan és értetlenül, s még mindig várok arra, hogy esetleg ebből a nyomorultból kibújik valami sokkal veszedelmesebb, ám a csúcspont elmarad. Amaz nagy lángok közepette megdöglik, s vele együtt hallom a halk puffanásokat is a távolból, így már kezdem sejteni, hogy végül is sikerrel jártunk, ám ez most rohadtul nem boldogít. Érzem, hogy visszatér belém az erő, a színem is kissé emberibb lesz, ám ez most vajmi kevés ahhoz, hogy örömtáncot járjak. Most már nem szerencsétlen módon kelek fel a földről, s csak elképedve, értetlenül pislogok a kupac, majd a vadász felé.
- Egy imp. Egy kibaszott. Imp. Érted? - csóválom meg a fejem dühösen. - Én ezt nem hiszem el. - jelentem ki haragosan, s még lábaimmal is dobbantok idegesen a hűvös kövön. Hát a kurva anyád. Ez a véleményem.
- Ez így nem stimmel, Zagar. Itt valami nincs rendben. - állapítom meg hangosan, s figyelem, ahogy a vadász a kezébe veszi azt a gömböt, mely vadul szívja magába a füstöt, lényegében eltüntetve az eddigi események maradékát. Tényleg csak ennyi lenne? Én azt nagyon nem hiszem.
- Várj. - lépek közelebb halandó barátunkhoz, s ráfogok a kezében levő gömbre. - Ha elégetjük, úgy talán sosem fogunk választ kapni semmire. Lehet, hogy te inkább örökre megválnál tőle, de én alaposabban akarom tanulmányozni, hiszen a lassan hétszáz évem alatt még sosem találkoztam ilyesmivel. Ha pedig egy kicsi köze is lehet akár ahhoz, hogy az angyalok s mi, démonok sem jutunk vissza oda, ahova valók vagyunk, akkor... - nyitva hagyom a mondatot, s ha csak nem akarja túlságosan elpusztítani, úgy kiveszem a kezéből. Ha nem adja könnyen, úgy akár erővel is elveszem tőle.
- Visszavonulok egy időre. Utánajárok, hogy honnan van, s hogy pontosan mire képes. - ha nem akadályoz meg, abban az esetben teszek hátrafelé pár lépést, jelezve, hogy távozni készülök. A gömböt becsúsztatom köpenyem egyik zsebébe, s enyhén kiroppantom a nyakam.
- Még találkozunk, Zagar. Ebben biztos lehetsz. - kacsintok a vadász felé, azzal pillanatokon belül elnyel a sötétség. Azt hiszem, egy ideig meglesz az elfoglaltságom...

// Köszönöm a játékot! //
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 9:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & CherryPie
Szorít minket az idő és az erőnk egyre fogyatkozó gyorsasága, úgyhogy a kimondott tervet cselekvések követik. Én elindulok ordibálva az ellenkező irányba, remélve hogy Athlan-nak sikerül találnia a növényből. Egy nagyobb kör megtételére szabadkozom, mert ennyire futja, és akkor még örülhetek, ha nem esek bele az egyik gödörbe megint, vagy falnak fel az élőholtak. Mind a kettő nem kívánatos halálnem. Próbálok igyekezni a körrel, de ugyanakkor figyelnem kell a csoszogókra is mögöttem, nehogy túl hamar ellankadjon a figyelmük és visszaforduljanak, meg ne hagyjam őket nagyon hátra. Hú, ha csak orra buknék a sötétben, nekem végem! Tekintve az egyhangú morgásaikat és tipegésüket, semmi értelmes időtöltés nem jönne ki ebből, így nem is akarom a kelleténél hosszabbra húzni az ismerkedést velük.
Hosszabb percek múltán ahogy visszafelé vettem az irányt, egyre jobban érezni lehetett a fásultságukat, mintha kezdenének ténylegesen megmurdálni. Aztán valahol a kripta közelében egyszer csak összeesik mind. Erre az észlelésre megállok és vissza poroszkálok a legközelebbihez. Megrugdalom, de nem mozdul. Valami történt.
