Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Moonshine Villa •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 01, 2019 8:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Natalie
Sötét van, csak sziluetteket látok, így az hogy meghúzta a furgont, vagy hogy a kerítést is, fel sem tűnik. Szipogva kémlelem az utcát, ő meg megállt mellettem a kapuban és ott magyaráz nekem. Szóval vissza. Miért? Közben érzem egyre inkább kerülget egy jó nagy tüsszentés, úgyhogy a zsebemből kotorok elő egy zsepit. F@szom! Remélem most lőnek le! Azt egyből gondoltam hogy nagy bajban lehet, ha az éjszaka közepén pizsamában állít ide. A gondolatra megérkezik a tüsszentés is, bele a zsepibe, aztán felé fordulok megint. Valaki nagyon megijeszthette, még sosem láttam ilyennek.
- Gyere.
Tekintve hogy senki nem kezdett el lövöldözni rám, sok értelme nincs itt kint álldogálni. Hideg van, mi meg pizsamában vagyunk itt. Most is fázok mint a fene, nem látom értelmét az ajtóban maradni, elindulok befelé. Tekintve hogy ő meg halálra van rémülve, finoman befelé noszogatom magam előtt, aztán becsukom a kaput, miután mind a ketten bent vagyunk.
- Mégis mekkorában?
Nekem is idegeskednem kéne? Szóljak a falkavezérnek hogy riadó? Szedjünk össze fegyvereket és ássunk árkot a kerítés köré? Áh, csak nem! Nincs kint senki, ő jött egyedül. Közben leveszem magamról a kabátot, kikotrom a zsebeiből a zsepiket. Utóbbiak a köpenyem zsebében landolnak, a kabátot pedig az ő hátára vetem.
- Figyelj! Nem vagyok jó passzban, de ahogy elnézem te sem, úgyhogy menjünk be. Közben elmondod mi történt?
A kapu kulcsával szöszölök egy kis ideig, bezárom, kulccsal, aztán annak a kulcsa is a köpeny zsebében landol. Tökre komolyan gondolom, mert itt fogok halálra fagyni, bent a házban is fáztam. Nah meg nem kellene itt a kapu előtt, pár méterre az egyik háztól magyarázni, mert előbb utóbb mindenki fel fog ébredni. Dideregve és szipogva húzom magamra a köpeny csuklyáját, aztán megindulok visszafelé, ha neki is jó így és nem a kapuban akar beszélgetni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Moonshine Villa - Page 6 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
449
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 01, 2019 4:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


I'm in trouble
Zagar & Natalie
──────────── [You must be registered and logged in to see this link.] ────────────
« Szószám; 485 • Zene; [You must be registered and logged in to see this link.]»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
[You must be registered and logged in to see this image.]Bezáródik mögötte az ajtó.
– fújok ki egy nagy levegőt, egész testembe remegek, ahogy visszadőlök az ágyra, a takarót húzom magamra és dobom is le, megpróbálok felállni, ám az izmaim nem engedelmeskednek. Nem tudok felállni.
- A rohadté életbe… - ennyit tudok csak suttogni még hosszú, hosszú perceken keresztül.
Rohadt nagy pácban vagyok.
Remegő kezekkel túrom hátra a hajamat, újra megpróbálok a felállással. Ezúttal nem esek vissza, nem esek össze. Szívem a torkomba dobog, szédülök, elmém kavarog. Magam sem tudom, hogy mit csinálok és miért és hogyan, de felkapom a köntösöm, a kölcsönautó kulcsát és már itt sem vagyok.
Úgy, ahogy vagyok szaladok le a lépcsőházba, mezítláb, egy szál pizsamába, Nadrágom gumija a derekamra csúszik, Dylan egykori pólója lóg rajtam, ütött-kupott. Mégsem foglalkozok vele.
Csak egy valamivel, hogy minél messzebb jussak el innen. Még csak be sem zártam magam után a lakást.
A hideg éjszakába a jéghideg járdán landolok, de fel sem tűnik, az orrom előtt gomolygó fehérré változó leheletemmel sem. Testem nem tud megnyugodni, remegve dugom a kulcsot a nyitóba. Elsőre ki sem tudom nyitni. Érzem, ahogy sós könnyek marják arcomat, szinte azonnal az arcomra fagynak. Látásom elhomályosul egy pillanatra. Egy erőteljesebb mozdulattal sikerül kinyitnom. Bevágódok az ülésre és szinte padlógázzal indítok.
Nem figyelek a forgalomra, az amúgy sem nagyon van. Az ismerős házak hamar eltűnnek mellőlem, hogy a város egy kietlenebb részére tévedjek. A lakások ritkulnak, a zöld terület annál inkább megnövekedik.
Határozottan kanyarodok be a régen járt ház feljárójára és kis híján a zárt kapuknak ütközöm.
- A rohadt életbe – nyögöm, hiszen a kocsi elejét sikerül is lekoccolni a kovácsoltvas kerítéssel. Még sose láttam bezárva a kapukat. De ha már emiatt kinyílt, akkor megyek egy pár métert, hogy a ház elé érjek.
Rátenyerelek a dudára és csak másodpercek – vagy percek? – múlva tudatosul bennem, hogy nem kellene. Ekkor szállok ki a kocsiból. A hideget még mindig nem érzékelem igazán. Remegek, hiszen…
Az ég szerelmére, Mammon a fejembe volt!
