Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Cara lakása •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


Cara lakása GilFB0gCara lakása 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Cara lakása 1ypoEeR
My Team
☩ Reagok :
148
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 07, 2021 8:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Pleasant Evening, Cara Pierce!


• szószám: 895 • Credit:
 
Cara Pierce megjegyzése a kedvességről mélységesen felháborít, de azon kívül, hogy egy újabb fájdalmas fintort megengedek kiülni az arcomra, igyekszem visszafogni a kikívánkozó szavak maradékát. Addig koncentrálok a plafon felé hunyorogva, míg az érzés el nem múlik, mert nagyon jól tudom, hogy csak nehezíteném a helyzetet azzal, ha magamra haragítanám; ha okot adok arra, hogy kihasználja a helyzetemet, talán soha nem jutok vissza a motelba. És egyébként sem ő tehet a történtekről. Legalábbis nem teljes mértékben.
Ettől függetlenül persze elismétlem a kérést, hátha felfogja végre ez a halandó, mire van szükségem, aztán a végét néhány pillanat hatásszünet után megtoldom valamivel:
Ha volnál olyan kedves – vicsorgom rá a legkevésbé sem őszintén, de annál nagyobb erőlködéssel. Épp azelőtt, hogy kijelenti, egyébként egyáltalán nincs is fogója.
Csalódottan és immár leplezetlenül ingerülten döntöm vissza a fejem a padlóra. Cara Piercenek végül mégis eszébe jut valami, mert egyik pillanatról a másikra eltűnnek mellőlem a bolyhos papucsok. Egy örökkévalósággal később tompa zörgés jön valahonnan messziről, de alább is hagy, amint a hang kiélesedik és visszaránt a valóságba.
Lassan, nagyon lassan telnek a percek. Amíg az utcán haladtam előre, nem tűnt ilyen vészesnek ez az egész, nem voltam ennyire fáradt, de most, hogy a hátamon fekszem, elképzelni sem tudom, hogy fogok innen egyáltalán felállni.
Az utálatos mamuszok újból megjelennek a látóteremben, a nő pedig valami apró fémeszközt szorongat a kezében, amit én csak erős jóindulattal neveznék használható fogónak. Azért kinyújtom felé a saját tenyeremet – ha önként odaadja, legyen, de ha a saját két ujjammal kell kikapnom az övéi közül, az sem érdekel.
Nincs szükségem segítségre – vágom rá szinte azonnal. Egy kicsit éberebbnek érzem magam most, hogy a hirtelen mozdulat hatására szúró fájdalom árad szét az egész törzsemben. Ha más nem, hát legalább ennyi haszna van az állandó szenvedésnek.
Az arcom elé emelem a csipeszt, pár pillanat gondolkodást követően pedig szétfeszítem a két szűkre záródó szárat, hogy ha már kénytelen leszek ezt használni, legalább a pisztoly lövedéke közéjük férjen. Hát, remélem, Cara Pierce nem tartotta számon szentimentális emléktárgyként. És ha már Cara Pierce-nél tartunk, az megint ismeretlen helyre távozik, hogy újabb ereklyével térhessen vissza.
Elképzelésem sincs, mit kereshet, de amíg megtalálja, erőt veszek magamon és a könyökömre támaszkodva megpróbálom a legközelebbi fal felé fordítani a hátamat, hátha ülő helyzetben jobban rálátok a sebre, a próbálkozásom azonban nem visz sokkal előrébb. Alig néhány centire emelkedem el a talajtól, kénytelen vagyok egy fájdalmas nyögés kíséretében visszafeküdni, amint összerándulnak a hasizmaim.
Megvárom hát Cara Pierce visszatértét, hiszen ezen a ponton már egészen egyértelmű, hogy nincs más lehetőségem.
Biztos vagyok benne, hogy az nem kávé – jegyzem meg halkan, mialatt felmérem az üveget, amiből mellém guggolva olyan hatalmas nagyot kortyol. Ezután a sebem felé irányítja a száját, hogy a következő lendülettel azt is meglocsolhassa vele. – Te és az italaid… Ugye nem szenteltvízzel akarsz megöntözni? Tudod jól, hogy az a múltkor sem… – és itt el is harapom a mondat végét, ugyanis az alkohol, amelyet minden bizonnyal fertőtlenítési célra szedett elő, borzasztóan csípni kezd. Felemelem a fejemet, élesen szívom be a levegőt, aztán tehetetlenségemben ismét visszahajtom a földre, míg ki nem fújom magam.
Jó, talán a fertőtlenítés nem olyan rossz ötlet, számtalanszor láttam már halandókon elfertőződött sebet, na meg az azt követő, lassú és gusztustalan halált, és bár az enyém egészen biztosan nem lenne végleges, semmi kedvem nincs a hetekig tartó kínlódáshoz.
Oké – lihegem határozottan, és az ujjaim közé fogom a csipeszt – Ki tudom szedni. Felőlem akár vissza is feküdhetsz aludni, Cara Pierce – ajánlom fel nagylelkűen, és ekkor még tényleg elhiszem, hogy egyedül is képes leszek elhárítani a problémát. Végtére is a fegyver, amivel a nő ismerőse közvetlenül ébredése után rám lőtt, nem volt több valami apró, tenyérbe illő pisztolynál, tehát a golyó sem lehet túlságosan nagy. És jobb oldalt talált el, ami valószínűleg sokat javít a helyzetemen, mert elkerülte az ütőeret és a vastagabb vénákat – ebben az egyben biztos vagyok, máskülönben még ott, perceken belül elvéreztem volna. Ha szerencsém van, eléggé a szélén és nem elég mélyen ért ahhoz, hogy a fontosabb szerveket is kikerülje.
Veszek még egy utolsó mély levegőt, aztán a szabad kezemmel kitapogatom a seb szélét, hogy közvetlenül oda vezethessem a másikban tartott csipeszt, s más lehetőség híján látatlanban kezdek el benne turkálni.
Összeszorítom a fogaimat, de pillanatokon belül kicsúszik a számon az első szisszenés, aztán a második, majd szünetet kell tartanom még úgy is, hogy gyakorlatilag semmire sem jutottam. Langyos vércsík csorog le az oldalamon és összetapasztja a felhúzott pólóm szélét a bőrömmel.
