Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Monster in my Sleep - Mammon & Natalie •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 26, 2019 5:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Fekete, fehér, jó és rossz, mindegy hogy nézed. Most már rohadtul az volt. Amikor démonok és angyalok közzé szorultunk, akkor már minden fekete-fehér lesz. Nincs meg az a luxus, hogy a szürkeségbe sétáljunk.- ásítani volna kedve, annyira armselig volt ez a nő. Próbálná a múlt szabályait erőltetni a mára, amikor ha egy valami biztos volt, az az volt, hogy ez a világ már nem olyan, mint volt, nem érvényesek az akkori törvények. Akkor nem öltek volna meg egy marék töltényért, nem folyt volna élet-halál harc a legkisebb apróságért. De ma, ma már igen.
- Nem, nincs már út! Két út volt csak, a rossz és a rosszabb. Mára ilyen el cseszett lett minden, választhattam, hogy megölöm, és azzal neked ártok, vagy elengedem, és azzal másoknak, és elárulom a többi vadászt, akikért felelős vagyok.- igen, az ilyen szavak, amikor engedi, hogy a páncélja alá lássanak, amikor megmutatja, hogy igen is van herze és emotionenei. Ekkor szokta a másik fél is átgondolni, hogy igaza van vagy talán tévedett mindvégig? Hogy a másiknak nem olyan egyszerű, mint azt hitte. Törékeny és ostoba emberek.
- Ez volt a baj… minket a sor végére raktál. Elcserélted volna az életünket az Ő életéért?- oly leicht volt az egész. Kiforgatni a szavait, rámutatni a hibákra, felfedezni a kétértelműséget, és ezt mind vele szembe fordítani.- És ezt honnan tudod? Talán Ő mondta?- kiült az állarcára a közöny, szemei pedig vádlón csillogtak.
- Azt tenném, amit tennem kell, ami a dolgom. Akkor is, ha Cameron lett volna Dylan helyén.

Nem számított arra, hogy ezt a reakciót váltja majd ki a test látványa, bár az is meglepő volt, hogy csak úgy megjelent egy pisztoly. Bár az álmokban sok minden előfordulhat, minden úgy van, ahogy az álmodó akarja, legalábbis álltalában így volt, csak most egy nyúlfarknyit más volt a helyzet.
De mégis szerencsés fordulat volt ez, hiszen végre felfedhette magát, az igaz valóját, és nem kellett tovább viselnie azt a fránya és ekelhaft testet.
- Hogy miért nem lep meg ez a nagy változás az arckifejezésben?- halkan felsóhajtott.- Az a gewehr…- mutatott a pisztolyra.-… hasztalan. Ez már az előbb is bizonyságot nyert. Khm, ami pedig azt illeti a kínzáson már túl vagyunk. S azt kell mondanom, hogy egész jól indult, volt pár buktatója, némi harag, agresszió, felesleges könnyek, kiabálás, ha osztályoznom kéne… egy erős közepes fölé lenne.- enyhe csalódás érződhetett a hangjából.- De úgy éreztem, hogy ha nem mutatóm meg magam, akkor beleragadunk ebbe a tretmühlebe.- az pedig senkinek se lett volna jó. Mammont hamar elfogta volna az unalom és az ember pedig kiszáradt volna a sok könny veszteség miatt.
- Hogy mit is akarok?- átlépett a hulla felett, vigyázva, nehogy hozzá érjen véletlen, majd egy kicsit fentebb húzta a nadrágjának szárát és leguggolt a nővel szembe, ajkain barátságos, már-már szelíd mosoly.- Kezdetnek egy kis játékot akartam veled, most pedig csak annyit, hogy mond el, hogy merre találom a drágalátos barátodat, Wallenberget. Cserébe pedig… hm…- egy pillanatra el kellett gondolkodnia, majd felderült arccal nézett le a testre.- Visszakapod a drága Dylaned. Cserébe Wallenbergért én erhöhen Dylan. Még kicsiny lelked is megtarthatod… erről jut eszembe. Mik voltak azok az engel federnek, amik aláhulltak?- kíváncsi volt, hogy volt jelentősége azoknak a tollaknak, vagy csak a nő tudatalattija csinálta az egészet, amolyan védekezésnek?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
463
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 19, 2019 11:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sweet Nightmare
Mammon & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 580 • Zene; Boulevard of Broken Dreams»
« IT IS BETTER TO CONQUER YOURSELF
THAN TO WIN A THOUSAND BATTLES.
THEN THE VICTORY IS YOURS.
IT CANNOT BE TAKEN FROM YOU,
NOT BY ANGELS OR BY DEMONS,
HEAVEN OR HELL»
Nem hiszek neki és nem is fogok. Hiszen ez nem ő! Nem lehet, hogy ez ő legyen, az akivel felnőttem, kiért az életem is tudnám adni. Az nem lehet, hogy ez lett volna belőle. Mégis undorral tekintek végig rajta.
- Az élet nem fekete és fehér, ezt te is tudod – tekintek rajta végig, szempilláim megremegnek. Nem lehet, hogy csak ennyi legyen, hogy ez legyen Ő.
- Rohadtul nincs igazad – rázom meg a fejemet. Ez nem ilyen egyszerű. – Mindig van egy harmadik út. Egy nehezebben járható út, de az mindig ott van! Mindig van választási lehetőségünk! – érzem, hogy a torkomba gombóc képződik, egy elemi erő, belülről tépne szét, szakítja a mellkasom, a bőröm. Mégsem engedek neki utat, nem engedhetek neki. Nem lehet, hogy ez csak ennyi legyen.
Nem lehet.
- És ne vond kétségbe a hűségemet. Először vagyok hűséges a városhoz, az emberekhez, aztán hozzá és hozzátok! – kiáltom el magamat. Miért járjunk újra és újra ugyanazokat a köröket? Miért kell mindig, mindent újrakezdenünk, újravitatnunk? Sose fogunk megegyezni, lényegében semmiben. – Ha Ő tette volna, elfogadnám a büntetését, de nem tett semmi rosszat! – nem használta az erejét, nem zökkent ki! Nem tette! Nem és nem! Tiltakozom, ameddig csak tudok, mert tudom, hogy ebben igazam van és ebbéli hitembe senki sem fog megváltoztatni, mert nem fog tudni!