A lakásomba!
Mammon és…
Újra érzem, hogy a lábaim megremegnek. A kapuba kapaszkodom, és ezúttal a csengőre tenyerelek. Majd az ajtóra.
- Gyerünk Zagar, hol vagy? – remeg a hangom és minden erőmre szükség van, hogy ne essek össze. Mígnem fények gyúlnak, végre. S a feljárón egy ismerős alakot pillantok meg. Még a kocsi fényszórója sem ér el odáig.
Csak intek felé, bár integetésnek is láthatja, annyira… nem tudok uralkodni ennek az egésznek. Lelkemig hatol a félelem, a pánik, mely mindjárt átveszi testem felett az uralmat.
- Visszaa…. – kezdek bele, ám hangom megbicsaklik. Azt akartam mondani, hogy visszahoztam a kulcsát, és már nyújtom is át neki. Hatalmas szemekkel tekintek rá. Nagyot nyelek.
- Bajban vagyok – szólok csendesen, tekintetem könnyel telik meg, testem remeg, mint egy nyárfalevél, ám ennek nincs köze a hideghez. Ez nem olyan, mint amikor az embert kirázza a hideg és apró remegésbe vált át, hanem, rendesen. – Nem tudtam kihez fordulni – Alexhez? Szegénykémet nem akarom megrémíteni. Drake? Ezzel nem őt keresném fel először. Nem így.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 30, 2019 5:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Natalie
Sikerült alaposan megfáznom a temetőbéli kalandom során, noha eltelt egy egész nap, de nem javultam. A kandalló mellett ülök a fotelben, a tűz vígan lobog a belsejében, olyan meleg van mint a pokolban, én meg úgy érzem hogy hideg van. A sötét szürke pizsama alsómra és felsőmre még ráhúztam a köpenyt, amit összekötöttem, és azok fölé a téli kabátomat. Rossz alvó vagyok, de nem csak én, ő is odaát, mind a ketten félig nyitott szemmel alszunk, így eshetett meg hogy az éjszaka közepén felriadtam egy zajra, ami a kertből jött, és utána már nem tudtam visszaaludni. Kint voltam, megnéztem, a diófa egyik ága esett le, azt meg magammal cipeltem ide be, felhasználni a tűzhöz. Most jobb híján azzal szórakoztatom magam, hogy próbálok felmelegedni, de nem megy. Már a kabát kapucniját is a fejemre húztam. A takonykór nem kímél, ahogy a láz sem, hol a zsepiért nyújtózom, hol meg azon gondolkodom hogy lehet ám hogy alszom. Csak úgy érzem hogy ébren vagyok. Holnap majd úgy kell rám verniük az ajtót! Az éjszakai csendet aztán a kapucsengő hangja töri ketté. Alapból nem hangos, mert két házunk van, és mind a kettő messzebb van a bejárattól, de az enyém a leginkább, mert a birtok hátuljában vagyok. Mégis ebben a csendben most olyan, mintha egy dudát nyomkodnának megállás nélkül. Hajnali kettő lehet..ki az, aki ilyenkor csenget nálunk? Ráadásul olyan gyors egymásutánban, hogy kezdek megijedni. Valaki nagyon be akar jönni! Én már itt úgyis a kabátban ücsörögtem, most felkecmergek a fotelból és a papucsomért megyek. Mire kiérek a házamból és elindulok felfelé a keskeny köves úton, már a másik épületben is felpattan a fény. Megmondtam. Nem csak én alszom rosszul! Még lehet be is előznek, de aztán ahogy a másik ház elé érek, csupán akkor nyílik ki az ajtaja. Ismerős arc bukkan fel benne, összenézünk. Tekintve hogy én menetben vagyok felfelé, ő úgy dönt, inkább az ajtóban marad mögöttem. Közben a csengetés is átvált dörömbölésre, gondolom kapcsolt az illető, hogy nem kéne felvernie mindenkit. Így már kétlem hogy tartanunk kéne bármitől, hiszen akkor nem is az ajtót használnák. Pár lépésre a kaputól már Natalie hangját is felismerem, úgyhogy hátra fordulok és felfelé fordított hüvelykujjal jelzem neki, minden oké. Intézem. Csak tudnám mi ilyen sürgős hogy ilyenkor áll neki dörömbölni! Mire megfogom a kapu kilincsét, ő már eltűnik a ajtóból. Én pedig elfordítom a kulcsot és kinyitom a bejáratot.
- Igen.
Ki akartam fújni az orrom, ezért a kapu szélesre táródik, amíg én a kabát zsebében kotorászok, Natalie látványától azonban azt is elfelejtem hirtelen hogy fiú vagyok vagy lány. Egy nagy szippantás, amivel visszaszívom a taknyomat, közben gyanakodva és egyre idegesebben szemlélem őt. Pizsamában van ő is, kezében a furgonom kulcsa, és ahogy a túlsó oldalra pillantok, valóban ott parkolt le vele. A haja kócos, az arca fal fehér, mint akit idáig üldöztek otthonról éjnek évadján.
- Mi a sz@r van?!
