Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Katolikus templom •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Katolikus templom VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1140
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 20, 2021 10:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Katolikus templom 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
180
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 20, 2021 9:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Anael minden mozdulata szívembe fájdalmat okozott. Félek, hogy talán soha nem látom már meg benne, azt amit régen. Az a kedves fény már teljesen eltűnt volna, ami szívében eddig élet. Lánya van, és ez is elszomorít engem, hogy nem együtt nevelhettük fel. Minden más lett volna, ha megbukok. Mi változott volna? Ugyan úgy élhettem volna vele egy szép életet. Inkább lett volna áldás, mint átok. Ám Michaelnek jobban szüksége volt rám, mint el tudtam hinni.
Ám még is, én elhagytam. Hiába nem akarattal tettem, tudom azt, hogy ez fájt neki. Meg kell találnom.
- Nem tudom, hogy mit gondoljak már. – Felelem majd sóhajtok. Kezemet nézem, ahol az ujjaim táncba kezdetek idegességemben. Hirtelen kapom oda a tekintettem.
- Valóban? – Vonom össze szemöldököm, és furcsállom szavait. Merre lehet az a k#rva?
- Merre van? – Kérdezem idegesen, ám témát váltunk. Ideges vagyok, hogy megtörténik a témaváltás, hiszen Azura halála most mindennél fontosabb nekem. Ám bele megyek a játékba, és folytatom a csevegést, remélve egyszer majd elmondja. Nem létező lelkem megnyugszik és szelíd mosolyra húzódik a szám, amikor azt hallom, hogy az övé vagyok. Nagyot nyeltem, és lehunytam pár másodpercre a szemem. Egy pillanatra el is feledem, hogy Azuráról volt szó. Szívemet ez az egyetlen egy remény is elönti. Vágyakozom rá, mindig is tettem, ám nem mertem megkeresni soha sem, hiszen tudtam azt, hogy Michael ha megtudja fájdalmat okozok, s sebeket tépek fel. Igen az arkom választottam, hiszen neki lettem teremtve.
- Persze, csak haza kell ugranom valamiért. – Mondom, majd felállok.
- Hol találkozzunk? – Kérdezem tőle.








○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
reveal your secrets

Anael


Katolikus templom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 15, 2021 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Raiden Kedvelte a hozzászólásod



birds fly in different directions
@Raiden && Anael
birds • szószám: 602 • Credit:


