Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• William lakása •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


William lakása Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 17, 2020 4:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Kád vízből tesó
───────────── ────────────
- Ne is mond… emlékszel mekkora háborúkat vívtak pár épületért? - elnevetem magam a fejemet csóválva. - Bár még a sok várfoglalásnak volt is valami hangyányi értelme, na de a keresztelháborúk… azok után tort ülhettek a démonok! - hullottak a disznók az emberi lelkek, s a háborúk a kegyetlenkedés melegágyai voltak, eképpen az elkárhozás egyik legjobb helyszíne. Fogadjunk, hogy az összesben benne volt a Viszály keze.
- Tudod min gondolkoztam sokat? Igazából mióta megtudtam, hogy megjelentek ebben a korban a vadászok, azóta filózok rajta. Szerinted - márha persze visszakapjuk valaha is az erőnket -, a “városi vadászok”-nak nevezett réteg hajlandó lenne elfogadni az erőnket? - igaz persze, amíg Amara mellett állunk, igazából minden élő ellenségei vagyunk, ám nem kell ennek mindig így lenni. Talán Amara ránk is veszélyt jelent, főleg ha a végső tervei között nemhogy mi, de még a Föld se szerepel. Igazából kinézem Isten testvérkéjéből, hogy el akarja pusztítani, teljesen a bátyja alkotását, avagy játszóterét. Nem tudom, hogyan tekint rá.
- A Halál új Lovasa. A szövetségünket hivatott jelképezni, bár… nem tudom ő mennyire gondolja komolyan ezt a szövetkezés dolgot - noha Beleth megtűr maga mellett és eddig működött is a dolog, mivel démon, így azért kételkedem benne, na meg a megbízhatóságában. Márcsak azért is, mert az elmémben túl gyakran jelenik meg szemeinek kékje, s biztos vagyok benne, hogy ez a Lovas műve, de azt nem értem, ő ezzel miben kerül előrébb. Már többször is ellenőriztem a ruháimat, de semmit nem találtam, ami magyarázatot adhatna a jelenség miértjére. - Egyenlőre a hasznomra van az ismeretsége a jel pedig… meg kellett erősítenem, hogy maradandó lehessen, de úgy vélem szintén a hasznomra lehet - a mágiámmal pedig könnyedén elfedem a szükséges pillanatokban. Noha nem ez az eddig általam kötött legerősebb szövetség, ám talán az egyik leggyümölcsözőbbé nőheti ki magát, ha ügyes vagyok. Beleth tanítványaként összeköthetem a kellemeset a hasznossal: egyszerre fejleszthetem a mágiám, és ismerhetem ki az övét. Egy szinten képet kaphatok a korlátaimról - amelyekkel egyenlőre sajnálatos módon nem igen vagyok képben -, s megtalálhatom egyes helyzetekben a legkevesebb mágiával való kibúvót.
- Lehet - nevetem el magam, elvégre Athan a lényegre tapintott. Feltehetőleg mind a hatalmat hajszolja, csak más más módokon. Az angyalok és a démonok nagy része is idegyűlt, Amerikába, így a többi kontinensen szabad a pálya. Noha megeshet, hogy pont az uralkodás alapanyaga - a “nép”, kik minden óhajod lesik - hiányzik. Azonban úgy érzékelem, hogy a lehetőségek ellenére, testvéreim mind itt lopják a napot, ebben az országban. Márha ez a kifejezés használatos még egyáltalán az apokalipszis után.
- Na igen, Isten a mi malmunkra hajtotta a vizet. Bár valahol kimondottan sértő, hogy egy csettintéssel elfeledtette nagyszerűségünket - lelkem - hát az biztos nem -, elmém, s a büszkeségem valahol ágál azért, hogy ilyesmit merjen tenni Isten, holott nyilvánvalóan ez történt. Gondolt egyet, minket ládába zárt, és még a hírünket is elvette. De ez most kapóra jön, mégha eszemben sincs hálálkodni miatta.
- Tényleg, lehetségesnek tartom, hogy az erőnk egy részét magába szívhatta, még a ládában. Azt mondta erősebb lett ez az új test, amit alkotott magának, s ő ezt a ládára fogta. Keresi is, ami azt illeti - ugyan nem áll érdekünkben átadni neki, mégis… - Azt mondja nincs ott, ahol volt. Ellenőriztem, és tényleg nincs. Talán itt lehet, New York vadászainál? - az utóbbi kérdés inkább költői. Cassael és Mammon is ott szabadult ki, s kötve hiszem, hogy azok a megátalkodott vadászok kiadnák a kezeik közül. - Lehet meg kellene próbálnunk visszaszerezni. Nem örülnék, ha valami idétlen angyal miatt újra belekerülnénk - az kellene márcsak, hogy valami tolltakaró visszagyömöszöljön minket bele. Valami ökörséget harsogva, mint pl a “mindenható dicsőségére”, meg ilyenek. - Ki tudja a lehetőség adott, s talán számunkra is érdekes dolgokat tervez - nem láthatok Mammon fejébe. Ez úgyis helyzet és lehetőség függő lesz. - Rendben van, akkor Cassaelt rád bízom! - noha kíváncsi vagyok arra az angyalra, Mammon szerint eléggé karótnyelt, így feltehetőleg nem élvezném a társaságát.
- Ugyan, hét másik derék leviatán mellett? - mosolyodom el újra, a bók hallatán. - Neked sem kellett soha a szomszédba menned, ha furfangról volt szó - a Luciferrel való dolgaimról pedig a későbbiekben úgyis kiderül, hogy jó, vagy rossz döntést hoztam-e, addig is, megpróbálom a legtöbbet kihozni a démonok városából. - Azon leszek, hogy még mindig töretlenül hatalmas lényeknek gondoljon minket - ugyan az erőnk még mindig hatalmasnak mondható, azonban gyengébbek vagyunk mint régebben. Minél erősebbeknek vélnek minket, annál tovább hagynak békén, és annál óvatosabbak lesznek velünk.
- Egyébként az is megeshet, hogy még Amara számára is értékes információra leltem. Hallottál már valaha egy bizonyos almamagról? - nem tartom kizártnak, hogy tájékozottabb, mint én, hiszen ő mégis csak itt él, talán csurrant-cseppent neki némi info. - A Szent Föld tiszta - ezt még egy egyszerű ember is tudná, ámbár érdekes, hiszen számtalan szegletében jártam én is, mégse éreztem ott semmit, ami ily’ értékes lehetne. - A felkelő nap országaként Japánt mondanám - hangom ezúttal bizonytalan, látok rá esélyt, hogy tévedjek. - És végül az örök tél… nem tudom, mire utalhat, ráadásul ezzel lesz a legnehezebb dolgunk, hisz minden fagyott, gátolva az utazásunkat. - minden bizonnyal ezt hagyjuk majd utoljára, addig is gazdagodunk a másik két hely tapasztalataival.
- Is. Démonokra, angyalokra, bukottakra. De akár a nephilimek is megteszik. Inkább a pártatlanságot tartom fontosnak. Mindent úgysem lehet eltitkolni, főleg nem örökké. Tetszik vagy sem, ha bárkinek is a segítségét kérjük, annak tudnia kell, legalább nagy vonalakban, miért is megyünk - szavakkal lehet csábítani, titkolózni úgyszint, de olyat kell ezekhez találni, aki nem veti meg teljesen Amarát. Avagy a haszon fontosabb, mint a hit. - Természetesen, a dolog igen kényes, problémák esetén gyors és hatékony megoldás javallott! - vigyorom - amelyre ajkaim húzódnak - kegyetlenségtől és vérszomjtól terhes. Ha bárki a “küldetésünk” sikerét fenyegeti, az meghal, mert… meg kell halnia.
- Ez a könyv… egyébként ősibb, mint mi - merengek el. - Hogyhogy nem hallottunk róla soha? - a kérdés költői, mégis… aggodalomra ad okot. Talán ez is ki lett törölve a kollektív tudatból, akárcsak mi, de megeshet, hogy valami sokkal sötétebb dolog áll a hátterében. Elvégre ha tudjuk, hogy létezik egy ilyen nagy hatalmú tárgy, nem próbáltuk volna megszerezni? A válasz erre a kérdésre minden bizonnyal egy “de”, ha más nem, én, minimum. Érdeklődésből, s, hogy ne kerülhessen mások kezébe.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 01, 2020 11:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Családi pillanatok

