Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 10:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Ophilia
I wonder if fears ever really go away,
or if they just lose their power over us.
leviathan  • Credit:

A nő társasága közel sem volt szórakoztató. Mindig is távol állt tőlem ez a mindent megmagyarázó típus. Sokkal jobba szerettem az egyszerű tényközléseket mint azt amikor valaki ódákat zengve körbe magyaráz egy bizonyos tényt.
- Látom le kell egyszerűsíteni. - sóhajtok egy nagyot miután végighallgattam mennyire fontosak is lennének azok a mihaszna embernek becézett hatalmat jelképező hús zsákok.
- Ők a hatalomért vívott harc parasztjai. Ők azok akik felett ítélkezik bárki, akinek nagyobb hatalma van. A szárnyas pereputty az őket való védelmezéssel a hatalmukat firtatták mondván képesek megóvni több millió kelléket. De ahogy hallottam leginkább Ők felelősek a populáció csökkenésért. Elég ironikus. A démonok pedig erőt gyűjtenek azáltal, hogy bűnbe csábítják azt a sok tudatlant. Növelik a hadsereget, kellékek. - zárom le ennyivel a témát körbeölel magyarázatot, ami mellett a halálos ágyamon is kiállnék. Más szerepük nem is igazán adódik. Csak vannak vagyis voltak leginkább miután több mint a fele kipusztult mint a háziállatok.
- Látom szereted oktatni a másikat. Ezáltal közel sem vagy kellemes társaság, kezdem érteni miért egyedül ácsorogtál itt. - mondom enyhén gúnyosan jelezve mennyire idegesítő tud lenni eme szokása még akkor is ha nem szándékosan teszi ezt.
Láttam a meglepődöttséget vagy inkább értetlenséget az arcán miközben engem hallgat. Kezdett frusztrálni, hogy ennyire lenéz bizonyos keretek között hiszen szerény személyem nem éppen a jelentéktelen kategóriába tartozik még akkor sem ha Ő ezt nem tudja.
- Szóval Te engedtél ki minket. Olyan opció nem volt, hogy csak én jövök ki és az a hét haszontalan ott marad abban a dobozban? - bár így lett volna. Sokkal nyugodtabb és boldogabb életem lehetne most.
A pár másodperces hókuszpókusz, ami a réginek mutatta ezt a romba dőlt helyet meglepett. Gondoltam rá, hogy akad némi hatalma, de ezt nem igazán néztem volna ki belőle.
- Igazán? Mindent? - kérdezek vissza reflexből az eléggé egocentrikus kijelentésén. Kezdett nagyon kinyílni az a bizonyos bicska a zsebembe ezektől a megjegyzésektől, de türtőztetnem kell magam. Még jó ha szóval tudom tartani, nehezen, de meg lehet törni és ki lehet szedni belőle bármit főleg ha továbbra is ilyen magasan hordja az orrát.
- Szabadság? - gúnyos mosoly terül el az eddigi kifejezéstelen arcomon. - Valójában még mindig olyan mintha abban a dobozban lennék. Gúzsba köt a pusztítás iránti vágya melyhez fegyverként óhajt minket felhasználni. Semmivel sem vagyok szabadabb mint odabent. Az, hogy járok kelek azon a földön amit a tollas barátaid letaroltak? Évszázadokkal ezelőtt is itt voltam. Az erőm többsége elveszett az évszázadok alatt, árnyéka vagyok önmagamnak. Ezt neveznéd igazi szabadságnak? - lépek közelebb a romos falhoz majd hátamat nekivetve folytatom. - Senki nem tudna rólunk? Így sem tud rólunk senki. Neveink és tetteink elvesztek amikor elzártak. Azzal, hogy kijöttünk nem nyertük vissza régi dicső valónkat. Legalábbis még nem. - az eget kémlelem miközben hozzá beszélek. Nagy levegőt kell vennem, hogy ne rajta vezessem le azt a dühöt amit mások iránt érzek. Ő még nem szolgált rá erre bármennyire zavaró volt jelleme.
- Isteni lény… Jegyezd meg. Mindig van egy kiskapu. Miként fivére eltudta zárni úgy akadhat olyan hatalom még eme kietlen, játszótérként használt Földön, amivel meg lehet ezt ismételni. - pillantok rá. Hála. ismét nevetnem kellett, de megint csak egy szelíd mosolyt engedtem meg magamnak.
