Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Katolikus templom •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Katolikus templom - Page 8 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 20, 2017 2:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8



Lord & Raguel
Kérdésemre a felelet úgy felébreszt, mint egy pofon. Hogy nem gondoltam én erre..? Arra, hogy Atyánk visszatérte nem változtatja vissza a fiúkat, csupán egy helyre terelné őket és a baj, az ellentét melegágya lenne az otthon. Eddig sem gondoltam könnyűnek a dolgom, de realizálva, hogy milyen nehéz is valójában, amit tennem kell,  könnyek szöknek a szemembe. A teljes békéhez Gabrielnek meg kell bocsátania az emberiségnek, Michaelnek pedig Gabrielnek kell megbocsátania, s úgy mind a két oldalon minden angyalnak szintúgy.
Huszonöt éve egymás ellen harcolnak, vajon képes leszek-e nem csak hogy évek alatt, de amúgy, egyáltalán arra, hogy megbékítsem őket? S erre rájön a jóslat, hogy mi fog történni, ha Gabrielék nem fejezik be a harcot. Letörlöm a napfényben megcsillanó könnycseppjeimet, miközben Atyám szürkéskék szemeibe pillantok
- Nem mondom el senkinek, Atyám, hogy válaszolt, hogy találkoztunk. – mondom egy szipogás után.
- Sem a jóslatot, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megakadályozzam ezt a katasztrófát...





- <3  -
x
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 15, 2017 3:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8


Mindent tudóan nézek a lányomra a következő kérdése után. Azt hittem erre tudja a választ. Hiszen a válasz maga az oka annak, hogy miért büntettem már meg olyan sokszor az embert a földön.
- Mert amit te gondolsz az lehetetlen. – Sóhajtom, és neki dőlök a pad hát támlájának. Nem valami kényelmes, de nem is azért tervezték így hogy az legyen. – Az angyaloknak ahogy az embereknek van szabad akarata. Egy nap alatt meg tudom változtatni a földet olyanná amilyenné akarom. Csak egy dolgot nem tudok befolyásolni. A szabad akaratot. Ahogy az embereket sem tudom rá venni, hogy engem imádjanak, úgy a testvéreidet sem fogom tudni rá venni a háború befejezésére. Azzal, ha meg jelennék, nem változna meg sok minden. Körém sereglenétek mind és egymást vádolnátok, és kérnétek, büntessem meg a rosszakat. Végül bármelyik oldalt is büntetném meg a döntésemet igazságtalannak éreznék. Az igazságtalan döntésem pedig dühhöz haraghoz és lázadáshoz vezetne. Nem ahogy az embereknek nektek is meg van a szabad akaratotok amíg a saját akaratotokból létre nem jön a béke addig nincs értelme elő jönnöm. Még ha ez azzal is jár, hogy a fiaim és leányaim egymást ölik, vagy a bűnök élvezői lesznek. – Mondom és az egyik porszemet tova pöckölöm a levegőben. – Hallgasd meg hát a szavam. Sötét idők közelednek. Sötétebb idők, mint amik most vannak. Ha a gyermekeim még sokáig ölik egymást a halál végül mindenkiért eljön válogatás nélkül. Olyasmi közeleg ami felett nincs hatalmuk. A végén mikor pedig az utolsó gyermekem is elhunyt a teremtés is elfog pusztulni. – Mondom, és határozottan a lányom szemébe nézek. – Ha találkozol, testvéreiddel egynek sem mondhatod el, hogy találkoztál velem. Sem pedig a próféciám. Ha nem maguktól kötnek békét az hamis lesz és átkozott.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Katolikus templom - Page 8 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 14, 2017 5:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8



