Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Gravesend •
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 8 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 10, 2019 6:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 595 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Szemöldököm ötven árnyalatban vagyok képes ráncokba szedni és ezek nagy részét most tapasztalhatja is a még a motoron ülő. Előbb csak a kérdése indítja be a gőzmozdonyt az elmém tekervényei között, majd a kijelentése.
- Mit hadoválsz te? - bukik ki belőlem is az oly szép kérdés. Na igen, az egyetlen ember talán a környezetemben, aki nem ítél el, ha néha előjön belőlem a gettó, az talán pont Ő. Még az is lehet, hogy az ő viselkedése is egyfajta gerjesztője ennek.
- Csak ez a két szakma létezik az életedben? Persze, haver, ezekben a körökben forgunk. Akarna a halál csírája az lenni, előbb vágnám fel inkább az ereimet - hátrálok kissé el tőle, hogy kényelmesen levehessem nehézkes táskámat. Koppannak a tubusok a betonon, ezeket mégsem veszem fel, ugyanis a kérdésemre kellene választ találni.
Miért is vagyok itt. Persze a választ hamar megadja Wallenberg formájában. A gyomrom akaratlanul is összerándul. Néhány napja - de talán hete is? - szerzett horzsolások arcomon már elmúlóban vannak. Nem játszanak a szivárvány ezer színében, de már csak hétjében sem. Szemem alatti karikák már lassan a fáradtságnak tudhatóak be. Oldalam meg majd meggyógyul, addig is rejtegetem a fájdalmam, hiszen ebben jó vagyok, nem igaz?
- Én esküszöm Zagar, hogy mindjárt feldugom a seggedbe az ütőt - figyelmeztetem már a második szavánál, de csak nem hagyja abba. Nagy levegőt veszek, és igyekszem minden aggressziómat visszatartani. Igyekszem tudatosítani magamba, hogy nem a férfira haragszom, Ő igazán nem tehet elcseszett életemről és a vele járó, már számomra is unalmas érzelmi hullámvasútról. Nem is ő rá haragszom, ezzel is tisztában vagyok, mégis ő van kézközelben. Hálátlan egy dolog nem igaz? Akikre igazán haragszom, vagy éppen aggódok, azoknak nem szólhatok, mert oly harmatgyengék, hogy a kapocs, mely összetart, ezúttal elvékonyult.
És ez feljogosít arra, hogy rajta éljem ki a dühöm? Nem. És megteszem? Remélem, hogy nem.
- Szerinted mégis mit keresek itt? Ne őröld fel légyszííííííí a maradék idegeimet is - pislogok rá hatalmas szemekkel, tündérbogyórsan, mikor megkérdezi, hogy mégis ki rajzolná fel őket. Nyilván nem Ő. Nyilván nem is én vagyok az, aki harcolni fog, ha valami rájuk támad. A szerepfelállások elég egyértelműek. Remélem is, vagy valamit megint kihagytam, amit a Tanács rámakasztott? Ezúttal talán én leszek a csalétek a démonkutyákkal szembe? Lássuk be, kinézem belőlük, mondván "úgysem hal meg igazán".
Kezeim akaratlanul is ökölbe szorulnak.
- Kinek tartogatod? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, látva, hogy mit is cipel magával. Harminc éves gránát. - De komolyan, miért nem használtad még el? Miért vagy ennyire szentimentális? Semmi értelme az egésznek… - dünnyögöm az orrom alatt. Pont én.
Aztán leguggolok a térkép mellé. Az utca felrepedt köveit használom az ellen, hogy a szél elrepítse a térképet. Előadom a tervemet, majd várom a kérdéseit. Eközben félig felé fordulva emelem fel tekintetem rá.
- Napok, hetek. Ki tudja? - vonom meg a vállamat. - Ma csak egy kis szakaszt csinálunk meg. Nem szeretném elkapkodni, most mindent át kell gondolni. Ki, merre, miként jöhet és persze még az is lehet, hogy amit én terveztem az hülyeség - vonom meg újra a vállam, ahogy visszatekintek rá. - A terepviszonyok megváltoztak az elmúlt években.
