Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Gravesend •
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 7 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 11:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 433 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
A kis piszok csak röhög, még akkor is hallom nevetését a fejemben, amikor feje már teljesen szétloccsan, agyveleje pedig a ruhámra, falra a rögtönzött fegyverem végére ragadt. A vér itt is beborít majd mindent, noha nem olyan durván, mint odabent. Idekint, csak kettőt sikerült szétvernem. Ziháltam emelem fel fejemet, amikor meghallom Zagar kérdését. Hajamat idegesen, remegő kezekkel simítom hátra az arcomból, a fegyvert ledobom a dög mellé.
- Nem – felelem tömören. – Ezzel a rohadékkal, már másodjára találkozom. Ostobák, mint a segglyukam, de hűségesek… - ekkor tekintek végig a férfin és a szintén véres ruházatán. Fejem félrehajtva tekintek rá, amolyan, ez most komoly pillantással. Végül csak a fejemet rázom meg és elveszem tőle a baseball ütőt. – Legközelebb – emelem felé, fenyegetőleg – Hozz magaddal fegyvert. Igazából a legjobb impek ellen – ezért készültem vele. – Simán rendezhetnénk imp baseballt, ahol labda helyett ezeket dobáljuk. Kasszasiker lenne – ebben szentül hiszek, ám amikor Alexnek fejtettem ki, valahogy nem rajongott az ötletért. A mostani esett, azonban csak még jobban megbizonyosít arról, hogy szükség lenne rá. Nem adtam ki minden feszültségem, sőt, most csak még több van bennem, mint ezelőtt.
A házra nézek, a betört ablakait, melyek a talpunk alatt recsegnek. A tört bútorokat, már amennyit látok a nyitott ajtón keresztül.
- Ha nem is ez, de valahol a közelben van egy démontanya – összegzem meglátásomat. Ez a nyomorék valakit szolgál, ráadásul itt a házban. Vagy csak szimplán egymásnak estek, mert ostobák, vagy azért történt mindez, mert egy rivális démon impjeit találták meg. Ami pedig csak még rosszabb. Ez régebben nem történt volna meg, most pedig. Idegesen szorul ökölbe a kezem és rohanok a táskámhoz. Kiveszek belőle egy jegyzettömböt, és azzal állok fel. Gyorsan rajzolom le a házat, miként néz ki jelenlegi állapotába. Ehhez folyamatosan le-fel nézegetek. Csak egy vázlat, semmi több, majd körbenézek, hogy melyik utcában is vagyunk és ezt is felírom mellé.
Újra kezembe veszem a festékszórót és a járdára rajzolok vele egy rúnát. Igazából csak akkor fog jelezni, hogyha démon lépi át. De legalább tudnánk.
- Várj még egy kicsit – szólok Zagarnak, majd a festékkel indulok vissza a házba. Ha tényleg démon járkál a környéken nem szeretném ha szabadon kószálna. Ám a benti rom… - Segíts! – kiáltok ki, majd csinálok a bejárat közelébe annyi helyet, amennyit csak tudok, lábammal tolom el a törött bútorokat. Ha közbe bejönne, akkor csak ráemelem a tekintetem.
- Hozz egy szőnyeget – inkább utasítom, mintsem kérem. Addig én felrajzolok egy gyengébb pecsétet. Nincs vérem, így csak erre futja. Még ha fel is törik, akkor is fogjuk tudni, hogy járt itt valaki. Bizonyosság. Most az kell nekünk. Majd várom a férfit, már ha követett vissza a házba.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 9:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
Hallom a hangokat kintről, látom az iszkoló rövid lábúakat futás közben a szélrózsa minden irányába mozogni. Ettől olyan érzésem van, hogy ezek itt gazdátlanul bent randalíroztak, egymásba kötöttek, vagy csak játszottak valamivel, a fene sem tudja. De most hogy körbenézek, a ház berendezései már nélkülem is szét voltak verve. Az ütő csak még otthonosabbá tette. Nincs egy centiméternyi hely, amit ne borítana be vagy a vér, vagy egy tárgy összetört darabjai, vagy csak szimplán a vastag kosz. Gyorsan kapcsolok, ki kellene mennem vissza Natalie-hoz, úgyhogy meg is indulok, kezemben az ütővel visszafele menet is üvöltve, mint a feldühödött oroszlán, megint végig verem a falat, hogyha netán maradt bent még egy két vakarék, az is eliszkoljon messzire. Mikor kiérek az ajtón, még egy utolsó ordítást hallatok, a Natalie-val szemközt álló kis nyomoréknak is azonnal inába száll a bátorsága a látványomtól, egyből pucolni kezd. Natalie pedig éppen a három közül az utolsót veri péppé. Még elcsíptem a kérdését, annak ellenére hogy pont megöli, szóval választ nem fogunk kapni. De szerintem beszél helyettük ez a ház. Körbenézek, a nyílpuskám a földön hever, az ütő vége csupa vér, ahogy az arcomra, a ruhámra is jutott bőven. Nyelem a levegőt, közben próbálok néhány mélyet venni, csak hogy lenyugodjak. A fegyverem irányába indulok, gondolván hogy Natalie mindjárt abba hagyja az imp fejének a püfölését. Látom kreatív volt, a korlát egyik lécével vagdalkozik.
- Jól vagy?
Kérdezem, miközben elhaladok mellettük, odalépek a fegyveremhez és felveszem a földről. Nat valamiért nem szereti használni. Nem volt felhúzva az ideg, nem volt időm rá hogy nyílvesszőt húzzak bele, bár a tartóba pakolt nyílvesszőket most szemügyre veszem, amíg a társam befejezi.
- Tűnjünk el innen mi is!
Túl nagy zajt csaptunk, idevonzhat pár démont, vagy pokolkutyát. Ha itt időzünk sokáig, mi leszünk hátrányban. Nem tervezem megint hátrahagyni, az előbb sem terveztem, csak kis időre elgurult a gyógyszer, úgyhogy most megállok mellette és várok. Az ütőt vissza akarom adni neki, már ha leszáll arról a nyomiról.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 7 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 19, 2019 11:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 633 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Mint mondottam, nem vagyok bőbeszédű most már, beszélnek helyettem a tetteim, mozdulataim. Mint az idegességemben rázó flakonok. Nem ez lenne az első eset, hogy hasonló szituációban vagyok. Nem is ez lesz az utolsó, de ezek mindig elmúlnak. A kedélyek bennem lecsillapodnak, a szörnyet visszazárom a mellkasomba, mely ilyenkor mindig szabadulna. És a legtöbb esetben szabadul is. Ez az első alkalom, hogy nem engedem neki. Na jó, nem az első. Drake visszajöttétől számítva nem engedtem ki a szörnyet, elnyomtam magamba. Ismeretlen terep ez számomra, fogalmam sincs még, hogy mit fog eredményezni.
És ez veszélyes.
- Nem – felelem kurtán. Ő sem beszél, feleslegesen én sem fogom megtenni. A munkánkat elvégezzük, ennyi. Nincs több, nem látok ebbe az egészbe többet bele, ugyanis ez a legnagyobb bajom. Minden kapcsolatomba többet látok bele, mint amilyen. Csak azért, mert ennyire akarom, hogy valaki ténylegesen szeressen, azért, ami vagyok?
