Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Irattár •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Irattár VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 10, 2020 12:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 05, 2020 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ez elment vadászni...
Alexander & Sam
────────────── ──────────────
« Szószám; 318 • Zene; I'm ready now »
- Hát ebben nem értünk egyet. És Kitty se értene egyet. Wallenberg szívat. Főleg őt - mert nekem közel sem olyan kín bajlódni vele, mint neki velem, de ez már csak így megy, az erősebb kutya b@szik, bár így volna, lehet akkor többet tudnék erről a kirándulásról. Már majdnem romantikus ábránd, de nem fogom tudatni Payne-nel, hogy mi fán teremnek a frusztráló gondolataim, így is látszik, hogy megborult a világa. Mondjuk nem most. Apropó hol volt ő az elmúlt hetekben? Nyomasztó kérdések, amik óvatosságra intenek a társulás tekintetében, de ez a hozott anyagból dolgozás tipikus esete. Ő van és nem más. Ő és én. Kitty, szarban vagy.
- Természetesen Wallenberg tud róla, te viszont nem tudsz róla Payne - hűvös pillantást vetek rá, már amennyiben ez lehetséges felrobbanásközeli hangulatállapotban - Ez egy parancs volt. A lezárt szektor azt jelenti, hogy annyival kevesebb a város, néha valakinek tájékozódni kell mi a helyzet a falainál, mi van benne. De mindegy is ez a rész, csak hogy tudd mivel számolunk - hessegetem el érthetetlen megakadását a momentumon, hát ez van. Őt nem avatták be és valószínűleg a Tanácsot sem. Wallenberg csinál dolgokat, amikről nem számol el. Ilyen a politika.
- Hogy téged idézzelek: Wallenberg nem hoz megalapozatlan, érzelgős döntéseket. Lesz ahogy lesz, de szerintem sokat rontana a város közhangulatán, ha két Payne-t is elveszítene hirtelen a vezetés, komoly dilemma, sok döntési kör, nekünk kész szerencse - dobogok az asztalon két ujjal, fürge kis ütemek, mélyebb hang és magasabb a szegélyen. - Ez a beszéd, hurrá! - nyugtázom a beletörődését, még majdnem káromkodik is, határozott haladást értünk el a fiúval.
- Komolyan? - szemöldökemeléssel értékelem a zsörtölődős szellemességét, de nem szedem le a fejét, nem a beosztottam. - Ha iszom őszinte leszek, nem akarod, hogy igyak. Repesve várlak téged - örülök, hogy végre indulunk, felkapom a táskám, arra még jó ez a fél óra, hogy egyek. Ki tudja odakint mikor fogunk legközelebb.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Irattár 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
343
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 04, 2020 6:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Swinging pendulum
Sam & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 487 • Zene; The Regulator »
Mély levegőt szívok a tüdőmbe, amit aztán hasonló lassúsággal fújok ki az orromon keresztül. Eddig meggyőződésem volt, hogy Kaitlyn is bőven megéri a pénzét a kettejük hadakozásában, ám kezdem  megérteni a testvéremet. Én is közel s tova agyvérzést kapnék, ha folyamatosan az ívet kapnám Samtől, témától és a helyzet sürgetésétől függetlenül. Igazán az a legfontosabb, hogy Steve becsületét védje, mikor a képünkbe villog vészjelzőként a tény, hogy ő, és nem egy tapasztalt elit lett a nővéremmel küldve? Oké, nem lehet mindenki Natalie mellett edződött, és kiélezett az összeesküvés elméletekre, de úgy gondolom, ebben a történetben a fejétől bűzlik a hal. Mégsem kezdek akadékoskodni, enyhe, a barátságostól távol eső mosolyt villantok a vadászra a megjegyzése okán.
- Sok mindent el lehet mondani Wallenbergről, de hogy megalapozatlan, érzelgős döntéseket hozna, azt nem. Ő nem szívat senkit csak úgy a munkában, sőt, leginkább sehogy – osztom meg vele a véleményemet, ugyanis ilyen kicsinyes sületlenséget nem néznék ki a város vezetőjéből. Főleg, ha életek múlnak rajta. Amennyiben életekről dönt, azt komoly felkészüléssel szokta tenni...
Közben az elméletek megvitatásáról áttérünk a tervezés fázisába, noha Sam nem hagy cserben az újabb megdöbbentő kijelentéseivel. És nem, nem a tőlem pár évvel fiatalabb újoncok degradálásán ütközök meg, ez vadászok között már csak megszokott, hanem a tényen, hogy a cimborái lezárt szektorokban kóricálnak az éj leple alatt. Az egy dolog, hogy az én lábam alól kicsúszott a talaj, de senki nem képes a protokolloknak megfelelően végezni a munkáját New Yorkban?
- Hogy érted, hogy ott van dolguk? A hetes egy lezárt szektor, Sam. Tud erről bárki rajtad és most már rajtam kívül? - vonom meg a szemöldökömet, mert feláll a szőr a hátamon a gondolattól; ebben a városban az égvilágon semmi sincsen rendjén. Egy momentumra attól is elfog a rossz-érzet, amiért minden papolásom ellenére ugyanúgy fel fogom rúgni a békét és a szabályokat, de mentségemre legyen szólva, Kaitlyn élete múlik rajta. Ismét felsóhajtok.