@Nieven & the snake  


Valahol igaza van, a ragaszkodás sok mindenhez még mindig él, a régi dolgokból, ami nekik régi, nekik, mint szabadultaknak még mindig új, nem maradt ugyan sok, nekik mégis érték és kell. El nem engedik. Érti az értetlenséget is persze, még ha közben saját maga is egy ilyesmit birtokol és benne tölti az ideje nagy részét.
- Nézd, nekik muszáj. Biztos hely kellett régen is, aludni, javaikat gyűjteni, elhinni, hogy az a kis hely az övék és senki másé. Ez már beléjük van ivódva – von vállat, nem akad ki ilyesmin, hiszen mikor ők teremtettek, már akkor is így működött a világ, nem változott e tekintetből semmit és nem is fog. Ha esik, ha fúj, ha hideg van, nekik védett hely kell, egy olyan, ahova elrejtőzve túlélhetik, és bár manapság igencsak halálmentes a vidék, mégsem a legkellemesebb megfagyni, éhezni és hasonlók, így aztán, maradtak abban, amit addig is oly jól ismertek és csináltak, most már válogathatnak is, senki nem fog követ vetni arra, aki elfoglalja valaki tulajdonát, amely már régen feledésbe múlt talán, emlék sem maradt róla. Hisz nem is fontos.
Mondandója annál inkább és jobban, persze csak a maga részét teszi hozzá. Nievel az Ördöggel táncol, míg ő vadászok közé issza be magát és adja el tehetségét, mindegyik egészen meredek terep, de ők nem is arról híresek, hogy az unalmasok közé eszik be magukat, mert való igaz, a vadászok között nem kell mindig életveszélyt keresni, cserébe tudásvágya könnyen kielégíthető, vagy ha épp valamire szüksége akad, eléggé felszerelt a világ többi részéhez képest, ő meg mint valami kis nyereségleső, úgy ül ott is használja, amennyire nem szégyellni. Nem hazudna, ha azt mondaná, hogy örülne, ha nem kellene ilyen módszerekhez folyamodnia, ha egyáltalán nem lenne az, hogy neki szüksége van eszközre, egy sorra, hogy kipótolja ereje hiányosságát. Egyszer talán eljön az a nap, amikor elkopik, amikor ismét csak saját maga kell bármely probléma megoldásához, de jó kérdés, mikor és egyáltalán eljön-e. Nincs benne pesszimizmus, mindig nyitott és vár a megoldásra, viszont nem fog csalódni, ha nem az lesz a vége teljesen, amire számítanak. Elválik. El, ahogy az is, mi lesz a kis kalandjaik végkimenetele. Tény és való, némán áldozik a dolognak, okos húzás inkább maga pártjára állítani úgymond, mintsem ellenséggé tenni, ha meg kell, eljön az idő, talán a számok nekik kedveznek... Tekintete siklik Nieven ujjai felé, a jelre, amelyet végigsimít. Fejét billenti kissé oldalra, kíváncsian, ahogy odanyúlva tolja el finoman nővére ujjait, sajátjai közé véve karját, feljebb emelve szemléli meg a jelet, amely bőrébe vésve pihen.
- Ezt ki tette rád és miért? - hangjában semmi felháborodás nincs, valódi a kíváncsiság, ahogy még egyszer átfutja, megsimítja óvatosan maga is, majd elengedi, hiszen több dolga nincs vele. Biztos jó oka volt, bizonyára jobban beitta magát a démonok világába, míg embert játszott a vadászok között. Szégyen, vagy sem, mindig megvolt a maguk helye, helyzete, ki hol ténykedett, a lényeg úgyis egy volt; szinte mindenhol, minél több mezőn. Egyszerű ez. Talán majd később csatlakozik hozzá, egy-két pillanat erejére, hogy meglássa, mégis kikről van szó, milyen körökben kering, mert a kíváncsisága mindig él.
- Vélhetően megint keresnek egyesek valami helyet, ami fölött basáskodhatnak – legyint egyet, uralkodni és uralkodásra vágyni, a megszokott, nem is veszi fel. Ő is megtehette volna, megtette másképp, jobban szerette a fondorlatos játékokat, egynek látszani, irányítani némán és mégis bezsebelni a jutalmat. Segítette nem egyszer a másikakat céljuk érdekében, anyjuk halála után elveszettnek tűnt talán, mindig is kicsit annak hitték, olyannak, mint akit gondozni kell, pedig nem is tudták, hogy anyja önző mivolta, amivel maga mellett tartotta, csak tovább növelte. Annyira, hogy végül ő sújtott le elsőnek.
- A faj semmit nem mond nekik, arról gondoskodtak – mert ők a kitépett és elégetett lapok lényei, akikre senki nem emlékszik és ameddig nem lesz másképp, nem is fog. Nem mintha félne, így mégis könnyedebb, hogy nem tudják, mire kell számítani. Veszélyesebb, még ha nem is vannak erejük teljében.
- Meg hát, részben azért segítettünk is neki, még ha nem tudatosan, de itt lehet, egész lehet. Szóval, ennyi jár nekünk – nem mintha mást hitt volna, nem mintha bízna benne, vagy akárkiben. Csak a magafajtában, a többiek pedig átmenetileg élvezhetik azt, ezt a nyugalom ára. - Nocsak, és élni is fog vele? - segíteni, de miben, ez a nem mindegy. Nie nem ostoba, tudja jól mit mond, így nem aggódik, ha mégis gond lesz, akkor pedig majd megy és besegít. Ajkaira apró mosoly kerül, ahogy azt tanácsolja, keressék fel. Ennyi idő telt el és nem tette meg, nem, mert valamiért nem jutott el oda, minden fontosabb volt, pedig, sosem felejtett el semmit. Még ha angyal is, még ha aurájától taszítva, undorodva kellene elfordulnia, ő hálás. És egyszer majd ki is mondja.
- Nem fog, de amint tudom, merre jár, fel fogom és beszélek vele – nyugtatja meg a másikat, hogy emiatt nem kell kattognia, megejti, ha eljön az ideje, de van egy olyan érzése, hogy annyira nem. Ha pedig mégis, akkor így járt, ő is tévedhet és meglépi majd azt, amit kell. Abban biztos, ha vesznie kell az angyalnak, az ő keze által fog, ez már biztos.
- Áhh.. értem. Mondjuk ez jogos. A bizalom, még ha csak látszat is, ezen is alapulhat. Mindig is cseles voltál, örülök, hogy ez nem veszett el – húzódik ajka talán vigyorra, nincs ezzel gond. Nem a legjobb megoldás, de biztos, az pedig külön hasznos, hogy ha kell, tudni fognak mindenről. Talán ő maga is így cselekedett volna, még ha azt is mondta nemrég, nem épp veszélytelen.
- Az a múlt, mese habbal és régi korok emléke. Tedd csak, lássa, hogy mik voltuk és mik vagyunk. A többit... a kellemetlen részt meg el kell harapni – nincs mit tenni, a gyenge pontot fedni kell, ahogy a halandók bújtak páncélba, úgy ők az ámítás mögé. Egyelőre nagy és sok mágiát nem kellett nyilvánosan használni, ő a vadászok között pedig valóban nem teszi.
- Engem meg velük, szóval, egy csónakban evezünk. De ha elég gőgös, elhiszi, hogy ezzel is az ő malmára hajtjuk a vizet, csak játék, álca, míg telik az idő – somolyog felé, hiszen talán sosem kerül előtérbe kivel és miket tettek, ha igen, akkor ahogy mondja, elvesztek. Ez ilyen játszma. De más dolgok is akadnak, ha már a sötét asszony, úgy jön fel a feladat témája. Ő sem indult el még, nem is gondolkodott talán annyira sem, mint illett volna, most azonban nem tagadja meg és hárítja el. Ha kell, akkor jöjjön.
- Tény, nem adott sok támpontot, csak hogy merre. Egy a szent földön, egy az örök télben, egy pedig a felkelő nap országában – idézi fel a sorokat hangosan, amiket egy életre megjegyzett ott, a templomban. - Ezek alapján kell, bizonyára érezni fogjuk, ha közel vagyunk. El vannak rejtve, de hát, mi meg jól tudunk keresni – enged meg egy félmosolyt. Kis utána járás, hogy ezek a szavak mit jelentenek és kész úgymond a térkép. A többi meg, majd... alakul.
- Kikre gondoltál? Démonokra? - mondjuk az tény, hogy ha erőt kell lopni, márpedig biztos kell majd, jól fog jönni. Mint valami elemózsia. - Felőlem oké, de jól kell választani. Ha pedig meredekké válik, akkor pusztulnia kell. 