Egyszer már megtörtént, a város mégis elvette. Jé, és újra kilyukadok ide. Nem, nem fogom visszavezetni, hogy ezen gondolatok azóta cikázanak újra és újra a kis buksimba, amióta találkoztam Samariellel. Csúfos lenne, ha egy angyal ennyire meg tudná dönteni az amúgy is csekély lábakon álló véleményemet a világról.
Így hát ezen lépjünk is tovább.
Gondolataimba olyannyira elmélyedek, hogy nem veszem észre, hogy a két flakon a kezembe egyre gyorsabban mozog. Hagyom, hogy Zagar figyeljen helyettem is a környezetemre. Vele ellentétben tudom, hogy időben fog jelezni és számíthatok rá. Nem is értem, általában jól kijövünk egymással, szórakoztat a jellemével. Ma mégis bosszant, bár tegyük hozzá. Az egész világ bosszant.
A hang irányába könnyedén lépdelek, tornacsukám nem ad ki hangot, meglehet, akkor sem hallanák a bent lévők.
Intenék én a társamnak is, aki…
"Ez most komoly?" tátogom neki, ráncolt homlokkal, értetlen arckifejezéssel, mely kimerül abba, hogy felsőajkamat felhúzom. És még tátognék neki tovább is, ha nem hozná rám a szívbajt a mögöttem lévő ajtó.
A roham megkörnyékez, át is veszi felettem a hatalmat, ennek eredménye a sikoltás. Hátrálok pár lépést, mire Zagar már szinte mellettem, mögöttem is van. Mire pedig teljesen észbe kapnék, már veszi is ki kezemből az ütőt.
- Hé! – kiáltok utána, újra megrogyok a nyúlpuska súlya alatt. – Mégis mit kezdjek… - kezdek bele, de ekkor a három imp felém indul.
Ijedtembe dobom közéjük. A verandán hangosan csattan a fegyvert és még szerencse, hogy nem volt feltöltve – mert nem volt igaz? Mert ha igen, akkor az bizony elsülhet és még fel is karcolhatja a lábam, de egy impet is letarolhat.
Ám ha nincs felhúzva, akkor csak könnyedén rúgok a terasz korlátja felé, hogy megszerezzem az egyik tartó fokot. Ha már nincs ütőm.
- Ni, dikk má, ki ez! – hallom az egyik hangját, ahogy megszólal. Nekem pedig ez túlontúl ismerős. – Nem megmondtam, hogy megmondtam, hogy jön még paszulyra úthenger, teee, csicskaszökevény! – nyávogja elég mély hangon. Fejemet félrehajtom, kell idő, mire beazonosítom a lényt.
- Mit mondtál te meg, te, patkány, te? – bökök felé állammal, majd az egyik felém repülő társa felé ütök a korlátfokkal. Majd a lábamat is megkaphatja. Közben pedig a legtöbb lény elkezd kifelé rohanni. Köztük a barátom is.
- Nem jössz vissza – lépek utána, hogy grabancánál fogjam meg és hajítsam az ajtó mellé. Fogalmam sincs, hogy mit csinál bent Zagar, de ezek a szélrózsa minden irányába mennek. – Kinek dolgozol – szegezem neki a kérdést, mire az összes fogával vicsorít rám és próbál elkapni. A földön fekve lépek a vékonyka nyakára. Démonfattya, valaki miatt a városban van.
- Gihihihihi – neveti de nem mondd semmit. Az én agyamba meg kezd elpattanni a vér. Lendületesen suhintok a fejére a fából készült rögtönzött fegyverrel.
- Kit szolgálsz rohadék? – vicsorítom, kedvem és idegeim kezdem teljesen elveszíteni. Meglehet, hogy ekkor lép ki az ajtón Zagar is, ki csak azt látja, hogy borzos hajjal, vicsorgó szájjal – éppen nem habzik – taposok egy "ártatlan" imp nyakára, fejét pedig a fegyverrel püfölöm, amíg az szét nem loccsan, ha hagyja persze.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 19, 2019 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
Vele ellentétben számomra a csend egy jóságos áldás, és egy kicsit lenyugszom tőle. Szóval én sem erőltetem a beszédet, csak menetelünk kukán. Leszámítva a fém csörgését, amit ő produkál. Tudom hogy direkt csinálja. Jó lenne ezt megbeszélni, de ő túl sokat beszél, én pedig túl keveset és akármit mondok, azt most csak félreérti. Úgyhogy ennek később jön el az ideje. Talán egy ideig elfelejti ő is a problémáit, tekintve hogy itt a környezetre kell fókuszálni. Jó lett volna a táskából kikotorni a további felszereléseinket, még akkor is, ha emiatt később indultunk volna meg. Így bár továbbra is töretlenül elől menetelek, ezt muszáj vagyok megjegyezni.
- Elhoztad a szemüvegeket?
Ahol megyünk, ott járda van, beton út, semmi olyan, amiről bármilyen nyomot le lehetne olvasni, mint például amikor az erdőben vagyok. Úgyhogy ezek a képességeim most használhatatlanok, inkább a zajokra, hangokra koncentrálok és a látási viszonyokra, tekintettel hogy nappal van, az tök jó. Csak hogy a kutyákat nem fogjuk kiszúrni a két szép szemünkkel. És igazából a napfényben megvakulunk a szemüvegektől is, mondjuk viszont árnyékban vagy a házakon belül nagyon is jól jön. De pont emiatt a célterületeinket jobb volna éjszaka megtisztítani a dögöktől. Azt hiszem ez már neki is megfordult a fejében. Mégsem hozom most szóba ezt az opciót, maradjunk csendben és a fém csörgésétől hangos nótával haladjunk.
Ennek hamar meg is lesz a böjtje, amikor elhaladunk az egyik útba eső ház mellett és hirtelen kirobban az ajtaja. Hallhatóan kirúgták. Megtorpanok és a zaj irányába fordulok. Olyan hangok jönnek ki a házból, mintha valakik verekednének. Natali-ra emelem a tekintetem a kérdése elhangzása után és elhúzom a számat. Szerintem nem kéne. Akármik vannak bent, hadd verjék össze egymást. Az nekünk csak jó, nem? Persze ő inkább megnézné. Érthető, mert nálunk nincs live pankráció, kivétel, amikor valaki felb@ssza az agyamat! Bár azt meg végképp nem értem, hogyha nálam van a nyílpuska, akkor miért én nyissam ki az ajtót. Pont beálltam a nyitott ajtóval szembe, gondolván hogy egy két kapáslövéssel megküldök pár fejet, amelyiket kidugják, akármik legyenek odabent, amikor Natali int nekem, közben ott se vagyok. Az impek ekkor esnek ki az ablakon. Na b@zdmeg! Elsőre a szívbajt hozzák rám, és az amúgy is ugrásra feszült idegeim megindítanak előre.
- Cseréljünk!