- Wallenberg józanságára nem adnék. Ahogyan arra se, hogy egy kocsi miatt utánunk küldjenek egy rakat embert, és lehet, hogy anyám kitér a hitéből, de egyre gyatrább a város védelme, nem fogják engedélyezni neki, hogy utánunk küldjenek bárkit – összegzem az én szempontomból. Lássuk be, anya bennem is és Kaitlynben is csalódott, ha nem kerülünk meg, biztosan szomorú lesz, viszont tudom, hogy a maga és a politikája javára fogja fordítani a dolgot. Nagy valószínűséggel. - Persze lehet, hogy neked lesz igazad, de mit tehetnénk… Megyünk előre, aki pedig utánunk jön, az csatlakozhat, vagy eltakarodhat a francba – vonom meg a vállaimat, kiemelve közben a kezéből az összetekert térképet.
- Azt mondják, minél idősebb az ember, annál többet zsörtölődik. Így van, Sam? - pillantok rá kíváncsian, mielőtt elmosolyodnék, amolyan békejobb gyanánt. - Mehetünk. Találkozzunk a Belzeboobsnál egy fél óra múlva, addig igyál meg valamit vagy ahogy gondolod – ismét megvonom a vállaimat, közben pedig kisétálok az irattárból. Lekapcsolom magunk mögött a villanyt, és kulcsra zárom az ajtót. Más sem hiányzik, hogy megint valamelyik újonc itt kutakodjon felügyelet nélkül.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 27, 2020 2:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ez elment vadászni...
Alexander & Sam
────────────── ──────────────
« Szószám; 539 • Zene; I'm ready now »
"Ne vegyél rá mérget" mosolyt villant fel, de becsületére legyen mondva, nem lovagol a témán, amikor sietős a dolguk, pedig kedves egy téma neki, valahol le kell vezetni a feszültséget, ami felgyűlt, és most is gyűlik. Tulajdonképpen minden pillanatban, ahogy egy szobában tartózkodik a sráccal. Nem kéne kínosan éreznie magát, de valahogy az alapító családok tagjainak közelében mindig elfogja ez a viszketés, csak hogy megmutassa, hogy mennyit ér. Valószínűleg az öregebb Payne ezért figyelt fel rá, de sajnos a vesztével nincs haszna ennek a mérgelődésnek benne. Pusztán attól felszalad a vér az agyába, hogy nem tudja a másik ki az a Steve. Kedve lenne odavágni, hogy persze, hogy nem tudja elvégre nem Payne, Ross vagy Crusader, de végül csak a tényközlésre szorítkozik - Steve jó képességű harcos, de azon kívül nem gondolkodik eleget, ezért nem elit, nem került fel a radarodra - az elitista radarjára. Komolyan fegyelmeznie kellene magát. Most mit fáj neki, hogy leszólt Alex egy golyófogót? Általában ő is leszólja őket. - Ha Wallenberg szivatni akarja Kittyt akkor velem teszi össze, volt már így pár közös kalandunk. Mivel nem engem küldött, gondolom a helyzet komoly - vagy a férfi rájött a tévedésre, hogy a lány nem közéjük, elitek közé való és sajátos módon szabadult meg a problémától. Láttak már furcsa dolgokat, de kár lenne ezzel tovább táplálni az aggodalom tüzeit.
- Máskor kárörvendenék, de most nem nyugtat meg - az autóhelyzettel ez a lényeg, felnéz rá várakozóan, sajnos nyilvánvaló, hogy praktikusabb, ha ezt a fiúra hagyja. Az is tudja, hogy a név hatalom - Nagyszerű - konstatálja egyszerűen. Ha balhé nélkül tud szerezni, istenuccse, ő nem fog keresztbe tenni a tervnek, csak hogy megmutassa mekkora fasz, majd talál rá másik alkalmat.
- Kislányok, csak néhánynak közülük farka van. Őrjáratonként 1 maximum 2 tapasztaltabb vadász van, de Redon vezetője ma éjszaka pölö iszik. A beosztáson nincs rajta, de kettő az én csapatomból is kint van éjjel, bár a hetes szektornál van dolguk. Az meg a másik irány -  szedi össze a gondolatait, amíg a másik a papírokat tanulmányozza.
- Részemről rendben - és már szó szerint ég a vágytól, hogy belekezdjenek, de mielőtt sürgölődni kezdene, a kérdés megakasztja. Felhorkan.
- Komolyan kérdezed? - csípőből agresszív, de ahogy Payne néz.. a kérdés tényleg komoly. Felsóhajt. - Egyrészt a jármű miatt, az mindenkinek értékes, vissza akarják majd szerezni. Aztán ott van Te magad, a Tanács biztos elrendeli, hogy valaki hozzon már vissza, anyád kikel magából, ha ezt hagyják. Éppen ezért viszont jók az esélyeink arra, hogy Wallenberg azt mondja a küldetésünk titkos, ő utasított minket, csak hogy ne legyen igazuk, úgyhogy ezzel lelassulhat a dolog. Minden azon múlik hogyan reagál ő, de ő ugye mostanában elég kiszámíthatatlan - összegzi a gondolatait. - Az biztos, hogy bomba robban, de úgy gondolom ez a könnyebbik része amíg túl nem esünk a nehezén odakint. Aztán majd kiderül mekkorát szívunk - határozottan nem fél a következményektől, ami lehet őrültség, de valójában túlságosan jóképességű ahhoz, hogy ne ússza meg pár szigorítással, Payne meg egy Payne. Megér ennyit Kitty.