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


William lakása Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 9:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Kád vízből tesó
───────────── ────────────
- Még mindig nem értem ezt a nagy ragaszkodást a lakhelyek iránt! Képzeld, a legtöbb démon is osztozik ebben a furcsa szokásban a halandókkal! - talán ő is tudta, de nem bírtam magamban tartani. Már a sok vas miatt is taszítóak voltak a városok - a középkorban -, most pedig még többet használtak fel masszív épületeikhez. Mostanság én is berendezkedtem egy ilyen otthonban, ám ott csak a fontosabb holmikat tartottam, na meg egy időben ott “őriztem” a könyvtekercset, ami immáron Lucifer tulajdonát képezte. Kicsit lomtár hatása volt az egésznek, igazából egy fészeknek tekintettem, ahova nagy ritkán eljártam aludni. Azóta, mióta befogadtam egy halandó, még a kutyákat se nekem kellett naponta etetnem. Vicces történet volt ez, ami igazából egy betörési próbálkozással kezdődött. Nem ijesztette el a kerítésre kitűzött test - akadt benne kurázsi -, mert még seggre ülve, a vicsorgó kutyáimtól körbevéve is fenyegetőzni próbált. Majd’ képen röhögtem, de végül sikerült uralkodnom magamon. Tisztáztuk az erőviszonyokat, s mivel a kutyáimat nem akarta bántani, életben maradhatott. Aztán a nyakamon ragadt. Rosszabb volt, mint valami bumeráng - lépten-nyomon megjelent a küszöbömön, és nagyjából minden is érdekelte, amit csináltam. Állandó kritikával éltette a lakhely minden pontját, amit elhanyagoltam. Két szóval az agyamra ment. Végül rámordultam, hogy ha akar, takaríthat, meg javítgathat ő mindent. Álmomban sem gondoltam volna, hogy belemegy. Igazából ez volt az első lépés, hogy oda is költözzön. Az élelmet én szereztem neki, nagyrészt, ő pedig a házban és a kertben rendezkedett.
Athan látszólag nem osztja aggodalmaimat Lucifer kapcsán. Valahol érthető, elvégre a testvéreink is képesek magukat megvédeni, de azért, kerülném a démoni seregeket, még úgyis, hogy mostmár egyre több “tisztet” ismerek. Az Amara iránti hűségemről pedig… hálás vagyok én, hogy kiszabadított, de a világ teljes letarolásában maximum segítő kezet vagyok hajlandó nyújtani, de arra hűséget, meg igaz szerelmet ne várjon. Istenből elég egy is, ha számít az, amit akarunk, akkor én ott leszek, ha kell neki valami, de ahhoz túlzottan önérdekű kígyó vagyok, hogy mindenféle haszon nélkül dolgozzak egy számomra még előnytelen dolgon is. Na abból nem eszik! Sőt, kedvelem Lucifert és a brancsát. Az arkangyal kifejezetten érdekes társaság, és remek beszélgetőpartner, kár lenne érte. Ráadásul Beleth… ujjaim maguktól csusszannak bal felkarom alsó részébe vésett jelére, szemeim pedig könnyedén csukódnak, hogy teljesen utat engedhessek felvillanó képének. Szemei kékje lassan mindenhova elkísér, s ez messze nem olyan bosszantó, mint ahogy azt elsőre gondoltam. A jelet nem rejtettem el a testvérem elől, ő nyugodtan láthatja. Igazából a démonok közt se feltétlen rejtegetem, maximum a felsőm ujját húzom rá, ám az emberek közt mindig illúzió fedi.
Mindig szerettem a saját hangom hallani, s felüdülés valakinek minden egyes gondolatomról könnyedén beszámolni. Persze, előtte is volt köztünk kapcsolat, de a láda kicsit megnyomorította azt, mégis, előtte nem szükséges titkolóznom, hiszen a testvérem… Mammonnal is megkönnyebbülés volt beszélgetni - főleg Beleth gyanakvása után -, de vannak dolgok, amik akkor sem fognak általam a Pestis Lovasának fülébe jutni, ha ezzel örök némaságra kárhoztatnak. Mondjuk a régi idők szent helye inkább csak egyfajta felháborodás volt részemről, ami némileg képmutató is, hiszen megegyeztünk Belethtel, hogy együtt megyünk el oda, szóval démont viszek egykori kis paradicsomunkba. Ráadásul én még nem is voltam ott a kiszabadulásunk óta. Talán Athant is megkérhetném, de… nem is tudom, Beleth tökéletes lesz erre a célra.
- Szerintem nem is álltak neki keresni - csóválom meg a fejem, némileg bosszankodva ezen a lustaságon. Immáron pedig Lucifer is siettet minket. - Tudnak, de csak a fajunkat - legalábbis előttem Mammont leszámítva senki sem tudhatott többet. Persze az előfordulhat, hogy Beleth rájött a kis titkomra, de az jelen pillanatban legyen az én gondom. - Mammon nagyravágyóbb és pontosabb annál, semmint kiadjon egy ilyen információt a markából, amivel csak ő rendelkezik a démonok között - az mondjuk megeshet, hogy Lucifer kikényszerítő belőle, de az meg hosszútávon lenne rémesen rossz döntés a Pokol Urától. Bár talán rosszul mérem fel az esélyeket. - Felajánlottam neki a segítségemet - talán nem a világ legértékesebb dolga, de a Pestis Lovasa se tudja, pontosan milyen erőkkel rendelkezünk, ráadásul egy baráti érzésű leviatán szerintem értékesebb számára, mint egy inkább kerüljük el egymást gondolkodású. Eképpen felhasználhat a terveihez, ameddig az nem érint minket, ráadásul további információkat szerezhet tőlem. Nem egy életbiztosítás, de igazából mi az? - Akkor fel kellene keresnünk. Még mielőtt olyanoknak kotyog, akiknek nem kellene - az angyalok sokkal “nagylelkűbbek”, ez is, ki tudja hány másik tollcsomóval osztotta meg elmesélt titkainkat. Ezt pedig nem egyedül kívánom intézni, elvégre a testvérem nálam sokkal jobban ismeri Cassaelt. Persze nekem az is teljesen megfelel, ha ő maga jár a dolog nyomába, csak történjen meg. Ha kell, úgy hallgattassuk el azt az angyalt.
- Nem - vágom rá azonnal. - Nem kockáztatok hazugsággal, legalábbis egyenlőre - ez azért bővebb magyarázatra szorul. - Amennyire lehetséges, ki akarom ismerni. Nincsenek olyan tévképzeteim, hogy teljesen képes lennék rá, de tudni akarom, hogy merre mozgolódnak, hogy értesítselek titeket - nehogy bajotok essen. Ezt azonban már nem merem hangosan kimondani, nem lenne méltó egy leviatánhoz. - A múltunkat fedem fel előtte, a származásunkat, egy, még az ókorban általam iratott könyvtekerccsel - legalábbis egyenlőre, később meg ki tudja. Hasznos démonnak akarok látszani a szemében, szóval akár ideiglenesen hajlandó vagyok az érdekeit is szolgálni. Meg egyébként is, sosem árt a b terv, ha Amarával nem alakulnak a dolgaink zökkenőmentesen. - Ha Amara össze tud kapcsolni a Fényhozóval, úgy számomra minden bizonnyal már késő, s elvesztem - húzom ki magam, feszültség költözik a vonásaim közé. Pontosan jól tudom, milyen veszélyes játékot játszom akár Luciferrel, akár Belethtel. Talán megölni nem tudnak, azonban ha kiderül ki, hogy mi vagyok, úgy valószínűtlennek tűnik, hogy kegyelmesek lennének velem. De a fájdalom nem olyasmi, amit ne lehetne elviselni, vagy kizárni. Nagy tapasztalatom van ezen a téren. Igaz, az is megeshet, hogy Amarának egyéb kémei is akadnak Lucifer sorai közt, de ez nem zavar, neki is szívesen előadom az előbbit. Emlékeim szerint pedig nem tiltott meg semmit, a lapjainkat úgy keverjük, ahogy jól esik. Csak hasznosak legyünk a számára.
- Mindkettőben, nem találom, meg ami azt illeti, nem is tudom, mit kellene pontosan keresem. A sötétben tapogatózom - nem valami hálás feladat. Kellene valami útmutatás, mert egyenlőre kicsit sem kifizetődő a kutatással töltött rengeteg idő. - De arra gondoltam, hogy másokat is magunkkal vihetnénk. Nem biztos, hogy mindennel boldogulnánk magunkban. - az erőforrásaink sajnálatosan korlátozottak, még a mágiát illetően is, és talán angyali vérre is szükségünk lehet, főleg ha a minket fogvatartó ládából indulunk ki.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 01, 2020 11:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Családi pillanatok

