Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Gravesend •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Gravesend VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 22 Jún. 2020 - 0:34
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


Gravesend GilFB0gGravesend 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Gravesend RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
92
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd 12 Május 2020 - 23:53
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


It's been a while

Zellin && Dex 


Ha a motivációjában még koránt sem lehetek biztos, azt, hogy élvezi a kialakult helyzetet, minden kétséget kizáróan sikerül a tudtomra adnia, ez pedig mindösszesen két lehetőséget hagy maga után: vadásszá vált és én vagyok a préda, akivel egy darabig elszórakozna, mielőtt támadásba lendül, vagy pedig ő maga sem biztos benne, mit is akar tőlem pontosan és most is csak az időt húzza.
Célszerű lenne hamar kisakkoznom, melyik Zellinnel állok szemben, és bár volt idő, mikor pillanatok alatt el tudtam volna dönteni, mennyire vegyem komolyan minden egyes kiszámíthatatlan szavát mozdulatát, most a sokadik pislogásmentes bámulással töltött pillanat után sem érzem magam közelebb a megoldáshoz.
Képes vagyok őt kezelni, amíg nyugodt maradok és határozott: valószínűleg szokás szerint a határokat feszegeti és abban a pillanatban, hogy nem talál rajtam sebezhetőséget, ő is lecsendesedik. Ez a dolgok rendje, és egyben a fegyverem Zellin különös hangulatai ellen; szembe fordítom vele a saját tapasztalatlanságát.
Annyira azért nem okoztál nagy meglepetést. Nem több, mint… – hagyom félbe a mondatot, hogy rápillanthassak a kezemben tartott fekete-fehér képre – …három tippem lett volna, mielőtt eltalálom, ki lehet az. – Nem arra játszom, hogy magamra haragítsam, az üzenet ennél sokkal, de sokkal egyszerűbb: bármiért is rendelt ide, nem félek tőle; nem félek a kihívásától, ha számára ez a találkozás tétje.
És aztán ott van egy másik is, amit egyelőre elhamarkodott lenne szavakba öntenem, pedig mindennél jobban szeretném, hogy tudja; sajnálom a történteket. Hiányzott a sarkamból és hiányoztak a többiek, és több mint száz éve tartozom mindannyiuknak ezzel a semmit sem érő vallomással, ami ma újra szorítani kezdte a mellkasomat.
Elrakom az angyalpengét – úgysem fog próbálkozni semmivel.
A szilánkok egymáson pattanva, csörögve szállnak a levegőbe a cipője orra nyomán, egyenesen felém és vészjóslóan csillogva az utcai lámpafényében. Védekezésképp magam elé rántom a könyökömet, és mire ideér, az alkarom takarásában már fel is készültem Zellin közelgő támadására. Felém üt, és én elkapom az öklét; rutinból mozdulok és ösztönösen az övéi köré zárom az ujjaimat.
Egyetlen másodperc kell csak hozzá, hogy elengedjem, mintha villám csapott volna belém, és ennek a töredéke, hogy kihasználja, amint lefagyok az ütése tompításának kellős közepén. A régi szép idők emlékére vagy sem, de ismét a földön találom magam, most azonban nem nyújtja felém barátságosan a kezét.
Ha újból megpróbálkozna behúzni egyet, nos, többszörösére nőttek az esélyei, mert hirtelen semmi másra nem tudok koncentrálni, csak hogy minél előbb a lehető legtávolabb tudjam magamtól; számomra megszűnik a támadás lehetősége és minden egyes gondolatom helyét átveszi a kétségbeesett védekezés. Mire elenged, kapkodva veszem a levegőket.
Először a hasamra fordulok, aztán feltérdelek; egyszerre küzdök a hidegrázással és a ténnyel, hogy egy darabig olyan, mintha egészen messziről hallatszanának a szavai, a nevetése viszont visszahúz a kínok közül a valóságba.
A pöcs nem újdonság – vetem oda, miközben feltápászkodok a koszos földről. Össze kell szednem magam, ez pedig azt jelenti, hogy úgy csinálok, mintha az égvilágon semmi sem történt volna. A dolgok jelenlegi állása szerint az indulótippjeim mindegyike cserbenhagyott, és ami a tekintélyemet illeti, éltünk már meg szebb napokat – nem legutolsó sorban pedig saját magamban sem bízhatok többé, ha harcra kerülne sor.
Hátrébb lépek és kifújom magam. Vagy inkább sóhajtok.
Én is örülök, hogy élek – viszonzom a pillantását, majd rövid hatásszünet után hozzáteszem: – Nem gondoltam volna, hogy látjuk még egymást valaha. Hogy akarsz még látni – javítom ki magam óvatosan.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd 12 Május 2020 - 21:02
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


- És szalasztottam volna el ezt a kifejezést a képeden, ahogy fogalmad sincs, kivel fogod szembe találni magad? C-c-ch. Nem, nem. – Rövid ciccegés után megcsóválom a fejemet. Be kell vallanom, hogy kellemes érzéssel töltött el a felsőbbrendűség átmeneti illúziója, amíg a változatosság kedvéért én irányíthattam Adexaelt, nem pedig fordítva. Hogy míg én tudtam, ki fog vele szemben állni, ha követi a nyomokat, neki fogalma sem lehetett róla, hogy a halálába sétál-e épp tárt karokkal, egy újabb büntetésbe, szembe köpésbe, netán testvéri ölelésbe. Egyiket sem fogja tőlem megkapni, de látni akartam őt. Nem szalaszthattam el a lehetőséget, ha már egyszer tálcán kínálta magát.
Egyébként úgy tűnik, még mindig tudja, hogyan kell velem beszélnie. Még ha csak néhány másodpercre is, de nyom nélkül szerte foszlatja a dac ködét a megszólalása. Nem a hangja hiányzott igazán, ez számunka sosem jelentett sokat. Rá kell azonban jönnöm, hogy az, ahogy beszél, az, amit mond, az amennyire még mindig jellegzetesen Dex, egy kicsi időre visszahozza a múltat. Én pedig nagyot nyelve hirtelen késztetést érzek arra, hogy szorosan magamhoz öleljem. Szerencsére tényleg elég kicsi az az idő, így hamar vissza tudok zökkeni az eredeti hangulatomba. Egykoron bármit megtettem volna érte, de az egy tucat élettel ezelőtt volt. Nincs már felettem olyan befolyása, mint anno. Legalábbis szeretném ezt gondolni.
A szemem sarkából lepillantva még pont látom, ahogy eltünteti az angyalpenge hegyét. Talán nem is gondolja, hogy ezzel milyen ablakot hagy nyitva előttem, amin beugorhatok. Hiába az indulatok, meg az a sok szar, amivel a testvéreink közül néhányan lyukat beszéltek a hasamba a bukásunk után, azért kiváltó ok nélkül mégsem eshetek neki. A penge halvány mozdulását viszont mondva csinált okkal fenyegetésnek veszem, és azzal a lendülettel a földbe taposva felé rúgom az addig a talpam alatt pihenő üvegszilánkokat. Ez a hülye meg épp akkor pillant oldalra. Majd felé rugaszkodom én is, gyorsabb vagyok, mint az egy bukottól elvárható lenne. A mai napig jól kihasználom a fizikai erőmet és az egykori harci tapasztalatomat. Jelen esetben arra, hogy rávessem magam az egykori felettesemre és olyan isteneset beverjek neki a szeme alá. Ha sikerül, a lábát kirúgva magam alá gyűröm, ha nem sikerül, akkor meg magammal rántom a földre, hogy így vagy úgy, de rövid dulakodás és hempergés után kacagva engedjem el minden végtagommal, ami valamilyen formában rátekeredne.
- Mi van, azt hiszed, hogy egy paranoiás pöcs lettem? – Célzok jót kacarászva, netán vérezve arra, hogy az angyalpenge látványától mennyire elpattantam. Mert amúgy most már nyilvánvaló, hogy nem, csak ürügynek használtam, hogy levezethessek rajta egy keveset az elmúlt évszázad feszültségéből. Végül pedig őszintén nézek a szemeibe. – …Örülök, hogy nem haltál meg. – Akkor is, ha van egy olyan érzésem, hogy mindketten jobban jártunk volna vele.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


