Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Cara lakása •
reveal your secrets

Raiden


Cara lakása - Page 2 E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Cara lakása - Page 2 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Cara lakása - Page 2 Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
175
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 15, 2020 2:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Hello Brother

@Cara Pierce && Raiden  


Beszédemen elmosolyodott, mit nem értettem. Azonban kedves vonásai Anaelt jutatták eszembe. Az agyam gyorsan pörög, hazugságok, mesék csak úgy jönnek.
- Favágó voltam, így ez remek edzés volt. De köszönöm a bókot. Azt hiszem. – Mosolyodom el ismét. Reméljük annak szánta.
- Most már tényleg érdekel, ez a fizetség téma. – Vonom össze szemöldököm, s hajolok oda figyelően. Egy hatalmas hümmögés hagyja el a szám, s visszatérek a pozíciómban.
- Értem, egy ilyen angyalarcú hölgy bemocskolja a kezét. – Talán hasznát vehetném.
- Szóval kellene a testem. – Mosolyodom el kajánul ismét. Az emberekhez jellemző viccelődés, mára már csak jön, mint ha a zsigereimben lenne.
- Nem… nem… - Rázom meg a fejem. – Véletlen se gondoltam ilyesmikre. – Ráncolom össze homlokom, s ellenkezem erősen.
- Megérné az nekem? – Kérdezem.  Kérésére felpattanok, s bólintok egyet. Majd elindulok a konyha irányába. Próbálok poharat keresni, nyitogatom, a szekrényt mire megtalálom.
Megnyitom a csapot, s alá teszem a poharat. Visszaindulok a lányhoz, és át nyújt neki azt.
- Oké, akkor hozom. Ne öntsd le magad. – Jegyzem meg nevetve, és elindulok az unikornis felkutatására. Idősebb vagyok az ember teremtésénél, engem teremtettek Michael első bizalmasának. Létezésem ezért jött létre, de egy plüss unikornist kell keresnem. Nem hittem, a fájdalmas vallatásban, eddig. Ha megkínoznám, többet tudnék meg, és hamarabb. De itt egyelőre csak engem kínoz.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
reveal your secrets

Cara Pierce


Cara lakása - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 05, 2020 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Lucky accident – part 2

Raiden & Cara
zene: When the magic is gone  szószám: 665 • Credit:

 

Az alkohol még mindig bőszen dolgozott a szervezetemben, így nem voltam tökéletesen ura az egyensúly érzékemnek. Annak ellenére, hogy a kanapén ültem, éreztem, hogy sokkal kényelmesebb lenne ismét fekvő pozícióba helyezni magamat. A mocsok gravitáció ugye. Azért az alkoholos üvegekre igazán ráírhatnák nagy piros betűkkel, hogy „vigyázz, túlzott fogyasztás esetén, arra is hatni fognak a fizika törvényei, aki nem ismeri őket”. Talán tényleg nem is volt olyan rossz ötlet, hogy haza cipeltettem magamat Conorral. Mondjuk, hogy miért vállalta be végül, azt nem teljesen értem. Biztosan nehéz gyerekkora volt. Egy kis szeletébe bepillantást is enged nekem, amikor az apjáról és a harcosokról kezd beszélni. Automatikusan elképzeltem, hogy milyen lehetett kicsinek, és ez a kép rögtön mosolyt csalt az arcomra. Biztosan már totyogós korában is a szakállát növesztette.
– Ezzel a termettel tényleg a harcosok között lenne a helyed. Gondolom, ha már kiskorodban is erre vágytál, akkor nem áll tőled távol a fegyverhasználat sem. – magam is meglepődtem, hogy nem akadt össze a nyelvem a mondat közepén, de lehet, hogy egy picit már tisztult a véráramom. Igazából ez a legrosszabb állapot, amikor az alkoholbefolyásoltság negatív következményei még bőven hatnak rád, de az indokolatlan jó kedvnek már nyoma sincs. Talán éppen ezért is lettem ideges a vadász téma miatt. Érzékeny pontra tapintottunk.
– Én sokkal jobban fizetek az embereimnek. És az az én fizetségem is egész jó szokott lenni. Annyit mondhatok, hogy tényleg jó érzés. – a csipetnyi harag ellenére azért egy huncut mosollyal egybekötött kacsintást küldtem Connor felé. Hát mégis csak érdekli a pénzt. Jól van, megnyugodtam. Erre szokás azt mondani, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Valamint végre feltette azt a kérdést, amire már régóta vártam. Hogy mivel is foglalkozom. Egyből piszok izgatott lettem.
– Mondjuk, úgy, hogy kereskedelem és szívességek. Ha valakinek kell valami, én igyekszem megszerezni azt. Legyen az bármilyen szokatlan is. A hozzád hasonlóak pedig abban szoktak nekem segíteni, hogy minden simán menjen, és a biztonság alap feltételei biztosítva legyenek. – felemeltem a kezemet, hogy megbökjem a mellkasát, de mielőtt a mozdulatot befejezhettem volna a kezem erőtlenül hanyatlott vissza az ölembe. Korai volt még a bökdösés. Egy kicsit még józanodni kellett. Az idő majd segít. Illetve az olyan kijelentések, amit Connor félreérthetetlen mosollyal az arcán említett meg.
– Huh várj, azt hiszem akkor félreértettél. Én nem a… khm… felnőtt iparban dolgozom.  Biztos jól fizetne az is, de az én akcióimat nem nézi végig senki. – éreztem, hogy forróság szökik az arcomra. Minden bizonnyal elpirultam. Egy kicsit sértve kellett volna éreznem magam, hogy örömlánynak gondolt, de ha őszinte akarok lenni, akkor nem hibáztathatom ezért. Igen kihívó szerelésben feszítettem, na és nem is ő az első, aki azt gondolta, hogy egy magamfajta nő csak a testéből tud megélni. Mi tagadás volt is mikor már elgondolkodtam rajta, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, de a testiség számomra az élvezetekről szól, és nem a pénzről. Na meg a többi nőhöz hasonlóan, szeretem azt, ha meghódítanak, és nem csak így lazán benyögik, hogy „dobd a textilt bébi”. Tudom… maradi vagyok. De ha a mindenható ilyen karosszériával áldott meg, akkor megtehetem, hogy megválogatom a partnereimet, és csak azoknak mutatom meg a fehérneművel eltakart részeimet, akiket ’méltónak’ találok rá.
– Akkor nem is az „őrangyal” pozícióra akarsz jelentkezni? – kezeimmel macskakörmöt imitáltam, de mire kimondtam, egy újabb gondolat jutott eszembe. Lehet, hogy valójában nem is engem nézett hivatásosnak, hanem az ő eredeti szakmája volt a hölgyeknek való örömszerzés? Tény, hogy a fizikai adottságai abszolút megvannak hozzá. De nem lehet ilyen egyszerű a képlet. Hirtelen bele is sajdult a fejem a gondolkodásba. Vízre volt szükségem.
– Connor kérhetnék tőled egy szívességet? Hoznál nekem egy pohár vizet? Meg a plüss unikornisom is jól jönne. Ott van a hálószobában az ágyamban. – azt nem tettem hozzá, hogy Samunak van ám egy rejtekhelye is, mert ha van esély, hogy valaki a hálószobámban köt ki, akkor persze nem az ágyamba rakom a patás barátomat, hanem elrejtem alatta. De ugye ma este nem számítottam vendégre. Tudom, hogy kicsit kellemetlen, de azok után, hogy részegen leestem a pultról, szerintem már az a legkevesebb, hogy plüss unikornissal alszom.


