Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Brooklyn - 10. szektor •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 18, 2020 8:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


to Mazikeen
Mivel nemrég abban maradtunk az arkkal, hogy majd ő üzen nekünk és akkor mi kiküldünk egy embert, akivel körbenézhet az egyik szektorban, és ő ezt megtette, én megnyertem a lehetőséget, ezért most a belváros felé zötyögök a furgonnal. Előtte kellően felszereltem magam, egy táskában hátul a platón vannak a további fegyvereim, a sniper, a hozzá való töltényekkel, ezek között egy doboznyi angyalpengéből készült is van. Néhány sóbomba, ami őszintén szólva nem tudom hogy kelleni fog-e, és a hőlátó távcső, ami nélkül maximum Mazikeen-re hagyatkozhatnék, hiszen ő látja szabad szemmel a pokolkutyákat is, viszont eszemben sincs megbízni benne. Az nagyon kiszolgáltatott helyzet volna, úgyhogy ez is bekerült a táskába. Ezen kívül a térkép, egy üveg víz és pár szendvics fért még be. Természetesen nálam vannak a vadászkéseim, és a nyílpuska is ott hever az anyósülésen és a matuzsálemi korú kézigránát a mellényem jobb alsó zsebében. Ha valami átverés szaga lesz a dolognak, bizony bőven tartogatok neki meglepetést. A felszerelésem miatt kapóra jött a késő délutáni időpont, így mire odaérünk és nekiindulunk, ránk fog sötétedni. Az egyik belvárosi utcába kanyarodok be, amelyiknek a közepénél már kiszúrom a motorját, ott áll a járda szélénél, ő pedig a motoron támaszkodik. Lassítok és pontosan mögé parkolok le. A furgon pöfékel párat, mire leáll a motorja, én felkapom a kezembe a nyílpuskám és kiszállok. Jó nagyot nyekereg az ajtó, mikor beb@szom, aztán előrefelé indulok hozzá.
- Helló!
Köszönök közben hangosan, és valahol mellette és a motor mellett horgonyzok le, a járdán. Hogy mennyire irigylem a motorjáért...bezzeg az enyém még mindig ott rohad abban a rozoga épületben, a hordalékok alatt! Így ránézésre már megállapítom, hogy egy csomó alkatrésze cserélve lett, nyilván a démonunk nem tud rá úgy vigyázni.
- Indulhatunk?
Nagyon feszült vagyok, mert rám nézve nagyon is veszélyes vizekre evezek vele, hiszen ha tényleg csak átvert minket, most simán kicsinálhat ott a semmi közepén az övéi között. Vagyis megpróbálhat és abban az esetben ő lenne előnyben. De azért én sem adom olyan olcsón a bőrömet! Ugyanakkor az is eszembe jut, hogy valamit csinált velem a hotelben, ami miatt folyton a motorom után vágyódtam..ha ehhez még hozzájön a múltkori este..abba jobb nem belegondolni!
- Ezzel jössz, vagy beszállsz a furgonba?