- Mindenki jó valamiben, én realista vagyok. Az életnél vannak rosszabb dolgok is - villantja ki a fogait egy mosollyal, aztán leszedi a térképet, hogy összepöndörödjön és megveregeti Alex vállát. - Fel a fejjel! Csak károgok. Mehetünk?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Irattár 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
343
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 26, 2020 3:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Swinging pendulum
Sam & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 641 • Zene; The Regulator »
A megszólítás nem zavar különösképpen, vadászok vagyunk, szóval ismerem az összes módot a farokméregetésre, ahogyan Natalie mondaná, és tisztában vagyok azzal, hogy kettőnk közül ki a rangidős. Sam kora és a rangja viszont szarra sem jogosítja fel, így lapos pillantásokkal várom, amíg befejezi a mérgelődést.
- Nem érdekel, hogy mire adott neked okot és mire nem. Biztosan menni fog civilizáltan is – horkantok fel, noha semmi kedvem összekapni vele, de kénytelen vagyok valamivel elterelni a figyelmemet a kijelentéseiről, amelyek Kaitlyn halálát voltak hivatottak pedzegetni. Komolyan ennyire alábecsüli a nővéremet, vagy ekkora igyekezettel szeretne odaszúrni azért, amiért kiálltam Kait becsülete mellett? Nem tudom eldönteni, melyik tölt el nagyobb kiábrándultsággal. - Fingom sincs, ki az a Steve, ami azt jelenti, hogy akár egyedül is lehetne – sóhajtok fel. Nem tartom magamat nagyképűnek, de ebben a városban kétféle vadásznak van neve; azoknak, akik az alapítók révén még mindig hangzatos családnévvel vannak megáldva, és azoknak, akik rászolgáltak a tehetségükkel a hírverésre. Nem nézem le azokat sem, akik átlagos képességekkel szolgálják a közjót, én sem tartom magamat profinak vagy kiemelkedőnek, viszont a falak mögé szervezett speciális küldetésre nem küldenék ilyet. Nem tudom eldönteni, hogy Wallenberg egyszerűen dekoncentrált azért, ami vele történt, vagy ami a politikai helyzetet tekintve valószínűbb, az alapító családoknak akar ezzel üzenetet továbbítani. És törjek ketté, ha nem velős és egyértelmű ez az üzenet. Rohadék.
A rövidre szabott évődésünk utóhangjait már csak egy horkantással fogadom, mielőtt komolyabban belevetnénk magunkat a munkába és a kiruccanásunk tervezésébe.
- Nekem sincs, ha ez megnyugtat – tekintek fel rá félig megvont szemöldökkel, ami egyhamar kiegyenesedik, hogy aztán egymáshoz vonódva a másikkal képezzen ráncokat a homlokomon. Már megint a halállal jön. - Megoldom. Nem elég jó a keresztnevem ahhoz, hogy saját kocsim legyen, de a vezetéknevem elég lesz ahhoz, hogy kicsikarjak egyet abból, aki az őrzésükért felel – mosolyodok el leheletnyire, mert jobban élvezném a csínytevést anélkül, hogy a nővérem élete forogna kockán. Egyébként ha jól tudom, a központon kívül az egyes szektorban tartanak még egy nagyobb jármű készletet, ugyanis a termőföldekről gyakran kell megoldani a szállítást. A nyugati kapuhoz ez van a legközelebb.
- Kedves a figyelmességed – mosolygok rá ezúttal nem éppen barátian. - De már mindent összekészítettem, csak ki kell csempésznem otthonról. Szóval számoljunk a ma éjszakával. Ki van Redon mellé beosztva? - kíváncsiskodok, szó nélkül kapva magamhoz a papírokat, hogy átnézzem a beosztást. Soha nem osztanak be senkit egyedül őrjáratozni, és a kapunál az sem elképzelhetetlen, hogy több csapatot küldjenek ki. Ahogy elnézem, szerencsére a többiek a kapu környékét vigyázzák a falon belül. - Szerintem maradjunk az eredeti tervnél. Előadjuk, hogy küldetésünk van, és amúgy is te egy elit vagy én meg Payne, hová is gondolnak, hogy megkérdőjelezzenek bármit satöbbi. A váltás a többi közelben őrjáratozó miatt kockázatos lenne – magyarázom elcsöndesedve, félig a gondolataimba merülve.
- Szerinted van rá esély, hogy üldözzenek minket? Egykét napot talán nyerünk, ha Redonékat rávesszük, és szó nélkül kiengednek minket – pillantok rá tanácstalanul. Tény és való, motorral ketten többre vinnénk, de egy autóval jobban járnánk. Kevesebb zajjal jár odakint, és Kaitlynt is kényelmesebben haza tudnánk vele szállítani. - Maradjunk annyiban, hogy ami az egyes szektor garázsában rendelkezésre áll, azzal megyünk – határozok végül, mert az időben nem bővelkedünk ahhoz, hogy hosszan elmélázzunk a lehető legjobb döntéseken. Főleg akkor, ha ténylegesen ma éjszaka indulunk útnak. Nem vallanám be, de felkészületlennek érzem magamat még mindig, normál esetben legalább holnapig még várnék, viszont tényleg lehet, hogy nincsen már elvesztegetni való percünk. És erre újra előszeretettel emlékeztet Sam. A halántékomat masszírozva sóhajtok fel.