Fakadok ki egyből és indulok kifelé, hagyva neki helyet mellettem hogy be tudjon jönni, aztán a kapuban megállva kikukucskálok. Az utca mindkét oldalát megnézem. Mondjuk nem látok semmi mozgást.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Moonshine Villa - Page 6 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 20, 2019 6:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 19, 2019 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 Moonshine  Villa
Ruby & Zagar  • Credit:

 - Remek, minden ellen van valami? Jobb ha nyitott szemmel járok majd, mert nem szeretnék fogságba esni félvérségem átka miatt. Jó lenne tudni mit gondolnak a nephilimekről, de még mindig nem tudom, hogy hozzam fel a témát. Nem néztem még szét otthon eléggé, csak le akartam cuccolni és elvonulni a szobámba minél hamarabb. Ez a gyász elég rossz dolog, nem szoktam szomorú lenni és negatív, de erre máshogy nem tudok gondolni, csak úgy, hogy rossz és kellemetlenül érzem magam miatta. Persze tudok sok jó dolgot is mellette felsorolni, de nem lesz jobb tőle.
- Nem csak? Hát mire? A kérdésemre meg is kapom a választ, ami meglep valamelyest, nem gondoltam volna, hogy ő is ilyen magányos farkas típus, mint én. Mondjuk én tudom, hogy párban jobb és nem hagynám őt magára, nem vagyok túlélő, viszont ő az. Messziről jött és nehéz utat járhatott be.
- Igen, az ilyesmihez idő kell, meg egy jó társ is. Oldalra pillantok, mert nem tartom magam annak, lehet mégsem ő lesz az, akit én keresek.
- Rendben. Szóval mind a ketten górék és az van, amit ők mondanak, Zagarnak nem vagyok kötelező szót fogadni, de azért érdemes.
- Aha. Annyiban is hagyom a dolgot, remélem úgy lesz, minél több feladat, annál több elfoglaltság, hogy ne a saját nyomoromra gondoljak. Legalábbis most még úgy érzem magam, hiszen anyámat és legjobb barátnőm vesztettem el, amit igyekszem nem kimutatni. Kicsit elkalandoznak a gondolataim, amíg nem éhes nem leszek és felteszem a nagy kérdést. Azt hittem volna, hogy valaki főz mindenkire, de hát a jelek szerint nem. Mindegy, én amúgy szeretek főzni, csak legyen mit megcsinálni.
- Én szeretek főzni, csak más hozza meg az alapanyagokat. Válaszolok az ablakon kifelé bámészkodva. A kezem az üveg mellett fekszik és a mutatóujjammal dobolok is. Milyen nevetséges, hogy szívesen lát a bográcsolásnál. Nem tudom lesz-e kedvem lemenni, nem akarok beleszólni, hogy mivel lenne még finomabb szerintem, mert magam ismerve csak az lenne. Miután megérkezünk kiszállok a kocsiból és intek neki, hogy mentem is. Alaposabban körülnézek és a szobámba veszem az irányt.



//Köszönöm a játékot OMG //
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 19, 2019 8:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Ruby
Hamar választ kapok, tehát az egész épület tele lett rajzolva. Ez egyébként hasznos információ. Viszont nem tudom hogy azért akar-e ide visszajönni, mert itt biztonságosnak érzi, vagy mert el akar búcsúzni?
- A birtok is tele van csapdákkal, rúnákkal és pecsétekkel.
Bár ezt szerintem már észrevette, mikor megérkezett. Ezután elhagyjuk a terepet, kimegyünk a furgonhoz és elindulunk hazafelé. Az arcát elnézve a szívatás talált és süllyedt, mégsem kérdez vissza rá.
- Nem csak arra.
Vágom rá rezzenéstelen arccal, az utat figyelve közben, a fejemet pedig a bal kezemmel támasztom meg.
- Az elmondása alapján, mielőtt idehoztam, csoportról csoportra tengődött. Sikerült eljutnia San Francisco-ig, ott meg teljesen egyedül lézengett. Ismerem a fajtáját, még ha nem is tűnik olyan veszélyesnek, mint amilyennek lennie kellene, abban biztos vagyok, hogy az ilyeneknek egy szabály létezik csak, a túlélés. Most pedig meg kell tanulnia együtt élnie velünk, a szabályainkkal, be kell illeszkednie, fel kell fognia hogy vannak, akikben megbízhat és ne akarjon mindent egyedül elintézni. Hogy lesznek olyan helyzetek, amikor nem hagyhatja hátra a társait csak úgy, nem szaladhat bele a világba egyedül. Értelmes kölyök, igyekszik, de ez nem fog menni neki egyik napról a másikra egy varázsütésre!
Aztán tőlem azzal gyakorol, akivel akar, bár a sztereotípiákat igazán hagyhatnánk a dobozukban. Ha pedig William Simmons lesz a kiválasztott, ezeket jobb, ha tudja róla. Segítségre van szüksége, ahogy nekem is segítettek, anélkül nem ment volna.
- Leginkább a bácsikádra gondolok, de jobb, ha az öregre is úgy tekintesz, mint a Messiásra!
Hú, ő is ki tudja csinálni az embert idegileg, ha olyanja van és nem kapja meg a kellő tiszteletet.
- Nem tudom. De minél közelebb kerül az időpontja, annál több feladatot fogsz kapni. Én csak erre gondoltam.