Mire visszaérek Athlan-hoz, már csak az imp hamutetemét látom, amint közelebb érek hozzá, köpök egyet a talajra.
- Inkább ne akarjam tudni mi a frász volt ez odabent?!
Üvöltöm, mert most már üvöltözhetek, persze csak ennyire futja, utána zihálva nyújtom a kezem a fegyveremért. Sz@rt sem érdekli ki volt a hamu gazdája, már csak egy kupac maradt belőle, így sok vizet nem zavar. Elfáradtam, fázom és még egy fél óra ebben a hidegben, aztán az ájulás fog kerülgetni. Ezt azonban a démonnak nem kell tudnia. Jó ha azt látja, van bennem élet, akkor kétszer is meggondolja hogy nekem támadjon. Velem ellentétben ő biztosan erőre fog kapni, én meg majd napokig fekve nyomok százhúszat. Morogva sétálok odébb, így sokkal később veszem észre a gömböt. Majdnem bele is rúgok egyet, de még pont időben megállok előtte. Talán nem vagyok szakértője ezeknek a cuccoknak, annyi azonban leesik hogy ezzel nem jojózott odabent. Meg nem is a falnak dobálta. Athlan-ra tekintek, aztán vissza a gömbre és megvakarom a fejem.
- El kellene égetni a krematóriumban.
Jobb ötletem nincs, ezzel a lendülettel hajolok lefelé, akár egy beteg tetü, és ha csak a démonnak nincsenek meglátásai ezzel kapcsolatban, vagy intő célzatú felszólalása, mert ő tudja, akkor szándékomban áll felvenni a földről és elindulni abba az irányba vele.


//köszönöm a mesét és a játékot.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kerekerdő CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 08, 2020 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Paranormal activity




Ki gondolná, hogy démon és vadász efféle csapatmunkára képes, amennyiben a szükség úgy hozza, ám az egykori rab és „ellenfele” tökéletesen összedolgoznak. A tervük egyszerű, de nagyszerű, ahogy mondani szokás, ráadásul hatékony. Zagar magára vállalja a csali szerepét, a lődörgő dögök pedig a lehető legnagyobb érdeklődéssel és morgással kezdenek el utána csoszogni, ügyet sem vetve a hátramaradó Athlanra. Noha az is tény, őt valamiként nem is szeretnék megenni; talán, mert az egyikük már belekóstolt a húsába. Egy szó, mint száz, a pokol szülöttének lehetősége nyílik a kövirózsa vadászatra, amely a viszonylagos egyszerűsége dacára nem a legkönnyebb feladat, ha a démon fattya holmi megfejthetetlen kórságtól rúgja az utolsókat.
Berten sincs sokkal jobb állapotban, a fejét korábban ért ütés, a komfortérzet teljes hiánya és az eddigi megpróbáltatások emberfeletti teljesítményt követelnek meg tőle. Az egyetlen szerencséje, hogy az élőholtak viszonylag lassúak és ráérősek, ha valami zaj még a figyelmüket is elterelné, bizton a követői nélkül maradna. Addig is viszont elkél az asszisztálása, mert Athlan egyre nehezebben mozdul, hiába kerül idő közben a kezei közé néhány egyed az áhított növényből, melynek megszerzéséről kreatív mód a vadászt is értesíti.
Mihelyst visszakúszik a földön kirajzolódó pecséthez, sorrendben kezdi az összetevőket rátenni, ennek megfelelően pedig minden egyes alkalommal felvillan a kriptán elhelyezkedő párja, illetőleg a falakra vésett szimbólumok, ahogyan azt korábban már megtapasztalhatták. Az egyetlen különbség, hogy ezúttal végszóként lepattannak az ajtó reteszei, zsanérjai, így a korhadó, ódon bejárat nemes egyszerűséggel kiomlik a helyéről. A füst sűrűn gomolyog, sötét is van, emiatt nehéz belátni a kicsiny épület belsejébe, ellenben a kántálás teljesen kiérthetővé válik. A hang is elkezd felerősödni néhány másodpercen belül, miként a gazdája vélhetően elkezd a kijárat felé sétálni.