- Hitegesd csak magadat – tekintek újra rajta végig undorral. – Ha Cameron lett volna ott Dylan helyett, akkor is ezt tennéd? – újra csak a kérdés, nem is gondolván igazán bele, hogy milyen témát is feszegetek ezzel, hiszen nem is tudhatom. Mégis csak megrázom a fejemet.

A cella előtt esek össze, mozogni képtelen vagyok. A világom darabjaira hullik körülöttem, fel sem tűnik, hogy a falak kezdenek megrepedni, mintha valóság is átélné azt a fájdalmat, amit én. A megrázkódtatást, a mélyről jövő, néma sikolyokat, a elhaló nyögéseket, a néma könnyeket, melyek tehetetlenül folynak végig az arcomon.
S nem bírom. Dylan élettelen teste elszakít minden józanságtól. Bosszút akarok, végtelen bosszút, azon aki, megölte. Oda sem tekintek, csak úgy lövök. Majd lassan állok fel.
Tekintetem üres, néma. Üveges. Nincs benne élet, elvette mindet. Elvette Drake, amikor kioltotta az egyetlen férfi életét, kit igazán szerettem. A férfit, ki többet jelentett nekem bárminél, még nálam is. A férfiét, ki lelkemre megnyugvást hozott, ki mellett teljes lehetettem. Boldog, felhőtlen, dühös, keserű. Kinek érintése felborzolta az idegeimet, kinek csókja alatt elfelejtettem minden gondomat.
Mégsem halt meg.
Szempilláim megremegnek. Lassan fordítom a fejem egykori barátom felé. A német káromkodást nem ismerem igazán fel. A nyelvet igen – továbbra is – a jelentését mégsem értem.
Tekintetem megállapodik a testen, melyből fekete füst gomolyog a plafon irányába, mely egyre jobban repedezik. Hangja betörti a kettőnk közti csendet. Fény mégsem jut át rajta.
S Drake eltűnik, helyébe más lép.
Szemöldököm összevonom, a könnyek nem patakoznak már a szememből, a meglepettség annál jobban kirajzolódik. Ujjaim csak még szorosabbra fonódnak a fegyver agyán.
Sokat mégsem kell várnom. A gorombaságra nem reagálok, csak ajkamat húzom fel, flegmán, lenézően.
- Miért mégis mit csinálsz? Megkínzol? – hangom már nem esetlen, gúnnyal teli, iróniával. Megtört, hiszen hiszem, hogy nem tudna ennél jobban kínozni. Ám, amikor kimondja a nevét, pilláim újra csak megremegnek.
Emlékszem a névre. Draket szállta meg de akkor… Visszatekintek a holtest irányába. Ez hét éve volt már. Lassan hunyom le szemeimet még egy fél könnycsepp legördül az arcomról, mely fintorba torzul, úgy rázom meg a fejemet.
- Hát persze… - ennyit mondok csak s mikor újra feltekintek, a démonra tekintek. – Mégis mit akarsz? – kérdezem egyszerűen, színtelen hangon. Vállaimat is megvonom hozzájuk, mintha nem számítana az egész.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 14, 2019 2:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Nem játszok meg semmit, ilyen vagyok, vagy ilyen lettem. Egyáltalán nem lényeg, lettem aki lettem, teszem amit teszek, ami a dolgom. Ahogy mindenkinek kéne.- ha azt tették volna az emberek, amit kell, akkor most nem ülnének nyakig a scheißen. De nem, nekik lázadni kellett, megtagadni a fentieket, megtagadni Istent, és utána meglepve pislogtak, amikor kicsiny démonok élve nyúzták meg őket. Nem értették az egészet. De azért az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy Isten se jobb, sőt, a legrosszabb. Szabadakarat, egy hatalmas luftballons. Abban hisznek amiben akarnak, úgy élnek ahogy akarnak, de ha ez Isten szerény szabályai ellen van, akkor marad a kárhozat. Szabadakarat… persze.
- Már mindegy, nem számít. Kár kapaszkodnod a múltba, mintha csak egy hisztis kislány lennél, aki nem kapta meg az áhított babát. És ne hazudj magadnak, ha választanod kellett volna tíz civil és közte, akkor tudod, hogy kit választottál volna.- mondta érzelmektől mentes hangon, üres tekintettel. Nem hatotta meg a kiabálás, kiabáljon a torkaszakadtából, az se jelent semmit, maximum elmegy majd a hangja, és marad a mutogatás, abban egyébként is jók voltak az emberek.
- Sok minden vagyok, de nem álszent szent pedig főleg nem. Csak a tényeket közlöm veled, ennyi az egész.- lassan forgatta a szemeit, hála annak a tekintetnek, mintha jelentene bármit is, rég vége van azoknak az időknek, amikor ez még számított is valamit. A túlélés, ez számít nekik, legalábbis annak az ostoba Drakenek ez számít, és ez lesz az egyik oka annak, hogy a végén a bőre Mammon fotelját fogja befedni.
Figyelnie kell a szavaira, hiába nincs tudatában a hündin, hogy ez egy álom, de attól még az volt, reagált rá, elrontaná a cirkuszt, ha idő előtt kiderülne az ég, és szárba szökkennének a virágok. Bár ha figyelembe veszi azt, hogy még a német szavak is alig váltottak ki reakciót, ettől lehet nem kéne tartania.
Komödie, nem több, mint egy olcsó komödie, figyeli a testet, mintha életet akarna lehelni belé, de ez nem egy tündérmese, ez maga a keserű valóság.
Az mondjuk egy kicsit meglepte, hogy nem csak a fegyvernek a csővével nézett szembe, de az el is sült. Hátra tántorodott a lövéstől, több érte a mellkasát, a vállát és egy eltalálta a fejét, amitől a feje hátrabicsaklott és a teste elkezdett hátrafelé dőlni, de még mielőtt földet ért volna megállt a levegőben.
- Mutters Butter soll dich ausbrechen! (A nyavalya törjön ki!)- mondta és közben pedig elkezdett visszalebegni az eredeti helyzetébe, és mellette még felnyúlt a homlokán lévő lyukhoz, amiből kivette a lövedéket. Időközben a testét fekete füst borította be, és mire ismét egyenesen állt, a füst elpárolgott róla, Drake helyett pedig Mammon állt már a nő felett.
