Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• William lakása •
reveal your secrets

Athan


William lakása - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 14, 2019 9:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 665 - erdőmező
- Értem, aki nem tanuló – bólint a dologra, de hát nemigen jut eszébe senki, aki rajta kívül szívesen kimászna ide és még hagyná ki is bontakozni pár órára. Persze, lehetne mondani, hogy amiről nem tud, az nem fáj, de azon a kapunk ki kell jönni, kérdések vannak, aztán leadják neki a drótot és megint le lesz szedve a feje, pedig még az előző sem hűlt ki. Így inkább elengedi a dolgot és most élvezi ki, ameddig lehet. Még mindig nem tudja elengedni, mennyivel jobb idekint, pedig nem az igazi, nem a tökéletes vadon, aminek közelében abszolút semmi sincs, de mégis, kényelmesebb. Kedve lenne lerúgni a cipőt, beledőlni az avarba, vagy keresni puha füvet és azon fetrengeni kicsit, de az ilyen vadkemping biztosan nem fér bele a másik napirendjébe, meg aztán azt hinné, hogy lusta dög és nem is akar gyakorolni. Pedig de, csinálja is, leng a rönk és ő csak arra koncentrál végül, kiüríti elméjét, csak a mozgás, a hűs fém az ujjai között, amelyeket el kell hajítani és önmaga, mert nem kellenek ide gondolatok és dolgok, amiken nap mint nap rágódik. Kikapcsol, amennyire tud, elmerül és kicsit egyedül van, pedig Zagar ott van a látótérben, kényelmesen dől neki a törzsnek és tekintete mindent lát és követ. Nem zavarja, rég nincs már zavarban attól, ha nézik, bár talán Williamnek illene, mégis, amennyire koncentrál, elhagyhatja ezt is. Gyűlnek itt és ott is a pengék, de most nem morog vagy fújtat, mint elsőnek a teremben, mintha elfogadta volna, hogy létezik olyan is, ami nem sikerül elsőre és nem is bánja. Kicsit leengedett a soksokéves görcsösségből és kicsit tényleg átvedlett kezdővé.
- Mi? - mintha sokkal messzebb lenne és onnan hallaná. A mozdulat közben áll meg, keze felemelve, tekintete azonban a férfin, majd kapcsol. Ó. Nagyon elkalandozott vagy épp lelazult. Huh. - Jaj, jó, igen. Bocsánat, nagyon koncentrálok – szabadkozik, majd úgy próbálja, ahogy mondja. Ha nem is a rönköt, de a törzset eltalálja, ez az akadály bezavaró, a másik azonban elég jó helyre érkezik a rönkbe, így elégedetten hümmögve szemléli a végeredményt, vagyis részeredményt. A mozgás már bőven lelassult, könnyebb is így minden, még ha nem is az igazi.
Újra eldobálja a dolgokat, vegyes fogadtatás, azonban láthatóan jobban számol a mozgással, mint eddig, de még mindig időn túl van azzal, ahogy céloz. Ebben kell valamit javulni, bár élesben úgysem lesz rá idő. Mindegy is.
- Na igen, legalább az orra be tud törni. Vagy ha démon vagy angyal, megdobálom és míg kiröhög, elővehetek valami komolyabb fegyvert – vigyorog egy sort, de ez nem a futós-őrült vigyor, csak az, aki nagyon örül a mókás ötletének. - Persze, nem is ezt választanám fő célnak, fegyvernek, de tetszik. Bár én mindent kipróbálok, amit csak lehet, amikor nem voltál, akkor választottam egy nagyobb puskát és... hű! - emlékszik vissza a kisebb gépre, amelyet a kezébe mert venni és amely majdnem hanyatt is vágta, de egész érdekes élmény. Mondjuk miután sormintát lőtt a papírba és a falba, másodjára már biztosabb volt fogni, mégis, nem az igazi. De semmi nem az, majd megoldja. Közben eldobja az utolsó kést is, de már nagyon lustán mozog a rönk, így megindul ismét. Hol a fából, hol az avarból szedi össze a késeket, majd odalépve a rönkhöz, lök egyet rajta. Nem úgy sikerül, mint elsőre Zagarnak, de másodjára más felveszi az ütemet, ő meg visszakocog, beáll és eldobálja ismét. Csak a harmadik dobásnál realizálja, hogy miközben rönköt löködött, furán fogott a pengére és megvágta az ujját, így azt bekapja szívogatja meg kicsit, a kést pedig gyorsan letöröli. Idekint jobban és könnyedebben rejti el a feketét a megszokott vörös árnyalat alá, de most nincs ideje lesérülni, így bal kézzel hajítja el a kést, amely talán jobban célt talál. Mondjuk lehet nem ártana végre eltalálnia, hogy melyik keze lesz az ügyesebb.
- E' pi'a'af – húzza ki ujját a szájából és szemléli meg, majd miután megállapítja, hogy ebbe bizony ma nem hal bele, folytatja is.
- Rettentő nagy idekint a csend... - csak úgy mellékesként jegyzi ezt meg.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 08, 2019 6:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
- Bárki, aki már nem tanuló, az elkísérhet.
Bólintok neki egy igent a kérdésére, mivel ha meg tud fűzni egy általa ismert személyt, és az kijöhet vele, akkor miért ne? Körülbelül beállítom, aztán elmegyek meglökni a fatörzset. Persze közben hülyéskedik, amire csak mutogatok neki menet közben. Aztán a nehéz súly az útjára indul, általában hosszú percekig leng, mielőtt újra meg kellene lökni. Gyorsan elmozdulok onnan és visszafelé megyek. Úgy vagyok vele, addig dobáljon, amíg a rönk mozog. Meg sem lepődöm a kezdeti dobások sikertelenségén, mert ha én most megfognám a kését és eldobnám, az első néhány nekem se állna bele a rönkbe. Senkinek sem, még egy olyannak sem, aki csak és kizárólag késekkel dobálózik.
- Lazán, csuklóból.
Nem kell úgy erőlködnie, meg izmoznia sem ezekre a dobásokra. Valójában rá kell éreznie a mikéntjére hogyan dobja el, hogy az az útja során forogva pont beleálljon a fatörzs nagy felületébe. Ez így első körben nem sikerült, most megy összeszedni őket.
- A késdobálásban az a jó, hogyha nem is áll bele, képzeld oda egy ember fejét, és hogy a nyele mekkorát csattan, ha jól célzol.
Mondjuk nem csak a fején, de azért ha teszem azt mellbe dobja, ott nem éri el ugyanazt a hatást. Ahhoz bele kell álljon az éle már. Biztos fájna, de engem például nem állítana meg egy olyan, hát még egy természetfelettit. Utóbbit az sem, ha beleáll a penge. Az én vadászkéseimre ez nem igaz, azokkal meg tudom ölni őket. De most William késeit néztem, azok pedig maximum emberekre veszélyesek. Újra beáll, megint dobásra kész. Én lustán nekidőlök egy közeli fának háttal, a kezeim a mellkasomon keresztbe fonom és figyelem milyen eredményt produkál a második körre. Még egy hosszabb perc és a farönk elkezd majd lassulni, akkor talán a célzás is jobban megy majd neki.
reveal your secrets