reveal your secrets

Raiden


Cara lakása - Page 2 E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Cara lakása - Page 2 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Cara lakása - Page 2 Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
175
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 29, 2020 2:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


LUCKY ACCIDENTT
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Olyan vicces látni, ahogyan egy kis alkohol egy embert ilyenné tesz. Vergődik, s cipőjével babrál. Figyelem rezdüléseit, s hangjáéból talán megdöbbenése jött ki.
- Tudod, kiskorom óta hallom a hatalmas New Yorkról.  – Kezdek bele, s ha megkérdezné, harmincnak hazudom majd magam.
- Apám mindig mesélt nekem a harcosokról. Mindig vágytam rá, hogy egy lehessek, közölök, szóval csak érdekel. – Elnevetem magam a bugyis részen. Bizonyára metafora, amit az emberek oly sokszor alkalmaznak, de elképzelni még is viccesebb.
- Valóban nem szép, akkor nem lehet jó társaság, de a fizetségük bizonyosan jobb. – Jegyzem meg, olyan emberien. Kapzsiság démona most bizonyosan örülne ennek.
- Bár cserekereskedelem, s némi pénz működik itt, ha jól tudom. De biztosan jól eső lehet egy hatalmas zsákmánynál lenni, ha ilyen a munkád. – Tovább figyelem őt, s úgy érzem, ez mér rég ki kikívánkozott belőle. Érdekes, itt mindenki így látja?
Egy percre félre nyelem saját nyálam, s köhintek egyet, hogy jól hallom e. Mai nap után már talán ez a leg nem meglepőbb tőle.
- Valóban, egyetértek. Miféle üzletben utazol? – Kérdezem szemöldököm összehúzva. Talán valami házi drog vagy hasonló? Jegyzem ezt már meg fejben.
- De én nem szólnék neked.. – Mosolygok kajánul.
– Sőt élvezettel nézném is azt a lepedő gyűrést a helyükben, vagy vennék részt benne. – Biccentem kissé oldalra a fejem, s mérem végig ismét.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
reveal your secrets

Cara Pierce


Cara lakása - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 12, 2020 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Lucky accident – part 2

Raiden & Cara
zene: When the magic is gone  szószám: 565 • Credit:

 

Egy hangos nyögés hagyta el az ajkaimat, ahogy megpróbáltam még egyszer lerázni magamról a cipőmet, továbbra is szigorúan fekvő pozícióban. Nem éppen a leginkább üzletasszonyhoz méltó felállás, de tekintve az általam elfogyasztott alkohol mennyiséget, már az is kisebb csoda volt, hogy értelmes mondatok hagyták el a számat, és nem akart a gyomrom tartalma vissza kúszni a természetes közegébe. Egyszer sikerült pucéran is megkötnöm egy üzletet, és az esetnek semmi köze nincs se alkoholhoz, se szexualitáshoz. Pusztán egy bulihoz, ahol mindenki ruha nélkül élvezte a zene ritmusait, az én üzlettársam, pedig éppen akkor akarta, hogy segítsek neki némi vetőmagot szerezni, amikor ennek a partinak a szervezésében is aktívan részt vett. Én meg amilyen marha voltam - no meg persze kapzsi - simán igent mondtam, és máris nudiban ráztam jó magam is, hogy nyélbe üthessük a businesst. Persze azért szép kis jutalékot számoltam fel, ha már nem a szokásos kis kosztüm, magassarkú volt a dressz kód. A legviccesebb amúgy az volt a sztoriban, hogy a lenge öltözék ellenére is az erényeimet semmilyen illetlen közelítés nem érintette. Valójában amikor csak leugrok mondjuk egy kávéért, több atrocitás ér, mint abban a buliban. Szóval erősen tévhit az, hogy minden buli, amiben meztelenek a résztvevők, orgiába torkollik.
Mivel továbbra sem sikerült a lábbelimet levarázsolnom a lábamról végül elengedtem a történetet és inkább Connornak szenteltem a figyelmemet. Egy picit megemeltem a fejemet, így éppen láttam, hogy kényelmesen, mondhatni lazán helyet foglalt az egyik székemen. Már vártam az esetleges kérdést, hogy milyen fizetésre számíthat, ha beállna a kis csapatomba, de ő mégsem ez iránt érdeklődött. Nagyon érdekes.
– Miért épp a vadászok érdekelnek? Nem túl barátkozó társaság az övék. Persze meg védik a magunkfajtákat a természetfelettitől, de azt hiszik, hogy ez feljogosítja őket arra, hogy mindenkit lenézzenek, akik nem járkálnak szentelvízzel és sószóróval a bugyijukban. – hirtelen elő is tört belőlem az a harag, amit a drágalátos vadász társadalom egyes tagjai iránt érzek, ezért felültem és úgy folytattam Conorral a beszélgetést.
– De jól látod a helyzetet, itt ők irányítanak mindent. Persze azt senkinek nem mondják el, hogy csinálják. Azt hiszik, hogy ők különbek mindenkinél, és csak azért, mert ők jobban ismerik az ellenfelüket, jogok van beleszólni abba, hogy ki, mit, mivel és mikor csinál. Szerintem ez így nem túl fair. Ugye egyetértesz? – ezek a gondolatok már régóta a felszín alatt fortyogtak, így nem volt meglepő, hogy az alkohol hatására, talán egy kicsit hevesebben törtek elő, mint az illendő lett volna. Némelyik vadász tényleg nagyon a bögyömben volt. Persze köztük is vannak rendesek, például Natalie-t már majd, hogy nem a barátomnak is nevezhetném, ha lennének barátaim. De sajnos az emberi természet olyan, hogy a negatív az valamiért mindig könnyebben ragad meg az emlékezetben. Így hiába Natalie kedves, de mégis vagány természete, a többi pöcs köszörű miatt nem igazán tudok jó szívvel gondolni a vadászokra. És igazából ez kölcsönös.
– Most őszintén. Szerinted jogukban áll bele szólni abba, hogy én kivel kötök üzletet? Vagy kivel gyűrőm össze a lepedőt? Hát kurvára nem. Én azt csinálok, amit akarok. – a szavaim hangereje észrevétlenül kúszott egyre feljebb, így az utolsó szavakat már tulajdonképpen ordítva mondtam el. Kicsit a témától is eltértünk igazából. De talán nem is baj. Jobb, ha még mielőtt komoly állásajánlatot tennék tisztába kerülök azzal, hogy Connor miként vélekedik a vadászok pozíciójáról. Elvégre, ha nem osztja a nézeteimet, akkor nincs is helye a csapatomban. Szigorú lennék? Meg lehet. Majd kiderül, hogy mi lesz.


reveal your secrets

Raiden


Cara lakása - Page 2 E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Cara lakása - Page 2 205306
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Cara lakása - Page 2 Sexy-Jason-Momoa-GIFs
☩ Reagok :
175
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 09, 2020 5:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