Magam részéről tök jó lenne, ha inkább motorozna. Nem vagyok benne biztos hogy élvezném vele a csevejt odabent a kocsiban. Viszont a motor tankja kisebb térfogatú, mint ennek a furgonnak és odáig spórolhat az üzemanyagával. Valószínűleg ez eszébe juthatott, azért kérdeztem meg. És ha úgy dönt, akkor fel kell tolni a platóra. Felfér, hiszen az enyém is felfért.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Brooklyn - 10. szektor - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 21, 2019 5:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 9:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


to Darby
Amint körbe tudok nézni, gyorsan rájövök, voltam olyan szerencse csomag, hogy a legalacsonyabb házra sikerült felmásznom a környéken. A térdem porcai kezdenek tropára menni az örökös térdeléstől, amit ezeken a wellness cserepeken szoktam eltölteni, most is érzem miként vájják bele a formájukat a bőrömbe. Tök jó! De nézzünk szét még egyszer! Mint kiderült a betondzsungel nem tűnt el nyomtalanul, bár azokra a házakra hülyeség lenne felmászni, némelyik olyan magas, hogy onnan fentről már sz@rt se látnék. Talán a távcsővel igen, de nem éri meg azt a fáradtságot. És szerintem sokkal veszélyesebb lenne egy olyan több emeletes házat megkörnyékeznem. Ha nem a démonok miatt, akkor csak azért, mert ki tudja mikor akar összedőlni. Viszont egy bizonyos pont után kitakarnak mindent. Egy darabig azért ellátni. A nyílpuskát a combjaimra hagyom, a táska lekerül a hátamról, most abban kotrok a távcső után. Emiatt lemaradok az üldözéses jelenetről. Mikor végre a távcsővel pásztázom a terepet, először nagyjából körvonalazódik, hogy elég színes a felhozatal itt az épületekből, ha nem merészkedek a betondzsungel felé, akkor hosszú kilométereken keresztül biztonságosabbnak tűnik a terep. Hatalmas ez a szektor, valaha több millió ember lakott itt, úgy sejtem a dögök nincsenek ennyien, ami azt jelenti, hogy több tíz kilométeren keresztül feltehetőleg semmivel sem fogok találkozni. Biztosan pontokban koncentrálódnak, vagy bandáznak. Mire a gondolat végére érek, két nő kerül képbe a szemközti épület előtt. Nah fene! Ennyit a logikus levezetésről! Tekintve hogy éppen ölelkeznek, nem tudom hova tenni őket. Abban teljesen biztos vagyok hogy nem emberek, nyilván én se itt ölelkeznék a legveszélyesebb szektorok egyikében. Az egyik a földre löki a másikat, az meg ott értetlenkedik. Húha! Gyorsan lebukom, mert aki állva maradt a tető felé fordult. Én meg itt kukkoltam őket.
Súlyos másodpercekig lebukva maradok, közben az arcom fájdalomba torzul, mert most már tényleg kezdek rágyógyulni a kurv@ cserepekre. Csendben várok, a hangokra, neszekre koncentrálok, de nem jön semmi. Óvatosan kinézek, mire azonban ezt meglépem, már mind a kettő eltűnik. Hm. valamelyiket követni kéne. Néhány percig eltart, mire megint a földön kötök ki, a ház oldalában, így akármelyik után is mennék, annak előnye van velem szemben.
Arra a helyre megyek, ahol láttam őket. Beton van, szóval nyomokat nem tudok követni, viszont talán észreveszek egy két elejtett dolgot. Amíg itt időzök, egy morgó hang jön az utca végéből és vele együtt megjelenik az egyik pokolkutya. Őt követi még két társa, így egyértelműen a fejvesztett rohanás mellett döntök. Gyorsabbak, mint a földi kutyák és undorítóak. Befordulok az egyik mellék utcába, és hamarosan egy nyitott ajtajú garázsra lelek. Gondolkodás nélkül rohanok be, elvégre nem húzhatom sokáig. A kezemben a nyílpuska így is lassít, hamar utolérnének, ha a távfutás mellett döntenék. Útközben az egyik kezemet szabaddá téve felborítom az összes utamba eső fémpolcot, hangos robajjal adják meg magukat. Tudom, ez se jó kivitelezés, de remélem csak hárman vannak és nem többen. Illetve hogy a garázs túl felén találok olyan lenyíló ablakot, máskülönben lesz itt ne mulass! Egy kicsit feltartja őket a rögtönzött akadály pálya és úgy lesz időm kimászni az ablakon keresztül. Mázlimra tényleg ott van, csak ki kell nyitnom. Kirepül a táskám, a fegyverem, és jómagam is már majdnem átmászok, mikor a dögök arcát megpillantom. Hú, ez randa halál lenne! Még előttük kijutok, az ablak bezárul. Most nem sz@rozok a holmijaimmal, egyszerűen rohanni kezdek a bejárat irányába, hogy rájuk csukjam az ajtót. Ha nem tenném, akkor rohangálhatnánk itt napestig. Ezek is csak állatok, a gazdájuk szokott gondolkodni helyettük. Mire észbe kapnak, már csukódik is be az ajtó. Egy darabig ellesznek itt.
