Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Gravesend •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 6 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 26, 2019 8:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 678 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze, hogy megvár. Miért is ne várna meg? Végül is, csak fogalmam sincs, hogy mennyi kutya üldöz minket, de inkább megvár, mert lovagias és mert védenie kell a seggemet, ez a parancsa. A fejében lévő, nem amit a drága főnökünk adott nekünk. Megvár, eszem megáll a pasastól. De én sem sokáig váratom, már ott is vagyok a létra előtt és mászok is fel, ő pedig tol. Megjegyezném, hogy tudok magamtól is, de még a végén ez olaj lenne a tűzre, megfogna lábamnál és lerántana a kutyákhoz. Akkor pedig nézhetnék magamon körbe. Még ha nem is tudnék meghalni, tuti, hogy a feltámadásom után, magam cakkokznám ki a bőrét.
Szóval nem jegyzem meg, és mire idáig eljutok gondolatba már pár emelet magasan fent is vagyok. Hallom, ahogy lihegek. Mindig megfogadom, hogy most már rendesen fogok edzeni, mert eltunyultam, ám semmi erőm nincs hozzá, mire eljutok odáig a napomba. És ez most hallható is, a hörgő légzésem közepette. Mégsem tudom rendszabályozni, mert a tűzlépcső megmozdul alattunk én pedig minden idegszálammal azon vagyok, hogy még véletlenül sem zuhanjak a mélybe. És ha esetleg Zagar tervezné, akkor még időbe el tudjam kapni a grabancánál, csak hogy én is vele zuhanhassak.
Ez szerencsére mégsem történik meg. Egyszerű kérdésemre, egyszerű választ kapok. Redben nincs, mindjárt megkérdezem, hogy akkor mégis mi van?
Bár ezt magamtól is megkérdezhetném, de ha nem vette volna észre, totálisan nem voltam magamnál, amikor ezt az egész cirkuszt kitalálták Wallenberggel.
Viszont ablakot nem törtem, ezt ráhagyom, ugyanis könyékig járok a táskámba, féloldalasan állok, csípőmmel támasztom a korlátot, hogy így nyerjek némi stabilitást. Erősen keresem a fránya fegyvert.
Az üveg azonban betörik, és nyilván megint engem küld előre.
- A lovagiasságod miatt fogod egyszer otthagyni a fogadat - közlöm vele, de eszem ágába sincs vitatkozni vele, ez csak egy megjegyzés volt. Ugyanis amikor ezt mondom már félig bent is vagyok a lakásba, ám megint megcsúszik alattunk a szerkezet. Kezeimmel segítek és gyorsabban bemászok. A táskát viszont ledobom és mindent, amit találok kihajítok belőle: festék, vér, só, pár zacskónyi. Szenteltvíz néhány üvegbe, kés, bicska, fésű, rúzs, toll, jegyzetfüzet, hatmillió térkép, rúna tervezetek, melyek a füzetből estek ki, szike, csavarhúzó. Minden megy magam köré, mellé, mert…
Megvan!
- Láthatóvá tenni a dögöket - jegyzem meg és visszalépek az ablakhoz, egyik kezembe a stukival a másikba a festékes flakonnal, ha nem áll ott, ha igen, akkor csak szépen pislogok rá. - Most kimegyek - magyarázom neki, gyorsan. - De ne aggódj visszajövök, a te feladatod most, hogy ne hagyj leesni - mosolygok rá negédesen, még mielőtt megint leordítaná a fejem, hogy nem mondom el neki pontosan, mi a tervem. És ha eláll, akkor könnyedén mászok ki az imbolygó tűzlétrára. Már alig tartja benne a lelket, azonban az ablakból simán nem látok úgy rájuk.
Remélem, hogy kienged, és akkor óvatosan megyek vissza a korláthoz. Egyre jobban imbolyog a lábam alatt. Mély levegőt veszek, visszatartom.
Hirtelen mozdul a kezem és dobom le az állatok feltételezett irányába a festékszórót. Majd két kézre fogom a fegyvert és egy lövést engedek bele. Kihagyok egy fél lélegzetet, amíg koncentrálok, nem pazarolhatom a golyókat.
A lövés azonban talált a festékes palack a maga nemében felrobban, én pedig gyorsan kapok az ablak irányába. Ha esetleg lenne ott egy segítő kéz, naná, hogy elfogadom és visszamászok.
Az akcióm - már ha sikerül egyáltalán kijutnom - eredménye, hogy fekete festékkel színeződött be három dög is.
- Remek - dörmögöm. De legalább most már látjuk őket. Csak épp rúnákat nem fogok tudni festeni, mert a maradék flakon, ami megmaradt nem lesz elég. - Az a baj, hogy téglaházak, szóval nem fogjuk tudni átütni a falakat, ki nem kellene menni, amíg kint vannak a démonok. Vagy erősítést hívunk, de mégis hogy a francba, vagy tetőn keresztül mászkálunk, ami meg öngyilkos merénylet - kezdek bele abba, hogy mi is a terv. A pisztolyt egyelőre csak nadrágom övébe tűzöm, még szükségem lesz rá. Lehajolok a cuccaimhoz egy csomag sót dobok felé és egy üveg szentelt vizet.