Üvöltöm Natali-nak, és amint a közelébe érek, elkérem tőle az ütőt, én meg ismét a kezébe nyomom a nyílpuskám. Amúgy rossz csere, mert az utóbbi többet ér. De ezekre a mélynövésű majmokra pont elég az ütő is. Ezután csak üvöltő sakál módjára rongyolok be a házba, végig verve vele a falát, és azokat a bútorokat, amik útba kerülnek jövet-menet. Néhány imp is az ütő rossz felén végzi kiloccsantott fejjel. Hallani a rohangálást a házban, a kaparászást, a nyivákolásaikat, miközben én még mindig csak üvöltve haladok előre. Az ablakoknál ér véget a menet, mert elfogyott a szusz, és mert ezek úgy iszkolnak el, ahogy csak tudnak. Kitörve az ablakok üvegeit, a vékonyabb faburkolatokat a ház oldalán, és amikor az egyik kitört ablak előtt megállok, látom miként szedik a kurta lábaikat fejvesztett rohanásuk közepette.
- F@szkalapok!
Szapora lélegzetvételem közepette ez még kibukik belőlem mély morgó hangon, azután csak állok egy darabig a kezemben az ütővel. Ami azt illeti, ez most jól esett. Kár hogy nem folytathatom a tombolást. Főleg mert Natalie-t hátul hagytam, és nem tudom követett-e. Hú, b@szki! Hamar visszaköszön a józan eszem és első dolgom a társam után kutatni a tekintetemmel.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 7 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 8:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 594 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Ha van valami, ami jobban kiidegel annál, mint amikor valaki beleáll a vitámba, az az a nyugodt higgadtság, amit Zagar is képvisel velem szemben. Drakekel közös jellemvonásuk, ő nem csitítgat, nem babusgat, nem próbál megnyugtatni, szóra bírni nem. Ilyenkor egyszerűen csak ignorál, amitől csak még jobban idegessé válok. Holott épp ezt kívánom, ki érti ezt? Mert sokszor magamat sem és magamnak is sok vagyok. Akkor mégis miért várom el, hogy mások megértsenek, egyáltalán…
Nyilván azért, mert a csapat esze és szépe vagyok, mi másért?
Idegesen fordulok hátra, azonban úgy tűnik, hogy nem hajlandó még jönni, holott épp ahhoz van kedvem, hogy kiviharozzak, a feszültségem levezessem, magam sem tudom, hogy min. Ehelyett… Köveket cipel?
Most tényleg köveket cipel?
A felháborodott kérdésemet fel is tenném neki, ha nem tartana még az örökre megfogadott némaságom felé, amit heti szinten megteszek és heti szinten meg is szegek. Kérdőn tekintek rá, kezeimet karba is fonom, ha esetleg ide nézne. Ha teszi is, csak szemem forgatom, majd megfordulok és kimegyek az épület elé.
Bármennyire is bosszant a helyzet, amibe akaratlanul rángatott, nem fogom itt hagyni. Épp ezért indult az egész, mert azt hiszi, hogy nem bízhat bennem. Na meg persze. A járda szélére leülök, egy kósza csatornafedél mellé. A földről mellőlem apró kavicsokat markolok fel. Két ujjam közé csippentem őket és a fedél lyukába próbálom dobálni őket, amíg ő köveket pakol.
Megkérdezném, hogy ez miért egyszerűbb, mint pár rúna, mégsem teszem, nem is fogom. Teljesen elvarázsol ugyanis az új hobbim. A kőhajigálás a csatornafedél lyukába. Annyira koncentrálok rá, hogy gondolkozni is elfelejtek, holott lássuk be, nem ártana pár dolgot átgondolnom.
Kezdve a viszonyomat a Tanáccsal. Azon át a bizonytalanságom Drakekel kapcsolatba. Lábaimat felhúzom, térdem ölelem át, miközben a kavicsokat magam mellé helyezem. Nem akarok ezekre gondolni, újra csak. Nem akartam akkor sem amikor elment, most sem, hogy visszajött. Tudom, hogy egyszer el fog jönni a pillanat, hogy leüljek magammal ezt megtárgyalni.
Tudom, hogy emiatt vagyok ennyire feszült. De nem megy. Nem akarok egy újabb emberben csalódni.
Nagy levegőt veszek, amikor hallom, hogy felveszi az ajtó mellől Zagar a nyílpuskát, kisétál és morog nekem valamit. Gondolom, hogy mit. Államat mégis térdemen tartom és egy darabig még feszülten figyelem a fedelet.

Felállok, vállamra kapom a táskát, egyik flakont korábban már beledobtam, a másikat a kezembe tartom. Idegesen forgatom, hol fejjel lefelé, hol pedig egyenesen, engedve, hogy az apró fém benne csörögjön. Ha nem szól hozzám, nekem az is jól, ha igen, szűkszavú megjegyzéseimen kívül nem sokat kap válasznak. Mint az igen és a nem.
Végezzük el a munkát és menjünk haza. Nem akarok kijárni terepre, egy időre épp elég volt.
S amint ezt kimondom, mellőlem hirtelen robban egy régen bedeszkázott ház ajtaja. Rajta nem jön ki semmi, csak folyamatosan csapódnak neki valami apró, ám annál keményebb tárgy, már a hangja alapján. Majd egy újabb durranás, minden egyesnél pislogok egyet. Szemem sarkából sandítok Zagarra.
- Megnézzük? - kérdezem tömören, de én már el is döntöttem, hogy igen, így pár lépéssel fellépek a verandára és megállok az ajtó egyik oldalán. Táskám lerakom a lábamhoz, a baseball ütőt pedig a kezembe venném. De még mielőtt inthetnék neki, hogy nyissa ki az ajtót, mögöttem kitör az ablak rajta pedig legalább három imp összegubancolódva.
Én pedig a riadalomtól nőiesen ugrok fel és sikoltok egyet.
Mire bent minden zaj elhalkul és a három birkozó is megáll. Ostoba tekintetükkel merednek rám. - Ajaj - kezdek el hátrálni Zagar felé. Valamiért rohadtul nincs jó érzésem.
- Mennyi impet tudsz másodperceként leütni? - kérdezem tőle, csuklómmal megforgatva az ütőt. Bent felborul egy bútor, hallható a tompa puffanása majd egy éles rikoltás.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 6:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
A térdeimre támaszkodom, figyelem mit csinál, de hiába kértem, nem, nem akar lenyugodni. Nem akarja befejezni. Vannak emberek, akik értenek a szóból és vannak, akik nem. Ezzel nem lenne semmi probléma, ha nem ketten lennénk itt, és inkább azért aggódom, hogy valami hülyeséget csinál, nem azért mert majd mentem nekem esik. Ó, azért én nagy falat volnék neki! Még csak fel sem állok a közeledésére, bár felfelé tekintek rá, hunyorogva, érdeklődve. Azon kívül nem történik semmi, hogy továbbra is hisztizik, ez világos. Valami teljesen mást értett bele az előbbi kérésembe és szokás szerint személyes problémát csinált belőle saját magának. Csendben figyelem a rúna felkerültét, a kezének remegését, aztán azt is, miként csattog kifelé dühösen. Nem lesz ez így jó sehogy sem, bár nem szólok most neki semmit. Nem látom értelmét. Falra hányt borsó. Viszont a motoromnál nem tapasztalok semmi változást. Mire szólhatnék neki hogy álljon meg, már a táskájával fordul éppen kifele. Nem követem, szóval ha ki is megy, remélem van annyi lélek jelenléte hogy megvár. Én most felállok, leemelem a motor hátuljáról azt a táskát, amiben élelem és víz van, arrébb rakom le a földre, távol a motortól, aztán ahogy elterveztem, a beomlott plafon nagyobb törmelékeiből cipelek a motorhoz. Ezekkel fedem be. Valószínűleg össze fog karcolódni, talán horpadás is lesz rajta, de ez a legkisebb problémám jelenleg. Ez súlyos percekig el fog tartani, nem szükséges segítenie nekem, mert ezek nehezek, jobb lenne, ha nem emelgetné őket, szóval ha még is megpróbálja, akkor odamegyek és kiszedem a kezéből. Egyszer kétszer felnézek itt van-e még, vagy már kiment, de ha mondjuk egyfolytában beszél most is, akkor meg biztosan tapasztalni fogja, hogy egy szót sem szólok hozzá. Ennek legfőképp az az oka, hogy próbálok nem beleállni a hisztijébe, mert ha nálam elszakad a cérna akkor ki tudja mi lesz és azt már felfogtam hogy nem nekem szól. Közben az is megfordul a fejemben, nem ártana szétnézni odafent, ám a plafon lyukaiból ítélve nagyon instabil lehet azokon a részeken a födém. Ráadásul ha ennél jobban megváratom Natalie-t, félő hogy tényleg egyedül indul neki.