@Nieven & the snake  


Még mindig nem tudja hova tenni magában ezt a helyzetet, ezt a szituációt, így egyelőre az lesz a legegyszerűbb, ami eddig; tisztes távolból kivárni, mire is akarnak utalni a jelek, amiket rajta lát, vagy amik egyáltalán jöhetnek. Mert való igaz, nem tetszhet mindenkinek az, a bálon is megjegyzésre került egy mondat, amelyben finoman benne volt az, amely miatt inkább csendben volt testvérei felé. Mert miért ne. Hiszen tudja ő, melyik oldalt szolgálja, és az, így, most egymaga végiggondolva, az a saját oldala. A többi pedig, ahogy alakul. Ahogy annak idején elkezdett önállósodni és alkotni, úgy kívánja ezt manapság is folytatni. Hiszen a sötét asszony ebben nem gátolja, nem ült a nyakába, hogy semerre sem mehet és ez jóval jobban fekszik neki, mint bármely más opció. Igen, van dolog, lenne, de egyelőre addig nem jutott el, vagy épp talán mások igen, nem koncentrált arra eléggé, azt viszont tudja, hogy ha megtörtént volna, tudná. Szóval, akkor miért is van itt? Valami lehet, valami, amely ideáig hozta, nem máshoz, nem saját maga ücsörög és teszi a dolgát, hanem itt ülnek, egymással szemben. Ha ez nem érdekes most, semmi sem, még fejét és kissé oldalra billenti, ahogy fürkésző tekintete pedig kutatja az arcot, amit akkor se tudna elfelejteni, ha lenyúznák érte a bőrét.
- Igen, egyelőre – néz körbe ő is, de neki már minden ismerős, csukott szemmel is tudja, meddig nyújtsa a kezét a pultig és vissza. - Nem én választottam, ők adták, hogy élhessek benne és közel is legyek. A berendezés fele az enyém. A növények – int feléjük, biztosan megismer párat, ha épp úgy nézi, az se baj, ha nem. Kezét leeresztve, nem kíván most zöldeket beszélni, ahogy csak felvont szemöldöke várja, hogy a nos után mit mondana, nem erőlteti további szavait a témában, mintha pillanatnyi zavar vegyült volna. Persze, nem is ez az egyetlen út, úgymond ajtaja sincs zárva, hiszen be is tudott jönni, ki sem zavarta, most is nyugodt arccal figyeli. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ellenben a szavakat nem kell, figyelve hallgatja őket, ahogy a lakást megtölti testvére hangja.
- Várható volt, hogy most már komolyabb lépéseket tesznek a nő ellen. Nem hittem egy percig sem, hogy a Fényhozó majd hajlongani fog előtte. Tegye csak – mosolyodik el haloványan. Igen, tudja, nem ellünk, de a nő el fogja várni, hogy ott és ne Lucifer körei között legyünk, hiszen, ezt már kifejtette. Szabadulásunk ára a hűség. Érdekes felállás lesz ez, minden, ha kialakul, ha elkezdődik, ha benne lesznek nyakig. Ha és ha. Minden a jövő. - Gabriel nem meglepő. Amiket művelt... - húzza el a száját és elcsendesedve hallgatja, ahogy tovább fűzi a szavakat. Mintha csak valami eltorzított híradó lenne, a világról, amelyben él és amelyre nem úgy figyel most, hiszen itt van többnyire, nem járja a vidékeket. Mintha csak erre várt volna eddig, hogy kiadhassa magából, úgy jönnek, egymás után, újabb és újabb mondatok, záporoznak felé és ő csak elmosolyodik. Nem a szavak miatt, hanem ahogy ömlenek belőle. Nos, igen. A ládában csendet tartott leginkább és távol volt tőlük, de pontosan emlékszik arra, hogy amikor a két látogató érkezett, valahogy ő is hasonlóképp nézhetett ki, amikor akadtak fülek, hogy meghallgassák. A régi helyekre sóhajt fel, majd engedi el őket, hisz ami a múlt, az a múlt. Nem lehet vele mit tenni, úgy tudja, ott
- Semennyire. Ha egy lap is a nőhöz került volna, tudnánk – mert ahogy elsőnek rángatta oda őket, úgy tenné meg most is. Nem hív, nem csábítgat, kiszaggat a jelenből és már ott is állnak előtte. Kellemetlen dolog, parancs, csak épp teljesen tehetetlenek ellene. Ez az ár, hogy valami történjen végre, vagy pont kerüljön az egész végére. Mind a kettő bent van a pakliban.
- Jól hiszed. Nem végtelen, még ha nem is adott határidőt. Értem mire célzol – kelletlen fészkelődik egy kicsit a széken, miközben arcát dörzsöli meg, hogy kezét leejtve pillantson vissza rá. Igen, pusztítás és talán még ki sem engedte az egészet igazán, ahogy érzi néha, hogy libabőr lepi el akár csak a gondolatra. Balga dolog lenne nem tartani tőle.
- A kezdeményezés így is sokszor nálunk van. Lehet tudnak rólunk, de nem tudják, kik is vagyunk. Ahhoz arcokat kell tudniuk, érezni azt, amik vagyunk. Csak ügyesnek kell lenni – mosolyodik el, hogy egy kis csellel csend marad körülötte, ő is mióta van már itt és nem nagyon érte gond, ami arról szól, ki is ő valójában. A démon nevének említésére a szemét forgatja, nem olyan biztos pénz az, hogy hallgat, de elengedi. Amíg teszi, addig jó. Aztán elválik.
- Nem tudom, nem vagyok vele minden pillanatban, sőt. Aligha találkoztam vele – vallja meg, hogy bizony kicsit el van itt szeparálva kissé, eléggé, olyannyira, hogy mikor tovább fűzi szavait, mert ma igazán fecsegős kedvében van, szemöldöke ívelődik felfelé. Fejét lágyan billenti oldalra, majd szusszan egyet.
- Lucifer kegyei. Úgy gondolod, hogy ő viszi majd hírünket hamisan? Ha az a hír éri el Amarát, hogy ellene szervezkedik és mi szóba jövünk, lehet még kellemetlen meglepetés – kicsit talán borúlátó, de ez is kell. Ez egy szó szerinti ördögi kör lesz, de már mindegy, hisz megtette. Történik, ami történik. A béke csak átmeneti, ezzel tisztában volt már akkor, amikor felfogta a helyzetet, amelybe csöppentek, mikor a láda felnyílt. Inkább előre dől, kérdő tekintetét vezeti vissza rá.
- A hely, vagy a megszerzése az, amelyben segítség kellene? - támaszkodik meg térdein, elképzelhető, hogy ezzel több dolga lesz, mintsem hírekkel foglalkozni. 

