Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Katolikus templom •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 19, 2020 8:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


Tetszik, ahogyan kialudni látszik a dühe, bár ezzel együtt a szórakozás is kiveszőben van a beszélgetésünkből, legalább közreműködőbb lesz Cara, ha a célunk hasonlóvá válik: egymás idegesítéséről átlépni látszunk végre egy beszélgetés szerű állapotba. Szinte már gyanúsan kedves kezdett lenni, főleg a vad fogadtatása után. Enyhíteni próbáltam a helyzetet, de a gyors eredmény talán még fenyegetőbb, mintha hosszasan kérlelni kelle. Aki gyorsan lenyugszik, talán pont olyan gyorsan lobban fel újra. Bár nem adta meg magát azonnal, azért meglepően kezes lett a korábbi határozott képhez képest amit kialakított magáról. Végül is, nőként vezet egy férfiak által dominált munkában, még ha személy szerint nekem nem is szúrja ez az oldalam, azért a sokaknak fájhat, hogy kivívott magának egy bizonyos szintű hatalmat. Bármilyen kezes báránynak is tűnik pillanatnyilag, a jelenlegi helyzetébe biztosan nem csak a szép mosolya miatt került. Talán pont emiatt is kételkedek a kijelentésében, miszerint nem bízik magában. Bár alkohol alatt érthető, azon kívül vagy most osztotta meg az egyik mély gyengeségét, vagy pedig csak szórakozik velem. Ezért is engedem el olyan könnyedén a témát, hiszen könnyedén zsákutcába futhatunk vele.
A lelke nem marad sokáig békében, vele együtt érzem szétáradni a dühöt és a sértettséget a testében, még ha a vonásai olyan szelídek is, érzem bárány mosolya mögé bújó farkas vicsorát. Az öreg olyan pontra taposott ahová nem szabadott volna, büszkeségbe szúrt amiért nem bízott meg benne, pedig már üzleteltek korábban. De legalább segített kitapasztalni Cara határait, még ha csak gyengébben érintette is, máris több, mint a semmi. Bár a dühe újra égetni látszott, ezúttal legalább már nem én voltam a középpontjában. Vagy még nem, hiszen amint eléggé eltávolodott, már el is kezdtem rátérni a közös témánkra, ami talán csak olaj a tűzre, de nem kerülhetjük el tovább. Ha meg akar keresni talán úgy is meg fog, talán még meg is talál… csak az a kérdés, hogy elkésik-e? – Ugye? Kevés dolog tudja annyira feldobni a szervezetet, mint egy démon közelsége. – A démonok veszélyt jelentenek, ha nem is az örök életre, akkor a földire, ami most aktuálisabb éppen. Vele ellentétben az én szavaim őszintének hangzottak, viszont mielőtt teljesen belegondolhatna abba, hogy mennyire is vagyok őrült, újra megszólaltam. – Viszont, a helyzet nem fajult el. Legalábbis számunkra nem. – Mi megúsztuk egy karcolás nélkül, bár tény, hogy nem mindenki volt ennyire szerencsés a bárban. És, bár a szavamnak nem sok értéke lehet még számára – őszintén, én sem mindig adnék hitelt rá, de milyen szépen hangzik, hogy megbízható vagyok – azért próbáltam utalni rá már akkor is, hogy ki tudunk mászni a helyzetből. És ki is másztunk, bár a szerencsés szerencsétlen végkimenetel után. Sajnos nem volt időm beszélni a démonokkal….
Az viszont szintén pozitív jel volt, hogy Cara nyelve megeredt, talán csak a dühtől, talán csak azért mert nem érezte, hogy mennyire értékesek számomra a részletek amikbe belekezdett. Megválaszolta a kimondatlan kérdéseim egy részét, így nekem csak gyanútlanul folytani kellett a beszélgetést amit gyorsan átvett. Figyeltem minden mozdulatát, hátha feltűnne valami apró rezdülés ami arra utalna, hogy hazudni készül. Nem a legmegbízhatóbb módszer, de a semminél mégis több. Egyelőre meggyőzött, hogy komolyan gondolja, végül is, a bárban sem tűnt úgy, hogy hozzá van szokva a démoni társasághoz… bár amikor arra került a sor, azért pörgött az agya, de az a munkája során szerzett rutin is lehetett. Félt és lefagyott egy pillanatra, még akkor is, amikor még nem a démonok előtt álltunk. Bár azért a démonok még távolból sem biztonságosak, főleg ha semmit sem tudunk róluk.
Sosem üzletel démonokkal. Most először okozott csalódást, ha igazat mond, akkor a démonokról aligha fog tudni beszélni… de azért volt egy részlet ami gyanús volt. – Nem üzletelsz velük, az egyikőjük viszont névről ismert. Ráadásul nem is rangtalan. – Tudja vajon, hogy a főbűnök egyike tisztelt meg a jelenlétével aznap? Bár utalt az evésre, biztosan nem ő az egyetlen démon aki nem veti meg az emberi húst. Athlannak is volt szerencsém tapasztalni az étkezési szokásait, de ő úgy szereti, ha “érlelődött” már az étel fogyasztás előtt.
Azt állította, hogy nincs köze démonokhoz, de azért nem engedtem ilyen könnyen a témából. Ha másért nem, legalább elvarrni a feltépett sebeket, mielőtt még ő akarná megtenni, mondjuk egy engem megcélzott hajtóvadászattal. – Nos, az alapszabályaink némiképp különböznek. Elintézetlen ügyeim vannak bizonyos démonokkal. – Konkrétan a korábban említett kettő pont beletartozik ebbe, de ezt a részletet egyelőre elég, ha fejben összerakja egy kérdőjellel. – Különben jó vagyok a démonok és angyalok felismerésében is. – Elhintem a választ, mintha csak mellékes lenne, kezdjen vele valamit, ha szeretne. Az angyaloknak nincs lelkük, őket mindig kiszúrom, a démonok egy részének szintén nincs, s aki mégis egy lélek mellé bújt, az a többnyire meggyötörte a halandót. Azt könnyen megmondom, hogy nem halandók, de azt az aprócska részletet, hogy démon vagy angyal már nehezebben. De néha mindegy is. Az emberek egy része túl könnyen elfelejtette a mészárlásnak azt a részét, ami a mennyei oldaltól érkezett. Nem csak a pokollakók kezéhez tapad a vér, a szárnyasok is ontották, és ontják is, egy részük igen határozottan választott oldalt az emberekkel szemben. Csak azért, mert fentről jöttek nem jelenti azt, hogy mind jók. Nincs jó, ha volt is, kiveszőben van. Mára csak élő van és halálra ítélt – mert már az sem igaz, hogy az egyetlen biztos dolog a halál. Tényleg nem maradt szilárd kapaszkodó az emberek számára.
Érzem felgyorsulni a szívverését a testben amin osztozunk. Félelem? Lassan árad szét, azt csak sejthetem, hogy mire gondol – talán felidézi a múltkori este részleteit – de abban biztos lehetek, hogy mit érez, a lelke és a teste nem hazudik. Kívülről átverhetne a betanult gesztusaival amik mögé menekülni szokott, hogy határozottabbnak tűnjön, de ellenem ez nem lesz elég. Előlem nem tudja elrejteni a lelkét. A kérdés már csak az, hogy az ismeretlentől fél, vagy tényleg tud valamit a démonokról és az rémíti meg? Bárhogyan is, egy kicsit rá játszottam a kialakulóban levő aggodalmára. - Úgy tűnt, Beelzebub kifejezetten örült amikor felismert téged.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Katolikus templom - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 5:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 703 • Credit:

 

