Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 29, 2016 3:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Coralyn & Cassael
Szemeimet enyhén összehúzva, s félredöntött fejjel igyekszem felderíteni a logikáját, amelynek segítségével arra a következtetésre jutott, hogy egy száműzetésnek lett áldozata. Méghozzá általam. A következő kérdése is épp olyan felkészületlenséggel ér, mint a legelső, de ezúttal már ki tudok nyögni egy elhaló, gyenge próbálkozást. - Én nem… - ennyire telik az időmből, amíg újfent rám nem mordul, ezúttal rendkívül kemény kritikát dörgölve az orrom alá. Ez a megfelelő kifejezés erre? Nem vagyok benne biztos, azonban a sértegetése valahogy jobban megragad, mint némi pontatlanság a szóhasználataimat illetően.
Néhány kérészéltű momentum erejéig magával ragad az angyali büszkeség és az enyhe harag, amiért képtelen értékelni az ajándékot, mit tálcán kínáltam neki, s mindezek tetejében még negatív jelzőkkel is megöntöz, ám emlékeztetnem kell magamat arra, hogy az emberek egy része egyszerűen nem állhatja a fajtánkat a rájuk zúdított háború végett. De ha még kedvelnek is minket, szűk határok között mozgó tudatuk és világképük nem engedi láttatni velük az igazság egészét.
- Biztosíthatlak, hogy ez minden, csak nem száműzetés - kezdek bele a magyarázkodásba, elfogadhatóbb opció nem révén. Mégsem repíthetem magunkat vissza a temetőbe, mert biztosra veszem, hogy annak jellege csupán rontana az esélyeimen. - És a férfi… Ő, nos… Attól tartok, hogy egy kellemetlen félreértés volt - tekintek oldalra, továbbra is gondterheltséggel ölelkezve, majd a fához lépdelve, megpöckölöm az egyik fénylő aranygömböt. Egyelőre még nem szedtem össze a gondolataimat, hogy épkézláb magyarázattal szolgálhassak, tehát előnyömre válik az a kevéske idő, míg felnyalábolja az egyik süteményes tálcát, és helyet foglal az asztalon. Nehéz lenne szem elől téveszteni, hogy olyan messzire távolodott el tőlem, amennyire csak lehetséges. Nem mintha nehezemre eshetne egy pillanat alatt utolérni…
- Igen, már ismerem a nevedet. És hogyne, úgy gondolom, ennyivel tartozom - fordulok felé, majd kényelembe helyezem magamat az egyik fotelban, hátha ezen emberi megnyilvánulásommal elültethetem Coralyn kétségeit az irányomban. - Először is, bármelyik pillanatban véget vethetek ennek, de úgy vélem… ez a környezet kevésbé feszélyező a társalgásunkhoz - pillantok körbe érdeklődően, ugyanis még nekem sem teljesen ismert a látvány. Sok részletet Coralyn emlékeiből nyertem, míg másokat a tévéműsorban látottak alapján csaptam hozzá a teljesség kedvéért.
- Egy ideje szemmel tartalak - vallom meg őszintén, tekintetemet visszafordítva az irányába. - Nehéz időket élsz meg, én csak segíteni szerettem volna. Abban, hogy némi boldogságot csempésszek a létezésedbe - magyarázom neki higgadtan, majd a szőnyegre összpontosítom a figyelmemet. - Meg mertem volna esküdni, hogy a karácsony minden halandót boldoggá tesz - töprengek félhangosan, majd felkapom rá a tekintetemet a süteményt illető kérdését hallva.
- Nem egészen. Az illúzió pontatlan kifejezés, de ez áll a legközelebb ahhoz, amit ti emberek még meg tudtok érteni. Persze, ha szeretnéd, örömmel szemléltetem egy ábrán a matematikai összefüggéseket, amelyeknek segítségével képesek vagyunk a valóság manipulálására - ajánlom fel neki önzetlenül. - Összességében tettem róla, hogy legyenek valós, kézzelfogható elemei is ennek az… illúziónak. Mint a fa alatti ajándékok, bátorkodtam kézbesíteni édesanyád üzeneteit a Mennyekből - tudatom vele, hátha ezzel kellően fellelkesítem.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 28, 2016 1:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael && Coralyn
"May there always be an angel by your side."
Egyelőre nem is tudom eldönteni, hogy megkönnyebbüljek-e, vagy háborodjak fel, amikor a második férfi színt vall. „Az Úr angyala”. Sosem szívleltem ezeket a lényeket, és most tessék: az egyikük még el is rabol... illetve belezár valami illúzióba, vagy mi. A fene érti ezt! De így legalább már több értelme van az egésznek. Csakhogy közben vagy száz kérdés jelenik meg a fejemben egyszerre.