Gravesend GilFB0gGravesend 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Gravesend RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
92
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd 12 Május 2020 - 0:18
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


It's been a while

Zellin && Dex 


Az első szakasz többé-kevésbé sikeresen zárul és egy nappal közelebb visz San Franciscóhoz – egy nappal közelebb a szárnyaimhoz. Bízom a megfelelő időzítés erejében, már ami a második esélyeket illeti, az odajutás folyamata azonban még a harmadik New Yorkban töltött délutánon is hatalmas kérdőjelként lebeg a fejem felett. Nem a tervvel van baj, legalábbis semmiképp sem elméleti síkon: mindenekelőtt meg kell találnom hozzá a megfelelő embert, a kapcsolatot, aki egy kis pluszpénzért bármikor felrúghatja az egészet, és aki miatt az elmúlt száz év legnagyobb bukásába torkollhat az észrevétlen beépülésre tett kísérletem. De annyi baj legyen. Egy fokkal jobb lenne itt fogságba esni, mint mondjuk a másik város kapui mögött, körülöttem minden olyan régi ismerőssel, aki legszívesebben a maradványaimmal díszítené utóbbi bejáratát.
Ma kétféle nyomot követek. Figyelem a falat és a beérkező karavánt, a vadászokat, az őröket és mindent, ami mozog, aztán megpillantok valami mást is, ami legalább annyira magára vonja a figyelmemet. Szellemek. Az első jelnél még nem vagyok biztos benne, hogy igaziak-e, vagy sokkal inkább az emlékeim tükröződnek vissza mindenhonnan most, hogy újra állandóan a múlton jár az eszem, de aztán egy ház oldalára festett, kopott graffiti élénk részletei késztetnek ismét megtorpanásra. Végigfuttatom a friss festéken az ujjaimat.
Egy darabig a szél fújását hallgatom, miközben megfordulok ott, ahol egész egyszerűen belém csapott a felismerés: innentől kezdve nem vagyok láthatatlan. Fogalmam sincs, hogy üdvözlésnek vagy halálos fenyegetésnek vegyem az egyre gyakrabban előbukkanó jeleket, de követni kezdem őket, bárhová is vezessenek és bármelyikük is várakozik rám a vonal végén.
Gravesend már napnyugta előtt olyan sötét és csendes, hogy ha bármiféle honvágyam lenne Vegas után, az omladozó épületek látványa egy pillanat alatt kielégítené. Az egyik kezemben az angyalpenge markolata pihen, a másik ujjai között pedig egy sárgás újságcikkből kivágott fotót szorongatok – apró ajándék attól, akinek lassanként elérek a krétával rajzolt célvonalához. Érzem, hogy minden egyes halkra vett lépésemmel közelebb vagyok.
Üvegdarabok pattannak szét a betonon, és én oldalra fordulok. Nem gondoltam át ezt az egészet. Ha többen vannak és nem túl barátságosak, most önként és csukott szemmel sétálok egyenesen a végzetembe, de ott van az is, hogy ellenkező esetben talán egy másik utolsó esélyt szalasztanék el. Tudnom kell, melyik fekete-fehér arc az, máskülönben örökre elveszítem őket.
Zellin. Néhány méterrel arrébb megáll, teljes csendben. Észrevétlen remegés fut végig a fegyvert tartó kézfejemen, de olyan gyorsan szilárdítom meg rajta a fogásomat, ahogy a másodperc tovafoszlik. Nem pislogok; mozdulatlanul várom, hogy megszólaljon, hogy megkönnyítse a dolgomat és közölje, miért keresett most, több mint egy évszázad után. Jóval Vegas előtt minden tőlem telhetőt megtettem volna ezért, de úgy tűnt, szándékosan maradtak elérhetetlenek.
Emlékszem, hogy legutoljára egészen más körülmények között fúrta a sajátomba a tekintetét; akkor éppen az oldalamra fordulva szippantottam be a talaj porát, a feje pedig pont kitakarta az első vakító napsugarakat a hónapokig tartó sötétség után. Felém nyúlt, aztán mégsem, miközben a hangjaik körülöttem egybefolytak és visszhanggá változtak, és mire erőt vettem magamon, hogy felüljek, egyikük sem volt többé a közelben.
Legközelebb, ha akarsz valamit, jobban járunk, ha egyszerűen Z-ket karcolsz egy pár fatörzsre – vetem be az egyetlen trükköt, ami eszembe jut: minél hamarabb enyhíteni próbálok a kettőnk között lebegő feszültségen. Ha bosszút állni jött, már a tudtomra adta volna, igaz? Nos, ha bárki másról lenne szó, most ezzel nyugtatnám magam, de kétlem, hogy a modern ruhák alatt már nem érdemes apránként és figyelmesen felmérnem Zellin kiszámíthatatlan reakcióit.
Első lépésként eltüntetem a Raidentől kapott angyalpengét.
Rég találkoztunk – köszörülöm meg a torkom, mielőtt oldalra pillantanék. Nem is tudom, hogy miért; talán eszembe jut, hogy én régebb óta tartozom neki magyarázattal, mint fordítva.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 11 Május 2020 - 19:40
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Az volt a fejében, hogy ő mindent jól csinált. Azt hiszem, ez rosszabb bárminél. Én legalább bánom a történteket. Szörnyen bánom, megülte a gyomrom, aztán megemésztettem és túlléptem rajta, még ha évtizedekbe telt is. Már akkor is rossz érzésem volt Adexael utolsó parancsa kapcsán. Vajon emlékszik, hogy amikor ott ültem és vártam, az ujjaimat milyen görcsösen fontam össze, és a jobb lábam milyen földrengetően remegtettem a szú ette fapadlón? Én emlékszem, ahogy futólag a vállamra tette a kezét, és hogy mit láttam a szemeiben, amikor találkoztak a kékjeink. Ezt. Hogy ő mindent jól csinált.
Ritkán szoktam ilyesmin elmélkedni. Sosem tettem túl magam igazán a történteken, ahogy bizonyára egyikünk sem, szimplán csak kizártam. Képzelheted a hullámvasutat, amit az egykori felettesem okozott, amikor megpillantottam az egyik sarkon befordulni. Először azt gondoltam, képzelődök. A következő percben pedig jól fejbe kólintottam magam, hogy miért képzelődnék, nem vagyok hülye, meg vak sem.
