Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• San Francisco - Nuriel & Ophilia •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


San Francisco -  Nuriel & Ophilia VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 11, 2020 12:11 am
Következő oldal


***
Lezárt Játék
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


San Francisco -  Nuriel & Ophilia Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 17, 2019 4:17 pm
Következő oldal


To Nuriel
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mosolyom lágy, kedves. Szelíd és melegséget sugároz. Nem kívánom kioktatni, ilyet soha nem is tennék.
- A démonoknak szükségük van az emberekre. Ha meghalnak, nem maradna porhüvely, melyet fel tudnának használni. Szándékuk nem tiszta, mégis ők azok, akik a legnagyobb reménységei lehetnek az emberknek. A világunk kifordult, de, ha a rend visszaáll, minden újra a régi lesz - most olyan szövetségek születhetnek, melyekről fogalmunk sem lehet. Melyeket el sem tudtunk eddig képzelni. Angyal és démon képes félretenni minden ellenérzésüket, minden haragukat egymás iránt. Egy nagyobb jó érdekében, hogy minden újra a régi lehessen.
Egy darabig még figyelem arcát, ahogy az eget, a város és az ég közötti halvány sávot figyeli, majd magam is arra fordítom a tekintetem. Kósza tincseim a fülem mögé simítom, habár a szél perceken belül újra arcomba fújja.
- Nem tudhatjuk, hogy mi hatására kezdte el a mészárlást. Kevesen gondolnak bele, de Atyánk parancsát is érvényesítheti. Nem tudhatjuk, hiszen Ő nincs közöttünk, Gabriel pedig semmit sem árul el ezzel kapcsolatban. Szavai homályba tartanak. Jelenleg bármi lehetséges - húzom el kelletlenül ajkamat. Ha mégis így van. Ha Atyánk csalódott a világába, akkor csak el kellene fogadnunk ezt. Még ha nem is tetszene, még ha ellenkeznénk is. Tudom, hogy nehéz lehet.
De ugyanúgy fenn áll a lehetősége, hogy Atyánk egy szó nélkül ment el és emiatt alakult ki ez az egész helyzet.
- Természetesen nem, de otthonunk mindig is csak egy lesz. Mi nem tartozunk a Földre, hisz ez az emberek helye - eben viszont töretlenül hiszek. A Föld nem a miénk, mi legfeljebb vendégei lehetünk, nem többek. Nem tudnám otthonomnak hívni.
- Valóban, mégis elmenetele előtt túl sok bűnt követtek el. Megannyi figyelmeztetést kaptak, mégsem foglalkoztak vele. Az emberek Istennek képzelték magukat - húzom el ajkaim, ahogy újra rátekintek, majd vissza a lassan rózsaszínbe forduló égbe. A nap az utolsó sugaraival ragyogja be az épületek tetejét. - Kevés igazán jó ember maradt már - ezt kár is lenne vitatni. Az emberek nem jók, de nem is rosszak. Nem lehet az egyik, vagy a másik jelzőt rájuk aggatni, ennél sokkal színesebbek, sokkal többrétegűek. Amilyen gonoszok épp annyira jók is.
- De nem így történt. Rágódhatunk azon, hogy miként kellett volna történnie. A világunk a vége felé jár, úgy vélem a cselekedetek időszaka következett el a mi számunkra is - nem kellett volna lejönnünk, nem kellett volna az emberek életébe beleavatkozunk. De megtettük és ezzel együtt kell élnünk. Alakíthatjuk még a sorsunkat.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 02, 2019 12:11 am
Következő oldal



To Ophilia

Be the change that you wish to see in the world.

