Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Katolikus templom •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Katolikus templom ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 22, 2021 3:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Feleli. Mire én nem reagálok. Csak azt sajnálom, hogy nem közös gyermek, és egyedül kellett nevelnie.
- Bár nekünk is lehetett volna.. – Sóhajtok egyet. Majd felkapom fejem, amikor a szerelemről beszél. Lesütöm szemem, s nyelek egyet. Most mit mondjak erre? Igen tuti. Köszi, hogy megemlítetted?
Feláll idegesebben a padról, s kioktat. Bele túr most már sötét hajzuhatagába, ami számra még mindig félelmetes. Végül is igaza van.
- Nem úgy értettem. Valóban nincs közöm hozzá, de bármilyen hihetetlen féltelek. – Mondom, de rájövök talán meg se kellett volna inkább szólalnom, s bár visszacsinálhatnám.
- Nekem csak egy démon kell, de ennek nincs itt a helye. Többi a közelembe ne jöjjön,. – Mondom idegesen. Azura, még meg talállak s meg foglak ölni. Tönkre tette az életem, ahogyan Gabriel is.
- Te segíts nekem? – Kapom oda a tekintettem, nem cinikusan mondom. Pusztán meglepődtem, nem számítottam erre.
- Azura a neve a démonnak, ha még nem említettem. Aki Gabriel parancsára elvett mindent tőlem. Emlék, s emberségem. Embereket öltem, s kínoztam. – Leülök, s a padlót bámulom.
Rá pillantok, amikor ismét hozzám intézi szavait.
- értelek, de képes vagyok az elengedésre, ha azzal segítek. Majd utána, vissza veszem a haragom. – Jegyzem meg.
- Értelek, elmehetnék a lakásodra a kardomért veled? – teszem fel bátortalanul a kérdést, nem akarom, hogy többet lásson a dologba.







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Katolikus templom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Katolikus templom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Katolikus templom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 14, 2021 5:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Raiden and Kaitlyn Zoé Payne Kedvelték a hozzászólásod



birds fly in different directions
@Raiden && Anael
birds • szószám: 622 • Credit:


Idegen, rossz érzés terjedt szét bensőmben, mint a pestis; lassan és alattomosan.
Gyomrom görcsösen rándult össze, nyugtalanság feszítette bensőmet mindezt pusztán ártalan kijelentése nyomán. Bármennyire is szerettem volna, nem akaródzott kedvem ahhoz, hogy rá vessem tekintetemet. Vajon mit látnék bennük? Csalódottságot? Bánatot? Fájdalmat? Bűntudatot éreztem, pedig… szükségtelen volt, hiszen… Én éltem a magam életét, nélküle; miért kell ilyen súlyos terhet éreznem, ha nem is szerepelt a listámon a vele való élet évszázadok óta? A fel nem tett kérdéseim feldühítettek.
– Igen, mondhatjuk ekképpen is – bólintottam, alig észrevehetően.
Helyesbíthettem volna, hogy Carle „csak” a nevelt lányom volt, azonban ennél sokkal többet jelentett számomra, minthogy „csak” jelzővel illessem – kiváltképpen, hogy számomra valami olyasmit pótolt, amire mindig is nagyon vágytam: szeretetre, s egyes egyedül Ő sarkalt arra, hogy egykoron letűnt angyali mivoltom újra felfénylett és valami jót akartam tenni annak érdekében, hogy szép élete lehessen ezen a bolygón. – Sajnálom! – Nem volt szükség ezekre a szavakra, azonban mégis helyénvalónak tűnt. Olyan bonyolultak voltak ezek az érzések; mostanra azt gondoltam, hogy megtanultam boldogulni közöttük és jól kiismertem – azonban a józan ész ellent mondott a vágyó szívnek, s hiába sorakoztattam fel a leginkább kézzel fogható legkiválóbb érveket, azok mit sem értek. Megfullasztott a gyűlölet és a fájdalom, mégis fél karomat adtam volna azért, hogy tovább élvezhessem. Miért kell egy ilyen eszményi ábrándnak ennyi apró halállal járnia?
– Igen, azt mindketten jól tudjuk… – S minden enyészet, mi a véggel jár könnyeket ont.
Hosszasan lehunytam a szemeimet, amiközben megpróbáltam elfojtani a torkomat egyre inkább szorító és feszítő érzést. Mintha… Csak egy pillanat lett volna a múlt! Tekintetem a karzatra emeltem, az orgonát vizslattam. Vajon rég szólalhatott meg? A templom öreg falai nyomasztó magasságig nyújtózkodtak, s üres és fehér vakolata helyenként már lepotyogott, mégis a lemenő nap fénye, ahogy bevilágított az ólomüvegeken különféle vidám színeket festett fel. Milyen éles kontrasztok!
A szavai visszarángattak a valóságba.
Hirtelen, úgy éreztem életem alighanem egyik legrosszabb döntése volt, hogy hozzá fordultam segítségért, mert hangja bírálónak hatott, s nem értettem milyen jogon és alapon meri ezt megengedni magának.
– Az ítélkezésedből nem kérek, ahhoz semmilyen szinten nincs jogod! – Álltam fel a padból, amelyen nem is olyan régen foglaltam helyet, miközben idegesen martam bele a hajamba. Nem vágytam megértésre, s egyetértésre sem számítottam, de még csak abban sem reménykedtem, hogy majd együtt érez velem bármiben is, azonban az információk teljes hiányában a legcsekélyebb joga sem volt hozzá, hogy szenteskedjen. És mégis… nem ez az, amit akartam. Az irányítás úgy folyt ki a kezeim közül, mint a víz.
– Semmi szükség Rá, ha démont akarsz püfölni vannak erre való helyek, Ők is biztosan szívesen látnának. – Vetettem oda neki. – Ott kiélheted a dühödet…. – Elcsöndesedtem. Nem volt ez így helyénvaló. Éreztem, s tudtam jól magamtól is, hogyha ezt így folytatjuk a párbeszéd mindenképpen újra irányíthatatlanná válik. – Nézd, nem tudom mi történt veled… Talán egyszer elárulod, talán nem… – Bármennyire is tombolni vágytam, s neki esni tudtam, hogy nem akarom elrontani. – Csak áruld el, hogyan segítsek!Lehet, hogy nem tudtam volna, de megvolt bennem az őszinte szándék; azonban korábban Ő engedett a büszkeségéből, s most úgy éreztem nekem kell tennem irányába egy lépést. Vadidegenek. Így álltunk egymás előtt, azonban mégis mélyebben gyökerezett a kapcsolatunk. – Nem ígérek semmit, de lehet tudok… – Ujjaim bizonytalanul fonódtak az övé köré, miközben erőnek erejével erőltettem nyugalmat magamba, mert rettegtem attól, hogy egyszeriben csak eltaszít.
– Tudom, hogy segíteni szeretnél – kezdtem bele – de nem akarom ezt a feszültséget, nekem ehhez… Nincs erőm! – Mindeddig magányomba burkolództam, s elzárkóztam minden és mindenki előtt most pedig, mintha egyszerre egymás után rúgták volna rám az ajtót, miközben a lehető legkiszolgáltatottabb helyzetben ácsorogtam, magatehetetlenül. Időtlen idők óta talán most éreztem magam igazán gyengének és erő fosztottnak, hiába éreztem biztonságban magam mellette, ha érzelmileg teljesen lecsapolt. – Pihennem kell néhány órát, szeretnék hazamenni és megfürdeni.Tiszta fejjel talán könnyebb lesz.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Katolikus templom ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 10, 2021 5:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Jelzi, hogy igazam van. Emberről van szó. Soha sem viszonyultam emberhez úgy, ahogyan ember, emberrel tenné. Mindig volt bennem egy kis távolság, ha bár olyan akartam lenni, s olyan életet akartam élni, mint ők. Lelket akartam, s néha azt képzeltem, hogy van is. De talán soha sem ragaszkodtam egy emberhez sem.
Felkapom fejem, ahogyan arra kér jegyezem meg. Kíváncsian vetem rá tekintettem. Folytatása meglepett. Felfonom szeme, s egy jól megérdemelt huncut Raiden mosoly, ha halványan is elhagyja a szám. Próbálom gyorsan elrejteni.
- Hogy miért gondoltam meg magam, hát ezért. – Felelem a kérdésére.
- Akarni sem akarom, valóban. – Jegyzem meg. Nekem is gyötrelmes minden lélegzetvétel mellette, de szerintem ezt pontosan tudja. És inkább kínzom magam tovább, mint újra ne láthassam.
- Hmm… - Mondom. Persze ez a hmm sokat jelent. Első képen azt, hogy örülök, hogy ez nem változott meg. Nem hiába bízták rá a kis Jézust sem. Remekül tudja a gyermekek gondját viselni.
- Szóval.. – Kezdek bele, hiszen oylan hihetetlen kimondani a szavakat.
- Van egy lányod. – Jelentem ki érzelem mentesen, de még is bele facsarodik a szívem, hogy nem közös lány. Bármit megtennék, ha együtt, de felnevelhettük volna.
- Óh, hát tudjuk mit okoz a szerelem. – Mondom cinikusan, majd hallgatom őt tovább.
- Te… egy démont? – Forgatom meg a szemem, s veszek egy mély levegőt.
- Anael, komolyan? – Rázom meg a fejem.
- Kiverem én abból a démonból amit kell ne félts. – Húzom fel magam kissé. Hát valóban a démon téma manapság főleg nem a kedvencem, hiszen Azurának köszönhetem, hogy most szán kivetett vagyok.
- Mikor indulunk? – Kérdezem.








○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Katolikus templom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Katolikus templom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Katolikus templom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 07, 2021 5:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


birds fly in different directions
@Raiden && Anael
birds • szószám: 559 • Credit:


Minden egyes mondattal, kijelentéssel egyre távolabb sodródtunk egymástól.
Olyan kimondott és nem kimondott szavak vertek egyre nagyobb éket közénk, amelyek nem feltétlenül voltak igazak és pusztán a gyermeki dac és az egymás irányába tanúsított fájdalom, csalódottság mondatta ezt velünk – hogy túl tegyünk a másikon mondván, hogy az Én fájdalmam nagyobb, mint a Tiéd. Pedig… A megoldás egészen egyszerűen annyi lett volna, hogy egyikünk enged a gőgösségéből és büszkeségéből. Mennyire könnyűnek tűnik, mégis milyen bonyolult! Túlontúl régen voltunk már az emberek világában, s életük azokat a játszmákat, amellyel – akarva-akaratlan – Ők mulatták az időt. Mégis mennyi keserv ez…? Kimondta már korábban, hogy még mindig szeret, s úgy én is Őt – helyette eltaszítottam magamtól, amire Ő is jobban felvértezte magát és aljasabbul szúrt oda.
Most segítséget kínál.
Felvont szemöldökkel tudakolja, hogy az a lány vajon ember lehet-e.
– Egy ember lány. – Bólintottam, amiközben azt latolgattam, hogy mennyire kell beavatnom az életem ezen titkos szegmenségbe, amelyről nem szívesen tájékoztattam és még kevésbé árultam volna el Neki. – Mielőtt mesélek, kérlek, ezt jegyezd meg: – nagy sóhaj közepette két ujjamat a halántékomra helyeztem, s finom körkörös mozdulattal masszírozni kezdtem – semmi több nincs ebben, mint amennyit esetlegesen bele szeretnél látni. – Mégpedig, hogy maradt még bennem valami az általa szeretett Anaelből. Minden bizonnyal maradt, azonban ezt igyekeztem minél mélyebbre száműzni, noha Carle eltűnése alaposan megbomlasztotta a mindeddig könny, vér és erőszak által formálta személyiségemet; mondhatni voltak pillanatok, amikor úgy éreztem – csaknem el is hittem –, hogy egy napon minden szép és jó lehet. Naiv ábrándok.
– A múltunkra való tekintettel? – A fejemet oldalra biccentve sandítottam fel rá, amiközben a hirtelen szám sarkában megjelenő mosoly egészen lassan kiszélesedett, tekintetem érdeklődőbbé vált. – Ugyan, valld csak be… Nem akarod, hogy elmenjek. – Közelebb léptem hozzá, majdnem annyira mint nem is olyan rég a lakásomon. – Én is kedvelek veled lenni okozzon az bármekkora gyötrelmet is. – Bár a gyűlölet, s fájdalom nem apadt; vele akartam lenni noha tudtam, hogy nagyon hamar, nagyon kellemetlen vége lehet most mégis jól esett egy kicsit közelebb húzódni a tűzhöz és megmelegedni mellette.
Letekintettem a padra, amely felé mutatott nem is olyan rég; finom csusszanó mozdulattal ültem beljebb, s fordultam irányába. Egészen addig nem voltam hajlandó megszólalni, amíg helyet nem foglalt mellettem.
– Nos, Carle egy lelenc volt, amikor tizenpár évesen találkoztunk egy sikátorban. – Kezdtem bele. – Valamiért megsajnáltam és úgy éreztem, hogy be kell fogadnom; a gondozásomba vettem végül. – A kedves emlék hatására haloványan el is mosolyodtam, mintha csak tegnap lett volna, hogy találkoztam azzal a butuska fruskával, aki a maga módján kifejezetten intelligensnek bizonyult. – Igyekeztem rendesen nevelni, tisztességesen. – Ahogy az évszázadok elteltével az anyáktól láttam; nem voltam bizonyos abban, hogy azt az anyai szeretetet, amelyekre a legtöbb asszony képes volt Én megtudtam neki adni, de mindent megtettem. – Lassan felcseperedett és szerelembe esett. – Olybá tűnik, hogy a halandók között ennél nagyobb bűn nem is létezhetett. – Egy közeli bárban kezdett dolgozni csaposként és egy démon szemet vetett rá. Nem gondolnám, hogy Ő rabolta el, mert elég régől ismerem. – Erős túlzás lett volna azt állítani, hogy közeli kapcsolatban álltunk, azonban jó ideig tengődtünk mindketten ugyanazon helyen rabszolgaságban. – Talán valaki, olyan lehetett, aki Őt akarja büntetni. Talán valaki, olyan lehetett, aki engem akar büntetni. – Elhallgattam. – Meg akarom találni, nem bocsájtanám meg magamnak, ha miattam történne vele valami. – Jelentettem ki határozottan; az már túl ment volna mindenen. Nem bántam, ha nekem kell bűnhődnöm, azonban azt, hogy az Én hibáim miatt másnak… Egy olyan valakinek, aki ártatlan.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Katolikus templom ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 01, 2021 3:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Érzem, hogy talán szavaimra reflektálva óhajt megbántani. Mikor kijelenti, hogy a kárhozat jár át, elmosolyodom bajszom alatt. Immunitást fogadtam . De nem téved sokat. Valóban benne volt a sötétség megbabonázó íze, de egy démon tette velem ezt, s meg fog lakolni.
Elhessegeti a szép emlékek gondolatát is következőkkel, mire csak hümmögök egyet.
- Úgy van. – jelentem ki olyan könnyen, mint ha igazat is mondanék. Pedig ez nem így van. Szerelmem azóta és belülről mardos. Olyan, mint ha naponta belülről nyúzna meg az érzés, amikor tudom, hogy ő már nem lehet az enyém. Soha sem hittem, hogy van ennél nagyobb fájdalom. Azonban bebizonyosodott, hogy van. Utolsó csókja pecsétként ég ajkamon, pecsétként, mi lezárta ezt a több száz, vagy ezer évet nélküle. Sebeket tépett fel, s falakat döntött le a szívemben, amiket ezek miatt állítottam.
- Egy lány? – Vonom fel a szemöldököm. Érdekes, hogy egy emberi lény ennyire fáj neki, vagy lehet még se ember?
- Miért fontos neked ez az ember? – Kérdezem érdeklődve, s remélem, bele trafálok. Nem használom a képességem, hogy kiolvassa, miket gondol. Csalásnak érezném. Azt akarom, hogy ő fedjen fel mindent amit akar, s ne lássak olyat, mi fájdalmat, s szenvedés hoznak nekem napjaimra.
- Baj? – Ismét egy badar kérdés, bizonyosan nem vagyok túl jó beszélgető partner, de az agyam jelenleg pörög.
- Sajnálom, de ennél többet kellene tudnom, hogy segíthessek. – Mutatom az egyik padot, remélve, hogy leül.
Megrázom a fejem, s nagy levegőt veszek, mi át járja tüdőmet.
- Múltunkra való tekintettel. – Nyögöm ki mi először eszembe ötlik, hiszen hogyan mondhatnám azt, hogy minden porcikám csak vele akar lenni, hogy szemem őt figyelje, s illatát szívhassam. Olyan ő nekem, mint egy drog, vagy az, az alkoholistának az alkohol.







