Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Monster in my Sleep - Mammon & Natalie •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 3 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 15, 2019 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Szabadság, sokan magától értetődőnek veszik, nem tudják értékelni, még el nem vesztik, nem tudják, hogy milyen érzés az, amikor össze vagy zárva valakivel, akit legszívesebben újra és újra megölnél, a lehető legváltozatosabb és legkegyetlenebb módszerekkel. De idővel hozzászoksz a bezártsághoz, és meg tanulod értékelni a társadat a bajban, pont annyira, hogy eldöntöd, mielőtt kioltod életének lángját, előtte még romba döntöd az egész életét, és amikor az utolsó pillanatban hátranéz, hogy mi is maradt, nem lát mást, csak kiégett romokat, amik valaha az életét jelentették, és akkor, csak is akkor leszel olyan kegyes, hogy megkapja az áhított véget. Ez a sors vár arra a mocskos tollasra és arra a mocskos Drakere, arra a hitvány, csupasz majomra, akikért úgy odavan Isten.
- Höllenhund.- vidám hangon hívta magához a kutyáját, és mikor az megérkezett, úgy paskolta meg a nyakát, mintha csak egy házikedvenc lenne. Bizonyos értelemben az is volt, legalábbis Mammon számára, másoknak már az első mozdulatra tőből letépte volna a karját. De jó kutya volt, nem harapott abba a kézbe, amiből az ételt kapja.
- Apunak van egy kis dolga, addig egyedül kell hagynom, de legyél jó, és ne csinálj nagy rendetlenséget. Nincs a kanapéra ugrálás, vagy rágcsálás, ha éhes leszel, nos… tudod hol találod a nasit. De ha lehet, akkor ne a kiskorúakat kezd el. Nem, nem kellenek azok a kiskutya szemek, tudom, hogy minél öregebbek, annál rágósabbak, de szükségem van rájuk… Oh jaj, csak nem tudok ellenállni annak az aranyos, véres pofikádnak. Na jó, de csak egyet.- vigyorogva vakarta meg a kutyájának a füle mögött , majd felállt a foteljából, magára vette a kabátját, feltette a kalapját és kézbe vette a sétapálcáját, egy utolsót még simított a pokolkutyán, majd egy pillanat alatt eltűnt, nem hagyva hátra mást, csak a kutyáját, ami csorgó nyállal indult el a „nasi” felé.
- Oh, Fräulein, ahogy itt fekszel, védtelenül, sétálva az álmok mezején. Olyan könnyű lenne, csak egy mozdulat, és már vége is… legalábbis egy kis időre.- leguggolt az alvó nő ágya mellé, és kisimította az arca elől a kósza tincseket, már-már gyengéden, kedvesen. Mammon ajkán pedig nem sok jót ígérő mosoly volt.-  De nem ezért vagyok itt. Hála a kényszerű lakásfoglalásnak, meg tudtam pár apróságot. Például azt, ha neked rossz, akkor szép esély van arra, hogy valaki másnak is az lesz. Ki tudja, ha elég jól és sokáig csinálom, akkor mire ismét köreinkben üdvözölhetjük, addigra elég lökést kaptál, hogy ne csak másokra, de magadra is veszélyes legyél, akinek a megváltás a halál, vagy bezártság.- suttogott, majd a fáradt arc felé hajólt, és egy gyengéd puszit adott a homlokára, és ezzel belépett az álmába.
- Scheiße. Milyen eredeti… hó.- nem túl lenyűgözve sóhajtott. Az emberei képzelőerő olyan sokra képes, és mégis… hó.- Mindegy, ne legyünk telhetetlenek, vár a színpad.- nem volt számára túl bonyolult felvenni Drake alakját, elég jól ismeri már azt a férfit, kívülről és belülről is.- Auf cue…- szélesen elvigyorodott, majd magára öltötte a vadász azt a rezzenéstelen, unott arcát. A kérdésre még nem felel, elsőnek fel kell idéznie néhány emléket, hogyan beszélt, a mozdulatait, és azt, hogy ki a franc volt az a Dylan.
- Natalie.- lassan fordult szembe a nővel.- Tudod jól, hogy hol, és az nem egy üres sír. Ott van, ahol a fajtájának a helye, nem velünk, ez a lényeg.- jut eszébe, eddig ez csak egy álom, de lehet belőle könnyen rémálom is.- Igazából nem tudom, te tudod, hogy melyik kukában vannak a legyek, amiket lecsaptál? Miután felgyújtottam a testét csak hagytam égni, még a szag nem vált túl elviselhetetlenné. A félvérek éget húsának a szaga rosszabb, mint gondolnád.- s ha már betolakodott, talán nem árt változtatni a helyszínen se, egy kicsit kell csak feldobni, mondjuk egy tucat máglyával körülöttük, amiken befáslizott testek feküdtek.- Egy vadásznak nem szabad az érzelmeire hallgatni, csak akadályoz abban, hogy elvégezd a dolgodat. Nem engedhetünk meg magunknak ilyen könnyelműséget, életek múlnak rajtunk.- s Mammon szemeinek sarkából vér kezdett folyni, lassan, végig az arcán, de úgy tesz, mintha észre se venné, elvégre nem több, mint egy álomkép, Natalinak szól ez.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
463
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 14, 2019 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Sweet Nightmare
Mammon & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 506 • Zene; Boulevard of Broken Dreams»
« IT IS BETTER TO CONQUER YOURSELF
THAN TO WIN A THOUSAND BATTLES.