Nah meg arra hogy nem lenne kire hagynia a kutyát, az öreget ne vegyük opciónak, mostanában nem beszámítható és nem hiszem hogy a korának köze lenne ehhez. Teljesen biztos vagyok benne, hogy valamiben sántikálnak ezek ketten és nem kötötték az orromra. Csend telepedik ránk, én a vezetésre koncentrálok, Ruby talán a leendő társára, bár remélem nem akarja kitárgyalni a gatya méretét is. Amúgy se tudom. Így aztán a vacsora emlegetése üdítő újítás az előbbiekhez képest.
- Amit csinálsz magadnak!
Vágom rá gyorsan eloszlatva mindenféle illúziót cselédekről, meg személyzetről. Nincs. Se olyan, aki ráncba szedne minket! Ezt a ház ura szokta művelni, jobb napjain! Mint amikor hétvégén ránk parancsolt hogy takarítsunk. Főzni meg az öreg szokott, már amikor nem köti le semmi, és olyankor én sem merek nemet mondani neki. Persze lehet Ruby-nak ez szokatlan, pedig meg van a maga szépsége, mert mindenki azt eszik, amit akar.
- A héten lőttem két nyulat és ma megakarom csinálni bográcsban, odakint a kertben. Ha nem akarsz az ebédeddel vacakolni, akkor szívesen látlak.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 15, 2019 4:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 Moonshine  Villa
Ruby & Zagar  • Credit:

-Mire gon... Kezdek bele a kérdésre, majd a szőnyegre pillantok és leesik mire is gondolt Zagar. Csak elhúzom a számat, nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz, elvégre túlságosan is védett.
- Persze van jó néhány még, meg menekülési útvonal is. Minden közös helyiségben van hasonló, már túlságosan is paranoiás volt, szóval minden szertárban és beugróban van ilyesmi. Direkt olyan helyeket keresett, ahol nem fordul meg olyan aki nem személyzet vagy nem menekül. Amúgy a küszöbnél is van valami biztosan szerintem, meg az ablaknál. Válaszolok, miközben a hátamra veszem a táskámat. A motel biztos hálás, hogy telerajzolták hasonlókkal, bár én nem érzem szükségesnek, mert ez már a határvonalon túl van, csak nem merészkednek ide olyan erős lények csak úgy.
Hamar elhagyjuk a helyet és a kocsinál kötünk ki. Reggel már átvittem egy bőröndben a legtöbb cuccomat, szóval tényleg nem maradt sok holmim. Túl átlátszóan érdeklődöm William felől, aki érdekel is, de terelek is, szóval kicsit mindkét dolog. Amikor meghallom, hogy nős, meg gyerekei vannak csak megforgatom a szemeim, ez annyira jellemző, ez az én szerencsém. Nem is veszem fel, szóval nem szomorít el a tény, mondhatni éreztem hogy ez lesz. Mondjuk nem tudom, hogy a gyönyörű feleség mennyire igaz, mert gonoszkásan hunyorít rám utána. Viccelni próbált volna? Valamikor kifelé jövet kimászhattam a fejéből végre, mert most csak a sajátjaim hallom csak.
- A vadász dolgokra gondolsz a bármi alatt? Kicsit azért megnyugszom, hogy társa még nincs és lát benne potenciát is, szóval akár letámadhatnám őt is. tiszta lappal indulnánk, semelyikünk nem tud semmit a másikról és hát a párosunk lenne az, akikről a többi vadász is egészen keveset tud, mivel nem közöttük nevelkedtünk.
- Remélem hamarosan sort keríthetek rá, jól jönne egy kis edzés és a fiúkkal jobb harcolni, mint a lányokkal, azok folyton csak nyavalyognak, ha bénák és kicsit is megütöd őket. Kinézek az ablakon és figyelem az utat, ahogy visszafelé haladunk. Igaz én is lány vagyok, de nem szoktam edzés közben semmiért sem szólni, elvégre lehettem volna ügyesebb és akkor nem ütnek meg. Mondjuk ez ritka, mert elég ügyes vagyok már és nem volt kivel feljebb törnöm gyakorlás terén, így úgy érzem megragadtam egy szinten, amit jó lenne fejleszteni.
- Ki a főnök? A nagyapám? Érdeklődöm, mert fogalmam sincs hogy rá gondol, vagy pedig a testvéreként szeretett bácsikámra vagy mimre. Nem voltam jó ezekben a rokoni szálakban, mert sokáig annyit tudtam csak, hogy van egy anyukám és ennyi.
- Szerinted levizsgáztatnak nemsokára? Jó lenne, alig várom, hogy küldetésekben vehessek részt. Kicsit vágyom is valami veszélyre, ami bárhol leselkedhet, de kétlem, hogy olyan helyre küldenének, ahol komoly bajba kerülhetnénk. Vannak biztonságosabb részek, biztos oda osztanak majd be.
- Mi lesz ma az ebéd? Amit csinálok magamnak vagy van, aki szokott főzni? Érdeklődöm, mert kezdek éhes lenni, a reggeli kis müzliszeletem meg most a tejeskávé az összes amit ma ettem. Úgy ennék valami finom húst hússal ételt vagy csilisbabot.