LUCKY ACCIDENTT
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
És elindultunk. Cipeltem a törékeny embert, s csak az járt a fejembe, hogy Anael most hol lehet. Ő is mindig ilyen törékeny és bájos volt, hiába angyali mi voltja.
Természetesen ittas állapotban cipelhettem haza, ami kisebb bonyodalmakat okozott a koordinálásban. Egy idegen „kedves rácsodálkozása” sem maradhatott el út közben.
- Persze. – Nyugtázom megnyugtató mosollyal, mintha csak egy pihét tartanék. Küszöbnél leteszem, s remélem, hogy nem megy neki a falnak arccal. Nyílik az ajtó, s ő bejut. Tíz pontot adok a landolásra. Lassan mackósan, én is besétálok.
Azonnal elterül, s nem hagy alá a mosolyom. Kicsit embernek érzem magam, s minden gondom-bajom elszáll. Hiába féltem a seggem az itteni vadászoktól.  Nem értettem milyen részletekről is beszél, ezért felvontam szemöldököm, összekulcsolt kézzel állok előtte. Végig mérem a lakást, éppen megfelelő, szép kis hely. Nem olyan, mint amiben én megszálltam. Koszos, dohos csótányos motel, amiben rettegek, mikor jönnek el értem.  Érdekes, hogy egy percre se hittem, hogy Cara más lenne, valamiféle természetfeletti, pedig meg eshet. Nem tudom megállapítani, így az is lehet, hogy át ver, s hamarosan előveszi az angyal pengét, és leszúr.
Bár igyekeztem az évek alatt nem mutogattni magam, s régebben se tettem, de elkerülhetetlen, hogy valaki talán tízből egy ne tudná, ki vagyok. Hiszen Isten Michael mellé teremtett engem, s lettem bizalmasa. Amit én jól elbasztam.
Kérdéseim lennének, de inkább a városról, mint nem is tudom, mire céloz. Azt hiszem még az interjú lehet a kis fejében.
Elkapom egy széket, s leülök rá fordítva a támlája a nő felé van, s arra támaszkodom.
- Mesélj nekem az itteniekről. Úgy hallottam, hogy vadászok irányítják a várost. Tudsz erről valamit? Hogyan védekeznek a démonok, angyalok ellen? – Kérdezem feltűnő mentesen. Egy ember vagyok, aki más városból jött, s a híres New York érdekli, nincs ebben semmi meghökkentő. Érdekel az egész.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Everybody
There's a room where the light won't find you
reveal your secrets

Cara Pierce


Cara lakása - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 15, 2020 7:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Lucky accident – part 2

Raiden & Cara
zene: When the magic is gone  szószám: 777 • Credit:

 

Szerencsére a számításaim bejöttek, mert Connor azonnal megértette, hogy mit akarok. Ugyan a kávét nem itta meg egyből, de amikor én a fejemmel nemet intettem, hogy én sem fogok már többet italozni, végül lehúzta azt. Ellenben tényleg felkapott és elindult velem kifelé a kocsmából. Egy piros pontot fel is írtam neki gondolatban, amiért bármiféle tiltakozás nélkül, a célzásaimat megértve rögtön cselekedett. Kezeimet összekulcsoltam a tarkójánál, hogy valamilyen módon azért kapaszkodni tudjak, mert ugyan feltételeztem, hogy nem áll szándékában leejteni, de mint korábban említettem a gravitáció egy ravasz ribanc, és gyakran csap le a legváratlanabb helyzetekben. Igyekeztem, hogy a hosszú hajában ne tegyek kárt. Ahogy kiléptünk az ajtón, eszembe jutott, hogy a célirányt még nem tisztáztuk le túl alaposan, ezért az egyik kezemmel elengedtem őt, és határozottan a lakásomhoz vezető utcarész irányába mutattam.
– Nyomjunk egy jobbost. – egy pár pillanatig elbizonytalanodtam, mert valójában a kezemmel a bal irányt mutattam, és ugyan a testem volt, ami nehézkesen működött, de most mégis az adta meg a helyes irányt. Így szükséges volt, hogy korrigáljam magamat.
– Akarom mondani balra. – annyira fellelkesültem, hogy végül sikerült helyes irányba terelni magunkat - és nekem az égvilágon semmi más dolgom nem volt, csak nyugalomban élvezni, hogy cipeli valaki a kerek popsimat - hogy hangosan felkiáltottam.
– Jiiiihááááá – a fejemmel még a lépések ütemére is bólogattam, annyira bennem volt a lendület. A lakásom már egyre közelebb volt, csak néhány sarok választott el attól, hogy Samu ölelő patái közé vethessem magamat, azonban egy ismerős arcot pillantottam meg az egyik utcai lámpa alatt. Csak akkor tudtam beazonosítani pontosan, hogy az egyik emberemről van szó, amikor egészen közel értünk hozzá. Bamba tekintete, és a tátott szája azonnal egyértelművé tette, hogy ez bizony a jó öreg Pete. Bár láthatóan nem teljesen értette meg a szituációt, azért nem hagyta szó nélkül az előtte megjelent életképet.
– Cara, mi a ló fasz? – kérdezte Pete még mindig bamba arckifejezéssel. Én viszont igazából örültem a kérdésének, hiszen elméletben akár veszélyben is lehettem volna. Ha ez most egy elrablásos szituáció lenne, akkor igen csak fel menne bennem a pumpa, ha mondjuk csak egy kedves integetéssel nyugtázná, hogy engem éppen valaki elcipel valahova. Viszont nem tudhattam pontosan, hogy mi jár a fejében, így nem haboztam válaszolni neki.
– Nyugi bugi mucika. Csak állásinterjúztatok. – válaszoltam mosollyal az arcomon. Pete annyiban hagyta a dolgot, és nem kérdezett többet, az viszont azonnal leesett, hogy amikor legközelebb találkozunk, akkor még biztosan lesznek kérdései. Majd valami értelmes magyarázatot biztosan ki kell addigra találnom, hogy ne azon menjen majd a téma az embereim között, hogy a főnökük becsiccsentett egy icike picikét. Néhány perc még békében eltelt, mire megérkeztünk a házhoz, amiben a lakásom helyet kapott. Azonban, hogy ne haladjunk el mellette, és ne kössünk ki valahol egészen máshol, további instrukciókra volt szükség.
– Bírod még nagyfiú? Ha igen, akkor ennek a háznak a negyedik emeletére megyünk. Jobbra az első lakás. – éreztem, hogy már tényleg kezdek átmenni pofátlanba, de ha tényleg szándékomban állt alkalmazni Connort, akkor tudnom kellett hogyan bírja a kiképzést. Hiszen az én cipelésemnél sokkal durvább feladatok is szoktak adódni alkalmanként. Jobb, ha mindketten már az elején tudjuk, hogy mire lehet számítani a jövőben.
– Nyugi a küszöbön már nem kell engem átvinni. – mondtam széles mosollyal az arcomon, célozva rá, hogy ideje, hogy letegyen. Ha ez megtörtént, akkor a kulcs előkerült, a zár megnyikordult, és az ajtó kitárult, felfedve a lakásom rejtekét. Sokkal nagyobb rend volt, mint amire emlékeztem, azt hittem, hogy néhány ruhadarab azért még el van szórva indokolatlan helyeken, de végül is minden rendben volt. Bár csábító lett volna azonnal Samuhoz sietni, és benyomni az alvó üzemmódot, de ha már Connor tényleg teljesítette minden kérésemet, akkor igazán tartoztam neki annyival, hogy azonnal megbeszéljük a munka részleteket. Mert az már nem volt számomra kérdés, hogy egy ilyen emberre szükségem van. Azt viszont még tisztáznunk kellett, hogy pontosan milyenek a munkakörülmények. Az alkohol viszont még mindig erősen munkálkodott a szervezetemben, szóval tudtam, hogy valamilyen támasztékra lesz szükségem. Pont a fekete bőrkanapé felé fordultam, és tudatosult bennem, hogy annál jobb hely nem is kell nekem.
– Óóó, jesssz. – azonnal meg is indultam a kanapé felé, és kicsit lendületesebben, mint elsőre szerettem volna, de elterültem hanyatt fekve rajta. Csak a lábaim lógtak le a földre, hiszen a kanapé hossza nem engedte meg, hogy a teljes magasságomat az ülőfelületre helyezzem.
– Connor, ugye nem zavar, ha én fekszem, miközben megtárgyaljuk a részleteket? – válaszát meg sem vártam, hanem rögtön bele kezdtem.
– Először is. Van kérdésed? – a cipőmet megpróbáltam lerúgni magamról, de mivel még mindig fekvő pozitúrában voltam, így akadtak nehézségeim. Felülni viszont eszembe sem volt így inkább hagytam a francba. Sokkal jobban érdekelt, hogy Connor mit fog nekem válaszolni.