Két napja követem észrevétlenül. Az elmúlt száz évben felvettem néhány készséget, ami előtte nem feltétlenül volt az erősségem. Nagy úr a szükség. Talán azt kellett volna, ám meg sem fordult a fejemben, hogy ahelyett, hogy a nyomába erednék, elkerüljem őt és ne vegyem fel a kapcsolatot.
Apró, ám számára eltéveszthetetlen nyomokat hagytam arra utalóan, hogy a néhai osztag egy másik tagja is a városban van. Ami azt illeti, jelen esetben kettő, de egyelőre nem akarom belekeverni Lailah-t is. Most épp úgyis orrolok rá, mert ennyi idő távlatából is azt gondolja, hogy időnként a körmömre kell néznie. Nem tudom, hogy ilyenkor vajon aggódik-e értem, hiányzom-e neki, vagy szimplán egy kis pöcsnek gondol, aki nem képes elnavigálni a halandók világában anélkül, hogy kalamajkát okozna meg földindulást. A nyomokra visszatérve, nem állt szándékomban mindent Adexael alá tolni, még csak azt sem sejtettem vele, hogy melyikünk kívánja látni ennyi idő múltán. Kívánja látni… erős túlzás. Nem tudom „kívánom-e látni”, kell-e nekem a baj. Száz évig megvoltunk egymás nélkül. Kell ez nekünk? Feltépni a sebeket?
Hiányzik.
Úgyhogy belemegyek fejjel a falba, ahogy mindig is tettem. Just Zellin things. Kietlen területre csaltam, illetve nem csaltam, hanem vezettem, a döntés pedig az ő kezében volt, hogy akar-e szembesülni azzal, ami várja, bármi legyen is az. Az üres utcán, egy kósza, beomlott épület mentén érem utol, teljesen más irányból megközelítve. A bakancsommal üvegszilánkokra taposok rá, ekkor már nem áll szándékomban árnyékként követni, és mennyivel stílusosabb így felhívni magamra a figyelmet, mintsem odakiáltani.
Egészen idáig az járt a fejemben, hogy vajon a nyakába ugrom-e majd, vagy betöröm az Úr által bosszantóan vonzóra formált orrát. Aztán most, hogy végül felém fordul és egy évszázad távlatából ismét találkozik a tekintetünk, csak állok, mint fasz a lagziban. Az állam dacosan szalad magasabbra, ajkaimat pedig elutasító sóhaj hagyja el. Láthatóan sokat változtam, ugyanakkor mégis az a Zellin vagyok, akit ő ismert. Bizonyos szempontból talán jobb is. Csak a cica elvitte a nyelvemet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Gravesend VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd 28 Ápr. 2020 - 13:57
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Gravesend YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Gravesend SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Gravesend 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Gravesend XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Gravesend Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
971
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd 28 Ápr. 2020 - 12:01
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Ebvadászat a kilencesben
Beleth & Belial
Úgy hiszem szerencsés helyzetben vagyok, hiszen az Amara okozta káosz sok tekintetben kedvez nekem, mégsem lehetek elégedett, hiszen a zárt kapuk miatt sebezhetőek lettünk. Unatkozni viszont valóban nem unatkozom. Ez a rövid autóút is remek példa rá, mindig történik valami szórakoztató...vagy közelgő kis játékra gondolok a vadászpajtásokkal. Ahogy eszembe jut, halvány, mégis gonosz vigyor fut végig arcomon.
-Ha van egy kis esze a démonnak, akkor így tesz....ahogy mondod.... - pillantok rá szemem sarkából figyelve, ahogy jót derül ezen.
-Akár...vagy egy saját földalatti bejáraton... - Elég merész gondolat alagutat ásni hozzájuk, de van benne kihívás. Mindenesetre számos lehetőség van arra, hogy megrengessük a talpuk alatt a biztonságosnak gondolt talajt. Attól a kis szövetkezéstől, amit az első arkkal hoztak össze, nem kéne elszállniuk. Az semmire sem biztosíték.
-Én is megvívtam már a csatáimat a helyemért. - Egy pillanatra vissza is gondolok. Nem tudnám összeszámolni, de talán még megtippelni sem, hány alkalommal kellett pengét rántanom pusztán emiatt. De minden alkalommal helyt álltam, nem adom könnyen a lovam.
-Elkerülhetetlen az ilyen. Fél szemmel mindig figyelni kell. - veszem könnyedén, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a gyanakvás. Számomra tulajdonképpen természetes is, egész életemben a körülöttem lévő árnyakat lestem. Az utolsó megmérettetésem emiatt igen régen volt, de ostobaság lenne részemről, ha azt gondolnám az volt az utolsó, amit a pozíciómért vívtam.
Gressil nagy hibája, hogy egy seggel akart megülni két "lovat". A trónra ácsingózott, de félig még a Halál lován is csimpaszkodott még. Egyáltalán nem meglepő, hogy így végezte. Bukása láthatóan nem kavar fel, nem élem meg veszteségként. Épp csak észrevételezem a tényt, hogy már nincs köztünk. Talán mert ő volt az a "testvér", aki a legtávolabb állt tőlem.
Utunk vége felé közeledve elárulom neki értesüléseim forrását, még ha nem sok infóval tudott szolgálni a számomra. Az elképzeléseim megvannak róla, de valahol azért érdekel, hogy bukott el a halál. Talán egy nap majd ez is kiderül.
A következő élesebb kanyar után, magunk mögött hagyva az erdős részeket feltűnnek előttünk New Orleans fényei.
-Itt jó lesz? - kérdezem, amikor már a belvárosban vagyunk. Teljesen kihaltak az utcák, egy lélek sem jár erre. Egy buszmegállóban parkolok le, hogy kiszállhasson.
-Minden jót kölyök! - intek vissza, aztán beletaposva a gázba veszem az irányt Mammon háza felé hátam mögött lihegő harminc pokoli eb társaságában.

