Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Katolikus templom •
reveal your secrets

Cara Pierce


Katolikus templom - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 22, 2020 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 875 • Credit:

 

– Oh, tehát nekünk már kapcsolatunk is van? Szerintem ideje, hogy leszállj a magas lóról és átpattanj egy pónira. Itt maximum közös érdekek, esetleg üzlet merülhet fel. Ha te akarsz tőlem valamit, akkor nekem is jár érte cserébe valami. Nálam így működnek a kapcsolatok. – ez egy kicsit nyersebbre sikerült, mint terveztem, de még egészen vissza fogtam magamat. Nem tehetek róla, de kiráz a hideg, a ’kapcsolat’ szótól. Az, hogy én mindenféle érzelmekre hivatkozva úgy táncoljak, ahogy más fütyül, teljesen ki van zárva. Biztos vagyok benne, hogy Lev nem erre gondolt, de akkor se használja ezt a szót. Ha még belerakta volna a ’hosszútávút’ is biztos, hogy futásnak eredtem volna bármilyen értelmetlen is lenne ebben az esetben. Szerencsére ennyire nem durvult el a helyzet, így a kisebb pánik felbukkanása után ismét megtudtam nyugodni valamelyest. Így nem vágtam rögtön vissza Levnek, amikor arról beszélgettünk, hogy ő is inkább az életbiztosítást preferálja. Na persze nem hagytam szó nélkül, csak némileg civilizáltabb hangnemre váltottam.
– Igazán? Pedig nekem inkább az a benyomásom támadt, hogy te hajlandó vagy kockáztatni. Persze úgy könnyű, hogy nem a saját bőrödet viszed vásárra. – nos a hangsúly a némileg civilizáltabban van, de próbálkoztam. Nem könnyű napi rendre térni afelett, hogy kockára tette az életem, mert neki démonokkal támadt kedve csacsogni. A mostani látogatása is a korábbi élmények miatt zaklatott fel. Alakulhatott volna másképp is. Tudok kedves is lenni, ha éppen jó a hangulatom. Esküszöm. Azonban az érzelmeim alakulására nincs pozitív hatással, ha olyan megjegyzéseket tesz, amik fájdalmas halálra utalnak.
– Nem beszélhetnénk inkább valami másról? Nincs túl jó hatással az idegrendszeremre, ha arról beszélgetünk, hogy ki és milyen módon akart engem a birtokába venni. – ’hidd el Lev, sokkal jobb lesz neked, ha nem firtatjuk ezt a témát’, tettem hozzá, de már csak gondolatban. Beszéljünk inkább róla, az sokkal jobb téma, mint ’szerény’ személyem…
– Nos. Te tudod. A hangod alapján nagykorú vagy, tehát azt csinálsz a saját testeddel, amit akarsz. De ha meg akarsz halni, egyszerűbb lenne, ha simán leugranál egy magas épület tetőjéről. Nem szükséges a démonok „segítsége”. – az ujjammal macskakörmöt imitáltam, ami igen bizarr benyomást keltett volna, ha van szemtanú. Elvégre egy külső szemlélő azt láthatta volna, hogy némán ül egy nő a templomban és hadonászik a kezével. Azért körbe néztem, hogy időközben nem tévedt-e be valaki, de szerencsére tiszta volt a terep. Mindenesetre támadt némi bűntudatom, mert ez a megjegyzésem nem csak, hogy cinikusra sikerült, de már majdhogynem kegyetlen is volt. Nem vagyok egyébként ekkora paraszt, de túlságosan sok mindenen mentem keresztül az elmúlt néhány napban. Olyan dolgokat tapasztaltam, amit ezelőtt még soha, és egy egyszerű embernek nem könnyű feldolgozni az ilyesmit. A megszokott kis világom csúnyán megrengett, és én még mindig csak ott tartottam, hogy próbáltam megtartani az egyensúlyomat és nem pofára esni. Ha ezen a részen túl vagyok, akkor majd jöhet az alkalmazkodás. Ha másban nem legalább ebben a hasznomra lehet Lev, hiszen az már egyértelmű volt, hogy sokkal többet tud a természetfeletti dolgokról, mint én.  A kérdés már csak az, hogy Lev is a rosszak táborába tartozik-e vagy inkább a jófiúk oldalán lenne a helye. Illetve az is megérne egy misét, hogy ő pontosan mi is? Démon nem lehet, mert akkor nem lenne probléma számára információt szerezni róluk. Nem vagyok faj gyűlölő, szóval a megítélésén nem változtatna, de mégiscsak jobb lenne tisztában lenni azzal, hogy kivel is van dolgom. A végleges véleményemet persze majd akkor fogom kialakítani róla, ha kiderül, hogy milyen is valójában. Azonban ehhez elengedhetetlen a személyes találkozó is…
– Nah, ez legalább egy jó hír. Ezt azt is jelenti, hogy tisztességesek velem a szándékaid? – nos a válasz, amit kapni fogok könnyen meglehet, hogy relatív lesz, esetleg ez elől is kitér, de sokat elmond már az is, ha éppen ehhez a megoldáshoz folyamodna. Tudni illik a legfőbb probléma az volt, hogy nem éreztem életbiztosításnak Lev társaságát. Nem zárkózom el előle, hogy ez pusztán csak az én túlzott óvatosságom miatt van így, de hogy ez megváltozzon, ahhoz tennie is kell valamit. Például, ha nem próbálkozik a megölésemmel a beszélgetésünk végéig, azt pozitívan fogom elkönyvelni.
– Nem éppen erre céloztam. Csak az én tudásom a természetfeletti lényekről igen hiányos, így könnyen meglehet, hogy tudok dolgokat, csak éppen nem vagyok tisztában a jelentőségükkel. – nekem mondjuk mindegy, hogy kérdez-e. Csak ha már így alakult, akkor nem akartam, hogy azelőtt távozzon, mielőtt kiszedek belőle valamit. Már pedig volt egy olyan érzésem, hogyha nem kapja meg amit akar akkor simán lelép, ahogy tette azt a sztriptíz bárban is. Várjunk basszus, mikor is mentem át oda, hogy már marasztalni akarom? Ja igen, akkor amikor türelmetlenségem okán túl hamar felfedtem a lapjaim… A mai este nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban. Ezen sötét gondolatok ellenére ismét mosoly kúszott az arcomra. Basszus Lev legalább ne vigyorogj már, amikor még én is képes vagyok türtőztetni magamat.
– Példának okáért az a térkép, amit korábban említettél. Számomra igen hasznos lenne, ha tudnám, hogy pontosan milyen helyet kell elkerülnöm ahhoz, hogy ne botoljak démon társaságba. – természetesen nem ez lett volna az első kérdésem, de ha már így korábban megemlítette, akkor nem fogok kihagyni egy ekkora ziccert. A démon holléte még fontosabb lehet, mint Levé, hiszen az a fenevad sokkal veszélyesebb. No lám. Talán mégis kisül ebből az egészből valami hasznos?


reveal your secrets

Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 22, 2020 2:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




I've always liked to play with fire


- Nem hinném, hogy lényeges lenne a kapcsolatunk szempontjából. – Őszintén, milyen válaszra számított erre a kérdésre? Semmi okom nem lenne megosztani vele ezeket a részleteket, még ha közelebbről ismernénk egymást sem. Csak akkor volt köze hozzá amikor az ő testében próbáltam megközelíteni a démonokat, de az a téma már nem pont aktuális. A jövőben nem terveztem újra használni a testét, előnyösebb ilyenekre a névtelenek közül választani, akiknek a hiánya senkinek sem tűnne fel igazán, hiszen ők maguk is annyira az árnyékban élnek. Cara nevét viszont túl sokan tudják, az ő hiányát megéreznék, még ha talán nem is gyászolná mindenki tiszta szívből. Vagy gyászolná, nem tudom, ez a részlet nem érdekelt annyira, hogy utánanézzek.
- Ebben egyetértünk. – Talán különösnek tűnhet számára a válasz a korábbiak alapján, de az én szemszögemből nézve igenis logikus a kijelentés. Hosszú évek tereltek erre az útra, bár talán az akaratamon kívül is, de most itt vagyok és elkezdtem, szóval tényleg nem hátrálhatok ki már semmiből sem. Számomra már a démonok jelentik az életbiztosításom… mondjuk a pokol lezárulta nem a tervnek kedvez egyelőre.
- Szerintem tudod te is, hogy az egy metafora volt. – Oh, nem, nem fogom ezt szépíteni neki, barátkozás ide vagy oda, a kegyetlen igazság bizony az, hogy Beelzebub megenne mindent és mindenkit, ez a szabály alól pedig Cara sem kivétel. Bárhogyan is futottak össze, a démon név szerint megjegyezte, szóval valamilyen kapocsnak csak kell lennie kettejük közt… de úgy tűnt, hogy egyelőre a dolog meglehetősen egyoldalú és Cara tényleg nem vett észre semmit abból, hogy kapcsolatba került a főbűnnel. Attól annyira nem tartottam, hogy jobban fel fogja zaklatni majd a tényközlés, hogy mik lehettek a tervei Beelzebubnak vele, végül is az nem az én hibám volt, hogy ismerték egymást. Ki gondolta volna, hogy New York ennyire kicsi tud lenni? De ahhoz mégsem elég kicsi, hogy Cara valami említésre méltót is közölni tudjon. Mondjuk talán ő pont nem fogja ennyire fekete fehéren látni a helyzetet és pont, hogy engem fog okolni hiszen én adtam a lendületet, hogy a démonok elé járuljon… de ha ennyire ragaszkodni akar az ilyen részletekhez, akkor úgyis felrémlenének a fájó emlékek a távozásom után is. Tekintettel lehetnék az érzéseire is mondjuk, hiszen talán nincs hozzászokva az ilyen jellegű pánikhelyzetekhez… de a képességem mellékhatása, hogy kevésbé érdekel mások lelkivilága. Különben már beleőrültem volna a használatába. Vagy már elkezdett megtörténni, csak még nem tűnt fel.
- Dehogy, egy térképem már van. – Vigyorgok megint, hiszen volt szerencsém házhoz menni az egyik démonhoz, a másikukkal meg bonyolultabb a helyzet… de ő tudja, hogy merre keressen ha úgy alakulna. – Általánosan véve jó tanács, de azt hiszem szívesebben tartanám közel őket, mint távol. – Főleg a múltamat tekintve mindkettővel. Persze, valószínűleg ezt is őrültségnek hiszi majd, mint eddig is, de magyarázkodni tényleg nem akartam. Talán úgysem értené meg, hiszen valószínűleg nem ugyanazokat a dolgokat éltük át.
Úgy tűnt legalább a lenyugtatása miatt nem ellenkezett. Nem tett rá megjegyzést, de biztosan észrevette ő is a fokozatosan rátelepedő higgadtságot. Nem baj, nem is azért tettem, hogy megköszönje – csupán azért, mert már kezdett zavaróvá válni a folyamatos pánikhelyzete.
- Már az elején sem az volt a terv, hogy tönkretegyem, csak te nem hitted, hogy tudok szépen ülni, ha kell. – Aki tönkretette, az pont, hogy ő volt… bár talán a jelenlétem is hozzá tett az egészhez, az ügy lerendezése mégis rá volt hagyva. De azért ezt így ne mondtam konkrétan a szemébe, csak a levegőben hagytam a témát, talán sejti így is, hogy milyen gondolat követte a megjegyzést és talán ez is több a szükségesnél. A kedvesség néha meglepően nehéz tud lenni, főleg ha nem gyakorlod. Vagy csak Cara egy különös eset – ami a találkozónkat tekintve azért igaz is. – Már majdnem kezdett gyanús lenni az együttműködésed. – Hiszen eddig csak én próbáltam a magam módján egyezkedni vele, ő inkább elvolt a saját elképzeléseivel… - Miért, ha többet kérdeznék, vagy netalán még válaszolnék is, felfrissülne a memóriád démonügyekben? – Bár tény, hogy voltak más elképzeléseim is, jelenleg ez a legsürgetőbb témám az életem érdekében. De már egészen meggyőzött arról, hogy ilyen tekintetben javarészt haszontalan lesz, érződött ez a kérdésem hanglejtésén is. Bár még nem hagytam volna félbe a beszélgetést, arról lassan lemondtam, hogy Beelzebubról vagy Athlannol mondjon valami hasznavehető információt. – Igazán? És milyen érdekes válaszokkal szolgálhatnék? – Újra érezheti a mosolyomat magán. Csak nem visszakanyarodna arra a témára, hogy merre találhatna meg? Egyszer már volt egy átlátszó lépése, ilyen könnyen nem felejtettem el, bár egész szépen elterelte a gondolataimat róla, most, hogy kijelentette a szándékát újra megelevenedett a ballépése. – Hölgyeknek elsőbbség. – Nem mintha ennyire udvarias lennék úgy általában, de ha már felhozta, érdekel, hogy mivel hozakodna még elő. Talán még meglephet?
reveal your secrets