- Most mi az, te lettél a demotiválásért felelős egység vezetője? - csóválom meg a fejemet rosszallóan. - Egyelőre induljunk ki abból, hogy Kait él. Majd akkor temesd, ha már biztosan temetni kell – rosszul vagyok a szavaktól, amiket ki kell préselnem magamból, hát még a rá következő gondolataimtól. Egyáltalán képesek vagyunk meghalni már, vagy ha nem, mi kellhet ahhoz, hogy mégis végérvényesen pont kerüljön az életünk végére?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 25, 2020 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ez elment vadászni...
Alexander & Sam
────────────── ──────────────
« Szószám; 519 • Zene; I'm ready now »
- Hát édes öcsém- nyomja meg a szót, mintha látni akarná, hogy reagál rá a fiú, kíváncsi, éber pillantása az arcát pásztázza, miközben a szavaival karistolja - ehhez hozzá kell szoknod. Nem adott okot arra, hogy máshogy beszéljek róla, és ha halott, ez már így is marad. De legalább a testét vissza kell szerezni - na nem azért, mint ahogyan hangzik, semmilyen pajzánság nem jár a fejében a bekapós kiszólás ellenére sem, azt csak úgy mérgében mondta - Nem volt egyedül, Steve is vele volt - fűzi utána elgondolkodva, inkább a fiú megnyugtatása végett. Valahogy látszik az arcán, hogy Steve jó-jó, de azért nem őt küldte volna. Egy harcos erőgép, de terepre az éberség és kifinomultság, taktikusság és jó reakciókészség sokkal többet ér, mint a puszta harci képességek. Persze Kaitlynt se küldte volna ki legalább két felnőtt jelenléte nélkül, de nem ő döntött, és nem is Alexander, akit ha egy kicsit jobban enne a fene a húga miatt akkor hallaná, hogy csámcsog.
- Ketchup, mustár, majonéz - bólint rá a rendelésre szórakozottan, mind ismerik azokat a romok alatt megmaradt zacskós cuccokat McDonalds felirattal, amik 29 év után is valahogy finomak maradtak. A tömegtermelés odalett, de a tömegtermékek tartóssága figyelemre méltó. A szemét örök, ahogy a társakért való egzisztenciális aggodalom is az.
- Sajnos nincs, nem elég jó a vezetéknevem ahhoz, hogy kapjak egyet - forgatja meg a szemét fújva a tekintélyuralmi rendszer igazságtalanságai felett, aztán komoran elmosolyodik - de ha nem tudunk szerezni egyet-kettő és kijuttatni magunkat a városból, akkor kössük fel magunkat és Kittynek amúgy is lőttek - ne legyenek már szerencsétlenek. Ugye nem szerencsétlenek? Persze, hogy nem azok, ahogy a fiút nézi a térkép felett ő a maga részéről ég a vágytól, hogy akár szabályt is szegjen, de a lány után menjen, mivel az eleve szabályszegés, hát legyen minél nagyobb, minél vadabb, nem fog sumákolni, ha nem muszáj, valakinek rá kell basznia a városiak orrára a tüntető-táblával, amire fekete-fehérrel felrajzolták: HAHÓ KAITLYN PAYNE ODAKINT VAN ÉS MI NEM TESZÜNK SEMMIT!
- A maiban ott van a kis @Gustav Redon őt könnyű lenne rávenni, hogy ne nézzen oda, ahol mi kimegyünk, de tartottam tőle, hogy neked a piperészkedés tovább tart, úgyhogy elhoztam az egész heti beosztást - rámol elő egy-két sajtpapírt amire sebtiben a hasznos neveket és időpontokat felkaparta - Szükség esetén le is tudunk váltani két embert, magunkkal, viszont amikor lelépünk annyival védtelenebb a város, de mekkora az esélye, hogy pont akkor történne valami, amihez kellene a plusz ember? - kicsit ironizál egy szusszanással - A motor olyan szempontból praktikusabb, hogy ha üldöznek szétválhatunk és amíg az egyik a csali a másik folytathatja a keresést és megmentést - van annyira praktikus, hogy ezzel is számoljon, a hősök ideje lejárt, egyszerűen csak bárki is jut célba kettőjük közül az okés. Rábiccent az észrevételre, ő se kifejezetten bízik azokban a lényekben, de számba vette őket, mint lehetőséget, amiben kockáztathatják az életüket.
- Fel a fejjel, kemény ugyan, de az se valószínű, hogy most még egyáltalán van ideje - teszi hozzá kicsit rekedten, mint aki valami vidámat akart mondani, de aztán ez sikerült, kimondja amit a fiú is gondol.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Irattár 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
343
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 23, 2020 1:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Swinging pendulum
Sam & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 556 • Zene; The Regulator »
Enyhén megemelkednek a szemöldökeim a kislány szó hallatán, tekintve, hogy Kait a nővérem, bár az is tény, hogy a méretbéli különbségek gyakran vezetik tévútra a beavatatlant; példának okáért a magam majd' két méterével nehezen tűnök a gyámoltalan kisöccsének. Részletkérdés, Payne, részletkérdés…
Igaza van Samnek, az égvilágon szart sem tudok arról, hogy Kaitlyn hová ment, kivel és miért, milyen ügyben. Nyilván, miután tudomást szereztem a küldetéséről, és arról, hogy annak már be kellett volna fejeződnie, nekiálltam kutakodni, informálódni, de ahogy az elit vadászunk is megállapította, Wallenberg iszonyatosan titkolózik. Eddig magasról tettem a kis belviszályára a Tanáccsal – aminek van egy olyan sanda gyanúm, hogy már csak formálisan vagyok tagja –, viszont kezd ez az egész elharapódzani.