Félrebillentem fejem, és próbálom elképzeli, hogyan történhetett ilyesmi, de a képzelőerőm úgy tűnik korlátozott ilyen téren. Elhiszem nővéremnek, hogy valóban látta, sose feltételezném egyik testvéremről sem, hogy hazudna nekem, nincs okunk félrevezetni egymást.
- Képtelenségnek tűnik, hogy megfordult a világ rendje. A démonok elveszítették a lelkük, ami emberként a jóra sarkallta őket… - Legalábbis azok, akik halandóból lettek a pokol szolgái, és nem eleve annak teremtettek.
A horizontot kémleltem, miközben az járt a fejemben, mennyire képtelen vagyok Gabriel helyébe képzelni magam. Nevetséges, hogy milyen mélységben éreztem át az emberek legapróbb érzelmi rezdüléseit, és annak minden lehetséges kimenetelét, a testvérem helyzetét még se foghattam fel. De bármennyire próbáltam most, vagy korábban, egész lényem tiltakozott az ellen, hogy ártsak akár egyetlen emberi lénynek, és hogy ezt Atyám helyesnek vélné.
- Atyánk mindig adott esélyt az embereknek, hogy jó döntést hozzanak, figyelmeztette őket minden csapás előtt. - Ráztam meg a fejem. - Tudom, hogy Gabriel össze van zavarodva, és hiszem, hogy jobb belátásra fog térni, elvégre sokkal hosszabb ideig segített az embereknek, mint én.
Azonban a gyilkosság nem lehet jó, lehetetlenek tűnik számomra, hogy ilyesmiben higgyek. Meglehet, hogy tévedek, hogy az embereknek nincs jövőjük, még se tudok elképzeli egy ilyen jövőt. A Föld mindig is nekik lett szánva, sose volt a mi otthonunk, csupán átutazóban csodálhattuk meg Atyánk legnagyobb művét.
Bólintottam, nem az én dolgom volt, hogy megítéljem ki miben vétkezett. Az embereknél és angyaloknál ez egyaránt Atyánk kiváltsága, ő mindannyiunknál jobban tudta, mi a helyes, és mi nem.
- Valóban az az otthonunk, de én születésem óta sokat vagyok a Földön, csupán egyetlen helyre tartozhatunk? - Talán valami nálunk nagyobb részesei kellett, hogy legyünk, vagy meg kell tanulnunk egy fontos leckét.
Reményt és hitet kellene jelentenünk az emberek számára, hogy tudják, Isten szeretete ilyen formában mindig velük van, és óvja őket. Én most is érzem, hogy legyen bárhol, szeret engem. A halandóknak ez minden bizonnyal nehezebb, mert közvetlenül csak haláluk után élhetik meg igazán ezt a fajta kötődést.
- Szerintem egy kis részük mindig hinni fog Atyánkban, mert az ő szeretete az emberek iránt visszatükröződik belőlük. - És ez épp elegendő, bennünk nem kellett hinniük, csak az ő jóságában.
Igen, az én feladatom semmit sem változott azzal, hogy itt ragadtunk a Földön, ezt jól tudtam. Még, ha nehezebb is lett kicsivel, emiatt sose hátrálnék meg.
- Igen, visszajön hozzánk… - Bólintottam, jól esett támogatása, hiszen ez általában az én dolgom volt.
Meglehet az emberek nem vigyáztak a környezetükre, azonban nem a mi dolgunk megítélni ezért őket. Egyetlen személy hozhat hezitálás nélkül ilyesféle döntést.
- Atyánk az emberekre hagyta a Földet, annak minden felelősségével, ezt tiszteletben kellett volna hagynia, akkor is, ha tévednek, és hibát követnek el. Így tanulnak, így fejlődnek, és minden bizonnyal mi magunk is. - Sok testvérünk változott meg, ki előnyére, ki nem annyira.



tánci ✧ I will leave the light on

[/color]
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


San Francisco -  Nuriel & Ophilia Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 23, 2019 10:03 am
Következő oldal


