Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• William lakása •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 8:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 792 - erdőmező
Szinte hátrahőköl arra, ahogy felemeli a hangját és ahogy kitör belőle. Ó, sejtette, hogy nem lesz egy fáklyásmenet, számított is valahogy rá. Aprót szusszan, a kérdésekre ideje sincs válaszolni, mert csak úgy ropog minden kifelé. Így hát, mint a gyerek, akit épp leszidnak, úgy várja, hogy eljöjjön az ő ideje és szót kaphasson. Vagy hát ütést, de ez csak üres fenyegetés, már be sem könnyezik, nem veszi elő, ahogy ott Alexnek, csak pár pislogás és beletörődés marad hátra. Oké, eddig túl is élte.
- Véletlenül... - nyögi ki és még bólint is egy aprót. - Jó, igazad van, nem volt teljesen véletlen. Az ajtó nyitva volt, belestem és na... Bementem. De tényleg azért, mert égett a lámpa is meg volt ott egy pergamen, gondoltam elrakom, nem volt más dolgom. Aztán beleolvastam, bevallom, bár sokat nem értettem belőle, ekkor talált meg Alex én meg annyira elbambultam, hogy mikor szólt, felborítottam a berendezést és a polc megadta magát. Rohadt szarul hangzik, de ez volt így nagy vonalakban – nem kell ide köntörfalazás akkor, tény és való, hogy biztosan nem ő az első, aki engedély nélkül ment be oda és kereste ki azt, ami épp akkor és annyira kellett neki. Nem ő avatja fel a szabályszegések tárát sem, noha tény, megmondta, hogy lenyakazza, ha balhét csinál. Ámbár elég jól megoldották, így mégsem sorolható oda, ahova a fővesztés való, még ha amúgy ott úgy is érezte.
- Kíváncsi is voltam, igen, de amúgy nem nyúltam semmihez sem, azon kívül, amit találtam. Pedig mennyi minden van ott! Egyszer szeretnék bemenni oda, de gondolom az csak komoly indokkal lehet – aprót sóhajt, mint a könyvmoly, aki elől elzárták a könyvtárat és kénytelen azzal beérni, amit adagolnak neki és amit láthat. Kíváncsi arra is, mennyit tudtak megfejteni és mennyi lehetne az, amit akár csak ő tudna, titkos kis önzőség, hogy az övé is maradna és olyat foghatna a kezében, amely végre bizonyítéka annak, hogy ők tényleg léteztek, éltek és munkálkodtak. Olyan kevés maradt, ne vegye el tőle végleg a világ. Egyelőre azonban marad a túra és a vallomás.

- Miért, ők milyenek? - ha valamit, hát a mostani rasszokat nem tudná nagyon belőni, az alapokon kívül. Azóta annyira elterebélyesedett a világ, hogy mindenhova került mindenki, aztán még el is nevezték őket. Szóval, felőle bármi is lehet, ezt is csak kiragadta egy kontextusból, lehet hibásan húzta magára.
- Lehet anya se volt az, csak apa szerint. Nem is érdekes. De tényleg eszelős a vigyorom...? - nem is figyelte, mondjuk inkább mosolyt alkalmaz velük, a vigyorba valóban könnyebben kerül bele valami vadállatiasabb és elemibb abból, ami odabent forog mint a gépezet. Viszont néha kell, mert akkor látszik, hogy tényleg élvezi az életet és nem akar visszabújni a buborékjába. Nem is nagyon akar jobban belemenni, hogy milyennek is kellene lennie, akár csak azt nézve, kitől és mitől származik, nem indokolja semmi.
Láthatóan nem rettegő mivoltával követi őt, mintha csak visszajött volna nosztalgiázni ahhoz, amelyből kikerült. Persze, mindenkinek van kedvesebb közege, így még William-től sem idegen, ahogy könnyedebben lépkedi át az apró akadályokat és zárkózik fel mellé, miután kibámészkodta magát. Őszintén, ellenne itt pár napot is, de tudja, bent több a gondja, ez most csak egy kis bónuszutazás.
- Neked? Biztos kilenc, mint a macskáknak. Ha ennyi mindent túlélsz, akár több is! - mert szívós, annyi biztos. Most sem szenvedést lát, így aztán csak van alapja, bár abban minden mértékben kételkedik, hogy több lenne embernél. Nem, az ha van is, más – rajta kívül – és elrejti. Miközben figyel szavaira, előveszi a palackot és iszik pár kortyot, de mielőtt eltenné, mutatja, hogy szívesen ad, ha megszomjazott mégis a futás után.
- Aaah igen, a céltalan körözés. Volt egy tag, aki nagyon jól tudta mi merre, aztán végül vért köhögött és most az egyik út mentén van egy kupaca. Utána nehezebb volt, bár ha jól saccolom, ég és föld a két hely, amelyekről beszélünk. Abból a szempontból egész nyugodt volt, bár ki tudja, lehet a nagyobb ostromok alatt máshol húzódtak meg – látott egy rakás parkot is a térképen, elfértek ott, míg lement a roham, aztán indulhattak tovább. Remélhetően nem az lesz, hogy végig kell néznie ahogy megmutatják egy városon, milyen a rombolás, nincs kedve megint keresni, bár akkor tény, a romok alatt senki sem akadékoskodna, hogy látni akar egy könyvet akár. Csak mivel ő maga is itt van, biztosan be akarnák az ő fejét is zúzni. Kellemetlen lenne.
- Az rengeteg idő, majdnem mióta élek. Hű... - nem is kell sokat utána számolni, épp elég. - De hallottam eleget, milyenek voltak az emberek, nem kellettek oda angyalok. Egyszer, nem tudom, lehet csak szívattak vele, de... tényleg voltak olyanok, akik képesek voltak megenni... valakit? - lépked előre közben, kíváncsiskodik. Ez mondjuk igazán a fülébe jutott, csak akkor nem riadt őzike szemekkel várta a választ.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
Az irattárban történt rombolásra morcosan lefelé kúsznak a szemöldökeim.
- Hogy?!
Persze a hogy is megvan, hogy máshogy, mint véletlenül.
- Véletlenül?!
Mintha csak ízlelgetném a szót dühömben, pedig most tényleg egy kiadós üvöltés következik.
- Ne magyarázz nekem félre, mert megütlek! Senki sem megy véletlenül az irattárba!
Közelítek felé, hogy már kínosan szemezhessünk egyet. Teljesen biztos vagyok benne, hogy tanulni ment oda, és mivel új, így ráfoghatja hogy véletlen odakeveredett. Gondolom a rúnák meg a pecsétek érdekelték, nem hiszem hogy az épületek és a város tervrajzait ment kipakolni. Nem hagyom neki, hogy madárnak nézzen! Viszont válasz gyanánt hasonlóra számítok, ami tényleg nem nagy bűn, azt leszámítva hogy nem szabadna egyedül bemennie oda. Nyilván ezt Alex is elmondta neki, gondolom, meg még sokan. Csak ezek után haladunk előrefelé az utunkon.