Bólintok tehát, a következő kijelentéseire azonban a homlokomat ráncolva, elégedetlenül pillantok le az asztalfőn támaszkodó alakjára.
- A nővéremről beszélsz, Sam. Felőlem úgy tépitek egymást, ahogy akarjátok, de ne beszélj nekem lekicsinyléssel róla – fonom karba a kezeimet, a testsúlyomat a bal lábamra helyezve. - Egyedül mindannyian rohadt kevesek vagyunk – teszem hozzá egy sóhajjal, mert van egy olyan sanda balsejtelmem, hogy az a Steve pont annyi hasznára lehetett Kaitnek, hogy semennyire. Miért nem egy tapasztalt elitet küldött vele? Kedvem lenne beverni Wallenberg képét…
Helyette marad Sam, és a kicsinyes oda-vissza beszólogatásaink. Ez egyszerű férfi dolog, megkönnyebbül tőle az ember, szóval nem veszem különösképpen magamra a felhívását keringőre. Amire igazán elmésen tudnék válaszolni, ha akkora arcom lenne, mint amekkora nincs: jól fontold meg, Sam, kitől kívánsz ilyesmit.
- De csak ha nem felejtesz el hamburgert is csomagolni – mosolygok rá, a kedvességre való igyekvés minimális jelenléte nélkül, miközben a rend kedvéért rá is hunyorítok. Eztán terítem csak ki a térképet, hogy utána a „kártyáinkkal” tehessük ugyanezt. Csendben hallgatom őt, hol a megviselt papír vonalait követve, hol pedig az ő tekintetét, és rá kell jönnöm, igazán sok kihagyással járt az a pár hónapnyi elpárolgás a vadászok színteréről. Gőzöm sincs, kik, hol és merre őrjáratoznak, mennyi újonc van és kik azok, illetve az a csöndes hang a tudatom mélyén sem akar tágítani, miszerint ha nem fordulok el a világ elől a saját lelki üdvöm oltárán, már régóta Kaitlyn megmentésén fáradoznék, sőt, alapból jelentkeztem volna a küldetésre.
- Ha jól értem, az első két lehetőségbe beleszámoltad, hogy lesz járművünk. Van állandó engedélyed? - kíváncsiskodok, mert kizárólag Natalie-ról tudok, aki saját, külön-bejáratú kocsival rendelkezik, a többihez ha minden igaz, engedélyt kell kérni a használatra. Persze csak örülök, amennyiben igenleges választ kapok, egyéb esetben viszont azon is el kell tűnődnünk, milyen ürüggyel szerezünk magunknak egyet. Bár kit álltatok, ha kell, akkor egyszerűen elkötünk egy szimpatikus darabot. - Ha az újoncok átverésére tesszük a voksunkat, úgy szerintem az éjjeli őrjáratokat kell megcéloznunk. Kevesebb szem, több aludni kívánó tapasztalt vadász. A szar munkát mindig a kezdőkre sózzák – teszem hozzá mintegy magyarázat gyanánt, nem mintha nem lenne nyílt titok. - A kocsit vagy motort is megoldhatjuk így vagy úgy, már csak egy friss beosztást kell szereznünk a kitűzött időpontra – pillantok fel rá a térképről, ahol New York város keleti oldalán pihentettem eddig a szemeimet. - A kísérgetést kockázatosnak tartom, nem bízok se a démonokban sem az angyalokban – zárom rövidre az opciót. - Legvégső esetben maradhat a kilógás, de mint kiemelted, úgy a túránk időtartama jócskán megnövekszik. Fogalmam sincs, lesz-e még Katilynnek ennyi plusz ideje – ha van még egyáltalán, ám ezt leginkább a magam érdekében nem teszem hozzá hangosan. Egyáltalán gondolni sem akarok rá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 20, 2020 8:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ez elment vadászni...
Alexander & Sam
────────────── ──────────────
« Szószám; 472 • Zene; I'm ready now »
Nézete szerint a dolgokat leegyszerűsíti, hogyha mellőzik a tiszteletköröket, amik néha annyira hosszúra nyúlnak, hogy az ember ki se kavarodik belőle, de azért amikor végre megtámaszkodik állva az asztalfőn (hol máshol?) amíg Alexander becsukja az utána nyitva maradt ajtót, akkor már teljes kapacitással figyel a fiúra. Biccent egyet.
- Végtére is Wallenberg tudja, hova küldte őt és Stevet. Roppant titokzatos az üggyel kapcsolatban. Ami nekem nem tetszik, hogy ezek szerint a kislány neked nem mondott semmit róla - igen, valószínűleg, hogyha ő tette volna meg az első lépést, akkor lekapja Paynet a tíz körméről, hogy mégis mi a fasz zajlik a háttérben, mert feltételezné, hogy tudja. Úgy kellene lennie, hogy tudja. Őrjítő, hogy senki nem tud semmit. A pletyka kovácsolja össze az emberi társadalmat.