To Nuriel
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha belelátnék gondolataiba, vitába bocsátkoznék vele. Nincs teljesen igaza. Nem csak Isten látta át teljes egészébe a dolgokat. Én is. Tény, nem úgy gondolkozok, ahogy Ő, ehhez még én sem vagyok túl magabiztos. Egyszerűen csak tudok mindent. Láttam mindent.
- Láttam, amikor ezt megtették – egy legalább is. – A démonoknak most meg kell védeniük, van egy-két, akinek ez sikerül. Sikerül saját belső démonjaikat legyőzni ennek érdekébe. Noha cselekedetük nem ártatlan, van hátsó szándékuk – könnyed és szelíd mosollyal fordulok testvérem felé. Mosolyom akkor is megtartom, amikor szavai vészjóslóan csengenek.
- Ne légy ily szigorú velük szembe. Gabriel hiszi, hogy amit tesz az jó. Az Isten akarata és amit azt illeti, mi sem tudhatjuk, hogy Isten beszélt-e vele, távozása előtt. Ahogy Michael is azt hiszi, amit tesz, az jó – a démonokra többet mégsem tudok reagálni. Nem akarom, hogy kimenjen a városból, az azon túli világ… Tele van veszéllyel. Én mégis tudom, hogy nem tudnék egyhelyben maradni. Nem, ha már száműzve lettem az otthonomból, nem tudnék csak ebben a városban lenni. Látni akarok mindent, amire valaha is vágyhattam. Láttam miként építettek, fejlődtek az emberek. Meg akarom őket nézni.
- Egyébiránt sem hiszem, hogy pont mi törhetnénk pálcát felettük – sütöm le a szemem és fordulok vissza a város irányába. A látképe, mely vonz. Oly gyönyörű.
Megnyugtató szavaira csak szemem sarkából tekintek rá, csakúgy mosolyogva rá.
- A helyünk nem itt van. Átmenetileg eltűrnek minket az emberek, mert segítünk nekik. De nézd meg New Yorkot, ők teljesen elzárkóznak tőlünk. A helyünk a mennybe van, bárhogy is vélekedik erről Gabriel – sóhajtom el magam. Nem szabadott volna lejönnöm, ezt tudom. Érzem magamba, hogy hiba volt. Önző voltam, hogy saját életem mentettem, minthogy Atyám akaratának tegyek eleget. Ha az lett volna a célja, hogy megöljön, hogy meghaljak, vállalnom kellett volna.
Mégis, ha meg az, hogy túléljek? Bonyolult ez. Túl bonyolult.
- A hit mindig ott lesz, de nem bennünk. Nem hinném, hogy az emberek hinnének már bennünk, vagy Istenbe, de ez nem is gond. Higgyenek magukba, abban, hogy mire lehetnek képesek. Hogy jók, hogy többet érnek, mint azt gondolják, vagy épp sejtik – fordulok vissza nővérem irányába. – Ebben sokat tudtok segíteni nekik – én nem igazán. Nem igazán tudok beszélgetni az emberekkel. Bennem nincsenek meg ezen képességek, ami benne is. Legfeljebb tanácsokkal tudom ellátni. Ennyit tehetek csupán.
Én legfeljebb az angyaloknak tudok segíteni. Senki másnak.
- Az emberek mindig is erősek voltak, találékonyak. Épp a szabad akaratuk a legnagyobb erősségük – hajtom enyhén félre a fejemet, ahogy Nurielt szemlélem. Érzem, tudom, hogy mi bántja őt is. Amit oly sokunkat is. – Atyánk vissza fog térni. Amint Gabriel és Michael rendezni tudja a viszonyát, amint a világ rendje helyre nem áll. Szokatlan számunkra ez az új világ, de vagyunk oly erősek, mint az emberek. Közösen, tudunk tenni egy új, talán egy szebb világ kialakulása érdekében – érintem meg puhán testvérem kezét, ha engedi.
- Tudom, hogy szebb volt. Minden… épebb volt, de a világnak sok olyan helye volt, amit az emberek tönkre tettek. Ott a természet visszavette már a hatalmat. Nem szabad Gabrielt elítélnünk, hiszen ő volt, ki megmentette a Földet, épp az emberektől. A módszerei… - nem fejezem be a mondatom. Eléggé kifogásolhatóak.
- Messzire ment – jegyzek csak meg ennyit. A Föld haldokolt. Az embereket nem érdekelte, önzőn cselekedtek. Ha így folytatták volna, évtizedei lettek volna csak hátra, hogy valóban elpusztuljon. Nem tettek semmit, hogy javítsanak rajta, ez pedig… Szomorú.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 17, 2019 10:54 pm
Következő oldal



To Ophilia

Be the change that you wish to see in the world.