- Miért kéne hálásnak lennem? A magunk urai voltunk. Azóta pedig vagy rabok vagy valaki aktuális játékszerei. Ha annyira isteni lény miért van annyira szüksége ránk? Vagyis miért pont ránk amikor ott van a Pokol összes szemete vagy éppenséggel a Te fajtád. Miként képesek voltak ekkora pusztítást véghez vinni úgy tudnának Neki is dolgozni. Egy szó mint száz. Nincs okom a hálára. - vonom meg vállaimat miközben ismét az égre emelem tekintetem.
- Szóval Ophilia. Jól csengő név. - nem kedveskedni akartam tényleg így volt. - Seth. - árulom el a sajátom bár ha tényleg Ő engedett ki minket és állítólagosan mindent tud akkor ezt is tudta.
- A szabad akarat az, ami meggátol abban, hogy más ütődött harcát vívjam. Megvannak a magam céljai és tervei. Amiben a mindenség elpusztítása éppenséggel nem szerepel. Legalábbis nem abban a formában ahogyan azt Ő akarja. - fordulok meg és két kézzel támasztom magam a falnak miközben a tengert kezdem el szemlélni.
- Téged mivel vett rá, hogy szolgáld? Neked is talán hazug szabadságot ajánlott fel?




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Salamis, Greece - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 8:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Seth
Magyarázatára kissé megrántom a szemöldökömet. Sakktáblán a feláldozható parasztok az emberek? Nem hinném, hevesen is tiltakoznék ez ellen. Talán fogok is.
- Ők, azok a parasztok, akiket Isten soha nem áldozna fel. Vagyis soha, nem áldozott volna fel, de akikért folyt évezredeken keresztül a harc - szemeimet kissé összevonom, íriszeimet enyhén szűkítem. - Akikért mindenki, bármit beáldozott volna - érdekes parasztok, lássuk be.
Démonok, angyalok világéletünkben az esendő emberi lélekért vívott csatát. Megvédeni vagy elcsábítani őket, ez volt a kérdés. A tét pedig nem volt más, mint a lelkük. Sokáig azt hittem, hogy ennek nincs különösebb oka. Aztán a menny és a pokol bezárult, a lelkeket magához vette Amara és lecsökkentette az erőnket. Ezért ment a harc. Hogy csak egyszerű parasztok lennének?
Nem.
Megjegyzésére mégis értetlenség ül ki arcomra.
- Ez megint nem igaz. Tudod, ügye, hogy különbség van lélek és lelketlen porhüvely között? - teszem fel neki a kérdést, immár felé fordulva. Vajon honnan jött és miért veszi egy kalap alá őket?
Egyáltalán én miért próbálok logikát találni a dolgok között? A szavaknak erejük van,amit mondanak, számomra még mindig az, amit kiejtenek. Az úgy is van, úgy is gondolják, így hát nem furcsa, hogy teljes mértékben értelmetlen amit mondd.
- Amíg az egyik természetfeletti a másik csak szimpla halandó - tudatom vele, mielőtt újra belém kötne, vagy tovább magyarázná ezt az értelmetlenséget, melynek újra csak: semmi értelme.
Fejemet enyhén megrázom újra csak, mintha az egész nem lenne fontos. De nem is az, igaz? Volt idő, amikor még mindenkit kijavítottam, amikor tévedett. Ezek már elmúltak, az enyészetté lettek.
Tapsát sem értem. Szemöldököm tovább ráncolom, homlokom ráncain lassan keresztrejtvényt lehet fejteni.
- Persze, hogy tudom, én engedtelek ki titeket - tekintek egy pillanatra el mellette, majd újra vissza rá. Fejemet enyhén félre hajtom. - Mindenki máshogy reagál a világra - vannak akiknek kérdései vannak, mint a tengeri szörnyetegnek. Nem, nem szörnyeteg, ő maga a Tenger. Vannak, akik elfogadják, volt olyan, aki próbált belemerülni az emberek adta kényelembe.
- Tudom - felelem röviden. Egy pillanatra lehunyom a szememet.