Megoldom egyedül is – lihegek tovább, ez azonban már sokkal inkább hangzik úgy, mintha saját magamnak próbálnám bizonygatni helyette. Ha meghalok, hát meghalok, de semmiképp nem tervezem úgy meggyógyulni, hogy a lövedék még mindig bennem van: ha a bemeneti nyílás összeforr és én nem szedtem ki, bármikor elmozdulhat odabent, akár egy időzített bomba.
Tartok egy kis pihenőt, aztán egy határozott mozdulattal mélyen a lyukba nyúlok egy ujjammal, hátha úgy kiderül, hol kellene keresnem a végét. Tudom, hogy megtaláltam, mert beljebb nyomom, a fájdalomtól pedig nem túlságosan hősiesen felordítok.
A francba – pislogok idegesen, és már fel is kapom a csipeszt, hogy újból bányászatba kezdjek, de az szabályosan remeg az ujjaim között. Megfeszítem az állkapcsom és visszaejtem a padlóra.
Talán mégis szükségem van a halandó… nos, asszisztálására.
Cara Pierce – fordítom felé a fejem – Ha szépen megkérlek, ki tudnád venni belőlem? – kérdezem a lehető legudvariasabban, mielőtt ismét a szóhasználatomra kezdene el panaszkodni – Lehetőleg anélkül, hogy bárhol is hozzám érnél – teszem hozzá az egyetlen, furcsa kikötésemet.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Cara lakása Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
256
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 06, 2021 7:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Surpriseeeee…
A váratlan vendég megjelenése nem csak a gyönyörű álmomat zavarta meg, hanem igazából a lelki békémet is. Időnként persze előfordul, hogyha vészhelyzet van, akkor az egyik emberem betoppan hozzám, de vérző testrészekkel még senki sem érkezett… Logikus lenne, hiszen anyám révén van némi tapasztalatom a sérültek ellátásában, és valamikor a karrierem is ennek köszönhetően indult el, de mára már teljesen kizártam ezt a képességemet. Phil is egész ügyes, ha sebvarrásról van szó, így a fiúk inkább hozzá szoktak menni, ha stoppolásra van szükségük. Adexaellel, viszont nem beszéltünk meg semmiféle tervet vész esetére. Igazából azt sem tudtam, hogy így megtudnak sérülni.
– Na jó, nekem ehhez még korán van, úgyhogy lehetnél kedvesebb is. – mire kimondtam felfogtam, hogy igazából a híres közmondás, nevezetesen a „bagoly mondja verébnek” esete áll fenn. Itt fekszik a padlómon egy feltehetően lőtt sebbel, én meg az illemről papolok neki. Egy hatalmas sóhaj kúszott ki az ajkaim közül, és ezután az éltető oxigénnel együtt igyekeztem egy kis kedvességet is magamba szippantani. Kettőnk közül én vagyok az ember, mégis én viselkedem úgy mint, akinek nem lennének érzései. Pedig ez koránt sincs így, mélyen belül nekem is van szívem, csak feltehetően az még a párnák között pihen a plüss unikornisommal együtt. Viszont ideje most már felrázni a ’téli’ álomból. Így amikor újfent megkért, hogy hozzak neki egy fogót, és felhívta a figyelmemet rá, hogy egyébként az általam kért fegyvert is elhozta, emberi lényként kezdtem viselkedni. Csábító lett volna rögtön a fegyverért nyúlni, de mégis csak illene segítenem neki, ha már RÉSZBEN miattam került ilyen helyzetbe.
– Nincsen fogóm. – tettem szét tehetetlenül a kezeimet. Az agyam még mindig nem pörgött túl gyorsan. Alap esetben biztosan rögtön elkezdtem volna azon gondolkodni, hogy mivel lehetne helyettesíteni az eszközt, de mivel még félig kómában voltam jó pár percbe beletelt, mire eszembe jutott, hogy van egy szemöldökcsipeszem. Nem mintha az túl sokat tudna lendíteni a helyzeten, de abból kell dolgozni, amink van.
– Pillanat és hozok valamit.   – el is indultam a fürdőszoba felé. A lábaimat még nem igazán volt erőm túlságosan magasra emelni, így pontosabb az a leírás, hogy kicsoszogtam a mamuszomban a tükrös szekrényig. Természetesen az általam keresett ’életmentő’ eszköz sunyi módon elbújt pár üveg sampon, meg egy ősrégi, de még mindig illatos testápoló mögé, így kénytelen voltam egy határozott mozdulattal lesöpörni őket, hogy célt érjek. Igen nagy zajt csaptam, így talán pár szomszédot is sikerült megzavarni, de ez cseppet sem zavart. Ha én fent vagyok ébredjenek fel ők is. Ne csak nekem legyen szar. A vissza utam már egy picivel gyorsabbra sikeredett, de még mindig távol voltam a ’csúcssebességemtől’.
– Csináljam én, vagy magadnak akarod kiszedni? – önzetlenségem persze csak amiatt burjánzott túl, mert a csipesz tényleg nem volt egy túl nagy darab, és igen pontosan kéne látni a sebet, hogy egyáltalán használható legyen. Ha csak nem mestere a jógának, akkor neki biztosan nem fog menni. Még nekem sem biztos, hogy sikerül, hiszen, ha túl mélyen van a golyó, akkor valóban szükség lesz valami másra is. Már éppen hajoltam volna közelebb, hogy szemrevételezzem a sebet, mikor eszembe jutott, hogy ha ilyen sérülést tud szenvedni, akkor talán a fertőzés is gondot okozhat. Alkohol kell tehát.
– Várjál hozok még valamit.   – ismét slattyogásba kezdtem, ezúttal a konyhaszekrény irányába. Magamhoz vettem egy üveg tiszta vodkát. Megjegyzem, piszok drága volt, de ráérünk akkor számolni, ha már nincs úton a teremtőjéhez, vagy ki tudja hova kerül a fajtája. Mikor visszaértem hozzá leguggoltam hozzá, közben kinyitottam az üveget. Egy tisztes kortyot küldtem a saját torkomnak is, majd mikor az alkohol jólesően végig marta a torkomat megbillentettem az üveget egyenesen a sebe fele.
– Ez csípni fog…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


Cara lakása GilFB0gCara lakása 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Cara lakása 1ypoEeR
My Team
☩ Reagok :
148
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 13, 2021 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Pleasant Evening, Cara Pierce!