– Bárcsak… – Sóhajtottam vágyódóan, ahogy vöröslő ajkaim szegletében megjelenő mosolyom keserédessé formálódott, miközben magam elé révedve képzeltem el, hogy milyen csodálatos életünk lehetett volna, ha… Rosszallóan csóváltam a fejemet, magamat dorgálva nevetséges naivitásom okán; nem szerettem volna magamat gyermeteg álmokba ringatni, s nem szándékoztam hiszékeny képzetek mögé rejtőzni, amelyek már megmásíthatatlanok és megváltoztathatatlanok. Talán nem is alakult volna másképpen. Talán, ha velem bukott volna, idővel gyűlölet költözött volna a lelkébe; mint azokéba a szülőkébe, akik túlontúl korán szültek gyermeket, s a tulajdon csemetéjüket vádolják azzal, hogy elvette az életét. Mindezen logikus tények ellenére is vonzotta  képzelet.Bárcsak… A világ bármely pontján boldogan élhettünk volna; bizonyos voltam abban, hogy egy harmadik világbéli tájon találtuk volna meg a boldogságunkat, ahol gyermekeken és anyákon segíthettem volna, míg Ő férfiakat okított volna – önzetlenül és az ég világon semmit se várva érte cserébe, bukottként, de együtt.
Olyan… Hihetőnek tűnt és igazinak, mintha az, amelyben éltünk pusztán egy rossz álom lenne, s a valóság csak egy ébredésnyire volt.
Mérgemben felugrottam a helyemről.
Hogy döbbent tekintettel vessem rá tekintetemet, ismerős vonásait fürkészve; keresve-kutattam mindazon jeleket, amelyek arra utaltak, hogy szavai nem voltak teljesen komolyak – nem leltem ezen nyomokra, s vonásaim valamelyest megenyhültek; talán még egy szelíd, zavart mosoly is kéretlen suhant át vonásomon, ahogy lelkem meglágyult. Miképp vethetném tovább haragom csíráját, ha egyáltalán nem szándékszom? Aggodalma noha megkésett, mégis jól esett. Elismertem, hogy időnként nem lavíroztam túlzott ügyességgel hosszú és rögös utamon, azonban minduntalan igyekeztem a helyzetemhez és akkori tudásomnak, lehetőségemnek megfelelően cselekedni.
Számon kérhettem volna, hogy az időtájban, amikor lebuktam vajon merre lehetett az aggodalma. Számon kérhettem volna, hogy amikor találkoztam a "nemezisemmel", merre járt. Számon kérhettem volna, hogy amikor oly' sok időre elzártak a világtól, s kegyetlenségekre kényszerítettek, hol volt? Ám túlontúl nagy tehernek bizonyult, s erőforrásom fogytán volt. Ami pedig még ennél is fontosabbnak tűnt… Most itt volt, s talán ennyire sohasem volt még Rá szükségem.
Szótlan maradtam.
– Rendben. – Bólintottam. – Megpróbálom megkönnyíteni Neked, amennyire lehet. – Azt azonban tudtam, hogy nem ígérhettem, hogy ezt könnyedén be is fogom tudni tartani a későbbiek során, hiszen démonok sora nyúlt egészen hosszúra a listámon, s egy időben rendszerint csak velük találkoztam. Voltak köztük ellenségesek. Voltak közöttük kevésbé ellenszenvesek. Mind azontúl, talán igazat kell neki adnom, s felkutatni Czozken-t is; sohasem lehetett tudni, hogy ezek az alávaló lények milyen játékokat űztek éppen.
Némiképpen rosszul esett meglepődöttsége.
Ajkam elnyílt egymástól.
– Úgy gondolod, hogy nem segítenék? – Előző találkozásunk nem láttam túl a dühömön, s haragomon. Ilyen szörnyetegként lát most? Nem hibáztathattam, hiszen mindent megtettem annak érdekében, hogy a lehető legrosszabbat lássa ezúttal belőlem. Egyszerre akartam elrettenteni és kényszeríteni, hogy álljon mellém. Remélni akartam, hogy engem választ. Remélni akartam, hogy eltaszít. Bármelyik is lett volna a végleges verzió, mindkettő fájt volna.
Csöndesen hallgattam; szótlanságba burkolództam.
– Hallottam már erről a démonról. – Nem sokat, leginkább csak a halandók között terjengő históriákat és olykor hajlamos voltam azt feltételezni, hogy a démonok is túloznak. Úgy tűnik, hogy nem minden volt hazugság. Ahogy letekintettem az egykoron büszke és angyalságát nehezen levedlő harcosra, bánat töltött el, mert most inkább hatott megrogyottnak. Kezdtem érzeni, miért – noha a felszínt kapartam. – Sajnálom, hogy nem voltam ott. Sem előtte, sem utána. – Újra helyet foglaltam mellette. – Tudod, ahhoz, hogy megbocsájts magadnak el kell fogadnod, hogy mindez megtörtént. – A beismerés egy kegyetlen folyamat, olyasfajta, amihez a legtöbbeknek nem fűlik a foga. Nagyon-nagyon sok a felszínre hozott fájdalommal jár. – Akármennyire is nem a saját akaratodból történt, mondhatsz bármit. – Kezem újra az övére csúszott, ezúttal valamivel bátrabban. – Te ettől függetlenül is ugyanaz a harcos vagy és leszel, aki akkor voltál, amikor találkoztunk. Az Én harcosom, akire mindig is büszke voltam és akiben mindig is hittem.
– Köszönöm! – Bólintottam hálásan. – Akkor induljunk.



reveal your secrets

Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Katolikus templom 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
180
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 22, 2021 3:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Anael Kedvelte a hozzászólásod



Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Feleli. Mire én nem reagálok. Csak azt sajnálom, hogy nem közös gyermek, és egyedül kellett nevelnie.
- Bár nekünk is lehetett volna.. – Sóhajtok egyet. Majd felkapom fejem, amikor a szerelemről beszél. Lesütöm szemem, s nyelek egyet. Most mit mondjak erre? Igen tuti. Köszi, hogy megemlítetted?
Feláll idegesebben a padról, s kioktat. Bele túr most már sötét hajzuhatagába, ami számra még mindig félelmetes. Végül is igaza van.
- Nem úgy értettem. Valóban nincs közöm hozzá, de bármilyen hihetetlen féltelek. – Mondom, de rájövök talán meg se kellett volna inkább szólalnom, s bár visszacsinálhatnám.
- Nekem csak egy démon kell, de ennek nincs itt a helye. Többi a közelembe ne jöjjön,. – Mondom idegesen. Azura, még meg talállak s meg foglak ölni. Tönkre tette az életem, ahogyan Gabriel is.
- Te segíts nekem? – Kapom oda a tekintettem, nem cinikusan mondom. Pusztán meglepődtem, nem számítottam erre.
- Azura a neve a démonnak, ha még nem említettem. Aki Gabriel parancsára elvett mindent tőlem. Emlék, s emberségem. Embereket öltem, s kínoztam. – Leülök, s a padlót bámulom.
Rá pillantok, amikor ismét hozzám intézi szavait.
- értelek, de képes vagyok az elengedésre, ha azzal segítek. Majd utána, vissza veszem a haragom. – Jegyzem meg.
- Értelek, elmehetnék a lakásodra a kardomért veled? – teszem fel bátortalanul a kérdést, nem akarom, hogy többet lásson a dologba.