Lord & Raguel
Fura Atyámat testben látni, de nem mondanám, hogy rosszul választott. Ez az arc elég beszédes hozzá. Apuka típus, s a barázdák, az ápolt borosta és a szemek mind a hosszú élet bölcsességéről és tudásról tanúskodnak. Ez az arc egyszerre tud szívmelengetően kedves mosolyt adni és olyan tekintettel nézni, hogy rögvest a föld alá szégyelled magad. Azonban nem sokáig tudok ezen gondolkodni, mert megkapom Atyámtól a választ a kérdésemre, miszerint miatta harcolnak egymással, s azért, mert olyannak teremtette őket, amilyennek. A fellángoló oltárra nézek, figyelem, ahogy a lángok éhesen falják a fát, majd egy pillanat múlva az ismét ép lesz.
A testvéreim úgy fordultak el Apánktól, hogy közben azt hiszik, Ő érte cselekszenek. S valóban, ennek a szakadásnak a megakadályozása az én dolgom lett volna, de nem voltam jelent.. nem vagyok jelen. Homlokomon kis ráncok jelennek meg, ahogy összehúzom a szemöldököm.
- Értem Atyám. De miért nem terelted őket vissza a régi útra? – hangomban, kérdésemben és bennem egyáltalán nincs sem szemrehányás, sem kérdőre vonás, pusztán kedves kíváncsiság. Nincs jogom felelősségre vonni őt, mert mindennek oka van, bármit cselekszik. Meg akarom érteni Atyámat, megtudni a gondolatait, a terveit, hogy aszerint cselekedhessek én is, hogy az Ő érdekét képviselve próbáljam megállítani a Háborút.
Ha Apánk nem tett lépéseket ennek megállítása érdekében, akkor annak komoly oka van, s ezen okokba még véletlenül sem akarok bele tenyerelni, ha egyszer kijutok Nahant Islandről.





- <3  -
x
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 14, 2017 9:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8


Zene

A lányom és teremtményem, kétségbeesett, és magát vádolja. Fél és retteg, hogy már nem szeretem őt. Erről nincs szó. Hagyom, hogy mellém üljön, és meg ismerje az Ember arcát. Az arcot, ami most engem rejt halandók és angyalok előtt egyaránt. A kérdésére szomorkásan elmosolyodom.
- Én voltam az drága lányom. Én vagyok az ki miatt ilyenek. Én teremtetem őket erősnek és harcosnak. Ahogy téged is én teremtettelek kedvesnek. A saját gondolataim és tetteim köszönnek vissza fiam gondolkozásában és tetteiben. Már mind a két fiamnak számtalanszor parancsoltam dühömben vagy éppen a jövőt tervezgetve. „öljetek”. A kedvemért legyőzték Lucifert, vagy elűzték az embert az édenből. A fiaim nem tesznek mást csak azt követik, ahogy szerintük parancsolnék nekik. Gábriel azt hiszi újra büntetést akarok rájuk. Hiszen haragomban már özönvizet is zúdítottam a világra. Városokat pusztítottam, járványokat küldtem rájuk. Michel pedig védi az embereket, hiszen bár bűnnel valók, mégis az én teremtményeim. Kedves lányom a testvéreid csak az én utam követik csak nem ugyan azt az ösvényt.  – Mondom, és a kezem fel emelve rá mutatok a templom oltárára, amit egy tűzvillám pusztít el. Az oltár az örökké valóságba dermedve fagy vissza a mozdulatlan időbe. Az oltár pedig nem oltár többé hanem egy csodálatos vörös fényű virághoz hasonló tűzben emésztődő szobra isten haragjának. – Ez is én vagyok. A mennyek haragja, ami elpusztítja könyörtelen és irgalom nélkül a világot. – Emlékeztetem a lányom. Majd ismét felemelem a kezem és az oltár felé legyintve a pusztítás szobra elenyészik, a helyén pedig egy sértetlen oltár áll. – De a legtöbben csak erre szeretnek gondolni belőlem. A kegyes teremtőre, a megbocsájtó istenre. – Mondom, pedig akár csak némely ember én is hirtelen haragú tudok lenni, ha valaki megszegi a parancsaimat.
- Ezért ilyen fontos a te szereped drága leányom. Egyensúlyt tartani, és emlékeztetni a többi angyalt a béke fontosságára.  – Mondom, majd a szemem lehunyva gondolkozom. Milyen nehéz feladatot is szántam szegény lányomnak. Mekkora súlyt raktam a vállára mikor régen neki szántam a békítő feladatot.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Katolikus templom - Page 8 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 02, 2016 2:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8