reveal your secrets

Hell or Heaven


Cara lakása - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 2:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Cara Pierce


Cara lakása - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 19, 2020 1:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Usual business

Abaddon & Cara
zene: Eat The Elephant  szószám: 844 • Credit:

 

Bár nem akartam alkoholt fogyasztani, de a helyzet kezdett úgy alakulni, hogy kénytelen voltam magamnak is tölteni egy kis italt, ha nem akartam az alapvető udvariassági szabályokat megszegni. Persze azért kisebb mennyiséget töltöttem magamnak, mert feltételeztem, hogy a jelenlévő urak alkoholtűrő képessége lényegesen magasabb az enyémnél, szóval nekem óvatosabbnak kellett lennem. Szimplán nem engedhettem meg még magamnak, hogy a fejembe szálljon. A poharak apró csilingelés kíséretében koccantak egymásnak, ahogy az üzlet létrejövetelét szentesítettük. A kedves mosolyomat, és örömömet igyekeztem nem csak Victorral, de a többiekkel is megosztani elvégre mindenki jelen volt az üzlet nyélbeütésénél. Miután mindenki elfogyasztotta a saját adagját udvariasan elvettem a poharaikat, és visszavittem őket a konyhába.
– Természetesen, ha bármi kérdésük merülne fel, vagy státusz jelentést szeretnének, csak keressenek bátran. – Mondtam miközben a mosolyom továbbra sem halványodott el. A korábbi borús hangulatom szinte teljesen elszállt, mert még pontos összegről ugyan nem beszéltünk, de egy ilyen volumenű üzlet esetében szép kis summára számíthattam. A puskapor annyira jól megy, hogy egyáltalán nem izgultam azon, hogy miként is fogom a tranzakciót levezényelni. Ha kiraknék az ablakomba egy táblát, hogy puskapor eladó, egy óra múlva már lehet, hogy sorban állnának a lakásom előtt. Vannak olyan amatőrök, akik így nyomják. Az én stílusom ennél sokkal kifinomultabb. Lehet, hogy nagyképűnek hangzik, de mára sikerült elérnem, hogy a ’szakmám’ elitjébe tartozzak. Hogyan? Rohadt kemény munkával. Míg mások az utcán kéregettek, vagy otthon várták, hogy valaki a segítségükre siessen, én mindig kint voltam és dolgoztam. Néha házról házra jártam, és úgy próbáltam összehozni csereüzleteket, mert szinte mindenkinek van valamije, amire neki nincs szüksége, de más akár egy vagyont is fizetne érte, annyira kell neki. Ha valaki nem akarta átszelni a teljes várost, hogy beszerezzen valamit, én meg tettem helyettük. Később már annyira ment a dolog, hogy segítség kellett, de így nőtt a kapacitás is. Phil csak néhány éve dolgozik nekem, előtte már ’elfogyasztottam’ pár asszisztenst. Szóval lényegében felmértem mire van szüksége a társadalomnak, és eszerint alakítottam a saját tevékenységemet. Ennyi. A puskapor viszont, ahogy említettem sima ügy. Nem az a kérdés, hogy sikerül-e az adás-vételt nyélbe ütni, a kérdés csak az, hogy mikor és mennyiért. Lehet, hogy fel kell majd keresnem egy két új embert, akikkel eddig még nem volt üzleti kapcsolatom, mert így feljebb lehet tornázni az árat. A cél meg találni azt, akinek nagyon szüksége van rá, és ezért hajlandó olyan jelentős forrásokat is áldozni, mint a víz vagy földterület.
Azon viszont kicsit meglepődtem, amikor Victor oda szólt Jakenek, hogy épségben érjek haza. Naívan először azt feltételeztem, hogy az áru itt lesz a ház előtt, és csak az épület elé kell le mennem megnézni, de nyilvánvalóvá vált, hogy valahol máshol tárolják, ezért utazni kell. Igazából számítanom kellett volna a dologra. Nagyon reméltem, hogy ennél nagyobb tévedésem már nem lesz a mai estén. A kis csapatunk tehát elindult lefelé, és meg sem álltunk egy régi Mercedesig. Nem szeretem ezt a márkát, de olyan rég láttam már ehhez hasonlót, hogy egy pillanatig azért végig futtattam a tekintetem a járművön.
– Hmm, igazán szép darab, talán lassan nekem is be kéne szereznem valami hasonlót, a térdeim biztosan fellégeznének.  - mondtam egy apró kacaj kíséretében. Nem is tudom miért éreztem fontosnak, eme információ közlését. Talán zavarban voltam és próbáltam kicsit oldani a saját feszültségemet. Elvégre nem mindennap ülök be idegen kocsikba. Victor és Alexij végül távoztak, és csak ketten maradtunk Jakekel. Ez határozottan javított a hangulatomon. Mert ha baj lett volna, három embert nagyon nehéz lenne tökön rúgni mindössze két lábbal. Egy ember esetében lényegesen jobbak voltak az esélyeim. Jake pedig nagyon előzékenyen, még az ajtót is kinyitotta nekem.
– Oh, igazán köszönöm. – Mondtam, miközben helyet foglaltam az autóban. Igazán tetszett az udvariasság, mert ugyan még mindig nem vetettem el teljesen annak a lehetőségét, hogy a szakrális meggyilkolásom helyszínére visznek épp, még élő állapotban, hogy a holttest logisztika egyszerűbb legyen, de legalább előtte nem felejtik el a jó modor íratlan szabályait. Hamarosan útnak is indultunk, és egyértelműen a kikötő felé vettük az irányt. Az útitársam csevegést is kezdeményezett.
– Hmm, igazság szerint egy véletlennel kezdődött. Adódott egy lehetőség én pedig éltem vele. Persze nőként egy egészen más iparágban is tevékenykedhetnék, de az nem az én stílusom. És veled mi a helyzet? Mi sodort ebbe az irányba?
Ritkán utazom autóval, így próbáltam kicsit kiélvezni a helyzetet. Izgatottan nézelődtem minden irányba. Nem mintha nem erre járnék magam is nap mint nap, de egészen más élmény volt összehasonlítva a gyaloglás ’szédítő’ sebességével. Ha megérkezünk az úticélunkhoz felteszek még néhány kérdést.
– Az áru tárolása továbbra is biztosított a tranzakció végeztéig? Lehet, hogy túl óvatos vagyok, de szerintem nem ártana egy kis extra biztonsági intézkedés, mert ha a városban híre megy, hogy milyen készlet is érkezett előfordulhat, hogy néhányan a keresésére indulnak. Kicsi a valószínűsége persze, de sosem lehet tudni a mai világban. Öltek már embereket ennél kevesebbért is.
Nem akartam vészmadár lenni, de történt már hasonló. Szerencsére nem az én ’praxisomban’, de másokkal előfordult már. Természetesen a közvetítőt hibáztatták, de végül megúszta egy törött lábbal. Nekem viszont túl formásak a lábaim ahhoz, hogy ilyen mértékben kockáztassam őket.