Visszaindulok a felszereléseimért, közben kifújom magam. Ez most váratlan volt, a nyílpuskával rohangálni meg felér egy erőnléti edzéssel. Valószínűleg elcsesztem velük az időt és a két nőnek bottal üthetem a nyomát, úgyhogy nem is sietek. A hátamra húzom a táskám, a kezembe kerül a fegyverem és elindulok találomra. Ez a kis utca kivezet a tömb másik oldalára. Persze csak óvatosan! Teljes csendben menetelek, még arra is figyelek hova lépek. Mikor kiérek a sikátorból, azonnal vissza is kell ugranom, takarásba. Majdnem farkas szemet néztünk megint azzal a nővel, aki a másikat a földre lökte. Jaj! De legalább megtaláltam! Amikor ismét kikukucskálok, látom bemenni egy elég bizarrnak tűnő épületbe. Ó-ó. Igazából nincs tülekedés előtte, egy próbát megér. A fegyverem lelógatom a föld felé és követni kezdem befelé. Próbálok nagyon csúnyán és gonoszul nézni, hogy hihető legyen az álca, mely szerint egy embert megszállt démon lennék. Csak tök feleslegesnek érzem, mikor egy alacsony növésű taknyos pislog rám a recepciónál. Gondolom hogy ő sem egy ma született bárány. Tovább megyek, a nő lekanyarodik a folyóson, én meg azon töprengek, hogy megnézem az emeletet a folyosó közepénél kígyózó lépcső látványának okán, amikor váratlanul megáll és megszólít.
- Mi a t@köm van?
Értetlenkedek egy sort, megvonva a vállaimat, mert bizony egy részét a beszédének nem értettem. Milyen petit, hova? Így még hihetőnek is tűnhet, hogy nem tudom miről beszél. Persze, követtem, ez igaz. Szerintem most már tudja, nem ismerem a jól neveltséget, mert hát ki nevelt volna jól? És egyébként miért akart bemenni a vécébe? Ajvé, de hiszen én is itt állok vele.
- Azt hittem te is oda tartasz.
Egy fenét, de még mindig ki kellene dumálnom magam valahogy, ezért nyújtom ki a kezem abba az irányba.


A Hotel:
 
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 1:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Zagar & Darby
-  • Credit:
A pokolkutyák csaholása szinte végigkapart a gerincemen. Már fél órája vagy talán több is volt, hogy menekültem előlük.Bár tisztában voltam vele, hogy hasztalan futok mert előbb vagy utóbb úgyis megtalálnak. Az álcám nem védett már előlük, a szagomat megérezve úgy kapaszkodtak a reménybe, hogy utolérnek, mint a fuldokló kapaszkodni vágyna a vízbe, noha kezei közül a cseppek szüntelen kifolynak. Hátam a bűzös vakolatú háznak vetettem, fejem megtámasztottam rajta, és újra koncentráltam. Az erőm egyre inkább fogyott, és szinte csak perceket tudtam lopni magamnak, hogy elbújva előlük új erőre kapjak és tovább meneküljek. Három magasabb rangú démon fedezte fel az egyik átmeneti szállásomat, és zavarta rám nyáladzó kedvenceit.Tudom mit akarnak, ahogyan azt is tudom, hogy mindannyian Gábriel felemelkedésében látják a lehetőségeket. Ostoba fajankók! Az a tollas az első adandó alkalommal el fogja taposni fivérei teremtményeit.Nekünk sem az egyik, sem a másik ark győzelme nem hozhat el semmiféle jót. Ráadásul Gábriel a káoszban látja csupán a lehetőségeket….ebben pedig ha azt vesszük az én támogatásomat is élvezi. Noha most éppen menekülök, alapvetően a jelenleg uralkodó állapotokban vagyok képes a legjobban elrejtőzni és a saját pecsenyémet sütögetni. Mindaddig amíg Lucifer vagy a szolgái rám nem bukkannak. Tulajdonképpen talán még örülhetek is, hogy Gábriel talpnyaló fekete szeműi vannak a nyomomban és nem az utóbbi szárnysegédei.A parancs megtagadása óta rettegtem, hogy egyetlen csettintés elég lenne büntetésemül mindazért amit tettem. Jobban mondva nem tettem. Vissza kívánkoztam Lucifer kegyeibe, de éppen úgy rettegtem is tőle. Az elutasítás haragjától. Ettől a legjobban.