- Be kell osztanunk - nem állítom, hogy nagy bajban vagyunk, de iszonyat nagy gáz van jelenleg. És csak ketten vagyunk. Én megölöm Edet.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 25, 2019 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
Miután Wow-olt, már biztos hogy most meg van sértődve. Ismerem ennyire. De eszem ágában sincs bocsánatot kérni, mert tudom hogy igazam van, legalább is a ruhás hisztijét véve alapul. Úgyhogy nem teszek semmit erre a reakcióra. Közben felgyorsulnak az események. Nem kell kétszer mondanom, hogy fusson, megindul, mintha ágyúból lőtték volna ki, én meg rohanok utána. A tűzlétra nincs lehúzva, ezt onnan is láttam, de most hogy ideérünk, Nat-nak sikerül a rossz oldalára beállnia és ott ugrabugrálnia. Én is felfelé ugrok, de akkor már a súlyával lefelé húzza, hogy aztán métereket csússzon hátra. A kutyák rohamosan közelednek, ő meg ott szerencsétlenkedik, és mutogat nekem, hogy másszak. De, majd én mászok előre és végignézem ahogy felfalnak! Hogyne! Valahol kielégítő lenne az előbbi hiszti tortúráért...A hátamra csapom a felajzott nyílpuskát a pántjával és megvárom amíg a létrához ér. Aztán segítek neki, hátulról tolom felfelé. Bár tudom hogy ez csak kezdetben segítség, amint elkapja a tempót, inkább már zavaró. Szóval amint néhány fokot feljebb jutott, leteszek erről a kedves gesztusról és én is felfelé kapaszkodom. A nyílpuska hátsó része tempósan csapódik a hátizsáknak, ami alatt a sniper is zörög egy keveset, a felső része pedig féloldalasan csapódik a nyakamnak minden megtett létrafok után. B@zdmeg! Most érzékelem, hogy már nem csak én zörgök, mint a fene. Közben alul a létra legaljánál most karambolozott valamelyik, de felfelé jönni ők nem tudnak. Még szerencse! Csak a létra rázkódik meg alattam hogy aztán sztereoban zörögjünk egy közös szólamot. Amikor felfelé tekintek, éppen Natalie-t látom majdnem átfordulni a korláton és belém szorul a pillanatra a szusz. A sírba visz!
- Nem!
Üvöltöm neki felfelé. Már megint milyen kérdés ez? Nálam a sniper van, a nyílpuska, meg a késeim. Mondanám hogy másszunk a tetőre, de ha tényleg démonok is vannak itt, akkor ott fent csak hátrányban lennénk. Ezért aztán én is követem, mert szerintem is jobb ötlet lenne bemászni az épület belsejébe. A szűk folyosók, elszeparált lakások elkülönítik őket és úgy egyesével le tudjuk őket szedni. És még a nyilaim is össze tudom szedni. Ha nem tört be egyetlen ablakot sem, mire felérek hozzá, akkor most a kezembe veszem a nyílpuskát és a másik felével erőset csapok a zárt ablak üvegére, ütemes egymás utánban, amíg az összes kis szilánk ki nem potyog. Úgy már sérülés nélkül át tudunk mászni rajta. Sietnünk kell, mindjárt majd szétesik a tűzlétra, csak a Szentlélek tartja.
- Mi a terv?
Megvárom, amíg bepipiskedi magát előre, és remélem megosztja velem mi állt össze a fejében, úgy én is könnyebben tudom kivitelezni a magam részét.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 6 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 25, 2019 8:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 578 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Továbbra is képtelen vagyok szóhoz jutni. Azt mondja, hogy "csak". Az impek zavarnának a legkevésbé, de a démonok? Nem állítom, hogy a legutóbbi találkozás óta kissé rettegek tőlük, mely nem jelenti, hogy nem tépném ki gondolkozás nélkül az egyikük szívét. Viszont azt sem tudjuk, hogy mennyien vannak, a házakba is elbújhattak volna, a kutyákkal együtt. Lehet itt egy egész csürhe.
Nyitnám is a számat, hogy elmondjam, ám nem teszem. Ezeket neki is tudnia kell. Attól, hogy az egyik legjobb stratéga vagyok, ő is pontosan tudja ezeket. Már csak azért mert nem egyszer jártunk pórul pont ezek miatt. Mert lenézzük őket.
- Wow - vonom fel egyszerre mindkét szemöldököm, az első reakcióként, hogy mennyire önző vagyok. Van benne valami, végtelenül az tudok lenni. Még erre is mondanék valamit, de mit? Tagadjam? Soroljam fel, hogy az elmúlt időszakba mennyit güriztem az átkozott térképek felett, hogy valami védelmi rendszert húzzunk fel a város köré? Nem teszem. Ha nem látta, akkor értelmetlen szócséplés lenne. És ha így gondolja, szíve joga.
Habár szomorú, hogy idáig jutottunk, süllyedtünk.
Farkas, farkas prédája. A vadászok sem tarthatnak ki örökké egymás mellett, nem igaz?
De ebben legalább igazam volt, fél siker. Még ha túlontúl is rossz előérzetem van és a létező összes riasztó, csengő, harang egyszerre sipákol a fejembe, hogy ne légy ostoba, ne menj be oda. Most már mindegy. Önző vagyok, akkor viselkedjek is így. Ezért hát megyek előre, trappolok, dühösen, mérgesen. Saját lépteim miatt, ahogy a szívem dübörög a fülembe, na meg a gondolatok végett is, nem hallom azt, amit ő.
Ezért is megyek előre, ám visszafog és még számat is betapasztja. Jól teszi, mert tényleg sikítani készültem.
Majd hallgatok. Halk kaparászás, körmök sercegése a betonon. Émelyítő morgás. Valahol a távoltam egy szurokszínű szempár "villan" fel.
Miért is csak ketten vagyunk a körzetben? Tenném fel jogosan a kérdést, ám most figyelek, feszülten. Lélegezni is elfelejtek. Egyre hangosabb morgás, nem hinném, hogy egyedül van, de semmit sem látunk.
Majd elenged és amint mutat, már rohanok is. Nem ellenkezek, hülye lennék. Futok, az életemért, hallhatjuk, hogy a körmök csikorgása is egyre ütemesebb. Futok a tűzlétra felé, ám az túl magasan van.