Lord & Raguel
Elfog egy különös érzés... Egy olyan érzés, amelyet már régen nem éreztem. Noha nekünk, halhatatlanoknak az évek csupán perceknek tűnnek, fogságban inkább a percek tűnnek éveknek. Számomra szinte örökkévalóságnak tűnik az a sötétség, amelyben tartanak. A hideg, nyirkos pince, melynek szagát most is érzem a levegőben, pedig tudatom messze jár tőle. És most végre eltudtam szakadni egy kicsit a sötéttől. Elsétáltam a templomig és imádkoztam. Nem gondoltam volna, hogy választ kapok, noha reménykedtem benne. És akkor a nap megsütötte arcomat, melegebben, mintha csak végig simítanának rajtam a sugarak. Ahogy felpillantok, megérezve az ismerős aurát, látom a porszemeket, miként lassulnak, majd állnak meg a levegőben. Ajkaim résnyire nyitva emelem fel kezemet, s nézem elkerekedő szemekkel, miközben felemelve finoman megérintem a levegőben megakadt szemeket. Finoman sodródnak arrébb érintésemre, de aztán újra megállnak. Ekkor meg is hallok egy hangot. Újszerű ez nekem, hisz Atyám mindig is maga volt a Fény, egy felsőbb entitás, melynek nem volt szüksége testre, hangokra ahhoz, hogy beszéljen velem. Leengedtem a kezem és hátra fordultam, arcom szinte felragyogott, ahogy az arc mögött felfedezni vélem az isteni fényt. A férfire pillantván eddig aggodalommal telt szívem azonnal felmelegszik, mintha csak forró tenyér érintené a mellkasomat. Csendesen hallgatom, s megtudom, hogy a testvéreim közt dúló viszály nem múlt el, s ez egy kis árnyékot vet a találkozásra. Ragyogó arcom kissé keserédes lesz, de továbbra is mosolygom. Örülök, hogy végre láthatok egy ismerőst, egy barátot. Azonban bele gondolva nem tudom a háború pontos okát. Azt igen, hogy kik között tört ki, de hogy pontosan miért, az számomra rejtély. Talán most kideríthetem, s amíg el nem jönnek értem, kitalálhatok rá valami megoldást.
- Uram... - szólítom meg. Pillantásom együtt érző és megértő lesz, miként szemeibe pillantva meglátom bennük a tömérdek bánatot.. Oly sokszor néztem már ilyen tekintetekbe, hogy ha valaki megpróbálná se tudná elrejteni őket előlem. Nem láttam még őt ilyen szomorúnak. Dühös apának igen, ki a gyermekeit megszidja, vagy kegyelmes, gyengéd úrnak, aki megjutalmazza. Szomorúnak ritkán, talán soha. Ha láttam is, messze nem volt ennyire nyomott és rosszkedvű. Lelkembe mart a fájdalom, ahogy rá néztem. Sosem tudtam elviselni még testvéreim rosszkedvét sem, hát mindig azon voltam, hogy enyhítsem a fájdalmukat. Ezért születtem. De ez esetben nem nővéreim, fivéreim fájdalmát, hanem atyámét láttam... és ez mindennél rosszabb volt, mert nem tudom, hogy rajta tudok-e segíteni. Pedig nagyon szeretnék.
- Hát nem veszett el belém vetett hited... Köszönöm. - mosolyodom el halványan, majd felkelek, nesztelen, légies léptekkel sétálok hátrébb, hogy mellé ülhessek, ha megengedi. Amennyiben igen, kezeimet ölembe helyezem és újra felpillantok a nap sugarára, s a templom monumentális gyönyörűségére.
- Miért harcolnak egymással...? Mi fertőzte meg lelküket, amely arra ösztönözte őket, hogy egymás ellen forduljanak? Miért keserítik szívedet, mikor szeretnek téged? Nem tudják, hogy bántanak ezzel? - kérdezem szinte gyermeki ártatlansággal, értetlenül. Talán csak a fogságnak köszönhetem még azt, hogy pártatlan vagyok, nem tudom. Nem akarok egyik bátyám ellen se tenni, pedig tudom, hogy amit Gabriel csinál, az nem helyes.