Miután végeztem -vagy végeztünk-, az élelmes batyut a hátamra csapom, szűkösen, de elfér rajtam. A sniper táskájának pántja keresztbe áll rajtam, ahogy a fegyver is, bár csak a táska csúcsosodik ki a jobb vállam felett. A másik táskát meg csak fölé húztam, mint egy iskolatáskát. Az ajtóhoz érve lehajolok a nyílpuskámért, azután nagyon gyorsan kikeveredek az épületből, a kezemben a fegyveremmel.

Ha itt van és jön ő is, akkor foghegyről morgom neki hogy mehetünk, aztán meg sem állva tovasietek előre. Ha meg nem, akkor gyorsítok a lépteimen, mert utol kell érnem.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 7 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 9:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 599 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Magasabb hangtónusa megteszi a hatást. Megrettentem volna? Nem igazán. Magamba szálltam volna? Egyáltalán nem, mégis tudom, hogy ez csak egy lerázós, neked igazad van, megjegyzés volt. Persze, megkérdezik valamiről az embert, elmondja a véleményét, aztán még ő van utána letolva, ha elmondja a véleményét. Az utóbbi időbe úgy érzem, hogy eleget bizonyítottam nekik, hogy tudhassák: bármikor segítségükre vagyok. És ha még felháborodok a feltételezésen, hogy nem akkor is…
Mély levegőt veszek és lassan fújom ki. Nem szólok vissza. Idegeimre nyugtatót teszek, vagy legalább is leragasztom őket, mert lassan olyanná válok, mint egy vadászó tigris. Minden izomom megfeszül, vibrál bőröm alatt és csak arra várja, hogy ugorjon.
Utálom ezt az érzést és azt, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudom magamból kiadni, mert az, hogy leüvöltöm bárki fejét, nem segít. Enyhít a feszültségen, de nem segít hosszútávon rajtam. Így ezért próbálok most magamra nyugalmat erőltetni.
- Amennyi ma kell, annyi van - nyugtatom meg, megfogom táskám szárát és húzok rajta egyet. A benne lévő flakonok finoman ütköznek egymáshoz, csilingelő hangjuk közel sem olyan, mint a közeli templomé harangjáé. Kevésbé is szép, számunkra ez mégis valamiféle nyugalommal tölt el. Ez a mi meghittségünk hangja? Hogy tudjuk, hogy bármikor meg tudjuk ennek segítségével védeni magunkat? Szeretném ezt hinni.
Az út hátralévő részében viszont veszélyes témát boncolgat. Próbáltam figyelmeztetni, de…
- Hát nem is Kaitlyn, ő még gyerek - vonom össze a szemöldököm, kezd gyanús lenni a hapsi. Még csak most fog kiderülni, hogy minden Tanácsbéli kiborulásomkor süketelet. De komolyan, nem először hívom így. Nem szívem csücske a nő. Anya, de milyen? Árad belőle a mérhetetlen gonoszság, melyet senki sem lát rajtam kívül, vagy aki igen, inkább csendben van, mert félnek a haragjától. Kérdezem én, hogy mégis mit tud ellenem még tenni? Amit lehetett megtett velem. Elvette tőlem azt, akit a legjobban szerettem. Ha tehetném Alexet is megszabadítanám tőle.
Alex…
Felém még semmivel sem bizonyított, amivel megérdemelhetné a tiszteletemet. Csak azért meg nem fogom tisztelni, mert ő az egyik juj de nagy vadászcsalád feje. Na és? Engem sem tisztel senki azért, mert én végzem el a piszkos munkát az utcán.
A veszélyes témát pedig tovább boncolgatja és mégis, amikor elmondom a véleményem, akkor meg…
- Hogy befejezem-e? - kérdezem vészjósló hangon lépve felé fenyegetőleg. Barna íriszeim szikrákat hordanak. Hogy befejezem-e? Én kértem, hogy ne boncolgassa! Nem kértem így, de utaltam rá. Tudja, hogy az egyetlen dolog, amivel fel lehet nyomni a vérnyomásom az a Tanács és Drake. Szóval lényegében az egész életünk.
Kezeimben megállnak a flakonok. Mégsem lépek hozzá közelebb. Szemeimet lehunyom és mélyen szívom le a levegőt a tüdőmbe. Mellkasom mégis úgy jár fel és alá, mintha az előbb futottam volna le legalább tíz kilómétert.
Befejezem-e?
A sötét foltok között Alex arca rajzolódik ki. Térj észhez, Natalie.
Lélektükreim felől hiába vonom fel a koporsófedeleket a düh nem tűnt el belőlük. Tetetett nyugodtsággal sétálok oda a motorjához és egy egyszerű rúnát fújok rá, embereket el tud tüntetni, tárgyakat nem tudom. Majd kiderül.
Könnyedén fordulok meg, nem szólok Zagarhoz, úgy viharzok vissza a táskámhoz.
- Menjünk, csináljuk meg, amit kell - felelem még. Egyik kezembe fogom a vászontáska szárait, ahogy az egyik vállamra dobom őket. Másik kezem akaratlanul is ökölbe szorul.
Befejezem-e. Az eszem megáll.
- Tudod, mit? Befejezem - motyogom az orrom alatt. Szívem, mellkasom majd szétszakad, a düh és a kétségbeesés átitatja minden porcikámat. Lassan megfojt, de befejezem. Nem mondom el neki kétségeim, hisz szemmel láthatóan nem kíváncsi rá.
Ő sem.
- Jössz? - fordulok meg egy idő után, ha nem követne. - Szeretnék minél előbb túllenni a mai szakaszon - felelem, tekintetembe mégis ott a düh és… a végtelen magány.  
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
Nem tudom mi ütött belé, itt adja ki a haragját, a sok sz@rt az én nyakamba borítva, és már tartok attól, hogy mindjárt előveszi az ütőt, hogy szétverje ezt az amúgy is viharvert házat, csak hogy kimutassa mennyire ideges. F@szom!