Én megölöm bárki is tervezte ezt a városrészt. Futok, majd lendületből ugrok fel. A legalsó lépcsőfokot sikerül elkapnom, érzem ahogy jön le velem a létra, ám a kezem csúszik. Még mielőtt bármi komolyabb bajom lenne engedem el és csúszok arrébb a cipőkön pár métert. Az utolsó lépéseket már botladozva teszem.
- Mássz - kiáltom, még mielőtt meg akarna várni. Visszafelé futok, eszem ágába sincs itt maradni, ne aggódjon, de az udvariasságnak most nincs jele.
Ha mászik, ha nem, amint a létrához érek, mászok, egyre feljebb, dehogy állok meg az első emeleten. Még ha nem is állunk meg, a tűzlétra illesztései kezdenek kilazulni. Egyértelmű, hogy nem a kettőnk súlyától. Gyorsan keresek egy nyitott ablakot, vagy bármit, nem is kell nyitottnak lenni. Ahogy a falból jön ki a létra tartószerkezete, úgy botlok meg. A korlátnak esek, kis szerencsével nem fordulok csak át rajta, a lent morgó dögök felé.
- Van nálad lőfegyver? - kérdezem, hisz egy ötlet rajzolódik ki a fejembe. Nálam talán van. A táskám rejtekébe, biztonságosan eltéve. Hogyha baj lenne, hatezer évig tartson, hogy hozzájussak. Fejemet fordítom csak hátra, hajam az arcomba lóg, eltakarja a látásomat. Alattunk a tűzlétra újra meginog. Ez nem véletlen. - Démonok - jön az első gondolat és miért is ne jöhetne? Démonkutyák, telekinézis, nem hinném, hogy angyalok lennének, főként hogy nem is nagyon támadhatnának már minket. Ha lehet hinni Samarielnek persze.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 11:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
Úgy látszik nem fogja fel, hogy megkerülni akartam a szemétkupacot. Miközben megyünk, amerre őfelsége kérte, mintha beakadt volna a lemez. Egyfolytában ugyan azt szajkózza. Persze hallom miként trappol mögöttem, de nagyon nem érdekel hogy milyen alakban akar kísérteni. Nyilván úgyse hagynám hogy felfalják.
- A kutyák szaglása sokkal kifinomultabb a földi kutyákénál. Hidd el, az a bűz most áldás lenne! Ott csak az impek és a démonok jelentenek veszélyt.
Akiket látunk, ugyebár. Látnánk a kutyákat is, ha bepakolta volna a szemüvegeket. És még ő papol nekem tervekről. B@szki! Nem, még mindig szerinte én vagyok hülye, ő meg az okos. Jah, lehet benne valami! Nekem kellett volna bepakolni mindent. Késő bánat eb gondolat!
- Mondták már neked hogy végtelenül önző vagy? Mert akkor most mondom!
Letudom ennyivel, ha megsértődik, akkor is. Tulajdonképpen olyan hangzavart csináltunk ott a szemétkupac határában kifejezetten a ruhája miatt, hogy nem csodálkoznék ha már ott gyülekeznének a sötét felhők ránk várva. Persze most az van hogy nem megyünk oda vissza. Hát már szerintem sem lenne jó ötlet! Momentán hamar átérünk abba a fordulóba, amit ő javasolt. Kénytelen vagyok hátrafordulni, de közben lassítok a lépteimen.
- Igen, látom!
Ez nem az erdő. Itt ha csendes valami, az nem jelent semmit, tekintve hogy nincsenek madarak, meg rágcsálók, meg semmi olyan élet jelen, aminek az eltűnése figyelmeztethetne bármire is. Üresnek és kihaltnak tűnik ez az utca, nincs szemétkupac sem, szóval megnyugodhat. Megint előre fordulok, mintha apró koppanások hangját hallanám, amik a betonhoz csapódnak gyors egymás utánba. Nem tudnám megmondani, hányan lehetnek, ahhoz nagyon emberi fülem van. Nat motyog valamit és érzékelem ahogy megmozdul, de amikor mellém ér, elkapom és a szájára tapasztom a kezem, szóval nem tudja befejezni és nem engedem tovbább haladni sem. Nem is értem már megint hova akart elindulni meggondolatlanul és főleg előre.
- Figyelj!
Valahonnan az utca közepéről jönnek ezek a hangok és egyre közelednek. Aztán egy morgás is elindul felénk. Jaj! Elengedem a száját és ugyanazzal a kezemmel mutatok neki a szemközti épület felé.
- Ott van egy tűzlétra! Futás!
Elég közel van, még ha nem is olyan fitt, mint lennie kéne, szerintem fel tudunk mászni mielőtt ide érnek. Remélem neki indul, én meg szaladok utána. Lőhetnék, de sok értelme nem volna, olyan, mintha vakon lövöldöznék a semmire és a nyilaim bánnák, nah meg ez hátráltatna is a futásban. Úgyhogy szégyen a futás, de hasznos.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 6 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 10:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 529 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Csak tátogni tudok a szavain. A mondatán. Megszólalnék, de képtelen vagyok rá, csak a szám kinyitását és becsukását láthatja értelmetlen arckifejezésemmel egyetembe. Mégis hogyan és miként tud ennyire félrecsúszni a kommunikációnk!?
Fogalmam sincs, azonban azt tudom, hogy a mutatóujjam mutogatok a térkép felé, és ha kell pár lépést közelebb is megyek hozzá. Nem vagyok hülye, még a végén megragad és magával vonszol. De Isten a tanúm rá, ha megteszi én sikítani fogok.