Cara Pierce


Katolikus templom - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 21, 2020 9:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 924 • Credit:

 

Mi tagadás, számítanom kellett volna rá, hogy a démonok lesznek a téma, hiszen ez ’hozott össze’ minket. Már akkor is észrevettem, hogy feltűnően érdeklődik utánuk, csak éppen azt nem tudtam, hogy mi célból. Feltételeztem, hogy meggyűlt velük a baja korábban, és egy esetleges bosszú miatt akar a közelükben lenni. Ha őszinte akarok lenni, akkor én is szívesen törnék némi borsot az orruk alá, ha erre kockázat nélkül lenen lehetőségem, és Levnek éppen ez adatott meg. A képességének hála csak bebújik egy testbe, megpróbálkozik valamivel, és ha nem jön be, otthagyja a testet, mielőtt az örök álomra szenderül. Igen nagy lenne a kísértés, ha nekem is hasonló adottságaim lennének. A lényeges különbség, hogy én képtelen lennék egy ártatlan ember életét a saját is céljaimért feláldozni. Ha az életem lenne közvetlen veszélyben, akkor már könnyen meglehet, hogy átértékelném a gondolkodásomat, de addig is igyekszem tartani magam a minden emberi élet szent tételhez. Na persze könnyen meglehet, hogy Levnek egészen más gondolatok járnak a fejében, így lehet, hogy bölcs lenne arról is szereznem némi információt. Igazából mindenféle információ jöhet róla, az étkezési szokásaitól kezdve a nő ügyein át, minden apró morzsa hasznos lehet, mert a sok darabból előbb utóbb összeáll egy teljes cipó. A gondolkozás közben hirtelen egy mosoly kúszott az arcomra, pedig abszolút nem volt indokolt. Sejtettem, hogy Lev keze van a dologban, de most kivételesen szó nélkül hagytam a dolgot. Ha tényleg jó fiú lesz és maximum az arcizmaimat piszkálja akkor nem lesz gond. A testem veszélyes szituációkba való beleterelésével vannak gondjaim… Ez azonban talán elkerülhető, ha valamennyire békét kötünk egymással. Legalábbis egyelőre.
– Valóban? Akkor megosztanád velem, hogy pontosan mit tervezel velük? – mondjuk, ha a rajongó táborukhoz akar csatlakozni, akkor lehet, hogy bölcsebb lenne részéról inkább hazudni egyet. Az idegrendszerem így is folyamatos táncot jár, nem szükséges, hogy még ő is beleszóljon a koreográfiába. Mindenesetre rendkívül kíváncsian vártam, hogy egyáltalán fogok-e végül választ kapni. Azt ugyanis már észrevettem, hogy rendkívüli eleganciával kerüli el a kényes kérdéseket. Továbbá azt is, hogy egészen másképp vélekedik bizonyos dolgokról, mint én.
– Nos ez igen hiteltelenül fog hangzani az én számból, vagyis hát a fejemből, de inkább egy életbiztosítás, mint a haszon. – igazából el sem hiszem, hogy kimondtam gondolatban Levnek, de a még megdöbbentőbb az egészben, hogy komolyan is gondoltam. Pedig nem olyan bonyolult. Ha halott vagy nem tudsz több hasznot csinálni… Ha most írna valaki egy könyvet üzleti tanácsok témakörben, akár lehetne ez az első pont. Hamarosan azt is megvitattuk, hogy miként tudja felismerni a természetfeletti lényeket, és pechemre a válasz a képességében keresendő. Csodás. Ez azt jelenti tömören, hogy baszhatom. Innentől kezdve már nincs is értelme több kérdést feltenni ezzel kapcsolatban, mert nem fogom a hasznát venni. Pedig valami használható megoldásért még fizetni is hajlandó lennék, hiszen mint említettem az életbiztosítás még a haszonnál is fontosabb. Az viszont egy másik probléma, hogy a jelek szerint még úgyis bele futok a rázós szituációkba, hogy nem is tudok róluk. Ennek tökéletes bizonyítéka, hogy a Beelzebub nevezetű névről ismert engem. Lehetne és talán kéne is firtatni, hogy ez pontosan hogyan lehetséges, de hasznosabb lenne inkább arra kidolgozni egy stratégiát, hogy gyorsan elfelejtsen.
– Nem tudom, hogy az milyen. Én sosem kaptam tortát a születésnapomra. – reméltem, hogy tényleg a tortáról beszélünk és nem arra célzott, hogy a démon megakart enni... Mondjuk benne van a pakliban, de ahogy ő kitudja kerülni a kényes témákat, úgy én is. A nyugalmam egy cérnaszálon függött, és ha az lesz a téma, hogy még annál is nagyobb veszélyben voltam akkor, mint gondoltam, akkor már nem fogok tudni felelősséget vállalni a tetteimért.  Nem túl gyakran kerültem még pánik helyzetbe, így nem tudom pontosan, hogy milyen hatással lenne rám, ha elveszíteném a józan eszemet. Már pedig így Levvel a fejemben, ennek a kivitelezésére még pánik szituáció nélkül is van esély.
– Csak nem csalódást okoztam? Arra számítottál, hogy térképet rajzolok neked a tartózkodási helyükhöz? Mondjuk, ha ismerném azt a helyszínt, akkor legalább elkerülhetném, és szerintem bölcsen tennéd, ha te is inkább távol maradnál tőlük. – van az a mondás, hogy aki hülye az haljon meg jelent esetben pedig, aki démonok közelében akarja sütögetni a pecsenyéjét az ne csodálkozzon, ha meg ég a keze. Azonban Lev egyáltalán nem tűnt ostobának. Inkább olyan benyomásom volt, mintha nagyon fiatal lenne, és még nem tapasztalta volna meg, hogy mire is képesek ezek a lények. Na nem mintha nekem túl sok személyes tapasztalatom lenne, de az, aki a vadászok városában lakik, az hall egy-két történetet, ami arra sarkalja, hogy óvatosabb legyen. A sötét gondolataim ellenére mégis azt éreztem, mintha megnyugodnék egy picit. A testem ösztönösen engedett a feszült tartásból, és mintha a szívverésem is egy kicsit egyenletesebb lett volna. Különös. A testem nem így szokott reagálni, amikor szembesül a szarcunamival. Ah, biztos ebben is Lev keze van… Azonban kivételesen ezt a fajta közbeavatkozást nem utasítottam el. A stressz egy mocsok dolog, és a szervezetet nagyon megtudja viselni, ha folyamatosan 150%-on pörög. Megköszönni azért nem fogom neki, előbb harapok betonra. Érje be azzal, hogy úgy teszek mintha nem vettem volna észre.
– Nos én éppen a beszélgetésünk elejét nem nevezném ígéretesnek. Azóta haladunk valamerre, amióta betartottad a nekem tett ígéretedet, és nem kontárkodtál bele az üzletembe. Na azóta lehet ezt beszélgetésnek nevezni. De kérdezz csak még, ha gondolod. Lehet, hogy van esetleg egy apró részlet, ami felett elsiklottam. Azonban én is feltennék neked majd néhány kérdést, ha már így alakult. – tudod Lev kellenek a morzsák. Persze csak diszkréten, hogy ne vegy észre, hogy az ő elemózsiáját dézsmálom. Mert abban biztos lehet, hogy nem adom fel a felkutatására vonatkozó terveimet…


reveal your secrets

Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 20, 2020 11:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