Pár másodperccel később, amikor kinyitom már a régi pompájában tündököl a kikötő. Az ókor terhes kikötőjét pillanthatjuk meg, tógába öltözött emberekkel, halászokkal, pajzsot viselő katánokkál. Illúzió csupán, a múlt egy darabja. Erőmet mégsem pazarlom tovább. Nem élvezheti sokáig a múlt színes képeit, mert újra a csöndes jelenben találhatjuk magunkat. - Mindent tudok - jelentem ki tömören.
Tudtam mindent. Hittem, hogy tudok mindent, ám ezt az ő létezésükkel foszlatta ezernyi darabra Isten. Erről neki mégsem kell tudnia. Egyelőre nem, később pedig eldől, hogy méltó e rá.
- A helyedben megválogatnám a szavaidat - tekintek féloldalasan rá, sokatmondóan. - Már csak azért is, mert neki köszönhetitek elsősorban a szabadságotokat. Nélküle senkinek sem lenne tudomása rólatok - vonom meg hetykén a vállamat.
A tények, amiket sokan igazságnak hívnak. Igazság, ami pedig mélységesen tud fájni az embernek, démonnak. De olykor még nekünk angyaloknak is.
Figyelmeztetésem ellenére mégis beszél. Ez ellen már tényleg nem tudok mit tenni, bölcsen csak csendben maradok. Kijelentésére mégis elhúzott szájjal bólintok, amolyan “az igen” arckifejezéssel. Vajon mit szólna, ha tudná, hogy képes vagyok elméjébe belelátni? Nos, leginkább azt, amit a legtöbben.
Gyáván megrettennének.
- Egy isteni lényről beszélsz. Csak úgy tudod elpusztítani, mint Istent. Sok sikert a feltalálásához. Meglehet, hogy hamarabb harapsz fűbe, mint végigvinnéd a terved. Miért vagy ennyire hálátlan? - teszem fel a kérdést újra visszatekintve a tenger irányába. Vállamat a romos falnak vetem, kezeimet pedig keresztbe fonom a mellkasomon.
Nem tekintek rá. A kéklő végtelenséget figyelem, elveszek benne. Mint azokban a szempárokba.
- A világ a tökéletes egyensúlyra épül. Isten elvette ennek az esélyét, amikor börtönébe zárta nővérét - jegyzem meg, mintegy mellékesen.
Nevet adtak nekem? Újra összevonom a szemöldököm. Mikor megteremtett, nem mondta ki a nevem, mégis tudtam, hogy mi az. Annyira egyértelműnek tűnt akkor.
- Ophilia - a menny irattárosa. Vagyis egykor az voltam, mióta száműztek a Földre? Egy senki lettem. - Miért nem érzed magadénak az Ő akaratát? Ennyire ellentmond a jellemeteknek? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, amikor újra rátekintek.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 7:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Ophilia
I wonder if fears ever really go away,
or if they just lose their power over us.
leviathan  • Credit:

A szél kellemesen hűsítette egyébként vizes testem. Imádtam eme adottságot mellyel fajom rendelkezett. Főleg most ebben a lepusztult, lehetőségekkel teli világban amibe visszatértem. Bár még a mai napig bosszantó tény számomra, hogy az emberiség túlnyomó többsége kihalt mégis kezdtem megbarátkozni a dolgokkal. Utólag belegondolva nagyobb teret kaptam így a hódításra és a hatalom megszerzésére amelyre már születésem óta vágyok és amiért hajlandó voltam tulajdon, manipulatív anyámat is kivégezni.
Közeledve a nőhöz alaposan megfigyelem mit csinál. A romos falat tapogatta mintha várna tőle valamit vagy mint, aki még soha nem látott romokat a letűnt korokból. Közeledésem láthatóan nem zavarta talán észre sem vett egészen addig míg meg nem szólítottam. Felváltva tekintett rám és a tengerre majd végül megszólalt.
- Az emberi mivolt létezését? Tudod ez csak egy képletes szófordulat volt. De jobban átgondolva.. az ok amiért léteznek nem más mint az, hogy minden sakktáblára kellenek feláldozható, esendő parasztok. - nézek rá továbbra is kifejezéstelen arccal. Furcsállottam eme megfogalmazást és reakciót. Eddigi életem során, - ami valljuk be nem éppen a legrövidebb - kevés ilyen furcsa szerzettel találkoztam, de ez most mindegyiken túltett. Titokzatos volt mégis emberi szemmel elbűvölő.