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
reveal your secrets

Anael


Katolikus templom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 14, 2021 5:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Raiden and Kaitlyn Zoé Payne Kedvelték a hozzászólásod



birds fly in different directions
@Raiden && Anael
birds • szószám: 622 • Credit:


Idegen, rossz érzés terjedt szét bensőmben, mint a pestis; lassan és alattomosan.
Gyomrom görcsösen rándult össze, nyugtalanság feszítette bensőmet mindezt pusztán ártalan kijelentése nyomán. Bármennyire is szerettem volna, nem akaródzott kedvem ahhoz, hogy rá vessem tekintetemet. Vajon mit látnék bennük? Csalódottságot? Bánatot? Fájdalmat? Bűntudatot éreztem, pedig… szükségtelen volt, hiszen… Én éltem a magam életét, nélküle; miért kell ilyen súlyos terhet éreznem, ha nem is szerepelt a listámon a vele való élet évszázadok óta? A fel nem tett kérdéseim feldühítettek.
– Igen, mondhatjuk ekképpen is – bólintottam, alig észrevehetően.
Helyesbíthettem volna, hogy Carle „csak” a nevelt lányom volt, azonban ennél sokkal többet jelentett számomra, minthogy „csak” jelzővel illessem – kiváltképpen, hogy számomra valami olyasmit pótolt, amire mindig is nagyon vágytam: szeretetre, s egyes egyedül Ő sarkalt arra, hogy egykoron letűnt angyali mivoltom újra felfénylett és valami jót akartam tenni annak érdekében, hogy szép élete lehessen ezen a bolygón. – Sajnálom! – Nem volt szükség ezekre a szavakra, azonban mégis helyénvalónak tűnt. Olyan bonyolultak voltak ezek az érzések; mostanra azt gondoltam, hogy megtanultam boldogulni közöttük és jól kiismertem – azonban a józan ész ellent mondott a vágyó szívnek, s hiába sorakoztattam fel a leginkább kézzel fogható legkiválóbb érveket, azok mit sem értek. Megfullasztott a gyűlölet és a fájdalom, mégis fél karomat adtam volna azért, hogy tovább élvezhessem. Miért kell egy ilyen eszményi ábrándnak ennyi apró halállal járnia?
– Igen, azt mindketten jól tudjuk… – S minden enyészet, mi a véggel jár könnyeket ont.
Hosszasan lehunytam a szemeimet, amiközben megpróbáltam elfojtani a torkomat egyre inkább szorító és feszítő érzést. Mintha… Csak egy pillanat lett volna a múlt! Tekintetem a karzatra emeltem, az orgonát vizslattam. Vajon rég szólalhatott meg? A templom öreg falai nyomasztó magasságig nyújtózkodtak, s üres és fehér vakolata helyenként már lepotyogott, mégis a lemenő nap fénye, ahogy bevilágított az ólomüvegeken különféle vidám színeket festett fel. Milyen éles kontrasztok!
A szavai visszarángattak a valóságba.
Hirtelen, úgy éreztem életem alighanem egyik legrosszabb döntése volt, hogy hozzá fordultam segítségért, mert hangja bírálónak hatott, s nem értettem milyen jogon és alapon meri ezt megengedni magának.
– Az ítélkezésedből nem kérek, ahhoz semmilyen szinten nincs jogod! – Álltam fel a padból, amelyen nem is olyan régen foglaltam helyet, miközben idegesen martam bele a hajamba. Nem vágytam megértésre, s egyetértésre sem számítottam, de még csak abban sem reménykedtem, hogy majd együtt érez velem bármiben is, azonban az információk teljes hiányában a legcsekélyebb joga sem volt hozzá, hogy szenteskedjen. És mégis… nem ez az, amit akartam. Az irányítás úgy folyt ki a kezeim közül, mint a víz.
– Semmi szükség Rá, ha démont akarsz püfölni vannak erre való helyek, Ők is biztosan szívesen látnának. – Vetettem oda neki. – Ott kiélheted a dühödet…. – Elcsöndesedtem. Nem volt ez így helyénvaló. Éreztem, s tudtam jól magamtól is, hogyha ezt így folytatjuk a párbeszéd mindenképpen újra irányíthatatlanná válik. – Nézd, nem tudom mi történt veled… Talán egyszer elárulod, talán nem… – Bármennyire is tombolni vágytam, s neki esni tudtam, hogy nem akarom elrontani. – Csak áruld el, hogyan segítsek!Lehet, hogy nem tudtam volna, de megvolt bennem az őszinte szándék; azonban korábban Ő engedett a büszkeségéből, s most úgy éreztem nekem kell tennem irányába egy lépést. Vadidegenek. Így álltunk egymás előtt, azonban mégis mélyebben gyökerezett a kapcsolatunk. – Nem ígérek semmit, de lehet tudok… – Ujjaim bizonytalanul fonódtak az övé köré, miközben erőnek erejével erőltettem nyugalmat magamba, mert rettegtem attól, hogy egyszeriben csak eltaszít.
– Tudom, hogy segíteni szeretnél – kezdtem bele – de nem akarom ezt a feszültséget, nekem ehhez… Nincs erőm! – Mindeddig magányomba burkolództam, s elzárkóztam minden és mindenki előtt most pedig, mintha egyszerre egymás után rúgták volna rám az ajtót, miközben a lehető legkiszolgáltatottabb helyzetben ácsorogtam, magatehetetlenül. Időtlen idők óta talán most éreztem magam igazán gyengének és erő fosztottnak, hiába éreztem biztonságban magam mellette, ha érzelmileg teljesen lecsapolt. – Pihennem kell néhány órát, szeretnék hazamenni és megfürdeni.Tiszta fejjel talán könnyebb lesz.