- Segíteni? Azzal, hogy száműzöl valami furcsa, képzeletbeli világba? - meresztgetem a szemeimet értetlenül és felháborodva. - Egyáltalán miért akartál nekem segíteni? Azt gondoltad, hogy nem tudok magamnak pasit szerezni? - ráncolom a homlokom. Ez a ruhátlan férfi dolog még mindig nem igazán fér a fejembe.
- Minden angyal ennyire béna és... szerencsétlen? - pár pillanatig a megfelelő szavakat keresem, de végül még így is sokkal kedvesebb kifejezéseket használok, mint amit valójában szeretnék. Csak hát sosem voltam egy káromkodós fajta, még akkor sem, ha igazán bosszús vagyok. Én inkább az „akutyafáját” és a „ló rúgja meg” típus vagyok, még abból is az egészen szelíd féle. Jó, bevallom, néha-néha megengedek magamnak egy-egy francot meg fenét is.
- Szerintem az lett volna a legjobb, ha egyáltalán nem ültetsz semmilyen tévképzeteket a fejembe – jelentem ki morcosan, a mellkasom előtt összefűzött karokkal, és ez bár nem szándékos, de még gyerekesen toppantok is egyet mellé. Ugyanebből a pózból figyelem azt is, ahogyan az angyal megcélozza az egyik süteményes tálat, és nem tehetek róla, szavait hallva, a fajtája iránt érzett ellenszenvem ellenére is, kicsit sikerül megenyhülnöm. Tényleg van benne valami aranyosan szerencsétlen, és a furcsa helyzet ellenére sem tűnik igazán veszélyesnek. Ettől függetlenül még pár pillanatig bizalmatlanul, összeszűkült szemekkel fürkészem őt, végül leengedem a karjaimat, és közelebb lépdelek. A csábítás ellenére azért mégsem az általa kiszemelt tányért veszem közelebbről is szemügyre, hanem egy másik sütis tálat, amellyel a kezemben tüntetőleg távolabb is sétálok, és felülök az asztal végén egy szabadon maradt helyre.
- Az én nevem Coralyn, de ezt te már biztosan tudod... Szóval elmondod, pontosan mi is ez az egész, és hogy meddig maradunk még itt? - érdeklődöm számon kérő hangsúllyal, kalimpáló lábakkal, majd némi szimatolás után beleharapok egy szelet süteménybe. Ühüm, finom. Pedig meg voltam róla győződve, hogy úgysem fogom az ízét érezni.
- Amúgy... hammez shak egy illúzió... – szólalok meg nyammogva. - Mi értelme enni bármiből is? Ez az egész csak a fejemben történik, nem igaz? - fejezem be a gondolatot legyűrve az első falatot.

reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 27, 2016 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Coralyn & Cassael
Őszintén meglepett volna, ha utolsó, erőtlen próbálkozásaim a helyzet fixálására sikerrel zárultak volna, azt hiszem, erre mondják az emberek, hogy halott ötlet volt már az elején is. Nem marad más, minthogy felfedjem magamat, ami egyenlő az egész ajándék tönkretételével, mert angyalként legfeljebb a fenyőfa tetején tudnék hasznosulni egy csúcsdísz formájában… Az egzisztenciámból fakadó mélységes különbségek többet aligha engednének.
Az utolsó kétségbeesett pillanatokban a megoldás is elhangzik, vagy, ha szigorú kívánnék magamhoz lenni, akkor a hibáim gyökere; avagy, hogy én nem vagyok semmiféle barátja Coralynnak, hiába figyelem napok óta s memorizálom szinte minden egyes momentumát a napi rutinjának, vagy éppen a különböző helyzetekben produkált gesztikulációjának. Mindez csak információhalmaz, amelynek rendszerezésében élen járunk a halandókkal szemben, de a mögöttes tartalmak megértése, és az emberek által valóban fontosnak tartott dolgok fellelése egyszerűen nem a mi asztalunk.
Nos, ha másnak nem, akkor tapasztalatszerzésnek megtette ez az aprócska félrelépés, már csak az a kérdés, hogy szegény lánnyal hogyan fogadtassam el kéretlen közbeavatkozásomat az életébe? Bizonyára nem segítek sokat a váratlan megjelenésemmel, és az éppen ruhát öltött férfi eltüntetésével.
- Öhh… - kezdenék bele a magyarázatba, miközben bosszankodva felhúzom az egyik szemöldökömet, és enyhén lehajtott fejjel oldalra vetem a pillantásomat. Erőteljesen töprengek azon, hogyan tálaljam neki az igazságot, de amíg az ujjaimat szorongatom ökölbe, és elmélyedek a lehetséges kimenetelekben, maga is kitalálja, hogy miféle lénnyel van dolga. Lassan rá emelem a tekintetemet, azonban elborzadását látva további pillanatokat sajátítok ki az elegáns lelépés kifundálására.
Végül magam sem tudom, hogy miért, de nem a könnyebb utat választom, hanem szembenézek a hibámmal.