reveal your secrets

Abaddon


Cara lakása - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 06, 2020 7:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


(Un)usual Business
Cara & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; ide • Zene; In Hell I'll Be In Good Company
Az otthon melege, a hazai pálya előnye, a biztonság érzete. Meg lehet csupán illúzió, hiszen ki tudja mi fog történni a következő pillanatban nemde? De az érzés, oly csalóka, hiszen már maga az érzés is elengedő, hogy figyelmünk langakdjun, hogy a részletekre kevésbé figyeljünk, apró mozdulatokra, elejtett pillantásokra. Persze ugyan minek is kellene ilyesmire fecsérelni indőnket mikor az otthon melegét élvezzük a teljes biztonságban, nemde? De fókuszáljunk inkább az üzleti ügyekre. Victor elfogyasztotta már a kenyere javát, érzékeli az apró jeleket a szemben ülőtől, ha csupán parányit is, de betalálnak szavai. Lelkes válaszára csupán egy elégedett bólintás a válasz. Az ablaknál állva csendben hallgatja a lány történetét s válaszát a feltett kérdésre korával kapcsolatban. - Bizonyára már az égen vezetnénk autóinkat. - Jegyzi meg parányi mosollyal továbbra is kifelé tekintve, arra, hogy vajon hová fejlődhettek volna ha és amennyiben nem következi be a világ első vége. Nincs kizárva, hogy mostanra már valóban lebegnének azok a járművek, mint anno a filmekben. - De ezt már sosem tudjuk meg. - Victor orcájára apró mosoly ül s ráérősen fordul Cara felé ekként válaszol. - Bizonyosan emlékeznék egy ilyen kiruccanásra. - Közben készséggel fogadja az italt, ahogy a többiek is, s emeli is poharát Cara felé amolyan köszönetként, meg persze az egészségre, ahogy a többiek is így tesznek. - A sikeres együttműködésre. - Tartja még a lány felé a poharat egy kocciántás erejéig, már persze ha Ő is vett magához italt, de hát úgy illendő nemde, hogy megpecsételjék az üzletet, így kerek az egész. Ajka szegletében ott bújkál egy apró mosoly, mint a bizalom jele, tekintete viszont szilárd, acélos akaratra utal, ott bújkál idős szemeiben a szigor, mely tán még vészjólsó is lehet, érdekes egyveleg, míg az egyik bizalmat kelt, a másik óvatosságra inti a másikat. Amennyiben a koccintás megesett úgy az italok a torkokban kelnek útra, hogy elérjék végcéljukat. - Legyen így. - Zárja le miután a poharat is az asztalra helyezte. - Akkor hát egy hét múlva ugyanitt. Jake, Miss Cara térjen haza, épségben. - Zárja le a mondatot immár Jake felé, az utolsó szó előtt mintha apró szünet volna, lehelletnyi, s tán nincs is ott csupán az óvatos elme hallatja úgy. Jake pedig egyetlen apró bólintással konstatálja a dolgot. - Örömmel. - Toldja meg még egy parányi mosollyal, s egy egészen apró kacsintás is megindul a nő felé. El is indulnak hát lefelé, ha minden jól megy, odalent az idős, mondhatni klasszikus autó várja a kis csapatot. Mintha csak Victor maga testesült volna meg az automobil formájában. Egy klasszikus mercedes, koros már, de még mindig elegáns, tekintélyt parancsoló. Rövid kézrázás búcsúként aztán Victor és Alexij gyalogosan indulnak el az utcán. Jake pedig az ajtóhoz lép és nyitja is ki Cara számára. - A hintó előállt. - Jegyzi meg hihetetlen humorosan.
Amennyiben Cara beszáll, hát az ajtó zárul is, egy rutinos körbepillantás után pedig Jake maga is a vezető oldalra lép s elhelyezkedik. A motor feldübörög majd a váltó nyekken egyet s útjára kél a járgány...
A kikötő irányába hajtanak, ez hamar leesik a helybéli lánynak. - Még is, hogy keveredett egy ilyen üzletágba egy magadfajta lány? - Kezd csevegésbe Jake s közben továbbra is az utat fürkészi, no nem mintha nagy volna a forgalom, de legalább míg odaérnek elüti az időt, gondolhatnánk.
reveal your secrets

Cara Pierce


Cara lakása - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 08, 2019 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Usual business

Abaddon & Cara
zene: Eat The Elephant  szószám: 1251 • Credit:

 