I've always liked to play with fire


Ha látnál sem biztos, hogy sikerülne – néma gondolat marad csak a kijelentés, helyette egészen más választ hallhat. – A cinizmus ragályos. – Főleg mivel tőlem sem annyira idegen a fogalom. Bár ezúttal a vicc mögött ott volt a kényelmetlen valóság, hogy nagy részét komolyan is gondoltam a mondatnak, Cara már így is eléggé elkezdett feszengeni, nem volt arra szükség, hogy még ennél is kényelmetlenebbé tegyem számára az élményt. A teste is arról beszélt, hogy tovább vezette már fejben a gondolatot, talán érzi ő is, hogy mi volt a mondat hátterében… ez a sejtés pedig bőven elég, egyelőre máson kellene törnie a fejét, mondjuk felidézni a régi emlékeket. Számára talán ez sem lesz kellemesebb, de nem egy kényelmes kis teapartira ültünk le éppen. Feszülnek a közössé vált izmaink, minden megjegyzést mégsem vagyok képes elharapni, így csak késleltetni tudtam a felhúzását, de elkerülni nem. Viszont lesz még rosszabb is, hiszen még csak a beszélgetés elején vagyunk. Beszélgetés, vagy vallatás inkább?
Egyelőre csalódást csalódás után halmoz Cara, de mégsem vagyok hajlandó ilyen gyorsan elengedni, talán valami még kihozható ebből a beszélgetésbő is… különben még mindig ott van a dolgok másik oldala, ha marad még arra hangulata a hölgynek miután kivégeztük az első témát.
A határozott kijelentésre válaszul csak egy mosoly érkezik, és most, hogy az öreg tekintete már nem figyelhet olyan éberen, és kettesben maradtunk a templom nyomasztóan nagy csendjében, már nem figyeltem arra az apró részletre, hogy a teste átveszi-e tőlem az apróbb mozdulatokat vagy sem – így ha nem figyelt, a szánó mosoly könnyedén megjelenhetett a saját arcán is, s nem rekedt meg egy fantom késztetésként a belsőjében.
- Az elpusztítás talán kicsit erős szó. – Hajlamos vagyok kényelmetlennek vagy netalán veszélyesnek nevezhető közelségbe terelni magam a démonokhoz, majd rájátszani, hogy a figyelő tekintetük szélében ragadhassak hosszabb távra is… és akivel már elmentem ilyen végletekbe, nos, nem szívesen végezném ki. Már elve egy haláltánc volt felhívni magamra a fenyegető figyelmüket, minden korábbi erőfeszítés semmissé válna ha mégis az elpusztításukra adnám magam. Viszont, ha a kérdés úgy szólna, hogy ők vagy én… az már egy sokkal komplexebb téma lenne, főleg a dolgaim jelenlegi állásában. Egyszerűen még nem tettem meg a szükséges óvintézkedéseket a halálom esetére… bár már kialakulóban van, a cél még távoli és halvány. Egyik démonban sem bízhatok meg még annyira, hogy magabiztosan kijelenthessem, meg fogom kapni amit akarok, vagy legalább annak egy töredékét, amit az alkudozásaink során elérhetek tőlük. – Néha a démonok hasznosabbak élve, mint holtan, még ha nem is egy életbiztosítás a közelükben maradni. -  Nem tudhatja, hogy nekem sehol sem egy életbiztosítás hosszútávon, talán ezért is érti meg olyan nehezen, hogy miért is lehet nekem annyira jó velük üzletelni. De ő már mondta, hogy nem vállal be ilyen jellegű üzleteket, így talán jobb is témát váltani, mielőtt még elmerülnénk a módszereink közti különbségekben – ez egy olyan tenger amibe könnyen belefulladhatunk már így az elején. A démonírtással eleve van egy olyan probléma, hogy túl sokan vannak. Megölhetsz egy párat, de az összeset? Okosabb lehet közös nevezőre jutni, mint belekezdeni a válogatás nélküli kiirtásukba.
- Igen, ahhoz kapcsolódik. – Rövid válasz, de egyelőre ennél több részletbe csak úgy nem mentem volna bele, számára talán amúgy is ez volt a lényeg – a trükk amit alkalmazok nem emberi, így aligha tudná leutánozni, pont úgy, ahogyan azt sem tudhatja meg egyhamar, hogy milyen megszállni egy másik emberi lényt és betekintést nyerni a lelkébe, abba a kis zárt világba, amiről azt hiszik csak az övék és az ítéletük napjáig nem is fogják figyelni és ítélkezni felette.
- Teljesen. Pont úgy nézett ki, mint egy gyerek a születésnapján, amikor előhozzák a tortát. – Kicsit kevesebb iróniával talán beszélgetésbarátabb lett volna a kijelentés, de érezheti ő is talán, hogy milyen szép párhuzam van a szülinapi torta és Cara teste közt… ha feltűnt neki, hogy Beelzebubnak melyik az egyik kedvenc étele. – A démonok néha másképp örülnek. – Egy apró vállrándítással oszlatnám el a témát, feltéve, hogy ilyen könnyen elengedi a tényt, hogy éppen most viccelődtem az elfogyasztásáról? Elfogyasztásunkról. Én is benne voltam, szóval talán így enyhébb az egész? Vagy pont, hogy nem rédekli, mert a saját formás feneke védése fontosabb. Ami abszolút érthető lenne, ha választanom kellene, én is magamat menteném és nem őt.
- Tehát semmit semmi érdekeset nem tudsz a korábbi démonokról. – A hangom valahol mintha egészen csalódott lenne, miközben ösztönből lazítok a tartásunkon, ha még mindig feszült lenne, úgy érezheti, hogy a légzése és szívverése szabályozódni látszik ahogyan átragad rá a belőlem áradó nyugodtság. Könnyebb úgy koncentrálni, ha nem ragasztja rám a dühét, ezért kezdtem én hatni a testére, hátha úgy mégis egyszerűbb dolgunk lesz. Ha ellenkezni kezdene, akkor viszont abbahagyom, tomboljon akkor, bár nem tudom az melyikünk számára lenne jó? – Pedig már majdnem ígéretesnek indult a beszélgetésünk. – De ha ténylegesen nem üzletel démonokkal, akkor lassan dobhatjuk is az első témánkat. Majd megoldom személyesen a részleteket… ha marad rá időm. Cara talán egy kicsit zsákutca volt, de ha már itt vagyok, akkor nem hagyhatom, hogy tényleg elpazarolt idővé váljanak a percek és órák, amiket azzal töltöttem, hogy megtudjam hol és mikor fog tartózkodni éppen.
A szavaimat szinte búcsúnak is hihette, szinte úgy is ejtettem őket, mintha elköszönni készülnék... viszont azt még terveztem. Ha már energiát öltem ebbe a találkozóba, akkor nem fogok mélyen könnyedén távozni tőle. Az viszont érdekelt, hogy a marasztalásom számára kedvező lenne-e, vagy már túllépett azon, hogy kiszedjen belőlem még egy pár részletet? Bár talán azért is engedne, mert úgy hiszi, a befolyása elég ahhoz, hogy előbb vagy utóbb megtaláljon. Talán igaza is van. De nem ő az egyetlen aki a nyomomban van már egy ideje...
reveal your secrets

Cara Pierce


Katolikus templom - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 19, 2020 6:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 874 • Credit:

 

Harag, beletörődés, harag. A hangulatom úgy ingadozott, mint a fűszálak egy nyári viharban. A szokatlan helyzetek, váratlan reakciókat szülnek, de mégis helyén valónak éreztem őket. Viselhettem volna lazábban, hogy Lev a fejembe férkőzött? Igen. De mennyivel is lett volna jobb nekem? Ha elfolytjuk a haragunkat, az előbb vagy utóbb belülről kezd el felemészteni, míg nem marad más csak egy égő lávafolyam, ami elevenen porlasztja el az elmét. De ha hagyjuk tombolni, az ugyan olyan pusztítást tud véghez vinni, mintha a testünk börtönébe próbáljuk bezárni. Hát maradt az, hogy hagytam szabadon áramlani az érzéseimet, és csak akkor feszítettem meg a béklyójukat, amikor már nagyon messzire akartak kóborolni.
Amint a démonok kerültek szóba még egy érzelem kezdett el kavarogni bennem, és ez még a haragnál is kellemetlenebb tud lenni. A félelem észrevehetetlenül kúszik be a bőröd alá, és ha nem tartod kordában, átveszi a tested és az elméd felett az uralmat. Milyen érdekes párhuzam, hogy eddigi tudásom szerint, Lev képessége is éppen így működik… Áh, nem. Most nem szartam össze magam a felismeréstől. Ellenben még inkább meg akartam találni őt. Azonban kis lépésekkel kell haladni, és nem hagyhatom, hogy a türelmetlenségem idő előtt leleplezze a valódi szándékaimat. Már így is volt jó pár elhamarkodott megjegyzésem, ami miatt már lehetett egy sejtése. A cél, hogy gyorsan eltereljem a ideáit, és ne sikerüljön összeraknia a kirakós darabokat. Hát nincs más választásom, mint készségesen válaszolni a kérdéseire, és ez remélhetőleg a saját gondolataira tereli a figyelmét az enyéim helyett. Az már más dolog, hogy a véleményemet nem biztos, hogy magamban fogom tudni tartani, főleg, ha olyan mondatok hagyják el a száját – vagyis az elmémet – hogy mennyire feltudja dobni a szervezetet a démonok közelsége…
– Oké. Így, hogy nem látlak, nem tudom eldönteni, hogy ezt komolyan gondoltad-e vagy már rád is át ragadt a cinizmusom. – nagyon reméltem, hogy az utóbbi lesz a válasz, mert ellenkező esetben arra a következtetésre kéne jutnom, hogy Lev mazochista. Ez alapesetben nem zavarna, mert mindenki azt csinál a saját testével, amit akar, de a hangsúly a SAJÁTON van. Ösztönösen húztam magam össze egy kicsit, és védelmezőn magam köré fontam a karomat. Az én testem bizony nem megy megint démonok közelébe, de nem ám… Előbb zárom magamra a szobámat és nyelem le a kulcsot. Na onnan próbálja meg kivinni Lev a testemet. Mondjuk ebben a tervben van az emberi mivoltom miatt van némi hiba, így lehet, hogy érdemes lesz alaposabb vésztervet kidolgozni. Hiába mondta Lev, hogy a helyzet nem fajult el a számunkra, ez nem igazán nyugtatott meg. Egy törékeny nő vagyok bassza meg, akivel egy sima ember is azt csinál, amit akar, tehát el lehet képzelni, hogy egy démon mire lenne képes… Már majdnem válaszoltam is Levnek, hogy ’bekaphatja’ a nem fajult el-lel együtt, de inkább csöndben maradtam, A karjaim pozícióját viszont megváltoztattam, és inkább kissé durcásan fontam keresztbe őket a mellkasom előtt. Belégzés… Kilégzés… Nyugalom Cara, információt akarsz, és ehhez nyugodtnak kell maradnod... Nem ülhetsz fel az érzelmi hullámvasútra, mert nincs rajta biztonsági öv. Már éppen kezdett célt érni a légzésgyakorlat, és éreztem, hogy nyugodtabb vagyok, amikor Lev megemlítette, hogy az egyik démon bizony még a nevemet is tudta, ezzel el is értünk a másik rejtélyig, aminek a megoldására vágytam ugyan, de tudtam, hogy nem Lev fog ebben a segítségemre lenni.
– Ami azt illeti, arra én is szeretnék rájönni, hogy honnan ismer. Sosem láttam még azelőtt az este előtt, és ebben teljesen biztos vagyok.   – öhm… legalábbis amennyire biztos lehetek a saját emlékeimben. Volt némi igazság alapja annak, amit a saját magamba vetett bizalomról mondtam, még akkor is, ha az irónia csomagoló papírjába burkoltam. Tisztában vagyok vele, hogy eszméletlenül király vagyok, de nem vagyok tévedhetetlen. Azonban azt senki nem veheti el tőlem, hogy tanulok a hibáimból, és a következő feladathoz már bölcsebben egészen biztosan bölcsebben fogok hozzá.
– Hah, igazán? Nos, ha az elpusztításuk a célod, még a végén cimborák leszünk. – kissé gúnyosan felhorkantottam már a lehetőség megfogalmazására is, de tény, hogyha ő is éppen olyan radikálisan áll hozzá a démon kérdéshez, mint én, akkor sokkal barátibb lesz a viszonyunk, a mostani ’ha meglátlak biztos, hogy minimum tökön rúglak’-nál. Amennyiben csalódást okoz… Igazából a jelenlegi helyzetnél már nem lehet rosszabb. Azért komoly fizikai sérülést nem okoznék neki, bármit is csinál. Erős és határozott kellemetlenségeket annál inkább…
– Ennek a démon és angyal felismerésnek van valami köze a képességedhez? Vagy hogy csinálod?   – nekem is jól jönne valami detektor féleség, ami segít még azelőtt azonosítani a szemeteket, mielőtt belesétálnék a csapdájukba. Basszus az-az este… Még mindig kiráz a hideg, ha eszembe jut… Nagyon csúnyán is végződhetett volna. Hogy még csak véletlenül se sikerüljön kivernem a fejemből a gondolatot, Lev elő is vette a témát újra.
– Örült? Neked ez volt a benyomásod? Hát én nem épp erre a következtetésre jutottam… – még hogy örült… egyáltalán képes ilyen érzelemre egy démon? Erősen kétlem. Tény, hogy nem tudok túl sokat róluk, de nem is akarok. Tartsuk meg a személyes 200 kilométer távolságot, és mindenkinek jó lesz. Vannak nálam sokkal érdekesebb szerzetek is ezen a mocsok lepte bolygón, fölösleges éppen engem kipécézni. Példának okáért Lev élete biztosan sokkal izgalmasabb, mint az enyém. Na jó, igazából senkinek nem kívánom, hogy felkeltse egy démon érdeklődését, így neki sem. A nők bosszúja gyakran kegyetlen, de azért nem ennyire…