- Kikerülni! Egy utcával! Van egy átkötő, amin be tudunk nézni, hogy ott van-e még a szemét! – mutogatom a térképet, a leendő utvonalat, lényegében bármit, csak hogy megértse, hogy mit akarok. Idegesen túrom hátra a hajamat, tenyerem a homlokomon tartom. Másik kezemet a csípőmre teszem és félig el is fordulok tőle.
Eszem megáll. És már itt áll. És üvölt, talán még a nyála is frecseg, nem tudom, mert nincs rá időm figyelni.
- Igen, ahol az a küldetésünk, hogy kicseszett rúnákat fessünk fel! – próbálok nyugodt lenni, de érzem, hogy egyre hangosabban beszélek én is. – Nem pedig egy szemétkupac közepére berongyolni, hátha találunk ott pár démont, nem? – na jó már én sem bírok magammal. Emlegesd csak a bált, az sem akaszt ki, áh dehogy, miért akasztana? Rendeznek egy bált, ahova eljöhet bárki, de nem akarnak semmilyen óvintézkedést tenni. Veregetem a tanács vállát, tényleg. – Mit gondolsz, mit találunk ott, oh, nem, még csak bele se gondolj – vonom össze a szemöldököm és rázom meg a fejemet. – Ha ezek tényleg egy cseszett démont követnek, azt hiszed, hogy van esélyünk, ha oda bemegyünk? – mutogatok mögé a szemétkupacra. – Ahol, SEMMIRE sem látunk rá!? Neked tényleg mindent a szádba kell rágni? – értetlenkedem. Eddig nem rá haragudtam. Most igen. Most nagyon is.
- Bocsánat, de nekem aztán rohadtul nincs kedvem ahhoz, hogy még egyszer megszálljon egy démon – emelem fel bocsánatkérően a kezemet és lépek párat hátra.
De megint csak követ és újra csak ordibál velem. Mély levegőket veszek, hogy ne ugyanazon a hangnemen szóljak neki vissza, bevallom nehezen megy. Az utóbbi időbe túl sok minden volt rajtam, túl sok teher, túl sok minden történt. Erre itt van most még ez is. Fújtatok, nagy levegőket veszek, szemeim dacosak.
- Hogy szórakozok-e? – nevetek fel, szinte már hisztérikusan, újra csak elfordulok tőle és teszek pár lépést tőle. – Mi a terved, mh? Bemegyünk és? Csapdába sétálsz? Nem vagyunk rohadtul felkészülve démonok ellen, ketten vagyunk az egész cseszett körzetbe! – felelem neki magasabb hangfrekvenciával. – Nehogy már az én hibám legyen, hogy rohadtul rosszul adták le a drótot és képzeld el igen! Ha megadták volna, hogy pontosan hol vannak a kupacok, oh hidd el, hogy nem jövünk a közelébe, legalább is nem ketten, gondolkozz már! – koppintom meg a saját homlokom és mutatom aztán felé a kezemet.
Nem leszek öngyilkos nem most és nem itt.
Azonban nem tudom, hogy mi hatott rá. Talán átgonolta a szavaimat. Mégis fújtatva, idegesen, remegve fordulok utána.
- Esküszöm Zagar, ha behajítasz és démonkutyák tépnek szét, visszajövök démonként és pokollá teszem az életedet – fenyegetőzök trappolva utána. Nem vagyok harcos.
Nem vagyok terepre való. Értse már meg, hogyha bárkivel jövök ki, ott valakinek bántódása esik és ritkán én vagyok az. Persze tökös srác, kemény fából faragták.
Csak egy utcányit haladunk, pár méter, talán száz sincsen, hogy aztán befordulhassunk.
- Látod! – csapok a combomra, ahol nincsen semmi. Tényleg semmi. Úgy értem, egy darab szemét, semmit nem hozott át a szél, még egy kósza falevelet sem. – Oh elmentek ti… - kezdek bele, mert egyáltalán nincs jó érzésem az egésszel kapcsolatban.
De tudod mit Zagar? Akkor teszek rá. Már csak azért is elindulok, még ha feltűnően csapda. Most már rohadtul felspanolt.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 9:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
Az Ed kérdéskört letudtuk, tőlem előtte kifaggathatja, vagy közben. Én akkor is szétverem a fickót, de olyat kap hogy utána egy hétig pörögni fog. Meghallom a Drágám kifejezést és rögtön végigfut a hátamon a hideg. Az már régen rossz, ha egy csaj le-"Drágámoz". Rosszul kezdődik. És rosszul is folytatódik. Abbahagyta a hátrálást és a térképpel vacakol. Én csak mérgesen széttárom a karjaimat. Hát mi a f@szról süketel itt nekem?
- Körbe akartam menni, nem bele! Te mondtad hogy menjek, nézzem meg hogy a következő utcáig tart-e?! Én meg azt mondtam, hogy nem válunk szét!
Förmedek rá idegesen. És nem áll le, folytatja megint a hisztit. Egy kicsit sem jön be az a konok nézése, kezd felmenni a pumpa, főleg, amikor a ruhájáról kezd el beszélni. Dühösen indulok el feléje, ha megint hátrál akkor követem, ha nem, úgy megállok közvetlen előtte és üvöltök most már.
- Más problémád sincs, csak a ruhád?! Ki a t@kömet érdekli mi van rajtad! Nem a bálon vagyunk, hanem küldetésen! Felfogtad?!
Muszáj vagyok elfordulni, és a fordulás hevében csapok közben a kezeimmel, inkább mint őt csapjam meg. Hát ez hülye! Megrázom a fejemet is az ajkaimat összeszorítva, azután ismét vissza térek hozzá. Ha megint hátrálni kezd előlem, akkor megint követem, ha nem, akkor csak megint megállok előtte és főlé magasodva folytatom az ordibálást.