- Fraulein, ezt kulturáltabb körökben ezt úgy hívnák, hogy; gorombaság. Angenehm beszélgetést folytattunk és ilyen durván félbeszakítani, modortalanság volt kegyed részéről. De most elnézem ezt a kis botlást, tekintettel a női szeszélyre és érzelmi változásokra. Lehetőleg ne forduljon elő újfent, mert másodjára már nem hiszem, hogy ilyen elnéző, és finom úridémon leszek.- hangja csevegő volt, nyugodt, lelkében, ha volt neki, akkor megnyugvással telt meg, végre ledobhatta magáról azt a bűzös külsőt.- Oh, én beszélek. Nézze el nekem a bemutatkozás kimaradását, most pótolnám. Ich heiße Mammon.- udvariasan megemelte kalapját a nőstény előtt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
463
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 10, 2019 8:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sweet Nightmare
Mammon & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 499 • Zene; Boulevard of Broken Dreams»
« IT IS BETTER TO CONQUER YOURSELF
THAN TO WIN A THOUSAND BATTLES.
THEN THE VICTORY IS YOURS.
IT CANNOT BE TAKEN FROM YOU,
NOT BY ANGELS OR BY DEMONS,
HEAVEN OR HELL»
Csak egy fújtató sóhajjal nyugtázom szavait. Fejemet lehajtom. Azt hiszi, hogy ez csak ennyi? Hogy ne bízzunk meg egymásba és minden máris sokkal szebb és jobb lesz? A bizalom nélkül mégis hova haladna a világ, a kapcsolatok? Hova fejldőnénk mi magunk is?
- Ne játszd el nekem ezt az érzéketlen fafejű indián törzsfőnököt, kérlek. Mindketten tudjuk, hogy nem ilyen vagy - tekintek fel rá, barna íriszeim vádlóak. Vádlom őt a történtekért, hogy nem volt képes szembe menni a Tanáccsal, hogy nem más, mint egy végrehajtó. Egy ostoba végrehajtó, aki úgy nyal, akár egy pincsi. Arcom fintorba rándul, mikor meghallom, hogy miként hallgatok a szívemre. Nem tagadom, hogy inkább követem, követném azt.
- Sosem helyeztem a város, az emberek védelme elé! Soha! Te is tudod, hogy nekem is az a fontos, hogy az ártatlanok, a civilek életben maradhassanak, hogy ebben a rohadt világban boldogok lehessenek a magunk módján! Bízhatnál bennem, hogyha veszélyt jelentett volna, először hozzád fordulok, de nem jelentett! - a végére már fel sem tűnik, hogy kiabálok vele. Újra csak. A bizalom, amit én belé helyzetem, de lám, vissza már nem tudja adni, nem tudom kapni.
- Ó, ne légy már ennyire álszent, kérlek - tekintek végig rajta, megvetően. Mert jelen pillanatban ezt érzem iránta. Megvetést. Ha azt hiszi, hogy benyelem, hogy nem tenne meg mindent, hogy nem tenne mindent kockára érte, akkor alábecsül. Akkor tényleg nem hiszi, hogy ismerem és tényleg azt hiszi, hogy képes átvernie.
Milyen szánalmas.
Manapság. Még mindig szemöldököm ráncolom, hiszen mi van manapság? Semminek sem kell lennie, hisz mindenki éli az életét, azért halhatott meg mert… Mégis mi történik? Valami dereng, de nem áll össze a kép. Nem lehet, hogy nem halhatnak meg az emberek, hiszen akkor…
Akkor Dylan sem halt meg?
Csöpp remény költözik a szívembe, szinte rögtön melegséggel áraszt el, a vaskos hamuk felett egy pillanatra még a nap is kisüt.
De mégis mi folyik itt? Nem tud németül, nem beszél más nyelvet, a latint is éppen hogy csak ismeri, egy-két szót, amit belé vertem az évek folyamán, a német nem az ő erőssége. Arra is megvan a saját embere, de…
Mégis mi folyik itt. Ki Ő?
Ő lenne? Ennyire nem ismerném?
A fegyvert egyenesen rászegezem. Nem tudom, hogy mit kérdez, nem értem. Szemöldököm csak ráncolom, a hanglejtést, az akcentust ismerem csak fel.
De nem is maradok sokáig vele szemben, hiszen Dylan él, tudom, hogy él, tudom, hogy…
***
A világom szakad meg, a szívem ezernyi darabra hull látva élettelen testét. Mellkasom, hátam rázkódik a rám törő pániktól, könnyeim áztatják arcomat, bőrömre fagynak a hidegtől, fájdalmat mégsem érzek.
Szavaira mégis elönt a düh. Korábbi fegyveremet kérdés nélkül kapom fel, tekintetem mégsem veszem le kedvesem testéről. Nem, hisz ő ad erőt, hogy meghúzzam a ravaszt. Hogy lelőjjem a barátomat, ki számított nekem.
Aki képes volt mindent elvenni tőlem. Mindent, amiért éltem, ami fontos volt, ami számított valaha.
Drake felé emelem a fegyvert és lövök. Nem egyet, nem kettőt. A fegyver hangjának mégsincs akkora ereje, mint annak lennie kell. Fülem nem cseng tőle.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 08, 2019 10:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Mindenkinek mag vannak a maga hibái, neked ez.- albern nőszemély. Támaszkodni valakire, elfogadni, megbízni benne, és utána a meglepett arcok gyűrűje, mikor kiderül, hogy ez mind felesleges volt, apró pókháló, amit egy gyengébb szél is eltép.- Talán nem akarom már bizonyítani, lehet belefáradtam abba, aki vagyok, amit tennem kell. Hiszen ember vagyok én is, a saját hibáimmal, és egyetlen ember se bírhat ki mindent. Egyszer megroppanunk a súly alatt. És igen, adtál, amikor beleszerettél abba a korcsba. Kockára tettél mindent, csak azért mert a szíved azt diktálta.- az az ostoba szerv, amit annyira gyakran emlegetnek, amire fognak sok mindent, amit követnek, pedig nem volt több az, csak egy pumpa, ami nélkül nem voltak képesek élni. Mégis többet tulajdonítanak neki, mint ami valójában volt. Ezért szerencsések a démonok, nincs ilyen gondjuk. Nem kell azzal foglalkozniuk, hogy mag szakad a szívük, vagy éppen azzal, hogy van vagy sincs. De látva, hogy ez a nő mit él át, és viselkedik, az mosolyt csal az arcára, kár, hogy nem mutathatja meg, még nem…
- Nem, nem tenném meg. És ezt tudja Cameron is, hogy vannak nálunk nagyobb, fontosabb dolgok is, boldogan adná az életét ezért.- ez a sok emlék, amik annak a féreg Drake fejében vannak, csupa zagyvaság, értelmetlenségek, haszontalanok, több mint a felétől megszabadulna, főleg ilyenkor, amikor kutatnia kell az említett Cameron után, hogy ki is ő, mit csináltak, rémesen ermüdend. Ahogy az időjárás is kezd az lenni. Hogy nem bírt egy jobb helyről álmodni, ahol meleg van és kényelem, nem, az embereknek muszáj drámainak lenniük.