[/color][/i][/b]
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 15, 2019 12:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Ruby
Még vissza akar jönni, amire nem szólok semmit. Jöjjön, ha jönni akar. A kép a helyére kerül, a tekintetem pedig lefelé kúszik, a szőnyegre, amin állok. Elsőre fel sem tűnt a mintázat szimmetriája és eltérése az eredetitől, annyira jól passzolnak egymáshoz. Hatágú csillag, több réteg gyűrűvel körben, fura szimbólummal a belsejében. Pontosan olyan, amilyeneket Natalie szokott rajzolgatni, sokszor órákig is. Minél több részletből áll, annál erősebb. Hát gondolom ez erős lehet és biztosan nem Ruby rajzolhatta fel!
- Látom, anyád semmit sem bízott a véletlenre!
Bökök a fejemmel a szőnyegre és a csapdára.
- Máshol is vannak ilyenek az épületben?
Mondjuk ezt jó tudni, hiszen ha tele rajzolta a motelt ilyenekkel, akkor itt a természetfelettiek megszívják. Még mindig az italát nyammogja, de láthatóan szomorúság költözött az ábrázatára. Valamivel később egyet gondolva megindul kifelé.
- Oké! Adiós!
Megyek utána, bezárja az ajtót, lerohanunk a lépcsőn, ott leadja a kulcsot és megint az utcára érünk, útban a furgonhoz. Valóban nem volt sok cucca, mert az összes belefért a táskájába. William-ről egész idáig szó sem esett többet. Most pedig újra kezdjük. Figyelem, amíg beül a kocsiba és elhelyezkedik és azon agyalok, ez a téma ilyen terelő téma, csak hogy ne üssön be a hiszti szezon. Akkor most próbáljuk felidézni miket is mondott nekem Will.
- 24 éves. Nős, két gyerek apja és egy gyönyörű feleség szerető férje.
Komolyan kezdem el, miközben én is beszállok a kocsiba, de amikor a gyújtás ráadom, már elviccelem a másik felét. De csak mert kíváncsi vagyok a reakciójára. Ezért is pattan a tekintetem rá, gonoszkás éllel hunyorítok neki. Ha a teljes döbbenetet látom rajta, úgy rögtön fel is horkanok egyet.
- Az első edzésünkön vagyunk túl. Nem hogy társa nincs, de még vajmi keveset tud bármiről is.
Nah, remélem eddigre már lecsillapodik a kedélye.
- Igen, látok benne potenciát.
Elindulunk, fordulok egyet a kocsival. Sok elintézendő dolgom van a héten és nem biztos hogy Will-nek minden napra jutna egy edzés velem. Sőt, biztos!
- Jó. Gyakoroljatok.
Ha a közelharci téren nincs is meg benne a kellő potencia Ruby-hoz, amilyen akaratos és harcias, az tuti hogy Will kénytelen lesz összekapni magát, ha fel akarja venni a kesztyűt. És ez ilyen vonatkoztatásban tanító célzatú, hasznos, segítheti a fejlődésben. Haladunk vissza a birtokra, ő meg egyszer csak kinyögi ezt a kutyás dolgot.
- Beszéld meg a főnökkel!
Mondjam neki hogy horgoljon? Heh! A lezárt szektorokban rengeteg pokolkutya van, azokat is valakinek meg kellene sétáltatnia! Nem tehetek róla, de erre a témára csak hülyeség jut az eszembe, mert annyira gyerekesen hozta fel. Nem adok hangot a gondolataimnak, nehogy megbántsam vele. Majd megtalálja a helyét.
- Nemsokára levizsgázol. Rengeteg őrséget és kisebb küldetéseket a nyakadba fognak csapni.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 14, 2019 9:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 Moonshine  Villa
Ruby & Zagar  • Credit:

- Tudom. Annyiban is hagyom a dolgot, mert hallom a gondolatait, hogy nem akarja elvenni a kedvem, csak mondjuk úgy, hogy félt valamennyire, mert még nem voltam. Remélem azért nem hiszi, hogy így látatlanba beleszeretek Williamba, csak hát nincs jobb ötletem miről is beszélgethetnénk, főleg az emlékképei után. Mikor rávágja, hogy nem, kicsit megszeppenek, túl heves reakció, de persze tudom miért, nem szeretnek a férfiak olyan lelkiismeretesek lenni, de azért csak akad egy kis bűntudat, amit nem mond ki, de gondol rá, ami nekem pont elég, hogy elmosolyodjak.
- Jó értem én. Bazsalygok kicsit, mert nem tudom komolyan venni, hogy lelőné, amit ő is megerősít. Csak jobb szeret veszélyesnek tűnni meg az is, de nekem egyelőre semmi okom rá, hogy féljek tőle, hiszen egy oldalon állunk és még majdnem rokonok is vagyunk. Némán indulok meg az épület felé, egyenesen a szobáig, ahol pakolászni kezdek. Sokkal jobban kibuknék, ha egyedül lennék, lehet még a szárnyaim is előjönnének. Ugye azt meg nem engedhetem meg magamnak, szóval nyugodtnak kell látszanom. Persze nem könnyű és én hülye még ki sem szálltam Zagar fejéből, szóval hallom, mit gondol a lakásról meg rólam is, ahogy a képeket nézegeti.