Az elmondása alapján ők sem voltak messze San Francisco-tól. Ahogy én sem New York-tól.
- Meg nem mondaná senki, hogy félig mexicói vagy. Leszámítva az eszelős vigyorod!
Nem, tényleg nem hasonlít egyetlen mexicóira sem, akiket még hajdanán láttam. A vigyorgása pedig, mint például amikor elszaladt mellettem, olyan érzésem volt hogy kekeckedett velem. Majd egyszer én is elszaladok mellette, ha nem leszek sérült, de akkor nem vigyorogni fogok rá!
Közben azért haladunk is, megtalálom az ösvényt, ami már a kialakított gyakorlóterünkre vezet. Ide ritkábban járunk ki, mert bár közel a fal, és onnan ide rálátni a távcsővel, sőt, ha ordibálnánk, elhallatszana odáig, de azért még is csak kint van, így veszélyes.
- Miért, mit gondolsz? Hány életem van?
Horkanok fel a kijelentésére. Sejtem hogy a koromat értette, csak suta volt a megfogalmazás. Öregnek inkább az öreget nevezném a maga majdnem hetven évével, én azért attól még messze vagyok, és ha Natalie-nak adnék igazat, akkor úgyse érem meg azt a kort. Bár ezt nem tudhatom! Ahogy ő sem!
- Tenesse-ből indultunk. Fel akartunk menni Washington D.C.-be, de mint már mondtam, azt éppen ostromolták és így elég nehéz volt oda eljutni, nem hogy New York-ba. Hosszú ideig csak körbe körbe jártunk. Ha találtunk egy élhető, védelmet nyújtó helyet, akkor volt hogy évekig is elvoltunk ott, amíg valami nem történt. Mindig úgy alakult a vége hogy menekülnünk kellett!
Ki tudná megmondani New York is meddig marad állva? Én már most tudom rá a választ. Addig, amíg a természetfelettieknek megint el nem gurul a gyógyszere! Aztán ha kitör a háború b@szki, lehetünk akárhányan, valószínűleg megsínylik az épületek, a terek. Amikor egy angyal puszta kézzel beveri a betont, ugye! Szerintem már az is egy kisebb sikernek elkönyvelhető, ha megtisztítjuk a szektorokat a pokol teremtményeitől, vagy ha a vadász családok nem robbantanak ki egy háborút magunk között.
- Sokszor az ember a legnagyobb ellensége saját magának. Mivel nem tudtuk van-e menedék hely, vagy akármi és nagy volt a káosz, mindig azt tartottuk szem előtt, hogy biztonságban legyünk és ne rohanjunk meggondolatlanul a vesztünkbe. Főleg az öreg, ő állandóan ezzel jött, de valahol igaza volt, mert így túléltük. Huszonkét éve élek New York-ban.
Ha utána számol, akkor ebből következik hogy hat évet elcsesztünk a túlélő túrázással. Elég volt csak látni Washington romjait, hogy aztán az ember kétszer is meggondolja merre haladjon tovább. Szerintem vele is hasonló lehetett.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 2:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 917 - erdőmező
Nem fogja már kipakolni, ami ott pihen, így annyiban is marad a dolog, tér inkább a kellemetlenebb fejezetre.
- Frászt nem – gondolta, hogy nem ússza meg a dolgot. A felszálló por emléke mintha megint kaparná a torkát, úgy köhint egy aprót. - Kicsit romboltam az irattárban, tök véletlen. Mármint, hogy ott voltam, meg hogy aztán az a polc leszakadt. Meg úgy... akármi. Már elnézést kértem meg pakoltam is eleget, csak kellemetlen volt – láthatja, nem rosszakat csempészett be és ki az éj leple alatt, vagy épp lopott kaját, felszerelést, csak béna volt, ahogy már azt megszokta. Jó, ez tényleg nem volt tervezve, jobban meglepte, mint talán Alex-et. Liam kellemetlenebb élmény valamelyest, de csak mert ott is bekapcsolt benne valami, aminek nem kellett volna és ami azt jelzi, valami nincs rendben. Azonban nem fogja ezt még elé is tárni, mert nincs alapja és teljes bizonyossága nem, azonban, ha egyszer úgy történik, akkor saját magának keres előbb bizonyosságot és alkalmat. De nem feltétlen úgy akar előre jutni, hogy kidobatja azokat, akik nekik nem szimpatikusok elsőre.
- Nem is gondoltam rá. Csak mondom, még fura nem mindig úgy lenni, viszont nem akarok visszakerülni oda – rázza meg a fejét, hogy ő nem kötődik ahhoz, amit ott hagyott a másik városban. Ó nem, nagyon nem, New York sírhat, mert az ősi kígyó kezdi jól érezni magát, ahogy a fiatal is, akit arcként visel. Nem adja azt olyan könnyen ő sem. De nagy tömegben való igaz, kicsit elveszik. Sok volt a kihagyás.
- Uhh... - bár aztán nemigen érti a hasonlatot, de sejti, hogy semmi jó nem lehet mögötte és bizony eléggé kapott. Úgy néz ki, a vadászélet velejárója az örökös ki-be járkálás a gyógyítás szentélyébe, no meg a lábadozás oltárán, még ha amúgy alapvetően vigyáz is magára. No sebaj, mindennek van ára és kockázata, ő ugyan szép csendben csal, de ki figyeli, ameddig lábadozásából csak embert nyernek vissza a nagy csatába, ha eljön. Vagyis reméli, így figyelik majd. - Akkor semmi jóra nem gondolok. Veszélyes élet ez – rázza meg a fejét, mintha valóban ez aggasztaná, úgy, hogy pont ő vállalt be önként egy nem is kicsi sebet és sérülést. De biztos sejti is a dolgot, hogy nem ez fogja visszatartani őt attól, amit művelnek. Aztán csak meglepve pislog párat.
- Futás? Most? - és valóban komolyan gondolja, mire bármit is tudna mondani, már rohan is. És akkor ő van lesérülve! Egy szusszanás a kényelmes séta oltárán, megigazítja a táskáját és rohanni kezd ő is. Kényelmes tempóval, már megszokott módon, ezt is gyakorolta, igazából fejszellőztetésnek nem rossz módszer, majd csak egy pillantás erejéig vigyorog rá, miközben elhalad mellette, a cél irányába. Táskáját lefogja azért, nem kéne se szétszórni, se megvárni, még lilára veri szét valamijét, így ugyan kényelmetlenebb, de nem is az életükért futnak jelenleg.