– Azért az elméleteket nem szokás figyelmen kívül hagyni. - jegyzem meg még mindig bosszúsan, de egyre inkább érezheti a hangomon a beletörődést. Ha belegondolok, lehetne rosszabb is. Ha egy démon szállná meg a testemet, akkor biztosan nem cseverésznénk ennyire békésen. Bármennyire is fáj beismerni, de a vadászokat éppen ezért is kell megbecsülni, mert nem hagyják, hogy a gonosz szerzetek ellepjék az utcákat. Mondjuk igazán végezhetnének alaposabb munkát, ahogy a sztriptízbárban történt eset is mutatja… Hiába feszélyez Lev jelenléte, vele legalább szót lehet érteni. Azonban, hogy a mentális státuszomra milyen hatással lesz ez az egész, már egészen másik téma. Igazából az őrülettől, még az öregedésnél is jobban félek. Éppen ezért is volt számomra kulcskérdés, hogy Lev tényleg az, akinek állítja magát, és nem az én elmém szüleménye.
– Mondjuk ebben van valami. Viszont magamban sem bízom túlságosan. Pláne akkor nem, ha alkohol is van a véráramomban. – nem tudom pontosan miért osztottam ezt meg vele. Már szinte csevegő hangulatba kerültünk. A végén még ő fog engem megpuhítani, és nem fordítva… Oh, nem, a mami nem felejt. Maximum a hangulata ingadozik kissé. Ezt a tényt alátámasztandó, a közel nyugodtnak mondható állapotom egyből elillant, amikor az öreg felvetette annak a lehetőségét, hogy esetleg más segítő után néz. Nem is igazán a pénz miatt zavart a dolog – bár az is igen lényeges szempont – hanem amiatt a tény miatt, hogy egyáltalán felmerült az öregben az, hogy nem tudom elintézni, amire megkért. A megítélésemen az sem segített volna, ha kifejtem neki, hogy a jelenlegi koncentrációs zavaraim mögött egy a fejemben lakozó férfi áll… De egyébként is bekaphatja az öreg. A múltkori eset után tudnia kéne, hogy amit megígérek, azt tekintheti elintézettnek. A távozása miatt viszont nem maradt más, mint a beszélgetés Levvel. Mi tagadás már én is vártam, hogy belekezdjünk. Eddig semmilyen információt nem tudtam kisajtolni belőle,
– Oh, remek végre egyezik az érdeklődési körünk. Arról én is szívesen beszélgetnek veled. – akár személyesen is… – Például, amikor a két démon közé sétáltattad a testem, az igazán mámorító élmény volt. – a cinizmusom ismét visszatért, de legalább most nem Lev idegesített fel. Az öregre voltam még mindig nagyon pipa. És ha őszinte akarok lenni, akkor leginkább saját magamra voltam dühös. Szeretem magam tévedhetetlennek hinni üzleti ügyekben, de sajnos nem vagyok az. Nos most majd az is el fog válni, hogy test bitorló férfiakkal való kommunikációban mennyire vagyok erős. Hogy jelezzem, hogy megadom az esélyt az értelmes beszélgetésnek – és persze hogy a lábamban érzett fájdalomnak is némi enyhülést hozzak – leültem a padra, kényelmesen hátra dőltem és a lábaimat is keresztbe fontam magam előtt.
– Nos az tényleg üzletnek indult, de eléggé mellé nyúltam akkor.   – és most is az öreggel, de ezt már eszemben sem volt az orrára kötni. – Fogalmam sem volt róla, hogy démon. Én csak azt az információt tudtam róla, hogy üzletelt valakivel, akit én is szeretnék megpuhítani, így reménykedtem benne, hogy ad róla némi hasznos információt. – egy kissé kétségbeesett kacaj féle hagyta el az ajkaimat. Na igen, akkor is egy balfasz voltam. Csak a szerencsének, és a démon szeszélyes viselkedésének köszönhetem, hogy végül túléltem a dolgot.
– Sosem kötök üzletet démonnal, ez nálam alapszabály. – mondhatni beton biztos. Mondjuk egy véső segítségével sok mindent el lehet érni…És egyébként is nem a becsület gerjesztette ezeket az erkölcsöket, hanem inkább a félelem. Az emberek pontosan behatárolhatók. Mind a mentális, mind a fizikai teljesítményüknek van egy határa, amit nem lépnek át. Egy démon viszont kiszámítatlan, és sosem lehet tudni, hogy mikor rúgná fel a megegyezést, és fanyalodna rá inkább a húsodra…
– Te egyébként honnan tudtad, hogy ők démonok? – tettem fel neki a kérdést, ami már régóta foglalkoztatott. Nekem az volt a benyomásom, hogy már régóta ismeri őket, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a valódi kilétükkel is tisztában lenne. Bennem egészen addig fel sem merült a természetfeletti mivoltuk lehetősége, amíg nem lett az arcomba tolva a nyers valóság. Az emlékek ismét feltörtek egy pillanatra, ennek következtében a szívem egy picit hevesebben kezdett dobogni. Csodás, most már nem az a problémám, hogy ideges vagyok, hanem az, hogy a félelem újra felszínre tört. Nem volt olyan rég, amikor a démon legyilkolta azokat az embereket. Ráadásul ismert is engem valahonnan. A millió dolláros kérdés, hogy honnan…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 1:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


- Örülök, hogy megegyeztünk valamiben. – Ideje volt belátnia. Bár tulajdonképpen még az első körbe sem kezdtünk igazán bele, ez az első pozitív jel, hogy képes lenne félretenni a büszkeségét egy pár pillanatra. Tény, hogy a megszállása nem a számára legkedvezőbb opció volt, de előzetes egyeztetés nélkül megközelíteni egy idegen testben talán hasonlóan idegesítő lett volna, főleg mivel érezhetően neheztel még a korábbi találkozásunk miatt is. Formaságokra pedig a jelenlegi helyzetemben nem biztos, hogy lett volna időm, ráadásul az sem biztos, hogy valami komoly fog kialakulni ebből a beszélgetésből. Talán pont ennyi fog maradni, elhintett szavak és értéktelen kijelentések, amire csak pazaroltam az időmet. A horkantása, amit mellesleg egész szépen álcázott köhögésnek, de mindketten tudjuk mi volt az valójában - szintén arról árulkodik, hogy hosszú út áll még előttünk. De végül is, nem kell jó viszony legyen köztünk, elég egy semleges, amikor legalább ki tudjuk szedni a másikból amit akarunk, anélkül, hogy túl nagy kárunk keletkezzen. Lehet, hogy még így is sokat szeretnék…
- Elméletben, gyakorlatban viszont még mindig te uralod a testet. – Az már más kérdés, hogy ha eszébe jutna lázadozni a jelenlétem miatt akkor mit tennék, de szerencsére addig a pontig nem jutottunk el és a morgolódásai ellenére egészen ügyes kislányként elviselt maga mellett. Bár az öreg figyelő tekintete alatt aligha rendezhetett volna jelenetet. Kár, hogy nem ejthetjük meg a beszélgetésünket itt és most, amíg még van társaság aki mellett kénytelen viselkedni. A sóhaja alapján ő is túllépne már az ügyön, de azért nem mertem elbízni magam, láttam milyen gyorsan változhat a hangulata.
- Nem minden őrültet zárnak el, főleg most, amíg viselkedsz, szerintem fontosabb dolgaik is akadnak a nővéreknek. – Mégis milyen bizonygatásra számított itt? – És ha csak egy hang lennék a fejedben? Akkor legalább megbízhatnál bennem. – Mert ez az, ami biztosan hiányzik a kapcsolatunkból. Bizalom. De két oldalú a dolog, Cara híre alapján talán érthető, hogy nem fogok csak úgy válaszolni a kérdéseire, amik látszólag a semmiből érkeznek, mégis gyaníthatóan személyesebb területekre vezetnek, ha nem figyelek eléggé oda a szavaimra. Főleg mivel még el sem kezdtünk rátérni, hogy mik is az okok a váratlan látogatásom mögött.
Ha saját testben lennék, a megjegyzésére könnyedén kaphatna egy óvatlanul elszabadult pillantást, amibe több év tapasztalata vegyült volna, ami pont az ellenkezőjéről beszél. Ő legalább tartozik valamilyen különálló egységbe, akikhez menekülhet ha a helyzet úgy alakul, nem mindig jelentős előny, de legalább megadatott ez a lehetőség is. Van rosszabb opció, mint embernek lenni, például nephilimnek lenni egyedül, egy olyan helyen, ahol az egyetlen születési jogod az azonnali halál, ami után rögtön pokolra is jutnál. Ha elérhető lenne a pokol, mert ugye ez most egy problémás részlet, meg úgy általában a nephilim kivégzés is mostanság… de amilyen váratlanul lezárult a pokol, olyan hirtelen ki is nyílhat újra. Így test nélkül viszont az egyetlen válasz amit kapott az üresség volt, amit a hangom hiánya hagyott az elméjében, az elmúlt percekben először. A véleményemet szerencsére segített takarni a tény, hogy ideje volt a saját üzletével is foglalkoznia, mielőtt még az öreg gyanakvása túl nagyra nőne és inkább kihátrálna a kéréséből és más segítség után nézne. Végül is, New York még mindig elég nagy város, akadnak még emberek akik a megfelelő összegért vállakoznak szinte bármire, és elér a kezük akár a démonok városáig is. Betartva a szavaim csendes megfigyelővé húztam össze magam, csak akkor szólaltam meg amikor a kísértés már túl nagyra nőtt, különben hagytam, hogy kedve szerint bonyolítsa le az üzletet… már amennyire erre képes volt a közelemben. Igazából vissza is jöhettem volna egy pár perc múlva, de ha nem kért meg rá, miért is hoztam volna fel számára a lehetőséget?
Az ügyfél végső szavai hallatán már éreztem közeledni ami ez után következett. A nő műmosolya és higgadt szavai nem tudtak teljesen átverni, hiszen a lelke itt lebegett mellettem, felfedve amit valójában érzett minden szépen játszott külsőség mögött. A titok viszont nem maradt sokáig kimondatlanul köztünk, amint elég távolra ért az ügyfél, már érezhettem is Cara dühét a lábunkon. – Azt észrevettem. – Már a kezdetektől így volt, közép tájon lehiggadt kissé, de az öreg sikeresen felszította ismét azt a tüzet, amit próbáltam kordában tartani benne. Mindegy már, túl sokáig nem halaszthatom a beszélgetés elkezdését, már így is kevés türelme maradhatott rám. – Előbb megbeszélni a legutóbbi találkozásunk során történteket. – Előbb… az, hogy mi lesz utóbb, még kérdéses. Nem szándékoztam azonnal a tudtára adni az összes okot amiért felkerestem, főleg mivel még nem voltam biztos abban, hogy mennyire is lehet hasznos számomra a későbbiekben. Sajnos az is egy eshetőség, hogy szinte semmit vagy semmit nem tud arról ami igazán érdekelne… - Tudod, a bárban ülve, amikor először összefutottunk. Úgy tűnik jó érzékem van ahhoz, hogy üzlet közben zavarjalak meg. – Finoman kezdem, talán az indulatai mégis hasznosak lesznek valamire és beszélni kezd magától is? Talán kivételesen említene valami hasznosat is. Nem kevés hátsó szándék lapult meg a lágy hangvételű csevej mögött, amibe belekezdtem. Csak az a kérdés, hogy mennyire kellene faggatni Carat, hogy beszélni is kezdjen?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Katolikus templom - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 15, 2020 4:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 1080 • Credit:

 

Nos, az már biztos, hogy nem fogok kitüntetést kapni a mai napon tanúsított intelligenciámért. Hagytam, hogy egy férfi összezavarjon, és ugyan ezen hímtől megkérdeztem, hogy nem lenne-e zabos, ha éppen belebújnának… Nem is csoda, hogy egy határozott nem volt a válasza. Mit tudhat ő arról, hogy milyen az, amikor nem vagy egyedül a testedben… Én se érzem át, hogy milyen lehet egy kakaskával a lábad között élni, hát tőle sem várhatom el, hogy értse meg, hogy baromira nem oké, hogy így hívatlanul belém bújik. Mondjuk jogosan merül fel a kérdés, hogy egyébként milyen kérést követően adnék engedélyt? „Bocsi, dumcsizhatnánk egy kicsit a fejedben, amíg az igazi testem súlyzós edzést folytat a távolban?” Nem. Sajnos azt kell mondjam, hogy egy efféle kérdés után is pipa lennék. Egyébként is vajon, hogy működik ez? A teste üzemel, míg ő távolban van? Vagy valami álomba szenderül ilyenkor? Vajon mit szólna, ha egy ilyen ’ébredés’ után velem és a tisztességesen kigyúrt kollégáimmal találná szembe magát? Hamarosan kiderül… Csak meg kell tudnom hol is van jelenleg.
- Hát rendben. Amennyiben továbbra is így marad, és nem próbálkozol az elnyomással akkor beszélhetünk. De csakis az után, hogy ezt az üzletet lebonyolítottam az öreggel. – hiszen szép dolog a büszkeségünket ért csapás utáni bosszú, de az üzlet még fontosabb. Ha most azonnal megkapnám a tartózkodási helyét, akkor is előbb megkötném az alkut. Fontossági sorrend kérem szépen. Csak sajnos a teljesítményemre ugye igen negatívan hat az, hogy közben fejben viaskodnom kell valakivel. Pláne, amikor olyan mondatok hagyják el az ajkát… akarom mondani a fejemet, hogy ő bizony próbált kedves lenni. Automatikusan akartam neki válaszolni, hogy ha ez volt a kedvesség, akkor mégis milyen az, amikor teszem azt ártó szándékkal akar közelíteni valakihez, de végül inkább nem tettem fel a kérdést, csak gúnyosan horkantottam egyet. Persze ezt is azonnal megbántam, mert az öreg azonnal felfigyelt rám, így kénytelen voltam köhögésnek álcázni az előbbi óvatlan mozzanatot.
– Nos nem tudom nálad mi számít közeli kapcsolatnak, de tekintve, hogy szó szerint azt csinálsz velem, amit akarsz szerintem ennél már nem is lehetnénk közelebb egymáshoz… – amikor úgy hozta az élet, hogy egy rövidebb időre megosztottam a társaságom egy férfival ennél kevesebbért is felvettem már a nyúlcipőt, de hát itt még erre sem volt lehetőség. A jó kis tányér dobálós vita eleve kiesik, mert saját magamhoz még sem fogok hozzá csapni semmit… A kurva életbe. De nehéz szitu ez. Hatalmasat sóhajtottam, már-már szinte beletörődően, hogy most ez van, ezzel kell kezdeni valamit. Ha belegondolok, és félreteszem a sértett büszkeségemet, akkor tényleg az lenne a legjobb, ha ideiglenes békét kötnék vele, elintézzük, amit kell és mindenki mehet a dolgára. Persze nekem a későbbi időtervembe fel kell vennem egy új napi rendi pontot, de ez mellékes. Most viselkednem kell. Legalábbis megpróbálni.
– Látod… Ilyenek ezek a nők, mindent azonnal akarnak. – én meg pláne azonnal tudni akartam mindent, de úgy néz ki, hogy most tényleg mellé lőttem. Gyönyörűen lebuktattam a valódi célomat, ez szinte biztos. Lehülyéztem volna magamat fejben, de azt ő most hallotta volna? Oh basszus, lehet, hogy egy kicsit több időt kellett volna adnom annak a ’pszichológusnak’. Azt hiszem tényleg van gond most már a fejemben.
– Azért megnyugtató lenne valami bizonyíték, hogy tényleg valóságos vagy, és nem csak az elmém szüleménye. Szarul mutatnék muszáj dzsekiben és leszedálva. – bár ezekben a szavakban is érezhető volt némi rejtett utalás arra vonatkozóan, hogy a holléte érdekel, de valójában tényleg egy picit megnyugodtam volna, ha tudom, hogy nem én őrültem meg. Nekem az elmém az egyetlen fegyverem, és igen kiszolgáltatott lennék ebben a világban, ha még az is felmondaná a szolgálatot. Már csak ezért is meg akartam keresni Lev-et. Hogy tudjam, nem velem van a baj. Ha ezt a részt megnyugtatóan tisztáztuk, akkor ráérek aggódni, amiatt, hogy mit is tehet velem pontosan az által, hogy belém bújik.
– Számomra már az is aggasztó, hogy a lehetőséged meg van rá, hogy megtedd. Értsd meg, hogy ebben az elbaszott világban rohadtul nem egyszerű egy sima embernek életben maradnia. – mindketten elhallgattunk egy kis időre. Szinte már ijesztő is volt ez a csend, de arra jó volt, hogy összeszedjem magam és végre az öreggel foglalkozzak. Amikor beindultak a fogas kerekeim haladt végül a dolog, de nem elég gyorsan. Más esetben már ’koccintanánk’ a megegyezésre, de ez nem volt egy szokásos ügylet így Levvel a fejemben. Így eszembe jutott, hogy talán bölcs is lenne esetleg elhalasztani egy picit a dolgot, mielőtt ne adj isten elrontanám, és olyat mondanék az öregnek, ami nem nyeri el a tetszését. Hiszen, ahogy Lev is megerősítette az én félelmemet, nem volt túl sok esély rá, hogy az unokája még életben van. A jelenlegi ideg állapotomban pedig ezt biztosan nem tudnám diplomatikusan közölni. Felvettem hát a póker arcomat, és így próbáltam az öreget türelemre inteni.
– Nos akkor ki is adom az első utasításokat, és a részleteket megbeszéljük később. Nyugodjon meg, mindent meg fogok tenni, hogy pontot tegyünk ennek az ügynek a végére. – a kezemet nyújtottam az öreg felé, jelezve, hogy mára én ezt a beszélgetést lezártnak tekintem. Ő persze nem hagyta annyiban, és mielőtt ő is kezet nyújtott volna még valamire rávilágított.
– Rendben köszönöm. Azért, ha nem haragszik másokat is felkeresnék az ügyem okán, több szem többet lát alapon. Nem késlekedhetek, ha az unokám bajban van. Remélem megérti. – végül megfogta a kezemet, és kellemes mosolyt villantott rám. Micsoda paraszt… Még, hogy mást is felkeres… iszonyatos haragra gerjedtem, de nem hagytam, hogy ez az arcomra kiüljön. Helyette kedves mosolyt varázsoltam az arcomra.
– Ez csak természetes. Nyugodjon meg egy kicsit, és legyen szép estéje. – az öreg még biccentett egyet felém, majd lassú, kimért léptekkel távozott. Amint kiért az épületből és nem állt fent annak a veszélye, hogy meg hall engem egy hatalmasat rúgtam az egyik padba idegességemben. Sajnos csak annyit értem el, hogy fájni kezdett a lábam, de nem nyugodtam meg. Még hogy más segítségét is igénybe akarja venni… Olyan pipa lettem, hogy egy pillanatra szinte meg is feledkeztem róla, hogy még Lev is itt van. Pedig a vele tervezett beszélgetésem, még csak most fog elkezdődni.
– Nos itt vagyok, állok a rendelkezésedre. Mit szeretnél? Figyelmeztetlek, hogy nem vagyok éppen túl jó hangulatban. – na nem mintha eddig a kedves énemet ismerhette volna meg, de most még a korábbinál is zabosabb voltam. Mondhatni kicsúszott az üzlet a kezemből, és még csak nem is foghattam arra, hogy Lev miatt. Szimplán amiatt, mert nem akartam az öreg arcába hazudni, hogy ’nyugi holnapra már el is intézem a dolgot’. A francba az elvekkel…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 08, 2020 7:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