//Köszönöm a játékot.  Cool


zene: nincs ||  üzenet: öltözék ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beleth


Gravesend Tumblr_mxpwquPpsy1r0tytoo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
56
☩ Rang :
Halál lovasa
☩ Play by :
Andy Biersack
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd 28 Ápr. 2020 - 9:26
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Escape from the city

Beleth & Belial


 Könnyű dolga van, elvégre a káosz uralkodik nélküle is az egész földön, főleg, hogy nincs kik harmóniát akarnának hozni a világba. A halál lovasának viszont közel sincs olyan jó dolga, mint régen, lehet ezért is kacsingatott felfelé a trónra, nem is értem, hogy akarta megszerezni, amikor velem sem bírt el, egy kis felfelé törekvő démonnal. Engem annyira nem a hatalomvágy hajtott mondjuk, megelégszem ennyivel. Csak bólintok neki sokat sejtető vigyorral, még szép, hogy nem unatkozik, én is most okoztam némi viszályt a vadászokkal, amibe őt is belekevertem és még lehet nem is tudja, hogy az ő nevével jelentkeztem be a városba.
- A legrosszabb démon betegség a hatalomvágy, aki csak azért lépdel felfelé, biztos ott fogja hagyni a fogát. - Nekem célom volt ezzel és nem csak úgy elhatároztam és neki is estem, ó mennyi tervezés és tanulás kellett, de minden mocskos év és minden nyomorult feladat megérte, amivel fizetnem kellett a mestereknek. Volt, aki azt hitte otthagyom majd a fogam, nos, ott miután megkaptam, amit akartam, lehet úgy intéztem, hogy az ő maga maradjon a porba hullva az idők végezetéig. Általában nem szoktam reklámozni milyen aljas dolgokat csinálok, kicsit túlszárnyalom még saját magam is az ötleteimmel, amik csak úgy bekattannak.
- Ne is mondd, elhiszik bármit mondasz, annyira naivak... Senki sem a saját nevén mutatkozik be. - Röhögök egy jót a dolgon, érdekelne, hogy milyen néven jelentkezett be ő, ha már itt tartunk, de nem kérdezek rá, nem vagyok a magam ellensége.
- A kapu kikerülésével is simán be tudnék jutni és lehet úgy intézni a dolgokat, hogy még véletlen se találkozz össze velük, nem túl nagy a létszámuk, ahogy tudom. - Vannak kis informátoraim, akiket most látogattam meg egyéb feladataim mellett, szeretek naprakész lenni, ha már fontos szerepet töltök be a démonok közt.
- Lehet alólad ezért nem húzták ki a lovadat még, mert így állsz hozzá, ami Gressilről nem elmondható, elvégre ahogyan mondtad is, felfelé kacsingatott inkább. - Engem főbűnként sem keresett meg egyik lovas sem, pedig hasznos lehettem volna a háború kirobbantásánál vagy egyéb helyeket, a harag gyakran szül káoszt is, olyan cselekedetek hadát lehet elindítani, ki gondolná? A legártatlanabban is ott vannak a gyilkos ösztönök néha, de van, aki saját magát bünteti és a saját magának okozott fájdalom nyugtatja csak meg.
Szóba kerül ismét a régi Halál, ám nem én hozom fel, így bátrabban kérdezek vissza, honnan értesült erről mégis. Egy szolgáló árulta el, hogy más van a helyén, de hogy ki, azt nem. Ezért még nem fogok senki felett pálcát törni, úgy is kiderül majd, ha eljön az ideje, addig még ismerkedem a feladataimmal és az új erőmmel, amit elszívtam belőle. Ha rajtam múlik, soha senki nem fogja megtudni, hogyan győztem le a lovast, az egyedüli, akivel megosztanám Lucifer lenne, nem azért, mert annyira kedvelném, de csak ő a teremtőm. Arra, hogy minden elismerése nekem és megérdemlem a helyem, dagad a mellkasom a büszkeségtől, de van bennem annyi fegyelem és tartás, hogy ezt ne mutassam ki, főleg ne most, legyen csak meglepetés az a nap, amikor megtudja, hogy egy stoppos kölyök vette át a helyét.
- Nem sokáig maradnak meg a titkok általában. - Vonom meg a vállam, mintha nekem amúgy teljesen mindegy volna a dolog, igazából az is, csak nem akarok hencegni és nagydobra verni, nem azért csináltam, hogy a mellem verjem mindenkinek, hogy én vagyok az új Halál, jobb szeretem, ha érdemes is látnak és úgy néznek rám, hogy ez az új Halál tud is valamit, ez igen. Az, hogy kirántottam a lovat, még nem tesz méltóvá a szerepre, ezen dolgoznom kell még. Közeledünk New Orleans városába, már vannak táblák, hogy nincs messze. Hátradöntöm a fejem és úgy veszek egy mély levegőt, sokkalta jobb itt lenni a városban, mondhatni a pokol utáni második otthonunkban, mint az emberektől vagy angyaloktól nyüzsgő városban.
- Végre hamarosan odaérünk. - Ülök fel rendesen az ülésen, kicsit lezseren szétcsúsztam beszélgetés közben, nem tudok megmaradni máshogyan egy helyben, kényelmetlen is lett volna szépen ülni végig. Oldalra tördelem a nyakam, a képembe lógó hajam meg oldalra simítom, a világért sem vágatnám, mert így tetszik. Megérkezünk a városba, nekem mindegy hol dob ki igazából, ezt rá bízom és amikor megáll, akkor veszem is a lapot és lépek.
- Egy élmény volt, kösz a fuvart! - A vállamra kapom a táskámat és két ujjam kinyújtva hátat fordítva neki emelem csak fel a kezem, hogy azért elköszönjek tőle és megyek is a magam útján tovább. A napszemüveget azért feltolom a homlokomra, aligha lesz rá este szükségem és a szél sem fogja kifújni már a szemgolyóimat. Nem volt még ennyire kalandos utam hazáig, tényleg csak az angyalok hiányoztak még, de ők nem errefelé kóricálnak.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Gravesend YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Gravesend SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Gravesend 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Gravesend XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Gravesend Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