reveal your secrets

Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 19, 2020 8:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




I've always liked to play with fire


Tetszik, ahogyan kialudni látszik a dühe, bár ezzel együtt a szórakozás is kiveszőben van a beszélgetésünkből, legalább közreműködőbb lesz Cara, ha a célunk hasonlóvá válik: egymás idegesítéséről átlépni látszunk végre egy beszélgetés szerű állapotba. Szinte már gyanúsan kedves kezdett lenni, főleg a vad fogadtatása után. Enyhíteni próbáltam a helyzetet, de a gyors eredmény talán még fenyegetőbb, mintha hosszasan kérlelni kelle. Aki gyorsan lenyugszik, talán pont olyan gyorsan lobban fel újra. Bár nem adta meg magát azonnal, azért meglepően kezes lett a korábbi határozott képhez képest amit kialakított magáról. Végül is, nőként vezet egy férfiak által dominált munkában, még ha személy szerint nekem nem is szúrja ez az oldalam, azért a sokaknak fájhat, hogy kivívott magának egy bizonyos szintű hatalmat. Bármilyen kezes báránynak is tűnik pillanatnyilag, a jelenlegi helyzetébe biztosan nem csak a szép mosolya miatt került. Talán pont emiatt is kételkedek a kijelentésében, miszerint nem bízik magában. Bár alkohol alatt érthető, azon kívül vagy most osztotta meg az egyik mély gyengeségét, vagy pedig csak szórakozik velem. Ezért is engedem el olyan könnyedén a témát, hiszen könnyedén zsákutcába futhatunk vele.
A lelke nem marad sokáig békében, vele együtt érzem szétáradni a dühöt és a sértettséget a testében, még ha a vonásai olyan szelídek is, érzem bárány mosolya mögé bújó farkas vicsorát. Az öreg olyan pontra taposott ahová nem szabadott volna, büszkeségbe szúrt amiért nem bízott meg benne, pedig már üzleteltek korábban. De legalább segített kitapasztalni Cara határait, még ha csak gyengébben érintette is, máris több, mint a semmi. Bár a dühe újra égetni látszott, ezúttal legalább már nem én voltam a középpontjában. Vagy még nem, hiszen amint eléggé eltávolodott, már el is kezdtem rátérni a közös témánkra, ami talán csak olaj a tűzre, de nem kerülhetjük el tovább. Ha meg akar keresni talán úgy is meg fog, talán még meg is talál… csak az a kérdés, hogy elkésik-e? – Ugye? Kevés dolog tudja annyira feldobni a szervezetet, mint egy démon közelsége. – A démonok veszélyt jelentenek, ha nem is az örök életre, akkor a földire, ami most aktuálisabb éppen. Vele ellentétben az én szavaim őszintének hangzottak, viszont mielőtt teljesen belegondolhatna abba, hogy mennyire is vagyok őrült, újra megszólaltam. – Viszont, a helyzet nem fajult el. Legalábbis számunkra nem. – Mi megúsztuk egy karcolás nélkül, bár tény, hogy nem mindenki volt ennyire szerencsés a bárban. És, bár a szavamnak nem sok értéke lehet még számára – őszintén, én sem mindig adnék hitelt rá, de milyen szépen hangzik, hogy megbízható vagyok – azért próbáltam utalni rá már akkor is, hogy ki tudunk mászni a helyzetből. És ki is másztunk, bár a szerencsés szerencsétlen végkimenetel után. Sajnos nem volt időm beszélni a démonokkal….
Az viszont szintén pozitív jel volt, hogy Cara nyelve megeredt, talán csak a dühtől, talán csak azért mert nem érezte, hogy mennyire értékesek számomra a részletek amikbe belekezdett. Megválaszolta a kimondatlan kérdéseim egy részét, így nekem csak gyanútlanul folytani kellett a beszélgetést amit gyorsan átvett. Figyeltem minden mozdulatát, hátha feltűnne valami apró rezdülés ami arra utalna, hogy hazudni készül. Nem a legmegbízhatóbb módszer, de a semminél mégis több. Egyelőre meggyőzött, hogy komolyan gondolja, végül is, a bárban sem tűnt úgy, hogy hozzá van szokva a démoni társasághoz… bár amikor arra került a sor, azért pörgött az agya, de az a munkája során szerzett rutin is lehetett. Félt és lefagyott egy pillanatra, még akkor is, amikor még nem a démonok előtt álltunk. Bár azért a démonok még távolból sem biztonságosak, főleg ha semmit sem tudunk róluk.
Sosem üzletel démonokkal. Most először okozott csalódást, ha igazat mond, akkor a démonokról aligha fog tudni beszélni… de azért volt egy részlet ami gyanús volt. – Nem üzletelsz velük, az egyikőjük viszont névről ismert. Ráadásul nem is rangtalan. – Tudja vajon, hogy a főbűnök egyike tisztelt meg a jelenlétével aznap? Bár utalt az evésre, biztosan nem ő az egyetlen démon aki nem veti meg az emberi húst. Athlannak is volt szerencsém tapasztalni az étkezési szokásait, de ő úgy szereti, ha “érlelődött” már az étel fogyasztás előtt.
Azt állította, hogy nincs köze démonokhoz, de azért nem engedtem ilyen könnyen a témából. Ha másért nem, legalább elvarrni a feltépett sebeket, mielőtt még ő akarná megtenni, mondjuk egy engem megcélzott hajtóvadászattal. – Nos, az alapszabályaink némiképp különböznek. Elintézetlen ügyeim vannak bizonyos démonokkal. – Konkrétan a korábban említett kettő pont beletartozik ebbe, de ezt a részletet egyelőre elég, ha fejben összerakja egy kérdőjellel. – Különben jó vagyok a démonok és angyalok felismerésében is. – Elhintem a választ, mintha csak mellékes lenne, kezdjen vele valamit, ha szeretne. Az angyaloknak nincs lelkük, őket mindig kiszúrom, a démonok egy részének szintén nincs, s aki mégis egy lélek mellé bújt, az a többnyire meggyötörte a halandót. Azt könnyen megmondom, hogy nem halandók, de azt az aprócska részletet, hogy démon vagy angyal már nehezebben. De néha mindegy is. Az emberek egy része túl könnyen elfelejtette a mészárlásnak azt a részét, ami a mennyei oldaltól érkezett. Nem csak a pokollakók kezéhez tapad a vér, a szárnyasok is ontották, és ontják is, egy részük igen határozottan választott oldalt az emberekkel szemben. Csak azért, mert fentről jöttek nem jelenti azt, hogy mind jók. Nincs jó, ha volt is, kiveszőben van. Mára csak élő van és halálra ítélt – mert már az sem igaz, hogy az egyetlen biztos dolog a halál. Tényleg nem maradt szilárd kapaszkodó az emberek számára.
Érzem felgyorsulni a szívverését a testben amin osztozunk. Félelem? Lassan árad szét, azt csak sejthetem, hogy mire gondol – talán felidézi a múltkori este részleteit – de abban biztos lehetek, hogy mit érez, a lelke és a teste nem hazudik. Kívülről átverhetne a betanult gesztusaival amik mögé menekülni szokott, hogy határozottabbnak tűnjön, de ellenem ez nem lesz elég. Előlem nem tudja elrejteni a lelkét. A kérdés már csak az, hogy az ismeretlentől fél, vagy tényleg tud valamit a démonokról és az rémíti meg? Bárhogyan is, egy kicsit rá játszottam a kialakulóban levő aggodalmára. - Úgy tűnt, Beelzebub kifejezetten örült amikor felismert téged.
reveal your secrets