Látszólag gondolataiba volt elmélyülve és alig akart foglalkozni azzal a ténnyel, hogy már nem egyedül tartózkodik itt. Nem mintha engem zavarna vagy lekötne a jelenléte, de ha már itt van talán megtudok Tőle egy-két dolgot. Szívesen bővítem az új világról kialakult képet a fejemben. S szerintem Ő ebben igenis hasznomra lehet.
- Jelen korban minden élő annak számít. - vonom meg vállaimat ismételten furcsa megjegyzésén. Azonban ezzel szöget ütött fejemben az, hogy mi is lehet Ő. A mellkasom előtt keresztbe font karjaim magam mellé hullanak le mintha ólomsúly lett volna rajtuk. A bemutatója és a szárny nyitogatás szinte egyből nyilvánvalóvá tette számomra, hogy mi is lehet s ahogy beszélt.. mintha tudná, hogy én mi vagyok.
- Ha már ennyire előreszaladtunk.. bár díjazom, Te vagy az első, aki tudja mi vagyok. - tapsolom meg lelkesen miközben láthatóvá teszem számára sárga, kígyószerű szemeimet. A tény, hogy pont egy angyalba botlottam nem zavart az pedig, hogy úgy néz ki tudja mi vagyok csak lelkessé tett azzal kapcsolatban, hogy beszédre méltónak tartsam.
- Sokkal szebb volt mielőtt lerombolták volna. - ismét beletúrtam a hajamba. Emlékeimben még él a kép erről a helyről bár nem éppen a nosztalgiázások híve vagyok. A múlt elmúlt és nem lehet meg nem történtté tenni.
- Ohh igen. Amara és az ő nevetséges parancsai. - nevetek fel hangosan. Tény hogy az adósa vagyok, de ez nem mindig lesz így. Ugyanazt a sorsot szánom neki mint anyáknak csak ahhoz kell még egy kis erő.
- Hogy őszinte legyek nem igazán hatnak meg bizonyos parancsok. Jobb szeretem azokat a dolgokat amikből hasznom is származik. Tény nagy haszon, hogy szabad lettem, de ez nem a világ csúcsa. - kacsintok rá. Ennél többet jelenleg nem szükséges tudnia így is fennáll a  lehetősége annak, hogy mindezt visszamondja annak a szajhának. Jelen helyzetemben pedig még nem lenne előnyös a harc. Könnyedén a földbe tiporna még mielőtt bármit is tehetnék. Előbb erőt kell gyűjtenem és befolyást kell szereznem minél többet. Ezt követően pedig jöhet majd a szó szerint szívbemarkoló cselekedet.
- Tudod ez az Amara nagyon hasonlít egy bizonyos személyre a múltból. A pusztítás a mindene és ezt szereti másokkal elvégeztetni. Csak szólok, hogy az a személy ha nem is hamar, de meghalt. - vonom meg nemtörődöm módon a vállaimat.
Azt már tudtam, hogy mi is a nő azt viszont nem, hogy ki és miért is tud ilyen dolgokat. Ez pedig még tovább fokozta a lelkesedésemet az iránt, hogy több információt tudjak belőle kiszedni.
- Most, hogy tudom mi vagy már csak azt kéne elárulni, hogy ki is vagy. Esetleg nevet adtak neked? - vonom kérdőre miközben felé fordítom fejem és ismét elé tárom kifejezéstelen arc szerkezetem. Ez egy a sok csodálatos képességem közül amit az elmúlt évezred alatt tökéletesre fejlesztettem.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Salamis, Greece - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 02, 2019 5:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Seth
Fejem enyhén lehajtom, mikor kérdésem magamnak intézem. Hallom a távoli víz csobbanását, a tengercseppekkek könnyed hullását, ahogy újra eggyé vállnak a végtelennek tetsző felszínnel.
A víz, olyannyira rejtélyes, úgy vonza magához az embert, de az angyalt, a démont is, melyre igazán nincsenek is szavak. Szavak, melyeknek a mestere én lennék, most mégsem találom. Nem is keresem igazán. Hallom is, mégsem foglalkozok vele. Van más is? Az elmémet egy jégkék szempár tartja fogva. Fejemet enyhén megrázom. Léptek halk, surranó hangjára még most sem igazán figyelek fel.