- Kezdjük az Ocean Parkwayen. Fedjük el a régi rúnákat, az a legnagyobb gyengesége a környéknek jelenleg - emelkedek fel, ám a térképet nem emelem még fel utána. Kezemet egymáshoz ütögetve az út mocskától próbálok megszabadulni. Kezeimet a csípőmre teszem, ekként tekintek újra, hunyorogva - kizárólag a fényviszonyok miatt - Zagarra.
- Te tulajdonképpen miért is nem házasodtál meg soha? - időnk mint a tenger és amíg nem rólam van szó, nos addig kellemes társaság tudok lenni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 06, 2019 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8


to Nataly
- Mi van?
Horkanok fel az első épkézláb kijelentésén, de nem azért mert egyetértenék vele.
- Aki baseball ütőt hord a táskájában, az nem is a politikusok közé való.
Húzom még egy kicsit az agyát vele és próbálom elviccelni az egyébként komolyra forduló téma élét. A francért kell nekem is kérdezősködni! Sokkal egyszerűbb lesz@rni mindent magasról! Persze nem vigyorgok mellé, inkább elfordulok és a távcsövest kapom fel táskástól, amit aztán felhúzok magamra, hogy a puska csöve valahol a bal vállam környékén kandikál ki a hátam mögül.
- Elhiszem, ha inkább kaviárt eszegetnél a Tanáccsal, a biztonságos falainkon belül. Terjesztenéd az igét Drake-ről, és vidáman elbrekegnél velük. De ha csak egyszer kiteszed onnan a lábad, rájössz, sehol sem vagy biztonságban. Ott sem!
Ezt csak azért mondom, mert abban a hitben gondoltam végig, hogy ő nem akart terepre jönni, és ezért mondja hogy nem ide való. Közben a nyílpuska is felkerül rám, a jobb vállamra vetem, annak az eleje meg onnan kandikál ki a hátam mögül. Nyolc nyíl van sorba pakolva a tárolóján, nem több, de ezekkel mindig jól elszórakozom. Lelövök vele valakit, aztán kihúzom belőle, mert az még felhasználható. Már ha nem törik bele. Most már rendes karácsonyfaként funkcionálok. A kettő együtt sem nyom annyit, hogy meg kéne szakadnom, de még kérdéses, hogy Nataly mi a t@kömet akar velem elcipeltetni. Az egyik kezem még szabad. Éppen azzal pakolok be némi muníciót az ujjatlan mellényem zsebeibe. Négy tár skuló a puskához, elosztom több zsebbe. Ebből csak kettő készült angyalpengés alapanyagból, szóval meg kell gondolnom kire lövöldözök vele.
- Aztán meg ki javítaná ki a rúnákat? Én? A sajátomat se én magam rajzoltam.
Enyhe utalás arra, hogy f@sza tűzijátékot tudok rendezni egyedül is, viszont a munka java nem lenne elvégezve. Előkerül a kedvencem, egy kézi gránát.
- Majd 30 éves.
Mutatom oda Nataly-nak, aztán az is az egyik zsebembe kerül. Szeretek veszélyesen élni! Még a két angyalpengéből készült vadászkés van nálam az övemen, benne a tokjukban és Nataly-val ellentétben az én csupasz karjaimon nem látszik sehol sem tetoválás, úgyhogy frankón beleillek az itteni tájképbe. Persze, mert nekem a hátamon van, azt könnyű eltakarni. Egyedül a barna kockás, ujjatlan ingem rojtjai lógnak ki a mellény széleinél itt-ott, ahogy a fekete vászonnadrágomat is több helyen luk díszíti. Passzol hozzá a fekete surranó. A nagy pakolás közben csak a 'Semmi', mint válasz jut el a fülemig, de előtte hosszan hezitált. Mindig ez van, soha senkinek semmi baja sincs. Mert két fajta ember létezik, aki szeret panaszkodni, de azt kérdezni sem kell, meg aki nem, de abból maximum végletes esetben lehet kiszedni bármit is.
- Jah, jó. Akkor fókuszáljunk!
Nem a nyeregnél bontja szét, ezért én is követem a járdához és figyelmesen végig hallgatom, nem vágok közbe. Így elsőre ez soknak tűnik, mármint.
- Szerinted mennyi idő, amíg ezeken végig érünk? Úgy értem ha ránk esteledik, akkor talán keresnünk kellene egy védhető helyet. Stratégiai szempontból valahogy az összeshez hasonló távolságra, akkor annyira nem is kell kapkodnunk.