Cara Pierce


Katolikus templom - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 5:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 703 • Credit:

 

– Azért az elméleteket nem szokás figyelmen kívül hagyni. - jegyzem meg még mindig bosszúsan, de egyre inkább érezheti a hangomon a beletörődést. Ha belegondolok, lehetne rosszabb is. Ha egy démon szállná meg a testemet, akkor biztosan nem cseverésznénk ennyire békésen. Bármennyire is fáj beismerni, de a vadászokat éppen ezért is kell megbecsülni, mert nem hagyják, hogy a gonosz szerzetek ellepjék az utcákat. Mondjuk igazán végezhetnének alaposabb munkát, ahogy a sztriptízbárban történt eset is mutatja… Hiába feszélyez Lev jelenléte, vele legalább szót lehet érteni. Azonban, hogy a mentális státuszomra milyen hatással lesz ez az egész, már egészen másik téma. Igazából az őrülettől, még az öregedésnél is jobban félek. Éppen ezért is volt számomra kulcskérdés, hogy Lev tényleg az, akinek állítja magát, és nem az én elmém szüleménye.
– Mondjuk ebben van valami. Viszont magamban sem bízom túlságosan. Pláne akkor nem, ha alkohol is van a véráramomban. – nem tudom pontosan miért osztottam ezt meg vele. Már szinte csevegő hangulatba kerültünk. A végén még ő fog engem megpuhítani, és nem fordítva… Oh, nem, a mami nem felejt. Maximum a hangulata ingadozik kissé. Ezt a tényt alátámasztandó, a közel nyugodtnak mondható állapotom egyből elillant, amikor az öreg felvetette annak a lehetőségét, hogy esetleg más segítő után néz. Nem is igazán a pénz miatt zavart a dolog – bár az is igen lényeges szempont – hanem amiatt a tény miatt, hogy egyáltalán felmerült az öregben az, hogy nem tudom elintézni, amire megkért. A megítélésemen az sem segített volna, ha kifejtem neki, hogy a jelenlegi koncentrációs zavaraim mögött egy a fejemben lakozó férfi áll… De egyébként is bekaphatja az öreg. A múltkori eset után tudnia kéne, hogy amit megígérek, azt tekintheti elintézettnek. A távozása miatt viszont nem maradt más, mint a beszélgetés Levvel. Mi tagadás már én is vártam, hogy belekezdjünk. Eddig semmilyen információt nem tudtam kisajtolni belőle,
– Oh, remek végre egyezik az érdeklődési körünk. Arról én is szívesen beszélgetnek veled. – akár személyesen is… – Például, amikor a két démon közé sétáltattad a testem, az igazán mámorító élmény volt. – a cinizmusom ismét visszatért, de legalább most nem Lev idegesített fel. Az öregre voltam még mindig nagyon pipa. És ha őszinte akarok lenni, akkor leginkább saját magamra voltam dühös. Szeretem magam tévedhetetlennek hinni üzleti ügyekben, de sajnos nem vagyok az. Nos most majd az is el fog válni, hogy test bitorló férfiakkal való kommunikációban mennyire vagyok erős. Hogy jelezzem, hogy megadom az esélyt az értelmes beszélgetésnek – és persze hogy a lábamban érzett fájdalomnak is némi enyhülést hozzak – leültem a padra, kényelmesen hátra dőltem és a lábaimat is keresztbe fontam magam előtt.
– Nos az tényleg üzletnek indult, de eléggé mellé nyúltam akkor.   – és most is az öreggel, de ezt már eszemben sem volt az orrára kötni. – Fogalmam sem volt róla, hogy démon. Én csak azt az információt tudtam róla, hogy üzletelt valakivel, akit én is szeretnék megpuhítani, így reménykedtem benne, hogy ad róla némi hasznos információt. – egy kissé kétségbeesett kacaj féle hagyta el az ajkaimat. Na igen, akkor is egy balfasz voltam. Csak a szerencsének, és a démon szeszélyes viselkedésének köszönhetem, hogy végül túléltem a dolgot.
– Sosem kötök üzletet démonnal, ez nálam alapszabály. – mondhatni beton biztos. Mondjuk egy véső segítségével sok mindent el lehet érni…És egyébként is nem a becsület gerjesztette ezeket az erkölcsöket, hanem inkább a félelem. Az emberek pontosan behatárolhatók. Mind a mentális, mind a fizikai teljesítményüknek van egy határa, amit nem lépnek át. Egy démon viszont kiszámítatlan, és sosem lehet tudni, hogy mikor rúgná fel a megegyezést, és fanyalodna rá inkább a húsodra…
– Te egyébként honnan tudtad, hogy ők démonok? – tettem fel neki a kérdést, ami már régóta foglalkoztatott. Nekem az volt a benyomásom, hogy már régóta ismeri őket, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a valódi kilétükkel is tisztában lenne. Bennem egészen addig fel sem merült a természetfeletti mivoltuk lehetősége, amíg nem lett az arcomba tolva a nyers valóság. Az emlékek ismét feltörtek egy pillanatra, ennek következtében a szívem egy picit hevesebben kezdett dobogni. Csodás, most már nem az a problémám, hogy ideges vagyok, hanem az, hogy a félelem újra felszínre tört. Nem volt olyan rég, amikor a démon legyilkolta azokat az embereket. Ráadásul ismert is engem valahonnan. A millió dolláros kérdés, hogy honnan…


reveal your secrets

Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 1:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




I've always liked to play with fire


- Örülök, hogy megegyeztünk valamiben. – Ideje volt belátnia. Bár tulajdonképpen még az első körbe sem kezdtünk igazán bele, ez az első pozitív jel, hogy képes lenne félretenni a büszkeségét egy pár pillanatra. Tény, hogy a megszállása nem a számára legkedvezőbb opció volt, de előzetes egyeztetés nélkül megközelíteni egy idegen testben talán hasonlóan idegesítő lett volna, főleg mivel érezhetően neheztel még a korábbi találkozásunk miatt is. Formaságokra pedig a jelenlegi helyzetemben nem biztos, hogy lett volna időm, ráadásul az sem biztos, hogy valami komoly fog kialakulni ebből a beszélgetésből. Talán pont ennyi fog maradni, elhintett szavak és értéktelen kijelentések, amire csak pazaroltam az időmet. A horkantása, amit mellesleg egész szépen álcázott köhögésnek, de mindketten tudjuk mi volt az valójában - szintén arról árulkodik, hogy hosszú út áll még előttünk. De végül is, nem kell jó viszony legyen köztünk, elég egy semleges, amikor legalább ki tudjuk szedni a másikból amit akarunk, anélkül, hogy túl nagy kárunk keletkezzen. Lehet, hogy még így is sokat szeretnék…
- Elméletben, gyakorlatban viszont még mindig te uralod a testet. – Az már más kérdés, hogy ha eszébe jutna lázadozni a jelenlétem miatt akkor mit tennék, de szerencsére addig a pontig nem jutottunk el és a morgolódásai ellenére egészen ügyes kislányként elviselt maga mellett. Bár az öreg figyelő tekintete alatt aligha rendezhetett volna jelenetet. Kár, hogy nem ejthetjük meg a beszélgetésünket itt és most, amíg még van társaság aki mellett kénytelen viselkedni. A sóhaja alapján ő is túllépne már az ügyön, de azért nem mertem elbízni magam, láttam milyen gyorsan változhat a hangulata.
- Nem minden őrültet zárnak el, főleg most, amíg viselkedsz, szerintem fontosabb dolgaik is akadnak a nővéreknek. – Mégis milyen bizonygatásra számított itt? – És ha csak egy hang lennék a fejedben? Akkor legalább megbízhatnál bennem. – Mert ez az, ami biztosan hiányzik a kapcsolatunkból. Bizalom. De két oldalú a dolog, Cara híre alapján talán érthető, hogy nem fogok csak úgy válaszolni a kérdéseire, amik látszólag a semmiből érkeznek, mégis gyaníthatóan személyesebb területekre vezetnek, ha nem figyelek eléggé oda a szavaimra. Főleg mivel még el sem kezdtünk rátérni, hogy mik is az okok a váratlan látogatásom mögött.
Ha saját testben lennék, a megjegyzésére könnyedén kaphatna egy óvatlanul elszabadult pillantást, amibe több év tapasztalata vegyült volna, ami pont az ellenkezőjéről beszél. Ő legalább tartozik valamilyen különálló egységbe, akikhez menekülhet ha a helyzet úgy alakul, nem mindig jelentős előny, de legalább megadatott ez a lehetőség is. Van rosszabb opció, mint embernek lenni, például nephilimnek lenni egyedül, egy olyan helyen, ahol az egyetlen születési jogod az azonnali halál, ami után rögtön pokolra is jutnál. Ha elérhető lenne a pokol, mert ugye ez most egy problémás részlet, meg úgy általában a nephilim kivégzés is mostanság… de amilyen váratlanul lezárult a pokol, olyan hirtelen ki is nyílhat újra. Így test nélkül viszont az egyetlen válasz amit kapott az üresség volt, amit a hangom hiánya hagyott az elméjében, az elmúlt percekben először. A véleményemet szerencsére segített takarni a tény, hogy ideje volt a saját üzletével is foglalkoznia, mielőtt még az öreg gyanakvása túl nagyra nőne és inkább kihátrálna a kéréséből és más segítség után nézne. Végül is, New York még mindig elég nagy város, akadnak még emberek akik a megfelelő összegért vállakoznak szinte bármire, és elér a kezük akár a démonok városáig is. Betartva a szavaim csendes megfigyelővé húztam össze magam, csak akkor szólaltam meg amikor a kísértés már túl nagyra nőtt, különben hagytam, hogy kedve szerint bonyolítsa le az üzletet… már amennyire erre képes volt a közelemben. Igazából vissza is jöhettem volna egy pár perc múlva, de ha nem kért meg rá, miért is hoztam volna fel számára a lehetőséget?
Az ügyfél végső szavai hallatán már éreztem közeledni ami ez után következett. A nő műmosolya és higgadt szavai nem tudtak teljesen átverni, hiszen a lelke itt lebegett mellettem, felfedve amit valójában érzett minden szépen játszott külsőség mögött. A titok viszont nem maradt sokáig kimondatlanul köztünk, amint elég távolra ért az ügyfél, már érezhettem is Cara dühét a lábunkon. – Azt észrevettem. – Már a kezdetektől így volt, közép tájon lehiggadt kissé, de az öreg sikeresen felszította ismét azt a tüzet, amit próbáltam kordában tartani benne. Mindegy már, túl sokáig nem halaszthatom a beszélgetés elkezdését, már így is kevés türelme maradhatott rám. – Előbb megbeszélni a legutóbbi találkozásunk során történteket. – Előbb… az, hogy mi lesz utóbb, még kérdéses. Nem szándékoztam azonnal a tudtára adni az összes okot amiért felkerestem, főleg mivel még nem voltam biztos abban, hogy mennyire is lehet hasznos számomra a későbbiekben. Sajnos az is egy eshetőség, hogy szinte semmit vagy semmit nem tud arról ami igazán érdekelne… - Tudod, a bárban ülve, amikor először összefutottunk. Úgy tűnik jó érzékem van ahhoz, hogy üzlet közben zavarjalak meg. – Finoman kezdem, talán az indulatai mégis hasznosak lesznek valamire és beszélni kezd magától is? Talán kivételesen említene valami hasznosat is. Nem kevés hátsó szándék lapult meg a lágy hangvételű csevej mögött, amibe belekezdtem. Csak az a kérdés, hogy mennyire kellene faggatni Carat, hogy beszélni is kezdjen?
reveal your secrets