Athan


William lakása - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 05, 2019 11:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 601 - erdőmező
Lelkesedése valahol gyermeki, mégsem azt veszi elő. Késsel már dobálózott, noha rég és más miatt, nem is volt nagyon a kedvence, mégis, olyan dolog, amit csak lehet le kell porolni. Mondjuk tény, sokszor az ereje segített a célzás pontosságában és mivel azt ki kell kapcsolja, nehezebb lesz. Mindegy, illik hozzá a nem tökéletesség, de most inkább már azt akarja neki megmutatni, hogy lehet őt komolyan is venni, nem csak annak a szeleburdinak, aki kérés és gondolkodás nélkül ugrik ki száguldozó motorosok elé. De a kis vigyorkája nem maradhat el, után mégis komoly pillantással hallgatja őt, immáron a késekkel a kezében. Közelebb is lép, úgy tekint afelé, amerre mutat éppen. Szerencsére azt már nem vállalja be, hogy még rosszul is lát, az már végképp túlzás lenne, így azonnal bólint, amint kiszúrja.
- Persze, az úgy jó lesz. Álló helyett mozgó, így már nehezebb – jegyzi meg inkább magának, azonban igazat kell adnia, hogy azzal többet ér, mintha a falba vagdosná a gyakorlópályán a bázison. Nem feltétlen hasztalan mégsem az ott töltött idő, idekint mégis sokkal kellemesebb és jobb, tagadhatatlanul, mégis mindnek megvan a varázsa. Ott ott van a nagy arzenál, itt csak az, amit kicipel magával és el is bír. Mindegy is.
- Ha megint dolgod lesz és elmész, ide nem jöhetek csak úgy ki, gondolom – jegyzi meg, már csak azért is, mert muszáj tudnia, mennyire bóklászhat hasonló helyen. - Vagy úgy bárhova a fal környékén – egészíti ki, miközben hagyja, hogy a karjánál fogva vezesse oda, ahol úgy gondolja, jó lesz. Megállva nézi be a távot, hümmög párat, ahogy kicsit oldalra dőlve méri be az útban lévő fákat, no meg azt a célt is, amire dobnia kell majd. Ahha. Ez már keményebb lecke, minthogy lőjön egy kiterített papírra. Kicsit még a homlokát is ráncolja hozzá, mint aki épp számol vagy gondolkodik, vagy épp csak azon van, hogy elvből feladja. Aztán lepillant, lábával arrébb kotor pár követ, faágat, mintha még azok is zavarnák, de csak lábát akarja kényelmesen helyezni, nem mintha majd élesben erre lenne idő, de ennyi most jár.
- Meglátom, mit tehet az ügy érdekében. Lehet a combodat találom csak el! - nevet egyet, persze esze ágában nincs elkezdeni míg ott áll, vagy épp még sétál csak. Követi a tekintetével, kiválasztja az elsőt, amivel kezdi az egészet és türelmesen vár. Közben csend van körülöttük és mégsem. Élet erre még akad, csak szerencse nem olyan, amelytől tartani kell. A rönk mozogni kezd, ő pedig biccent és kivárja, míg tényleg visszaér, csak ezután kapcsol át abba, akiről nem lehet megmondani, hogy bohóc. Ujjai közé fogja a kést, mély levegőt vesz, majd elhajítja. Bár tény, hogy csalás nélkül az egyik útban lévő fába csapódik, ez sem probléma. A következőt is hamar küldi, talán nem számolva a rönk mozgásával, így fájdalmasan pattan le róla. Aha. Keményebb, mint egy tényleges bőrfelület, aprót mordul csak. Erősebben fog hát rá és erősebben is dobja el, nagyjából talán elérve azt, mintha valóban falnak akarna ártani. A közepe itt sem élhető egyelőre, azonban jóval szebb látvány, hogy találatot is ér. A következőt a másik irányba veti kilengéskor, a pisztollyal való gyakorlás arra valóban jó, hogy a célzása nem olyan vaktában történik, mint elsőre. Aztán csak felszívja magát, azt mondják, abból táplálkozzon, ami belül égeti, így reméli, legalább egy elismerő pillantást ér az, ahogy az egyik majdnem a közepébe talál el – nem nézve azokat, amik lepattantak előtte vagy csak karcolták. Mindenesetre, azokat előbb szerzi vissza és egy kört fordulva kész arra, hogy ha valamelyik felületbe is, de beleállítsa, főleg, hogy egy idő után úgyis lassul az a rönk. Bár tény, a célzással még mindig többet vacakol, mint kellene.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 04, 2019 9:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
Muszáj voltam felhívni a figyelmét, láthatóan komolyan vette és nem állt neki hozni a szokásos formáját. Így zavartalanul megérkezünk, felvázolom neki a lehetőségeket, amire meglehetősen furcsa válasszal él. Lehet amíg nem voltam, ő ezekkel kezdett el gyakorolni és ezért akarja megmutatni nekem is.
- Jól van.
Teljesen mindegy nekem melyikkel kezdünk, még akkor is, ha egyébként a lőfegyverrel való fejlődésére lennék inkább kíváncsi. A logó farönk felé mutatok a kezemmel.
- De azon gyakoroljunk, mert azt elég csak meglöknöm. A többit ott sokkal nehezebb mozgatni.
Lerakom a nyílpuskám a hátamról az egyik fa tövébe állítom. Közben ő a táskájában kotorászik széles mosollyal. Nah! Még a végén egy profi kivitelezésű késdobálást fog itt levezetni! Várok amíg befejezi, azután megfogom a karját.
- Gyere!
Közelebb vezetem, hogy nagyjából húsz méterre legyünk a célponttól. Az útjába kettő fa is be fog zavarni, nem lesz egyszerű telibe trafálni azokkal a késekkel így.
- Meglököm, de ne kezd el rögtön dobálni! Nem szeretnék a s@ggembe is kapni belőle! Várd meg, amíg visszaérek ide melléd!
Megállunk, később én folytatom az utam egészen odáig. Van vagy harminc kiló ez a farönk, elég nagy a felülete, de mivel mozogni fog, igaz kiszámíthatóan és nem úgy, mint egy élőlény, azért így is nehezebb a céltábla közepébe találni. Van akinek egyáltalán eltalálnia is nehéz az olykor képbe kerülő fák miatt! Bal oldalon vagyok, onnan lökök rajta egy nagyot, majd gyorsan visszafelé veszem az irányt William mellé. Ha gond nélkül sikerül és nem dobott meg, úgy kartávolságot tartva, de mellette lecövekelek és figyelem mit ügyeskedik a késeivel.
reveal your secrets