THEN THE VICTORY IS YOURS.
IT CANNOT BE TAKEN FROM YOU,
NOT BY ANGELS OR BY DEMONS,
HEAVEN OR HELL»
Puha hó fedi városom látképét, mely teljesen más, mint amilyenre emlékszem. Hófehér pihék szállingóznak a szürke felhőkből, elterítve mindent, a béke illúzióját teremtve meg az emberbe.
Különös. A város szélén állva szemlélem New Yorkot. Pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Romos, sötét, szürke. Hideg. Rettentően hideg. Összébb húzom magamon a köpenyt. Nehéz anyagból készült, mit a szegycsontomnál kell összefogni. Széleit megfogva ölelem át magamat, miután a vörös csuklyát a fejemre húzom, védve puha hajamat a hótól. Kitüremkedő tincseimen mégis megpihen néhány pihe, a kinti hidegnek engedelmeskedve nem nyeli el a barna zuhatag magába.
Itt kell lennie.
Itt kell lennie.
Kézzel készült bőrcsizmámat emelem, talpam alatt megcsikordulnak a kavicsok. Nincs aszfalt, eltűnt a várost védő fal. Ha volt is valaha beton, mára az enyészetté lett. Az épületeket borostyánok és egyéb kúszónövények lepték be. Mégis tudom. Itt van. Él még. Dylan él. Drake nem ölte meg annyi évvel ezelőtt, hanem itt bújt meg.
A városba.
A városunkba. Ami a miénk volt, ahol az embereket védtük. Mi most mégis kihalt. Nehéz és sötét fellegek tornyosulnak az égen, fenyeget a hóviharral, mégsem foglalkozom vele. Arcomra boldog mosoly ül ki, ahogy egyre közeledek egykori börtönéhez. Hiszen tévedésből zárták be, nem várja a kivégzését.
Szipogó orromat ujjammal törlöm meg, mit bőrkesztyűbe bújtattak. Furcsán idegen darab ez rajtam, mégis valahogy annyira helyesnek tűnik. Hiszen ennek is így kell lennie. Vissza kellett jönnöm a városba, hogy újra láthassam őt.
Szemeimbe könny szökken, miközben a néptelen utcákat rovom. Lépteim hangját elnyeli a friss és ropogós hó, nyomaimat pár lépés múlva el is fedi az égből aláhulló hófehér zuhatag.
- Jövök már Dylan - suttogom magamba, a köpenyt mégis szorosabbra vonom magam köré. Szoknyámba néha beleakad lábam, a fűző töri a bordáimat. Miért is viselek én fűzőt? Számít az most valamit egyáltalán. Szűziesen simítom hajamat a fülem mögé, ajkam, szemem mosolyog.
Már csak egy utcasarok, ennyit kell várnom csak.
Már csak egy lépés és…
Befordulva mégis Őt találom ott. Háttal áll nekem, habár magasabb és a válla is szélesebb. S a tarkója? Ezer közül is bármikor felismerném.
- Drake? - torpanok meg hirtelen. Nem kellene itt lennie. Senkinek sem kellene itt lennie. Csak neki és nekem. Nagyot nyelve, félve tekintek barátomra. Testvéremre, bajtársamra. - Mit keresel itt? - teszem fel félve a kérdést.
Érzem, hogy szívem egyre hevesebben ver, zakatol. Fülemben hallom csengését. Várok arra, hogy megforduljon, hogy szembe nézzen velem, mégsem megyek előrébb. Képtelen vagyok.
- Hol van Dylan? - nyelek egy nagyot. Nem lehet, hogy előbb ért ide, mint én. Nem, ez nem lehet. Nem. Dylan már nincs itt, ez valami fatális tévedés lehet, semmi több. Az lehet csak. Tévedés. Mit keresel itt Drake?
A csendet nem töri meg semmi, az aláhulló hó elnyel minden zajt, még a kettőnk lélegzetét is, szívem heves dobogását is. A szél táncot lejt körülöttünk, köpenyemet körbefonja lábamon, a pihék lassan ellepik ruhámat, köpenyem, megpihennek rajtuk, ők is csak várják, hogy mi fog történni. Hull rá is, hajkoronájára, megőszítve őt. Hull pillámra, mely megremeg súlya alatt. Ijesztő némaság költözik a városba. Nyomasztó csend telepszik közénk is. Csendessé tesz mindent. Holttá.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
463
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 14, 2019 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6