• szószám: 444 • Credit:
 
Nem ijeszt meg a halál és nem állíthat meg a fájdalom sem – de legalábbis nem a legtöbb fajtája, és a lábaim még működnek, így addig a pillanatig, míg az eszméletemet félig elvesztve be nem dőlök Cara Pierce lakásába, egészen biztos vagyok benne, hogy további komplikációk nélkül haza fogok keveredni. Létezésem legnagyobb részében fogalmam sem volt róla, mi az a félelem, ez a számunkra megfoghatatlan és körülírhatatlan érzés, ehhez képest most örülhetek, hogy a rettegésem általánosságban véve egyetlen dologra korlátozódik. Szóval úgy hittem, amíg senki sem ér hozzám, probléma nélkül visszatalálok a motelba, a többit pedig lesz időm kitalálni menet közben.
Cara Pierce előszobájának padlója ehhez képest épp olyan ellenállhatatlanul láncol magához, mint amilyen keménynek érződik a fejem alatt. Azért mégis visszahajtom rá utóbbit, míg megpihenek.
Ahelyett, hogy kérdezgetnél, mi lenne, ha adnál egyet…? – szorítom össze a szemeimet, mialatt a lőtt sebből lüktető fájdalommal és a rám törő fáradtsággal igyekszem ott a hátamon fekve megküzdeni, és szerencsére nem kell sokkal tovább magyarázkodnom, mert a nő is észreveszi végre kellemetlenségem forrását.
Sóhajtok egyet, aztán felbámulok a mennyezetre. Nem hinném, hogy túl sokat tisztult volna azóta a látásom, de az kétségtelen, hogy élesebb lehet, mint ezé a halandóé, mert bár a vérfolt előbb-utóbb csak feltűnik neki, a mellettem heverő puskát – a fegyvert, amelyet kifejezetten ő kívánt idehozatni –, figyelemre sem méltatja.
Kávét emleget, mire értetlen grimasz ül ki az arcomra. Talán a jó reggelt kifejezést kellett volna használnom köszönés gyanánt, de fogalmam sem volt róla, hogy ilyen hosszú ébredési idővel kell majd számolnom, ha egyszer megérkezem.
Megint felemelem a fejemet és kinézek a sötétbe burkolózott folyosóra, aztán az egyik lábammal és egy fájdalmas nyögés kíséretében belököm a tárva-nyitva hagyott bejárati ajtót.
Cara Pierce – lihegem a nevét ismét, és minél tovább nézem az arckifejezését innen lentről, annál rohamosabb tempóban fogy a türelmem – Jól figyelj, mert nem mondom el még egyszer. Ha adsz egy fogót és öt percet… vagy… vagy inkább tízet… – helyesbítek némi gondolkozás után, bár enélkül is akadozva jönnek a szavak – Eltűnök innen és megkaphatod ezt a szart – Az oldalamon heverő puskára vezetem az egyik tenyeremet. Talán ő maga is különösebb erőlködés nélkül el tudná venni tőlem, ha nem lenne ilyen lassú a reakcióideje, de bízom benne, van olyan álmos, hogy jelenlegi sebezhető állapotom ne szúrjon neki szemet.
Amíg arra várok, hogy kitörölje a csipát a szemeiből, oldalra fordítom a fejem és alaposan felmérem a tekintetemmel egyvonalban lévő állatformára hajazó mamuszokat. Összeráncolt homlokkal pillantok feljebb a lábszárán és végig nézek a különösen rózsaszín szerelésen is, amelyben az előbb ajtót nyitott. Nos, azt hiszem, tényleg nem fenyeget annak a veszélye, hogy csak úgy elveszi tőlem a fegyvert; ahogyan legutóbb is megállapítottam, Cara Pierce nem látszik túl jó harcosnak.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Cara lakása Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
256
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 04, 2021 9:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Surpriseeeee…