- 476 szó -
x
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 01, 2016 4:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8





Raguel

For Her, whose name means Friend of God


“A halogatott reménység beteggé tesz a szívet, de a megadatott kívánság életnek fája.”

Oly' sok éve már, éonokkal ezelőtt, megtapasztaltam a veszteség érzését. Mielőtt kialakult volna bármi, még azelőtt, hogy erőmet használni kezdtem volna, az esemény előtt, melyet a mai ember az Ősrobbanásként jelöl meg, nem egyedül voltam. Mégis, ahogyan megtelt a világ fénnyel, s élettel, úgy váltam én is egyre magányosabbá. Előbb, testvéremet, Amarát veszítettem el, majd tovább formálva az univerzumot, alakítva a világot a mai formájává, úgy kezdtem kötődni teremtésemhez, velük pedig gyermekeimhez, kik önnön fényükkel beragyogták az általam létrehozott helyet. Még tovább dolgoztam hát, a Menny után jött a Föld, az arkok születését még több angyal követte. Emlékszem Michael első pillantására, Gabriel kötődésére testvéreihez, a Luciferből áradó fényre... a fényre, mely még a Mennyekét is képes volt meghaladni. Minden gyermekem emléke bennem él, s szívemben őrzöm őket kivétel nélkül mind. Közéjük tartozik az a személy is, kinek lágy hangja mintha nagyon messziről szólítana meg. Szavai átszakítva az univerzum szövetét jutnak el hozzám, kérlelését, mint mindenkiét, kristálytisztán hallom meg fejemben. Évtizedekkel ezelőtt portált nyitottam, megnyíltak a Mennyek kapui és én léptem át rajtuk. Gyermekeim csak később vették észre eltűnésemet, már a teremtésük során úgy ruháztam fel őket erőikkel, hogy engem ne érzékelhessenek, hacsak én nem akarom. Mégis fájdalommal töltött el, mikor eljött az ideje, hogy szükségessé vált ennek kijátszása. Túl sokat avatkoztam be az életükbe... tanítgató, terelgető célzattal feleltem kételyeikre és büntettem, ha arra volt szükség. Az eszközeim változtak egyedül, de a helyzet maga sosem. Árvíz, pusztító vihar, szívekben félelmet keltő rengések, de mindhiába. Az emberek újra és újra követték el ugyanazokat a hibákat. A hibákat, melyeket lassan az angyalaimban is kezdtem észrevenni. A csillagokat felülmúló, fényes lényekben megjelentek a sötét foltok. A foltok, amelyekben saját hibám köszönt vissza rám. Fel kellett ismerjem a tényt, a beavatkozásaim nem tanítottak. Csupán ellehetetlenítették, hogy gyermekeim megtalálják a saját útjukat. A tényt, miszerint félre kell állnom. Így hát megtettem. De ma is hallom az imákat. Hiába a halandó test, az erőm nem veszett el. Ellentétben azzal, amit gyermekeim hisznek, nem vesztem el. De a bánatom csak tovább nőtt. Gabriel letért az útról, testvérei ellen fordult, az emberek ellen. Újabb fiamat vesztettem el. Most pedig, megannyi év után, szívembe markol a női hang... drága gyermekemé, a harmónia csodálatos angyaláé.
- Raguel... -