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Katolikus templom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Katolikus templom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Katolikus templom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 24, 2021 4:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


birds fly in different directions
@Raiden && Anael
birds • szószám: 521 • Credit:


Vonásaimon bizonytalan mosoly jelent meg.
„Nem gyűlöllek.” Jelentette ki, olyan hangsúllyal, amelynek még hinni is képes voltam. Őszinte meglepődéssel orcámon néztem rá, hogy elveszthessem az ismerős meleg barna és békét hozó olívazöld örvényében, oly' annyira magával ragadott, hogy mostanra jeges páncélom olvadni látszódott és ezzel egyidejűleg az engesztelhetetlen magány is – még ha csak annyi időre is, míg tartott a véletlenszerűen elkapott kontaktus –, de engedett szorító karmából, míg nem a valóság és kegyetlen szavai vészfékként rántottak vissza a valóságba. Odalett a vágyódás, s ez az édes merengés, amelyben meleg otthonra leltem.
– Téged pedig kárhozat jár át. – Vetettem közbe hasonlóképpen, mint ahogyan Ő maga is tette.
Egykoron végig gondoltam volna, hogy milyen bánat nyomhatja a lelkét, amely megkeseríti az Én harcosomat és ez lehet az oka annak, hogy ily' durván forgatja bennem a tőrt, azonban mostanra a legcsekélyebb mértékben sem érdekelt a lelki világa vagy épp annak hiánya. Valamikor odaadó alázattal nyújtottam volna vigaszt számára, s mindent megtettem volna azért, hogy enyhítsem a fájdalmát és ezért bárkivel hajlandó lettem volna szembe szegülni, azonban most… Kegyetlen igazságára hasonló kegyetlenséggel válaszoltam noha nem sokkal ezelőtt ezért fejeztem ki őszinte sajnálatomat, nem engedtem, hogy „eltiporjon”.
– Mindegy is… – Feleltem a letűnt, szép emlékem felidézését követően; reméltem tán, hogy ezzel közelebb kerülhetünk egymáshoz, azonban úgy tűnt csak újabb éket vert kettőnk közé. – Már elmúlt, nem igaz? Kár ábrándozni, ha már úgyse jön vissza. – Tulajdonképpen abban jómagam sem hittem, hogy egy napon olyanná lehetünk, mint régen, mivel csaknem az ellenkezőjéről voltam meggyőződve és most már tudom, hogy elpazarolt évek álltak mögöttem azzal, hogy hiú ábrándot tápláltam. Bántam? Kissé. Változtattam volna, ha megtehetem? Semmiképpen. Úgy hittem, hogy mindazon tettek és események formáltak, amelyek mögöttem álltak.
Óvatos, majdhogynem nesztelen mozdulattal álltam fel, miközben megpróbáltam megtudakolni, hogy mikor tartózkodik eme szent helyen, mert jelen pillanatban sokkal bölcsebb ötletnek véltem azt, hogy Én jöjjek el Őhozzá, minthogy Ő állítson be Énhozzám. Az otthonomba. Itt legalább… szem előtt voltunk és talán nem fajult volna el addig, mint a legutóbbi alkalommal.
Már megtettem volna az első lépést, hogy távozzam.
A szavai megállásra – pontosabban: megtorpanásra – kényszerítettek. Mi okozta ezt a változást? Merült fel bennem a kérdés, miközben tétován összefontam magam előtt az ujjaimat, éppen úgy, mintha ki nem mondott kérdésemre adott válaszokat taglaltam volna csakhogy ötlettelennek bizonyultam.
– Egy lányról van szó, Carle… – elhallgattam – Carleigh Bay. – Javítottam ki magamat azonnal. – Eltűnt. – Ez korántsem volt rendhagyó eset kiváltképpen nem ebben a környezetben, azonban az árnyékokban meghúzódva számtalan veszély leselkedett bárkire és ez esetben még csak nem is volt szükség arra, hogy az illető bajkeverő legyen. – Szeretném megtalálni még az előtt, hogy nagyobbra fordulna a baj. – Szerettem volna biztonságban tudni még az előtt, hogy az elrettentő sötétség megérkezne, úgy mint minden féltő anya a gyermekét.
Jelenleg sajnálatos módon csak arra volt lehetőségem, hogy találgassam hollétét, azonban semmilyen konkrét nyom vagy gondolat nem akadt, merre induljak el – azonban még ha lett is volna egymagamban gyenge voltam, szinte bárki könnyedén eltaposott volna, akiben egy kicsit is nagyobb hatalom bujkált.
– Miért gondoltad meg magad? – Tudakoltam végül, hiszen mindeddig csak túl akart esni azon, hogy megtudja mit akarok titkon, azonban egy pillanat erejéig úgy tűnt: érdekli – ne adja Isten, segíteni áll szándékában.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Katolikus templom ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 20, 2021 3:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Megforgatom szemem. Majd azt hiszi, visszamegyek oda. De sajnos muszáj lesz. Ugyan már semmi haszna annak, hogy a nevem rajta áll, de számomra nagyon sokat jelent. Eszembe juttatja az otthont, s az egykoron szép hatalmat.
- Majd megyek. – Mondom félvállról. Nyugalma csupán olaj a haragom tüzére.  Hihetetlen mennyit változott. És az is, hogy nyugodt tud maradni, meglepő. Jó lenne, ha ő is tombolna, érezném, hogy még érdeklem. Sajnos nem így van, és már talán teljesen le is mondott rólam. De mi is vártam? Majd rózsaszirmokkal, és pezsgővel várja érkezésem? Bolond vagyok, tudom. Még is reméltem, hogy majd haragja hamar elszáll.
- Nem gyűlöllek. – Mondom, majd szép szemeibe nézek, mi rájövök hiba volt, s visszakapom azt.
- Ez valóban így van, különösen te. Sötétség jár át téged. – Vetem oda, mint egy darab csontot. Azonban hamar megbánom, amikor is számomra kedves emlékkel áll elő. Elmosolyodom egy pillanatra, ahogyan visszaemlékszem életem első és ővele első csókomra. Milyen is volt minden, amit mutatott nekem. A gyerekek vidám kacagása. S a naplemente színei.
Lenyelem minden rosszindulatom, s fájdalmam, s felállok, hogy megálltam.
- Várj. Kérlek. Mond, mit segíthetek. – Akárki volnék? Az akárki, ki megmutatta neked a szerelmet Anael. Valóban meg is buktatott, de minden együtt töltött idő csodás volt. Szavaim nem mondom ki, de gondolataimban benne van minden régi emlék, s mozdulat, amiket együtt éltünk ét. Minden szépet, minden jót. Minden fájdalmat, s mindent örömet. Szerelmes voltam, s örökké is leszek belé. Ebe a nőbe, ki most úgy áll előttem, mint egy idegen. Mondom teljes őszinteséggel, s higgadt érzéketlen hangon. ha engem keresett fel, biztosan nagy a gond. Bizonyosan vannak mások, akiket sokkal jobban kedvel.