Egyetértően bólogattam, bár úgy éreztem, igazán mindent csak Atyánk látott át, mi magunk legfeljebb sejthettük, mi miért történik. Hiába is néztem volna ugyanazzal a szemmel, mint ő, azt hiszem, sose lennék képes felfogni mindazt, amire ő maga képes volt. Mondjuk ez igaz volt testvéreim mindegyikére épp így, bármennyire érteni próbáltam, mit miért tesznek, legtöbbször csak az visszhangzott fejemben, hogy fejezzék végre be ezt a buta acsarkodást.
- Nem igazán tudok hinni benne, hogy a démonok képesek volnának bármit is megvédeni, főként az embereket és azok lelkét nem… - Sóhajtottam lemondóan, azonban azt se hittem volna soha, hogy az angyalok alászállva a mennyből embereket kezdenek majd mészárolni. Lehet, hogy az alap feltevéseimmel volna baj? - A testvéreink tévednek, ebben teljes mértékben biztos vagyok, de hogy a pokol bármely teremtménye jót cselekedne, ez ellen csak tiltakozni tudok. Azonban ha Michael sem ért szót Gabriellel, attól tartok hosszú ideig szúrós szemmel néznek majd még ránk az emberek.
Megértettem fenntartásukat, amit az angyalok tettek velük… felfoghatatlan számomra is. Még ha igaz is lenne, hogy Atyánk miattuk hagyott el bennünket, valóban jogos a harag és megvetés? Az emberek sokkal törékenyebbek és gyengébbek, mint mi, a feladatunk mindig is a védelmük volt, akkor is, ha nem tökéletesek, és sokszor hibáznak.
- Most csak itt van helyünk, igazából. - Próbálok kedvesen mosolyogni, de emiatt kicsit mindig szomorú leszek, mert ami számomra nem nehéz, az megannyi testvéremnek keserves. - Számtalan dolgot megtanulhatunk, és még legalább ennyit taníthatunk az embereknek. Ha csak pislákol a hit, az attól még ott van.
Sok angyal szorult legalább annyi segítségre, mint az emberek, főleg ebben az új környezetben, egy új helyzetben. Mindenki várta, hogy majd megmondják, mit kellene tennie: Atyánk, vagy Gabriel, vagy Michael… Azt hiszem legalább annyira össze vannak zavarodva, mint maguk az emberek, mégis úgy tesznek, mintha ez más volna.
- Idelent. Azt hiszem olyan, mint a hajnal egy hosszú éjszaka után. A horizont már vörösesen izzik, s bár még nem látszik tisztán a nap, lehet tudni, hogy ott van, hogy a reggeli fény hamarosan mindent megvilágít. - Az emberek gyorsan alkalmazkodnak, gyorsabban, mint ahogy mi képesek leszünk rá. - Az emberek lassan kezdenek magukhoz térni, és olyanná alakítják ezt a felborult világot, amiben képesek lesznek ismét élni. Igazi túlélők, és most talán még nem bíznak bennünk, de hiszek benne, hogy idővel látni fogják, amilyen sokféle ember, legalább annyi féle angyal van. - Mindig optimistán tekintettem a jövőre, elvégre nincs más dolgunk, csak hinni. - A háború előtt kicsit könnyebb volt, biztos tetszett volna neked idelent. - Mosolyogtam rá. -
Most sem rossz, csak másképpen van szükségük ránk.


tánci ✧ I will leave the light on

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


San Francisco -  Nuriel & Ophilia Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 06, 2019 8:01 am
Következő oldal