Cara Pierce


Katolikus templom - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 15, 2020 4:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 1080 • Credit:

 

Nos, az már biztos, hogy nem fogok kitüntetést kapni a mai napon tanúsított intelligenciámért. Hagytam, hogy egy férfi összezavarjon, és ugyan ezen hímtől megkérdeztem, hogy nem lenne-e zabos, ha éppen belebújnának… Nem is csoda, hogy egy határozott nem volt a válasza. Mit tudhat ő arról, hogy milyen az, amikor nem vagy egyedül a testedben… Én se érzem át, hogy milyen lehet egy kakaskával a lábad között élni, hát tőle sem várhatom el, hogy értse meg, hogy baromira nem oké, hogy így hívatlanul belém bújik. Mondjuk jogosan merül fel a kérdés, hogy egyébként milyen kérést követően adnék engedélyt? „Bocsi, dumcsizhatnánk egy kicsit a fejedben, amíg az igazi testem súlyzós edzést folytat a távolban?” Nem. Sajnos azt kell mondjam, hogy egy efféle kérdés után is pipa lennék. Egyébként is vajon, hogy működik ez? A teste üzemel, míg ő távolban van? Vagy valami álomba szenderül ilyenkor? Vajon mit szólna, ha egy ilyen ’ébredés’ után velem és a tisztességesen kigyúrt kollégáimmal találná szembe magát? Hamarosan kiderül… Csak meg kell tudnom hol is van jelenleg.
- Hát rendben. Amennyiben továbbra is így marad, és nem próbálkozol az elnyomással akkor beszélhetünk. De csakis az után, hogy ezt az üzletet lebonyolítottam az öreggel. – hiszen szép dolog a büszkeségünket ért csapás utáni bosszú, de az üzlet még fontosabb. Ha most azonnal megkapnám a tartózkodási helyét, akkor is előbb megkötném az alkut. Fontossági sorrend kérem szépen. Csak sajnos a teljesítményemre ugye igen negatívan hat az, hogy közben fejben viaskodnom kell valakivel. Pláne, amikor olyan mondatok hagyják el az ajkát… akarom mondani a fejemet, hogy ő bizony próbált kedves lenni. Automatikusan akartam neki válaszolni, hogy ha ez volt a kedvesség, akkor mégis milyen az, amikor teszem azt ártó szándékkal akar közelíteni valakihez, de végül inkább nem tettem fel a kérdést, csak gúnyosan horkantottam egyet. Persze ezt is azonnal megbántam, mert az öreg azonnal felfigyelt rám, így kénytelen voltam köhögésnek álcázni az előbbi óvatlan mozzanatot.
– Nos nem tudom nálad mi számít közeli kapcsolatnak, de tekintve, hogy szó szerint azt csinálsz velem, amit akarsz szerintem ennél már nem is lehetnénk közelebb egymáshoz… – amikor úgy hozta az élet, hogy egy rövidebb időre megosztottam a társaságom egy férfival ennél kevesebbért is felvettem már a nyúlcipőt, de hát itt még erre sem volt lehetőség. A jó kis tányér dobálós vita eleve kiesik, mert saját magamhoz még sem fogok hozzá csapni semmit… A kurva életbe. De nehéz szitu ez. Hatalmasat sóhajtottam, már-már szinte beletörődően, hogy most ez van, ezzel kell kezdeni valamit. Ha belegondolok, és félreteszem a sértett büszkeségemet, akkor tényleg az lenne a legjobb, ha ideiglenes békét kötnék vele, elintézzük, amit kell és mindenki mehet a dolgára. Persze nekem a későbbi időtervembe fel kell vennem egy új napi rendi pontot, de ez mellékes. Most viselkednem kell. Legalábbis megpróbálni.
– Látod… Ilyenek ezek a nők, mindent azonnal akarnak. – én meg pláne azonnal tudni akartam mindent, de úgy néz ki, hogy most tényleg mellé lőttem. Gyönyörűen lebuktattam a valódi célomat, ez szinte biztos. Lehülyéztem volna magamat fejben, de azt ő most hallotta volna? Oh basszus, lehet, hogy egy kicsit több időt kellett volna adnom annak a ’pszichológusnak’. Azt hiszem tényleg van gond most már a fejemben.
– Azért megnyugtató lenne valami bizonyíték, hogy tényleg valóságos vagy, és nem csak az elmém szüleménye. Szarul mutatnék muszáj dzsekiben és leszedálva. – bár ezekben a szavakban is érezhető volt némi rejtett utalás arra vonatkozóan, hogy a holléte érdekel, de valójában tényleg egy picit megnyugodtam volna, ha tudom, hogy nem én őrültem meg. Nekem az elmém az egyetlen fegyverem, és igen kiszolgáltatott lennék ebben a világban, ha még az is felmondaná a szolgálatot. Már csak ezért is meg akartam keresni Lev-et. Hogy tudjam, nem velem van a baj. Ha ezt a részt megnyugtatóan tisztáztuk, akkor ráérek aggódni, amiatt, hogy mit is tehet velem pontosan az által, hogy belém bújik.
– Számomra már az is aggasztó, hogy a lehetőséged meg van rá, hogy megtedd. Értsd meg, hogy ebben az elbaszott világban rohadtul nem egyszerű egy sima embernek életben maradnia. – mindketten elhallgattunk egy kis időre. Szinte már ijesztő is volt ez a csend, de arra jó volt, hogy összeszedjem magam és végre az öreggel foglalkozzak. Amikor beindultak a fogas kerekeim haladt végül a dolog, de nem elég gyorsan. Más esetben már ’koccintanánk’ a megegyezésre, de ez nem volt egy szokásos ügylet így Levvel a fejemben. Így eszembe jutott, hogy talán bölcs is lenne esetleg elhalasztani egy picit a dolgot, mielőtt ne adj isten elrontanám, és olyat mondanék az öregnek, ami nem nyeri el a tetszését. Hiszen, ahogy Lev is megerősítette az én félelmemet, nem volt túl sok esély rá, hogy az unokája még életben van. A jelenlegi ideg állapotomban pedig ezt biztosan nem tudnám diplomatikusan közölni. Felvettem hát a póker arcomat, és így próbáltam az öreget türelemre inteni.
– Nos akkor ki is adom az első utasításokat, és a részleteket megbeszéljük később. Nyugodjon meg, mindent meg fogok tenni, hogy pontot tegyünk ennek az ügynek a végére. – a kezemet nyújtottam az öreg felé, jelezve, hogy mára én ezt a beszélgetést lezártnak tekintem. Ő persze nem hagyta annyiban, és mielőtt ő is kezet nyújtott volna még valamire rávilágított.
– Rendben köszönöm. Azért, ha nem haragszik másokat is felkeresnék az ügyem okán, több szem többet lát alapon. Nem késlekedhetek, ha az unokám bajban van. Remélem megérti. – végül megfogta a kezemet, és kellemes mosolyt villantott rám. Micsoda paraszt… Még, hogy mást is felkeres… iszonyatos haragra gerjedtem, de nem hagytam, hogy ez az arcomra kiüljön. Helyette kedves mosolyt varázsoltam az arcomra.
– Ez csak természetes. Nyugodjon meg egy kicsit, és legyen szép estéje. – az öreg még biccentett egyet felém, majd lassú, kimért léptekkel távozott. Amint kiért az épületből és nem állt fent annak a veszélye, hogy meg hall engem egy hatalmasat rúgtam az egyik padba idegességemben. Sajnos csak annyit értem el, hogy fájni kezdett a lábam, de nem nyugodtam meg. Még hogy más segítségét is igénybe akarja venni… Olyan pipa lettem, hogy egy pillanatra szinte meg is feledkeztem róla, hogy még Lev is itt van. Pedig a vele tervezett beszélgetésem, még csak most fog elkezdődni.
– Nos itt vagyok, állok a rendelkezésedre. Mit szeretnél? Figyelmeztetlek, hogy nem vagyok éppen túl jó hangulatban. – na nem mintha eddig a kedves énemet ismerhette volna meg, de most még a korábbinál is zabosabb voltam. Mondhatni kicsúszott az üzlet a kezemből, és még csak nem is foghattam arra, hogy Lev miatt. Szimplán amiatt, mert nem akartam az öreg arcába hazudni, hogy ’nyugi holnapra már el is intézem a dolgot’. A francba az elvekkel…


reveal your secrets

Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 08, 2020 7:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