- Igen. Az Úr egyik angyala vagyok, és… ennek nem így kellett volna történnie - süllyesztem vissza figyelmemet a padló irányába, amelyen terebélyes, fehér szőnyeg nyugszik, állaga pedig leginkább a bárányok bundájára emlékeztet. Már majdnem elmélyedek annak megfejtésében, hogy vajon a mű szőrme is annyira hatékony-e, mint a valódi, de szerencsére még időben eszembe jut, hogy elszámolással tartozom a lánynak.
- Igen… A férfi része volt a… nos, nevezzük illúziónak. Cassael a nevem, és segíteni szerettem volna. Láthatóan félrecsúszott ezen szándékom - pillantok körbe még mindig homlok ráncolva és kínos érzésekkel ölelkezve. - Szóval egy barátodat kellett volna megelevenítenem… - töprengek félhangosan, miközben egyik kezemet karba teszem, míg másikkal az államat vakarászom elmélyülten. Teszek néhány lépést a sütemények felé, majd megemelve az egyik kekszet, megszaglászom, elemezve a minőségét, és hogy mindenből a megfelelő mennyiség jutott-e bele. A korábban feltúrt receptes könyvek alapján tökéletesnek kell lennie.
- Meg kellene kóstolnod, biztosra veszem, hogy jobb véleménnyel leszel a… körülményekről - ajánlom fel, mintegy utolsó mentsvárként.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 25, 2016 10:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael && Coralyn
"May there always be an angel by your side."
Minden egyes szó, ami elhagyja Pucér Pasi száját, mintha csak még inkább összekuszálná a dolgokat. Az egész már így is túl zavaros. Mi az, hogy mindezt egy műsorban látta? Meg hogy máshogy hat rám az elgondolás? Ez valami megrendezett helyszín? Elraboltak engem? Miért nem emlékszem? A csodálkozás, és a férfi ruhátlansága miatt érzett zavar mellett most már azt hiszem, egy kicsit ijedt is vagyok. Bár tulajdonképpen még mindig nem győződtem meg róla, hogy ez nem egy álom. A dolgok szűrrealitását tekintve annak mondanám, viszont eltekintve attól, hogy minden végtelenül furcsa, mégis egész valóságos.
- „A hely egy ajándék”? - ráncolom a homlokom értetlenül, a szavait ismételve. - Ne haragudj, de minden, amit mondasz, csak még értelmetlenebbé teszi ezt az egészet. - Igyekszem kedves és türelmes maradni, hisz érzem a srácról, hogy jószándékú, és a különös megjelenés ellenére szerintem semmi perverz terve nincs. Inkább mintha maga is kicsit eltévedt volna, vagy eltévesztette a házszámot. De akkor is szeretném tisztázni a helyzetet. - Tudod, ha egy barátom szánt volna meg egy kikapcsolódásra szánt utazással, vagy hétvégével, valószínűleg még igazán értékelném is, de... téged nem ismerlek. És ez az egész helyzet túl furcsa. - És az ég szerelmére, miért nincs rajta ruha?! Az első kezem ügyébe kerülő dologgal próbálom menteni a helyzetet, és továbbítom neki a megszerzett terítőt.
- Én sem igazán tudom, hogyan csináltam – vonok vállat, amikor megdicséri a mozdulatot. A kijelentésére viszont, miszerint előbb is szólhattam volna, hogy zavar a pucérsága, már inkább csak egy fájdalmas fintort vágok. Mégis mit lehet erre mondani? Az ember azt gondolná, hogy alap kulturális dolog nem mutatkozni ruhátlanul idegenek előtt. Na és most olyan történik, ami a valóságban biztos nem így megy: egy pillanat alatt ruha terem a fickón. Mi. A. Franc?! Mondtam már, hogy itt valami nagyon nincs rendben? Próbálom, esküszöm, nagyon próbálom megérteni a helyzetet, és remélem, hogy ő meg tudja magyarázni nekem, de amint kicsúszik a száján az illúzió szó, egy másik férfi terem mögötte, és befogja a száját. Hát ilyen, komolyan mondom, a legidiótább filmekben sem történik?
- I-illózió? Ho-hová tűnt az a másik? És ki vagy te? Mi-mi vagy te? - egyre inkább nehezemre esik értelmes mondatokat formálni dadogás nélkül. A szemeim akkorák, mint két hatalmas diót, és csak pislogok, és azt hiszem, egy időre a szám is tátva maradt. Illúzió. Ez meg mit jelentsen? És mit csinált a másikkal? Miért hallgattatta el? - Te... te csak nem egy...? - Mi lehet, valami varázsló? Fene tudja, hogy léteznek-e ilyenek! Már semmi nem lepne meg, miután az angyalok is itt élnek köztünk. Az angyalok. Azok tudnak ilyen hókusz-pókuszt? - Angyal? - fejezem be végül a kérdést elborzadva.