- Jó, igazad van!
Mondom ki a kelleténél hangosabban, mert egy kicsit felb@szta az agyam. Pedig még igaza sincs, hiszen amikor megálltunk, tőlem kérdezte meg hogy mit keres itt. Nincs kedvem ezzel vitatkozni. Veszek egy mély levegőt, mielőtt olyat mondok, amit magam is megbánok. Amúgy sincs értelme egymásban keresni a hibát, van ennél sokkal nagyobb és több gondunk. Csendben hallgatom a rúnák felsorolását és kezdek kételkedni. Mármint biztos hogy egy motorra kéne elpocsékolni 28 rúnát? Tök jó hogy ennyire ért hozzájuk, de ez csak egy motor. Se az angyaloknak, se a démonoknak nem kell. Sokkal gyorsabban közlekednek, minthogy rászoruljanak az én motoromra. Vagy attól fél hogy lebukunk, ha megtalálják? Ugyan. Annyiszor kellett megszerelnem, és a sárvédője olyan össze vissza hajlított és nem egyenes, ráadásul koszos is. Könnyen nézhetik múzeumi darabnak, ami a törmelékek alatt ragadt. Bár szerintem még ha meg is találnák, arra sem vennék a fáradságot, hogy megnézzék ép-e. Egyébként sem értenek hozzá. Azt meg kötve hiszem hogy egy impet látnánk vele furikázni visszafele jövet, egy pokolkutya cimbivel a hátába kapaszkodva. Mondjuk az lenne csak igazi látványosság!
- Van elég festéked?
Csak ez az egy kérdés bukik ki belőlem. Mondjuk úgy hogy az érzelmi instabilitás az adott a részéről, mert én még köszönöm, jól vagyok. Próbálok a feladatunkra koncentrálni. És még azt is megértem, ha mellre szívta, van az úgy. A védelmi rúnákra bólintok egyet igennel, jó. Kicsit olyan érzésem van, hogy eljöttünk erre a küldetésre, nincs vezető és mindenki azt csinál, amit akar. Mi lesz ebből még? Kis szünet után következik a második kör, persze én hoztam fel a tanácsot, de most nagyon nem jó hallani ezt a szájából.
- Marissa?
Még nem fogtam fel, hogy le "Payne kurv@zta". Tény, nem egy egyszerű eset, viszont sok gyerek anyja, egy család feje, és talán nem érdemli meg ha a háta mögött mások így beszélnek róla. Ami azt illeti, sokkal tapasztaltabb, mint Natali, sokat megélt asszony. Még akkor sem, ha történetesen ő keveri a sz@rt. Nem védem, csak van egy határ, amit maximum akkor lépek át, ha már nagyon elgurul a gyógyszerem. Szóval én nem érzek késztetést rá hogy ehhez vígan csatlakozzak. Engem is idegesít ez az egész, nem véletlenül hoztam szóba. Arra viszont nem számítottam hogy ezen felcukkolja magát ilyen mértékben. Köze lehet ennek ahhoz, hogy túlságosan össze van zárva velük.
- Figyelj. Befejezed?
Már úgy is letette a nyílpuskámat a kezéből. Mielőtt itt nekiállna pörögni, mint egy diszkógömb, talán lenyugodhatna végre. Ezért most hogy leraktam a motort a földre, a vázra rakom a hátsóm, mint egy nagymacska a délutáni sziesztájában. Én nem félek semmitől. Tudja jól. Szerettem volna elkerülni a hisztit, de már benne vagyunk a közepében. Arra várok hogy leüljön, akár ide a motorra mellém, vagy bárhova. Vagy a másik eshetőség hogy most fog valamit szétverni az idegességének levezetése gyanánt. Megvárom.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 7 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 2:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 956 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem fogom mellre szívni. Nem fogom mellre szívni. Nem fogom mellre szívni. Nem fogom mellre szívni.
Kántálom magamba, meghallva, mit akart hallani. A mellkasom mégis egyre nagyobb, ahogy egyenletesen és elég hangosan szívom le a tüdőmbe azt az éltető oxigént, ellenben nem fújom ki. Tekintetem szikrákat hány.
- Tényleg? - bukik ki belőlem a kérdés. - Mégis, mennyit kell bizonyítania egy embernek, hogy mindig a társai seggét védi, bármi is legyen - teszem még hozzá, hogy még véletlenül se mondhassa, hogy én az a nő vagyok, aki nem mondja el ha problémája van. Fejemmel oldalra is bökök egy pillanatra, hogy aztán csak megrázhassam. Nem, nem foglalkozok ezzel. Nem, nem.
Nem fogom a szemére hányni, hogy mennyiszer húztuk ki egymást a csávából és ha a fene karót is eszik, akkor is ott leszek nekik. Nem, nem tudja, hallani akarja, mintha a szavaknak lenne bármilyen alapja.
Megőrülök.
- Szerintem soha nem is volt jó, de nézd, már huszonnyolc éve élvezzük az apokalipszis gyönyörű hozadékát - vonom meg a vállamat könnyedén. - Elég sok szarhoz hozzá vagyunk már szokva - ami még igaz is, főleg ha rólunk van szó. Vadászokról. Az élet feketeborsát is megjártuk már, nem állítom, hogy nem tudnának nekünk újat mutatni, mert tudnának azért. De kevésbé lepődnénk meg, mint mások.
- Először is démoncsapdát alá - kezdek bele, ha már olyan témára tértünk át, amihez értek. Így nincs is sok okom gondolkodni, tudom rá a válaszokat. - Valamint vannak elrejtő rúnák, elsősorban még csak emberen próbáltuk, azon működött, fogalmam sincs, hogy tárgyakon működik-e, egy próbát megér. Persze csak akkor ha engeded, hogy összefirkáljam festékkel a motort - vigyorodok rá negédesen. - Angyal-blokkoló is mehet az ajtó belsejére, ha nem akarod hozzá adni a véred, mert félted, nem kell - vonom meg a vállam. Az enyém is megteszi. - Persze akkor be kell zárni minden ajtót és ablakot, majd… - kezdek bele, ám ekkor kapom meg a fegyvert és döcöghetek utána. Lábaimat magasra emelem, mintha menetelnék mögötte.
És ez sem rossz ötlet.
- Apró rúnákat is el lehet rejteni házakba, bedeszkázzuk az ablakait. Így ha balhé is ér minket, ezekbe el tudunk rejtőzni - nyögöm az íj súlya alatt. Emiatt hangzik úgy, mintha meg akarnék fulladni, de hát összenyomja a tüdőmet. És akkor nem ajánlottam még fel neki a jelzőrúnákat. Bár tény, hogy ez egy kicsit már sok lenne egy motor miatt, meg az már el is árulhatná, hogy mit tartunk ott. Ezek a legideálisabb.
Feltűnt neki, helyes. Nem is tudom, hogy nem látják. Persze én vagyok az a csapatban, aki összeesküvés elméletekkel jön a Tanáccsal szembe. Hányszor vágták már a fejemhez, hogy csak azért viselkedek így velük szembe, mert engedték megölni Dylant. Az is csak egy gyáva megmozdulás volt, úgy hogy tudom, egy évvel később is kivégezték volna. Feldolgoztam már az eseményeket. Nem azért gyűlölöm minden… majdnem minden tagját. Egytől-egyik hipokrata. Van egy-két kivétel. Alex, mert ő még naiv. De magam a Crusaderekben sem tudok úgy megbízni, ahogy Zagar, még ha hangoztatja is, hogy mások. Amíg meg nem szerzik a hatalmat.