971
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. 25 Ápr. 2020 - 22:41
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Ebvadászat a kilencesben
Beleth & Belial
Szavaimat kétkedéssel fogadja, de nem vagyok meglepett. Hát igen, azért nem olyan egyszerű egy lovast a sírba küldeni, de már bizonyított, hogy nem is lehetetlen megfosztani erejétől és vele együtt pozíciójától. Sokan nem törődnek vele, mégis mindenki tisztában van azzal, véres harcok folynak a felsőbb körökbe jutásért. Nem mindenki éri be a rangtalansággal, vagy ebben az esetben saját rangjával. Gondolataimban egy teljes percet szentelek rég nem látott fivéremnek. Gressil. Míg említésre nem került köztünk szerény személye, eszembe se jutott, milyen rég nem láttam sunyi ábrázatát. De úgy vettem, bizonyára ördögi tervén, trónra jutásán ügyködik szorgosan. Mikor felröppent halálhíre, nem sejtettem, hogy szó szerint is elnyelte az anyaföld.
-Én nem unatkozom...csak mert bezáródtak a Pokol kapui, a feladatom nem változott. - vonom meg vállaimat egy sejtelmes vigyorral. Sőt, talán még nagyobb a káosz mint eddig bármikor. Azt hiszem a helyzetem igen szerencsésnek mondható. Egyedül annyiban kényelmetlen számomra ez az egész, hogy nem térhetek haza és most nagy őrültségeket sem követhetek el, mert ha meghalok akkor az végleges lesz, és nem csak én szívnék ezzel.
-Egy percre sem felejtem el, miért teremtett Lucifer...- teszem hozzá. Bár a halandó világ olykor próbára tesz, de a felszín alatt ugyanaz az alattomos, elvetemült démon vagyok, mint egykor.
-Akinek van egy kis esze, rájön nem akkora főnyeremény a trónon ülni... - jegyzem meg személyes véleményem, persze ettől még lehet csábító. - ...de a hatalomvágy gyakran elhomályosít. - úgy tippelem Gressil is csak a lehetőségeket látta a főnöki székben, a hátrányairól pedig nem vett tudomást.
Megemlítem, hogy az első ark is része a kutyacsempészős bulinak, de mielőtt azt gondolná, hogy jobb dolga sincs Lucifer jobb kezének, szót ejtek a démonnő vadászérdekeltségeiről. Mazikeen teljes testtel bedobta magát, hogy szövetségre lépjen a vadászkákkal, annak reményében, hogy talál valamit Amara ellen. Azt már inkább meg sem említem a kölyöknek, hogy mindez egy almamagért van, aminek különleges erőt tulajdonítanak. Magam is képen röhögtem a démonnőt amikor elmondta, mire fel ez a nagy pajtizás. Na de akkor röhögök majd nagyot, ha a végén kiderül, hogy valóban egy gyümimag juttat vissza minket a Pokolba.
-Ja, és a kis barátkozásának köszönhetően muszáj lejelentkezni, ha New Yorkban van dolgunk... - nemtetszésem jeléül még el is húzom a számat. Még most sem fogom fel, Mazikeen hogy mehetett bele ebbe. Ígérgetni mindenki nevében, nagy hiba. Nem mintha, mert szerintem mindketten tudjuk, egy démon megoldja, lazán kijátszható a rendszer. Nem is tekintem nehézségnek, inkább az elv bosszantó számomra valahol.
-Vicces, hogy a vadászok elhiszik, hogy ezzel most jól kifogtak rajtunk. - nevetem el magam. Naiv népség. A szarvasbaleset és a nyomunkba eredő vadásztársaság után újabb nehézség gördít elénk akadályt egy leszakadt híd formájában, de rövid kényszerpihenő után mágiámmal teremtett, folyón átívelő földúton hajtunk át a túloldalra és folytatjuk utunkat New Orleans felé. Bízva benne, hogy a hátralevő idő nyugalomban telik, inkább beszélgetésbe kezdünk. Figyelmem az úton, csak néha emelem tekintetem a visszapillantóra ellenőrzésképp.
-Igen, előfordul néha, főleg ha valami megbízást adnék nekik.....vagy esetleg egyezséget akarok velük kötni. - bár utóbbi nem túl gyakori - De nem ismerek mindenkit..- vallom meg őszintén. Lehet, hogy kellene, vagy illene tudnom, kik tartoznak a felsőbb körökbe, követni az esetleges változásokat, de nem időzöm ilyesmivel.
-De ritkán kötök bárkivel valódi szövetséget... - az egy kezemen meg tudnám számolni hányszor fordult elő - ...de ha elköteleződésre adom a fejem, azt szeretem magam intézni, közvetítők nélkül. - magyarázom és szavaim mögül azért kisejlik, hogy komolyan veszem az alkukötéseimet. Persze tudom mások szívesebben küldik el tanácsadóikat. Én nem. Nem mintha, nem mernék efféle feladatot rábízni bizalmasomra. Számtalanszor bizonyította, hogy méltó a pozíciójára. Ez inkább az én "hülyeségem". Szeretem a személyes találkozásokat.
Fuvarozós megjegyzésén én is vigyorogni tudok. Na igen, ritkán veszek fel stoposokat. Elmondja, hogy nem áll senki szolgálatában, pedig szavaiból olybá tűnt, hogy közel áll a Halál lovasához, nem mintha számítana. Aztán rákérdez, mire sunyin elvigyorodom.
-Nem sokat. Egy közeli, szolgálatában álló démontól értesültem a haláláról. - árulom el információim forrását. A nevét hiába is kérdezné, nem kérdeztem. Ha mondta volna sem valószínű, hogy emlékeznék rá.
-De fogalmam sincs, hogy halt meg, a démon nem volt szemtanúja az esetnek. - teszem hozzá, így a halál körülményei tisztázatlanok.
-Ha tippelnem kellene...valami hasonlót tudnék elképzelni, mint húgom esetében. A lovas erejét elszívta egy másik démon és a helyére lépett. - Csak Ashtaroth-tal ellentétben, Gressil többet is vesztett lovaserejénél.
-Az új Halál... - mondom ki, szavaimat egy halk sóhaj követi, de sejtelmes vigyorom megmarad. - ...fogalmam sincs ki lehet. De minden elismerésem neki. Aki letaszít egy lovast, az megérdemli a helyét... - szavaim egész őszintének hangoznak. Halál öcskös vén róka volt, nehéz túljárni a magunkfajta dörzsölt démonok eszén, de ha megvan a gyenge pont, még bármi is előfordulhat.  -...előbb utóbb úgyis feltűnik a köreinkben.