- Nem. – A válasz hihető határozottsággal érkezett, hiszen őszinte is volt. Azon kívül, hogy a korábbi találkozásunk során közel vittem a két démonhoz, semmi olyat nem tettem vele amiért félnie kellene. Ilyen alapon akár attól is retteghetne, hogy lekéselik az utcán. Ártani sok módon lehet, bár tény, hogy a mostani helyzetünk a legtöbb ember számára nem túl megszokott… azért igyekeztem visszafogni magam. Főleg most, hogy még érdekelne is, hogy egy legalább semleges szintre felhúzzuk a lejtőről indult kapcsolatunkat. De megérné megpróbálni megértetni vele mindezt? Eddig úgy tűnt, hogy nincs megbeszélős kedvében. – Még meg sem próbáltalak elnyomni. Oké, legutóbb sétáltattalak egy kicsit, de a bántásod nem volt a céljaim közt. – Az már más kérdés, hogy mekkora valószínűséggel törhette volna el a csinos kis nyakát vagy igazából bármely más formás részét, főleg szegény Iov esetéből kiindulva. Meg azért Aliknak is idő kellett, amíg felépült… Igaza van, ha Athlan nem távozik olyan váratlanul, talán valóban nem úszta volna meg a méreggel, amit én okoztam. – Ha rémlik, próbáltam kedves lenni. – Kicsit furán hangzik még nekem is, de rég próbálkoztam ilyesmivel. Az emberek törve könnyebben beszélnek, de Caravál nem volt időm ilyesmire, ráadásul ő nem tartozott a jelentéktelen kis senkik közé, akit következmények nélkül használhatok a saját céljaimra.
- Pedig biztosan lennének olyan részletei, amik felkeltenék az érdeklődésed. A patkányos kellemetlenségen túl. De tényleg még minden után – egy démonos duplarandi, másodszori megszállás – sem állunk elég közel egymáshoz ahhoz, hogy ilyenekről beszéljünk. – És még sikerült is csalódottságot tenni a hangomba. Valahol igaz is volt, szívesebben tértem volna komolyabb témákra, de a kegyetlen igazság az az, hogy az ilyesmit nem lehet sürgetni. Ő sem bízok bennem és én sem benne. A mondat második felére érezheti a mosolyomat. – Szép próbálkozás. Máris a következő randit tervezed? És még én haladnék túl gyorsan… - Azért elég konkrét volt a célzás, csak a helyek érdeklik. Meg akar keresni… egyelőre beállhat a sorba. A vicces az egészben az, hogy amúgy a karnevál helyszínével amúgy sem találna meg sokkal könnyebben. Viszont találna arra sok minden egyebet… talán olyat is, amit nagyon nem kívánna látni. Vagy amiből nem térne vissza? Ilyen csinos pofival… bár ott jobban értékelik a sajátos szépséget, azért az ő bájaiban is látnának lehetőséget. De nem megöletni akarom. Kedves próbálok lenni… ugye?
- Cara, egyre személyesebb kérdéseket teszel fel. Azt hittem a komolyabb tárgyalást az ügyfél utánra hagyjuk. – Túl jól szórakozom, főleg ahhoz képest, hogy őt mennyire zavarja az egész felállás. Nem jó irányba halad a helyzet, egyre nagyobb önkontroll kell, hogy civilizáltabbnak tűnjek. Miért kell ilyen nehéz esetnek lennie? Megkönnyíthetné ezt az estét mindkettőnk számára, ha megpróbálna közreműködőbb lenni…
A szavait hallgatva egy olyan este képei elvenednek meg előttem, amit azt hittem mélyre nyomtam. Úgy tűnik nem eléggé. Megszólalnék, mondanám, hogy de, tudom milyen az, de még időben kattan a felismerés. Veszélyes részlet tud lenni az, hogy én is megszállható vagyok. Jobb fenntartani a kérdőjeleket. – Kellemetlen lehet. – El kell nyomnom a feltörő emlékeket, bár a démonnak hála eleve hiányosak voltak helyenként… ami viszont mégis megmaradt… felejthetetlen, az tény, ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy minden részletére emlékezni szeretnék. – Emlékeztesselek, hogy az egyetlen pillanat amikor a ruháidhoz… meg egyebekhez – célzok itt erősen a melleire, ha nem esne le, még rá is pillantok az említett idomokra - érintett a kezünk, az miattad volt? Csak azért, mert jól nézel ki, nem jelenti azt, hogy le fogom tépni a ruháidat… - Igazából a meztelensége gondolata eddig csak halványan merült fel, de neki hála, egészen megelevenedett. Ezt akartad, Cara? Mert sikeresen elkezdted terelni a gondolataimat egy egészen más jellegű irányba, mint amit mára terveztem. Koncentrálj! Elhallgatok végre, szinte áldásosnak is hihetné a csendet, hacsak gyanút nem fog, hogy pont a megjegyzése után érkezett. Tényleg nem akarja megkönnyíteni a dolgomat, de úgy tűnik, a sajátját sem. - …szóval, a lényegre visszatérve – Nem a legjobb kezdés arra, hogy leplezni próbáljam milyen jellegű gondolatokkal töltöttem a korábbi elnyúló pillanatot, de meg kellett szakítanom. – nem ilyen céllal kerestelek. – Bár a szavam számára, akárcsak sok más embernek is, nem sokat ér, egyelőre csak ezzel szolgálhattam. És talán mindkettőnknek kedvező lenne ugrani egy másik témára, mielőtt a dolgok a mostaninál is kellemetlenebbé válnának, vagy valami.
- Bocsánat főnök, intézd csak, csak egy tipp volt. – A hallgatás nem az erősségem, főleg ilyen helyzetben nem. Feszültebbnek tűnt, ami nem jó, szóval igyekeztem elharapni a képzeletbeli ajkaim és… meghúzni magam? Meddig még? Lassan halad. A munkastílusunk egyértelműen eltér. Egy ideig sikerült is meghúznom magam és csendben figyelni a beszélgetésüket, viszont a ponton amikor úgy tűnt, Cara mégiscsak az én módszerem alkalmazta, nem tudtam leplezni az elégedettségemet. Talán rájöhetett, hogy az érzés tőlem jön és nem a sajátja. Ez csak fokozódni látszott, amikor még hozzám is szólt. Nahát, még a végén kedves is lesz? Vagy az már túl sok lenne? Minimum bizarr. – Ha helyes vagy tehetséges valamiben, talán. Mondjuk az előbbi jó ok arra, hogy kiszemeljék porhüvelynek. Ha kapcsolatok nélkül ment oda, személy szerint nem sok esélyt adnék. De ha elég, ügyes, talán túlélhette. – Erős hangsúly a talánon. Egy démon közelében lenni sosem életbiztosítás, még a fiatalok is veszélyesek tudnak lenni. Érezheti a hangsúlyomon, hogy nem sok esélyt adtam a fiúnak. New Orleans nem az a város ahová csak úgy elkirándulgatnak az emberek. De ha önszántából tette, talán tényleg volt valamilyen terve.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Katolikus templom - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 04, 2020 6:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 1046 • Credit:

 