- Igen, manapság.- nehéz szó lenne talán? Vagy nem ismeri a jelentését? Esetleg nincs tisztábban azzal, hogy mi történik a Világban? Akárhogyan is, nem Mammon lesz az, aki felvilágosítja erről. Nem volt tanár, aki tanít, főleg nem egy alsóbbrendű lényt.
- ligens…- nem igaz, hogy ezt a szót se ismeri. Kész csoda, hogy nem előbb pusztult el a világuk, ilyen oktatás mellett kész csoda, hogy eddig is bírták.
Érdekesnek találja azokat az angyaltollakat. Honnan jönnek és kié lehet, és főleg, hogy mit csinálnak? Talán ez lenne valami figyelmeztetés a unterbewusstseintől? Így akarná jelezni, hogy a betolakodó nem éppen ember?
- Wirklich?- egy aprót sóhajtott, csalódás, hogy egyből a fegyveréhez nyúlt, mintha bármi haszna is lenne, és így főleg, hogy egyből el lett vonva a figyelme. Kissé oldalra döntött fejjel figyelte ahogy belépet az épületbe, majd eltűnt.
- Ostoba nő.- lassan indult utána, nem kell elsietni semmit, élvezze ki csak a látványyt.
S úgy fest, hogy így tesz, bár nem látott mindent, csak arra ér oda, hogy a nőszemély már a térdén volt.
- Innen nézve el lett vágva a torka. Fél lény létére a blut pont olyan volt, mint egy embernek. Ha ez megnyugtat nem szenvedett sokat, de a vére messzire spriccelt.- mondta elmosolyodva és teljesen fekete szemekkel. Kezeit pedig a sétapálcájának a gombján pihentette meg.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
463
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 05, 2019 11:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sweet Nightmare
Mammon & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 607 • Zene; Boulevard of Broken Dreams»
« IT IS BETTER TO CONQUER YOURSELF
THAN TO WIN A THOUSAND BATTLES.
THEN THE VICTORY IS YOURS.
IT CANNOT BE TAKEN FROM YOU,
NOT BY ANGELS OR BY DEMONS,
HEAVEN OR HELL»
- Úgy döntöttem, hogy elfogadlak olyannak, amilyen vagy és ennek ellenére elfogadlak - teszem kezemet a szívem helyére, kesztyűbe bújtatott ujjaimmal szorítok a ruhámra. - A te dolgod lenne, a tied is, hogy bizonyítsd, hogy igazam van! Hogy van okom megbízni benned, hogy tudunk együtt működni, egymás mellett élni. Az ég szerelmére Drake, hazudtam neked valaha? Adtam valaha okot arra, hogy ne bízz bennem? Akartam valaha is rosszat neked, vagy ennek a retkes városnak? - buknak ki belőlem a kérdések, mert sose tettem így. Soha nem adtam okot neki arra, hogy ne bízzon bennem. Igen heves vagyok, sokszor az érzelmek vezérelnek, most is, ám hibáztathatna valaki érte? A világomat akarja megrengetni azokat az alapokat, amikben még hiszek, amikért még élek. Amikért hiszek még egy szebb világba.
Az apokalipszis szélén ezek számítanak a leginkább számunkra. Apró fűszálak, melyekbe kapaszkodhatunk, pontosan tudja, hogy ez mennyit ér. Mennyit ér egy emberi kapcsolat, egy szoros kötelék, hiszen neki is ott van Cameron.
- Ne mondd, hogy nem tennél meg mindent azért, hogy Cameront megmentsd bármi áron. Hogy nem tennél meg mindent érte, hogy ne haljon meg, hogy megmentsd az életét! - tekintek rá vádlón. Nincs ez vele sem másként, miért várja el, hogy ölbe tett kézzel tűrjek?
Hiszen azt mondták, hogy elengedik.
Megígérte, hogy elengedik.
Mégsem teszek már több megjegyzést arra, hogy csak felhasználta Dylant. Inkább ütök és rúgok, mégis haszontalan.
A szél felkavarodik, fejemről a csuklyát lesöpri, hajamba kap, elvinné tőlem jobbra, tőle balra. Hamu keveredik bele, mintha teljesen el akarná fedni. Most már nem őszít, hanem holttá változtatná. Arcomra tapadnak a holtakból megmaradt foszlányok, mégsem foglalkozom velük.
- Manapság? - húzom össze a szememet. Manapság nem maradnak azok? Miért, hiszen meghalt a vadász. Azért történt ez az egész, mert meghalt, akkor mégis miért.
Pár lépést teszek tőle hátra. Mi történik? Mintha minden oly furcsa lenne, mégsem az. Természetes, hogy nem tudnak meghalni az emberek, nem mert történt valami, de mi?
Mi köze van ennek Dylanhez?
- Inte… - micsoda? Újra csak homlokomat ráncolom, ám már rég az indákat tépem. Könnyedén zuhanok a földre, és próbálok elszakadni ettől a valóságtól, a világtól, ám mégsem sikerül. Meghallom a hangját, a kérdését. S egy kósza emlékkép villan az elmémbe. Feltekintek. Lassan állok fel és fordulok vissza Drake irányába. Fejemre hollófekete angyaltollak hullanak. Honnan és miért?
Hiszen nem adhatom el a lelkem, ha azt már megígértem valakinek.
A magas férfi alakja elmémbe idéződik.
Dylan képe mintha halványulna. Majd újra élesen látom magam előtt.