Ahogy rám tekint, csak a vállamat vonom a táska súlya alatt. Nem ez lenne az első eset, hogy célba vett a Tanács. Csak most Drake sem volt itt. Az elmúlt évek ellenségeskedéseinek következményeit kellett lenyelnem. Megérdemeltem volna? Nem igazán hiszem.
Kérdéseire felhorkanok, legalábbis a másodikra.
- Tényleg? Ki? - tekintek rá összevont szemöldökkel, valódi értetlenséggel. - Mi van veled? - kérdezem. Valaminek vele is történnie kellett az elmúlt évekbe, hogy ennyire ne lássa át a dolgokat. - A Payne kurva magának akarja a hatalmat, fogalmam sincs, hogy miért, mert nem tudná használni, csak kicsinyes dolgokra. Kik azok, akik Wallenberget védelmezik a legjobban? Kik a halálba is elmennének érte, bárkiért a városba? Egyértelmű, hogy előbb minket akarnak szétzilálni, eltávolítani, megölni, utána már szabad lesz az út Drakehez is. Tenni ellene? - teszem fel én is a kérdést, majd újra csak megvonom a vállamat. - Válogatott halálnemet tudnék kitalálni mindegyiknek. Ez mégsem lehet megoldás. Nincs rá megoldás. Az ember kicsinyes, az egyetlen, hogy összetartunk, ameddig csak tudunk, ameddig végképp nem vernek éket közénk - azért lássuk be Wallenberg eltüntével elég sokat sikerült. Kérdés mennyire vagyunk igazán összetartóak. A magam részéről mindannyiunként kiálltam akkor, igyekeztem, belementem a konfliktusokba, meg akartam védeni a csapatot, még ha én is láttam a kárát. Inkább én, mint ők.
Kérdés, hogy mások meddig mennének el.
- Drake mindig itt lesz nekünk, Ő… - meredek magam elé, fejemet enyhén megrázom, szemeimet forgatom. - Olyan idióta, hogy még a halálba is elmegy szó nélkül, csakhogy védelmezze a várost. Nevezhetsz gyengének vagy naivnak, de ő a város azon reménye, kire szüksége van - vonom meg újra a vállam, ma már sokadjára. Így gondolom, így is vélem. Sok szörnyűséget éltünk meg egymás mellett. A legtöbb részét mi okoztuk a másiknak. Mégis mindig ott vagyunk.
- A szituáció komolyságához, ne gyere azzal, hogy mihez képest, könyörögve kérlek Zagar - nem tudom, hogy most nevessek, vagy sírjak, így valami egyvelege szakad fel a torkomból. - A te véleményed érdekel. Nem fogom leharapni a fejed - biztosítom erről, még ha ebben tudjuk, hogy nem lehet még akkor sem biztos, ha ezt mondom. De egy próbát számomra is megér, hogy próbálom magam türtőztetni.
- Úgy csinálsz, mintha nem erről szólna az életünk, mióta Wallenberg létrehozta a csapatot - teszem le a bejárat mellé dögnehéz nyílpuskáját. Karomat keresztbe fonva dőlök a bejárat melletti falrészhez. Figyelem, ahogy leállítja a…
- A rúnák… - figyelmeztetem, majd ledobom a táskámat. Kiveszek belőle két festékes flakont. Mindkét kezemet egyszerre rázom, az apró fémgolyó kattogó hangja zavarja csak meg a csendet. - Szóval, mehet a motorra, vagy csak köré szeretnéd? - kérdezem, mielőtt tönkre tenném a járgányát. Tudom, hogy az ilyen időkbe milyen becsben tartja ezt az ember. Én is abba tartottam a kocsimat, amíg persze volt.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 11:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
- Nem.
Fogalmam sincs miből következtetett erre.
- Azt akartam hallani, hogy nem hagysz hátra.
Kénytelen vagyok egyértelműen kimondani, mert ahogy tapasztalom a jelen állapotában képes mindent félre érteni, vagy túl gondolni. Mondjuk a nők alapból ilyenek, én meg a legrosszabb beszélgető partner vagyok. A kettő együtt ütős kombó! Vannak helyzetek, amikor már nincs mit tenni, de ha úgy adódna és még menthető lennék, igen, jó lenne, ha össze kapná magát! Egyikünk sem halhatatlan. Barátoknak sem nevezném magunkat, annyira nem járunk össze. Bajtárs. Ez a megfelelő szó rá. Amíg ez így végig ér az agyamon, kilyukadunk megint a gránátnál.
- A Föld nevű bolygón, ami egyre sz@rabb.
Dörmögöm az orrom alatt erre a kijelentésre. A régi világ darabkái eltűntek, amit nem bánok, mert én abban egy senki voltam. Viszont az új világ, ami kezd kialakulni, van olyan pocsék, mint az előző. Nem tudom mire számítottam, hiszen a kapzsiság ismét felütötte a fejét. Amikor megérkeztünk New York-ba, mind egy szebb jövőben gondolkodtunk, bár az akkoriban merész álom volt csupán, hiszen bármikor meghalhattunk. Napról napra éltünk. Valahogy nagyon messze kerültünk ettől az elképzeléstől, pedig most tehetnénk érte.
- Mit ajánlasz?
Kérdezek vissza még a rúnafestés kapcsán. Közben haladunk, a fegyveremre tett megjegyzése okán nem válaszolok neki, de egy parányi vigyor végig húzódik az arcomon. Nekem is lehetne több eszem, csak az a baj, két kezem van összesen, nem több. Addig kibírja, amíg elrejtjük a motort, utána úgy is átveszem tőle, ne strapálja itt magát.
- Nem volt időm végig gondolni ezt.
Ha már áttértünk a Tanács dolgaira, aminek felettébb örülök, mert ő olyasmire is tud magyarázattal szolgálni, amire én nem és meg szeretném érteni.
- Igen, feltűnt.
Kezd beérni és a hangjából az derül ki a számomra, hogy személyesen is érintett a dologban. Majdnem elsütöm a poént, hogy engem is beleszámítunk-e ebbe a számlába, de aztán látva a bánatos képét, már biztos vagyok benne: sz@r poén lenne. Megértem, miért. Veszek egy mély levegőt és őszintén tekintek rá oldalra. Belefáradtam már abba, hogy még több embert veszítsek el. Tökre igaza van. Nincs értelme újoncokat a városon kívülre vinni. És még ha ki is képezzük őket, nincs garancia arra hogy később nem nyuvadnak meg egy küldetésen. Még is ki tudná nekik garantálni ezt? Senki. Valamelyikük képes az életben maradásra, valamelyikük meg nem.
- Szerinted mire megy ki a játék? Melyikük gerjeszti? Tudunk ellene tenni bármit? Drake nélkül is?