Az áthatolhatatlannak tetsző ködből egy körülbelül másfél méter magas alak bontakozik elő, és hacsak nem lövi le rögtön Athlan, még van ideje elhallgatni és rájönni, többé már nem kényszerítheti semmi a véget nem érő mantrára. Az elcsöndesedése pillanatában ráadásul elkezd visszafelé araszolni a füst, az élőholtak egyre gyengébbé válnak s a démon is úgy érezheti, mintha kezdene kipállani belőle a rontás, ami eddig sújtotta.
Amennyiben lehetősége nyílik előrébb lépni az ismeretlennek, át a kripta „küszöbén”, felismerhet/nek - ha Zagar közben visszatért - benne egy impet, aki a kezei között egy feketén örvénylő, áttetsző, gömbölyded formára csiszolt kristályt tart. Mielőtt viszont kikérdezhetnék, vagy egyáltalán lehetősége nyílna szóhoz jutni, mintha valami egyszer csak aktiválódna benne, és szörnyű sikolyok közepette lángra lobban a pokollény, mágikus, zöldes nyalábok között perzselődve hamuvá szempillantások alatt. Persze, ha még ezelőtt halálát leli, úgy a különleges átoknak nem lehet szemtanúja a páros.
Így vagy úgy, vékony, ocsmány kezei közül elgurul a kristály, mely mohón szívja vissza magába a sötét füstöt, míg az el nem tűnik teljesen a környékről, és a halottak vissza nem változnak azzá, amik voltak; élettelen, az enyészetnek adózó, elfeledett porhüvelyek. Athlan is mintha visszanyerné az életerejét, habár a sérülései még közel sem gyógyulnak olyan sebességgel, ahogyan az elvárható lenne.
Itt lenne tehát az útjuk vége? Vajon mit jelenthet a kristály, mire fel rendezhette meg bárki ezt a színjátékot, s vajon ki állhat a felfordulás mögött? Az imp tudhatna szólni, ha még élne, azonban róla már lemaradtak.
Túl sok lehetőség nem áll előttük. Vagy magukkal viszik a gömböt (vívódva, melyiküket illeti meg jobban), és megpróbálják megfejteni az ereje mibenlétét, vagy megkísérlik elpusztítani ott, helyben s azonnal. Miként döntenek?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 6:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Zagar & Athlan

- Ez a leggyorsabb módszer, és ha nem teszem meg, akkor nagyobb esély lesz rá, hogy itt döglök meg. Szóval add azt a szart. - veszem el Zagartól a kést, s azonnal megejtem magamon azt a vágást, ami bizony sokkal jobban fáj, mar, éget, mint egy átlagos penge. Erősen szisszenek fel, ahogy kettéhasítja a kezem, s szinte abban a pillanatban érzem, hogy valóban, ez bizony nem fog úgy regenerálódni, mint más sérülésem eddig. Ha ezt túlélem... Akkor bizony mocskosul sok időre lesz szükségem, hogy visszanyerjem az erőm.
Közben lassan haladunk a siker - vagy valami más - felé, s ha a gondolatmenetünk helyes, márpedig egyelőre úgy tűnik, akkor tényleg csupán egy kövirózsára lesz már szükségünk. Nem éppen temetők körül futottam eddig vele össze, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez kellett a lezáráshoz is, ergo esélyesen kell nőnie valahol az öreg, töredezett sírok közt. A látásom olykor kissé homályba borul, így egyelőre körbe sem nézek, csak Zagar szavaira hagyatkozok.
- Csak a kövirózsa. - felelem türelmetlenül, mikor érzékelem a távolban a mozgást. Társaságunk akadt megint, bár ez lényegében elkerülhetetlen volt, hiszen nem tudunk zajtalanul lenni, na meg azért korom sötét sem uralkodik a vidéken, hogy teljesen láthatatlanná váljunk. A vadász pedig remek ötlettel áll elő... Én már felkészítettem magam arra, hogy szembe kell néznünk velük, ám eszes pajtásomnak sokkal jobb terve van. Kérdés nélkül nyújtom hát a kést felé, de nem engedem azt el azonnal.