Eltoltam magam a faltól, megigazítottam a nadrágkosztüm kabátját, a csillogó, levendula mintájú brost megigazítottam. Hajam úgy omlott alá a vállaimon, mint az olvadt szurok a nyári melegben. Lépteim alatt halkan koppant a töredezett járda. A városrész éppen olyan kihalt volt mint máskor, és éppen olyan idegen is. Egy időre el kellett tűnnöm New Orleans-ból, és New York bizonyult egy jobb választásnak, utólag rájöttem mekkora baklövést követtem el. Mintha egy mocsár felett egyensúlyoznék, úgy, hogy alapvetően pocsék az egyensúlyérzékem.
Nem messze egy lányt pillantottam meg, egy régi szórakozó hely előtt ácsorgott, akárha várt volna valakire. Felette az épület vörös cserepein a délutáni napfény még egyszer elidőzik, hogy aztán árnyékot rajzoljon rá a pimasz felhő, ami elé kívánkozik. A lány illata mennyeien finom, szinte vonz az a fajta buja kíváncsiság amelyet a tekintetében pillantok meg, amikor közelebb araszolok. Becserkészem, lassan közelítem meg, és óvatosan. Ajkai szóra nyílnak, de mutató ujjam az ajkaim elé emelve csendre intem őt. Kezem nyújtom felé, és figyelem miképpen engedelmeskedik, miképpen lép közelebb hozzám. Kell nekem, ki akarom használni, az illata kell amely egybemosódik az enyémmel, a vágy olyan illata amely a mézédes hársfákat idézi a kesernyés barackmag illatával. Kell, hogy benne megfürödve távol tartsam a pokolkutyákat.
- Gyönyörű vagy!
Hangom búgott és ringatott, ujjaim kérlelő követeléssel túrtak a hajába. A nyakához hajoltam és belefúrtam a fejem a hosszú, szőke tincsek tengerébe. Porrá zúzott rubint illata volt. Vagy csak én gondoltam annak. Csókom, melyet a finom bőrre hintettem sóhajt szakított fel belőle és a vére oly erővel lódult meg, pórusain gőzölgött a hirtelen támadt vágy, amelyet gerjesztettem. Szabad kezemmel átöleltem a derekát, és közelebb húztam magamhoz. Percek teltek el, ahogyan csak öleltem, és hagytam, hogy kívánjon engem, akarjon úgy, hogy menten belepusztul, miközben az érintésen és az apró csókon kívül semmi mást nem kap.A bőre alá suttogtam minden hamis ígéretet, amit megvonok tőle, és minél inkább megvonom annál inkább akarja. Körbeburkolt bennünket a mámor, amely felőle jött, amit ő gerjesztett közénk, akár egy könnyedén szálló tüll anyagot. A távolban a kutyák csaholása alább hagyott, szimatolásukat egy ideig még hallani lehetett, aztán nyüszítve fordultak meg, és távolodtak a közelünkből.