i lived
reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 25, 2016 7:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Coralyn & Cassael
A magasztos érzés, mely szinte úgy töltötte ki a lényemet, ahogy valószínűleg Istenét is eltelítette a teremtése láttán, apránként, lépésről lépésre halványul el bennem, s veszi át helyét az értetlenség háborgó tengere. Úgy vet ide-oda, mint rozoga csónakot egy Bibliai vihar keltette, tajtékzó hullám, s hiába igyekszem a tanultakba kapaszkodni, el kell ismernem a vereségemet. Miként is áltathattam magamat mindenhatósággal, amellyel megbékíthetnék egy emberi lelket? Még mindig annyi mindent nem ismerek velük kapcsolatban, alaposabb kutatást igényelt volna ez a közbeavatkozás. De itt vagyunk, s amíg szemernyi esélyt látok bődületes hibáim korrigálására, addig nem fogom feladni a próbálkozást, kezdve ezzel a bizonyos szalag problémával.
Nos, egészen más reakciót vártam tőle, azonban láthatóan csak rontottam a helyzeten.
- Öhm… - bukik ki belőlem az általam életre keltett férfin keresztül, akinek ábrázatán biztosra veszem, hogy csupán halovány szegmentumai mutatkoznak meg valódi értetlenségemnek és elveszettségemnek. - N-nem, várj, kérlek, hadd magyarázzam meg - kezdem bizonytalanul, érezve, hogy hiába szorongatom görcsösen a kezeimet, homokként pereg ki az ujjaim közül az egész szituáció. Meglehet, hagynom kéne köddé válni a férfit, de talán azzal még több bajt okoznék, hiszen Coralyn válaszokat várna, s mindezek után kötve hinném, hogy tudná még élvezni a karácsonyi légkört. Muszáj lesz megkísérelnem a megnyugtatását. - Nem vagyok az istened, és biztosíthatlak, semmiféle átverő show-ról nincsen szó. Mindezt egy műsorban láttam, de rád láthatóan… nos, másképpen hat az elgondolás - magyarázom neki - valódi alakomban elkerülendő a kínt, behunyt szemekkel -, és remélem, hogy a fél-őszinteségem ezúttal jót fog tenni. Csupán fohászkodni tudok az egekhez, hogy ne kelljen tovább irányítanom az illúziót, persze, ha szükség van folytatólagos közbeavatkozásra, megteszem. Amikor viszont van lehetőségem kiszállni, átadom a stafétabotot a meztelen alaknak.
- Nem, nem vagyok az, ez az egész hely egy ajándék, és egy lehetőség, hogy kikapcsolódj. Inkább élvezd! - csapja össze a kezeit, én pedig csak a fejemet tudom fogni. Ez egy katasztrófa. - Hú, ez menő volt - kacsint Coralynnak, mikor a lány egy rántással megkaparintja az asztalt ékesítő terítőt, nem egyéb célból, minthogy takarással szolgálhasson a férfinek. Ohh… Ohh!
- Jah, hogy ez zavar! Előbb is szólhattál volna - lelkendezik az illúzió, s osztozva érzéseivel, egy röpke pillanat alatt ruhát varázsolok mezítelen testére. Ám úgy fest, már elkéstem, a lány okok és magyarázatok után kezd kutatni. Ez így nagyon nem jó, nem ekképpen kellene alakulnia, most mégis mit tegyek? Fosszam meg az emlékeitől, s kezdjem újra? Ilyen angyal volnék én? - Hogy hol vagyunk? Ez roppant egyszerű, egy illúzióban, amit emhmmmghgrrr! - nem hagyom, hogy az ostobája végigmondja, végső kétségbeesésemben megjelentem, hogy hátulról elkapva, befoghassam a száját.
- Az Istenre, elhallgass… - figyelmeztetem a túlzottan is elszabadult látomást, majd miként rádöbbenek, hogy visszavonhatatlanul elbaltáztam ezt az egészet, el is tüntetem az egyenletből a férfit. Dermedten és gondterhelten tekintek eztán Coralynra, lázasan törve az elmémet, hogy ezt most mégis hogyan magyarázzam meg neki és öltöztessem olyan köntösbe, ami esetleg eloszlatja a kételyeit velem kapcsolatban.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2016 6:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael && Coralyn
"May there always be an angel by your side."