To Nuriel
[You must be registered and logged in to see this image.]
A világunk felfordult, mondhatni fenekestül - és ez az a közmondás, amit soha nem fogok igazán megérteni. A fenék mitől fordul fel? Átvitt értelemben, vagy valódiban? Lényegtelen is azt, hiszem. A fontos dolgokon nem változtat, minthogy a Földre kényszerültünk mindannyian. Az emberek kénytelenek együtt élni az angyalokkal, ha tetszik nekik, ha nem - bár tehetné úgy is San Francisco is, mint New York. Elszigetelten, angyaloktól és démonoktól mentesen.
Mosolya vidám volt, jólesett látni, hogy nem minden testvérem megtört, vagy legalábbis oly rezzenéstelen az arca, mint amilyen fent is volt. Oh, mennyit kaptam a fejemre azért, mert az emberek egyetlen - ámde igen jó - szokását átvettem tőlük. Sose jártam közöttük, de mindig láttam, ahogy mosolyognak, ezzel pedig képesek voltak mások napjait is feldobni. Először csak kíváncsiságból próbáltam ki, aztán az évtizedek, évszázadok múltán rajta maradt az arcomon, önkéntelen reflexszé vált. Ám, amíg Atyám nem szólt érte, úgy véltem, hogy nem bűn, amit teszek.
- Való igaz. Odafentről átlátsz mindent, itt pedig csak egy kirakós darabkát - felelem halkan nevetve. Félrehajtott fejjel figyelem az egyszerű mozgását, ahogy a napot kívánja elérni. A mosolyom lágyul, ám arcomról nem tűnik el.
- Az emberek mindig is lényegesek voltak és lényegesek is lesznek - fejtem ki halkan a véleményem. - Atyánk leghőbb teremtményei, valójában ők a teremtés csúcsai. A lélekkel és ezáltal saját akarattal rendelkező lények, kikért ősidők óta megy a harc közöttünk és a pokol teremtményei között. Noha a helyzet most fordulni látszik, hiszen, amíg a legtöbb testvérünk azon van, hogy kiirtsa őket, addig most a démonok kényszerülnek a védelmükre. Már aki - billegetem hol jobbra, hol balra a fejemet. - De való igaz, van valami báj abban, hogyha az angyal testközelből megtapasztalhatja a földi létet. Noha vallom továbbra is, hogy a helyünk nincs itt lent - nem így. Nem Atyánk tudta nélkül, nem az ő parancsa ellenére. Való igaz, parancsot sem adott arra, hogy lejöjjünk, sem arra, hogy maradjunk. Elment, mert ehhez megvan a maga joga. Elment és azt hiszik, hogy bármit, bárki megtehet.
Mélyről jövő sóhaj szakad fel a torkomból. A szél cibálta hajam az arcomba lóg, hiába igyekszem minden alkalommal a fülem mögé illeszteni őket.
- Esetleg mesélhetnél, hogy milyen az élet idelent. Tudod, mióta Gabriel és Michael a mennyből letértek a Földre, nem igazán néztem le. Nem tudtam, viszont most kénytelen vagyok itt élni - nem saját akaratomból, nem teljesen. Ha választhattam volna, akkor továbbra is a mennyben maradok, még akkor is ha az életem nem volt biztonságban Gabriel angyalai között.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 27, 2019 6:42 pm
Következő oldal



To Ophilia

Be the change that you wish to see in the world.