Nem vagyok benne biztos, hogy ez kivitelezhető, talán. Egy két helyszín biztosan messzebb lesz tőle, de azokat hagyhatnánk utoljára. Előnye viszont, hogy nem kell minden sz@rt magunkkal cipelni, ott el tudjuk rejteni őket.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 8 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 03, 2019 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 668 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Szemöldököm magasra vonom és végigtekintek magamon. Baja sem lehet a kinézetemmel, amit lát. Persze-persze nem erre gondol, ezt pontosan jól tudom. Mégis jól esik a magam részéről kicsit elbagatellizálni a dolgokat. Nincs rajtam is nagyon nagy cucc. Csak egy hosszú nadrág a hőség ellenére, sportcipő, trikó rajta pedig kabát. Amit, ha már eszembe jutott le is veszem.
Csakhogy előtte még leveszem a kabátomat is. Karomon feltűnhet neki az alig pár hetes tetoválás, mely nélkül ma már vadász aligha lehetne bárki is. A megszállás elleni pecsét. Mennyit veszekedtem emiatt Drakekel. Mennyiszer hívtak felelőtlennek, hogy én legfeljebb tollal firkantottam fel egy-egy bevetés előtt.
Most pedig már örökké a hibátlan bőrömön fogom hordani.
- Tudjuk, hogy nem vagyok ide való - felelem vállamat könnyedén megvonom. Hátizsákom a lábam mellett pihen, melyből a kérdéses fegyver kikandikál. Tökéletes fegyver impek ellen. Baseballozáshoz alkalmaz kis pokoli lények. Én pedig már régen nem vagyok kedves, főként nem pokoli förmedvényekkel.
Enyhe felcsattanása, ami tudom, hogy nem az, most mégis annak érzékelek, sűrű pislogást vált ki nálam.
- Térkép? - ráncolom meg a homlokomat. S már választ is kapok rá, ezzel pedig eszembe jut az elmúlt hetek tortúrája.
- Drake mondta? - kérdezem kissé felhorkanva. Persze, hogy ő mondta. Mert az ő ötlete volt. Megfordult a fejébe, tudom. Egykor én vetettem fel, csak hogy ne kelljen azzal a tudattal foglalkozni, hogy hamarabb volt képes egy angyal segítségét kérni.
Nem ezzel van a baj, igazából. Hanem azzal, hogy mindezt úgy tette, hogy nekünk nem szólt.
- Minden szektorban ki kell cserélni, de nyilván a kilencesbe nem küldenek be akárkit - helyesbítem ki, mert úgy tűnik, hogy efelett elsiklottak. Fülem mögé tűröm a hajamat és lehajolok a táskáért. Kinyitom annak fedelét, mely tetején ott lapul a térkép.
Mikor került ez ide?
Ahogy elveszem látom alatta a festékszórókat is, pár tasaknyi vért, mely fagyállóval van körülvéve. Ajkam nyitom, hogy megjegyezzem, de vélhetőleg Zagar is annyit tud ittlétükről, mint jelenleg én.
Fejem kissé megrázom.
- Terv van, nagyjából - emelkedek fel és folytatnám, ha nem vágna közbe az egyszerű kérdésével. Szám tátva marad, tekintetem ide-oda cikázik szemei között. Hol a balt, hol a jobbot nézem.
Hogy mi van? Mivel kezdjem?
Alexszal és a ténnyel, hogy nem tudok rajta segíteni, hogy senki sem tudhat arról, hogy mi is Ő, melytől szenved és nem tudok neki segítséget nyújtani? Hogy újra abban az élethelyzetben vagyok, mint tíz éve és rettegek, hogy a történtek megismétlik önmagukat?
Vagy Wallenberget meséljem el, mennyire elárulva érzem magam, mely ellen szintén nem tudok mit tenni?
És ott van Samariel, az angyal, ki teljes mértékben felforgatta az életem…
- Semmi - felelem néhány másodpercnyi csend után egyszerűen. De rögtön össze is vonom a homlokom ráncait. - Minden. Lényegtelen - hunyom le szemfedeleimet és aprón megrázom a fejem. - Fókuszáljunk - emelem fel a térképet.