Már csak a ’csúcsdísz’ hiányzott az általam kreált ’piramis’ tetejéről. Egyetlen egy pénz köteg választott el attól, hogy elkészüljön a tökéletes ’lóvé gúla’, ami annyira hatalmas, hogy a város összes lakója a lábaim előtt fog hajlongani, csak hogy egyetlen egy pillanatra megcsodálhassa ezt a ’remekművet’. A baj az volt, hogy Philnél volt az a bizonyos bankó köteg, és ő – mint mindig – késésben volt. Türelmetlenül doboltam hát az ujjaimmal a saját combomon, mert eszemben sem volt itt hagyni az alkotásomat, amíg nem készül el, ahhoz pedig túlságosan feszült voltam, hogy egy széket közelebb húzva esetleg kényelmesebbé tegyem a várakozással töltendő perceket. Óráknak tűnő pillanatok suhantak el mellettem, de végül egy rendkívül intenzív kopogást követően be is lépett a szobába a jobb kezem és vidám mosollyal az arcán lobogtatta a száz dollárosokból álló köteget. Egy szelíd mosoly az én arcomon is átsuhant, de éppen csak egy pillanat erejéig, hiszen jó magam is sebesen megiramodtam, hogy a kettőnk – a pénz és én – közötti távolságot gyorsabban átszelhessem, és végre befejezhessem a remekművem. Azonban kénytelen voltam megtorpanni, amikor ismét kopogást hallottam, és ez már a korábbinál is sokkal határozottabbnak ígérkezett. Nem hagytam, hogy a figyelmem sokáig elkalandozzon, és már éppen nyújtottam előre a kezemet, hogy Phil kezéből kivehessem a pénzköteget, amikor hirtelen azt éreztem, mintha beszippantott volna magába egy örvény, és ezzel együtt minden elsötétült…
A világ összes fájdalmát a testemen éreztem, amikor kinyitottam a szememet, és ráeszméltem, hogy valójában az ágyamban fekszem, és a ’lóvé gúlának’ már nyoma sem maradt. Ellenben az álomban megjelenő kopogás, továbbra is kitartóan hasította a levegőt. Hatalmas sóhaj szökött ki az ajkaim közül, mikor az órámra pillantottam és tudatosult bennem, hogy nekem már egy tisztességes vágyálomhoz sincs jogom… A karom még némileg zsibbadt volt, mikor kikecmeregtem az ágyból, és belebújtam a nyuszis mamuszomba. A rózsaszín köntösömet, melyet nyilvánosan nem vagyok hajlandó viselni - sem a létezését elismerni – éppen készültem lecserélni, egy vállalhatóbb darabra, de a kéretlen látogatót úgy tűnt nem igazán érdekelte, hogy az éjszakai vendégfogadós szintidőm jóval alacsonyabb a nappalinál, így kitartóan kopogott tovább. Egyértelmű grimasz kíséretében végül a rózsaszín darabot kötöttem szorosabbra és készen álltam rá, hogy a látogatóm elé tárjam az eddig féltve őrzött titkomat, miszerint annyira nem is utálom a rózsaszínt. Csakis Phil zavarhat ilyen későn, így talán nála biztonságban marad ez a kritikus információ.
– Nyugodj már meg Phil megyek… De figyelmeztetlek, ha nem életbevágó, akkor ketté harapom a kulcscsontod… – biztosan Phil is tisztában volt vele, hogy ez csak üres fenyegetés volt a részemről, viszont pontosan tudta azt is, hogy nem vagyok rest ’beárulni’ a feleségénél, ha számomra nem kívánatos történésekkel zavarja meg az éjszakámat. A mamuszomban csoszogva közelítettem meg a bejárati ajtót, és amint oda értem lendületesen szélesre tártam azt, de meglepetésemre nem Phil állt ott. Jobban mondva nem is állt, hanem egyenesen dőlt az illető a ’szerető’ karjaim irányába. Szerencsére az álomköd ellenére is helyén volt az eszem, és azonnal félre léptem a ’jóember’ útjából, ha már ilyen lelkesedéssel megcélozta a padlót. Tompa puffanással csapódott az előszobám kerámia lapokkal burkolt részén, és jó néhány pillanatnak el kellett telnie, mire a hátára fordult, és így számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy Adexael a hívatlan vendég.
– Mit keresel te itt? És minek kell neked fogó? – kérdeztem, némi haraggal a hangomban, de mielőtt további kérdéseket tettem volna fel, vagy a dühömet engedtem volna igazán tombolni, észrevettem, hogy a pólóján egy friss vérvörös folt éktelenkedik.
– Oh… te vérzel... – adtam ki hangosan is az észrevételemet, ennél többre viszont hirtelen nem futotta a nem elégséges mennyiségű alvás miatt. Eleve nem is tudtam, hogy a bukott angyalok is véreznek… Érdekes fordulat. Mit is kéne csinálni ilyenkor? Törtem a fejemet, de csak egyetlen egy dolog jutott eszembe.
– Kell egy kávé. – nem, biztosan nem ez a megfelelő eljárás sérült esetén, de akkor mi is?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


Cara lakása GilFB0gCara lakása 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Cara lakása 1ypoEeR
My Team
☩ Reagok :
148
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 30, 2020 7:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Pleasant Evening, Cara Pierce!


• szószám: 480 • Credit:
 
Soha nem örültem még ennyire az épületeket körülvevő csendnek és kihaltságnak, mint most, de ez valószínűleg betudható annak, hogy ezelőtt egyetlenegyszer sem próbáltam még puskával a kabátom alatt átvágni emberpopulációtól nyüzsgő városon. Könnyebb lenne a fegyvert mozgatni, ha helyszínen jut rá elég időm, hogy darabjaira szedjem, de nem teljesen úgy alakult az este, ahogy azt eredetileg képzeltem és ennek hála az idő pontosan olyasvalami, amiben nem bővelkedem túlzottan.
Őszintén remélem, hogy jó lesz az a cím, amit kaptam, visszafordulni ugyanis sokkal inkább érződik lehetetlen küldetésnek ebben a pillanatban, mint amilyen a fegyver megszerzése volt az előbb – és az sem jönne rosszul, ha otthon találnám Cara Pierce-et. Ha szerencsém van, épp olyan kiszámítható és unalmas az élete, ahogy az összes többi halandóé, s alvással tölti az éjszakáit. Ha még szerencsésebb vagyok, nem bánja, hogy néhány órával előbbre hozom a mi kettőnk találkozóját; de végtére is semmi oka nem lehet panaszra, hiszen megkapja, amit akar, ingyen és valamivel előbb is annál, mint ahogy várta.
Kettős körvonala van a lépcsőfokoknak és az ajtóknak is, ami ugyan okoz némi nehézséget, de előbb-utóbb mégis sikerül feljutnom a negyedik emeletre anélkül, hogy felverném a nő bizonyára legalább ugyanolyan unalmas sorsú emberszomszédait. Megkönnyebbült sóhaj szökik ki a számon, amint megtorpanok a megfelelő számozás előtt – minden nehézség ellenére megcsináltam. Talán a Mennyek ereje már nincs velem, de attól még bármire képes vagyok. Senkire sincs szükségem.
Megnyomom a csengőt, s közben azzal a kezemmel, amellyel nem a kabátom alá rejtett és az oldalamhoz szorított puskát tartom, megtámaszkodom az ajtófélfán. Mintha lassabban telnének a másodpercek a kelleténél. Nincs erőm ahhoz, hogy elengedjem a támaszkodópontot, így a változatosság kedvéért most inkább az ajtó aljába rúgok kopogás gyanánt. Aztán még egyet. Jöhetne már ez a Cara Pierce…
Fázom. Különös módon az egész testemen végigfut a fura borzongás, ami biztosan nem jelent semmi jót, de ha leadtam ezt a szart, hazamegyek. Hazamegyek és rendbe teszem magam.
Mintha hallanék már valami zajt odabentről, talán már épp ide tart… Azért az ajtónak döntöm kicsit a homlokomat és megpihenek.
A következő másodpercben már csak annyit veszek észre, hogy a gravitáció szabályai igencsak megváltoznak, mert valami borzasztóan húzni kezd a talaj felé, méghozzá arccal előre, pedig az előbb volt itt valami, ami kellemesen kitámasztott és megakadályozta, hogy előre dőljek.
Nos, azt hiszem, sikerül bezuhannom Cara Pierce lakásába, mert amint a földön fekve kinyitom a szemeimet, egész másak lesznek a fényviszonyok a korábbihoz képest. Némi erőlködés után és egy kelletlen nyögés kíséretében a hátamra fordulok, s a földön ott hever mellettem a hozott ajándék is – és itt hálát adok az égiek maradékának, amiért esés közben nem sikerült vele valamelyikünket fejen lőnöm.
A kabátom többé nem takarja el a pólóm alján vöröslő foltot.
Szép estét, Cara Pierce – hunyorgom felfelé a fénybe, hátha megtalálom az arcát. Vagy azét, aki itt lakik, ha a cím abszolút rossz helyre vezetett. – Nincsen véletlenül… egy kisebb fogód? – lihegem, mielőtt visszahajtanám a fejem a padlóra.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Cara lakása VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1102
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 13, 2020 9:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Cara lakása E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Cara lakása ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Cara lakása CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 13, 2020 6:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hello Brother