- Képzelem! Van két rossz hírem, Szivi! Azt már csak ollóval fogod kiszedni belőle! A másik pedig, hogy a hely tele van ilyen szemét kupacokkal! Még is mit képzelsz?! Körbe körbe fogok veled keringeni, mint gólyaf@s a levegőben, csak mert nem vagy hajlandó bemocskolni a kezeidet?! Szórakozol velem?! Ajánlom, hogy ne!
Megint elfordulok, mély levegő, csak nyugalom, semmi pánik, mindjárt elmúlik! Kurv@ élet! És megint a térképpel jön. Azzal a térképpel, ami gyakorlatilag el van b@szva! Nem, most már nem megyek üvöltözni vissza, csak megfordulok, látom hogy a térképet mutogatja, meg hogy szerinte van ott egy másik utca. Édes f@sz! Ez ki fog idegelni! A jobb kezem a fejem tetején pihen, próbálok nem kiborulni, szerintem már így is leüvöltöttem a fejét. Más sem hiányzik, minthogy itt nekiálljon sírni. Mutogatok rá egy sort zihálva, aztán ugyan azzal a lendülettel megkerülöm őt, elhaladva mellette elindulok abba az irányba, amerre szerinte az a másik utca van.
- Jó! Ha ott is szemét kupac lesz és megint ezt csinálod, én behajítalak! És lesz@rom hogy mi van a ruháddal!
Tovább morgok, de teszem, amire kért. Mit kért. Utasított! Mert ő semmi pénzért be nem teszi be oda a lábát! Hát b@zdmeg..még ha fizetnének érte..jó is volna! Megint összeszorítom az ajkaimat, próbálok mély levegőt venni és a környezetre koncentrálni. Valahol érzem hogy ez nagyon erős volt, szépen kitört belőlem az előbbi hosszú percek összes sérelme és azt most egyben ráborítottam a fejére.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 6 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 529 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Ő kibelezi, én ennél jóval többet tervezek vele szemben. Ez már nem az első eset és nem véletlenül lehet. Valami oka van, hogy ennyiszer keresztbe tesz. Nem rossz vadász, sőt. Mindig is csodálkoztam, hogy miért nem került be az elitek közé – azon túl, hogy fertőző a lábgombája. Drake valamiért ódzkodott tőle, és most már kezdem érezni, hogy miért. Valami nincs rendben vele, hiszen ez nem az első eset.
- Előbb hadd faggassam ki – kérem tőle, egyelőre még csak szépen. Nincs kétségem, hogy kinyírná, én sem állok távol ettől az ötlettől, de ezt most félreteszem és inkább a térképet fürkészem. De ezt most félre kell tennem.  Ugyanis azt hiszi Zagar, hogy viccelek.
Szemöldököm kérdőn röppen homlokom közepére.
- Oh, Drágám – kezdek bele, enyhén rázva a fejemet. – Nincs az a pénz, amiért Te engem oda bevonszolsz – mutatok térképes kezemmel a szeméthalom felé, mielőtt még kidobnám a taccsot. Nincs az a… semmi, hogy én oda bemenjek. És ne legyen felőle kétsége: Nem Fogok Bemenni. Ha kell még tovább hátrálok, felőlem aztán kergetőzhetünk is.
Nem megyek be.
- Ki mondta, hogy szétválunk? – nézek rá tágra nyílt szemekkel kissé előrehajolva. Hajam lesodródik vállamról, egészen a föld felé nyúl ki, reménykedik benne, hogy leér odáig, még szerencsémre, hogy nem teszi meg. Viszont így a szag is jobban megcsap és máris visszahúzom a fejemet, fingorogva és egy újabb öklendezést rejtek el tenyerem mögé.
Ezúttal nem rémít meg azzal, hogy közelebb jön hozzám, oh, de még mennyire nem. Összeszorított állkapoccsal állok és rázom a fejemet.
- Nem – közlöm, röviden és tömören. – Van fogalmad róla, hogy milyen kínkeservek árán varrtam meg a ruhát? Legalább is varrattam meg? Megőszült a varróm haja, mire meg tudta alkotni, azt, amire vágytam – mutatok végig magamon. – Ami már így is tele van imp agyvelővel, amit még nem tudom, hogy miként fogok kiszedni belőle, én bele nem megyek a szemétbe, mert nem fogom, ezt is a szemétre hányni, emiatt – mutatok újra a szemétkupacra. – Ha csesznek normálisan felderíteni, én meg cseszek bemenni, nem nyitok erről vitát – közlöm vele és ezzel elfordulok tőle. Újra a térképre függesztem a tekintetem. Ha velem jön nem kerülünk két tűz közé.
- A kupacok miatt amúgy sem lehet felderíteni az egészet, mire kiszelektálunk egy részt, és tovább haladunk, máris visszajönnek. Atomot kellene rádobni – magyarázok tovább, hogy miért is értelmetlen bemenni. – A másik utcába is be kell mennünk, intézzük azt – intek fejemmel, még visszafordulva.
Azonban ő is eldöntötte, hogy arra megyünk tovább. Újra megállok és visszafordulok. Nagy levegőt veszek, mellkasom felemelkedik, majd úgy marad.
- Zagar, ma már többször figyelmeztettelek, irtó türelmes voltam, még ha nem is láttad. Nem_megyek_be_oda – közlöm vele. Egymás megmaradt türelmét zabáljuk fel percről percre. Miért kell ennyire makacsnak lennie?
Az, hogy én az vagyok, már megszokhattuk, de hogy Ő?
- Jah, szemét – jegyzem még meg a kérdésére. – Ezek ostoba állatok, kettőig sem tudnak ellátni, vonzza őket az, amit a pokolba megszoktak: szenny és mocsok – egyik kezemet a csípőmre teszem és úgy állok és várok. Ha be akar menni, hajrá, én megvárom kint, de én be nem teszem a lábam.