Ez inkább szól magamnak, mint neki.
A járdaszegélyhez sétálok, könnyedén hajtom szét a térképet, amin a városrész pontos mása található. Leterítem a töredezett betonra, mely több helyen is össze van firkálva. Leguggolok mellé, úgy fordulok, hogy Zagar is könnyedén ráláthásson, akkor is ha hevesen mutogatok nkei.
- Eddig ügye, stragiai szempontból az ördög és angyalcsapdákat az Ocean Pkwy-en helyeztük el, mint egykori főút, ez könnyebbben átjárható. Kissebbek pedig a Kings Highway és a McDonald Ave utakon - mutatom neki, hogy merre is találhatóak most a pecsétek. - A hatos sugárúton is vannak és a parkok közelébe. Na most innen ezeket el kell tüntetni, vagy legalább is, ahol eddig angyalcsapda volt, oda démoncsapdát tenni és fordítva. Valamint az út másik oldalára, elfedni valamivel őket. Még nem igazán jöttem rá, hogy mégis mi lehetne új útvonal ezeknek. Ha tudják, hogy itt mik találhatóak, és most Mammon miatt tudhatják a démonok, akkor van a Stillwell Ave, ahol szabadon közlekedhetnek és a P főút - mutogatom sorba, ahova piros színnel jelöltem be néhány helyet, melyeket én gondoltam ki. Szívesen fogadom ha más is eszébe jut. Napokat dolgoztam ezen, alvás nélkül. Minél többet nézem, annál jobban kezdek kétségbeesni, hogy nem látok át valamit. De amíg ezzel foglalkozom sem gondolok legalább másra.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 11:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8


to Nataly
Nataly valahogy nem önmaga. Bár kicsit sem bánom hogy nem beszélgetünk útközben, mert épp rottyon forr az agyam. Kezdjük ott hogy az inkompetens Tanács nem adott nekünk kocsit. Nem tudom, mi volt ennek az oka, de mindegy is. Drake-t nem értem el, ki se lát a fölé tornyosuló problémákból. Most meg itt nyomorgunk a motoromon, telepakolva fegyverekkel, meg minden sz@rral, ez minden, csak nem kényelmes, mintha direkt szívóznának velünk. Vagy csak velem? Nézzük a pozitívumát: nem lehet zenét hallgatni, így nem fogunk egymás agyára menni az út során, mert szerintem Nataly-val nem egyezik az ízlésünk.

A 9-es szektor határában állok meg, takarásban, egy ház mögött. Rajtam nincs bukósisak, így nem kell levennem semmit a búrámról, de nem szállok le. Várom, hogy Nataly leszálljon. Aztán amikor megtörténik, és lehámozza magáról a védelemként szolgáló sisakot, az első kérdése aggodalommal tölt el.
- Hát azt látom.
Enyhe utalás a baseball ütőre, mondjuk stílusosnak stílusos, az elmebetegek szoktak ilyet magukkal hordani, de szerintem haszontalan és sok helyet foglal. Nataly pedig mindig alaposan felkészül és átgondol mindent. Erre tőlem kérdezi hogy mit is fogunk csinálni?
- Jaj, ne csináld már! Szedd össze magad! Hol a térkép?
Lerúgom a kitámasztót és én is lepattanok a motorról.
- Drake azt mondta meg kell javítanunk a rúnákat. És hogy rakj néhány újat is. Állítólag ez a szektor tele van nyomikkal, ezért sem robogtam be. Itt még nem hallhatták meg a motor hangját.
Kezdem el ismételni, amit indulás előtt beszéltünk. Azt hittem ott volt.
- Szóval át kell alaposan néznünk a térképet és kitalálnunk egy tervet.
Lecövekelek a nyeregnél, mert ott ki tudja bontani azt a tetves térképet. Már ha nála van. Mert ha nem..hú, akkor lesz csak ne mulass. Fejből még én sem tudom mi a t@köm van itt, hogy hol vannak a rúnák helyei, és akkor a felderítéssel egy csomó időt elcseszünk. Egyáltalán fogta az adást? Olyan...nem is tudom. Nem tudok nem rá meredni kérdő tekintettel.
- Mi a fene van?