Tenyerem továbbra is a boltíves épület maradványra simítom. Ujjaimat enyhén behajlítom, úgy, hogy végei érjék még a durva köveket.
Majd meghallok egy ismeretlen hangot. Szemeimet lassan nyitom ki, a sötétség után bántó a fény. Aprókat pislogva emelem fel fejemet és tekintek a hang irányába. A férfi vizes, szemöldököm enyhén ráncolom. Zöldes íriszeimet a kéklő tenger irányába vezetem, ahol a nap fénye bántóan tükröződik vissza. Majd vissza a férfira.
- Tévedés. A lélek feltételezi az emberi mi volt létezését, melyeknek a száma az utóbbi időben igazán megcsappant - kezdek bele, fejemet pedig akaratlanul is körbeforgatom. Tekintetemmel keresek legalább egy kósza lelket magam körül, ám nincsen. Évtizedek óta lakatlan a sziget, az ország, a kontinens. Gabriel kiirtott mindenkit, mégsem volt képes normális munkát végezni.
Nem tudom, hogy elfogadja-e az ajánlatom ezzel kapcsolatban. Azóta nem jelentkezett, de Ramiél sem utolsó találkozásunk óta. Bezzeg a jégszemű. Fejemet kissé megrázom, hogy kiverjem elmémből Őt.
- Lelket porhüvely vagyok, semmi több - nincs okom rejtegetni valódi kilétemet. Nem ember, ebben biztos vagyok. Testvérem sem lehet, hiszen mindannyiukat ismerem névről, arcról. Szóval maradnak a démonok, esetleg egy nephilim. Vagy… Ébenfekete szárnyaimat kibontom magam mögött, hogy tisztában legyen a kilétemmel.
- Te is egy vagy közülük - emlékeim, melyek nem a sajátjaim cikáznak gondolataimban. Megmutatta a tengeri szörnyek anyja, hogy ki is ő, mit tettek egykoron. Láttam “testvéreinek” arcát, neveket mégsem tudok hozzájuk párosítani. Ezzel mégis óriási előnybe részesített.
Ahogy én is őt, azzal, hogy megmutattam mivé lett a világ mióta bezárták őket.
Amara szolgája ő is, mégis megkérdezi, hogy mi járatban. Szemöldököm leheletnyit szűkítem össze.
Hangom tárgyilagos, mégis kedves. Az évmilliók alatt megszokott hanghordozást nem tudom levetkőzni. Tényként közlök mindent, mégis a hangszínemben van valami… Miként is szoktak fogalmazni mások? Melegséget hordoz magában.
- A tájat csodálom - felelem röviden. Egyelőre nincs okom válaszolni rá. - Amara parancsát kellene teljesítened, nem igaz? Nem éppen holt világokat meglátogatni - persze a nosztalgia az nagy úr tud lenni.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 01, 2019 10:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Ophilia
I wonder if fears ever really go away,
or if they just lose their power over us.
leviathan  • Credit:

Évszázadokkal ezelőtt Isten nem bírta nézni ahogy állítása szerint megfertőzzük szerencsétlen teremtményeit. Azokat a gyarló, esendő embereket. Pedig közel sem ez volt a célunk. Erőt adtunk a kezükbe reménykedve abban, hogy be tudjuk népesíteni a Földet. A hála több évszázadnyi börtön volt. Elzártak egy kietlen tájra ahol végig csak testvéreim bamba arcát tudtam bámulni miközben szabadulásomat terveztem.
Most pedig, évszázadokkal később, visszatérésünk örömére szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy azok a mihaszna emberek szinte kihaltak. A legironikusabb, hogy nem a mi kezünk által akiktől annyira féltette az a drágalátos Isten porontyait hanem saját magának alkotott játékszerei választották csatatérnek a Földet ezzel leigázva minden élőt. Arcon köpték tulajdon atyjukat és elvették a benépesítési projektünk lehetőségét. Részben jót nevettem az egészen hiszen pont azok tették ezt akiknek meg kellett volna óvnia Őket.. leginkább Tőlünk, de míg mi raboskodtunk homokszem kerülhetett a gépezetbe.