Athan


William lakása - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 01, 2019 9:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 832 - erdőmező
Nagyot bólintva fogadja az ítéletét, amely után szerencsére nem kell semmiféle ásás sem földelés, amely valljuk be, mindenkinek kényelmes. Arca vidámabb, az előbbi kis tapogatózás is eltűnik, persze, ezzel nem azt akarja mutatni, hogy meg kéne azért mégiscsak dicsérnie.
- Igenis! Kérni fogok – egyezik bele a félmegoldásba, persze, logikus lépés lett volna valakinek szólni, de akkor nem a logikáról szólt az egész. Tény, nem kellene még jobban aláásnia magát, hogy aztán hatszoros erővel kelljen tepernie, vagy épp csak azon lennie, hogy ne legyen mindig valaki a háta mögött, azt figyelve, hogy milyen tempóban veszi a levegőt vagy épp szemei épp min akadnak meg. Utólag belátva majdnem ezt hozta magára és kicsit hülye volt, mintha tényleg valami huszonéves kezdő valami lenne, nem az, aki annak idején ledöntögetett városokat, vagy épp megélt volna annyit, mint amiről ők itt csak álmodozhatnak. A szeszély azonban belefér, újrakezdő, szerencsére a járással és beszéddel sosem volt gond, hát ha kicsit szociálisan kínos, kellemetlen és ügyefogyott, megemészti a világ. Egyelőre.
- Kék agávé... - megint leakad, aztán el is engedi a dolgot. Nem az ő terepe, ezt láthatja, még ha talán minden normális lenne, akkor sem ezekben élné ki magát, elvégre még azt sem tudja, mennyi és hogy hagy rá, pláne nem most, ebben az újabb helyzetben. De azt tudja, hogy mióta először tévesztett valaki és kóstolta meg az erjedt lőrét, ez elengedhetetlen. Van varázsa a részegségnek, elismerheti, csak nem most. - Akkor neked mi az erős? Én először egy megbuggyant sört kaptam, mondanom sem kell, hogy nem volt sok jó vége... - húzza el a száját, odakint ha valami még meg is maradt, már nemigen használható. Csak a romlott csokoládé illata elég emlék ahhoz, hogy ne piszkáljon már sok ilyesmit, de mondjuk talán egy borospince még talán használható lenne, bár nem bizonyos abban, hogy mi meddig életképes manapság, nem mintha annyira fontos momentum lenne. A vízben eddig nem kellett csalódnia, így hát marad annál, mégiscsak testhezállóbb, mint bármiféle szesz vagy színezett cukros vacak, amúgy sem nagyon rohangálnak már olyasmikkel, csak ami a múltból maradt, az hirdeti, milyen jó is volt az. Ahogy minden mást is. Lenne még pár dolog, ami érdekesnek mutatkozott előtte, de egyelőre nem hozza fel, elvégre nem lexikon a másik, még a végén azt hinné, annak tartja, majd ahogy jön, úgy forr ki és dobja be, mint témát, vagy másnak, bár egyelőre nem nagyon mozog olyanokkal, akik éltek még a normális életben is. Nem csodálja, sokan odavesztek, az új generáció pedig a pánik szülötte. Még mindenki elsütötte magát a harangozás előtt, aztán lám, jöhet az új világ.

Nem ez volt a célja, nem az, hogy itten majd jól elterebélyesedik a széken, így aztán meglepve pislog fel rá, amikor felhorkan. Értetlen arca pár percig szavakat keres, persze, majdnem nevet is, erre mást nagyon nem lehetne amúgy sem, elvégre olyan abszurdum. Mégis, csak szokásos tekintetével rázza meg a fejét.
- Nem is vagyok őfelsége... De beszélni sem akarok – össze is zavarta kicsit, legyint végül a dologra, majd aztán kapcsol is, hogy ja, nem itt fognak mulatni. Oké, érti ő, érti, fel is pattan, menet közben kapja fel a táskáját és iramodik meg utána, még a végén le is hagyja, ő meg keresheti, merre csámborog az erdőben. Miközben kisétál az ajtón, a vállára akasztja a csomagját.
- Jó, jó, csak egy ház. Azt hittem többre kell – szabadkozik, hogy nem volt több fogalma ennél és körbetekint, előre is engedi, elvégre fogalma sincs az útról, így nem akciózik csak úgy, bele a vakvilágba. Vissza a sűrűjébe, ahogy elhaladnak a törzsek mellett és ismét ágak recsegnek a talpuk alatt. Csak futólag néz vissza, szemléli meg innen is az utat meg a házat, pont jókor jön a szólás, hogy ne épp ezt tegye, hanem figyeljen. Tekintetét elkapja a tájról és követi, egészen a kifeszített zsinór pontjáig. Ó, hogy így!
- Nahát. Észre se vettem volna – igen, ez a lényege, tudja, át is lépi óvatosan, mintha még attól is rettegnek, hogy az ezzel keletkezett apró mozgás is beindíthatja. Egy ponton süllyed meg a lába, időben elkapja onnan, hogy csak a föld süppedjen befele, de ő mondjuk még nem, így hamar felveszi azt, hogy mögötte halad, szófogadóan, mint a kisliba.
- Így biztos nem zavarnak meg senkit, ha kijön ide – lefele bámul, vagy épp csak bakancsát látja, nemigen néz fel, csak akkor, amikor már ott vannak. Áhá! Hát így mindjárt más a helyzet. Körbeforogva néz meg magának mindent, egyelőre nem tapogatva, majd odalépve hozzá, tekint a célpontokra. Sokkal másabb, mint bent, a beton között. Jobban is tetszik neki, talán még a színe is szebb, nem sápadt valami.
- Hú – bőség zavara megint, miközben a táskába mélyeszti a kezeit, majd megleli a választ. Megint mosolyog, apró, nincs benne vész, de látható, hogy megint olyan, amit élvezni fog.-
- Kést dobálni! Ez nem volt kérdés – elő is húzza azokat, a táskát pedig lepakolja a földre. Megtörli kissé nyirkos kezeit, lehajolva tűri fel a nadrágja szárát is, mert kicsit túl lelóg, aztán kuszább tincseit is hátralapítja, hogy semmi se zavarhassa.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 29, 2019 4:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
Bár a kérdése jelentőséggel bír és emiatt az arcára kúszott a tekintetem, mégsem válaszoltam rá. Pedig nem kellene rá hagyni, így aztán veszek egy mély levegőt, majd megvonom a vállam.
- Legközelebb engedélyt kérsz és úgy mész be!
Miért nem ez lett volna a logikus? Nem mintha én lennék a szabályok betartásában a minta példány...de azért köztem és közte nagy a különbség. Én már régóta itt élek, ő pedig még vadonatúj, alig ismerik és így az elején nagyon nem veszi ki jól magát ha folyton szabályt szeg, tilosban járkál. Elég értelmes ahhoz hogy fejlődjön, átlássa ennek a jelentőségét. Ha meg továbbra is makacskodik, akkor a következő ilyennél rátérhetünk a nyaktekerésre! Úgyhogy ezzel már nem is foglalkozom többet, haladunk tovább, a téma is változik, most már a tequiláról beszélgetünk.
- Alkohol. Kék agávéból főzik, az országuk nemzeti specialitása. Nekem gyenge, mint a híg f@s, de ízlések és pofonok.
Aztán hogy a mexicóiakat kellene a harctérre küldeni, arra felhorkanok egyet, a pillanat erejéig rátekintve. Nem mondtam hogy jól is céloznak, bár több munícióval ugyanaz lenne a végeredmény. Nem, nem reagálok rá. Az egész világnak vége és már csak néhány város maradt meg, úgyhogy azzal kell dolgozni, ami van. Sunyi kis dög, azt mondja csak azért szemtelenkedett velem, mert örült hogy már nem fáj a lába. Persze! Oldalra sandítok rá, aztán vissza előre. Jön még kutyára kamion!