- Te nem tudsz németül - nyúlok farzsebemhez - mely nincsen, mégis ott találok egy fegyvert, különös. Túl különös, mert annak nincs ott helye, akkor mégis hogy került oda? Most mégis lényegtelennek tűnik, mert egyenesen felé emelem a fegyvert, csövével nézhet farkasszemet. Ám az indák visszahúzódnak. Fejemet újra csak hátra fordítom. A gyilkossági kísérlet rögtön talonba teszem, megfordulok, szoknyámat felkapva rohanok az épületbe, pontosan tudom, hogy merre keresssem - mégsem tudom, hogy honnan tudom. Egy ösztön hajt, semmi több.
A cellájához érve, pedig…
- Ne… - bukik ki ajkaim közül a sóhajtó, remegő hang. Szemeim könnyekkel telnek meg. Dylan élettelen teste a padlón hever, nyakán tátongó seb viseli Drake kezének nyomát. Vérbe fagyott, szemei üregesek, mégis rám tekint. Szőke haját átitatja a vér, ajka… mégis mosolyog. Lábaim megremegnek, összecsuklok, két kézzel kapaszkodok a padlóba, próbálom magam megtartani.
A fájdalom átjárja a lényemet, ajkaimat csak tátani tudom, a könnyeim peregnek, szívem ezernyi darabra hasad, csak nézni tudok magam elé. Csak az ő jéghideg arcát tudom figyelni. Kezét, melyben a tőlem kapott lánc pihen. - Mit tettél? - kérdezem Draketől, elhalóan.
Nem tudok beszélni, gombóc akad a torkomba, az ereimet egy láthatatlan erő hasítja. Nem kapok levegőt, érzem, hogy nem kapok… Fulladozok.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 28, 2019 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- És talán jobb is lenne, ha nem ismernél. Újra és újra beleesel abba a hibába, hogy olyanokat fogadsz a bizalmadba, akiket nem kellene.- emberek, olyan könnyű őket manipulálni, terelni az útra, mi a biztos pusztulásba vezet. Vagy elvágni azokat a gyengéd kapcsolatokat, amik egymáshoz kötik őket. Pár jól eltalált szó, mozdulat, és már is elszakadt a kötelék. S mégis, ezek a csupasz majmok lennének Isten legjobb, legtökéletesebb alkotásai? Valamit beszedhetett az öreg, ha tényleg így gondolta, nem többek ezek, mint gyéren, zsírkrétával felskiccelt jegyzetek.
- Nem, nem volt az. Hasznos volt, akkor, amiket mondtál, hasznos volt, semmi több, csak egy korcs eszköz, ami éppen kapóra jött nekünk. Nem kétszínű vagyok, hanem gyakorlatias, ezt tudnod kéne.- frauen, mind egyformák, ahogy reagálnak, és ha meglátnak egy újszülött embert, már is világit a méhük. Oh, és persze ők is szeretnek erőszakhoz folyamodni.
Állja a pofont, és állta a hasfalát ért rúgást is, nem mozdult, nem görnyedt, hiszen álomban voltak, egy olyan álomban, ahol Mammon kiragadta a gyeplőt a kocsis kezéből, és ennyitől nem fog zavarba jönni, helyette csak megjegyezte magának.
- Egyszer mindenki meg fog, csak manapság senki se marad az.- zavarhatná ez a tény, de valahol mégse teszi, számára tökéletes ez az állapot. Nem a Halál volt, nem az volt a dolga, hogy lelkeket szállítson, mint valami taxis, Mammon számár ez csak egy állapot volt, egy olyan állapot, ahol újra és újra kísérletezhet újabb és újabb betegségekkel, még végül el ne méri a tökéletest, azt, ami embert és angyalt egyformán érint, egyformán megöli őket, csak még az embereket újra elkaphatja, az angyalok végleg ledobják a szárnyaikat.
- Interessant.- kissé meglepve tekintett a szenvedő embert, ha tippelnie kellene, akkor az a félvér korcs lehet, akiért ez az egész színjáték van, akinek túl gyors volt a halála, egy mozdulat, és már át is volt vágva a nyaka, kis spriccelés a vörös nedűből és vége. Túl olcsón távozhatott.
Az angyal nevének említése miatt csak sóhajtott egy aprót, alig észrevehetőt. Felesleges hozzájuk fohászkodni, mindig is az volt. Ezért volt nagyobb sikere a Pokolnak, mert ők figyeltek, és megadták azt, amikre az emberek vágytak. Cserébe apró, kicsi lelkükért.
- Nem hiszem, mert már hagytad meghalni. Nem fogsz bent találni semmit.- romokat talán, de a vágyát biztosan nem, és úgy fest, hogy mégse szerette annyira, még a lelkét se hajlandó eladni érte.
- Das is tein problem.- tudja jól, hogy ezzel leleplezheti magát, de legalább a gyanút elültetheti a nő fejében, de vajon át lát a kínján, hogy észre is vegye?
- Szolgáld ki magad, ha már a szavakra nem hallgatsz, talán hiszel a szemednek.- lassan visszahúzódtak az indák, utat engedve, hogy a saját szemeivel lássa azt, amit a szíve nem akar felfogni, hogy nem vár más bent, csak az üresség, és magány, kín.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
463
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 11:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sweet Nightmare
Mammon & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 486 • Zene; Boulevard of Broken Dreams»
« IT IS BETTER TO CONQUER YOURSELF
THAN TO WIN A THOUSAND BATTLES.
THEN THE VICTORY IS YOURS.
IT CANNOT BE TAKEN FROM YOU,
NOT BY ANGELS OR BY DEMONS,
HEAVEN OR HELL»
- Ha tényleg ilyen lennél, ennyire kicsinyes, ennyire rövidlátó Drake, akkor lehet, hogy ismerni sem akarlak – fordul fintorba az arcom. Nem akarom elhinni, hogy ezt tényleg megtenné, csak így. Aljas módon a hátam mögött, hazudva, mindezt miért? Hogy nekem jó legyen? Mégis melyik univerzumba lenne ez jó nekem? Mitől lenne jó, ha hitegetnek, ha reményt ületnek a szívembe, hogy aztán gyökerestől tépjék azt ki?
Az érzelmeimnek mégsem tudok gátat szabni. Könnyeim arcomon végifolynak, a hideg miatt rá kellene fagyni, mégsem történik meg. Nem érzek igazából semmit, a fájdalmat a dühöt igen, fizikálisan nem érzem a dolgokat. Számomra ez az egész teljesen valóságos, ez most élet halál kérdése.