Aztán lefékez, mintha valami fal lenne előtte, azonban csak a kijárat és annak látványa. Nem gyalog jött, így nem látta pontosan, meg nem is ezt, így miközben szusszan és vár, jól meg is nézi magának. Int is egyet az ott strázsálóknak, akik vagy észreveszik őt, vagy egyből le is tojják és hátratekint. Nincs is olyan messze, így immár kettesben nézhetik végig, ahogy nyílik a kapu.
- Ez tényleg jól őrzött dolog, örülök, hogy nem dőlt le – indul meg, amint a szárnyak megnyílnak és mögötte lépkedve elhagyja a várost és kilép a valóságba. Már sokkalta másabb, kézzel fogható a pusztulás. Csendesen tekint végig a környezeten, az egykori házakon, majd az azt körbeölelő természeten. Nem hazudna, ha azt mondaná, eggyel jobb színbe kerül és könnyebb neki idekint. Már csak ezért megérte, mély levegőt véve tér be a fák közé, pillant valami bokorral benőtt dologra, vagy csak lép át valami fém dolgot. Az erdő pedig több, mint amire számított. Mondhatni, szerencsés korba értek vissza ők, amikor már több a zöld mint a beton, a természet, nekik az pedig csak kánaán. A romok után már csak fák maradnak, kellemes illatok és csend, a városnak mindig van egy alapzaja, de itt aztán csak le kéne heveredni és hallgatni. Persze, el is bambul kicsit, így késve pillant Zagar felé.
- Hmm? - kérdés volt, kérdés, figyel ám. Megrázza lágyan a fejét. - Apa szerint anyám mexikói volt, ő csak akkor találkozott vele, amikor ez kitört. A pillanat heve vagyok én – von vállat és lép át egy kisebb törzset. - Nekem csak Redwood City neve ugrik be, meg rengeteg park. Azt tudom, hogy mindig mentek, de abban a városban lépett le apám, azért maradt meg. Ott volt egy kisebb tábor, csak aztán szétverték és ment ki merre látott... Mi ugye afelé, ahol találkoztunk, arra pedig már csak kihalt környékek vannak... - kapott térképével nézte a távokat és próbált olyat belőni, amely huszon év alatt élhetően bejárható, ha menekülés a kényszer. Nem tudja, hogy amúgy volt-e valaki, aki idáig gyalogolt, de nem tudja elképzelni. De lehettek kezdetben autóik is, vagy akár szekerük, mit bánja ő. - Annyira amúgy nem is nagy, most hogy láttam papíron, mekkora is volt. Annyi állam...! Sose volt fogalmam róla, hogy mi létezik a tengeren túl vagy mi nem már, ha olvastam is, akkor ősrégi újságokból tanultam, meg ilyenek. Vagy az iskolában, ahol éltünk is, már nem tudom. Annyira ilyen romos hely van, hogy összefolyik a fejemben – rúg bele egy ágba, majd körbepillant. Még így, távolabb is biztonságosnak tűnik a környék. Bár ide nehezen lóg ki, nem lát patakot sem.
- Gondolom neked is hosszú utad volt, bár nem faggatni akarlak. Csak még mindig fura ennyi életet elviselni meg... úgy minden. Pedig, nem tagadom, hogy imádom!
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 20, 2019 6:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
- Kettő elég.
Teszek pontot a vacilálása végére, aztán ha bepakolta, akkor mehetünk is. Menet közben kezd körvonalazódni, ki az, aki csak úgy meglátogatta. Liam-ra nem számítottam volna, mert ő nagyon barátságtalan egy figura, sunyi képű és még sorolhatnám, bár igazából vele a helló szia szevasz-nál tovább nem jutottam. Mert én sem vagyok egy könnyű eset. Drake emlegetésére kicsit kinyílnak a szemeim, főleg amikor azt hangsúlyozza hogy nem volt semmi gáz. Egyből arra gondolok, hogy miért hangsúlyozza ezt ki? Ha hülyeséget csinált úgy is megrángatom, ha nem ma, akkor pár nap múlva. Morgok egyet magam elé, de hagyom folytatni, eljutunk Alexander-ig. Az arckifejezését elnézve és a nyelést, nem lehet egy szép emlék. No, pedig pont ő az akivel a leginkább ki lehet jönni.
- Mi a frászt csináltál?
Nem hagyom elterelni rögtön ezt a témát.
- Meg fogom kérdezni őt is, de először tőled akarom hallani!
Fogalmam sincs miért gondolja úgy hogyha másoktól értesülök először az ilyesmikről, akkor majd az jó lesz. Azon vagyok, hogy golyókat növesszünk neki, úgyhogy a terelés helyett ideje a sarkára állnia! Az utcára kiérve így már nem lesz nehéz felzárkóznia hozzám, hiszen a tekintetét keresem, úgyhogy ha lemaradt a lépcsőknél, akkor bevárom és lassítok a lépteimen. Olyan nagy balhét nem csinálhatott, mert akkor már tudnék róla és most nem sétálgatnánk ilyen békésen, leszámítva a morcos fejemet, amit az előbb hallottak váltottak ki belőlem. Kicsit rá is játszok, úgy gondolom meg kell tanulnia kezelnie az ilyen helyzeteket és nem úgy hogy terel, vagy hazudozik. Valamivel később, miután már haladtunk jócskán az úton, kérdezem a sérüléséről.
- Felejtsd el azt a szót hogy egyedül, kölyök! Legalább addig, amíg tanulsz!
Örökre mégsem kérhetem, magamból kiindulva, de most valóban nem tesz jót a fejlődésének, ha folyton azon gondolkodik, mit hogyan oldhat meg egyedül. Jó, ha feltalálja magát és életre való, viszont most nem ezért van itt elsősorban. Hozzá kell szoknia a többiekhez, a társához, hozzám is és ha állandóan egyedül akar lenni, akkor ez nehézkesen fog menni. Eleve csapatban vadászunk, de minimum ketten.
- Csak annyira, amennyire lesérülhet egy ember, ha vele verik le a sütő ajtaját!
Mondhattam volna azt is, hogy a pokolkutya trambulinnak nézett. A többi ehhez képest meg se kottyant. Elhúzom a számat a kijelentésre, aztán finoman meglököm a karját az enyémmel.
- Nah, ha ennyire jól vagyunk, akkor futás a kapuig!
Azzal rohanni is kezdek elhagyva őt kis időre, de ha lépést akar tartani és nem felbosszantani, akkor ő is szedni kezdi a lábait. Kénytelen. Én meg úgy is le fogok maradni, kettőnk közül én vagyok jobban lesérülve.