- Azért hadd legyek őszinte veled, a "boldogult" már édeskevés, és Kittyke egyáltalán nem az a szint, akit kicsapnék legelni a romokra. Igyekvő és van amiben tehetséges, de még nem tart ott - ahol az összes többi elit, de a szokásos sértései helyett most ezt az igazságot selyempapírba csomagolja, és cserébe mit kap? Hát mit kap! Beszívja a levegőt, a szeme sötéten villan a fiúra, lehet, hogy magasabb nála, de attól még simán megfejelné, persze reflexek meg ilyenek még útba állhatnak, a fogait összeszorítja egy csikorgásnyira és csak a működőállásba csattintott késsel bök rá.
- Te meg egészen nyugodtan bekaphatod - méghogy egyformábbak! Puffog egyet, a bőre alatt dühös rándulás követeli a megjegyzés megtorlását, de jön még kutyára teherautó, végül is, most nem ez a lényeg. Egyáltalán nem ez a lényeg, de megjegyezte, jól megjegyezte.
- Mi van Payne, az nem megy neked gyorsan? Szeretnéd, hogy összecsomagoljak neked anyukád helyett? - horkant fel, kielégítve a bosszúszomját, aztán segít kiteríteni a térképet, lefogatni a sarkokat a hatékonyabb munkavégzés ürügyén. - Most indultak el az éjszakai őrjáratok, egy csomó újonc is van velük, valaki feljebb úgy gondolta, hogy a békének hála kihasználhatnák az időt arra, hogy ők is szerezzenek némi tapasztalatot, szóval kijuthatnánk a klasszikus trükkel: egyszerűen nem hagyjuk, hogy a taknyosok megkérdőjelezzenek. De aztán ott vannak a mindenféle ügyekben járó angyalok és démonok akiket ellenőrzünk és kísérünk a városon belül a szövetség nevében, ha valamelyiket kikísérjük megint csak kint vagyunk anélkül, hogy valahol rámutatnánk a saját falunk gyenge pontjára, bár nem mondom azokat is izgalmas megtalálni - már ezen is gondolkodott, igaz, lehet, hogy nem most, egy jó vadász mindig éber és a lehetőségeken mereng, ahol ők ki tudnak menni, ott mások is bejuthatnak az a gond az ilyen titkos föld alatti utakkal. - Végszükség esetén ott a víz. Bárhányszor is zárjuk le, a víz alámossa a terepet - húzza végig az ujját az egykori csatorna vizét jelző kékségen a térképen. - Általában van ember nagyságú kijárat amit újra és újra bezárnak, meg újra és újra újrarúnázunk, hogy be ne jöjjenek ott, milyen szerencse, hogy nem vagyunk se démonok, se angyalok. Ezen az úton persze esély sincs járműre, hacsak nem találok addig egy kinti raktárra utalást - talán kicsit nyersen fogalmaz, de legalább őszintén, felnézve elvigyorodik. - Jó móka lesz, aztán majd állunk a szőnyeg szélén mindketten!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Irattár 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
343
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 10:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Swinging pendulum
Sam & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 532 • Zene; The Regulator »
A feleletére mért, hitetlen fújtatással követem figyelemmel a becsörtető Samet, aki oda se bagózik arra, hogy ne verjen nagy lármát, vagy, hogy a lendülete keltette széllökettel ne sodorjon le néhány papírtekercset a rozoga polcokról. Ám bármennyire is birizgálja a koponyám falát a tudat, hogy azok az iratok közel sincsenek a helyükön, jobban lefoglal az elitvadász látványa. Úgy fest, mint aki hetek távlatára szóló kempingre készült, aminek a megtételéről az utóbbi egy órában határozott, s nem lenne több ideje, mint maximum még ennyi, mielőtt tovább kellene szaladnia. Megemelt szemöldökökkel fordulok felé, és nyitnám a számat, hogy valami újabb, elmés megjegyzést intézzek felé, azonban bennem rekeszti a szót a köntörfalazást mellőző beszédével.
Újabb ráncokkal leszek gazdagabb a homlokomon, és hirtelen azt sem tudom, hogy a szavait figyeljem-e, vagy a ki-be pattintgatott pillangókését, illetőleg az izgága, nyughatatlan alakját. Úgy döntök, egyszerűbb a mondanivalójára koncentrálnom, ha nem őt mustrálom, így egy apró sóhajjal az ajtóhoz sétálok, amit körültekintő óvatossággal csukok be.
- Pff, ezek szerint csak Wallenbergnek fér bele az eltelt idő – állapítom meg keserű szájízzel, realizálva, hogyha nem én keresem fel ma Samet, akkor vélhetően ő kutatott volna fel engem a nővérem előkerítésére, ellenben a többi elittel, akik elméletileg ugyanúgy Kaitlyn bajtársai. - Kait már boldogult odakint korábban, de még ha le is robbantak, és gyalog szerrel kellene visszajönniük, akkor sem tartana ez eddig – teszem hozzá nyugtalanul, miközben visszasétálok az asztal társaságába, és újfent végigmérem a férfit.
Kénytelen vagyok haloványan elmosolyodni.