- De ember volt!? Miért nem látjátok? Érdekes, akkor semmi bajod nem volt ezzel az egésszel, amikor együtt harcoltatok, nem igaz? Amikor életedet mentette nem egyszer, nem igaz? Akkor sem volt nagyon bajod ezzel, amikor a költözésed alatt segített a bútoradiat cipelni, akkor valahogy nem számított, hogy félvér igaz? Akkor nem számított, lényegében fel sem tűnt neked, szóval ne légy ennyire kétszínű – emberibb volt, mint bármely ember ebben a rohadt városba. Bárhogy is kerítették hatalmába a rosszindulat, olykor a depresszió, önzetlenebb volt, mint bárki más a világon.
Hibáim kifejtésénél már teljesen nem bírok magammal. Aljas húzás volt ez tőle, kesztyűbe bújtatott kezem csattan arcán – újra csak – ám ennyivel nem állok meg. Két vállát megfogva erőteljesen rúgok hasfalába, már ahogy szoknyám engedi. Még le is fejelném, ettől mégis eltekintek.
- Dögölj meg, Wallenberg – sziszegem szavait. Soha nem gyűlöltem még annyira, mint most, ebben a pillanatban. Soha nem akartam ennyire a halálát, hogy inkább vesszen oda Ő, vagy Én, de Dylan életbe maradhasson.
Nem felelek már neki a rendszerre, nem teszem, mert felesleges lenne. Semmi értelme nincsen, inkább csak Dylanért sietek. Inkább futok, menekülök hozzá, hogy kihozhassam, hogy átölelhessem, hogy láthassam.
Egy emlékkép mégis lelki szemeim elé úszik, észre sem veszem, hogy nem messze tőlünk áll megnyúzott bőre, láncok tartják, a pokol tüze nyaldossa eleven húsát. Nem látom, csak elmémbe hiszem, hogy ott van, igyekszem kizárni onnan, elküldeni. Tagadom, hogy végezheti így is. Nem lehet, hogy ez így legyen, ez egyszerűen lehetetlen.
Az inda egyik tépésnél megbotlok a földre esek. Kezeimmel támaszkodom a térdemen, nem lihegek, nem érzem magam fáradtnak sem. Tekintetem lehunyom.
Még a lelkedet is eladnád?
Lélektükreim úgy pattannak fel, mintha csak most keltettek volna, rugóként. Csak fejemet fordítom hátra a csuklya mégis sokat takar barátom, vagy legalább is annak hitt személy alakjából.
- Samariel – suttogom magam elé és az angyalnak tett alkumat. – Ha azt hiszed, hogy megtenném tévedsz, de abban is tévedsz, hogy hagyom meghalni – hangszínem most megváltozott. Nem tudom, hogy honnan merítem az erőt, de felállok. – A lelkem nem eladó – már nem. Vagyis… eltudnám, de egy ígéret visszhangzik elmémbe, melynek itt nincs helye. A fekete tollak hullanak alá, mintha az elmém hátsó részlege figyelmeztetne valamire. De mire?
- Engedd ki, Dylant! – nem kérem, nem könyörgök. Hangom ezúttal határozott, magabiztos. Egész lényem megváltozott, büszkén állok a férfi előtt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 21, 2019 5:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Akkor lehet nem ismertél még egy másodpercre se.- mondta üres, érzelmektől mentes hangján.- Igaza volt vagy se, nem számít. Ideje felébredned az Alice, a nyúl már nincs az üregben, rég nincs. Megnyúzták és nyársra húzták. Megtették, mert meg kellett tenni, ez a törvény, ez a rend.- szánalmasnak gondolja az egész jelenetet, ezt a weiblichet, az egész emberiséget. Ennyire az érzelmek viharának élni, hagyni, hogy a hullámai beterítsék őket, tépjék a húsukat, rombolják őket, végül belefulladjanak, szánalmasak voltak.
Könnyek, az emberi nők egyik legerősebb fegyvere volt, és egyben a legrosszabb reakció, amit ki tudtak mutatni. Ha nem voltak képesek egy vitát megnyerni, könnyeztek, ha el akartak érni valamit, szintén, és ha egy kicsit se úgy alakultak a dolgok, ahogy azt megálmodták, akkor is. S még pofozkodni is szeretnek, mintha azzal elérnének bármit is.
- Nem számít, egyszerűen nem számít, a tények számítottak. Nem volt ember, nem volt közülünk való, szennyezett volt a lelke, ez számított, semmi más. Egyszer majd te is belátod, és akkor nem fogsz úgy ordítani, mint egy gyerek, aki leejtette a fagylaltját, nem számít, a tényen nem változtat, vége van.- legszívesebben lesújtana erre az idióta nőre, egy pillanat alatt el tudná pusztítani, de azzal elrontaná a mókát, mert volt abban valami élvezet, ahogy a kétségei közt, bánatban fetrengett, próbált tenni valamit, bármit, csak legyen úgy minden, ahogy Neki kedvez. Bár a köpködést kissé méltóságon alulinak találta.
- Mind követtünk el hibákat, de legalább nem szűrtem össze a levet egy félvérrel.- sejtése szerint ezzel olajt fog önteni a tűzre, és ez teszi annyira édessé az egészet, egészen addig fogja hajszolni ezt a nőt, még a kétségbeesés nem taszítja olyan mélységbe, hogy bármire kész lesz az áhított férfiért. Mert időközben valami vicces és egyben hasznos jutott Mammon eszébe.
- Milyen rendszer? Szar. De akkor is rendszer. Valami rend ebben az egész káoszban, ha még ennyi se lenne, akkor mindenki a másik torkát tépné fel, szétmarcangolnánk egymást, de így legalább van valami.- kissé lassúnak találta a nőszemély reakció idejét, de jobb későn, mint soha, bár ha így haladnak, soha se fogja felfogni, hogy ez az egész nem több, mint egy álom.
Kissé oldalra döntött fejjel nézte, ahogy szélmalomharcot vívott az épülettel. Remény, és mindem egyéb ostobaság, ez tölthette meg ezt a vadászt, hogy ha bejut, akkor talán találni fog valamit, bármit, ami majd segít abban, hogy megtalálja a férfiját…
- Inkább Te, mint Ő? Ezt mondod? Mindent megtennél érte? Mindegy mi az ára? Még a lelked is eladnád? Ha ezzel vissza tudnád hozni, akkor eladnád?- mert ha igen, akkor talán Mammon újra nyithatja az üzletet, és talán bezsákolhat néhány lelket, még ha nem is ez volt most a fő célja, de egy kis mellékes nem árthat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
463
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 20, 2019 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Sweet Nightmare
Mammon & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 533• Zene; Boulevard of Broken Dreams»
« IT IS BETTER TO CONQUER YOURSELF
THAN TO WIN A THOUSAND BATTLES.