A kapunál több fős őrség fogad minket. Négyen a falon őrjáratoznak, négyen pedig a kaput őrzik. Ha William ér előbb oda, akkor várnia kell, bár visszatessékelni nem fogják, mert én is ott jövök mögötte. Itt egy kicsit szusszanhatunk, amíg kinyitják a kaput nekünk.
- Gyere!
Valamivel később intek a fejemmel neki és megindulok kifelé.
- Ne maradj le!
A bentről induló autóútról azonnal le is térünk jobbra fordulva, beveszem magam a romok közé. Sok lepusztult ház között haladunk, ahová beette magát a természet, utat fúrt magának. Az aljnövényzet amit csak tudott, belepett. Ahogy egyre jobban haladunk kifelé innen, egyre több fa vesz körbe minket, mígnem eljutunk az erdőbe. Itt már lassítunk.
- Amíg odaérünk, mesélj! Merre jártál a nagyvilágban?
Addig sem akar másfelé bandukolni, kinézem belőle ha megakad valamin a tekintete akkor képes eltűnni mellőlem. Mondjuk én meg képes vagyok megtalálni, de ne ezzel múlassuk az időt, ha lehet! Gyakorolni jöttünk! Tekintve hogy a lakásában azt mondta, rosszabb helyeken is járt, kíváncsi vagyok merre, talán kapok egy körképet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 7:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☽ süti és látogatás

Zagar & "William"
• szószám: 528 • Credit:

 
Úgy néz ki elégedett azzal, amit hall és lát, nem látja a fura ráncokat a homlokán és mást sem, alapvetően akkor a minimalista és a legszükségesebb kulcsszavak aranyat érnek ebben is. Persze, nem is akart váltásruhát és hasonlókat betenni, annyira nem szeret cipekedni, lehetne mondani, hogy nem a lottón nyerte a vállait és a lábait, ha ismerné a lottó fogalmát. De nem hülye.
- Hümm. Ki se vettem semennyit, az olyan 3-4 doboz? Annyit engedtek elhozni. Az sok vagy kevés? - nyilván nem két darab, de talán pazarlónak véli majd, mindegy is. A pisztolyhoz csak bent nyúl, értelmetlen az ablakon kilógva a madarakat célozni, vagy épp bármi mást, terepre pedig magától, ezzel a céllal még nem ment. A késeket már kivitte, farigcsálni is, meg néha a titkos haverját, az angyalpengét. De ezek a ritkább esetek, ha kimegy, csavarog, vagy felkeresi a helyét és teszi a kis dolgait, vagy csak pihen. Még mindig nem szokta meg azt, hogy ki bír merülni.
Nem marad hátra megvárni a töltény válaszát, már marad így, így aztán mikor bezárul az ajtó, végre indulhatnak lefelé. Már nem olyan sántikálva, nem olyan nehéz, mint amikor frissen szerzett sebbel kellett mennie akármennyit is, mégsem ugrál vagy siet, kényelmes tempóban halad mögötte.
- Aha – bólogat, lelkesen, hogy lássa, nem felejtette el. Mindenre persze nem emlékezne, szóval reméli, a többi dologra nem kérdez rá, mert akkor lehet könnyebben sül fel. Mindegy is.
- Konkrétan eljött ide hozzám egy Liam nevű tag, betrappol és kifaggatott. Ő nagyon ijesztő volt... - borzong meg, de inkább arra, amit érzett. Fura volt, volt ott valami, aminek nem kellett volna. Sőt. Jobban figyel majd rá. - Aztán magát Drake-et is láttam, ööö futólag, nem volt semmi gáz – annyira. És aztán nagyobb levegő. - És Alexander. Ott.. ott lehet majd lesz egy kis galiba, ha találkoztok és mesél – nyel egy aprót, az összedőlt irattár még mindig rémes pont. - De rajta vagyok az ügyön, hogy minél többel beszélgessek. Nem is olyan rossz a tömegben mozogni, bár még kicsit nehéz – tereli a témát a kellemetlenről, miközben lépked tovább lefelé. Az ajtókra néz, amik előtt elhaladnak, nem lát kikandikáló arcokat az ajtórésekben, minden zárva. Vagy üresek, vagy aki itt él, minek mutatkozzon. Pár házzal arrébb egész másabbak az ilyen lakások még kívülről is, feljebb meg főleg, de nem is akart egyből kastélyt, neki ez is egész kellemes. Végigfuttatja ujjait a hűs falon, majd bólogat.
- Persze, nem is gondoltam ilyenre – van ott annyi arc, mint a fene, gyanítja, a nagyját és a lényeget tudnia kell majd. Még kibírható, egy bizonyos fokig. Úgysem azok a fontosak, ugyebár. Felzárkózik mellé végül, igazít egyet a táska pántján, hogy ne vágja annyira és figyeli, merre vezeti. Ráérősek, persze, nem éles bevetés és halál lengi körbe őket.
- Aha, már igen. Nem is lett olyan ronda, szóval olcsón megúsztam – pillant le, majd vissza rá. El sem fertőződött, ahogy mondta az orvos, így megmarad. Sántítani sem sántít, igaz, ez inkább már a saját érdeme, működik ő, csak lassabban. De ha úgy vesszük, már kutya baja, néha játszik kicsit rá.
- Te mennyire sérültél le a tiltott zónában? Ha nem bírod, szólj ám, aztán egyedül alkotok valamit.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 12, 2019 10:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
Végig futunk a táska tartalmán, meglep, de nem pakolta tele felesleges kacatokkal. Nekem már csak egy kérdésem van ezzel kapcsolatban.
- Mennyi töltényt pakoltál?
Remélem két dobozzal minimum, mert ha nem, akkor gyorsan megkérem rakjon be ennyit, és csak utána indulunk kifelé. Örömmel konstatálom hogy nem vacakoltunk sokat, mármint a pakolással. Odakint azért befigyel ismét a hóbortossága, mert a kulcsot bent hagyta. Nem rohanok előre, megvárom. Amint bezárta az ajtót és kész van, elindulunk lefelé a lépcsőn.
- Igen?
Hátrapillantok rá a vállam felett, amikor a neki szánt feladatról tesz említést.
- Nem akartam még számon kérni rajtad, de azért érdekel. Eddig kiket ismertél meg?
Megfordult a fejemben hogy megkérdezem hogyan halad vele, de inkább nem akartam erről faggatni. Most viszont hogy ő hozta szóba, egy kicsit beszélhetünk róla. Utána visszafordulok előre, gyors tempóban veszem a lépcsőfokokat. Néha megkoccan a vállamon a fegyverem, de javarészt csendben hallgatom az élménybeszámolót. Már ha tudja tartani a lépést, de miért ne tudná? Mire a végére ér, már mi is leérünk az épület földszintjére.
- Ezzel még nincs vége a feladatodnak, továbbra is él!