zene: nincs ||  üzenet: öltözék ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beleth


Gravesend Tumblr_mxpwquPpsy1r0tytoo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
56
☩ Rang :
Halál lovasa
☩ Play by :
Andy Biersack
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. 25 Ápr. 2020 - 10:51
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Escape from the city

Beleth & Belial


Felé fordulok, kicsit szkeptikusan vonom fel a szemöldökömet, mégis honnan veszi, hogy beadta a kulcsot a Halál lovasa? Megéreznék egymást, mint én Belphi közelében. Kétlem, ennyire nem lehet szoros a kötelék, nem is úgy említi meg, fogalmam sincs, mi az a mosoly a szája szegletén, kicsit olyan, mintha ő is tett volna érte, pedig köze sincs hozzá, de én ezt honnan is tudhatnám, ha nem voltam ott, már elméleti síkon.
- Biztosan, nem szoktak az ilyenek betöltetlenül maradni sokáig. - Mindenki, mint a vipera csap le azért, hogy fentebb kerüljön és megkapja a kiváltságokat, csak elfelejtik, hogy ezzel munka is jár, felelősség és ilyen egyéb nem mellékes dolgok. Én tudtam mire vállalkozom és ezzel Belphit akartam lenyűgözni eleinte, viszont most már magam miatt csinálom, szeretek lovas lenni. Ismerkedek ezzel az új erővel, amit elvettem Gressiltől, kicsit feszegetem a határokat, de azért még megmaradok a kimerültség előtti állapotban, nem mutatnám magam gyengének semmi áron.
- Elhiszem, hogy biztos unalmas most ebben a helyzetben lovasnak lennie, de mégis mi a faszért érdekelte őt a trón? Ki akar ennyi engedetlen önfejű démonnak uralkodni? - Teljesen érthetetlen számomra, én ezt nem ugranám meg, ahogy közvetlen csicskása sem leszek Lucifernek, mint valamelyik ark-démonja, a lovasság az egyetlen vállalható opció még számomra. Gondolkoztam, hogy lehetnék kiválasztott is, ám ez attól jobbnak ígérkezett, ott lennék, ahol szeretett Belialja és mivel lovas leszek, vagyis lettem azóta, így sokkal több  okom van Belphi közelében lenni.
- Vadászokkal cimborál? Na azt megnézném. - Már a gondolatra is röhögnöm kellett, most sem fogtam vissza magam a kijelentés után. Ahhoz, hogy béke legyen nem elégednek meg azzal, hogy bejelentkeznek a démonok a városba, biztos van más is amit az első akrnak meg kell tennie értük, milyen megalázó feladat lehet bele sem gondolok, és a legrosszabb, hogy nem szólhat érte egy rossz szót sem. Az, hogy neki is fontos ez a pokolkutya szállítmány, már csak hab a tornán, de nem teszem szóvá, elvégre ki vagyok, hogy megkérdőjelezzem a nagyok játékát, amiben ezek az állatok fontos szerepet tölthetnek majd be.
- Úgy van, meglátjuk mire megy az új cimboráival. - Felérhet egy büntetéssel is ez a feladat, én kerülöm az embereket alapban, csak akkor látogatom meg őket, ha a lelkükért megyek, az az egyetlen értelme, hogy léteznek, az erőt adó piszkos lelkük.
A szarvas eltakarítása közben elmélázok, hogy milyen jó kis kalandos utunk van, a vadászok is a nyomunkba érnek, le is pattintom magunkról őket, mondhatni elzárom az utat, hogy követhessenek és hátradőlve az autóülésen Belial megdicsér. Ezt nem tudom hová tenni, szerencsére nem is merülünk el a témában, mert ismét kifarol a járgánnyal. Előttünk egy leszakadt híd van, faszomért kell ennyire eseménydús útnak elébe nézni.
Kiszállva a híd peremén gyújtok rá, gyorsan átgondolom a lehetőségeket, nincs kedvem az erőmet használni, megkérdezem, hogy tervez, amire elmosolyodik és munkához is lát. Visszasétálok  a kocsihoz hát, nehogy itt hagyjon. Figyelemmel kísérem, ahogy a talajt megemeli a víz alól, hogy azon keljünk majd át, nem rossz-nem rossz. A lábam alatt is pont egy repedés nyílik, így beszállok a kocsiba, eléggé nehéz lenne itt követni minket. Ahogy átérünk a járgánnyal látom is, hogy az ideiglenes híd összeomlik. Elég különleges volt, mégsem dobom magam el tőle, én már annyi mindent láttam és éltem át, ez csak egy a sokból.
- Naná, több, mint jó volt. - Csak mondok már valami jó szót, ha már ő is megdicsért, azt hiszem szokás viszonozni, fasz tudja, még a hajamba túrva a fejem is megvakarom, nem szoktam ilyet csinálni nem is hangzik túl őszintén a kijelentés. Több, mint jó? Nem is ismerek magamra.
- Te szoktál közvetlen találkozni az electoratokkal vagy főbűnökkel? Általában a tanácsadó vagy egyéb csicskása jön és közli, ha valami nem tetszik a lordjának, honnan tudtam volna? Személyesen még egy lovas sem keresett fel engem, de elmondhatom, hogy egy furikázott már! - Elhúzom a szám egy félvigyorra, mert elég abszurd az egész, főleg, hogy pont az az egy segít nekem, akivel annyira nem szimpatizálok, vagyis akinek a neve hallatára már tiszta idegroncs szoktam lenni Belphi miatt. El kell ismernem, hogy amúgy nem rossz arc, de annyival nem, hogy mindig ő legyen a testvérem első választása, így kellene lennie.
- Ne mondanám, hogy bármelyik lovast szolgálnám, de ha üzennének, akkor azt tiszteletben tartanám. - Egészítem ki a válaszomat kicsit, mert a kiválasztottak nem szolgálnak egy kifejezett lovast sem, egy másik lovas meg pláne nem tesz ilyet, ismét nem hazudok, csak úgy forgatom a szavakat, hogy jól jöjjek ki belőle, démon vagyok, ez a dolgom.
- Tudsz valamit a haláláról és az új Halálról? - Érdeklődöm felé sandítva, egyáltalán honnan tudja, hogy nincs az élők között? Ha az én kis seregemben áruló van, azt jobb lesz már most kiszűrni, mert ha egy légiót akarok összeszedni, mert miért is ne szedném össze, akkor ezekből akarok vezetőket csinálni hozzá. A bizalom is érdekes dolog, mert a testvéremen kívül senki felé nem táplálok érzelmeket, én nem emberesedtem el annyira a földön, mással voltam elfoglalva.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Gravesend YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Gravesend SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Gravesend 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Gravesend XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Gravesend Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
971
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. 24 Ápr. 2020 - 12:00
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Ebvadászat a kilencesben
Beleth & Belial
Grimaszára csak elvigyorodom.
-Ez csak egy szó. Ki mit gondol mögé... - rántom meg a vállamat. Az utat figyelem, de szemem sarkából látom, hogy kicsit megdöbbentik szavaim, amikor utolsó fivéremként említem Mammon öcsémet. Meglepődöttségének nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, hiszen idefent a halandó világban nem úgy terjednek a hírek, mint odahaza a Pokolban. Nehezebb nyomon követni a változásokat.