THEN THE VICTORY IS YOURS.
IT CANNOT BE TAKEN FROM YOU,
NOT BY ANGELS OR BY DEMONS,
HEAVEN OR HELL»
Egyszerű, rideg válasz, mellyel dacolok. Nem lehet, nem lehet, hogy minden így érjen véget. Arcom fintorba fordul, a sírás, a kétségbeesés, a fájdalom rántja össze. Fogaimat szorítom egymáshoz, arcomon megfeszül a bőr.
Tudom, hogy csak kétségeket akar bennem ébreszteni, hogy azt akarja, hogy elhiggyem neki. Tesztelni akarna? Rossz útra tévedtél Drake, mert tudod, hogy bármit megadnák, hogy élhessen. Bármit megtennék, hogy kihozzam onnan, hogy élete tovább tartson, akár az enyémnél is. Mert az nem lehet, hogy én éljek, ő meg nem. Hogy életét adja értem, hogy én vadász lehessek, hogy védjem a várost.
Ő is védte, ha nem is fegyverrel.
- Ha egy percre is ismerlek, akkor tudom, hogy Nem tetted meg. Nem tennéd meg velem, vele. Nem tennéd mert, mert Tudod, hogy a Tanácsnak nem volt igaza! – sziszegem visszafojtott hangon. Mellkasom fel-alá jár szaporán. Nem tudok túltenni ezen a dolgon, képtelen vagyok. Nem tud földrengést okozni! Ez egyszerűen képtelenség, vigyáztunk az erejére, hogy jöjjön ki. Nem lehet, hogy ennyire érzelmei vezéreljék.
Még jobban kapkodom a levegőt, ahogy közli velem, hogy mit akartam hallani. Szemeim könnyel telnek meg, de dacolok a tudattal. Nem tette meg!
Nem!
Ez nem lehet!
Nem válaszolok rá, inkább elindulok felé. Nem hiszek neki. Nem és nem fogok. Ahogy a szavaira sem akarok, mégis ahogy elmegyek mellette, meglököm a vállát, de már fordulok is vissza és kezem emelem, hogy arcon csapjam. Kesztyűs kezem nem csattan akkorát, mint azt vártam.
- Mindig minket választott! Mindig előtérbe helyezett minket! Engem, téged, a vadászokat, a várost!  - ordítom immár neki. A türelmem elfogyott. Félreismerik, mindenki félreismeri, pedig egyszerű jellem volt. Szelíd, kedves. Nem érdekelték a csapások, amiket kapott, amíg mosolyt látott az emberek arcán. Az én arcomon.
Nyálam összegyűlik a számba. Képmutatására csak lába mellé köpök. Arcom újra fintorba fordul, a grimasz ezúttal neki szól. Az undorom, a gyűlöletem csak őt érheti, senki mást.
- Hibát követsz el, Drake – hibát, mert nincs igaza. Nincs igazuk! Tudom! És most nem arról van szó, hogy az érzéseim vezérelnének, ez nem erről szól. Nem csak erről. Ha angyal, vagy démon lenne szó nélkül öltem volna meg, de van benne ember! Miért kellene őket is egy kaptafára venni? Nem ők akarták ezt, nem ő akart félvér lenni, ha választhatna megszabadulna tőle!
- És mi van azokkal, akiket megmentett? A megmentett életek nem számítanak? Mégis milyen rendszer ez? – teszem fel újra a kérdést újra és újra. Mindig idejutunk ez a kibaszott kettős mérce, mellyel a város rendelkezik. Egyet megölsz, gyilkos vagy, még ha véletlen is volt. Ezreket meggyógyítasz és senkit sem érdekel.
Nem tűnik fel, hogy a hó szürkévé, hamuvá válik, nem amíg nem nyúlok az arcához. Kesztyűmre tekintek, majd fel az égre. Szempillámon egy hamu ül meg.
Tétován lépek hátra tőle.
- Drake… - figyelem az arcát, valami nincs rendben. Valami nagyon nincs, de mégsem tudnám megmondani, hogy mi nem. Szívemet fájdalom mardossa.
- Inkább én, mint Ő… - ez a válaszom. Ez a válaszom, amit akkor nem tudtam neki megmondani, amit akkor bántam.
De mikor?
Megfordulok, ám az épület megváltozott. Mégsem érdekel, tépem az indákat, arrébb lököm a koponyákat, csontokat. Ha kell ezerszer is megteszem, mégsem tűnik fel, hogy nem jutok előrébb egy centit sem. Úgy tűnik, mintha igen és hiszem, hogy így is van.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 16, 2019 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Tagadás, tagadás, mintha az bármin is változtatna. Akárhogyan is ellenkeznek, mind a tíz körmükkel kapaszkodhatnak benne, a tény az tény marad. Sírhatnak, dühönghetnek, véresre verhetik az ökleiket, nem számít. S pont ezért olyan egyszerű a manipulálásuk, egy jó bábjátékosnak ez gyerekjáték. Minden embernél lehet hatni az érzelmeikre, a vágyaikra, és ez alól ez a die Katze se volt kivétel.
- De.- mereven állt, unott arckifejezéssel, hangja rideg volt, szinte üres. Mammon számára pedig unalmas, kevés unalmasabb emberrel találkozott, mint ez a vadász, kinek az arcát most magára öltötte. Merev, mintha egy jégcsapott nyelt volna le, mindig csak a munka és kevés élvezet, és rengeteg harag. Mammon úgy gondolja, hogy a fivére élvezetét lelné benne, háborúban tökéletes fegyver lenne. S ami még viccesebbé teszi, hogy Drake szerint most is háború van, és az emberiség az egyik résztvevője, nevetne, ha ezzel nem árulná el magát. Az emberek nem voltak többek, csak az ágyútöltelék. Mondhatnak bármit, hogy a lelkük a tét, ezt akarják megmenteni az angyalok és megszerezni a démonok, de az igazság az, hogy szerencsére szapora faj voltak, mint a patkányok, pár évszázad, és újra benépesítik a bolygót, és újra lehet szüretelni. Sokkal kevesebbet számítanak, mint azt saját magukról szeretik gondolni.