reveal your secrets

Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Katolikus templom 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
180
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 10, 2021 5:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Jelzi, hogy igazam van. Emberről van szó. Soha sem viszonyultam emberhez úgy, ahogyan ember, emberrel tenné. Mindig volt bennem egy kis távolság, ha bár olyan akartam lenni, s olyan életet akartam élni, mint ők. Lelket akartam, s néha azt képzeltem, hogy van is. De talán soha sem ragaszkodtam egy emberhez sem.
Felkapom fejem, ahogyan arra kér jegyezem meg. Kíváncsian vetem rá tekintettem. Folytatása meglepett. Felfonom szeme, s egy jól megérdemelt huncut Raiden mosoly, ha halványan is elhagyja a szám. Próbálom gyorsan elrejteni.
- Hogy miért gondoltam meg magam, hát ezért. – Felelem a kérdésére.
- Akarni sem akarom, valóban. – Jegyzem meg. Nekem is gyötrelmes minden lélegzetvétel mellette, de szerintem ezt pontosan tudja. És inkább kínzom magam tovább, mint újra ne láthassam.
- Hmm… - Mondom. Persze ez a hmm sokat jelent. Első képen azt, hogy örülök, hogy ez nem változott meg. Nem hiába bízták rá a kis Jézust sem. Remekül tudja a gyermekek gondját viselni.
- Szóval.. – Kezdek bele, hiszen oylan hihetetlen kimondani a szavakat.
- Van egy lányod. – Jelentem ki érzelem mentesen, de még is bele facsarodik a szívem, hogy nem közös lány. Bármit megtennék, ha együtt, de felnevelhettük volna.
- Óh, hát tudjuk mit okoz a szerelem. – Mondom cinikusan, majd hallgatom őt tovább.
- Te… egy démont? – Forgatom meg a szemem, s veszek egy mély levegőt.
- Anael, komolyan? – Rázom meg a fejem.
- Kiverem én abból a démonból amit kell ne félts. – Húzom fel magam kissé. Hát valóban a démon téma manapság főleg nem a kedvencem, hiszen Azurának köszönhetem, hogy most szán kivetett vagyok.
- Mikor indulunk? – Kérdezem.








○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
reveal your secrets

Anael


Katolikus templom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 07, 2021 5:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


birds fly in different directions
@Raiden && Anael
birds • szószám: 559 • Credit:


Minden egyes mondattal, kijelentéssel egyre távolabb sodródtunk egymástól.
Olyan kimondott és nem kimondott szavak vertek egyre nagyobb éket közénk, amelyek nem feltétlenül voltak igazak és pusztán a gyermeki dac és az egymás irányába tanúsított fájdalom, csalódottság mondatta ezt velünk – hogy túl tegyünk a másikon mondván, hogy az Én fájdalmam nagyobb, mint a Tiéd. Pedig… A megoldás egészen egyszerűen annyi lett volna, hogy egyikünk enged a gőgösségéből és büszkeségéből. Mennyire könnyűnek tűnik, mégis milyen bonyolult! Túlontúl régen voltunk már az emberek világában, s életük azokat a játszmákat, amellyel – akarva-akaratlan – Ők mulatták az időt. Mégis mennyi keserv ez…? Kimondta már korábban, hogy még mindig szeret, s úgy én is Őt – helyette eltaszítottam magamtól, amire Ő is jobban felvértezte magát és aljasabbul szúrt oda.
Most segítséget kínál.
Felvont szemöldökkel tudakolja, hogy az a lány vajon ember lehet-e.
– Egy ember lány. – Bólintottam, amiközben azt latolgattam, hogy mennyire kell beavatnom az életem ezen titkos szegmenségbe, amelyről nem szívesen tájékoztattam és még kevésbé árultam volna el Neki. – Mielőtt mesélek, kérlek, ezt jegyezd meg: – nagy sóhaj közepette két ujjamat a halántékomra helyeztem, s finom körkörös mozdulattal masszírozni kezdtem – semmi több nincs ebben, mint amennyit esetlegesen bele szeretnél látni. – Mégpedig, hogy maradt még bennem valami az általa szeretett Anaelből. Minden bizonnyal maradt, azonban ezt igyekeztem minél mélyebbre száműzni, noha Carle eltűnése alaposan megbomlasztotta a mindeddig könny, vér és erőszak által formálta személyiségemet; mondhatni voltak pillanatok, amikor úgy éreztem – csaknem el is hittem –, hogy egy napon minden szép és jó lehet. Naiv ábrándok.
– A múltunkra való tekintettel? – A fejemet oldalra biccentve sandítottam fel rá, amiközben a hirtelen szám sarkában megjelenő mosoly egészen lassan kiszélesedett, tekintetem érdeklődőbbé vált. – Ugyan, valld csak be… Nem akarod, hogy elmenjek. – Közelebb léptem hozzá, majdnem annyira mint nem is olyan rég a lakásomon. – Én is kedvelek veled lenni okozzon az bármekkora gyötrelmet is. – Bár a gyűlölet, s fájdalom nem apadt; vele akartam lenni noha tudtam, hogy nagyon hamar, nagyon kellemetlen vége lehet most mégis jól esett egy kicsit közelebb húzódni a tűzhöz és megmelegedni mellette.
Letekintettem a padra, amely felé mutatott nem is olyan rég; finom csusszanó mozdulattal ültem beljebb, s fordultam irányába. Egészen addig nem voltam hajlandó megszólalni, amíg helyet nem foglalt mellettem.
– Nos, Carle egy lelenc volt, amikor tizenpár évesen találkoztunk egy sikátorban. – Kezdtem bele. – Valamiért megsajnáltam és úgy éreztem, hogy be kell fogadnom; a gondozásomba vettem végül. – A kedves emlék hatására haloványan el is mosolyodtam, mintha csak tegnap lett volna, hogy találkoztam azzal a butuska fruskával, aki a maga módján kifejezetten intelligensnek bizonyult. – Igyekeztem rendesen nevelni, tisztességesen. – Ahogy az évszázadok elteltével az anyáktól láttam; nem voltam bizonyos abban, hogy azt az anyai szeretetet, amelyekre a legtöbb asszony képes volt Én megtudtam neki adni, de mindent megtettem. – Lassan felcseperedett és szerelembe esett. – Olybá tűnik, hogy a halandók között ennél nagyobb bűn nem is létezhetett. – Egy közeli bárban kezdett dolgozni csaposként és egy démon szemet vetett rá. Nem gondolnám, hogy Ő rabolta el, mert elég régől ismerem. – Erős túlzás lett volna azt állítani, hogy közeli kapcsolatban álltunk, azonban jó ideig tengődtünk mindketten ugyanazon helyen rabszolgaságban. – Talán valaki, olyan lehetett, aki Őt akarja büntetni. Talán valaki, olyan lehetett, aki engem akar büntetni. – Elhallgattam. – Meg akarom találni, nem bocsájtanám meg magamnak, ha miattam történne vele valami. – Jelentettem ki határozottan; az már túl ment volna mindenen. Nem bántam, ha nekem kell bűnhődnöm, azonban azt, hogy az Én hibáim miatt másnak… Egy olyan valakinek, aki ártatlan.


reveal your secrets

Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Katolikus templom 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
180
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 01, 2021 3:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Érzem, hogy talán szavaimra reflektálva óhajt megbántani. Mikor kijelenti, hogy a kárhozat jár át, elmosolyodom bajszom alatt. Immunitást fogadtam . De nem téved sokat. Valóban benne volt a sötétség megbabonázó íze, de egy démon tette velem ezt, s meg fog lakolni.
Elhessegeti a szép emlékek gondolatát is következőkkel, mire csak hümmögök egyet.
- Úgy van. – jelentem ki olyan könnyen, mint ha igazat is mondanék. Pedig ez nem így van. Szerelmem azóta és belülről mardos. Olyan, mint ha naponta belülről nyúzna meg az érzés, amikor tudom, hogy ő már nem lehet az enyém. Soha sem hittem, hogy van ennél nagyobb fájdalom. Azonban bebizonyosodott, hogy van. Utolsó csókja pecsétként ég ajkamon, pecsétként, mi lezárta ezt a több száz, vagy ezer évet nélküle. Sebeket tépett fel, s falakat döntött le a szívemben, amiket ezek miatt állítottam.
- Egy lány? – Vonom fel a szemöldököm. Érdekes, hogy egy emberi lény ennyire fáj neki, vagy lehet még se ember?
- Miért fontos neked ez az ember? – Kérdezem érdeklődve, s remélem, bele trafálok. Nem használom a képességem, hogy kiolvassa, miket gondol. Csalásnak érezném. Azt akarom, hogy ő fedjen fel mindent amit akar, s ne lássak olyat, mi fájdalmat, s szenvedés hoznak nekem napjaimra.
- Baj? – Ismét egy badar kérdés, bizonyosan nem vagyok túl jó beszélgető partner, de az agyam jelenleg pörög.
- Sajnálom, de ennél többet kellene tudnom, hogy segíthessek. – Mutatom az egyik padot, remélve, hogy leül.
Megrázom a fejem, s nagy levegőt veszek, mi át járja tüdőmet.
- Múltunkra való tekintettel. – Nyögöm ki mi először eszembe ötlik, hiszen hogyan mondhatnám azt, hogy minden porcikám csak vele akar lenni, hogy szemem őt figyelje, s illatát szívhassam. Olyan ő nekem, mint egy drog, vagy az, az alkoholistának az alkohol.