- Vigyázok. - bólintok amolyan bajtársias ábrázattal, hiszen bár büszke vagyok, de be kell látnom, hogy amellett, hogy Zagar nem boldogulna az áldott jó testem és lelkem nélkül, én sem boldogulnék nélküle. Nem vagyok éppen csapatjátékos, de ha a sors megköveteli, ám legyen!
Amint ellép tőlem, a hátamra akasztom a nyílpuskát, s azonnal lebukok az egyik sírkő mögé, hogy ne keltsek feltűnést, s a dögök figyelme a vadászra terelődjön. Olykor óvatosan kikukkantok, s mikor látom, hogy kellő távolságba kerültek már, akkor indulok meg négykézláb a sírok közt. Eleinte elmászok a nagy kupac mellett, ám mikor visszafelé haladok szinte elvesztve a térérzékem, akkor tenyerelek bele a növénybe. Zagar azonban a közelben sincs, s mivel nem lenne célszerű felordítani, így füttyentek egyet. Nem tart sokáig természetesen, szinte még egy másodpercet sem ölel át, ám remélhetőleg elegendő lesz arra, hogy kapcsoljon, s elkezdjen visszafelé haladni. Én magam is ezt teszem, bár még mindig négykézláb vagyok, hiszen nem érzek magamban annyi erőt, hogy gyorsan feltornázzam magam két lábra. A pecséthez érve ha szükséges, akkor visszakotrom belé az elfolyt vérünket, ha még számít a sorrend, ezek után pedig elkezdem morzsolni a kövirózsát, hogy ki tudjak préselni belőle pár cseppet, ám a végén már az egész növényt ráhajítom. Erőtlenül hasalok el mellette úgy, hogy fejem tökéletesen rálásson az egyik szélső pecsétre s magára a bejáratra is. Előrehúzom a nyílpuskát, nagy nehezen felhúzom azt, s megcélzom vele a kripta ajtaját. Ujjamat a ravaszra teszem, készen arra, hogy ha bármi unszimpatikus szar mászik onnan elő, akkor beleküldhessek egy szép vaskos nyilat.
- Gyere, te szarházi... - suttogom magam elé úgy, hogy a figyelmem teljesen a célpontra szegezem. Mikor Zagar megérkezik, akkor lesznek igazán feszült pillanatok, hiszen még így sem tudom garantálni, hogy egyáltalán sikerrel járunk.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 4:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Athlan & CherryPie
Athlan örömittas kiáltására majdnem elhiszem hogy tényleg sikerült, de aztán jön a pofára esés. Mégsem. Mondanám hogy sejtettem, de én nem látok semmit akkor sem, ha sikerül. Persze azt igen, amit kinyitunk vele. Az ötletem után azért körbe megy a kezem úgy, ahogy kigondoltam és szóvá tettem neki, oda csöpögtetem a vérem, abban a sorrendben, aztán tanácstalanul pislogok. Most nem hallom a hangját, szóval még mindig a zárnál tartunk. Ő az órát figyeli mellettem. Majd egyet oldalra lép és a kezét nyújtja. A szavai alapján úgy sejtem meg akarja próbálni ugyanazt. Csak az angyalpengéből készült késeim vannak nálam, én is azzal vágtam meg magam. Mondjuk a keze mozgására ösztönösen felfelé emelkedik a kezem, benne a késsel, végül megreked.
- Nem vagyok benne biztos, mert eddig csak öltem vele, de ha ezzel megvágod magad, lehet hogy a seb olyan ütemben fog begyógyulni, mint nekünk, embereknek.