A természetfeletti már a mindennapjaink része. Még itt New Yorkban is, ahol próbálják persze a falakon kívül tartani a veszedelmet. Ennek ellenére mégis vannak Levhez hasonlók, akik képesek elkerülni a vadászok figyelmét. Nálam viszont kihúzta a gyufát, így nem hagyhatom annyiban a dolgot. Meg kell találnom bárhol is rejtőzködik. Természetesen ennek van némi köze a büszkeségemhez, amin kétségkívül csorba esett, de azt hiszem a kíváncsiság is hajtott. Tudni akarom, hogy ki képes erre a szemtelenségre. Azonban, hogy utána mi lesz a teendőm, ha megtalálom, az még nem körvonalazódott ki teljesen. Talán érdemes lenni feladni a vadászoknak viszont… kétségkívül ebben az esetben súlyos árat kéne fizetnie a tetteiért. Én nem lennék ennyire radikális… egy szimpla veréssel is beérem. Egyelőre legalábbis.
– Őszintén… az én helyemben nem lennél ugyan ilyen zabos? – lett volna cifrább válaszom is, de mi tagadás egy kicsit kezdtem belefáradni a harcba. Úgy sem tudok semmit tenni az ellen, hogy kiűzzem őt a testemből, csak abban bízhatok, hogy előbb vagy utóbb megunja a dolgot. Viszont mielőtt ez bekövetkezik, információt kell szereznem, mert lehet, hogy a harchoz jelenleg nem volt erőm, de hosszú távú céljaim voltak. Én háborúra készültem ugye.
– Inkább nem akarom megtudni, hogy ez a patkányos eset pontosan, hogy is történt, az viszont érdekelne, hogy hol futottál bele egy ilyen helyzetbe? – öhm... lehet, hogy ez egy picit átlátszóra sikeredett. De most mégis mit csináljak? Információ kell. Lakcím, hajszín, fehérnemű méret. Na jó, az utóbbi talán annyira még sem fontos. A lényeg, hogy többet kell megtudnom Levről. Ő már így is fájóan sokat tud rólam, hiszen másképpen nem lenne most itt. Mondjuk, még az is megér egy misét, hogyan jutott ki az-az információ, hogy ma itt leszek. Azért nem olyan régen lett ez a találkozó leszervezve, szóval valakinek csúnyán eljárt a szája. Ennek is utána kell, hogy járjak...
– Kíváncsi lennék, hogy milyen típusú madárka csicseregte el neked, hogy pont ma és pont itt leszek. – nem is tudom, hogy vártam-e igazi választ, de egy próbát meg ér. Amúgy is kezd úgy kinézni, hogy valójában nekem tollas a hátam, de ebbe jobb nem belegondolni. Mindig is bíztam az embereimben, és igazán bántó tud lenni, amikor ez a bizalom megrendül. Már pedig most kétségkívül valaki csalódást okozott nekem, még ha nem is szándékosan.
– Azért erős jóindulattal lehet összefutásnak nevezni, azt hogy bennem vagy. El tudod képzelni, hogy milyen fura érzés, amikor egy férfi dumál a fejedben és azt csinál a testeddel, amit akar? A lehetősége annak, hogy bármelyik pillanatban ledobálhatod a ruháimat igencsak zavaró. – hatalmasat sóhajtottam, ahogy ez a gondolat kijött végre. Egy ici-picit azért megkönnyebbültem, hogy végre megfogalmaztam az aggályaimat. Igazából még valahol szerencsés is vagyok, hogy most a legnagyobb problémám a szemérmességem, és az üzletem elrontása. Legutóbb az életveszély faktor is jelen volt. Persze hiába volt az a helyzet sokkal rosszabb, mint a mostani, az emberek hajlamosak a jelenkori problémáikat mindig súlyosabbnak megítélni, mint amilyenek valójában. Ezzel én sem vagyok másképp. Azt az estét elkönyveltem magamban, mint életem egyik legrosszabbja, de valamelyest lezártnak tekintettem. Az mondjuk igencsak aggasztó, hogy a démon honnan is ismert engem, amikor biztosan nem találkoztam még vele, de ezen nem szívesen töprengek. Bőven elég nekem, ha soha többet nem kell látnom őt. Levvel viszont szívesen találkoztam volna... Előbb viszont az öreggel kell dűlőre jutni. Mindent sorjában. A szokásos magabiztosságomnak – amit üzletkötések alkalmával vetek be – most nyoma sem volt. Lev jelenléte teljesen megzavart. Hiába biztosított róla, hogy ha én viselkedem, akkor ő is nyugton marad, a gondolatok nagyon nehezen akartak előbújni az elmémből.
– Te most gúnyolódsz velem? Én nem így szoktam üzletelni. Tőlem igenis kész tervet kapnak... – közöltem Levvel, és biztosan érezhető volt, hogy a szar kezdte még jobban elönteni az agyamat, de ott álltam az öreggel szemben, így türtőztetni kellett magamat. Egy baszott nagy piros pontot érdemlek egyébként, ha ezt végül sikerült megcsinálni. Egy mosolyt erőltettem magamra, és igyekeztem vissza irányítani a figyelmemet az öregre. A további kérdéseimet ráérek később feltenni Levnek. Nem kerülte viszont el a figyelmemet, hogy Lev célzást tett arra, hogy én nem tudok lelkek után kutakodni. Ez alapján a kijelentés alapján ő tud. Érdekes... Talán ezt a képességét kamatoztatja, valahogyan? Mondjuk, nem tudom, hogy miként tudja ezt diszkréten megtenni New Yorkban... Vagy talán a fizikai teste nem is itt van a városban? Mindegy a kérdés most az, hogy hol lehet az öreg unokája? Kinek lehet tudomása a hollétéről? Hirtelen bevillant, hogy az a személy, aki a fuvarban közreműködött, biztosan tud valamit. Ha más nem az említett unoka első tartózkodási helyét. Oh, drága agyam, köszönöm, hogy vissza tértél...
– Nos első körben felkeresem azt a férfit, aki az unokáját New Orleansba vitte. Neki vannak odaát kapcsolatai, így biztosan van információja, hogy mihez is kezdett először a... – bassza meg mi is a neve? Oh, tudja a faszom... Okés, akkor rögtönzés. – kedvenc rokona. – gondolatban adtam egy pacsit magamnak. Végre sikerült egy picit Lev hatása alól felszabadulni.
– És ez az illető cselekedni is tud, ha valami baj van? – teljesen jogos kérdés, és számítanom is kellett volna rá. Úgy tűnik, hogy még sem pörögtem 100%-on. Akkor marad a kitérés, ahogy Lev is javasolta. Bassza meg, de utálom, hogy igaza lett végül.
– Ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra, könnyen lehet, hogy adott életjelet magáról, csak éppen az üzenet veszett el. Amennyiben mégis valamilyen kényes szituációba került az érintett, természetesen azonnal cselekedni fogok, és kiadom a megfelelő utasításokat, hogy megmenthessük. – vagy legalább eltemessük. Pesszimista lennék? Inkább realista... De lehet, hogy érdemes lenne erről mást is megkérdezni. Milyen ’szerencse’, hogy nem voltam egyedül.
– Szerinted van bármi esélye annak, hogy még életben van? – kérdeztem ezúttal csak Levtől, és igyekeztem az arckifejezésemet kordában tartani, hogy az öreg még csak véletlenül se érzékelhesse, éppen hol járnak a gondolataim. Ahogy elnéztem nem igazán sikerült megnyugtatnom a tervemmel, de éppen eléggé kétségbe volt esve ahhoz, hogy ne makacskodjon, csak elfogadja a segítséget. Már csak az anyagiakat kéne tisztázni, de elég kényes volt a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy nem szívesen vontam volna bele Lev-et az anyagiakba. Nem jó az, ha egy amúgy is rám nézve veszélyes lény, még azt is tudja, hogy mennyit termelek a konyhára. Sokáig viszont nem kerülhetem ezt a témát sem, mert ingyen biztos nem fogok dolgozni. Majd befogom a saját fülemet, hogy ne hallja, amit mondok. De kár, hogy ez nem így működik...


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 20, 2020 7:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


- Attól tartok, hogy ha saját fizikai formában jelennék meg, akkor a dühöd levezetése lenne a prioritás. – Ami már most is igaz, csak kicsit komplikáltabb a dolog, mert magát nem pofozgathatja. Vagyis, feltételezem, hogy nem tenné, de még meglephet vele. – Így talán könnyebb a szavakra koncentrálni. – Bár legutóbb sem a szavak voltak a prioritás, másodszorra valamivel jobban fogadta az érkezésem? Bár dühösebben. Korábban az életveszély segített elterelni a figyelmét. És, el is értünk a verekedős részig, szinte már meglepően gyorsan. De nem gond, szeretem a lobbanékony lelkeket. Bár jelenleg ez nem segít a célomban.... - Csak nyugodtan, ha az segít, én nem leszek semmi jónak az elrontója. – Felőlem magát is püfölheti, ha az segít a koncentrálásban. Én nem ítélkezek, ennél furcsább emberekbe is költöztem bele. Meg különben is, egy-két pofon segít éberen maradni.
Az igazán kedves ajánlatát pedig egy mosollyal fogadtam. Elképesztő ez a nő. Mondjuk dühös, ez tény, erre már rájöttem. És én sem segítek lenyugodni, egyelőre, pedig meglennének rá a módszereim. De ha ennyire szórakoztató... - Nem, de egyszer egészen közel kerültem egy patkányéhoz, ha az számít. – Az már más kérdés, hogy az a patkány ténylegesen vagy képletesen volt az ami. Lényegtelen, hiszen Cara, mint a példa mutatja, még nem áll készen egy beszélgetésre. És, ami azt illeti, én sem. Ennyit a profizmusról, Lev.
Éééés, el is értünk a szokásos aggályokig, hát nem aranyos. Mintha nem lenne jobb dolgom, mint stalkolni az embereket. Mármint... - Ne aggódj, jobb dolgom is van, mint a lakásodig követni téged. Csak véletlenül meghallottam, hogy pont ma, pont most itt leszel, és gondoltam benézek. – Leegyszerűsítve még igaz történet is. A leskelődési statisztikáimat pedig tényleg okosabb nem mellékelni. Azért meghalni nem akarok még.
- A tested a tied, most kivételesen nem azért jöttem. Szívesen kifejteném, de biztos vagy benne, hogy most a legjobb az idő? Mármint, nem szívesen tartanálak fel… ugyanakkor távozni sem szeretnék, ha már ilyen szépen összefutottunk ezen a gyönyörű estén. – Fárasztó. Még azt sem tudom, hogy mennyire érné meg utána rohangálni. Az emberek közt, meg még ki tudja merre nagy a befolyása, de jelenleg nem ilyen jellegű kapcsolatok kiépítésén dolgozom, sőt, pont szabadulóban vagyok az ilyen kötelékektől. Talán ha évekkel korábban érkezett volna, csakhogy akkor még gyerek voltam, szóval már rég késő. Egy másik életben akár még barátok is lehettünk volna. Részemről most is összejöhetne, de nem, ő akadéskodkodik továbbra is. Én meg belemegyek a játékba, mert... - Viszont, mentségemre, a pezsgők elég távol voltak. – Nehéz komoly beszélgetést folytatni amikor ilyen zaklatott. Tény, hogy a megjegyzéseim sem segítenek, de így is végig kell ülnöm amíg elintézi az ügyes-bajos dolgait az öreggel. A türelem arra tartogatom, bár ha így folytatja, talán nehezebb lesz viselkedni, mint gondoltam volna.
- A nagylelkűséged elképesztő. – Ó helló, irónia, merre voltál? Cara gunyoros cseveje hiányolt. - Ha viselkedsz, én is. – Na, ez talán nem a legjobb biztatás, de legalább őszinte vagyok? Bár valószínűleg egy kegyes hazugságot jobban díjazna jelenleg.
Az ígéretemhez hűen átadtam az irányítást Caranak, és csendes megfigyelője voltam az újra kialakuló beszélgetésnek. És az is maradtam volna, ha nem fagyott volna le, amit ráadásul a tudtomra is adott egy igencsak kedves utalással. - Ugyan, csak egy embert kell megkeresni, ráadásul a város is adott. Lehetne rosszabb is, van, amikor azt sem tudják merre van a világban, csak keresd meg. Ó, igen, te nem tudsz csak úgy kutakodni a lelkek után. Kellemetleeen. – Már a képességem megjelenése előtt is foglalkoztam hasonlóval, bár tény, hogy előtte több volt a kamu és kevesebb a munka. Miután kicsit szűkült a világ – bár még nem eléggé – valamivel többet teszek az ügyért, hogy tényleg megtaláljam, akiket kell. De a duma része sosem maradhat el. – De minek stresszelsz, kész tervet kér az öreg? Csak fogadd el és rázd le, New Orleans nem a világ. – Bár nem sok munkám vezetett el odáig, azért volt szerencsém körbe nézni. Bár nekem inkább amiatt lennének kétségeim, hogy magánál van-e még a gyerek, vagy már kinézte magának egy démon. Főleg, ha csinos a pofija, esélyes, hogy már nincs tudatánál. Főleg, ha eltűnt. De visszatérve a lényegre, nem értettem a nő problémáját. Vannak kapcsolatai, nem? Vagy nem ér el a keze addig a városig?
És nagyjából ennyit arról, hogy csendben maradok. De tulajdonképpen ő szólított meg, szóval talán ez nem is számít. Mindenesetre, fel voltam készülve a nemtetszésére, amiért engem okol majd, hogy nem tud koncentrálni. Pedig elviekben az ő vérében kellene lennie a szakmának, és nekem kellene a tapasztalatlanabbnak lennem. Talán ezért is vagyok magabiztosabb. Megszoktam, hogy mindent elvállalok, és ha mégsem megy, akkor majd kibeszélem magam, nagyrészt amúgy sem veszthetek túl sokat. Nem én vagyok akit először megtalálnak elverni az esetleges ígéreteket, és ha még meg is történne... nos, futni is tudni kell. Vagyis, ez csak taktikai visszavonulás. De rendszerint nem szoktam addig a pontig eljutni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Katolikus templom - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 17, 2020 9:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 927 • Credit:

 

Életem során volt már részem pár kellemetlen élményben, de az, amikor megszállták a testemet határozottan túl mutatott mindegyik eseten. Az hagyján, hogy kifejezetten zavaró, hogy egy idegen beszél bele közvetlenül a fejembe, de a tény, hogy a testemet is képes volt korábban irányítani elképesztően frusztráló gondolat. Csak amiatt nem borultam ki ennél is jobban, mert most legalább nem egy életveszélyes szituáció közepén szállt meg a ’szent lélek’. CSAK egy üzleti ügyet zavart meg, Hah, kit akarok átverni. Talán így még jobban bosszantott a dolog.
– A magad nevében beszélj, én továbbra sem tudok rólad a neveden kívül semmit. Na jó, talán a nemed is elég nyilvánvaló. Illő lenne megismernünk egymást, mielőtt belém bújsz. – bár a szavaim inkább cinizmust hordoztak, és nem flörtölési szándék vezérelt, de hirtelen piszok hálás lettem, hogy nem túl kihívó öltözetben jelentem meg. Bár, ha az emlékeim nem csalnak legutóbb az volt az első reakcióm, mikor megjelent e fejemben, hogy ellenőriztem megvannak-e a legkedvesebb testrészeim. Ezek után már lehet, hogy hiábavaló a szemérmesség.
– Én meg arra érzek erős késztetést, hogy behúzzak egyet… magamnak. – természetesen azt akartam mondani, hogy neki, de tényleg semmit nem tudtam róla. Ráállítottam egy két embert közvetlenül a sztriptízbáros eset után, de nem jutottak túl sokra. Mondjuk ilyen alapon akár jó is lehet, hogy ismét megjelent. Kiszedhetek belőle még némi információt a személyazonosságára vonatkozóan. Persze csak, ha nem borul el előtte az agyam, amire viszont egyre nagyobb az esély.
– Nyalogattál már bárány herét? Az sem profi, de kipróbálhatnád otthon. – hiába szóltam Levhez csak a fejemben, a hangomon tisztán érződhetett a gúny és a harag. Szeretek mindent kézben tartani, de amikor olyan sok emberrel dolgozik valaki, mint én, ez nem egy kifejezetten egyszerű feladat. Azonban egy valaki irányítása mindig is egyszerű volt…jómagamé. Na ebbe köpött bele Lev már megint, de rendesen bő nyállal. Persze előbb vagy utóbb vissza fog nyalni az a bizonyos fagyi. Most már megtalálom őt, ha addig élek is.
– Odakintről? Honnan a fenéből keveredtél ide? Kérlek mond, hogy nem a templom előtt vártad, hogy megérkezzek, mert már tényleg kezd zaklatás hangulata lenni a dolognak. – nem volt túl sok idő tovább gondolkodni, mert a vállam hamarosan megmozdult, majd a fejemet is lehajtottam és összekulcsoltam a kezeimet. Mondanom sem kell, hogy nem szándékosan.
– Ne már… Legalább a testemet hagyd békén. Mond el, hogy mit akarsz és haladjunk tovább. – már éppen meg akartam nyugtatni magamat, és arra koncentrálni, hogy információt szerezzek, de kezdett olyan lenni a dolog, mintha Lev direkt akarna felidegesíteni. Nem tudom persze, hogy ez neki miért jó. Nagyon reméltem, hogy nem szórakoztatta nagyon a bosszantásom, mert ez esetben nem csak egy seggbe rúgás, de egy sokkal nemesebb szervre mért erősebb rugdaló mozdulat is ki fog neki járni.
– Ezzel azért vitába szállnék. Legutóbb nagyobb gondom is volt, mint a jelenléted. De akkor sem bontottam pezsgőt az örömünnepre. – felszaladtak a szemöldökeim automatikusan. Hirtelen eszembe jutott, hogy vajon ő ebből mennyit érzékel. Már, mint látni gondolom nem láthatja, ha az én testemben van. De minden mozdulatomat a magáénak érzi? Eleve… milyen képesség ez?
– Oh, micsoda lovag vagy. Majd kapsz tőlem egy plecsnit is, ha rendes leszel. – meg egy seggbe rúgást, ha megtalálom, mert bizony isten most már előfogom őt keríteni. Eddig is szándékomban állt ’megköszönni’ neki a múltkorit, de jó magam nem eredtem a nyomába. Na majd most. Csak meg kell nyugodnom valahogy. Talán egy picit kedvesebb modor sem ártana, ha tényleg információt akarok kiszedni belőle. Elvégre a fizikai erőszak jelen esetben nem megoldás. Viszont kissé vonakodtam a javaslatának megfelelően cselekedni, miszerint menjek csak vissza az öreghez, és fejezzem be, amit elkezdtem. Kétségtelen, hogy erre vágytam mindennél jobban, de amikor üzletet kötök, akkor szükségem van minden működőképes agysejtemre. Már pedig Lev jó párra rátelepedett, és egyébként sem tudtam volna megbízni azon kijelentésében, hogy „jófiú” lesz. Ugyanakkor, ha most megkérem az öreget, hogy halasszuk el a dolgot, biztosan mást fog felkeresni. Ezt pedig természetesen nem hagyhatom, így kénytelen leszek összeszedni magam.
– Na akkor figyelj és tanulj. És a testem macerálása tabu. – kihúztam magamat, és emelt fővel elindultam vissza felé az öreghez. Dögöljek meg most már elszedem a pénzét… öhm… akarom mondani, segítek neki a megoldani a problémáját.
– Még egyszer elnézést kérek, de ezt alaposan át kellett gondolni. – ezen a ponton jutott eszembe, hogy valójában az ő ügye fel sem merült bennem, így nem volt semmilyen stratégiám.
– Ilyen nagy a baj? Keressek esetleg valaki mást, aki meg tudja oldani? – a bácsika kétségbe esetten nézett fel rám, miközben még mindig a padon ült. Ez valahol jó hír. Legalább már nem foglalkozott a korábbi elszólásommal.
– Szó sincs róla, mindenre van megoldás, csak néha a kivitelezés időbe telik. – na de mi is az a bizonyos megoldás? Kurvára nem akart eszembe jutni. Csakis az járt a fejemben, hogy Lev itt van a fejemben ismét.
– Félek tőle, hogy abból nekem nem sok van. Ha a kis unokám bajban van, akkor azonnal cselekedni kell.   – az öreg korát meghazudtolóan felpattant, és kezdett egyre zaklatottabbá válni. Azonnal válaszokat akart.
– Valóban. Ne is húzzuk akkor tovább az időt. – próbáltam gondolkozni, mert kezdtem kihúzni az időhúzási módszerekből, de nagyon nem akart pörögni az agyam. Csakis a ’megtalálom és megütöm’ cselekmény sorozat képe villódzott a fejemben. Magamra erőltettem egy kedves mosolyt, megfogtam az öreg kezét és mélyen a szemébe néztem. De a magvas gondolatok nagyon nem akartak előbújni.
– A picsába. Teljesen összezavartál. Mostanra már az árról kéne alkudoznunk. – ezen szavakat már csak Lev hallhatta. az értékes másodpercek viszont teltek, és kezdtem egyre kétségbeesett lenni. GONDOLKOZZ MÁR BAZD MEG.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 08, 2020 3:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