- Majd visszajövök érte egyedül mikor leadom a kulcsot, ez a hónap már úgy is ki van fizetve és pénzt vissza nem adnak. Egy képet vittem el magammal csak az új házba, de olyan sok van még itt, amit azt sem tudom, hová tehetnék ki. Hatalmas szobát kaptam, de nem akarom anyát látni minden szegletben, mert nagyon fáj a hiánya. Talán most először, mikor a képek felé nézek láthat engem szomorúnak. Érzem, hogy viszket a lapockámnál, azaz ha nem hagyom abba, akkor gond lesz, szóval gyorsan kérdezek Willről, azzal mind a ketten másra gondolunk majd remélem. Ki kellene jönnöm a fejéből, de valahogy nem megy, nem akarok. A hűtőből kiveszek valami tejeskávés italt, amit kibontok és inni kezdek belőle. Kell, hogy koncentrálni tudjak tovább, ez eléggé lefáraszt engem ha sokáig használom.
- Indulhatunk, nem sok dolog maradt itt, de azt majd egyedül elhozom valamikor. Közlöm és távozok is, majd bezárom az ajtót és leadom a kulcsot a recepción és elköszönök. A kocsiig gondolkozom, mit is akarok még tudni róla, hogy feltehessem a kérdéseket.
- Hány éves körülbelül? Meg van már, aki lecsapott rá, mint társra? Látsz benne potenciát, hogy talán velem gyakorolhatna, elvégre két ördögfióka csak kijön egymással. Próbálok kicsit viccelődni, bár a hangsúlyom semleges volt, szóval kicsit erőltetettnek hat, de én legalább próbálkozom. Amint lehet beülök a kocsiba és az ölembe veszem a táskámat és folytatom a tejeskávém ivását. Csak miután mindenre válaszolt és elindulunk haza akkor szólalok meg.
- Lehet majd egy kiskutyám szerinted? Jól jönne valami, amivel foglalkozhatok szabadidőmben.
Hirtelen ötlet, de tényleg jó lenne valami, hiszen megszoktam, hogy gondoskodok valakiről, aki már nincs és bár azt az űrt semmi nem töltheti ki, de kicsit jobban érezném magam, ha van egy hű társam.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 14, 2019 11:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Ruby
Elhúzom a számat és fújok egyet magam elé felhorkanva. Közben oldalra fordítom a fejemet rá, úgy válaszolok neki.
- Te kérdezted!
Dehogy akarom én elvenni a kedvét! Menjen csak terepre, attól edződik meg! De azért nem árt realizálnia a lehetőségeket egy egy ilyen bevetésen! Persze most még úgy se küldik őket olyan helyekre és felügyeletet mindig kapni fognak. Tudom, ez sem atom-biztos védelem, tekintve hogy bármikor bármi előfordulhat, ezért is hasznos, ha minél előbb feltalálják magukat, megtapasztalják a korlátaikat, a lehetőségeiket, nah meg hasznosítani tudják a tanultakat, már ami a fegyverhasználatot és a verekedést illeti. Egy kis csendszünet telepedik ránk, amíg a rémképeimmel hadakozom és meredten az utat bámulom. Azután William központi témává lép elő. Várható volt hogy boldog boldogtalan többet akar megtudni róla, pláne, ha ismeri a személyt, aki idehozta.
- Nem!
Vágom rá a kérdésére, holott egy kicsi azért akad, de végül is nem csak az én hibám, javarészt az ő hibája, amiért kiugrott elém.
- A Tanács a nyakamba varrta. Adtam neki egy esélyt, de csak mert én hoztam ide. Ha nem láttam volna alkalmasnak rá, akkor lesz@rom..vagy lelövöm!
Morgom foghegyről, mert így van. Nah, talán a vége túlzás, mert nem szokásom lelőni senkit csak úgy minden ok nélkül, de jobban szeretem ha veszélyesnek gondolnak. Amellett hogy az is vagyok, akkor mindenki tart egy lépés távolságot velem szemben és meggondolja hogy mit mondd, vagy mit tesz. Megálltunk, én már félig kilógok a kocsiból és most hogy Ruby is kiszáll, egyértelműen megyünk. Úgyhogy behajolok a fegyveremért, a kezembe veszem, azután a másik lábam is a betonra kerül. Megkerülöm az ajtót, és bevágom. A nyílpuska a hátamra kerül, követem Ruby-t, elhaladunk a recepciónál, tovább fel a lépcsőkön át egészen az ő lakásukig. Bemegyünk. Minden tele van az ő képeikkel, de olyan kicsi az egész, hogy nagyjából annyira otthonos, mint a potyogtatós a vadászháznál, csak azzal ellentétben itt nem terjeng kellemetlen szag. El nem tudom képzelni hogy Ruby anyjának ez miért volt jó, de nem teszem szóvá. Épp elég rossz neki itt lenni és a holmijait pakolni, látom az arcán, úgyhogy nem akarom ezt még fokozni. Amíg ő pakolászik, addig én elidőzöm itt az ajtó közelében, a képeket nézem. Ahhoz képest mennyire jó kapcsolatban voltak, nem látni rajta hogy megviselné ez a veszteség. Talán már túl van rajta, vagy pedig még fel sem fogta és egy időzített bomba, hogy mikor tör ki a hiszti rajta. Mindenesetre hamar végez.
- Ezeket nem viszed?
Tekintek a képre a kezemben, és bólintok mellé a többire a falakon, meg a bútorokon. Azután gyorsan visszarakom a helyére, ahonnét felvettem.
- Will-ről? Mit akarsz még róla tudni?