Oh, nincs az az Isten, az az utasítás, még Drake két szeméért sem mennék be, még akkor sem ha a pallost lengetné a fejem fölött. Inkább a halál.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 9:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
A felszólalásával nem tudok mit kezdeni, mert már a szeméthegy előtt ácsingózok, így esélyem sem lenne látni, amit ő lát. Mire meg nekiáll értetlenkedni, már a nyílpuskával a kezemben indulok meg.
- Én kibelezem!
Az arcom is vicsorba torzul Ed nevének emlegetése kapcsán, noha semmit sem tudok a fickóról azon kívül, hogy az ilyen hanyag munka az életünkbe is kerülhet. Persze Nat tétlenkedése megállít, és mivel egy tapodtad sem akar jönni utánam, kénytelen vagyok visszafelé menni.
- Ugye, te sem gondolod komolyan?!
Végig tekintek rajta, megállapítom, hogy de. Inkább elhátrál, mintsem jönne.
- Figyelj! Nem válunk szét! A környék tele van impekkel.
Meg ki tudja még mivel. Értem én hogy tud magára vigyázni, de itt hagyni a szemétkupac előtt és előre menni felderíteni úgy, hogy még a házba is visszatérhetnek a dögök, nah meg azon aggódjak hogy élve megússza és össze tudjam szedni visszafelé, az hülyeség.
- Két tűz közé kerülhetünk.
Közben mindjárt kidobja a taccsot, tapasztalhatóan elszokott az ilyesmitől.
- Gyere! Ettől a szagtól nem fogsz meghalni!
Próbálom jobb belátásra téríteni. Egyébként is a környék tele van ehhez hasonló szeméthalomhoz, egy idő után hozzászokik az orra és az fog feltűnni, ha valami nem lesz ilyen ótvar büdös. Valahol ez még előny is lehet a számunkra. Ha ezen múlik, én fejest is ugrok a kupacba, de tényleg. Csak körbe kellene menni a szélénél, amíg meg nem látjuk a tovább vezető utat, vagy akármilyen utat. Nyilván van, csak nem pakoltak le egy másik halom szemetet közvetlenül ez mellé. Szóval meglehet Nat feltételezése igaz.
- Jössz?
Elindulok megint előre, ahogy terveztem, lassan, közben a nyílpuska távcsövébe nézve végig futom a szeméthalom látható részeit. Egyszer hátrafordulok, megbizonyosodni róla hogy jön-e.
- Valami biztos van. A mocskok erre szaladtak ki!
De ezt már csak halkabban jegyzem meg. Egyébként mi tartotta volna őket vissza attól, hogy lerövidítsék az utat? És menjenek a szeméthalmon keresztül? Most hogy így eszembe jut, megint paranoiás módon tekintek bele a távcsőbe és pásztázom végig a területet. Nem kell gyorsan haladnunk, így legalább nem csapunk zajt, nem lépünk rá semmi olyanra.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 6 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 12:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 638 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Nem tudom - sziszegem, de idegem nem neki szól, hanem a lábaimnál heverő hullánál. Még egy utolsót belerúgok, még ha sajnálom is rá a cipőmet. Halkan nyüszítek fel, amikor látom, hogy miként is nézek ki. A csodás külsőm, a vér és agyvelő épp nem illik a mai ruházatomhoz. - Nem árulta el, és most sem - mosolygok bájosan Zagarra. Haragom nem neki szól, ezúttal tényleg nem, hanem ennek a dögnek.
De vajon miért érzem úgy, hogy legközelebb is simán elveszi majd az ütőmet, ha a helyzet úgy adja? Bármit is mondjanak a szavai? Megadóan sóhajtom el magamat, mégis mit tehetnék harci helyzetbe? Üssem le? Megtehetném, de amíg ő mellettem van, tudom, hogy valamennyire védve vagyok. Harci tudásom van, a távolsági fegyvereket jobban fegyverem - nem a nyílpuskát. Hanem mondjuk a lőfegyvereket. Közelharcba… Nos hát, nem éppen vagyok otthonos, habár azért elboldogulok, ha arról van szó. Gyönyörűen megművelt mozdulatokra, mint amilyenekre Drake is képes, teljesen távol állnak tőlem. Több ütést kapok be, mint amennyit elhárítok.
Hápogva meredek rá, hang nem jön ki torkomból. Wá, megőrjít a pasas, teljesen. Ma különösképpen megőrjít minden, de alapjáraton is könnyen az agyamra tud menni. Ennek ellenére úgy tudom követni, mint egy anyját követő kacsa, idegesítő módon, főként ha akarok tőle valamit. Még szépen is tudok rá pislogni. Azt is tudom, hogyha bajba lenne én lennék az első, ki segítségére sietne, még ha ezzel több kárt is teszek magamba.
Ettől függetlenül megőrjít. Főleg most.
- Áárh… - felelek erre ennyit és inkább gyorsan elintézzük a lakást. Fingorogva, mimikázva, amikor nem lát utánozom a szavait, halkan motyogva. Legfeljebb fejem jobbra-balra rázását láthatja. "Mert itt vagyok." És amikor nem vagy itt?
Nem, ne előzzük meg a bajt, véletlenül sem. Nem kell, miért is? Reagáljunk az eseményekre, a támadásokra, ne is előzzük ezeket meg. Miért is kellene megelőzni őket? Mert mi nem ezt csináljuk, nem azért vagyunk vadászok, hogy egyszer ennek vége lehessen és hazamenjünk a nem létező családunkhoz. Inkább kerüljünk bele a mókuskerékbe ahol mindig csak a harc és a túlélés a cél.
Árh. Kiakaszt.