Suttogom magam elé nevét. Fojtogató érzést ébreszt bennem az Ő bánata, a kétségbeesése. Még lejövetelemkor megfogadtam, hiába jutnak el hozzám a szavaik, nem követhetem el még egyszer a hibát: nem avatkozhatok be. Függetlenítve attól, hogy halandóról vagy angyalról van-e szó. Mégis, a hang csengésére fellángol bennem a késztetés, az érzés, mely arra ösztönöz, hogy megszegjem magamnak tett ígéretemet. Hogy megtörjem a törvényt. Azért, hogy az angyalomhoz siessek. Az angyalhoz, kiben most is ott ragyog a fény, aki sosem fordított hátat a Mennynek és aki most is, elkeseredett perceiben, testvérei után érdeklődik, a maga sorsával való törődés helyett. Én pedig lehunyom szemeimet, magammal viaskodok, miközben az Ő szavaira fókuszálok. Kevéssé használtam erőmet, mióta a Földön vagyok, most mégis vége szakad ennek. Pillanatok alatt elérem, hogy a templom padlóján álljak, a védelmet, a burkot, mely láthatatlan tesz angyalaim számára továbbra is fenntartva. Megtelik a helység fénnyel, a nap sugarai erősebben kezdenek beszűrődni a festett ablakon, hogy miután az üveg megtöri őket, több árnyalatban pompázva vetüljenek a padokra, megvilágítva a levegőben szálló port. De a szemek megállnak a levegőben, ahogy megfagyasztom az idő múlását. Így nem zavarhatnak, most a világ minden perce a miénk. Ki is használom, szemügyre véve a lány asztrális kivetülését, s amíg ő befejezi hozzám fűződő szavait, én a következő pillanatban már a mögötte lévő padon ülök, az énekét hallgatva. Nem tudom, feltűnt-e neki a változás a környezetében, ezért nem zavarom meg, nem áll szándékomban megijeszteni... még néhány pillanatig csak hagyom, hadd töltse meg e helyet szépséges hangja.
- Nem buktál el, drága Raguel. -
Halkan szólítom meg, mintha puszta szavaim kárt tehetnének benne, mintha azok szertefoszlatnák az asztrális alakot. Fájdalma, kétségei tovább szítják a bennem élő bánatot.
- A háború még nem ért véget. -
Nem kívánom tetézni fájdalmait, ennek ellenére mégis őszintén felelek testvéreit érintő kérdésére. Gabrielről nincs hír a Michaellel vívott legutóbbi ütközete óta. Ám, tudom, ez nem lesz mindig így.
- De nem feledkeztek el Rólad! Senki sem. -
A háború felborította a Mennyország rendjét. Testvér fordult a testvér ellen, az angyalok pedig immáron nem csupán démonokkal, de egymással is hadakozni kezdtek. A csata olyannyira megosztotta soraikat, hogy a megtalálására tett kísérletek mindegyike elbukott. Most viszont, azt akarom, hogy tudja, nincs egyedül.
Itt vagyok és minden szavát meghallgatom.
Megérdemelném utálatát. Megérdemlem a haragját.
Most, az univerzum minden ideje az övé.
A figyelmemmel együtt.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Katolikus templom - Page 8 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2016 4:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8