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Katolikus templom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Katolikus templom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Katolikus templom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 8:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


birds fly in different directions
@Raiden && Anael
birds • szószám: 656 • Credit:


Beleállhattam volna ebbe a meddő vitába, miszerint kinek jutott a rosszabb rossz, azonban ezúttal bölcsebb lehetőségként tekintettem az ingoványos, ugyanakkor biztonságosabb útvonalra, mint – a legutóbbi kellemetlen találkozásunkból tanulva – felszakítani az eltemetett sérelmeinket és belelökni egymást egy mély szakadékba ezáltal csöndben hallgattam, figyelmen kívül hagytam szavait, míg olyan jelentőségteljes érdeklődéssel vizslattam az előttem heverő poros könyvet, mint évszázadok óta nem.
Hiányzott azaz idő, amikor még félve Tőle, de egymás mellett sétálva okítottam a halandók életéről, s annak szépségéről – amikor nem voltunk egymás számára többek két idegennél, akiket az élet egyfelé és egyazon úton terelt hosszú-hosszú ideig, míg nem hirtelen elkanyarodott az egymástól.
Pilláim alatt rá tekintettem.
Megmosolyogtatott az emlék, hogy akkoriban mennyire tartottam tőle és még ennek ellenére is milyen oktondi bátorsággal, vakmerőséggel vezettem be a halandók életébe. Mindig vártam, hogy visszaengedjen a saját világomba – ám, amikor ott maradtam Nélküle hiányozni kezdett, mert volt valami, ami a Miénk volt. Egy titok.
– Nyitva áll az ajtóm – feleltem könnyedén a követelésére – bármikor érte jöhetsz, mivel Te hagytad ott és nyomtad a kezembe, nem pedig én vettem el. – Folytattam továbbra is kellemes nyugalommal.
Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar összefutunk.
Bár pusztulóban volt a város azért még így is elég nagy volt ahhoz, hogy ne kelljen kínosan át integetnünk egymásnak az utca másik felére vagy úgy tennünk, mintha észre sem vettük volna egymást.
– Elhiheted, nem állt szándékomban megtartani! – Való igaz, hogy elrejtettem, azonban mindezt csak azért, hogy ne kerüljön illetéktelen kezébe és bár elgondolkoztam azon, hogy túladok rajta, mert lett volna rá jelentkező és egyesek nagyobb vagyont is hajlamosak lettek volna ezért beáldozni, azonban úgy éreztem meg kell tartanom Számára. Az Övé volt.
– Nem szívesen terítem ki a lapjaimat olyannak, aki jóformán… Megvet és talán gyűlöl is? – Némi kétellyel és bizonytalansággal tekintettem rá és hiába gondoltam úgy, hogy valóban az vezetett ide, hogy a segítségét kérjem, nem éreztem feltétlenül azt, hogy ezt Tőle kell igényelnem még annak ellenére sem, hogy vajmi kevés ismerőssel rendelkeztem. Ophilia jutott még eszembe, azonban Őt nem szándékoztam volna kitenni bármiféle bajnak és nem azért, mert Raiden esetlegesen feláldozhatóbb lett volna, mindössze csak azért, mert más potenciál rejlett bennük; ha diplomáciai segítségre lett volna szükségem, minden bizonnyal az angyalnőhöz fordultam volna, míg ha erőre akkor sokkal inkább gondoltam arra, aki egykoron az életénél is jobban szeretett.
Helyeslően bólintottam.
– Megváltoztunk – ebben teljes mértékben egyet tudtam érteni.
Ha rá néztem már kevéssé láttam ugyanazt az alakot, mint akit egykoron. Pontosan nem tudtam volna megfogalmazni, hogy kit látok magam előtt hiszen személye jelenleg homályba burkolózott, mint bármely ismeretlené.