Beszélhetek róla neki, de annyira jól azért még nem ismerem, és az hogy meséljek róla, elég tág fogalom. Pontosításra szorulok.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 9:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 Moonshine  Villa
Ruby & Zagar  • Credit:

- Jó! Sóhajtok csalódottan, mert úgy érzem, hogy nem nagyon akar velem foglalkozni. Persze a fejébe látva elég sok dolga van és én valahogy csak egy váratlan meglepetés vagyok, akit rásóztak. Megértem valahol, hogy elfoglalt és nem hiányzik neki még egy gyermek, de hát az élet már csak ilyen. Beletörődöm én is, hogy nem körülöttem forog minden, mint eddig. Kicsit furcsa, de meg kell szokjam. A szisszenésre odafordítom a tekintetem, de testtel nem fordulok oda. Úgy fest valami sebesülésből még csak lábadozik, hátba már biztos nem fogom veregetni semmi miatt, nem mintha akartam volna, elvégre ő egy felnőtt és elég jó vadász is, a történeteit hallgatva.
- Oh értem, akkor csak kiemelted a rosszakat hátha elmegy a kedvem, hogy terepre akarjak menni? Érdeklődöm összevont szemöldökökkel kérdőn nézve, mert eddig úgy jött, le hogy veszélyes és sokszor lesérülnek, a menekülés ellenére. Szerencsére viszont nem áll olyan rosszul a helyzet. Beszélek neki az iskolás tapasztalatomról, majd néma csend áll közénk, miközben a fejében nézem, mire is gondol. Nos kicsi betekintést nyerek az életébe, erről biztos nem beszélt sokaknak, így jobb ha én is hallgatok róla, mint a sír, ám legalább jobban ismerem, mint azt ő amúgy gondolná. Érdekes dolog ez a telepátia vagy mi. A fejem már kicsit belefájdult, de nem érdekel, olyan ez, mint mikor valaki front érzékeny biztosra veszem.
Mikor eljutottunk a hentesekig, akik emberi húst ettek, nos kicsit izgatott lettem és lehunytam a szemem mosolyogva. Engem az ilyesfajta kegyetlenség annyira nem visel meg, elvégre boncolni segédkeztem és elég jó gyomrom van hozzá, amit ki sem néznének belőlem. Úgy fest sikerült beletrafálni egy olyan kellemetlen emlékbe, amiktől rémálmai voltak Zagarnak. Átélve biztos máshogy érintett volna ez a kegyetlenség, de sokan, sok mindenre képesek a túlélés miatt, erre ez csak egy példa a sok közül. Ettől érdekesebb témára terelem inkább a szót, Williamra, mert fiatal lehet és fiú, szóval még szép, hogy érdekel róla minden, főleg ha olyan ördögfióka, mint én.
- Ugyan, egy fiú a sok közül biztos nem fogott volna meg annyira, hogy behozd vadásznak és elvállald a taníttatását! Persze, hogy nem merül ki ennyiben a dolog, nem olyan könnyű engem lerázni vagy témát váltani, eléggé odafigyelek ilyesmikre.
- Elütötted? Hűha, csak nem bűntudatod van miatta? Nem lettem volna ott egyikük helyébe sem, elég csúnya baleset lehetett, de szerencsére túlélték és most itt vannak, mint tanár és diák. Bár kicsit gyanús, hogy valaki ennyire vadász akarjon lenni ennyi idősen, egy árvaházba is elmehetett volna, ha az akar lenni, miért csak akkor jött rá, hogy az akar lenni. Különös, de lehet csak én látok bele többet.
- Lándzsa? Az elég érdekesen hangzik, de ha lőni tanul, akkor még lecsaphatnék rá, mint társra. Elmosolyodom, milyen jó is lenne, csak hát biztos nem így működik a dolog. Kiszállok és a táskámat a hátamra dobva nézek a motelre. De rossz ide visszajönni, de hát a muszáj nagy úr. Megindulok előre egy bólintással és a recepción magamhoz veszem a kulcsot. Szerencsére felismernek, így csak megkapom és indulok is a lépcsőkön felfelé, hogy kinyissam a szobaajtót. Szobakonyhás kis lak az egész, ahol ketten csak elfértünk és ennyi. Rend van és tisztaság, ahogy hagytam, mikor eljöttem. A szobarészem felé veszem az irányt és egy szekrényből a ruháim belegyömöszkölöm a táskába. Nem sok maradt itt, de az még kellhet majd. Beledobok még pár könyvet és emléktárgyat is, majd a konyhába sétálok, ahol kinyitom a szekrényt és szembesülök a bögrékkel. A világ legjobb anyukája feliratú virít velem szemben, amitől hamar lehervad a mosoly az arcomról. Nincs szívem kidobni, de megtartani sem, talán az új lakó majd örül neki. A saját bögrémért nyúlok, ami fehér és feketével van ráírva, hogy Ruby. Nem vitte túlzásba anya régen, de én örültem, hogy névre szóló bögréből igatok teát.
- Megvagyok. Közlöm, a képekkel nem foglalkozom és a többi dologgal, majd akkor, ha visszajövök ide egyedül, elvégre kell egy kis idő, meg magány is. Nem fogok kijelentkezni még, a hónap úgy is ki van fizetve, szóval időm még van elhagyni végleg az életem ezen kis otthonát, ahol a legtöbb időd lehúztuk ketten anyuval.