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


William lakása Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 6:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Kádvízből tesó
───────────── ────────────
Kicsit megnyugszom, elvégre úgy tűnik, nem zavarom Athant, és nem mérges rám érte…  Mert ha mérges lenne, akkor mi lenne? Magam sem tudok válaszolni a kérdésemre, így ezt is, mint az immáron oly’ sok hasonlót, egyszerűen eltemetem elmém egy távoli szegletébe. Ilyen apróságoknak nem szabadna fogalalkoztatniuk, s talán a láda, és az erőm elvesztése előtt eszembe se jutott volna ilyesmin gondolkodni, most azonban mégis… hiszen Athan kedves a számomra, így nem kívánok a terhére lenne. Bármilyen furcsak ezt felsőbségességhez szokott elmémnek beismernie.
- Köszi - vetem le magam a székbe, s hirtelen megszeppent kislánynak érzem magam, ahogy az öcsémre pillantok. Semmit nem változott, örülök, hogy láthatom,  s ez legbelül valami kellemes, bizsergető melegséggel tölt el. Nem úgy az immáron biztos tudat, hogy én viszont hatalmasat változtam. Most is azon gondolkozom, embernek, vagy démonnak tettessem-e magam, holott kettőnk közt semmi ilyesmire nincsen szükség. Ellentétes érzelmek keringenek bennem, rá akarom zúdítani az összes emlékem, de ezzel egyszerre tudni akarom az övéit is. Csak most döbbenek rá, hányszor látogathattam volna meg már őt, vagy bárki mást, nem telt volna semmibe, csak egy ugrás… mégse tettem semmit. Rá lehetne fogni a ládára, elvégre 700 év, négyszeresen észlelve eléggé hosszú idő, kicsit sok is volt már a testvérnépből, vagy akár fogalmazhatunk úgyis, hogy nagyon. Ráadásul sosem voltunk azok a tipikus csapatjátékosok, akik egymás nélkül létezni se tudnak, sőt, inkább ennek ellentétei voltunk. Persze én próbáltam mindannyiuknak segítő kezet nyújtani, ha igényelték, de volt, aki csak a saját hasznát nézte, s legszívesebben a másikat is egyszerűen félre söpörte volna, ha a kitűzött célok nem egyeztek.
- Itt laksz? - Kíváncsian pillantok körbe a helyiségben, kicsit még odázva a nehézkes válaszokat. - Tetszik a berendezés, jól választottál - értem ezt arra, hogy az emberi holmikat is megtűri, sőt, erre a lakásra talán még egy ember is ráaggatná az “otthonos” jelzőt. Úgy tűnik, ő is tanult az emberektől, de velem ellentétben minden bizonnyal gyorstalpaló kurzuson volt kénytelen részt venni. Na mondjuk, abból nekem is kijutott!
- Nos hát… - fintorodom el az üzenés gondolatára is, ugyanis még mindig nagyon gyér vagyok belőle, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy… nem, nincs ezen mit szépíteni. Gyászos a dolog. Talán jó helyen köt ki az üzenet, de lehet, hogy a “Keresni kellene a könyveket, mert Amara talán kinyír minket” helyett esetleg a “Kinyír minket a könyv, Amarát mentem keresni” feliratot adja ki a párás felület. Na meg, egyébként sem hiszem, hogy éjjel-nappal ezt lesné. Emberek mellett pedig kellemetlen kérdésekre adnának okot.
- Valahol a helyzet is ijesztő - sóhajtok végül. - Lucifer Amara ellen szövetkezik, sereget gyűjt, ugyan nem kimondottan ellenünk, de… - nyitva hagyom, hisz gondolom tudja ő is: bármire használható lesz. - Ráadásul azt rebesgetik, hogy Gabriel Amara oldalán áll - kicsit gyanúsan sok volt erről a pletyka, sosem lehet tudni, mi a pontos igazság. Talán hallottam már, talán nem, mindenesetre nem árt, ha megemlítem. - Régi szent helyünket démonok tapodják - bosszús fújtatás következik. - És végül a könyv. Fogalmam sincs, hogy a testvéreink mennyire erőltették meg magukat ezügyben, de szerintem inkább az élvezeteket hajhászták - értve ezt minden téren. A szabadság élvezetét. - Nem hiszem, hogy Amara türelme a végtelenségig tart, s már most is szörnyű pusztítást vitt végbe - nem az érdekel, hogy hányan, meg hogyan haltak meg, de ha így folytatjuk, előbb pusztul ki az emberiség, minthogy visszakapjuk hajdani hatalmunkat, úgy pedig nem lesznek a hasznunkra. - Valamint az angyalok és a démonok jelentette fenyegetés miatt is szükségünk lenne az erőnkre. - biztosra veszem, hogy ő is tapasztalta már, nem olyan könnyű velük. - Néhány incidens miatt úgyis lelepleződünk lassan, jó lenne, ha nálunk maradna a kezdeményezés - nem vagyunk olyan erősek, mint régen, hogy bármilyen helyzetből könnyedén kivágjuk magunkat. - Mammon tartja a száját rólunk, Cassaellel mi a helyzet? - kérdezem, elvégre ő a legbiztosabb forrása a csőcselék angyalhadnak, Athan pedig sokkal jobban ismeri őt, mint én. - Az utóbbi időben démonként igyekszem elnyerni Lucifer kegyeit. Információkat csepegtetek neki a múltunkról - na jó, inkább nyakon öntöttem vele - az előnyünket szolgálhatja, ha erősebbnek és veszélyesebbnek hisznek minket, mint amilyenek most vagyunk - a gyengéket eltapossák, eme szavakban van igazság. - De remélem a hír kitart addig, amíg vissza nem szerezzük minden csepp hatalmunkat. Viszont még azután is nehéz dolgunk lesz - angyalok és démonok egyesített seregei… a tettek mezejére kell lépnünk, Amara nem fog gyermekeit óvó anyaként magasodni felénk, hogy mi sötétsége köpenyébe burkolózhassunk a veszélyek elől. - A könyvvel azonban sehogy sem boldogulok egyedül segítségre van szükségem - sóhaj hagyja el a számat, egyik kezemmel a másik alkaromon babrálok. Azt hiszem itt az ideje őt is hagynom szóhoz jutni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 16, 2020 11:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Családi pillanatok

@Nieven & the snake  


Valahol még magának is meglepő az, hogy ami játéknak és – mondjuk ki – unaloműzőnek indult, még mindig tart, folyamatosan és egyre jobban mélyül el benne, egész kényelmesnek is nevezheti. Noha a közeg, mint város, nem épp a legjobb számára, mindennel meg kell tanulni élni, ez a láda kegyetlen ajándéka, hogy igen, szabadok vagytok és mégsem, mert nem lehet minden olyan előtte, mint volt, mint amilyen erő és gyönyör volt és csak a képzelet szabott talán határt. Mert bele lett kaparva bőrükbe a dolog, lehetetlenség kiszedni onnan, csak másképp jobb lenni. Ezért kellett a játék, mert ő valahol ebben mindig hátrányban volt, két kezét használni, küzdeni vele. Amikor először találkozott a láda után angyallal, megtapasztalta, hogy bizonyos hiányosságok sokkalta kellemetlenebbek, mint azt valaha hihette volna, vagy akarta valaha egyáltalán. Mert nyilván nem, kinek kellett, ha ott volt az erő, két csettintő ujj, egy lágy kézmozdulat és minden megoldódott. Ott azonban nem, hiába törekedett, mintha meg sem karcolta volna, ellenben az a tollas dög... Végeláthatatlannak tűnt, hogy legyűri-e vagy sem, de a penge, amelyet végül sikerült kicsavarnia a kezéből, még most is megvan és már a sajátja, a sebek összehúzódtak és akkor ott, hosszú életében először olyan fáradtságot érzett, amely elnyomta az álom nevű borzalomba. Hallatlan. Azóta is érzi, ha túl sokat van a falak, a város közegében, bosszantó ténye szoktak elűzni egy messzi, zöld közegbe, ahol szinte könnyebb levegőt kapni, feltöltheti magát és nem utolsó sorban, kicsit kikapcsolhat. William nem egy nehéz személyiség, de amikor napokig benne van, érzi, hogy türelmetlenebb, fárad, mert hiába minden, ő még mindig nem ember, nem az, aminek látszik, ott van benne az a fene gőg és érzet, amelyben mindig is fürdött, pedig mostanra bőven visszaesett azon a létrán, aminek a tetején ücsörgött. Mindegy is. Elmegy, éjszakát tölt valahol messzebb, visszajön és minden megy tovább, ahogy előtte és semmit sem vesznek észre. Ha valaki gyanakszik is, simul és simítja elfele, egyelőre még szüksége van a helyre, sőt, talán még meg is kedvelte, a hátulütők ellenére is. Egy ideig még biztos marad, ha tetszik ez a népségnek, ha nem.
Már sokkalta másabb a lakás, mint első pillanataiban. Akadnak növények, gyógynövények, vagy épp mert csak neki szép – vagy épp a nagyra nyúló kaktusz már csak dacból, amiért tüskéi a kezébe álltak, amikor át akart nyúlni felette – illetve tárgyak, holmik, mintha valóban ember lenne és fontos lenne, hogy legyen ilyesmi. De néha megfordulnak erre a vadászok és tanoncok közül alakok, a látszat pedig mindig fontos és adni kell rá, nem először teszi, fénykorában is elégszer tévesztett meg másokat, bárkit, mintha a fondorlatosság szinte muszáj lenne lényüknek. Valahol az is. De most csak a lakás külseje az, amely apró csapda a szemnek és a tudatnak. Az asztalon egy kosárban gyümölcs is pihen, a falra akasztott óra pedig azóta sem mozdult meg, mint valami mementó, az ablakban pihenő kisebb azonban, amely a napból kap energiát, hogy ketyegjen, teszi a dolgát. Egy papírra firkálta, mikor illik megjelennie a vadászok között, azon kívül pedig azt csinál, amit akar játék van. Nem is olyan rég tért vissza, cipőit a fürdőből kivezető úton rúgta le, az ágyon ücsörögve futtatja végig lustán ujjait a fekete pikkelyeken. Egy mamba tekereg épp karja köré, hogy aztán mozdulatlanságba merevedve csak nyelve bukkanjon elő és elő. Mindenhol csend, másik kezével egy megsárgult kötet lapjait forgatja, egy ősrégi könyv, többnyire pedig alapanyagok vannak benne, amolyan katalógus arra, hogy mit mely bájitalra, varázslathoz lehet használni, vagy épp egyszerű főzetre a lázhoz, hasfájáshoz. Nem keres, csupán elüti az időt, mindig is az a kedvence, amikor valami hasznos is, nem csak szép, még mindig a tudáséhes szörnyeteg.
A kígyó moccan, fejét fordítja az ajtó felé, szisszenésére emeli fel a fejét ő is. Lekúszik róla, szokványos helyére, ahonnan könnyen előtörhet, ha arra parancsolják, mégsem látja senki sem. Mezítlábas talpai puhán érkeznek a padlóra, megemelve magát lépked kifelé, pont egy időben azzal, ahogy nővére végül feltépi a fürdőajtót. Szemöldöke a magasba szökken, ahogy végigpillant rajta, az érzésre nem is figyelt, hogy közelben van, érezte, csak hirtelen közeledett. Aprót szusszan.
- Hello, neked is – biccent felé, ajkai mosolyba húzódnak. Az ő kapcsolata a család gondolattal és dologgal még mindig változatlan, számára tény és olyan dolog, ami sosem szűnik meg, de a láda óta nemigen változott jó felé. Mégsem tud gyűlölni és átkozni, arra elég egy alak, ők pedig mindig az élete részei voltak. Meglepi, hogy idejött, talán baj lehet, talán valamelyik mégis lázad az ellen, hogy ennyire szét legyenek szórva. Nem sejt jót, de nem is temet előre. Lágyan int a székek felé.
- Helyezd magad kényelembe – teszi ezt ő is, odalépkedve ül le és kényelmesen kinyújtja a lábait, felpillant rá. - Mi olyan fontos, hogy el is jöttél, nem csak üzentél? Az ilyen mondat mindig ijesztő – valóban rezdül bensője, hol kíváncsi, hol még kicsit aggodalmas. Próbálja kivenni a vonásokból, mennyire gyűri meg a dolog őt, de egyelőre erre nem jött rá.  