I've always liked to play with fire


- Nem. – A válasz hihető határozottsággal érkezett, hiszen őszinte is volt. Azon kívül, hogy a korábbi találkozásunk során közel vittem a két démonhoz, semmi olyat nem tettem vele amiért félnie kellene. Ilyen alapon akár attól is retteghetne, hogy lekéselik az utcán. Ártani sok módon lehet, bár tény, hogy a mostani helyzetünk a legtöbb ember számára nem túl megszokott… azért igyekeztem visszafogni magam. Főleg most, hogy még érdekelne is, hogy egy legalább semleges szintre felhúzzuk a lejtőről indult kapcsolatunkat. De megérné megpróbálni megértetni vele mindezt? Eddig úgy tűnt, hogy nincs megbeszélős kedvében. – Még meg sem próbáltalak elnyomni. Oké, legutóbb sétáltattalak egy kicsit, de a bántásod nem volt a céljaim közt. – Az már más kérdés, hogy mekkora valószínűséggel törhette volna el a csinos kis nyakát vagy igazából bármely más formás részét, főleg szegény Iov esetéből kiindulva. Meg azért Aliknak is idő kellett, amíg felépült… Igaza van, ha Athlan nem távozik olyan váratlanul, talán valóban nem úszta volna meg a méreggel, amit én okoztam. – Ha rémlik, próbáltam kedves lenni. – Kicsit furán hangzik még nekem is, de rég próbálkoztam ilyesmivel. Az emberek törve könnyebben beszélnek, de Caravál nem volt időm ilyesmire, ráadásul ő nem tartozott a jelentéktelen kis senkik közé, akit következmények nélkül használhatok a saját céljaimra.
- Pedig biztosan lennének olyan részletei, amik felkeltenék az érdeklődésed. A patkányos kellemetlenségen túl. De tényleg még minden után – egy démonos duplarandi, másodszori megszállás – sem állunk elég közel egymáshoz ahhoz, hogy ilyenekről beszéljünk. – És még sikerült is csalódottságot tenni a hangomba. Valahol igaz is volt, szívesebben tértem volna komolyabb témákra, de a kegyetlen igazság az az, hogy az ilyesmit nem lehet sürgetni. Ő sem bízok bennem és én sem benne. A mondat második felére érezheti a mosolyomat. – Szép próbálkozás. Máris a következő randit tervezed? És még én haladnék túl gyorsan… - Azért elég konkrét volt a célzás, csak a helyek érdeklik. Meg akar keresni… egyelőre beállhat a sorba. A vicces az egészben az, hogy amúgy a karnevál helyszínével amúgy sem találna meg sokkal könnyebben. Viszont találna arra sok minden egyebet… talán olyat is, amit nagyon nem kívánna látni. Vagy amiből nem térne vissza? Ilyen csinos pofival… bár ott jobban értékelik a sajátos szépséget, azért az ő bájaiban is látnának lehetőséget. De nem megöletni akarom. Kedves próbálok lenni… ugye?
- Cara, egyre személyesebb kérdéseket teszel fel. Azt hittem a komolyabb tárgyalást az ügyfél utánra hagyjuk. – Túl jól szórakozom, főleg ahhoz képest, hogy őt mennyire zavarja az egész felállás. Nem jó irányba halad a helyzet, egyre nagyobb önkontroll kell, hogy civilizáltabbnak tűnjek. Miért kell ilyen nehéz esetnek lennie? Megkönnyíthetné ezt az estét mindkettőnk számára, ha megpróbálna közreműködőbb lenni…
A szavait hallgatva egy olyan este képei elvenednek meg előttem, amit azt hittem mélyre nyomtam. Úgy tűnik nem eléggé. Megszólalnék, mondanám, hogy de, tudom milyen az, de még időben kattan a felismerés. Veszélyes részlet tud lenni az, hogy én is megszállható vagyok. Jobb fenntartani a kérdőjeleket. – Kellemetlen lehet. – El kell nyomnom a feltörő emlékeket, bár a démonnak hála eleve hiányosak voltak helyenként… ami viszont mégis megmaradt… felejthetetlen, az tény, ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy minden részletére emlékezni szeretnék. – Emlékeztesselek, hogy az egyetlen pillanat amikor a ruháidhoz… meg egyebekhez – célzok itt erősen a melleire, ha nem esne le, még rá is pillantok az említett idomokra - érintett a kezünk, az miattad volt? Csak azért, mert jól nézel ki, nem jelenti azt, hogy le fogom tépni a ruháidat… - Igazából a meztelensége gondolata eddig csak halványan merült fel, de neki hála, egészen megelevenedett. Ezt akartad, Cara? Mert sikeresen elkezdted terelni a gondolataimat egy egészen más jellegű irányba, mint amit mára terveztem. Koncentrálj! Elhallgatok végre, szinte áldásosnak is hihetné a csendet, hacsak gyanút nem fog, hogy pont a megjegyzése után érkezett. Tényleg nem akarja megkönnyíteni a dolgomat, de úgy tűnik, a sajátját sem. - …szóval, a lényegre visszatérve – Nem a legjobb kezdés arra, hogy leplezni próbáljam milyen jellegű gondolatokkal töltöttem a korábbi elnyúló pillanatot, de meg kellett szakítanom. – nem ilyen céllal kerestelek. – Bár a szavam számára, akárcsak sok más embernek is, nem sokat ér, egyelőre csak ezzel szolgálhattam. És talán mindkettőnknek kedvező lenne ugrani egy másik témára, mielőtt a dolgok a mostaninál is kellemetlenebbé válnának, vagy valami.
- Bocsánat főnök, intézd csak, csak egy tipp volt. – A hallgatás nem az erősségem, főleg ilyen helyzetben nem. Feszültebbnek tűnt, ami nem jó, szóval igyekeztem elharapni a képzeletbeli ajkaim és… meghúzni magam? Meddig még? Lassan halad. A munkastílusunk egyértelműen eltér. Egy ideig sikerült is meghúznom magam és csendben figyelni a beszélgetésüket, viszont a ponton amikor úgy tűnt, Cara mégiscsak az én módszerem alkalmazta, nem tudtam leplezni az elégedettségemet. Talán rájöhetett, hogy az érzés tőlem jön és nem a sajátja. Ez csak fokozódni látszott, amikor még hozzám is szólt. Nahát, még a végén kedves is lesz? Vagy az már túl sok lenne? Minimum bizarr. – Ha helyes vagy tehetséges valamiben, talán. Mondjuk az előbbi jó ok arra, hogy kiszemeljék porhüvelynek. Ha kapcsolatok nélkül ment oda, személy szerint nem sok esélyt adnék. De ha elég, ügyes, talán túlélhette. – Erős hangsúly a talánon. Egy démon közelében lenni sosem életbiztosítás, még a fiatalok is veszélyesek tudnak lenni. Érezheti a hangsúlyomon, hogy nem sok esélyt adtam a fiúnak. New Orleans nem az a város ahová csak úgy elkirándulgatnak az emberek. De ha önszántából tette, talán tényleg volt valamilyen terve.
reveal your secrets

Cara Pierce


Katolikus templom - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 04, 2020 6:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 1046 • Credit:

 