A lányka ernyedő, szinte elaléló teste rám nehezedett, a felszakadó, egyre ziláltabb sóhajai úgy peregtek le rólam, mint a pernye a házak faláról. Már nem volt rá szükségem így elengedtem, és hagytam a földre hullani. A bokám után nyúlt, ám egy gyors rántással kihúztam a kis vékony ujjak akaratos szorításából, és elléptem mellette.
- Szánalmas vagy, darling! Szedd össze magad!
Megvetésem őszinte volt, a sajnálat legkisebb mértéke nélkül indultam tovább, ám a figyelmem nem kerülte el a tetőn egy mozduló árnyék. Arra fordultam, de akármilyen gyors voltam már nem láttam ott semmit. Beleszimatoltam a levegőbe, de csupán az emberek pondró életének megannyi bűzét, és a lány még mindig pulzáló kéjét éreztem.És még valami mást is, amit egyelőre nem tudtam hova tenni. Idegen volt, éppen ezért gyanút keltett, de nem akkorát, hogy tovább foglalkozzak vele a szükségesnél.
Egyelőre leráztam a kutyákat, de még hátra volt, hogy eljussak oda, ahova eredetileg indultam. Volt valaki, aki tartozott nekem egy szívességgel, és ezt készültem behajtani, amíg rám nem bukkantak azok, akik a kutyákat is utánam szalajtották.Óvatosnak kell lennem, mert nem tudhatom, mikor szaladok bele egy olyan csapdába, amiből aztán nem lesz menekvés. Nem szándékoztam senkinek ártani jelenleg, egyetlen célom volt, hogy valamiféle módon megtaláljam az utat egy olyan menedékbe, ami végleges és befejeződik végre az örökös rejtőzködésem. Belefáradtam őszintén. Én  mindig is szolgáltam valakit, céljaim voltak, most pedig üres vagyok és ez az új világ, amelyet a két ark csatározása hozott el, bár a függetlenségemet erősítette, éppúgy a pusztulásomat is, ha nem választok oldalt. Én pedig már választottam, csak éppen egy harmadik utat. Visszatérni ahhoz, aki teremtett.Kiemelkedni, hatalmat szerezni, és bosszút állni azon aki elintézte, hogy most itt vagyok, ahol.
A régi épület előtt megálltam és felpillantottam az égig szökő tetőszerkezetre. Valamikor szép lehetett, sőt az a fajta, ahol leginkább elidőzni szeretek. Legnagyobb meglepetésemre még élet is volt benne, noha egykor bizonyos, hogy szebb napokat élhetett meg.Nyugtalanságom ismét erősödött, ahogyan a hátam mögé pillantottam. Figyelnek, ebben már biztos voltam, ahogyan abban is, hogy ez most más….ez most egészen más. Visszafordultam a főbejárat felé, és elindultam befelé. Lassan és kimért léptekkel, hogy bárki, aki a nyomomba szegődött elég időt nyerjen ahhoz, hogy ha akar akkor utánam jöjjön. Áthaladtam a hosszú, kopott bársonyszőnyeggel borított folyosón, balra bekanyarodtam a recepciós pult előtt, biccentettem az ott üldögélő, unott fejű kamasznak, majd egyenesen a női mosdók felé indultam. Befordultam az ajtón, és megtorpantam.
- Rendben van, ma petite! Elég a játékból! Ki vagy?- vetettem a hátam mögé, anélkül, hogy megfordultam volna. Tudtam, hogy ott van. Hallottam a mély, és reszelős lélegzetvételét. De csak egy valakiért. Egy férfiét.Mosolyogva emeltem meg kissé oldalra a kezem és még mindig csak magam elé nézve beszéltem.