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


William lakása Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 12, 2020 4:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Kádvízből tesó
───────────── ────────────
Több hete már, hogy démonnak álltam, s eddig nagyon fel se tűnt az idő múlása. A napok jöttek-mentek, hozzájuk hasonlóan pedig nekem sem volt megállásom. A nulláról hozzáfogni bármihez csöppet sem egyszerű, főleg ha az a valami a démonok közé való beépülés. Ráadásul emellett is magasra tettem a lécet, hiszen nem akárhová, hanem a felső körökbe akartam betörni. Mostanra már nemcsak Mammon volt az ismerősöm, hanem további két lovas, és az egyik tanácsadója, valamint egy főbűn is. Na meg nem mellesleg a Pokol nagybetűs ura. Mondjuk ezek közül továbbra is Belethet tudtam a legkevésbé hovatenni, mégis… elfogadtam, hogy a szövetségese és a tanítványa legyek. Azt majd az idő eldönti, hogy jó volt-e ilyesmibe belemennem, de a szavaimnak súlya van, visszavonni őket már nem tudom. Erősebb akarok lenni! Uralni akarom a mágiám minden megmaradt cseppjét! Ha bármi is rosszul sülne el, nem húz ki belőlem semmit, anyám után nem hiszem, hogy képes lenne újat mutatni. Mondjuk ha éppen rizikófaktor kellett, nos ott volt Lucifer is.
Az éjjelt - magamtól teljesen szokatlanul - alvással töltöttem. Hát ami azt illeti megbántam, ugyanis az emberek által “rémálomnak” keresztelt szörnyűség hozzám is beköszöntött, Amara pusztulással fenyegetett minket, mert még nem hoztuk elé a könyv darabjait. Ahogy azt kellett, jó kis hidegleléssel, és a saját izzadságtól csatakos pólóban ébredtem, remegve. Létezik ennél megalázóbb dolog?! Bosszúsan caplattam ki a kertben lévő medencéhez, s gondolkodás nélkül - ruhástul csobbantam bele, hogy végre felfrissüljek és elfelejtsem ezt az egész hülyeséget. A medence vize tiszta, hiszen magam tisztítom meg, legalább két naponta, s általában egy ponyvát is kifeszítek felette. A kertben több víztároló hordóféleség is akad, ezek jó szolgálatot tesznek ha kevés az eső. Illetve a kutyáimat is ellátják vízzel. Apropó! Megetetem a dögöket, mert különben folyamatosan mögöttem sündörögnének. Így meg legalább van 10 perc nyugtom. Rendes ebek, elvégre a pokolkutyákat nem látom, csak érzem, úgy pedig nehéz őket idomítani. Azonban azt kell mondjam, ezekkel az ebekkel is meg vagyok elégedve. Már ismerik a szeszélyeimet, és alkalmazkodtak is hozzám. Maguk döntöttek úgy, hogy az udvar egy bizonyos darabja lesz a wc, és csak oda piszkítanak, eképpen nekem nem fáj a fejem a bezárásukkal, szabadon járhatnak, kelhetnek. Az angyal és démoncsapdákat vagy kikerülik, vagy nagyon gondosan átlépik, ráadásul az emberekkel szemben vigyáznak a házra, szóval jelenlétük kimondottan áldásos volt. Eddig egyetlen egyszer próbálták őket megmérgezni - szerencsére nem ették meg azt az ételt - a próbálkozó teste pedig mint valami groteszk szobor, úgy virít a kerítés egy darabján.
Na de, a rémálomhoz visszatérve, úgy döntöttem, hogy ideje lesz mégiscsak kutakodni még egy kicsit, hiába is hülyeség a rémálom, az óvatosság sosem árt. Az mondjuk nyilvánvaló, hogy egyedül semmire sem megyek, így mindenképpen fel kell keresnem valamelyik testvéremet. Mivel nem nagyon hiszem, hogy bármelyikük is értékelné a zaklatást, eképpen gondolataim közé a legkisebb eszi be magát. Athan, úgyis ő a legkedvesebb a számomra, minden bizonnyal ő fogja a legkevésbé zokon venni a jelenlétemet. Átöltözés után újfent a kerti medencéhez vezetnek útjaim, s némi rövid gondolkodás után már ugrom is, hogy aztán valahol egészen máshol lyukadhassak ki. Ezúttal nem bánom a csapongó gondolatokat, Athan arcára koncentrálok, a kék a szemeire… nem ezek határozottan nem Athan kékszemei, de szerencsére még mielőtt máshova rántanának ezek a csodás szemek, megérkezem valahova. Érzem, hogy szinte a szomszédban van az öcsém. Ugyan adózom még egy bosszús gondolattal a démonnak, aki hiába tagadom, ezekszerint mégiscsak bejutott valahogy a fejembe. Elvégre miért bukkana fel minduntalan az elmémben az arca? A ruhámból kivonom a vizet, s azt visszateszem a kádba, majd a fürdőszobaajtó felé indulok.
- Öhm… helló - tépem fel végül az ajtót a kezdeti lendülettel, de a hatalmas, emberi lelkesedés belémszakad. Hirtelenjében nekiállnak nyomasztani a gondolataim. - Nem zavarlak? - teszem fel a kérdést, de igazándiból felesleges, hiszen már itt vagyok. Lehet, hogy hülyeség volt idejönnöm? A korábbi önbizalmam, amely a démonléthez szinte kötelező volt szertefoszlik, s helyére tanácstalanság költözik. Örülök, hogy látom, hiányozott, s mégis… a francba ezekkel a nyomorult emberi érzelmekkel! - Beszélnünk kéne pár dologról - rukkolok elő végül érkezésem céljával.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