Jelentem neki ki egyszerűen annak függvényében, hogy még is mennyi nevet hallok, és hogy róluk mi mindent tudott meg. Kiérünk az utcára, itt már nem libasorban kell haladnunk, úgyhogy besorolok mellé, vagy ha ő jön mögöttem, akkor megvárom amíg mellém ér.
- Kiszedték már a varratokat?
Mutatok a hozzá közelebb eső kezem mutató ujjával a combjára. Nem vagyok annyira jártas az ilyesmiben, szóval meglehet még nem, ez esetben pedig nem kellene kib@sznom vele és megfuttatnom a kapuig!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 10:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☽ süti és látogatás

Zagar & "William"
• szószám: 510 • Credit:

 
Nem sokáig válogat és amúgy mindent lehajított csak a földre, majd felveszi, ha lesz ideje és visszaérnek. Ráér, senki nem csinálja meg helyette és ne várja el, elvan ezzel a kis élettel, ami itt alakul ki. Szerény, csendes és mégis leköti. Fura, még sok tekintetben idegen és üres, de azt érzi, lehet még belőle valami. Ha valami nem úgy alakul, majd megoldja, kezd egész ügyes lenni ebben az új világ, amely idegen és persze mégis oly ismerős. Arról mindig is híresek voltak, hogy feltalálják magukat, így abban is bízik, hogy ő maga is, testvéreinek is bizonyára sikerült, nem fog elmaradni. Sőt. Kicsit önzően most előre tör? Meglátjuk.
- Nem sok mindent amúgy – les bele a táskába, amúgy sem árt egy utolsó check, hogy minden megvan-e, amit akart. Sokra nem készül, elvégre nem napokra mennek, mégis, kicsit hiányérzete támad, mégsem pánikol és kapkod minden fele.
- A pisztoly, kés, víz és a süti. Gondolom más már nem hiányzik – csukja vissza és átveti nyakán, hogy az oldalán lógva többet ne is zavarja. Persze, odaütődik az, de nem vészes, a kések sem állnak az oldalába, ahogy a pisztoly sem sül el, mert szabályosan, darabokban pakolta el, még azt is kiürítette, ami a csőben maradt. De ezt majd csak akkor láthatja meg, ha előveszi, hogy összerakja. Gyakorolt ám. A szemle sem tart sokáig, a vizet is megitta, így marad az, mi is készül éppen. Kíváncsian figyeli, aztán meglepett „ó” hagyja el ajakit, amikor is pontosítja, merre is viszi. Meglepi picit, de nem tiltakozik, sőt. Végre a városon kívül és mégis, valami, ami izgalmas de mégsem veszélyes. Vagy aztán ki tudja, mégis mi van arra. Fellelkesül, bólogat párat.
- Ez nagyon jól hangzik, a városban nem ugyanolyan a séta – a táv sem ijeszti el, bár ennyit nem szokott olyan sűrűn, elbír vele. Nem rohamtempó lesz az, azt sejti, így nem kell aggódnia, talán egy kis futás, de olyat is művelt már. Átfut a fején, hogy kényelmesebb nadrágot keres, de egyik sem az, kellene most már valami olyat is kerítenie, amiben futkosni szoktak a régi újságok szerint, de ráér. Végül is, a farmer sem annyira rossz, már egészen megszokta.
- Nem pánikolok! Rosszabb helyeken is voltam már kint, meg nem a lezárt zónába viszel. Akkor azért nyelnék egyet – követi közben, ahogy megindul kifelé, elvégre nem kell itt ácsorogni, míg megindul lefelé a nap. Hátranézve futja át, mit hagy hátra, mi kellhet még, majd maga is kiballag, aztán kénytelen megállni, hogy ne ütközzön bele. Egy kicsit elgondolkodik, miért is vár, aztán kapcsol.
- Basszus, a kulcs... - mordul magára, aztán gyors beslisszan, hogy megkeresse, szerencsére messzire sosem dobja, az asztalon pihen, így felkapva indul ismét ki, hogy végre be is tudja zárni az ajtót és a kulcsot a táska jobban zárható zsebébe süllyessze. Sejtette, hogy valami elmarad, de ennyi még belefér.
- Bocsi, mehetünk is – ahogy újra megindulnak, úgy caplat le a lépcsőn, továbbra sem veszítve a lelkesedésből. Bár már most egy fokkal szelídebb, mint a gyakorlóteremben és mégannyira, mint a kórteremben, ahol rábeszélte erre.
- Amúgy, megismertem ám másokat, ahogy kérted.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 10, 2019 7:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
Beállok az asztal mögé, de nem dőlök neki semminek és nem ülök le, amikor pedig a poharat nyújtja felém, hálásan elfogadom.
- Köszönöm.
A felszólalására bólintok, bár kicsit olyan, mintha megint a fellegek között járna. Hamar eltűnik a szobájában, én pedig csendben iszom a vizemet. Fikarcnyit sem az én közegem ez a panelkocka, akárcsak egy ketrec, olyan. Kiszűrődnek a hangok a szobájából, marha gyorsan pakolászik. A vizem végére érve, most én engedek magamnak még és amikor William kiér a táskával a kezében, éppen háttal állok neki. Lehúzom a vizet, hogy az üres pohár a mosogatóban végezze. Megfordulok.
- Az attól függ, mit pakoltál bele.
Bökök a táskájára. Amúgy semmire sincs szükség, a fegyvereit leszámítva, mert azok nélkül bajosan gyakorolhatnánk. Nálam sincs semmi, a fegyvereimen kívül. Tekintve hogy az erdőbe megyünk, a gyakorlótér közelében akad egy forrásvíz, és bár nem terveztem a vacsora időt ott tölteni, de azt sem lenne gond vadászni. Látom, lekerült róla a szívecskés pólója, akkor még is csak át akart öltözni. Várok, arra hogy elsorolja, vagy meg is mutassa, bár utóbbira baromira nincs szükség, ugyanis csak a vérét szívom vele. Neki kell majd cipelnie, nem nekem. Viszont az érdekel, hogy tényleg mit pakolt bele.
- Körülbelül öt kilométert fogunk gyalogolni. Kimegyünk a falon túlra, a kinti védelmi zónáig.
Kezdem, miután túljutunk a táska tartalmán és én meg is indulok kifelé, az ajtó irányába, majd azt elérve kinyitom és kilépek rajta keresztül a folyosóra.
- Pánikra semmi okod, nagyon közel maradunk a falhoz!