Teljesen biztos vagyok abban, hogy melyik tag nincs benne a buliban. Nem tudnám elképzelni. Azonban mivel ez Drake és a Tanács civakodása, csak mi oldhatjuk meg. Nem keverhetek bele senkit sem ezen kívül. Nah és Drake nélkül? Hát igen. A nagy kérdés. Natali jobban átlátja a lehetőségeket, mint én. Lehet hogy most kapok megint egy alapos fejmosást, de én tényleg keveset vagyok a vadászbázison. Szóval miért kellene mindent átlátnom? Elvárja tőlem, pedig esélytelen. Ahhoz nekem is ott kéne pukedliznom a nagybecsű Tanáccsal. Az meg nem fog menni.
A komor téma után megint jön a női hülyeségekkel. Bár mivel látom rajta hogy komolyan kérdezi, úgy érzem most kellene előre szaladni a motorral. Nah mindegy. Jelentőségteljesen rá pillantok, és közben végig gondolom. Baj az ha valaki valamit túlreagál? Bizonyos helyzetekben engem is úgy kell lefogni, mert hülyeségeket csinálnék. Néha nagyon könnyen eldurran az agyam és olyankor se kép, se hang. Ez talán nem túl célra vezető. Viszont az miért lenne rossz, ha valaki aggódik valaki másért a kelleténél jobban? Ó, b@szki! Jó kis kereszt kérdés.
- Kihez viszonyítsalak?
Olyan érzésem van, mindjárt jön a 23.-as csapdája. Most vagy mond egy olyan nevet, akihez képest nagyon is túlreagál mindet, és aztán ha kimondom hogy igen, akkor jön a hiszti. vagy pedig olyan nevet mond, akihez képest lazának tűnik és még én fogom bátorítani, hogy csak így tovább. Mély sóhaj, mindjárt túl leszünk ezen...vagy így...vagy úgy. Közben begurulunk az épületbe. Húzza az agyam.
- Még mindig jobb, mint klimaxos banyának lenni.
Morgom vissza az időskori demencia kapcsán, bár igazából nem sértődtem meg, ha idősnek gondol, hát gondoljon annak. Átértem a bejáraton, tolom tovább a motort és körbenézek idebent. Nem kell nagyon bemennünk, elvégre majd kifelé is a motorral furikázunk hazáig. Ez a terv. Úgyhogy az ép fal mellé érve megállok, elfektetem a járgányt.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 7 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 2:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 811 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Jól van na! - emelem fel a kezemet megadóan, de még hátrálok is tőle egy pár lépést. Ha nem vagyok, hát nem vagyok, sem a tesóm, se semmim, értem én. Persze nem fújom most ezt fel, nem veszi a tréfát, ez bárkivel, bármikor elő tud fordulni. Még velem is, olykor megesik az ilyen. Próbálkoznak, de nem értem a tréfát, nem vagyok abban az állapotban.
Csakhogy én nő vagyok, nálam ezerszer jobban meg lehet érteni, hogy az érzéseim miért ennyire kicsapongóak. Sosem tagadtam, hogy érzelmes vagyok és egy érzelmi bomba tudok lenni. Egy nőként benne lenni a csapatban sose könnyű. Ők mégis elfogadtak így, én pedig őket. Ha őszinte akarok lenni jobban el is tudok lenni férfiakkal, mint nőkkel. Nem bírom a nyávogásukat. Elég a bandába egy nő, nem igaz?
- Azt akartad hallani, hogy öngyilkos is tudnék lenni? - vonom össze a szemöldököm. Minden kiejtett szavunk nézőpont kérdése. Ki, miként értelmezi, nem igaz? Valószínű, hogy nem így gondolta, vagy nem éppen ezt akarta belőle kihozni. Végül én is csak a vállamat vonom meg. Számít valakinek is valamit? Számítunk egyáltalán a másiknak. Az utóbbi időben egyre többször kezdek el kételkedni ebben is. Az a füst, tudom, hogy nincs jó hatással rám, azóta furcsábban gondolkodok. Sötétebben. Próbálom magam tartani, hiszen mennyi mindent megéltünk már eddig is együtt.
- Nem volt… Nem… - pislogok nagyokat, dadogásom közepette. - Nem volt alkalmad?????? - fakadok ki végül, pár decibellel magasabb hangtartományba. - Te mégis melyik bolygón, vagy univerzumban élsz? - hápogok, de most még arra sincs erőm, hogy ezt jobban kifejtsem. Legyintek. Ez sem lényeges, ha nem volt alkalma, akkor bizony nem volt alkalma.
Nem volt alkalma…
Komolyan.
A tervem ezután részletezem. Ő pedig rábólint. Útközben még úgyis háromszor módosulhat, ha már kint vagyunk és látjuk a terepviszonyokat. Nézzünk szembe a tényekkel. Teljesen más a terepen ezeket elhelyezni, mint a térkép fölé görnyedve. Az elmúlt heteim, hónapjaim - lassan már azt sem tudom, hogy Wallenberg mikor tért vissza. - azzal töltöttem, hogy efelett hajoltam. Alig ettem, aludtam, azt is főként a bázison. Amikor kimozdultam, akkor is Alex után kajtattam.
Elzárkóztam ismét.
- A helyedbe pár rúnát is ráfestenék - ajánlkozok fel, miközben előbb a térképet hajtom össze, élére úgysem fogom többé. Tudjátok, ezeket úgy gyártják, hogy egyszer gyönyörűen össze van hajtogatva, de minél többet használod, annál kevésbé fogod tudni újra összehajtani. Miután ezzel megvagyok és beletűröm a farzsebembe, a táskát is felkapom. A hátamra dobom.
Majd megkapom a nyílpuskát. Súlya nagyobb, mint számítottam.
- Azt a… - bukik ki a számon, ahogy meggörnyedek a súlyától. Kezem is lejjebb ereszkedik, a fegyver eleje meg majdnem koccan a betonnal. De csak majdnem. Még sikerül megtartanom. - Miből van ez, ólomból? - nyögöm, ahogy felemelem és igyekszem a vállamnak dönteni. Így a testsúlyom teljes mértékben testem hátsó részére összpontosul. Úgy érzem magam, mint egy málhás szamár, menni is épp elég nehéz, nem hogy figyelni rá.
- Zagar… - kezdek bele, tudjuk mindketten, ha a Tanács ócsárolásáról van szó, akkor keresve sem találhatna hozzá jobb partnert, mint engem. Az is igaz, hogy az Alexszel történtek fényében, most már nem lehet meggondolatlan. Most mégis a legkevésbé arra van… - Zsenikém, ha nem tűnt volna fel, Wallenberg eltűnése óta azon vannak, hogy szétbombázzák a csapatot. Mit gondoltál, lesz értelme annak, hogy minket küldenek ki a városon túlra, újoncokat betanítani? Mennyi haláleset írható a számlánkra? - azt hiszik, hogy ez nem lesz elszámolva? Még akkor is, ha nem halnak meg igazából? Fogaimat erősen szorítom. Emlékszem Mort jéggé fagyott arcára, a vérbe miként feküdt, mert két démont nem tudtam elintézni a kutyáikkal. És ennek nyilván nem én láttam a kárát. Csodálkozik bárki, ha ezek után a vadászok közelébe sem akar jönni? Engem is jól helyben hagytak a démonok, de legalább túléltem.