@Cara Pierce && Raiden  


Ezen a mondaton nem bírok nem nevetni, ki ne tudna. Olyan jól eső kajac szökik ki, mint talán még soha sem. Magam elé képzelve a nénit.
- Nem árt más tapasztalat is nem de? - Kérdezem, persze sok ironiával megspékelve. Ugyan idősebb vagyok a mamánél, valahogyan még sem kívok lógó keblein megpihenni.
Kisebb fintor jelenik meg arcomon, hirtelen nem tudom most ez valóban igaz, vagy én mondtam rosszul. Hiába a sok év az emberek között, vannak miket még egy magam fajta profi sem érthet meg. Ezért csupán bólintok egyet, egy kedves mosollyal.
Anael mindent tudna, bizonyosan tökéletes ember, de nekem hiába az évek, hiába a sok beszéd Michael helyett, egyszerűén még is sokkal több angyal vett körbe Sf városban, mint ember.
Faltam az életet, s igyekeztem minden kitapasztalni amit egy ember, de valljuk be, hogyan is lehetnék teljesen az, mikor nem erre születtem?

Hirtelen megállok, s érzékelem, hogy már is felvett és főnököt játszik. Nem hívhatom fel magamra a figyelmet, minél kevesebb emberrel találkozom annál jobb lesz. Ki tudja nem esetleg egy bukottba botlom bele. Sajnos nekem erre nincs időm, de hogyan is mondjam meg finoman?
- Jaj, hát nem is tudom, még nem kaptam meg tőled mennyi dolgot is adnál a munkámért. - Próbálok kibújni, lehetséges nem a legjobban. Nem veszem el Samut inkább vissza nyomom neki.
- Sajnos tényleg mennem kell. - Fintorgok szomorúan. Nem akarom megbántani. Még nem találkoztam ilyen emberrel. Így elindulok az ajtó fele, és még egy utolsót mosolygok a nőre mire kilépek, s elindulok a dolgomra.

/ Nagyon köszönöm a játékot, és a türelmet luvu /




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Cara lakása Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
256
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 27, 2020 7:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Lucky accident – part 2

Raiden & Cara
zene: When the magic is gone  szószám: 637 • Credit:

 

Connor olyannak tűnt, mint minden férfi: szűkszavúnak. A nők viszont szeretik cifra körmondatokban kifejteni a mondanivalójukat, ami persze mindig van. Adjunk még a recepthez némi alkoholt is, és máris kapunk egy csajt, akinek be nem áll a szája. Ezen a ponton viszont a férfiakat két csoportra lehet osztani. Azokra, akik nem bírják elviselni, hogy egy nő ostobaságokat fecseg a jelenlétükben, és azokra, akiket ez valamiért vonzz és elmélyülten hallgatják a nő minden faszságát. Egy szűk csoport van, akik a kettő között helyezkednek el, de nekik is az éppen aktuális hangulatuk valamerre elbillenti azért a mérleget. Na most, én igen sokat ittam. Ez tény, és meg is lett az eredménye. Olyan mondatokat és cselekedeteket produkáltam, amit józanul biztos nem tettem volna. A kérdés viszont az volt, hogy Connor ezt vajon mennyire tolerálja? Próbáltam fürkészni az arcát, jeleket keresve, de nem jutottam túl sokra. Jött is az a bizonyos rosszullét, és csakis a víz, unikornis és fekvés kombináció hozott némi enyhülést. Mondjuk az elfogyasztott italok mennyiségét tekintve igazából hálás lehetek, ha ennyivel megúszom a dolgot. Végül megtettem azt a bizonyos munka ajánlatot azért, mert a józan énem biztos türelemre és további információ szerzésre bíztatott volna, de hát az a részem már bőszen szundizott.
– Bizony, ha hozzám kopogsz be, akkor biztos, hogy nem kell csalódnod. Viszont vigyázz, nehogy eltéveszd az ajtót, mert a szomszédom egy hetven éves nénike, aki bukik a fiatal és jóképű pasikra, és egyből beránt az ágyába, ha nem vigyázol magadra.   – apró kacaj hagyta el az ajkaimat, mert részben viccnek szántam a dolgot, de valóban volt valóság alapja. Nem egyszer hallottam már érdekes hangokat a szomszédból. Sőt, ami azt illeti az utóbbi időben azon a tájt gyakrabban voltak kéjes sikolyok, mint nálam. Nem akartam belegondolni abba, hogy ez mennyire szánalmas is rám nézve. Biztosan Connor is érezte már, hogy most nem vagyok túl jó társaság, mert kifejtette, hogy ideje lenne most már távoznia.
– Samu nem igazi unikornis, bármilyen valósághű is. Nem tud rám vigyázni. – jelentőség teljesen elkezdtem bökdösni Samut, érzékeltetve, hogy a plüss anyag bizony puha és könnyedén alakváltoztatásra lehet bírni. Aztán persze lehet, hogy Connor csak képletesen értette, hogy Samu majd vigyáz rám, de jobb biztosra menni. Némelyik emberem annyira ostoba, hogy megtanultam már, hogy sok minden olyan dolog is magyarázatra szorul, ami számomra egyértelmű. Connor persze sokkal intelligensebbnek tűnt, de inkább ezen a téren jobb biztosra menni. Az elmélkedésből viszont kirázott, hogy bedobta a „hamburger” szót.
– Ó basszki… egy hambi most tényleg kurva jó lenne… – már nem is zavart, hogy káromkodtam, annyira éhes lettem hirtelen. Rövid szünet után tovább folytattam. – Sajnos nincs itthon, de tudok szerezni. Illetve neked is van egy kis részed ebben a tervben. – széles mosolyt villantottam, miközben összeállt a haditerv a fejemben. Természetesen nekem eszemben sem volt már kilépni a lakásból, még egy hamburgerért sem. Azonban van nekem ugye néhány emberem, és az egyik igen közel is lakik.
– Megkérhetlek még valamire Connor? Szaladj le a szemközti épülethez, és ott rögtön a bejárati ajtó mellett lévő lakásban lakik az egyik emberem. Csak kopogj be hozzá, és mond neki, hogy én küldtelek, és hozzon nekünk két hamburgert. Meg szerezzen valami édességet is. – nagyon magabiztosan adtam ki az utasítást, de utána eszembe jutott, hogy az emberem, ha elég elővigyázatos – és nagyon reméltem, hogy az – akkor nem fogja elhinni, hogy én küldtem Connort. Így kellett még egy apróság.
– Vidd magaddal Samut. Abból tudni fogja, hogy tényleg én küldtelek. – Connor felé nyújtottam a patás pajtásom, és reméltem, hogy elveszi végül és tényleg elmegy hamburgert ’rendelni’. Persze belefog telni némi időbe, mire a finom falatokkal megtölthetjük a gyomrunkat, de én legalább addig pihenhetek egy kicsit. Csak reménykedni tudtam, hogy nem fogok idő előtt bealudni. Nyílván ez csak akkor probléma, ha Connor tényleg eleget tesz a kérésemnek, mert ha inkább távozik, akkor bizony azonnal benyomom a szundit.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Cara lakása E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Cara lakása ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Cara lakása CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 20, 2020 4:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hello Brother