Ez az egész annyira... én nem is tudom. Azt hiszem, lefagytam. Az agyam egy része egészen biztosan meghibásodott, mert itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel. A kiszemelt, ízletesnek tűnő süteménykockát visszaejtve a tényárra fogom menekülőre a dolgot, amikor a pucér pasi megjelenik. Akármi is történik itt, ez még a legmerészebb, legszürreálisabb álmaimat is meghaladja. És az a legdurvább, hogy fogalmam sincs, tényleg álmodok-e, vagy sem. Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem is olyan régen még a temetőben ücsörögtem... Vagy az jóval régebben volt, mint hiszem, és kihagy az emlékezetem? Lehet, hogy megőrültem? Eszméletemet vesztettem? Vagy... beszívtam? Sosem szoktam drogozni. Nem is próbáltam még soha semmilyen kábszert, még a gyógyszerekkel is mindig óvatos vagyok, hiszen pontosan tudom, hogy milyen károkat okozhatnak.  Ez az egész túl valóságosnak tűnik, és mégsem lehet az. A fények, az illatok, ez a kedves, kellemes szoba, a szép fenyőfa, és az a sok ajándék... Még hagynám is magam elveszni ebben a furcsa képzelgésben egy kicsit, lehetőséget adva valami nem mindennapi... kalandnak (?), de akkor megjelenik ez a fickó, és... Ó, pont olyan, mintha valami filmben lennék. Egy karácsonyi vígjáték? Inkább kandi kamerás műsor.
- Mi... mi a gond?! - hápogom elképedve. Még komolyan kérdezi? Zavartan mutogatok a szalagjára, és igyekszem utalni rá, hogy ez így nem okés, erre mit tesz? Azt is ledobja. Atyaég! - Ne.. neked elment az eszed – a hangom ezúttal leginkább cincogásnak tűnik. - Miféle ajándék? Ez valami átverő show? Istenem, hová csöppentem? - Próbálok mindenfelé nézni, csak a férfire nem, az agyam megállás nélkül csak kattog, hogy mit is kéne most tennem. Elismerem, sokkal ijesztőbb lenne a helyzet, ha a pucér alak nem lenne ilyen helyes, de azért ez így is borzasztóan zavarba ejtő. Nem is értem, miért nem veszi észre magát. Csak egyetlen értelmes magyarázatot tud hirtelen kiköpni az agyam.
- Te ilyen, izé, chippendale fiú vagy? Nem csak lánybúcsúkra szoktatok házhoz menni? Mert az tuti, hogy én nem vagyok menyasszony... - Amíg én zavartan magyarázok, ő még közelebb jön, a szavai és az üdvözült mosolya, meg a háttérben felcsendülő karácsonyi zene pedig hirtelen tényleg nagyon sok lesz. Elnevetem magam. Ez nem lehet a valóság. De ez a pasi még mindig itt van. Pucéran. Érzem, hogy az arcom már egyenesen lángol, inkább gyorsan megkerülöm az asztalt, hogy kellő távolságban maradjak tőle. Aztán hirtelen ötletből merítve egyetlen mozdulattal kirántom a tányérok alól a terítőt. Nem hittem, hogy képes leszek rá, ilyen csak a filmekben van. De végül is, ha ez egy álom, vagy képzelgés, akkor bármi megtörténhet, nem? Odadobom a srácnak az anyagot.
- Mi lenne, ha ezt magad köré csavarnád? Bár jobb lenne, ha kerítenénk neked valami normális ruhát, de addig is, talán ez megteszi. Aztán elmondhatnád, hogy mi a fene ez az egész. Hol vagyunk? Miért vagyunk itt? És... őszintén... jobban örülnék, ha nem jönnél sokkal közelebb, már ne haragudj – tartom ki ismét magam elég a kezeimet védekezőn. Nem akarom megbántani Pucér Pasit, de nem igazán bízom benne. Lehet, hogy ő is csak egy ártatlan elszenvedője ennek a... nagyon furcsa helyzetnek, de akkor sem.

i lived
reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2016 4:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Coralyn & Cassael
Ha igazán őszinte szeretnék lenni magamhoz, nem hittem maradéktalanul a próbálkozásom sikerében, ám szinte kézzel tapintható a Coralyn megilletődöttségét követő öröm és ámulat. Mosolyt csal az arcomra, ahogy racionalitásán felülkerekedik az élvezetek utáni vágy, s nagyobb elégedettséggel nem is tölthetne el a döntése. Kellemetlen volna, ha mindenáron a kiutat és magyarázatokat keresne ahelyett, hogy elfogadja a pillanatnyi békességet s tökéletességet a valóság szürke és kínzó voltának előnyére. Ez így van rendjén, megérdemli a jutalmat, amelyhez már csak egy aprónyi kiegészítés kell; egy társ. Ha lenne értelme leplezni vagy éppen nem leplezni a magam érzéseit, most úgy fogalmaznék, hogy szemérmetlen nyíltsággal figyelem munkám gyümölcsét, nézőközönség hiányában azonban teljességgel mindegy, hogyan viseltetek önnön társaságomban. Viszont a kezdeti remények és a már szinte szabadon szárnyaló boldogság közé nem várt éket ver a férfi közbelépése. Nem értem…
Félrebillentett fejjel, hunyorogva, és a számon néma magyarázatokat kutatva tátogok az előttem kirajzolódó kép láttán, amelynek egyáltalán nem így kellett volna alakulnia. Abban a műsorban kicsattantak az emberek az örömtől, ölelkeztek s bizonyára örvendtek Isten kegyeinek, de itt erről szó sincsen. Hirtelen ér a felismerés, miszerint közbe kell avatkoznom, ugyanis a hímegyed az eleve elrendeltetett feladata nélkül csupán egy zavarodott illúzió. Megszólalok hát, valótlan testét használva szócsőnek a helyzet rendbetételére.