- Egy magányos hölgyet ilyen illetlenül követni, igazán udvariatlan, ma petite! Ha beszélgetni szeretnél van ennek egy egyszerűbb és kevésbé frusztráló módja is. Vagy nem ismered az illemet és a jólneveltséget?- hangom csak haloványan volt kihívó. Volt benne azért némi félelem is, mert mi van ha a pokolkutyák nem azért mentek el mert átvertem őket, hanem mert az idegen valahogyan ezt elérte náluk?


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 13, 2019 9:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


to Darby
Csendben és hangtalanul lépkedek még a kerítés közelében, miután átmásztam rajta. Fogalmam sincs mivel kell szembenéznünk, de a felderítés csak jól jöhet, legalább előbb biztosítani tudjuk ezt a szektort és akkor egykettőre kijavíthatjuk a falakat is. A bázison egyre inkább kezdem érezni a puskaporos hangulatot, amit főleg a Tanács egyes tagjai generálnak, én meg az ilyesmitől eléggé stresszes és ideges tudok lenni, jobbnak láttam elvállalni ezt a melót. Mondjuk nagyon másra úgy sem tudta volna rábízni Drake. Itt több hasznomat látja, mint ott. Körülbelül dél lehet, úgyhogy nincs okom a sietségre, bár estére egy védhető zugot kell keresnem.
A ruházatom jelenleg kimerül egy sötétkék ingben, melynek az ujjait már nagyon régen leszakítottam, szép rojtokban végződik a vállaimnál. Felette egy fekete, ujjatlan bőrmellény, szürke halálkoponya motívummal a hátoldalán, mellé a fekete vászonnadrágom, melyet megannyi luk díszít combtól lefelé. A fekete surranó száraira rákötöttem a nadrág alját néhány zsinórral. A felszerelésem java része a hátitáskában vannak, amit viselek, főleg élelem, víz, néhány gyógynövény kisebb sebekre, és egyéb használati tárgyak, amik belefértek. A fegyverem a nyílpuska, amit a kezeimben tartok, nyolc nyíl van sorba pakolva a tárolóján. Két angyalpengéből készült vadászkés az övem két oldalán. Lőfegyvert nem hoztam. Csendben kell maradnom, és úgy körbenéznem, és ha nekiállok lövöldözni, akkor csak felverem a környéket. Úgy indultam neki, hogy nem tudom mit találok itt, meglehet csak szörnyeket, de az is lehet felbukkan pár démon is. Előbbieket jobb elkerülni, főleg ha tömegesével bandáznak, mert a felszerelésem most kevés lenne a halomra gyilkolásukhoz, ráadásul én is egyedül vagyok. Amúgy is felderítenem kell. Az utóbbiakat pedig egy kis leleményességgel és furfanggal még akár szóra is lehet bírni, főleg ha maguk közé valónak gondolnak. Igazából nem tudom találok-e itt még épkézláb embereket, a többséget kimenekítették, valószínűleg aki itt maradt, annak már harangoztak.
A pusztítás maradványai itt is szemmel láthatóak, azonban akadtak még strapabíró házak, amik időt állóan talpon maradtak, gazdátlanul ugyan. Egy ilyen házra könnyű felmászni, takarásban lehetek, a magaslatból meg körbe tudok nézni, merre is kellene haladnom és miket kellene elkerülnöm útközben. Így aztán egy piros cserepes ház oldalánál állok meg, az árnyékában. Már be van törve az ablaka, így azzal sem kell vesződnöm. Bemászok. Ahogy sejtettem, nem egy ilyen házban fognak randalírozni a pokolbéli szörnyek, teljesen hót kietlen ez a ház. Gond nélkül eljutok a tető lenyíló bejáratáig, onnan pedig a kifelé nyíló ablakon keresztül hamar a cserepeket tapodják lábaim. Óvatosan indulok meg felfelé, odafent pedig letérdelek a marha kényelmes cserepekre, és csak a fejemet dugom ki a ház tetőcsúcsa mögül. Lássuk mi a helyzet.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 13, 2019 9:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


*****
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2