Bent a házban nem az volt az elképzelésem hogy lepakolunk. Mire leteszem a vizes palackot, befejezem az ivást, addigra ő már helyet is foglalt az egyik széken. Nah meg kapom a jobbnál jobb kérdéseket is. Az egyik elzubogott a fülem mellett, a másikra már muszáj vagyok rámorogni.
- Tán őfelsége gondolatébresztő beszédet tartana?!
Mérgesen széttárom a karjaimat, utalva a lepakolására, meg arra, hogy éppen a hátsóját mereszti a széken.
- Ez csak egy ház. Gyere!
Intek még egyet a kezemmel, rendre rá meg is indulok kifelé. Ez idő alatt már maga is rájöhetett, hogy csak menedékül szolgál rossz időben, valamint ezt-azt be lehet ide pakolni, ha nem akarjuk, hogy az állatok elfogyasszák, elvigyék, elássák, meg ilyenek. Ha várni kell rá, megvárom, aztán becsukom az ajtót mögöttünk. Megyünk tovább, a háztól jobbra, egészen az erdő folytatásáig bandukolok, ott pedig bevetjük magunkat a fák közé. Ezen a részen sűrűen egymás mellé nőttek, de úgy tíz perc elteltével ritkulni fognak, bár el nem tűnnek. Pont ettől alkalmas ez a hely a gyakorlásra. Még a fák is bezavarnak néha. Persze még nem vagyunk ott.
- Nézz a lábad elé! Akadnak csapdák útközben.
Előre mutatok, láthatja a kifeszített zsinórt, amit én most át is lépek. De vannak még kisebb mélyedések ásva, bennük karókkal, és rengeteg démoncsapda, angyalgyengítő, rúnák, pecsétek.
- A legjobb az volna, ha csak utánam jönnél.
Bököm ki végül, mert az sem lenne jó móka, a sokat összeszedne útközben, már azokból, amik emberekre is veszélyesek. Még tíz perc séta után egy sokkal ritkásabb, fás övezetbe jutunk, ahol már észrevenni a gyakorlótér jellegét. A legközelebbi fellógatott farönkhöz lépek, amire céltábla lett aggatva.
- Ez itt az oldalsó mozgást helyettesíti.
Bökök rá, majd pár méterrel odébb, néhány fa takarásában a földön rendezetten egymás mellé pakoltak felé mutatok.
- Azok meg a fel-le mozgást. Melyikkel kezdjünk? És lőni akarsz, vagy kést dobálni?
reveal your secrets