– Sajnálom, hogy Te is egyedül vagy – kezemet nyújtottam felé, azonban félúton ernyedten húztam vissza. Megrémültem attól, hogy hozzá érjek, bármennyire is emésztett a vágy, hogy segítsem Neki megbirkózni a magánnyal.
Szavai nyomán megdermedtem.
Mellkasom zárt ketrecéből szívem szabadulni vágyott, szinte biztosra vettem, hogy hallja. Melegség és fájdalom itatta át magát a szövetjeimen, amely komótosan áradt szét vénáimban, majd megragadva rántott maga után a sötétségbe. Gyűlöltem érte, hogy ezt mondja. Gyűlöltem magamat azért, hogy talán ugyanezt éreztem pedig olyan mélyre igyekeztem eltemetni, mint eddig soha semmit.
– Szeretnék visszamenni Názáretbe. – A világ, a földi halandók éppen csak akkor bontogatták szirmaikat; messze voltak még az ilyen sötét évek, mint amilyenek a mostaniak voltak – noha akkor sem volt minden szép és jó vagy boldog, de számunkra több adatott meg.
– Hmm… Mintha előbb még nehezményezted volna, hogy itt vagyok. – Szemeimet összehúztam, továbbra is mozdulatlanul. – Ha végig gondolom tulajdonképpen akarhatok még egy-két dolgot, olyasféléket, minthogy megszentségtelenítsük az oltárt és még ezen túl is akad egynéhány dolog, de összességében csak azért jöttem ide, mert valami ide vonzott. – Pontosabban vezetett. Azaz átkozott fekete macska. – Igen, szükségem lenne segítségre, viszont nem kérem akárkitől. Magam oldom meg. Egyedül is boldogulok. – Úgy rándítottam meg a vállamat, mintha egy pillanatra még jómagam is elhittem volna, hogy puszta apróságról van szó. Nem így volt. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb – Carle miatt – kénytelen vagyok felülemelkedni a büszkeségemen, azonban még makacsul tartom magam.
– Mikor talállak még itt, visszahozom a pengédet? – Tudakoltam, miközben a helyemről kikászálódva felálltam.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Katolikus templom ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 10, 2021 1:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Szavain megforgatom a szemem. Megbántott gyermek. Ha nem lennénk, templomban mondanék pár szót még.
- A te véleményed szerint. – jegyzem meg. Ő meg csak hidegen, s ridegen vállat von. Lehunyom a szemem, majd visszapillantok az oltára. Sóhajtok egyet.
- Óh, sejtettem kell valami. – Bököm oda. Igyekszem nem rá nézni, nem keresni a pillantását- Fájna még csak puszta látványa is.
- Hát megesik az ilyen, de azt hiszem én se boldogságból kértem, hogy szúrj le. Apropó, majd jó lenne vissza adnád a pengém. – Igen, tudom megbántott gyermek vagyok. Azonban már nem érdekel mit gondol. Szép vallomás, de nem hat meg. Imádkozom az elhagyott Úrhoz, hogy tudjam elfelejteni.
- Szíved joga így dönteni. – Most nézek rá, de a szívembe fájdalom költözik, ezért vissza kell pillantanom a meg szokott helyemre.
- Túleshetnénk azon, hogy mit akarsz? – Kérdezem már feszülten, mert nem hiszem, hogy ezért jött. Vagy, komolyan csak ennyi lenne. Hogy felkavartam. Azt ki olvashattam tegnap a tekintetéből is.
- Én már elmondtam mindent, amit akartam. Nem tudom, mi más mondhatnék. Te is megmondtad nem az vagy, aki régen voltál. Én sem vagyok az. Sok jót, rosszant tettem mióta el kellett válnunk. Törlesztettem, de most még is egyedül vagyok. Michaelt el kellett hagynom, Gabriel pedig… - Sóhajtok.
- Hagyjuk is, mert téged nem érdekel ez, bűneim pedig csak annyi, hogy még mindig szeretlek. – Suttogom az utolsó mondatot.
- Ennyi? – Próbálom visszatartani, de miért?
- Ennyit akartál? Hogy gyónjak meg neked? – Nevetek fel zavartan.