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
reveal your secrets

Anael


Katolikus templom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 24, 2021 4:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


birds fly in different directions
@Raiden && Anael
birds • szószám: 521 • Credit:


Vonásaimon bizonytalan mosoly jelent meg.
„Nem gyűlöllek.” Jelentette ki, olyan hangsúllyal, amelynek még hinni is képes voltam. Őszinte meglepődéssel orcámon néztem rá, hogy elveszthessem az ismerős meleg barna és békét hozó olívazöld örvényében, oly' annyira magával ragadott, hogy mostanra jeges páncélom olvadni látszódott és ezzel egyidejűleg az engesztelhetetlen magány is – még ha csak annyi időre is, míg tartott a véletlenszerűen elkapott kontaktus –, de engedett szorító karmából, míg nem a valóság és kegyetlen szavai vészfékként rántottak vissza a valóságba. Odalett a vágyódás, s ez az édes merengés, amelyben meleg otthonra leltem.
– Téged pedig kárhozat jár át. – Vetettem közbe hasonlóképpen, mint ahogyan Ő maga is tette.
Egykoron végig gondoltam volna, hogy milyen bánat nyomhatja a lelkét, amely megkeseríti az Én harcosomat és ez lehet az oka annak, hogy ily' durván forgatja bennem a tőrt, azonban mostanra a legcsekélyebb mértékben sem érdekelt a lelki világa vagy épp annak hiánya. Valamikor odaadó alázattal nyújtottam volna vigaszt számára, s mindent megtettem volna azért, hogy enyhítsem a fájdalmát és ezért bárkivel hajlandó lettem volna szembe szegülni, azonban most… Kegyetlen igazságára hasonló kegyetlenséggel válaszoltam noha nem sokkal ezelőtt ezért fejeztem ki őszinte sajnálatomat, nem engedtem, hogy „eltiporjon”.
– Mindegy is… – Feleltem a letűnt, szép emlékem felidézését követően; reméltem tán, hogy ezzel közelebb kerülhetünk egymáshoz, azonban úgy tűnt csak újabb éket vert kettőnk közé. – Már elmúlt, nem igaz? Kár ábrándozni, ha már úgyse jön vissza. – Tulajdonképpen abban jómagam sem hittem, hogy egy napon olyanná lehetünk, mint régen, mivel csaknem az ellenkezőjéről voltam meggyőződve és most már tudom, hogy elpazarolt évek álltak mögöttem azzal, hogy hiú ábrándot tápláltam. Bántam? Kissé. Változtattam volna, ha megtehetem? Semmiképpen. Úgy hittem, hogy mindazon tettek és események formáltak, amelyek mögöttem álltak.
Óvatos, majdhogynem nesztelen mozdulattal álltam fel, miközben megpróbáltam megtudakolni, hogy mikor tartózkodik eme szent helyen, mert jelen pillanatban sokkal bölcsebb ötletnek véltem azt, hogy Én jöjjek el Őhozzá, minthogy Ő állítson be Énhozzám. Az otthonomba. Itt legalább… szem előtt voltunk és talán nem fajult volna el addig, mint a legutóbbi alkalommal.
Már megtettem volna az első lépést, hogy távozzam.
A szavai megállásra – pontosabban: megtorpanásra – kényszerítettek. Mi okozta ezt a változást? Merült fel bennem a kérdés, miközben tétován összefontam magam előtt az ujjaimat, éppen úgy, mintha ki nem mondott kérdésemre adott válaszokat taglaltam volna csakhogy ötlettelennek bizonyultam.
– Egy lányról van szó, Carle… – elhallgattam – Carleigh Bay. – Javítottam ki magamat azonnal. – Eltűnt. – Ez korántsem volt rendhagyó eset kiváltképpen nem ebben a környezetben, azonban az árnyékokban meghúzódva számtalan veszély leselkedett bárkire és ez esetben még csak nem is volt szükség arra, hogy az illető bajkeverő legyen. – Szeretném megtalálni még az előtt, hogy nagyobbra fordulna a baj. – Szerettem volna biztonságban tudni még az előtt, hogy az elrettentő sötétség megérkezne, úgy mint minden féltő anya a gyermekét.
Jelenleg sajnálatos módon csak arra volt lehetőségem, hogy találgassam hollétét, azonban semmilyen konkrét nyom vagy gondolat nem akadt, merre induljak el – azonban még ha lett is volna egymagamban gyenge voltam, szinte bárki könnyedén eltaposott volna, akiben egy kicsit is nagyobb hatalom bujkált.
– Miért gondoltad meg magad? – Tudakoltam végül, hiszen mindeddig csak túl akart esni azon, hogy megtudja mit akarok titkon, azonban egy pillanat erejéig úgy tűnt: érdekli – ne adja Isten, segíteni áll szándékában.