Athan


William lakása - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 26, 2019 9:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 676 - erdőmező
Ez elsülhetett volna rosszabbul is, igazából már néha-néha csak azért nézett felé, hogy lássa, változik-e valami, vagy mormog-e még, de semmi. Sőt, abszolút csend, ami nem indokolt talán ahhoz, ahogy felvezette az egészet. Nem, nem hiszi, hogy saját maga lenne paranoiás, csak nem erre számított.
- Akkor gondolom... nem tekered ki a nyakam – jegyzi meg óvatosan, mintha csak mókának akarná a megjegyzését előadni, pedig pont nem kellene az oroszlán bajszát cibálnia, miután csak ráüvöltött, de nem ette meg mindenestől. Jó, kell ilyen is, túl könnyű lenne, ha úgy simulna kézhez, mint egy fegyvermarkolat.
- Milyen az a Tequila? - a nevekkel nincs tisztában, még ha már érintette is ajkait szesz, mind rég, mint mostanság. Nem is nagyon vetette bele magát, bár minden bizonnyal senki nem kérdőjelezte volna meg, ha a börtönlét után alkoholizmusra adta volna a fejét a sokk kezelésére, mégsem ez mozgatta. De a kérdésre is kap választ, így el tudja képzelni. Azért az állát megvakarja, mintha keresné a nem létező szakállát, de nem határozottan nem jó népcsoportot lőtt be. Mindegy is.
- Fura egy népségnek hangzik. Ha lenne elég angyalpengéből készült golyó, őket lehetne ellenük küldeni, ha már annyira szeretnek lövöldözni – de nincs és nem is látott egy ilyen alakot sem, így ez csak a móka számlájára írható fel. Bár most arra biztos nem tér ki, mifélék maradtak akkor mégis, akik mondjuk a városban is élhetnek, mert már nem fontos, kettő tábor maradt, amik az élők, meg akik odavesztek, azon belül meg mindegy ki milyen.
- Persze, de csak mert már nem fáj a lábam. Eddig nem volt kellemes szaladgálni – ő inkább a környéket figyeli, mint a földet, elidőz a tekintete a távolabbi pontokon, vagy épp valami felreppenő dolog csapta zajon, bár annyira nem hangos ez az erdő, talán a város közelsége épp elég, hogy a megmaradt vadakat ne vonzza ide, főleg, ha ki-kijárnak vadászni, hogy hús is legyen, ne csak zöld. A palack visszakerül közben a táskába, amit újra kényelmesre igazít be, nem marad le, csak akkor kicsit, ha valamit épp más oldalról kerül meg, mert az ösvény szélén halad. Már egészen kellemes minden, most aztán panasza nincs, vagy épp nagyon kis piszkálódó mivolta is csendben van, mint a gyerek, akit lenyűgöztek a vidámparkkal, előtte meg folyton locsogott meg idegesített mindenkit.
- Ehm... - hát tényleg bele tud nyúlni a tüskékbe, kész, ez most már hivatalos. Száját elhúzva csóválja meg a fejét közben. - Örülök, hogy nem. Meg, hogy sose láttam ilyet. Mindig volt furcsaság, de... ja – nem fűz többet hozzá, hiszen már eleve az egész öldöklés sem volt kellemes, hát még ez is mellé, pont nem hiányzott. Kicsit a felszín most a pokol, vagyis, pár éve, korábban biztos jobban az volt. Eddig számára békés, bár neki a béke igen relatív fogalom. Kiérve a fák takarásából pillant a ház felé, arra, amerre mutat is, kicsit még a nyakát is kinyújtja, hogy jobban lássa. Afelé indul meg, így hát nem tiltakozik maga sem, bár nem érti, mert úgy hitte, kint lesznek, nem valami romházban, ami igazából olyan, mint bent, csak rondább falakkal. De hát ő tudja jobban, nem hiszi, hogy ide hozta valami beteg dologra, belőle nézi ki a legutolsónak, így totál nyugalomban megy be az ajtón, és néz körbe.
- Csinos, jó a légjárás. Ez valami dühöngő? - nem tudja, mi a pontos célja, raktár-e, vagy csak van. A bútorzat sem sok, épp elég, az egyik székre pakolja a táskáját, miközben leguggolva nyúl a fényképekhez, és ha még kivehető rajtuk valami, azt vizslatja. Innen és ebből emeli fel a fejét, hogy a palackok felé nézzen.
- Ahh szuper! Ennyi vizet ritkán láttam egy helyen – porolja le a másik fényképet, kicsit furán nézi a jelenetet rajta és mégsem. Az épp nyaraló család vigyorog rá fakó képpel, mielőtt visszadobja a kupacra és kezét megtörölve áll fel és fordul vissza felé.
- Akkor ez jól felszerelt hely. Idebent kell vagy kimegyünk gyakorolni? - igazából azért is kíváncsi, mit vegyen elő, vagy épp mit nem. Nem siet, a másik székre ül le, amely ugyan recseg alatta kicsit, de egyelőre nem akar összeszakadni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 24, 2019 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
Még útközben is azon gondolkodom, amit a panelház előtt beszéltünk. Nem ütöttem meg, mert azt a választ kaptam, amire számítottam. Aggaszt azonban, hogy ilyen lazán szabályt szeg, bemegy oda, ahova nem szabadna, csak mert észrevett egy pergament az asztalon. Mielőtt még nagyobb bajba sodorja magát, lehet be kellene oda mennem vele. Már csak azért is, mert az ember mindig az után sóvárog, amit nem kaphat meg, aztán valami hülyeség kerekedik belőle. Hm.
- Alacsony növésűek, divat náluk a bajusz, meg néha a szakáll is, gyorsan beszélnek, állandóan Tequila-t vedelnek és veszélyesek. Még a régi világban az ő országukban az utcán történő nyílt lövöldözés egymásra megszokott és mindennapos történésnek számított.
Vázolom fel neki a kérdésére, hogy milyen egy mexicói.
- Nem mindegyik, csak a többség.
Vágom rá még gyorsan, amikor meghallom hogy elkezd kételkedni abban, amit az apja mondott. Miattam ne! Amúgy is kevés mexicóival találkoztam. Aztán a vigyorára felhorkanok.
- Le merem fogadni, élvezted hogy le tudtál szaladni! De nem lesz ez mindig így!
Van egy játékos éle a hangomnak. Igen, a jövő sorozatgyilkosa szinte rám vicsorgott fölényesen, miközben elhúzott mellettem. Láttam ám! A macskákhoz való hasonlítás viszont kicsit sem izgat, felmordulok rá. Rátérünk a kitaposott ösvényre, ezért javarészt a földet figyelem. A jelek alapján valaki már járt itt pár napja, egyedül volt. Ugyanazt a mélyedést látom ismétlődő ciklusban a letaposott fűben és a földben. A felém nyújtott palackra a gesztus erejéig oldalra fordulok és nemlegesen megrázom a fejem. Aztán hamar elmélyedünk a beszélgetésben, bár az, amit eddig elmondott nekem kicsit sem tűnik rosszabbnak. De lehet csak azért, mert én sokszor hajtottam álomra a fejem a csillagos ég alatt és volt hogy a cuccaim helyettesítették a párnát. Igaz, mostanában elkényelmesedtem. Amióta New York áll, a lakóinak jó dolga van. Nem tévedtem William hajdani életét tekintve, hasonló utat járt be, mint én.
- Egyszer engem is majdnem megettek. Pedig én rágós vagyok és sótlan!
Ez a téma azonban rossz emlékeket kavar fel, úgyhogy annyiban is hagyom. Gyorsítok a lépteimen, remélve hogy Will nem akar már erről többet hallani és csak felületes kíváncsiság volt a részéről. A fák kezdenek ritkulni, a végénél látni vélem a ház oldalát és az ott lepakolt farönköket.
- Megérkeztünk.
Mutatok magam elé, így ő is látni fogja. Erre a momentumra ismét feléje fordulok, azután meg vissza. Nem a ház a látványosság itt, az csak egy plusz, bár ha kiérünk, akkor én először oda veszem az irányt az ajtaja elé, hogy aztán bemehessünk. Egyszintes, lepusztult, nagyon kicsi kerületű ház, a tetején a cserepek egy része lepotyogott a hátsó feléről, a falai pedig repedezettek, bár ennek ellenére masszívan áll. Az ajtaja is fadeszkákkal és szegekkel van összefoltozva, amikor megállok előtte és benyitok, úgy nyikorog, mintha ezer lélek szorult volna belé. Csak pár lépés eljutni a benti tér egyik szegletéből a másikba. Egy törött asztal van a sarokba dobva, alatta rengeteg törött fénykép, három pókhálós szék, ezek össze vissza állnak. Tapéta, vagy festék sehol, már jó ideje csak a puszta téglákat csodálni idebent. Meg néhány vizes palack a másik sarokban.
- Ha elfogyna a készleted...
Bökök a fejemmel a táskájára, mert ő meg annyit iszik, hogy lassan béka nő a hasába.
- A közelben van egy forrás is.
Szóval szomjan halni nem fog. Felveszek egyet és meghúzom.
reveal your secrets