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Katolikus templom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Katolikus templom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Katolikus templom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 27, 2020 9:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


birds fly in different directions
@Raiden && Anael
birds • szószám: 499 • Credit:


Megakartam fordulni.
Annyira átkozottul megakartam fordulni és ezt a pár másodpercet rögvest a hátam mögött hagyni és elfeledni, mintha egészen egyszerűen meg sem történt volna; talán – sőt mi több! későbbi felmordulását hallva – nagy valószínűséggel észre sem vette volna, hogy egyáltalán bárkinek is szándékában állt volna háborgatni nyugalmát. Csakhogy, megtettem.
Beléptem az ajtón.
Alá írtam a végrendeletemet.

S ahogy a sorok között végig haladtam hirtelenjében, mintha a földbe döngöltek volna, jöttem rá valójában is arra, hogy mennyire fáradt és erőtlen voltam – a kétely, félelem és aggodalom bűnös egyvelege fortyogott izzó üstömben, amely a fáradtság gőzében azonnal kétségbeesettséggé változott. Mi tévő legyek? Hangzott tudatomban a számon kérő hang. Válaszolni nem tudtam. Sohasem adatott meg az a képesség, hogy láthassam a jövőt. Nyugodtabb lettem volna, ha tudom a végét? Meg akartam volna változtatni, ha tudom? Megtudtam volna változtatni? Lényegtelen kérdések voltak, nem vittek előbbre – inkább csak marasztaltak, mert egyre ezen törtem elmémet és ez elterelte a figyelmemet.
Megálltam amellett a sor mellett, ahol helyet foglalt.
Vajon az Ő műve volt a macska vagy a sors mindössze csak egy újabb fricskát vetett elém, ne adja Isten szánt szándékkal terelt egy könnyebb, megbízhatóbb útra? Ez az lett volna? Ebben erőteljesen kételkedtem.

– Raiden, úgy viselkedsz, mint egy megbántott gyermek – mutattam rá méltatlankodva – úgy vélem, hogy kevés olyan dolgot mondtam, ami ne lenne igaz vagy ne lenne jogos – vontam vállat, ahogy tekintetemet rá függesztettem – de nem ezért érkeztem. – Figyelmemet ezúttal nem más kötötte le, mint az előttem heverő könyv. Biblia. Megfogtam; szinte már számítottam arra, hogy megéget ám ez nevetséges lett volna. Figyelmesen lesöpörtem róla a port. Belelapoztam. Mintha lett volna, olyan részlete amelyet ne ismertem volna… – Felkavaró volt újra látni, Téged! – Törtem meg a csöndet vallomásommal. Hiszen, már-már belenyugodtam abba, hogy soha többé nem láthatom és akadtak, olyan napok is, amelyeken egészen egyszerűen megfeledkeztem róla; aztán belém hasított egy érzés, hogy valaki hiányzik mellőlem – az a vad és kemény harcos, akinek szigorú erkölcsei megingathatatlannak tűntek, azonban idővel… irányomba jámborabb lett, de ennek ellenére is vad érzelmek dúltak a távolságtartó, szinte rideg férfi szívében. Több volt, mint szerelem. Egy életen át tartó benyomás, amelynek csodálattal adóztam. Aztán összetört az idill. – Ennek megfelelően is reagáltam; kegyetlen voltam, elismerem, de ezért nem is kérem a bocsánatodat. – Immáron valamivel tisztább fejjel kénytelen voltam belátni, hogy nemcsak kegyetlen voltam, hanem egyenesen ördögi, mert eluralkodott felettem a düh és nem érdekelt, hogy miképpen okozok neki fájdalmat, mert egyetlen vágy vezérelt: hogy megadjam neki azt, amit Én is éreztem.

Hajamat a fülem mögé túrtam.
– Nos, ha a bűneidet szeretnéd meggyónni… Állok rendelkezésedre! – Kacsintottam rá meglehetősen szemtelenül. Noha már nem kedveltem, legalábbis egészen másképpen tekintettem rá, azt korántsem tagadhattam volna le, hogy szívesen felmelegítettem volna néhány régi emléket, azonban abban is teljesen biztos voltam, hogy csak a magány beszélt belőlem. Olyan régóta tengettem a mindennapjaimat egyedül, hogy bármit megadtam volna egy forró ölelésért vagy legalább egy kedves érintésért. Vigaszt kerestem a fájdalom elől. – Sajnálom, hogy megzavartalak. Nem kellett volna betérnem. – Szerettem volna távozni, testem mégsem mozdult, mintha csak az Ő elbocsájtására vártam volna.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Katolikus templom E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Katolikus templom ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Katolikus templom CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 3:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Legyen hited
@Anael zene  • Credit:
Nem is tudom miért imádkozzak, hogy hall e engem egyáltalán. Jó lenne, ha minden a régi lenne. Az emberek nem tudnának rólunk, s Anaelel bukhattam volna inkább. Most boldog lehetnék vele.
Lehetnének gyermekeink, árvák kiket nevelni kellene. Hazaságunk, ami megkötetett nem lenne csak puszta múlt. Szeretkeznénk, ölelném az év minden napján. Bukásunk boldogságban telne.
Inkább, mint nézem, ahogyan nem létező lelkét felmarja a sötétség. Végig mérek mindent, amit a templom falán, s az oltárnál látok. Nézem, ahogyan Jézus idős arca pillant rám, s visszagondolok még mikor kisbaba volt, s Anael dajkálta. Mikor megkaptam őt, s első csókunk elcsattant a naplemente fényében.
Elmerülök, minden érzékem kikapcsolva hagyom, így nem csodálom, hogy a frászt hozza rám egy bizonyos ismerős hang. Hirtelen fordulok meg.
- Na szuper. Jöttél még valamit kitépni belőlem? Valamit elfelejtettél hozzám vágni? – Forgatom meg a szemem.
- Egy kurva templomban se lehet nyugtom? – Megrémülök, hogy így beszéltem ezen a helyen, így elhalkulok. A végén kiront a bácsi egy fakanállal és megver, vagy kimossa a szám. Kérdésére csak sóhajtok, majd utána válaszolok.
- Még kérdezed? – Kérdésére kérdést kap. Lassan harminc év alatt mióta itt élek a földön még nem voltam templomban, s nem kérdtem, hogy isten hallgasson meg, hiszen tudtam úgy sem hallhat. De most…. mindennél jobban vágyom arra, hogy atyánk megszólítson, s rendet tegyen a földön.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Katolikus templom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Katolikus templom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Katolikus templom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 16, 2020 10:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