A hangja meleg volt, és kedves, én pedig akár egy tükör, viszonoztam mosolyát. Korábban képtelen lettem volna megmondani, hogy mennyire is hiányzik az ilyesféle köszöntés. Természetesen nem arra gondoltam, hogy egyből a nevemen szólítsanak, egyszerűen az, hogy valaki örüljön a jelenlétemnek, a megérkezésemnek. Ez manapság egyáltalán nem volt elmondható az emberekről, sőt… az angyalok is gyanakodva méregették sokszor egymást, pedig testvérek volnánk.
- Én! - Feleltem vidáman, a boldogság melege körül ölelt, és szívesen megosztottam volna a mellettem állóval, bár azt még ki kellett találnom, ez miként is lehetséges.
Megtámaszkodtam a korláton, aztán a kezemre hajtottam az állam. Hátulról minden bizonnyal igazán viccesen nézhettem ki, én viszont onnan sose láttam még magam, ezért egy cseppet se zavart a dolog. Inkább csak elgondolkodva pislogtam a várost bámulva. Sok időt töltöttem idelent, már akkor is, mikor még nyitva volt a Menny, épp ezért odafentről ritkán néztem le, inkább azzal foglalkoztam, ami ott vett körbe.
- Odafentről minden más, ahogy innen is az. - Bólogattam, majd kinyújtottam jobbomat, és úgy hajlítottam ujjaim, mintha képes lennék megfogni a napot. - Közelebbről még több részlet kirajzolódik, talán nem látható a teljesség, azonban a finomság könnyebben megfigyelhető. Az emberek törekvése a jóságra, a bennük rejtőző megannyi lehetőség arra, hogy beteljesítsék sorsukat, mit nekik szánt Atyánk. - Lassan egyenesedem fel. - Talán a mindenség szempontjából néhány elenyésző tényező, itt mégis lényeges.
Remény… Igen, az emberek igazán jók abban, hogy túl éljék a csapásokat, és új erőre kapjanak a legnagyobb vihar után is. Nekünk pedig segítenünk kell őket ebben, mert ez a dolgunk, vagy küldetés volna? Mindegy is talán, hogy minek nevezem, ezt tettem a Menny bezáródása előtt, és ezt fogom, amíg Atyánk vissza nem tér, vagy még az után is.
-  Ennek szívből örülök! - Viszonoztam mosolyát, majd elgondolkodtam kérdésére, de semmi nagyobb horderejű probléma nem merült fel bennem, amire megoldást kellene találnom. - Nincs semmi gondom, egyszerűen úgy éreztem, hogy ide kell jönnöm. - Válaszoltam őszintén. - Neked szükséged van valamire?
Egyáltalán nem voltam bizonyos benne, bármit is tehetek érte, azonban sose tudhatja senki, ha nem kérdezi meg! Hiszem, hogy oka van az ittlétemnek, még ha nem is pontosan ezen a helyen, hanem magán a Földön. Márpedig, amíg ebben hiszek, nem mehetek el szó nélkül a megérzéseim mellett.



tánci ✧ I will leave the light on

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


San Francisco -  Nuriel & Ophilia Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 22, 2019 7:00 pm
Következő oldal


To Nuriel
[You must be registered and logged in to see this image.]
A város látványát figyelem, ám nem azt látom, ami elém tárul. Nem a romos épületeket, melyeket az angyalok segítségével igyekeznek az emberek helyre állítani, nem a falakat és végképp nem a város jól elszeparált részeit, ahol külön élnek a nélkülözők és a gazdagok. AZt hittem, hogy ebben a világban ez már nem létezik, ebben a környezetben, ebben a helyzetbe ezen az emberek túl tudtak lépni.
Ám úgy tűnik, hogy ez egy olyan dolog, melyen nem tudnak. Ha belegondolok évezredek óta beléjük égett ez az ösztön. Mindig is lesznek nélkülözők és olyanok, kinek bárki megadatott.
De nem ezt látom. Hanem az egykori fényét, ahogy a napfénybe megcsillantak az egymás mellett sorakozó vékony, mégis magasra épített házak teteje. A parkokba ültetett növények frissítő és részegítő illatát érzem - még ha igazán soha nem is éreztem.
A tenger hűs szellőjét, ahogy áthalad a városon, a villamosok döcögését, mikor próbálnak a magasba hágni.
Torkomból szomorú sóhaj szakad fel, amikor meghallok magam mellől egy hangot. Fejem felkapom és lassan fordulok a hang irányába.
-- Nuriel - konstatálom húgom jelenlétét, nyugodtan, szelíd mosollyal az ajkam szegletébe. Persze vélhetőleg nem ismer, nem találkoztunk még, legalább is személyesen nem. Nem akdat még olyan dolog létezése óta, melyben épp az én segítségemre lett volna szüksége.
Tekintetem lassan visszavezetem a város látványára.
-- Nem mondom, hogy nem olyan, mintha a mennyből nézné az ember. Ott is ezt láttam, habár kicsit részletesebben - ott beláttam a házakba is, nem, ez nem igazán igaz. Egyszerűen onnan csak láttam mindent, az egészet. Nem csak a várost, de az egész világot, ez egy teljesen más világ, odafenn, az otthonunk. Itt meg csak egy részletet.
- Természetes, ha nem tündököl már régi fényében, habár az emberek mindig reményt tudtak táplálni és ez a remény újra energiával tölti fel a várost - tekintek somolyogva újra húgomra.
- Egyáltalán nem zavartál meg. Segítségedre tudok lenni valamiben? - kérdezem tőle kedvesen, szelíden, mint ahogy minden testvéremtől megkérdezem, kivel csak összefutok a városba.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 20, 2019 8:55 pm
Következő oldal