-Úgy, hogy tudom, hogy Halál öcsém is beadta a kulcsot. - mondom ki nyíltan szemrebbenés nélkül és még egy, a szám sarkában megülő halvány mosoly is kíséri szavaimat. Ez azonban nem az öröm jele. Bár viszonyunk közel sem volt olyan "testvérinek" mondható, mint Ashtaroth-tal vagy Mammonnal, azért nem tölt el jókedv a halála miatt. Azt hogy honnan értesültem, nem tartom szükségesnek elmondani, de ha kíváncsi és rákérdez, úgy megosztom vele ezt is.
-Biztosra veszem, hogy már van helyette más. Egy ilyen pozíció nem marad sokáig üresen... - fűzöm hozzá előbbi gondolataimhoz. Hangom elég magabiztos, ami azt sugallja, aligha tévednék kijelentésemben. Ugyanakkor szavaimból az is egyértelmű, hogy Halál utódjának kilétéről jelenleg nincs tudomásom. A Halál lovasa elbukott, ahogy drága húgom is, bár őt csak erejétől fosztották meg, életétől nem, mikor méltatlanná vált, hogy Háború legyen.
-A jó öreg Gressil. Túl sokat kacsingatott a trónra, és nem figyelt kellően a lovára...- jegyzem meg enyhe gúnnyal. Valószínűleg ez okozta a vesztét. És, ahogy az lenni szokott...valaki, egy ambiciózusabb démon felismerte és kihasználta a lehetőséget.
-Nem mondom, hogy meglep a dolog...valahol várható volt, hogy ez lesz. - magyarázom tovább. Én legalábbis számítottam rá. Sok démon számára csábító a ranglétra csúcsa felé törni, sokan szeretnének a rangtalanságból feljebb emelkedni. Én nem ismerem ezt a vágyakozást a hatalom iránt, hiszen első lovasként fent kezdtem. Ha küzdenem kellett akkor az azért volt, hogy megtartsam jogos helyemet. Gressil viszont többet akart, a piramis legfelsőbb fokát nézte ki magának. Nem mondom, ha alkalmam adódna kirúgni Luckó alól a trónt lehet megtenném, de pusztán a poén kedvéért, nem azért mert én vágynék rá. Eszemben se lenne elfoglalni a helyét. Kinek kell az a nyűg, ami a Pokol irányításával jár? Túl sok a kötöttség, engem nem efféle feladatokra teremtettek. Szóba hozom az első arkot, aki szintén része ennek a kis ebszállítós bulinak.
-Egy kis mellékszál neki is. Újabban inkább a vadászkákkal pajtizik Amara legyőzése érdekében. - mondom és kicsit el is húzom a számat. Utalok rá, hogy azért komoly dolgok folynak a háttérben függetlenül, minek látszik most ez az egész. Jóval több van emögött, mint hogy egy ark és két lovas egy csapat pokolebbel bohóckodik. Közben arcomon azért felfedezhető némi kételkedés a démonnő módszereivel kapcsolatban, nem tudom mennyire okos dolog szövetkezni életünk keserítőivel. Aztán eszembe jut a kis játék, amit velük tervezek és gonosz gondolataimra ismét csak elmosolyodom.
-Meglátjuk mennyire lesznek célra vezetőek az erőfeszítései. - teszem hozzá. Végül is jelen helyzetben mindent meg kell próbálni, amivel esélyünk lehet a Sötétség ellen. A motorháztetőre cuppanó szarvas kicsit megakasztja utunkat, és épp elég ideig tart fel bennünket, hogy beérjenek a vadászok. Az agancsost félre lökve, egy múló pillanatot szánok egy szál bagóra és egy szemüveges poénra, de mikor a visszapillantóban meglátom a vadászbandát, újra a gázra taposok és már száguldunk is tovább. Miközben tövig nyomom a gázt és sebesen haladunk New Orleans felé, a stopos démonkölyök ügyesen lekapcsolja követőinket. Intézek felé két elismerő szót, bár nekem sem szokásom szórni a dicséretet. Belphegor mellett viszont - aki azért kiharcolja magának az elismerést szavakban is, ha úgy érzi dicséret illeti, hajlamosabb vagyok pár jó szót szólni, ha a helyzet ezt kívánja. Üldözőink eltűnnek mögöttünk, mintha ott sem lettek volna, ám újabb probléma kerül elénk. Lefékezünk méterekkel az átkelő előtt. A híd sehol. Hát nem kap el az öröm, rá is gyújtok egy szálra. Kihasználva a percnyi pihenőt, amit az előttünk álló nehézség okoz, felteszek neki egy kérdést, amire a választ magam is sejtem. Ő pedig megerősíti azt. Közben az átkelés lehetőségein gondolkodom, de nem szánok egy fél pillanatnál többet a kérdésre. Gyorsan döntök. Rutin feladat. Kérdésére sokat mondó vigyor kúszik a képemre. Hát, kerülni nem fogunk...és csak egy irány van. A folyón át. Szívok még egy utolsó slukkot, mielőtt a földre dobva a csikket cipőm talpával rá taposok, majd elnyújtott léptekkel sétálok odébb. Nem sokkal azelőtt torpanok meg, ahol a folyó vize és a kavicsos talaj találkozik. Tekintetemet messzire, a túloldal irányába emelem, mintha fel akarnám mérni a köztünk és a túlpart közti távolságot. Majd leguggolok és bal kezemet leteszem magam elé. Ahogy ujjaim a földet érintik, finoman megremeg a föld. Először csak körülöttem, majd tovább terjedve nagyjából ötszáz méteren belül lehet érezni. A fák közül vijjogva reppen fel a madártömeg, érezve valami rossz előjelét. A nyugodt vízfolyam lágyan morajlani kezd, ahogy erőm növelem vad hullámokba csap át, majd a háborgó víztömeg közül föld emelkedik ki széles ösvényként a túlsó part felé. Szeretem a lángokat és a tűz erejét, magával tud ragadni a lángoló épületek látványa, de valójában a föld eleme az, amiben mágikus tudásom a legtökéletesebb és hozzám a legközelebb áll. Sötét szemeimmel figyelem, ahogy a földút végigér és mint egy tökéletes híd a folyón keresztül állapodik meg. Nem csak a víztömeg irányába, de az átkelő körül is beremeg a talaj, szélesebb repedések keletkeznek mellettünk, lábaink mellett, ami az erdő felé halad járhatatlanná téve az idevezető betonutat. Arra az esetre, ha netán néhány lelkes vadászpajtás az előbbi kis mutatvány után még utánunk akarna jönni, az útja itt érjen véget.
-Azt hiszem így jó lesz. - emelkedek fel, majd a rengésem okozta földhasadékokat kerülgetve lépek vissza a járműhöz. Nem tűnök különösképpen fáradtnak a műveletet követően, a viszály energiái mindenhol ott vannak, ahogy az emberek között, úgy a természetben is, ezért elpazarolt energiáimat hamar pótolom. Megvárom, míg a démon is behuppan az anyósülésre, majd ha ez megtörtént már hajtunk is tovább. Elég pazar látvány, menet közben fél szemmel a mellettünk felcsapó hullámokat figyelem. Rövidesen átérünk a túloldalra és felhajtva a kövesútra folytatjuk utunkat New Orleans felé. A földhíd, amin átjutottunk, rövidesen nagy hanggal omlik össze. A visszapillantóból figyelem, ahogy a földtömeget pillanatok alatt elnyeli a víz...
-Szóval...te a Halál lovasát szolgálod. - kanyarodok vissza korábbi mondatára. - Különös, hogy nincs tudomásod Lordod haláláról. - utalok korábbi meglepettségére, hacsak már nem az új Lord szolgálatában szegődött. Egy dolog, hogy sok démon világáról nem tud, úgy beszippantotta őket a halandó világ, de megboldogult öcsém hű szolgái sem, azért ez kicsit érdekes számomra.