A kijelentésem ártatlanul hangzik el, annak ellenére is, hogy tudtam, rosszkor érkeztem. Hacsak nem a mélyen vallásos nagyapjával találkozgat éppen – és ez még a szebbik opció, ilyen esti időpontban egy kiürült templomban ennél jobb programot is lehetne tervezni azért – szóval, hacsak nem az előbbi opciók, akkor bizony munka közben zavartam éppen meg. De kérdéses, hogy létezett volna-e jó időpont, valószínűleg egy kedvezőbb helyzetben sem örült volna nekem, bár valószínűleg kevésbe lett volna harapós kedve. De ha már itt vagyok…
Az első reakció jobb volt a vártnál, bár valószínűleg számomra volt csak szórakoztató, a helyében én is feszült lettem volna, végül is ez egy elég szép elszólás volt a potenciális ügyfél számára. – Caraaa, nyelvezet! – A hangom nevet, játékosan korhol, s nehéz itt abbahagyni az örömöm kifejezését. Valahol ő is érezheti a késztetést egy mosolyra, bár lehet a saját érzései felülkerekednek rajta, ráadásul én is próbáltam csak gondolat szinten fenntartani az érzést. Bár az alakuló helyzet jó lenne egy kis szórakozásra, elsősorban nem ezért érkeztem, így próbáltam visszafogni magam, amennyiben lehetséges. Jófiúként hagytam eloldalazni az oltárhoz, élje csak meg a szégyenét, végül is ezen aligha tudtam volna javítani, kellemetlen baki volt ez tény, de ő szólta el magát. Vagyis, de, ha nagyon akartam volna akkor segíthettem volna benne... de éreztem azt a kitörni készülő vihart is a lelkében, szóval csak finoman, lesz még rosszabb.
- Ugyan, félre teheted a formaságot, végül is ismerjük már egymást. – Kigúnyolom a modorát, bár a felháborodása valahol jogos. Viszont a szavaim igazak, ismerem, talán jobban is, mint gondolná vagy remélné. Talán nem is sejti, hogy érzem amit ő is, nem csak a testét, de a lelkét is, ha eléggé figyelek, hallom a suttogását. De úgysem értené. Viszont én igen. Bár nem feszegettem a határaimat a megismerésével, így is sokat megtudtam már róla. A találkozásunk egy különleges helyzet volt, ami sokat mutatott a jelleméből, a híre pedig megerősítette mindezt. – Különben, az építő kocka nem rossz ötlet, az sosem árt. Minél több van belőle, annál magasabbra építhetünk… - Még mindig a játékról van szó? Talán. Vagy nem. A mosolyom egy meleg fuvallat az ajkainál, egyszerű kísértés, de közel sem késztetés. Csak annyi, hogy érezze és tudatosuljon benne a jelenléte, nem kérem arra a testét, hogy magára is öltse azt. – Nem kell ennyire feszültnek lenni. – Higgadtságot erőltetek, de nem magam miatt, miatta. – Elismerem, nagy a kísértés, hogy szórakozzak egy kicsit… - A dühe kellemesen égető, öröm lenne előhozni belőle minden rejtett árnyalatot… csakhogy akkor bukna az eredeti tervem. Ha valóban válaszokat akarok, akkor viselkednem kell mellette. Igaz, az sem mellékes, hogy elég szép befolyással bír a városban, s talán azon túl is… A nagy komolyságot viszont újra ő zavarja fel, én pedig belső kuncogással teszek rá még egyet. De ragaszkodom a gondolathoz, hogy ez teljes mértékben az ő számlájára írható. Én próbálok kulturált maradni, itt, isten szent házának közepén. Ő, az irónia. Bár ennél jobb is lehetne… - Ha ragaszkodsz hozzá, visszajöhetek egy alulöltözöttebb pillanatban is, vagy akár most is megejthetjük. Biztosan rég látott már ilyet az öreg. De ez egyikünktől sem lenne túl professzionális, vagy tévedek? – A vigyorom érezheti, de a késztetés most sem elég erős ahhoz, hogy mosolyra fakassza. – Nézd, unalmas így, de próbálok kedves lenni. Megértem a dühödet, de odakintről elég nehéz volt eldönteni, hogy egy tárgyalás közepén vagy-e éppen. – Egy pillanat szünet, lassan kattognak a fogaskerekek. - Rendben, talán egy kicsit gyanús kellett volna legyen a helyzet, de B opciónak még mindig ott volt a templomlátogatás… este… mikor senki sincs itt… - Érzem én mennyire rossz érv ez, hallhatja ő is a hangomon. Az apró vállrántás valós lesz, ha nem ügyel rá, de ha megtörténne, úgy mozdulnék tovább is, kicsit lennebb hajtva a fejét, összehúzva egymásba kulcsolva a kezeit. Csak menteni próbáltam a helyzetet, mielőtt még ezt is rámkenné, bár ebben bűnösebb lennék, mint az elszólásában. – Rosszabb is lehetett volna, hallgathattam volna még egy ideig benned, de, gondoltam ha már itt vagyok, illendőbb jelezni. Legutóbb jobban fogadtad a látogatásom. – Igen, újra felidézem az érintését, nem azért mert egy életre nyomot hagyott volna bennem, hanem azért, mert remélem ha eleget szuggerálom neki is felrémlik, és akármennyire is próbálok kedves lenni, valahol mégis egy szemét alak vagyok és szórakoztató játszani az érzéseivel. Hiszen érzem őket én is. – Mondanám, hogy visszajövök máskor… de az az igazság, hogy előnyösebb lenne most lebonyolítani ezt az egészet. Szóval, menny csak, vedd le a lábáról az öreg urat, én meg igyekszem jófiú lenni. Mondjuk ha ennyire szórakoztatsz, akkor nehéz lesz. De hajlandó vagyok unalmas csendben maradni… vagy legalább is nem tönkretenni ezt az egészet. Mert azt nem szeretnéd, igaz? – A szavakkal ellentétben nem fenyegetem, egyszerű ténymegállapítás az egész. Éreztem a dühét, akarta ezt az ügyfelet, hát felőlem megkaphatja. Viszont utána én jövök.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Katolikus templom - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 06, 2020 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 896 • Credit:

 