Lord & Raguel
A nap adta világosság és a friss szellő, amely fekete hajamba kapott, illúzió volt csupán. Számomra legalább is, mert valójában még mindig Nahant dohos és sötét pincéjében voltam bezárva, foglyul ejtve. Hiába az asztrális kivetülés, valójában nem New York utcáit járom, érzem bőrömön a nyirkos nedvességet, a hideget és a bűzt. Az utcákat is azért látom, mert habár testem megvakították, lelkem, amellyel kivetülök az elhagyatott utcákra, nem lehet vak. Évek óta csak így láthattam a napfényt, ha egyszer-egyszer magamra hagytak egy kicsit, éppen, mint most. Persze sok időm nincs, mert nem akarják, hogy segítséget kérjek, de az utolsó percig is kihasználom az időmet, különben úgy érzem, megőrülnék.
Meztelen lábaimmal némán sétálva fordulok be a sarkon. A tér, amely elém tárul egy hatalmas templom késő romantikus építészeti stílusban pompázik. Valamikor 1900 környékén emelhették Urunk tiszteletére. Átsétálva a zöldellő, burjánzó, vad parkon belépek a félig kidőlt hatalmas kapun. Ha valójában itt lennék, érezném talpam alatt a padló és a levegő hidegét, az öreg fapadok és díszítések szagát, de képzeletem így is felidézi. Beljebb sétálva felpillantok a hatalmas rózsaablakokra. Némelyik már betört, de a színorkán így is kellemesen megnyugtatja a lelket. Noha a koszos, szakadt ruhámmal, kócos hajammal nem illek ebbe a gyönyörű templomba, nem tudom, hova máshova mehetnék. Vékony ujjaim végigfutnak a padokon, ahogy elmegyek mellettük. Tekintetem a keresztre feszített Jézust pásztázza, amely az oltár mögött magasodik fölém. Leülök az egyik padra elöl, kezeimmel finoman rá könyökölök a bibliatartóra, és nagyot szusszanok.
- Uram, ha hallasz… Szeretném, ha tudnád, hogy sajnálom. Elbuktam. Nem tudom a küldetésem teljesíteni. Nem érem el testvéreimet, nem tudom oltani lángoló gyűlöletüket, sem enyhíteni fájdalmukat. Nagy feladatot adtál nekem, tisztelettel vettem, és örömmel teljesítettem, míg csak tehettem. De mióta csapdába estem… nem vagyok elég erős ahhoz, hogy messzebbre merészkedjek, mint ez a város, az emberek pedig ellenségként tekintenek rám, tőlük nem kérhetek segítséget és értelme sem volna – kétlem, hogy bármit is tehetnének Viszály ellen. – imádkozom Atyámhoz, a hatalmas keresztet figyelve. – Bárcsak tudnék valami testvéreimről… Valamit. Akármit. Hogy vannak? Még mindig háborúban állnak? Sikerült megoldást találniuk? Keres egyáltalán valaki? Vagy elfeledkeztek rólam? – pár másodpercnyi csend után lehajtom fejem, neki döntve összekulcsolt kezeimnek. Csak remélem, hogy hallgat engem, s talán válaszol is. Régebben sok időt töltöttem el társaságában, hisz én voltam az, aki gyermekei harmóniájára ügyelt, és mindig elmeséltem neki, hogy épp milyen állapotok vannak közöttünk. Voltak könnyebb és nehezebb időszakok, angyalok, akiken lehetett és nem lehetett segíteni, ő pedig megértő és gondoskodó volt, oda figyelt minden egyes gyermekére. Aztán történt valami, eltűnt, az én munkám megnőtt, míg el nem kaptak. 25 éve démonok közé vagyok bezárva. Megölni nem ölhetnek, megbuktatni próbálnak, de az sem ment nekik eddig. Egyedül vagyok… - …Magányos vagyok. Hiányoznak nekem a bátyáim, nővéreim, húgaim és öcséim. És hiányzol te is, Uram. – suttogtam halkan a levegőbe felemelve lehajtott fejem, egyenesen a plafon freskójára, amelyen az „Ádám teremtése” című gyönyörű kép díszeleg, s eszembe jut róla az egyik kedvenc templomi énekem, amelyet Hildegard von Bingen komponált réges-régen.
O Vis aeternitatis
Vis aeternitatis
que omnia ordinasti in corde tuo,
per verbum tuum omnia creata sunt
sicut voluisti,
et ipsum verbum tuum
induit carnem
in formatione illa
que educta est de Adam.
Vis aeternitatis
Vis aeternitatis.
Énekelem múltba merengő, ködös pillantásommal nézve a képet.



- 535 szó -
x
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Katolikus templom - Page 8 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2016 4:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8


Kép:
 
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
8 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7