Nem is szólok tovább, csak ha szükséges, legalább is az útirányokat nézem. Közben a házakat vizslatom, próbálok visszaemlékezni az alaprajzokra, de már annyit láttam az utóbbi időbe, hogy fogalmam sincs, hogy egyes házak miként néznek ki. Pedig egykor a kormány ezek stílusait is egységesítette, meglehet épp egy ilyen miatt.
- Az ott nem egy menedékház? - teszem fel tűnődve a kérdést, inkább magamnak. Mintha ismerős lenne az épület, ám hiába nézem a térképem, nincs rajta megjelölve. Mindenestre most teszek oda egy pontot, hogy ezt később is meg kell nézni. Nyugodtabb körülmények közepette.
Követem Zagart, bízok abba, hogy hallgat rám és befordul, ahova kellene, csak hogy amikor megyek utána, sikerül majdnem beleütköznöm.
- Mi? - emelem fel a fejem és ekkor csap meg a bűz. Elfordulva takarom el orromat, kissé összegörnyedve öklendezek párat, szemeimet is behunyom.
- Kizárt dolog, ennyit nem fizet nekem senki - lépek egyet hátra, mintha ezzel ki tudnám űzni a bűzt. Zagar persze megy tovább előre, hogy kikerülje ezt. - Ugye nem gondolod komolyan? - sírom halkan. Kizárt dolog, hogy én oda bemenjek. Na nem, nem, nem és nem.
- Ed… - válaszolom meg neki és egyre jobban kezd idegesíteni a férfi. Előbb beküld Alexszal egy rémcirkuszba, ahol majdnem otthagytuk a fogunkat, most meg ez. Kezd egy kicsit…
Kezembe lévő térképet böngészem inkább.
- Zagar kerülővel ki tudjuk kerülni, csak azt kellene megtudni, hogy a következő keresztező utcáig tart-e, vagy tovább - kiáltok neki. Menjen csak, derítse fel, én itt lecövekelek. Nincs az az isten, hogy én utánamenjek. Ki van zárva, teljes mértékben. - A párhuzamos utcának elvileg szabadnak kellene lenni - hátrálok tovább, orrom elé teszem a kézfejemet, inkább szívjam be bőröm illatát, hátha elnyomja a bűzt, melytől még jobban kell öklendeznem. De jó, hogy nem reggeliztem, ebédeltem… Milyen napszak van?
Mi a franc történik velem?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
Megzavarodtam. Az előbb nem arról kérdezte a dögöt hogy kinek dolgozik?
- És melyik démon az?
Ha tudja, akkor már rögtön megértem miért verte agyon a kérdését követően. Nah, de az ütőt sejtettem hogy nem fogja annyiban hagyni. Már megint.
- Tőlem azt ütsz vele, amit akarsz.
Felfogtam, te ütöd, tiéd. Jah! Csak megvonom a vállamat rá. Bár arra azért figyelek, ha megpróbálna megütni, még el tudjam kapni a kezét. Mindennek van határa. A hisztijének is kéne hogy legyen. Vagy velem van a probléma és elszoktam az ilyen társas cselekvésektől és azért gondolom hogy ez már sok? Vagy én vagyok sok neki? Hm. Kiakadt a lemez. Egy ideig elgondolkodva merengek, aztán megint csak belém áll. Ó, ne már!
- Engem nem zavar. És tudod miért? Mert itt vagyok.
Nem tudom mire ez a felesleges szájtépés, vagy most minden világfájdalmára engem fog szapulni végig az úton? Kezd nagyon sok lenni. A következő kérdésére már csak legyintek egyet. Egyértelműen nem tudunk mindenhol ott lenni. Milyen kérdés ez? Gyajh, csak érjünk már oda az első ponthoz. vajon kibírom addig? Mivel látom miként ugrik le a lépcsőn, akár mintha az idegeimen ugrálna, én szó nélkül megindulok abba az irányba, amerre mondja. Morgok egy sort, de ez csak amolyan mérgelődés, semmi kivehető káromkodás sincs benne. Oké, szóval a következő utcánál. Befordulok a ház mellett, de az a baj, hogy nincs utca, csak a szemétkupac kezdete. Ami sokkal büdösebb szagot terjeszt, mint a ránk száradó véré. Megállok. Nem hallottam mit kérdezett, mert a fölénk tornyosodó sz@rt csodálom.
- Mit is mondtál? Merre?
Igen, nos, itt tárolják az összes szemetet, de mintha ez régen nem lett volna ilyen oltári nagy. Mármint idáig nem ért ki. Közben meghúzom az ideget, nyíl is kerül bele, mert nem árt komolyan venni a terepet. Az impek többsége is erre szaladt kifele. Azt keresem, meg tudjuk-e kerülni, úgyhogy elindulok itt, a szélénél. Emlékeim szerint ezeket kupacokba hordják, ez lehet egy nagyobb kupac. Csak meg kell kerülnünk, viszont így biztosan letérünk a tervezett útvonalról.
- Ki volt az a b@rom, aki itt felderített?
Biztos nem én voltam. De akkor a térképet is korrekten megrajzolták. Nah most mi lesz. Ezért is engem fog szapulni? Nem hiszem hogy kibírom most már hogy ne szóljak neki vissza. A dolgunkat kellene végeznünk, nem egymást ócsárolni menet közben.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 6 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 2:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 470 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Kérdése kizökkent jelenlegi elmeállapotomból. Az idegességből, a feszültségből és csak nézem őt. Tágra nyílt szemekkel. Hogyan különböztetem meg? Miként is magyarázzam el neki ezt, anélkül, hogy el kellene magyaráznom a legutóbbi találkozásunk sittes megnyilvánulásait? Nem mindig vagyok büszke a brooklyni tájszólásomra, de hát…
- Öhm, legutóbb elég hosszan elcsevegtünk ama témáról, hogy mely démon alá tartozik – vonom meg a vállam, letudva ennyivel. – Nem mellesleg kicsipkéztem a fülét, így már elég egyértelmű volt – teszem még hozzá utólag. Átkozom magam, amiért nem ez jutott előbb eszembe, na mindegy.