William lakása VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1023
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 11, 2020 11:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 1:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 502 - erdőmező
Oké. Hát neki annyira nem volt az, kicsit inkább groteszk az, ahogy a kezében állt és elsült, de mondhatni, mivel minden új egy újszülöttnek, ez is az volt. Ha kint tapasztalja meg az idő múlását, akkor azt is, ahogy minden fejlődik, mostanra olyan lenne, mint a moziknál látott megsárgult plakátok hősei, akik félmeztelen és sok fegyvert tartottak kezükben, mindenre készen. Talán nem tudna olyan morcosan nézni, ez tény. Mindegy is.
- Nem csináltam kárt – akkorát nem, amely miatt aggódni kelljen. Vagy fene tudja, hogy ezeknek mi az, tudnak olyan dolgokért is aggódni, amik tökre semmik és hasztalanok, aztán meg ők is tönkreteszik, csak elhasználódás néven és arra meg semmi reakció nincs. Lehet, hogy ő töltött túl sok időt távol tőlük, hogy az értékrendjük milyenségét el is felejtette, nem azon agyalt, hogy mi fontos nekik és mi nem, értelemszerűen. Most pedig mint a gyerek, olyan lelkes, kíváncsi és aligha volt eddig olyan, amit ne akarna megint, még a sorozatlövést is, bár az mondjuk, már igencsak határérték. Mindegy. Alakul ez.
- A tücskökkel nem beszélgetek, akkor bolondnak hiszel és furán nézel majd rám – lehet így is, de megpróbálja elviccelni a dolgot. Az amúgy jó dolog, hallgatta, amikor kimászott és végre volt ideje arra, hogy egyedül legyen, tényleg egyedül. És csendben maradt, nem voltak szavai akkor már rég, semmi, és jó volt. Most meg ez jó, mulattatja, pedig azt hitte, az időigényesség fel fogja bosszantani.
- Estére, ééértem. Igazából nem az, hogy éhes vagyok, hanem tudod. Nosztalgia? Passz. Itt minden a kezembe kerül, kicsit fura még – húzza arcára azt, aki bizonytalan a jelennel és még kicsit fejben a múltban él. Tényleg talán csak valami adrenalinhajhászat lenne, az ő fejében, amúgy meg, talán semmi. Mégis, miért ne? Semmi sem tiltja, ahhoz pedig, amit jelenleg hoz, pont illő. Jobban is.
- Persze! Lőni. Ez természetes, nem akartam kibújni a feladat alól – bólogat, mert igazából neki ki is ment a fejéből annyira eldobálta a késeket itt a nagy lelkesedésbe. Ez a közeg feltölti, mintha a szmogos levegő után felmenne a hegyekbe és újra lélegezni tudni. Ez ilyen, ez vele jár és ez könnyíti meg mégis, mármint az a város, hogy rejtve maradhasson. Csendben. Aljas és semmit érő, de élvezi. Miért ne élvezhetne valamit annyi idő után? A többiek hajthatnak, kutathatnak, ő pedig végre megkapja a saját idejét.
- Akár estig – húzza ki magát, bizakodó mosollyal, miközben átveszi a késeket. Nem tudja, meddig kellene vagy fogja, most viszont végtelennek érzi az időt. Karját megemeli, hogy nem fáradt, mintha el se kezdték volna. - Akkor, még egy kört ezekkel és pisztoly, vagy...? - várakozik a válaszra, a szellőtől pedig libabőrös lesz a tarkója. Persze, a fegyver már más, előre tart, hogy mennyire bűzös és hangos lesz, viszont nem picsoghat, mint valami gyerek, elvégre, ő tanonc, tanul és komolyan veszi. Bár, arra biztos nem fogja mondani, hogy jól megy, még mindig nem tud sok mindent kezdeni azzal, ahogy a fegyver visszarúg.
- Megpróbálhatom majd az íjaddal is? - kérdi végül, miért ne alapon. Semmit se veszít.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 28, 2019 6:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
Az elmondása alapján egy automata fegyverrel lőhetett, de legalább négy fajta van a harmadik sorban. Aztán ahogy kifejezi magát, el tudom képzelni hogy ment abból mindenhova. Emlékszem milyen volt kézbe venni először, szóval lapozzunk. Reméljük a társát nem lőtte meg vele, bár arról tudnék. Nagyon hamar kilyukadunk oda, hogy nem kellene itt ráerőltetnem a vadászat fortélyait, mert tapasztalhatóan ő más.
- Oké!
Igazából eddig is beszélgettünk, talán nem úgy, mint mások, attól meg nem félek hogy ránk telepedne a csend, hiszen neki mindig van valami mondanivalója. Most is. De aztán hallgat rám és amíg csendben van, én figyelem. Azon gondolkodom tudnék-e neki olyant mutatni, ami nem tetszik neki? Mert eddig úgy vettem észre minden hülyeségre kapható. Jó, leszámítva a csendet, azt nem szereti. Hosszútávon nem biztos hogy én leszek neki a nyerő széria, mondjuk csak addig kell kibírnia velem, amíg levizsgázik, utána már azzal lóg, akivel akar.
- Ha kimész egy kicsivel arrébb a tisztásra, ott olyan tücsök-orgia zajlik, hogy tutira nem maradsz csendben.
Húzogatom a szemöldökömet közben, megvonva a vállaim, de ha tényleg elindulna, akkor maradásra intem, mert ezzel most csak ugrattam. Bár igaz. Az utolsó kését is elhajította, én most elindulok összeszedni neki és megnézni a találatokat. Meglepődök azon hogy enni akar, igazából nem figyeltem elfogyott-e a sütije, amit magával hozott, meg jó, növésben van, de nemrég evett. Nálam nincs kaja. Közben ő is ideszökell a késeket felszedni.
- Úgy terveztem, hogy estére hazaérünk. De ha nagyon éhes vagy, akkor kereshetek valamit...enni.
Felegyenesedem, megállítom a gyéren mozgó rönkünket, mielőtt valamelyikünk figyelmetlenségből megfejelné.
- De előtte szeretném, ha a fegyverrel is lőnél. Azért hoztuk el!
Utána kihúzom belőle a késeit, amikkel eltalálta.
- Ez a kör már sokkal jobban ment.
Az összeset neki adom, úgy fordítva őket, hogy a markolatával tudja elvenni tőlem.
- Szóval, meddig bírod még?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