Mondanám, hogy nem voltam még ennél bizarrabb társaságban, de ez kétség kívül valótlan állítás lenne. Az én szakmámban igen gyakran előfordul, hogy Victorhoz és a csapatához hasonlóakkal üzleteljek. Alapvetően nem félek a hozzájuk hasonlóaktól, mert megtanultam a nyelvüket, és tudom, hogy miként kell kezelni őket. Viszont tény, hogy ilyen esetekben komoly előkészületekre van szükség. Nem is csak a bekészített fegyverre gondolok, hanem szükséges mindig egy afféle „biztonsági záradék” is. Lehet az egy testőr valahol az épületben, netán egy információs csomag, ami kompromittáló információt tartalmaz a kliensekről, és a sérülésem esetén nyilvánosságra kerül. Egyszóval tengernyi opció van arra, hogy a magam fajta hölgyek maradandó károsodás nélkül levezényeljenek egy üzleti megbeszélést a szervezett bűnözés prominens képviselőivel. Viszont mint mindenfajta tervezési tevékenységnél, ebben az esetben is elengedhetetlen az olyan információ, mint a résztvevők száma. Tekintve, hogy az én drága, egyetlen Phil bácsim eme alapinformáció beszerzésére sem volt képes, nem terveztem meg előre semmit, és teljesen ki voltam szolgáltatva Victornak és a bandájának. Természetesen ez a helyzet egyáltalán nem volt az ínyemre. Egyetlen lehetőségem maradt: az alkalmazkodás és sodródás az árral. Nagy szerencse, hogy az emberi faj mindig is az alkalmazkodó képességéről volt híres, és ez adottság tette lehetővé a fajunk túlélését oly hosszú időn keresztül. A fajtánk még azt is túlélte, hogy a természetfeletti lények a mi bolygónkat választották az aktuális háborújuk helyszínéül. A kérdés már csak az, hogy meddig tart ki a szerencsénk.
Annak ellenére, hogy nem tettem szükséges óvintézkedéseket, kezdtem magam végre legalább egy kicsit biztonságban érezni. A lakásomban tartózkodó csapat minden bizonnyal tényleg csak üzletet jött kötni, és feltehetőleg nem vezette őket semmi féle hátsó szándék. Persze nem kétlem, hogyha lenne egy rossz mozzanatom, vagy meggondolatlan megjegyzésem, pillanatok alatt egy puskacsöve nyomódna bordáim közé, de ilyen ez a popszakma. Ha profitot akarsz, kockázatot kell vállalni. Én pedig jelentős bevételt szeretnék szerezni, mert a maminak új kecó kell. NAGYON KELL.
Az öreg Victor modora kifejezetten megnyerő volt. A szavaiból és a mozdulataiból szinte áradt, hogy ő még annak a kornak a szülötte, amikor a nőkre hölgyként tekintettek, és nem utcalányként. Ez a fajta viselkedés sajnos már kihalóban van, pedig nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. Ha nagypapa komplexusom lenne, még akár tetszene is az öreg, és talán flörtölnék is vele. De mivel az én fantáziámat inkább a saját korosztályomba tartozó férfiak mozgatják meg, ezért csak udvariasan mosolyogtam, amikor Victor bókolt nekem. Bár mi tagadás nagyon jól esett. Nem ritka, hogy a férfiak hasonlóan „udvarolnak”, de tekintve, hogy az ágyamban már jó ideje egyedül alszom, mégiscsak rám fértek a bókok. Már kezdtem néha azt hinni, hogy elveszítettem a vonzerőmet, ezért jó érzés, hogyha időnként emlékeztetnek rá, hogy azért még mindig rendben van a karosszériám. Ahogy az öreg folytatta, és reagált az ötletemre, én sem haboztam a válasszal.
 - Örülök, hogy tetszik az aukció gondolata. Kétség kívül több időt és munkát igényel a megszervezése, de garantáltan több lesz a profit, mint az egyéb lehetőségek esetében.
Mindig felvillanyozott, ha üzletről van szó. Imádtam azt a szinte bizsergető érzést, ami ilyenkor átjárta a testem minden porcikáját. Ebből az szinte eufórikus állapotból az zökkentett ki, hogy elfogadták, az ital ajánlatomat. Ez pedig azt jelentette, hogy meg kellett mozgatnom a formás hátsómat, és a konyhaszekrényhez kellett mennem. Az ital készletem elég szegényes volt, de még így is sokkal gazdagabb, mint egy átlagos emberé. Nem akartam azzal vesződni, hogy megkérdezzem, milyen italt szeretnének, mert sok választási lehetőség nem volt. Inkább rögtön egy üveg igazi, amerikai whyskiért nyúltam. Elővettem három nagyobb poharat, és mindet félig töltöttem. Magamnak nem töltöttem, mert egy ilyen erős ital már sajnos erősen tud hatni az ítélő képességemre, és nem lenne túl jó, ha az én jutalékom megtárgyalásánál túl engedékeny lennék. Továbbá négy poharat már nem tudtam volna egyszerre kivinni és a bénázásomat pedig vétek lett volna közszemlére tenni. Nekem is vannak hiányosságaim. Ez van. Vissza sétáltam, és mind három férfinak átnyújtottam a poharat egy kedves mosoly kíséretében. Talán a Jakenek szánt mosolyom egy kicsit szélesebb volt, mint a másik két férfinak szánt, de gyengém a bőrkabát, nem én tehetek róla. Ismét elfoglaltam a helyemet, és tekintetemet Victorra irányítottam.
Amikor az öreg a koromról kérdezett, egy kicsit meglepődtem. Nem jöttem zavarba, és pláne nem sértődtem meg, csak váratlanul ért, hogy ilyen rövid ismeretség után, már szóba is került, hogy hány éve vagyok ezen a csodaszép világon. Bíztam benne, hogy nem az életkorom és a tapasztalatom közötti összefüggést keresi. Elvégre lehet, hogy fiatal vagyok, de olyan sok mindent láttam már, hogy nagyon nehéz engem meglepni. Persze mások is vannak, akik hasonló tevékenységet űznek, mint én és idősebbek is, de biztosan nincs annyi rutinjuk, mint nekem. Ez tuti.
– Talán meglepő, de 28 éves vagyok. Én már ebbe a világba születtem, és nem ismerek mást. Nekem nem okozott gondot az új világrend, mert nem volt összehasonlítási alapom. Bár arra kíváncsi lennék, hogy mennyit fejlődött volna a technológia, ha nem következnek be a sajnálatos események.
Időnként tényleg gondolkoztam ezen. A technológia a régi időkben az egyik leggyorsabban fejlődő iparág volt, viszont amióta a világrendje felborult, teljesen megrekedt a fejlődés. Talán mostanra már az autók repülnének? Vagy más bolygókra juthatnánk el? Kár, hogy ez már sosem fog kiderülni.
A kedves Victor bácsi ki fejtette a gondolatait, hogy mit is szeretne cserébe az áruért. Elmosolyodtam, mert nagyon tetszett a gondolkodása. Mintha csak az én gondolataimat mondta volna ki annyira egy rugóra járt az agyunk.
– Oh, azt hiszem, mi nagyon hasonlóan gondolkozunk. Annyira, hogy talán meg is kéne kérdeznem nem járt véletlenül New Yorkban 29 évvel ezelőtt, és nem találkozott esetleg egy Cathrine Devour nevű nővel? - mondtam, majd szolidan felnevettem.
Természetesen csak viccből kérdeztem, hogy nem ismerte-e az anyámat, de annyira hasonlóan gondolkodtunk az öreggel, hogy akár az apám is lehetett volna. A saját családom annyira más volt, mint én, hogy igazából azon se lepődtem volna meg, ha az erdőben fogtak volna be engem. Minden gyermek rémálma, hogy a szülei nem igaziak, de az én anyám annyira nehéz természetű volt, hogy én titokban mindig vágytam arra, hogy valahová máshová tartozzak. Sajnos nekem ez a leosztás jutott. Egy rövid szünet után folytattam a társalgást.
– Természetesen nem probléma. Még nagyon kevesen ismerték fel, hogy minek lesz komoly értéke a jövőben, ezért ha vizet szeretne, talán még a bevétel is jobb lesz, mint az egyéb javak esetében.
Hamarosan Victor felajánlotta, hogy megnézhetem az árut. Igazán megörültem a lehetőségnek, mert szeretem mindig a saját szememmel megvizsgálni mivel is van dolgom. Viszont, nem mindenki örül annak, ha esetleg azt a látszatot keltem a vizsgálódással, hogy nem bízom bennük, Mivel az öreg önként ajánlotta fel, így nem kellett nekem feltennem a kínos kérdést. Gyorsan válaszoltam is.
– Az remek lenne, ha egy pillantást vethetnék az árura, csak hogy tisztába legyek a mennyiséggel. – egy gyors pillantást vetettem Jakere, talán még egy mosoly is megjelent az arcomon. Ezután viszont ismét, Victorhoz fordultam.
– Adjon nekem egy hetet, hogy elrendezzem a dolgokat. Jövő héten ilyenkor pedig ismét beszélhetnénk, hogy véglegesítsük a részleteket. Ez így megfelel? – Mielőtt még Victor válaszolni tudott volna gyorsan tovább folytattam.
- Véleményem szerint az én honoráriumomról is inkább majd a jövő héten beszéljünk. Ne rontsuk el ezt a csodás estét.
Az én jutalékom megbeszélése mindig kényes ügy, ezért nem akartam, hogy még most ilyen korai fázisban esetleg ez veszélyeztesse az üzletet. Tehát csak egy kedves és ártatlan mosolyt villantottam az úrra.
- Nos, akkor nézzük meg az árut. – Fordultam Jake felé majd felálltam. Készen álltam, hogy kövessem őt. Innentől kezdve már mindennek simán kellett mennie. Ugye?