Közben azért eljut a kezéig és hagyom hogy elvegye. Az a vadászkés csak a természetfelettire veszélyesebb a megszokottnál, rám semmivel sem jobban, mint egy normál vadászkés. Gondoltam azért figyelmeztetem. Én is két lépéssel arrébb megyek tőle, hagyva neki helyet és követem a próbálkozásait. Cseles. Ő már minden variációt végig próbál. Ideges, én is. Fázok, ő meg kis híján a halálán van. A sikertelenségét abból tudom, hogy most már mindketten a temető ezen részét fürkésszük, én fordulok abba az irányba, amerre ő mutat.
- Szerintem nem kell odáig elmennünk. Kell lennie valahol a sírok között.
Ez az a hely, ahol sűrűbben előfordul, a probléma inkább az, hogy sötét van, közelednek a nyomik és így nehéz lesz bármit is észrevenni. Tőlünk pár méterrel arrébb, az egyik sírnál felbukkan négy sötét alak. Az egyenetlen mozgásukból és a hangjukból lehet tudni.
- Oké. Most akkor hol tartunk? Csak a kövirózsa kell?
Lehet hogy arra nézek, de én bizony nem látom a növényeket, sőt, a sír körül sötét van alul. Ugyanakkor a pecsétek és szimbólumok vibrálását sem.
- Ha igen, úgy add vissza a késem, és szaladok velük egy kört! Te meg gond nélkül körbe tudsz nézni! A nyílpuskámra pedig vigyázz, kérlek!
Semmi kedvem azt is cipelni, elvégre a gócpont itt van, most az a tervem hogy elcsalom őket magam után, és akkor a démon be tudja fejezni. Rizikós. Mert itt hagyom egyedül, aztán ha tényleg kienged valamit és az fasírtot csinál belőle, mire visszaérek, az komoly probléma lesz nekem is! Várok egy kicsit hogy erre mit reagál, meg hogy vissza kapjam a fegyverem, aztán megvárom, amíg fedezékbe húzódik. Azt hiszem elég ha hangoskodok jó sokáig és tartósan, és akkor követni fogják a zajomat, vagyis engem. Legalább is remélem, úgyhogy ezt is akarom tenni, amint Athlan felkészült.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Kerekerdő CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 13, 2020 7:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Paranormal activity




A vadász kitartása példaértékű, már ami a zár feszegetését illeti, azonban a logikáját sem kellene olyan könnyedén leírnia, hiszen több jó meglátás is napvilágra kerül a kobakjából. A visszakozása jogos, valami bizony el van zárva a kriptában, kérdés, a kinti világot óhajtja megóvni tőle a retesz, vagy éppen attól kívánja megvédeni a bent bujdosót? Erre vélhetően csak akkor fognak rájönni, ha kinyitották az ajtaját…

Az első, sikertelen próbálkozás vélhetően mindkettejükben frusztrációt kelt, Athlanban azért, mert a gyengülése bizony érzékelhető és látszólag megállíthatatlan, míg Zagarban vélhetően a tehetetlenség, az átázottság és a közelben leselkedő fenyegetettség végett. Szerencsére a gondolkodásban egyiküket sem állítja meg a komfortérzet hiánya, sőt, a rájuk nehezedő nyomás úgy tűnik, még serkenti is a kreativitásukat. Berten az órával kapcsolatban ismét pontos következtetésre jut, ahogyan a démon sem lő mellé az ötletével a túlvilágról eredő összetevőt illetően. Noha alap esetben nem használna a vére, így viszont, a harapással a testébe keveredett romlásnak hála hatékonynak bizonyul. Az ajtó feletti pecsét ismét felvillan, illetve oldalvást a latin szöveggel ellátott véset is ragyogni kezd, ezúttal tartósan.
Jöhet a következő összetevő, amely kizárásos alapon nem más, mint a kövirózsa. Amennyiben körülnéznek, a száraz gyomon és megsárgult mohán kívül túl sok mindent nem fedezhetnek fel, ám némi megerőltető sasolást követően azért az egyik, széles sírkő közelében, ami körülbelül négy-öt méterre fekszik tőlük, észrevehetnek néhányat a húsos növényből. Az egyetlen bökkenő csupán az, hogy éppen ekkor és pontosan onnét bukkannak fel a percek óta koncertező élőholtak, szám szerint négyen.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6