A természetfeletti már a mindennapjaink része. Még itt New Yorkban is, ahol próbálják persze a falakon kívül tartani a veszedelmet. Ennek ellenére mégis vannak Levhez hasonlók, akik képesek elkerülni a vadászok figyelmét. Nálam viszont kihúzta a gyufát, így nem hagyhatom annyiban a dolgot. Meg kell találnom bárhol is rejtőzködik. Természetesen ennek van némi köze a büszkeségemhez, amin kétségkívül csorba esett, de azt hiszem a kíváncsiság is hajtott. Tudni akarom, hogy ki képes erre a szemtelenségre. Azonban, hogy utána mi lesz a teendőm, ha megtalálom, az még nem körvonalazódott ki teljesen. Talán érdemes lenni feladni a vadászoknak viszont… kétségkívül ebben az esetben súlyos árat kéne fizetnie a tetteiért. Én nem lennék ennyire radikális… egy szimpla veréssel is beérem. Egyelőre legalábbis.
– Őszintén… az én helyemben nem lennél ugyan ilyen zabos? – lett volna cifrább válaszom is, de mi tagadás egy kicsit kezdtem belefáradni a harcba. Úgy sem tudok semmit tenni az ellen, hogy kiűzzem őt a testemből, csak abban bízhatok, hogy előbb vagy utóbb megunja a dolgot. Viszont mielőtt ez bekövetkezik, információt kell szereznem, mert lehet, hogy a harchoz jelenleg nem volt erőm, de hosszú távú céljaim voltak. Én háborúra készültem ugye.
– Inkább nem akarom megtudni, hogy ez a patkányos eset pontosan, hogy is történt, az viszont érdekelne, hogy hol futottál bele egy ilyen helyzetbe? – öhm... lehet, hogy ez egy picit átlátszóra sikeredett. De most mégis mit csináljak? Információ kell. Lakcím, hajszín, fehérnemű méret. Na jó, az utóbbi talán annyira még sem fontos. A lényeg, hogy többet kell megtudnom Levről. Ő már így is fájóan sokat tud rólam, hiszen másképpen nem lenne most itt. Mondjuk, még az is megér egy misét, hogyan jutott ki az-az információ, hogy ma itt leszek. Azért nem olyan régen lett ez a találkozó leszervezve, szóval valakinek csúnyán eljárt a szája. Ennek is utána kell, hogy járjak...
– Kíváncsi lennék, hogy milyen típusú madárka csicseregte el neked, hogy pont ma és pont itt leszek. – nem is tudom, hogy vártam-e igazi választ, de egy próbát meg ér. Amúgy is kezd úgy kinézni, hogy valójában nekem tollas a hátam, de ebbe jobb nem belegondolni. Mindig is bíztam az embereimben, és igazán bántó tud lenni, amikor ez a bizalom megrendül. Már pedig most kétségkívül valaki csalódást okozott nekem, még ha nem is szándékosan.
– Azért erős jóindulattal lehet összefutásnak nevezni, azt hogy bennem vagy. El tudod képzelni, hogy milyen fura érzés, amikor egy férfi dumál a fejedben és azt csinál a testeddel, amit akar? A lehetősége annak, hogy bármelyik pillanatban ledobálhatod a ruháimat igencsak zavaró. – hatalmasat sóhajtottam, ahogy ez a gondolat kijött végre. Egy ici-picit azért megkönnyebbültem, hogy végre megfogalmaztam az aggályaimat. Igazából még valahol szerencsés is vagyok, hogy most a legnagyobb problémám a szemérmességem, és az üzletem elrontása. Legutóbb az életveszély faktor is jelen volt. Persze hiába volt az a helyzet sokkal rosszabb, mint a mostani, az emberek hajlamosak a jelenkori problémáikat mindig súlyosabbnak megítélni, mint amilyenek valójában. Ezzel én sem vagyok másképp. Azt az estét elkönyveltem magamban, mint életem egyik legrosszabbja, de valamelyest lezártnak tekintettem. Az mondjuk igencsak aggasztó, hogy a démon honnan is ismert engem, amikor biztosan nem találkoztam még vele, de ezen nem szívesen töprengek. Bőven elég nekem, ha soha többet nem kell látnom őt. Levvel viszont szívesen találkoztam volna... Előbb viszont az öreggel kell dűlőre jutni. Mindent sorjában. A szokásos magabiztosságomnak – amit üzletkötések alkalmával vetek be – most nyoma sem volt. Lev jelenléte teljesen megzavart. Hiába biztosított róla, hogy ha én viselkedem, akkor ő is nyugton marad, a gondolatok nagyon nehezen akartak előbújni az elmémből.
– Te most gúnyolódsz velem? Én nem így szoktam üzletelni. Tőlem igenis kész tervet kapnak... – közöltem Levvel, és biztosan érezhető volt, hogy a szar kezdte még jobban elönteni az agyamat, de ott álltam az öreggel szemben, így türtőztetni kellett magamat. Egy baszott nagy piros pontot érdemlek egyébként, ha ezt végül sikerült megcsinálni. Egy mosolyt erőltettem magamra, és igyekeztem vissza irányítani a figyelmemet az öregre. A további kérdéseimet ráérek később feltenni Levnek. Nem kerülte viszont el a figyelmemet, hogy Lev célzást tett arra, hogy én nem tudok lelkek után kutakodni. Ez alapján a kijelentés alapján ő tud. Érdekes... Talán ezt a képességét kamatoztatja, valahogyan? Mondjuk, nem tudom, hogy miként tudja ezt diszkréten megtenni New Yorkban... Vagy talán a fizikai teste nem is itt van a városban? Mindegy a kérdés most az, hogy hol lehet az öreg unokája? Kinek lehet tudomása a hollétéről? Hirtelen bevillant, hogy az a személy, aki a fuvarban közreműködött, biztosan tud valamit. Ha más nem az említett unoka első tartózkodási helyét. Oh, drága agyam, köszönöm, hogy vissza tértél...
– Nos első körben felkeresem azt a férfit, aki az unokáját New Orleansba vitte. Neki vannak odaát kapcsolatai, így biztosan van információja, hogy mihez is kezdett először a... – bassza meg mi is a neve? Oh, tudja a faszom... Okés, akkor rögtönzés. – kedvenc rokona. – gondolatban adtam egy pacsit magamnak. Végre sikerült egy picit Lev hatása alól felszabadulni.
– És ez az illető cselekedni is tud, ha valami baj van? – teljesen jogos kérdés, és számítanom is kellett volna rá. Úgy tűnik, hogy még sem pörögtem 100%-on. Akkor marad a kitérés, ahogy Lev is javasolta. Bassza meg, de utálom, hogy igaza lett végül.
– Ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra, könnyen lehet, hogy adott életjelet magáról, csak éppen az üzenet veszett el. Amennyiben mégis valamilyen kényes szituációba került az érintett, természetesen azonnal cselekedni fogok, és kiadom a megfelelő utasításokat, hogy megmenthessük. – vagy legalább eltemessük. Pesszimista lennék? Inkább realista... De lehet, hogy érdemes lenne erről mást is megkérdezni. Milyen ’szerencse’, hogy nem voltam egyedül.
– Szerinted van bármi esélye annak, hogy még életben van? – kérdeztem ezúttal csak Levtől, és igyekeztem az arckifejezésemet kordában tartani, hogy az öreg még csak véletlenül se érzékelhesse, éppen hol járnak a gondolataim. Ahogy elnéztem nem igazán sikerült megnyugtatnom a tervemmel, de éppen eléggé kétségbe volt esve ahhoz, hogy ne makacskodjon, csak elfogadja a segítséget. Már csak az anyagiakat kéne tisztázni, de elég kényes volt a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy nem szívesen vontam volna bele Lev-et az anyagiakba. Nem jó az, ha egy amúgy is rám nézve veszélyes lény, még azt is tudja, hogy mennyit termelek a konyhára. Sokáig viszont nem kerülhetem ezt a témát sem, mert ingyen biztos nem fogok dolgozni. Majd befogom a saját fülemet, hogy ne hallja, amit mondok. De kár, hogy ez nem így működik...


reveal your secrets

Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 20, 2020 7:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




I've always liked to play with fire


- Attól tartok, hogy ha saját fizikai formában jelennék meg, akkor a dühöd levezetése lenne a prioritás. – Ami már most is igaz, csak kicsit komplikáltabb a dolog, mert magát nem pofozgathatja. Vagyis, feltételezem, hogy nem tenné, de még meglephet vele. – Így talán könnyebb a szavakra koncentrálni. – Bár legutóbb sem a szavak voltak a prioritás, másodszorra valamivel jobban fogadta az érkezésem? Bár dühösebben. Korábban az életveszély segített elterelni a figyelmét. És, el is értünk a verekedős részig, szinte már meglepően gyorsan. De nem gond, szeretem a lobbanékony lelkeket. Bár jelenleg ez nem segít a célomban.... - Csak nyugodtan, ha az segít, én nem leszek semmi jónak az elrontója. – Felőlem magát is püfölheti, ha az segít a koncentrálásban. Én nem ítélkezek, ennél furcsább emberekbe is költöztem bele. Meg különben is, egy-két pofon segít éberen maradni.
Az igazán kedves ajánlatát pedig egy mosollyal fogadtam. Elképesztő ez a nő. Mondjuk dühös, ez tény, erre már rájöttem. És én sem segítek lenyugodni, egyelőre, pedig meglennének rá a módszereim. De ha ennyire szórakoztató... - Nem, de egyszer egészen közel kerültem egy patkányéhoz, ha az számít. – Az már más kérdés, hogy az a patkány ténylegesen vagy képletesen volt az ami. Lényegtelen, hiszen Cara, mint a példa mutatja, még nem áll készen egy beszélgetésre. És, ami azt illeti, én sem. Ennyit a profizmusról, Lev.
Éééés, el is értünk a szokásos aggályokig, hát nem aranyos. Mintha nem lenne jobb dolgom, mint stalkolni az embereket. Mármint... - Ne aggódj, jobb dolgom is van, mint a lakásodig követni téged. Csak véletlenül meghallottam, hogy pont ma, pont most itt leszel, és gondoltam benézek. – Leegyszerűsítve még igaz történet is. A leskelődési statisztikáimat pedig tényleg okosabb nem mellékelni. Azért meghalni nem akarok még.
- A tested a tied, most kivételesen nem azért jöttem. Szívesen kifejteném, de biztos vagy benne, hogy most a legjobb az idő? Mármint, nem szívesen tartanálak fel… ugyanakkor távozni sem szeretnék, ha már ilyen szépen összefutottunk ezen a gyönyörű estén. – Fárasztó. Még azt sem tudom, hogy mennyire érné meg utána rohangálni. Az emberek közt, meg még ki tudja merre nagy a befolyása, de jelenleg nem ilyen jellegű kapcsolatok kiépítésén dolgozom, sőt, pont szabadulóban vagyok az ilyen kötelékektől. Talán ha évekkel korábban érkezett volna, csakhogy akkor még gyerek voltam, szóval már rég késő. Egy másik életben akár még barátok is lehettünk volna. Részemről most is összejöhetne, de nem, ő akadéskodkodik továbbra is. Én meg belemegyek a játékba, mert... - Viszont, mentségemre, a pezsgők elég távol voltak. – Nehéz komoly beszélgetést folytatni amikor ilyen zaklatott. Tény, hogy a megjegyzéseim sem segítenek, de így is végig kell ülnöm amíg elintézi az ügyes-bajos dolgait az öreggel. A türelem arra tartogatom, bár ha így folytatja, talán nehezebb lesz viselkedni, mint gondoltam volna.
- A nagylelkűséged elképesztő. – Ó helló, irónia, merre voltál? Cara gunyoros cseveje hiányolt. - Ha viselkedsz, én is. – Na, ez talán nem a legjobb biztatás, de legalább őszinte vagyok? Bár valószínűleg egy kegyes hazugságot jobban díjazna jelenleg.
Az ígéretemhez hűen átadtam az irányítást Caranak, és csendes megfigyelője voltam az újra kialakuló beszélgetésnek. És az is maradtam volna, ha nem fagyott volna le, amit ráadásul a tudtomra is adott egy igencsak kedves utalással. - Ugyan, csak egy embert kell megkeresni, ráadásul a város is adott. Lehetne rosszabb is, van, amikor azt sem tudják merre van a világban, csak keresd meg. Ó, igen, te nem tudsz csak úgy kutakodni a lelkek után. Kellemetleeen. – Már a képességem megjelenése előtt is foglalkoztam hasonlóval, bár tény, hogy előtte több volt a kamu és kevesebb a munka. Miután kicsit szűkült a világ – bár még nem eléggé – valamivel többet teszek az ügyért, hogy tényleg megtaláljam, akiket kell. De a duma része sosem maradhat el. – De minek stresszelsz, kész tervet kér az öreg? Csak fogadd el és rázd le, New Orleans nem a világ. – Bár nem sok munkám vezetett el odáig, azért volt szerencsém körbe nézni. Bár nekem inkább amiatt lennének kétségeim, hogy magánál van-e még a gyerek, vagy már kinézte magának egy démon. Főleg, ha csinos a pofija, esélyes, hogy már nincs tudatánál. Főleg, ha eltűnt. De visszatérve a lényegre, nem értettem a nő problémáját. Vannak kapcsolatai, nem? Vagy nem ér el a keze addig a városig?
És nagyjából ennyit arról, hogy csendben maradok. De tulajdonképpen ő szólított meg, szóval talán ez nem is számít. Mindenesetre, fel voltam készülve a nemtetszésére, amiért engem okol majd, hogy nem tud koncentrálni. Pedig elviekben az ő vérében kellene lennie a szakmának, és nekem kellene a tapasztalatlanabbnak lennem. Talán ezért is vagyok magabiztosabb. Megszoktam, hogy mindent elvállalok, és ha mégsem megy, akkor majd kibeszélem magam, nagyrészt amúgy sem veszthetek túl sokat. Nem én vagyok akit először megtalálnak elverni az esetleges ígéreteket, és ha még meg is történne... nos, futni is tudni kell. Vagyis, ez csak taktikai visszavonulás. De rendszerint nem szoktam addig a pontig eljutni.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2