Gondolom megfordult a fejében hogy ez veszélyes. Amúgy az, de én is itt vagyok vele. De ha nem számol velem, akkor még mindig ott a fal az őrjáratokkal. Bár kétlem hogy bármi is megzavarna minket, pont ezért. Még sosem történt ilyesmi. Ha a motorom meg lenne, akkor nem kellene a gyaloglásra sem időt pazarolni, de nincs. Ám ennek is megvan a maga szépsége! Megteszek néhány lépést, el az ajtó elől, a lépcső irányába, de aztán megállok. Még be kell zárnia.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 4:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☽ süti és látogatás

Zagar & "William"
• szószám: 749 • Credit:

 
Fogalma sincs a napokról, olyannyira kizárta az infókat eddig vagy fel sem vette. Holnap és tegnap létezik, annak ragozása, de kérdezné, nem tudná megmondani. Valahogy minden összeolvadt, agya pedig elfelejtette az idő racionális mozgását előre, tekintve, hogy azt már tudja, milyen év és évezredbe érkezett, annyit be tudott lőni, mennyi telt el azóta, hogy raboskodott és azt ő mennyinek fogta el. Igen, a „csak?” érzete köszönt vissza és mégsem. Meglepetten pillant rá mindeközben, ahogy zsebébe nyúl és aztán előkerül az óra. Kisebb, mint a falon pihenő, de látható, hallható, hogy ebben van élet, ez működik. Szinte megilletődve nyúl ki és veszi át, bámul le a tenyerében pihenő szerkezetre.
- Köszönöm – engedi meg a mosolyt magának, miközben megemeli és figyeli, ahogy a mutatók előre haladnak. Napi kétszer, nem vészes. - Persze, gondolhattam volna, hogy már nem olyan egyszerű. Mint semmi más sem. De a napokat sem tudom pontosan, igazából, szóval... nem akartam elkunyerálni az órád, igazából – persze, nem dobja vissza, amennyiben viszont mégis kell neki, nem fog tiltakozni. Fura helyzet ez, elszokott attól, hogy bármit is kap, méghozzá úgy, hogy nincs cserébe nagyon semmi. Igen, mindig, mindennek van ára, de ez itt más, teljesen. Így érthetően és érezhetően nem tudja normálisan és jól kezelni a helyzetet. Hogy szeretet? Nem. Inkább csak az, hogy ez idegen számára.
- Nekem nagyon régen volt, még gyereknek. Csak eltörött, mikor egyszer átestem valami roncson. Mindegy is, mit fecsegek itt össze-vissza. Pontos leszek, persze – oké, ez saját magának volt kár, de mindegy is, nevet egy sort, az órát pedig, egyelőre nem zsebbe, hanem csak a nyitott könyvre helyezi rá. Ha valóban nem felejti el felhúzni, akkor bizony tényleg a körmére lehet majd nézni, annyi baj legyen. Lám, ez sem volt teljesen ingyen, mégis, olcsón. Tényleg nem ehhez szokott, túl fura dolgok ezek, inkább nem mélyed bele. Nem csak vadásznak tanul, hanem embernek is és az emberi kapcsolatokhoz is. Minden fura és néha irritálóan sok, vagy túl szövevényes. Az ő lelkivilága ehhez pedig túl csupasz és nyers. Adni, kapni, üzlet és érdek.
- Bármikor. Nehéznek néz ki, de annyira nem vészes. Ja hát meg ugye kézügyesség. Mindegy is, akkor nem fárasztalak vele, megcsinálom majd – már szinte mondja, hogy viheti is, de annyit nem töltött még el vele, hogy reálisnak tűnjön, így marad a tanulófázis, az egyszerűbbek azonban úgyis könnyedén adják majd magukat. Ha tényleg elviszi, akkor valóban be kell majd dolgokat szerezni hozzá, kisebbeket, nagyobbakat, a felszerelés fontos dolog, majd megérdeklődi később, mennyi jár neki és mennyit kell összekotornia. Vagy hát, majd amerre viszi a víz, ott is nyitott szemmel fog járni. A legmacerásabb mégis az lesz, amelyekhez emberi vért is kér. Nos, ott nagyon improvizálnia kell majd.
- Tehát a világ nagy része egy rejtett készlet, amelyet csak jó helyen kell keresni? Szuper, én meg eddig csak a kajának örültem, vagy télen a meleg kabátnak – más most a prioritás, valóban, így marad az, hogy szélesebb skálában kell a figyelem. A növények csak kiegészítők, bár biztos, hogy talál azokból is eleget, ha kimerészkednek. Nem ellenzi, nem is kap kétes pillantást, így nem nyúlt mellé. Remek.
- Ez jó, de ki tudja, ki figyeli folyamat azt a helyet. Legyetek óvatosak, inkább, nekem már így csak hallomásra is rossz érzésem van, pedig fogalmam sincs, hogy merre is van ez – csóválja meg a fejét, ő mondjuk nem menne vissza, de az ő kötődése és Zagaré más, nekik a tárgyak fontosak, pláne, ha az segíti a közlekedésben. Jó, neki is vannak fontosságai, de másképp. Mondjuk ő biztos úgy robbanna be oda, hogy megpörkölné, akit csak lát. A tüzet talán megint fel tudná használni, mint sok-sok-sok ideje. Nem mániákus, a víz a közelebb, de a tűznek is vannak előnyei.
- Oké, és oké. Egy pillanat – mind a pakolásnak, előbb pohárért megy, hogy vizet tölthessen bele, majd nyújtja neki. Láthatóan amúgy sem az alkoholozós fajta, így ez a veszély senkit nem fenyeget.
- Akkor mindjárt jövök – bár fogalma sincs, mi a gond azzal, ami épp rajta van, így keresgél, bár nincs sok holmija. Végül egy sötétebb, egyszerűbb pólón akad meg a szeme és a sötét farmeron, azzal csak nem lesz gond. Hamar öltözik át a szoba rejtekében, lábára kerül a bakancs is és végül egy elnyűttnek tűnő, de a célnak megfelelő táska. Ebbe pakolja a késeket, a pisztolyt ki sem vette, kerül ami még kellhet és egy palack vizet is betesz, ki tudja, meddig lesznek el. Aztán, ahogy kiért, a doboz süti is belekerül.
- Szükség van még valamire? Mert amúgy én kész vagyok.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 28, 2019 6:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
Egy picit elhúzom a számat az örömét hallva. És az órára vonatkozó kérése is jogos.
- Manapság már nem számoljuk úgy az időt, vagyis nem lényeges hány óra van éppen. A napokat igen. De ha ennyire szeretnél egy órát, akkor tudok neked egyet adni. Minden nap egyszer kell felhúzni. Zsebóra.
Megint szűkre hagytam a lényeget, érzem, de most a hátsó zsebemben kotrok azért az óráért. Amikor megtalálom, előhúzom és Williamnek nyújtom. Egy szürke színű, nagyobb fedlapos zsebóra, nagy számlappal, hosszabb ezüstös lánccal és megy, most is.