Szerény személyem a világot jártam. Kerestem elveszett erőm és a lehetőséget, hogy visszaszerezzem azt. Bár az a boszorkány Amara adott egy kicsit és már teljesen képesek vagyunk elfedni illúziókkal igaz valónkat nekem ez nem volt elég. Ismét teremteni akartam és azok által pusztítani. Bosszúra szomjazom és meg akarom hágni a világot. Vissza akarom szerezni igaz és dicső hírnevünket amelyet elfeledtek az évszázadok során. Azonban akin ezt leverhetném, Isten, eltűnt. Kerestem még ily gyengén is, de nyomát se leltem. Ezt követően határoztam úgy, hogy magamhoz veszem a létező legnagyobb erőket a világon és kiirtom fattyait az angyalokat. Talán ezzel elő tudom majd csalogatni azt a hóbortos nyomorultat.
Mint az elmúlt időszakban számtalanszor most is Egyiptom területeit tapostam. Sokkal könnyebben tudtam haza környezetben gondolkodni. Talán a bezártság okozta elferdült baromság az egész, de mégis eleget tettem neki minden alkalommal amikor úgy éreztem, hogy elakadtam.
A Nílus partján álldogáltam és a hatalmas piramisokat és azok körvonalait vizslattam. Furcsa, hogy ezek építésekor valahányan jelen voltunk és megannyi ember élt itt. Most pedig egy kietlen, lepusztult bár még így is pompás táj volt. Sóhajtottam egyet. Kezdett elegem lenni a hazai tájjal általában ha huzamosabb ideig tartózkodok itt testvéreim jutnak eszembe akikről jelenleg szinte semmit tudok és örülnék ha még egy ideig ez így is maradna. Elég gond az nekem, hogy erőm lényeges része elvezett nem kell még az a hét agyoniskolázott ide. Nem is agyaltam sokáig a távozáson. Beléptem a vízbe majd az első olyan helyre juttattam magam, ami eszembe jutott.
Egész hamar értem célba bár pontosan még magam sem tudtam hova kergettem el magam testvéreim gondolata elől. Csak akkor tudatosul ez bennem mikor hosszú léptekkel siettem a partra. Beletúrtam hajamba, hátra simítva ezzel fejemen. Tény a borotvával megbarátkoztam már, de a hajvágás nem volt az erősségem.
Körbepillantottam és egyből rájöttem hol vagyok. Görög földre érkeztem azon belül is ha jól emlékszem akkor Salamisba. Korábban, évszázadokkal ezelőtt amikor a jelen romjai még csak épültek jártam itt. Elszomorító volt látni, hogy mit tettek ezzel a csodálatos hellyel is. Viszont még mielőtt elmerültem volna gondolataimba egy női alakra leszek figyelmes a romos falak között. Szőke haja fátyolként omlott le fejéről és bár elég távol volt mégis oly ismerősnek tűnt. Mintha találkoztam volna vele, de nem tudom hol, miért és ki ez. Grimaszolva űzöm el gondolataimat amik a nőt illetik. A céljaim fontosabbak mint apró, átfutó gondolatok. Azonban a tudat, hogy ismerős nem hagyott nyugodni. Végül egy hatalmas sóhaj kíséretében elindultam felé. Bíztam benne, hogy szóra tudom bírni és választ kapok a kérdésre amely annyira foglalkoztatott vele kapcsolatban.
- No lám. Egy kósza lélek. - szólítom meg semleges hangnemben, komor arccal amikor elég közel érek hozzá. Amint közvetlen közelébe érek szó nélkül állok meg körülbelül másfél karnyújtásnyira tőle és jómagam is a tengert kezdem kémlelni.
- Mi járatban? - fonom össze karjaimat mellkasom előtt.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Salamis, Greece - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 01, 2019 7:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Seth
Az emberiség évtizedes pusztításai kihatással voltak a Földre, a környezetre. A mohóság, a becsvágy és a hatalom nem ismert határokat. Kihaltak azok, akik még vala foglalkoztak a természet kincseivel, csodáival. Gyarló módon képesek voltak saját épített világukat az előtérbe helyezni, kiírtva bármit és bárkit, aki az útjukban állt.