Athan


William lakása - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 8:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 792 - erdőmező
Szinte hátrahőköl arra, ahogy felemeli a hangját és ahogy kitör belőle. Ó, sejtette, hogy nem lesz egy fáklyásmenet, számított is valahogy rá. Aprót szusszan, a kérdésekre ideje sincs válaszolni, mert csak úgy ropog minden kifelé. Így hát, mint a gyerek, akit épp leszidnak, úgy várja, hogy eljöjjön az ő ideje és szót kaphasson. Vagy hát ütést, de ez csak üres fenyegetés, már be sem könnyezik, nem veszi elő, ahogy ott Alexnek, csak pár pislogás és beletörődés marad hátra. Oké, eddig túl is élte.
- Véletlenül... - nyögi ki és még bólint is egy aprót. - Jó, igazad van, nem volt teljesen véletlen. Az ajtó nyitva volt, belestem és na... Bementem. De tényleg azért, mert égett a lámpa is meg volt ott egy pergamen, gondoltam elrakom, nem volt más dolgom. Aztán beleolvastam, bevallom, bár sokat nem értettem belőle, ekkor talált meg Alex én meg annyira elbambultam, hogy mikor szólt, felborítottam a berendezést és a polc megadta magát. Rohadt szarul hangzik, de ez volt így nagy vonalakban – nem kell ide köntörfalazás akkor, tény és való, hogy biztosan nem ő az első, aki engedély nélkül ment be oda és kereste ki azt, ami épp akkor és annyira kellett neki. Nem ő avatja fel a szabályszegések tárát sem, noha tény, megmondta, hogy lenyakazza, ha balhét csinál. Ámbár elég jól megoldották, így mégsem sorolható oda, ahova a fővesztés való, még ha amúgy ott úgy is érezte.
- Kíváncsi is voltam, igen, de amúgy nem nyúltam semmihez sem, azon kívül, amit találtam. Pedig mennyi minden van ott! Egyszer szeretnék bemenni oda, de gondolom az csak komoly indokkal lehet – aprót sóhajt, mint a könyvmoly, aki elől elzárták a könyvtárat és kénytelen azzal beérni, amit adagolnak neki és amit láthat. Kíváncsi arra is, mennyit tudtak megfejteni és mennyi lehetne az, amit akár csak ő tudna, titkos kis önzőség, hogy az övé is maradna és olyat foghatna a kezében, amely végre bizonyítéka annak, hogy ők tényleg léteztek, éltek és munkálkodtak. Olyan kevés maradt, ne vegye el tőle végleg a világ. Egyelőre azonban marad a túra és a vallomás.

- Miért, ők milyenek? - ha valamit, hát a mostani rasszokat nem tudná nagyon belőni, az alapokon kívül. Azóta annyira elterebélyesedett a világ, hogy mindenhova került mindenki, aztán még el is nevezték őket. Szóval, felőle bármi is lehet, ezt is csak kiragadta egy kontextusból, lehet hibásan húzta magára.
- Lehet anya se volt az, csak apa szerint. Nem is érdekes. De tényleg eszelős a vigyorom...? - nem is figyelte, mondjuk inkább mosolyt alkalmaz velük, a vigyorba valóban könnyebben kerül bele valami vadállatiasabb és elemibb abból, ami odabent forog mint a gépezet. Viszont néha kell, mert akkor látszik, hogy tényleg élvezi az életet és nem akar visszabújni a buborékjába. Nem is nagyon akar jobban belemenni, hogy milyennek is kellene lennie, akár csak azt nézve, kitől és mitől származik, nem indokolja semmi.
Láthatóan nem rettegő mivoltával követi őt, mintha csak visszajött volna nosztalgiázni ahhoz, amelyből kikerült. Persze, mindenkinek van kedvesebb közege, így még William-től sem idegen, ahogy könnyedebben lépkedi át az apró akadályokat és zárkózik fel mellé, miután kibámészkodta magát. Őszintén, ellenne itt pár napot is, de tudja, bent több a gondja, ez most csak egy kis bónuszutazás.
- Neked? Biztos kilenc, mint a macskáknak. Ha ennyi mindent túlélsz, akár több is! - mert szívós, annyi biztos. Most sem szenvedést lát, így aztán csak van alapja, bár abban minden mértékben kételkedik, hogy több lenne embernél. Nem, az ha van is, más – rajta kívül – és elrejti. Miközben figyel szavaira, előveszi a palackot és iszik pár kortyot, de mielőtt eltenné, mutatja, hogy szívesen ad, ha megszomjazott mégis a futás után.
- Aaah igen, a céltalan körözés. Volt egy tag, aki nagyon jól tudta mi merre, aztán végül vért köhögött és most az egyik út mentén van egy kupaca. Utána nehezebb volt, bár ha jól saccolom, ég és föld a két hely, amelyekről beszélünk. Abból a szempontból egész nyugodt volt, bár ki tudja, lehet a nagyobb ostromok alatt máshol húzódtak meg – látott egy rakás parkot is a térképen, elfértek ott, míg lement a roham, aztán indulhattak tovább. Remélhetően nem az lesz, hogy végig kell néznie ahogy megmutatják egy városon, milyen a rombolás, nincs kedve megint keresni, bár akkor tény, a romok alatt senki sem akadékoskodna, hogy látni akar egy könyvet akár. Csak mivel ő maga is itt van, biztosan be akarnák az ő fejét is zúzni. Kellemetlen lenne.
- Az rengeteg idő, majdnem mióta élek. Hű... - nem is kell sokat utána számolni, épp elég. - De hallottam eleget, milyenek voltak az emberek, nem kellettek oda angyalok. Egyszer, nem tudom, lehet csak szívattak vele, de... tényleg voltak olyanok, akik képesek voltak megenni... valakit? - lépked előre közben, kíváncsiskodik. Ez mondjuk igazán a fülébe jutott, csak akkor nem riadt őzike szemekkel várta a választ.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
Az irattárban történt rombolásra morcosan lefelé kúsznak a szemöldökeim.
- Hogy?!
Persze a hogy is megvan, hogy máshogy, mint véletlenül.
- Véletlenül?!
Mintha csak ízlelgetném a szót dühömben, pedig most tényleg egy kiadós üvöltés következik.
- Ne magyarázz nekem félre, mert megütlek! Senki sem megy véletlenül az irattárba!
Közelítek felé, hogy már kínosan szemezhessünk egyet. Teljesen biztos vagyok benne, hogy tanulni ment oda, és mivel új, így ráfoghatja hogy véletlen odakeveredett. Gondolom a rúnák meg a pecsétek érdekelték, nem hiszem hogy az épületek és a város tervrajzait ment kipakolni. Nem hagyom neki, hogy madárnak nézzen! Viszont válasz gyanánt hasonlóra számítok, ami tényleg nem nagy bűn, azt leszámítva hogy nem szabadna egyedül bemennie oda. Nyilván ezt Alex is elmondta neki, gondolom, meg még sokan. Csak ezek után haladunk előrefelé az utunkon.