- Csak kevesünknek jelent valamit is egy ilyen óra. De most hogy kaptál egyet tőlem, már elvárom hogy pontos legyél!
Eddig csak annyit kapott volna utasításba, hogy legyen ott naplementekor, vagy pirkadatkor, amikor a legmagasabban delel a nap, vagy kora délután, amikor az árnyékok megváltoztatják a szögeiket. Így hogy ott az óra a kezében, és nekem is van még egy karórám a lakásban, az agyára mehetek vele.
- Ezt örömmel hallom, William! Én ezekhez nem értek, de így később téged is magammal vihetlek, ha rúnákkal vagy pecsétekkel kell bajlódni!
Azt hiszem, ha húsz évvel fiatalabb lennék, akkor sem érdekelne a téma. Valakinek belém kéne vernie! Pedig tudom hogy hasznosak, csak egyszerűen nem jutok el odáig, vagy nem akarok, bár tényleg kevés időm van ezekkel foglalkozni, és ha még is van időm, akkor sem ezek tanulása jár a fejemben. A holmik szerzésére bólintok igennel, hamar megértette.
- Küldetések során találni ezt azt. Használati tárgyakat, felszereléseket, mint például vadászkések, nyilak, ruhák, órák..egyebek. Sok mindent. Néha még ehető kajára is bukkanhatsz.
Odakint rengeteg elhagyatott és összedőlt ház van. Kaját azokban már csak akkor talál, ha valaki nemrég, mostanában befészkelte oda magát, aztán vagy meghalt vagy tovább állt, de megeshet, csak ez a ritkább. Viszont tele lehetnek hasznos holmikkal. Elérünk az erkélyig, váltunk pár szót és a kérdésemre hamar kiderül hogy konyít a gyógynövényekhez. Apám is ültetett hasonlóakat, bár ezt a tudását már nem tudta belém verni, odáig nem jutottunk el. Egy kettőt megtanultam, a többséget homály fedi. Ezután csak hagyom, hadd rágja meg azt a falatot. A motor emlegetésére megvonom a vállaim.
- Még nem tudom hogyan és kivel, de visszahozom. Kétlem hogy még egyszer csapdába szaladnánk! Nem fognak tudni róla mikor, kivel és merről hatolunk be a körzetbe.
A vadalma mosolygásából ítélve akár most elindulhatnánk, és bele is egyezik szóban.
- A kékeseket még hozhatod. Dobálózhatsz velük!
Nos, ezt hamar túltárgyaltuk. A mai napja így biztosan mozgalmasabbra sikeredett, de ha megint eltűnök napokra, legalább fejlődjön is, és akarok vele foglalkozni.
- Én innék valamit mielőtt elindulunk. Te nem akarsz átöltözni?
A konyháig menetelek, ott megállok, de most nem nyúlkálok a hűtőjében. Ha alkohollal akarna kínálni, arra megrázom a fejemet nemmel, de minden más jöhet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 10:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☽ süti és látogatás

Zagar & "William"
• szószám: 814 • Credit:

 
- Mindegy milyen, ehető, az a lényeg. Kint a legtöbb dolog már eléggé állott volt – elég volt néha csak a szagokat elkapni, amikor egy egykori bolt közelében leledzett és az otthagyott, valamiért senkinek sem kellő dolgok még mindig képesek voltak szaglani. Vagy az addig bombabiztos csomagolás húsz év után megadta magát, vagy épp frissen döglött be oda valami. A lényeg helytálló, ott nem talált sütiket, itt viszont annál inkább, még ha nem is keresi. Amúgy sem tudja, mit és merre talál meg és kaphatja meg, de itt az alkalom, hogy megint okosabb legyen.
- De ha nem akarjuk, hogy ez a két óra késés megtörténjen, meg tudod mondani, hol kapok valami vacakot, amivel legalább tudom, mennyi az idő? A napból itt a városban hülyén jönne ki az olvasás – közben persze haladnak, mutogat, mondogat, Zagar is figyel és néz. A könyvre is, de nem retteg, nincs is miért, nem veszi fel jobban, mint pár pillantás és ennyi, feleslegesen nem pörgeti magát, még túl nyugodt létforma, bár sejti, hogy lesznek majd rizikósabb helyzetek. Mindegy. Ez most nem az. De mintha kicsit nehezebben mozogna, vagy csak a tér szűkebb és azért látja annak? Fogalma sincs.
- Igen, el. Azt hiszem eddig hülye voltam, de amik itt vannak. Pfú. Tudtam, hogy a neheze – a mozgás mellett főleg, viszont talán a legtöbbször ő figyel a legjobban, ha meg valamit ismer, hát nagyon jól imitálja. Néha nehéz nem mosolyognia valamin, ami kicsit talán pontatlan, vagy csak egyszerűen túl van bonyolítva, itt azonban nem dirigálhat, még ha nehéz is, nehezebb visszafogni a sok-sok éves tudást és ismeretet. Tudta ő, hogy itt fog majd a legtöbbet a nyelvére harapni inkább, türelmet tanulni meg illik, tényleg nem ezen kéne elbuknia mindent, ha már meglepő módon jól sikerült az egész első szakasz. Sőt. Aztán meg majd lesz, ahogy lesz. Kíváncsi arra, milyen lépcsőfokokat kell még megmászni, mekkorák lesznek és mikor, milyen hamar vágják a vízbe. Egyszóval, egyelőre élvezi, mintha csak egy előadás lenne és egy játék.
- Szerezni? Honnan? Át kell túrni régi helyeket, vagy... na jó, ezt majd akkor. Nem vagyok beteges fajta, a többit megoldom – nem akar pirulákat amúgy sem, bár néhány alap majd jól jön, de később. Lássák azok is, hogy nem ártó dolog ő, csak el volt veszve. - De majd ha kell valami, akkor megyek kuncsorogni. Bár így is több cuccom van, mint valaha. Már-már frusztrál – nevet egy aprót, amikor a hűtőt vagy bármi egyebet nézi, ilyenjei valóban nem voltak, mint a gyerek, úgy nyúlt be először a hűs hűtő terébe és ha elég kicsire tudna összemenni, bele is ült volna. A többi dolgot nemigen fedezte fel, a tűzhely... nos, azt ha nézi, bizony érintetlen. Azzal nem tud mit kezdeni.
- A környéken találtam párat, de ez ha nem szárad ki, jó a gyulladásra, abból teát lehet majd, ezek meg itt ilyen általános, lázra, fájdalomra, vagy csak mert finom – kis botanikus kert, azonban fele annyira sem akkora, mint amit kigondolt. De hely van, majd ezekre is figyel és beszerez olyasmiket, amik álmot hoznak, fájdalmat vagy bármi mást. A mókásabbakat, ugye.