To Ophilia

Be the change that you wish to see in the world.

Sose gondoltam, hogy egyszer hosszú időre távol kerülök majd az otthonomtól, és Atyámtól. Mindig is úgy véltem, bármikor fordulhatok hozzá, a kétségbeesésnek nem létezhet olyan mély bugyra, melyen nem ragyog át az ő vezető fénye. Most azonban csend van, és senki se tudja biztosan, milyen holnapra kel fel a nap, mit tartogat az eljövendő.
Csendesen sétáltam az utcán, és szinte maguk alá temettek a kétségbeesett érzések, amik sötét árnyként öleltek körbe, bármerre is igyekeztem. Szívesen megnyugtattam volna mindenkit, hogy nincs miért aggódniuk, Atyánk vissza fog térni, és ez pontosan olyan pillanat, amikor nem hagyhat el minket a hit, amikor mindennél jobban kell bíznunk jóságában. Azonban amennyire hittem benne, annyira jól tudtam, hogy nem vagyok különösebben jó szónok, ráadásul nem volt nagy tekintélyem sem, így maradtam annál, amiben jó voltam. Igyekeztem mindenkinek abban segíteni, amiben csak tudtam.
Az emberek még bizalmatlanok voltak, a testvéreim legtöbbjének pedig szinte minden újdonságnak számított. Már nem volt egy nyitott ajtó, hogy bármikor visszatérhessünk otthonunkba, épp ezért megértettem, hogyan érzik magukat, mint egy kizárt gyermek, aki elveszítette kulcsát a biztonságos, meleg otthonhoz. Ez azonban nem jelenti, hogy magunkra hagytak minket, még mindig itt voltunk egymás számára, és az embereknek, akik most még több támogatásra szorultak, többre, mint bármikor.
Nem is tudtam, mióta sétálgathattam céltalanul, amikor valami különöset éreztem, mintha jelezne valami, vagy inkább valaki. Sokszor előfordult, hogy akaratlanul megéreztem mások hangulatát, régen ez csak az emberekre volt igaz, az utóbbi időben viszont a testvéreim is rengeteget változtak, és velük is előfordult. Először azt hittem, hogy csupán a fülem cseng, azonban ez nem igazán nevezhető hangnak, nehéz lenne leírni, bár egyszer megpróbáltam Natnek, de egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki értené. Felemeltem a fejem, és körbe néztem, tekintetem végül egy hatalmas épületen állapodott meg.
Valótlanság volna azt állítanom, hogy egyértelműen láttam ott valamit, vagy valakit, egyszerűen csak tudtam, mennem kell. Még mindig hittem benne, hogy Atyánk feladatot hagyott ránk, épp ezért hallgattam a megérzéseimre, mert az iránymutató lehet, bármi is legyen a célja most velem. Pillanatok alatt értem a tetejére, és először megijedtem, hogy valami meggondolatlanra készülhet a korlát mellett álló lány, azonban végül megértettem, hogy valószínűleg nem olyasmi miatt van itt.
- Elég szokatlan látvány, igaz? - Szólítottam meg hangosan, miközben közelebb léptem, nem szerettem volna megijeszteni, és nem voltam benne biztos, hogy észre vett már korábban. - Minden fényben úszik, mégis szomorúnak tűnik a táj… - Álltam meg mellette, tekintetét követve néztem el a messzeségbe. - Bocsánat, ha megzavartalak! - Eddig fel se merült bennem, hogy valaki személyes terébe tolakodtam be, megint előbb cselekszem, minthogy gondolkodnék…