zene: nincs ||  üzenet: öltözék ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beleth


Gravesend Tumblr_mxpwquPpsy1r0tytoo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
56
☩ Rang :
Halál lovasa
☩ Play by :
Andy Biersack
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 23 Ápr. 2020 - 9:14
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Escape from the city

Beleth & Belial


 - Elég szarul hangzik, bárhogy is nézzük. - A szó maga, hogy testvér, mindig egy köteléket jelentett, egy madzagot, amit nem lehet elvágni, olyan erősen összeköt két démont vagy bármi mást. Igaz, ikreknél ez más lehet, mint amiről ő beszél, egy kicsit el is húzom a szám fintorogva, mennyire nem tetszik ezt hallani, nemhogy belegondolni. Szeretem Belphit, ez a gyengeségem, néha azért úgy érzem van az a pont, ahol magam helyezném őelé és ez biztosan fordítva is igaz, ha választania kellene, hogy Belial vagy én, alul maradnék, mint ahogy eddig mindig, csak tudnám mit eszik rajta. Arra, hogy lovas dolog nem reagálok semmit, de arra, hogy csak az öccse maradt meg felkapom a fejemet. Nem tudhatja, hogy mi történt másik öccsével Gressillel vagy valami történt Mammonnal is, amíg én mással voltam elfoglalva?
- Hogy érted, hogy csak egy maradt meg az eredetikből? - Csak nem érezte meg Halál erejének az eltűnését, az bebaszna és hát mivel nem nekem szállítja ezeket, meg gondolom nem is Abaddont tekinti testvérének, így Mammon maradt a válasz logikusan. Ha ilyen könnyen csapdába lehetne engem csalni, akkor meg sem érdemelném azt, ahol most jelenleg tartok.
- Nem vagyok annyira híres, mint szeretném. - Röhögök fel és hátravetem a fejem az ülésnek úgy döntöm csak kissé oldalra a fejem, hogy a visszapillantót nézzem, meg Belialt, mire hogyan reagál az öreg róka. A sejtelmes halál lovasára érdeklődve fordulok jobban felé, hogy mit akar ezzel mondani, lehet nem kedveli a kisebbik testvérét, elég sötét pillantása volt egy rövid időre, most meg az a mosoly.
- Te tudsz róla valamit. - Vigyorodom el, ha nem akarja, nem mondja el, nem fogom faggatni, annyira nem érdekel, sok dolgot megtudtam róla és nem véletlen választottam őt. Legalább abban ő is helyesel, hogy van, akik már nem térnek magukhoz, ha nincs életre képes test, nem marad meg benne a lélek. Amara már így is mérgezi a finom lelkecskéket arra, amerre jár.
- Nem érzem úgy, hogy bármely katonának meg kell kérdőjeleznie, amit a lordja üzen, szóval a kérésnek eleget kell tenni. - Ez így is van rendjén, ha valaki az én seregemből ennyire nem képes, én magam végzek vele, példát kell mutatni, engem aztán nem érdekel, ha szórakoznak velük, csak ügyeljenek arra, hogy biztos magához is térjen a nyomorult lélekkel rendelkező nyomorult.
- Mazikeen? - Meglep, hogy az első ark is ilyenekkel van elfoglalva, ahelyett, hogy értelmesebb ügyekkel foglalkozna, mint Amara legyőzése és hasonlók. Ez a harminc pokolkutya szállítás nagyon csip-csup ügynek tűnik, mi a faszra kellenek? Nem lennék ott a kieresztésüknél, biztos megelégelték a fékezés adta felkenődéseket már, idomítatlanok is. Ahogy lerántom a szélvédőről a szarvast az árokba is rugdalom, majd ki jól végezte dolgát visszaülök a járgányba. Amíg ő bagózik, addig én keresgélek, természetesen magam veszem előrébbre, melyik démon nem tenne így. Rajtam ott a fekete napszemüveg, ő meg kap valami lila förmedvényt, amit hezitálva néz, majd miután meghányta vetette a dolgot csak elveszi és felcsapja magára. Nem fogom vissza a véleményemet, elég aljasan röhögöm ki, remélem megtartja és emlékbe vagy megfeledkezik róla és a testvére is jót kacaghat rajta majd.
- Az nem kifejezés! - Még a szarabbnál is szarabb, de biztosan nem fogok vele cserélni, a táskámban esélyesen van még egy-két fekete napszemüveg, nálam ez fogyócikk, de már azért sem azt veszem elő bogárfogónak. Ahogy megindulunk, megpróbálok a tesómról érdeklődni, ami láthatóan nem tetszik neki, ám nehéz komolyan venni a lila napellenző mögül, akaratlan is felhorkantok rajta. hiányzik már a kis angyalian démoni Belphim. A visszapillantó felé fordulok, a válaszával kitörölhetem a seggem körülbelül, de tény, ettől csak komolyabb feladattal láthatta el. Azért tennék még fel bőven kérdést, de inkább nem teszem, már így is elég gyanakvóan nézett rám, hogy semmi közöm hozzá.
- Imádom, hogy ennyire kitartóak. - Röhögök fel jókedvűen, szeretek kibaszni velük és meg is teszem, amikor lehetőségem adódik rá, nincs is jobb, mint őket bosszantani. Vérszemet kapnak és mindent megtesznek, hogy elkapjanak egy démont, de nem nézik, hogy eközben csak fogy a muníció, amit gyengébbekre is használhattak volna, mondjuk azok ellen, akik most a városban garázdálkodnak szabadon, mert ennyivel kevesebb ott a rend őre.
- Kösz. - Kicsit kételkedve válaszolok, nem szoktak dicsérgetni, annyira idegen tőlem ez, a testvéremtől vártam hasonlót, hogy majd egyszer megteszi és büszke lesz arra, amit elértem, ez még nem történt meg, lehet nem is fog, ezért sem tetszik annyira, hogy Belial mondta ezt ki előbb nekem. Kissé mérges leszek, amit a kanyarodásnak és ismételt nagyobb fékezésnek is be lehet tudni.
- A faszba már! - A kasznira csapok a kezemmel, ami kicsit be is horpad, mikor megállunk újabb kutya nyekkenést hallva kicsapom az ajtót és kiszállok, hogy rágyújtsak, most nem kellene begurulnom nagyon, ez a kicsi is elég az erőmet visszanyerni, mintha még mindig a harag táplálna egy szemernyit. A kocsinak támaszkodva állok, tényleg elcseszett lett az egész. Használhatná az erejét és átkelhetnénk. Már azon gondolkoznék, hogyan kellene megoldani ezt a kellemetlen helyzetet, amikor kérdez és visszafordulok. Fogalmam sincs kinek adhatnám ki magamat, akit nem ismer.
- Nem, nem vagyok rangtalan, Lucifer egyik újabb kiválasztottja vagyok. - Ez így még fogjuk rá, hogy meg is állja a helyét, nincs hazugság szaga és megmagyarázza, hogy miért vagyok ilyen erő birtokában. Odasétálok egy újabb szálra gyújtva a híd széléhez és leülök oda, a szakadék nem nagy, de víz nélkül szarrá törné az autót és harminc pokolfajzat szabadulna rá a világra, meg ránk is. Vagy átrepítjük magunkkal együtt a járgányt vagy a földet felemeljük az átkelés erejéig a hídhoz. Az első lenne a legkönnyebb, csak nem vagyok benne biztos, hogy ez nekem megéri, már nem vagyunk olyan messze, itt is hagyhatnám. Hátrafordulok és a napszemüveg mögül mérem végig a démont, miért akarjak én neki jót?
- Na hogy akarsz átkelni? - Teszem fel a nagy kérdést, elvégre ő a szállító, én meg csak egy stoppos.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5