Pofátlan megjegyzésére tátva marad a szám. Nem is kicsit. Jól hallottam. Hozott? És engem méreget, meg az ütőt? Mutatóujjam emelem fel támadólag és már meg is szólalnék ám azon ritka esetek egyike következik be, hogy a döbbenettől nem jutok szóhoz.
- Én ütöm! Én fegyverem – szögezem le végül ennyivel. Legközelebb verje szét őket a puskájával, ha már azt hozta. Én gondoltam az impekre, ő nem. Nem szedjük el a védtelen lányok fegyvereit, nem szép dolog. Meg is dorgálnám, ha nem lenne ennél egyébként picit fontosabb dolgom.
Mielőtt még el nem felejtem. Magamba motyogva készítem el a rajzot, próbálom elhelyezni a memóirámba… de csak beszél.
- És téged nem zavar, hogy a várostól egy köpésre démontanyák vannak? – csattanok fel. Nyugodt hangja azt sugallja, hogy érdektelen az egésszel kapcsolatban, holott tudom, hogy nem így van. – Innen egy köpés nekik, hogy elérjék az ártatlanokat és ha épp nem vagyunk ott? – mondja csak, hogy felesleges paranoia az egész. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy jobb félni, mint megijedni. Inkább tegyünk óvintézkedéseket, inkább irtsuk ki őket egytől egyik, még ha tovább is tart, minthogy létezésüket eltűrjem.
S ez motivál abban is, hogy a házba térjek. Találjon ki valamit a kutyákra, ha akar. Mindent én intézzek el? Néha komolyan fárasztó a csapat eszének lenni és megmondani, hogy mit csináljon, ez nem az én feladatom, nem is értek hozzá.
Odabent azonban hamar végzünk és már hallom is a zsörtölődését.
- Jól van na, megyek már – simítom még el utoljára a szőnyeg rojtjait. Mi van? Néha rendmániás tudok lenni a káoszban, ami létezik. Aztán fogom magam és kiszökkelek a házból. A verandáig futok, ott egy kis lendületet veszek és leugrok a lépcsőn. Gyorsan kell haladni, mégis érzem, hogy már most lihegek, pedig alig jutottam el a járdáig, kocogva. Hatalmas batyumba bepakolok mindent, újra a vállamra dobom. Az ütőt ezúttal inkább csak a kezembe tartom. A másikba a térképet.
- Következő utcánál balra – jegyzem meg, igaz sem autónk, sem semmink, mégis úgy érzem, hogy az anyósülésre tessékelt személy vagyok, ki navigál. Haladok én előre, ebbe a tűző napsütésbe, de mindjárt idedöglök.
- Ki is találta ki, hogy csak ketten jöjjünk? – teszem fel a kérdést, valahol, valamikor nagyon lemaradhattam, ha képes voltam ebbe beleegyezni. Ha józan ítélőképességembe találnak meg ezzel biztos, hogy fellebezem a döntést és ki nem jövök, ha kefe kefét eszik sem.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 1:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
Mikor rávágja a kérdésemre hogy NEM, egyből arra gondolok, hogy megsérült, mert élni még él, ezért alaposan végig nézek rajta. Aztán kiderül hogy nem ez a gondja. Mindig a frászt hozza rám!
- Hogy különbözteted meg őket? Nekem mind egyformának tűnik.
Dörmögöm lemondó sóhajjal, bár az is igaz, én nem nézegetem hosszan ezeket a kis disznókat. Már majdnem lenyugszom, erre felpattan nekem mutogatni.
- Hoztam.
Jelentem ki szárazon, és lázadó pillantással méregetem őt meg az ütőjét. Számomra még mindig a nyílpuska a használhatóbb. Ezt a kifejezést is régen hallottam. Kasszasiker. Ha lenne mozink, de nincs. Kár. Amíg ő rajzol és magyaráz, addig még egyszer körbenézek, minden felszerelésünk megvan-e. Ha nem, akkor felveszem a földről, vagy ahová leejtette.
- Az egész szektor egy démontanya.
Megint témánál vagyunk. Befigyel az üldözési mánia és társai.
- Valamit ki kell találnunk a kutyákra is.
Nem fűzöm hozzá, hogy kellettek volna a szemüvegek. Nincs és kész. Már itt vagyunk, semmi haszna ezen értetlenkedni. Megoldás kell, nem hiszti. Tekintve hogy készen vagyunk, én indulnék tovább, de ő megállít. Kérdőn tekintek rá, miközben a hajamról, meg az arcomról törlöm le az agydarabkákkal megspékelt vérfröccsöt. Bele az ingem elejébe, természetesen. Nagyon más nincs nálam, amivel ezt megtehetném, viszont kezd irritálni a ragacs. Az meg mindegy, ha ott szárad meg.
- Jövök.
Bement a házba, hallom miként rámol, úgyhogy csatlakozom a rámoláshoz, legyen ennek bármi értelme. Amikor a szőnyegért megyek, látom hogy rúnát rajzol. Mire visszaérek, elkészül vele, úgyhogy gondolván rá kellene rakni hogy elfedje, így ezt teszem. Remélem működni fog. Bár ettől még nem leszünk előrébb, de legalább tudjuk.
- Akárkinek is dolgoznak, visszafelé elintézhetjük őket. Viszont most a feladatunkra kell koncentrálnunk!
Felállok és kimegyek a házból. Sokat időztünk itt, haladnunk kell tovább. Persze nem indulok meg most sem nélküle.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7