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 8 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 526 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Fejemet bukósisak védi. Inkább csak valami annak csúfolt sisakféleség. Olyan, mint gyerekkoromba a bicajvédő. Akkor azt sem használtam, ezt sem szívesen teszem, viszont nincs más választásom. Így jár az, akinek a kocsiját, az egyetlen szeme fényét összelapítja pár démon és egy angyal. Persze megfizetni az árat nem akarják - igaz az utóbbi tett rá megjegyzést, hogy kárpótol majd.
Azóta is megteszi. Persze miért vonhatnám felelősségre, arra sem lett volna szükség, hogy megmentse az életemet, és ami utána történt…
Ujjaimat összeszorítom, most mégsem a legjobb helyen. Az előttem ülő fickó karjába, vállába kapaszkodom éppen. Ő vezet, én pedig csak nézek ki a fejemből. Képek suhannak el mellettem, házak színei, utcák, mégsem fogok fel semmit belőle. Ahogy az elmúlt időszakból semmit sem az életemben.
Amennyire kívántam, akartam, hogy Wallenberg visszatérje, most annyira estem szét miatta. Mikor eltűnt valami megtört bennem. Napközben csak a határban ültem és vártam, hogy visszatérjen. Ültem a plató hátulján és bámultam. Éjszaka dolgoztam, vagy épp azokat a marhaságokat csináltam, amit a Tanács “rámbízott”. Rám… Hogy megöljük a kezdőket? Kiküldenek velük a városon túlra? Ujjaim újra megszorulnak, majd engednek megint csak. Bosszantó egy helyzet, mely azóta sem ért véget.
Azt hittem, ha visszatér, ha elmondja, hogy miért hagyott el minket, akkor megkönnyebbülök. Vállat tudok rántani és továbblépni a tényen, hogy elhagyott minket. Ez mégsem történt meg és nem vagyok benne biztos, hogy a Tanács nem vert közénk éket. Lássuk be a Payne kurva eléggé azon volt, hogy elhitese, örökké elment. Elhagyott minket, minden szó nélkül és semmit sem számítunk neki. Sem pedig a város. Mennyit kiabáltam miattam, ellenkeztem, tudtam, hogy igazam van.
Mégsincs meg bennem az elégtétel. Visszatért én pedig újra eltűntem a csapatból. Vagyis inkább a terepről. Kerültem egy ideig Wallenberget, de igazából mindenki mást is. Aztán jött Alex, újra Ő. S az életem újra felfordult. Mégis miként segíthetnék neki? Igyekszem miatta kimozdunli a csigaházamból, a csapat mégsem láthatott egy ideig. Még akkor sem, amikor Wallenberg segítségét kértem a cirkuszba. Semmi sem lett jobb.
Semmi sem változott azzal, hogy visszatért.
Most mégis itt ülök, a szél cibálja a hajamat, bőrkabátomba belekap, pedig a rekkenő hőség elviselhetetlen még így is.
Itt vagyok és fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Magyarázott valamit Wallenberg és Zagar is, mégsem figyeltem rájuk. Senkire sem tudok és fogalmam sincs, hogy mit tehetnék ellene.
A motor halkan dorombol alattunk, majd elhalkul. Mégsem mozdulok még egy pár másodpercig. Egy elhagyatott ház kopott falát vizslatom, ahogy kinőtt belőle egy növény, utat tör magának a magasba. Figyelem, de nem látom.
Meglehet, hogy beszél is hozzám Zagar, talán le is száll előttem, vagy engem vár. Nem tudom, mert nem figyelek.
El kell telnie legalább egy percnek, hogy enyhén összerázzam magamat. Zavartan tekintek vagy rá, vagy a tarkójára. Lepattanok a járgányról. Kicsatolom a sisak csatját és az ülésre helyezem azt. Hajamat kezemmel simítom le.
- Mit is csinálunk? - teszem fel neki a kérdést. Hátamra hiába simul a hátizsák, halvány lila fogalmam sincs, hogy mi van benne. Hogy mit keresünk itt, hogy miért vagyunk a kilences szektorba. Tehetetlenül nézek szét.
Miért lóg ki a táskámból egy baseball ütő?
- Nem járok már terepre egy jó ideje - mióta visszajött. Mióta nincs kocsim. Hiába magyarázom neki, most mégis itt vagyok. De miért?
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 8 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8



***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
8 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2