William lakása Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 23, 2019 11:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Túra a vadonban
────────────── ──────────────
@Zagar Berten - 992 - erdőmező
Nem ez lesz az ő művészete, annyi szent. Ahogy sok más sem, de tény, ha van alap, akkor majd egyszer biztosan jól mutat. Lehet, majd lehet, hogy a jövőben ez a csuklómozdulat lesz majd, ami megmenti az adott szituációt, mert a világot nem, annyi biztos. Csak időkitöltés, ami neki végtelen, de Zagar mellett nem akar térdig érő szakállat növeszteni, ebben biztos. De azért teszi, dob, mordul vagy épp örül magának csendesen, ha sikerül. Közben persze fülel, még ha szemei nagyon is a célponton lebegnek, a rohadt rönk lassan hipnotizálja, ahogy követi a tekintetével, de ilyen olcsó trükkök nem hatnak nagyon elméjére, talán ha erővel kicsit rásegítene, akkor előbb vége lenne... csak egy kicsit... visszafogja magát, nem szabad. Nem tudja, a másik érzékei mennyire élesek erre, mennyire látja meg akár a kés suhanásában, hogy az kézi erő, vagy épp más. Nem szabad rosszalkodni, mondja a hang a fejében szinte.
- Nem tudom a nevét, de sorozatot lőttem vele mindenhova. Ahm... a harmadik sorban van a polcon – mert tényleg a fene tudja ezeknek a nevét, azt vágja, honnan vette el és hova tette vissza. Volt nagyobb is, egészen nagy és majd az lesz a következő. Talán akkor már ott lesz ő is. Kihozni nem hozta, vagy nem hozhatja, fogalma sincs. Itt az erdőben lenne mit sorozni vele. A rönk túl lefoglalja, pedig ebbe szívesen ürítené a tálat, míg bele nem sajdul a füle. Nem, azt a hangot képtelen megszokni, kegyetlen, de az egy szoba, visszhangzik. Visszaérve áll meg a mozdulatba és pillant a férfi felé, aki mesélni kezd. Lassan képzeli el a láncokat és a valamit, amit mozgat, de az ő képe primitívebb, mint ami a valóság lenne, hiszen a láncokat ő szemeknek ismeri, a mozgást meg... mindegy is. Bólogat, hogy veszi, csak nem tudja, miről van szó. Megesik.
- Itt is kéne valaki, aki mozgatja, mi meg csak dobunk, lövünk. De na, nem vészes, elbírtam vele, majd a vállam holnap nyilatkozik – áll be a helyére, ereszti el az ujját, amelyet a levegő kicsit csíp, azonban semmi vész, nem kell riadóztatni senkit sem. Ha jobban megnézi, a többin is akad, de ott csak épphogy a bőrbe karcolt, nem ért semmi eret, hogy jobban mutatkozzon. Hoppá. Óvatosabban fog rá a késre, és úgy hajítja el a cél felé, a rönk szélébe ér, közelebb a középhez, mint remélte. Nem figyelt annyira, talán ez volt a kulcs.
- Nem – és most szólta el magát finoman. A csend olyan dolog, ami a ládában vette körbe és amely megőrjítette szinte. Igen, hangok kellenek, mozgás, akármi, de ez nem William és nem beszélhetne róla. Amúgy sem lelkizni akar, a másiknak sem olyan a jelleme, neki meg főleg nem, hát lelke sincs. Mégis, kimondva könnyebb, hogy mit utál és mit nem. Aprót mosolyog a szavaira, hát igen, volt. Akadt. A másik városban valahogy jobban, ott nem a vadászok közé volt besorolva, másképp mozgott és segített, pakolt, olyankor pedig jöttek a szavak, mesék, vagy csak panaszok. Néha nem bírta, máskor még ő kérte, folytassa. A hullámzó személye volt az első, amivel megküzdött, mert a városokban más az aura, máshogy hat lényére és az erőt elnyomva talán akaratlanul kapott több emberséget, vagy épp zavarta fel a kígyót, hogy ne hagyja, hogy erőtlen legyen. Itt már ezt jobban kezeli, ha nem bírja, elvonul, pihen egyet valami folyóparton, visszatérve minden szebb. Ahogy idekint is. Ismét mosolyog, aprón vállat von.
- Én szeretem ha beszélnek. Sok történet van, ami érdekes, nekem meg sok úgysem mond semmit, vagy ha igen, akkor beszélek én is. De igen, van, amikor meg nem akarok beszélni, de a fülem nyitva. A csend az erdőben tényleg kell, ha el akarok ejteni valamit, de sokszor meg őrjítő, mert az agyam dolgozik és beleképzel mindent. Talán csak azért bánt, mert mindig a nagy csend után jött valami borzalom, amelybe valaki belehalt vagy futni kellett. Vagy csak imádom mások hangját hallani, nem fejtettem még meg – beszédesebb, ahogy feltöltődik, az embereket eleget hallgatta. De a hétszáz év elzárás most szinte követeli, hogy ne legyen csend, töltse ki a kopott, rossz emlékeket valami mással. De nem akar idegesítő sem lenni, paranoiás, vagy olyan, aki képes félni egy fedeles borzalomláda árnyékától. Azonban úgy néz ki, mégis képes. És ez rossz. Nem akarja. Újabb kést dob a másik után, még egyet. Ha nem ezen van a feje, még jobb is, mindkettő a rönkbe áll. Nem fényezi magát, elmerengett a szavakon. És tényleg megáll. Nem nyúl késért, nem mozdul. Fejét enyhén dönti hátra, hogy a be-beeső napsugarak érjék arcát és melengessék. Szemeit lehunyva engedi el magát, hát hallgat ő. Kizárja saját benső hangjait is, megragadja a természetét, a madarakat, a motoszkálókat. És így marad. Fülel, szinte fürdik az egészben. Ha lenne itt olyan, aki érzékeny rá, talán apró vibrálást is érezhetne belőle áradva, ahogy szinte issza befelé a zöld tér energiát. Felnyitja a szemeit, a lombokra pillant, majd vissza a másikra. Arca kisimult szinte, mosolya lágy.
- És tényleg. Így ritkán hallottam – mindig menni, mindig futni, ha a fiú meséjét nézi. A kígyó is ment, de igen, emlékszik erre. Miután kimászott, napokig csak ez vette körbe. Meg a saját mérgező aurája. De az most nincs, csak a kései, amiket elhajigál, és az utolsó után leereszti kezét.
- Nem kereshetünk valami vadat. Enni. Vagy mindegy is, csak fecsegek. Megyek, összeszedem a késeket – már indul is, sietősen húzza ki a fákból, majd visszaáll, hogy ismét eldobja, figyelmét azonban most a közelebbi motoszkálás tereli el, így oda fordul, mintha várna valamit. De talán ez is csak a szél, vagy valami, ami apróbb dologra vadászik, mint saját maga.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 9:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to William (Athan)
Elemében van azt látom, próbál hallgatni rám, bár azt hiszem túl sok neki az információ. A rönköt sikerül eltalálnia, pedig menne ez jobban is, ha nem feszülne úgy rá a koncentrálásra. A késdobálás remegő kézzel, beállt izmokkal csak vásári bohóckodás. Amúgy is az, de ha valaki jól csinálja, legalább veszélyes vele. A nagyobb puska említésére felszalad a szemöldököm.
- Milyen puskát?
Nem mindegy hogy gépfegyver volt, vagy csak egy vadászpuska, esetleg sniper? Mennék neki segíteni, ezért ellököm magam a fa törzsétől, megteszek pár lépést, ám ő sietősen a rönk felé szalad. Az meg már tényleg csak lógicsál, hát ezért kell többször meglökdösni.
- Amikor gyerek voltam, apám egyszer elvitt a vidámparkba. Ott volt egy olyan helyiség, ahol lőni kellett a mozgó céltáblákra, és a fazon, aki kezelte, csak megnyomott egy gombot. Aztán a fémszerkezet kattogva elindult, azt hiszem lánc forgott és úgy mozgatta a szerkezetet. Azzal is csak az oldalra mozgást tudták leutánozni, de sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint ezt a rönköt mozgatni!
Érdekességképpen jegyzem meg, miközben ő visszafelé haladva szopogatja az ujját. Nem látom fröcsögni a vért, szóval nagy baj biztos nincsen. Egyébként megszokott dolog megvágnia magát az embernek a késekkel, ezért is macerásabb, mint mondjuk pisztollyal lövöldözni.
- Nem szereted a csendet?
Lassan visszarendeződöm a fa támasztása mellé és igyekszem követni a következő sort.
- A csend egy fegyver, itt az erdőben. Bár én úgy tapasztaltam hogy máshol is. Például a városban ha csendben vagy valaki mellett és az nem bírja, óhatatlanul elkezd hülyeségeket beszélni. Olyasmit is képesek megosztani veled, amit amúgy nem tennének. Szerintem te is tapasztaltad már hogy csendben voltál, figyeltél, közben valaki beállt melléd és elkezdett az életéről beszélni, holott kurv@ra nem voltál rá kíváncsi.
Érdeklődve tekintek rá, mert bár ő sokkal beszédesebb, mint én, úgy gondolom, már vele is megtörtént. Velem meg kismilliószor, előfordult morcosabb napomon hogy elküldtem a h@lál f@szára az illetőt, de az esetek többségében csak hümmögök és odább bandukolok, kivéve ha ismerem már, mert akkor elbeszélgeti az ember az időt.
- Tegyük fel hogy most megállsz és fülelsz egy kis ideig a környezetünkre! Hamar rá fogsz jönni, hogy nincs csend. Hallgasd!
Amint egy kis időre abbamarad a beszélgetésünk és a kések dobálása, először a szél morajlását lehet kivenni a fák között. Lágyan tépi a lombkoronájukat, mintha mindjárt pusztításba kezdene, de erre sosem kerül sor. Azután a harkályok kopácsolása ver ebbe éket, némelyik sokkal messzebbről, már-már tompán, elhalóan, van, amelyik a közelünkben, hangosan veri csőrével a fa törzsét. Motoszkálások hallatszanak a bokrok közül, a fák ágairól, ezek madarak és rágcsálók hangjai. Előbbiek ékesszóló hírnökei olykor a hangjukat is hallatják egymásnak.
- Nincs csend.
Vágom rá sokkal később, megrántva a vállaimat. Utána a jobb kezem felé emelem és legyezek neki egyet.
- Nah dobj még két kört a késekkel, aztán térjünk rá a fegyveredre inkább!
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5