@Cara Pierce && Raiden  


Elmosolyodom. Szerintem pedig remekekül elmennék egy favágónak, már amennyi favágót én láttam. Lassan fel kell írnom a hazugságaimat nehogy, elfelejtsem azokat.
Huncut kacsintása csak jobban mosolygásra ösztönzött engem. Tovább kémlelem a nő arcát, s várom a választ, ami hamar is érkezik.
- Értem. – Mondom nem túl búbeszédűen, de annál nagyobb érdeklődéssel a hangomban. Persze fikarcnyist sem érdekel, csupán információkat akartam szerezni arról, mi folyik ebben a városban. Huszonkilenc év alatt sem jártam ezeken a falakon belül.  Talán higgye csak azt, hogy megfontolom az ajánlatát, de nem hiszem, hogy erre lenne időm jelenleg. Bár, pont most van mindenre időm először.  Mióta Michaelre nem kell vigyáznom az életemben nagy őr tátong. És még mindig félek, hogy egyszer csak Anaelel találom magam szembe. Igyekszem elkerülni volt szerelmem ölését, s pillantásait. Bizonyosan kapnék hideget meleget. Ezért sem áll szándékomban meggondolatlanul az utcákat róni.
Sóhajt egyem majd mosoly jelenik meg arcán. De a válasz, hogy megéri, ez nekem még mindig nagyon izgatja a fantáziám.
- Hmmm… - Elmélkedek. Az eddig tudottak alapján egy ember azonnal lecsapna rá, azonban nekem a pénz semmit nem jelent. Főleg ebben a világban, ahol a cserekereskedelem a fontosabb, nem a pénz.
- Természetesen meggondolom, amit ajánlasz nekem és már tudom is, hogy hova kell kopogtatnom. – Kacsintok.
- De azt hiszem, nekem jobb lenne, most mennem. Boldog vagyok, hoyg rendben vagy, Samu majd vigyázz rád. – Mutattok a plüssre.
- Ha csak nincs még valami ajánlatod, vagy nem lapul egy hamburger valahol? - Mosolygok.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Cara lakása Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
256
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 18, 2020 9:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Lucky accident – part 2

Raiden & Cara
zene: When the magic is gone  szószám: 885 • Credit:

 