- Mesélsz még Willről?

    
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 10, 2019 8:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Ruby
18+ tartalom

- Nem. De ma biztosan nem és holnap sem, meg azután sem!

Nagyon be akarja bizonyítani az ellenkezőjét, én meg már meg is ígértem neki. De előtte foglalkoznom kell William-el, jelentést kell tennem a központban, beszélnék Natalie-val, és el kellene néznem a vadászházig, ha már van ez a furgon, mert rég jártam ott. William-nek megígértem a nyílpuskát, szóval amit ott elkezdtem összerakni, azt be kellene fejezni. Csomó mindent be kéne fejezni. A kijelentésére csak feléje fordulok, aztán vissza, közben meg nekidől a hátam az ülésnek. Felszisszenek a rám törő fájdalomhullám okán, de aztán úgy maradok, mert ha nem mozgok, akkor még jobb is, mint eddig. Szóval belesüppedek az ülésbe és Ruby kérdésére kapom a tekintetem feléje.
- Mi?
Lehet hogy nem tudtam követni amit eddig mondott, de a kérdés az meg van. Kicsit elkalandoztam a bajommal meg az üléssel.
- Egyáltalán nem. Ritkán, de akadnak ilyen helyzetek is.
Az iskolás történetébe nem vágok közbe, figyelem az utat, elgondolkodom az elhangzottakon. Én annyiszor átéltem ugyanezt, voltak akikkel pontosan ez történt, voltak, akik elbízták magukat és vakmerően a halálukba szaladtak. Néha csak egyetlen másodpercen múlik az életünk, vagy egyetlen egy rossz döntésen, amivel aláírjuk a halálos ítéletünket. Sokáig tartana összeszámolni hogy én is hányszor táncoltam már pengeélen, gyakorlatilag számtalanszor meghalhattam volna már rég. Akaratlanul is bevillan egy kép, amikor összekötözve térdeltünk egy kád előtt a ház urával, aminek az alja tíz centi magasságig tele volt engedve vérrel. Mint kiderült nem beleöntötték, hanem ez fölött vágták el a delikvensek torkát. Előtte persze hátulról fejbe vágták őket egy baseball ütővel. Testközelből tapasztaltuk, mert többen térdeltünk ott, nem csak ketten. Kiszabadultunk, megöltük őket. Azután a hátsó szobában fogadott minket az idilli kép, ahol két debil hegesztőmaszkban éppen "szeletelte" egy már elhullott társunk tetemét, hallatszott a csontok ropogása, az inak szakadása, ahogy a recés élű penge dolgozott, mellette fülhallgatóban szólt a zene nekik, ezért sem hallották hogy mi történt odakint, vagy hogy már itt vagyunk mögöttük, csapásra készen. Körülöttük kampóra akasztott emberi felsőtestek lógtak, az asztalokon levágott lábak, karok, kezek, ujjak...ocsmány volt az egész. Emberi húst ettek, így éltek az apokalipszis alkonyán. Emlékszem, nekünk is nehezebb volt akkor már élelmet találni, valahogy mégsem értettem meg a tetteiket. Ehhez már nagyon elborult elme kell! És ők is csak emberek voltak, nem démonok, nem angyalok, egyszerű emberek. Gyorsan elhagytuk a helyszínt, miután megöltünk mindenkit és sosem beszéltünk róla többet! Összerezzenek a véletlenszerűen bevillanó emlékképek okán, próbálok másra koncentrálni, ezért inkább az útra meredek, mert semmi kedvem tovább pörgetni a fejemben és felidézni. Volt egy időszak, amikor folyton visszaköszöntek a rémálmaimban, de elmúlt, nem volna jó ha megint elkezdődne. Később rátérünk William-re és amikor megállok és leállítom a motort, Ruby csak nem hagyja lógva a kérdését. Tekintve hogy még is érdekli és nem csak a csendet akarta kitölteni a kérdezősködésével, muszáj vagyok válaszolni neki.
- Rendben.
Nyugtatom meg, elvégre nem titok, csak nem gondoltam volna hogy tényleg érdekli. Kihúzom a slusszkulcsot a helyéről.
- Egyáltalán nem rejtélyes. Csak egy fiú, a sok közül.
Sejtettem hogy ennyiben nem merül ki a dolog, az ördögfióka az ajtónak háttal fordul és kapom a következő kérdést.
- San Francisco-ban. Elütöttem a motorral. Mármint kiugrott elém és megsérültünk mind a ketten. Ő jobban. A gyengélkedőn összeismerkedtünk, kiderült hogy egyedül van a világban és amikor megtudta hogy én itt élek és vadász vagyok, mindenáron velem akart jönni. Szóval elhoztam.
Nem hiszem hogy a többit magyaráznom kellene, elvégre minden új jövevényt szigorúan átvizsgálnak, tesztelik a szerekkel és mivel vele semmi probléma sem volt, így utána mehettünk a Tanács elé.
- Lőni tanul és lándzsával harcolni. Szokja az itteni életet, a szabályokat. Azt mondta, eljár a suliba a rúnákról és a pecsétekről tanulni, így biztosan találkozni fogsz vele.
Kinyitom az ajtót, és félig ki is kászálódom a kocsiból az ajtóra támaszkodva.
- Mehetünk?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 40 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 34 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5