- Mondd - kezdek bele, ahogy haladunk a kiválasztott épület felé, ahova éppen hajtunk. Sportcipőben könnyen szedem a lábamat, hosszú nadrágomba megdöglök, de legalább a trikó nem izzadt még teljesen rám a hőségbe.
Irónia.
- Szerinted is sokszor túlreagálok dolgokat? - érdekel az ő véleménye. Persze, hogy nem a Tanács miatt vagyunk itt… Van még bennünk tisztesség és tartás. Lelkiismeret is az emberek iránt, akikért ezt az egészet tesszük.
Mi ténylegesen az életünket tettük fel a városért, nem csak úgy mondjuk és kitaláljuk a semmibe.
- Tényleg? - kérdezem döbbenten, még ajkaim is elnyúlnak. Hangom mégis tele van iróniával és gúnnyal. Nem neki szól. - Wow, mondd hogy ez már nem az időskori demencia - vigyorgok rá szemtelenül vállamat az elhagyatott épület ajtajának támasztva. - Tényleg azt akarják hogy Wallenberghez leghűségesebb emberek eltűnjenek a képből? Nem is értem, hogy mondhatsz ilyet - rázom meg a fejemet vigyorogva. Igyekszem halálosan komoly képet vágni, mint aki teljesen egyet is ért a Tanáccsal.
Arról ne is beszéljünk, hogy az én kocsim romjairól nem nagyon szereztek még tudomást. Sem Zagar… Wallenbergnek kénytelen voltam elmondani, de persze az angyalt kihagytam belőle, elég volt a tucatnyi démont megemlíteni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 11, 2019 7:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
- Nem vagyok a haverod.
Általában nem szeretem, ha valaki le-haveroz, de tőle már megszoktam. A tudtára adom ekképp, mert a haverok a kocsmában vannak, azért azok amik, nem többek. Felfelé szalad a szemöldököm, csak nem látja, mert neki háttal vagyok akkor éppen. Valahol felszedte ezt a gettó szlenget, vagy nem tudom. És amikor együtt vagyunk, ez mindig előjön belőle, és egyébként sokszor én sem értem mit beszél. Aki engem ismer, azt tudja hogy rohadt sok időt töltöttem el egyedül az erdőben, ami káromkodást produkálok, az meg a néhai bátyámról ragadt rám, meg pár rossz arcú figurától. Ez a gettó beszéd már tőlem is távol esik. De ha még sokat hallgatom, eltanulom tőle. Oké. Azt hiszem túllőttem a célon. Sikerült kipiszkálni azt a fájó fogat. Ugyanakkor helyre rakta az agyát és már nem azon rágódik hogy miért is van itt.
- Ezt akartam hallani!
Vágom rá elégedetten. Nem terveztem fűbe harapni, és kell az olyan társ, akire számíthatok, elvégre ketten vagyunk itt. Ha szorult helyzetbe kerülünk, csak egymásra számíthatunk. A tanács senkit sem küldene értünk, valószínűleg Drake sem, bár ebben nem vagyok biztos. Crusade-ék? Ők biztosan, de nem örülnék neki ha bele keverednének. Helyzetünkre való tekintettel a többi fenyegetőzés elszaladt a fülem mellett. Nem vettem komolyan. Itt nincsenek szabályok, úgyhogy tombolhat kedvére, ha ez kellett neki. Lepakolunk. Úgy tűnik nem kell semmijét se cipelnem.
- Nem volt alkalmam használni. Még jól jöhet!
Én szentimentális? Jó vicc! Olyan helyre jöttünk, ahol könnyen megeshet hogy túlerővel nézünk farkas szemet. Azt hittem beleépíti a tervébe és nem kezd el értetlenkedni itt nekem. Ez most nem nyert hangszórót. A nők már csak ilyenek, főleg ha beüt a ketchup szezon. Franc se tud kiigazodni rajtuk! De meglehet igaza lesz, és sz@rt sem fog működni. Ha kihúzom a szeget, három lehetséges variáció lesz: vagy azonnal felrobbanok, vagy el tudom dobni, de nem fog működni, vagy pedig beválik. Én az utóbbira szavaznék, de ugye ez nem kívánság műsor.
Ezek után megvitatjuk a tervet, még egyszer végig gondolva, az én felvetésem a hülyeség. Azt hiszem mégis csak a szakaszos megoldás lenne a jobbik, ezért bólintok neki egyet igennel. Vettem az adást.
- El kell rejtenem a motort.
Jelentem ki egyszerűen. Megvárom míg összeszedelőzködik, aztán a nyílpuskát a kezébe nyomom. Megindulok vissza a járgányhoz, felrúgom a kitámasztót és elkezdem tolni.  A szag már most terjeng, mintha üdvözletét küldené nekünk a pöcegödör. Ha jobban megnézzük ezt az épületet, ez jó nagy, valaha egy gyár lehetett itt, vagy ilyesmi. Találhatok itt néhány raklapot, nagyobb törmeléket és senki nem fogja gondolni se, hogy alattuk egy használható motor van. A dögöknek meg amúgy sincs szüksége rájuk. Mennyivel gyorsabb lenne végig furikázni ezzel, de akkor akár meg is áshatnánk a sírjainkat. Nem sietek a motor úgy is dög nehéz, ő jönni fog mögöttem és talán azon morgolódik milyen kurv@ nehéz az nyílpuska egy kézi fegyverhez képest, mert az. Én meg lazán a kezébe adtam. Haha! Jön a kérdés, amit tőle a legkevésbé sem várnék.
- Tudod minek nincs értelme? Annak, amit a Tanács erőltet. A t@köm tele van vele.
Köpök egyet oldalra, ha már ilyen szépen kifejtettem a véleményemet. Leginkább Ross-ékat és Payne-ékat értem ez alatt, ezt ő is tudja. A régi világ és vele együtt a világrendünk összeomlott. Mi kimásztunk a gödörből, túléltünk. Erre megint minden kezdődik elölről. Egyesek, akik jólétre tettek szert, úgy gondolják pusztán a családnév miatt elnyomhatnak másokat és újra építhetik ezt a rendszert. Nagyot tévednek!
- Nem miattuk vagyunk itt, nem azért vagyunk itt hogy a kedvükre tegyünk.
Gondolom ő sem ezért van itt, ma, hanem azért, mert törődik azokkal, akik fontosak neki, meg akarja óvni őket a bajtól. Ezért vagyunk itt! Én csak arra hallgatok, aki tett is azért, hogy hallgassak rá. A többieket magasról lesz@rom. Közben jól elkalandoztam a kérdésétől, de szerintem amúgy sem érdekelheti komolyan.
- B@szki! Kértem egy kocsit, nem adtak. Mintha azt akarnák hogy megdögöljünk idekint. Vér komolyan mondom! Ez már nem az első eset.
Végig kitartóan tolom a motort, lassan begurulunk az épület belsejébe. Az erdőben a csend az úr, úgy lehet reagálni a környezetre, ezért eddig is halkabban beszéltem, csak a b@zdmegolásnál dörrent hangosabban a hangom. Ha csendben vagy, te vagy a vadász. Ha nem..az sz@r ügy. Nekünk is inkább kussban kellene menetelnünk, de most legalább alkalom adódik rá hogy egy-két kényes ügyet megvitassunk. Ennyit megér.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2