Azért nem volt túl gyakori, hogy vad idegen férfiakat cipeltem fel a lakásomra, de megesik időnként. Azonban mindig szoktam valami biztonsági intézkedést hozni. A párna alá rejtett revolver, egy-egy kés indokolatlan helyeken, vagy csak szólok valamelyik fiúnak, hogy ha egy darabig nem kerülök elő, akkor kopogtasson be, hogy minden rendben-e. Nos ez a rész ugye most teljesen kimaradt, így eléggé védtelennek kellett volna éreznem magamat, de valamiért tökéletes biztonságban találtam szerénységemet. Foghatnám arra, hogy az alkohol elcsendesítette bennem az alapvető óvatosságomat, de igazából, ha iszom akkor még parázósabb szoktam lenni. Szóval valami más volt a háttérben. Azt hihetné az ember, hogy ezzel a termettel testőr volt, így érthető lenne miért nem félek tőle. De hát egészen más jellegű foglalkozást nevezett meg.
– Favágó? Nahát. Nem ez lett volna az első tippem. – mondjuk teszem azt földművesként még nehezebb lenne elképzelni, de a mai világban már nem lehet tudni. Sokan olyasmire kényszerültek az apokalipszis után, amit előtte el sem tudtak volna képzelni. Apám például ügyvéd volt. Na most arra már nincs akkora kereslet ugyebár. Az pedig, hogy mi az, ami igazán jól fizet az teljesen relatív. Alapvetően, ha az embernek nem kell éheznie, akkor már gazdagnak számít. Persze én ennél sokkal többre vágytam és a jelek szerint Connor is.
– Oh, nagyon helyes, éreztem én, hogy te leszel az én emberem. – nem bírtam magammal, és huncutul rá kacsintottam Conorra. Hiába, ha pénzről van szó, akkor oldottabb lesz a hangulatom. Mondjuk az állat akkor szabadulna el igazán, ha azt mondaná, hogy ingyen is dolgozna nekem. Valamiért, ha az „ingyen” szó elhangzik, automatikusan lejjebb csúszik a fehérneműm. Viszont az is szimpatikus, ha valaki hozzám hasonlóan a kapzsiságával tűnik ki a tömegből. Ez mindig meg nyugtat, hogy nem én vagyok a legnagyobb geci a városban. Mert tény, hogy nem vagyok egy ’jó’ ember, de azért feltétlenül szar alaknak sem tartom magam. Én ugyanis másnak nem akarok ártani. Csak éppen azt szeretném, ha nekem lenne a legjobb. Hiszen ki tudja, hogy még mennyi időnk van hátra, ezért kötelességünk a nekünk kiszabott időt kiélvezni. Különben tényleg semmi értelme életben lenni.
– Áh. Éppen az a lényeg, hogy nekem ne kelljen bemocskolnom a kezemet. Sőt. Ha meglátnak egy hozzád hasonló fazont, többnyire nincs is szükség erőszakra, mert a nagyja azonnal maga alá csinál, és visszavesz az arcából. – talán nekem sem ártott volna egy kicsi diszkrétebben nyilatkoznom és visszavennem a saját egóm villogtatásából, de már az is csoda számba ment, hogy még tudtam gondolkodni és beszélni. A természetes ösztönök visszafogása az már végképp nem fért bele. Így amikor Connor minden bizonnyal viccesen kijelentette, hogy szükségem lenne a testére, automatikusan futtattam végig a tekintetem a hatalmas termetén, és nem szégyelltem magam még egy ici-picit sem. Még egy kis kuncogás is kicsúszott. Józanul azért biztosan szemérmesebb lettem volna. Ugyan úgy felmértem volna előbb utóbb persze, csak ezt diszkréten. Úgy, hogy ő ebből semmit ne érzékeljen. A férfiak többsége erre képtelen ugye, egy nő még akkor is észreveszi, hogy a kebleit vagy a fenekét bámulják, ha éppen csukva van a szeme. A nők viszont elég ravaszok ahhoz, hogy a hímek ne érzékeljék, hogy éppen át lettek tetőtől talpig vizsgálva. Miután befejeztem a nézelődést megköszörültem a torkomat, és próbáltam semleges arckifejezést magamra erőltetni, bár nem tudom, hogy mennyire jártam sikerrel.
– Nos az én céljaimra tökéletesen megfelelnél. – még mindig a munkáról beszéltem. Azt hiszem. A józan énem biztosan arról akart, de az a felem már minden bizonnyal mélyen szundizott. Szerencsére mielőtt még jobban elkalandoztak volna a gondolataim ugye felmerült az, hogy én nem csak vagyontárgyakkal szoktam kereskedni, és ez egy picit észhez térített. Viszont Connor meg nyugtatott, hogy nem erre célzott, így egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el végül az ajkaimat.
– Ennek örülök. – egy halvány mosoly is megjelent az arcomon, jelezve, hogy megnyugvással tölt el, hogy ezt a kis félreértést letisztáztuk, és visszatérhetünk az eredeti témához, amiért egyáltalán ide jöttünk. Az a bizonyos őrangyal pozíció. Nekem mindenképp jól jönnek az olyan emberek, akik képesek megvédeni engem a ’gonosztól’. Viszont jogosan merült fel Connorban a kérdés, hogy megéri-e ez neki.
– Mint mondtam korábban, elég jól fizetek az embereimnek, és ha elégedett vagyok a szolgáltatásaikkal, akkor még emelkedhet is a bér. Annyit biztosan állíthatok, hogy ha nekem dolgoznál, nem lennének anyagi gondjaid, és bármit megkaphatnál, amit szeretnél. – végre eljött az a pillanat, amikor tényleg üzletről kezdtünk beszélni, de mire eljutottunk ide számos kört lekellett futni, ami az amúgy sem teljesen üzemképes agyam teljes lemerülését eredményezte, így kénytelen voltam egy kis segítséget kérni. Szerencsére Connor azonnal hozta is nekem a pohár vizet, amit kértem, és az unikornisom keresésére is elindult. Egy bólintással konstatáltam, hogy igyekszem nem leinni magamat, így csak aprókat kezdtem kortyolni a vízből. A hűs nedű egyenletesen csurgott végig a torkomon, szinte azonnali enyhülést hozva. Azonban Samu még hiányzott a teljes lelki békém képletéből. Így vágyakozva néztem Connor után, hogy mikor fognak visszaérkezni. Ha az unikornisommal tér vissza, akkor minden bizonnyal a patás barátomat ölelve dőlök, majd el egy kicsit a kanapén, ám ha nem akkor anélkül is praktikusabb lesz a fekvő pozíció.
– Mit gondolsz Connor? Lenne kedved esetleg egy próbát tenni? – kérdeztem tőle, amikor visszatért. Nagyon reméltem, hogy nem ijesztettem el őt. Mert az biztos, hogy nem egy normális főnök beosztott kapcsolatra lehet számítani ott, ahol a felettes egy kanapén fetreng részegen. És ennél még sokkal rosszabb is lehet.  


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Cara lakása E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Cara lakása ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Cara lakása CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 15, 2020 2:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hello Brother

@Cara Pierce && Raiden  


Beszédemen elmosolyodott, mit nem értettem. Azonban kedves vonásai Anaelt jutatták eszembe. Az agyam gyorsan pörög, hazugságok, mesék csak úgy jönnek.
- Favágó voltam, így ez remek edzés volt. De köszönöm a bókot. Azt hiszem. – Mosolyodom el ismét. Reméljük annak szánta.
- Most már tényleg érdekel, ez a fizetség téma. – Vonom össze szemöldököm, s hajolok oda figyelően. Egy hatalmas hümmögés hagyja el a szám, s visszatérek a pozíciómban.
- Értem, egy ilyen angyalarcú hölgy bemocskolja a kezét. – Talán hasznát vehetném.
- Szóval kellene a testem. – Mosolyodom el kajánul ismét. Az emberekhez jellemző viccelődés, mára már csak jön, mint ha a zsigereimben lenne.
- Nem… nem… - Rázom meg a fejem. – Véletlen se gondoltam ilyesmikre. – Ráncolom össze homlokom, s ellenkezem erősen.
- Megérné az nekem? – Kérdezem.  Kérésére felpattanok, s bólintok egyet. Majd elindulok a konyha irányába. Próbálok poharat keresni, nyitogatom, a szekrényt mire megtalálom.
Megnyitom a csapot, s alá teszem a poharat. Visszaindulok a lányhoz, és át nyújt neki azt.
- Oké, akkor hozom. Ne öntsd le magad. – Jegyzem meg nevetve, és elindulok az unikornis felkutatására. Idősebb vagyok az ember teremtésénél, engem teremtettek Michael első bizalmasának. Létezésem ezért jött létre, de egy plüss unikornist kell keresnem. Nem hittem, a fájdalmas vallatásban, eddig. Ha megkínoznám, többet tudnék meg, és hamarabb. De itt egyelőre csak engem kínoz.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Cara lakása Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
256
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 05, 2020 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Lucky accident – part 2