reveal your secrets

Abaddon


Cara lakása - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


(Un)usual Business
Cara & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; ide • Zene; In Hell I'll Be In Good Company
Az unalmas hétköznapok, silány mozdulatlanságába léptek csempésznek egy parányi izgalmat. Azért lássuk be, önmagában a léptek nem túl felkavaróak senki számára, de ha hozzávesszük, hogy egy kicsiny, háromfős csapat - melynek egyik tagja, nevezetesen Alexij, igencsak illik az amerikai idilli túlsúlyos környezetbe, annak ellenére, hogy bizony nem épp a kontinensről származik - kelti ezt a zajt, nos már is más kontextusba helyezi a dolgot. Mindez egészen addig tartott amíg a kicsiny trió el nem jutott a megadott emelet megadott ajtajáig. Ekkor hirtelen csend ül a folyosóra. Már ha az eddigi ütemes léptek keltette ritmushoz képest hiszen a szavak zaja ekkor sem maradt abba, az Öreg barátunk szeret magyarázni. Az ajtó mellett apró gomb jelöli a csengőt, hát mire várunk? Tekint az öreg a fiatalra. Amaz pedig nem rest, hát határozottan megnyomja, mit sem sejtve az odabent lévő reakciójáról mely közel juttatta egy alsónemű nem kívánt cseréjéhez. De végül nem így lett.
Feltárul az ajtó s a pillanatnyi feszültséget hamar megtöri Victor, s Cara is gyorsan kapcsolva kezeli a helyzetet így hát a triumvirátus bebocsátást nyer a takaros lakba. A bemutatkozás szakaszon hamar átesik a csapat. A protokolláris köröket letudva Victor rögvest a lényegre tér amint mindenki elfoglalta helyét ki az ajtónál, ki az ablaknál, ki pedig a fotelokban ugye.
Cara válaszára az öreg orcájára apró mosoly kúszik. - Nos, jobbat lehet, de csinosabbat szinte biztosan nem. - Jegyzi meg, fiatal korában nagy kujon lehetett, az öreg Victor. Némán hallgatja végig a felvázolt opciót, pár pillanatig néma csend ül a szobára, míg Cara újra meg nem szólal a más lehetőségekkel kapcsolatban. Az öreg hátradől, kényelmesen, jobb lábát a balon pihenteti, lezseren mint fiatal korában. Acélos szemeit Caraéba fúrja, mintha pillanatra valaki egészen más volna. Tán csupán az elme játéka a nő fejében, vélhetően nem is létező az elmélet. Majd hirtelen megszólal. - Aukció. - Ízlelgeti a szót s eltekint egy pillanatra Alexij irányába, majd vissza Cara felé. - Tetszik nekem a gondolkodása Miss Cara Pierce. Kedvemre való. Így tán még többet is kaphatunk mint azt gondoltuk. - Jegyzi meg, mire Jake és Alexij tekintete is összeakad egy pillanatra ahogy forognak a fogaskerekek mindenkiben. Az italra természetesen reagálnak. - Én készséggel elfogadom, s Alexij torka se maradjon szárazon. - Mondja Victor, majd Jake is szól, kezével is jelzi a nemlegességet. - Én is elfogadom, nem hinném hogy túl sok rendőr szondáztatna mostanában. - Vonja meg vállát, parányit vigyorogva Jake is s lássuk be akad benne némi logika...
Victor felegyenesedik s kezeit háta mögött összekulcsolva sétál az ablakhoz míg Cara az italokért megy. - Amerika, a lehetőségek hazája. S még most is, a vég küszöbén. - Gondolkodik el hangosan, miközben az ablakon kifelé tekint, az utcát véve szemügyre. - Tudom nem illendő egy hölgytől a korát kérdezni, de hány éves Miss Pierce? Mennyi ideje él a világ végében? - Udvariatlanságnak tűnhet, valóban, de érdekli vajon mióta tapossa a nő e kifordult világ romos talaját. Victor, korának ellenére katonás egyenességgel s kiállással kémleli az utcát az ablak előtt állva.
- Minimális érték. - Mosolyodik el. - Nem pénzt akarunk kisasszony. Az anyagi javak nem sokat érnek ebben a világban. Az eljöendőben még kevésbé fognak. - Kezd bele s így folytatja. - Értéke mindennek van, de az új arany hamarosan a víz lesz, s az élelem. Ölni fognak érte, egyes helyeken már most is azt teszik. Föld kell a puskaporért cserébe, s víz. New Yorkba jöttünk mert a vadászok fészke itt a leg kiterjedtebb, itt küzdenek legjobban a mennyek vagy épp a pokol seregei ellen. A harchoz pedig fegyver kell, ezért vagyunk itt, ahol a harc, ott legnagyobb a szükség a fegyverre, hát az ár is ott a legnagyobb. Kereslet, kínálat. Kereskedelem alapfok. Nevezzen nyerésznek, én csupán túlélni akarok. A szükség pedig nagy úr, nem igaz? Víz kell hát, egy tározó, ilyesmi érdekelne, minél nagyobb, annál jobb. Így árat nem tudok, minimálisat végképp nem. De gondolom ez nem okoz Önnek gondot. - Fordul a nő felé végül mintha választ várna a fel nem tett kérdésre. - Ha óhajtja Jake elviszi, megmutatja az árut, hogy lássa miről s mennyiről is van szó. Nekünk Alexij el van egy kis elintézni valónk még a napra. Tudja, mint mondtam, újak vagyunk a városban, a terjeszkedés szakasza pedig sok energiát igényel. - Mosolyodik el sokat mondón, majd megvárja a választ.
reveal your secrets

Cara Pierce


Cara lakása - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 29, 2019 10:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Usual business

Abaddon & Cara
zene: Eat The Elephant  szószám: 1138 • Credit:

 