- Ahogy kívánod, de mi a gond? - kérdezem megértően, hátha fellelhetem a hiba forrását, és kijavíthatom valami Coralynnak előnyös módon. Ennek az illúziónak a boldogság és a békesség a lényege, nem pedig a lényének felzaklatása. Mindenesetre lepillantok „magamra” a kijelentése nyomán, és azt hiszem, kezdem kapizsgálni, hogy mi feszélyezi. - Ohh… Igazad van, tényleg felesleges - jelentem ki meglepődöttséggel, majd egy kósza gondolat árán eltüntetem a férfiről a szalagot és a masnit. Valahol enyhe büszkeség tölt el, amiért csakugyan esztelenségnek véltem ezt az öltözéket.
- Az Ú… - kezdeném szokásos bemutatkozásomat, ám még idejében rádöbbenek, hogy nem kívántam elárulni magamat, illetve ez az illúzió sem nevezhető angyalnak. - Az ajándékod! - tárom ki a kezeimet a férfin keresztül, remélve, hogy innentől sínre kerülnek a dolgok, és az én közbeavatkozásom is feleslegessé válik. Meglehet, idejekorán válok ki az illúzióból, visszatérvén a megfigyelő szerepéhez, de az életre keltett hímegyed már tudja a dolgát. Mosollyal lép közelebb Coralynhoz, és magához emelve egy süteményes tálcát, megkínálja édességgel a lányt.
- Fogyasszuk el együtt, aztán bontsd ki az ajándékaidat! - ajánlja nagyobb boldogsággal, mint amit én az imént meg tudtam játszani, s még egy apróságot jómagam is hozzáteszek a környezethez; avagy a kimaradhatatlan karácsonyi zenét.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 23, 2016 9:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael && Coralyn
"May there always be an angel by your side."
Kezd lassan egyre hűvösebb lenni itt, én pedig fáradok, egyre laposabbakat pislogok, és tudom, hogy mennem kellene már, hazamenni a lakásba... de mégsem tudok megindulni. Nem akarok. Nem akarom őt újra itt hagyni, és nem akarok ismét egyedül gubbasztani otthon. A falak talán megvédenek az őszi hidegtől és egyéb időjárásbeli viszontagságoktól, de nem védenek meg a rám telepedő magánytól, szomorúságtól, fájdalomtól. Nincs rosszabb annál, ha a lelkünk fázik. Hisz azt nem tudjuk kellemes bundába öltöztetni, sem betakargatni, vagy elbújtatni. Sóhajtok, majd ismét visszanyelem a feltörni készülő könnycseppjeimet. Úgy érzem, mondanom kéne valamit, talán könnyítene rajtam, ha tovább beszélnék hozzá, de már nem tudom, mit mondjak. Mit mondhatnék? Ha tényleg hallhat vagy láthat engem valahogyan, akkor azt is tudja, mi van velem. Kár szavakat pazarolni további kesergésekre. Össze kellene szednem magam, és igazából tovább lépni. Bárcsak tudnám, hogyan kezdjek hozzá!
Az első, amit megérzek, a fenyő illata. Kell pár pillanat, amíg a szemem befogadja a karácsonyi fényeket, meg ezt az egész... Atyaég! Ajándékok? Sütemény? Ó, de finomnak néz ki. Biztos csak álmodom. Mindez nem lehet valódi. De álmodhatok olyasmiről, amit még sosem éltem meg? Mert az biztos, hogy ez nem az én kopott lakásom, és az is, hogy sosem volt pénzem ekkora fára. Mármint... Amióta apa meghalt, leginkább csak szerény karácsonyozásra tellett. Szóval álmodom. Kivéve, hogy... amikor álmodunk, akkor általában nem tudunk róla, hogy álmodunk, nem igaz? Meg kell csípnem magam. Ujjaimat már a bal karom felett tartom, ám a pillantásom ismét azokra az íncsiklandó, fahéjas illatú, narancsos sütikre vetődik. Istenem, azt előbb meg kell kóstolnom!
- A felébredés várhat... - motyogom magam elé, és közelebb lépek a tálhoz, hogy megdézsmáljam a tartalmát. És ekkor az eddigieknél is sokkalta szürreálisabb dolog történik. Egy férfi lép be a szobába. Egy apró, meglepett nyikkanás szakad fel a torkomból. Nincs rajta ruha. NINCS RAJTA RUHA! Először csak a szemeimet meregetem, nem akarom elhinni, amit látok. Aztán egyik tenyeremet kapkodva az arcom elé emelem, és botladozva hátrálni kezdek.