Az elmondása alapján ők sem voltak messze San Francisco-tól. Ahogy én sem New York-tól.
- Meg nem mondaná senki, hogy félig mexicói vagy. Leszámítva az eszelős vigyorod!
Nem, tényleg nem hasonlít egyetlen mexicóira sem, akiket még hajdanán láttam. A vigyorgása pedig, mint például amikor elszaladt mellettem, olyan érzésem volt hogy kekeckedett velem. Majd egyszer én is elszaladok mellette, ha nem leszek sérült, de akkor nem vigyorogni fogok rá!
Közben azért haladunk is, megtalálom az ösvényt, ami már a kialakított gyakorlóterünkre vezet. Ide ritkábban járunk ki, mert bár közel a fal, és onnan ide rálátni a távcsővel, sőt, ha ordibálnánk, elhallatszana odáig, de azért még is csak kint van, így veszélyes.
- Miért, mit gondolsz? Hány életem van?
Horkanok fel a kijelentésére. Sejtem hogy a koromat értette, csak suta volt a megfogalmazás. Öregnek inkább az öreget nevezném a maga majdnem hetven évével, én azért attól még messze vagyok, és ha Natalie-nak adnék igazat, akkor úgyse érem meg azt a kort. Bár ezt nem tudhatom! Ahogy ő sem!
- Tenesse-ből indultunk. Fel akartunk menni Washington D.C.-be, de mint már mondtam, azt éppen ostromolták és így elég nehéz volt oda eljutni, nem hogy New York-ba. Hosszú ideig csak körbe körbe jártunk. Ha találtunk egy élhető, védelmet nyújtó helyet, akkor volt hogy évekig is elvoltunk ott, amíg valami nem történt. Mindig úgy alakult a vége hogy menekülnünk kellett!
Ki tudná megmondani New York is meddig marad állva? Én már most tudom rá a választ. Addig, amíg a természetfelettieknek megint el nem gurul a gyógyszere! Aztán ha kitör a háború b@szki, lehetünk akárhányan, valószínűleg megsínylik az épületek, a terek. Amikor egy angyal puszta kézzel beveri a betont, ugye! Szerintem már az is egy kisebb sikernek elkönyvelhető, ha megtisztítjuk a szektorokat a pokol teremtményeitől, vagy ha a vadász családok nem robbantanak ki egy háborút magunk között.
- Sokszor az ember a legnagyobb ellensége saját magának. Mivel nem tudtuk van-e menedék hely, vagy akármi és nagy volt a káosz, mindig azt tartottuk szem előtt, hogy biztonságban legyünk és ne rohanjunk meggondolatlanul a vesztünkbe. Főleg az öreg, ő állandóan ezzel jött, de valahol igaza volt, mert így túléltük. Huszonkét éve élek New York-ban.
Ha utána számol, akkor ebből következik hogy hat évet elcsesztünk a túlélő túrázással. Elég volt csak látni Washington romjait, hogy aztán az ember kétszer is meggondolja merre haladjon tovább. Szerintem vele is hasonló lehetett.
reveal your secrets

Athan


William lakása - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 2:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 917 - erdőmező
Nem fogja már kipakolni, ami ott pihen, így annyiban is marad a dolog, tér inkább a kellemetlenebb fejezetre.
- Frászt nem – gondolta, hogy nem ússza meg a dolgot. A felszálló por emléke mintha megint kaparná a torkát, úgy köhint egy aprót. - Kicsit romboltam az irattárban, tök véletlen. Mármint, hogy ott voltam, meg hogy aztán az a polc leszakadt. Meg úgy... akármi. Már elnézést kértem meg pakoltam is eleget, csak kellemetlen volt – láthatja, nem rosszakat csempészett be és ki az éj leple alatt, vagy épp lopott kaját, felszerelést, csak béna volt, ahogy már azt megszokta. Jó, ez tényleg nem volt tervezve, jobban meglepte, mint talán Alex-et. Liam kellemetlenebb élmény valamelyest, de csak mert ott is bekapcsolt benne valami, aminek nem kellett volna és ami azt jelzi, valami nincs rendben. Azonban nem fogja ezt még elé is tárni, mert nincs alapja és teljes bizonyossága nem, azonban, ha egyszer úgy történik, akkor saját magának keres előbb bizonyosságot és alkalmat. De nem feltétlen úgy akar előre jutni, hogy kidobatja azokat, akik nekik nem szimpatikusok elsőre.
- Nem is gondoltam rá. Csak mondom, még fura nem mindig úgy lenni, viszont nem akarok visszakerülni oda – rázza meg a fejét, hogy ő nem kötődik ahhoz, amit ott hagyott a másik városban. Ó nem, nagyon nem, New York sírhat, mert az ősi kígyó kezdi jól érezni magát, ahogy a fiatal is, akit arcként visel. Nem adja azt olyan könnyen ő sem. De nagy tömegben való igaz, kicsit elveszik. Sok volt a kihagyás.
- Uhh... - bár aztán nemigen érti a hasonlatot, de sejti, hogy semmi jó nem lehet mögötte és bizony eléggé kapott. Úgy néz ki, a vadászélet velejárója az örökös ki-be járkálás a gyógyítás szentélyébe, no meg a lábadozás oltárán, még ha amúgy alapvetően vigyáz is magára. No sebaj, mindennek van ára és kockázata, ő ugyan szép csendben csal, de ki figyeli, ameddig lábadozásából csak embert nyernek vissza a nagy csatába, ha eljön. Vagyis reméli, így figyelik majd. - Akkor semmi jóra nem gondolok. Veszélyes élet ez – rázza meg a fejét, mintha valóban ez aggasztaná, úgy, hogy pont ő vállalt be önként egy nem is kicsi sebet és sérülést. De biztos sejti is a dolgot, hogy nem ez fogja visszatartani őt attól, amit művelnek. Aztán csak meglepve pislog párat.
- Futás? Most? - és valóban komolyan gondolja, mire bármit is tudna mondani, már rohan is. És akkor ő van lesérülve! Egy szusszanás a kényelmes séta oltárán, megigazítja a táskáját és rohanni kezd ő is. Kényelmes tempóval, már megszokott módon, ezt is gyakorolta, igazából fejszellőztetésnek nem rossz módszer, majd csak egy pillantás erejéig vigyorog rá, miközben elhalad mellette, a cél irányába. Táskáját lefogja azért, nem kéne se szétszórni, se megvárni, még lilára veri szét valamijét, így ugyan kényelmetlenebb, de nem is az életükért futnak jelenleg.