Raiden & Cara
zene: When the magic is gone  szószám: 665 • Credit:

 

Az alkohol még mindig bőszen dolgozott a szervezetemben, így nem voltam tökéletesen ura az egyensúly érzékemnek. Annak ellenére, hogy a kanapén ültem, éreztem, hogy sokkal kényelmesebb lenne ismét fekvő pozícióba helyezni magamat. A mocsok gravitáció ugye. Azért az alkoholos üvegekre igazán ráírhatnák nagy piros betűkkel, hogy „vigyázz, túlzott fogyasztás esetén, arra is hatni fognak a fizika törvényei, aki nem ismeri őket”. Talán tényleg nem is volt olyan rossz ötlet, hogy haza cipeltettem magamat Conorral. Mondjuk, hogy miért vállalta be végül, azt nem teljesen értem. Biztosan nehéz gyerekkora volt. Egy kis szeletébe bepillantást is enged nekem, amikor az apjáról és a harcosokról kezd beszélni. Automatikusan elképzeltem, hogy milyen lehetett kicsinek, és ez a kép rögtön mosolyt csalt az arcomra. Biztosan már totyogós korában is a szakállát növesztette.
– Ezzel a termettel tényleg a harcosok között lenne a helyed. Gondolom, ha már kiskorodban is erre vágytál, akkor nem áll tőled távol a fegyverhasználat sem. – magam is meglepődtem, hogy nem akadt össze a nyelvem a mondat közepén, de lehet, hogy egy picit már tisztult a véráramom. Igazából ez a legrosszabb állapot, amikor az alkoholbefolyásoltság negatív következményei még bőven hatnak rád, de az indokolatlan jó kedvnek már nyoma sincs. Talán éppen ezért is lettem ideges a vadász téma miatt. Érzékeny pontra tapintottunk.
– Én sokkal jobban fizetek az embereimnek. És az az én fizetségem is egész jó szokott lenni. Annyit mondhatok, hogy tényleg jó érzés. – a csipetnyi harag ellenére azért egy huncut mosollyal egybekötött kacsintást küldtem Connor felé. Hát mégis csak érdekli a pénzt. Jól van, megnyugodtam. Erre szokás azt mondani, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Valamint végre feltette azt a kérdést, amire már régóta vártam. Hogy mivel is foglalkozom. Egyből piszok izgatott lettem.
– Mondjuk, úgy, hogy kereskedelem és szívességek. Ha valakinek kell valami, én igyekszem megszerezni azt. Legyen az bármilyen szokatlan is. A hozzád hasonlóak pedig abban szoktak nekem segíteni, hogy minden simán menjen, és a biztonság alap feltételei biztosítva legyenek. – felemeltem a kezemet, hogy megbökjem a mellkasát, de mielőtt a mozdulatot befejezhettem volna a kezem erőtlenül hanyatlott vissza az ölembe. Korai volt még a bökdösés. Egy kicsit még józanodni kellett. Az idő majd segít. Illetve az olyan kijelentések, amit Connor félreérthetetlen mosollyal az arcán említett meg.
– Huh várj, azt hiszem akkor félreértettél. Én nem a… khm… felnőtt iparban dolgozom.  Biztos jól fizetne az is, de az én akcióimat nem nézi végig senki. – éreztem, hogy forróság szökik az arcomra. Minden bizonnyal elpirultam. Egy kicsit sértve kellett volna éreznem magam, hogy örömlánynak gondolt, de ha őszinte akarok lenni, akkor nem hibáztathatom ezért. Igen kihívó szerelésben feszítettem, na és nem is ő az első, aki azt gondolta, hogy egy magamfajta nő csak a testéből tud megélni. Mi tagadás volt is mikor már elgondolkodtam rajta, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, de a testiség számomra az élvezetekről szól, és nem a pénzről. Na meg a többi nőhöz hasonlóan, szeretem azt, ha meghódítanak, és nem csak így lazán benyögik, hogy „dobd a textilt bébi”. Tudom… maradi vagyok. De ha a mindenható ilyen karosszériával áldott meg, akkor megtehetem, hogy megválogatom a partnereimet, és csak azoknak mutatom meg a fehérneművel eltakart részeimet, akiket ’méltónak’ találok rá.
– Akkor nem is az „őrangyal” pozícióra akarsz jelentkezni? – kezeimmel macskakörmöt imitáltam, de mire kimondtam, egy újabb gondolat jutott eszembe. Lehet, hogy valójában nem is engem nézett hivatásosnak, hanem az ő eredeti szakmája volt a hölgyeknek való örömszerzés? Tény, hogy a fizikai adottságai abszolút megvannak hozzá. De nem lehet ilyen egyszerű a képlet. Hirtelen bele is sajdult a fejem a gondolkodásba. Vízre volt szükségem.
– Connor kérhetnék tőled egy szívességet? Hoznál nekem egy pohár vizet? Meg a plüss unikornisom is jól jönne. Ott van a hálószobában az ágyamban. – azt nem tettem hozzá, hogy Samunak van ám egy rejtekhelye is, mert ha van esély, hogy valaki a hálószobámban köt ki, akkor persze nem az ágyamba rakom a patás barátomat, hanem elrejtem alatta. De ugye ma este nem számítottam vendégre. Tudom, hogy kicsit kellemetlen, de azok után, hogy részegen leestem a pultról, szerintem már az a legkevesebb, hogy plüss unikornissal alszom.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5