tánci ✧ I will leave the light on

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


San Francisco -  Nuriel & Ophilia Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 19, 2019 8:15 pm
Következő oldal


To Nuriel
[You must be registered and logged in to see this image.]
Furcsa egy világ idelent az emberek között. Nem igazán szoktam még hozzájuk, sem pedig ezekhez a sok… Impulzusokhoz. A megannyi illat és hang, melyek mind Atyánk kezének lenyomatát tükrözi. Vajon, amikor megalkotott mindent és az utolsó napján megpihent őt is ennyire elbolondították az érzékek? Vagy ő már addigra hozzá is szokott?
Na és testvéreim? Ők miként kezelik ezt? Akárhányszor láttam őket, szemlátomást nem nagyon kavarták fel őket a helyzet újdonsága. Lementek, tették a dolgukat, majd visszatértek az otthonukba. Most hogy meg már nem tud akárki visszatérni…
Szívemet akaratlanul is összeszorítja egy ismeretlen érzés. Gabriel túllőtt a célon, hiszen a Menny mindannyiunk otthonának kellene lennie, nem pedig elüldözni azt, ki nem ért velük egyet. El kellett hagynom az otthonomat, csak azért mert nem értek feltétlen egyet a tetteivel? Teljes mértékben megértem, hogy miért cselekedett így, mégsem tudok azonosulni vele, ez olyan rossz?
Hiszen Michael elveivel is ugyanígy vagyok. Megértek mindenkit, aki az oldalára állt, tisztában vagyok döntésének okával, amiben még egyet is értenék vele. Gabrielt meg kellett állítani, ám így beleavatkozni az emberek mindennapjaiba?
Atyánk soha nem ezt tanította nekünk. Évezredeken, milliókon keresztül irányított minket, elvileg a világ legbölcsebb faját képviseljük. Mégsem tudtunk tőle semmit sem tanulni, amint a kezünket elengedte, ahogy apa a gyermekének, nem tudtunk eleget tenni az egykori akaratának. Felrúgtunk mindent. Ez pedig akaratlan szomorúsággal tölti el nem létező lelkemet.
San Francisco egyik legmagasabb tornyának tetején állok. Nemrég érkeztem csak le a Földre, a városba, ismeretlen nekem még számomra minden, mégis annyi mindent csinálnék egyszerre. Mennyi mindent megnéznék a saját szememmel, elolvasnék ezernyi könyvet, melyekről csak láthattam, vagy hallhattam odafentről. Műkincseket, a történelem fennmaradt maradványait felfedezni magam.
A kötelesség mégis ideszólított. Bátyám, Cassael nyomait keresem. Keresem számára a kiutat, mellyel segíthet az embernek, akin szeretne. Azt pedig itt kell elkezdenem, de nem tudom, hogy merre kezdjem. Túl sok minden egyszerre.
Nagy levegőt véve kapaszkodom meg a korlát szélében, az alattam elterülő tájat figyelem a ragyogó napsütésben. Az egykori híres és virágzó város ma már csak halvány mása egykori önmagának. Valahol mélyen legbelül félek szembenézni a világ többi részével, ahol a pusztítás hasonló mértékeket ölt.
[You must be registered and logged in to see this link.]
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


San Francisco -  Nuriel & Ophilia Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 14, 2019 5:55 pm
Következő oldal


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5