reveal your secrets

Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Katolikus templom 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
180
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 20, 2021 3:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Megforgatom szemem. Majd azt hiszi, visszamegyek oda. De sajnos muszáj lesz. Ugyan már semmi haszna annak, hogy a nevem rajta áll, de számomra nagyon sokat jelent. Eszembe juttatja az otthont, s az egykoron szép hatalmat.
- Majd megyek. – Mondom félvállról. Nyugalma csupán olaj a haragom tüzére.  Hihetetlen mennyit változott. És az is, hogy nyugodt tud maradni, meglepő. Jó lenne, ha ő is tombolna, érezném, hogy még érdeklem. Sajnos nem így van, és már talán teljesen le is mondott rólam. De mi is vártam? Majd rózsaszirmokkal, és pezsgővel várja érkezésem? Bolond vagyok, tudom. Még is reméltem, hogy majd haragja hamar elszáll.
- Nem gyűlöllek. – Mondom, majd szép szemeibe nézek, mi rájövök hiba volt, s visszakapom azt.
- Ez valóban így van, különösen te. Sötétség jár át téged. – Vetem oda, mint egy darab csontot. Azonban hamar megbánom, amikor is számomra kedves emlékkel áll elő. Elmosolyodom egy pillanatra, ahogyan visszaemlékszem életem első és ővele első csókomra. Milyen is volt minden, amit mutatott nekem. A gyerekek vidám kacagása. S a naplemente színei.
Lenyelem minden rosszindulatom, s fájdalmam, s felállok, hogy megálltam.
- Várj. Kérlek. Mond, mit segíthetek. – Akárki volnék? Az akárki, ki megmutatta neked a szerelmet Anael. Valóban meg is buktatott, de minden együtt töltött idő csodás volt. Szavaim nem mondom ki, de gondolataimban benne van minden régi emlék, s mozdulat, amiket együtt éltünk ét. Minden szépet, minden jót. Minden fájdalmat, s mindent örömet. Szerelmes voltam, s örökké is leszek belé. Ebe a nőbe, ki most úgy áll előttem, mint egy idegen. Mondom teljes őszinteséggel, s higgadt érzéketlen hangon. ha engem keresett fel, biztosan nagy a gond. Bizonyosan vannak mások, akiket sokkal jobban kedvel.







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
reveal your secrets

Anael


Katolikus templom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 8:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


birds fly in different directions
@Raiden && Anael
birds • szószám: 656 • Credit:


Beleállhattam volna ebbe a meddő vitába, miszerint kinek jutott a rosszabb rossz, azonban ezúttal bölcsebb lehetőségként tekintettem az ingoványos, ugyanakkor biztonságosabb útvonalra, mint – a legutóbbi kellemetlen találkozásunkból tanulva – felszakítani az eltemetett sérelmeinket és belelökni egymást egy mély szakadékba ezáltal csöndben hallgattam, figyelmen kívül hagytam szavait, míg olyan jelentőségteljes érdeklődéssel vizslattam az előttem heverő poros könyvet, mint évszázadok óta nem.
Hiányzott azaz idő, amikor még félve Tőle, de egymás mellett sétálva okítottam a halandók életéről, s annak szépségéről – amikor nem voltunk egymás számára többek két idegennél, akiket az élet egyfelé és egyazon úton terelt hosszú-hosszú ideig, míg nem hirtelen elkanyarodott az egymástól.
Pilláim alatt rá tekintettem.
Megmosolyogtatott az emlék, hogy akkoriban mennyire tartottam tőle és még ennek ellenére is milyen oktondi bátorsággal, vakmerőséggel vezettem be a halandók életébe. Mindig vártam, hogy visszaengedjen a saját világomba – ám, amikor ott maradtam Nélküle hiányozni kezdett, mert volt valami, ami a Miénk volt. Egy titok.
– Nyitva áll az ajtóm – feleltem könnyedén a követelésére – bármikor érte jöhetsz, mivel Te hagytad ott és nyomtad a kezembe, nem pedig én vettem el. – Folytattam továbbra is kellemes nyugalommal.
Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar összefutunk.
Bár pusztulóban volt a város azért még így is elég nagy volt ahhoz, hogy ne kelljen kínosan át integetnünk egymásnak az utca másik felére vagy úgy tennünk, mintha észre sem vettük volna egymást.
– Elhiheted, nem állt szándékomban megtartani! – Való igaz, hogy elrejtettem, azonban mindezt csak azért, hogy ne kerüljön illetéktelen kezébe és bár elgondolkoztam azon, hogy túladok rajta, mert lett volna rá jelentkező és egyesek nagyobb vagyont is hajlamosak lettek volna ezért beáldozni, azonban úgy éreztem meg kell tartanom Számára. Az Övé volt.
– Nem szívesen terítem ki a lapjaimat olyannak, aki jóformán… Megvet és talán gyűlöl is? – Némi kétellyel és bizonytalansággal tekintettem rá és hiába gondoltam úgy, hogy valóban az vezetett ide, hogy a segítségét kérjem, nem éreztem feltétlenül azt, hogy ezt Tőle kell igényelnem még annak ellenére sem, hogy vajmi kevés ismerőssel rendelkeztem. Ophilia jutott még eszembe, azonban Őt nem szándékoztam volna kitenni bármiféle bajnak és nem azért, mert Raiden esetlegesen feláldozhatóbb lett volna, mindössze csak azért, mert más potenciál rejlett bennük; ha diplomáciai segítségre lett volna szükségem, minden bizonnyal az angyalnőhöz fordultam volna, míg ha erőre akkor sokkal inkább gondoltam arra, aki egykoron az életénél is jobban szeretett.
Helyeslően bólintottam.
– Megváltoztunk – ebben teljes mértékben egyet tudtam érteni.
Ha rá néztem már kevéssé láttam ugyanazt az alakot, mint akit egykoron. Pontosan nem tudtam volna megfogalmazni, hogy kit látok magam előtt hiszen személye jelenleg homályba burkolózott, mint bármely ismeretlené.
– Sajnálom, hogy Te is egyedül vagy – kezemet nyújtottam felé, azonban félúton ernyedten húztam vissza. Megrémültem attól, hogy hozzá érjek, bármennyire is emésztett a vágy, hogy segítsem Neki megbirkózni a magánnyal.
Szavai nyomán megdermedtem.
Mellkasom zárt ketrecéből szívem szabadulni vágyott, szinte biztosra vettem, hogy hallja. Melegség és fájdalom itatta át magát a szövetjeimen, amely komótosan áradt szét vénáimban, majd megragadva rántott maga után a sötétségbe. Gyűlöltem érte, hogy ezt mondja. Gyűlöltem magamat azért, hogy talán ugyanezt éreztem pedig olyan mélyre igyekeztem eltemetni, mint eddig soha semmit.
– Szeretnék visszamenni Názáretbe. – A világ, a földi halandók éppen csak akkor bontogatták szirmaikat; messze voltak még az ilyen sötét évek, mint amilyenek a mostaniak voltak – noha akkor sem volt minden szép és jó vagy boldog, de számunkra több adatott meg.
– Hmm… Mintha előbb még nehezményezted volna, hogy itt vagyok. – Szemeimet összehúztam, továbbra is mozdulatlanul. – Ha végig gondolom tulajdonképpen akarhatok még egy-két dolgot, olyasféléket, minthogy megszentségtelenítsük az oltárt és még ezen túl is akad egynéhány dolog, de összességében csak azért jöttem ide, mert valami ide vonzott. – Pontosabban vezetett. Azaz átkozott fekete macska. – Igen, szükségem lenne segítségre, viszont nem kérem akárkitől. Magam oldom meg. Egyedül is boldogulok. – Úgy rándítottam meg a vállamat, mintha egy pillanatra még jómagam is elhittem volna, hogy puszta apróságról van szó. Nem így volt. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb – Carle miatt – kénytelen vagyok felülemelkedni a büszkeségemen, azonban még makacsul tartom magam.
– Mikor talállak még itt, visszahozom a pengédet? – Tudakoltam, miközben a helyemről kikászálódva felálltam.


reveal your secrets

Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Katolikus templom 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
180
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 10, 2021 1:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Szavain megforgatom a szemem. Megbántott gyermek. Ha nem lennénk, templomban mondanék pár szót még.
- A te véleményed szerint. – jegyzem meg. Ő meg csak hidegen, s ridegen vállat von. Lehunyom a szemem, majd visszapillantok az oltára. Sóhajtok egyet.
- Óh, sejtettem kell valami. – Bököm oda. Igyekszem nem rá nézni, nem keresni a pillantását- Fájna még csak puszta látványa is.
- Hát megesik az ilyen, de azt hiszem én se boldogságból kértem, hogy szúrj le. Apropó, majd jó lenne vissza adnád a pengém. – Igen, tudom megbántott gyermek vagyok. Azonban már nem érdekel mit gondol. Szép vallomás, de nem hat meg. Imádkozom az elhagyott Úrhoz, hogy tudjam elfelejteni.
- Szíved joga így dönteni. – Most nézek rá, de a szívembe fájdalom költözik, ezért vissza kell pillantanom a meg szokott helyemre.
- Túleshetnénk azon, hogy mit akarsz? – Kérdezem már feszülten, mert nem hiszem, hogy ezért jött. Vagy, komolyan csak ennyi lenne. Hogy felkavartam. Azt ki olvashattam tegnap a tekintetéből is.
- Én már elmondtam mindent, amit akartam. Nem tudom, mi más mondhatnék. Te is megmondtad nem az vagy, aki régen voltál. Én sem vagyok az. Sok jót, rosszant tettem mióta el kellett válnunk. Törlesztettem, de most még is egyedül vagyok. Michaelt el kellett hagynom, Gabriel pedig… - Sóhajtok.
- Hagyjuk is, mert téged nem érdekel ez, bűneim pedig csak annyi, hogy még mindig szeretlek. – Suttogom az utolsó mondatot.
- Ennyi? – Próbálom visszatartani, de miért?
- Ennyit akartál? Hogy gyónjak meg neked? – Nevetek fel zavartan.






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/4
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2