- Mi a franc?! Hé, hé, haver! Inkább maradj ott, oké? - érzem, hogy elpirulok, ahogy az ujjaim között azt lesem, hogy hallgat-e a fickó a felszólításra. - Ne... nem tudom, hogy ööö... nem tudom, hogy tisztában vagy-e vele, de.. de... de az a szalag nem sokat takar – mutogatok felé a szabad kezemmel, amellyel épp nem a látásomat próbálom korlátozni. - És egyáltalán ki a fene vagy te? - kérdezek rá kissé elvékonyodó hanggal, és tovább hátrálok. Ez az egész túl sok. Nem tudom, hogy nevessek, vagy meneküljek inkább! Képtelenség, hogy én valami ilyet összeálmodjak! Nincs nekem ehhez elég fantáziám. Mostanában az álmaim inkább csak halálról szólnak, sötétségről, veszteségről... Semmi arcpirító jelenet.

reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 23, 2016 8:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Coralyn & Cassael
Soha nem hittem volna, hogy valaha törődni fogok egy halandó lénnyel. Nem is tudom, mikor kezdtem el igazán követni ennek az aprócska embernek az életét, de valami őszintén megragadott benne, ami azóta sem ereszt. Talán a kitartó szélmalomharca, az elkeseredett küzdelme a túlélésre, a jelentéktelen létéhez mért meglepően hatalmas ereje… Ennek ellenére nehéz lenne megmondani, hogy valóban Ő érdekel igazán, vagy csupán Istennek kívánom bizonygatni magamat, s az emberek iránti szeretetemet, egy dolog azonban megkérdőjelezhetetlen. Méghozzá az, hogy lassacskán minden áldott nap némán s láthatatlan figyelem fájdalomtól és kétségbeeséstől izzó lényét.
Meglehet, kegyetlenség, de mégis hol kezdődne el és hol érhetne mindez véget? Egy embert megsegítünk, másokat nyomorban hagyunk? Miként dönthetnénk el, ki érdemel többet a figyelmünkből és jóindulatunkból? Újra és újra ezen fenntartásaim gátoltak abban, hogy kapcsolatba lépjek vele, ám ezúttal más lesz. Olykor egyszerűen meg kell szabadulnunk a túlzóan nagy gondolatoktól, tervektől, és apránként kell meglépnünk a szükségest. Szabadon dobálózunk az emberek iránti szeretetünkről formált szavainkkal, de vajon tényleg képesek vagyunk erre? Hogy szeressünk? Kik Mihály oldalán harcolnak, nem csupán Atyánk kegyét hajszolják? Hát eldöntöttem, hogy én tudni akarom az igazságot. S itt vagyunk.

Csendben hallgatom halott anyjának intézett kijelentéseit, tekintetemet közben a mellettem ágaskodó fa aranyozott lombkoronájára vezetve, melynek száradó leveleit kisebb hullámokban ringatja a szél. A természet már a kezdetektől lenyűgözött, az állandóan váltakozó évszakok, melyek az élet örök körforgását hivatottak szimbolizálni... Az ősz a kedvencem, van benne valami melankolikus gyönyör, amely igazán egyedivé, különlegessé teszi. Nem kizárt, hogy emiatt vett rajtam erőt a gyengeség éppen most, és ezért érzek olthatatlan vágyat egy eltévelyedett lélek megsegítésére.
Arcomat ugyan még mindig a lombkoronának tartom, pillantásom azonban az elhalkult lányra siklik, aki azóta az anyja sírjára telepedett. Egyelőre még nem fedem fel magamat előtte, hiszen elképzelésem sincs, mivel lehetne megbékíteni a lelkét. Az emberekkel történő kommunikációm még hagy maga után kivetnivalót, így nyilván ez szóba sem jöhet, s a szülőanyját sem kelthetem életre a kedvéért, tehát egy kérdés maradt. Mitől lesznek boldogok a halandók?
Hunyorogva figyelem nekem háttal nyugvó alakját, fejemet enyhén félrebillentem, és lázas gondolkodásba kezdek. A kocsma az, ami legelőször felvetődik bennem, de hát oda egymaga is el tudna látogatni, mit érne egy illúzióval? Aztán hirtelen beugrik, amit egyszer abban a világító dobozban láttam...
Hangtalan végül mögé kerekedek, s két ujjam érintésével a halántékán, megteremtem azt, amit minden ember évről évre boldogan vár, vagyis a karácsonyt. Egy terebélyes, mégis lakályos szobába „repítem” magunkat, ahol továbbra sem fedem fel a jelenlétemet, óvakodva a meglepetés tönkretételétől. Amiként a mozgóképen láttam, mindent igyekszem visszaadni a hangulathoz. Világító fát, süteményeket, díszeket, amolyan forralt bort is, és Őt is megajándékozom ünnepi sapkával, no meg öltözékkel. Ajándékokat is találhat bőven, valós leveleket és üzeneteket, melyeket már nem oszthatott meg vele az édesanyja a Mennyekből, és persze temérdek csokoládét. De valahogy még nem tűnik teljesnek a kép, hiszen az emberek szívlelik a társaságot, pontosabban egymásét. Megint csak egy műsor jut eszembe, amiben a főhősnő igazi ajándéka és boldogsága egy férfi volt. Igen, ez hiányzik.