Hátrasimítottam a hajam majd ismét az órára pillantottam. Hat percem volt még hét óráig. Elgondolkodtam rajta, hogy mi van, ha esetleg késni fog a vendégem? Benne van a pakliban ugyebár. Én személy szerint igyekszem mindenhova időben odaérni, de ezzel nem mindenki van így. Eddig eszembe se jutott, de elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon ki fog érkezni. Van abban valami izgalmas amikor nem tudod, hogy kivel fog összehozni a sors. Gyakran vannak ilyen üzleti „vak randevúim”, de egyelőre még nem tudtam megunni az izgalmát. Vajon szőke lesz vagy barna? Magas vagy alacsony? Elegáns vagy sportos? Udvarias vagy egy bunkó?
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy mi tagadás majd összeszartam magam amikor megszólalt a bejárati ajtó csengője. Felpattantam és sietős léptekkel odamentem az ajtóhoz. Sóhajtottam egy nagyot, majd egy bájos mosolyt erőltettem az arcomra. Na jó, annyira nem volt nagy erőfeszítés mosolyogni hiszen nagyon izgatott voltam. Annál nagyobb meglepetés ért, amikor nem egy, hanem rögtön három férfi is állt velem szemben. Le is olvadt a mosolyom, mint az a bizonyos frizsider szokott. Eszembe jutott, hogy talán esetleg ők a víz szerelők, akikre hetek oda várok, de sem az öltözetük, sem az érkezési idejük nem utalt erre. Már éppen meg akartam kérdezni, nem túl nőies modorban, hogy mi a fenét keresnek itt, amikor az idős ősz úr közölte, hogy Phil küldte őket.
Egyszerre rengeteg minden futott át az agyamon. Csak hogy kiemeljem az első hármat:
1. Bazd meg Phil
2. De tényleg bazd meg Phil
3. Tudod mit, basszon meg egy taliga apró majom Phil.
És, hogy miért is voltam ennyire dühös Philre? Mert azt az icike picike, ámbár rendkívül lényeges információt elfelejtette velem közölni, hogy nem egy, hanem rögtön három vendéget is fogok a lakásomba engedni. A probléma ezzel pedig csupán annyi, hogy nem mindenki olyan kedves és elragadó, mint én. Igen gyakran előfordul, hogy nem a baráti vagy üzleti érdekeket részesítik előnyben az emberek, hanem olyan bájos emberi tulajdonságok hajtják őket, mint a szadizmus és/vagy végtelen kapzsiság. És bár a matek nem az erősségem, de annyit még én is tudok, hogy a 3 az több mint az egy, ezért ha bármilyen ártó szándék vezeti az urakat, akkor nekem esélyem nincs. Éppen ezért, ha tudtam volna, hogy 3-an jönnek biztos, hogy nem a lakásomhoz hívatom őket. Vagy ha mégis valamilyen beteg csavar miatt nem tudtam volna ezt elkerülni, akkor a revolverem, amit pont az ilyen esetek miatt szereztem, most nem a gardróbszekrényem mélyén egy cipős dobozban árválkodna, hanem bekészíthettem volna a kanapé párnái közé. Anélkül viszont elég kiszolgáltatottnak éreztem magamat.
Bizonyára súlyos másodpercek teltek el, miközben az agyam vészesen pörgött. Tudtam, hogy valamit kezdenem kell a helyzettel. Mert persze az is előfordulhat, hogy én aggódom túl a dolgot, és tényleg csak egy szimpla megbeszélés miatt jöttek. Nyílván ez volt a valószínűbb opció, de én mégis ideges voltam. Viszont mondanom kellett valamit nagyon gyorsan, elvégre profinak tartom magamat, akit nem tud kizökkenteni semmi.
Jó estét uraim, kérem, fáradjanak beljebb. – mondtam egy üde mosoly kíséretében. A kezemmel befelé mutattam a kanapé és a fotelek irányába. Az az egy szerencsém volt, hogy ezt a mosolyt annyit gyakoroltam már, hogy akkor is magamra tudtam erőltetni, amikor valójába fortyogtam a dühtől. Eddig nem is igazán figyeltem meg a vendégeimet, de amikor az ősz úr bemutatta a „csapatot” alaposabban szemügyre vettem őket. Hát nem egy hétköznapi trió az biztos. Mondhatjuk úgy is, hogy több korcsoport is megjelent a csapatban. Sok időt nem töltöttem el azzal, hogy végig mérjem őket, hiszen az nem lett volna túl udvarias, és időm is volt még rá, hogy diszkrétebben megtegyem.
Én Cara Pierce vagyok, örülök, hogy megismerhetem önöket. Kérem, foglaljanak helyet. – mutattam ismét a kanapé és a fotelek irányába. Továbbra is mosolyogtam, immáron egy kicsit őszintébben. Elvégre még nem vágták el a torkomat. Ha esetleg a jövőben tervezik is, legalább előtte udvariasak voltak.
Az egyik férfi elindult a lakásban és elkezdett körbenézni, mintha éppen lakást akarna venni, de előtte körbenéz, hogy nincs-e valahol penész. Aztán észrevettem, hogy a legfiatalabbnál meg pisztoly van. Már éppen kezdtem volna pánikba esni, de végül leesett, hogy miről is van szó. A jó öreg szervezett bűnözés és azoknak a szokásai ugye. Mondjuk gondolhattam volna, hogy a puskaport nem apácáktól fogom tudni beszerezni, de azért kicsit váratlanul ért, hogy maffiózókat fogadok a lakásomban. Így jobban megfigyelve őket tisztán látszódott is. A kedves öreg bácsi, akiről elsőre nem gondolnád, hogy nem a kertészkedés a hobbija. A hű szárnysegéd, aki látott már mindent. És a fiatal erőember, aki jól mutat a csapat fotókon.
Az úr, amikor megemlítette, hogy Európából jöttek, elfogott egy kis izgalom. Már éppen kérdezni akartam tőle, hogy pontosan honnan jött, milyen arrafelé és a több hasonló udvariassági körök, de nem volt időm szólni, mert apró szünet után folytatta. Egyből a lényegre tért. Kezdett szimpatikus lenni az öreg. Leültem az egyik fotelbe, és reméltem, hogy az öreg elfoglalja a velem szemben lévő fotelt. A két másiknak még volt bőven hely a kanapén. Más esetben először itallal kínáltam volna őket, de gondoltam van még idő arra, és különben is jobban esik az ital egy sikeres business után. Kár lenne előre inni a maci bundájára.
Remek helyre jöttek uraim, biztosíthatom önt arról, hogy nálam jobbat nem talál a környéken az ilyen adásvételi ügyekhez. – nevettem fel szolídan. Végülis nem állítottam valótlant, tényleg én voltam a legjobb a környéken. Az persze már más kérdés, hogy mekkora területet is veszünk számításba a bizonyos környék alatt. A mosolyom immáron teljesen őszinte volt. Puskapor eladás. A legkönnyebb üzlet. Annyira sokan szerettek volna puskaport, hogy a kérdés csak az volt, hogy tudnak-e vagy akarnak-e eleget fizetni érte. Ezt persze nem akartam az orrukra kötni, mert ha tudták volna, én rám nem is lenne szükségük. Elég lenne csak az utcán hangosan kiabálniuk egyet, és máris találnának vevőt. Akkor pedig az én hasznom oda lenne. Az pedig nyílván igen sajnálatos lenne.
Nos, ebben az esetben, egy aukciót javasolnék. Úgy eléggé fel lehet tornázni az árakat. Viszont szükségem lenne, egy minimális értékre, ami alatt nem kíván megválni az árutól. Ez alapján szűrni lehet az aukció résztvevőit. Elvégre nem lenne jó, ha minden útszéli suhanc odajönne. – Azt hiszem még életemben nem használtam azt a szót, hogy suhanc, bár már egy ideje benne volt a szókincsemben. Ennek is eljött a napja.
Vagy esetleg van más elképzelése? Ha nem tetszik az ötletem, akkor máshogy is intézhetjük. – elegánsan keresztbe tettem a lábam, és kérdőn néztem Victorra. A másik két férfival nem foglalkoztam túl sokat. Reméltem, hogy ezzel nem követek el valamilyen végzetes hibát. Eddig a pontig nagyon simán alakult. Talán egy kicsit túl simán is.
Bár jómagam későbbre terveztem, de úgy gondoltam végül, hogy az udvariasság úgy diktálja, hogy mégis megkérdezzem:
Amíg átgondolják, hozhatok önöknek egy italt? – Néztem végig a három férfin. A fiatalnak egész jól állt az a bőrdzseki. Miért nem vettem ezt észre korábban?


Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2