- Nekem amúgy nem baj. Örülök, hogy ezt is kaptam – lépeget be utána és becsukja az erkélyajtót, lepakol, majszol, megáll. Az asztalnak támasztja magát, úgy pillant felé ismét, újabbat harapva a sütiből. Áhá! Vannak még öregek, akkor ez a hely tényleg biztos.
- Csak úgy adakozik? Legalább ő is kiveszi a részét a városban. Egész finom, amúgy, ha mégis kérnél, vegyél csak – mutat a doboz felé, italból meg nincs sok felhozatal, nem is említi, bár látta a készletet, ha kell valami, majd szól, ő meg adakozik. Szemöldökét felvonva fogadja a hírt, hogy mégse volt az olyan sikeres, ahogy remélték. Ó. Akkor ezért maradt el jobban, és hát.. aprót szisszen a végére.
- Franc – törli meg a száját, hogy megszabaduljon a morzsáktól, már ha vannak. - Démonok csapdája? Remek... Jobbulást neki is, meg neked is, bár úgy látom, már egész jó. A... a motornál meg ha tudok, segítek. Hátha akkor nem lesz olyan kellemetlen a csapda – bár nem tudja, mennyire vészes a terep és mennyire fog tiltakozni ellene, a lényeg a gesztus, már az is elég néha. Nem mintha szíve sorsa lenne a motor, de hátha tényleg elkél még egy kéz, vagy csak a szó. Leteszi a süti maradékát, igazából még kérdezne, de már sokkal vidámabb témával rukkol elő, meg is lepi. Na, mi van ma, gyereknap? Süti, kirándulás, mi jöhet még. De arcára mosolyt húz.
- Az szuper lenne! Mármint, csak ha bírod – teszi hozzá, a mozgó célpont sok mindent takar. De tény, más lenne, mint a teremben. - Amúgy igen, a táskámban van, meg hát a lándzsával menni nehéz, de kölcsönöztem egy kést, hogy az is menjen. Meg... nem volt mivel felvágnom az ebédet se – vallja be, de hát vadászkés vagy mi az, mindenre is jó, nem? Azért még nem ugrik, úgyis minden egy helyen van.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 1:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
Nem zavarom meg a lelkivilágát a morgásommal, elveszi tőlem a sütis dobozt, közben én azért drukkolok hogy ne akarjon ölelgetni az örömittas felszólalása után. Akkor ott borulok össze! Rutinosan inkább megindulok, beljebb kerülünk, túl élem az üdvözlést.
- Zabpelyhes-csokis...málnás és áfonyás..ah, mindegy. Süti.
Már akkor elvesztettem a fonalat, amikor az öreglány kiejtette a száján, utána meg főleg. De ő általában találomra zaklatja az embereket, akik pont szembe mennek vele és önzetlenül osztogatja ezeket. Eddig mindig kiröhögtem mindenkit, aki áldozatául esett, most meg a sors úgy hozta hogy nincs motorom és engem is megtalált. Mondjuk ha éheznénk és nem lenne mást enni, akkor biztos megenném. Viszont ez nincs így, én meg nem szeretem. William-nek jót tesz így alvás után. Egy kicsit felpörög tőle. Mivel kértem hogy vezessen körbe, nem akarom félbeszakítani, szóval a kis társalgóban nézek körbe. Vegyes a felhozatal, a kanapén csak átszalad a tekintetem. Megteszem azt a pár lépést az asztalig és rápillantok a könyvre. Látom, rúnákat tanul. Viszont én nagy ívben kerülöm a könyvtárainkat, így nem tűnik fel hogy ez nem a mieinkből való.
- Eljársz az órákra is?
Nem lustálkodott, ez már biztos. Mielőtt jöttem már letudta az edzéseket és még ezt a könyvet is elkezdte. Eljutunk a konyhába, ott megállok. Kinyitom a hűtő ajtaját, mert kíváncsi vagyok miket hordott bele. Csak annyit mondd el róla, hogy mit szeret enni, amúgy amennyit jönni menni kell, teljesen mindegy, akár, élhetne a zabpelyhes sütiken is. A tanulófázisban meg mindenki túl van pörgetve, majd ő is eljut ahhoz a korszakhoz, amikor az edzések és gyakorlás mellett még kisebb küldetéseket, vagy szolgálatot kell ellátnia. Nah, akkor tuti tele lesz a hócipője! Még nagyon az elején van. Befejezzük itt a nézelődést, átinvitál a szobájába. Nem akarok ott túl sokat időzni. Látszik hogy rendet tart, még be is ágyazott maga után. A falakra semmi giccs nincs kirakva sehol. Itt már inkább nem nyitok be a szekrényébe, nem akarok vissza élni a vendégszeretetével. Szűkszavú, de lelkes a beszámolója, a fürdőszobánál meg főleg. Hát nekem sok látnivaló nincs rajta.
- Ha bármilyen felszerelés, vagy gyógyszer kell, azt a Tanácstól tudsz igényelni. Ha van. Ha nincs, akkor magadnak kell szerezned.
Talán ez még hasznos információ a számára, gondolok itt a kenyérpirítóra, vagy egyéb konyhai- fürdőszobai eszközökre. A gyógyszerek meg bőven limitálva vannak. Kimegyünk, eljutunk az erkélyhez, ahol aztán véget is ér a körbevezetése.
- Milyen növényeket ültettél?
Persze körbenézek, de itt sem akarok mindent összefogdosni neki, úgyhogy a kezem az pihen. Arra tippelek hogy inkább hasznos növényeket, mintsem virágokat, bár a szívecskés póló után ez lehet merész feltételezés.
- Egyszer majd lesz nagyobb is, William.
Megpaskolom a vállát és kifordulok innen, miután az erkélyt is kiveséztük. Megkóstolja a sütit, de úgy, mint aki életében még nem evett ilyet. Akkor neki hasznos volt ez a tapasztalat. Kis ideig figyelem a nyammogást, de aztán válaszolok a kérdésére.
- Nem én. A háztömbben lakik egy öreg néni, ő csinálta. Nem tudom melyik szinten, de az utcán biztosan össze fogsz futni vele.
Még a végén lesz egy rajongója és felhagy a többi vadász terrorizálásával. A következő kérdésére morcosan megrázom a fejem.
- Felültettek minket! Csapda volt az egész! Natalie és én is csúnyán lesérültünk. A motoromat is ott kellett hagynom, de vissza fogok menni érte.
Most legalább szembesül vele, hogy semmi sem csupa napfény és vidámság meg szórakozás. És van, hogy nem tudjuk véghez vinni a tervet.
- Arra gondoltam kimehetnénk gyakorolni terepre. Van kint vadászpuska, lőhetnél mozgó célpontokra. Ha itt van a pisztolyod, akkor hozd azt is!
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5