- Már értem, miért orrol rád annyira Kait. Egyformábbak nem is lehetnétek – jegyzem meg, remélve, hogy a fejem azért a helyén fog maradni. De hát próbáljon bárki megtéríteni az észrevételemben... Annak idején, mikor Wallenberg felkutatására indultunk volna, a nővérem is éppen ekkora vehemenciával és kapkodással rongyolt neki a falakon túli világnak anélkül, hogy akár egy szót is szólt volna, vagy igazán rákészült volna a szóba vehető viszontagságokra. Akkor szerencséje volt, viszont nincsen értelme utána futnunk, hogy aztán mindannyian ott hagyjuk a fogunkat.
- Örülök, hogy egy véleményen vagyunk. És… köszönöm, hogy eljöttél – ezt talán még a legelején kellett volna megejtenem, de jobb később, mint soha. - De nem indulhatunk rögtön – fixálom le, mielőtt túlzottan belelovalná magát a rohamtempóba. - Egyrészt, semmit sem hoztam még magammal – szögezem le a nyilvánvalót, miközben az egyik vitrinhez sétálok. Való igaz, egy, az esti hűvös ellen kitűnően szolgáló, fekete dzsekin, egy bordó pólón, és a szokásos nadrág-bakancs kombón kívül az égvilágon nincs rajtam más. Nem, még az íjamat sem hoztam el, feltűnő lett volna. - Másrészt, kivéve, ha nem számoltál előre csak a kijutásunkkal járó problémakörökön, akkor volna mit átbeszélnünk – magyarázom, ahogy előkotrok egy viszonylag friss térképet a városról. Friss alatt érteni kell, már a falak és a szektorok beosztása után készült. Kiterítem az asztalra, sarkait pedig a kézügybe kerülő antik csecsebecsékkel súlyozom le.
- Volt egy föld alatti út, amit a metrónak ástak ki régen, ott könnyűszerrel ki lehetett jutni a városból, de ezt, miután Kaitlyn kiszökött, lezárták, és a fejemet teszem rá, hogy állandó őrjárattal figyelik – osztom meg vele az információimat. - Avagy találnunk kell egy másik kijáratot, mert azt azért nem hinném, hogy a szükség kellős közepén zöld utat kapnánk a mentőexpedíciónkra – emelem fel a szemeimet sokatmondóan Wright-ra, remélve, hogy az elitvadász volta elit-információkkal is jár.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ez elment vadászni...
Alexander & Sam
────────────── ──────────────
« Szószám; 472 • Zene; I'm ready now »
Senki se állította volna teljes magabiztossággal azt, hogy Sam Wright szereti a Payne testvéreket.
A szerető kifejezések valahogy nagyon-nagyon furcsának hatnak olyan bonyolult örökbefogadott családoknál, ahol az anyát erős ambíciók vezérlik, az apa pedig úgy fest minden kóbor állatot összeszedett, hogy bővítse a falkát. Titokban mindig is sajnálta, hogy olyan hamar elvitte az élet, éppen csak elindította az úton apja helyett apjaként, bár nem a Payne nevet irigyelte, meg az együtt töltött éveket, palacsintákon vitatkozó reggeliket és a kinek a nagyobb az íja testvéri versenyeket, hanem egyszerűen a jó példát. Azóta igyekezett hozni a maga elé tűzött minimumot, de néha kifejezetten úgy tűnt, hogy egy lejtőn csúszik, csak megakadt rajta. Ezért van a család, nem igaz? Hogy megakassza az embert, de ő biztos, hogy nem a család része. Még csak nem is kifejezetten barátok. Van köztük némi kor és temperamentum-béli különbség, de mégsem volt kérdés neki, hogy amikor Alexander üzent, akkor ő készülődni kezdett.
Strapabíró túrabakancsot húzott, szinte újat, nemrég hozta egy portya. Sötét nadrágot sok zsebbel, hasznos felszerelésekkel. Övet, amire fegyvereket akasztott és amiben el is lehetett rejteni ezt-azt. Pólót, hevedert fegyvernek, miegymásnak. Zubbonyt, hogy mindezt elrejtse amíg idebent vannak. Táskát pakolt, elég nagyot ahhoz, hogy néhány napig kibírja odakint, de elég kicsit ahhoz, hogy gyors maradjon. Szentelt vizet. Sót. Olajat, készségeket, amiket nap, mint nap használtak, hogy ez a város az otthonuk maradhasson holmi démonverem vagy angyalfészek helyett. Előreszaladt gondolatban, és nem kellett nagy ész ahhoz, hogy kitalálja, hogy mit akar tőle Alexander, ő mindig is inkább jó fiú volt, Kaitlyn pedig eltűnt. Nem mintha emlegette volna, hogy hiányzik neki a Kitty-cat, valami mégsem volt a helyén a világában, és emiatt gyorsan járt a keze. Anélkül,hogy beszéltek volna igent mondott a fiúnak, ezért inkább gondosan pakolt és nem törődött az idővel, ami persze késéshez vezetett, ami egy nyugtalan nyurgát eredményezett, aki körül a rendezetlen irattár óvva kuporodott össze, mintha összeesküvőket rejtett volna el.