Aztán lefékez, mintha valami fal lenne előtte, azonban csak a kijárat és annak látványa. Nem gyalog jött, így nem látta pontosan, meg nem is ezt, így miközben szusszan és vár, jól meg is nézi magának. Int is egyet az ott strázsálóknak, akik vagy észreveszik őt, vagy egyből le is tojják és hátratekint. Nincs is olyan messze, így immár kettesben nézhetik végig, ahogy nyílik a kapu.
- Ez tényleg jól őrzött dolog, örülök, hogy nem dőlt le – indul meg, amint a szárnyak megnyílnak és mögötte lépkedve elhagyja a várost és kilép a valóságba. Már sokkalta másabb, kézzel fogható a pusztulás. Csendesen tekint végig a környezeten, az egykori házakon, majd az azt körbeölelő természeten. Nem hazudna, ha azt mondaná, eggyel jobb színbe kerül és könnyebb neki idekint. Már csak ezért megérte, mély levegőt véve tér be a fák közé, pillant valami bokorral benőtt dologra, vagy csak lép át valami fém dolgot. Az erdő pedig több, mint amire számított. Mondhatni, szerencsés korba értek vissza ők, amikor már több a zöld mint a beton, a természet, nekik az pedig csak kánaán. A romok után már csak fák maradnak, kellemes illatok és csend, a városnak mindig van egy alapzaja, de itt aztán csak le kéne heveredni és hallgatni. Persze, el is bambul kicsit, így késve pillant Zagar felé.
- Hmm? - kérdés volt, kérdés, figyel ám. Megrázza lágyan a fejét. - Apa szerint anyám mexikói volt, ő csak akkor találkozott vele, amikor ez kitört. A pillanat heve vagyok én – von vállat és lép át egy kisebb törzset. - Nekem csak Redwood City neve ugrik be, meg rengeteg park. Azt tudom, hogy mindig mentek, de abban a városban lépett le apám, azért maradt meg. Ott volt egy kisebb tábor, csak aztán szétverték és ment ki merre látott... Mi ugye afelé, ahol találkoztunk, arra pedig már csak kihalt környékek vannak... - kapott térképével nézte a távokat és próbált olyat belőni, amely huszon év alatt élhetően bejárható, ha menekülés a kényszer. Nem tudja, hogy amúgy volt-e valaki, aki idáig gyalogolt, de nem tudja elképzelni. De lehettek kezdetben autóik is, vagy akár szekerük, mit bánja ő. - Annyira amúgy nem is nagy, most hogy láttam papíron, mekkora is volt. Annyi állam...! Sose volt fogalmam róla, hogy mi létezik a tengeren túl vagy mi nem már, ha olvastam is, akkor ősrégi újságokból tanultam, meg ilyenek. Vagy az iskolában, ahol éltünk is, már nem tudom. Annyira ilyen romos hely van, hogy összefolyik a fejemben – rúg bele egy ágba, majd körbepillant. Még így, távolabb is biztonságosnak tűnik a környék. Bár ide nehezen lóg ki, nem lát patakot sem.
- Gondolom neked is hosszú utad volt, bár nem faggatni akarlak. Csak még mindig fura ennyi életet elviselni meg... úgy minden. Pedig, nem tagadom, hogy imádom!
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 20, 2019 6:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
- Kettő elég.
Teszek pontot a vacilálása végére, aztán ha bepakolta, akkor mehetünk is. Menet közben kezd körvonalazódni, ki az, aki csak úgy meglátogatta. Liam-ra nem számítottam volna, mert ő nagyon barátságtalan egy figura, sunyi képű és még sorolhatnám, bár igazából vele a helló szia szevasz-nál tovább nem jutottam. Mert én sem vagyok egy könnyű eset. Drake emlegetésére kicsit kinyílnak a szemeim, főleg amikor azt hangsúlyozza hogy nem volt semmi gáz. Egyből arra gondolok, hogy miért hangsúlyozza ezt ki? Ha hülyeséget csinált úgy is megrángatom, ha nem ma, akkor pár nap múlva. Morgok egyet magam elé, de hagyom folytatni, eljutunk Alexander-ig. Az arckifejezését elnézve és a nyelést, nem lehet egy szép emlék. No, pedig pont ő az akivel a leginkább ki lehet jönni.
- Mi a frászt csináltál?
Nem hagyom elterelni rögtön ezt a témát.
- Meg fogom kérdezni őt is, de először tőled akarom hallani!
Fogalmam sincs miért gondolja úgy hogyha másoktól értesülök először az ilyesmikről, akkor majd az jó lesz. Azon vagyok, hogy golyókat növesszünk neki, úgyhogy a terelés helyett ideje a sarkára állnia! Az utcára kiérve így már nem lesz nehéz felzárkóznia hozzám, hiszen a tekintetét keresem, úgyhogy ha lemaradt a lépcsőknél, akkor bevárom és lassítok a lépteimen. Olyan nagy balhét nem csinálhatott, mert akkor már tudnék róla és most nem sétálgatnánk ilyen békésen, leszámítva a morcos fejemet, amit az előbb hallottak váltottak ki belőlem. Kicsit rá is játszok, úgy gondolom meg kell tanulnia kezelnie az ilyen helyzeteket és nem úgy hogy terel, vagy hazudozik. Valamivel később, miután már haladtunk jócskán az úton, kérdezem a sérüléséről.
- Felejtsd el azt a szót hogy egyedül, kölyök! Legalább addig, amíg tanulsz!
Örökre mégsem kérhetem, magamból kiindulva, de most valóban nem tesz jót a fejlődésének, ha folyton azon gondolkodik, mit hogyan oldhat meg egyedül. Jó, ha feltalálja magát és életre való, viszont most nem ezért van itt elsősorban. Hozzá kell szoknia a többiekhez, a társához, hozzám is és ha állandóan egyedül akar lenni, akkor ez nehézkesen fog menni. Eleve csapatban vadászunk, de minimum ketten.
- Csak annyira, amennyire lesérülhet egy ember, ha vele verik le a sütő ajtaját!
Mondhattam volna azt is, hogy a pokolkutya trambulinnak nézett. A többi ehhez képest meg se kottyant. Elhúzom a számat a kijelentésre, aztán finoman meglököm a karját az enyémmel.
- Nah, ha ennyire jól vagyunk, akkor futás a kapuig!
Azzal rohanni is kezdek elhagyva őt kis időre, de ha lépést akar tartani és nem felbosszantani, akkor ő is szedni kezdi a lábait. Kénytelen. Én meg úgy is le fogok maradni, kettőnk közül én vagyok jobban lesérülve.

A kapunál több fős őrség fogad minket. Négyen a falon őrjáratoznak, négyen pedig a kaput őrzik. Ha William ér előbb oda, akkor várnia kell, bár visszatessékelni nem fogják, mert én is ott jövök mögötte. Itt egy kicsit szusszanhatunk, amíg kinyitják a kaput nekünk.
- Gyere!
Valamivel később intek a fejemmel neki és megindulok kifelé.
- Ne maradj le!
A bentről induló autóútról azonnal le is térünk jobbra fordulva, beveszem magam a romok közé. Sok lepusztult ház között haladunk, ahová beette magát a természet, utat fúrt magának. Az aljnövényzet amit csak tudott, belepett. Ahogy egyre jobban haladunk kifelé innen, egyre több fa vesz körbe minket, mígnem eljutunk az erdőbe. Itt már lassítunk.
- Amíg odaérünk, mesélj! Merre jártál a nagyvilágban?
Addig sem akar másfelé bandukolni, kinézem belőle ha megakad valamin a tekintete akkor képes eltűnni mellőlem. Mondjuk én meg képes vagyok megtalálni, de ne ezzel múlassuk az időt, ha lehet! Gyakorolni jöttünk! Tekintve hogy a lakásában azt mondta, rosszabb helyeken is járt, kíváncsi vagyok merre, talán kapok egy körképet.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2