Végül teljes megelégedéssel figyelem, ahogy besétál a szobába egy esztétikailag megfelelő hímegyed, derekát és ölét össz-vissz egy nagy, piros masnival takarva. Halovány sejtelmem sincsen arról, hogy mindez mi célt szolgál az ünnepükkel kapcsolatban, azonban itt nem is magamnak kell megfelelni és jót tenni, hanem a Coralynnak nevezett halandónak.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 21, 2016 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael && Coralyn
"May there always be an angel by your side."
Minden egyes lépéssel, amely közelebb visz anyám sírjához, a szívemet egyre nehezebbnek érzem. Ez igazából még csak a második alkalom, hogy kijövök hozzá. Igen, azt hiszem, jöhettem volna már előbb is, de az elmúlt heteim, és főleg az elmúlt napok, olyan zavarosak voltak. Megszervezni a búcsúztatót... Bár csak szerény temetés volt, számomra még így is túl költséges, és minden maradék adóssággal együtt mostanra igencsak nagy bajba kerültem. És még inkább fogok, ha nem sikerül mielőbb kifizetnem a lakbértartozásomat. Így a hidegebb évszakok közeledtével utcára kerülni, ez jelenleg a legnagyobb félelmem. Szóval alig hogy elbúcsúztam édesanyámtól, mélyen belevetettem magam a munkakeresés pöcegödrébe. Mostanra már megszámolni sem tudom, nem is igazán akarom, hogy hány helyre adtam be a jelentkezésemet. Én sem értem, miért ennyivel nehezebb ez most, mint korábban. Valószínűleg mert most nem egy átmeneti, ideiglenes munkát keresek, hanem egy komolyabb, biztosabb állást. És talán éppen itt van a hiba. Be kellene érnem mosogatással, takarítással, kisegítéssel és kisebb helyettesítésekkel, ahogy eddig. De ha most nem kezdek a saját szakmámban dolgozni, akkor mikor fogok? Olyan nagy baj, hogy végre szeretnék elindulni valamerre? Kihasználni a diplomámat, amiért megdolgoztam? Szeretnék ápolóként dolgozni. Lehetőségem lenne nem csak pénzt keresni, de segíteni is másokon, és ezzel egyben magamon is. Könnyítene a lelkemen, lefoglalná a gondolataimat, sokat jelentene. És mindegy, hogy egészségház, kórház, klinika, vagy akár házi ápolóként elhelyezkedni, de bárcsak már sikerülne valamelyik.
- Miért ilyen nehéz, anya? - suttogom a néma sírnak. - Miért ilyen nehéz felállni és továbbmenni? - érintem meg a sírkövet, és nehéz sóhaj szakad fel a mellkasomból. - Hiányoznak a tanácsaid, a biztató szavaid, az örök optimizmusod... Olyan nagyon hiányzol. - Igyekszem visszapislogni a könnyeimet, már így is jóval szánalmasabbnak érzem magam, mint amit megengednék magamnak. Egyetlen sós csepp mégis útnak indul lefelé az arcomon. Mindig erős voltam, és legalább annyira pozitív, mint anyám, de mostanában, mintha a távozásával bennem is meghalt volna valami. Annyira egyedül érzem magam, és annyira céltalannak a mindennapokat.
Letelepszem törökülésben a hideg sírra, szemben a kővel. Annyira furcsa és fájdalmas érzés tudni, hogy ő már itt van valahol alattam a rideg földben. Legalábbis a teste, hisz az angyalok nem túl barátságos jelenléte közöttünk egyben valahol arról is bizonyságot ad, vagy legalábbis felerősíti a hitünket, hogy van élet a halál után, és a lélek örök. Merengve nézek magam elé percekig, talán tovább is, az idő múlását most nem igazán érzékelem, aztán egyszer csak az az érzésem támad, hogy valaki van a közelben. Az a furcsa bizsergés a tarkómon, ami arra figyelmeztet, hogy nem vagyok egyedül. Valaki figyel. Hátrapillantok, a nyakamat nyújtva kicsit körül is nézek, de nem látok senkit. Minden ugyanolyan csendesnek tűnik, mint eddig. Talán tényleg vannak lelkek a temetőkben... Talán tényleg itt van édesanyám, és nem csak egy néma sírhoz beszélek. Vagy talán csak túl kimerült vagyok már, és rám férne egy kiadós alvás. Egyelőre még sincs kedvem elmozdulni eddigi helyemről.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 21, 2016 7:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2