- Ne legyél irigy Payne, jut neked is - tempósan dübög be, nem törődve azzal, hogy ne csapjon nagy zajt a nehéz bakancsokban, jól tudják, hogy az éjszakai őrjáratok már elindultak, a nappaliak vacsoráznak vagy a szállásaikon pihennek, ilyekor már csak a legrátermettebbek gyakorlatoznak, de azok sem itt.- Sejtem mire akarsz kilyukadni, úgyhogy igen, és igen, persze, mehetünk - mozdítja meg a motyót a vállán, a baljában csattogtatott pillangókés megint fordul egyet, mintha ki akarná lazítani az izmokat a kezében, megrántotta nemrégiben, de elmúlik majd a fájdalom, az az édes fájdalom, ami ébren tartja az embert éjszaka, amikor elragadják a gondolatok és képzelgések. - Túl sokáig tart egyértelműen, és kicsiPayne-nek nem kenyere a kinti terep, márpedig a műszakiak mondták, hogy vittek kocsit, árkon bokron túl lehetnek - végül is, ez sokkal aggodalmasabbnak hangzik, mintha azt mondta volna, hogy csak én basztathatom Kaitlynt halálra, ez a mocskos rongy világ a szemét levegye róla, de nyomban.
- És persze hello.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Irattár 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
343
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 16, 2020 9:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Swinging pendulum
Sam & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 489 • Zene; The Regulator »
Az eltelt négy hónap messze nem volt tökéletes, de a legközelebb volt ahhoz, amit annak nevezhetnék. Újjászülettem, az összes aggodalom és rettegés olvasztott vajként csordult le a vállaimról, és talán életemben először éreztem úgy, hogy nincs okom megjátszani magamat. Nem érdekelt anyám rosszallása, amiért kibújtam a vadász kötelességeim alól, nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam, és megtanultam, hogy ne érdekeljen ő sem. Hogy könnyen ment volna? Nem mondhatnám, de azok után, hogy egy teljesen új életet kezdhettem, mégsem tűnt semmi megoldhatatlannak és elfeledhetetlennek. Elvégre mi tudna szembeállni egy démoni alkuval, amely felégette az elevenemet és kitépte a helyükről a… szárnyaimat? Még mindig sajog a fakuló nyom a hátamon, ha eszembe jut az a kínokkal teli este, azonban egy cseppet sem bánom, hiszen újra és újra emlékeztet arra; ehhez a gyötrelemhez már semmi sem érhet fel.
És akkor, amikor már majdnem elhittem, hogy a hátam mögött tudom hagyni a családi belviszályokat, a város hatalomért folytatott harcait, vagy a csődbe ment szerelmi életemet, Kaitlyn eltűnt. Eltűnt, hiszen ebben az életben sohasem azt kapod, amit szeretnél vagy megérdemelnél, dehogy. Előszeretettel csapja a képednek az újabb adag szart, amit addig körülhatárolni is képtelen lettél volna.
Az ujjaim nyughatatlanul dobolnak az irattár egyik íróasztalán, miközben türelmetlenül várakozok Samre. Tekintetem a félig-meddig helyrehozott polcokon függenek, a korábbi rendet mellőző könyvek, iratok és tekercsek összevisszaságán, de nem érzek magamban erőt ahhoz, hogy amíg várok, helyretegyem William múltkori balesetét. Legszívesebben végigcsörtetnék a bázison, amíg elő nem kerítem a negyed órás késésben lévő vadászt, akit az apánk olyan nagylelkűen fogadott a szárnyai alá a halála előtt.
A nővéremmel ellentétben nem ápolok különösebb viszonyt Sammel. Ismerem, volt alkalom, hogy együtt is edzettünk, gyakoroltunk, de miután az elitekhez került, ő is éppen annyira eltávolodott tőlünk, mint maga Kait. Viszont mindenek dacára megbízok benne, és abban, hogy Wallenberggel ellentétben ő nem fogja tétlenül nézni a testvérem eltűnését, nem fogja azt mondani, hogy küldetésen van és a késés ebben az esetben belefér. Nem, érzem a zsigereimben, hogy annak ellenére sem rázna le, hogy Kaitlyn mennyit háborog nekem róla úgy általánosságban. Noha az órán elkattanó minden egyes perccel egyre kevésbé vagyok biztos ebben a megérzésemben.
Feszült szusszanással hagyok fel az asztal koptatásával, és helyette a padlót részesítem hasonló bánásmódban a cipőtalpaimmal, miközben újabb és újabb köröket teszek meg a helyiségben. Kezd esteledni, szóval amiatt nem aggódok, hogy bárki ránk rontana vagy megzavarná a beszélgetésünket, vagy, hogy a folyosón távolról felharsanó léptek zaja valaki máshoz tartozna, mint Wright. Márpedig néhány idegőrlő perc elteltével felharsannak.
Ideje volt…
Ismételt sóhajjal állok meg a szoba közepén, kulcsolom össze a hátam mögött az ujjaimat, és rendezem higgadtba az ábrázatomat. Próbálom összeszedni magamat és nem egy kész roncsként kiállni a nővéremért, ám hiába tudom gyakorlottsággal lemosni a képemről az érzéseket, a bensőmből képtelen vagyok elűzni az aggodalmat és a sürgető tettvágyat. Befordul a nyitva hagyott ajtón.
- Már kezdtem aggódni, hogy megint valamelyik újoncnak csapod a szelet – vonom meg az egyik szemöldökömet, a bizonytalanságomat éles szavak mögé rejtve.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Irattár VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 11, 2020 1:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 42 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 35 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6