Orgyilkosok, olajmágnások a pusztulás szélére sodorta a világot. Azt hitték, hogy ennél rosszabb, már nem lehet. Meglehet, Isten is ezért lépett le, nem igaz?
Gabriel tetteinek nagy részével sokáig nem értettem egyet. Nem értettem, miért kell a végtelen öldöklés eszközéhez folyamodnia. Egy jótékony hatása mégis volt az egésznek. A Föld ökoszisztémája helyre állt. Az emberi kéz nem veszélyeztette az erdőket, vizeket, hegységeket. A nyár nem lesz egyre melegebb, ahogy a tél is egyre fagyosabb. Az egyensúly megteremtődött az évszakok között, ahogy az egykor el volt rendelve. Amiként egykor megteremtette Isten.
S mégis honnan jutott ez most eszembe?
Szalamisz szigetén állva figyelem az egykori kikötőről a kéklő tengert. A nap hiába tűz a magasból, mégsem érzem a rekkenő hőséget, mely elolvasztaná még az angyalokat is. A szél gyengéden permetezi arcomba a hullámok által felcsapott apró hűs szemcséket. Szemeimet lehunyva élvezem a nap kellemes melegét, a hűs szellővel, mely hozzájárult ehhez. Kezemet óvatosan simítom a boltívre. Ősi kövek, melyeket gondos kezek rakták. Melyek mégis az idő múlásának ellenálltak. Megnyugtató számomra ez az apróság. Csodálom az emberi építészetet, mégis az utóbbi időben egyre többször nézem le.
Emlékeimbe az egykori csatát idézem magam elé. Az emberek hősöknek tartották a görögöket az ádáz perzsákkal szembe, holott ha az ember belegondol minden csak nézőpont kérdése. Mégis a tudattól furcsa az egész. Becsvágyónak hittem Xerxészt, ki nem akart mást, csak hatalmat, aki nem csak azért terjeszkedett, mert az új föld meghódításával, új termőföldekkel népének segítene.
Láttam valamit annak a kígyónak az emlékeibe. Mintha egy látomás lett volna, de volt itt a csatában valaki, akire nem emlékszem.
Az irattárosi lét egyben tud áldás és átok is lenni. Minden egyes emberi lényre emlékszem, aki valaha megszületett a Földön. Minden bogár, rovar, emlős, hal életével tisztában vagyok. Figyelmemet a fű lassú növése sem kerülhette el. De azok a kígyói szempárok.
Tudom, hogy egy leviatán volt. Ismerem az arcát az emlékből, ám nem tudom a nevét. De tudom, hogy veszélyes lehet. Magam sem értem, hogy miért érdekel, hiszen Amara szolgálatában áll Ő is. Mégis rossz előérzet fog el vele szemben. Nem vagyok jártas az emberi pszichológiában. Az eseményeket mindig is tényként figyeltem odafentről. Nem tudom meghatározni azokat a mintákat, mely figyelmeztetnének azzal kapcsolatban, hogy valaki rosszra készül. Kegyetlenségre. Vele szemben azonban…
De mégis miért? Hiszen a többi kígyó sem ártatlan. Nem véletlenül lettek elzárva. Veszélyesek voltak, ám nem ölték meg őket. Az arkok nem, Isten sem, ám emlékeinket elvette. Frusztráló a tudat. Miért? Miért tette ezt?
Nekem mindenről tudnom Kell. Mégis mit gondolt milyen érzés lesz…
Érzések. Amik nálunk nem is léteznek. Bosszant a tudata azonban, hogy ennyit érek. Nem emlékszem, nem ismerek dolgokat, vagy épp máshogy. Alapjaiban kérdőjelezem meg a tudást, mit birtoklok.
Lassú sóhaj hagyja el ajkaimat, szemeimet óvatosan nyitom ki.
- Mégis mit keresel itt, Ophilia? Mit vársz a tengertől? Hogy elmondja, azt amit nem ismersz? - az emlékek, bárhányszor játszom is vissza elmémbe nem fog közelebb hozni. A roncsok, mely a tenger mélyén pihennek nem rejt gyógyírt a fájdalmamra, mely a tanácstalanság okoz nekem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Salamis, Greece - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 01, 2019 7:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Pic':
 
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7