Kellemes esti szél cirógatta a bőrömet, miközben a templom felé sétáltam. Magas sarkú cipőim ütemesen kopogtak az utca kövön egészen addig, míg el nem értem az úti célomat. Kissé szokatlan helyszín volt az üzletkötésekhez, de ha az ügyfél ragaszkodott ehhez, akkor értelmetlen lett volna pusztán a fenntartásaim miatt másik helyszínt javasolni. Ezúttal egyedül voltam, mert egy régi ismerős akart tőlem egy újabb szívességet kérni. Egy idős úr, azt hiszem John-nak hívják, körülbelül fél éve kérte a segítségemet, hogy segítsek az unokájának New Orleansba jutni. Hiába próbáltam finoman a tudtára adni, hogy a mélyen tisztelt unoka a lehető legrosszabb nyaralási célpontot választotta magának, az úr hajthatatlan volt. Meg fordult az is a fejemben, hogy a fiúkának esetleg vaj van a fülecskéje mögött, de mint ahogy egy tisztességes üzletasszonyhoz illik, nem kérdezősködtem, csak végrehajtottam a kérésüket. Ugyanis Johnny bácsi jóra való, ám mostanra elhunyt felesége tisztességes vagyonnal rendelkezett, így bőséges honoráriumot kaptam a szolgálataimért. Ezért is fogadtam kitörő örömmel, hogy ismét a segítségemet kéri. Érkezésemkor a kedves öregúr már éppen a megmaradt, de elképesztően rossz állapotban lévő padsorok között várt már engem, így azonnal egy kedves mosolyt varázsoltam az arcomra, és így ültem le mellé.
- Szép estét uram, elnézést a késésért. – valójában még csak tíz perc múlva lett volna esedékes a találkozó, de ha az ügyfél előbb ott van, mint én az nálam már késésnek számít.
- Ne szabadkozzon kedves Cara, én jöttem hamarabb. Kicsit nyugtalan vagyok mostanság, így órák óta itt vagyok már. – hangja mély volt, de már kissé ’karcos’ a koránál fogva. Már a nyolcvanadik életéve küszöbén állt, ami a mai világban már igazi csodaszámba megy. Főleg, ha igaz az a pletyka, hogy Johnny bácsi fiatalkorában finoman szólva nem vetette meg az alkohol okozta örömöket. Aztán kitudja, lehet, hogy még mindig hódol ennek a szenvedélyének és éppen ezért éli még mindig vígan az életét.
- Nocsak, akkor ne is húzzuk tovább az időt. Miben tudok ezúttal segíteni? – Elegánsan keresztbe fontam magam előtt a lábaimat, már amennyire a padok közötti szűkös hely engedte. Önkéntelenül néztem lefelé egy pillanatra, hogy mennyi hellyel tudok gazdálkodni, de végül sikerült megoldani a műveletet. Azért örültem, hogy végül nem szoknyában jöttem, hanem egy fekete nadrágban, és egy ujjatlan felsőben. Egy arany karkötőt azért felraktam a jobb kezemre, hogy legalább egy picit elegánsabbnak tűnjek. Valamiért az idős, özvegy urak kedvéért nem szeretem nagyon kicsípni magamat. Korábban volt egy nagyon perverz bácsika, aki nem csak üzleti szolgáltatásra tartott volna igényt, így azóta óvatosabb vagyok.
- Tudja a kis unokám, akinek segített New Orleansba jutni, egy ideje már nem küldött nekem üzenetet. Aggódom, hogy esetleg történt vele valami. Lenne rá lehetőség, hogy valahogy utána járjon, hogy mi lehet vele? – a kis öreg tördelni kezdte a kezeit. Sajnos minden oka meg volt rá.
Nem válaszoltam azonnal, mert ha rögtön megosztottam volna vele az első gondolatomat, akkor minden bizonnyal tovább fokoztam volna az aggodalmát. Hiszen én pontosan tudtam mit jelent az, ha valaki New Orleansban van, és nem ad magáról életjelet… sztrippernek állt, vagy a teste eggyé vált a porral. Mivel egy férfiról volt szó, így inkább az utóbbi a valószínű. Éppen azon gondolkodtam, hogyan is kéne finoman közölni az öregúrral, hogy megpróbálom azért, de ne reménykedjen, amikor hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg a saját fejemben.
- Na ne szopassál már… - annyira megzavarodtam, hogy ismét Lev-et köszönthetem a fejemben, hogy ezt a mondatot hangosan mondtam ki, bár csak a betolakodómnak szántam. Johnny bácsi a szája elé kapta a kezét, és ijedten nézett vissza rám.
- Kérem, hölgyem. Micsoda modor ez. – nem volt rest egy rosszalló pillantással is megajándékozni engem. A kurva életbe. Ennél már csak az lenne jobb alkalom, ha éppen zuhanyzás közben jelenik meg. Bár akkor legalább nem rondítana bele az üzletembe. Na mindegy, menteni kell, amit még lehet.
- Ne haragudjon, kérem, megbocsátana nekem egy percre? Egy kissé váratlanul ért ez a kérés, át kell gondolnom a megvalósítást. – a szememet lesütve felemelkedtem a padról, és bár értetlen pillantásokkal válaszolt csak az ügyfelem, ez még mindig kevésbé volt kínos, mintha megpróbálnám Levvel a fejemben tovább folytatni. Az alapján, ahogy a sztriptíz bárban kis híján megöletett, nem volt kedvem kipróbálni, hogy mit művelne, egy jól fizető ügyféllel. Kioldalaztam a padból, és az oltár maradványai felé vettem az irányt. Nem törődtem azzal, hogy így Johnny bácsi minden bizonnyal azt fogja hinni, hogy egy imát mormolok el az unokája lelki üdvéért, még mindig ez volt a kisebbik rossz.
- Unatkozol, vagy mégis minek köszönhetem, hogy megint bele akarsz szarni a levesembe? Küldjek neked építő kockákat, hogy lekösd magad valami mással? – másodjára már gondosabb voltam, így csak a fejemben üzentem Levnek. Annyira mérges lettem, hogy a kezem ökölbe is szorult, és nagy kedvem lett volna belebokszolni egyet a falba. Nagy kár, hogy egyébként ez piszok fájdalmas művelet.
- Nem tudtál volna, mondjuk öltözés közben meglepni, mint egy tisztességes kukkoló? Most már a profitommal is baszakszol? – próbáltam elmélyülten gondolkodó ábrázatot magamra varázsolni, miközben ezeket a szavakat mondtam Levnek, mert Johnny bácsi rendíthetetlenül engem figyelt. Emiatt kénytelen leszek valami másik megoldást találni, hogy elbeszélgethessek Levvel, mert már nem lesz túl sokáig hihető az-az opció, hogy most éppen az ügyfél problémájának megoldásán töröm a fejem. Előbb vagy utóbb vissza kell mennem hozzá. Feltéve, ha Lev nem sétáltat bele engem valami egészen másba. És akkor még mondják, hogy a nők észjárása a kiismerhetetlen…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 3 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 03, 2020 1:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


Cara Pierce. Egy név, amit nem tudtam elfelejteni. A találkozásunk szerencsés véletlen volt, akár átlagosabb is lehetett volna, ha egészen véletlenül nem jelenik meg két démon is, akikkel félbemaradt ügyeim vannak. Az egyikükkel üzletelni készült, a másikuk pedig névről ismerte a nőt. Igaz, amint megtudtam, nem annyira nehéz eljutni hozzá, de ha köze van a démonokhoz, akkor mindenképpen közelebbről is utána kellett néznem a dolgoknak. A démonokat nem faggathattam, meg amúgy is, a nő hollétére könnyebb volt rájönni, mint Athlant becserkészni. A Beelzebubbal való újabb találkozásunknak pedig nem jött el az ideje, de ha Cara tud róla valamit, az még hasznos lehet.
Az információ szerzésnek sok módja van, egyesek hatékonyabbak, mások szórakoztatóbbak, a megszállás pedig kétségtelenül a hasznosabb kategóriából való. Egy pár kérdés a megfelelő helyeken, ott lenni amikor kellett és figyelni, és máris eljutottam a templomhoz ahol feltehetőleg tartózkodni fog az este folyamán. Kölcsönvett testben sétáltam a környékre, csak a közelben hagyva el a férfit, aki nélkülem haladt tovább, mintha csak a szokásos esti sétáját tenné meg éppen, és nem engem szállított volna a közelbe. Másodszorra megtalálni valakit többnyire könnyebb tud lenni, főleg, ha nem telt el túl sok idő, jelen esetben pedig csak napokról volt szó, többet nem engedhettem meg magamnak. Amint tudtam biztos helyszínt, ahol tartózkodni fog, lecsaptam az alkalomra, megkockáztatva azt, hogy esetleg munka közben zavarom meg a hölgyet. Vele járó kellemetlenség, de az idő nincs ingyen, az enyém meg fogytán, a Beelzebubbal való “üzletünk” után már nem lehetek teljesen biztonságban, amíg az alkudozás végére nem érünk. Hagytam magam elveszni a közelebbi érzések kétes tengerében, testről testre suhanva észrevétlen árnyként, de ebben az időpontban nem kellett túl sok próbálkozás ahhoz, hogy végül ott kössek ki ahol lenni szerettem volna. Amikor ismét a megszokott módon láttam a világot, lepillantva ismerős domborulatok fogadtak, amik akaratlanul is mosolyra csaltak, hiszen amikor a legutóbb összefutottunk Cara első reakciója volt felmérni, hogy minden értéke a helyén maradt-e. Vajon másodjára is aggódna ilyenekért, vagy már egyéb lenne a prioritása?
Elsőre igyekeztem rejtve tartani a jelenlétem, elnémítva előle a gondolataim, csendben figyelve, hogy mi is történik magunk körül, remélhetőleg a korábbi apró félrepillantás nem keltett benne túl nagy gyanút. Legutóbb felkészületlen volt a megszállásomra, vajon most is így van, vagy ezúttal próbált valamilyen óvintézkedéseket tenni az ügyben? Bár a démoni módszerek rám nem mindig úgy hatnak, mint ahogyan azt a használó remélné vagy tervezné. Hiszen legutóbb Beelzebub csapdája sem működött…
Sokáig a háttérben megbújni viszont nem csak energiaigényes, de időigényes is, ráadásul ha lebukom közben, azzal csak tovább hergelném, arra pedig végképp nincs szükségem. Elég lesz az a feszültség, amit a találkozásunk fog kelteni. – Remélem nem zavarok. – A mondat halkan, de jól érthetően hangzik el a fejében, remélhetőleg a korábbi élmény hagyott benne annyi nyomot, hogy felismerjen, mert talán nem minden nap szállják meg a testét. – Az időpont egyeztetés sajnos komplikált lett volna. – A beszélgetést, amit tőle reméltem, nem szívesen ejtettem volna meg plusz egy ember előtt, saját testben pedig ostobaság lett volna felkeresni. Legutóbb kaptam némi ízesítést a nőből, amit hozzáadva a híréhez… lehet, ha ez is túlzás volt. De ez csak egy az őrültségek egyre növekvő lavinájából, amit elterveztem. A többihez képest talán az ő haragja lesz a legkisebb gondom – vagyis ezt reméltem. – A legutóbbi találkozásunk pedig hirtelen véget ért. – Athlan drámai távozása meglehetősen hangulat romboló volt, utána meg minden gyorsan történt, a helyzet pedig túl komplikálttá vált ahhoz, hogy én is maradjak. De ha emlékszik még, úgy váltunk el, hogy látjuk még egymást, legalábbis részemről az elköszönés nem örökre szólt, ha hallotta a távozó hangomat sejthette, hogy maradt még elintézetlen ügyünk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Katolikus templom - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 22, 2019 10:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7