birds fly in different directions
@Raiden && Anael
birds • szószám: 465 • Credit:


Egy szüntelen rekedt hangon nyervogó és félig vak kóbormacskát követtem – pontosabban üldöztem, mert a bársonytalpú több háztömbön és utcán keresztül határozott úgy, hogy „menekül”; egy ideig sétált és szüntelen tekintett hátrafelé rám, azonban ahogy a közelébe értem minduntalan arrébb hordta az irháját. Megszántam szerencsétlen párát, mert a bőr csak lógott a csontjain oly' annyira, hogy szinte kilátszott egész váza. A bundája feketébb volt, mint a valaha volt legsötétebb éjszaka, amelyen lágyan felfénylett a hold ezüstös világossága.
A dög a lakóhelyemtől nem is olyan távoli katolikus templom vaskos ajtajáig vezetett, amelynek neki dőlt és kedvesen simult oda. Majd távozott. Mintha becsülettel elvégezte volna a reá szabott feladatot. A macska után tekintettem, azonban már nyoma sem volt.
A hűvös szél a hajamba mart, kedvesen simított végig fáradt arcomon.
Az ódon fa tompán nyikordult meg a zsanérjain.

A sorok között ült.
Ezer meg egy ember között is észrevettem volna… Tekintetem még akkor is képtelen lett volna kizárni Őt a látómezőmből, ha mindenáron azt akartam volna, azonban az üres padok között… Lehetőségem sem volt. Mágnesként vonzotta magára a tekintetemet. Borzos barna haj, jelentőségteljes termete – lelkének fájdalma.
Mégis hirtelenjében, olyan érzés volt meglátni Őt, mintha valaki mellkason szúrt volna és még meg is forgatta volna ott a tőrt, hogy kegyetlenül még mélyebbre fúrja azt. Lassan feltekintettem, szinte látni véltem ahogy az Atya visszapillantott a válla felett, azonban különösebb jelentőséget nem szentelt Nekem, elvonult a csöndes békéjébe. Hasonlóképpen akartam tenni jómagam is, azonban azon kaptam magamat, hogy becsusszantam a résen és bizonytalanul megálltam egyhelyben. Hol az egyik, hol a másik lábamra helyeztem a súlyomat. Elmém tiltakozott, azonban testem odavágyott, mintha a tulajdon kivégzésemre invitáltam volna meg Önmagamat.

Kimerült voltam, a végletekig.
Vonásaim elcsigázottak voltak a szüntelen ébrenlét végett, s habár alvásra lett volna szükségem, ha egyetlen pillanat erejéig is lehunytam a szemeimet, rémképek gyötörtek. Carle miatt. Térdeim, ha szusszantnyi időm engedte, olykor megremegett a kimerültségtől és megbillent alattam; szelleme voltam csupán önmagamnak, mégis hajthatatlan próbáltam minden követ megmozgatni, hiába. Mostanra meg sem tudtam volna mondani, hogy napok vagy hetek teltek el… Az idő elveszítette jelentőséget; csak összefolyt.
Tisztában voltam, hogy ezzel nem segítek Neki.
Sőt! Egyre csak hátráltattam tulajdon haladásomat, azonban makacsságom révén minduntalan a saját fejem után mentem, míg mostanra kénytelenné váltam beismerni, hogy egymagam semmire sem jutok a lányom felkutatásában. Szükségem volt valakire, aki nálam több.
Egyre csak az aggodalom tépett, s furadtalt a lelkiismeret, hogy vajon mi lehet Vele. Senki sem tudott semmit. Pontosabban, senki sem mondott semmit.

Elgyötörten feltekintettem.
Talán Ő…
A szokás ugyan megkövetelte, azonban életemben mostanra lényegét veszítette; megtagadtam hát a keresztvetést, és bizonytalan léptekkel haladtam a sorok között, míg meg nem álltam annál a padnál, ahol helyet foglalt.
– Hirtelenjében milyen kicsi lett a világ… – Sóhajtottam kissé gúnyosan, miközben farkasszemet néztem a keresztre feszítettel. – Mi végre tértél be? – Érdeklődtem, s helyet foglaltam valamivel távolabb mellette.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5