- Hogy mit tennék és mit nem, azt Te tudod a legjobban.- forgatta a lelki szemeit. Ezek a szavak, közhelyesek, unalmasak, de arra, amit most csinál, arra pont elég.
- Ezt mondták, mert ezt akartad hallani. Ezzel le tudtak nyugtatni, de háborúban nincs kegyelem.- ostoba nőszemély, kaparjon ahogy csak akar, nem fogja hallani a füle számára azokat a mézédes szavakat.
- Félvér, jó vagy rossz, nem számít, mert nem ember. Nem volt tiszta a vére, előbb vagy utóbb oldalt kellett volna választania. És nem mi lettünk volna a befútok. Szívességet tettem csak.- el kellett nyomnia egy előtörő ásítást, még csak nem is olyan vicces, mint ahogy azt elgondolta.
Nem reagált arra, hogy a válla nekiütközött, ha jól kutakodott az emlékekben, akkor Drake olyan valaki volt, aki állta ezt, legalábbis Natalietől eltűrte.
- És cserébe megmentek még többet. A számok az új törvény. Megölök százakat, hogy megmentsek ezreket. Ezzel fekszek, ezzel kelek, de valakinek meg kell tennie, és az ujj, ami a ravaszon van, az az enyém volt.- emberek, és ez az ostoba önfeláldozás, meghalni hősként… inkább élni gyávaként, kivárni, tervezni, nem pedig csak azért eldobni az életüket, hogy a tűz körül elismerően emlegessék a nevét.
- És mi történt a kórházban? Ha egy életet is kiolt, az már több volt a kelleténél.- beborult és kezdett elfeketedni az ég, a fehér hópehelyek helyét szürke hamu vette át, lassan hulltak alá az égből.
- Tett vagy se, nem ez számít, meg kellett történnie.- mondta rezzenéstelen arccal, tekintette továbbra is üres maradt, nem reagált az érintésre, de amikor kesztyűs kezét elvette az arcáról, az érintés nyomán feketedni kezdett a Drake bőre, a szemei pedig befordultak, majd eltűntek és csak a sötét szemgödör maradt hátra.
- Vadászok vagyunk, meg kellett halnia, vagy Dylan vagy Te. Egy vadász és egy félvér… nem lehet egy pár.- az épület bejáratát, ami felé Natalie tartott, lassan csontból készült indák kezdték el benőni, gátolva a nő bejutását, Mammon pedig magában megengedett egy félmosolyt.
~ Wunderbar. Ezzel már jutunk valahová.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Monster in my Sleep - Mammon & Natalie - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
463
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 15, 2019 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
Sweet Nightmare
Mammon & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 405 • Zene; Boulevard of Broken Dreams»
« IT IS BETTER TO CONQUER YOURSELF
THAN TO WIN A THOUSAND BATTLES.
THEN THE VICTORY IS YOURS.
IT CANNOT BE TAKEN FROM YOU,
NOT BY ANGELS OR BY DEMONS,
HEAVEN OR HELL»
Szívem torkomba dobog, ahogy Drake lassan megfordul. Nem kellene itt lennie, nem ezen a helyen. Tekintetem szinte kérlelő, szempilláim gyengéden remegnek meg, ahogy rátekintek. Nem lehet, hogy most vége legyen. Nem lehet, hogy most vége szakadjon, ez nem lehet.
Nem és nem. Dylan kiszabadulhat, élhet még, ha nem is velem, ha nem is velünk.
- Nem – tiltakozom fejemet enyhén megrázva, egy óvatos lépést teszek hozzá közelebb. A hó a talpam alatt halkan roppan, mögöttem lévő lépteim nyomát hamar elfedi. Vérpiros köpenyem a földet súrolja egy-egy hóbuckán fennakad, lehúzná a vállamról, ám a szegycsontomnál megkötött csomó nem engedi.
- Nem… - hallom saját elgyötört hangomat, ahogy megtorpanom. Szemeimbe könny szökik. – Nem tennél ilyet, ezt nem tennéd meg – rázom meg a fejemet, tagadóan. Nem tenné meg. Azt mondta, hogy kegyes lesz vele és gyorsan végez vele. Elvágja a torkát, de nem került ide a sor.
- Kegyelmet kapott, hol van? – kérdezem. Tudom, hogy megkapta, ott voltam. Ott voltam, a két fülemmel hallottam. Nem végzik ki, elmehet szabadon a városból, de az nem lehet, hogy ne búcsúzzak el tőle.
Érzem ahogy a düh, a kétely, a szomorúság egyre jobban kezd úrrá lenni rajtam.
- Félvér, de nem rossz ember, ezt Te is Jól tudod! – sziszegem kicsit hangosabban, ahogy újra közelebb lépek hozzá.
Lépteim egyre szaporábbak, nem érdekel, nem állhatja utamat, nem halt meg. Ott van bent és csak rám vár. A helyszín változik, mégsem érzékelem furcsának, egyenesen haladok az épület felé, elmegyek mellette, vállammal lököm meg a karját. Ekkor látom csak meg a máglyákat, rajta a testekkel. Szagukat nem érzem, ám a látványuk is.
Hirtelen torpanok meg, amikor újra elkezd beszélni.
- Életek, melyeket most kioltanál! – zárom ökölbe a kezemet. Nem fordulok hátra, nem látom a tekintetét. Fejemet lehajtva állok ott, majd merészen tekintek előre az épület felé – ha még ott van. Nem ölte meg.
Nem ölhette meg.
- Papolsz itt az ártatlan életről, de pont azt irtanád ki, aki semmi rosszat nem tett, csak védte az embereket és segített rajtuk. Rajtad – köpöm szavaimat. Fejemet ekkor fordítom csak hátra. Látom a vért a szeméből, mely úgy folyik végig arcán, mintha könnyek lennének. Egy pillanatra felenged az arcom fagyossága, a piros pír kiül rá, mely a hideg csípte ki.
- Kérlek, Drake – fordulok felé, közelebb lépve hozzá. Kesztyűbe bújtatott kezeimet felemelem, a vért lemosom az arcáról. – Nem tett semmi rosszat – győzködöm továbbra is, melyben hiszek. Elkenem a vért az arcáról, érintésem mégis puha és gyengéd. A barátom, a társam.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 30 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6